1. 

A jelen fellebbezéssel a Toshiba Corporation az Európai Unió Törvényszéke Toshiba kontra Bizottság ítéletének (T‑519/09, EU:T:2014:263, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította a Toshibának az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39.129 – „hálózati transzformátorok”‑ügy) 2009. október 7‑én hozott C(2009) 7601 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.

2. 

A jelen kereset alapján a Bíróságnak újból az EK 81. cikk (1) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése) értelmében vett „cél általi” versenykorlátozás fogalmát kell megvizsgálnia, pontosabban meg kell jelölnie az azon feltételek meghatározásához szükséges elemzési szempontokat, amelyek fennállása esetén egy gyakorlat ilyen korlátozásnak minősülhet.

3. 

A „nyilvános elhatárolódás” fogalma, valamint az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás ( 2 ) (a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) 18. pontja szintén a jelen eljárás középpontjában áll.

4.

Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése szerint:

„(1)   A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

5.

A 2006. évi iránymutatás 13. pontja szerint:

6.

Ugyanakkor a 2006. évi iránymutatás 18. pontja e szabálytól a következőkre történő hivatkozással eltér:

7.

A 2006. évi iránymutatás 37. pontja végül kifejti, hogy „[b]ár a jelen Iránymutatás meghatározza az általános módszertant a bírságok megállapítását illetően, azonban az egyes ügyek egyedisége vagy egy bizonyos ügy esetében az elrettentő hatás elérésének szükségessége okán a Bizottság eltérhet ezektől a módszerektől, valamint a 21. pontban megszabott határértékektől.”

8.

A jelen ügyben érintett ágazat a hálózati transzformátorok, a takaréktranszformátorok és a 380 kV vagy annál nagyobb feszültségű söntfojtók ágazata. A hálózati transzformátor nagy jelentőségű elektromos alkatrész, amelynek feladata a feszültség csökkentése vagy növelése egy áramkörön belül.

9.

A Toshiba Corporation (a továbbiakban: Toshiba) egy lényegében a következő három tevékenységi területen működő japán társaság: digitális termékek, elektronikus eszközök és alkatrészek, valamint infrastruktúra‑rendszerek.

10.

Az e társaságnak a szóban forgó ágazatban folytatott tevékenységeit illetően két fázis különíthető el a Bizottság által a vizsgálatának során figyelembe vett időszakban (amely 1999. június 9‑től 2003. május 15‑ig tartott, a továbbiakban: releváns időszak). 1999. június 9. és 2002. szeptember 30. között a Toshiba leányvállalatán, a Power System Co.‑n keresztül folytatott tevékenységet. 2002. október 1‑jétől kezdődően a fellebbező a tevékenységét a TM T&D‑n, a Toshiba és a Mitsubishi Electric közös vállalkozásán keresztül folytatta, amelyben ez a két vállalkozás a hálózati transzformátorok előállítására irányuló tevékenységét egyesítette.

11.

2008. szeptember 30‑án a Bizottság úgy döntött, hogy a hálózati transzformátorok piacát érintő eljárást indít. A kifogásközlést a Bizottság 2008. november 20‑án fogadta el. A Toshiba erre 2009. január 19‑én válaszolt. A meghallgatásra 2009. február 17‑én került sor.

12.

A vitatott határozattal a Bizottság megállapította, hogy a Toshiba a releváns időszak teljes tartama alatt egy olyan jogellenes kartellben vett részt, amely az EGT és Japán egész területére kiterjedt. A kartell a hálózati transzformátorok európai és japán gyártói között kötött szóbeli megállapodásból állt, amelynek tárgya az volt, hogy e két transzformátorgyártói csoport tiszteletben tartja egymás hazai piacait, és tartózkodik az azokon történő értékesítésektől (a továbbiakban: gentlemen’s agreement).

13.

A Bizottság ezt a gentlemen’s agreementet cél általi versenykorlátozásnak minősítette.

14.

A vitatott határozat (165)–(169) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta a szóban forgó eljárás alá vont egyes vállalkozások azon érvét, amely szerint ez a kartell nem gyakorolt hatást a versenyre, mivel a japán és az európai gyártók nem versenytársak az EGT piacára való belépés leküzdhetetlen akadályai miatt. Ebben a tekintetben a Bizottság lényegében arra hivatkozott, hogy a Hyundai koreai gyártó nemrég lépett be a hálózati transzformátorok európai piacára, illetve hogy a japán vállalkozások jelentős értékesítéseket könyveltek el az Egyesült Államokban. Márpedig ezeknek a vállalkozásoknak nem sikerült bizonyítaniuk, hogy az amerikai piacra történő belépés akadályai nagymértékben különböztek volna az európai piacra történő belépés akadályaitól.

15.

A gentlemen’s agreement szervezetét illetően a Bizottság rámutatott arra, hogy mindkét gyártói csoportnak ki kellett jelölnie a titkársági feladatok ellátására egy vállalkozást. Azt is megállapította, hogy a piacfelosztó megállapodást egy olyan második megállapodás egészítette ki, amely a csoport területéről származó ajánlati felhívásoknak a másik csoport titkárának történő bejelentésére irányult, annak érdekében, hogy azokat felosszák.

16.

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a releváns időszakban a vállalkozások évente egyszer vagy kétszer találkoztak, a találkozókra 1999. június 9‑től 11‑ig Malagában, 2000. május 29‑én Szingapúrban, 2000. október 29‑től november 1‑jéig Barcelonában, 2001. május 29‑én és 30‑án Lisszabonban, 2002. február 18‑án és 19‑én Tokióban, 2002. szeptember 26‑án és 27‑én Bécsben (a továbbiakban: bécsi találkozó), valamint 2003. május 15‑én és 16‑án Zürichben (a továbbiakban: zürichi találkozó) került sor. A Bizottság szerint ezek a találkozók többek között a gentlemen’s agreement megerősítésére szolgáltak.

17.

E megfontolások összességére tekintettel a Bizottság megállapította, hogy a Toshiba megsértette az EK 81. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét. Következésképpen a Bizottság a Toshibával szemben 13,2 millió euró összegű bírságot szabott ki. A TM T&D‑ről és a Mitsubishi Electricről a vitatott határozat nem rendelkezett.

18.

A Törvényszék Hivatalához 2009. december 23‑án benyújtott keresetlevelével a Toshiba négy jogalapra hivatkozva a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be. A jelen fellebbezés csak a Törvényszék által az előtte hivatkozott jogalapok közül háromra válaszolva kifejtett megfontolásokra vonatkozik.

19.

A második jogalap vizsgálata tekintetében, amely többek között a versenykorlátozás fennállására vonatkozott, a Törvényszék először megállapította, hogy a Bizottság jogosan jutott arra a következtetésre, hogy a gentlemen’s agreement versenykorlátozásra irányuló gyakorlatnak minősül, és hogy ebből következően versenyellenes hatásainak bizonyítására nincs szükség.

20.

Másodszor a Törvényszék elemezte a Toshiba azon érvét, amely szerint jellege ellenére a gentlemen’s agreement nem alkalmas a verseny korlátozására amiatt, hogy a japán gyártók nem versenytársai az európai vállalkozásoknak az EGT piacán. Ebben a tekintetben a Törvényszék rámutatott arra, hogy azt a kérdést, hogy egy olyan kartell, amelynek célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, nemcsak a megállapodás tartalmára, hanem azon gazdasági környezetre tekintettel is meg kell vizsgálni, amelybe ez a megállapodás illeszkedik, valamint hogy figyelemmel arra, hogy az EUMSZ 101. cikk nemcsak a tényleges versenyt, hanem a potenciális versenyt is védi, egy a gentlemen’s agreementhez hasonló megállapodás alkalmas arra, hogy korlátozza a tényleges vagy potenciális versenyt, hacsak az európai piacra történő belépésnek nincsenek leküzdhetetlen akadályai, amely így kizárna minden versenyt a japán gyártók részéről.

21.

Annak meghatározása érdekében, hogy a piacra lépés akadályai a jelen ügyben leküzdhetetlenek voltak‑e, a Törvényszék mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a gentlemen’s agreement léte önmagában olyan erős valószínűsítő körülménynek tekinthető, amely alátámasztja a japán és az európai gyártók közötti versenyhelyzet fennállását.

22.

A Törvényszék végül a vitatott határozat (91)–(98) preambulumbekezdésére hivatkozva megállapította, hogy a Hitachi japán gyártó európai ügyfelektől származó projekteket fogadott el. Egyébiránt megjegyezte, hogy a közigazgatási eljárás során a Hiatchi a Bizottsághoz intézett, 2009. március 30‑i levelében (a továbbiakban: a Hitachi levele) visszavonta az állításait, és kijelentette, hogy elfogadja a Bizottságnak a gentlemen’s agreement fennállására és tartalmára vonatkozó következtetéseit, ahogyan azok a kifogásközlésben szerepelnek.

23.

A harmadik jogalappal kapcsolatban, amely többek között a Toshibának a kartelltől való állítólagos elhatárolódására vonatkozott, a Törvényszék először emlékeztetett arra, hogy az, ha egy vállalkozás olyan találkozókon vesz részt, amelyek célja a verseny korlátozása – még ha azokon aktívan nem is működik közre –, és ezen találkozók témájától nyilvánosan nem határolódik el, amely ezáltal a többi vállalkozást arra engedi következtetni, hogy ez a vállalkozás az ezen találkozók eredményeként létrejött kartell tagja, úgy tekinthető, hogy ez a vállalkozás a szóban forgó kartellben részt vett.

24.

Végül elismerve azt, hogy a rendelkezésre álló dokumentumok kétségeket támaszthatnak a Toshibának a gentlemen’s agreementben a bécsi találkozót követően való részvételével kapcsolatban, a Törvényszék megállapította, hogy ezek a dokumentumok nem tudják bizonyítani, hogy a Toshiba ezen találkozó alkalmával már elhatárolta magát a gentlemen’s agreementtől.

25.

Ugyanis, ahogyan az ezekből a dokumentumokból kiderül, a bécsi találkozón részt vevő vállalkozások megerősítették a jogellenes kartellt, valamint a projektek bejelentésének abban előírt szabályait, és ebből a Törvényszék szerint az következik, hogy a gentlemen’s agreement részes felei, közöttük a Toshiba, meg akarták hosszabbítani ezt a megállapodást, legalábbis a következő találkozóig.

26.

Ami a Toshibának a kartellben a zürichi találkozóig való részvételével, valamint ezen találkozó versenyellenes céljának állítólagos hiányával kapcsolatos érveket illeti, a Törvényszék megállapította, hogy azok hatástalanok, mivel nem alkalmasak a Bizottság azon következtetésének megkérdőjelezésére, amely szerint a Toshiba 2003. május 15‑ig részt vett a gentlemen’s agreementben.

27.

Egyébiránt a Törvényszék megállapította, hogy a Toshiba nem állíthatja azt, hogy a TM T&D létrehozásakor megszüntette a kartellben való részvételét. A fellebbező ugyanis nyilvánosan nem határolódott el a kartelltől, és nem tájékoztatta a többi résztvevőt arról, hogy ez a közös vállalkozás a kartellben többé nem vesz részt.

28.

A bírság kiszámítására vonatkozó negyedik jogalappal kapcsolatban a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság helyesen alkalmazta a 2006. évi iránymutatás 18. pontjában előírt módszert, következésképpen nem fogadható el, hogy csak a Japánban és az EGT‑ben történt értékesítéseket kell figyelembe venni a bírság kiszámítása érdekében. Ebben a tekintetben a Törvényszék lényegében megállapította, hogy a Bizottság által a világpiaci részesedésekre vonatkozóan tett hivatkozás lehetővé teszi annak figyelembevételét, hogy a szóban forgó vállalkozások világszintű versenyképességét nem használták fel az EGT piacának megszerzésére.

29.

Ezenkívül a Törvényszék szerint a Bizottság joggal vette alapul azt a vélelmet, amely szerint a gentlemen’s agreement hiányában a japán gyártók piaci részesedése az EGT‑ben egyenlő lett volna azzal a részesedéssel, amellyel a világpiacon rendelkeztek.

30.

Egészen konkrétan a bírság arányos jellegével kapcsolatban a Törvényszék megállapította, hogy nem lenne megfelelő a japán gyártóknak az EGT‑ben történt tényleges eladásait figyelembe venni, mivel ez a jelen ügyben a Toshiba azért való honorálását jelentené, hogy tiszteletben tartotta a gentlemen’s agreementet. Ezenkívül a Törvényszék megállapította, hogy a világpiaci részesedéseket figyelembe vevő módszer egy, a világszinten versengő vállalkozások között létrejött piacfelosztó megállapodás esetében megfelelőbben tükrözi ezen vállalkozások arra vonatkozó képességét, hogy a többi piaci szereplőnek súlyos kárt okozzanak az európai piacon, és tájékoztatást ad a vállalkozásnak a kartell egésze hatékonyságához való hozzájárulásáról, vagy éppen fordítva, a kartell instabilitásáról abban az esetben, ha abban nem vett volna részt. Végül a Törvényszék megállapította, hogy egy ilyen megközelítés lehetővé teszi a piacra lépés azon esetleges akadályainak figyelembevételét, amelyek a világpiac különböző szegmenseiben állhatnak fenn.

31.

A Toshiba azt kéri, hogy a Bíróság:

32.

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Toshiba négy jogalapra hivatkozik.

33.

Az első jogalappal a Toshiba úgy érvel, hogy a Törvényszék hibás jogi kritériumot alkalmazott, amikor megállapította, hogy a japán hálózatitranszformátor‑gyártók az EGT piacán potenciális versenytársak, mivel az EGT piacára történő belépés akadályai nem leküzdhetetlenek, és mivel fennállt a gentlemen’s agreement. A Toshiba szerint a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy a japán gyártók tényleges és konkrét lehetőségekkel rendelkeztek‑e az EGT piacára történő belépéshez, és hogy az ilyen belépés gazdaságilag életképes stratégia lehetett‑e. A japán és az európai gyártók közötti potenciális verseny hiányában a gentlemen’s agreement nem sérthette meg az EK 81. cikket, és a Bizottságnak nem volt hatásköre az ügyben való eljárásra. Következésképpen a Toshiba vonatkozásában a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a vitatott határozatot pedig meg kell semmisíteni.

34.

A második jogalappal a Toshiba előadja, hogy a Törvényszék elferdítette egy levél tartalmát, amelyben egy, az eljárásban részt vevő másik fél (nevezetesen a Hitachi) azt állította, hogy nem vitatja a Bizottság megállapításait. A Bizottság úgy tekintette, hogy ez a levél felváltotta e vállalkozás azon korábbi kijelentéseit, miszerint az EGT piacán nem végzett értékesítéseket. A Toshiba szerint ezzel a Törvényszék bizonyítékokat ferdített el, és ez alapján állapította meg, hogy az EGT piacára történő belépés akadályai nem leküzdhetetlenek.

35.

A harmadik jogalappal a Toshiba előadja, hogy a Törvényszék – amikor megállapította, hogy a Toshiba arra vonatkozó érve, hogy nem vett részt a Zürichben tartott találkozón, „hatástalan” – ellentmondásos indokolást adott, a nyilvános elhatárolódást illetően téves jogi kritériumot alkalmazott, és ezáltal megsértette a személyes felelősség elvét. Ennélfogva a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a vitatott határozatot pedig meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben megállapítják, hogy a Toshiba 2003 májusáig részt vett a gentlemen’s agreementben.

36.

A negyedik jogalappal a Toshiba végül előadja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 18. pontját, amikor a Toshiba jogsértésben való súlyát a világszintű eladásai alapján állapította meg.

37.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és kötelezze a Toshibát az eljárás költségeinek a viselésére.

38.

Az első jogalapjával a Toshiba arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a gentlemen’s agreementet cél általi versenykorlátozásnak minősítette. A Toshiba szerint e megállapításhoz a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy az EGT piacára történő esetleges belépés a japán gyártók számára gazdaságilag életképes stratégia volt‑e. Márpedig a Törvényszék csak azt állapította meg, hogy a résztvevők potenciális versenytársaknak tekinthetők egyfelől azért, mert az EGT piacára történő belépés akadályai nem leküzdhetetlenek, másfelől pedig mivel fennállt a gentlemen’s agreement.

39.

Ez a jogalap tehát lényegében újból felveti a cél általi versenykorlátozás fogalmával, valamint annak a bizonyítékok tekintetében fennálló eljárási következményeivel kapcsolatos kérdést.

40.

Ahhoz, hogy egy megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy összehangolt magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozzon, az szükséges, hogy annak „célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása” legyen.

41.

A cél általi és a hatás általi versenykorlátozások közötti megkülönböztetés tehát benne rejlik a Szerződésben. Ez a különbség nem új, azonban meg kell állapítani, hogy számos olyan ügy középpontjában állt, amelyek az utóbbi években a jogtudomány részéről kritikai figyelmet kaptak. ( 3 )

42.

Az ítélkezési gyakorlat magyarázata ebben a tekintetben kétségtelenül kívánatosnak tűnik.

43.

Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének értelmében vett versenykorlátozó „célú vagy hatású” megállapodás vagy összehangolt magatartás fennállására vonatkozó feltétel vagylagos jellegét a Bíróság a hatvanas évek közepétől kezdődően az LTM‑ítélettel (56/65, EU:C:1966:38) állapította meg, és azóta is folyamatosan megerősíti. ( 4 )

44.

A Bíróság mindjárt az elején kifejtette, hogy e feltételnek a nem kumulatív, hanem a „vagy” kötőszóval jelzett vagylagos jellege miatt először is meg kell vizsgálni a megállapodás tulajdonképpeni célját, figyelembe véve azt a gazdasági környezetet, amelyben alkalmazásra kerül. ( 5 )

45.

Csak abban a másodlagos esetben kell ugyanis megvizsgálni a megállapodás hatásait, ha a szóban forgó megállapodás rendelkezéseinek elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot. Ebben az esetben a megállapodás megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny érezhetően akadályozva, korlátozva vagy torzítva volt. ( 6 )

46.

Felesleges tehát a megállapodás tényleges hatásainak figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. ( 7 ) Másképpen megfogalmazva nem szükséges vizsgálni a megállapodás hatásait, ha e magatartás versenyellenes célja bizonyítást nyert. ( 8 )

47.

E jelleg mérlegelése érdekében figyelembe kell venni többek között a megállapodás rendelkezéseinek tartalmát, az általa elérni kívánt célokat, valamint azon gazdasági és jogi összefüggéseket, amelyekbe e megállapodás illeszkedik. ( 9 ) Ezenfelül, még ha a felek szándéka nem is szükséges elem az összehangolt magatartás vagy megállapodás korlátozó jellegének meghatározásához, a Bizottságot vagy az uniós bíróságokat semmi nem akadályozza abban, hogy tekintetbe vegyék e szándékot. ( 10 )

48.

Egyébiránt elegendő, ha a megállapodás alkalmas arra, hogy negatív hatásokkal legyen a versenyre, vagyis ha a hátterét képező jogi és gazdasági összefüggéseket figyelembe véve ténylegesen képes arra, hogy a közös piacon megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa a versenyt. ( 11 ) Ahogyan azt Wahl főtanácsnok a CB kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában (C‑67/13 P, EU:C:2014:1958) kiemelte, noha „a célzott korlátozás fogalmának alkalmazásához vezető standardizáltabb értékelés feltételezi a vitatott megállapodás részletes és egyedi vizsgálatát, [ezt] egyértelműen meg kell különböztetni az eljárás alá vont vállalkozások magatartásai tényleges vagy potenciális hatásainak vizsgálatától”. ( 12 )

49.

A „cél általi korlátozások” és a „hatás általi korlátozások” közötti megkülönböztetés ugyanis azon a megállapításon alapul, hogy a vállalkozások közötti összejátszás bizonyos formái már jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére. ( 13 )

50.

„Általánosan elfogadott [tehát], hogy bizonyos összejátszásra irányuló magatartások, úgymint a kartellek révén való horizontális árrögzítéshez vezető magatartások úgy tekinthetők, hogy annyira valószínűen negatív hatásokkal járnak különösen az áruk és szolgáltatások árára, mennyiségére vagy minőségére, hogy úgy tekinthető, hogy az [EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének] alkalmazásában szükségtelen bizonyítani a piacra gyakorolt tényleges hatásaikat”. ( 14 ) Ugyanakkor „amennyiben [...] a vállalkozások közötti egyeztetés valamely típusának elemzése nem tár fel a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, meg kell vizsgálni az egyeztetés hatásait, és az egyeztetés megtiltásához olyan tényezők együttes megléte szükséges, amelyek azt bizonyítják, hogy a verseny működése érezhetően akadályozva vagy korlátozva volt, illetve torzult”. ( 15 )

51.

Nem jelenti a kifejezés bitorlását, ha ezt az ítélkezési gyakorlatot állandónak minősítem.

52.

Mindazonáltal az előbbiekben említett ítéletek közül az egyik legutóbbiban, az Allianz Hungária Biztosító és társai ítéletben (C‑32/11, EU:C:2013:160) a Bíróság több olyan elemet hozott fel, amelyet a gazdasági és jogi környezet értékelése során figyelembe kell venni, és amelyek zavart keltenek a „cél általi korlátozás” és a „hatás általi korlátozás” közötti megkülönböztetésnek a bizonyításra gyakorolt következménye tekintetében.

53.

A Bíróság szerint ugyanis „[a] szóban forgó jogi és gazdasági környezet értékelésének keretében figyelembe kell venni továbbá az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit”. ( 16 ) Ez konkrétan azt jelenti, hogy a verseny érintett piacon való megszűnése vagy jelentős meggyengülése kockázatának felméréséért felelős bíróságnak „különösen a piac szerkezetét, az alternatív értékesítései csatornák létezését és azok jelentőségét, valamint az érintett társaságok piaci erejét kell figyelembe vennie”. ( 17 )

54.

Ebben a tekintetben egyetértek Wahl főtanácsnoknak a CB kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában (C‑67/13 P, EU:C:2014:1958) tett megállapítással, amely szerint az ítélkezési gyakorlatban található ezen megközelítés „láthatóan kényessé tett[e] a vállalkozások között[i] megállapodások versenyellenes céljának vizsgálata és versenyhatásainak elemzése közötti szükségszerű különbségtételt”. ( 18 ) Hozzá hasonlóan úgy vélem, hogy „a választóvonal a cél általi és a hatás általi korlátozás fogalmai között [nem mosódhat el, és] hogy e fogalom alkalmazását egyértelműen körül kell határolni”. ( 19 ) Számomra úgy tűnik, hogy a jelen fellebbezés új lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy pontosítsa az ítélkezési gyakorlatát; erre vissza fogok térni azt követően, hogy bemutattam ezen elhatárolás előnyeit és szükségességét.

55.

Semmi nem teszi kétségessé az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének szövegében rejlő, versenykorlátozó „célú vagy hatású” megállapodás vagy összehangolt magatartás fennállására vonatkozó feltétel vagylagos jellegét.

56.

Az ezen megkülönböztetéshez fűződő érdek a bizonyításhoz kapcsolódik: egy cél általi korlátozás esetén nincs szükség annak a tényleges vagy potenciális versenyellenes hatásai bizonyítására az összeegyeztethetetlenségre vonatkozó rendelkezésre történő hivatkozás érdekében. ( 20 ) A versenyellenes cél megállapítása ugyanis elegendő a versenykorlátozásnak való minősítéshez, és ebből következően az elítéléshez. ( 21 ) Amennyiben a tervezett megállapodás (vagy összehangolt magatartás) versenyellenes célja bizonyítást nyer, a vizsgálat véget érhet, a jogsértés bizonyított, anélkül hogy az említett megállapodásnak (vagy összehangolt magatartásnak) a versenyre gyakorolt tényleges vagy potenciális hatásait bizonyítani kellene. ( 22 )

57.

Egyesek szerint a jogellenesség „vélelme” kapcsolódik a cél általi korlátozásokhoz. ( 23 ) E fogalom használata mindazonáltal zavart okozhat. Ahogyan azt Kokott főtanácsnok a T‑Mobile Netherlands és társai ügyre vonatkozó indítványában (C‑8/08, EU:C:2009:110) nagyon helyesen kifejtette, a cél általi versenykorlátozások tilalmát nem lehet úgy értelmezni, hogy „a versenykorlátozó cél csupán a jogellenesség egyfajta vélelmét keletkezteti, ami azonban megdönthető, ha a konkrét ügyben nem bizonyíthatók a piaci folyamatokra gyakorolt negatív hatások. Az ilyen értelmezés ugyanis arra vezetne, hogy az [EUMSZ 101. cikk] (1) bekezdésének két függetlenül egymás mellett álló tényállási alternatívája megengedhetetlen módon összekeveredne: egyrészt a versenykorlátozó célú összejátszás tilalma, másrészt a versenykorlátozó hatású összejátszás tilalma”. ( 24 )

58.

E kettősség előnyei ismertek. A korábbiakban kifejtett eljárási szempontból tanulmányozva a versenyellenes cél fogalmának alkalmazása „vitathatatlanul az előreláthatóság, és ezáltal a jogbiztonság forrása a vállalkozások számára, mivel lehetővé teszi számukra, hogy tudomást szerezzenek azokról a jogkövetkezményekről (különösen tilalmakról és szankciókról), amelyek egyes cselekményeiknek [...] következményei [...]. Ezáltal a versenykorlátozó célú kartellek azonosításának elrettentő hatása is van, valamint hozzájárul a versenyellenes magatartások megelőzéséhez. Végül, e fogalom az eljárásgazdaságosság forrása, mivel lehetővé teszi a versenyhatóságok számára, hogy egyes összejátszási formák megjelenése esetén következtessenek azok versenyellenes hatására, anélkül hogy el kellene végezniük az azok által az érintett piacra gyakorolt potenciális vagy tényleges hatások gyakran bonyolult és nehézkes vizsgálatát”. ( 25 )

59.

Mindazonáltal, ahogyan azt Wahl főtanácsnok a CB kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványában (C‑67/13 P, EU:C:2014:1958, 36. pont) kifejtette, ezen előnyök csak akkor jelentkeznek és csak akkor igazolhatóak, ha a cél általi korlátozás fogalmának alkalmazása egyértelmű körvonalakkal bír. Ugyanis, és ebben a tekintetben egyetértek Kokott főtanácsnoknak a T‑Mobile Netherlands és társai ügyre vonatkozó indítványában (C‑8/08, EU:C:2009:110) kifejtett álláspontjával, egyrészről a versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmát kétségkívül nem lehet túlságosan tágan értelmezni, ha azokra a lényegbevágó következményekre gondolunk, amelyeknek a vállalkozások az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértése esetén kiteszik magukat, azonban másrészről ugyanilyen kevéssé szabad a fogalmat túlságosan megszorítóan értelmezni, ha nem akarjuk a cél általi versenykorlátozás elsődleges jogi tilalmát félreértelmezni. ( 26 )

60.

Ebben a tekintetben el kell ismerni, hogy az Allianz Hungária Biztosító és társai ítéletet (C‑32/11, EU:C:2013:160) úgy tekintették, hogy az, még ha nem is törölheti el, legalábbis homályossá teheti a cél általi korlátozás és a hatás általi korlátozás közötti megkülönböztetést, ( 27 ) miközben nélkülözhetetlen az, hogy a cél általi korlátozás világos fogalma, valamint az annak meghatározásához szükséges szempontok rendelkezésre álljanak. ( 28 )

61.

Ahogyan azt ugyanis korábban megjegyeztem, ebben az ítéletben a Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás keretében hozzá forduló nemzeti bíróság számára kifejti, hogy a gazdasági és jogi környezet értékelése során e bíróságnak „különösen a piac szerkezetét, az alternatív értékesítései csatornák létezését és azok jelentőségét, valamint az érintett társaságok piaci erejét kell figyelembe vennie”. ( 29 )

62.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy összhangba lehet hozni a Bíróság előzőekben felidézett állandó ítélkezési gyakorlatát és az Allianz Hungária Biztosító és társai ítéletet (C‑32/11, EU:C:2013:160).

63.

Ahogyan arra a releváns ítélkezési gyakorlat vizsgálatának keretében emlékeztettem, nem szükséges egy megállapodás hatásait vizsgálni akkor, ha annak versenyellenes célja bizonyított. ( 30 ) Ugyanakkor és következésképpen elengedhetetlen meghatározni a szóban forgó megállapodás versenyellenes célját.

64.

E jelleg mérlegelése érdekében a felek szándéka nem szükséges elem, azt azonban adott esetben figyelembe lehet venni. ( 31 ) Ugyanakkor figyelembe kell venni a megállapodás rendelkezéseinek tartalmát, az általa elérni kívánt célokat, valamint azon gazdasági és jogi összefüggéseket, amelyekbe ez a megállapodás illeszkedik. ( 32 )

65.

Ugyanis, bár a versenyellenes hatásokat a cél általi versenykorlátozás keretében nem is szükséges bizonyítani, a szóban forgó versenykorlátozásnak egyértelműen olyan jellegűnek kell lennie, amely minimális hatást gyakorol a piacra. ( 33 )

66.

Másképpen megfogalmazva, a Wahl főtanácsnok által a CB kontra Bizottság ügyre (C‑67/13 P, EU:C:2014:1958, 41. pont) vonatkozó indítványában használt kifejezéssel élve, azon kérdés vizsgálata, hogy egy szerződés korlátozó célú‑e, nem választható el attól a gazdasági és jogi összefüggéstől, amelyben a felek azt megkötötték. ( 34 )

67.

A gazdasági és jogi összefüggések rendelkezésre állnak, hogy segítséget nyújtsanak az állítólagos cél általi korlátozás vizsgálatával megbízott hatóság részére a megállapodás gazdasági szerepének és valódi jelentőségének megértéséhez. ( 35 )

68.

Amint azt Kokott főtanácsnok a T‑Mobile Netherlands és társai ügyre vonatkozó indítványában (C‑8/08, EU:C:2009:110, 46. pont) kifejtette, a jogi és gazdasági összefüggések figyelembevétele tehát azt jelenti, hogy a vitatott megállapodásnak csupán konkrétan alkalmasnak kell lennie arra, hogy a közös piacon belüli verseny megakadályozásához, korlátozásához vagy torzításához vezessen.

69.

Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy a versenykorlátozó céllal rendelkező megállapodások azonosítása által hordozott, az előreláthatóság és a bizonyítási teher könnyítése terén jelentkező előnyök „veszélybe kerülnek, ha ez az azonosítás végső soron az említett megállapodás által a versenyre gyakorolt hatások olyan mélyebb vizsgálatától függ, amely jóval túlmutat a megállapodás részletes vizsgálatán”. ( 36 )

70.

Mindazonáltal egy felületes megközelítés tehát csak olyan magatartások esetén igazolható, amelyek – és itt újból egy Wahl főtanácsnok által használt kifejezést használok – a különösen súlyos káros hatás kockázatát hordozzák, ( 37 ) azaz olyan korlátozások esetén, amelyek jellegüknél fogva bizonyos fokú károsságot mutatnak. ( 38 )

71.

Az ilyen eljárás egyébként megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, amely szerint „az annak meghatározásakor lényeges jogi kritérium, hogy a vállalkozások közötti összejátszás tartalmaz‑e ilyen »cél általi« versenykorlátozást, abból a megállapításból ered, hogy az ilyen összejátszás önmagában elegendő károssági fokot mutat a verseny tekintetében”. ( 39 )

72.

Konkrétan úgy vélem, hogy a hatvanas évektől kezdődően összegyűlt tapasztalat alapján ezentúl megállapítható, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt esetek megfelelnek a benne rejlő károsság követelményének.

73.

Amennyiben ezen rendelkezés felsorolását a cél általi versenykorlátozások „kemény magjának” tekintjük, ( 40 ) ez megfelel a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő azon kettős követelménynek, amely egyfelől előírja, hogy az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt megállapodástípusok nem képezik a tiltott összejátszások kimerítő felsorolását, ( 41 ) kifejtve másfelől azt, hogy a cél általi versenykorlátozás fogalma nem értelmezhető kiterjesztően. ( 42 )

74.

Az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében kifejezetten említett megállapodások esetében ugyanis nem lehet eltérni a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatától, amely szerint a vitatott magatartás hihető alternatív magyarázata (a jelen esetben a kereskedelmi érdek hiánya) miatt nem lehet szigorúbb követelményeket támasztani az előterjesztendő bizonyítékokkal kapcsolatban. ( 43 ) Viszont, amennyiben nem kizárt, hogy más típusú, atipikus vagy összetett megállapodások célja alkalmas lehet arra, hogy a versenyt megakadályozza, korlátozza vagy torzítsa, azok megtiltása szükségesség teszi azon gazdasági és jogi környezet részletesebb elemzését, amelybe azok illeszkednek, anélkül azonban, hogy ez az elemzés a megállapodás hatásainak tanulmányozásához vezetne.

75.

A legújabb ítéletek, azaz a Siemens és társai kontra Bizottság ítélet (C‑239/11 P, C‑489/11 P és C‑498/11 P, EU:C:2013:866), és az Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet (C‑32/11, EU:C:2013:160), nem ellentmondásosak, és illeszkedhetnek az általam javasolt keretbe.

76.

Ezen ítéletek közül az elsőben a Bíróság többek között a cél általi versenykorlátozások területén a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó elvek Törvényszék általi alkalmazását vizsgálta. A Bíróság döntése tehát meghatározó jelentőséggel bír a jelen probléma szempontjából. Márpedig a Bíróság nemcsak azt állapította meg, hogy „a piacok felosztására irányuló megállapodásoknak már önmagukban versenykorlátozó céljuk van, és az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése által kifejezetten tiltott megállapodások csoportjába tartoznak”, ( 44 ) hanem ebből továbbá azt a következtetést is levonta, hogy „[e]z a cél nem igazolható az érintett versenyellenes magatartás gazdasági összefüggéseinek elemzése útján”. ( 45 )

77.

Ezen ítéletek közül a másodikban viszont a Bíróság egy olyan helyzettel szembesült, amelyet atipikusnak minősítenék – és amely mindenesetre nem tartozik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében foglalt egyik csoportba sem. Ez a sajátosság a magyarázata annak, hogy a Bíróság két fontos dolgot tisztázott a gazdasági és jogi összefüggések elemzésével kapcsolatban.

78.

A Bíróság mindenekelőtt megjegyezte, hogy ezen környezet értékelésének keretében „figyelembe kell venni […] az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit”. ( 46 )

79.

A Bíróság ezt követően az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező nemzeti bíróság figyelmébe ajánlva hozzátette, hogy a verseny megszűnése vagy jelentős meggyengülése kockázatának felmérése érdekében e bíróságnak a piac szerkezetét, és emellett „az alternatív értékesítési csatornák létezését és azok jelentőségét, valamint az érintett társaságok piaci erejét kell figyelembe vennie”. ( 47 )

80.

Álláspontom szerint ezen, a valamely megállapodás vagy kartell hatásainak elemzésével kacérkodó kiegészítő szempontok említése kizárólag az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló tényállás sajátosságával, valamint a Bíróság arra irányuló szándékával magyarázható, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára a lehető legteljesebb választ adja.

81.

Ebben az ügyben ugyanis olyan megállapodások soráról volt szó, amelyek alapján a gépjármű‑biztosítótársaságok kétoldalúan megállapodtak a gépjárműjavító műhelyként is működő gépjármű‑márkakereskedőkkel vagy az e márkakereskedőket képviselő szövetséggel az adott biztosítótársaság által biztosított járművek javítása után általa fizetendő javítási óradíjról, kikötve, hogy ez a díj többek között a márkakereskedő által közvetítőként a biztosítótársaság javára értékesített biztosítások számától és arányától függ. ( 48 )

82.

E gépjármű‑márkakereskedők tehát két szempontból álltak kapcsolatban a biztosítókkal. Egyrészt a biztosítók nevében kár esetén megjavították a biztosított gépkocsikat, másrészt e biztosítók közvetítőiként jártak el oly módon, hogy a gépkocsieladás vagy ‑javítás esetén saját biztosítási alkuszuk megbízottjaként gépjármű‑biztosításokat ajánlottak ügyfeleiknek.

83.

Az egyes megállapodásokat külön kezelve, önmagában tehát egyikük sem volt káros a rendes verseny megfelelő működésére az érintett piacon (egyfelől a károsult gépjárművek javításának piacán, másfelől pedig a gépjármű‑biztosítási alkuszi tevékenység piacán). Mindazonáltal, azokat együttesen és átfogóan elemezve, nem volt kizárt, hogy ezek a megállapodások ilyen hatást gyakorolnak.

84.

Az Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet (C‑32/11, EU:C:2013:160) 48. pontjában említett sajátos mérlegelési szempontok – nevezetesen az alternatív értékesítései csatornák létezésének, azok jelentőségének, valamint az érintett társaságok piaci erejének a figyelembevétele – tehát ennek az ügynek a sajátosságai, és azokat nem lehet általánosítani anélkül, hogy az ne eredményezné a cél általi korlátozások és a hatás általi korlátozások összemosását.

85.

Az ezen ítéletet követő ítélkezési gyakorlat megerősíti az Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet (C‑32/11, EU:C:2013:160) sajátos és elkülönült jellegét.

86.

A Bíróság ugyanis továbbra is emlékeztetett arra, hogy annak mérlegelése érdekében, hogy egy vállalkozások közötti megállapodás vagy egy vállalkozások társulása által hozott döntés elegendő károssági fokot mutat‑e, figyelembe kell venni a rendelkezéseinek tartalmát, az általa elérni kívánt célokat, valamint azon gazdasági és jogi összefüggéseket, amelyekbe az illeszkedik. Márpedig, noha úgy tűnik, hogy ezen összefüggések mérlegelését illetően a Bíróság ezentúl figyelembe vesz bizonyos, első alkalommal az Allianz Hungária Biztosító és társai ítéletben (C‑32/11, EU:C:2013:160) említett tényezőket, hivatkozva az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegére, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeire, ( 49 ) már nem fűzi hozzá az említett ítélet alapjául szolgáló ügyre jellemző részletes szempontokat.

87.

A cél általi versenykorlátozások fogalmával kapcsolatos ezen általános és előzetes megjegyzéseket követően két esetet különböztetek meg.

88.

Az elv a két esetben azonos: annak mérlegelése érdekében, hogy egy vállalkozások közötti megállapodás (vagy egy vállalkozások társulása által hozott döntés) jellegénél fogva elegendő károssági fokot mutat‑e ahhoz, hogy azt az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett „cél általi” korlátozásnak lehessen tekinteni, figyelembe kell venni a rendelkezéseinek tartalmát, annak tárgyát, azaz az általa elérni kívánt célokat, valamint azon gazdasági és jogi összefüggéseket, amelyekbe illeszkedik. Ez az elv mutatis mutandis az összehangolt magatartásokra is alkalmazandó.

89.

Amennyiben az ezen elemzésből levont következtetés pozitív, és a megállapodás, a vállalkozások társulása által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében kifejezetten említett valamelyik csoportba tartozik, a gazdasági és jogi összefüggések elemezése érintőlegesen végezhető el.

90.

Amennyiben ugyanebből az elemzésből ezzel szemben az következik, hogy a megállapodás, a vállalkozások társulása által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás nem tartozik az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében említett valamelyik esetkörbe, vagy olyan jellegzetességeket mutat, amelyek a megállapodást, a vállalkozások társulása által hozott döntést vagy az összehangolt magatartást atipikussá vagy összetetté teszik, a gazdasági vagy jogi összefüggések elemzésének részletesebbnek kell lennie.

91.

Ez utóbbi esetben az érintett termékek vagy szolgáltatások jellegét, valamint az érintett piac vagy piacok működésének és szerkezetének tényleges feltételeit, továbbá, kivételes esetekben, az Allianz Hungária Biztosító és társai ítélet (C‑32/11, EU:C:2013:160) 48. pontjában foglalt kiegészítő jellemzőket is figyelembe lehet venni a gazdasági és jogi összefüggések értékelése során. Ezenfelül, még ha a felek szándéka nem is szükséges elem a megállapodás, a vállalkozások társulása által hozott döntés vagy az összehangolt magatartás tanúsítása korlátozó jellegének meghatározásához, azt tekintetbe lehet venni. ( 50 )

92.

Az első jogalapjával a Toshiba arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy „egy, a gentlemen’s agreementhez hasonló olyan megállapodás, amelynek célja az, hogy az európai gyártókat a területükön a japán gyártóktól származó tényleges vagy potenciális versenytől megvédje, alkalmas arra, hogy korlátozza a versenyt, kivéve, ha az európai piacra történő belépésnek leküzdhetetlen akadályai vannak, ami teljesen kizárja a potenciális versenyt a japán gyártók részéről”. ( 51 )

93.

A Toshiba szerint a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy a japán gyártók tényleges és konkrét lehetőségekkel rendelkeztek‑e a piacra lépéshez, és hogy az ilyen belépés gazdaságilag életképes stratégia volt‑e. A Törvényszék tévesen csupán azt vizsgálta, hogy a piacra lépés akadályai l leküzdhetetlenek voltak‑e, és tévesen állapította meg azt, hogy a „Bizottság szorítkozhatott tehát annak bizonyítására, hogy az európai piacra történő belépés akadályai nem voltak leküzdhetetlenek”. ( 52 )

94.

Ezenkívül a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot akkor is, amikor a gentlemen’s agreement fennállására támaszkodott a japán gyártók és az európai gyártók közötti versenyhelyzet fennállásának bizonyítása érdekében annak megállapításakor, hogy „a gentlemen’s agreement léte önmagában olyan erős valószínűsítő körülménynek minősül, amely alátámasztja a japán és az európai gyártók közötti versenyhelyzet fennállását”. ( 53 )

95.

A Toshiba lényegében a Törvényszéknek az előtte kifejtett érvre adott válaszát kifogásolja, amely érv szerint a Bizottság nem folytatott le részletes gazdasági elemzést a helyzettel kapcsolatban.

96.

Márpedig ebben a tekintetben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a kifogásolt pontokat megelőzően megállapította:

97.

Számomra úgy tűnik, hogy ez az elemzés teljesen megfelel azon megközelítésnek, amelyet az előzőekben kifejtettem.

98.

Ugyanis, mivel a gentlemen’s agreement azon informális megállapodás megerősítése, amelynek értelmében az európai gyártók és a japán gyártók megállapodtak abban, hogy tartózkodnak a két csoport megfelelő területein történő értékesítésektől, annak cél általi korlátozásként való minősítése megfelel az ezen megállapodás‑ vagy kartelltípus közös értelmezésének. ( 54 )

99.

Következésképpen a valamely cél általi versenykorlátozás elismeréséhez kapcsolódó bizonyítási következményekkel, valamint a felülvizsgálat terjedelmével összhangban a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy „egy, a gentlemen’s agreementhez hasonló olyan megállapodás, amelynek célja az, hogy az európai gyártókat a területükön a japán gyártóktól származó tényleges vagy potenciális versenytől megvédje, korlátozhatja a versenyt, kivéve ha az európai piacra való belépésnek olyan leküzdhetetlen akadályai vannak, amelyek teljesen kizárják a potenciális versenyt a japán gyártók részéről, [és hogy] a Bizottság szorítkozhatott tehát annak bizonyítására, hogy az európai piacra történő belépés akadályai nem voltak leküzdhetetlenek”, ( 55 ) és ezt is tette a Bizottság, amikor egy japán gyártó ezen piacra történő belépésére utalt.

100.

A Törvényszék maga szintén téves jogalkalmazás nélkül tekinthette a gentlemen’s agreementet egy olyan „erős valószínűsítő körülménynek […], amely alátámasztja a japán és az európai gyártók közötti versenyhelyzet fennállását”, ( 56 ) valamint az európai piacra történő belépés akadályainak nem leküzdhetetlen jellegét is. A gentlemen’s agreement ugyanis önmagában a releváns gazdasági és jogi összefüggések egyik eleme.

101.

Az, ha a Törvényszék köteles lenne megvizsgálni, hogy „a japán gyártók tényleges és konkrét lehetőségekkel rendelkeztek‑e a piacra lépéshez, és hogy az ilyen belépés gazdaságilag életképes stratégia volt‑e”, ahogyan arra a Toshiba az első jogalapjának alátámasztása érdekében hivatkozik, szigorúbb követelmények támasztásához vezetne az előterjesztendő bizonyítékokkal kapcsolatban. Márpedig egy ilyen követelmény ellentétes lenne a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, ( 57 ) és az általános és előzetes megjegyzéseimben javasolt kerettel.

102.

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az első jogalap megalapozatlan.

103.

Annak bizonyítása érdekében, hogy az európai piacra történő belépés esetleges akadályai nem voltak leküzdhetetlenek, a Törvényszék nemcsak magára a gentlemen’s agreement fennállására, hanem arra is támaszkodott, hogy az abban részt vevő japán vállalkozások egyike európai ügyfelektől származó projekteket fogadott el.

104.

A Toshiba ezzel ellentétben arra hivatkozott, hogy a Hitachi vállalkozás a 2008. február 28‑i információkérésre adott válaszában és a meghallgatáson azt állította, hogy nem értékesített hálózati transzformátorokat az Unióban, illetve az EGT‑ben a 2001‑től 2003‑ig terjedő időszakban. Ezzel az állítással szemben a Törvényszék azt állapította meg, hogy „ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy később, a 2009. március 30‑i levelében a Hitachi visszavonta ezeket az állításokat, és kijelentette, hogy elfogadja a Bizottságnak a gentlemen’s agreement fennállására és tartalmára vonatkozó következtetéseit, ahogyan azok a kifogásközlésben szerepelnek”. ( 58 )

105.

A Toshiba úgy véli, hogy ezáltal a Törvényszék elferdítette a Hitachi levelének tartalmát, és azt elferdített módon értelmezte.

106.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 256. cikkből, valamint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésekre vonatkozhat, és hogy következésképpen a Törvényszék kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tények megállapítására és értékelésére, kivéve ha megállapításainak tárgyi pontatlansága az elé terjesztett iratokból ered. Másképpen megfogalmazva a tényállás értékelése, eltekintve a Törvényszék elé tárt bizonyítékok elferdítésétől, nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek. ( 59 )

107.

A tények állítólagos elferdítésének nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése. ( 60 )

108.

Márpedig a Hitachi levelének vizsgálatából nem tűnik ki, hogy a Törvényszék elferdítette volna a bizonyítékokat. Ugyanis abban egyértelműen fel van tüntetve, hogy a Hitachi elfogadja a gentlemen’s agreement fennállását és tartalmát a kifogásközlésben foglaltaknak megfelelően. Márpedig a Toshibának magából a kifogásközlésre adott válaszából kitűnik, hogy a három szerződésnek a Hitachi által az európai piacon történő elfogadásának kérdésére a Bizottság már az említett kifogásközlésben hivatkozott. ( 61 )

109.

A Törvényszék tehát a megtámadott ítélet 232–234. pontjában – a Hitachi levelében foglalt bizonyítékok elferdítése nélkül – megállapíthatta, hogy a Bizottság 2008. február 28‑i információkérésére adott válaszát és a meghallgatást követően a Hitachi visszavonta az állításait, és kijelentette, hogy elfogadja a Bizottságnak a gentlemen’s agreement fennállására és tartalmára vonatkozó következtetéseit, ahogyan azok a kifogásközlésben szerepelnek.

110.

Egyebekben megjegyzem, hogy a Toshiba által a fellebbezésének alátámasztására hivatkozott második jogalap csak a megtámadott ítélet 233. pontjára vonatkozik. Márpedig az azt közvetlenül megelőző pontban a Törvényszék már megállapítja, hogy a megtámadott határozatban a Bizottságnak a Hitachi által elfogadott három európai projektre történő hivatkozása „bizonyítja, hogy a piacra lépés akadályai nem voltak leküzdhetetlenek egy japán gyártó számára”. Márpedig a Toshiba a fellebbezésében nem kifogásolta sem ezt a pontot, sem pedig azokat, amelyekben a Törvényszék a kérdést elemzi (és amelyekre a Törvényszék az ítélete 233. pontjának végén utal). ( 62 )

111.

A Toshiba részéről e kifogásolás hiánya ellentmond a tények elferdítése lehetőségének, mivel annak – emlékeztetőül – nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése.

112.

Következésképpen azt a következtetést kell levonni, hogy a Hitachi levelének vizsgálata alapján nem állapítható meg, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette volna az abban foglalt bizonyítékokat.

113.

A Toshiba által hivatkozott harmadik jogalap a Toshiba gentlemen’s agreementben való részvételének időtartamára vonatkozik. Ez a jogalap három részre osztható. Először is a Törvényszék ítélete ellentmondásos indokolást tartalmaz a tényekre és a bizonyítékokra vonatkozó korábbi megállapításokkal kapcsolatban, ami azok elferdítését eredményezi. Másodszor a Törvényszék a nyilvános elhatárolódásra vonatkozó feltételt tévesen alkalmazta. Harmadszor a Törvényszék megsértette a személyes felelősség elvét, amikor megállapította, hogy a Toshiba azzal kapcsolatos kifogása, hogy nem vett részt a zürichi találkozón, „hatástalan”. A második és a harmadik rész gyakorlatilag a Törvényszék ugyanazon megfontolásaira vonatkozik, és azokat együttesem fogom megvizsgálni.

114.

A Toshiba szerint a Törvényszék ellentmondott önmagának, amikor a megtámadott ítélet 208. pontjában megállapította egyrészről azt, hogy a Toshiba „kizárta a jövőbeli találkozókon való részvételét”, másfelől pedig azt, hogy „kétségek vannak a [fellebbező] gentlemen’s agreementben való jövőbeli részvételével kapcsolatban” (a megtámadott ítélet 209. pontja), valamint hogy a részvétele a TM T&D részvételétől függ majd (a megtámadott ítélet 211. pontja).

115.

A Toshiba ezen állításai kétségkívül a megtámadott ítélet, valamint az annak alátámasztása érdekében hivatkozott iratok részben történő értelmezéséből erednek.

116.

A Törvényszék ugyanis az ítéletének 208. pontjában azt állapítja meg, hogy a Toshibának a TM T&D közös vállalkozás létrehozása miatt még döntenie kellett a jövőbeli találkozókon való részvételéről. A Törvényszék bizonyos dokumentumokból azt a következtetést vonta le, hogy a Toshiba minden bizonnyal kizárta, hogy ezeken az találkozókon egyénileg részt vegyen, azonban a többi résztvevő egyértelműen jelezte, hogy a Toshiba nélkül már nem fűződik érdek a gentlemen’s agreement fenntartásához.

117.

A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 210. pontjában megjegyezte, hogy egyik dokumentumból sem vonható le az a következtetés, hogy a Toshiba elhatárolódott volna a gentlemen’s agreementtől a bécsi találkozó során, az ítélet 211. pontjában teljesen logikusan annak megállapításával folytatja, hogy „a [fellebbező] által hivatkozott dokumentumokból az is kitűnik, hogy annak a [fellebbező] általi bejelentését követően, hogy a TM T&D‑nek az elkövetkezendő találkozókon való részvételéről még dönteni szükséges, illetve hogy a Toshiba részvétele ettől függ, az e találkozón részt vevő vállalkozások mégis megerősítették a gentlemen’s agreementet, és azon projektek bejelentésének szabályait, amelyek ennek a kartellnek a körébe tartoznak”.

118.

A Toshiba állításával ellentétben a hivatkozott dokumentumok mindegyike megerősíti azokat a bizonytalanságokat, amelyek egyrészről a Toshibának a következő találkozón való jelenlétével, másrészről pedig a gentlemen’s agreementben egyénileg vagy a TM T&D útján való részvételének további fennállásával kapcsolatosak.

119.

Mindenekelőtt a bécsi találkozóról készült, Okamoto (Fuji) által szerkesztett feljegyzés szerint a Toshibának a közös vállalkozás létrehozását követő találkozókon való részvételéről még nem született döntés. Noha ehhez zárójelben hozzá van fűzve, hogy „nem várható olyan vegyes döntés, amely a [Toshibaként] történő folytatást jelenti”, ezt a mondatot azonnal az „Igen vagy Nem” feltüntetése követi. Ezen elem járulékos jellegén kívül, amely a zárójelek használatából látható, az „igen vagy nem” alternatíva hozzáfűzése kétségtelenül azt jelenti, hogy ebben az esetben egy első érzésről van szó, amelyről még nem született döntés. ( 63 )

120.

Továbbá a Toshiba által előadottakkal ellentétben a Fujinak a Bizottság részére engedékenység címén tett nyilatkozatához csatolt értelmező feljegyzés nem csupán azt állítja, hogy „azt a lehetőséget, hogy a Toshiba a TM T&D létrehozását követően részt vesz a találkozókon (miközben a Mitsubishi azokon nem vesz részt), a Toshiba cáfolta”, hanem sokkal inkább jelzi azt is, hogy „mivel a Mitsubishi már nem vesz részt ezeken a találkozókon, döntést szükséges hozni annak megállapítása érdekében, hogy a TM T&D jogosult‑e ezeken a találkozókon részt venni”. ( 64 )

121.

Végül, pontatlan az a kijelentés, miszerint a bécsi találkozóról készült beszámoló nem világos, miközben az egyértelműen kijelenti, hogy a Toshibának a következő találkozókon való jövőbeni részvételéről „viszonylag gyorsan fognak dönteni”, továbbá kifejti, hogy a jövőbeli találkozóknak csak akkor lesz értelme, ha ez a részvétel folytatódik. A beszámoló ezen pontja ezenkívül azzal a megállapítással zárul, hogy ez a kérdés lesz a következő találkozó fő napirendi pontja. ( 65 ) Addig is a gentlemen’s agreementet megerősítik. ( 66 )

122.

Következésképpen azt a következtetést kell levonni, hogy azon iratok vizsgálata alapján, amelyekre a Törvényszék támaszkodott, nem állapítható meg, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette volna az azokban található ténybeli elemeket, és az alapján nem is jutott ellentmondásos indokolásra.

123.

A Toshiba szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a nyilvános elhatárolódásra vonatkozó kritériumot, amikor a megtámadott ítélet 218. pontjában elutasította a Toshiba azon alapuló érvét, hogy a TM T&D létrehozását követően nem vett részt a zürichi találkozón, mivel ezt az érvet hatástalannak minősítette. Másképpen megfogalmazva, a Toshiba a megtámadott ítélet 213. és 220. pontjára hivatkozással előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Toshibának a zürichi találkozóról való távolmaradása a nyilvános elhatárolódás kritériumának értékelése során nem bír jelentőséggel, miközben a Toshiba általa hivatkozott dokumentumokból előzetesen azt a következtetést vonta le, hogy kétség merült fel a Toshibának a kartellben való jövőbeni részvételét illetően.

124.

Noha a nyilvános elhatárolódásra vonatkozó kritériumra rendszeresen hivatkoznak azok a vállalkozások, amelyeknek versenyellenes magatartást rónak fel, meg kell állapítani, hogy az a Bíróság ítélkezési gyakorlatában ( 67 ) alig van kidolgozva, és a jogtudományban kevés érdeklődést tanúsítanak iránta. A Comap kontra Bizottság ítélet (C‑290/11 P, EU:C:2012:271) számomra megfelelőnek tűnik arra, hogy ezt körvonalazzam.

125.

Ebben az ítéletben ugyanis a Bíróság megállapította, hogy a nyilvános elhatárolódás fogalma és a versenyellenes magatartás folyamatosságának fogalma „olyan ténybeli helyzeteknek felelnek meg, amelyek fennállását az érdemben eljáró bíróságnak kell esetről esetre megállapítania az elé terjesztett »bizonyos egybeesések és valószínűsítő körülmények« mérlegelése alapján, valamint »a releváns bizonyítékok és valószínűsítő körülmények összességének átfogó értékelését« követően”. ( 68 ) Ebből a meghatározásból következik, hogy „[a]mennyiben a bizonyítékok megszerzése szabályszerűen történt, valamint az általános jogelveket, és a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó eljárási szabályokat tiszteletben tartották, kizárólag a Törvényszék feladata annak mérlegelése, hogy a hozzá benyújtott bizonyítékoknak milyen bizonyító erőt tulajdonít. E mérlegelés tehát, eltekintve a bizonyítékok elferdítésének esetétől, nem minősül a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek”. ( 69 )

126.

Ezt a megközelítést, amely megfelel a korábbi ítélkezési gyakorlatnak, ( 70 ) a Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ítélet (C‑70/12 P, EU:C:2013:351, 28–30. pont) is megerősítette.

127.

Általában a nyilvános elhatárolódásra olyan vállalkozás hivatkozik, amely valamely találkozón anélkül vett részt, hogy az annak során megvitatott megállapodásban vagy kartellben részt kívánt volna venni. A Bíróság ezen esetre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, amely a kérdésben született ítéletek korlátozott száma ellenére állandónak minősíthető, a következőképpen lehet összefoglalni: „valamely vállalkozás kartellben való részvételének bizonyításához elegendő az, ha a Bizottság bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás olyan találkozókon vett részt, amelyek során versenyellenes megállapodásokat kötöttek, anélkül hogy azok ellen nyilvánosan tiltakozott volna. Amennyiben a találkozókon való részvétel bizonyított, e vállalkozás feladata az arra vonatkozó bizonyítékok előterjesztése, hogy az említett találkozókon történő részvétele mögött nem volt versenyellenes szándék – úgy, hogy bizonyítja, a versenytársaival közölte, hogy a találkozókon az övéktől eltérő szándékkal vesz részt”. ( 71 ) Ebben a tekintetben a Bíróság hozzáteszi, hogy „a kartell többi résztvevőjének az érintett vállalkozás szándékával kapcsolatos értelmezése meghatározó annak mérlegelése tekintetében, hogy e vállalkozás valóban el kívánt‑e határolódni a jogellenes megállapodástól”. ( 72 )

128.

A jelen ügyben, a harmadik jogalap második és harmadik részével a Toshiba lényegében azt sugallja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Toshiba a zürichi találkozóig a gentlemen’s agreementben részt vevő félnek volt tekinthető annak ellenére, amit a Toshiba a bécsi találkozón 2002 szeptemberében az attól való elhatárolódás érdekében kijelentett, illetve hogy a 2003 májusi zürichi találkozón nem vett részt – legalábbis egyénileg –, valamint azon körülmény ellenére, hogy a Bizottság nem jelölte meg a TM T&D közös vállalkozást a vitatott határozat címzettjei között.

129.

Kétségtelen, hogy a jelen ügyben a tényállás kismértékben eltér az azon ítéletek alapjául szolgáló tényállástól, amelyekre az előbbiekben hivatkoztam. A jelen ügyben Toshiba azt állítja ugyanis, hogy nyilvánosan elhatárolódott a bécsi találkozó során azáltal, hogy bejelentette, hogy a következő találkozókon – legalábbis egyénileg – nem fog részt venni a Mitsubishivel való közös vállalkozás létrehozása miatt (amelynek részvételéről még döntést kellett hozni), és mindezt a zürichi találkozóról való távolmaradása megerősítette.

130.

Mindazonáltal még ebben a különleges esetben is úgy vélem, hogy az a kérdés, hogy a Toshiba tekinthető‑e a gentlemen’s agreementben részes félnek a bécsi találkozó és a zürichi találkozó közötti időszakban, ténybeli értékelés marad, amely a bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. ( 73 ) A Toshiba által hivatkozott jogalap „végső soron a Törvényszéknek a fellebbező nyilvános elhatárolódásának hiányára vonatkozóan elé terjesztett tényekkel és bizonyítékokkal kapcsolatos értékelését kérdőjelezi meg”. ( 74 )

131.

Ellentétben ugyanis a Total marketing services kontra Bizottság üggyel (C‑634/13 P, amely a Bíróság előtt folyamatban van), itt nem olyan helyzetről van szó, amelyben a legkisebb bizonyíték sincs arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos időpontot követően a szóban forgó vállalkozás továbbra is részt vett volna a vitatott kartellben. Ellenkezőleg, a Wahl főtanácsnok által az ugyanezen ügyre vonatkozó indítványában ( 75 ) alkalmazott megkülönböztetéssel élve, itt olyan helyzetről van szó, amelyben a kifejezett elhatárolódás hiánya lehetővé teszi azon, konkrét valószínűsítő körülményeken alapuló vélelem fenntartását, amely szerint egy versenyellenes célú találkozókon részt vevő vállalkozásról feltételezhető, hogy részt vett az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalom hatálya alá tartozó kartellben.

132.

Ugyanis, bár a Toshiba – amint azt a fellebbezés 25. pontjában előzetesen kifejti – már a Törvényszék előtti védekezése során hivatkozott arra, hogy nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a részvételét a bécsi találkozót követően folytatta volna, illetve hogy a gentlemen’s agreement többi résztvevője különböző körülmények alapján egyértelműen megértette, hogy a Toshiba nyilvánosan elhatárolódott ettől a megállapodástól, megállapítható, hogy mivel részt vett a különböző találkozókon, a bécsi találkozót is beleértve, az előbbiekben említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően neki kell bizonyítania azt, hogy nyilvánosan elhatárolódott a gentlemen’s agreementtől, ( 76 ) illetve hogy a szándékát a kartell többi résztvevője ennek megfelelően értelmezte. ( 77 )

133.

Ebben az összefüggésben a Törvényszék a Toshiba által e tekintetben elé terjesztett bizonyítékokat, pontosabban a bécsi találkozóról készített beszámolót, a Fujinál az erről a találkozóról készült belső feljegyzést, valamint a Fujinak az engedékenység címén tett nyilatkozatához csatolt értelmező feljegyzését megvizsgálta. ( 78 )

134.

Márpedig a Toshiba nem vitatta a Törvényszék ezzel kapcsolatos értékelését, ( 79 ) a megtámadott ítélet 209. és 211. pontjának a harmadik jogalap első részében történő vitatását kivéve. Ebben a tekintetben arra a következtetésre jutottam, hogy azon iratok vizsgálata alapján, amelyekre a Törvényszék támaszkodott, nem állapítható meg az azokban foglalt ténybeli körülmények elferdítése, illetve az sem, hogy ez a Törvényszék érvelésében ellentmondáshoz vezetett.

135.

Ellenkezőleg, ezek a dokumentumok a Toshibának a következő találkozókon való jövőbeli részvételével kapcsolatos kétséget mutatnak, és az ezzel kapcsolatos döntésig megerősítik a gentlemen’s agreementet.

136.

Következésképpen a harmadik jogalap második része – mivel kétségbe vonja a tényeknek és a bizonyítékoknak a Törvényszék általi értékelését, valamint az ezen bizonyítékok elferdítésének hiányában – elfogadhatatlan.

137.

Ami a harmadik jogalap harmadik részét illeti, úgy vélem, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor hatástalannak nyilvánította a Toshiba azon kifogásait, amelyek a Bizottság által az R. zürichi találkozón betöltött szerepével kapcsolatban adott értelmezésre, valamint a zürichi találkozó versenyellenes jellegének hiányára vonatkoznak.

138.

A Törvényszék jogosan állapította meg azt, hogy ezek a kifogások – azok megalapozottságának feltételezése mellett – nem alkalmasak a Bizottság azon megállapításának kétségbe vonására, amely szerint a Toshiba 2003. május 15‑ig részt vett a gentlemen’s agreementben. Ugyanis, noha a Törvényszék a megtámadott ítélet 220. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy „még abban az esetben is, ha a [fellebbező] a zürichi találkozón nem vett volna részt vagy ha ennek a találkozónak a célja nem lett volna versenyellenes, a [fellebbező] nyilvános elhatárolódásának hiányában úgy tekintendő, hogy a [fellebbező] a gentlemen’s agreementben részt vett az említett találkozóig”, ezt az ítélet 205–214. pontjában kifejtetteket alapul véve tette. Márpedig nemcsak, hogy a 220. pont nem képezi a fellebbezés tárgyát, de, amint azt a fentiekben bemutattam, a 205–214. pont sem mutatja a Törvényszék által elemzett tények és/vagy bizonyítékok elferdítését.

139.

Végül a Törvényszék ugyancsak jogosan állapította meg a megtámadott ítélet 221. pontjában, hogy a Toshiba nem hivatkozhat sikerrel a gentlemen’s agreementben való részvételének a TM T&D közös vállalkozás létrehozásakor, 2002. október 1‑jén történő megszüntetésére. Ebben az időpontban a Toshiba a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében nem határolódott el nyilvánosan a vitatott kartelltől, mivel ebben a tekintetben a kartell többi résztvevőjének az érintett vállalkozás szándékával kapcsolatos értelmezése a meghatározó. ( 80 ) A 2002. október 1‑jét megelőzően tartott bécsi találkozót követően ugyanis a Toshiba és/vagy a TM T&D részvétele még nem volt biztos a többi résztvevő számára. Ellenkezőleg, a többi résztvevő egyrészről megerősítette a gentlemen’s agreementet és az abból eredő, a projektek bejelentésére vonatkozó szabályokat, másrészről pedig megállapította, hogy a gentlemen’s agreement fenntartásához mindazonáltal semmilyen érdek nem fűződne, ha abban a Toshiba nem venne részt.

140.

Következésképpen a harmadik jogalap részben elfogadhatatlan és részben megalapozatlan.

141.

A negyedik jogalapjával a Toshiba azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a 2006. évi iránymutatás 18. pontját, amikor jóváhagyta, hogy a Bizottság az EGT‑ben történt eladások fiktív értékének kiszámítása érdekében a kartell résztvevőinek világszintű piaci részesedését alkalmazta.

142.

A 2006. évi iránymutatás említett pontja szerint, amennyiben egy jogsértés területi kiterjedése meghaladja az EGT területét, annak érdekében, hogy tükrözni lehessen az EGT‑n belüli összértékesítést, valamint az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos súlyát, a Bizottság megbecsülheti a jogsértés által érintett áruk vagy szolgáltatások eladásainak teljes értékét a releváns földrajzi piac egészére nézve (amely túllépi az EGT határait), majd ezen a piacon meghatározza a jogsértésben részt vevő vállalkozások értékesítésből való részesedését, és az így kapott részesedési arányokat a vállalkozások EGT‑n belüli összesített értékesítésére vetítheti.

143.

Az említett iránymutatás e rendelkezését tudomásom szerint az ICF kontra Bizottság ítélet (C‑467/13 P, EU:C:2014:2274) ( 81 ) kivételével a Bíróság még nem értelmezte.

144.

Mindazonáltal, mivel a 2006. évi iránymutatás 18. pontja az ezen iránymutatás 13. pontjában kimondott elvi szabálytól való eltérés, az ez utóbbi ponttal kapcsolatos megállapítások, és az a környezet, amelybe az illeszkedik, segíthetnek a 18. pont tartalmának meghatározásában.

145.

Ebben a tekintetben érdemes felidézni, hogy a 2006. évi iránymutatást az [EK] 81. cikkben és az [EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003 tanácsi rendelet ( 82 ) 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján a Bizottság által hozott határozatok átláthatóságának és objektív jellegének biztosítása érdekében fogadták el.

146.

Márpedig ez a cikk különösen arra irányul, hogy biztosítsa a bírság kellően elrettentő jellegét, amely igazolja az érintett vállalkozás gazdasági erejének figyelembevételét. ( 83 )

147.

A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának „célja az, hogy a vállalkozással szemben kiszabott bírság számításának a kiindulópontja olyan összeg legyen, amely tükrözi a jogsértés gazdasági jelentőségét és az e vállalkozás által abban képviselt súlyt”. ( 84 )

148.

Ily módon a Bíróság úgy véli, hogy a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának céljával ellentétes lenne az „eladások értékének” fogalmát akként értelmezni, hogy „az kizárólag az olyan eladások révén elért forgalomra vonatkozik, amelyek tekintetében megállapítást nyert, hogy azokra [a szóban forgó] kartell ténylegesen kihatott”. ( 85 )

149.

Amikor a 2006. évi iránymutatás 18. pontja eltér az ezen iránymutatás 13. pontjában meghatározott földrajzi terület körülhatárolásától annak érdekében, hogy azt az EGT‑n kívüli területre terjessze ki, ugyanezt a célt követi: a legmegfelelőbb módon tükrözni a vállalkozás jogsértésben betöltött szerepének súlyát.

150.

Márpedig magát ezt a célt az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja igazolja, amelynek célja, hogy biztosítsa a bírság kellően elrettentő jellegét az érintett vállalkozás gazdasági erejének figyelembevétele útján.

151.

E körülmények között a 2006. évi iránymutatás 18. pontjának szó szerinti értelmezése, amely arra irányulna, hogy „a releváns földrajzi piac […] (amely túllépi az EGT határait)” kizárólag a jogellenes kartell által érintett földrajzi területekre korlátozódjon, nem venné szükségszerűen figyelembe az érintett vállalkozás valódi gazdasági erejét, és következésképpen az elrettentés fentiekben említett célkitűzése ellen hathatna.

152.

A jelen ügy ennek tökéletes ábrázolása. Amennyiben ugyanis csak az EGT‑ben és a Japánban történt értékesítéseket vették volna figyelembe, a kartellnek legalább egy japán tagja mindenfajta bírság alól mentesült volna az európai piacon történő értékesítések hiánya miatt.

153.

Továbbá, általánosabban megfogalmazva, a 2006. évi iránymutatás 18. pontjának a Toshiba által képviselt megszorító értelmezése egy piacfelosztó megállapodás esetén ezen megállapodás betartásának honorálásához vezet. Az említett megállapodás betartásával ugyanis a vállalkozás egyáltalán nem végez értékesítési tevékenységet a partner területén, és ezáltal de facto és de jure mentesülne a bírság alól.

154.

A Törvényszék tehát helyesen – és anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot – állapította meg a megtámadott ítélet 281. pontjában azt, hogy „mivel a [fellebbező] olyan piacfelosztó megállapodásban vett részt, amelynek célja a japán gyártók EGT piacára történő belépésének korlátozása, a Bizottság jogosan állapította meg, hogy nem megfelelő egy olyan módszer alkalmazása, amely az EGT‑ben történt tényleges értékesítéseken alapul”, illetve az említett ítélet 282. pontjában azt, hogy „a szóban forgó jogsértés jellegére tekintettel, egy olyan módszer tükrözi megfelelően a jogsértés súlyát, amely a világpiaci részesedéseket veszi figyelembe”.

155.

Ezenkívül, bár az iránymutatást általában a Bíróság olyan magatartási szabályként értelmezi, amelytől a Bizottság az általános jogelvek – mint például az egyenlő elbánás elve és a bizalomvédelem elve – megsértésének terhe mellett nem térhet el, ( 86 ) a Bíróság azonban kifejtette, hogy ez az iránymutatás a Bizottság számára olyan, a gyakorlatban követendő, tájékoztató jellegű magatartási szabály marad, amelytől egyes esetekre nézve eltérhet, feltéve hogy az egyenlő elbánás elvével összeegyeztethető indokolással szolgál. ( 87 )

156.

Ezt a lehetőséget egyébként a 2006. évi iránymutatás 37. pontja kifejezetten tartalmazza, amely szerint „az egyes ügyek egyedisége vagy egy bizonyos ügy esetében az elrettentő hatás elérésének szükségessége okán a Bizottság eltérhet ezektől a [bírságkiszabási iránymutatás által megállapított általános] módszerektől”.

157.

Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság a határozatában kifejtette, miért volt igazolt a világpiacon történt értékesítések alkalmazása a jogsértéssel érintett területeken történt értékesítések helyett. Egyrészről ez „annak tulajdonítható, hogy a vállalkozásoknak az EGT‑ben és Japánban történt értékesítései nem tükrözik megfelelő módon az egyes vállalkozások jogsértésben betöltött szerepének súlyát”, ( 88 ) illetve másrészről, ha „a hálózati transzformátorok tekintetében csak az EGT‑ben és Japánban történt értékesítéseket kellene figyelembe venni, a Fujival szemben kiszabott bírság nulla lenne”. ( 89 )

158.

A Bizottság emellett arra is gondot fordított, hogy határozatát a 2006. évi iránymutatás 37. pontjára alapítsa, kifejtve, hogy „a bírság alapösszegének kiszámítására vonatkozó minden egyéb [az itt alkalmazottól eltérő] módszer önkényes és egyenlőtlen eredményre vezetne, valamint nem lenne elrettentő jellegű”. ( 90 )

159.

Következésképpen a negyedik jogalap is megalapozatlan.

160.

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely az ugyanezen szabályzat 184. cikk (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Toshibát, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

161.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: