This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62017CN0223
Case C-223/17 P: Appeal brought on 26 April 2017 by Lubrizol France SAS against the judgment of the General Court (Fifth Chamber) delivered on 16 February 2017 in Case T-191/14: Lubrizol France SAS v Council of the European Union
C-223/17. P. sz. ügy: A Törvényszék (ötödik tanács) T-191/14. sz., Lubrizol France SAS kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2017. február 16-án hozott ítélete ellen a Lubrizol France SAS által 2017. április 26-án benyújtott fellebbezés
C-223/17. P. sz. ügy: A Törvényszék (ötödik tanács) T-191/14. sz., Lubrizol France SAS kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2017. február 16-án hozott ítélete ellen a Lubrizol France SAS által 2017. április 26-án benyújtott fellebbezés
HL C 221., 2017.7.10, p. 11–12
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
10.7.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 221/11 |
A Törvényszék (ötödik tanács) T-191/14. sz., Lubrizol France SAS kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben 2017. február 16-án hozott ítélete ellen a Lubrizol France SAS által 2017. április 26-án benyújtott fellebbezés
(C-223/17. P. sz. ügy)
(2017/C 221/15)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Lubrizol France SAS (képviselők: R. MacLean solicitor, A. Bocson avocat)
A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság
— |
a fellebbező által a Törvényszékhez benyújtott keresetben szereplő két jogalapot elutasító részében helyezze hatályon kívül a T-191/14. sz., Lubrizol France kontra az Európai Unió Tanácsa ügyben a Törvényszék által hozott ítéletét; |
— |
e két jogalapnak mint megalapozottnak adjon helyt; |
— |
gyakorolja a szóban forgó két jogalappal kapcsolatos határozathozatalra irányuló jogköreit és hozzon végleges ítéletet; |
— |
másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozatot hozhasson a fellebbezőnek a jogsértésre és az eljárási szabályok megsértésére alapított két jogalapjára vonatkozóan; és |
— |
a Tanácsot és bármely beavatkozó felet kötelezze a fellebbező eljárási költségeinek és kiadásainak, valamint az elsőfokú eljárással összefüggésben felmerült költségeinek és kiadásainak viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztása céljából a fellebbező három jogalapra hivatkozik.
1. |
Az első, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nem vizsgálta, hogy a Tanács az alkalmazandó jogi normáknak megfelelő módon alkalmazta a értékelte a releváns tesztet. A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék – amennyiben nem alkalmazta az autonóm vámtételek felfüggesztéséről és az autonóm vámkontingensekről szóló bizottsági közleményében (2011/C 363/02. sz. értesítés (1)) szereplő releváns kritériumokat annak értékelésekor, hogy a BPA tekintetében megállapított autonóm vám felfüggesztését meg kell szüntetni – nem a releváns jogi tesznek megfelelően és az ilyen helyzetben alkalmazandó helyes jogi normákkal összhangban értékelte a Tanács és a Bizottság állításait. |
2. |
A második, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék megengedhetetlen módon a saját indokolásával váltotta fel a Tanácsét, és nyilvánvalóan elferdítette a bizonyítékokat. A fellebbező állítása szerint a Törvényszék először is megengedhetetlen módon a saját indokolásával próbálta felváltani a Tanácsét és a Bizottságét, ezzel pedig megengedhetetlen indokot szolgáltatott azon elgondolás alátámasztására, hogy a kifogást emelő személy által kínált áru a BPA-val azonos, egyenértékű, illetve azt helyettesítő anyagnak tekinthető. A fellebbező másodszor azt állítja, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan helytelenül értékelte a kifogást emelő fél azon képességével kapcsolatos bizonyítékot, hogy elegendő mennyiségű, a BPA-hoz állítólagosan hasonló árut tud szolgáltatni, ezzel pedig elferdítette a bizonyíték nyilvánvaló értelmét, amikor azt az ügy első fokon történő értékelésére alkalmazta. |
3. |
A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Törvényszék nyilvánvaló hibákat követett el a releváns eljárások alkalmazása és az ellentmondásos indokolás elfogadása során. A fellebbező állítása szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a Bizottság valamely kifogásnak a bizottsági közleményben előírt tizenöt munkanapnál jelentősen hosszabb válaszadási időszak miatti elutasítására irányuló jogköre csak a kifogást emelő fél és a felperes társaságok közötti első kapcsolatfelvételre vonatkozik, a későbbi kommunikációkra azonban nem, ami miatt lehetővé vált, hogy a Törvényszék ezt a késedelmet irrelevánsnak tekintse. A Törvényszék ily módon ellentmondásos indokolást fogadott el a bizottsági közleményben megállapított eljárás jellegével, működésével és az eljárás különféle feleinek szerepével kapcsolatban. |