This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62012CJ0360
Judgment of the Court (Fourth Chamber), 5 June 2014.#Coty Germany GmbH v First Note Perfumes NV.#Request for a preliminary ruling from the Bundesgerichtshof.#Judicial cooperation in civil matters — Regulations (EC) Nos 40/94 and 44/2001 — Community trade mark — Article 93(5) of Regulation (EC) No 40/94 — International jurisdiction relating to infringement — Determination of the place where the harmful event occurred — Cross-border participation by several persons in a single unlawful act.#Case C‑360/12.
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. június 5.
Coty Germany GmbH kontra First Note Perfumes NV.
A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A 40/94/EK rendelet és a 44/2001/EK rendelet – Közösségi védjegy – A 40/94/EK rendelet 93. cikkének (5) bekezdése – Joghatóság bitorlással összefüggő ügyekben – A káresemény bekövetkezési helyének meghatározása – Több személy ugyanazon jogellenes cselekményben való határokon átnyúló részvétele.
C‑360/12. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2014. június 5.
Coty Germany GmbH kontra First Note Perfumes NV.
A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A 40/94/EK rendelet és a 44/2001/EK rendelet – Közösségi védjegy – A 40/94/EK rendelet 93. cikkének (5) bekezdése – Joghatóság bitorlással összefüggő ügyekben – A káresemény bekövetkezési helyének meghatározása – Több személy ugyanazon jogellenes cselekményben való határokon átnyúló részvétele.
C‑360/12. sz. ügy.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2014:1318
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2014. június 5. ( *1 )
„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés — A 40/94/EK rendelet és a 44/2001/EK rendelet — Közösségi védjegy — A 40/94/EK rendelet 93. cikkének (5) bekezdése — Joghatóság bitorlással összefüggő ügyekben — A káresemény bekövetkezési helyének meghatározása — Több személy ugyanazon jogellenes cselekményben való határokon átnyúló részvétele”
A C‑360/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2012. július 31‑én érkezett, 2012. június 28‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Coty Germany GmbH, korábban Coty Prestige Lancaster Group GmbH,
és
a First Note Perfumes NV között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettete, a negyedik tanács tagjaként eljáró bíró, M. Safjan (előadó), J. Malenovský és A. Prechal bírák,
főtanácsnok: N. Jääskinen,
hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. szeptember 19‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
a Coty Germany GmbH, korábban Coty Prestige Lancaster Group GmbH, képviseletében K. Schmidt‑Hern és U. Hildebrandt Rechtsanwälte, |
— |
a First Note Perfumes NV képviseletében M. Dinnes Rechtsanwalt, |
— |
a német kormány képviseletében F. Wannek és J. Kemper, valamint T. Henze, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében A. Robinson, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a svájci kormány képviseletében D. Klingele, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Európai Bizottság képviseletében F. Bulst és M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának 2013. november 21‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 93. cikke (5) bekezdésének és a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.). 5. cikke 3. pontjának értelmezésére vonatkozik. |
2 |
Ezt a kérelmet a Coty Germany GmbH (a továbbiakban: Coty Germany), korábban Coty Prestige Lancaster Group GmbH és a First Note Perfumes NV (a továbbiakban: First Note) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő egy közösségi védjegy és a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvény (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb) azáltal történő állítólagos megsértése tárgyában, hogy Belgiumban hamisított termékeket adtak el egy német vállalkozónak, aki azokat Németországban továbbértékesítette. |
Jogi háttér
A 40/94 rendelet
3 |
A 40/94 rendelet tizenötödik preambulumbekezdése kimondja: „mivel a közösségi védjegyek érvényessége és bitorlása tárgyában hozott határozatoknak a Közösség egész területére kiterjedő hatállyal kell bírniuk, ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy elkerülhetők legyenek a bíróságok, illetve a [Belső Piaci Harmonizációs] Hivatal [(védjegyek és formatervezési minták)] által hozott határozatok közötti ellentmondások, továbbá, hogy megőrizhető legyen a közösségi védjegyek egységes jellege; mivel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, [1968. szeptember 27‑i] egyezmény [HL L 1972. 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) rendelkezéseit a közösségi védjegyekkel összefüggő valamennyi perre alkalmazni kell, kivéve ha e rendelet az említett rendelkezésektől eltérően nem rendelkezik”. |
4 |
Ugyanezen rendeletnek „A közösségi védjegyoltalom tartalma” című 9. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint: „(1) A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ:
[...] (3) A közösségi védjegyoltalomból eredő jogok alapján harmadik felekkel szemben a védjegy lajstromozása meghirdetésének napjától lehet fellépni. Megfelelő összegű kártérítés kérhető azonban a közösségi védjegybejelentés meghirdetését követő olyan cselekmények miatt, amelyekkel szemben a lajstromozás meghirdetését követően a meghirdetés folytán fel lehetne lépni. Az ügyben eljáró bíróság a lajstromozás meghirdetéséig az ügy érdemében nem határozhat.” |
5 |
Az említett rendelet 14. cikkének (2) bekezdése kimondja: „E rendelet nem érinti a nemzeti jogszabályok – különösen a polgári jogi felelősségre és a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó rendelkezések – alapján a közösségi védjeggyel összefüggő keresetindítást.” |
6 |
A 40/94 rendeletnek „A joghatóságról és a végrehajtásról szóló egyezmény alkalmazása” című 90. cikke az alábbiak szerint fogalmaz: „(1) Ha e rendelet másként nem rendelkezik, a közösségi védjegybejelentésekkel és a közösségi védjegyekkel összefüggő ügyekben, valamint nemzeti védjegyekkel és közösségi védjegyekkel összefüggő, egyidejűleg vagy egymást követően indított ügyekben […] az Európai Közösségekhez csatlakozó államok ezen egyezményhez való csatlakozásáról szóló egyezményekkel módosított [Brüsszeli Egyezményt] (a továbbiakban: joghatóságról és a végrehajtásról szóló egyezmény) kell alkalmazni. (2) A 92. cikkben említett keresetekkel és igényekkel összefüggő eljárások esetén:
[...]” |
7 |
Az említett rendelet 91. cikkének (1) bekezdése kimondja: „A tagállamok területükön a lehető legkorlátozottabb számban kijelölnek első‑ és másodfokon eljáró olyan nemzeti bíróságokat és törvényszékeket (a továbbiakban: közösségi védjegybíróság), amelyek az e rendelettel reájuk ruházott hatáskörben járnak el.” |
8 |
Ugyanezen rendelet „Joghatóság bitorlással és érvényességgel összefüggő ügyekben” című 92. cikke szerint: „A közösségi védjegybíróságnak a következő ügyekben van kizárólagos joghatósága:
|
9 |
A 40/94 rendelet „Nemzetközi joghatóság” című 93. cikke az alábbiak szerint rendelkezik: „(1) E rendelet rendelkezéseire és a joghatóságról és végrehajtásról szóló egyezmény 90. cikk alapján alkalmazandó bármely rendelkezésére is figyelemmel a 92. cikkben említett keresetek és igények tárgyában az eljárást az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bírósága előtt kell megindítani, vagy – ha az alperes a tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkezik – az alperes telephelye szerinti tagállamban. (2) Ha az alperes lakóhelye vagy székhelye nem a tagállamokban van, vagy a tagállamok egyikében sem rendelkezik telephellyel, az eljárást a felperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bírósága előtt kell megindítani, vagy – ha a felperes a tagállamokban lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkezik – a felperes telephelye szerinti tagállamban. (3) Ha a felperes és az alperes egyikének sincs lakóhelye vagy székhelye a tagállamokban, vagy ott egyikük sem rendelkezik telephellyel, az eljárást annak a tagállamnak a bírósága előtt kell megindítani, ahol a[z OHIM] székhelye található. [...] (5) A közösségi védjegyrendelet 93. cikkének (5) bekezdése értelmében a közösségi védjegyrendelet 92. cikkében említett keresetek és igények tárgyában az eljárás – a nemleges megállapításra irányuló perek kivételével – annak a tagállamnak a bírósága előtt is megindítható, ahol a bitorlást elkövették, illetve megkísérelték, illetve ahol a közösségi védjegyrendelet 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti cselekményt elkövették.” |
10 |
Az említett rendelet „A hatály terjedelme” című 94. cikkének (2) bekezdése szerint: „E rendelkezés értelmében a közösségi védjegyrendelet 93. cikkének (5) bekezdése alapján joghatósággal bíró közösségi védjegybíróság joghatósága csak az abban a tagállamban elkövetett vagy megkísérelt cselekményekre terjed ki, ahol a bíróság székhelye van.” |
A 44/2001 rendelet
11 |
A 44/2001 rendelet a (2) preambulumbekezdéséből következően arra irányul, hogy a belső piac megfelelő működése érdekében „a polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából […] a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések[et]” határozzon meg. |
12 |
Az említett rendelet (11), (12) és (15) preambulumbekezdése kimondja:
[...]
|
13 |
A joghatóságra vonatkozó szabályok az említett rendelet II. fejezetében, a 2–31. cikkben találhatók. |
14 |
Az ugyanezen II. fejezet „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában található 2. cikk (1) bekezdése az alábbiak szerint fogalmaz: „E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.” |
15 |
A 44/2001 rendelet ugyanezen szakaszhoz tartozó 3. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.” |
16 |
Az említett rendelet 5. cikkének 3. pontja, amely a rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” címet viselő 2. szakaszában szerepel, az alábbiak szerint rendelkezik: „Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető: [...]
|
17 |
Ugyanezen rendelet 68. cikkének (2) bekezdése kimondja: „Amennyiben a Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseinek helyébe a tagállamok között e rendelet lép, az egyezményre történő hivatkozás az e rendeletre történő hivatkozásnak tekintendő.” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18 |
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a mainzi (Németország) székhelyű Coty Germany illatszereket és kozmetikai termékeket gyárt és forgalmaz. Ez a társaság egy üvegcsét ábrázoló, illatszerek vonatkozásában lajstromozott, 003788767. számú térbeli (fekete/fehér) közösségi védjegy jogosultja. |
19 |
A Coty Germany forgalmazza az említett közösségi védjegyet mintázó, színes és felirattal ellátott üvegcsében a „Davidoff Cool Water Woman” elnevezésű női illatszert. |
20 |
A First Note nevű, oelegemi (Belgium) székhelyű társaság illatszer‑nagykereskedelemmel foglalkozik. 2007 januárja során ez a társaság „Blue Safe for Women” elnevezésű illatszerét a németországi székhelyű Stefan P. Warenhandel (a továbbiakban: Stefan P.) részére értékesítette. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az utóbbi a termékeket Belgiumban átvette a First Note‑tól, majd azokat német területen továbbértékesítette. |
21 |
A Coty Germany keresetet indított a First Note ellen azt állítva, hogy védjegybitorlásnak, jogellenes összehasonlító reklámnak és tisztességtelen utánzásnak minősül az a tény, hogy a First Note az említett illatszert olyan üvegcsében forgalmazza, amely hasonlít ahhoz, amelynek ábrázolása a fent említett közösségi védjegy tárgyát képezi. |
22 |
A keresetet mind első fokon, mind fellebbezést követően elutasították. A fellebbezés alapján hozott ítélet megállapította, hogy a német bíróságok nem rendelkeznek joghatósággal. A Coty Germany felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Bundesgerichtshofnál. A kérelem alátámasztásaként a 003788767. sz. közösségi védjegyre, valamint arra a tényre hivatkozott, hogy a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvény tiltja az ilyen gazdasági magatartásokat, és a kérelmét másodlagosan – amennyiben ez a keresethalmazat nem állna meg – elsősorban a közösségi védjegyre, másodsorban a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló német törvényre alapítja. |
23 |
E körülmények között a Bundesgerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
24 |
Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 40/94 rendelet 93. cikkének (5) bekezdésében szereplő „tagállam[…], ahol a bitorlást elkövették” fogalmát úgy kell‑e értelmezni, hogy a hamisított terméknek valamely állam területén történő értékesítése és szállítása, és ezt követően a vevő által egy másik tagállam területén történő továbbértékesítése esetén az utóbbi tagállam bíróságainak az említett rendelkezés értelmében van‑e joghatóságuk azon eredeti eladó elleni bitorlási kereset elbírálására, aki a cselekményét nem az eljáró bíróság tagállamában követte el. |
25 |
Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik a kérdést előterjesztő bíróság számára kétséges, hogy a 40/94 rendelet 93. cikkének (5) bekezdésében használt „tagállam[…], ahol a bitorlást elkövették” fogalmát a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő „káresemény bekövetkezésének helye” fogalmához hasonlóan kell‑e értelmezni. |
26 |
Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy azon elv ellenére, amely szerint a közösségi védjeggyel összefüggő keresetekre a 44/2001 rendeletet kell alkalmazni, e rendelet bizonyos rendelkezéseinek alkalmazását kizárja a 40/94 rendelet 90. cikkének (2) bekezdése az utóbbi rendelet 92. cikkében foglalt keresetekből és viszonkeresetekből eredő eljárások esetében. |
27 |
E kizárásra tekintettel a közösségi védjegybíróságoknak a 40/94 rendelet 91. cikkének (1) bekezdése szerinti, az e rendelet 92. cikkben említett keresetek és viszontkeresetek elbírálására vonatkozó joghatósága közvetlenül az ugyanezen rendeletben foglalt szabályokból ered, amely szabályok – amint arra a főtanácsnok az indítványának 36. pontjában rámutatott – lex specialisnak minősülnek a 44/2001 rendeletben megfogalmazott szabályokhoz képest. |
28 |
Így különösen a 40/94 rendelet 90. cikke (2) bekezdésének és 92. cikkének együttes rendelkezései alapján kifejezetten kizárt a Brüsszeli Egyezmény 5. cikke (3) bekezdésének a közösségi védjegyre vonatkozó bitorlási keresetekre alkalmazása, amely utóbbi rendelkezésnek a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja felel meg. |
29 |
Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy a 40/94 rendelet 93. cikke számos joghatósági okról rendelkezik. |
30 |
Így különösen, a 40/94 rendelet 93. cikkének (5) bekezdése bevezeti többek között azon tagállam joghatóságát, amelynek területén a bitorlást elkövették, illetve megkísérelték. |
31 |
Az említett 93. cikk (5) bekezdésének értelmezését illetően – a jelen ítélet 27. és 28. pontjában kifejtettekre tekintettel – az e rendelkezésben szereplő „tagállam[…], ahol a bitorlást elkövették, illetve megkísérelték” fogalmát önállóan kell értelmezni a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő a „hely[…], ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” fogalmához képest. |
32 |
Következésképpen e kapcsolótényezők kettőssége – azaz a kárt okozó esemény helye és a káresemény helye – amit a Bíróság a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatában állapított meg (lásd: Bier‑ítélet, 21/76, EU:C:1976:166, 19. pont, és legutóbb Kainz‑ítélet, C‑45/13, EU:C:2014:7, 23. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) nem vonatkozhat automatikusan a 40/94 rendelet 93. cikkének (5) bekezdésében szereplő „tagállam[…], ahol a bitorlást elkövették, illetve megkísérelték” fogalmának értelmezésére. |
33 |
Annak meghatározása érdekében, hogy az utóbbi rendelkezés önálló értelmezése mégis a kapcsolótényezők e kettősségének elismerését eredményezi‑e, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint nemcsak az említett rendelkezés szövegét, hanem a körülményeit és céljait is figyelembe kell venni. |
34 |
A 40/94 rendelet 93. cikke (5) bekezdésének szövegét illetően a „tagállam[…], ahol a bitorlást elkövették” fogalma azt sugallja – amint arra a főtanácsnok az indítványának 31. pontjában rámutatott – hogy ez a kapcsolótényező e bitorlás elkövetőjének aktív magatartására vonatkozik. Ennélfogva az e rendelkezés szerinti kapcsolótényező azon tagállam területére vonatkozik, ahol az állítólagos bitorlás eredetét jelentő esemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, és nem azon tagállam területére, ahol az említett bitorlás a hatásait kifejti. |
35 |
Arra is rá kell mutatni, hogy az említett 93. cikk (5) bekezdése szerinti joghatóság fennállása – amely azon a helyen alapul, ahol az állítólagos bitorlás a hatásait kifejti – ellentétes volna e rendelet 94. cikke (2) bekezdésének szövegével, amely a 93. cikk (5) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező közösségi védjegybíróság joghatóságát az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamban elkövetett vagy megkísérelt cselekményekre korlátozza. |
36 |
Egyébiránt, amint arra a főtanácsnok az indítványának 28. és 29. pontjában rámutatott, a 40/94 rendeletnek mind a keletkezése, mind a kontextusa azt erősíti meg, hogy az uniós jogalkotónak az volt a szándéka, hogy eltérjen a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerinti joghatósági szabálytól, figyelembe véve különösen azt, hogy az utóbbi joghatósági szabály elégtelen a közösségi védjegy megsértésével összefüggő sajátos problémák megválaszolására. |
37 |
Következésképpen a 40/94 rendelet 93. cikke (5) bekezdése szerinti joghatóság csak azon tagállam közösségi védjegybíróságai tekintetében állapítható meg, amely területén az alperes az állítólagos jogellenes cselekményt elkövette. |
38 |
A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 40/94 rendelet 93. cikkének (5) bekezdésében szereplő a „tagállam[…], ahol a bitorlást elkövették” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy a hamisított terméknek valamely állam területén történő értékesítése és szállítása, és ezt követően a vevő által egy másik tagállam területére történő továbbértékesítése esetén e rendelkezés nem teszi lehetővé az azon eredeti eladóval szembeni kereset elbírálására vonatkozó joghatóság megállapítását, aki a cselekményét nem az eljáró bíróság tagállamában követte el. |
A második kérdésről
39 |
A második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a közösségi védjegyoltalom alatt álló megjelöléssel kapcsolatos, az eljáró bíróság tagállamában a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvényben megtiltott jogellenes összehasonlító reklámra vagy tisztességtelen utánzásra vonatkozó állítás esetén ez a rendelkezés lehetővé teszi a bírósági joghatóság megállapítását az említett nemzeti törvényen alapuló felelősség megállapítása iránt a feltételezett elkövetők közül azon, valamely más tagállamban letelepedett, személlyel szemben benyújtott kereset elbírálására, akiről azt állítják, hogy az állítólagos jogsértést ebben a tagállamban követte el. |
40 |
Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy a 40/94 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy lehetőség van közösségi védjeggyel összefüggő keresetindításra a tagállami jogszabályok – különösen a polgári jogi felelősségre és a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó rendelkezések – alapján. |
41 |
Ezek a keresetek nem tartoznak a közösségi védjegybíróságok hatáskörébe. Az ilyen keresetek elbírálására vonatkozó hatáskört tehát nem a 40/94 rendelet szabályozza. Következésképpen a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló nemzeti törvényen alapuló keresetek elbírálására vonatkozó joghatóságot a 44/2001 rendelet rendelkezései alapján kell meghatározni. |
42 |
Ennélfogva a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló nemzeti törvényen alapuló kérelmet illetően az eljáró bíróság joghatóságának megállapítása érdekében alkalmazható a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja. |
43 |
A 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának értelmezését illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet rendelkezéseit önálló módon, e rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni (Melzer‑ítélet, C‑228/11, EU:C:2013:305, 22. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
44 |
A 44/2001 rendelet II. fejezetének 2. szakasza csak az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának az ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt alapelvétől eltérést engedve rendelkezik a különös joghatóság eseteiről, amelyek közé az említett rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő eset is tartozik (Melzer‑ítélet, EU:C:2013:305, 23. pont). |
45 |
Mivel az azon hely bíróságának joghatósága, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, különös joghatósági szabálynak minősül, szigorúan kell értelmezni, illetve nem lehet az említett rendeletben kifejezetten szereplő eseteken túlterjeszkedő módon értelmezni (Melzer‑ítélet, EU:C:2013:305, 24. pont). |
46 |
Ezzel együtt a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában található „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kárt okozó esemény, másrészt azt a helyet, ahol a káresemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt (Melzer‑ítélet, EU:C:2013:305, 25. pont). |
47 |
E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában meghatározott szabály alapja a különösen szoros kapcsolat léte a jogvita és káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság között, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróság számára való biztosítását (Melzer‑ítélet, EU:C:2013:305, 26. pont). |
48 |
Mivel ennek megfelelően a jelen ítélet 46. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat által elismert kapcsolótényezők egyike kiválasztásának lehetővé kell tennie azon bíróság joghatóságának megállapítását, amely objektív szempontból a legalkalmasabb helyzetben van annak megítélésére, hogy a perelt személy felelősségének megállapításához szükséges feltételek teljesülnek‑e, ebből következően csak azon bíróság előtt lehet érvényesen eljárást kezdeményezni, amelynek illetékességi területén a releváns kapcsolótényező található (lásd ebben az értelemben: Folien Fischer és Fofitec ítélet, C‑133/11, EU:C:2012:664, 52. pont, valamint Melzer‑ítélet, EU:C:2013:305, 28. pont). |
49 |
A káresemény bekövetkezésének helyét illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az állítólagos káreseményt feltételezhetően többen okozták, és hogy a First Note, amely az alapeljárás egyetlen alperese, a cselekményt kizárólag Belgiumban követte el, tehát azon bíróság illetékességi területén kívül, amely előtt perelték. |
50 |
Márpedig, ahogyan az Bíróság már kimondta, olyan körülmények között, amikor az állítólagos kár feltételezett okozói közül egyetlen személyt olyan bíróság előtt perelnek, amelynek illetékességi területén kívül követte el a cselekményét, a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontja értelmében nem lehet úgy tekinteni, hogy a kárt okozó esemény az említett bíróság illetékességi területén következett be (lásd: Melzer‑ítélet, EU:C:2013:305, 40. pont). |
51 |
Következésképpen az említett rendelet 5. cikkének 3. pontja a kárt okozó esemény helye alapján nem teszi lehetővé a joghatóság megállapítását az eljáró bíróság szerinti tagállam tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvényén alapuló kereset elbírálására, amely a feltételezett elkövetők közül azon személy ellen irányul, aki a cselekményét nem az eljáró bíróság illetékességi területén követte el (lásd: Melzer‑ítélet, EU:C:2013:305, 41. pont). |
52 |
Mindazonáltal, a Melzer‑ítéletnek (EU:C:2013:305) alapul szolgáló üggyel ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság az alapeljárásbeli kérdését nem korlátozta arra, hogy az említett rendelet 5. cikkének 3. pontját kizárólag annak céljából értelmezzék, hogy a német bíróságok joghatósága kerüljön megállapításra az állítólagos, kárt okozó esemény helye alapján. |
53 |
Ennélfogva azt is meg kell vizsgálni, hogy az alapeljárásbelihez hasonló körülmények között, ahol az állítólagos kár feltételezett okozói a cselekményüket különböző tagállamokban követték el, a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja a kár bekövetkezésének helye alapján lehetővé teszi‑e valamely tagállam bíróságai joghatóságának megállapítását az eljáró bíróság szerinti, ugyanezen tagállam tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvényén alapuló kereset elbírálására, amely a feltételezett elkövetők közül azon személy ellen irányul, aki a cselekményét nem az eljáró bíróság illetékességi területén követte el. |
54 |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, a kár bekövetkezésének helye az a hely, ahol a jogellenes károkozásért vagy jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekményért való felelősség kiváltására alkalmas cselekmény kárt okozott (lásd: Zuid‑Chemie ítélet, C‑189/08, EU:C:2009:475, 26. pont). |
55 |
A kereskedelmi‑ és szellemitulajdon‑jogok megsértéséből eredő károkat illetően a Bíróság kifejtette, hogy a kár valamely meghatározott tagállamban történő bekövetkezésének az a feltétele, hogy az említett tagállamban oltalom alatt álljon az a jog, amelynek megsértésére hivatkoznak (lásd: Wintersteiger‑ítélet, C‑523/10, EU:C:2012:220, 25. pont és Pinckney‑ítélet, C‑170/12, EU:C:2013:635, 33. pont). |
56 |
Ezt a követelményt azokban az esetekben is alkalmazni lehet, amelyekben az ilyen jogot a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló nemzeti törvény oltalmazza. |
57 |
Meg kell tehát állapítani, hogy az alapeljárásban előfordulóhoz hasonló körülmények között az említett jogszabály megsértésével kapcsolatos jogvitával abban az esetben lehet a német bíróságokhoz fordulni, ha valamely más tagállamban elkövetett cselekmény az eljáró bíróság illetékességi területén kárt okozott vagy kárt okozhat |
58 |
Ebben a tekintetben a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a „Blue Safe for Women” elnevezésű illatszernek Stefan P. részére történő eladása belga területen, mennyiben sérthette a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló német törvény rendelkezéseit, és ezáltal mennyiben okozhatott kárt e bíróság illetékességi területén. |
59 |
A fentiekre tekintettel az második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy a közösségi védjegyoltalom alatt álló megjelöléssel kapcsolatos – az eljáró bíróság tagállamában a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvényében tiltott – jogellenes összehasonlító reklámra vagy tisztességtelen utánzásra vonatkozó állítás esetén ez a rendelkezés nem teszi lehetővé az e törvény megsértéséből eredő kárt okozó esemény helye alapján az említett tagállam bírósága joghatóságának megállapítását, mivel ebben a tagállamban nem követett el cselekményt a feltételezett elkövetők közül az a személy, akit e bíróság előtt perelnek. Ebben az esetben azonban az említett rendelkezés, a kár bekövetkezésének helye alapján, lehetővé teszi a bírósági joghatóság megállapítását a valamely más tagállamban letelepedett személlyel szemben benyújtott – az említett nemzeti törvényen alapuló felelősség megállapítása iránti – kereset elbírálására, akiről azt állítják, hogy ebben a tagállamban olyan cselekményt követett el, amely az eljáró bíróság illetékességi területén kárt okozott vagy kárt okozhat. |
A költségekről
60 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján, a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.