1)

Összeegyeztethető-e a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: 2012/13/EU irányelv) 4. cikkével és 8. cikkének (2) bekezdésével, a szabadsághoz és biztonsághoz való, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 6. cikke szerinti joggal, a védelemhez való, a Charta 48. cikkének (2) bekezdése szerinti joggal, valamint a tisztességes eljáráshoz való, a Charta 47. cikke szerinti joggal az a körülmény, hogy a nemzeti hatóságok a fogva tartás ideje alatt nem (vagy nem hiánytalanul) tájékoztatják írásban a terheltet a 2012/13/EU irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti összes információról (különösen az ügy anyagaiba való betekintés jogáról), és a tájékoztatás elmulasztásával szemben a 2012/13/EU irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerinti jogorvoslatot sem teszik lehetővé? Az előző kérdésre adandó nemleges válasz esetén érinti-e az uniós jog szóban forgó megsértése a büntetőeljárás bármely szakaszában a letartóztatás elhúzódásán túl a személyi szabadság elvonásának jogszerűségét, ha a terhelt letartóztatását rendelték el?

2)

Összeegyeztethető-e a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2004. október 25-i 2004/757/IB tanácsi kerethatározat (2) 4. cikkével, a lojális együttműködésnek az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdése és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke szerinti elvével, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 82. és 83. cikkével, a tisztességes eljáráshoz való, a Charta 47. cikke szerinti joggal, a büntetések arányosságának a Charta 49. cikke (3) bekezdésében rögzített elvével, valamint az uniós jog arányosságának, egységes alkalmazásának, tényleges érvényesülésének és elsőbbségének elvével a szlovák büntető törvénykönyv 172. cikkének (4) bekezdéséhez hasonló, a tiltott kábítószer-kereskedelmet büntető nemzeti rendelkezés, amely nem teszi lehetővé, hogy a bíróság húsz évnél rövidebb időtartamú szabadságvesztés büntetést szabjon ki, és a büntetés egyéniesítése elvének figyelembevételére sem ad lehetőséget? Az előző kérdésre adandó válasz szempontjából van-e jelentősége annak a körülménynek, hogy a tiltott kábítószer-kereskedelmet nem az uniós jog értelmében vett bűnszervezetben követték el?