1.

A valladolidi Sala de lo Social del Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León autonóm közösség felsőbíróságának szociális és munkaügyi tanácsa; Valladolid; a továbbiakban: Tribunal Superior) jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelme egy zenetanár újrafoglalkoztatási kérelmére vonatkozik, akit az önkormányzati zeneiskolát működtető társaság korábban alkalmazott. Kevéssel azt megelőzően, hogy a városi tanács másik vállalkozást választott ki az iskola működtetésére, az alapeljárás felperesét elbocsátották.

2.

A Bíróság által tárgyalt ügyek hosszú sorát követően a jelen kérelem ismét azt a kérdést veti fel, hogy a szolgáltatási szerződés versenytárssal szembeni elvesztése milyen körülmények között tekintendő a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2001. március 12‑i 2001/23/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) szerinti gazdasági egység olyan átruházásának, amely a régi szerződő fél személyi állományának átvételét követeli meg az új szerződő féltől. A jelen ügy különös sajátosságai a szóban forgó tevékenység versenytárs általi átvételét megelőzően lejárt koncesszió, a tevékenységnek a versenytárs általi folytatását megelőző 5 hónapos késedelem, és a tény, hogy a felperes munkáltatója által alkalmazott személyek közül egyet sem vettek át.

3.

A kérdést előterjesztő bíróság eljárási kérdést is feltesz: Amikor az első zeneiskola elbocsátotta valamennyi alkalmazottját, csoportos elbocsátásra került sor, amellyel kapcsolatban a kollektív jogi képviselők eredménytelenül vitatták a munkáltató döntését. A Tribunal Superior (felsőbíróság) azt kérdezi, hogy sérti‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkét, ha az egyéni munkavállalót kötelezte az e kollektív eljárások tárgyában hozott ítélet, miközben félként nem vehetett részt az eljárásban, és nem védhette meg az irányelvből eredő jogait.

4.

A Charta 47. cikke első és második bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.”

5.

Az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint:

6.

Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja:

„Az átadót megillető, az átruházás napján fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból eredő jogok és kötelezettségek az ilyen átruházásból eredően átszállnak a kedvezményezettre.”

7.

Az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének első albekezdése ekként rendelkezik:

„A vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének átruházása önmagában nem teremt jogalapot az átadó vagy a kedvezményezett általi elbocsátásra. Ez a rendelkezés nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez.”

8.

A Ley reguladora de la Jurisdicción Social (a munkaügyi perek szabályairól szóló törvény, a továbbiakban: LJS) 124. cikkének (1) és (13) bekezdése szerint:

„(1)   A munkáltató döntését a munkavállalók kollektív jogi képviselői az alábbi bekezdések szerinti eljárás keretében támadhatják meg.

[…]

(13)   Amennyiben az eljárás tárgya a Juzgado de lo Social [szociális és munkaügyi bíróság] előtt elbocsátással szemben indított egyéni kereset, a jelen törvény 120–123. cikkének rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:[…] b) Amennyiben az előző bekezdés alapján a munkavállalók képviselői az egyéni eljárás megindulását követően nyújtanak be keresetet a munkáltató döntésével szemben, az egyéni eljárást felfüggesztik mindaddig, amíg a munkavállalók képviselői által indított kereset kapcsán jogerős ítéletet nem hoznak; a jogerőre emelkedést követően az ítélet a jelen törvény 160. cikke (5) bekezdésének értelmében az ítélt dolog hatályával bír az egyéni eljárás vonatkozásában.”

9.

Az LJS 160. cikkének (5) bekezdése szerint:

„A jogerős ítélet az ítélt dolog hatályával bír az ezen ítélettel azonos tárgyra irányuló vagy az ítélettel közvetlen kapcsolatban álló, folyamatban lévő vagy benyújtható egyéni keresetek vonatkozásában, függetlenül attól, hogy azok a szociális és munkaügyi bíróság vagy a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartoznak. E peres eljárásokat tehát a kollektív peres eljárás tartamára fel kell függeszteni. A felfüggesztést akkor is elrendelik, ha az ítéletet már első fokon meghozták, és azzal szemben fellebbezést vagy felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, mivel a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot köti a kollektív kereset tárgyában hozott ítélet, még akkor is, ha e jogerős ítélet ellentmondásos jellegére nem hivatkoztak az ítélkezési gyakorlat egységességét szolgáló felülvizsgálati kérelemben.”

10.

Jorge Luis Colino Sigüenza (a továbbiakban: felperes) 1996. november 11‑én kezdett dolgozni zenetanárként a valladolidi városi zeneiskolában (a továbbiakban: iskola).

11.

Az iskolát kezdetben az Ayuntamiento de Valladolid (valladolidi önkormányzat, a továbbiakban: Ayuntamiento) üzemeltette.

12.

1997‑ben az Ayuntamiento felhagyott az iskola közvetlen működtetésével, és ajánlattételi felhívást tett közzé annak működtetésére. Mindezek alapján a szerződést az 1997. július 7‑én500000 ESP (körülbelül 3000 euró) törzstőkével létrehozott Músicos y Escuela, S. L. (a továbbiakban: Músicos) vállalkozásnak ítélte oda, amely vállalkozás célja zenetanítás, előadás‑szervezés és hangszer‑értékesítés volt; végső soron a társaság egyetlen célja az volt, hogy részt vegyen az Ayuntamiento ajánlattételi eljárásain. ( 2 ) A Músicos átvette a szolgáltatás nyújtására szolgáló berendezéseket, helyiségeket és eszközöket, a felperessel együtt alkalmazta az Ayuntamiento alkalmazottainak egy részét, és folytatta az önkormányzati zeneiskola tevékenységét, amely továbbra is a helyi lakosok számára az Ayuntamiento által nyújtott szolgáltatásnak minősült.

13.

A következő években az Ayuntamiento képviseletében eljáró városi tanács rendszeresen tett közzé ajánlattételi felhívásokat, 2000 szeptemberében, 2004 szeptemberében, 2008 júliusában és 2012 szeptemberében. ( 3 ) A Músicos folyamatosan nyertes ajánlattevő volt. ( 4 ) Utolsó szerződése a 2013. augusztus 31‑ig tartó időszakra vonatkozott, és egy további tanévre vonatkozó meghosszabbítás lehetőségéről rendelkezett.

14.

A 2012–13‑as tanév kezdetén drámaian lecsökkent tanulószám ( 5 ) következtében különbözet alakult ki a tanulók által fizetett díjak és a szolgáltatásnak a Músicos és a városi tanács által kialakított ára között. Amikor 2012 decemberében a Músicos több mint 100000 eurót meghaladó különbözeti térítést követelt, ( 6 ) az Ayuntamiento megtagadta a fizetést.

15.

Ilyen körülmények között 2013. február 19‑én a Músicos kártérítés követelése mellett a szerződés megszüntetését kérte az Ayuntamiento részéről elmaradt teljesítés miatt. A városi tanács elutasította e kérelmeket, a másik fél általi teljesítés elmaradását állította, és azt követelte tőle, hogy szolgáltatásainak nyújtását a 2012–13‑as tanév lezárásáig folytassa, továbbá megtagadta azt a 15000 euró összegű letét visszafizetését is, amelyet a Músicos bocsátott rendelkezésre a berendezések és helyiségek használatával összefüggésben.

16.

A városi tanáccsal kialakult vitából eredő gazdasági helyzetre válaszul a Músicos 2013. március 4‑én csoportos elbocsátást kezdeményezett. A kötelező tárgyalásos és konzultációs időszakot követően, amely nem eredményezett a munkavállalók képviselőivel kötött egyezséget, 2013. március 27‑én a Músicos elfogadta a teljes személyi állományának elbocsátására vonatkozó határozatot. 2013. március 31‑én a Músicos beszüntette tevékenységét, és 2013. április 1‑jén visszaadta a városi tanács által az iskola rendelkezésére bocsátott berendezéseket, helyiségeket és eszközöket. 2013. április 4‑én a vállalkozás átadta a felmondóleveleket a teljes személyi állomány számára – a felperest is beleértve – 2013. április 8‑i hatállyal. A Músicos így 26 alkalmazottat bocsátott el, vagyis 23 tanárt és 3 adminisztratív munkakörben foglalkoztatott személyt. ( 7 )

17.

A személyi állomány megbízottai (a vállalkozás személyi állományának választott képviselői) megtámadták a Músicos csoportos elbocsátást elrendelő határozatát a Tribunal Superior (felsőbíróság) előtt, ahol a tárgyalásra 2013. május 22‑én került sor. 2013. június 19‑én a keresetet elutasították. A Tribunal Superior (felsőbíróság) többek között megállapította, hogy az Ayuntamiento nem volt köteles fenntartani az iskola tevékenységét, és hogy a Músicos a konzultációs időszakban jóhiszeműen tárgyalt, megállapodásra törekedve, gazdasági helyzetének korlátai között. Az ítélet elfogadta az elbocsátás Músicos által hivatkozott gazdasági okait, figyelembe véve a tanulók beiratkozásából származó bevételek csökkenését, amelyet az Ayuntamiento pénzügyi szempontból nem kompenzált, ami felborította a gazdasági egyensúlyt, és ez igazolta a bezárást és a tevékenység megszüntetését. A személyi állomány megbízottai által az ítélettel szemben a Tribunal Supremóhoz (legfelsőbb bíróság) felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amelyet 2014. november 17‑én elutasítottak.

18.

Időközben 2013. július 30‑án a Músicost fizetésképtelennek nyilvánították, és a felszámolási szakaszt követően a Juzgado de lo Mercantil (kereskedelmi bíróság) 2013 szeptemberében kimondta a társaság megszűnését.

19.

2013 augusztusában az Ayuntamiento képviseletében eljáró városi tanács határozatában megszüntette a Músicosszal kötött igazgatási szerződést arra hivatkozva, hogy a Músicos 2013. április 1‑jén idő előtt megszüntette az iskola működtetését. A városi tanács lefoglalta továbbá a Músicos letétjét, és teljesítés elmaradásának jogcímén kártérítést követelt.

20.

A városi tanács ezt követően új ajánlattételi felhívást tett közzé az iskola működtetési szolgáltatásainak nyújtására. Hét jelentkezőt értékelt, közülük négyet kért fel arra, hogy a megadott kritériumok mentén mutassa be magát és az általa kínált szolgáltatásokat. Végül az In‑pulso Musical Sociedad Cooperativa (a továbbiakban: In‑pulso) vállalkozással kötötték meg az iskola 2013–2014‑es tanévben való működtetésére irányuló szerződést, amely vállalkozást kizárólag az ajánlatban foglalt szolgáltatásnyújtás céljából hoztak létre 2013. július 19‑én. ( 8 ) A városi tanács átadta az In‑pulsónak az iskola működtetéséhez szükséges helyiségek, hangszerek és eszközök használatának jogát, amely 2013 szeptemberében kezdte folytatni a tevékenységet teljesen új személyi állománnyal. ( 9 ) 2014 júniusában a következő ajánlattételi eljárást és az annak alapján az iskola működtetésére kötendő szerződést újból az In‑pulsónak ítélték oda a 2014–15‑ös és a 2015–16‑os tanév tekintetében.

21.

A városi tanács és a Músicos közötti, az általuk kötött szerződés megszüntetésére vonatkozó jogvitát illetően a Sala de lo Contencioso‑Administrativo de Valladolid del Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León autonóm közösség felsőbíróságának valladolidi közigazgatási tanácsa) 2014 októberében és 2015 áprilisában hozott azóta jogerőssé vált ítéleteket. Megállapította, hogy a városi tanács tévesen értelmezte a szolgáltatásnyújtási szerződést, és nem tartotta tiszteletben az abban előírtakat, amennyiben garantált jövedelmet állapított meg a beiratkozott tanulók számától függetlenül. A Tribunal Superior (felsőbíróság) következésképpen a Músicos javára határozott, megszüntette a szerződést, elutasította az Ayuntamiento gazdasági követeléseit, és elismerte, hogy a Músicosnak jogosult a letét visszatérítésére. A Músicos kártérítési igényét azonban elutasította arra hivatkozva, hogy a Músicos megszegte a kötelezettségeit, amikor egyoldalúan felhagyott a szolgáltatásnyújtással anélkül, hogy megvárta volna a peres eljárás eredményét.

22.

Az iskola tevékenységének az In‑pulso általi folytatását követően a felperes néhány volt kollégájával együtt egyéni kereseteket nyújtott be a Músicos, az Ayuntamiento és az In‑pulso ellen, amelyekben egyenként az elbocsátásukat kifogásolták. A kollektív eljárásban hozott fent hivatkozott ítélet jogerőre emelkedésekor folytatódtak az egyéni eljárások a Juzgados de lo Social (szociális és munkaügyi bíróságok) előtt. A kereseteket azonban elutasították.

23.

A Juzgado de lo Social n. 4 de Valladolid (valladolidi 4. sz. szociális és munkaügyi bíróság) a felperes keresetének 2015. szeptember 30‑i elutasításakor úgy ítélte meg, hogy köti a Tribunal Superior (felsőbíróság) 2013. június 19‑i ítélete, amely elutasította a személyi állomány megbízottai által benyújtott kollektív keresetet, és amelyet a Tribunal Superior (felsőbíróság) helyben hagyott. A Juzgado de lo Social (szociális és munkaügyi bíróság) az LJS 124. cikke (13) bekezdésének b) pontjára hivatkozva ítéletében megállapította, hogy az ítélt dolog hatálya miatt elegendő ok alapozta meg a csoportos elbocsátást, amelyet megfelelően folytattak le, és hogy ez lehetővé tette a Músicos számára a felperes későbbi egyéni elbocsátását. A Juzgado de lo Social (szociális és munkaügyi bíróság) azt kimondta, hogy nem került sor átruházására, mivel a tevékenységeket csak 5 hónappal az elbocsátást követően kezdték újra.

24.

A felperes fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

25.

A felperes kifogásolja az ítélt dolog hatályát az említett későbbi események vonatkozásában, azt állítva, hogy a kollektív kereset tárgyában határozó bíróság azokat nem vehette figyelembe, mert azok csupán később következtek be, azaz az iskola tevékenységének 2013 szeptemberi, az In‑pulso általi újraindításakor, illetve a Músicos javára hozott 2014 októberi és 2015 áprilisi ítéletek meghozatalakor, amelyek az Ayuntamientota díjak és a szolgáltatásnyújtási szerződésben megállapított összeg közötti különbözet megfizetésére kötelezték. A felperes arra is hivatkozik, hogy őt nem érintheti az ítélt dolog hatálya, mivel nem vett részt félként a vonatkozó ítélettel záruló, kollektív perben.

26.

Ebben az összefüggésben a Tribunal Superior (felsőbíróság) előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

27.

Írásbeli észrevételeket az In‑pulso, a Spanyol Királyság, valamint az Európai Bizottság nyújtott be a Bírósághoz. A Bíróság írásbeli kérdéseire írásbeli választ adott az In‑pulso, a spanyol kormány, valamint az Európai Bizottság. A 2017. szeptember 27‑én tartott tárgyalás alkalmával a Spanyol Királyság és a Bizottság képviselői szóbeli észrevételeket terjesztettek elő.

28.

Úgy tűnik, hogy az átvétel időpontjában a Músicos által működtetett iskola, mint egység, már megszűnt, tehát a szóban forgó pillanatban nem létezett olyan egység, amelyet át lehetett volna ruházni az In‑pulsóra. Még ha feltételeznénk is, hogy a korábbi egység még létező egységnek volt tekinthető, akkor is úgy tűnik, hogy a jelen ügyben a régi és az új egység azonosságára vagy annak hiányára utaló körülmények túlnyomó része a jelen ügyben az irányelv értelmében vett „átruházás” ellen szól. Jóllehet közzéteszem a jelen ügyben lényeges körülményekkel kapcsolatos értelmezésemet, a kérdést előterjesztő bíróság feladata marad a vonatkozó tényezők végső mérlegelése.

29.

Az arra irányuló második kérdést, hogy az átruházás volt‑e a felperes elbocsátásának oka, azt feltételezve kell megválaszolni, hogy a Bíróság igenlő választ ad az első kérdésre, vagy lehetségesnek tartja, hogy a nemzeti bíróság igenlő választ ad. Véleményem szerint a második kérdést még ebben az esetben is nemlegesen kell megválaszolni.

30.

A harmadik kérdésre csak az előző két kérdés igenlő megválaszolása esetén adandó válasz. Mindezek ellenére foglalkozom a harmadik kérdéssel arra az esetre, ha a Bíróság nem értene egyet az első két kérdéssel kapcsolatos véleményemmel. A felek által bemutatott, az ítélt dologra vonatkozó spanyol nemzeti szabályoknak a csoportos elbocsátások összefüggésében történő közelebbi vizsgálatából kiderül, hogy ténylegesen nem korlátozták a felperes irányelvből eredő jogainak megvédésére vonatkozó lehetőségeit, és véleményem szerint nem sérült a Charta 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való joga sem.

31.

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a jelen helyzet az irányelv hatálya alá tartozik‑e. A spanyol kormány és az In‑pulso nemleges választ javasol az első kérdésre, és azzal érvelnek, hogy a jelen ügyben nem került sor átruházásra, míg a Bizottság ellenkező véleményt képvisel.

32.

Az irányelv szerinti „átruházás” fogalmára vonatkozó elemzésemhez először meg kell állapítanom a „gazdasági egység” fogalmát, majd értékelem a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított, az ilyen egységet jellemző különös tényezőket annak érdekében, hogy végül megállapítsam, hogy az egység „megtar[otta‑e] identitását” azt követően, hogy az In-pulso folytatta a tevékenységet.

33.

Ahogyan az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szerepel, ezt az irányelvet kell alkalmazni „valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés vagy egyesülés alapján történő átruházása esetén”.

34.

Ahhoz, hogy az átruházás az irányelv hatálya alá tartozzon, három feltételnek kell teljesülnie: 1. az átruházásnak együtt kell járnia a munkáltató változásával; 2. vállalkozásra, üzletre vagy ezek egy részére kell vonatkoznia; és 3. szerződésen kell alapulnia. ( 10 )

35.

A jelen ügyben ez első feltétel egyértelműen teljesült: két munkáltató van, a Músicos és az In‑pulso.

36.

A harmadik feltétel sem okoz problémát: A munkáltató esetleges változása szerződéses viszony eredménye, nevezetesen azé a tényé, hogy az Ayuntamiento ajánlattételi eljárás útján új szolgáltatásnyújtási szerződést kötött egy másik szolgáltatóval, amikor a korábbi szolgáltatóval megszűnt a szerződés. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az alapul szolgáló szerződésnek nem kell szükségszerűen közvetlenül a két munkáltató között létrejönnie. A korábbi szolgáltatóval kötött szerződés városi tanács általi, versenytársnak való ítélésével jellemezhető jelen helyzet ezért az irányelv hatálya alá tartozik. ( 11 )

37.

Ezen túlmenően a szóban forgó ügy közjogi elemei nem korlátozzák az irányelv alkalmazását. ( 12 ) Az Ayuntamiento és a városi tanács közjogi szervként és hatóságként történő részvétele az átruházásban és a szolgáltatásnyújtás alapját képező közigazgatási szerződések közjogi jellege sem akadályozza az átruházás megállapítását.

38.

A jelen ügyben valamennyire kétséges egyetlen feltétel a második, azaz azon követelmény, hogy „vállalkozás, üzlet vagy ezek egy rész[ének]” átruházása valósuljon meg.

39.

A Bíróság már számos alkalommal megállapította, hogy valamely tevékenység puszta átruházása nem minősül az irányelv szerinti átruházásnak: a szolgáltatásnyújtási szerződés versenytárssal szembeni elvesztése önmagában nem jelentheti az irányelv szerinti átruházás megvalósulását. ( 13 )

40.

Amit ezzel szemben át kell ruházni, az az üzlet annak konkrét formájában és tartalmában.

41.

Az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában pontosítja, hogy a szükséges elem az „olyan gazdasági egység […] átruházás[a], amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett csoportja marad, amelynek célja, hogy fő vagy kiegészítő gazdasági tevékenységet folytasson”.

42.

Az irányelv 1. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövege azon korábbi ítélkezési gyakorlat kodifikálása, amely kifejezettebb leírást biztosított, és amely szerint „az »egység« fogalma a személyek és erőforrások olyan szervezett csoportjára utal, amely lehetővé teszi elkülönült célú gazdasági tevékenység kifejtését”. ( 14 )

43.

A fenti fogalommeghatározás alapját képező elgondolás kiindulópontja az egység által végzett konkrét tevékenység. ( 15 ) Az egység meghatározott személyekből és erőforrásokból áll, amelyeket a megfelelő gazdasági tevékenység végzése érdekében szerveztek.

44.

Annak megállapítása érdekében tehát, hogy a Músicos keretében csoportosított személyek és erőforrások az irányelv szerinti olyan egységet képeztek‑e, amelyet át lehetett ruházni, azonosítani kell a konkrét tevékenységet.

45.

Alapító okirata szerint a Músicos tevékenysége az iskola működtetése zeneoktatás, előadásszervezés és hangszer‑értékesítés útján; a társaság egyetlen célja végső soron az Ayuntamiento de Valladolid (Valladolid önkormányzata) ajánlattételi eljárásain való részvétel volt. ( 16 )

46.

Ezt a tevékenységet úgy szervezték, hogy egy körülbelül 3000 eurós, különösen alacsony összegű törzstőkével rendelkező olyan társaságot hoztak létre, amely 26 alkalmazottjával kizárólag a teljes gazdasági kockázatot viselő Ayuntamientóval kötött szerződése alapján volt képes működni. ( 17 ) Mivel létezése teljes mértékben a városi tanács által rendszeresen, határozott időtartamra odaítélt szerződésektől függött, a Músicosnak ennek megfelelően kellett szerveznie tevékenységét.

47.

Az Ayuntamientóval kötött szerződések lejártakor szükségszerűen a Músicos tevékenysége is szükségszerűen véget ért. Ez azért volt így, mert az ajánlattételi felhívásokat valójában rendszeres időközönként tették közzé (1997, 2000, 2004, 2008, 2012, 2013), ami lehetségessé tette a szerződés versenytárssal szembeni elvesztését. Alapító okiratába foglalva, az ajánlattételi eljáráson való sikeres részvétel szükségessége volt a Músicos lényegéhez tartozó, szinte történeti szervezeti jellemzője”, amely a stabilabb vállalkozásoktól eltérően nem keresett más ügyfelet. ( 18 )

48.

Ha a tevékenység szervezése az, ami összeköti a vagyoni, nem vagyoni és személyes tényezőket, és alakít egységet ezekből, akkor ez az egység széthullik, amikor megvalósul annak előre látható és számításba vett kockázata, hogy nem ő lesz a nyertes ajánlattevő. A vállalkozás egész szerkezete a városi tanáccsal való együttműködéstől függött, amely rendelkezésre bocsátotta az összes vagyoni eszközt és a vártnál alacsonyabb tanulószám esetére tervezett pénzügyi eszközöket is, és ez az együttműködés csak a legutolsó ajánlattételi felhívásban szereplő időszakra vonatkozott, amely legtöbbször négy évet fedett le, a vonatkozó időszakban azonban csupán egy évet.

49.

Mivel a Músicos utolsó igazgatási szerződése 2013. augusztus 31‑én járt le, a gazdasági nehézségektől, a fizetésképtelenségtől és a megszűnéstől, vagy a helyiségek és hangszerek fizikai visszaadásától függetlenül, mely utóbbira már március 31‑én sor került, ez volt az az időpont, amikor az irányelv szerinti egység végképp megszűnt létezni.

50.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatában már foglalkozott hasonló szervezési sajátosságokkal kapcsolatos ügyekkel.

51.

A fő ítélet, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az egy konkrét projektre korlátozott tevékenységet végző vállalkozás a projekt befejezését követően nem elegendő az átruházás joghatásainak kiváltásához, hanem az egységet állandóbb időszakra kell kialakítani, a Rygaard ítélet. ( 19 ) Ebben az ügyben az ítéletben az egység két gyakornokból és egy munkavállalóból, valamint a szóban forgó munkálatok, azaz az étkezdeépítési projekt munkálatainak elvégzéséhez rendelt anyagokból állt. ( 20 ) Az egységet egy másik, az anyagot az építési területen hagyó vállalkozó által elkezdett szerződéses építési munkálatok befejezésére hozták létre. ( 21 ) Az egység valamennyi eleme a másik vállalkozóé volt, és azokat a munka befejezésének céljából ruházták át.

52.

A korábbi ítélkezési gyakorlatára hivatkozva a Bíróság megállapította, hogy az irányelv hatálya alá tartozáshoz az átruházásnak olyan stabil gazdasági egységre kell vonatkoznia, amelynek tevékenysége nem egyetlen konkrét vállalkozási szerződés teljesítésére irányul. ( 22 )

53.

Éppen ez volt a helyzet a Músicos és az In‑pulso esetében, amelyben az egységet egyrészt az iskola helyiségeinek és berendezéseinek ideiglenes használata, másrészt pedig a különböző tanárok szolgáltatása jellemezte, és ez az egység csak az adott időszakban hatályos szerződés teljesítésére korlátozódott. Az átruházást megelőzően a Músicos egyéves (2012 szeptemberétől 2013 augusztusáig tartó) szerződést írt alá, és az átruházást követően az In‑pulso részére még rövidebb (2013 szeptemberétől 2014 júniusáig tartó) szerződést ítéltek oda. Alapító okirataik szerint egyik vállalkozás sem használta eszközeit vagy személyi állományát más munkák elvégzéséhez.

54.

Álláspontom szerint nem igazol eltérő eredményt az a tény, hogy az önkormányzat által odaítélt egyes szerződéseket egymást követő szerződések sorozatának összefüggéseiben lehet vizsgálni:

55.

A munkáltató és alkalmazottai nem hagyatkozhattak a szerződések folytonosságára. Minden esetben, amikor lejárt egy szerződés, a vonatkozó tárgyi eszközök és immateriális javak – közöttük az iskola működtetésére vonatkozó koncesszió – kikerültek a vállalkozás birtokából. Az egység ezért csak a megfelelő időszakban hatályos közigazgatási szerződés időtartama alatt rendelkezett a szükséges állandósággal és stabilitással. Az új szerződés városi tanács általi odaítélésétől való teljes függőség megakadályozta az egy feladatnál többre vonatkozó átfogó koncepciót. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, hogy 2012‑ben nem vett részt versenytárs a pályázati eljárásban, a Músicos nem lehetett biztos a pályázat megnyerésében. Erre utal a 2013‑as pályázati felhívás, amelyre hét ajánlattevő pályázott, amely azt bizonyítja, hogy komolyan vették a pályázati eljárásokat, és azok nem csupán formalitást jelentettek.

56.

Így az egyes szerződések lejártakor az egység elemei közötti kapcsolat túl lazává vált ahhoz, hogy arra továbbra is egységként lehessen tekinteni. Az új szerződés odaítélésekor új egységet kellett kialakítani, jóllehet annak elemei lehettek a régiek, mint például az iskola helyiségeinek és hangszereinek (újonnan odaítélt) használata, valamint a vállalkozás saját személyi állománya.

57.

Meg kell jegyezni végül, hogy az egységet képező egyéni elemekkel foglalkozó ítélkezési gyakorlatában a Bíróság megemlíti, hogy azok szervezettségének állandó jellegűnek kell lennie. ( 23 )

58.

Az időbeli elemmel esetlegesen korlátozott egység fogalmára vonatkozó értelmezésem összhangban van továbbá az irányelv általános rendszerével és összefüggéseivel, valamint céljával.

59.

Az irányelv rendszerén alapuló érv az, hogy az irányelv azt az elképzelést követi, hogy az átruházás előtt megvalósult eseményeket figyelembe kell venni, és hogy sem az átruházandó egység, sem az említett egységhez tartozó konkrét munkavállaló sorsát nem szabad „alakítani”: az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése kétségen kívül kimondja, hogy csak „az átruházás napján fennálló” munkaviszonyokat kell átruházni. ( 24 ) Ennek megfelelően, ha tehát nem részesítik védelemben azokat, akik az átruházás előtt hagyták el az egységet, akkor magát az átruházás előtt megszűnő egységet vagy tevékenységet sem lehet az átruházás tárgyát képezőnek tekinteni.

60.

Azon elképzelést, hogy az átruházás előtt a vonatkoztatási pont az egység helyzete, beleértve a foglalkoztatáshoz kapcsolódó helyzetet is, megerősíti az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, amely megállapítja, hogy az irányelv nem akadályozza az olyan elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű, és a munkaerő tekintetében változásokat eredményez, és azok pusztán az átruházás miatt nem értékelhetők eltérően. ( 25 )

61.

Ami az irányelv célját illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a munkavállalókra és védelmükre való kifejezett összpontosítása ( 26 ) ellenére ez a védelem nem korlátlan, hanem az irányelvnek egyértelműen meghatározott célja van: a Bíróság kimondta, hogy az irányelv célja – amennyire lehetséges – a megkötött munkaszerződés, illetve munkaviszony módosítás nélküli folytatásának biztosítása annak érdekében, hogy megakadályozzák az érintett munkavállalóknak pusztán az átruházás tényéből adódó kedvezőtlenebb helyzetbe kerülését. ( 27 ) A jelen esetben azonban az irányelv szerinti átruházás megállapítása kedvezőbb helyzetbe hozná a munkavállalókat annál a saját munkáltatójuknál fennálló helyzetükhöz képest, amelynek a tevékenysége a saját üzleti koncepciójának megfelelően 2013. augusztus 31‑ével megszűnt.

62.

Az irányelv nem hagyja figyelmen kívül továbbá az üzleti elgondolásokat sem. Ahogyan az az (5) preambulumbekezdésben szerepel, a belső piac megvalósításának gondolatába illeszkedik, és ez azt jelenti, hogy nem lehet teljes mértékben figyelmen kívül hagyni az üzleti érdekeket. Végső soron magának a munkavállalónak az érdeke az életképes üzlet fenntartása, hiszen a foglalkoztatáshoz szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkező munkáltató nélkül nincs munkaviszony. ( 28 ) Az irányelv ilyen megfontolásait jelző példa az átadónak az irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt, olyan elbocsátásokhoz való joga, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű. Ahogyan arra Lenz főtanácsnok rámutatott a Dethier Équipement ügyre vonatkozó indítványában, az ilyen jognak a munkáltató részére történő biztosítása a munkavállalók védelmét fokozó, közvetett kedvező hatással jár, mivel biztosítja a megmaradó munkahelyeket. ( 29 )

63.

Ha a szolgáltató megváltozása az ezen irányelv szerinti átruházásnak minősül, akkor ez jelentősen korlátozza az érintett vállalkozások szerződéskötési szabadságát: az új szolgáltatónak át kell vennie a korábbi vállalkozás személyi állományát, és mivel nem minden vállalkozás bírja el ezt a terhet, a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződést kötni kívánó személyek kevesebb versenytárs közül választhatnak. ( 30 )

64.

Ha a szóban forgóhoz hasonló esetben, amelyben egy olyan hatóság, mint az Ayuntamiento, azzal védte magát e korlátozással szemben, hogy egy, három vagy négy évre szóló, határozott idejű szerződéseket ítélt oda, és talált is olyan szerződő feleket, akik készek voltak ennek megfelelően kialakítani a vállalkozásukat, csupán az első közbeszerzési kiírás pillanatában bejegyeztetve azt, és alapító okiratukban kimondva, hogy a társaság teljes mértékben függ a szerződés odaítélésétől, nem tűnik igazoltnak mindezek ellenére – az érdekeknek az irányelv szerinti kiegyensúlyozására tekintettel – alkalmazni a fent bemutatotthoz hasonló jellegű korlátozást. Ilyen helyzetekben az első szolgáltató munkavállalói nem bízhatnak észszerűen munkaviszonyuk folytatásában, mivel munkáltatójuk eleve olyan alacsony törzstőkével működő társasági forma mellett döntött, amely egyetlen szerződéses partner mérlegelési jogkörben meghozott döntésétől függ, csupán határozott időre köt szerződést, és rendszeresen ír ki ajánlati felhívásokat ( 31 ). Ilyen esetben túlzónak tűnne korlátozni e partnernek a szerződéskötési szabadságát, ha az Ayuntamientóhoz hasonlóan él a másik szolgáltatóra váltáshoz való jogával, amely eshetőséget az első szolgáltató maga fogadta el alapító okiratában.

65.

Az irányelv mindenesetre abban az állapotában foglalkozik a vállalkozással vagy egységgel, amelyben az található; a munkavállalók és korábbi munkáltatójuk közötti helyzetet fenntartani kell, nem pedig javítani. Az irányelv az átruházásokkal foglalkozik, de nem rendelkezik jogviszonyok „feltámasztásáról”. ( 32 )

66.

A szóban forgó ügy közelebbi vizsgálatából kiderül, hogy az iskola működtetésére vonatkozó szerződés 2013. augusztus 31‑i megszűnésével az egység (olyan más eseményektől függetlenül, mint például a Músicos fizetésképtelensége) mindenképpen megszűnt, és hogy ez a megszűnés szerkezeti jellegű volt a Músicos társasági céljának és szervezetének megfelelően, amely a csupán határozott időre szóló szerződés megnyeréséhez kötötte a tevékenység végzését, és ezzel időkeretet alkalmazott. Így 2013. szeptember 1‑jén, amikor sor kerülhetett volna átruházásra, már nem létezett az irányelv értelmében vett egység.

67.

Ez az ügy, amelyben eleve csak meghatározott időtartamokra tervezték a tevékenységet, megkülönböztetendő azoktól az ügyektől, amelyekben a szolgáltatásnyújtási szerződés ismételt odaítélése olyan szolgáltatót érint, aki nagyszámú szerződést és projektet kezel, és amely helyzetben a szolgáltató szokásos üzletmenete részeként állandó jelleggel új szerződések kötésére való felhívásokat kap, és új ügyfeleket keres. ( 33 )

68.

Arra az esetre, ha a Bíróság másként látja annak kérdését, hogy az egység a vonatkozó időpontban nem létezett, foglalkozom a felek által kifejtett szempontokkal. Ezek arra a kérdésre irányulnak, hogy az átruházás időpontjában létező egységet feltételezve az megtartotta‑e identitását az átruházást követően. Így most ezzel folytatom elemzésemet.

69.

Azokban a helyzetekben, amelyekben van létező egység az átruházás időpontjában, de azt nem teljes mértékben ruházták át, vagyis az első egységnek nem az összes elemét veszik teljes mértékben át, vagy ha az átruházással összefüggésben néhány változásra kerül sor, például a tevékenység megszakadására, felmerül a kérdés, hogy az egységnek csupán a fennmaradó elemeivel történő átruházása elegendő‑e ahhoz, hogy az irányelv hatálya alá tartozó átruházásról legyen szó.

70.

Ahogyan azt a Bíróság a Spijkers ítéletben és a Redmond Stichting ítéletben megállapította, a döntő feltétel az, hogy a kérdéses egység megőrzi‑e identitását, ami többek között az üzemeltetés tényleges folytatásából vagy átvételéből ered. ( 34 )

71.

Az egység identitásának megtartására vonatkozó teszt az átruházás előtti egység és az átruházás utáni egység összehasonlítása. ( 35 ) Az azonosságot számos tényező határozza meg, amelyek értékelésbeli súlya az adott tevékenység és az üzlet célja szempontjából vett fontosságuktól függ.

72.

E teszt sikerének megállapításához a szóban forgó ügyletet jellemző valamennyi tényt figyelembe kell venni, ideértve a következőket: 1) az érintett vállalkozás vagy az üzlet típusa; 2) az, hogy sor került‑e a vállalkozás tárgyi eszközeinek, azaz ingatlanok vagy ingóságok átruházására; 3) az immateriális javak értéke az átvétel időpontjában; 4) az, hogy sor került‑e a személyi állomány jelentős részének az új munkáltató általi átvételére és 5) az ügyfélkör átadására; 6) az átruházás előtti és utáni tevékenységek hasonlóságának mértéke; 7) e tevékenységek esetleges felfüggesztésének időtartama. ( 36 ) Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek az elemek a szempontoknak csupán egy részét jelentik az átfogó értékelés során, és ezért nem lehet őket elszigetelten vizsgálni. ( 37 ) Ez végső soron a tények elemzését igényli, amely ezért a nemzeti bíróság feladata. ( 38 )

73.

Az azonban a Bíróság hatáskörébe tartozik, hogy megállapítsa ezen elemzés kritériumait. ( 39 )

74.

Itt úgy tűnik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott tényezők közül néhány egyértelműen megmaradt az iskola működtetésének az In‑pulso általi átvételekor, ezek a vállalkozás típusa, a tárgyi eszközök, az ügyfélkör és a tevékenységek hasonlósága. A többi elem azonban álláspontom szerint hiányzik.

75.

A tárgyi eszközök tekintetében érdemes megemlíteni, hogy a Músicos egyetlen vonatkozó tárgyi eszköznek sem volt a tulajdonosa, az Ayuntamiento épületeit és eszközeit használta. Az irányelv szempontjából vizsgálandó eszközök köre azonban nem korlátozódik a munkáltató vagyonára. Nem szükséges, hogy a vállalkozás az eszközök vonatkozásában jogcímmel rendelkezzen. ( 40 )

76.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági egység meghatározása során a Bíróság látóköre túlterjedhet a vállalkozás vagy üzlet jogi személyiségén és tulajdonán. A jogi személy és a tulajdonában álló eszközök vizsgálatára irányuló formális megközelítés helyett a Bíróság inkább gazdasági megközelítést alkalmazott. Értékelését kiterjesztette a munkáltató által a munkavállalók tevékenységének elvégzéséhez használt valamennyi eszközre akár annak vizsgálata nélkül, hogy ezek az eszközök a munkáltató tulajdonában álltak, az bérbe vette őket, vagy az érintett szerződő fél csupán lehetővé teszi a munkáltató számára azok használatát. ( 41 ) Az sem jelent különbséget, hogy a munkáltató saját üzleti felhasználásra is igénybe veszi a rendelkezésére bocsátott eszközöket, vagy kizárólag azon szerződő fél érdekében használja azokat, akinek a tulajdonát képezik. ( 42 )

77.

A jelen ügyben ezért, bár az iskola helyiségei, hangszerei, termei és bútorai nem álltak a Músicos tulajdonában és a Músicos nem is adta át azokat közvetlenül az In‑pulso részére, az átadó olyan tárgyi eszközeinek minősülnek, amelyeket átadtak a kedvezményezettnek.

78.

A szóban forgó átruházás során döntő jelentőségű immateriális javakat az Ayuntamientóval kötött szerződés képviseli, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében „koncessziónak” nevez. Valóban az az iskola működtetésére irányuló koncessziónak tekinthető. Ezt a szerződést azonban nem vette át az In‑pulso, hanem az In‑pulso a következő ajánlattételi eljárásban vett részt, és nyerte meg saját szerződését. A Músicos nem adta át a saját koncesszióját, és nem tehetett így, mivel a saját koncessziója 2013. augusztus 31‑ével még azt megelőzően lejárt, hogy 2013. szeptember 1‑jén az In‑pulso folytatta a tevékenységet. Ráadásul a városi tanács nem a Músicos koncesszióját adta át az In‑pulsónak, hanem eltérő időtartamra (2012–13 helyett 2013–14) irányuló és eltérő hosszúságú (12 hónap helyett 10 hónap) újat ítélt oda, amelyekre nem vonatkozott a Músicos koncessziója. Mivel tehát az In‑pulso rendelkezésére álló koncesszió a Músicosétól eltérő koncesszió volt, a két koncesszió lehetett egyenértékű, de nem volt azonos.

79.

A személyi állomány vonatkozásában a Bíróság nem azt kérdezi, hogy átvettek‑e az átadó alkalmazottai közül „bárkit” is, hanem azt, hogy az új munkáltató átvette‑e a személyi állomány „jelentős részét”. ( 43 ) Amikor nem vettek át alkalmazottat, mint ahogyan a Süzen ítéletben ( 44 ) sem, akkor a Bíróság kimondta, hogy nem került sor átruházásra. A legtöbb olyan esetben, amikor a Bíróság kimondta, hogy az átruházás megtörtént, a személyi állomány jelentős részét, adott esetben egy vagy két személy kivételével ( 45 ) annak egészét átvették.

80.

A szóban forgó ügyben a Músicos 26 személyt foglalkoztatott, és közülük senkit nem vett át az In‑pulso.

81.

Jóllehet a fent hivatkozott, az azonosság hét mutatóját meghatározó ítélkezési gyakorlat ( 46 ) szerint a személyi állomány egyértelműen az egységet meghatározó egyik sajátosság, az egység identitásának megtartása szempontjából vett jelentősége mégis ügyről ügyre változik.

82.

Ennek az az oka, hogy az egység jellemző sajátosságaként a munkaerő eltérő mértékű hatással lehet az egység konkrét tevékenységeire. Ez a hatás nem csupán erősebb, ha magasabb a személyi állomány képesítése és végzettsége vagy nagyobb a szakértelme és tapasztalata, hanem szintén függ egyrészt a tárgyi eszközök és immateriális javak és másrészt a munkaerő relatív fontosságától és értékétől is. Ha például tömegközlekedésre szolgáló buszokat, ( 47 ) vagy jól felszerelt kórházi konyhát ( 48 ) üzemeltetnek, a személyi állomány az érintett munkának nem meghatározó sajátossága, és az egyes személyek könnyebben helyettesíthetők másokkal. Minél személyre szabottabb az ügyféllel fennálló viszony, annál kevésbé elképzelhető a tevékenység másik munkáltatóra való átruházása a személyi állomány egészének vagy jelentőség részének átvétele nélkül. Az elvégzendő teszt az, hogy a munkaerő lecserélése megváltoztatja‑e a szolgáltatás jellegét. Ehhez objektív értékelés szükséges, amely a jelen ügyben a tanulók és a szülők szempontjait veszi figyelembe.

83.

A Músicos által elbocsátott három adminisztratív munkakörű munkavállaló esetében kevéssé lehet fontos a személyes viszony az alkalmazott és az ügyfél között. A 23 zenetanárnak azonban olyan feladatot kellett ellátnia, amely bizonyos szintig a tanár és a tanulók között kialakult személyes kapcsolattól függ. A vállalkozás iskola, és nem egyetem, ahol a tapasztaltabb zenészek számára nagyobb szerepe van az adott zenei stílusoknak és technikáknak. Ráadásul a szóban forgó iskola zenét oktat, vagyis egyetlen tárgyat, rendszerint heti egy alkalommal, miközben a rendes iskolákban a gyermekek sokkal több időt töltenek, és általános oktatásban részesülnek.

84.

Így, bár nem szabad túlértékelni a tanár egyéni személyiségének hatását, a Músicos szolgáltatása bizonyára több személyes jellemzővel bír, mint azok a szolgáltatások, amelyeket a Bíróság vizsgált a kórházi étkezdében dolgozó szakácsokat és konyhai kisegítőket, buszvezetőket, takarító és biztonsági személyzetet érintő ügyekben. ( 49 ) Azonban az identitás megtartásának értékelése során még azokban az ügyekben sem hagyták figyelmen kívül a „személyi állomány” tényezőt.

85.

Mivel a Músicos 2013. március 31‑ével megszüntette oktatási tevékenységét, és az In‑pulso csupán 2013. szeptember 1‑jén folytatta azt, az In‑pulso úgy véli, hogy a szolgáltatás ilyen jellegű, öt hónapos megszakítása kizárja az egység átruházását. ( 50 )

86.

Ahogyan az minden tényező esetében igaz, valamely tényező jelentősége az adott tevékenységre vonatkozó relevanciájától függ. A különböző hosszúságú megszakítások ezért nagyon különböző hatásokkal járhatnak. Különösen idénymunkák esetében nem zárják ki az átruházást az aktív szakaszok közötti nyugvó szakaszok. ( 51 ) A jelen ügyben azonban a nyugvó időszak meghaladta a nyári szünidőt, amely csupán június körül kezdődött. Az iskola nem működött a 2013 áprilisában kezdődő harmadik trimeszterben. Álláspontom szerint azonban még ez a szabálytalanság sem eredményezi szükségszerűen a folyamatosság megállapítását kizáró szolgáltatásszüneteltetést. ( 52 )

87.

Ezekben az esetekben a teszthez az ügyfél szempontját kell figyelembe venni, vagyis azt, hogy várhatják‑e a tevékenység folytatását. Ha a szabálytalanságok az ügyfelek abba vetett bizalmát megszüntető szintet érnek el, hogy a szolgáltatást a továbbra is nyújtani fogják, akkor az ilyen szünetet túl hosszúnak kell tekinteni. E tekintetben fontos, hogy az iskola úgy lépett fel a tanulók felé, mint „önkormányzati zeneiskola”, nem pedig mint „Músicos zeneiskola” vagy „In‑pulso zeneiskola”. A Músicosnak az oktatás folytatásának megtagadására vonatkozó döntése ezért bizonyos szempontból a színfalak mögött zajlott. Végső soron a tényállást megállapító nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy a nyári szünet előtti ideiglenes tétlenség túl hosszú megszakításnak minősül‑e. Ha a tanulók és szüleik az önkormányzat megfelelő ügyfélköreként puszta átszervezési időszakként tekintettek a szüneteltetésre, ez nem zárja ki az átruházást. A városi tanács ugyanis gyakran tárgyalt a Músicosszal azon időszakban, majd ajánlattételi felhívást tett közzé új szolgáltató felkéréséhez, így a városi tanács háttérbeli jelenléte segíthetett azon benyomás kialakulásában, hogy az iskola folytatja az oktatást.

88.

E folytonossági elemmel a háttérben az ügyfél szempontjából az iskola nem szűnt meg a szolgáltató elvesztésével. A teszt az lehet, hogy valamely egység túlélt volna‑e egy ilyen szakaszt jelentős számú ügyfél elvesztése nélkül, mivel maga az ügyfélkör is a Bíróság által megállapított hét azonossági mutató ( 53 ) egyike.

89.

Álláspontom szerint a tényezők mérlegelése viszonylag egyértelmű eredménnyel jár ebben az esetben: feltéve, hogy volt egység az ügylet előtt, az nem tartotta meg identitását, amikor az In‑pulso átvette a tevékenységet.

90.

Noha a tárgyi eszközöket átruházták, a személyi állomány egyetlen tagját sem vették át, pedig zeneiskola esetében a személyi állományt nem lehet teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Ezen túlmenően nem ruházták át a koncessziót mint az immateriális javak azon központi elemét, amely nélkül lehetetlen az egység tevékenysége, vagyis az iskola működtetése: az In‑pulso koncesszió jogosultja, de ezt a koncessziót nem az átadótól kapta, közvetve vagy közvetlenül a városi tanács közvetítésével. Az a tény mindazonáltal, hogy az iskola működése öt hónapig szünetelt, úgy tűnik, hogy nem okozott olyan megszakítást, amely az átruházás útjában állhatott volna.

91.

Ami az identitás kérdését illeti, csak jelentéktelen elemek hagyhatók el, ha valamely tevékenységet másik személy vesz át: nem kerülhet sor átruházásra, ha az egységnek csak egy részét vagy meghatározott százalékát veszik át. Ehelyett az egységnek mint egésznek kell lényegével együtt átruházásra kerülnie. A szóban forgó esetben nem ruházták át sem a személyi állományt, sem a koncessziót, csupán a tárgyi eszközöket azt követően, hogy azokat leválasztották a többiről. Az új szerződés odaítélése előtti és utáni egység ezért nem tekinthető azonosnak.

92.

Mindezekért úgy vélem tehát, hogy a jelen ügyben nincs szó átruházásról.

93.

A második kérdés arra vonatkozik, hogy az átruházás volt‑e a felperes elbocsátásának oka. Ez a kérdés az előző kérdésre adandó válasz függvényében merül fel, tehát nem kell megválaszolnom. Mégis röviden válaszolok arra az esetre, ha a Bíróság nem osztja az első kérdéssel kapcsolatos álláspontomat és igenlő választ ad arra.

94.

Ami a második kérdést illeti, a spanyol kormány arra utal, hogy még átruházás feltételezése esetén sem ez az átruházás volt az elbocsátás oka, mivel gazdasági okok álltak fenn. A Bizottság egyetért, ám azt állítja, hogy figyelembe kell venni, hogy az okok mesterségesek voltak‑e, és végső soron a munkavállalók jogos érdekeitől való megfosztásra irányult‑e.

95.

Az ügy körülményeit értékelve feltűnik, hogy a városi tanács nem várta és felkészületlenül fogadta a tevékenység Músicos általi megszüntetését, és bár az iskolaév még nem ért véget, nem tudott helyettesítő zenei oktatást biztosítani a harmadik trimeszterre, pedig az oktatást a nyári szünet előtt még két hónapig folytatni kellett volna. Ehelyett a városi tanács, amikor a Músicos a helyiségeket és a hangszereket átadta, megkísérelte az iskola működtetésének folytatására rávenni. A városi tanács csak az oktatás Músicos általi hirtelen abbahagyását követően kezdett más megoldást keresni. A Músicos alkalmazottai elbocsátásának időpontjában még csak létre sem hozták az iskolai tevékenységet folytató versenytársat, mivel annak bejegyzésére csak 2013‑ban került sor.

96.

Következésképpen, még annak feltételezése esetén is, hogy az átruházásra az elbocsátást követően került sor, nincs okozati összefüggés az említett átruházás és az iskola működtetésében 2013 szeptemberében történt változás között, és az nem kérdőjelezheti meg a 2013 áprilisában bekövetkező elbocsátások jogszerűségét. Nincs nyilvánvaló kapcsolat a városi tanács Músicos által kért összegeinek nemfizetése és az In‑pulso későbbi nyertes ajánlata között. Ugyanis egyik fél sem, így a felperes sem kételkedett abban, hogy a valóban fizetésképtelenség miatt megszüntetett Músicos gazdasági helyzete volt az oka a csoportos elbocsátásnak.

97.

Ahogyan azt a Bíróság kiemelte a Dethier Équipement ítéletben, ( 54 ) a későbbi átruházás nem érinti azokat az elbocsátásokat, amelyeknek oka gazdasági, műszaki vagy szervezeti jellegű volt.

98.

A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésével azt szeretné megtudni, hogy sérti‑e a Charta 47. cikkét az a spanyol jogszabály, amely ítélt dolog hatálya okán köti az egyéni elbocsátást elbíráló, kérdést előterjesztő bíróságot egy korábbi ítélethez, amely helybenhagyta a munkáltató csoportos elbocsátásra vonatkozó döntését.

99.

A kérdést előterjesztő bíróság az első két kérdésre adandó igenlő választól teszi függővé e harmadik kérdést. Mivel a jelen helyzetben véleményem szerint nincs átruházás (első kérdés), és még ha lenne is, nem az volt az elbocsátás oka (második kérdés), a kérdést csupán röviden válaszolom meg, mivel a szóban forgó ügy szempontjából lényegtelen, ha a Bíróság legalább az előző kérdések valamelyike tekintetében osztja a véleményem.

100.

Ami harmadik kérdést illeti, az In‑pulso a res judicata elvre hivatkozik, és azt állítja, hogy szerinte elegendő jogorvoslati lehetőséget biztosítottak az első eljárásban benyújtott fellebbezések, miközben a spanyol kormány előadja, hogy erre a kérdésre nem szükséges válaszolni, és mindenesetre a vonatkozó spanyol eljárásjogi törvény nem sérti a Charta 47. cikkét. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a vonatkozó spanyol eljárásjog összhangban van a Charta 47. cikkével.

101.

Ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság helyesen megjegyzi, a Charta hatékony bírói jogorvoslatot biztosító 47. cikke közvetlenül alkalmazandó, amennyiben az irányelvből fakadó jogok végrehajtásáról van szó. ( 55 ) A felperes az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti jogára hivatkozik a foglalkoztatási jogviszonyának az In‑pulso kedvezményezettel – a vállalkozás átruházása esetén – történő folytatása érdekében.

102.

A Bíróság által feltett kérdésekre adott írásbeli és szóbeli válaszaikban az eljárásban részt vevő felek mindazonáltal megerősítették, hogy a spanyol jog szerint a kollektív jogi képviselők által az LJS 124. cikke (13) bekezdésének a 160. cikkével együttesen értelmezett b) pontja alapján kezdeményezett eljárásban hozott, a csoportos elbocsátásról szóló ítélet res judicata hatálya nem zárja ki az irányelv által biztosított jogorvoslatok egyéni érvényesítését. A spanyol jog szerint a kötelező erő kizárólag az eljárás tárgyára vonatkozik. Az LJS 160. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy az ítélt dolog hatálya ebben az összefüggésben azon egyéni keresetekre vonatkozik, amelyek „tárgya azonos vagy egymáshoz közvetlenül kapcsolódik”. A jelen egyéni keresetben felmerülő kérdés, azaz valamely egységnek a Músicosról az In‑pulsóra történő átruházása azonban nem tárgya a kollektív eljárásnak.

103.

A kollektív kereset tárgyában 2013 június 19‑én hozott ítélet azt állapítja meg, hogy az elbocsátást gazdasági okok indokolták, és nem került sor az iskolának az Ayuntamiento részére történő átruházására. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) a Tribunal Superior (felsőbíróság) 2013. június 19‑i ítéletét helyben hagyó másodfokú ítéletében tett megállapításai bevezető részében ( 56 ) egyértelműen meghatározza a kollektív eljárás tárgyát, kimondva, hogy a Músicos által állított gazdasági okokon kívül az a kérdés merült fel, hogy az oktatás Músicos általi abbahagyása az iskola Ayuntamiento részére történő átruházásához vezetett‑e. A jelen kérdés azonban nem az Ayuntamiento, hanem az In‑pulso részére történő átruházást érinti. Az alapeljárásban szereplő e tényállásra a kollektív eljárás nem terjedt ki. Az alapeljárás egy későbbi időpontban megvalósuló, és egy másik lehetséges kedvezményezettre vonatkozó tényállást érint. Az alperes In‑pulso, amely az alapeljárásban szóban forgó kedvezményezett, nem is létezett abban az időpontban, amikor a kollektív eljárásban 2013. június 19‑én ítélet született. A később megvalósuló tényállási elemek nem lehettek a kollektív eljárás tárgyai, amely a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben adott felvilágosítás szerint a kollektív eljárás tárgyában tartott szóbeli tárgyalás napján rendelkezésre álló tényállásra korlátozódott. E tárgyalásra 2013. május 22‑én került sor, és ezért az iskola In‑pulso általi, 2013 szeptemberében történő újranyitása nem volt tárgya a kollektív eljárásnak.

104.

Ily módon az átruházás – egyéni eljárásban a spanyol jog alapján történő – későbbi megállapítását nem zárja ki az ítélt dolog hatálya, mivel a kollektív kereset tárgyában hozott korábbi ítélet nem foglalkozott az In‑pulso részére történő átruházás kérdésével. Ezt nem csupán a spanyol kormány és a Bizottság erősítette meg, hanem ahogyan azt a Bizottság helyesen állította, az alapeljárásban első fokon eljáró bíróság (Juzgado de lo Social no. 4 de Valladolid [valladolidi szociális és munkaügyi bíróság]) is, amely az In‑pulso részére történő átruházásra vonatkozó megállapításait nem az ítélt dolog hatályára vonatkozó érvelésre alapította, hanem e kérdést azon érvek alapján döntötte el, hogy álláspontja szerint a tétlenség öt hónapos időszaka túl hosszú volt az átruházás megállapításához.

105.

Végül szeretném megemlíteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem kérdezte a Bíróságtól, hogy sérti‑e a Charta 47. cikkét az a tény, hogy az egyéni elbocsátás tárgyában hozott határozatában kötve volt a Tribunal Superior (felsőbíróság) 2013. június 19‑i, a kollektív kereset tárgyában korábban hozott ítéletének gazdasági okra vonatkozó megállapításához, hanem kérdésének tárgyát az átruházásra korlátozta. ( 57 )

106.

A fent kifejtettekre tekintettel azt indítványozom a Bíróságnak, hogy a Sala de lo Social del Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Kasztília és León autonóm közösség felsőbíróságának szociális és munkaügyi tanácsa, Spanyolország) által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdést a következőképpen válaszolja meg: