This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62017CN0043
Case C-43/17 P: Appeal brought on 25 January 2017 by Liam Jenkinson against the order of the General Court (First Chamber) delivered on 9 November 2016 in Case T-602/15 Liam Jenkinson v European External Action Service, Council of the European Union, European Commission, Eulex Kosovo
C-43/17. P. sz. ügy: A Törvényszék (első tanács) T-602/15. sz., Liam Jenkinson kontra Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Eulex Kosovo ügyben 2016. november 9-én hozott végzése ellen Liam Jenkinson által 2017. január 25-én benyújtott fellebbezés
C-43/17. P. sz. ügy: A Törvényszék (első tanács) T-602/15. sz., Liam Jenkinson kontra Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Eulex Kosovo ügyben 2016. november 9-én hozott végzése ellen Liam Jenkinson által 2017. január 25-én benyújtott fellebbezés
HL C 104., 2017.4.3, p. 36–37
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
3.4.2017 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 104/36 |
A Törvényszék (első tanács) T-602/15. sz., Liam Jenkinson kontra Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Eulex Kosovo ügyben 2016. november 9-én hozott végzése ellen Liam Jenkinson által 2017. január 25-én benyújtott fellebbezés
(C-43/17. P. sz. ügy)
(2017/C 104/52)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Liam Jenkinson (képviselők: N. de Montigny, J.-N. Louis ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság, Eulex Kosovo
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
— |
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-602/15. sz. ügyben 2016. november 9-én hozott végzését, amennyiben az elutasítja a fellebbező által indított keresetet és őt kötelezi az eljárás költségeinek viselésére; |
— |
hozzon határozatot a keresetről; |
— |
az alpereseket kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező azt kifogásolja, hogy az Unió Törvényszéke kizárólag a fellebbező által aláírt, utolsó határozott idejű szerződésen alapuló jogvita tekintetében állapította meg hatáskörét.
Kifogásolja emellett azt – még ha a Törvényszék indokolását e tekintetben pontosnak is kellene tekinteni, ami nem várható –, hogy a Törvényszék nem hozott határozatot a vitatott szerződéses jogviszony végére, ekként pedig az utolsó határozott idejű szerződésre alapított több kérelemről. A megtámadott végzés jogellenessége ugyanis kitűnik az indokolás tömörségéből, amely ezen a ponton olyannyira rövid, hogy nem teszi lehetővé annak megértését, hogy a Törvényszék az iratok érdemi elemzése nélkül hogyan állapíthatta meg – az utolsó határozott idejű szerződéssel kapcsolatos jogvita kivételével – hatáskörének hiányát kizárólag a választottbírósági kikötés fennállása alapján, holott a fellebbező ennek a kikötésnek az érvényességét és jogserűségét vitatta.
A fellebbező kifogásolja továbbá azt is, hogy a Törvényszék egyáltalán nem vette figyelembe az intézmények mulasztásának fennállására vonatkozó azon érvelését, amely szerint nincs olyan jogi keret, amely a fellebbező számára és az Unió által létrehozott közjogi missziók teljes személyzete számára a legalapvetőbb szociális jogok tiszteletben tartása tekintetében biztosítékokat – köztük az igazságszolgáltatáshoz való hatékony hozzáféréshez való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítékát – kínálná.
Fellebbezésének alátámasztása céljából a fellebbező következésképpen arra hivatkozik, hogy az Unió Törvényszéke megsértette a következőket:
— |
a szerződésből eredő jogvitákra alkalmazandó jog meghatározása céljából alkalmazandó európai jog; |
— |
a belga munkajogi rendelkezések; |
— |
a határozott ideig tartó munkaviszonnyal kapcsolatos, közösségi szinten alkalmazandó minimális előírások; |
— |
az Alapjogi Chartában rögzített jogok; |
— |
az indokolási kötelezettség; |
— |
a kereset terjedelmén való túlterjeszkedés tilalma. |