1. 

A jelen eljárás keretében az Oberlandesgericht Koblenz az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozó kérdéseket terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából. E kérdések a Deutsche Lufthansa AG (a továbbiakban: DL) által a Flughafen Frankfurt‑Hahn GmbH‑val (a továbbiakban: FFH) mint a Frankfurt‑Hahn repülőteret (a továbbiakban: F‑H repülőtér) üzemeltető, többségi állami tulajdonban lévő vállalkozással szemben többek között a célból indított eljárás keretében merültek fel, hogy a DL elérje az alperes által a Ryanair Ltd. (a továbbiakban: RA) részére a repülőtéri díjak és más kedvezményes szerződéses feltételek formájában nyújtott állítólagos támogatások visszatéríttetését. Az Oberlandesgericht Koblenz egyrészről arra vár választ, hogy az állami támogatás fennállásának az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából történő értékelése során kötve van‑e az alapeljárás tárgyát képező intézkedésekkel összefüggő hivatalos vizsgálati eljárást megindító bizottsági határozathoz. Másrészről a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ a Bíróságtól, hogy melyek azok a feltételek, amelyek alapján a támogatások az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében szelektívnek minősülnek.

2. 

Az Oberlandesgericht Koblenz az előzetes döntéshozatalra utaló végzésében megállapítja, hogy az alapeljárás a német bíróságok előtt azon, az úgynevezett low cost (diszkont, avagy „fapados”) légitársaságok versenytársai által indított eljárások sorába illeszkedik, amelyek tárgya a különböző németországi repülőtereket üzemeltető közvállalkozások által állítólagosan nyújtott támogatások. ( 2 )

3.

2006. november 26‑án a DL azt kifogásolva fordult a Landgericht Bad Kreuznachhoz, hogy az FFH az RA‑nak előnyös kereskedelmi gyakorlatot alakított ki, amely véleménye szerint az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével nyújtott, be nem jelentett állami támogatásnak minősül. A DL lényegében arra hivatkozott, hogy az FFH által 2001‑ben és 2006‑ban elfogadott repülőtéri díjak az F‑H repülőtér utasforgalmának több mint 95%‑át biztosító RA‑val korábban kötött szerződések alapján kerültek megállapításra, és olyan feltételeket tartalmaztak, amelyek ténylegesen e légitársaságot részesítették előnyben. Pontosabban az RA a szállított utasok létszáma alapján számított díjmérséklésnek köszönhetően különösen alacsony díjszabásban, valamint „marketing support” (kereskedelmi célú támogatás) címén olyan támogatásban részesült, amelyet az FHH új járatok indítása esetén nyújt. ( 3 ) Az FHH annak ellenére nyújtotta e támogatást, hogy továbbra is veszteséges volt. A DL azt kérte, hogy az eljáró bíróság kötelezze az FFH‑t a kereskedelmi célú támogatás címén 2002 és 2005 között az RA‑nak nyújtott összegek és a 2001‑re vonatkozóan az FFH által elfogadott díjszabás alkalmazásának következtében az RA‑nak 2003‑ban nyújtott díjmérséklésnek megfelelő összeg ( 4 ) visszatéríttetésére, valamint tiltsa meg az FFH számára, hogy a jövőben ilyen támogatást nyújtson az RA részére.

4.

2007. május 16‑án a Landgericht Bad Kreuznach a DL keresetét mint megalapozatlant elutasította. ( 5 ) Az Oberlandesgericht Koblenz 2009. február 25‑én hozott ítéletével elutasította a DL által előterjesztett fellebbezést. A DL a Bundesgerichtshofhoz fordult, amely 2011. február 10‑én hatályon kívül helyezte az ítéletet, és az ügyet visszautalta az Oberlandesgericht Koblenz elé annak megvizsgálása céljából, hogy fennáll‑e az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértése.

5.

2008. június 17‑én a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében hivatalos vizsgálati eljárást indított a Németországi Szövetségi Köztársaság által az FFH és az RA részére nyújtott esetleges állami támogatásokra tekintettel. ( 6 ) A határozat tárgyát képező intézkedések között szerepelnek a repülőtéri díjak és illetékek mérséklése, valamint az RA‑t kereskedelmi téren előnyben részesítő különös rendelkezések.

6.

2012. január 4‑én az Oberlandesgericht Koblenz az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: Közlemény) ( 7 ) 3.2. szakasza alapján a Bizottság véleményét kérte. A Bírósághoz benyújtott észrevételekből kiderül, hogy e kérelem a kereskedelmi célú támogatás nyújtására, a járatindításhoz nyújtott állítólagos támogatásra és a 2006. évi díjszabás alapján megállapított alacsonyabb repülőtéri illetékekre vonatkozott. Az Oberlandesgericht Koblenz lényegében arra várt választ, hogy ezen intézkedések az államnak tulajdoníthatók‑e, ( 8 ) és szelektívnek minősülnek‑e. A Bizottság 2012. február 29‑i véleményében válaszolt, amelyben a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozva előzetesen úgy vélte, hogy az Oberlandesgericht Koblenz a jelen ügyben nem köteles az állami támogatás létezését értékelni, mivel az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése megsértése valamennyi szükséges jogkövetkezményének alkalmazása érdekében a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatra támaszkodhat. A Bizottság egyébiránt megjegyezte, hogy e tekintetben ellenmondást lát a Bundesgerichtshof jogi álláspontja és a Bíróság ítélkezési gyakorlata között. Az Oberlandesgericht Koblenz által feltett kérdés tekintetében a Bizottság kimondta, hogy a szóban forgó intézkedések az államnak tulajdoníthatóak és szelektívnek minősülnek.

7.

Az Oberlandesgericht Koblenz, mivel a Bizottság véleményében megfogalmazottakkal szemben úgy véli, hogy köteles annak értékelésére, hogy a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősül‑e, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő előzetes döntéshozatali kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

8.

2012. június 18‑i levelében a kérdést előterjesztő bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy az alapeljárásban a felperes az előzetes döntéshozatalra utaló végzés hatályon kívül helyezése iránti fellebbezést terjesztett elő.

9.

Az alapeljárás felein kívül írásbeli észrevételeket terjesztett elő a német, a lengyel, a belga és a holland kormány, valamint a Bizottság. A DL, az FFH, az RA, a német és a belga kormány, valamint a Bizottság képviselőit a 2013. április 11‑i tárgyaláson meghallgatták.

10.

Még ha kétségtelenül szűkszavú is az Oberlandesgericht Koblenz előzetes döntéshozatalra utaló végzésében foglalt kérdések jogi és ténybeli háttérének leírása, véleményem szerint elegendő ahhoz, hogy a Bíróság hasznos választ adjon az eljáró bíróságnak, és megfelel az ítélkezési gyakorlat által megkövetelt feltételeknek. ( 10 ) Következésképpen a DL észrevételeiben az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságával kapcsolatosan felhozott kifogást el kell utasítani.

11.

A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy az a nemzeti bíróság, amely előtt az állítólagos jogellenes támogatások felfüggesztése és a már kifizetett támogatások visszafizettetése iránt előterjesztett keresetben az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésére hivatkoznak, annak ellenére kötve van‑e a szóban forgó támogatásoknak a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban foglalt bizottsági értékeléséhez, hogy az pusztán átmeneti jelleggel bír. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy igenlő válasz esetén a nemzeti bíróságok felülvizsgálati jogköre rendkívüli mértékben csökkenne, és megjegyzi, hogy a német legfelsőbb bíróságok e tekintetben ellenkező álláspontot fejtettek ki a Bíróság által a Transalpine Ölleitung in Österreich ügyben 2006. október 5‑én, ( 11 ) valamint az SFEI és társai ügyben 1996. július 11‑én hozott ítéletre ( 12 ) támaszkodva. Az eljáró bíróság kiemeli továbbá, hogy amennyiben a nemzeti bíróságok a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően és annak lefolytatása során is jogosultak lennének a szóban forgó támogatás természetének független értékelésére, a különböző tartalmú határozatok hozatalának kockázata elkerülhető lenne a Bizottság véleményének kikérése vagy a Bíróság előzetes döntéshozatal céljából történő megkeresése révén.

12.

A német legfelsőbb bíróságok által kifejtett és a kérdést előterjesztő bíróság által is elfogadott álláspont a Bíróság által a nemzeti bíróságok tekintetében az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata értelmében a tagállamokra háruló azon kötelezettség betartásának biztosításával kapcsolatosan elismert szerepen alapul, hogy a tervezett támogatási intézkedések mindaddig nem hajthatók végre, amíg a Bizottság nem hoz végleges határozatot ezen intézkedésekre vonatkozóan.

13.

Mint ismeretes, e rendelkezés (pontosabban az akkor hatályos EK‑Szerződés 93. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata) közvetlen hatálya a híressé vált Costa Enel ügyben hozott ítélet óta elismert. ( 13 ) A Bíróság később kimondta, hogy a végrehajtásnak a szóban forgó rendelkezés által előírt tilalma – és következésképpen az a jogi védelem, amelyre a jogalanyok a nemzeti bíróságok előtt a rendelkezés közvetlen hatálya alapján hivatkozhatnak – nemcsak a Bizottsághoz bejelentett támogatási programokra vonatkozik, amint az a Szerződésből kifejezetten következik, hanem valamennyi olyan támogatásra, amelyet a tagállam akár előzetes bejelentés nélkül tervez nyújtani; ez a kötelezettség a tilalom időbeli hatályának egészére kiterjed. ( 14 )

14.

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti bíróságok az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatának megsértése miatt kárt szenvedett jogalanyok megfelelő védelmét biztosítani tudják, a Bíróság elismerte a nemzeti bíróságoknak a támogatás fogalmának különösen annak eldöntése végett való értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatáskörét, hogy az előzetes bejelentés nélkül bevezetett állami intézkedést alá kellene‑e vetni a Szerződés által előírt vizsgálati eljárásnak. ( 15 )

15.

A nemzeti eljárások keretében a jogalanyoknak biztosított védelem részt vesz az állami támogatások Szerződés által meghatározott ellenőrzési rendszerének ( 16 ) megfelelő működésében, hozzájárulva e rendszer hatékonysága biztosításához, különös figyelemmel arra, hogy a Bizottság nem rendelkezik közvetlen kikényszerítő hatáskörrel a támogatás kedvezményezettjeivel szemben. A Bizottság a Közleményben – illetve az azt megelőző állami támogatási cselekvési tervben ( 17 ) – egyértelműen megerősítette a nemzeti bíróságok e rendszerben meghatározott központi szerepét; a Közleményből többek között az e szerep megerősítésére és a magánjogi felek, így különösen a támogatások kedvezményezettjeinek versenytársai által történő egyéni jogérvényesítés (private enforcement) ösztönzésére irányuló tendencia bontakozik ki. ( 18 )

16.

Ezzel összefüggésben a nemzeti bíróságok és a Bizottság különböző, de egymást kiegészítő feladatokat látnak el. ( 19 ) Különösen a nemzeti bíróságok feladata, hogy az eljárásban az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában meghatározott kötelezettség megsértésére hivatkozni jogosult jogalanyok számára biztosítsák, hogy a nemzeti jognak megfelelően e jogsértés minden következménye megállapításra kerüljön, mind a támogatási intézkedések végrehajtásáról szóló jogi aktusok, mind a felfüggesztési záradék ( 20 ) megsértésével nyújtott pénzügyi támogatások visszatéríttetését illetően. A nemzeti bíróságok előtt kezdeményezhető jogorvoslatok tehát magukban foglalják a jogellenes támogatás kifizetésének felfüggesztését, ( 21 ) e támogatásnak ( 22 ) és kamatainak ( 23 ) visszafizettetését, a kártérítési követeléseket, ( 24 ) valamint ideiglenes intézkedések ( 25 ) meghozatalát.

17.

A fentiekből az következik egyrészt, hogy a nemzeti bíróságok által a jogalanyoknak biztosítandó védelem az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata szerinti végrehajtási tilalom céljának elérését szolgálja, másrészt hogy a szóban forgó védelem hatálya e tilalom terjedelmétől függ. A továbbiakban e két elemet, a standstill kötelezettségének célját és hatályát vizsgálom (lásd a lenti 1. és 2. alcímet) az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatában elismert közvetlen hatály alapján a nemzeti bíróságokra ruházott hatáskör kereteinek meghatározása érdekében (lásd a lenti 3. pontot).

18.

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének első mondata arra kötelezi a tagállamokat, hogy minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról nyújtsanak tájékoztatást. A Bizottság, amennyiben az előzetes első vizsgálatot követően úgy ítéli meg, hogy a bejelentett szándék nem egyeztethető össze a belső piaccal, megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének második mondata és a 659/1999 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése). Amint azt láttuk, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata tiltja, hogy az érintett tagállam az előtt végrehajtsa a tervezett intézkedéseket, hogy ebben az eljárásban végső bizottsági határozat születne. ( 26 )

19.

A Bíróság már egyértelművé tette, hogy az e rendelkezésben meghatározott tilalom „célja annak a biztosítása, hogy valamely adott támogatás ne fejthesse ki hatásait, még mielőtt a Bizottság ésszerű határidőn belül részletesen megvizsgálhatta volna a tervezett támogatási intézkedéseket, és adott esetben megindíthatta volna az e cikk (2) bekezdésében megállapított eljárást” ( 27 ), ily módon az „az új tervezett támogatásokra vonatkozó előzetes ellenőrzési rendszert” állít fel” ( 28 ).

20.

A szóban forgó tilalom ezen, inkább eljárási jellegű funkcióján túl a Bíróság elismerte annak lényegi funkcióját is, amely „annak biztosítását jelenti, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások ne kerülhessenek végrehajtásra”. ( 29 ) E funkció – amelynek a Bíróság a „CELF I.”–ügyben hozott ítéletben kifejezetten „biztosítási” jelleget tulajdonít – az ellenőrzési eljárás során először a standstill kötelezettség előírásával „ideiglenesen”, majd az eljárás végén a nemleges bizottsági határozat elfogadása esetén véglegesen érvényesül. ( 30 ) A végrehajtási tilalom alapjául szolgáló „megelőzés” célja tehát oly módon valósul meg, hogy a tervezett támogatás végrehajtása időben eltolódik addig, ameddig a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos valamennyi kétely el nem oszlik. ( 31 ) Ezzel összefüggésben a nemzeti bíróságok feladata, hogy a Bizottság végleges határozatáig megvédjék a jogalanyok jogait az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott tilalom állami hatóságok által történő „esetleges figyelmen kívül hagyásával” szemben, ( 32 ) és hogy az e tilalom megsértésével kifizetett támogatások teljes visszatéríttetéséről rendelkezzenek. Amint azt utóbb a Bíróság a „CELF II.”–ügyben hozott ítéletében kimondta, a „nemzeti bíróságok tevékenységének […] az a célja, hogy a támogatások nyújtása során fellépő jogellenesség orvoslására alkalmas intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy a kedvezményezett ne őrizhesse meg a támogatás feletti rendelkezés jogát a bizottsági határozat meghozataláig eltelő idő alatt. ( 33 )

21.

E tekintetben érdemes megjegyezni, hogy a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy elrendelje a standstill‑kötelezettség megsértésével végrehajtott jogellenes támogatás visszatéríttetését, azt követően megszűnik, hogy a Bizottság a korábban felmerülő kételyeinek eloszlatásával megállapítja e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét. Amint azt ugyanis a Bíróság a „CELF I.”ügyben hozott ítéletében kimondta, a [belső piaccal] összeegyeztethető támogatás végrehajtása nem ellentétes az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában foglalt rendelkezés által elérendő céllal, amely kizárólag a [belső piaccal] összeegyeztethetetlen támogatások végrehajtásának megelőzésére irányul. ( 34 ) Viszont e végrehajtás ellentétes a szóban forgó rendelkezésben megfogalmazott tilalom inkább eljárási jellegű szerepével, amely – amint azt láttuk – annak biztosítását jelenti, hogy valamely – akár összeegyeztethető – támogatás ne fejthesse ki hatásait, még mielőtt arról a Bizottság végleges döntést nem hoz. E körülmények között a nemzeti bíróságnak tehát el kell rendelnie a kamatok visszatéríttetését a „jogellenes időszak” tekintetében, azaz attól a naptól kezdve, hogy a támogatást a végrehajtási tilalom megsértésével a kedvezményezett részére rendelkezésre bocsátották, a végleges bizottsági határozat meghozataláig.

22.

Amint azt a Bíróság kimondta, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti ellenőrzési rendszer előzetes bejelentési kötelezettséget ír elő, amely „magában foglalja és feltételezi az ugyanezen bekezdés utolsó mondatából következő felfüggesztő hatályt”. ( 35 )

23.

Jóllehet nem képezi vita tárgyát, hogy a kötelezettség kizárólag a támogatás nyújtására vagy módosítására irányuló szándékra vonatkozik, az ellenőrzési rendszernek az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése által meghatározott előzetes jellege, a bejelentési és a felfüggesztési kötelezettség egymástól való szétválaszthatatlansága, ( 36 ) valamint ez utóbbi fent említett eljárási szerepe arra engednek következtetni, hogy az e rendelkezés utolsó mondata által előírt végrehajtási tilalom a bejelentés megtételéből automatikusan következik. Következésképpen e tilalom az ellenőrzési eljárás egész időtartamára vonatkozóan köti a tagállamokat, ( 37 ) függetlenül a bejelentett intézkedések természetétől, még abban az esetben is, ha ezen intézkedések objektíve nem valósítanak meg támogatást, amely eshetőségről egyébiránt a 659/1999 rendelet kifejezetten rendelkezik. ( 38 )

24.

Véleményem szerint ez az értelmezés tükrözi a Szerződésben a támogatásokra vonatkozóan meghatározott ellenőrzési eljárás természetét és célját. Annak lehetővé tétele, hogy valamely tagállam az intézkedés végrehajtása során a Bizottsághoz való bejelentésének alapját képező értékeléstől eltérő értékelésre támaszkodjon, inkoherens jogalkalmazást eredményezne, és gyengítené az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának hatékony érvényesülését, azaz az „[e] cikk által bevezetett ellenőrzési rendszer egésze védelmének” ( 39 ) mechanizmusát. Annál is inkább igaz ez, mivel a piacon történő állami beavatkozások egyre összetettebb jellege gyakran objektíve megnehezíti annak meghatározását, hogy e beavatkozások tartalmaznak‑e támogatásra vonatkozó elemeket, így növekszik annak konkrét kockázata, hogy amennyiben valamely állami beavatkozás bejelentésére nem kerül sor, és ezért a felfüggesztési záradék sem alkalmazandó, olyan intézkedések is végrehajthatók lennének, amelyek ténylegesen összeegyeztethetetlenek a belső piaccal.

25.

Bejelentés hiányában a standstill‑kötelezettség érvényesülése az állami támogatás objektív fennállásához kapcsolódik: az a tagállam, amely a Bizottsághoz történő előzetes bejelentés nélkül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti támogatási intézkedést hajt végre, megsérti az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből eredő kötelezettségét. A jelen eljárásban a Bíróság feladata lényegében annak előzetes tisztázása, hogy a tagállam a szóban forgó intézkedés tényleges természetétől függetlenül köteles‑e az eljárás felfüggesztésére a végleges bizottsági határozat meghozataláig, amennyiben a Bizottság a bejelentés alapján vagy hivatalból indított előzetes vizsgálatot követően úgy dönt, hogy megindítja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.

26.

A Bizottsághoz és az alapeljárás felpereséhez hasonlóan úgy vélem, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni.

27.

Az olyan intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kötelezettség, amellyel szemben megindult a hivatalos vizsgálati eljárás, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatán alapul, amint azt a Bíróság értelmezi ( 40 ) és – amint az a bejelentés esetében történik – attól függetlenül fennáll, hogy a szóban forgó intézkedés objektíve támogatási jellegű‑e.

28.

E következtetés a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatának elemzéséből ered. A Bíróság az Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 9‑én hozott [közbenső] ítéletében ( 41 ) a Bizottságnak az Olaszország által azon határozatára vonatkozóan előterjesztett keresettel szemben benyújtott kifogása tárgyában, amely a Gruppo Tirrenia di Navigazione részére nyújtott támogatások tekintetében elrendelte a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását, és amely azokat „új támogatásnak” minősítette, a Spanyolország kontra Bizottság (Cenemesa) ügyben hozott ítéletre ( 42 ), valamint az Olaszország kontra Bizottság (Italgrani) ügyben hozott ítéletre ( 43 ) hivatkozva kimondta, hogy „ami a végrehajtás alatt álló olyan támogatást illeti, amelyet továbbra is alkalmaznak, és a tagállam létező támogatásnak tekint, az [EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti] eljárás megindítását e támogatás tekintetében elrendelő bizottsági határozatban elfogadott ezzel ellentétes azon akárcsak ideiglenes minősítés, miszerint az új támogatásnak minősül, önálló joghatásokat keletkeztet”. ( 44 ) A Bíróság véleménye szerint, noha „a támogatás minősítése objektív helyzetnek felel meg, és nem függ az eljárás megindításakor elvégzett értékeléstől”, e határozat a Bizottság nézőpontjából azt tükrözi, hogy „a támogatást jogellenes módon nyújtották, és nyújtják, megsértve az [EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének utolsó mondata alapján] az új támogatások tekintetében érvényesülő felfüggesztő hatályt” ( 45 ), és „szükségszerűen módosítja a támogatás jogi helyzetét […], különösen ami a végrehajtás folytatását illeti” ( 46 ). Ugyanis „egy ilyen határozat elfogadását követően legalábbis komoly kétség merül fel a szóban forgó intézkedés jogszerűségével kapcsolatban, aminek – nem sértve az ideiglenes intézkedés iránti kérelem ideiglenes intézkedésről határozó bíró elé terjesztésének lehetőségét – a tagállamot az intézkedés alkalmazásának felfüggesztésére kell késztetnie, tekintve hogy a[z EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti] hivatalos vizsgálati eljárás megindítása kizárja, hogy a közös piaccal való összeegyeztethetőséget megállapító azonnali határozat szülessen, amely lehetővé tenné az említett intézkedés végrehajtásának jogszerű folytatását” ( 47 ). Ilyen értelemben az eljárást megindító határozat „közvetlen hatásokkal jár a [szóban forgó] intézkedések felfüggesztése tekintetében” ( 48 ).

29.

Véleményem szerint a fentiekben ismertetettekből meglehetősen egyértelműen következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat Bíróság által említett „önálló joghatásai”, így különösen az intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó tagállami kötelezettség abból ered, hogy ezen intézkedés „új támogatásnak” minősül. ( 49 ) Nem kétséges – amint azt a Bíróság egyértelműen megerősítette a szóban forgó ítéletében –, hogy e minősítés pusztán „ideiglenes” jellegű, mivel a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás során összegyűjtött információk alapján még úgy határozhat, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak, vagy létező támogatást képez. Ennek ellenére a Bizottság a be nem jelentett és végrehajtás alatt álló intézkedés „új támogatásnak” történő minősítésével és e támogatás tekintetében a hivatalos vizsgálati eljárás megindításával legalábbis komoly kétségeket ébreszt ezen intézkedés jogszerűségével, valamint közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Amint azt a Bíróság is megerősíti, e kétségek elegendőek ahhoz, hogy beindítsák az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata által előírt védelmi rendszert, és hogy a tagállamokat az intézkedés végrehajtásának felfüggesztésére kötelezzék. ( 50 )

30.

Az FFH által javasolt értelmezéssel ellentétben úgy vélem, hogy a szóban forgó Tirrenia‑ügyben 2001. október 9‑én hozott [közbenső] ítélet hatálya túlmutat azon a helyzeten, amikor az intézkedés támogatásnak minősítése nem vitás, és az érintett tagállam, valamint a Bizottság véleménye közötti különbség kizárólag arra vonatkozik, hogy az létező vagy új támogatásnak minősül‑e. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy ugyanis olyan állami beavatkozásokra is vonatkozott, amelyeket a felperes tagállam szerint a Bizottság – egy elégtelen vizsgálatot követően – tévesen minősített támogatásnak a megtámadott határozatában. ( 51 ) A Bíróság az ítélet 69. pontjában ezen intézkedések tekintetében is expressis verbis elfogadhatónak nyilvánította a keresetet „az 59. és 60. pontban említettekhez hasonló indokok alapján”. A 2005. május 10‑én hozott érdemi ítéletében a Bíróság egyrészt megerősítette a 2001. október 9‑i ítélet ezen rendelkezéseit, ( 52 ) másrészről pedig egyértelműen arra enged következtetni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat jogi következményei lényegében azonosak abban az esetben, amikor az érintett tagállam a Bizottság által ideiglenesen új támogatásnak minősített intézkedéseket létező támogatásnak tekinti, illetve abban az esetben, amikor azokat nem ítéli támogatásnak. ( 53 ) A Bíróság egyébként éppen azon indok alapján semmisítette meg a szóban forgó ítéletek tárgyát képező megtámadott határozatot, hogy az a Bizottság és az érintett tagállam közötti előzetes egyeztetés nélkül ( 54 ) eredményezte olyan intézkedések felfüggesztését, amelyeket e tagállam nem tekintett támogatásnak, és amelyek tekintetében a Bizottság a hivatalos vizsgálati eljárás részleges lezárásáról rendelkező határozatában hallgatólagosan úgy vélekedett, hogy nem felelnek meg a szelektivitás feltételeinek.

31.

Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a Törvényszéknek már volt alkalma arra, hogy a fent említett 2001. október 9‑én hozott [közbenső] ítéletben meghatározott elveket egy olyan esetre is alkalmazza, amikor az érintett tagállam szerint nem minősült támogatásnak azon intézkedés, amellyel szemben a hivatalos vizsgálati eljárás megindult. ( 55 ) Amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben helyesen megállapította, a két eset megkülönböztetése nem igazolt.

32.

A fentiek összességéből az következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat az érintett tagállamra nézve azzal a kötelezettséggel járhat, hogy olyan intézkedéseket is fel kell függesztenie, amelyekre nem vonatkozna az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése szerinti ellenőrzési eljárás, mivel nem képeznek támogatást, vagy létező támogatásnak minősülnek. Miközben abban az esetben, amikor az intézkedések a támogatás vagy az új támogatás fogalmának hatálya alá tartoznak, a hivatalos vizsgálati eljárás megindításából eredő felfüggesztési kötelezettség megegyezik az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában foglalt tilalommal az olyan intézkedések esetén, amelyek nem tartoznak e fogalmak hatálya alá, ezzel szemben azon intézkedések esetén, amelyekről az eljárás végén kiderül, hogy nem minősülnek támogatásnak, vagy létező támogatást képeznek, e kötelezettség a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat ideiglenes új támogatásnak való minősítéséből következően újnak minősül.

33.

A német kormány írásbeli észrevételeiben kifejtett véleményével ellentétben a Bizottság arra irányuló hatásköre, hogy a 659/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése alapján az érintett tagállamot felhívja a jogellenes támogatás nyújtásának felfüggesztésére, nem zárja ki a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát képező intézkedésekre vonatkozó felfüggesztési kötelezettség fennállásának az ezen eljárást megindító határozat önálló joghatásaként való megállapítását. E tekintetben emlékeztetnék arra, hogy a 659/1999 rendelet 11. cikke a Boussac‑ügyben hozott ítéletben ( 56 ) meghatározott elvek kodifikációját jelenti, amely ítéletében a Bíróság elismerte a Bizottság fent említett felfüggesztésre való felhívásra vonatkozó hatáskörét annak érdekében, hogy ellensúlyozza a Bizottságnak a be nem jelentett támogatások összeegyeztethetősége vizsgálatának lefolytatásával kapcsolatos kötelezettségét, anélkül hogy az kizárólag a jogellenesség kinyilvánítására korlátozódjon. ( 57 ) Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában foglalt végrehajtási tilalom figyelmen kívül hagyásával ellentétben – amelyre kizárólag a nemzeti bíróságok előtt lehet hivatkozni – a 659/1999 rendelet 11. cikkében foglalt felfüggesztésről rendelkező határozat végrehajtásának elmulasztása felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében előírt eljárás alapján közvetlenül a Bírósághoz forduljon. Két lényegesen eltérő jogorvoslatról és eljárásról van tehát szó.

34.

Az FHV és az RA ezen túlmenően kiemelte, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat felfüggesztő hatályának elismerése sérti az érintett jogalanyok, így többek között a szóban forgó intézkedés kedvezményezettje védelemhez való jogát, ugyanis az utóbbinak viselnie kell a felfüggesztés következményeit, anélkül hogy a határozat meghozatala előtt lehetősége lett volna álláspontjának ismertetésére. E tekintetben még ha igaz is, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint csak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárás keretében írja elő a Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket, így a támogatás kedvezményezettjét és a támogatást nyújtó szervet felhívja észrevételeik megtételére, ( 58 ) e jogalanyok ugyanakkor jogosultak keresetet indítani azon határozattal szemben, amellyel a Bizottság az előzetes vizsgálati eljárás végén megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást; a keresetindítás joga éppen az e határozat által kiváltott joghatásokra figyelemmel került elismerésre. Az a körülmény, hogy az ilyen határozatokkal szemben előterjesztett kereset tekintetében a Bizottság által végzett értékelés előzetes jellege miatt az Unió Bíróságának a felülvizsgálati jogköre korlátozott, ( 59 ) mivel nem dönthet véglegesen a támogatás fennállása vagy fenn nem állása tárgyában, az FHH állításával ellentétben nem sérti a megfelelő bírói jogvédelemhez való jogot. Mivel a valamely eljárás során hozott közbenső aktusról van szó, e felülvizsgálat kizárólag azon feltételek fennállásának vizsgálatára korlátozódhat, amelyek igazolják az eljárás következő szakaszába történő lépést, amely szakasz megindításából következnek az ezen aktust megtámadhatóvá tevő joghatások.

35.

Amint azt a fenti 22. és 24. pontban láttuk, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata által előírt végrehajtási tilalom a bejelentésen alapul azokban az esetekben, amikor ez utóbbira sor kerül. A nemzeti bíróságok tehát a bejelentés tárgyát képező intézkedések EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésén alapuló önálló értékelésétől függetlenül kötelesek az e kötelezettség megsértéséből eredő jogkövetkezmények alkalmazására.

36.

Amennyiben ezzel szemben a támogatás nem képezte bejelentés tárgyát, a nemzeti bíróságok feladata, hogy az előttük folyó eljárásban hivatkozott EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata alapján megállapítsák, hogy az intézkedés a standstill‑kötelezettség hatálya alá tartozó állami támogatásnak minősül‑e, és hogy igenlő válasz esetén rendelkezzenek a további kifizetés felfüggesztéséről, valamint a már kifizetett támogatás visszatéríttetéséről. Amint arra a jelen indítvány 14. pontjában emlékeztettem, a nemzeti bíróságok ennek érdekében jogosultak a támogatás fogalmának értelmezésére és alkalmazására. Amennyiben a nemzeti bíróságokban kétségek merülnek fel a szóban forgó intézkedés minősítése tekintetében, a Közlemény által létrehozott együttműködés keretében pontosításokat kérhetnek a Bizottságtól, ( 60 ) valamint a Bírósághoz fordulhatnak előzetes döntéshozatal céljából. ( 61 )

37.

Hogyan befolyásolja ezt a rendszert az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárást megindító bizottsági határozat?

38.

A Bíróság a fent hivatkozott SFEI‑ügyben hozott ítéletében már egyértelművé tette, hogy a Bizottság által megindított előzetes vizsgálati eljárás és hivatalos vizsgálati eljárás nem mentesítheti a nemzeti bíróságokat azon kötelezettségük alól, hogy védjék a jogalanyok jogait az előzetes bejelentési kötelezettség megsértése esetén. ( 62 )

39.

A kérdést előterjesztő bíróság és a német kormány véleménye szerint ezen ítéletből következik a nemzeti bíróságok azon jogköre/kötelezettsége, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően is értelmezzék és alkalmazzák a támogatás fogalmát, anélkül hogy kötve lennének a Bizottság eljárást megindító határozatában foglalt értékeléshez. Ugyan igaz, hogy az SFEI‑ügyben hozott ítéletében a Bíróság egyértelműen megállapította, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy a jogellenesnek vélt támogatások fennállására vonatkozó döntést hozzanak, annak ellenére, hogy a szóban forgó intézkedések ezzel párhuzamosan a Bizottság által megindított vizsgálati eljárás tárgyát is képezik, e megállapítás ugyanakkor kifejezetten arra az esetre korlátozódik, amikor az intézmény az intézkedés állami támogatásnak történt minősítésével kapcsolatosan még nem fejtette ki álláspontját, ( 63 ) vagyis arra az esetre nem vonatkozik, amikor – mint a jelen ügyben is – az intézmény, ugyan a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatában, de kifejtette ezen álláspontját. Ennélfogva a nemzeti bíróságok arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértése miatt kárt szenvedett jogalanyok jogainak védelme érdekében megtegyék a szükséges intézkedéseket az e cikk (2) bekezdésében előírt eljárás megindítását követően is, az SFEI‑ügyben hozott ítélet nem teszi lehetővé, hogy következtetéseket vonjunk le azzal kapcsolatosan, hogy az eljárást megindító határozat kihatással van–e e jogkör gyakorlására.

40.

Ezzel szemben e hatás értékelése érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének második és harmadik albekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében tegyék meg a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, valamint tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását, és e kötelezettség a tagállamok valamennyi szervére, így a hatáskörüket érintően a bíróságokra is kiterjed. ( 64 ) Ebből következően a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat köti a határozat által érintett tagállami bíróságot, és e bíróságnak, amikor olyan intézkedésekre vonatkozóan kell döntenie, amelyek későbbi bizottsági határozat tárgyát képezik, tartózkodnia kell olyan végleges intézkedések meghozatalától, amelyek a bizottsági határozattal összeegyeztethetetlenek lehetnek. ( 65 ) Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy amint azt a Bíróság kimondta, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában előírt végrehajtási tilalom betartásának biztosítása érdekében a tagállami bíróságok teljes mértékben kötelesek az Unió érdekeit figyelembe venni. ( 66 )

41.

Mindezek alapján és a fenti 25–34. pontban kifejtett megfontolásokra figyelemmel a következő következtetések vonhatók le.

42.

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondata és a szóban forgó intézkedés „(új) támogatásnak” történő minősítése együttes hatásaként a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása azzal jár, hogy az érintett tagállam az eljárást megindító határozat elfogadásának napjától kezdve a végleges határozat meghozataláig a szóban forgó intézkedés objektív támogatási jellegétől függetlenül köteles felfüggeszteni az intézkedés végrehajtását (lásd különösen a fenti 32. pontot). Következésképpen a nemzeti bíróságok az említett kötelezettség betartása biztosításának érdekében kötelesek valamennyi szükséges intézkedés megtételére, valamint az intézkedésnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti előzetes értékelésétől függetlenül e kötelezettség esetleges megsértése következményeinek megszüntetésére. Amennyiben kétségek merülnek fel az intézkedés támogatásnak történő minősítéséhez kapcsolódó, a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását igazoló feltételek fennállása tekintetében, e bíróságok az érvényesség tekintetében előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthetnek elő az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja alapján. ( 67 )

43.

A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megelőző időszakban az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének utolsó mondatában foglalt felfüggesztési záradék érvényesülése viszont az állami támogatás objektív fennállásához kapcsolódik (lásd a fenti 25. pontot). A szóban forgó intézkedés végrehajtása és az eljárás megindítása közötti időszakban kifizetett összegek visszatéríttetésének esetleges elrendelése tehát annak megállapításától függ, hogy ezen intézkedés ténylegesen támogatásnak minősül‑e.

44.

Még ha a nemzeti bíróság erre a megállapításra is jut, figyelembe kell vennie az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján hozott eljárást megindító bizottsági határozatot, amely ugyan az előzetes vizsgálatot követően került elfogadásra, mégis ezen intézménynek a támogatás prima facie fennállására vonatkozó álláspontját foglalja magában. Ezen álláspont legalábbis elegendőnek tekinthető a fumus boni iuris feltételének teljesüléséhez, ami lehetővé teszi az ideiglenes intézkedés elfogadását. Ennélfogva a nemzeti bíróság, még ha a Bizottság előzetes megállapításával ellentétben úgy is véli, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül támogatásnak, nem utasíthatja el az intézkedés végrehajtásának elrendelése és a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása között kifizetett összeg visszatéríttetésére irányuló kérelmet anélkül, hogy ezt megelőzően a hivatalos vizsgálatot megindító határozat érvényessége tárgyában előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulna az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja alapján. Ezzel szemben, amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, a nemzeti bíróság dönthet úgy, hogy a végleges bizottsági határozat meghozataláig nem dönt véglegesen a visszatéríttetés tárgyában, és addig az ideiglenes visszatérítésről rendelkezik, valamint arról, hogy a kedvezményezett részére kifizetett összegeket a jogvita tárgyában történő érdemi döntéshozatalig zárolt számlára fizessék vissza. ( 68 )

45.

Mindenesetre, ha a nemzeti bíróságban kétségek merülnek fel az intézkedés minősítésére vonatkozóan, hasznos lehet, ha a Közlemény 3. szakasza alapján konzultál a Bizottsággal annak érdekében, hogy a folyamatban lévő eljárás állásáról tájékozódjon, és hogy felvilágosítást kérjen azon általa ismert esetleges tényezőkre is figyelemmel, amelyeket a Bizottság nem ismert az eljárást megindító határozatának meghozatalakor. A Bizottság nem mentesülhet a véleményadás kötelezettsége alól azáltal, hogy kizárólag a határozat tartalmára utal.

46.

A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következőképpen válaszoljon:

„Az a nemzeti bíróság, amely előtt egy államnak betudható és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének első mondata értelmében be nem jelentett intézkedés végrehajtásából eredő kifizetések felfüggesztésére, vagy a már kifizetett összegek visszatéríttetésére irányuló keresetet terjesztettek elő, és ezen intézkedés tekintetében a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatot fogadott el, köteles valamennyi szükséges intézkedést meghozni annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti hatóságok betartsák az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának és a szóban forgó határozatban ideiglenesen új támogatásnak történő minősítésnek az együttes hatásából következő felfüggesztési kötelezettséget, valamint köteles megszüntetni az e kötelezettség esetleges megsértésének következményeit. Ezen intézkedések a szóban forgó intézkedés felfüggesztését, valamint a már kifizetett támogatás visszafizettetését foglalják magukban.

Amennyiben a nemzeti bíróság nem ért egyet a szóban forgó intézkedésnek a Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatában foglalt minősítésével, azon túl, hogy az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja alapján adott esetben az érvényességre vonatkozóan előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhat a Bírósághoz, dönthet úgy is – amennyiben ezt a nemzeti jog lehetővé teszi –, hogy a végleges bizottsági határozat meghozataláig nem hoz végleges határozatot a szóban forgó összegek visszatéríttetése tárgyában, és addig az ideiglenes visszatérítésről rendelkezik, valamint elrendelheti, hogy a kedvezményezett részére kifizetett összegeket a jogvita tárgyában történő érdemi döntéshozatalig zárolt számlára fizessék vissza.”

47.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből az következik, hogy az Oberlandesgericht Koblenz a szelektivitás feltételére vonatkozóan nem ért egyet a hivatalos vizsgálati eljárást megindító bizottsági határozatban elfogadott értelmezéssel, sem azon következtetéssel, amelyre az intézmény a szóban forgó intézkedések szelektív jellege vonatkozásában jutott. E körülmények között az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja alapján a kérdést előterjesztő bíróság köteles volt e határozat érvényességére vonatkozóan előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni. Mindazonáltal az tűnik ki, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésével az eljáró bíróság nem ilyen kérdést, hanem csak az e rendelkezés a) pontja értelmében vett értelmezésre irányuló kérdést kívánt előterjeszteni, amely azonban az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott nemleges választól függ. Az e kérdésre vonatkozóan kifejtett megfontolások alapján tehát azt javaslom a Bíróságnak, hogy ne válaszoljon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdésre.

48.

A következő rövid megfontolások célja tehát arra az esetre jelent támpontot, ha a Bíróság nem ért egyet a fentiekben kifejtettekkel, és úgy határoz, hogy nemleges választ ad az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre.

49.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy az FFH által 2001‑ben és 2006‑ban alkalmazott díjszabást szelektív intézkedésnek kell‑e tekinteni pusztán azért, mert azok kizárólag az F‑H repülőteret használó légitársaságokra alkalmazandók. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a második kérdésre adott nemleges válasz esetén a szelektivitás feltétele levezethető‑e a tényállást jellemző egyes különös tényezőkből. Az FFH írásbeli észrevételeiben előadottakkal ellentétben ezek a kérdések elfogadhatók. ( 69 )

50.

Álláspontom szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre – amelyet véleményem szerint a harmadik kérdés első részével együtt kell vizsgálni – igenlő választ kell adni. A kérdést előterjesztő bíróság, az FFH és az RA által képviselt álláspont lényegében azon lehetőség teljes kizárásához vezet, hogy állami támogatásnak minősüljenek azok a feltételek, amelyek alapján valamely közvállalkozás a szolgáltatásait kínálja, amennyiben e feltételek az összes vele szerződő félre különbségtétel nélkül alkalmazandóak. Márpedig ennek az álláspontnak az elfogadása azzal a következménnyel járna, hogy a Szerződés által a támogatásokra vonatkozóan létrehozott ellenőrzési rendszer hatálya alól a priori kizárásra kerülnének az olyan, közpénzekből finanszírozott esetleges versenyellenes előnyök, amelyeket valamely közvállalkozás olyan bizonyos gazdasági szereplők részére nyújt, akikkel kereskedelmi kapcsolatokat tart fenn. ( 70 ) Amint azt véleményem szerint a Bizottság helyesen állapította meg, e kizárás nincs összhangban a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, amely szerint azok az állami beavatkozások is szelektív jelleggel bírhatnak, amelyek különbségtétel nélkül vonatkoznak egy meghatározott gazdasági ágazat valamennyi szereplőjére, ( 71 ) sem azokkal a különböző korábbi ítéletekkel, amelyek szelektívnek minősítették az áruk vagy szolgáltatások közvállalkozás (vagy magánvállalkozás) általi olyan értékesítéséből eredő előnyöket, amely értékesítésre valamennyi valamely különös tevékenységet gyakorló piaci szereplő tekintetében azonos díjszabás vagy feltételek mellett került sor. ( 72 )

51.

A jelen ügyben a szóban forgó díjszabás alkalmazásából eredő állítólagos előnyök kedvezményezettjei kizárólag az FFH‑val kereskedelmi kapcsolatot létesítő légitársaságok, azaz az érintett gazdasági ágazaton belüli jogalanyok meghatározott köre. Az FFH által kiemelt azon körülmény, hogy igény esetén valamennyi légitársaság az általa alkalmazott díjszabás mellett használhatja az F‑H repülőteret – amelynek kapacitása könnyedén alkalmazkodna a kereslet esetleges növekedéséhez –, nem bír különös jelentőséggel. Az a tény, hogy a meghatározott szabályozásból eredő előnyök kihasználásának lehetősége a gazdasági szereplő – jelen esetben az F‑H repülőtéren szolgáltatást nyújtani kívánó légitársaság – döntésétől függ, nem teszi lehetővé ezen előnyök szelektivitásának kizárását. ( 73 ) A jelen ügyben egyébiránt az FFH által alkalmazott díjszabási feltételeket az általa meghatározott pontos gazdasági stratégiával összhangban egy meghatározott típusú felhasználói körhöz, a diszkont légitársaságokhoz igazították, miközben az kevésbé vagy egyáltalán nem vonzó a hagyományos légitársaságok számára. Az utóbbiak választási szabadsága tehát ténylegesen korlátozott, annál is inkább, mert amint az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből, valamint a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatból kiderül, a szóban forgó díjszabás az FFH és az RA között létrejött szerződések tartalmát tükrözi, így azok e társaság igényeihez igazodnak.

52.

Végezetül egyetértek a Bizottsággal abban, hogy a szelektivitás vizsgálata a jelen ügyhöz hasonló esetekben nem követeli meg a Bíróság által a nemzeti adórendszerekre vonatkozóan kidolgozott kétlépcsős elemzési módszer alkalmazását, amely szerint valamely intézkedés szelektív jellegének értékelése céljából először is meg kell vizsgálni azt, hogy az adott jogrendszer keretében az említett intézkedés bizonyos vállalkozások számára előnyt jelent‑e más, hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozásokkal összevetve, ( 74 ) majd ezt követően azt, hogy a vállalkozások közötti esetleges megkülönböztetés a szóban forgó adórendszer jellegéből vagy szerkezetéből ered‑e.

53.

Ha mindazonáltal a Bíróság ezt a módszert alkalmazandónak ítélné a jelen ügyben – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság és az FFH is javasolja –, elöljáróban megjegyzem, hogy annak megállapítása, hogy a szóban forgó díjszabás tekintetében csak az F‑H repülőtérrel kereskedelmi kapcsolatot létesíteni kívánó légitársaságok vannak hasonló jogi és ténybeli helyzetben, e lényegében önmagába visszatérő értelmezés alapján azt jelenti, hogy csak a valamely meghatározott intézkedés alkalmazásából eredő előnyök megszerzéséhez előírt kritériumokat és feltételeket teljesítő jogalanyok bírnak jelentőséggel az intézkedés szelektív jellegének elemzése szempontjából. ( 75 )

54.

Amennyiben ténylegesen meg kell határozni a szóban forgó díjszabás tekintetében hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő jogalanyok körét, véleményem szerint e kör (legalább) valamennyi olyan légitársaságot magában foglalja, amely alkalmas a Frankfurt‑Hahn repülőtér használatára és a szóban forgó díjszabásban szereplő szolgáltatások igénybevételére. ( 76 ) E vállalkozások közül kizárólag a repülőteret ténylegesen használó vállalkozások a szóban forgó díjszabás alkalmazásából eredő hivatkozott előnyök kedvezményezettjei, és az iratok tanúsága szerint e vállalkozások közül csak az RA élvezi az FFH‑val kötött előzetes kétoldalú megállapodás tárgyát képező szerződéses díjszabás és feltételek előnyeit. ( 77 )

55.

Amennyiben az előző pontokban általam javasoltakkal ellentétben a Bíróság nemleges választ ad az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre, úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a harmadik kérdés [b) és c) pontjában)] kiemelt és fent már hivatkozott elemek, azaz a diszkont légitársaságokkal való együttműködésen alapuló kereskedelmi modellnek és az e vállalkozások repülőtéri utasforgalmához igazított használati feltételeknek az FFH általi elfogadása, valamint azon körülmény, hogy a repülőtéri forgalom nagy részét egyetlen társaság adja, a teljes körű értékelés során azon következtetéshez vezetnek, hogy a vitatott díjszabások szelektív jelleggel bírnak.

56.

A fenti megállapításokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Oberlandesgericht Koblenz által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

„Az a nemzeti bíróság, amely előtt egy államnak betudható és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének első mondata értelmében be nem jelentett intézkedés végrehajtásából eredő kifizetések felfüggesztésére, vagy a már kifizetett összegek visszatéríttetésére irányuló keresetet terjesztettek elő, és ezen intézkedés tekintetében a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatot fogadott el, köteles valamennyi szükséges intézkedést meghozni annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti hatóságok betartsák az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának és a szóban forgó határozatban ideiglenesen új támogatásnak történő minősítésnek az együttes hatásából következő felfüggesztési kötelezettséget, valamint köteles megszüntetni az e kötelezettség esetleges megsértésének következményeit. Ezen intézkedések a szóban forgó intézkedés felfüggesztését, valamint a már kifizetett támogatás visszafizettetését foglalják magukban.

Amennyiben a nemzeti bíróság nem ért egyet a szóban forgó intézkedésnek a Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatában foglalt minősítésével, azon túl, hogy az EUMSZ 267. cikk első bekezdésének b) pontja alapján adott esetben az érvényességre vonatkozóan előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulhat a Bírósághoz, dönthet úgy is – amennyiben ezt a nemzeti jog lehetővé teszi –, hogy a végleges bizottsági határozat meghozataláig nem hoz végleges határozatot a szóban forgó összegek visszatéríttetése tárgyában, és addig az ideiglenes visszatérítésről rendelkezik, valamint elrendelheti, hogy a kedvezményezett részére kifizetett összegeket a jogvita tárgyában történő érdemi döntéshozatalig zárolt számlára fizessék vissza.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válaszra tekintettel a második és harmadik kérdésre nem szükséges válaszolni.”