A Törvényszék (negyedik tanács) T-218/00. sz., Cooperativa Mare Azzurro Socialpesca Soc. coop. arl, korábban Cooperativa Mare Azzurro Soc. coop. rl, Cooperativa vongolari Sottomarina Lido Soc. coop. rl kontra Európai Bizottság ügyben 2013. január 22-én hozott végzése ellen a Ghezzo Giovanni & C. Snc di Ghezzo Maurizio & C. által 2013. március 22-én benyújtott fellebbezés

(C-145/13. P. sz. ügy)

2013/C 207/02

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Ghezzo Giovanni & C. Snc di Ghezzo Maurizio & C. (képviselők: R. Volpe és C. Montagner ügyvédek)

A többi fél az eljárásban: Cooperativa Mare Azzurro Socialpesca Soc. coop. r.l., korábban Cooperativa Mare Azzurro Soc. coop. rl, Cooperativa vongolari Sottomarina Lido Soc. coop. rl, Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A Törvényszék 2013. január 23-i végzésével (a továbbiakban: megtámadott végzés) mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította a szociális terhek csökkentésére vonatkozó 2000/394/EK bizottsági határozat megsemmisítése iránt a Ghezzo Giovanni & C. s.n.c. által benyújtott keresetet.

Az első jogalappal a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék — az elé terjesztett kereset általa megállapított elfogadhatatlanságát illetően — nem szolgáltatott indokolást, és ezért a megtámadott végzés az 58. pontban sérti az indokolási kötelezettség általános elvét, és közelebbről a Törvényszék eljárási szabályzatának 81. cikkét.

A fellebbező második jogalapja az EK 87. cikk (1) bekezdésének (jelenleg az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése) megfelelő és kimerítő értelmezésének hiányára vonatkozik.

Szintén az EK 87. cikk (1) bekezdésének megsértését illetően a fellebbező az egyenlő bánásmódra és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elvek megsértésére hivatkozik azon az alapon, hogy míg 22 vállalkozás mentesült a kapott támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól, mivel az általuk előadott indokok elegendőnek bizonyultak, addig a fellebbező indokainak előadása nem bizonyult elegendőnek.

Ezenkívül a megtámadott végzés sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét is azáltal, hogy jogszerűnek nyilvánítja a bizottsági határozatot, amely szerint az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti támogatásokat nem kell visszatéríteniük az önkormányzati vállalkozásoknak (amelyek számára a Bizottság a határozat végrehajtása során megengedte, hogy a nyújtott támogatások jogszerűségének megítélése szempontjából szükséges információkat kiegészítsék), míg a fellebbezőtől a támogatás visszatéríttetését megelőzően egyáltalán nem kértek további dokumentumokat.

A fellebbezés az EK 87. cikk (1) bekezdése megsértésének további alátámasztása céljából azt is tartalmazza, hogy a megtámadott végzés nem szolgáltat indokolást azon megállapítás alátámasztására, hogy a fellebbező javára nyújtott támogatások érintik a tagállamok közötti kereskedelmet. Először a Bizottság, majd a Törvényszék is azt állapította meg, hogy a szóban forgó tehercsökkentések jogellenesek voltak, mivel a Közösségen belüli kereskedelem torzítása a halászati vállalkozásoknak nyújtott támogatások szerves részét képezi, anélkül azonban, hogy megvizsgálták volna a releváns piacot, illetve indokolással szolgáltak volna.

A megtámadott végzés sérti továbbá az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) pontját (jelenleg az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének a) pontja), mivel e kivétel alkalmazásának feltételeit a felperes esetére vonatkozóan nem vizsgálták. Konkrétan, Chioggia városában igen alacsony az életszínvonal és rendkívül alacsony a foglalkoztatottság.

Hasonlóképpen sérti a megtámadott végzés az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját (jelenleg az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja), amennyiben ezt a kivételt a felperes esetében nem tartja alkalmazhatónak, jóllehet erre vonatkozóan nem szolgál indokolással, és az EK 87. cikk (3) bekezdésének d) pontját (jelenleg az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének d) pontja), amennyiben ezt a kivételt annak ellenére nem tekinti alkalmazhatónak a felperes esetében, hogy — a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét megsértve — más velencei vállalkozásokra alkalmazhatónak ítéli meg.

Végül a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a „létező támogatások” hiányát, és ezáltal megsértette a 659/1999 rendelet (1) 1., 14. és 15. cikkét. Tagadhatatlan, hogy az egymást követő szabályozások a szociális tehercsökkentések évtizedes tendenciáját mutatják.

(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).