—

az Izpalnitelen direktor na Darzhaven fond „Zemedelie” Razplashtatelna agentsia képviseletében R. Porozhanov és D. Petrova ügyvédek,

—

a bolgár kormány képviseletében E. Petranova és D. Drambozova, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében S. Petrova és G. von Rintelen, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. január 27‑i 65/2011/EU bizottsági rendelet (HL L 25., 8. o.) 4. cikke (8) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Slancheva sila EOOD társaság (a továbbiakban: Slancheva sila) és az Izpalnitelen direktor na Darzhaven fond „Zemedelie” Razplashtatelna agentsia (állami mezőgazdasági alap – kifizető ügynökség ügyvezető igazgatója; a továbbiakban: DFZ‑RA) között az utóbbi által egy fotovoltaikus berendezésekből álló erőművel kapcsolatos program Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) való finanszírozására irányuló kérelem elutasításának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 277., 1. o.) szabályozza ezen alap tevékenységeit. E rendelet végrehajtási rendelkezéseit a 65/2011 rendelet tartalmazza.

4

A vidéki élet minőségére és a vidéki gazdaság diverzifikálására vonatkozó 3. tengely támogatási programja keretében az 1698/2005 rendelet 52. cikke a) pontja ii. alpontja az alábbiakat írja elő:

„[A] mikrovállalkozások létrehozásának és fejlesztésének támogatása a vállalkozási kedv ösztönzése és a gazdasági szerkezet fejlesztése céljából”.

5

A 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A különös rendelkezések sérelme nélkül, nem fizethető támogatás olyan kedvezményezett részére, akiről megállapították, hogy mesterségesen teremtette a támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülményeket azzal a céllal, hogy a támogatási rendszer céljaival ellentétes előnyhöz jusson.”

6

A 2007–2013 időszakra vonatkozó vidékfejlesztési programnak a „mikrovállalkozások létrehozásával és fejlesztésével” kapcsolatos támogatási program keretében vissza nem térítendő pénzügyi támogatása odaítélésének feltételeiről és módszeréről szóló 2008. augusztus 11‑i 29. sz. rendeletnek az alapeljárás tényállásának megvalósulása idején hatályos 2010. július 20‑i változatának 2. cikke kimondja, hogy:

„A támogatási program céljainak eléréséhez hozzájáruló projektek részesülnek támogatásban. Az intézkedés céljai a következők:

a növekedés elősegítése és új munkahelyek létrehozása a vidéki nem mezőgazdasági tevékenységet folyató mikrovállalkozásoknál;

a vidéki vállalkozások fejlődésének elősegítése;

a vidéki integrált turizmus fejlődésének elősegítése.”

7

E rendelet 4. cikke (2) bekezdésének 10. pontja úgy rendelkezik, hogy egyáltalán nem nyújtható támogatás a megújuló energiaforrásokból származó és villamoserőműben előállított eredő energia előállításához és értékesítéséhez, amennyiben annak kapacitása meghaladja az 1 megawatt teljesítményt.

8

A 29. sz. rendelet 6. cikke értelmében:

„[…].

2.   A megújuló energiaforrásokból származó energia előállításához és értékesítéséhez nyújtott pénzügyi támogatás az engedélyezett kiadások 80%‑át teszi ki, de nem haladhatja meg a 200000 eurónak megfelelő BGN összeget.

[…]”

9

A 29. sz. rendelet 7. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Nem fizethető támogatás olyan pályázó/kedvezményezett részére, akiről megállapították, hogy funkcionálisan önállótlan és/vagy mesterségesen teremtette a támogatási jogosultság megszerzéséhez szükséges körülményeket azzal a céllal, hogy a támogatási rendszer céljaival ellentétes előnyhöz jusson.”

10

A 29. sz. rendelet kiegészítő rendelkezéseinek 30. és 31. pontja így szól:

11

A „Mikrovállalkozások létrehozásának és fejlesztésének támogatása” nevű vidékfejlesztési programja keretében a Slancheva sila 2009. május 13‑án egy fotovoltaikus erőmű építésére vonatkozó projekttel kapcsolatos finanszírozási kérelmet nyújtott be DFZ‑RA‑hoz.

12

A Slancheva sila meghatalmazottja D. Mitsov, miközben e társaság egyedüli tagja és ügyvezetője S. Mitsova. E két személy házaspár.

13

A Slancheva sila által benyújtott finanszírozási kérelem először egy, a Slancheva sila és a telek tulajdonosai, vagyis D. Mitsov és S. Mitsova között az azon telek tekintetében kötött bérleti szerződést tartalmaz, amelyen a fotovoltakius erőművet fel kívánják építeni. Másodszor e kérelem a Korina Export EOOD – amelynek egyedüli tagja és ügyvezetője D. Mitsov – és a Slancheva sila közötti, az építési jog átruházásáról szóló okiratot tartalmaz.

14

A Slancheva sila kérelmének vizsgálata során a DFZ‑RA megállapította, hogy az érintett telek két olyan telekkel szomszédos, amelyek tekintetében két, a Slancheváéval azonos projektre az ugyanazon programból származó támogatás iránti kérelmet nyújtottak be. E két telek tulajdonosa D. Mitsov és S. Mitsova. Az e területekkel kapcsolatos építési jogokat ugyancsak a Korina Export EOOD ruházta át.

15

A három projekt megvalósításával ugyanazt a társaságot, a 3 K AD‑t bízták meg.

16

Tekintettel e körülményekre, és arra a tényre, hogy a három, fotovoltaikus erőmű építésére vonatkozó projekt ugyanazt a székhelyet tünteti fel, a DFZ‑RA ügyvezető igazgatója a 2011. december 9‑i határozatával megtagadta a Slancheva sila beruházási projektjének kofinanszírozását, úgy ítélve meg, hogy a funkcionális önállóság hiánya, illetve a támogatásból való részesüléshez szükséges, mesterségesen megteremtett körülmények, valamint a támogatási program céljával ellentétes előnyben való részesülés szándéka bizonyított.

17

Így különösen, a DFZ‑RA ügyvezető igazgatója úgy vélte, hogy a Slancheva sila meg akarta kerülni az egyes projektekre nyújtható maximális támogatás felső határát, vagyis a 200000 eurónak megfelelő bolgár leva összeget.

18

A Slancheva sila az Administrativen sad Sofia‑grad előtt kérte a DFZ‑RA elutasító határozatának megsemmisítését.

19

E bíróság úgy ítéli meg, hogy a jogvita megoldása a 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdése szerinti „mesterségesen megteremtett körülmények” fogalom értelmezésétől függ.

20

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a bolgár közigazgatásban e fogalmat tágan értelmezik, és az a következő jelekre támaszkodik: az érintett személyek közötti jogviszony és azok azonossága, valamint a projektek és az érintett társaságok székhelyének azonossága.

21

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy saját ítélkezési gyakorlatából a mesterségesen megteremtett körülmények fogalmának szűkebb értelmezése következik. Az ítélkezési gyakorlat szerint pusztán a közös körülmények fennállása nem elegendő a támogatás kifizetéséhez megkövetelt körülmények mesterséges voltának bizonyításához. E gyakorlat azt követeli meg ugyanis, hogy a DFZ‑RA bizonyítsa a jogi személyek és/vagy harmadik személy között a támogatási program céljaival ellentétes előnyhöz jutás érdekében való szándékos együttműködést.

22

Ilyen körülmények között az Administrativen sad Sofia‑grad felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

23

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyrészt a 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdése alkalmazásának feltételeire, másrészt e rendelkezésnek a bolgár jogalkotás és ítélkezési gyakorlat általi értelmezésére irányulnak.

24

Ennélfogva először is az első és a negyedik–hetedik kérdést kell együtt elemezni, majd másodszor a második és a harmadik kérdésre kell választ adni.

25

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseivel lényegében a 65/2011 rendelet 4. cikke (8) bekezdésének alkalmazási feltételeit kívánja tisztázni.

26

Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a bolgár közigazgatás azon indokból utasította el a Slancheva sila által a mikrovállalkozások létrehozásának és fejlesztésének a vállalkozási kedv ösztönzése és a gazdasági szerkezet fejlesztése céljából nyújtott támogatás alapján javasolt beruházási projektet, hogy e társaság visszaéléssel próbálta elérni az EMVA támogatási programjából származó támogatásban való részesülését.

27

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós rendeletek alkalmazását nem lehet a gazdasági szereplők visszaélésszerű magatartására kiterjeszteni (lásd ebben az értelemben a C-279/05. sz., Vonk Dairy Products ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-239. o.] 31. pontját).

28

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy a Slancheva sila beruházási projektje formailag megfelel a mikrovállalkozások létrehozására és fejlesztésére vonatkozó támogatás nyújtásához az 1698/2005 rendelet 52. cikke a) pontjának ii. alpontjában, valamint a bolgár szabályozásban megkövetelt támogathatósági szempontoknak.

29

Márpedig a Bíróság már kimondta, hogy a visszaélésszerű gyakorlat bizonyításához egyrészt olyan objektív körülmények együttes fennállása szükséges, ahol az uniós szabályozás által előírt feltételek formális tiszteletben tartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja, másrészt pedig egy szubjektív elem, vagyis az uniós szabályozás alapján való előnyszerzésre irányuló szándék fennállása, amikor mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket (a C-515/03. sz. Eichsfelder Schlachtbetrieb ügyben 2005. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-7355. o.] 39. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Végül a Bíróság megjegyezte, hogy a nemzeti bíróság feladata e két elem meglétének megállapítása, amit a nemzeti jog szabályainak megfelelően úgy kell bizonyítani, hogy az uniós jog hatékonysága ne sérüljön (lásd ebben az értelemben a C-110/99. sz. Emsland-Stärke ügyben 2000. december 14-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-11569. o.] 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

31

Ebben az összefüggésben kell a 65/2011 rendelet 4. cikke (8) bekezdésének értelmében a támogatásban és a „célokkal ellentétes” előnyben részesülés érdekében „mesterségesen megteremtett körülmények” fogalmát értelmezni.

32

Először is az objektív elemet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1698/2005 rendelet (46) preambulumbekezdésének értelmében az EMVA‑ból nyújtott vidékfejlesztési támogatás célja különösen „a gazdálkodási tevékenységek nem mezőgazdasági tevékenységek felé történő diverzifikálása és a nem mezőgazdasági ágazatok fejlesztése, a foglalkoztatás elősegítése […], a vidéki területeket vonzóbbá tévő beruházások végrehajtása révén a gazdasági és társadalmi visszaesés és a vidék elnéptelenedése felé mutató tendenciák visszafordítása érdekében.”

33

Így különösen az 1698/2005 rendelet 52. cikkének – amelynek alapján az alapeljárásban a beruházási projektre vonatkozó támogatást kérték – célja a vidéki gazdaság diverzifikálására szolgáló intézkedések támogatása, és az magában foglalja a mikrovállalkozások vállalkozási kedvének ösztönzése és a gazdasági szerkezet fejlesztése céljából történő létrehozására és fejlesztésére vonatkozó támogatásokat.

34

Ennek keretében a 29. sz. rendelet korlátozásokat ír elő az olyan megújuló energiaforrásokból származó energia előállításával és értékesítésével kapcsolatos beruházási projektekhez az EMVA–ból nyújtott finanszírozással kapcsolatosan, amelyek az 1698/2005 rendelet 52. cikkében meghatározott kategóriájú intézkedés hatálya alá tartoznak. Egyrészt tehát az EMVA‑ból nyújtható finanszírozás legnagyobb összege kedvezményezettenként 200000 euróra korlátozódik. Másrészt a finanszírozás kizárólag olyan villamoserőművekre vonatkozik, amelyek kapacitása nem haladja meg az 1 megawatt teljesítményt.

35

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az következik, hogy a Slancheva sila fotovoltaikus erőműre vonatkozó projektjének EMVA‑ból való finanszírozását azért utasították el, mert a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság az alapeljárás tárgyát képező körülményekre tekintettel úgy vélte, hogy e társaság meg akarta kerülni a nemzeti szabályozás által előírt korlátozásokat oly módon, hogy harmadik személyekkel – akik maguk is az EMVA érintett támogatási programjának pályázói – megállapodott abban, hogy egyetlen projektet mesterségesen három kisebb méretű projektre osztják fel.

36

Mindazonáltal ez a körülmény önmagában nem elegendő annak kizárására, hogy a Slancheva sila által benyújtott beruházási projekt hozzájárul az 1698/2005 rendeletben meghatározott célkitűzések eléréséhez.

37

E tekintetben, amennyiben a nemzeti közigazgatási hatóság azt állítja, hogy a Slancheva sila meg akarja kerülni a támogatható projektek méretére, valamint a támogatás kedvezményezettenként nyújtható legnagyobb összegére vonatkozó korlátozásokat, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy e szándék következményeként az 1698/2005 rendelet 52. cikke a) pontjának ii. alpontjában meghatározott célok nem érhetők‑e el.

38

Ezzel összefüggésben e bíróságnak a mikrovállalkozás fogalmát kell figyelembe vennie különösen, amely vállalkozástípus alapítása és fejlesztése a mikro‑, kis‑ és középvállalkozások meghatározásáról szóló, 2003. május 6‑i 2003/361/EK bizottsági ajánlás (HL L 124., 36. o.) melléklete 2. cikkének (3) bekezdéséből következően az 1698/2005 rendelet 52. cikkében meghatározott támogatás célja.

39

Másodszor a szubjektív elem tekintetében a nemzeti bíróság feladata a jogvita tárgyát képező finanszírozási kérelem valós tartalmának és jelentésének megállapítása (a C-255/02. sz., Halifax és társai ügyben 2006. január 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-1609. o.] 81. pontja).

40

Ezáltal a szóban forgó bíróság által az EMVA‑ból származó kifizetésből való részesüléshez megkövetelt körülmények megteremtése mesterséges jellegének megállapítása érdekében figyelembe vehető elemek közé tartoznak az érintett beruházásban részt vevő személyek közötti jogi, gazdasági és/vagy személyes kapcsolatok (lásd ebben az értelemben fent hivatkozott Emsland‑Stärke ügyben hozott ítélet 58. pontját).

41

E szubjektív elem megléte összejátszás bizonyításával is megállapítható, amely az EMVA támogatási programjából származó támogatásra pályázó különböző befektetők közötti szándékos együttműködés formáját is öltheti, különösen akkor, ha a beruházási projektek azonosak, és e projektek között földrajzi, gazdasági, funkcionális, jogi és/vagy személyes kapcsolatok állnak fenn (lásd analógia útján a fent hivatkozott Vonk Dairy Products ügyben hozott ítélet 33. pontját).

42

Mindazonáltal a Bíróság úgy ítélte meg, hogy valamely projekt finanszírozása nem tagadható meg, amennyiben a szóban forgó beruházásnak lehet más magyarázata is, mint pusztán az EMVA támogatási programjából való részesülés elérése (lásd analógia útján a fent hivatkozott Halifax és társai ügyben hozott ítélet 75. pontját).

43

Ennélfogva a 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy alkalmazási feltételei megkövetelik egy objektív és egy szubjektív elem fennállását. A két elem közül az első vizsgálatát illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak az a feladata, hogy figyelembe vegye az adott ügy azon objektív körülményeit, amelyek alapján megállapítható, hogy az EMVA támogatási programja által követett cél nem érhető el. A második elem vizsgálatát illetően a kérdést előterjesztő bíróságnak az a feladata, hogy figyelembe vegye azokat az objektív elemeket, amelyek arra engednek következtetni, hogy valamely pályázó mesterségesen teremtette meg az EMVA támogatási programjából származó támogatás megszerzéséhez szükséges körülményeket azzal a céllal, hogy a támogatási rendszer céljaival ellentétes előnyhöz jusson. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság nem csupán a hasonló beruházási projektekben részt vevő személyek közötti jogi, gazdasági és/vagy személyes kapcsolatokra, hanem az e személyek közötti szándékos együttműködés létezését tanúsító jelekre is támaszkodhat.

44

Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes egyrészről az olyan nemzeti szabályozás, amely az EMVA támogatási programjából nyújtható támogatás kifizetésének megtagadását írja elő, amennyiben valamely beruházási projekt funkcionálisan nem önálló, valamint másrészről a nemzeti bíróságok azon ítélkezési gyakorlata, amely megállapítja a támogatásból való részesüléshez szükséges körülmények mesterséges megteremtését, amennyiben jogi kapcsolat áll fenn az ilyen támogatásra pályázók között.

45

Amint az a jelen ítélet 29. pontjából kitűnik, a 65/2011 rendelet 4. cikke (8) bekezdésének alkalmazása két, egyrészt objektív, másrészt szubjektív feltétel együttes fennállását feltételezi.

46

Ezen összefüggésben ugyan igaz, hogy a valamely támogatás pályázói közötti jogi kapcsolat létezésére utaló körülmények kérdést előterjesztő bíróság általi megállapítása, sőt, a különböző érintett beruházási projektek közötti funkcionális önállóság hiánya olyan jeleknek minősülnek, amelyek a 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdése értelmében vett, a támogatásból való részesüléshez szükséges körülmények mesterséges megteremtésére engednek következtetni, ám ettől még az adott ügy összes körülményére figyelemmel kell ennek értékelését elvégezni.

47

Így különösen, a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az alapeljárás objektív elemeinek összességéből az következik, hogy a szóban forgó beruházási projektek körülményei megválasztásának alapvető célja a támogatási program alapján fizetendő támogatásban való részesülés, a szóban forgó program céljaival kapcsolatos minden egyéb magyarázat kizárásával.

48

Ennélfogva a 65/2011 rendelet 4. cikkének (8) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az EMVA támogatási programjából való kifizetés iránti kérelmet pusztán azon indokból utasítsák el, hogy valamely, az e program támogatásában részesülésre pályázó beruházási projekt funkcionálisan nem önálló, vagy hogy jogi kapcsolat áll fenn az e támogatásra pályázók között, anélkül hogy az adott ügy egyéb objektív elemeit figyelembe vennék.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: