1

Az Európai Unió Tanácsa 2016. július 28‑i levelében felhívta a felperest, a Proximus SA/NV‑t, valamint [bizalmas] ( 1 ) keretszerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásos közbeszerzési eljárásban történő részvételre.

2

2016. november 24‑i levelükben a közbeszerzési eljárásban részt vevő ajánlattevőket a pénzügyi szempontokat érintő tárgyalásra és többek között felvilágosítás adására vonatkozó felhívást is magában foglaló találkozóra hívták.

3

A tárgyalásra vonatkozó találkozóra 2016. december 1‑jén került sor.

4

E találkozót követően a Tanács felhívta az ajánlattevőket arra, hogy az utolsó és legjobb ajánlatuknak minősülő módosított pénzügyi ajánlat 2016. december 8‑ig történő benyújtásával válaszoljanak a beszámolójában kiemelt kérdésekre.

5

2016. december 23‑i levelében a Tanács tájékoztatta a felperest arról, hogy ajánlatát nem fogadták el, és a szerződést más ajánlattevőnek ítélték oda (a továbbiakban: megtámadott határozat). Ugyanazon a napon közölték a felperessel ajánlatának értékelését.

6

2016. december 29‑én a felperes levélben a Tanácshoz fordult. Bővebb információt kért a nyertes ajánlat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről. Egyébiránt megállapította, hogy az árra vonatkozó szempont alkalmazása hibásnak tűnik számára, amennyiben kevesebb pontot ért el a nyertes ajánlattevőnél, jóllehet az utóbbi ajánlata magasabb összárat tartalmazott. Végül a felperes a Tanácsot a határozatának átgondolására kérte.

7

2017. január 6‑i levelében a felperes ismételten a határozatának átgondolására kérte a Tanácsot, és hogy ne írja alá a szerződést a nyertes ajánlattevővel. Ezen levelében a felperes részletesen előadta azokat az okokat, amelyek miatt álláspontja szerint a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat értékeléséhez alkalmazott módszer hibás volt, és annak alkalmazása „elfogadhatatlan” eredményhez vezetett. Egyébiránt a felperes azon tényre hivatkozott, hogy a nyertes ajánlattevő által az 1. és a 2. „szolgáltatáscsomagért” kínált ár kirívóan alacsony volt. 2017. január 10‑én a felperes egy másik levelet küldött a Tanácsnak, amely kismértékben módosítva a 2017. január 6‑i levelének tartalmát vette át.

8

A Tanács 2017. január 13‑i levelében válaszolt a felperes 2016. december 29‑i levelére, és tudomására hozta, hogy a 2017. január 6‑i levelére külön válaszol.

9

2017. január 16‑i levelében a felperes kifejtette érvelését a nyertes ajánlattevő által az 1. és a 2. „szolgáltatáscsomagért” kínált kirívóan alacsony árral kapcsolatban, és megismételte arra vonatkozó kérelmét, hogy a Tanács gondolja át a határozatát, és ne kösse meg a szerződést a nyertes ajánlattevővel.

10

2017. január 23‑i levelében a Tanács állást foglalt a felperes 2017. január 6‑i és 16‑i levele vonatkozásában. Egyébiránt megállapította, hogy nem látja okát az odaítélésre vonatkozó határozata átgondolásának és a szerződés meg nem kötésének.

11

2017. február 7‑i levelében a felperes jelezte a Tanácsnak, hogy álláspontja szerint a számára adott válaszai elégtelenek, és hogy eljárást kíván indítani mind érdemi kereset, mind pedig ideiglenes intézkedés iránti kérelem formájában, amelyeket pár héttel később kíván benyújtani. Egyébiránt kérte a Tanácsot arra, hogy időközben ne írja alá a szerződést.

12

A Törvényszék Hivatalához 2017. február 23‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes lényegében a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

13

A Törvényszék Hivatalához 2017. február 23‑án benyújtott külön beadványában a felperes előterjesztette a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:

14

A Tanács az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre tett, a Törvényszék Hivatalához 2017. március 10‑én benyújtott észrevételeiben lényegében azt kéri, hogy Törvényszék elnöke:

15

A Törvényszék elnökének kérdésére válaszolva a Tanács 2017. február 28‑án megállapította, hogy a szerződést 2017. február 15‑én megkötötte a nyertes ajánlattevővel, és hogy az említett szerződés teljesítése már megkezdődött.

16

Az egyrészt az EUMSZ 278. cikknek és az EUMSZ 279. cikknek, és másrészt az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének az együttes olvasatából kitűnik, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – amennyiben úgy ítéli meg, hogy a körülmények megkívánják – elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését vagy előírhatja a szükséges ideiglenes intézkedéseket a Törvényszék eljárási szabályzatának 156. cikke értelmében. Az EUMSZ 278. cikk mindazonáltal a fellebbezések felfüggesztő jellege hiányának az elvét fogalmazza meg, mivel az európai uniós intézmények jogi aktusait megilleti a jogszerűség vélelme. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csak kivételesen rendelheti el a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, és csak kivételesen írhat elő ideiglenes intézkedéseket (lásd: 2016. július 19‑iBelgium kontra Bizottság végzés, T‑131/16 R, EU:T:2016:427, 12. pont).

17

Az eljárási szabályzat 156. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek tartalmaznia kell „a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek első látásra valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét”.

18

Ennek megfelelően az ideiglenes intézkedésről határozó bíró akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és más ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok sürgősek olyan értelemben, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozása érdekében azokat az alapkeresetről való döntést megelőzően el kell rendelni, és azoknak az alapkeresetről való döntést megelőzően ki kell fejteniük a joghatásaikat. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (2016. március 2‑iEvonik Degussa kontra Bizottság végzés, C‑162/15 P‑R, EU:C:2016:142, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen jogszabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (lásd: 2012. július 19‑iAkhras kontra Tanács végzés, C‑110/12 P(R), nem tették közzé, EU:C:2012:507, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Az iratok tartalmát és különösen a feleknek a kérdésekre adott válaszait figyelembe véve az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy véli, hogy elég információval rendelkezik ahhoz, hogy anélkül határozzon a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemről, hogy előzetesen meg kellene hallgatnia a felek szóbeli magyarázatait.

21

A jelen ügy körülményei között először azt kell megvizsgálni, hogy a sürgősséggel kapcsolatos feltétel teljesül‑e.

22

A kért ideiglenes intézkedések sürgősségének vizsgálata érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy az uniós bíróság által nyújtott védelemben hézag keletkezhessék (lásd ebben az értelemben: 2016. január 14‑iAGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21, 27. pont).

23

E cél elérése érdekében a sürgősséget annak alapján kell megítélni, hogy az ideiglenes döntés meghozatala szükséges‑e azért, hogy elkerülhető legyen, hogy az ideiglenes intézkedést kérő félnek súlyos és helyrehozhatatlan kára keletkezzen. E félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja ki az alapügyben folyó eljárás végkimenetelét anélkül, hogy ne szenvedne súlyos és helyrehozhatatlan kárt (lásd ebben az értelemben: 2016. január 14‑iAGC Glass Europe és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/15 P‑R, EU:C:2016:21, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogvitákat illetően a sürgősség értékeléséhez figyelembe kell azonban venni e jogviták jellegzetességeit.

25

Ugyanis az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy figyelembe véve a közbeszerzési szerződések vonatkozásában biztosítandó hatékony védelemből eredő követelményeket, amennyiben a sikertelen ajánlattevő bizonyítani tudja a különösen komoly fumus boni iurist, nem lehet tőle megkövetelni – anélkül, hogy ne sérülne túlzottan és nem igazolt módon az Európai UnióAlapjogi Chartájának 47. cikke alapján részére biztosított hatékony bírói jogvédelem – annak bizonyítását, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének elutasítása esetén fennállna annak kockázata, hogy helyrehozhatatlan kár éri (lásd ebben az értelemben: 2015. április 23‑iBizottság kontra Vanbreda Risk & Benefits végzés, C‑35/15 P(R), EU:C:2015:275, 41. pont).

26

Mindazonáltal, amint az az ítélkezési gyakorlatból következik, a sürgősség fennállásának megítéléséhez alkalmazandó feltételeknek a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal igazolt ezen enyhítése csak a szerződéskötést megelőző időszakban alkalmazható, amennyiben az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) 118. cikkének (2) és (3) bekezdéséből és az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól, szóló, 2012. október 29‑i 1268/2012 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.) 171. cikkének (1) bekezdéséből eredő várakozási időszakot tiszteletben tartják. Mivel az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel e határidő lejártát követően és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtását megelőzően kötötte meg a szerződést, a fent hivatkozott enyhítés már nem igazolt (lásd ebben az értelemben: 2015. április 23‑iBizottság kontra Vanbreda Risk & Benefits végzés, C‑35/15 P(R), EU:C:2015:275, 34. és 42. pont).

27

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1268/2012 rendelet 171. cikke (2) bekezdésének d) pontjából következik, hogy a várakozási időszak nem alkalmazható a jelen esetben, mivel a szerződés odaítélésére tárgyalásos eljárás keretében került sor.

28

A felperes szerint a jelen esetben az ügy összetettségére és a megtámadott határozat közlését követően tanúsított gondosságra tekintettel a sürgősség fennállásának megítéléséhez alkalmazandó feltételek ezen enyhítése alkalmazandó.

29

Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

30

Feltételezve, hogy a sürgősség fennállásának megítéléséhez alkalmazandó feltételek enyhítését előíró ítélkezési gyakorlat átültethető a jelen esetre, az 1268/2012 rendelet pontosítja, hogy a várakozási időszak nem alkalmazható, ez nem változtat azonban azon, hogy a felperes nem nyújtotta be megfelelő határidőben az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét annak érdekében, hogy az említett enyhítésben részesüljön.

31

Ugyanis először is meg kell állapítani, hogy a felperes nem nyújtotta be az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a szerződéskötést megelőző időszakban, hanem csak 2017. február 23‑án, jóllehet a szerződés aláírására 2017. február 15‑én került sor.

32

Márpedig, amint azt a felperes 2017. január 6‑i levele bizonyítja, az utóbbi legkésőbb ezen időpontban elegendő bizonyítékkal rendelkezett az odaítélésre vonatkozó határozat esetleges jogellenessége fennállásának az ideiglenes intézkedések iránti kérelemnek a Tanács és a nyertes ajánlattevő közötti szerződés 2017. február 15‑i megkötése előtt történő benyújtása érdekében történő megállapításához.

33

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes által az ideiglenes intézkedés iránti kérelme alátámasztására hivatkozott négy jogalap tárgya a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat értékelési módszere és annak a jelen esetben történő alkalmazása. Márpedig a felperes azokat már a 2017. január 6‑i levelében kifogásolta.

34

E megsemmisítési jogalapként és az ideiglenes intézkedés iránti kérelem alátámasztására bemutatott e kifogás lehetővé tette volna számára a Tanács és a nyertes ajánlattevő közötti szerződés megkötésének megakadályozására irányuló megsemmisítés iránti kereset és az ahhoz kapcsolódó, ideiglenes intézkedés iránti kérelem sikeres benyújtását. Az ilyen, kellő időben benyújtott kérelem lehetővé tette volna a felperes számára, hogy az eljárási szabályzat 157. cikkének (2) bekezdése alapján a szerződés odaítélésére vonatkozó határozatnak az ideiglenes intézkedés iránti eljárás időtartamára történő felfüggesztésére irányuló végzés elfogadására kerüljön sor a másik fél észrevételeinek előterjesztését megelőzően is (lásd ebben az értelemben: 2017. május 30‑iEnrico Colombo et Corinti Giacomo kontra Bizottság végzés, T‑690/16 R, nem tették közzé, EU:T:2017:370, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Továbbá a felperes nem hivatkozhat arra a tényre sem, hogy több alkalommal kérte a Tanácsot arra, hogy ne írja alá a szerződést. Ugyanis a Tanács egyetlen alkalommal sem jelezte, hogy hajlandó felfüggeszteni a szerződés aláírását. Ezzel szemben a 2017. január 23‑i levelében megállapította, hogy nem látja okát az odaítélésre vonatkozó határozata átgondolásának és a szerződés meg nem kötésének.

36

Végül nem fogadható el a felperes azon érve sem, amely szerint „észszerű határidőt kellett volna számára biztosítani a [Tanács 2017. január 23‑i] válaszának elemzéséhez”. Ugyanis a felperes 2017. február 7‑i leveléből mindenesetre kitűnik, hogy a Tanács válaszait elégtelennek tartotta, és a Tanács tudomására hozta azon szándékát, hogy eljárást kíván indítani. Mindazonáltal a megsemmisítés iránti keresetét és az ahhoz kapcsolódó ideiglenes intézkedés iránti kérelmét csak 2017. február 23‑án nyújtotta be.

37

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó sürgősséggel kapcsolatos feltétel enyhítése nem alkalmazható a jelen esetre.

38

Vizsgálni kell továbbá, hogy a felperes a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e, hogy a megtámadott határozat végrehajtása nemcsak súlyosnak, hanem a fenti 23. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint helyrehozhatatlannak minősíthető kárt okozhat számára.

39

E tekintetben először is emlékeztetni kell azon állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a vagyoni jellegű kár – kivételes körülmények fennállása kivételével – nem tekinthető helyrehozhatatlannak, mivel a vagyoni ellentételezés főszabály szerint még arra is alkalmas, hogy a károsult személy számára helyreállítsa a kár bekövetkezése előtti helyzetet. Az ilyen kár többek között az EUMSZ 268. és EUMSZ 340. cikk alapján indított kártérítési kereset keretében hozható helyre (lásd: 2015. április 23‑iBizottság kontra Vanbreda Risk & Benefits végzés, C‑35/15 P(R), EU:C:2015:275, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Másodszor hangsúlyozni kell, hogy a sikertelen ajánlattevő tekintetében az ajánlatának elutasításából eredő kedvezőtlen pénzügyi következmények főszabály szerint a szokásos üzleti kockázat körébe tartoznak, amellyel valamennyi, a piacon jelen lévő vállalkozásnak szembe kell néznie. Így az a puszta tény tehát, hogy az ajánlat elutasítása akár súlyosan kedvezőtlen pénzügyi következményekkel járhat az elutasított ajánlattevő tekintetében, önmagában nem indokolja az általa kérelmezett ideiglenes intézkedéseket (lásd ebben az értelemben: 2013. március 11‑iCommunicaid Group kontra Bizottság végzés, T‑4/13 R, EU:T:2013:121, 28–30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló ajánlattételi eljárás végén kötött szerződés lényegi és fő elemei egyrészt a szerződés teljesítése a nyertes vállalkozás által, másrészt pedig a szerződésben foglalt összeg ajánlatkérő által történő megfizetése. Ezzel szemben a nyertes ajánlattevő hírnevére és általa egy nagy értékű közbeszerzési szerződés elnyerésére valamely jövőbeni ajánlattételi eljárás során vagy egyéb versenyhelyzetben referenciaként történő hivatkozás lehetőségére vonatkozó megfontolások csak a szerződés véletlenszerű és kiegészítő elemeit érintik. Márpedig, míg a sikertelen ajánlattevő által a szerződésben foglalt összeg – amely a szóban forgó közbeszerzési szerződés lényegi és fő eleme – meg nem szerzése révén elszenvedett súlyos elmaradt haszon nem igazolhatja ideiglenes intézkedés elrendelését, még inkább ugyanez vonatkozik az említett véletlenszerű és kiegészítő elemek elvesztésére (lásd ebben az értelemben 2017. május 30‑iEnrico Colombo és Corinti Giacomo kontra Bizottság végzés, T‑690/16 R, nem tették közzé, EU:T:2017:370, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A felperesnek a szóban forgó szerződés „referenciaszerződés” jellegén és a szóban forgó szerződés „nagy értékén”, a szakértelme szerződés teljesítése által történő fejlesztésének és más társaságokkal történő tényleges együttműködés kialakításának lehetetlenségén vagy a szerződés jelentőségére tekintettel a szállítói által nyújtott, majd később az ügyfeleire áthárított kedvezmények és előnyök megszerzésének lehetetlenségén alapuló súlyos és helyrehozhatatlan kár bizonyítására vonatozó érvei a vitatott szerződésnek az előző pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerinti véletlenszerű és kiegészítő elemeit érintik Ennélfogva ezen ítélkezési gyakorlat szerint ezen érvek nem fogadhatók el.

43

A fentiek összességéből következik, hogy el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, mivel a felperes nem tudta bizonyítani a sürgősséget, és nem szükséges határozni a fumus boni iurisról, és az érdekeket sem kell mérlegelni.

44

Az eljárási szabályzat 158. cikkének (5) bekezdése alapján a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE

a következőképpen határozott: