Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62021CJ0057

    A Bíróság ítélete (második tanács), 2023. január 12.
    RegioJet a. s. kontra České dráhy a.s. és Česká republika, Ministerstvo dopravy.
    A Nejvyšší soud (Csehország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
    Előzetes döntéshozatal – Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályok – 2014/104/EU irányelv – 5. és 6. cikk – Bizonyítékok feltárása – Valamely versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyíték feltárása – Az Európai Bizottság előtt a versenyszabályok megsértése miatt folyamatban lévő eljárás – Ugyanazon jogsértés miatti kártérítési keresetre vonatkozó nemzeti eljárás – A bizonyítékok feltárására vonatkozó feltételek.
    C-57/21. sz. ügy.

    ECLI identifier: ECLI:EU:C:2023:6

     A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

    2023. január 12. ( *1 )

    „Előzetes döntéshozatal – Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályok – 2014/104/EU irányelv – 5. és 6. cikk – Bizonyítékok feltárása – Valamely versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyíték feltárása – Az Európai Bizottság előtt a versenyszabályok megsértése miatt folyamatban lévő eljárás – Ugyanazon jogsértés miatti kártérítési keresetre vonatkozó nemzeti eljárás – A bizonyítékok feltárására vonatkozó feltételek”

    A C‑57/21. sz. ügyben,

    az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2021. február 1‑jén érkezett, 2020. december 16‑i határozatával terjesztett elő

    a RegioJet a.s.

    és

    a České dráhy a.s.

    között,

    a Česká republika, Ministerstvo dopravy

    részvételével folyamatban lévő eljárásban,

    A BÍRÓSÁG (második tanács),

    tagjai: A. Prechal tanácselnök, M. L. Arastey Sahún, F. Biltgen, N. Wahl (előadó) és J. Passer bírák,

    főtanácsnok: M. Szpunar,

    hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

    tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. február 3‑i tárgyalásra,

    figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

    a RegioJet a.s. képviseletében O. Doležal advokát,

    a České dráhy a.s. képviseletében J. Kindl, S. Mikeš és K. Muzikář advokáti,

    a görög kormány képviseletében K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben,

    az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Sclafani avvocato dello Stato,

    az Európai Bizottság képviseletében B. Ernst, P. Němečková és C. Zois, meghatalmazotti minőségben,

    a főtanácsnok indítványának a 2022. május 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

    meghozta a következő

    Ítéletet

    1

    Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26‑i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 349., 1. o.) 5. cikke (1) és (4) bekezdésének, 6. cikke (5) bekezdése a) pontjának, valamint 6. cikke (7) és (9) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

    2

    E kérelmet a RegioJet a.s. és a České dráhy a.s. között a RegioJet által a České dráhy versenyellenes magatartása miatt állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti keresettel összefüggésben benyújtott bizonyítékfeltárás iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

    Jogi háttér

    Az uniós jog

    Az 1/2003/EK rendelet

    3

    A[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) (7) és (21) preambulumbekezdése szerint:

    „(7)

    A nemzeti bíróságok lényeges szerepet játszanak a[z uniós] versenyszabályok alkalmazásában. Magánszemélyek közötti jogviták eldöntése alkalmával a[z uniós] jog szerinti alanyi jogokat védik, például azzal, hogy kártérítést ítélnek meg a jogsértések sértettjeinek. A nemzeti bíróságok szerepe itt kiegészíti a tagállamok versenyhatóságainak szerepét. Ezért lehetővé kell tenni számukra a[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikk] teljes körű alkalmazását.

    […]

    (21)

    A versenyszabályok alkalmazásának egységessége azt is megkívánja, hogy a tagállamok bíróságai és a Bizottság közötti együttműködés céljából intézkedések szülessenek. Ez a tagállamok minden olyan bíróságára érvényes, amely a[z EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikket] alkalmazza, akár magánfelek közötti perekben az állami jogérvényesítő szerepében járnak el, akár felülvizsgálati bíróságként alkalmazzák e szabályokat. A nemzeti bíróságok számára tehát lehetővé kell tenni azt, hogy a Bizottságtól tájékoztatást vagy véleményt kérjenek a[z uniós] versenyjog alkalmazására vonatkozó témákban. […]”

    4

    E rendelet „Bizonyítási teher” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

    „A[z EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk] alkalmazásával járó bármely nemzeti vagy [uniós] eljárás során a[z EUMSZ 101. cikk] (1) bekezdése vagy a[z EUMSZ 102. cikk] megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy hatóság viseli. […]”

    5

    Az említett rendelet 5. cikke a következőképpen szól:

    „A tagállamok versenyhatóságai egyedi ügyekben alkalmazhatják a[z EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket]. E célból saját kezdeményezésükre vagy panasz alapján a következő határozatokat hozhatják:

    előírhatják a jogsértő magatartás befejezését,

    ideiglenes intézkedéseket rendelhetnek el,

    kötelezettségvállalásokat fogadhatnak el,

    pénzbírságot, kényszerítő bírságot vagy a nemzeti joguk által biztosított egyéb szankciót szabhatnak ki.

    Amennyiben a birtokukban lévő információk alapján a tilalom feltételei nem teljesülnek, olyan határozatot is hozhatnak, hogy részükről semmilyen intézkedés nem indokolt.”

    6

    Ugyanezen rendelet III. fejezete a Bizottság által az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alapján elfogadott határozatokra vonatkozik. E határozatok állhatnak a jogsértés megállapításából és megszüntetéséből (7. cikk), ideiglenes intézkedések elfogadásából (8. cikk), a kötelezettségvállalást kötelezővé tevő határozatokból (9. cikk), végül pedig az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazhatatlanságának megállapításából (10. cikk).

    7

    Az 1/2003 rendeletnek „A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai közötti együttműködés” című 11. cikkének (1) és (6) bekezdése a következőket írja elő:

    „(1)   A Bizottság és a tagállamok versenyhatóságai a[z uniós] versenyjog szabályait szoros együttműködésben alkalmazzák.

    […]

    (6)   Ha a Bizottság a III. fejezet alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárást kezdeményez [helyesen: indít], a tagállamok versenyhatóságainak megszűnik az a jogköre [helyesen: hatásköre], hogy a[z EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket] alkalmazzák. Amennyiben az egyik tagállam versenyhatósága már eljár az ügyben, úgy a Bizottság csak a nemzeti versenyhatósággal történt konzultációt követően indíthat eljárást.”

    8

    E rendeletnek„A[z uniós] versenyjog egységes alkalmazása” című 16. cikke a következőképpen rendelkezik:

    „(1)   Amennyiben a nemzeti bíróságok hoznak határozatot a[z EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikk] hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot. Kerülniük kell továbbá az olyan határozat kibocsátását, amely ellentétben állna a Bizottság által kezdeményezett eljárásban a Bizottság által tervezett határozattal. E célból a nemzeti bíróság felmérheti, hogy szükséges‑e az előtte folyó eljárást felfüggeszteni. Ez a kötelezettség nem érinti a[z EUMSZ 267. cikk] szerinti jogokat és kötelezettségeket.

    (2)   Amennyiben a tagállamok versenyhatóságai hoznak határozatot a[z EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikk] hatálya alá tartozó olyan megállapodásokról, döntésekről vagy magatartásokról, amelyek már bizottsági határozat tárgyát képezik, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatot.”

    A 773/2004/EK rendelet

    9

    A 2008. június 30‑i 622/2008/EK bizottsági rendelettel (HL 2008. L 171., 3. o.) módosított, a Bizottság által [az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) (a továbbiakban: 773/2004 rendelet) 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

    „A Bizottság bármikor határozhat úgy, hogy megindítja az 1/2003/EK rendelet III. fejezete alapján hozandó határozat elfogadására irányuló eljárást, de legkésőbb azon a napon, amikor kiadja az említett rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett előzetes értékelést, a kifogásközlést vagy a feleknek szóló felkérést, hogy jelezzék a vitarendezési megbeszéléseken való részvételi szándékukat, illetve azon a napon, amikor az említett rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerinti közleményt közzéteszik, amelyik ezen időpontok közül a korábbi.”

    A 2014/104 irányelv

    10

    A 2014/104 irányelv (6), (15), (21), (23) és (25)–(28) preambulumbekezdése értelmében:

    „(6)

    A hatékony magánjogi jogérvényesítést célzó polgári jogi keresetek és a versenyhatóságok általi hatékony közjogi jogérvényesítés biztosítása érdekében a két eszköznek kölcsönhatásban kell lennie egymással, így biztosítva a versenyjogi szabályok legteljesebb érvényesülését. Koherens módon kell szabályozni a jogérvényesítés e két formájának összehangolását, például a versenyhatóságok birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok tekintetében. […]

    […]

    (15)

    A bizonyítékok az uniós vagy nemzeti versenyjogi jogsértésekkel okozott kár megtérítése iránti keresetek indításának fontos elemei. Mivel azonban a versenyjogi pereket információs aszimmetria jellemzi, biztosítani kell, hogy a felperesek anélkül gyakorolhassák az igényük alátámasztásához szükséges bizonyítékok feltárásához való jogukat, hogy konkrét bizonyítékokat kellene megjelölniük. Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében ennek lehetőségét a kártérítési keresetek alperesei számára is biztosítani kell annak érdekében, hogy kérhessék a bizonyítékok e felperesek általi feltárását. Lehetővé kell tenni a nemzeti bíróságok számára azt is, hogy harmadik feleket, többek között hatóságokat kötelezzenek bizonyítékok feltárására. Amennyiben egy nemzeti bíróság a Bizottságot kívánja felhívni bizonyítékok feltárására, úgy az Unió és a tagállamok közötti lojális együttműködésnek az EUSZ 4. cikke (3) bekezdésében szereplő elve és – az információkéréseket illetően – az [1/2003] rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó. Amennyiben a nemzeti bíróságok hatóságokkal szemben rendelik el a bizonyítékok feltárását, úgy az uniós vagy a nemzeti jog szerinti jogi és közigazgatási együttműködés elvei alkalmazandók.

    […]

    (21)

    Az EUMSZ 101. és 102. cikkének a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok általi hatékony és következetes alkalmazásához közös uniós megközelítésre van szükség a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárását illetően. A bizonyítékok feltárása nem csökkentheti indokolatlanul a versenyjog versenyhatóságok általi érvényesítésének hatékonyságát. […]

    […]

    (23)

    Gondosan kell mérlegelni az arányosság követelményét, amikor fennáll annak kockázata, hogy a bizonyítékfeltárás veszélyeztetné a versenyhatóság vizsgálati stratégiáját azáltal, hogy felfedné, mely dokumentumok szerepelnek az ügyiratban, vagy negatív hatást gyakorolna a vállalkozások versenyhatósággal történő együttműködésének módjára. Különös figyelmet kell fordítani az önkényes adatgyűjtéseknek („fishing expeditions”), azaz az olyan adatok nem célzott vagy túlságosan széles körben való felkutatásának megelőzésére, amelyek valószínűleg nem relevánsak az eljárásban részt vevő felek számára. A feltárás iránti kérelmeket ezért nem indokolt arányosnak tekinteni, ha azok egy meghatározott üggyel kapcsolatban a versenyhatóság ügyiratában megtalálható dokumentumok általános feltárására, vagy valamely fél által egy meghatározott ügyben benyújtott dokumentumok általános feltárására vonatkoznak. Az ilyen tágan megfogalmazott, bizonyítékfeltárás iránti kérelmek nem lennének összeegyeztethetők a kérelmező fél azon kötelezettségével, hogy a lehető legpontosabban és legszűkebben jelölje meg a kért bizonyítékokat, illetve bizonyítékkategóriákat.

    […]

    (25)

    Mentességet kell alkalmazni az olyan bizonyítékfeltárás tekintetében, amely – az elrendelése esetén – indokolatlan befolyással lenne valamely versenyhatóság uniós vagy nemzeti versenyjogi jogsértéssel kapcsolatban indított, folyamatban lévő vizsgálatára. Ezért a valamely versenyhatóság által az uniós vagy a nemzeti versenyjog érvényesítésére irányuló eljárása során létrehozott és az eljárásban részt vevő feleknek megküldött információk (például kifogásközlés), vagy az ilyen eljárásban részt vevő felek valamelyike által létrehozott információk (például a versenyhatóság információkéréseire adott válaszok vagy tanúvallomások) kártérítési perekben történő feltárását csak azt követően indokolt engedélyezni, hogy a versenyhatóság lezárta eljárását, például oly módon, hogy az [1/2003] rendelet 5. cikke vagy III. fejezete szerinti határozatot – ide nem értve az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó határozatokat – fogadott el.

    (26)

    Az engedékenységi programok és az egyezségi eljárások fontos eszközei az uniós versenyjog közjogi érvényesítésének, mivel hozzájárulnak a legsúlyosabb versenyjogi jogsértések felderítéséhez, hatékony eljárás alá vonásához és szankcionálásához. […] Annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozások továbbra is készek legyenek engedékenységi nyilatkozatukkal, illetve egyezségi beadványukkal önkéntesen megkeresni a versenyhatóságokat, az ilyen dokumentumokat mentesíteni kell a bizonyítékfeltárás alól. […]

    (27)

    A dokumentumok – ide nem értve az engedékenységi nyilatkozatokat és az egyezségi beadványokat – feltárására vonatkozó, ezen irányelvben szereplő szabályok biztosítják, hogy a károsult feleknek továbbra is elegendő olyan alternatív eszköz álljon a rendelkezésére, amelynek révén hozzáférést kaphatnak a kártérítési keresetük előkészítéséhez szükséges releváns bizonyítékokhoz. Abban az esetben, ha valamely dokumentummal kapcsolatban mentességre hivatkoznak, lehetővé kell tenni a nemzeti bíróságok számára, hogy – annak ellenőrzése érdekében, hogy e dokumentum tartalma beletartozik‑e az ezen irányelvben meghatározott engedékenységi nyilatkozat és egyezségi beadvány fogalommeghatározásába – a felperes kérelmére hozzá tudjanak férni e dokumentumhoz. Az ezen fogalommeghatározásokban foglaltak körén kívül eső tartalmat a vonatkozó feltételek szerint fel kell tárni.

    (28)

    Lehetővé kell tenni a nemzeti bíróságok számára, hogy a kártérítési keresettel összefüggésben bármikor elrendelhessék az olyan bizonyítékok feltárását, amelyek a versenyhatóság által folytatott eljárástól függetlenül is léteznek (»előzetesen létező információ«.”

    11

    A 2014/104 irányelv 2. cikkének 17. pontja szerint „előzetesen létező információ” minden olyan bizonyíték, amely a versenyhatóság eljárásától függetlenül létezik, akár a versenyhatóság ügyiratában, akár azon kívül lelhető fel.

    12

    Ezen irányelvnek „A bizonyítékok feltárása” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

    „(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az Unióban indított kártérítési eljárásokban azon felperes kérésére, aki a kárigény elfogadhatóságának alátámasztásához elegendő, az ésszerűen rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékot tartalmazó, megalapozott indokolást nyújtott be, a nemzeti bíróságok az e fejezetben meghatározott feltételeknek megfelelően kötelezhessék az alperest vagy a harmadik felet az ellenőrzésük alatt álló releváns bizonyítékok feltárására. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok az alperes kérelmére a felperest vagy a harmadik felet kötelezhessék a releváns bizonyítékok feltárására.

    […]

    (2)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok a megalapozott indokolásban ésszerűen rendelkezésre álló tények alapján a lehető legpontosabban és legszűkebben meghatározott bizonyítékoknak, illetve a bizonyítékok egy ilyen módon meghatározott releváns kategóriájába tartozó bizonyítékoknak a feltárását rendelhessék el.

    (3)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok az arányos mértékre korlátozzák a bizonyítékok feltárását. Annak meghatározásakor, hogy a fél által kérelmezett bizonyítékfeltárás arányos‑e, a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük valamennyi fél és az érintett harmadik felek jogos érdekeit. Különösen figyelembe kell venniük a következőket:

    a)

    azt, hogy a kártérítési igényt, illetve a védekezést milyen mértékben támasztják alá a bizonyítékok feltárására irányuló kérelem indokolásaként előterjesztett, rendelkezésre álló tények és bizonyítékok;

    b)

    a bizonyítékfeltárás terjedelmét és költségeit, különösen az érintett harmadik felek vonatkozásában, többek között az olyan általános információkeresés megelőzésére, amely feltételezhetően semmilyen relevanciával nem bír az eljárásban érintett felek számára;

    c)

    azt, hogy a feltárni kért bizonyíték tartalmaz‑e bizalmas információkat (különösen harmadik felek tekintetében), és milyen intézkedések állnak rendelkezésre e bizalmas információk védelmére.

    (4)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkezzenek bizalmas információkat tartalmazó bizonyítékok feltárásának elrendelésére, amennyiben azt a kártérítési kereset szempontjából fontosnak ítélik. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen információk feltárásának elrendelésével összefüggésben a nemzeti bíróságok hatékony intézkedésekkel biztosíthassák az ilyen információk védelmét.

    (5)   A vállalkozások ahhoz fűződő érdeke, hogy versenyjogi jogsértést követően elkerüljék a kártérítési kereseteket, nem minősül védelemre okot adó érdeknek.

    […]

    (8)   A (4) bekezdésnek és az (7) bekezdésnek, valamint a 6. cikknek a sérelme nélkül, ez a cikk nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy olyan szabályokat tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek a bizonyítékok szélesebb körű feltárását eredményeznék.”

    13

    Az említett irányelvnek a „Versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárása” című 6. cikke kimondja:

    „(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kártérítési keresetek tekintetében, amennyiben a nemzeti bíróságok valamely versenyhatóság ügyiratában található bizonyítékok feltárását rendelik el, az 5. cikk mellett e cikk is alkalmazandó legyen.

    […]

    (4)   Valamely, az információ feltárását elrendelő végzés arányosságának az 5. cikk (3) bekezdése szerinti értékelésekor a nemzeti bíróságoknak mérlegelniük kell az alábbiakat is:

    a)

    azt, hogy a vonatkozó kérelmet kifejezetten a valamely versenyhatósághoz benyújtott vagy annak ügyirataiban szereplő bizonyos dokumentumok jellegére, tárgyára vagy tartalmára utalva fogalmazták‑e meg, és nem általánosan megfogalmazott, a versenyhatósághoz benyújtott dokumentumokra vonatkozó kérelemről van‑e szó;

    b)

    azt, hogy a bizonyítékfeltárást kérelmező fél nemzeti bíróság előtt indított kártérítési keresettel összefüggésben kérelmezi‑e a bizonyítékfeltárást; valamint

    c)

    az (5) és (10) bekezdés tekintetében, vagy ha azt valamely versenyjogi hatóság a (11) bekezdés szerint kéri, a versenyjog közjogi érvényesítése eredményessége védelmének szükségességét.

    (5)   A nemzeti bíróságok az alábbi kategóriákba tartozó bizonyítékok feltárását kizárólag azt követően rendelhetik el, hogy a versenyhatóság határozat elfogadása révén vagy egyéb módon lezárta eljárását:

    a)

    valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információk;

    b)

    a versenyhatóság által saját eljárása során létrehozott és a feleknek megküldött információk; valamint

    c)

    a visszavont egyezségi beadványok.

    (6)   A tagállamok biztosítják, hogy a kártérítési keresetek tekintetében a nemzeti bíróságok egyik esetben se kötelezhessenek egy felet vagy egy harmadik felet a következő kategóriákba tartozó bizonyítékok feltárására:

    a)

    engedékenységi nyilatkozatok; és

    b)

    egyezségi beadványok.

    (7)   A felperes indokolt kérelmet nyújthat be az iránt, hogy valamely nemzeti bíróság hozzáférhessen a (6) bekezdés a) vagy b) pontjában említett bizonyítékokhoz kizárólag abból a célból, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy azok tartalma megfelel‑e a 2. cikk 16. és 18. pontjában foglalt fogalommeghatározásoknak. Ennek értékelésekor a nemzeti bíróságok csak az illetékes versenyhatóságtól kérhetnek segítséget. A kérdéses bizonyítékokat szolgáltatóknak is lehetőséget lehet adni arra, hogy meghallgassák őket. A nemzeti bíróság semmilyen esetben nem engedélyezheti a másik fél/felek vagy harmadik fél/felek számára az e bizonyítékokhoz való hozzáférést.

    (8)   Ha a kért bizonyítéknak csak egy része tartozik a (6) bekezdés hatálya alá, a bizonyíték fennmaradó részeit a kategóriájuktól függően az e cikk vonatkozó bekezdéseiben a bizonyítékfeltárásra vonatkozóan meghatározott szabályoknak megfelelően kell rendelkezésre bocsátani.

    (9)   A versenyhatóság ügyiratában szereplő, az e cikkben felsorolt kategóriák egyikébe sem tartozó bizonyítékok feltárása e cikk sérelme nélkül bármikor elrendelhető kártérítési perekben.

    […]

    (11)   Amennyiben valamely versenyhatóság ki kívánja fejteni álláspontját a bizonyítékfeltárás iránti kérelmek arányosságával kapcsolatban, a versenyhatóság – saját kezdeményezésére – észrevételeket nyújthat be ahhoz a nemzeti bírósághoz, amelynél a bizonyítékfeltárás elrendelése iránti kérelmet benyújtották.”

    14

    A 2014/104 irányelv „Időbeli hatály” című 22. cikke a következőképpen rendelkezik:

    „(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a 21. cikk értelmében az ezen irányelv anyagi jogi rendelkezéseinek való megfelelés céljából elfogadott nemzeti intézkedések ne legyenek visszamenőleges hatállyal alkalmazhatók.

    (2)   A tagállamok biztosítják, hogy a 21. cikk értelmében elfogadott, az (1) bekezdésben említettektől eltérő nemzeti intézkedések nem alkalmazhatóak az olyan kártérítési keresetekre, amelyeket valamely nemzeti bíróságnál 2014. december 26. előtt indítottak.”

    A cseh jog

    A 143/2001. sz. törvény

    15

    A zákon č. 143/2001 Sb., o ochraně hospodářské soutěže (a verseny védelméről szóló 143/2011. sz. törvény) az alapügy tényállása idején alkalmazandó változata (a továbbiakban: 143/2001. sz. törvény) 1. §‑ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy e törvény „az áruk és szolgáltatások piacán […] megszervezi a verseny védelmét minden olyan magatartással szemben, amely akadályozza, korlátozza, torzítja vagy fenyegeti a versenyt”.

    16

    A 143/2001. sz. törvény 21ca. §‑ának (2) bekezdése lényegében úgy rendelkezik, hogy a nemzeti versenyhatóság előtt folyamatban lévő közigazgatási eljárás céljából készített és benyújtott dokumentumok és információk csak a vizsgálat lezárása után, vagy a nemzeti versenyhatóságnak a közigazgatási eljárás lezárásáról szóló végleges határozata után tárhatók fel a hatóságoknak.

    A 262/2017. sz. törvény

    17

    A zákon č. 262/2017 Sb., o náhradě škody v oblasti hospodářské soutěže (a versenyjogi kártérítésről szóló 262/2017. sz. törvény, a továbbiakban: 262/2017. sz. törvény) ülteti át a 2014/104 irányelvet a cseh jogrendbe.

    18

    E törvény 2. §‑a (2) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a titoktartási kötelezettséggel védett bizalmas információk közé tartoznak többek között „az igazolások és információk, amelyeket kifejezetten a [nemzeti] versenyhatóság előtti közigazgatási eljárás vagy az általa gyakorolt felügyelet céljára bocsátottak rendelkezésre”.

    19

    Az említett törvény 10. §‑ának (1) bekezdéséből lényegében az következik, hogy a versenykorlátozással okozott kár megtérítése iránti keresetre vonatkozó eljárás megindítását megelőzően a tanács elnöke az e keresetet benyújtó fél kérelmére – aki a rendelkezésre álló tényeknek megfelelő bizonyossággal igazolja a versenykorlátozással okozott kár megtérítéséhez való jogának valószínűségét – elrendeli, amennyiben ez szükségesnek és arányosnak bizonyul a felperes kártérítési jogának gyakorlásához, hogy a helyzet kivizsgálását lehetővé tévő dokumentumokat az ellenőrzésük alatt tartó személyek feltárják.

    20

    Ugyanezen törvény 15. §‑ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a 2. § (2) bekezdésének c) pontjában említett bizalmas információ feltárására vonatkozó kötelezettség legkorábban csak a versenyhatóságnak a közigazgatási eljárás lezárásáról szóló határozata jogerőre emelkedését követően írható elő”.

    21

    A 262/2017 törvény 16. §‑a (1) bekezdésének c) pontja lényegében azt írja elő, hogy a nemzeti versenyhatóság ügyiratában szereplő, bizalmas információkat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem esetén a tanács elnöke megvizsgálja, hogy azok feltárása nem veszélyeztetné‑e a versenyszabályok hatékony alkalmazását. E 16. § (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a bizalmas információkat tartalmazó dokumentumok csak a vizsgálat lezárása után vagy a nemzeti versenyhatóságnak a közigazgatási eljárás lezárásáról szóló végleges határozata után tárhatók fel.

    22

    E törvény 18. §‑ának (1) bekezdése értelmében a tanács elnöke az említett törvény 10. és 16. §‑ában meghatározott feltételek mellett az érdemi eljárás megindítását követően is elrendelheti a bizonyítékok feltárását.

    23

    Ugyanezen törvény 27. §‑ának (1) bekezdése előírja, hogy a kártérítési perekben a bíróságot köti egy másik bíróság, az Úřad pro ochranu hospodářské soutěže (versenyvédelmi hivatal, a továbbiakban: cseh versenyhatóság) és a Bizottság által a versenykorlátozás fennállása és az elkövető kiléte tárgyában hozott határozata.

    Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

    24

    2012. január 25‑én a cseh versenyhatóság hivatalból közigazgatási eljárást indított a České dráhy, a cseh állam tulajdonában álló nemzeti vasúti fuvarozó esetleges erőfölénnyel való visszaélése tárgyában.

    25

    2015‑ben a RegioJet, amely többek között vasúti személyszállítási szolgáltatásokat kínál a Prága‑Ostrava (Cseh Köztársaság) vasútvonalon, kártérítési keresetet indított a České dráhy ellen a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) előtt az e társaságnak a versenyszabályokkal állítólagosan ellentétes magatartásából eredő károk megtérítése iránt.

    26

    2016. november 10‑én a Bizottság úgy határozott, hogy a 773/2004 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárást indít a České dráhy által a Cseh Köztársaságban, különösen a Prága–Ostrava vasútvonalon a vasúti személyszállítási szolgáltatások nyújtása során állítólagosan alkalmazott kiszorító árazás fennállásának értékelése céljából (AT.40156. sz. ügy).

    27

    2016. november 14‑én az cseh versenyhatóság felfüggesztette a közigazgatási eljárást, anélkül azonban, hogy azt hivatalosan lezárta volna, azzal az indokkal, hogy a Bizottság maga is indított eljárást lényegében ugyanarra a magatartásra vonatkozóan, mint amely a közigazgatási eljárás tárgyát képezi.

    28

    2017. október 11‑én a RegioJet a kártérítési keresete keretében a 262/2017. sz. törvény rendelkezései alapján dokumentumok feltárása iránti kérelmet nyújtott be. A RegioJet többek között olyan dokumentumok feltárását kérte, amelyekről azt feltételezte, hogy a České dráhy birtokában vannak, így különösen a vasúti közlekedésre vonatkozó tételes kimutatásokat és e társaság kereskedelmi területére vonatkozó számviteli dokumentumokat.

    29

    A 143/2001. sz. törvény 21ca. §‑ának (2) bekezdése alapján a cseh versenyhatóság kijelentette, hogy a közigazgatási eljárás során birtokába került kért dokumentumok a vonatkozó közigazgatási eljárás végleges lezárásáig nem tárhatók fel. Ezenfelül megállapította, hogy a felperes által kért további dokumentumok azon dokumentumok csoportjába tartoznak, amelyek a teljes dokumentációt alkotják, és azzal az indokkal, hogy ez a versenyjogi jogsértések elleni politika hatékonysági szintjének csökkenéséhez vezethet, megtagadta e dokumentumok átadását.

    30

    2018. február 26‑án a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság) 2018. január 12‑i kérdésére válaszolva a Bizottság hangsúlyozta, hogy a bírónak, amikor az eljárásban részt vevő valamennyi fél és harmadik felek jogos érdekeinek védelme érdekében bizonyítási eszközök feltárásáról határoz, különösen az arányosság elvét kell alkalmaznia, és intézkedéseket kell hoznia az ilyen információk védelme érdekében. Ezenkívül jelezte, hogy az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a nemzeti bíróságok, amikor az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk hatálya alá tartozó kérdésekről hoznak határozatot, nem hozhatnak a Bizottság által elfogadott határozatokkal ellentétes határozatokat. A nemzeti bíróságoknak továbbá kerülniük kell az olyan határozatok meghozatalát, amelyek ellentétesek lennének az ezen intézmény által indított eljárásban tervezett határozattal. E célból a nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy szükséges‑e az előtte folyó eljárás felfüggesztése.

    31

    2018. március 14‑én az említett nemzeti bíróság arra kötelezte a České dráhyt, hogy tárjon fel bizonyos dokumentumokat, azokat az ügyiratokhoz csatolva. E dokumentumok egyrészt az e társaság által kifejezetten a cseh versenyhatóság előtti eljárás céljából előkészített információkat, másrészt pedig az ezen eljárástól függetlenül kötelezően létrehozott és tárolt információkat tartalmaztak, mint például a vasútvonalak jegyzékét, a vasúti közlekedésre vonatkozó negyedéves jelentéseket, valamint a České dráhy által üzemeltetett vasútvonalak listáját. Ezzel szemben a bíróság elutasította a RegioJet azon kérelmeit, amelyek egyrészt a České dráhy kereskedelmi területére vonatkozó számviteli dokumentumok, közöttük a vonalak és vonattípusok szerinti megfelelési kódok, másrészt a České dráhy igazgatótanácsának 2011 szeptembere és októbere közötti üléseiről készült jegyzőkönyvek feltárására irányultak.

    32

    2018. december 19‑i végzésével ugyanezen bíróság a 262/2017. sz. törvény 27. §‑ának (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a kártérítési keresettel kapcsolatos érdemi eljárást a jelen ítélet 26. pontjában említett eljárás befejezéséig felfüggeszti.

    33

    A RegioJet és a České dráhy egyaránt fellebbezést nyújtott be a 2018. március 14‑i végzés ellen a Vrchní soud v Praze (prágai felsőbíróság, Cseh Köztársaság) előtt. Ez utóbbi bíróság 2019. november 29‑i végzésével helybenhagyta a 2018. március 14‑i végzést, és a feltárt bizonyítékok védelmének biztosítása érdekében arra irányuló intézkedéseket fogadott el, hogy azokat bírósági letétbe helyezik, és azokat az ügyelosztási rendnek megfelelően az ügyben eljáró bíró előzetes jóváhagyását követően, indokolással ellátott írásbeli kérelem alapján, kizárólag az eljárásban részt vevő felekkel, képviselőikkel és a szakértőkkel közlik.

    34

    A České dráhy felülvizsgálati kérelmet nyújtott be e 2019. november 29‑i végzés ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Nejvyšší soudhoz (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság).

    35

    E körülmények között a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

    „1)

    Összeegyeztethető‑e a [2014/104 irányelv] 5. cikke (1) bekezdésének értelmezésével az az eljárás, amely szerint a bíróság a bizonyítékok feltárását annak ellenére elrendeli, hogy a Bizottság előtt ezzel egyidejűleg folyamatban van [az 1/2003] rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárás, és ebből következően a bíróság a Bizottság előtti eljárás miatt felfüggeszti a versenyjogi rendelkezések megsértésével okozott kár megtérítésére irányuló eljárást?

    2)

    Ellentétes‑e [a 2014/104] irányelv 6. cikke (5) bekezdése a) pontjának és 6. cikke (9) bekezdésének értelmezésével az olyan nemzeti szabályozás, amely korlátozza valamely eljárás keretében a [cseh] versenyhatóság felszólítására benyújtott valamennyi információ feltárását, mégpedig akkor is, ha olyan információkról van szó, amelyeket az eljárásban részt vevő félnek – a versenyjog megsértése miatt eljárástól függetlenül – más jogszabályi rendelkezések alapján létre kell hoznia és tárolnia kell (vagy hoz létre és tárol)?

    3)

    Az eljárásnak [a 2014/104] irányelv 6. cikke (5) bekezdésének értelmében vett, egyéb módon történő lezárásának minősül‑e az a helyzet is, amelyben a nemzeti versenyhatóság felfüggesztette eljárását, amint a Bizottság megindította az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárást?

    4)

    A [2014/104 irányelv] szerepére és céljaira tekintettel összeegyeztethető‑e [ezen] irányelv 6. cikke (5) bekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti bíróság azon eljárása, hogy az irányelv 6. cikkének (7) bekezdését átültető nemzeti szabályozást analógia útján az irányelv 6. cikkének (5) bekezdésében említett információkhoz hasonló információkategóriákra alkalmazza, tehát a bizonyítékok feltárásáról határoz, feltéve, hogy a bíróság azzal a kérdéssel, hogy a bizonyítási eszközök közé tartoznak‑e (az irányelv 6. cikke (5) bekezdésének [a) pontja] értelmében) valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információk, csak e bizonyítékok vele való közlését követően fog foglalkozni?

    5)

    Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén: úgy kell‑e értelmezni [a 2014/104] irányelv 5. cikkének (4) bekezdését, hogy a bizalmas információk védelmét szolgáló, a bíróság által alkalmazott hatékony intézkedések azt eredményezhetik, hogy azt megelőzően zárják ki a felperes vagy az eljárásban részt vevő más felek és képviselőiknek hozzáférését a feltárt bizonyítékokhoz, hogy a bíróság jogerősen elbírálná azt a kérdést, hogy a feltárt bizonyítékok vagy azok egy része az irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontja szerinti bizonyítékok kategóriájába tartozik‑e?”

    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

    A 2014/104 irányelv 5. és 6. cikkének időbeli alkalmazhatóságáról

    36

    Először is a 2014/104 irányelv időbeli hatályát illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv tartalmaz egy konkrét rendelkezést, amely kifejezetten meghatározza az irányelv eljárásjogi és anyagi jogi rendelkezéseinek időbeli alkalmazási feltételeit (2022. november 10‑iPACCAR és társai ítélet, C‑163/21, EU:C:2022:863, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    37

    Egyrészt ugyanis a 2014/104 irányelv 22. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kellett, hogy az irányelv 21. cikke értelmében az ezen irányelv anyagi jogi rendelkezéseinek való megfelelés céljából elfogadott nemzeti intézkedések ne legyenek visszamenőleges hatállyal alkalmazhatók.

    38

    Másrészt a 2014/104 irányelv 22. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kellett, hogy az ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdésében említettektől eltérő nemzeti rendelkezés ne legyen alkalmazandó azokra a kártérítési keresetekre, amelyeket a nemzeti bírósághoz 2014. december 26. előtt indítottak.

    39

    Ennélfogva a 2014/104 irányelv rendelkezései időbeli hatályának meghatározása érdekében elsősorban azt kell megállapítani, hogy az érintett rendelkezés anyagi jogi rendelkezésnek minősül‑e, vagy sem, azzal a pontosítással, hogy e kérdést a 2014/104 irányelv 22. cikkében szereplő, a nemzeti jogra történő utalás hiányában az uniós jog, nem pedig az alkalmazandó nemzeti jog alapján kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2022. november 10‑iPACCAR és társai ítélet, C‑163/21, EU:C:2022:863, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    40

    E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az említett irányelv 5. és 6. cikkének célja, hogy lehetőséget biztosítson a nemzeti bíróságoknak arra, hogy az alperest vagy harmadik feleket bizonyos feltételek mellett a birtokukban lévő releváns bizonyítékok feltárására kötelezzék, és ezáltal meghatározzák a kártérítési keresetre vonatkozó eljárás menetét.

    41

    Mivel e rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy a versenyjogi jogsértések miatt elszenvedett kár megtérítése iránti kártérítési keresetekre vonatkozó jogviták vizsgálata keretében különleges hatáskörökkel ruházzák fel ezeket a bíróságokat, e rendelkezés az ezen jogvitákra főszabály szerint jellemző, a károsult hátrányára fennálló azon információs aszimmetria orvoslására irányul, amint arra a 2014/104 irányelv (15) preambulumbekezdése emlékeztet, amely megnehezíti a károsult számára, hogy a kártérítési kereset megindításához elengedhetetlen információkhoz jusson (lásd ebben az értelemben: 2022. november 10‑iPACCAR és társai ítélet, C‑163/21, EU:C:2022:863, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    42

    Másodszor, mivel a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikkének éppen az a célja, hogy lehetővé tegye az ilyen jogviták felperese számára az információs hiány kompenzálását, vitathatatlanul azt eredményezi, hogy e fél számára – amennyiben e célból a nemzeti bírósághoz fordul – olyan előnyöket biztosít, amelyekkel nem rendelkezett. Ugyanakkor, ezen cikkek tárgya csak a nemzeti bíróságok előtt alkalmazandó eljárási intézkedésekre vonatkozik, amelyek e bíróságokra különös hatáskört ruháznak azon tények megállapítása érdekében, amelyekre a felek az ilyen jogsértések miatt indított kártérítési igényekkel kapcsolatos jogviták keretében hivatkoznak, tehát nem érinti közvetlenül az említett felek jogi helyzetét, mivel e rendelkezések nem a szerződésen kívüli polgári jogi felelősség alkotóelemeire vonatkoznak.

    43

    Különösen nem tűnik úgy, hogy a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikke új anyagi jogi kötelezettségeket állapítana meg az ilyen jogvitákban érintett felek bármelyike számára, ami lehetővé tenné, hogy e rendelkezések az említett irányelv 22. cikkének (1) bekezdése értelmében vett anyagi jogi rendelkezésnek minősüljenek (lásd analógia útján: 2022. november 10‑iPACCAR és társai ítélet, C‑163/21, EU:C:2022:863, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    44

    Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikke nem tartozik az ezen irányelv 22. cikkének (1) bekezdése értelmében vett anyagi jogi rendelkezések közé, éppen ezért az említett irányelv 22. cikkének (2) bekezdésében említett egyéb – konkrétan eljárásjogi – rendelkezések közé tartozik, amint arra a főtanácsnok az indítványának 29. és 34. pontjában lényegében rámutatott.

    45

    Másodsorban, a 2014/104 irányelv 22. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok diszkrecionális jogkörrel rendelkeztek arra, hogy az irányelv átültetése során eldöntsék, hogy az irányelv eljárásjogi rendelkezéseinek átültetésére irányuló nemzeti szabályok alkalmazhatók legyenek‑e, vagy sem, a 2014. december 26. után, viszont még az említett irányelv átültetésének időpontját megelőzően, illetve legkésőbb az átültetési határidejének lejártát, azaz 2016. december 27‑ét megelőzően indított kártérítési keresetekre (2019. március 28‑iCogeco Communications ítélet, C‑637/17, EU:C:2019:263, 28. pont).

    46

    A jelen ügyben a 262/2017. sz. törvényből kitűnik, hogy a cseh jogalkotó úgy döntött, hogy a 2014/104 irányelv eljárási rendelkezéseit átültető nemzeti rendelkezések közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazandók az átültetés időpontja előtt, de 2014. december 26‑át követően benyújtott keresetekre is. Márpedig a kártérítési keresetet, amelynek érdekében a dokumentumok feltárása iránti kérelmet benyújtották, 2015. november 25‑én terjesztették elő.

    47

    A fenti megfontolásokból következik, hogy az 5. és a 6. cikk időbeli hatályánál fogva alkalmazandó az alapügyben, és így válaszolni kell az e rendelkezésekre vonatkozóan előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre.

    Az ügy érdeméről

    Előzetes észrevételek

    48

    Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben előírt versenyszabályok teljes érvényesüléséhez, és különösen az e rendelkezésekben foglalt tilalmak hatékony érvényesüléséhez járul hozzá az, hogy bármely személy kártérítést igényelhet az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett olyan szerződés vagy magatartás, illetve az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű magatartása által okozott kárért, amely alkalmas a verseny korlátozására vagy torzítására (lásd ebben az értelemben: 2001. szeptember 20‑iCourage és Crehan ítélet, C‑453/99, EU:C:2001:465, 26. pont; 2021. október 6‑iSumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 33. pont).

    49

    Amint azt az 1/2003 rendelet (7) preambulumbekezdése kimondja, a nemzeti bíróságok lényeges szerepet játszanak a versenyszabályok alkalmazásában. Magánszemélyek közötti jogviták eldöntése alkalmával az uniós jog szerinti alanyi jogokat védik, például azzal, hogy kártérítést ítélnek meg a jogsértések sértettjeinek. A nemzeti bíróságok szerepe itt kiegészíti a tagállamok versenyhatóságainak szerepét.

    50

    Amennyiben a kártérítési keresetek elbírálásakor nem áll rendelkezésre a versenyhatóság által ugyanazon tényekre vonatkozóan hozott jogerős határozat (úgynevezett „stand‑alone” kereset), e bíróságoknak főszabály szerint járulékosan arról kell határozniuk, hogy fennáll‑e a versenyszabályok megsértése, azaz hogy fennállnak‑e az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 102. cikk szerinti megállapodások, döntések vagy magatartások, mivel a polgári peres eljárások nem helyettesíthetik az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk közjogi érvényesítésére irányuló nemzeti és uniós eljárásokat, amelyek keretében – az 1/2003 rendelet 2. cikkében foglaltak szerint – az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése vagy az EUMSZ 102. cikk megsértésével kapcsolatos bizonyítási terhet a jogsértést állító fél vagy hatóság viseli.

    51

    Ennélfogva a 2014/104 irányelv bizonyítékok feltárására vonatkozó rendelkezéseinek értelmezése nem vezethet a versenyellenes magatartások fennállásával kapcsolatos bizonyítási terhet szabályozó elvek megkerüléséhez, amennyiben nyilvánvaló, hogy a szóban forgó kereset tárgya nem szigorúan kártérítésre irányul.

    52

    A 2014/104 irányelv elfogadásával ugyanis az uniós jogalkotó éppen abból a megállapításból indult ki, amelyet ezen irányelv (6) preambulumbekezdése tükröz, hogy a versenyszabályok hatékony alkalmazásának biztosítását célzó két eszközt, nevezetesen az uniós versenyszabályok hatóságok általi végrehajtása (public enforcement) és az e szabályok megsértése miatt indított magánjogi kártérítési keresetek (private enforcement), koherens módon kell összehangolni, többek között a versenyhatóságok birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok tekintetében.

    53

    Ami a versenyszabályok megsértése miatt indított magánjogi kártérítési kereseteket illeti, a 2014/104 irányelv II. fejezetében (5–8. cikk) foglalt, a dokumentumok feltárására vonatkozó rendelkezések egyfelől a versenyhatóságok által tett lépések hatékonysága, másfelől a magukat a versenyellenes magatartások által károsultnak vélő személyek által benyújtott kártérítési keresetek hatékonysága közötti egyensúly megteremtését tükrözik.

    54

    Ennélfogva, noha a 2014/104 irányelv a versenyjogi jogsértések miatt elszenvedett kár megtérítése iránti kártérítési perekre gyakran jellemző információs aszimmetriára tekintettel arra irányul, hogy elősegítse a versenyellenes magatartások sértettjeinek azon bizonyítékokhoz való hozzáférését, amelyekre a kártérítési kérelmük megalapozottságának bizonyítása érdekében szükségük van, ugyanakkor annak szigorú kereteket is szab.

    55

    Először is a 2014/104 irányelv 5. cikke megfogalmaz néhány általános jellegű szabályt a bizonyítékoknak a versenyjog megsértése miatti kártérítési perekben történő feltárását illetően.

    56

    Másodszor, ezen irányelv 6. cikke a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárására vonatkozó olyan különös szabályokat ír elő, amelyek többek között a kért információktól és a versenyjog közjogi érvényesítése eredményessége védelmének szükségességéről tanúskodnak. E rendelkezés ugyanis a bizonyítékok több kategóriája között tesz különbséget.

    57

    Mindenekelőtt az engedékenységi nyilatkozatokra és egyezségi beadványokra vonatkozó bizonyítékokat (a továbbiakban: fekete listás bizonyítékok) illetően a 2014/104 irányelv 6. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti bíróságok egyik esetben se kötelezhessenek egy felet vagy egy harmadik felet e bizonyítékok feltárására.

    58

    Továbbá, ami a természetes vagy jogi személy által kifejezetten a versenyhatóság által indított közigazgatási eljárás céljára létrehozott információkat, az e hatóság által az ezen eljárás során létrehozott és a feleknek megküldött információkat, valamint a visszavont egyezségi beadványokat illeti, a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a nemzeti bíróságok csak akkor rendelhetik el az e kategóriákba tartozó bizonyítékok (a továbbiakban: szürke listás bizonyítékok) feltárását, ha a versenyhatóság határozat elfogadása révén vagy egyéb módon lezárta az eljárást.

    59

    Végül a 2014/104 irányelv 6. cikke (9) bekezdésének megfelelően a versenyhatóság ügyiratában szereplő, a korábban említett kategóriák egyikébe sem tartozó bizonyítékok (a továbbiakban: fehér listás bizonyítékok) feltárása e cikk sérelme nélkül bármikor elrendelhető kártérítési perekben.

    60

    Harmadszor meg kell jegyezni, hogy a 2014/104 irányelv, amint az 5. cikkének (3) bekezdéséből és 6. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, a bizonyítékfeltárás iránti kérelmekre alkalmazandó különös szabályozást ír elő, amelynek keretében e kérelmeknek nem automatikusan adnak helyt, hanem azokat az arányosság elvére tekintettel, valamint a fennálló körülmények és jogos érdekek figyelembevételével értékelik. Az eljáró nemzeti bíróságnak tehát szigorú arányossági vizsgálatot kell végeznie, figyelembe véve adott esetben az érintett versenyhatóság által a 2014/104 irányelv 6. cikke (11) bekezdésével összhangban a nemzeti bírósághoz benyújtható észrevételeket.

    61

    A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdéseket a fenti előzetes megfontolások fényében kell megválaszolni.

    Az első kérdésről

    62

    Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely nemzeti bíróság az előtte a versenyjog megsértése miatt indított kártérítési keresettel kapcsolatos nemzeti eljárás céljából annak ellenére elrendeli a bizonyítékfeltárást, hogy a Bizottság előtt ugyanezen jogsértésre vonatkozóan folyamatban van az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárás, ami miatt a nemzeti bíróság az előtte indított eljárást felfüggesztette.

    63

    Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése értelmében a Bizottság által indított eljárás megfosztja a tagállamok versenyhatóságait azon hatáskörüktől, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket ugyanezen jogsértések vonatkozásában alkalmazzák.

    64

    Ezzel szemben e rendelet 16. cikke (1) bekezdése értelmében a kártérítési perben eljáró nemzeti bíróságok a Bizottság által indított eljárás következtében nem veszítik el automatikusan az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk alkalmazására és az ezen intézmény által vizsgált jogsértések elbírálására irányuló hatáskörüket. E rendelkezés szerint ugyanis a nemzeti bíróságoknak egyrészt tartózkodniuk kell a Bizottság által elfogadott határozattal ellentétes határozatok meghozatalától, másrészt pedig el kell kerülniük olyan határozatok meghozatalát, amelyek ellentétben állnának a Bizottság által kezdeményezett eljárásban tervezett határozattal, és ez utóbbi célból fel kell mérniük, hogy szükséges‑e az eljárás felfüggesztése.

    65

    Ezenkívül a 2014/104 irányelv rendelkezéseinek együttes olvasatából az következik, hogy az irányelv nem írja elő a tagállamok nemzeti bíróságai számára, hogy a versenyjogi szabályok megsértése miatti kártérítési keresetekkel kapcsolatos eljárásaikat felfüggesszék a Bizottság előtt ugyanezen jogsértésekre vonatkozó eljárás megindítása miatt.

    66

    Jóllehet, amint az a jelen ítélet 52. pontjában megállapításra került, egyfelől az uniós versenyszabályok hatóságok általi végrehajtását (public enforcement), másfelől pedig az e szabályok megsértése miatt indított magánjogi kártérítési kereseteket (private enforcement) koherens módon kell összehangolni, többek között a versenyhatóságok birtokában lévő dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó szabályok tekintetében, mindazonáltal ezek egymást kiegészítő jelleget ölthetnek, és főszabály szerint egymással párhuzamban is lefolytathatók.

    67

    E tekintetben a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) és (9) bekezdésének rendelkezései azt tanúsítják, hogy a kártérítési per a versenyhatóság előtt folyamatban lévő eljárás ellenére is folytatható. Míg ugyanis a nemzeti bíróságok csak akkor rendelhetik el a szürke listás bizonyítékok feltárását, ha a versenyhatóság lezárta az eljárást (ezen irányelv 6. cikkének (5) bekezdése), a fehér listás bizonyítékok feltárása „bármikor elrendelhető kártérítési perekben” (az említett irányelv 6. cikkének (9) bekezdése).

    68

    Ebben az összefüggésben felmerül tehát a kérdés, hogy ellentétes‑e a 2014/104 irányelvvel, ha valamely nemzeti bíróság az ezen irányelv 5. és 6. cikkének átültetésére irányuló nemzeti rendelkezések alapján elrendeli a bizonyítékfeltárást annak ellenére, hogy a Bizottság előtt indított eljárás miatt felfüggesztették a kártérítési kereset alapján indított nemzeti eljárást.

    69

    E tekintetben meg kell állapítani, hogy az említett irányelv nem zárja ki automatikusan azt, hogy a nemzeti bíróság a versenyjogi szabályok állítólagos megsértése miatti kártérítési perben elrendelje a bizonyítékok feltárását, miközben a Bizottság ugyanazon jogsértés miatt egyidejűleg eljárást folytat, és a nemzeti bíróság a Bizottság eljárásának befejezéséig felfüggesztette a kártérítési keresetre vonatkozó eljárást.

    70

    Amikor ugyanis a nemzeti bíróság úgy határoz, hogy a Bizottság által indított eljárás miatt felfüggesztett kártérítési perben elrendeli a bizonyítékfeltárást, főszabály szerint nem hoz olyan határozatot, amely az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése értelmében ellentétes lehet a Bizottság által az említett eljárásban tervezett határozattal.

    71

    Mindemellett, bár a nemzeti bíróságok kötelezhetik az alperest vagy valamely harmadik felet az ellenőrzésük alatt álló releváns bizonyítékok feltárására, ezt a 2014/104 irányelvből eredő követelmények tiszteletben tartása mellett kell megtenniük.

    72

    Így az eljáró nemzeti bíróságoknak, amelyeknek a feltétlenül releváns, arányos és szükséges mértékre kell korlátozniuk a bizonyítékok feltárását, biztosítaniuk kell, hogy a bizonyítékfeltárásra vonatkozó határozat ne befolyásolja indokolatlanul a versenyhatóság által versenyjogi jogsértés miatt folytatott, folyamatban lévő vizsgálatot. E bíróságoknak ennélfogva el kell végezniük az eléjük terjesztett kérelem alapos, a kért bizonyítékok relevanciájára, az e bizonyítékok és a benyújtott kártérítési kérelem közötti kapcsolatra, az említett bizonyítékok kellő részletességére és azok arányosságára vonatkozó vizsgálatát.

    73

    Amint azt a 2014/104 irányelv (23) preambulumbekezdése kifejti, gondosan kell mérlegelni az arányosság követelményét, amikor fennáll annak kockázata, hogy a bizonyítékfeltárás veszélyeztetné a versenyhatóság vizsgálati stratégiáját azáltal, hogy felfedné, mely dokumentumok szerepelnek az ügyiratban, vagy negatív hatást gyakorolna a vállalkozások versenyhatósággal történő együttműködésének módjára. Különös figyelmet kell fordítani az önkényes adatgyűjtéseknek („fishing expeditions”), vagyis az olyan adatok nem célzott vagy túlságosan széles körben való felkutatásának megelőzésére, amelyek feltételezhetően nem bírnak relevanciával az eljárásban érintett felek számára.

    74

    E tekintetben a 2014/104 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy valamely, az információ feltárását elrendelő végzés arányosságának értékelésekor a nemzeti bíróságoknak mérlegelniük kell „azt [is], hogy a bizonyítékfeltárást kérelmező fél nemzeti bíróság előtt indított kártérítési keresettel összefüggésben kérelmezi‑e a bizonyítékfeltárást”.

    75

    Ebből arra lehet következtetni, hogy a bizonyítékfeltárást elrendelő végzés arányosságának vizsgálata keretében, amelyet körültekintően kell elvégezni, különösen amikor a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékokról van szó, a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie azt a körülményt is, hogy a kártérítési keresetre vonatkozó eljárást felfüggesztették.

    76

    Ugyanis, jóllehet a kártérítési per céljából történő bizonyítékfeltárást elrendelő végzés alapvetően nem tartozik az 1/2003 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében említett „határozatok” közé, sem az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében kimondott lojális együttműködés elve, sem pedig az uniós versenyjog hatékony és egységes alkalmazására irányuló cél nem követeli meg, hogy a nemzeti bíróság a kártérítési perben hozott bármely határozat vagy intézkedés meghozatalakor figyelembe vegye a Bizottság előtt folyamatban lévő eljárást, különösen, ha ez a határozat vagy intézkedés ugyanazon vagy hasonló versenyjogi jogsértés megállapítására vonatkozik.

    77

    Következésképpen, ha valamely bíróság a vizsgálati eljárás Bizottság általi megindítása miatt felfüggesztett kártérítési perben a felekkel vagy harmadik felekkel szemben elrendeli a bizonyítékfeltárást, meg kell bizonyosodnia arról, hogy a kellően körülírt és alátámasztott kérelem alapján történő feltárás a per lefolytatása szempontjából szükséges és arányos legyen.

    78

    A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha valamely nemzeti bíróság az előtte a versenyjog megsértése miatt indított kártérítési keresettel kapcsolatos nemzeti eljárás céljából annak ellenére elrendeli a bizonyítékfeltárást, hogy a Bizottság előtt ugyanezen jogsértésre vonatkozóan folyamatban van az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárás, ami miatt a nemzeti bíróság az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggesztette. A nemzeti bíróság feladata azonban meggyőződni arról, hogy az eljárás e szakaszában kért, a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikkében foglalt feltételeknek megfelelő bizonyítékfeltárás nem haladja meg az elé terjesztett kártérítési kérelem szempontjából szükséges mértéket.

    A harmadik kérdésről

    79

    A második kérdés előtt vizsgálandó harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzeti versenyhatóság által indított közigazgatási eljárás amiatt történő felfüggesztése, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján eljárást indított, a közigazgatási eljárás e hatóság általi, az e rendelkezés értelmében vett „határozat elfogadása révén vagy egyéb módon” történő lezárásának tekinthető‑e.

    80

    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 6. cikkének (5) bekezdése értelmében a nemzeti bíróságok a szürke listás bizonyítékok feltárását „kizárólag azt követően rendelhetik el, hogy a versenyhatóság határozat elfogadása révén vagy egyéb módon lezárta eljárását”.

    81

    E rendelkezés szó szerinti értelmezése, az azt övező szövegkörnyezet és az általa követett célkitűzések arra utalnak, hogy a kártérítési keresettel kapcsolatos eljárásnak az alapügyben szóban forgóhoz hasonló felfüggesztése nem tekinthető az eljárás lezárásának.

    82

    Mindenekelőtt szó szerinti értelemben a „felfüggesztés” az eljárás átmeneti megakasztását jelenti. Az eljárás tehát nem zárult le, mivel újra folytatható, amint a felfüggesztés oka megszűnik.

    83

    Ezt megerősíti a 2014/104 irányelv (25) preambulumbekezdése, amely példákat hoz fel az eljárást lezáró határozatokra, többek között azokra a határozatokra hivatkozva, amelyeket a Bizottság az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján fogadhat el. Ez a preambulumbekezdés kimondja, hogy az eljárás lezárására például az 1/2003 rendelet 5. cikke szerinti határozat – „ide nem értve az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó határozatokat” – elfogadásával kerül sor.

    84

    Ezenkívül, amikor a 2014/104 irányelv az eljárás „határozat elfogadása révén vagy egyéb módon” történő lezárását említi, olyan intézkedésekre utal, amelyeket tartalmukat és céljukat tekintve akkor fogadnak el, amikor a nemzeti versenyhatóság úgy dönt, hogy az eljárás során összegyűjtött információk fényében lehetséges vagy akár szükséges határozatot hozni és lezárni az eljárást.

    85

    Ennélfogva az, hogy valamely nemzeti versenyhatóság felfüggeszti a közigazgatási eljárását, nem tekinthető e közigazgatási eljárás e hatóság által „egyéb módon” történő lezárásának, még akkor sem, ha a felfüggesztést a Bizottság által indított eljárás indokolta.

    86

    Továbbá a közigazgatási eljárásnak a nemzeti versenyhatóság által az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján elrendelt felfüggesztését egyfelől a Bizottság, másfelől pedig a nemzeti versenyhatóságok párhuzamos hatásköreire vonatkozó szabályok összefüggésében kell vizsgálni.

    87

    Amint azt a Bíróság kimondta, a Bizottság által indított eljárás nem szünteti meg állandó és végleges jelleggel a nemzeti versenyhatóságok azon hatáskörét, hogy a nemzeti versenyjogi szabályozást alkalmazzák, mivel a nemzeti versenyhatóságok ismét hatáskörrel rendelkeznek, amint a Bizottság által indított eljárás befejeződik (2012. február 14‑iToshiba Corporation és társai ítélet, C‑17/10, EU:C:2012:72, 79. és 80. pont).

    88

    Egyébiránt az 1/2003 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok versenyhatóságai továbbra is jogosultak mind az uniós, mind a nemzeti versenyjog alapján eljárni, még akkor is, ha maga a Bizottság már határozott, feltéve hogy nem hoznak olyan határozatot, amely ellentétes lenne a Bizottság által elfogadottal (lásd ebben az értelemben: 2012. február 14‑iToshiba Corporation és társai ítélet, C‑17/10, EU:C:2012:72, 8486. pont).

    89

    A közigazgatási eljárásnak az érintett ügyben folytatott vizsgálat Bizottság általi befejezéséig történő felfüggesztése tehát nem jelenti ezen eljárás olyan értelemben történő lezárását, hogy a szóban forgó jogsértés tekintetében végleges határozatot fogadtak el, hanem azt ideiglenes intézkedésnek kell tekinteni. Így, ha a Bizottság úgy dönt, hogy a jogsértéssel kapcsolatos határozat meghozatala nélkül zárja le az eljárását, az érintett nemzeti versenyhatóság főszabály szerint dönthet úgy, hogy tovább folytatja az eljárást.

    90

    Végül a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdése által követett célkitűzéseket illetően meg kell jegyezni, hogy – amint az az irányelv (25) preambulumbekezdéséből kitűnik – a szürke listás bizonyítékokra alkalmazandó védelem célja annak biztosítása, hogy a dokumentumok feltárása ne legyen indokolatlan befolyással valamely versenyhatóság uniós vagy nemzeti versenyjogi jogsértéssel kapcsolatban indított, folyamatban lévő vizsgálatára. Ha az eljárásnak a nemzeti versenyhatóság által elrendelt felfüggesztését követően, de a Bizottság folyamatban lévő vizsgálata alatt engedélyeznék a szürke listás bizonyítékok feltárását, az súlyosan alááshatná a Bizottság vizsgálatának hatékonyságát, és ezáltal az irányelv célkitűzéseit.

    91

    A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti versenyhatóság által indított közigazgatási eljárás amiatt történő felfüggesztése, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet III. fejezete alapján eljárást indított, nem tekinthető e közigazgatási eljárás e hatóság általi, az e rendelkezés értelmében vett „határozat elfogadása révén vagy egyéb módon” történő lezárásának.

    A második kérdésről

    92

    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ebből a szempontból adott esetben a Bíróságnak nemcsak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket, hanem figyelembe vehet olyan uniós jogi szabályokat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott (2022. október 13‑iHerios ítélet, C‑593/21, EU:C:2022:784, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

    93

    E tekintetben, míg az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a kérdést előterjesztő bíróság általi megszövegezésében kizárólag a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) és (9) bekezdésének értelmezésére vonatkozik, e bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltak szerint azt kérdezi, hogy az említett irányelvvel ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely kiszélesíti azon információk körét, amelyeknek a versenyhatóság előtti eljárás során történő feltárása kizárt. Márpedig, mivel a tagállamokat az említett irányelv 5. és 6. cikkének átültetése kapcsán megillető mozgásteret ugyanezen irányelv 5. cikke (8) bekezdésének rendelkezései határolják körül, át kell fogalmazni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést, és annak hatályát ez utóbbi rendelkezésre is ki kell terjeszteni.

    94

    Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének (8) bekezdését, 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját és 6. cikkének (9) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely ezen irányelv 6. cikkének (5) bekezdése alapján ideiglenesen nem csupán a kifejezetten a versenyhatóság által indított eljárás céljára „létrehozott” információk feltárását korlátozza, hanem az e célból „benyújtott” valamennyi információ feltárását is.

    95

    E tekintetben először is a második kérdésnek a České dráhy által megkérdőjelezett elfogadhatóságáról kell határozni, mivel a České dráhy arra hivatkozik, hogy e kérdés idő előtti és hipotetikus, mivel a cseh nemzeti bíróságok a mai napig nem döntöttek arról, hogy a bizonyítékként kért, a České dráhy által feltárandó dokumentumokat kifejezetten a cseh versenyhatóság előtti eljárás, vagy pedig a Bizottság által indított eljárás céljából hozták‑e létre.

    96

    E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az uniós jogra vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2021. október 6‑iSumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 27. és 28. pont).

    97

    Márpedig a jelen esetben nem ez a helyzet. A kérdést előterjesztő bíróság által feltett második kérdésre adandó válasz arra irányul, hogy megkönnyítse számára azon bizonyítékok azonosítását, amelyek nem a szürke listára, hanem a fehér listára tartoznak, és amelyek adott esetben – annak ellenére, hogy a versenyhatóság nem zárta le az eljárást – a 2014/104 irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alapján dokumentumok feltárása iránti kérelem tárgyát képezhetik.

    98

    Következésképpen a második kérdés elfogadható.

    99

    Másodszor, az ügy érdemét illetően a kérdést előterjesztő bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy a szürke listás bizonyítékok tekintetében foglaljon állást a 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdésében előírt átmeneti védelmet élvező információk terjedelméről.

    100

    A kérdést előterjesztő bíróság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a 262/2017. sz. törvény 2. §‑a (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 16. §‑a (3) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a versenyhatóság által folytatott eljárás időtartama alatt a bizonyítékfeltárásra alkalmazandó időbeli korlátozás a versenyhatósághoz ezen eljárás céljából benyújtott valamennyi információra vonatkozik, és nem csak a „kifejezetten” az említett eljárás céljából „létrehozott” információkra.

    101

    E tekintetben a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdése a) pontjának szövegéből – ezen irányelv (25) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve – egyértelműen kitűnik, hogy az ezen rendelkezés alapján biztosított átmeneti védelem nem vonatkozik minden olyan információra, amelyet kifejezetten – akár saját kezdeményezésre, akár a versenyhatóság kérésére – ilyen eljárás céljából benyújtottak, hanem csak azokra az információkra, amelyeket kifejezetten az említett hatóság által indított eljárás céljából készítettek.

    102

    E következtetést megerősíti a szóban forgó rendelkezés rendszertani értelmezése is.

    103

    E tekintetben először is a 2014/104 irányelv 6. cikkének a fehér listás bizonyítékokra vonatkozó (9) bekezdésére kell utalni, amely értelmében a kártérítési perben bármikor elrendelhető a versenyhatóság ügyiratában szereplő azon bizonyítékok feltárása, amelyek nem tartoznak a szürke vagy a fekete listára. Ezen irányelv (28) preambulumbekezdése tisztázza e rendelkezés hatályát, amennyiben az a „versenyhatóság által folytatott eljárástól függetlenül is létez[ő bizonyítékok] (előzetesen létező információ)” kifejezést használja azon bizonyítékok szemléltetésére, amelyek feltárását az említett irányelv nem tiltja automatikusan a szürke vagy a fekete listára való tartozásuk miatt.

    104

    Másodszor, azt is meg kell jegyezni, hogy ugyanezen irányelv 2. cikkének 17. pontja az „előzetesen létező információ” fogalmát úgy határozza meg, mint „olyan bizonyíték, amely a versenyhatóság eljárásától függetlenül létezik, akár a versenyhatóság ügyiratában, akár azon kívül lelhető fel”.

    105

    Ebből a meghatározásból az következik, hogy az ilyen ügyiratban szereplő bizonyítékok is a fehér listára sorolhatók. Különösen azok az információk, amelyeket az eljárásban részt vevő félnek – a versenyjogi jogsértés miatti eljárástól függetlenül – más jogszabályi rendelkezések alapján létre kell hoznia és tárolnia kell (vagy hoz létre és tárol), kifejezetten előzetesen létező információknak minősülnek, amelyek feltárását a nemzeti bíróságok főszabály szerint bármikor elrendelhetik, fehér listás bizonyítékokról lévén szó.

    106

    Harmadszor, ezen irányelv 6. cikkének (8) bekezdése azáltal, hogy tükrözi azt az elgondolást, amely szerint egyrészt a szürke és fekete listára tartozó bizonyítékok védelmét azokra az esetekre kell korlátozni, amikor az ilyen védelem ténylegesen szükséges, ennélfogva pedig megfelelő a 2014/104 irányelv célkitűzései szempontjából, másrészt kellően széles körben kell hozzáférést biztosítani a bizonyítékokhoz, azt írja elő, hogy ha a kért bizonyítéknak csak egy része tartozik a fekete listára, a bizonyíték fennmaradó részeit a kategóriájuktól függően az említett irányelv 6. cikke vonatkozó bekezdéseinek megfelelően kell rendelkezésre bocsátani.

    107

    Negyedszer, a 2014/104 irányelv 5. cikkének (8) bekezdéséből, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy – e cikk (4) és (7) bekezdésének, valamint a 6. cikk sérelme nélkül – a bizonyítékok szélesebb körű feltárását eredményező szabályokat fogadjanak el, az következik, hogy a tagállamok a 2014/104 irányelv átültetése során nem árnyalhatják azokat a feltételeket, amelyek alapján a bizonyítékok szürke, fekete vagy fehér listára sorolandók.

    108

    Különösen annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok kiterjesszék a szürke listás információk körét, az ezen irányelv 5. cikke (8) bekezdésének logikájával ellentétben korlátozottabb bizonyítékfeltáráshoz vezetne. Az említett irányelv harmonizációs célkitűzését ily módon veszélyeztetné, ha a tagállamoknak lehetőségük lenne arra, hogy a bizonyítékfeltárás terén az ugyanezen irányelv 5. és 6. cikkében előírtaknál korlátozóbb szabályokat vezessenek be.

    109

    Következésképpen nem felel meg a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdése a) pontjának és 6. cikke (9) bekezdésének az olyan nemzeti szabályozás, amely ideiglenesen korlátozza az eljárás során a versenyhatóság kérésére vagy önként benyújtott valamennyi információ feltárását, az előzetesen létező információkat is ideértve.

    110

    Ez a következtetés nem jelenti azt, hogy a versenyszabályok megsértése miatt indított kártérítési perben bizonyítékfeltárás iránti kérelmet elbírálni hivatott bíróság szükségképpen köteles lenne minden olyan dokumentum feltárását elrendelni, amelyet nem kifejezetten a versenyhatóság előtt folyamatban lévő eljárás céljából hoztak létre.

    111

    A nemzeti bíróság feladata ugyanis minden esetben, és még inkább akkor, ha az eljárást a versenyhatóság által megindított közigazgatási eljárás befejezéséig felfüggesztették, annak biztosítása, hogy az eljárás e szakaszában kért bizonyítékoknak a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő feltárása nem haladja meg az elé terjesztett kártérítési kérelem szempontjából szükséges mértéket.

    112

    A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének (8) bekezdését, 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját és 6. cikkének (9) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely ezen irányelv 6. cikkének (5) bekezdése alapján ideiglenesen nem csupán a kifejezetten a versenyhatóság által indított eljárás céljára „létrehozott” információk feltárását korlátozza, hanem az e célból „benyújtott” valamennyi információ feltárását is.

    A negyedik kérdésről

    113

    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének a 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság a bizonyítékok feltárása iránti kérelemről határoz, elrendeli azok bírósági letétbe helyezését, és addig az időpontig, amíg e bíróságnak hozzáférése lesz e bizonyítékokhoz, elhalasztja annak vizsgálatát, hogy az említett bizonyítékok szürke listára tartoznak‑e amiatt, hogy az utóbbi rendelkezés értelmében vett „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat” tartalmaznak.

    114

    A 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdésére való hivatkozás ellenére ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság végső soron azt kívánja megtudni, hogy valamely bíróság elrendelheti‑e az ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében szabályozott bizonyítékok feltárását annak értékelése céljából, hogy e bizonyítékok tartalmaznak‑e az említett irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében vett, „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”.

    115

    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogalkotó a 2014/104 irányelv 6. cikkének (7) bekezdésében a fekete listás bizonyítékokat illetően olyan előzetes ellenőrzési mechanizmust írt elő, amely arra irányul, hogy valamely nemzeti bíróság hozzáférhessen az ilyen bizonyítékokhoz kizárólag abból a célból, hogy e bíróság megbizonyosodjon afelől, hogy e bizonyítékok tartalma megfelel az említett irányelv 2. cikkének 16. pontjában és 18. pontjában meghatározott „engedékenységi nyilatkozat”, illetve „egyezségi beadvány” fogalmának, és így valóban fekete listás bizonyítékokról van szó.

    116

    Ilyen ellenőrzési mechanizmus azonban nincs előírva a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozó szürke listás bizonyítékok tekintetében. Ennek oka az, hogy a fekete listás bizonyítékoktól eltérően a szürke listás bizonyítékok számára biztosított védelem csak ideiglenes.

    117

    A jelen ügyben felmerül a kérdés, hogy ellentétes‑e a 2014/104 irányelvvel az, ha valamely nemzeti bíróság az alkalmazandó nemzeti eljárásjog értelmében biztosított lehetőség alapján intézkedéseket hozhat – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata – annak értékelése céljából, hogy a versenyszabályok megsértése miatt indított kártérítési kereset alátámasztása érdekében feltárni kért bizonyítékok, jóllehet a versenyhatóság által folytatott eljárás még folyamatban van, a szürke listára tartoznak‑e.

    118

    Az alapügyben úgy tűnik, hogy a fellebbviteli bíróság úgy rendelte el a bizonyítékfeltárást, hogy saját kezdeményezésére előírta, hogy a bizonyítékok bíróság elé terjesztését követően, de azt megelőzően, hogy a kérelmező által benyújtott indokolt kérelem nyomán azt a rendelkezésére bocsátanák, meg kell vizsgálni azt, hogy e bizonyítékok között találhatók‑e szürke listás bizonyítékok.

    119

    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – amint az a 2014/104 irányelv (21) preambulumbekezdéséből is kitűnik – az ezen irányelv 6. cikkének (5) bekezdésében előírt rendszernek a szürke listás bizonyítékok tekintetében annak elkerülése a célja, hogy a bizonyítékfeltárásra vonatkozó határozat indokoltalanul beavatkozzon a versenyhatóság által az uniós vagy a nemzeti versenyjog megsértése miatt lefolytatott, folyamatban lévő vizsgálatba.

    120

    Ebből következik, hogy az ezen rendelkezésben előírt teljes körű harmonizációt az uniós jogalkotó elsősorban a versenyjog közjogi érvényesítése vonatkozásában valósította meg.

    121

    E célkitűzés követése azt eredményezi, hogy a szürke listás bizonyítékokhoz való hozzáférés nem biztosítható sem a kérelmezők, sem más harmadik felek számára azt megelőzően, hogy a versenyhatóság lezárta volna az eljárást.

    122

    Ezzel a céllal azonban nem ellentétes az, ha a nemzeti bíróság valamely nemzeti eljárásjogi eszköz alkalmazásával elrendeli az olyan bizonyítékok feltárását, amelyek a szürke listára tartozhatnak, kizárólag abból a célból, hogy az érintett dokumentumokat letétbe helyezzék, és azokat – kérelemre – csak akkor lehessen a kérelmező rendelkezésére bocsátani, ha a bíróság megvizsgálta, hogy e dokumentumok valóban tartalmaznak‑e az e listára tartozó bizonyítékokat.

    123

    Figyelembe véve ugyanis az információs aszimmetria orvoslásának és a versenyjog hatékony magánjogi érvényesítése biztosításának a 2014/104 irányelv elfogadásának alapjául szolgáló szükségességét, ezen irányelv főszabály szerint lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára, hogy az alkalmazandó nemzeti eljárási jog alapján ilyen nemzeti eszközt alkalmazzon többek között az említett irányelv 6. cikkének (5) bekezdésében előírt mentesség túlzott igénybevételének elkerülése érdekében.

    124

    Ez az eljárási eszköz hozzájárulhat a magánjogi kártérítési kérelmek hatékonyságához, megőrizve ugyanakkor a szürke listás bizonyítékok védelmét mindaddig, amíg a versenyhatóság valamilyen módon le nem zárta az eljárást.

    125

    Ugyanakkor az ilyen eszköz alkalmazásának tiszteletben kell tartania az arányosság elvéből eredő, a 2014/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében és 6. cikkének (4) bekezdésében pontosított követelményeket.

    126

    Figyelembe kell venni különösen a bizonyítékfeltárás terjedelmét és költségét, a kártérítési kérelem megalapozottságának alátámasztása érdekében kért bizonyítékok relevanciáját, illetve azt a kérdést, hogy a versenyhatóság ügyiratában szereplő bizonyítékok feltárása iránti kérelmet konkrétan fogalmazták‑e meg az érintett dokumentumok jellegét, tárgyát vagy tartalmát illetően.

    127

    Amint arra a 2014/104 irányelv (23) preambulumbekezdése emlékeztet, kerülni kell, hogy helyt adjanak az olyan információ nem célzott vagy túlságosan széles körben való felkutatására irányuló kérelmeknek, amelyek az eljárásban részt vevő felek számára valószínűleg nem relevánsak. A feltárás iránti kérelmekre különös figyelmet kell fordítani, és azokat ezért nem indokolt arányosnak tekinteni, ha azok egy meghatározott üggyel kapcsolatban a versenyhatóság ügyiratában megtalálható dokumentumok általános feltárására, vagy valamely fél által egy meghatározott ügyben benyújtott dokumentumok általános feltárására vonatkoznak.

    128

    A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/104 irányelv 5. cikkének a 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság valamely nemzeti eljárásjogi eszközt alkalmazva a bizonyítékok feltárásáról határoz, elrendeli azok bírósági letétbe helyezését, és addig az időpontig, amíg e bíróságnak hozzáférése lesz e bizonyítékokhoz, elhalasztja annak vizsgálatát, hogy az említett bizonyítékok tartalmaznak‑e az utóbbi rendelkezés értelmében vett „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”. Az ilyen eszköz alkalmazásának azonban tiszteletben kell tartania az arányosság elvéből eredő, a 2014/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében és 6. cikkének (4) bekezdésében pontosított követelményeket.

    Az ötödik kérdésről

    129

    Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy amennyiben a nemzeti bíróság elhalasztja annak vizsgálatát, hogy a feltárni kért bizonyítékok tartalmaznak‑e „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”, e bíróság ezen irányelv 5. cikkének (4) bekezdése alapján megtagadhatja a felperes vagy az eljárásban részt vevő más felek és képviselőik hozzáférését a feltárt bizonyítékokhoz.

    130

    E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében a nemzeti bíróságoknak nemcsak joga, de kötelessége is annak biztosítása, hogy az eljárásban részt vevő másik fél a versenyhatóság által indított eljárás során ne férhessen hozzá olyan információkhoz, amelyeket egy természetes vagy jogi személy kifejezetten ezen eljárás céljára hozott létre.

    131

    Következésképpen, ha a nemzeti bíróság valamely nemzeti eljárásjogi eszköz alkalmazásával elrendeli az olyan bizonyítékok feltárását, amelyek a szürke listára tartozhatnak, annak vizsgálata érdekében, hogy valóban oda tartoznak‑e, ezen bíróságnak ügyelnie kell arra – függetlenül attól, hogy az érintett dokumentumok tartalmaznak‑e bizalmas információkat, vagy sem –, hogy az eljárásban részt vevő másik fél ne férhessen hozzá e bizonyítékokhoz azelőtt, hogy az illetékes versenyhatóság elvégezte volna ezt a vizsgálatot, amennyiben fehér listás bizonyítékokról van szó, illetve azelőtt, hogy az illetékes hatóság lezárta volna az eljárást, amennyiben az említett bizonyítékok a szürke listára tartoznak.

    132

    Ennélfogva az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a nemzeti bíróság valamely nemzeti eljárásjogi eszköz alkalmazásával elhalasztja annak vizsgálatát, hogy a feltárni kért bizonyítékok tartalmaznak‑e „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”, e bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a felperes vagy az eljárásban részt vevő más felek, valamint képviselőik ne férhessenek hozzá e bizonyítékokhoz azelőtt, hogy az illetékes versenyhatóság elvégezte volna ezt a vizsgálatot, amennyiben fehér listás bizonyítékokról van szó, illetve azelőtt, hogy az illetékes hatóság lezárta volna az eljárást, amennyiben az említett bizonyítékok a szürke listára tartoznak.

    A költségekről

    133

    Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

     

    A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

     

    1)

    A tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26‑i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdését

    a következőképpen kell értelmezni:

    azzal nem ellentétes, ha valamely nemzeti bíróság az előtte a versenyjog megsértése miatt indított kártérítési keresettel kapcsolatos nemzeti eljárás céljából annak ellenére elrendeli a bizonyítékfeltárást, hogy az Európai Bizottság előtt ugyanezen jogsértésre vonatkozóan folyamatban van az [EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet III. fejezete alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárás, ami miatt a nemzeti bíróság az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggesztette. A nemzeti bíróság feladata azonban meggyőződni arról, hogy az eljárás e szakaszában kért, a 2014/104 irányelv 5. és 6. cikkében foglalt feltételeknek megfelelő bizonyítékfeltárás nem haladja meg az elé terjesztett kártérítési kérelem szempontjából szükséges mértéket.

     

    2)

    A 2014/104 irányelv 6. cikkének (5) bekezdését

    a következőképpen kell értelmezni:

    a nemzeti versenyhatóság által indított közigazgatási eljárás amiatt történő felfüggesztése, hogy az Európai Bizottság az 1/2003/EK rendelet III. fejezete alapján eljárást indított, nem tekinthető e közigazgatási eljárás e hatóság általi, e rendelkezés értelmében vett „határozat elfogadása révén vagy egyéb módon” történő lezárásának.

     

    3)

    A 2014/104 irányelv 5. cikkének (8) bekezdését, 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját és 6. cikkének (9) bekezdését

    a következőképpen kell értelmezni:

    azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely ezen irányelv 6. cikkének (5) bekezdése alapján ideiglenesen nem csupán a kifejezetten a versenyhatóság által indított eljárás céljára „létrehozott” információk feltárását korlátozza, hanem az e célból „benyújtott” valamennyi információ feltárását is.

     

    4)

    A 2014/104 irányelv 5. cikkének a 6. cikke (5) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdését

    a következőképpen kell értelmezni:

    e rendelkezésekkel nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság valamely nemzeti eljárásjogi eszközt alkalmazva a bizonyítékok feltárásáról határoz, elrendeli azok bírósági letétbe helyezését, és addig az időpontig, amíg e bíróságnak hozzáférése lesz e bizonyítékokhoz, elhalasztja annak vizsgálatát, hogy az említett bizonyítékok tartalmaznak‑e az utóbbi rendelkezés értelmében vett „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”. Az ilyen eszköz alkalmazásának azonban tiszteletben kell tartania az arányosság elvéből eredő, a 2014/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében és 6. cikkének (4) bekezdésében pontosított követelményeket.

     

    5)

    A 2014/104 irányelv 6. cikke (5) bekezdésének a) pontját

    a következőképpen kell értelmezni:

    amennyiben a nemzeti bíróság valamely nemzeti eljárásjogi eszköz alkalmazásával elhalasztja annak vizsgálatát, hogy a feltárni kért bizonyítékok tartalmaznak‑e „valamely természetes vagy jogi személy által kifejezetten valamely versenyhatóság eljárása céljára létrehozott információkat”, e bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy a felperes vagy az eljárásban részt vevő más felek, valamint képviselőik ne férhessenek hozzá e bizonyítékokhoz azelőtt, hogy az illetékes versenyhatóság elvégezte volna ezt a vizsgálatot, amennyiben fehér listás bizonyítékokról van szó, illetve azelőtt, hogy az illetékes hatóság lezárta volna az eljárást, amennyiben az említett bizonyítékok a szürke listára tartoznak.

     

    Aláírások


    ( *1 ) Az eljárás nyelve: cseh.

    Top