–

a román kormány képviseletében kezdetben: C.‑R. Canţăr, E. Gane, O.‑C. Ichim és L. Liţu, később: E. Gane, O.‑C. Ichim és L. Liţu, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében J. Möller, M. Hellmann és E. Lankenau, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, P. Barros da Costa, L. Medeiros és S. Duarte Afonso, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és A. Biolan, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2010. december 20‑i 1259/2010/EU tanácsi rendelet (HL 2010. L 343., 10. o.) 10. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a JE és KF között a házasságuk felbontására alkalmazandó jog meghatározásának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; helyesbítések: HL 2013. L 82., 63. o.; HL 2018. L 33., 5. o.) 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében:

„A házasság felbontásával, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal,

[…]

4

Az 1259/2010 rendelet (9), (21), (24), (26) és (29) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

5

E rendeletnek „Az alkalmazandó jog felek általi megválasztása” címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A házastársak megállapodhatnak a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog kiválasztásáról, feltéve, hogy ez az alábbi jogok egyike:

(2)   A (3) bekezdés sérelme nélkül az alkalmazandó jog kijelöléséről szóló megállapodás bármikor megköthető és módosítható, de legkésőbb a bírósághoz fordulás időpontjában.

(3)   Amennyiben az eljáró bíróság országa szerinti jog úgy rendelkezik, a házastársak a bíróság előtt az eljárás során is kijelölhetik az alkalmazandó jogot. Ebben az esetben a bíróság az eljáró bíróság országa szerinti jognak megfelelően jegyzőkönyvbe veszi a kijelölés tényét.”

6

Az említett rendeletnek „A felek jogválasztása hiányában alkalmazandó jog” címet viselő 8. cikke a következőket írja elő:

„Az 5. cikk szerinti jogválasztás hiányában a házasság felbontására és a különválásra azon állam joga alkalmazandó:

7

Ugyanezen rendeletnek „Az eljáró bíróság országa szerinti jog alkalmazása” címet viselő 10. cikkének a szövege a következő:

„Amennyiben az 5. vagy a 8. cikk szerint alkalmazandó jog nem rendelkezik a házasság felbontásáról, vagy az egyik házastársnak neme miatt nem biztosít azonos jogokat a házasság felbontásához vagy a különváláshoz, az eljáró bíróság országa szerinti jogot kell alkalmazni.”

8

Az 1259/2010 rendelet „Közrend” címet viselő 12. cikke a következőket mondja ki:

„Az e rendelet alkalmazásában meghatározott jog valamely rendelkezésének alkalmazása csak akkor tagadható meg, ha az alkalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével.”

9

E rendeletnek az „Eltérések a nemzeti jogban” címet viselő 13. cikke értelmében:

„E rendeletben semmi nem kötelezi arra az olyan részt vevő tagállamok bíróságait, amelyeknek joga nem rendelkezik a házasság felbontásáról, vagy a szóban forgó házasságot nem tekinti érvényesnek a házasság felbontására irányuló eljárás céljából, hogy e rendelet alkalmazásában házasságfelbontást mondjanak ki.”

10

A Codul civil (polgári törvénykönyv) 2600. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:

„(2)   Ha az így meghatározott külföldi jog nem teszi lehetővé a házasság felbontását vagy azt rendkívül korlátozott feltételek mellett teszi lehetővé, a román jogot kell alkalmazni abban az esetben, ha a házasság felbontása iránti kérelem előterjesztésének időpontjában a házastársak egyike román állampolgár vagy Romániában rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.

(3)   A (2) bekezdés szerinti rendelkezéseket abban az esetben is alkalmazni kell, ha a házasság felbontását a házastársak által választott jog szabályozza.”

11

JE és KM román állampolgárok, akik 2001. szeptember 2‑án Jászvásárban (Románia) kötöttek házasságot.

12

JE a Judecătoria Iași (jászvásári helyi bíróság, Románia) előtt 2016. október 13‑án házasság felbontása iránti keresetet terjesztett elő.

13

Ez a bíróság 2017. május 31‑i ítéletével az e keresetlevél elbírálására vonatkozó hatáskörének hiányát állapította meg a Judecătoria Sectorului 5 București (bukaresti ötödik kerületi bíróság, Románia) javára.

14

2018. február 20‑i ítéletével ez utóbbi bíróság a házastársaknak a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában érintett állampolgársága alapján megállapította, hogy a román bíróságok a JE által benyújtott, házasság felbontása iránti kérelem elbírálására általános joghatósággal rendelkeznek. Ez a bíróság egyébiránt az 1259/2010 rendelet 8. cikkének a) pontja alapján az olasz jogot jelölte ki az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó jogként, mivel a házasság felbontása iránti említett kérelem előterjesztésének időpontjában a felek szokásos tartózkodási helye Olaszországban volt.

15

E tekintetben az említett bíróság rámutatott arra, hogy az olasz jog szerint az alapeljárás körülményeihez hasonló körülmények között benyújtott, házasság felbontása iránti kérelmet kizárólag akkor lehet előterjeszteni, ha a házastársak különválását előzőleg valamely bíróság megállapította vagy kimondta, és e különválástól a házasság felbontása iránti kérelem bíróság elé terjesztésének időpontjáig legalább három év telt el.

16

Mivel nem nyert bizonyítást, hogy valamely bírósági határozat megállapította vagy kimondta volna az ilyen különválást, és mivel a román jog a különválási eljárásról nem rendelkezik, az említett bíróság úgy ítélte meg, hogy ezt az eljárást az olasz bíróságok előtt kell lefolytatni, következésképpen az e tárgyban a román bíróságok elé terjesztett valamennyi kérelem elfogadhatatlan.

17

JE ezen ítélet ellen fellebbezést terjesztett a kérdést előterjesztő bíróság elé, amelyben többek között arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróságnak a polgári törvénykönyv 2600. cikkének (2) bekezdését kellett volna alkalmaznia, amely az 1259/2010 rendelet 10. cikkének rendelkezéseit ülteti át a román jogba.

18

E tekintetben JE arra az álláspontra helyezkedik, hogy mivel az olasz jog a házasság felbontásához szükséges feltételeket illetően korlátozó, a házasság felbontása iránti kérelmére a román jogot kell alkalmazni.

19

JE szerint ez a megoldás abból a tényből is következik, hogy az olasz jog alkalmazása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével, következésképpen e rendelet 12. cikkével összhangban ki kell zárni ezen alkalmazást.

20

E körülmények között határozott úgy a Tribunalul București (bukaresti törvényszék, Románia), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„[Az 1259/2010 rendelet 10. cikkében szereplő, az] »[a]mennyiben az 5. vagy a 8. cikk szerint alkalmazandó jog nem rendelkezik a házasság felbontásáról[«] kifejezést: a) megszorítóan, szó szerint kell‑e értelmezni, vagyis az kizárólag arra az esetre vonatkozik, ha az alkalmazandó jog a házasság felbontásáról egyáltalán nem rendelkezik, b) vagy azt kiterjesztően, vagyis úgy kell értelmezni, hogy az vonatkozik arra az esetre is, ha az alkalmazandó külföldi jog lehetővé teszi a házasság felbontását, de csak rendkívül korlátozott feltételek között, amely feltételekből következően a házasság felbontását kötelezően a különválás megállapítása iránti olyan eljárásnak kell megelőznie, amely eljárás vonatkozásában az eljáró bíróság országa szerinti jog nem tartalmaz egyenértékű eljárásjogi rendelkezéseket?”

21

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1259/2010 rendelet 10. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az „[a]mennyiben az 5. vagy a 8. cikk szerint alkalmazandó jog nem rendelkezik a házasság felbontásáról” fordulat kizárólag azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben az alkalmazandó külföldi jog a házasság felbontásáról egyáltalán nem rendelkezik, vagy pedig az olyan helyzeteket is magában foglalja, amikor ez a jog lehetővé teszi a házasság felbontását, azonban azt olyan feltételektől teszi függővé, amelyeket az eljáró bíróság az eljáró bíróság országa szerinti jogban előírtaknál korlátozóbbaknak tekint.

22

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapjogvitára alkalmazandó jog e rendelet 8. cikke a) pontjának megfelelően az olasz jog, és ez utóbbi értelmében a házasság felbontása többek között azzal a feltétellel kérhető, hogy a különválást előzetesen valamely bíróság megállapítsa vagy kimondja, miközben az eljáró bíróság országa szerinti jog, azaz a román jog nem írja elő ezt a feltételt, és nem is tartalmaz a különválásra vonatkozó eljárási rendelkezéseket.

23

Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy az 1259/2010 rendelet 10. cikke az e rendelet 5. és 8. cikke alóli kivételt képez, és azt eltérést engedő rendelkezésként szigorúan kell értelmezni.

24

E 10. cikknek megfelelően az eljáró bíróság országa szerinti jog két esetben alkalmazható, nevezetesen egyrészt abban az esetben, amikor az említett rendelet 5. vagy 8. cikke értelmében alkalmazandó jog nem rendelkezik a házasság felbontásáról, másrészt pedig abban az esetben, amikor ez az alkalmazandó jog az egyik házastársnak neme miatt nem biztosít azonos jogokat a házasság felbontásához vagy a különváláshoz.

25

Az említett 10. cikkben érintett első esetet illetően, amelynek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kéri, e rendelkezés szövegéből egyértelműen következik, hogy az eljáró bíróság országa szerinti jog csak akkor alkalmazható, ha az alkalmazandó jog „nem rendelkezik a házasság felbontásáról”.

26

E rendelkezés szó szerinti értelmezéséből egyáltalán nem tűnik ki, hogy az eljáró bíróság országa szerinti jog alkalmazása akkor is lehetséges, ha az alkalmazandó külföldi jog rendelkezik a házasság felbontásáról, azonban azt olyan feltételek tiszteletben tartásához köti, amelyeket az eljáró bíróság országa szerinti jog által előírtaknál korlátozóbbnak tekintenek. Az 1259/2010 rendeletnek az ugyanezen 10. cikkre utaló (24) preambulumbekezdése hasonlóképpen semmilyen ilyen jellegű utalást tartalmaz.

27

Az 1259/2010 rendelet 10. cikkének ezen értelmezését megerősíti e rendelkezés összefüggésbeli és rendszertani értelmezése.

28

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a „nem rendelkezik a házasság felbontásáról” fordulat e rendelet 13. cikkében is alkalmazásra került, amelynek e rendelet (26) preambulumbekezdése felel meg, és ez utóbbi rendelkezés értelmében, amennyiben az említett rendelet arra a tényre hivatkozik, hogy a megkeresett bíróság szerinti részt vevő tagállam joga nem rendelkezik a házasság felbontásáról, ezt úgy kell értelmezni, hogy az adott tagállam jogában „nem létezik a házasság felbontásának intézménye”. Jóllehet e (26) preambulumbekezdés a megkeresett bíróság szerinti tagállam jogára utal, mivel ez a preambulumbekezdés a „nem rendelkezik a házasság felbontásáról” fordulat jelentésére vonatkozik, az e tekintetben szolgáltatott pontosítások az 1259/2010 rendelet 10. cikkét illetően is relevánsak.

29

Arra is rá kell mutatni, hogy a különválás, amelyet e 10. cikk egyébként kifejezetten érint, a házasság felbontásával egyenrangúan e rendelet hatálya alá tartozik, és e rendelet rendszerének és általános felépítésének szerves részét képezi.

30

Egyébiránt teleológiai szempontból az 1259/2010 rendelet (9), (21) és (29) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet célja, hogy egyértelmű és teljes jogi keretet alakítson ki a részt vevő tagállamokban a házasság felbontására és a különválásra irányuló eljárások során alkalmazandó jog tekintetében, biztosítsa a nemzetközi házassági ügyekben a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot és a rugalmasságot és ezáltal megkönnyítse a személyek Európai Unión belüli szabad mozgását, továbbá kiküszöbölje annak lehetőségét, hogy az egyik házastárs a másikat megelőzve kezdeményezze a házasság felbontását annak érdekében, hogy az eljárást olyan jog szerint folytassák le, amelyet e fél saját érdekei szempontjából kedvezőbbnek ítél.

31

Márpedig, azon túlmenően, hogy az ellentétes az 1259/2010 rendelet 10. cikkének szövegével, valamint összeegyeztethetetlen azzal az összefüggéssel és rendszerrel, amelybe ez utóbbi rendelkezés illeszkedik, e rendelkezés olyan értelmezése, miszerint az eljáró bíróság országa szerinti jog alkalmazandó, ha az alkalmazandó külföldi jog a házasság felbontását olyan feltételekhez köti, amelyeket az eljáró bíróság országa szerinti jog által előírtaknál korlátozóbbnak tekintenek, még kevésbé felel meg az e rendelet által követett célkitűzéseknek.

32

Amint azt ugyanis a román kormány állítja, ez az értelmezés azon feltételek esetről esetre történő vizsgálatát tenné szükségessé, amelyek mellett az említett rendelet rendelkezései értelmében alkalmazandó jognak megfelelően a házasság felbontását ki lehet mondani, valamint annak szubjektív értékelését, hogy milyen mértékben lehet ezeket a feltételeket úgy tekinteni, hogy azok az eljáró bíróság országa szerinti jog által előírtaknál korlátozóbbak, ami pedig ellentétes lenne a jogbiztonság és a kiszámíthatóság ugyanezen rendelet által követett célkitűzéseinek a megvalósulásával, vagy legalábbis a gyakorlatban veszélyeztetné azt.

33

Hasonlóképpen, amint arra a portugál kormány rámutatott, az említett értelmezés meghiúsítaná a házastársaknak az 1259/2010 rendelet 5. cikkében meghatározott szándékának autonómiáját, a házasságuk felbontására és a különválásukra alkalmazandó jog általuk történő megválasztásának hiányában pedig az e rendelet (21) preambulumbekezdésének és 8. cikkének megfelelően azon jog alkalmazását, amellyel a házastársak szoros kapcsolatban állnak.

34

Végül az ilyen értelmezés arra ösztönözheti a házasság felbontását kérő házastársat, hogy kérelmét a 2201/2003 rendelet rendelkezései értelmében joghatósággal rendelkező azon tagállami bíróság elé terjessze, amelynek a joga a házasság felbontását kevésbé korlátozó feltételektől teszi függővé.

35

Az alapjogvitát illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az 1259/2010 rendelet 8. cikkének a) pontja értelmében alkalmazandó jog, azaz az olasz jog rendelkezik a házasság felbontásáról.

36

Következésképpen e rendelet 10. cikke az említett jogvitára nem alkalmazandó, és az a körülmény, hogy az olasz jog a házasság felbontását olyan feltételek tiszteletben tartásához köti, amelyeket az eljáró bíróság országa szerinti jog által előírtaknál korlátozóbbnak tekintenek – mint az előzetes különválás –, e tekintetben nem bír jelentőséggel.

37

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon (2006. március 23‑iFCE Bank ítélet, C‑210/04, EU:C:2006:196, 21. pont; 2011. december 8‑iBanco Bilbao Vizcaya Argentaria ítélet, C‑157/10, EU:C:2011:813, 18. pont; 2018. július 25‑iDyson ítélet, C‑632/16, EU:C:2018:599, 47. pont).

38

A jelen esetben – amint arra a német kormány és az Európai Bizottság hivatkozott – iránymutatásokat kell nyújtani a kérdést előterjesztő bíróság számára az 1259/2010 rendelet 10. cikke jelen ítélet 25. és 26. pontjában adott értelmezésének gyakorlati következményeivel kapcsolatban, mivel ez a bíróság rámutatott arra, hogy a román jog a különválási eljárást illetően nem tartalmaz rendelkezéseket, és a román bíróságok nem vizsgálják meg érdemben a különválás iránti kérelmeket, valamint a házasság felbontása iránti azon kérelmeket, amelyeket nem előzte meg az olasz jognak megfelelően megállapított vagy kimondott különválás.

39

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis jelzi, hogy a nemzeti ítélkezési gyakorlat szerint az alapügyben szóban forgóhoz hasonló ténybeli körülmények között ezeket a kérelmeket elutasítják mint elfogadhatatlant, azzal az indokkal, hogy a román jog nem rendelkezik különválási eljárásról, mint idő előttit, amiatt hogy a házasság felbontását anélkül kérik a román bíróságok előtt, hogy az olasz bíróságok előzőleg a különválást megállapították vagy kimondták volna, illetve még mint megalapozatlant az együttesen figyelembe vett e két indok miatt.

40

Mivel az ilyen ítélkezési gyakorlat azzal a hatással jár, hogy megakadályozza az említett kérelmek érdemi vizsgálatát, a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jogra vonatkozó, az 1259/2010 rendeletben előírt egységes szabályokat nagy részben megfosztja lényegüktől, és ezért sérti azok hatékony érvényesülését.

41

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a jelen esetben a román bíróságoknak a J által előterjesztett, házasság felbontása iránti kérelem elbírálására vonatkozó általános joghatósága a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján megállapításra került.

42

Következésképpen, jóllehet az olasz joggal ellentétben a román jog nem tartalmaz a különválásra vonatkozó eljárási rendelkezéseket, az illetékes román bíróságoknak határozniuk kell e kérelemről.

43

Ezért az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan helyzetben, amelyben a hatáskörrel rendelkező bíróság úgy ítéli meg, hogy az 1259/2010 rendelet rendelkezései értelmében alkalmazandó külföldi jog csak azzal a feltétellel teszi lehetővé a házasság felbontásának kérelmezését, hogy azt három évig tartó különválás előzte meg, miközben az eljáró bíróság országa szerinti jog nem ír elő a különválásra vonatkozó eljárási szabályokat, ennek a bíróságnak mindazonáltal – amennyiben maga nem mondhatja ki az ilyen különválást – ellenőriznie kell, hogy az alkalmazandó külföldi jog által előírt érdemi feltételek teljesülnek, és azt az előtte folyamatban lévő, házasság felbontása iránti eljárás során meg kell állapítania.

44

Az előző megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1259/2010 rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az „[a]mennyiben az 5. vagy a 8. cikk szerint alkalmazandó jog nem rendelkezik a házasság felbontásáról” fordulat kizárólag azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben az alkalmazandó külföldi jog a házasság felbontásáról egyáltalán nem rendelkezik.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2010. december 20‑i 1259/2010/EU tanácsi rendelet 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az „[a]mennyiben az 5. vagy a 8. cikk szerint alkalmazandó jog nem rendelkezik a házasság felbontásáról” fordulat kizárólag azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben az alkalmazandó külföldi jog a házasság felbontásáról egyáltalán nem rendelkezik.