1.

Az administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) által benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv ( 2 ) egyes alapvető rendelkezéseinek értelmezésére és érvényességére vonatkozik.

2.

E kérelem alkalmat nyújt a Bíróság számára arra, hogy tisztázza a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésének a kockázatalapú megközelítésen alapuló, az említett irányelv által előírt rendszere számos lényeges szempontjának hatályát és különösen a tagállamok számára e tekintetben elismert mérlegelési mozgástér körvonalait, valamint a kötelezett szolgáltatókat terhelő, az ügyfeleik kockázatértékelésére és a megfelelő szintű átvilágítási intézkedések ezen ügyfelekkel szemben való alkalmazására vonatkozó kötelezettségek terjedelmét.

3.

A 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontja szerint az „ügyfél‑átvilágítási intézkedések a következőket foglalják magukban:

4.

A 2015/849 irányelvnek a 2018/843 irányelv által módosított változata 14. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] tagállamok előírják, hogy a kötelezett szolgáltatók ne csak valamennyi új ügyfél esetében alkalmazzanak ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket, hanem kockázatérzékenységi alapon megfelelő időszakokban a meglévő ügyfelek esetében is, vagy az ügyfél releváns körülményeinek megváltozásakor, vagy amikor az adott naptári év során a kötelezett szolgáltató jogilag köteles kapcsolatba lépni az ügyféllel a tényleges tulajdonos(ok)ra vonatkozó bármilyen releváns információ ellenőrzése céljából, vagy ha a 2011/16/EU tanácsi irányelv a kötelezett szolgáltató számára ezt előírja”.

5.

A 2015/849 irányelvnek a 2018/843 irányelv által módosított változata 18. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok előírják a kötelezett szolgáltatók számára, hogy a 18a.–24. cikkben említett esetekben, továbbá a tagállamok vagy a kötelezett szolgáltatók által magasabb kockázatot jelentőként azonosított egyéb esetekben fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak a szóban forgó kockázatok megfelelő kezelése és enyhítése céljából. […]

(3)   A tagállamok és a kötelezett szolgáltatók a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékelésekor figyelembe veszik legalább a potenciálisan nagy kockázattal járó helyzetekre vonatkozóan a III. mellékletben meghatározott tényezőket.”

6.

A 2015/849 irányelv 60. cikke (1) bekezdésének első albekezdése, valamint (2) bekezdése értelmében:

„(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések megsértéséért közigazgatási szankciót vagy intézkedést elrendelő jogerős határozatokat az illetékes hatóságok hivatalos honlapjukon közvetlenül azt követően közzétegyék, hogy a szankció által sújtott természetes vagy jogi személy értesítést kapott e határozatról. A közzétételnek legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős természetes vagy jogi személyek kilétére vonatkozó információkat tartalmaznia kell. […]

(2)   Amennyiben a tagállamok engedélyezik azon határozatok közzétételét is, melyek ellen jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, az illetékes hatóságoknak haladéktalanul közzé kell tenniük a hivatalos honlapjukon ezt az információt, valamint a későbbiekben a jogorvoslati eljárás eredményére vonatkozó információt. […]”

7.

A 2015/849 irányelv III. melléklete 3. pontjának b) alpontja előírja, hogy a „18. cikk (3) bekezdésében említett potenciálisan magasabb kockázatra vonatkozó tényezők és bizonyítéktípusok nem teljes listája” a „földrajzi kockázati tényezők” között „olyan országokat” foglal magában, „amelyekben hiteles források szerint magas szintű a korrupció vagy az egyéb büntetendő cselekmények száma”.

8.

A 2015/849 irányelvet a 2008. július 17‑i Noziedzīgi iegūtu līdzekļu legalizācijas un terorisma un proliferācijas finansēšanas novēršanas likums (a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzéséről szóló törvény) ( 3 ) (a továbbiakban: pénzmosás elleni lett törvény) ültette át a lett jogba.

9.

Az alapeljárás felperese, a SIA „Rodl & Partner” (a továbbiakban: Rodl & Partner) Lettországban letelepedett gazdasági társaság, amelynek tevékenységét többek között számviteli, könyvvizsgálati és adószakértői szolgáltatások képezik. A 2015/849 irányelv értelmében vett, kötelezett szolgáltatói jogállással rendelkezik.

10.

2019. április 3. és június 6. között a lett adóhatóság (Valsts ieņēmumu dienests; a továbbiakban: VID) pénzmosás megelőzéséért felelős hivatala (Noziedzīgi iegūtu līdzekļu legalizācijas novēršanas pārvalde) munkatársai ellenőrzést végeztek a Rodl & Partnernél. Ezen ellenőrzésekkel összefüggésben a VID többek között megállapította, hogy a Rodl & Partner mint kötelezett szolgáltató nem végezte el, illetve nem dokumentálta a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatértékelést a pénzmosás elleni lett törvénnyel összhangban két ügyfele, az It izglītības fonds alapítvány (a továbbiakban: alapítvány) és a SIA RBA Consulting (a továbbiakban: RBA Consulting) tekintetében.

11.

Az első ügyfél, azaz az alapítvány székhelye Lettországban található, és célja az információs technológiai ágazat népszerűsítése a diákok körében. Ez az alapítvány 2016. október 25‑én lett a Rodl & Partner ügyfele. A vonatkozó ügyfélazonosítási dokumentumot 2017. március 7‑én írta alá az alapítványt munkavállalóként vezető VR, aki az Oroszországi Föderáció Lettországban tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgára. E dokumentumban az Alapítvány tényleges kedvezményezettjeként a lett társaság egészét jelölték meg.

12.

A Rodl & Partner úgy vélte, hogy ezen ügyfél esetében a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázati szintje alacsonynak ítélhető. Ezzel szemben a VID megjegyezte, hogy a fent említett hivatalának honlapján közzétett 2018. június 22‑i jelentésből, valamint a nemzetközi gyakorlatból az tűnik ki, hogy a nem kormányzati szervezetek (a továbbiakban: NGO‑k) esetleges felhasználása a terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos elsődleges fenyegetések közé tartozik. Ennélfogva a VID szerint a Rodl & Partner köteles alaposan megvizsgálni az ügyfelet, figyelembe véve azon körülményt is, hogy a felperes ügyfele az Oroszországi Föderációhoz, a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő harmadik országhoz kapcsolódik.

13.

A második ügyfél, az RBA Consulting egy, a Lett Köztársaságban székhellyel rendelkező társaság, amelynek tevékenységeit PR és kommunikációs szolgáltatások alkotják. E társaság egyetlen tagja és kizárólagos tényleges kedvezményezettje egy lett állampolgárságú személy. E társaság 2017. december 28‑án lett a Rodl & Partner ügyfele. A Rodl & Partner ezen ügyfél kockázati szintjét is alacsonynak ítélte.

14.

Ezzel szemben a VID a társaság folyószámla‑kivonatainak elemzésekor megállapította, hogy e társaságnak havonta 25000 euró összeget utalt át a svájci székhelyű Nord Stream 2 AG vállalkozás, amely az orosz Gazprom cég leányvállalata. Másrészt, a vonatkozó számlákból az tűnik ki, hogy azokat az RBA Consulting és a Nord Stream 2 AG által 2018. január 1‑jén kötött szerződés alapján állították ki. A VID azt kérte a felperestől, hogy mutassa be a szóban forgó szerződés egy másolati példányát, de a Rodl & Partner azt nem adta át, és kijelentette, hogy maga vizsgálta meg helyben az eredeti szerződést az ügyfél telephelyén. Ezzel összefüggésben a VID azt a következtetést vonta le, hogy az ezen ügyféllel fennálló üzleti kapcsolat vizsgálatának elvégzése során a Rodl & Partner nem fordított különösebb figyelmet az RBA Consulting által a Nord Stream 2 AG‑val kötött ügyletekre, amely a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik országban székhellyel rendelkező társaság részét képező vállalkozásnak minősül.

15.

A VID 2019. július 11‑i határozatával 3000 euró összegű pénzbírságot szabott ki a Rodl & Partnerrel szemben a pénzmosás elleni törvényben foglalt feltételek megsértése miatt. E határozat alapján a VID 2019. augusztus 11‑én a Rodl & Partner által elkövetett jogsértésekre vonatkozó információkat tett közzé a honlapján. E szankcionáló határozatot a VID főigazgatójának 2019. november 13‑i határozata helybenhagyta. A Rodl & Partner keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz ez utóbbi határozat megsemmisítése és a vele szemben kiszabott szankciókra vonatkozó, az interneten közzétett információk eltávolítása iránt.

16.

A kérdést előterjesztő bíróság először is megjegyzi, hogy sem a 2015/849 irányelv, sem a pénzmosás elleni lett törvény nem írja elő, hogy az NGO‑t csupán jogi formája miatt önmagában kiemelt kockázatot jelentő esetnek kell tekinteni, és hogy pusztán e tény miatt vele szemben fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazni. Előadja, hogy a Rodl & Partner azzal érvelt, hogy ha a VID úgy ítéli meg, hogy a kötelezett szolgáltatónak abban az esetben, ha ügyfele az NGO jogi formájával rendelkezik, vagy ha egyik alkalmazottja a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik ország állampolgára, fokozott átvilágítási intézkedéseket kell alkalmaznia, akkor felmerül a kérdés, hogy egy ilyen követelmény nem aránytalan‑e, és nem kellene‑e erről törvényben rendelkezni.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság azt is megjegyzi, hogy az Oroszországi Föderáció nem szerepel sem a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által közzétett, magas kockázatot jelentő országok listáján, sem pedig az Európai Bizottságnak a kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat tartalmazó jegyzékében. E bíróság úgy véli, hogy a 2015/849 irányelv III. melléklete 3. pontja b) alpontjának ( 4 ) értelmében úgy lehet tekinteni, hogy ez az ország a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő ország. Mindazonáltal sem a 2015/849 irányelv, sem a pénzmosás elleni lett törvény rendelkezései nem követelik meg közvetlenül, hogy az ügyfélre fokozott átvilágítási intézkedések vonatkozzanak, amennyiben az Oroszországi Föderáció valamely állampolgára egyszerűen csak az ügyfél alkalmazottja. Ilyen körülmények között e bíróság úgy véli, hogy a 2015/849 irányelv III. melléklete 3. pontjának b) alpontjával összefüggésben értelmezett 18. cikke (1) és (3) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban kétségek merülnek fel.

18.

Másodszor, ha ezeket a rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok automatikus kötelezettséget írnak elő a fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedések meghozatalára vonatkozóan, ha megállapítható az ügyfél jogi formájához (NGO) kapcsolódó kockázat, valamint az azon tényből eredő kockázat, hogy egy, az ügyfél meghatalmazásával rendelkező és általa alkalmazott személy egy korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik ország állampolgára, akkor azt kell megvizsgálni, hogy ez az értelmezés összhangban áll‑e az EUSZ 5. cikkben rögzített arányosság elvével.

19.

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a konkrét esetben a VID nem lépett‑e túl azon, amit a vonatkozó jogszabály megkövetel, annak megállapításával, hogy az a körülmény, miszerint az RBA Consulting egy orosz vállalkozás leányvállalatának üzleti partnere, önmagában olyan tényező, amely növeli az ügyfél kockázatát. E vélelem ugyanis nem szerepel sem a pénzmosás elleni lett törvényben, sem a 2015/849 irányelvben.

20.

Negyedszer a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a VID nem terjeszkedett‑e túl a vonatkozó jogszabályban meghatározott jogkörein annak megkövetelésével, hogy nyújtsák be az RBA Consulting és a Nord Stream 2 AG között létrejött szerződés másolati példányát. E bíróság tehát azt kérdezi, hogy a 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezések megkövetelik az ügyfél és a harmadik személy között létrejött szerződés másolati példányának benyújtását.

21.

Ötödször, a jelen ügy körülményeire tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy tisztázni kell, hogy a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdését úgy kell‑e értelmezni – és ha igen, akkor megalapozott és arányos‑e az –, hogy a kötelezett szolgáltatónak a meglévő ügyfelekkel szemben átvilágítási intézkedéseket kell alkalmaznia, még olyan helyzetben is, amikor az ügyfél körülményeiben nem tapasztaltak jelentős változásokat, illetve az említett kötelezettséget kizárólag olyan ügyfelekkel szemben kell‑e alkalmazni, amelyek tekintetében az ügyfél magas kockázati szintjét állapították meg.

22.

Végül, hatodszor, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Rodl & Partner által elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos, a VID által a honlapján közzétett információk egy része pontatlan volt. Az említett bíróság tehát a 2015/849 irányelv 60. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezését kéri.

23.

Mindezek alapján a kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy az előtte folyamatban lévő eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24.

A kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett hat kérdés a 2015/849 irányelv különböző alapvető rendelkezéseinek értelmezésére és érvényességére vonatkozik. Mielőtt válaszolnék e kérdésekre, helyénvalónak tartom, hogy néhány előzetes megjegyzést tegyek a 2015/849 irányelvnek az időbeli hatály okán alkalmazandó változatával, valamint a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljából történő felhasználásának megelőzésére szolgáló, az említett irányelvben előírt rendszerrel kapcsolatban.

25.

Az ügyiratokból kiderül, hogy a Rodl & Partner 2017. szeptember 1‑jén végezte el a kockázatelemzéseket az alapítvány, illetve 2018. február 8‑án az RBA Consulting tekintetében. A VID által végzett ellenőrzésekre 2019. április 3. és 2019. június 6. között került sor, a vitatott VID határozatot pedig 2019. november 13‑án fogadták el. A 2015/849 irányelvet módosító 2018/843 irányelv 2018. július 9‑én lépett hatályba. Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése 2020. január 10. napját írta elő a tagállamok számára átültetési határidőként.

26.

A fentiekből az következik, hogy a kockázatértékeléseket, amelyekre a Rodl & Partner a kockázati szint és következésképpen a két ügyfelére vonatkozó átvilágítási intézkedések meghatározásakor támaszkodott, a 2018. évi módosító irányelv hatálybalépése előtt végezték el. Ezzel szemben a VID által végzett ellenőrzésekre az említett irányelv hatálybalépése után, de az átültetési határidő lejárta előtt került sor.

27.

Ebben az összefüggésben egyetértek a Bizottság tárgyaláson tett azon észrevételével, miszerint – amint azt az alábbi 63. pontban részletesebben is látni fogjuk – a 2015/849 irányelvben előírt, a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás megelőzésére szolgáló rendszerben a kockázatértékelés és azt követően az azonosított kockázati szintnek megfelelő ügyfél‑átvilágítási intézkedések alkalmazása megszakítás nélküli folyamat. Ebből véleményem szerint az következik, hogy – ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszában sugallni látszik – nem tekinthető úgy, hogy az a szabályozás, amelynek alapján a kötelezett szolgáltató által elvégzett kockázatértékelés jogszerűségét vizsgálni kell, szükségszerűen az eredeti értékelés elvégzésekor alkalmazandó szabályozás. A 2015/849 irányelv rendszerében ugyanis a kockázatértékelés szükségszerűen dinamikus jelleggel bír, és a kötelezett szolgáltatók kockázatértékeléseiket kötelesek naprakészen tartani. ( 5 ) Következésképpen a kötelezett szolgáltató által az ügyfél tekintetében elvégzett kockázatértékelésnek – amely igazolja az ezen ügyfél tekintetében meghatározott szintű átvilágítási intézkedések megtételét – meg kell felelnie a hatósági ellenőrzés időpontjában alkalmazandó szabályozásnak. A kötelezett szolgáltató nem igazolhatja a kockázatelemzése és az ebből következően elfogadott átvilágítási intézkedések eltérését arra hivatkozva, hogy az eredeti elemzésére más szabályozás vonatkozott.

28.

E megfontolásokból véleményem szerint az következik, hogy az irányelvnek a jelen ügy tényállására alkalmazandó változata a VID által végzett ellenőrzések időpontjában hatályos változat, azaz a 2018/843 irányelvvel módosított változat.

29.

Mindezek után azt is meg kell jegyezni, hogy az irányelvek címzettjei a tagállamok. ( 6 ) A kötelezett szolgáltatók kötelezettségei főszabály szerint magából az irányelvet átültető jogszabályból erednek. Amikor a VID elvégezte a vitatott határozathoz vezető ellenőrzéseket, a 2018/843 irányelv átültetésének határideje még nem járt le. Az iratanyagból nem derül ki, hogy ezen ellenőrzések időpontjában a pénzmosás elleni lett törvényt már kiigazították‑e az ezen irányelv által bevezetett módosítások átültetése érdekében. Mindenesetre a Rodl & Partner kötelezettségei azok voltak, amelyeket a lett jogszabálynak az ellenőrzések időpontjában hatályos változata írt elő, amely változatra a kérdést előterjesztő bíróság is hivatkozott az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban. ( 7 )

30.

Úgy vélem azonban, hogy a 2015/849 irányelv azon rendelkezéseinek a 2018/843 irányelv által bevezetett módosításai, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben említ, nem befolyásolják érdemben az e kérdésekre adandó válaszokat. ( 8 ) Megjegyzem továbbá, hogy ezek a kérdések nem vetnek fel a nemzeti szabályozásnak a 2015/849 irányelv rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó problémákat.

31.

A Bíróságnak már alkalma nyílott megállapítani, hogy amint az a 2015/849 irányelv (1) preambulumbekezdésének fényében értelmezett 1. cikkéből kitűnik, az irányelv fő célja, hogy megakadályozza a pénzügyi rendszernek a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználását annak elkerülése érdekében, hogy az illegális pénzáramlás árthasson az Unió pénzügyi ágazata integritásának, stabilitásának és megítélésének, fenyegetést jelenthessen az Unió belső piacára és a nemzetközi fejlődésre nézve. ( 9 ) Ezen irányelvet nemzetközi összefüggésben fogadták el, annak érdekében, hogy alkalmazzák és kötelezővé tegyék az Unióban a FATF ajánlásait. ( 10 )

32.

A 2005/60 irányelv rendelkezései így alapvetően megelőző jellegűek annyiban, amennyiben egy kockázatalapú megközelítést alapul véve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony küzdelem céljából, valamint a pénzügyi rendszer szilárdságának és épségének a megőrzése céljából megelőző és visszatartó erejű intézkedések összességének megállapítására irányulnak. ( 11 )

33.

Amint az a 2015/849 irányelv (22) és (23) preambulumbekezdéséből következik, a felmerülő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok azonosítása, értelmezése és csökkentése érdekében a tagállamoknak és az Uniónak szükségük van a fent említett teljes körű kockázatalapú megközelítésre. ( 12 ) A kockázatalapú megközelítés e kockázatok értékelését feltételezi, amelyet a 2015/849 irányelv ( 13 ) rendszerében három szinten hajtanak végre: uniós szinten a Bizottság (6. cikk), ( 14 ) az egyes tagállamok szintjén (7. cikk) és a kötelezett szolgáltatók szintjén (8. cikk).

34.

Különösen a 2015/849 irányelv 7. cikke értelmében valamennyi tagállam megfelelő lépéseket tesz az őt érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok feltárása, értékelése, értelmezése és enyhítése érdekében, és a tagállamok naprakészen tartják az említett kockázatértékelést.

35.

Az irányelv 8. cikke értelmében a kötelezett szolgáltatókat kötelezni kell arra, hogy jellegükkel és méretükkel arányos módon megfelelő intézkedéseket hozzanak a pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás kockázatainak megállapítása és értékelése céljából, figyelembe véve többek között olyan kockázati tényezőket, amelyek az ügyfelekkel, országokkal vagy földrajzi területekkel kapcsolatosak.

36.

A fent említett kockázatértékelés a megfelelő megelőző intézkedések – azaz az ügyfél‑átvilágítási intézkedések – meghozatalának előfeltételét képezi, amely intézkedések célja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elkerülése vagy legalább is megakadályozása. ( 15 ) Ilyen kockázatértékelés hiányában ugyanis sem az érintett tagállam, sem adott esetben az érintett szolgáltató számára sem lehetséges annak eldöntése, hogy az egyedi esetben milyen intézkedéseket kell alkalmaznia. ( 16 )

37.

A kockázatok jellege azonban változó, a változók pedig önmagukban vagy egymással ötvözve növelhetik vagy csökkenthetik a felmerülő potenciális kockázatot, és ennek folytán hatással vannak a megelőző intézkedések megfelelő szintjére. ( 17 ) Van tehát összefüggés a kockázatértékelés és az átvilágítási intézkedések között abban az értelemben, hogy az átvilágítási szint a kockázat magasabb vagy alacsonyabb szintjétől függ. ( 18 ) E tekintetben a Bíróság egyértelműen kimondta, hogy az ilyen átvilágítási intézkedéseknek konkrét kapcsolatban kell lenniük a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának kockázatával, és azzal arányosnak kell lenniük. ( 19 )

38.

Ebben az összefüggésben a 2015/849 irányelv három fajta ügyfél‑átvilágítási intézkedést különböztet meg, amely intézkedések alkalmazására a kötelezett szolgáltatók ügyfeleik tekintetében az azonosított kockázati szintnek megfelelően kötelezhetők: a szokásos, az egyszerűsített és a fokozott intézkedések. ( 20 )

39.

Ami a szokásos ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket illeti, azokat elsősorban a 2015/849 irányelv 13. és 14. cikke szabályozza. Az említett irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében ezek az intézkedések a) az ügyfél (az a) pont) és a tényleges tulajdonos (a b) pont) azonosításából, az értékelésből és – adott esetben – az üzleti kapcsolat céljáról és tervezett jellegéről való információszerzésből (a c) pont), valamint az üzleti kapcsolat folyamatos monitoringjából (a d) pont) állnak. E cikk (2) bekezdése értelmében a kötelezett szolgáltatók kockázatérzékenységi alapon meghatározhatják ezeknek az intézkedéseknek a terjedelmét.

40.

Ami az egyszerűsített intézkedéseket illeti, a 2015/849 irányelv 15. cikkének (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben valamely tagállam vagy kötelezett szolgáltató alacsony kockázatú területeket jelöl meg, vagy amennyiben a kötelezett szolgáltató igazolta, hogy az üzleti kapcsolat vagy az ügylet kockázatának szintje alacsony, a kötelezett szolgáltatók számára engedélyezhető, hogy egyszerűsített ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket alkalmazzanak.

41.

Végül, ami a fokozott intézkedéseket illeti, a 2015/849 irányelv 18. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az ugyanezen irányelv 18a.–24. cikkében említett esetekben, továbbá a tagállamok vagy a kötelezett szolgáltatók által magasabb kockázatot jelentőként azonosított egyéb esetekben az utóbbiaknak fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazniuk e kockázatok megfelelő kezelése és enyhítése céljából.

42.

Ebből az következik, hogy a 2015/849 irányelv 18a–24. cikkében meghatározott különleges esetektől eltekintve – amelyekben a fokozott átvilágítási intézkedések alkalmazása automatikus –, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás kockázati szintjének értékelése és a megelőző intézkedések megfelelősége közötti, a fenti 37. pontban említett szükséges kapcsolattal összhangban a fokozott intézkedések alkalmazása azt feltételezi, hogy a tagállam vagy a kötelezett szolgáltató magasabb szintű kockázatot állapított meg. Konkrétabban, az alkalmazandó fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedéseknek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás magasabb kockázatának fennállására, valamint szintjére vonatkozó értékelésen kell alapulniuk. ( 21 )

43.

E tekintetben a 2015/849 irányelv 18. cikke (1) és (3) bekezdésének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből az következik, hogy az említett irányelv 18a–24. cikkében foglaltak mellett magasabb kockázatot jelentő esetek meghatározása érdekében a tagállamoknak és a kötelezett szolgáltatóknak legalább a potenciálisan nagy kockázattal járó helyzetekre vonatkozóan az ezen irányelv III. mellékletében meghatározott tényezőket kell figyelembe venniük. Az említett melléklet tartalmazza az ilyen kockázatra utaló tényezők és elemtípusok nem kimerítő felsorolását.

44.

A 2015/849 irányelv csak minimális harmonizációról rendelkezik a pénzmosás elleni küzdelem területén. ( 22 ) Amint az már a fenti megfontolásokból is kitűnik, az irányelv széles mozgásteret hagy a tagállamoknak mind a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok meghatározása, mind pedig az ilyen tevékenységek megelőzésére, elkerülésére vagy legalábbis megakadályozására irányuló megfelelő intézkedések tekintetében.

45.

A 2015/849 irányelv egyrészt kifejezetten elismeri, hogy a tagállamokat eltérő módon érinthetik a különböző pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok. ( 23 ) Amint arra a Bizottság a tárgyaláson a Lett Köztársaság pedig az észrevételeiben rámutatott, ezen eltérő kockázatok az egyes tagállamok sajátos helyzetétől függhetnek, és számos olyan tényezőtől függően változhatnak, mint például a földrajzi elhelyezkedés, a gazdasági vagy társadalmi helyzet.

46.

Másrészt az említett irányelv az egyes tagállamokra bízza annak meghatározását, hogy az azonosított pénzmosási vagy terrorizmusfinanszírozási kockázat szintjéhez képest milyen szintű védelmet tartanak megfelelőnek. ( 24 )

47.

A 2015/849 irányelv által a védelmi szintre vonatkozóan a tagállamok számára elismert mérlegelési mozgástér arra a lehetőségére is vonatkozik, hogy lehetővé tehetők az egyszerűsített ügyfél‑átvilágítási intézkedések, amennyiben alacsony szintű kockázatot állapítanak meg, illetve – az irányelv 18a–24. cikkében kifejezetten előírt eseteken kívül – a fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedések alkalmazásának előírására is, magasabb szintű kockázat megállapítása esetén.

48.

Ami konkrétan a fokozott átvilágítási intézkedéseket illeti, a Bíróság már kifejezetten elismerte, hogy a tagállamok jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a fokozott átvilágítási intézkedések előírására vonatkozó kötelezettség megfelelő végrehajtása tekintetében, továbbá mind annak meghatározásakor, hogy mely esetekben áll fenn ilyen magas kockázat, mind az átvilágítási intézkedések elrendelésekor. ( 25 ) Ezen túlmenően e mérlegelési mozgástér léte a 2015/849 irányelv 18. cikke (1) bekezdésének szövegéből is kifejezetten kitűnik. ( 26 )

49.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a 2015/849 irányelv 5. cikke kifejezetten lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében szigorúbb rendelkezéseket is elfogadjanak, vagy hatályban tartsanak az uniós jog keretein belül. ( 27 ) A Bíróság már megállapította, hogy az e rendelkezésben említett „szigorúbb rendelkezések” vonatkozhatnak olyan helyzetekre, amelyekre ezen irányelv meghatározott fajta ügyfél‑átvilágítást ír elő, és más helyzetekre is, amelyekről a tagállamok úgy vélik, hogy kockázattal járnak. ( 28 ) Emellett e cikk a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése érdekében a 2015/849 irányelv hatálya alá tartozó terület valamennyi rendelkezésére alkalmazandó. ( 29 )

50.

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a 2015/849 irányelv széles mozgásteret biztosít a tagállamoknak, amelyek vagy olyan szintű védelmet állapíthatnak meg, amely magasabb az uniós jogalkotó által választottnál, és a hivatkozott 5. cikkben szereplő hatáskör alapján engedélyezhetnek vagy előírhatnak olyan ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket, amelyek eltérnek az ezen irányelvben előírtaktól, vagy az említett 18. cikkben biztosított mérlegelési mozgástér keretében egyéb magas kockázattal járó helyzeteket azonosíthatnak. Amennyiben a tagállamok így járnak el, többek között azonosíthatják a különös helyzetekben alkalmazandó különös intézkedéseket, vagy mérlegelési jogkört biztosíthatnak a kötelezett szolgáltatóknak arra, hogy kockázatértékelésre alapozva alkalmazzák azokat az intézkedéseket, amelyeket arányosnak ítélnek az adott különös helyzetben fennálló kockázattal. ( 30 )

51.

Ebben az összefüggésben mindazonáltal tisztázni kell – amint az a tárgyaláson folytatott vitából egyébként kitűnik – az uniós jog általános elveinek fényében a 2015/849 irányelv által a tagállamok részére elismert széles mérlegelési mozgástér terjedelmét és határait. Maga az irányelv szövege, különösen az 5. cikk emlékeztet arra, hogy a tagállamok minden esetben „az uniós jog keretein belül” kötelesek eljárni.

52.

A jogbiztonság általános elvével kapcsolatban különösen az a kérdés merül fel, hogy mi az a megfelelő jogalap, amelyre támaszkodva a tagállamok – a fent említett irányelv által behatárolt keretben – azonosíthatják azon további kockázati tényezőket, amelyek igazolhatják vagy meg is követelhetik a fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedések alkalmazását.

53.

Azt kell ugyanis megvizsgálni, hogy a jogbiztonság általános elvének fényében szükséges‑e, hogy a tagállam által azonosított kockázati tényezők valamennyi alkotóelemét kifejezetten meghatározzák egy jogalkotási aktusban, például a fokozott intézkedések alkalmazását igazolására alkalmas magasabb szintű kockázatot jelentő országok vagy szervezettípusok kifejezett megjelölésével.

54.

E tekintetben úgy vélem, hogy a jogszerűség és a jogbiztonság elvének alkalmazásával a kockázati tényezők általános meghatározásának, amely potenciálisan érinthet egyedi helyzeteket vagy akár alapvető jogokat, főszabály szerint törvényi szintű jogi aktuson kell alapulnia. Ugyanakkor emellett úgy is gondolom, hogy a törvénynek nem kell megállapítania és nem is állapíthat meg kimerítő, az összes konkrét kockázati tényezőre vonatkozó szabályozást.

55.

A gazdasági kapcsolatok és a bűnelkövetés dinamikus jellegére való tekintettel ugyanis véleményem szerint lehetetlen előre kimerítően meghatározni az összes olyan lehetséges tényezőt, amely hatással lehet a pénzmosási vagy terrorizmus‑finanszírozási kockázat értékelésére. Amint azt a 2015/849 irányelv (30) preambulumbekezdése kifejezetten elismeri, a kockázat jellege változó. Ennélfogva a rendszerben bizonyos fokú rugalmasságot kell biztosítani, amely lehetővé teszi a dinamikus alkalmazkodást e tényezők azonosítása során, tiszteletben tartva ugyanakkor a jogbiztonság elvét és az uniós jog által biztosított alapvető jogok védelmét.

56.

Ezért véleményem szerint nem ellentétes az uniós joggal, ha a törvény olyan általános kockázati kategóriákat jelöl meg, amelyeket az egyes tagállamok alkotmányos követelményeinek megfelelően további és ezt követő, nem szükségszerűen jogalkotási aktusok fejtenek ki. ( 31 ) Ezen aktusoknak ugyanakkor megfelelő nyilvánosságot kell biztosítani, mivel fennáll annak szükségessége, hogy azokat a nyilvánosság és különösen a kockázatértékelést az e tényezők konkrét alkalmazásával elvégezni köteles kötelezett szolgáltatók megismerhessék.

57.

Az ilyen kockázati elemek, valamint az ilyen kockázatok mérséklésére irányuló megfelelő intézkedések meghatározásának összhangban kell állnia az uniós jog egyéb általános elveivel is. Ezek között kell megemlíteni az arányosság elvét, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés keretében kerül említésre, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amelyet többek között az Alapjogi Charta 21. cikke rögzít, és amely tiltja a megkülönböztetés minden formáját, többek között a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján. A 2015/849 irányelvben biztosított mérlegelési mozgástérnek a tagállamok által történő gyakorlása nem lépheti túl a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésének, valamint az azokkal szembeni küzdelem céljának eléréséhez szükséges mértéket, és nem vezethet hátrányos megkülönböztetéshez.

58.

Amint azt a fenti 35. pontban említettem, és amint az a 2015/849 irányelv 8. és 11–18. cikkéből következik, az említett irányelv által létrehozott, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére szolgáló, kockázatalapú megközelítésen alapuló rendszerben a kötelezett szolgáltatók döntő szerepet játszanak az említett tevékenységek kockázatainak értékelésében. Amint arra a Bizottság a tárgyaláson rámutatott, ezt az alapvető szerepet az magyarázza, hogy a kötelezett szolgáltatok közel vannak a gazdasági tevékenységekhez és így a potenciálisan jogsértő tevékenységekhez, ami a legjobb helyzetbe hozza őket az esetleges gyanús ügyletek felderítése szempontjából.

59.

E tekintetben a 2015/849 irányelv e jogalanyokkal szemben előírja, hogy azok kötelesek meghozni a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázat azonosítására és értékelésére irányuló megfelelő intézkedéseket, figyelembe véve a vonatkozó kockázati tényezőket, illetve kötelesek a megfelelő átvilágítási intézkedések alkalmazására.

60.

A kockázatértékelés és az ügyfél‑átvilágítási intézkedéseknek a kötelezett szolgáltatók általi, ezen értékelést követő alkalmazása a tényeken alapuló döntéshozatal alkalmazását jelenti a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok célzottabb kezelése érdekében. ( 32 ) Ez az értékelés konkrét helyzetekre vonatkozik, és azt így nem elvont módon kell elvégezni. A fent említett teljes körű megközelítés szerint ezen értékelésnek figyelembe kell vennie minden olyan tényezőt, amely hatással lehet a kockázat azonosítására.

61.

E tekintetben a 2015/849 irányelv 8. cikkének (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a kötelezett szolgáltatók által elvégzett kockázatértékeléseket dokumentálni kell, naprakészen kell tartani, és az érintett illetékes hatóságok, valamint az érintett önszabályozó testületek rendelkezésére kell bocsátani.

62.

A 2015/849 irányelv 13. cikkének (4) bekezdésében is szerepel a hatóságok felé teljesítendő dokumentációs és bizonyítási kötelezettség a kötelezett szolgáltatók által végzett értékelések, valamint az ezen értékeléseket követően az átvilágítási intézkedések tárgyában általuk hozott határozatok tekintetében. Ez a rendelkezés előírja, hogy a kötelezett szolgáltatóknak képesnek kell lenniük arra, hogy az illetékes hatóságok vagy az önszabályozó testületek számára bizonyítsák, hogy az intézkedések az általuk feltárt pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok figyelembevételével megfelelők. ( 33 )

63.

A kockázatértékelés továbbá dinamikus és – az észszerűség határain belül – megszakítás nélküli folyamat. Ez egyrészt a 2015/849 irányelv fent említett 8. cikkének (2) bekezdéséből eredő azon kötelezettségből következik, hogy a kockázatértékeléseket naprakészen kell tartani, másrészt a 2015/849 irányelv 13. cikkének (1) bekezdésének d) pontja szerinti azon kötelezettségből, hogy el kell végezni az üzleti kapcsolat folyamatos monitoringját, és ismeretekkel kell rendelkezni az ügyfél kockázati profiljáról a birtokolt dokumentumok, adatok és információk naprakészen tartásával.

64.

Azt is meg kell jegyezni, hogy az arányosság elvének megfelelően a kötelezett szolgáltatókra rótt kötelezettségek nem lehetnek aránytalanok. Ezt a követelményt a 2015/849 irányelv kifejezetten tartalmazza a 8. cikk (1) bekezdésének utolsó mondatában, amely szerint az ezen irányelv alapján kötelezett szolgáltatókkal szemben alkalmazott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük e szolgáltatók jellegével és méretével. E követelmény egyébként magának az irányelv (2) preambulumbekezdésének szövegéből is kitűnik, amely az egyensúly megteremtésén alapuló megközelítés szükségességét hangsúlyozza, és kifejezetten kiemeli, hogy „egy olyan szabályozási környezet” megteremtése szükséges, „amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy aránytalan jogszabályi megfelelési költségek nélkül fokozzák üzleti tevékenységeiket”.

65.

A fentiekből véleményem szerint az következik, hogy a 2015/849 irányelv által létrehozott megelőzési rendszerben a kötelezett szolgáltatónak képesnek kell lennie arra, hogy a hatóságok előtt bizonyítsa, hogy egyrészt a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok tekintetében az észszerűség, valamint a jellegével és méretével való arányosság keretein belül a lehető legátfogóbb kockázatelemzést végezte el, figyelembe véve minden releváns tényezőt és forrást, másrészt pedig, hogy esetről esetre az azonosított kockázat szintjének megfelelő szintű ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket alkalmazott.

66.

Az összes fenti megfontolás alapján kell a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket elemezni.

67.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a 2015/849 irányelv III. melléklete 3. pontjának b) alpontjával összefüggésben értelmezett 18. cikke (1) és (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezések automatikusan előírják a kötelezett szolgáltató számára, hogy az ügyfél kockázati szintjét magasabbnak minősítse, következésképpen vele szemben fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket hozzon, azon tény miatt, hogy az ügyfél NGO, valamint egy, az ügyfél meghatalmazásával rendelkező és általa alkalmazott személy egy korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik ország állampolgára.

68.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetén az így értelmezett rendelkezések összhangban állnak‑e az arányosságnak az EUSZ 5. cikk (4) bekezdése első albekezdésében foglalt elvével.

69.

Amint azt a fenti 41. pontban kifejtettem, a 2015/849 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése szerint a fokozott átvilágítási intézkedéseket két esetben kell alkalmazni: egyrészt az irányelv 18a–24. cikkében említett esetekben, másrészt a tagállamok vagy a kötelezett szolgáltatók által magasabb kockázatot jelentő esetként azonosított egyéb esetekben. Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy a jelen ügy a 2015/849 irányelv 18bis–24. cikkében említett esetek valamelyikébe tartozik, úgy kell tekinteni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés a második esetre vonatkozik.

70.

E tekintetben a 2015/849 irányelv 18. cikke (1) és (3) bekezdésének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből az következik, hogy a magasabb kockázatot jelentő esetek meghatározása érdekében a tagállamoknak és a kötelezett szolgáltatóknak legalább a potenciálisan nagy kockázattal járó helyzetekre vonatkozóan az ezen irányelv III. mellékletében nem kimerítő jelleggel meghatározott tényezőket kell figyelembe venniük.

71.

Amint az a fenti 42. és 43. pontból kitűnik, a 2015/849 irányelv 18a–24. cikkében említett eseteken kívül az említett irányelv által létrehozott teljes megelőzési rendszer alapját képező kockázatalapú megközelítés alkalmazása során annak, hogy az ügyfél kockázati szintje esetlegesen magasabbnak minősítsék, és ebből eredően ezen ügyféllel szemben fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket fogadjanak el, az ezen ügyfélre vonatkozó részletes kockázatértékelésen kell alapulnia. A fenti 60. pontból az is következik, hogy ennek az értékelésnek figyelembe kell vennie minden olyan tényezőt, amely hatással lehet az ügyfél kockázati szintjének azonosítására.

72.

Ebből az következik, hogy a 2015/849 irányelv 18a–24. cikke szerinti, fent említett eseteken kívül nem automatikus, hogy az ügyfél kockázati szintjét magasabbnak minősítsék, és az sem, hogy ebből eredően fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket fogadjanak el ezen ügyféllel szemben. Épp ellenkezőleg, a fokozott intézkedések elfogadásának az adott ügyféllel kapcsolatos konkrét kockázat eseti értékeléséből kell következnie, amelyet a kötelezett szolgáltató az adott tagállam vagy a saját maga által az összes releváns kockázati tényező tekintetében meghatározott kritériumok alapján végez.

73.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság két konkrét kockázati tényezőre hivatkozik: egyrészt arra a tényre, hogy az ügyfél NGO, másrészt pedig arra, hogy egy, az ügyfél meghatalmazásával rendelkező és általa alkalmazott személy egy korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik ország, a jelen ügyben az Oroszországi Föderáció állampolgára.

74.

E tényezők közül az elsőt illetően a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy sem a 2015/849 irányelv, sem a pénzmosás elleni lett törvény nem rendelkezik arról, hogy az NGO mint olyan pusztán a jogi formája miatt magasabb kockázatot jelentő esetnek minősülne.

75.

E tekintetben, amint az a jelen indítvány 44. és azt követő pontjaiból kitűnik, a 2015/849 irányelvben előírt rendszerben a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás e rendszert jellemző kockázatainak meghatározása tekintetében. A tagállamok tehát egyéb magas kockázattal járó helyzeteket is azonosíthatnak. ( 34 )

76.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a pénzmosás elleni lett törvény 6. cikke (12) bekezdésének 1. pontjából kifejezetten az következik, hogy a kötelezett szolgáltató a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázat értékelésekor a kockázatot befolyásoló körülmények között köteles figyelembe venni az ügyfél jogi formájából eredő kockázatot. A kérdést előterjesztő, a nemzeti jog alkalmazására kizárólagos hatáskörrel rendelkező bíróság általi vizsgálat függvényében úgy tűnik tehát, hogy a pénzmosás elleni lett törvény kifejezetten előírja, hogy az ügyfél jogi formáját mint kockázati tényezőt figyelembe kell venni a kötelezett szolgáltató által elvégzett kockázatelemzés során.

77.

Ezen túlmenően a lett kormány észrevételeiben rámutatott arra, hogy a VID alá tartozó, a pénzmosás megelőzéséért felelős hivatal 2019. évi jelentése ( 35 ) kiemelte, hogy az NGO‑k különösen ki vannak téve a pénzmosásnak és a terrorizmusfinanszírozásnak, különösen a nem közérdekű szervezetként bejegyzett NGO‑k. A lett kormány más, kifejezetten Lettországra vonatkozó információforrásokra is hivatkozott, ( 36 ) amelyekből arra lehet következtetni, hogy az alapítvány vagy NGO jogi formája olyan elem, amelyet a kockázatértékelés során potenciálisan magas kockázati tényezőnek kell tekinteni.

78.

E tekintetben a fenti 56. pontban rámutattam arra, hogy véleményem szerint az uniós joggal nem ellentétes, ha törvény jelöli meg az általános kockázati kategóriákat (mint például a jelen esetben az ügyfél jogi formáját), majd azokat további és ezt követő, nem szükségszerűen jogalkotási aktusok fejtik ki (jelen esetben konkrétan az NGO vagy alapítvány jogi formáját). A kérdést előterjesztő bíróság feladata azonban annak konkrét meghatározása, hogy a lett jogrendszerben az a tény, hogy az ügyfél jogi formája alapítvány vagy NGO, valóban olyan potenciálisan magasabb kockázati tényezőnek tekintendő‑e, amelyet a nemzeti jog szerint a kötelezett szolgáltatónak figyelembe kell vennie az ügyfele tekintetében elvégzendő kockázatelemzés során.

79.

Ha ez a helyzet, akkor azt a következtetést kell levonni, hogy bár az a tény, hogy egy ügyfél jogi formája NGO, nem vezet automatikusan ahhoz, hogy az ügyfél kockázati profilját magasabbnak kell minősíteni – és hogy ebből eredően automatikusan fokozott átvilágítási intézkedéseket kell alkalmazni –, e tényező figyelmen kívül hagyása mulasztásnak minősül az ügyfél tekintetében a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozóan elvégzett értékelés során. Ezen túlmenően, amint az a fenti 61. és 62. pontból következik, a kötelezett szolgáltatónak képesnek kell lennie arra, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok számára bizonyítsa a kockázatelemzés megfelelőségét, és így azt, hogy az elemzés során minden releváns tényezőt figyelembe vett.

80.

Ami a fenti 73. pontban említett második tényezőt illeti – nevezetesen azt a tényt, hogy egy, az ügyfél meghatalmazásával rendelkező és általa alkalmazott személy egy korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik ország állampolgára –, meg kell jegyezni, hogy – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította – az Oroszországi Föderáció nem szerepel, és a vonatkozó tényállás idején sem szerepelt a FATF által közzétett, magas kockázatot jelentő országok listáján, ( 37 ) sem pedig a Bizottság kiemelt kockázatot jelentő harmadik országokat tartalmazó jegyzékében. ( 38 )

81.

A 2015/849 irányelv III. mellékletének a 18. cikk (3) bekezdésében említett 3. pontja b) alpontjából azonban az következik, hogy a potenciálisan magasabb kockázatra vonatkozó földrajzi tényezők között szerepel az olyan országokra vonatkozó tényező, „amelyek terroristák tevékenységét finanszírozzák vagy támogatják, vagy területükön ismert terrorista szervezetek működnek”.

82.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a pénzmosás elleni lett törvény 111. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az ügyfél‑átvilágítási kötelezettség teljesítése során a kötelezett szolgáltatóknak legalább néhány kockázatnövelő tényezőket figyelembe kell venniük, a 2. pont b) alpontjában foglalt azon tényt is beleértve, miszerint az ügyfél vagy a tényleges tulajdonos olyan országhoz vagy területhez kapcsolódik, amely a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelent.

83.

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az Oroszországi Föderáció olyan országnak vagy területnek tekinthető, amely a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelent. ( 39 ) A lett kormány a tárgyaláson a VID honlapján közzétett iránymutatásokra és különböző egyéb tájékoztató anyagokra is hivatkozott, amelyek kifejezetten kiemelik, hogy a lettországi gyakorlatban az Oroszországi Föderációval való kapcsolat fennállása olyan tényezőnek minősül, amely növelheti a pénzmosás kockázatát. Ezen túlmenően észszerűnek tűnik az a megfontolás, hogy a fenti 44. pontban foglaltakkal összhangban a Lett Köztársaság földrajzi elhelyezkedésével, valamint gazdasági és társadalmi helyzetével kapcsolatos tényezők a 2015/849 irányelv által a tagállamok számára elismert, fent említett mérlegelési mozgástér alapján igazolhatják azt, hogy e tagállam az Oroszországi Föderációval szemben sajátos megközelítést alkalmaz. A nemzeti jog alkalmazására kizárólagos hatáskörrel rendelkező, kérdést előterjesztő bíróság általi elemzés függvényében tehát úgy tűnik, hogy az, hogy az ügyfélnek vagy a tényleges tulajdonosnak „kapcsolata” van az Oroszországi Föderációval, a lett jogban olyan potenciálisan magasabb kockázati tényezőnek minősül, amelyet a kötelezett szolgáltatónak a nemzeti jog szerint figyelembe kell vennie az ügyfele tekintetében elvégzendő kockázatelemzés során.

84.

Ha ez a helyzet, akkor – az NGO jogi formájával kapcsolatos tényező tekintetében levont következtetéshez hasonlóan – azt a következtetést kell levonni, hogy az a tény, hogy egy ügyfélnek kapcsolata van az Oroszországi Föderációval, bár nem vezet automatikusan ahhoz, hogy az ügyfél kockázati profilját magasabbnak kelljen minősíteni – és hogy ebből eredően automatikusan fokozott átvilágítási intézkedéseket kelljen alkalmazni –, olyan kockázati tényezőnek minősül, amelyet a kötelezett szolgáltatónak az ügyfél kockázatértékelése során szükségszerűen figyelembe kell vennie. Következésképpen ennek figyelmen kívül hagyása szintén mulasztásnak minősülne az ügyfél tekintetében a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokra vonatkozóan elvégzett értékelés során.

85.

A kérdést előterjesztő bíróság által a lett jog alapján elvégzendő értékelések sérelme nélkül ugyanakkor néhány megjegyzést szükséges tenni a „kapcsolat” fogalma tekintetében. Az arányosság elvének való megfelelés érdekében ugyanis e kapcsolatnak bizonyos relevanciával kell rendelkeznie, és valamilyen módon kapcsolódnia kell a pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázathoz.

86.

Ilyen körülmények között az a tény, hogy az ügyfél egyszerű alkalmazottja a pénzmosás szempontjából kockázatos ország állampolgára, nem tűnik számomra elegendő kapcsolatnak a fokozott kockázati tényező fennállásának megállapításához. Ez a megközelítés esetlegesen a fenti 57. pontban említett, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével ellentétes megkülönböztetéshez is vezethet. Más lenne a helyzet, ha – épp ellenkezőleg – ez a kapcsolat például az ügyfél tényleges tulajdonosát vagy egy olyan alkalmazottat érintene, aki olyan szerepet tölt be, amely lehetővé teszi számára olyan tevékenységek végzését, amelyek potenciálisan pénzmosási tevékenységekhez kapcsolódhatnak.

87.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat különösen VR‑nek, az Oroszországi Föderáció állampolgárának az alapítványban betöltött szerepe tekintetében nem tartalmaz elegendő elemet ahhoz, hogy állást lehessen foglalni e tekintetben. Ugyanakkor feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy ebből a határozatból az következik, hogy a lett társaság egészét jelölik meg az alapítvány tényleges tulajdonosaként, ami nyilvánvalóan ellentétesnek tűnik a tényleges tulajdonosnak a 2015/849 irányelvben használt fogalmával. ( 40 ) Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy ezeket a tényezőket megvizsgálja.

88.

Végül, annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak a lehető legkimerítőbb választ lehessen adni, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy először is, amint az a fenti 61. és 62. pontból kitűnik, és amint azt a Bizottság is megjegyezte a tárgyaláson, a Rodl & Partner feladata annak bizonyítása, hogy az ügyfél helyzetére tekintettel és bizonyos, potenciálisan magas kockázatra utaló tényezők fennállása mellett miért jutott arra a következtetésre, hogy a szóban forgó ügyfél csak alacsony kockázatot jelent, és ezért elegendő volt egyszerűsített intézkedéseket elfogadni.

89.

Másodszor, az ügyiratok alapján úgy tűnik, hogy a VID nem azért szankcionálta a Rodl & Partnert, mert az nem alkalmazott fokozott intézkedéseket az ügyfelével szemben a VID azon nemzeti gyakorlata alapján, amely szerint a kötelezett szolgáltatónak fokozott átvilágítási intézkedéseket kell alkalmaznia az ügyféllel szemben, ha az ügyfél jogi formája NGO, vagy ha az egyik alkalmazottja a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő valamely harmadik ország állampolgára. ( 41 ) E gyakorlat létezését a lett kormány vitatja. Az ügyiratokból inkább az tűnik ki, hogy a VID azért szankcionálta a Rodl & Partnert, mert az nem végzett el megfelelő kockázatelemzést, és nem vette figyelembe ebben az elemzésben azokat a tényezőket, amelyek potenciálisan megváltoztathatták volna a kockázatértékelést két ügyfele tekintetében. Nyilvánvalóan e szempont vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

90.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen indítvány IV. szakaszának 1) pontjában foglaltak szerint válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre. Ennek megfelelően úgy vélem, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetére előterjesztett második kérdésre nem szükséges válaszolni.

91.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv III. melléklete 3. pontjának b) alpontjával összefüggésben annak 18. cikkét, hogy az minden olyan esetben automatikus kötelezettséget ír elő a fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedések meghozatalára vonatkozóan, amikor az ügyfél üzlettársa, de nem maga az ügyfél, valamilyen módon a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő valamely harmadik országhoz kapcsolódik.

92.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdéssel kapcsolatban – különösen a fenti 69–72. pontban – kifejtett megfontolásokból az következik, hogy a 2015/849 irányelv 18a–24. cikkében említett eseteken kívül az ügyfél kockázati szintje magasabbnak történő minősítése és ebből eredően a fokozott ügyfél‑átvilágítási intézkedések ezen ügyféllel szembeni elfogadása nem automatikus, hanem annak az ezen ügyfélre vonatkozó konkrét kockázat eseti értékeléséből kell erednie, amelyet a kötelezett szolgáltató az érintett tagállam vagy a saját maga által az összes releváns kockázati tényező tekintetében azonosított kritériumok alapján végez el.

93.

Ezekből a megfontolásokból, amelyek értelemszerűen alkalmazandók a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre is a fokozott átvilágítási intézkedések esetleges automatikus alkalmazásával kapcsolatban, az következik, hogy véleményem szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre is nemleges választ kell adni.

94.

Ezt követően, mindazonáltal annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára a lehető leghasznosabb választ lehessen adni, részletesebben meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a 2015/849 irányelvben előírt, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére szolgáló rendszer keretében mennyire relevánsak azok a helyzetek, amelyekben az ügyfél üzleti partnere – és nem maga az ügyfél – valamilyen módon egy, a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelentő harmadik országhoz kapcsolódik.

95.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – amint azt már fentebb kiemeltem – a 2015/849 irányelv III. melléklete felsorolja a potenciálisan magasabb kockázatra vonatkozó földrajzi tényezőket, amelyek közé az olyan országok tartoznak, „amelyekben hiteles források szerint magas szintű a korrupció vagy az egyéb büntetendő cselekmények száma”. E melléklet nem tesz különbséget aszerint, hogy a földrajzi tényezők az ügyfélre vagy annak üzleti partnereire vonatkoznak‑e. A 2015/849 irányelv 8. cikkének (1) bekezdéséből az is következik, hogy a kötelezett szolgáltatók által elvégzendő kockázatértékelésnek nemcsak az ügyfeleikre, hanem többek között az „ügyletekre” vonatkozó kockázati tényezőket is figyelembe kell vennie. Azt a megközelítést, amely szerint a kockázati tényezők elemzése nem korlátozódik az ügyfélre mint jogalanyra, hanem annak kereskedelmi ügyleteire is kiterjed, a 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt, az ügyfél‑átvilágítási intézkedésekre vonatkozó rendelkezés is megerősíti. Ez a rendelkezés ugyanis úgy rendelkezik, hogy az üzleti kapcsolat folyamatos monitoringjára vonatkozó kötelezettség az ügyfél kereskedelmi tevékenységére is kiterjed.

96.

Másrészt a 2015/849 irányelvnek a fenti 31. pontban említett fő célkitűzése a földrajzi kockázat fogalmának tág értelmezése mellett szól, amely nemcsak az ügyfél olyan országokból való származását foglalja magában, „amelyekben hiteles források szerint magas szintű a korrupció vagy az egyéb büntetendő cselekmények száma”, hanem az ilyen országgal való egyéb lehetséges kapcsolatokat is, mint például az ahhoz kapcsolódó kereskedelmi tevékenységek vagy jelentős kereskedelmi bevételek. E tekintetben megjegyzem, hogy a számviteli szolgáltatóknak címzett, a kockázatalapú megközelítéséről szóló FATF iránymutatásból ( 42 ) – amely a 2015/849 irányelv értelmezése szempontjából lehet releváns ( 43 ) – az következik, hogy a számviteli szolgáltatásokat nyújtó jogalanyoknak kockázati tényezőként kell figyelembe venniük azt a körülményt, hogy az ügyfél vagyonának – a kereskedelmi bevételeket is magában foglaló– forrása (source of wealth) kiemelt kockázatot jelentő országból származik. ( 44 )

97.

Ezt követően, amint azt már a fenti 29. pontban említettem, a kötelezett szolgáltatók kötelezettségei főszabály szerint az átültető nemzeti jogszabályból és nem közvetlenül a 2015/849 irányelvből fakadnak. A pénzmosás elleni lett törvénynek a fenti 82. pontban hivatkozott 111. cikke (3) bekezdése a kockázatértékelés során figyelembe veendő kockázati tényezőnek tekinti azt a körülményt, hogy az ügyfél vagy a tényleges tulajdonosa olyan országhoz vagy területhez kapcsolódik, amely a korrupció tekintetében kiemelt kockázatot jelent. A 2015/849 irányelv III. mellékletétől eltérően tehát úgy tűnik, hogy ez a rendelkezés a földrajzi tényező relevanciáját alanyi értelemben magára az ügyfélre vagy annak tényleges tulajdonosára korlátozza.

98.

E rendelkezést azonban a 2015/849 irányelvvel összhangban kell értelmezni, ami a kérdést előterjesztő bíróság feladata. E tekintetben megjegyzem továbbá, hogy a fenti megfontolásokból az következik, hogy az említett irányelvnek megfelelő értelmezés e rendelkezés oly módon történő értelmezését követeli meg, hogy az földrajzi kockázati tényezőként magában foglalja az ügyfélnek a kereskedelmi bevételeit és így az adott ország vonatkozásában végzett ügyleteit illetően a korrupció szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országgal vagy területtel fennálló kapcsolatát is, beleértve az olyan üzleti partnerekkel folytatott kereskedelmi tevékenységekből származó bevételeket is, akik a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő harmadik országhoz kapcsolódnak.

99.

Ezt követően, az arányosság követelménye, amelyre a fenti 64. pontban már utaltam, a kiemelt kockázatot jelentő országhoz kapcsolódó kereskedelmi ügylet vagy bevétel nagyságára és jelentőségére történő hivatkozást követel meg, ami szükségszerűen egy eseti elemzéstől függ. Ebből az következik, hogy nem minden, a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő harmadik országhoz kapcsolódó üzleti partnerekkel végzett kereskedelmi tevékenységből származó bevétel minősül olyan kockázati tényezőnek, amelyet figyelembe kell venni az ügyfél kockázatértékelése során. E tekintetben csak a jelentős kereskedelmi ügyletek és bevételek relevánsak, és csak ezek tekinthetők az adott országgal fennálló kapcsolat elemének. Ilyen eset lehet például, ha az ügyfél bevételeinek egy részét – amely a teljes forgalma szempontjából jelentősnek tekinthető – egy olyan üzleti partnertől szerzi, aki a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő harmadik országhoz kapcsolódik, vagy ha a kereskedelmi ügyletek azt eredményezik, hogy az ügyfél valamilyen módon ezen üzleti partnertől függ.

100.

Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak konkrét értékelése, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll‑e fenn az RBA Consulting és a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő harmadik országhoz kapcsolódó üzleti partnere közötti kapcsolat tekintetében, és hogy a Rodl & Partnernek ezért figyelembe kellett volna‑e vennie ezt a kereskedelmi ügyletet ügyfelének kockázatértékelése során. E tekintetben a fenti 88. és 89. pontban kifejtett megfontolásaim mutatis mutandis az RBA Consultingra vonatkozó kockázatértékelésre is alkalmazandók.

101.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen indítvány IV. szakaszának 2) pontjában foglaltak szerint válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre.

102.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontját, hogy ez utóbbi pontok azt írják elő, hogy a kötelezett szolgáltatónak az ügyfél‑átvilágítási intézkedések meghozatala során az ügyféltől be kell szereznie a szóban forgó ügyfél és egy harmadik személy között létrejött szerződés másolati példányát, és ezért az említett szerződés helyszíni vizsgálata nem tekinthető elegendőnek.

103.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés a harmadikhoz hasonlóan a VID azon kifogásainak részét képezi, amelyek a Rodl & Partner által a szóban forgó második ügyfél, az RBA Consulting kockázati szintjére vonatkozóan elvégzett értékelésre vonatkoztak.

104.

Amint azt a fenti 39. pontban említettem, a 2015/849 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése meghatározza azokat a (szokásos) ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket, amelyeket a kötelezett szolgáltatóknak a szokásos kockázati szint azonosítása esetén kell alkalmazniuk. Ezek közé tartoznak az e rendelkezés c) és d) pontjában előírt intézkedések.

105.

Amint az a fenti 61. és 62. pontból, valamint a 2015/849 irányelv e pontokban említett 8. cikkének (2) bekezdéséből, illetve 13. cikkének (4) bekezdéséből következik, a kötelezett szolgáltatóknak meg kell felelniük az érintett illetékes hatóságokkal szemben teljesítendő bizonyítási és dokumentációs követelményeknek mind az ügyfeleik tekintetében elvégzett kockázatértékelések, mind pedig az ügyfeleik tekintetében általuk elfogadott átvilágítási intézkedéseknek az azonosított kockázati szintre tekintettel való megfelelősége tekintetében. ( 45 )

106.

Emellett a 2015/849 irányelv 40. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az említett szolgáltatóknak meg kell őrizniük az irányelvben foglalt ügyfél‑átvilágítási előírások teljesítéséhez szükséges dokumentumok és információk másolatát.

107.

A 2015/849 irányelv fent említett rendelkezései azonban nem határozzák meg pontosan, hogy a kötelezett szolgáltatók hogyan tehetnek eleget a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal szemben fennálló e bizonyítási és dokumentációs követelményeknek. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés éppen ennek módjára vonatkozik.

108.

Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy a VID által végzetthez hasonló ellenőrzés során a Rodl & Partnerhez hasonló kötelezett szolgáltatónak megfelelően dokumentálnia és bizonyítania kell az ügyfél tekintetében általa elvégzett kockázatértékelést, és azt, hogy az értékelés során figyelembe vette az összes releváns kockázati tényezőt, és az értékelés megfelelően alátámasztja az ügyfélre alkalmazott átvilágítási intézkedések szintjére vonatkozó következtetést.

109.

Amennyiben az ilyen kockázatértékelés részeként figyelembe kell venni a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő harmadik országhoz kapcsolódó partnerrel fennálló üzleti kapcsolatot vagy megkötött kereskedelmi ügyletet is, a kötelezett szolgáltató olyan megfelelő dokumentációt köteles benyújtani a hatáskörrel rendelkező hatóságnak, amely igazolja, hogy elemezte ezt az üzleti kapcsolatot vagy kereskedelmi ügyletet, és azt megfelelően figyelembe vette az ügyfél kockázati szintjére vonatkozó következtetése során.

110.

Ezt követően, a kötelezett szolgáltató bizonyítási és dokumentációs kötelezettsége véleményem szerint nem szükségszerűen feltételezi minden esetben a szerződés másolatának fizikai bemutatását. Az adott esettől függően a bizonyítás más eszközökkel is történhet, amelyeknek azonban alkalmasnak kell lenniük az adott célra. Ez például – amint arra a Bizottság lényegében rámutatott – a szerződésre vonatkozó értékelő jelentések benyújtásával is történhet, amelyek tartalmazzák az adott üzleti kapcsolathoz kapcsolódó kockázat tényleges értékeléséhez szükséges információkat, és amelyek képesek annak bizonyítására, hogy a kötelezett szolgáltató az ügyfélre vonatkozó kockázatértékelésében ténylegesen elemezte és figyelembe vette a szóban forgó szerződést.

111.

A kötelezett szolgáltató azonban véleményem szerint nem hivatkozhat a szóban forgó szerződés benyújtásának lehetetlenségére annak igazolása érdekében, hogy az ügyfélre vonatkozó kockázatelemzés során nem vette figyelembe ezt az üzleti kapcsolatot. A releváns üzleti kapcsolatra vonatkozó bizonyítékoknak és dokumentációnak az ügyfélre vonatkozó kockázatelemzésben megmutatkozó teljes hiánya a fenti 105. pontban említett kötelezettségek megsértésének minősül. Nyilvánvalóan a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak konkrét értékelése, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll‑e fenn.

112.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen indítvány IV. szakaszának 3) pontjában foglaltak szerint válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre.

113.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdését, hogy a kötelezett szolgáltatónak még akkor is átvilágítási intézkedéseket kell alkalmaznia a meglévő üzleti ügyfelekkel szemben, ha nem állapíthatók meg jelentős változások az ügyfél körülményeiben, és a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatósága által az új nyomon követési intézkedések meghozatalára előírt határidő még nem telt le, továbbá a szóban forgó kötelezettséget kizárólag azon ügyfelekkel kapcsolatban kell alkalmazni, akiknek magas kockázatot tulajdonítottak.

114.

Ez a kérdés azért merült fel, mert az alapeljárásban a VID megállapította, hogy a Rodl & Partner megsértette a pénzmosás elleni lett törvényt, amely előírja, hogy a kötelezett szolgáltatónak rendszeresen, de legalább 18 havonta egyszer frissítenie kell az ügyfeleire vonatkozó információkat. ( 46 ) Amikor azonban a VID a Rodl & Partnernél ellenőrzést végzett, még nem telt el 18 hónap attól az időponttól kezdődően, hogy az RBA Consulting az utóbbi ügyfelévé vált.

115.

A 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a kötelezett szolgáltatók nemcsak minden új ügyfél esetében kötelesek ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket alkalmazni, hanem kockázatérzékenységi alapon megfelelő időszakokban a meglévő ügyfelek esetében is, különösen az ügyfél releváns körülményeinek megváltozásakor (vagy a 2018/843 irányelv által bevezetett módosításokkal kiegészített egyéb esetekben).

116.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése érdekében nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell vennie, amelynek az részét képezi. ( 47 )

117.

A szó szerinti értelmezés szempontjából a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdéséből az következik, hogy a kötelezett szolgáltatók „kockázatérzékenységi” alapon „megfelelő időszakokban” kötelesek az ügyfél‑átvilágítási intézkedéseket a meglévő ügyfelek esetében is alkalmazni. Úgy tűnik továbbá, hogy az egyik, de nem az egyetlen olyan eset, amikor ez célszerű lehet, az „ügyfél releváns körülményeinek megváltozása”. A 2015/849 irányelv egyébként nem határozza meg egyértelműen, hogy mit kell a „megfelelő időszak” alatt érteni. A rendelkezés szövegéből azonban félreérthetetlenül kitűnik, hogy a kötelezett szolgáltatónak nemcsak akkor kell alkalmaznia vagy naprakésszé tennie az átvilágítási intézkedéseket, ha az szükségesnek látszik, hanem akkor is, ha az csak célszerűnek tűnik az ügyféllel összefüggő pénzmosási kockázat értékelésével kapcsolatban, amely – amint azt már láttuk – az összes releváns tényező elemzésétől függ. Emellett – továbbra is a szó szerinti értelmezés szempontjából – meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó rendelkezés nem korlátozza ezt a kötelezettséget kizárólag azokra az ügyfelekre, akiknek kiemelt szintű kockázatot tulajdonítanak.

118.

A szóban forgó rendelkezés ilyen értelmezését a rendszertani értelmezés is alátámasztja. Egyrészt meg kell jegyezni, hogy a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdése a 2015/849 irányelvnek az ügyfél‑átvilágítási követelményekről szóló II. fejezete „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában szerepel. Ebből az következik, hogy a kötelezett szolgáltatókat az e rendelkezés alapján terhelő kötelezettség minden ügyfélre vonatkozik, függetlenül attól, hogy azok szokásos, alacsony vagy magas kockázati szintet képviselnek.

119.

Másrészt, ahogyan azt a fenti 63. pontban említettem, a 2015/849 irányelv rendszerében a kockázatértékelés dinamikus és – az észszerűség határain belül – megszakítás nélküli folyamat. A kötelezett szolgáltatóknak ezért főszabály szerint az észszerűség határain belül folyamatos monitoringot kell folytatniuk ügyfeleik ügyletei felett. Ebből az következik, hogy amennyiben olyan elemekről – például kereskedelmi ügyletekről – szereznek tudomást, amelyek befolyásolhatják az ügyfél kockázatértékelését, kötelesek ezeket az elemeket figyelembe venni, és adott esetben felülvizsgálni a kockázatelemzést, valamint az esetlegesen az ezen ügyfél tekintetében alkalmazott átvilágítási intézkedések szintjét.

120.

A szóban forgó rendelkezésnek az észszerűség határain belüli tág értelmezése egyébként véleményem szerint összhangban van a 2015/849 irányelvnek a 31. pontban hivatkozott fő célkitűzésével.

121.

Ami a jelen ügyet illeti, mindenekelőtt megjegyzem, hogy amint arra a lett kormány és maga a kérdést előterjesztő bíróság is rámutatott, a lett jog előírja a kötelezett szolgáltató részére az ügyfeleire vonatkozó információk rendszeres naprakésszé tételére vonatkozó kötelezettséget, de a 18 hónapos határidő csak azt a maximális időtartamot jelenti, amelyen belül a naprakésszé tételnek meg kell történnie. E rendelkezésnek a 2015/849 irányelv 14. cikkének (5) bekezdésével összhangban történő értelmezése véleményem szerint azt jelenti, hogy az nem értelmezhető úgy, hogy a kötelezett szolgáltatót nem terheli az a kötelezettség, hogy felülvizsgálja és szükség esetén módosítsa az ügyfélre vonatkozó kockázatelemzését – és ennek következtében adott esetben kiigazítsa az ezen ügyfélre vonatkozó intézkedéseket –, ha olyan elemekről szerez tudomást, amelyek potenciálisan befolyásolhatják az említett kockázatértékelést.

122.

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az RBA Consulting és a korrupció tekintetében magas kockázatot jelentő országhoz kapcsolódó társaság között létrejött ügyletek, amelyekről a Rodl & Partner tudomással bírt – ami nem képezi vita tárgyát –, olyan ügyleteknek minősülnek‑e, amelyek alapján az RBA Consultingra vonatkozó kockázatértékelés tekintetében – az említett ügyletek fényében is – indokoltnak tűnik, hogy a Rodl & Partner ezen értékelést naprakésszé tegye és szükség esetén az ügyfelére vonatkozó átvilágítási intézkedéseket módosítsa, a lett szabályozás által előírt 18 hónapos maximális időtartam lejártától függetlenül.

123.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen indítvány IV. szakaszának 4) pontjában foglaltak szerint válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre.

124.

Előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2015/849 irányelv 60. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti rendelkezések megsértéséért közigazgatási szankciót vagy intézkedést elrendelő jogerős határozatokra vonatkozó információk közzététele során a hatáskörrel rendelkező hatóság köteles biztosítani, hogy a közzétett információk pontosan megfeleljenek a határozatban megállapított információknak.

125.

E tekintetben mindenekelőtt el kell utasítani a lett kormány azon érveit, amelyek szerint ez a kérdés hipotetikus, és ezért elfogadhatatlan. ( 48 ) Egyrészt ugyanis önmagában az a tény, hogy a Bíróságot a 2015/849 irányelv 60. cikke (1) bekezdésének, valamint (2) bekezdésének értelmezéséről kérdezik, amely rendelkezések az utóbbi szövegére tekintettel összekapcsolódnak, nem teszi hipotetikussá ezt a kérdést. Másrészt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kifejezetten kitűnik, hogy még e határozat elfogadásakor is előfordultak pontatlanságok a vitatott határozat közzététele során.

126.

Ami a kérdés érdemét illeti, a 60. cikk (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy a kereset tárgyát képező határozatokban foglalt információkat kell közzétenni az interneten. Ezeknek az információknak tehát meg kell felelniük a fent említett határozatokban foglalt információknak. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen indítvány IV. szakaszának 5) pontjában foglaltak szerint válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésre.

127.

A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy az administratīvā rajona tiesa (körzeti közigazgatási bíróság, Lettország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a Bíróság a következő választ adja: