–

S. S. képviseletében A. Khalaf és P. A. J. Mulders advocaten,

–

N. Z. képviseletében F. M. Holwerda advocaat,

–

S. S. képviseletében M. H. R. de Boer advocaat,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, M. H. S. Gijzen és P. Huurnink, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében J. Möller és A. Hoesch, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és F. Wilman, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.; helyesbítés: HL 2018. L 33., 6. o.; a továbbiakban: „Dublin III” rendelet) 27. cikke (3) bekezdésének és 29. cikke (1) és (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Staatssecretaris van Justitie en Veiligheid (igazságügyi és biztonsági államtitkár, Hollandia; a továbbiakban: államtitkár) és S. S., N. Z., valamint S. S. harmadik országbeli állampolgárok között az államtitkár azon határozatai tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő, amelyekben az államtitkár a nemzetközi védelem iránti kérelmeiket vizsgálat nélkül elutasította, és elrendelte az Olaszországnak való átadásukat.

3

A harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményektől érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről szóló, 2004. április 29‑i 2004/81/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 261., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 69. o.; helyesbítés: HL 2013. L 82., 63. o.) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv célja, hogy meghatározza a megfelelő nemzeti eljárások időtartamával összefüggő, határozott időtartamú tartózkodási engedélyek harmadik országok azon állampolgárai részére történő megadásának feltételeit, akik együttműködnek az emberkereskedelem, illetve az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekmények elleni küzdelemben.”

4

Ezen irányelv 4. cikke így szól:

„Ezen irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyek vonatkozásában kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el, illetve tartsanak fenn.”

5

Az említett irányelv 6. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a harmadik országok érintett állampolgárai gondolkodási időt kapjanak, amely lehetővé teszi számukra, hogy talpra álljanak, és megszabaduljanak a bűncselekmények elkövetőinek befolyásától, azért, hogy megalapozott döntést hozhassanak arról, hogy együttműködnek‑e a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal vagy sem.

Az első albekezdésben említett gondolkodási idő hosszát és kezdőpontját a nemzeti jog szerint kell meghatározni.

(2)   A gondolkodási idő alatt és a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatára várva a harmadik országok érintett állampolgárai a 7. cikkben említett elbánásban részesülnek, és velük szemben semmilyen kiutasításról szóló határozat nem hajtható végre.

(3)   A gondolkodási idő nem teremt jogosultságot az ezen irányelv szerinti tartózkodásra.

(4)   tagállam bármikor megszüntetheti a gondolkodási időt a közrenddel, valamint a nemzetbiztonság védelmével kapcsolatos okok folytán […]”

6

Ugyanezen irányelv 7. cikke meghatározza azt a bánásmódot, amelyet az érintett harmadik országbeli állampolgároknak a tartózkodási engedély kiállítása előtt biztosítanak.

7

A 2004/81 irányelv 8. cikke értelmében:

„(1)   A gondolkodási idő lejárta után, vagy ennél korábban akkor, ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok megítélése szerint a harmadik ország érintett állampolgára már teljesítette a b) pontban megállapított feltételt, a tagállamok megvizsgálják, hogy:

(2)   A közrenddel és a nemzetbiztonság védelmével kapcsolatos indokok sérelme nélkül, a tartózkodási engedély kiállításához az (1) bekezdésben említett feltételeket kell teljesíteni.

(3)   A […] tartózkodási engedély legalább hat hónapig érvényes. Abban az esetben újítható meg, ha továbbra is teljesülnek az e cikk (2) bekezdésében megállapított feltételek.”

8

A „Dublin III” rendelet (4) és (5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

9

E rendelet „Az átvételre és visszavételre vonatkozó eljárások” című VI. fejezete tartalmazza az „Eljárási biztosítékok” című IV. szakaszában a „Jogorvoslatok” című 27. cikket, amely (1), (3) és (4) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A kérelmezőnek […] joga van az átadásra vonatkozó határozatok elleni hatékony jogorvoslathoz, amelyet bírósághoz vagy törvényszékhez tény‑ vagy jogkérdésben [helyesen: amelyet bírósághoz tény‑ vagy jogkérdésben] benyújtott fellebbezés vagy felülvizsgálati kérelem formájában gyakorolhat.

[…]

(3)   Az átadásra vonatkozó határozatok elleni fellebbezésre vagy felülvizsgálatra vonatkozóan a tagállamok jogszabályaikban előírják az alábbiakat:

(4)   A tagállamok előírhatják, hogy az illetékes hatóságok hivatalból dönthetnek az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztéséről a fellebbezés vagy felülvizsgálat elbírálásáig.”

10

Az említett rendelet VI. fejezetének „Átadás” című VI. szakaszában a 29. cikk amely a „Szabályok és határidők” címet viseli, (1) és (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   A kérelmezőnek […] a megkereső tagállam részéről a felelős tagállamnak történő átadása a megkereső tagállam nemzeti joga szerint történik az érintett tagállamok egymás közötti konzultációját követően, a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban, de legkésőbb hat hónappal az érintett személy átvétele vagy visszavétele iránti megkeresés másik tagállam általi elfogadását, vagy a 27. cikk (3) bekezdésének megfelelő halasztó hatály esetén hat hónappal a fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal kapcsolatos jogerős határozatot követően.

[…]

(2)   Amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, a felelős tagállam mentesül az érintett személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kötelezettség alól, és a felelősség a megkereső tagállamra hárul. E határidő legfeljebb egyéves időtartamra meghosszabbítható, ha az átadásra az érintett személy szabadságvesztése miatt nem kerülhetett sor, illetve legfeljebb tizennyolc hónapra, ha az érintett személy ismeretlen helyen tartózkodik.”

11

Az alapeljárás alperesei egymást követően kétféle, tartózkodásra jogosító engedély iránti kérelmet nyújtottak be Hollandiában.

12

Először is 2019. április 19‑én, szeptember 5‑én és október 7‑én nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtottak be Hollandiában. Az államtitkár az alapeljárás felpereseinek átvétele vagy visszavétele iránti megkereséseket nyújtott be az olasz hatóságokhoz. 2019. június 12‑én, november 20‑án és november 28‑án e hatóságok kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadták e megkereséseket.

13

2019. augusztus 1‑jén, 2020. január 17‑én és 2020. február 8‑án az államtitkár úgy határozott, hogy vizsgálat nélkül elutasítja az alapeljárás alperesei által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmeket, és elrendeli az Olaszországnak való átadásukat.

14

Az alapeljárás alperesei keresetet indítottak e határozatok megsemmisítése iránt az első fokon eljáró bíróságok előtt.

15

2019. november 21‑én, 2020. szeptember 1‑jén és 2020. szeptember 16‑án e bíróságok többek között azzal az indokkal helyezték hatályon kívül az említett határozatokat, hogy lejárt a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében előírt átadási határidő, és így a Holland Királyság vált felelőssé az alapeljárás alperesei által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásáért. Az említett bíróságok arra is kötelezték az államtitkárt, hogy hozzon új határozatokat a nemzetközi védelem iránti kérelmekről.

16

Az államtitkár fellebbezést nyújtott be az ugyanezen bíróságok által hozott ítéletekkel szemben a Raad van State (államtanács, Hollandia) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság. Fellebbezéseivel együtt ideiglenes intézkedések iránti kérelmeket is benyújtott, amelyek egyrészt arra irányultak, hogy a fellebbezés tárgyában történő határozathozatal előtt ne kelljen új határozatot hoznia, másrészt pedig hogy függesszék fel az átadási határidőt. A kérdést előterjesztő bíróság 2020. április 22‑én, szeptember 21‑én és november 16‑án helyt adott e kérelmeknek.

17

Másodszor, 2019. október 1‑jén, 2020. február 21‑én és 2020. március 4‑én az alapeljárás alperesei az emberkereskedelemmel kapcsolatos, Hollandiában vagy Olaszországban elkövetett cselekményekre vonatkozó bejelentést tettek. E bejelentéseket az államtitkár úgy tekintette, hogy azok ideiglenes humanitárius okokkal összefüggő tartózkodási engedély iránti kérelmeknek minősülnek.

18

E kérelmeket az államtitkár a 2019. október 7‑i, 2020. március 3‑i és 2020. április 6‑i határozatával elutasította.

19

2019. november 4‑én, 2020. március 30‑án és 2020. április 6‑án az alapeljárás alperesei felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be e határozatokkal szemben. Az említett határozatokkal szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmeket az államtitkár 2019. december 16‑án, 2020. április 22‑én és 2020. augusztus 28‑án elutasította.

20

Az államtitkár az átadásra vonatkozó határozatokat megsemmisítő ítéletekkel szemben benyújtott fellebbezések alátámasztása érdekében arra hivatkozik, hogy a „Dublin III” rendelet 29. cikkében előírt átadási határidőt az alkalmazandó nemzeti szabályozás értelmében felfüggeszti az olyan határozattal szembeni felülvizsgálati kérelem, amely határozat megtagadja a tartózkodási engedélyt a valamely harmadik ország emberkereskedelem áldozatává vált állampolgárától.

21

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a „Dublin III” rendelet 27. cikke (3) bekezdésének és 29. cikkének szó szerinti értelmezése azt eredményezi, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az olyan szabályozás, amely előírja, hogy az ilyen felülvizsgálati kérelem benyújtása a korábban hozott, átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését és az átadási határidő megszakadását vonja maga után.

22

E bíróság álláspontja szerint mindazonáltal négy érv szól az ellenkező megoldás mellett.

23

Először is, az ilyen felfüggesztés – a joggal való visszaélések elkerülése mellett – szükséges a „Dublin III” rendelet és a 2004/81/EK irányelv hatékony érvényesülésének biztosításához. A gyakorlatban ugyanis nehéz a tartózkodási engedély iránti kérelmet, majd a felülvizsgálat iránti kérelmet az átadási határidő lejárta előtt megvizsgálni, ha a kérelmezővel szemben korábban átadásra vonatkozó határozatot hoztak. Következésképpen az átadásra vonatkozó határidő felfüggesztésének elmaradása a tartózkodási engedélyt valamely harmadik ország emberkereskedelem áldozatává vált állampolgárától megtagadó határozat felülvizsgálata iránti kérelem benyújtása esetén a forum shopping irányába hatna, és arra ösztönözné a nemzeti hatóságokat, hogy ne kezeljék elégséges figyelemmel az emberkereskedelemre vonatkozó cselekményekre vonatkozó állításokat.

24

Másodszor, az „átadásról szóló határozatnak” a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalmát úgy lehet értelmezni, hogy az „az átadás tényleges végrehajtására” is vonatkozik. Az e végrehajtás akadályát képező jogorvoslati kérelem benyújtása tehát e rendelkezés hatálya alá tartozik, és így az átadási határidő felfüggesztését vonja maga után.

25

Harmadszor, egy tagállam eljárási autonómiája keretében dönthet az átadási határidő felfüggesztése mellett.

26

Negyedszer, a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (3) bekezdésében felsorolt három lehetőség nem zárja ki egymást. Ennélfogva az a körülmény, hogy a Holland Királyság úgy döntött, hogy az e rendelet 27. cikke (3) bekezdésének c) pontjában leírt lehetőséget ülteti át, nem zárja ki annak megállapítását, hogy az olyan felülvizsgálati kérelem, mint amilyen az alapügyben szerepel, az említett rendelet 27. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti lehetőség körébe tartozik.

27

Ilyen körülmények között a Raad van State (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [„Dublin III”] rendelet 27. cikkének (3) bekezdését és 29. cikkét, hogy azokkal nem ellentétes a jelen ügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amellyel valamely tagállam a 27. cikk (3) bekezdése c) pontjának átültetése mellett döntött, de – az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását illetően – az emberkereskedelemmel kapcsolatban kiadott tartózkodási engedély iránti kérelmet érintő eljárásban hozott olyan határozat elleni panasznak vagy keresetnek is halasztó hatályt biztosított, amely nem az átadásra vonatkozó határozatnak minősül, de amely átmenetileg megakadályozza a tényleges átadást?”

28

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a „Dublin III” rendelet 29. cikkének az e rendelet 27. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely azt írja elő, hogy a tartózkodási engedély kiadását a tartózkodási engedélyt valamely harmadik ország emberkereskedelem áldozatává vált állampolgárától megtagadó határozat felülvizsgálata iránti kérelem benyújtása egyfelől a harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó, korábban elfogadott átadásról szóló határozat végrehajtásának felfüggesztésével, másfelől az említett harmadik országbeli állampolgár átadására vonatkozó határidő felfüggesztésével vagy megszakításával jár.

29

A „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az érintett személynek a felelős tagállamnak történő, a megkereső tagállam nemzeti joga szerinti átadása a lehető leghamarabb kivitelezhető időpontban történik, de legkésőbb hat hónappal e személy átvétele vagy visszavétele iránti megkeresés másik tagállam általi elfogadását, vagy az e rendelet 27. cikke (3) bekezdésének megfelelő halasztó hatály esetén hat hónappal a jogorvoslattal kapcsolatos jogerős határozatot követően.

30

Ugyanakkor az említett rendelet 29. cikkének (2) bekezdése értelmében, amennyiben az átadásra nem kerül sor a hat hónapos határidőn belül, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam mentesül az érintett személy átvételére vagy visszavételére vonatkozó kötelezettség alól, és a felelősség a megkereső tagállamra hárul.

31

Ugyanezen rendelet 29. cikke joghatásainak olyan helyzetben történő meghatározása érdekében, mint amilyenről az alapügyben szó van, amelyben az alkalmazandó nemzeti szabályozás a 2004/84 irányelv alkalmazásának megkönnyítésére irányul, először is azt kell megvizsgálni, hogy ez az irányelv előírja‑e, vagy legalábbis lehetővé teszi‑e, hogy a korábban hozott, átadásra vonatkozó határozat végrehajtását az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat elleni jogorvoslati kérelem elbírálásáig felfüggesszék.

32

A 2004/81 irányelv 1. cikkének megfelelően ezen irányelv célja, hogy meghatározza a határozott időtartamú tartózkodási engedélyek harmadik országok azon állampolgárai részére történő megadásának feltételeit, akik együttműködnek az emberkereskedelem, illetve az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekmények elleni küzdelemben.

33

Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a harmadik országok minden állampolgára olyan gondolkodási időt kapjon, amely lehetővé teszi számára, hogy talpra álljon, és megszabaduljon a bűncselekmények elkövetőinek befolyásától, azért, hogy megalapozott döntést hozhasson arról, hogy együttműködik‑e a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal vagy sem (lásd ebben az értelemben: 2022. október 20‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az emberkereskedelem áldozatának kiutasítása] ítélet, C‑66/21, EU:C:2022:809, 47. és 49. pont).

34

Az említett irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a gondolkodási idő alatt és a hatáskörrel rendelkező hatóságok határozatára várva a harmadik országok érintett állampolgárai ezen irányelv 7. cikkében említett bánásmódban részesülnek, és velük szemben semmilyen kiutasításról szóló határozat nem hajtható végre.

35

A 2004/81 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében előírt kiutasítási intézkedés végrehajtásának tilalma többek között akadályát képezi annak, hogy az ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban biztosított gondolkodási idő alatt és az illetékes hatóságok határozatának meghozataláig az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok átadására vonatkozóan a „Dublin III” rendelet alapján határozatot hoznak, vagy azt végrehajtják (lásd ebben az értelemben: 2022. október 20‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az emberkereskedelem áldozatának kiutasítása] ítélet, C‑66/21, EU:C:2022:809, 70. pont).

36

Ezzel szemben először is, a 2004/81 irányelv egyetlen rendelkezése sem tiltja a kiutasítási intézkedésnek az e gondolkodási idő lejártát vagy az illetékes hatóságok határozathozatalát követően történő végrehajtását.

37

Ezenkívül ezen irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdéséből kitűnik egyrészt, hogy a gondolkodási idő önmagában nem keletkeztet az említett irányelven alapuló tartózkodási jogot, másrészt pedig az érintett tagállam bármikor megszüntetheti a gondolkodási időt, különösen a közrenddel és a belső biztonság védelmével összefüggő okokból.

38

Másodszor, ugyanezen irányelv nem tartalmaz a közigazgatási vagy bírósági jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó rendelkezéseket, amelyeket az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozattal szemben lehet benyújtani.

39

Mindemellett, mivel a 2004/81 irányelv 8. cikke az e cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek mellett lehetővé teszi az érintett harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy tartózkodási engedélyt szerezzenek, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkéből az következik, hogy azon harmadik országbeli állampolgároknak, akiknek az ugyanezen irányelven alapuló tartózkodási engedély iránti kérelmét elutasították, hatékony jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkezniük az e kérelmet elutasító határozattal szemben, különösen annak érdekében, hogy arra hivatkozhassanak, hogy az illetékes hatóság tévesen alkalmazta a 8. cikk (1) bekezdését (lásd ebben az értelemben: 2022. június 2‑iSkeyes ítélet, C‑353/20, EU:C:2022:423, 49. és 50. pont).

40

Az adott területre vonatkozó uniós szabályozás hiányában, az e jogorvoslati lehetőséget érintő eljárásjogi szabályok meghozatala az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetekben e szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozóknál (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd ebben az értelemben: 2021. március 10‑iKonsul Rzeczypospolitej Polskiej w N. ítélet, C‑949/19, EU:C:2021:186, 43. pont; 2022. június 2‑iSkeyes ítélet, C‑353/20, EU:C:2022:423, 52. pont).

41

Meg kell tehát határozni, hogy ennek keretében a tagállamok kötelesek‑e előírni, hogy az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni jogorvoslati kérelem előterjesztése, adott esetben előzetes közigazgatási jogorvoslat formájában, maga után vonja‑e a korábban meghozott kiutasítási intézkedés végrehajtásának felfüggesztését annak érdekében, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárnak lehetőséget biztosítsanak arra, hogy e jogorvoslat kimeneteléig a szóban forgó tagállam területén maradjon.

42

E tekintetben először is a 2004/81 irányelvből kitűnik, hogy az ezen irányelv által biztosított, minden kiutasítási intézkedéssel szembeni védelem – beleértve az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásával szembeni védelmet is – annak biztosítására irányul, hogy egyrészt az érintett személyek részesülhessenek abban a bánásmódban, amelyet ezen irányelv 7. cikkének megfelelően számukra a gondolkodási idő alatt biztosítani kell, másrészt pedig, hogy e személyek ne kényszerüljenek arra, hogy elhagyják azon tagállam területét, ahol az emberkereskedelemmel kapcsolatos cselekményeket jelentették, még mielőtt ezen időszak alatt kinyilváníthatták volna az említett cselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárásban való együttműködési szándékukat (lásd ebben az értelemben: 2022. október 20‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az emberkereskedelem áldozatának kiutasítása] ítélet, C‑66/21, EU:C:2022:809, 61. és 62. pont).

43

E körülmények között e védelemnek a gondolkodási idő lejárta vagy az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat és az e határozattal szembeni jogorvoslat kimenetele közötti időszakra való meghosszabbítása nem tekinthető szükségesnek a 2004/81 irányelvben a tagállamokra rótt ideiglenes védelmi kötelezettségek hatékony érvényesülésének biztosításához.

44

Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtása nem az érintett személy harmadik országba való kiutasítását, hanem egy olyan tagállamnak való átadását vonja maga után, amely köteles tiszteletben tartani többek között az Alapjogi Chartát és a 2004/81 irányelvből eredő valamennyi kötelezettséget.

45

Ennélfogva az olyan személy helyzete, aki egyidejűleg az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat és az átadásra vonatkozó határozat hatálya alatt áll, általában nem feleltethető meg azon személy helyzetének, akivel kapcsolatban alapos okkal feltételezhető, hogy a harmadik országba történő kiutasítása ellentétes a visszaküldés tilalmának elvével, és akinek jogorvoslati jogot kell biztosítani az ilyen kiutasítást lehetővé tevő határozat végrehajtása elleni, halasztó hatályú jogorvoslattal szemben, hogy a jogorvoslat elbírálásáig elkerülhető legyen a súlyos és helyrehozhatatlan sérelem (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑iAbdida ítélet, C‑562/13, EU:C:2014:2453, 50. és 52. pont; 2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 54. pont).

46

Végezetül, még ha feltételezzük is, hogy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtása kivételes jelleggel ilyen jellegű kárt okoz, ezt a kifogást az e határozattal vagy annak végrehajtásával szembeni jogorvoslat keretében kell megvizsgálni, nem pedig az emberkereskedelem áldozatának tartózkodásáról szóló határozatra irányuló jogorvoslati kérelem keretében (lásd ebben az értelemben: 2015. december 17‑iTall ítélet, C‑239/14, EU:C:2015:824, 56–58. pont; 2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16, EU:C:2018:465, 55. és 56. pont).

47

Következésképpen az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozat esetleges megsemmisítésének hatékony érvényesülését általában kellően biztosítani kell, ha az ilyen határozat megsemmisítését követően az érintett személynek engedélyezik a szóban forgó tagállamba való visszatérést, anélkül hogy e tagállamot arra köteleznék, hogy az e határozattal szembeni jogorvoslat elbírálásáig tartózkodjon a „Dublin III” rendeleten alapuló, átadásra vonatkozó határozat végrehajtásától.

48

Ebből következik, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni jogorvoslat hatékony érvényesülésének biztosítása megköveteli, hogy az átadásra vonatkozó, korábban elfogadott határozat végrehajtása kizárt legyen az e jogorvoslati kérelem elbírálása előtt.

49

Mindemellett a 2004/81 irányelv 4. cikke úgy rendelkezik, hogy az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyek vonatkozásában kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el, illetve tartsanak fenn.

50

Ebből következik, hogy a 2004/81 irányelv nem képezi akadályát annak, hogy valamely tagállam az eljárási autonómiája gyakorlása keretében úgy döntsön, hogy megerősíti az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok számára biztosított védelmet azáltal, hogy az említett irányelven alapuló tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatot az átadásra vonatkozó, korábban elfogadott határozatot halasztó hatállyal ruházza fel annak érdekében, hogy lehetővé tegye e harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy e jogorvoslati kérelem elbírálásáig a területén maradjanak.

51

Következésképpen másodszor meg kell határozni, hogy a „Dublin III” rendelettel ellentétes‑e az, hogy a tagállamok azáltal élnek a 2004/81 irányelv végrehajtása céljából rendelkezésükre álló mérlegelési mozgástérrel, hogy azt írják elő, hogy az ezen irányelv alapján hozott határozat elleni jogorvoslat ilyen halasztó hatályt és az átadási határidő felfüggesztését vagy megszakadását vonja maga után.

52

E tekintetben, noha a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy az európai uniós jogalkotó az átadásról szóló határozatok gyors végrehajtásának előmozdítását kívánta elősegíteni, ugyanakkor nem állt szándékában, hogy a kérelmek elbírálása során a gyors feldolgozás követelménye érdekében lemondjon a nemzetközi védelmet kérelmezők bírói jogvédelméről, és e védelem biztosítása érdekében úgy rendelkezett, hogy e határozatok végrehajtása bizonyos esetekben felfüggeszthető (lásd ebben az értelemben: 2021. január 14‑iThe International Protection Appeals Tribunal és társai ítélet, C‑322/19 és C‑385/19, EU:C:2021:11, 88. cikk; 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 40. és 60. cikk).

53

E rendelet 27. cikkének (3) bekezdése tehát megköveteli, hogy a tagállamok az érintett személyek számára olyan jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak, amely a velük szemben hozott, átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztéséhez vezethet (2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 41. pont).

54

E rendelkezés értelmében a tagállamoknak vagy arról kell először is rendelkezniük, hogy az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat az érintett személy számára biztosítja azt a jogot, hogy a jogorvoslati kérelem elbírálásáig az e határozatot meghozó tagállamban maradjon, vagy másodszor arról, hogy az átadásra vonatkozó határozat elleni jogorvoslati kérelem benyújtását követően az átadás egy észszerű időtartamra automatikusan felfüggesztésre kerül, amíg a bíróság eldönti, hogy e jogorvoslatnak szükséges‑e halasztó hatályt biztosítani, vagy pedig harmadszor arról, hogy az érintett személy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló jogorvoslattal élhet az e határozattal szembeni jogorvoslat elbírálásáig (2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 42. pont).

55

Ezenkívül a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (4) bekezdése kiegészíti az említett rendelkezést azzal, hogy engedélyezi a tagállamok számára annak lehetővé tételét, hogy az illetékes hatóságok hivatalból felfüggesszék az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását, ha annak felfüggesztése nem törvény vagy bírósági határozat következménye, amennyiben az e végrehajtással kapcsolatos körülmények azt vonják maguk után, hogy az említett személy számára a hatékony bírói jogvédelem biztosítása érdekében engedélyezni kell, hogy az említett határozatot meghozó tagállam területén maradjon az e jogorvoslattal kapcsolatos jogerős határozat meghozataláig (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 54. és 61. pont).

56

Abban az esetben, ha az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztése a „Dublin III” rendelet 27. cikke (3) vagy (4) bekezdésének alkalmazásából adódik, e rendelet 29. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az átadási határidő számítása nem az átvétel vagy visszavétel iránti megkeresés elfogadásától, hanem – ettől eltérően – az átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslattal kapcsolatos jogerős határozattól kezdődik (lásd ebben az értelemben: 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet, C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 44. pont).

57

Az átadásra vonatkozó határozattól eltérő – például az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodásra jogosító engedély iránti kérelmet elutasító – határozat ellen benyújtott közigazgatási vagy bírósági jogorvoslat ugyanakkor nem tekinthető a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (3) vagy (4) bekezdése szerinti fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak.

58

Magából e rendelkezés szövegéből ugyanis kitűnik, hogy az „az átadásra vonatkozó határozatok elleni fellebbezéssel vagy felülvizsgálattal” kapcsolatos eljárásokra vonatkozik. Következésképpen az említett rendelkezésben szereplő „fellebbezésre” és „felülvizsgálati” kérelemre való hivatkozásokat úgy kell érteni, hogy azok kizárólag az átadásra vonatkozó határozattal szembeni, e rendelet 27. cikkének (1) bekezdésében említett fellebbezésekre és felülvizsgálatokra utalnak.

59

Ez az értelmezés egyébként összhangban van az említett rendelet 27. cikkének tárgyával, amely nem az átadásra vonatkozó határozatok végrehajtásának szabályait, hanem az e határozatokkal szemben gyakorolható jogorvoslati lehetőségeket szabályozza.

60

Ennélfogva, mivel a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdése csak akkor tesz lehetővé eltérést attól az elvtől, amely szerint az átadási határidő az átvétel vagy visszavétel iránti megkeresés elfogadásától kezdődik, amennyiben a halasztó hatályt e rendelet 27. cikkének (3) vagy (4) bekezdésével összhangban az érintett tagállam biztosítja, ez az eltérés nem alkalmazható az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni felülvizsgálati kérelem vagy fellebbezés esetén, még akkor sem, ha az ilyen fellebbezés benyújtása a nemzeti jog szerint az érintett tagállam területén való tartózkodáshoz való jogot eredményez.

61

Különösen nem lehet az ilyen keresetre kiterjeszteni azt a megoldást, amelyre a Bíróság a 2017. szeptember 13‑iKhir Amayry ítéletben (C‑60/16, EU:C:2017:675) és a 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítéletben (C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709) az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának e 4. cikk (4) bekezdése alapján történő felfüggesztésével kapcsolatos joghatásokat illetően jutott.

62

E megoldás ugyanis az átadásra vonatkozó határozattal szemben benyújtott jogorvoslatnak az átadásról szóló határozat halasztó hatályával való felruházásának figyelembevételéből adódik, amit az uniós jogalkotó kifejezetten előírt, és aminek célja az ilyen határozat által érintett személyek hatékony bírói jogvédelmének az említett rendelet által meghatározott keretek közötti biztosítása (2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 61. pont).

63

Mindazonáltal az a körülmény, hogy a jelen ítélet 60. pontjában említett eltérés nem alkalmazható az olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a „Dublin III” rendelettel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a 2004/81 irányelven alapuló, a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált állampolgáraként kérelmezett tartózkodási engedélyt megtagadó határozattal szembeni felülvizsgálati kérelem benyújtása az ezen harmadik országbeli állampolgárra vonatkozóan korábban hozott, átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának felfüggesztését vonja maga után.

64

Amint ugyanis a jelen ítélet 35. pontjából kitűnik, nem zárható ki általános jelleggel, hogy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtása a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett eseteken kívül is érvényesen felfüggeszthető.

65

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy e rendelet célja, amint az a (4) és (5) preambulumbekezdéséből következik, mind a tagállamok, mind az érintett személyek vonatkozásában tárgyilagos és méltányos szempontokon alapuló világos és alkalmazható módszer kialakítása a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam gyors meghatározásához annak érdekében, hogy az ilyen védelem megadására vonatkozó eljáráshoz való hatékony hozzáférés biztosított legyen, és a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos gyors döntéshozatal célkitűzése ne kerüljön veszélybe (2019. március 19‑iJawo ítélet, C‑163/17, EU:C:2019:218, 58. pont; 2022. szeptember 22‑iBundesrepublik Deutschland [Az átadásra vonatkozó határozat hatóság általi felfüggesztése] ítélet C‑245/21 és C‑248/21, EU:C:2022:709, 56. pont).

66

E kötelező jellegű határidők, amelyekkel az uniós jogalkotó az átvételi és a visszavételi eljárás kereteit határozta meg, meghatározó módon hozzájárulnak a nemzetközi védelem iránti kérelmek kezelésének gyorsaságára vonatkozó célkitűzés megvalósításához, biztosítva, hogy ezeket az eljárásokat indokolatlan késedelem nélkül folytassák le, és tanúskodnak arról, hogy e jogalkotó kiemelt jelentőséget tulajdonított a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam gyors meghatározásának, valamint arról, hogy – tekintettel arra a célkitűzésre, hogy a nemzetközi védelem megadására vonatkozó eljárásokhoz való hatékony hozzáférés biztosított legyen és a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos gyors döntéshozatal ne kerüljön veszélybe – e jogalkotó szerint e kérelmeket adott esetben más tagállam köteles megvizsgálni, mint amely az e rendelet III. fejezetében előírt feltételek szerint felelősként meghatározott tagállam (lásd ebben az értelemben: 2018. november 13‑iX. és X. ítélet, C‑47/17 és C‑48/17, EU:C:2018:900, 69. és 70. pont).

67

A „Dublin III” rendeletnek a jelen ítélet előző pontjaiban felidézett célkitűzéseiből, valamint az átadási határidőt meghatározó 29. cikke (1) bekezdésének és e rendelet 29. cikkének (2) bekezdéséből – amely előírja, hogy az átadásra vonatkozó határozat e határidőn belül történő végrehajtásának elmaradása a felelősség átszállását vonja maga után – az következik, hogy az uniós jogalkotó a megkereső tagállamot nem az átadásról szóló határozatok minden esetben való végrehajtására, hanem arra kívánta kötelezni, hogy az érintett személyekkel és a többi tagállammal szemben vállalja a felelősséget az ilyen határozatok késedelmes végrehajtásának következményeiért annak érdekében, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmek elbírálása ne szenvedjen indokolatlan késedelmet.

68

Ebben az összefüggésben a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében szereplő pontosítást, amely szerint az átadása „a megkereső tagállam nemzeti joga szerint” történik, úgy kell értelmezni, hogy az azt jelenti, hogy a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az átadásra vonatkozó határozatok végrehajtási feltételeinek meghatározását illetően, és ennek alapján előírhatják, hogy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtását fel lehet függeszteni annak érdekében, hogy a 2004/81 irányelv végrehajtása során harmadik országok állampolgárai számára erősebb védelmet biztosítsanak.

69

Ez a mérlegelési mozgástér azonban eredményezi azt, hogy valamely tagállam előírhatja, hogy az átadásra vonatkozó határozat végrehajtásának a nemzeti jog szerinti felfüggesztése az átadási határidő felfüggesztését vagy megszakadását vonja maga után.

70

Azon kívül ugyanis, hogy a „Dublin III” rendelet 29. cikkének (1) bekezdésében szereplő nemzeti jogra való hivatkozás az átadás végrehajtási feltételeire, és nem az átadási határidő számításával kapcsolatos szabályokra vonatkozik, hangsúlyozni kell, hogy mivel az átadási határidő lejárta e rendelet 29. cikkének (2) bekezdése értelmében magában foglalja a felelősség tagállamok közötti átszállását, annak lehetővé tétele az egyes tagállamok számára, hogy az említett határidő számításának szabályait a nemzeti szabályozás tartalma alapján alakítsák ki, az említett rendelet alapján a tagállamokra vonatkozó felelősségi helyzet megváltozásához vezet.

71

A „Dublin III” rendelet 29. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése ráadásul akadályozhatja az e rendelet által követett – a jelen ítélet 65. és 66. pontjában felidézett – célkitűzéseinek megvalósítását, mivel fennáll annak veszélye, hogy az adott esetben tartósan késlelteti az átadási határidő számítását olyan indokok miatt, amelyeket az uniós jogalkotó nem fogadott el, és következésképpen megfoszthatja hatékony érvényesülésétől e határidőt, valamint túlzott mértékben elhalaszthatja az érintett személyek nemzetközi védelem iránti kérelmeinek vizsgálatát.

72

Ebből következik, hogy az, hogy az emberkereskedelem áldozataként benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmet elutasító határozatokkal szembeni jogorvoslati lehetőségek – amint az a jelen ítélet 40. pontjából kitűnik – a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartoznak, nem teheti lehetővé a tagállamok számára, hogy eltérjenek az átadási határidő számításának a „Dublin III” rendelet 29. cikkéből eredő szabályaitól.

73

Ezt az értékelést nem kérdőjelezik meg a forum shoppingnak és a joggal való visszaélésnek a kérdést előterjesztő bíróság által említett kockázatai sem, mivel a jelen ítélet 32–47. pontjában szereplő megfontolásokból az következik, hogy az ilyen kockázatok semmiképpen nem az uniós jogalkotó által elfogadott szabályokból, hanem adott esetben a Holland Királyság által az eljárási autonómiája keretében hozott döntésekből erednek.

74

A fentiekből az következik, hogy az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Dublin III” rendelet 29. cikkének az e rendelet 27. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

75

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 29. cikkének az e rendelet 27. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni: