—

A felperes azzal érvelnek, hogy a Bizottság arra vonatkozó határozata, hogy nem tesz javaslatot a Tanácsnak arra, hogy a Megállapodást tanácsi határozattal hajtsa végre, ellentétes az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésével, és sérti a szociális partnerek autonómiájának a tiszteletben tartására vonatkozó, az EUMSZ 152. cikkében előírt követelményt.

—

A felperesek továbbá azzal érvelnek, hogy a Bizottság köteles volt arra, hogy a Tanácsnak javaslatot tegyen, kivéve, ha észszerű indokot ad meg annak megállapítására, hogy a Megállapodás feleinek minősülő szociális partnerek nem rendelkeztek kellő reprezentativitással, vagy a Megállapodás nem jogszerű.

—

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a Bizottság értékelte a Megállapodás megfelelőségét, ami nem tartozik a hatáskörébe.

—

A felperesek érvelése szerint a Bizottság által a vitatott határozatában hivatkozott indokok nem igazolhatják annak a megtagadását, hogy a Bizottság javaslatot tegyen a Tanácsnak a Megállapodás elfogadására.

—

A felperesek arra hivatkoznak továbbá, hogy a megtagadást igazoló indokok kizárólag a szociális partnerek reprezentativitásával vagy a Megállapodás irányelvvel való végrehajtására vonatkozó tanácsi határozat jogszerűségével összefüggő igazolt kifogások lehettek volna.

—

Ezenfelül a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság mindenesetre nem végzett hatásvizsgálatot, és így azon következtetéseit, amelyek alapján megtagadta annak a javaslatát, hogy a Megállapodást irányelvként tanácsi határozattal hajtsák végre, nem igazolhatta volna az arányosság és a szubszidiaritás alapján, még akkor sem, ha elvben ez megengedett lett volna.