1.

Az Egyesült Királyságban közismerten nem olcsó a bírósághoz fordulás. Különösen az eljárási képviselet járhat jelentős költségekkel. Mivel főszabály szerint a pervesztes fél viseli a pernyertes fél költségeit, a perekhez jelentős költségkockázat kapcsolódik.

2.

Ezzel szemben az Århusi Egyezmény ( 2 ) és a meghatározott eljárások tekintetében a 2003/35 irányelvvel ( 3 ) történt átültetése előírja, hogy a környezetvédelmi ügyekben folyó bírósági eljárások nem lehetnek mértéktelenül drágák. E rendelkezés jelentőségét a Bíróság az Edwards‑ügyben hozott ítéletében ( 4 ) elvont módon már vizsgálta az angol jog alapján. Most konkrétan azt kell tisztázni, hogy az Egyesült Királyság a vonatkozó rendelkezéseket megfelelően ültette‑e át.

3.

E tekintetben először is a bíróságok mérlegelési jogköréről van szó, amelynek értelmében bizonyos esetekben korlátozhatják a felperes azon kockázatát, hogy pervesztés esetén viselnie kelljen az alperes költségeit. Tisztázni kell továbbá, hogy az uniós joggal összeegyeztethető‑e, ha a bíróságok e jogkörük gyakorlása során ugyanakkor az alperes – általában valamely hatóság – azon kockázatát is korlátozzák, hogy viselnie kell a felperes költségeit. Végül vitás, hogy a szóban forgó eljárásokban függővé tehető‑e az ideiglenes intézkedések elrendelése attól, hogy a kérelmező az ügy érdemében való pervesztessége esetére vállalja az ideiglenes intézkedéssel okozott károk megtérítését. Előzetes kérdésként vizsgálni kell, hogy egy irányelvet mennyiben lehet ítélkezési gyakorlat útján átültetni.

4.

A környezetvédelmi eljárások költségeire vonatkozó releváns szabályokat az Århusi Egyezmény tartalmazza, amelyet az egykori Európai Közösség 1998. június 25‑én Århusban (Dánia) írt alá. ( 5 )

5.

Az egyezmény 6. cikke meghatározott tevékenységek engedélyezéséhez a nyilvánosság részvételéről rendelkezik.

6.

Az egyezmény 9. cikke szabályozza a környezetvédelmi ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jogot. A jelen ügyben a (2) bekezdés szerinti eljárásokról van szó:

„Valamennyi Fél, nemzeti jogszabályainak keretein belül, biztosítja az érintett nyilvánosság […] tagjai számára, […]

[…]

a felülvizsgálati eljárás hozzáférhetőségét bíróság és/vagy más, a jogszabályok által kijelölt független és pártatlan testület előtt, hogy megtámadják bármely döntés, intézkedés vagy mulasztás anyagi vagy eljárási törvényességét, mely ütközik a 6. cikk rendelkezéseivel […] [helyesen: a bíróság és/vagy más, a jogszabályok által kijelölt független és pártatlan testület előtti, arra irányuló jogorvoslati eljáráshoz való jogot, hogy vitassák […] az egyezmény 6. cikke rendelkezéseinek […] hatálya alá tartozó határozatok, intézkedések vagy mulasztások anyagi vagy eljárási jogszerűségét].”

7.

A (4) bekezdés többek között a költségekkel foglalkozik:

„(4) Az (1) bekezdés kiegészítéseképpen és annak korlátozása nélkül, az (1), (2), és (3) bekezdésben jelzett eljárások elégséges és hatékony jogorvoslást kell, hogy biztosítsanak, többek között, amennyiben szükséges, ideiglenes intézkedés révén, méltányos, időszerű és nem kizáró módon költséges eljárást követve […].”

8.

Az Århusi Egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében szereplő, az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó rendelkezések átültetése során a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdése a 85/337 irányelvet ( 6 ) a 10a. cikkel, a 2003/35 irányelv 4. cikkének (4) bekezdése pedig a 96/61 irányelvet ( 7 ) a 15a. cikkel egészítette ki. E két cikk (5) bekezdése a költségekre vonatkozó, e tekintetben azonos módon megfogalmazott rendelkezéseket tartalmaz:

„Az eljárásnak igazságosnak, méltányosnak és gyorsnak kell lennie, és nem lehet mértéktelenül drága.”

9.

Az Angliára és Walesre vonatkozó Civil Procedure Rules (polgári perrendtartás) 44.3. cikkének (2) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére főszabály szerint a pervesztes felet kell kötelezni. A bíróság az ügy összes körülményének figyelembevételével azonban ettől eltérően is határozhat. Így különösen a 44.3. cikk (6) bekezdése megengedi olyan határozatok meghozatalát, amelyek meghatározott összegre korlátozzák a másik fél költségeinek viselését. Skóciában és Észak‑Írországban hasonló a jogi helyzet.

10.

A Civil Procedure Rules 25. cikke az ideiglenes intézkedésekre vonatkozik. E rendelkezéshez úgynevezett Practice Directions kapcsolódik, amely az 5.1. pontban úgy rendelkezik, hogy minden ideiglenes intézkedést elrendelő határozatnak tartalmaznia kell a kérelmező bírósággal szembeni kötelezettségvállalását, amelynek értelmében a bíróság által szükségesnek ítélt mértékű kártérítést nyújt az ellenérdekű félnek. Ezen túlmenően a bíróságnak az 5.1A. pont értelmében vizsgálnia kell, hogy ilyen kötelezettségvállalást az ideiglenes intézkedés következtében harmadik feleknél felmerülő károkra tekintettel is megkövetel‑e. A bíróság ugyanakkor el is tekinthet e kötelezettségvállalástól. Míg az észak‑írországi szabályozás hasonló, Skóciában nem létezik ilyen kártérítési kötelezettség.

11.

Az Edwards‑ügyben hozott ítélet ( 8 ) nyomán az Egyesült Királyság ezeket a szabályokat az Århusi Egyezményre, valamint a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdésére és 4. cikkének (4) bekezdésére tekintettel kiegészítette, ezek a módosítások azonban időbeli okokból nem képezik a jelen eljárás tárgyát.

12.

A Bizottság egy panasz nyomán 2007. október 23‑án állásfoglalásra szólította fel az Egyesült Királyságot a tekintetben, hogy eleget tett‑e a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdéséből és 4. cikkének (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek.

13.

Az Egyesült Királyság 2007. december 20‑i és 2008. szeptember 5‑i válaszai ellenére a Bizottság 2010. március 22‑én indokolással ellátott véleményt intézett a tagállamhoz, amelyben azt az álláspontot képviselte, hogy az Egyesült Királyság a megjelölt rendelkezéseket nem ültette át megfelelően, és nem alkalmazza helyesen. A Bizottság felszólította az Egyesült Királyságot, hogy két hónapon belül, vagyis 2010. május 22‑ig hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen az indokolással ellátott véleménynek.

14.

A Bizottság az Egyesült Királyság 2010. július 19‑i válasza után is fenntartotta álláspontját, és 2011. október 18‑án benyújtotta a jelen keresetet. A Bizottság kéri, hogy a Bíróság:

15.

Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

16.

A Bíróság elnöke 2012. május 4‑i végzésével megengedte, hogy a Dán Királyság és Írország az Egyesült Királyság oldalán beavatkozzon.

17.

A felek írásbeli észrevételeket terjesztettek elő, és Dánia kivételével a 2013. július 11‑i tárgyaláson szóban is kifejtették érveiket.

18.

A Bizottság keresetét ugyan a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdésére és 4. cikkének (4) bekezdésére alapítja, számomra azonban célszerűbbnek tűnik a kereseti jogalapok tárgyalása során az ezekkel beiktatott rendelkezések, nevezetesen a 85/337 irányelv 10a. cikkének és a 96/61 irányelv 15a. cikkének megjelölése. E két rendelkezés azonos szövegű (5) bekezdése értelmében a két irányelv szerinti, az engedélyek felülvizsgálatára vonatkozóan ott előirányzott eljárás nem lehet mértéktelenül drága. Ezzel az Århusi Egyezmény 9. cikkének (4) bekezdése átültetésre kerül az egyezmény 9. cikkének (2) bekezdésében előírt felülvizsgálati eljárások tekintetében.

19.

A Bizottság keresete e szabályozásnak az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó három területen, azaz Gibraltárt is beleértve Angliában és Walesben, valamint Skóciában és Észak‑Írországban történő átültetése (lásd ehhez a B. pontot), valamint alkalmazása (lásd ehhez a C. pontot) ellen irányul. Először azonban szeretném röviden bemutatni az időközben az Edwards‑ügyben meghozott ítélet ( 9 ) jelen ügy szempontjából kulcsfontosságú megállapításait, és ezek fényében kitérni a felek egyes érveire, amelyek ugyan kapcsolódnak az eljárási költségek problémájához, azonban nem járulnak hozzá az egyes kereseti jogalapok tisztázásához (lásd ehhez az A. pontot).

20.

A 85/337 irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése és a 96/61 irányelv 15a. cikkének (5) bekezdése, valamint az egyezmény 9. cikkének (4) bekezdése költségkorlátozásra vonatkozó kötelezettséget alapoz meg. Ezt az Edwards‑ügyben hozott ítélet pontosította.

21.

Ennek értelmében az eljárásból fakadó pénzügyi teher nem akadályozhatja a 85/337 irányelv 10a. cikkében és a 96/61 irányelv 15a. cikkében megjelölt személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy az e cikkek hatálya alá tartozó bírósági jogorvoslati lehetőséggel éljenek. Ennek során mind a jogait védeni kívánó személy érdekeit, mind pedig a környezet védelméhez fűződő közérdeket szem előtt kell tartani. ( 10 )

22.

Ezen túlmenően a Bíróság kifejtette, az a követelmény, hogy az eljárási költség nem lehet mértéktelenül drága, a bírósági eljárásban való részvétel kapcsán felmerült valamennyi költségre vonatkozik. Ily módon a mértéktelenül drága jelleget átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az érintett fél által viselt költségek összességét. ( 11 ) Ezek elvben magukban foglalják az eljárási képviselet költségeit is.

23.

Végül az Edwards‑ügyben hozott ítéletben – Dánia állításával ellentétben – a Bíróság tisztázta, hogy az arra vonatkozó követelmény, hogy a bírósági eljárás nem lehet mértéktelenül drága, nem értékelhető eltérő módon attól függően, hogy a nemzeti bíróság elsőfokú, fellebbezési vagy második fellebbezési eljárásban hoz határozatot. ( 12 ) Ez a megállapítás azonban nem értelmezhető oly módon, hogy a felsőbb eljárási szinteken a költségek elfogadható mértékének elbírálása során figyelmen kívül hagyhatók lennének a már felmerült költségek. Az eljáró bíróságnak sokkal inkább minden eljárási szinten ügyelnie kell arra, hogy az eljárás valamennyi szakaszának költségei összesen ne legyenek mértéktelenek vagy kizáróak.

24.

Dánia ugyanakkor helytállóan fejti ki, hogy bizonyos felülvizsgálati eljárásokban a jogi képviselet nélkülözhető lehet. Ez például akkor elképzelhető, ha az illetékes szervek eljárásában erőteljesen érvényesül a hivatalbóliság elve, és így valamennyi releváns érvet és körülményt hivatalból felderítenek. A nélkülözhetőséghez azonban konkrét vizsgálatra van szükség, az adott eljárás valamennyi releváns jogi és gyakorlati körülményének, valamint a gyakorlatoknak a figyelembevételével.

25.

A jelen ügyben nem vitás, hogy az Egyesült Királyság bíróságai előtt az ügyvédi képviselet szükséges, és jelentős költségeket okozhat. A tagállam ezt a common law szerinti kontradiktórius bírósági eljárás különleges körülményeivel magyarázza, amelyek különösen magas követelményeket támasztanak az eljárási képviselővel szemben.

26.

Az uniós bíróságokhoz hasonlóan főszabály szerint az Egyesült Királyságban is a pervesztes felet kötelezik a perbeli képviselet költségeinek megtérítésére. Pervesztesség esetén a 85/337 irányelv 10a. cikkében és a 96/61 irányelv 15a. cikkében megjelölt felpereseknek így rendszerint az ellenérdekű fél költségeit, valamint saját költségeiket is viselniük kell. Pernyertesség esetén ezzel szemben az ellenérdekű fél viseli a költségeiket.

27.

Bár úgy tűnik, az Egyesült Királyság az ebben a rendszerben felmerülő költségeket indokoltnak tekinti, a költségkockázat egyeseket visszatarthat attól, hogy a 85/337 irányelv 10a. cikkében és a 96/61 irányelv 15a. cikkében előirányzott kereseteket benyújtsák vagy fenntartsák. Ezek az eljárások így e rendelkezések értelmében mértéktelenül vagy kizáró módon költségesek lehetnek. Következésképpen gondoskodni kell a megfelelő költségkorlátozásról.

28.

Az Egyesült Királyság különböző mechanizmusokat jelöl meg, amelyek az eljárási költségekhez kapcsolódó kockázatot lefedik vagy legalábbis korlátozzák. A Bizottság önmagában nem kifogásolja ezeket a mechanizmusokat, azonban – helyesen – nem tartja azokat elegendőnek a 85/337 irányelv 10a. cikkének és a 96/61 irányelv 15a. cikkének átültetéséhez.

29.

Így az Egyesült Királyságban fennáll a költségmentesség lehetősége, a tagállam azonban nem vitatja, hogy azt szövetségek nem vehetik igénybe, ( 13 ) valamint azt sem, hogy szükséges az érintettség. Mivel a kizáró költségektől a szövetségeket és a pénzügyi szempontból teljesítőképes felpereseket ( 14 ) is óvni kell, ez az eszköz nem elegendő a költségkorlátozás biztosításához.

30.

Az Egyesült Királyság kiemeli továbbá, hogy a közigazgatási jogi kereset (judicial review) benyújtásának költségkockázata nagymértékben korlátozott. Az ilyen keresetet csak akkor fogadják el, ha az engedélyezésre vonatkozó egyszerűsített eljárásban megállapítást nyer, hogy az védhető. Az ezen eljárásban való részvételre vonatkozóan viszonylag alacsony mértékű költségeket ismernek el.

31.

Ez az engedélyezési eljárás ugyan korlátozza a pernyertesség rendkívül alacsony esélyével rendelkező keresetek költségkockázatait, mivel ezeket korán elutasítják, mielőtt további költségeket okoznának. Az Århusi Egyezmény és annak az Unióban történő átültetése azonban elsősorban nem a pernyertesség különösen alacsony esélyével rendelkező keresetekre irányul. ( 15 ) A környezetvédelemhez fűződő közérdeket sokkal inkább szolgálja az olyan keresetek megkönnyítése, amelyek ugyan védhető állásponton alapulnak, kimenetelük azonban bizonytalan. Az ilyen eljárások általában a környezetvédelemhez fűződő jogos érdeken alapulnak, a bizonytalan kimenetel miatt azonban a költségkockázatok különösen jelentősek.

32.

Az Egyesült Királyság végül említi még az eljárási költségekkel kapcsolatos kockázatra vonatkozó biztosítás, az úgynevezett „After the Event Insurance” lehetőségét. Nem vitás azonban, hogy ez az eszköz sem fedi le az összes esetet. A biztosítótársaságoknak nyilvánvalóan éppen a bizonytalan kimenetelű, vagyis magas kockázatú eljárásokban kell olyan biztosítási díjakat követelniük, amelyek szintén lehetnek kizáró jellegűek.

33.

A Bizottság hangsúlyozza ugyan az előrelátható költségek szükségességét, a jelen ügyben azonban nem szükséges arról határozni, hogy a költségeknek ténylegesen milyen mértékben kell az eljárás korai időpontjában megállapíthatóaknak lenniük. A költségkorlátozásról szóló határozat eszközével ugyanis az Egyesült Királyság joga tartalmaz egy olyan eszközt, amellyel korai időpontban meghatározható a költségekhez kapcsolódó legmagasabb kockázat.

34.

A Bizottság ugyan kifogásolja ezen eszköz alkalmazásának egyes eredményeit és feltételeit, önmagában véve azonban nem tartja elégtelennek. Amennyiben a költségek nagyságával kapcsolatos bizonytalanságot kifogásolja, a kifogások az ellen irányulnak, hogy az Egyesült Királyság joga nem írja elő kellően világosan és egyértelműen a költségkorlátozást. Erre a problémára térek rá az alábbiakban.

35.

A Bizottság kifogásolja a költségkorlátozás törvényi átültetésének hiányát az Egyesült Királyságban. Ebben az összefüggésben egy az írországi jogi helyzetre vonatkozó ítéletre hivatkozik. E tagállamban a bíróságok mérlegelési jogkörükben eltekinthettek attól, hogy a pervesztes felet a költségek megfizetésére kötelezzék, sőt még a pervesztes fél költségeit is a pernyertes félre terhelhették. Mivel azonban pusztán bírósági gyakorlatról volt szó, a Bíróság ezt nem ismerte el átültetésként. ( 16 )

36.

Az Egyesült Királyság ezzel az érvvel szemben a nemzeti ítélkezési gyakorlatot hozza fel. Arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdése értelmében az irányelv az elérendő célokat illetően ugyan minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja. ( 17 )

37.

A Bíróság valóban megállapította, hogy az uniós normák belső jogba való átültetése nem feltétlenül azok változatlan formai és tartalmi átvételét teszi szükségessé egy kifejezett különös rendelkezésben. Annak eleget lehet tenni egy általános jogi környezet megteremtésével is, ha az ténylegesen biztosítja az uniós jogi rendelkezések kellően egyértelmű és pontos alkalmazását. ( 18 )

38.

A Bíróság ugyan még nem döntötte el a kérdést, hogy a kötelező precedensek, vagyis a bírósági határozatok, amelyek az Egyesült Királyságban érvényes common law‑ra jellemzőek, ennek értelmében megfelelően átültethetnek‑e egy irányelvet. A Bíróság azonban már elismerte, hogy a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések jelentését a nemzeti bíróságok által történő értelmezésük figyelembevételével kell megállapítani átültetés vizsgálata esetén is. ( 19 )

39.

Ugyanakkor egy irányelv átültetéséhez nem lehet elegendő, hogy a bíróságoknak lehetőségük van arra, hogy annak eleget tegyenek, és ezt adott esetben meg is teszik. Az a mérlegelési jogkör ugyanis, amely az irányelvnek megfelelő módon gyakorolható az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, nem elegendő az irányelv rendelkezéseinek átültetésére, mivel egy ilyen gyakorlatot bármikor meg lehet változtatni. ( 20 ) Éppen ez nyert megállapítást a Bizottság által hivatkozott ügyben: az ír bíróságok ugyan mérlegelési jogkörrel rendelkeztek, amely lehetővé tette a költségkorlátozás biztosítását, azonban nem voltak erre kötelesek. Hiányoztak továbbá az arra vonatkozó kritériumok, hogy mikor kell költségkorlátozást biztosítani. Az ügyben nem hivatkoztak vonatkozó precedensekre, amelyek ilyen kötelezettséget megalapoztak volna.

40.

Ezért az a döntő, hogy a vonatkozó nemzeti bírósági ítéletek a szükséges költségkorlátozás teljes körű alkalmazását valóban kellően egyértelműen és pontosan, valamint kötelező jelleggel biztosítják‑e. ( 21 ) Ha e feltételek fennállnak, akkor a precedensek biztosítani tudják az átültetést. ( 22 )

41.

A jelen eljárás felei különböző nemzeti bírósági ítéleteket jelölnek meg. A Bizottság ugyan ezeket elégtelen gyakorlati alkalmazásként kifogásolja, azonban ezek a fenti okfejtéseknek megfelelően az átültetés szempontjából is irányadóak.

42.

E tekintetben először azt kell vizsgálni, hogy a költségkorlátozásról szóló határozat meghozatala a bíróságok mérlegelési jogkörébe tartozik‑e (lásd ehhez az 1. pontot), majd azon költségek lehetséges korlátozását, amelyeket a felperes pernyertesség esetén érvényesíthet (lásd ehhez a 2. pontot), és végül az ideiglenes intézkedéseket (lásd ehhez a 3. pontot).

43.

A költségkorlátozásról szóló határozat jogintézményét a Court of Appeal (Anglia és Wales) a Corner House ügyben hozott ítéletében ( 23 ) alakította ki. A jogintézményt a skóciai és észak‑írországi bíróságok átvették. Az ilyen határozattal rendkívüli körülmények esetén az adott eljárási szintre vonatkozóan megállapítható a költségek felső határa, amelyek megfizetésére a felperes pervesztessége esetén kötelezhető. Ilyen határozat az eljárás bármely szakaszában hozható, ha a bíróság meggyőződött arról, hogy

44.

E korlátozó megközelítés egyik következménye, hogy már maga a költségkorlátozásról való határozathozatal is viszonylag nagy ráfordítással jár és további költségeket okoz, anélkül, hogy előmozdítaná a környezettel kapcsolatos kérdések tisztázását.

45.

Ez az eszköz először is mozgásteret biztosít a hatáskörrel rendelkező bíróságok számára a költségkorlátozásról szóló határozat különböző előfeltételeinek elbírálását illetően, és amennyiben megállapítják ezek fennállását, mérlegelési jogkört a konkrétan rögzítendő költségkorlátozás tekintetében. Ez utóbbi kiterjed mind a költségkockázat elfogadott mértékére, mind arra a kérdésre, hogy korlátozzák‑e egyidejűleg, és adott esetben milyen mértékben korlátozzák az ellenérdekű fél költségkockázatát is.

46.

Önmagában sem az elbírálás terén fennálló mozgástér, sem a mérlegelési jogkör nem kifogásolható. Az igazságszolgáltatáshoz való jogra vonatkozó szabályok terén a tagállamok között fennálló nagy különbségek miatt a tagállamok tág mozgástérrel rendelkeznek a költségkorlátozás megvalósítása során. ( 24 ) Ezen túlmenően maga a Bíróság is elismeri a költségkorlátozás tekintetében az elbírálás terén fennálló mozgástér és a mérlegelési jogkör szükségességét. ( 25 ) A tagállami bíróságokat ugyanakkor egyértelmű módon kötelezni kell arra, hogy mérlegelési jogkörüket azzal a céllal gyakorolják, hogy az érintett eljárásokban megfelelő költségkorlátozást biztosítsanak. ( 26 )

47.

Az Egyesült Királyság bíróságainak a költségkorlátozásról szóló határozat tekintetében fennálló mérlegelési jogköre nem tesz eleget ezeknek a követelményeknek. Annak megállapítására irányul ugyanis, hogy az egyes ügyekben kivételesen ( 27 ) méltánytalan vagy igazságtalan lenne‑e azon általános elv követése, amely szerint nem áll fenn költségkorlátozás. A költségkorlátozás céljához való alapvető kötöttség ezzel szemben nem megállapítható.

48.

A Corner House ügyben hozott ítéletet követő, hivatkozott határozatok nem változtatnak ezen. A Morgan‑ügyben 2009‑ben hozott ítéletben sokkal inkább kifejtik, hogy a költségekről szóló határozatok terén fennálló mérlegelési jogkör adott esetben összeegyeztethetetlen lehet a költségkorlátozás követelményével. ( 28 )

49.

Az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártát követően, a Garner‑ügyben 2010‑ben hozott határozatból sem állapítható meg, hogy a mérlegelési jogkör azóta a költségkorlátozás céljára irányulna. ( 29 )

50.

Ezen túlmenően az Egyesült Királyságban alkalmazott kritériumok nem összeegyeztetőek a Bíróság Edwards‑ügyben hozott ítéletben megfogalmazott megállapításaival.

51.

Az Egyesült Királyság ugyan azt az álláspontot képviseli, hogy a szükséges költségkorlátozás kritériumai nem képezik a jelen eljárás tárgyát, ez azonban nem meggyőző. A költségkorlátozás kritériumai sokkal inkább a lényegét alkotják a Bizottság azon kifogásának, amely szerint a költségkorlátozásra vonatkozó kötelezettség nem került megfelelően átültetésre. Ezért ezeket a jelen ügyben vizsgálni kell.

52.

Az Egyesült Királyságban alkalmazott kritériumokkal kapcsolatos problémák az eljárás lefolytatáshoz fűződő közérdek és magánérdek figyelembevételével kezdődnek. Ugyan a Bíróság is megköveteli ezen érdekek figyelembevételét. ( 30 ) Az Egyesült Királyság azonban elismeri, hogy a Garner‑ügyben hozott ítélet előtt ezeket nem úgy vették figyelembe, ahogy szükséges lett volna. ( 31 ) Ezzel a kormány elfogadja, hogy az említett ítélet előtt a környezetvédelmi jog érvényesítéséhez fűződő közérdeket a 85/337 irányelv 10a. cikke és a 96/61 irányelv 15a. cikke szerinti eljárásokban nem ismerték el és nem vették figyelembe kellő mértékben. Mivel az ítélet meghozatalára csak az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejárta után került sor, az nem orvosolta e jogsértést megfelelő időben.

53.

A költségkorlátozással összeegyeztethetetlen az is, hogy már az eljárás kimeneteléhez fűződő magánérdek létezése kizárja a költségkorlátozásról szóló határozat meghozatalát. Bár a Bíróság is megköveteli az ilyen érdek figyelembevételét, ez azonban nem zárhatja ki a költségkorlátozást. Sokkal inkább védeni kell az egyént is, ha az uniós jogból eredő saját jogait érvényesíti. ( 32 )

54.

Bár a Morgan‑ügyben hozott ítélet – úgy tűnik, obiter dictumban – kifejti, hogy ezt a kritériumot rugalmasan kell alkalmazni, ( 33 ) mégis egyértelművé válik, hogy e tekintetben legalábbis jelentős bizonytalanság áll fenn.

55.

A szükséges költségkorlátozást sérti továbbá, hogy a felperes teljesítőképességét, vagyis a rászorultsága igazolásának hiányát kizáró szempontként veszik figyelembe. Az eljárás költségei sokkal inkább nem haladhatják meg az érdekelt fél személyes anyagi lehetőségeit, és semmi esetre sem tűnhetnek objektíve – vagyis az érdekelt teljesítőképességétől függetlenül –ésszerűtlennek. ( 34 ) Más szóval, a pénzügyi szempontból teljesítőképes felpereseket sem lehet mértéktelen vagy kizáró költségkockázatnak kitenni, és a korlátozott lehetőségekkel rendelkező felperesek számára az objektíve ésszerű költségek kockázatát adott esetben tovább kell csökkenteni.

56.

Végül a Bíróság elutasította a költségkorlátozás kizárását amiatt, hogy az érdekeltet a költségekhez kapcsolódó kockázat előreláthatólag nem fogja visszatartani. ( 35 ) A Corner House ügyben hozott ítélet szerint a visszatartás e kockázata azonban a költségkorlátozásról szóló határozat további előfeltétele.

57.

Következésképpen az Egyesült Királyság – mivel a bíróságoknak a költségkorlátozás biztosítására vonatkozó mérlegelési jogköre nem kötődik a költségkorlátozás céljához, és az ennek során alkalmazandó kritériumok összeegyeztethetetlenek a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdésével és 4. cikkének (4) bekezdésével – megsértette a hivatkozott rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

58.

A Bizottság továbbá azt is kifogásolja, hogy a költségkorlátozásról szóló határozatok gyakran egyidejűleg az ellenérdekű fél költségkockázatát is korlátozzák. Ez a probléma az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó mindhárom területet érinti.

59.

Az Egyesült Királyság ezt a kifogást elfogadhatatlannak tartja, mivel azt a Bizottság a pert megelőző eljárásban nem adta elő. A Bizottság a kölcsönös költségkorlátozást kifejezetten valóban az indokolással ellátott véleményben kifogásolta először. ( 36 )

60.

Az Egyesült Királyság kifogása azon alapul, hogy a Bizottság által a tagállamhoz intézett felszólító levél, majd az említett intézmény által kiadott indokolással ellátott vélemény körülhatárolja a jogvita tárgyát, amely ezek után nem terjeszthető ki. Az ugyanis, hogy az érintett tagállam észrevételeket terjeszthet elő, lényeges biztosítékot jelent; e biztosíték tiszteletben tartása pedig a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás szabályszerűségének lényeges alaki szabálya. Következésképpen a Bizottság indokolással ellátott véleményének és keresetének ugyanazokon a kifogásokon kell alapulniuk, mint amelyeken a pert megelőző eljárást elindító felszólító levél alapul. ( 37 )

61.

Ez a követelmény mindazonáltal nem jelentheti azt, hogy minden esetben tökéletesen egyeznie kell a kifogások felszólító levélben történő kifejtésének, az indokolással ellátott vélemény rendelkező részének és a keresetlevélben foglalt kérelemnek, amennyiben az eljárásnak az indokolással ellátott véleményben meghatározott tárgyát nem terjesztik ki vagy nem változtatják meg. ( 38 )

62.

A felszólító levéltől különösen nem várható olyan szigorú pontosság, mint az indokolással ellátott véleménytől, mivel az szükségképpen csak a kifogások első tömör összefoglalását tartalmazhatja. Semmi sem akadályozza meg tehát abban a Bizottságot, hogy az indokolással ellátott véleményben részletesebben kifejtse azon kifogásokat, amelyeket a felszólító levélben általánosabb módon már érvényesített. ( 39 )

63.

A jelen ügyben ez történt. A Bizottság helytállóan adja elő, hogy a saját képviselet költségei szintén részét képezik az eljárási költségeknek, amelyek mértékét a tagállamoknak korlátozniuk kell. ( 40 ) Következésképpen annak kifogásolását, hogy a költségekhez kapcsolódó e kockázatot nem korlátozzák megfelelően, tartalmazta az a kifogás, hogy az Egyesült Királyságban a költségekhez kapcsolódó kockázatot összességében nem korlátozzák megfelelően.

64.

Ezt az álláspontot alátámasztja az Egyesült Királyságnak az állásfoglalásra való felhívásra adott válasza, vagyis a tagállam első levele a pert megelőző eljárásban. Abban ugyanis a saját ügyvéddel történő feltételes költségmegállapodást – amely csak a kereset sikeressége esetén biztosít díjazást – említik a kockázat korlátozásának eszközeként. ( 41 ) A Bizottság által az indokolással ellátott véleményben előadottak, amely szerint a költségkorlátozásról szóló határozatok aláássák ezt az eszközt, mivel korlátozzák azon költségek összegét, amelyet a felperes pernyertesség esetén követelhet, végeredményben tehát csupán egy ellenérv, amelyet ezen álláspont cáfolatára hoztak fel. Így ez a kérdés egyúttal az eljárás tárgyának részét képezi.

65.

E kifogás ezért elfogadható, és azt vizsgálni kell.

66.

A Bizottság kifogásolja, hogy a költségkorlátozásról szóló határozatokat részben abban az értelemben is kölcsönös módon alakítják ki, hogy azok a keresetet indító fél azon kockázata mellett, hogy pervesztesség esetén meg kell fizetnie az ellenérdekű fél költségeit, az ellenérdekű fél azon kockázatát is korlátozzák, hogy a kereset sikeressége esetén a keresetet indító fél költségeit is viselnie kell.

67.

Az egyoldalú költségkorlátozásról szóló határozat, amely egyedül a felperes javára korlátozza az ellenérdekű fél költségei viselésének kockázatát, jelentős mértékben hozzájárulhat a bírósági eljárás mértéktelen vagy korlátozó költségeinek megakadályozásához. Ugyanakkor már a saját képviselet költségei is megakadályozhatják a 85/337 irányelv 10a. cikkében és a 96/61 irányelv 15a. cikkében megjelölt személyeket abban, hogy az e cikk hatálya alá tartozó bírósági jogorvoslatot kezdeményezzenek vagy folytassanak.

68.

A saját képviselet költségeire tekintettel az Egyesült Királyság és Írország ezért egyaránt az eljárási képviselő díjazásról való lemondásának lehetőségét említi. E lemondás azonban csak kivételes esetekben csökkentheti a költségkockázatot, mivel az eljárási képviselőknek általában bevételt kell elérniük. A 85/337 irányelv 10a. cikke és a 96/61 irányelv 15a. cikke szerinti eljárásokban általános jelleggel a felperes díjmentes képviseletének követelése lerombolná az ügyvédek e területekre történő szükséges szakosodásának gazdasági alapjait.

69.

A gyenge pénzügyi helyzetben levő és költségmentességben nem részesülő felperesek esetében a szükséges bevételek elérésének esélyét teremtik meg a költségeknek megfelelő mértékű sikerdíjak. Angliában és Walesben, valamint Skóciában e feltételes díjmegállapodásokat oly módon hozhatják létre, hogy a felperes eljárási képviselője csak akkor részesül díjazásban, ha a kereset eredményes. Mindkét rendszerben főszabály szerint a pervesztes ellenérdekű fél viseli az e megállapodás hiányában rá háruló költségeket. Angliában és Walesben egy további sikerdíjban részesül a felperes eljárási képviselője, míg Skóciában e sikerdíjat a felperesnek kellene megfizetnie. Észak‑Írországban nem létezik a sikerdíj intézménye. A sikerdíjak ugyan szintén nem problémamentesek, különösen akkor, ha a szokásos díjazáshoz képest többlet díj kapcsolódik hozzájuk, ( 42 ) az Egyesült Királyság előadása szerint azonban úgy tűnik, számos, a 85/337 irányelv 10a. cikke és a 96/61 irányelv 15a. cikkének hatálya alá tartozó ügyben szükségesek ahhoz, hogy e jogrendben biztosítsák a költségek szükséges korlátozását.

70.

A kölcsönös költségkorlátozásról szóló határozat korlátozza azonban a költségeket, amelyeket a kereset sikeressége esetén az ellenérdekű fél visel. Ilyen korlátozás esetében a keresetet indító félnek valószínűleg viselnie kell a saját képviseletének költségeit egy részét. A feltételes díjmegállapodások esetében a sikerdíj – amelyet a pervesztes ellenérdekű félnek kellene viselnie – mértéke korlátozásra kerül. Az eljárási képviselők vagy megelégednek e korlátozott mértékű díjjal, vagy a felperesnek pernyertessége esetén saját költségére ki kell egészítenie azt. Az ilyen többletköltségek is kifejthetnek kizáró hatást. Következésképpen a kölcsönös költségkorlátozásról szóló határozat veszélyeztetheti a költségkorlátozás célját.

71.

Ugyanakkor a kölcsönös költségkorlátozásról szóló határozatok értékelése során különbséget kell tenni a magánfelek és az állami felek között.

72.

Magánfelek esetében a kölcsönös költségkorlátozást adott esetben az eljárási fegyveregyenlőség elve indokolhatja, amely a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog részét képezi, ( 43 ) amelyet az egyezmény 9. cikkének (4) bekezdése eljárási alapelvként kifejezetten megjelöl. A fegyverek ezen egyenlősége kétségbe vonható, ( 44 ) ha az egyik fél messzemenően mentesül annak kockázata alól, hogy viselnie kelljen az ellenérdekű fél költségeit, míg a másik félnek mindig a saját költségeinek nagyobb részét és pervesztesség esetén az eljárás teljes költségét viselnie kell. Még az is elképzelhető lehet, hogy a költségkockázat ilyen egyenlőtlen megoszlása befolyásolhatja a perbeli stratégia alakulását. A költségkockázatokkal szemben messzemenően védett fél számára felmerülhet a kísértés, hogy szükségtelenül kiterjessze a per tárgyát annak érdekében, hogy növelje az ellenérdekű fél költségeit és ezáltal fokozza a megállapodásra való hajlandóságát.

73.

A Bizottság ugyanakkor helytállóan emeli ki, hogy a jelen ügyben csak a 85/337 irányelv 10a. cikke és a 96/61 irányelv 15a. cikke szerinti keresetekről van szó. Ezek természetszerűen a közigazgatás határozatai, nevezetesen a projektek környezeti hatásvizsgálatot követő engedélyezése vagy meghatározott ipari tevékenységek integrált engedélyezése ellen irányulnak.

74.

Az állami szervekkel szembeni eljárásban kezdettől fogva nem áll fenn valódi egyensúly, mivel ezek általában sokkal átfogóbb erőforrásokkal rendelkeznek, mint a 85/337 irányelv 10a. cikkében és a 96/61 irányelv 15a. cikkében megjelölt személyek. Az egyoldalú költségkorlátozásról szóló határozat ennyiben csupán első lépés a fegyverek egyenlőségének megteremtése felé.

75.

Ezen túlmenően az ilyen eljárásokban végeredményben mindkét oldal közös érdekéről van szó, nevezetesen a jog tiszteletben tartásáról. A közigazgatás, amely bírósági eljárásban pervesztes lesz, mivel a megtámadott határozata jogellenes, az eljárási költségeket illetően nem érdemel a felpereshez hasonló védelmet. Az eljárást ugyanis a jogsértés révén éppen ő okozta.

76.

Végül, a jog tiszteletben tartásához fűződő közérdek az Århusi Egyezmény keretében különös jelentőséggel bír. ( 45 ) Ez az érdek legalábbis a 85/337 irányelv 10a. cikke és a 96/61 irányelv 15a. cikke szerinti eljárásokban tiltja a sikerdíjhoz hasonló, olyan eszköz korlátozását, amely hozzájárulhat a saját képviselettel járó mértéktelen költségek elkerüléséhez.

77.

Az Århusi Egyezmény ezen irányultsága egyebekben cáfolja az Egyesült Királyság által az illetékes hatóságok korlátozott eszközeire vonatkozóan előadottakat. Igaz ugyan, hogy a hatóságok a bírósági eljárásokra fordított eszközöket már nem tudják a fő feladataik teljesítésére felhasználni. Ezt azonban az egyezmény elfogadja. Ez így logikus is, mivel a környezetvédelmi jog bíróság előtti érvényesítése, illetve a bíróság előtti megtámadás kockázata arra kényszeríti a hatóságokat, hogy e jog alkalmazása során különös gondossággal járjanak el.

78.

Ez azonban nem zárja ki a közigazgatásnak biztosítható minden költségkorlátozást. Nem indokolt a közigazgatást az ellenérdekű fél képviselőjének a sikertől független szokásos díjazást egyértelműen meghaladó mértékű sikerdíjának megfizetésére kötelezni. Ezért az „aszimmetrikus” kölcsönös költségkorlátozásról szóló határozat, amely ugyan mindkét fél költségkockázatát korlátozza, ugyanakkor teret hagy egy megfelelő mértékű sikerdíjnak, az eljárási fegyveregyenlőség érdekében a közigazgatás elleni eljárásokban sem zárható ki minden további nélkül.

79.

Ez azonban nem vezethet ahhoz, hogy az erősebb pénzügyi helyzetben levő közigazgatást arra ösztönözze, hogy a per tárgyának szükségtelen kiterjesztése révén a saját, valamint a felperes költségeit oly mértékben megnövelje, hogy azok jelentősen meghaladják a megtéríthető költségek mértékét. ( 46 ) A kérdést, hogy ennek alapján milyen mértékű a megfelelő sikerdíj, csak az adott ügyre tekintettel lehet eldönteni.

80.

Ezért az Egyesült Királyság – mivel a bíróságok a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdése és 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárásokban kölcsönös költségkorlátozást rendelhetnek el, amely megakadályozza, hogy az ellenérdekű fél keresetének sikeressége esetében az e rendelkezésekben megjelölt személyek és szövetségek képviseletéért fizetendő megfelelő sikerdíj költségeiről lemondjanak – megsértette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

81.

A Bizottság végül azt kifogásolja, hogy Gibraltárt is beleértve Angliában és Walesben, valamint Észak‑Írországban főszabály szerint csak akkor rendelnek el ideiglenes intézkedést, ha a kérelmező vállalja az intézkedésből eredő károk megtérítését.

82.

Az ügy irataiból nem derül ki egyértelműen, hogy ez a kártérítési kötelezettség mire terjed ki. Abból indulok ki, hogy nem olyan károkról van szó, amelyeket vétkes, jogellenes magatartással okoztak. Erre vonatkozóan nem lenne szükség különleges kártérítési kötelezettségre, mivel a jogellenes károkozásra vonatkozó általános jog már alkalmazandó lenne.

83.

Sokkal inkább azt feltételezem, hogy ez a kötelezettség akkor érvényesül, ha az ideiglenes intézkedéssel védett követelés a további eljárás során megalapozatlannak bizonyul. Úgy tűnik, ebben az esetben a kérelmezőnek meg kell térítenie a kárt, amelyet az ideiglenes intézkedés okozott. ( 47 ) Az itt szóban forgó eljárástípusok esetében tehát annak kockázata áll fenn, hogy a projektek késedelmeinek költségeit kell megfizetni.

84.

A felek között először is vitás, hogy a költségekhez kapcsolódó e kockázatra kiterjed‑e egyáltalán a 85/337 irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése és a 96/61 irányelv 15a. cikkének (5) bekezdése szerinti költségkorlátozás. E rendelkezések szövege szerint ugyanis csupán az eljárás nem lehet mértéktelenül drága. Az ideiglenes intézkedés alapján keletkező késedelemmel okozott károk megtérítésére való kötelezettség azonban megszorító értelmezés esetén már nem tartozik az eljárási költségek körébe.

85.

A Bíróság mindenestre már megállapította, hogy a 85/337 irányelv 10a. cikkében és a 96/61 irányelv 15a. cikkében szereplő jogorvoslathoz való jog hatékonyságának biztosítása megköveteli, hogy az érintett nyilvánosságnak joga legyen ideiglenes intézkedések elrendelését kérni. ( 48 ) Ennek megfelelően a 2000‑ben az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által közzétett dokumentum Az „Århusi Egyezmény: végrehajtási útmutató” az ideiglenes intézkedést a bírósági végzések közé sorolja, ( 49 ) az egyezmény 9. cikkéneek (4) bekezdése a felülvizsgálati eljárás részeként kerül megnevezésre. ( 50 )

86.

Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy az a követelmény, hogy az eljárási költség nem lehet mértéktelenül drága, a bírósági eljárásban való részvétel kapcsán felmerült valamennyi költségre vonatkozik. Ily módon a mértéktelenül drága jelleget átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az érintett fél által viselt költségek összességét. ( 51 ) Ezenkívül a Bíróság megállapította, hogy az eljárásból fakadó pénzügyi teher nem akadályozhatja a 85/337 irányelv 10a. cikkében és a 96/61 irányelv 15a. cikkében megjelölt személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy az e cikkek hatálya alá tartozó bírósági jogorvoslati lehetőséggel éljenek. ( 52 )

87.

Mivel az ideiglenes intézkedés iránti kérelem is ilyen jogorvoslat, és mivel az esetleges kártérítési igények növelnék az ebből eredő pénzügyi ráfordításokat, így ezekre is ki kell, hogy terjedjen a költségkorlátozás. Ellenkező esetben a kártérítés fizetésének kockázata adott esetben megakadályozná e jogorvoslat igénybevételét.

88.

Az Egyesült Királyság ugyan a Bizottság érvelésével szemben arra hivatkozik, hogy a 85/337 irányelv 10a. cikkével és a 96/61 irányelv 15a. cikkével érintett projekteket egy folyamatban levő bírósági eljárás alatt általában ideiglenes intézkedés hiányában sem folytatják tovább. A költséges munkálatokat gyakran nem végeztetik el, ha fennáll annak lehetősége, hogy az engedélyt meg fogják semmisíteni.

89.

Ez az érv relativizálja a Bizottság kifogásának gyakorlati jelentőségét, ugyanakkor nem teszi alaptalanná azokban az esetekben, amikor ideiglenes intézkedésre van szükség.

90.

Az Egyesült Királyság továbbá előadja, hogy közjogi eljárásokban a bíróságok mérlegelési jogkörüket rendszerint olyan értelemben gyakorolják, hogy a kártérítési kötelezettségtől eltekintenek. E tekintetben is érvényes azonban, hogy a mérlegelési jogkör költségkorlátozásra vonatkozó kötelezettségnek megfelelő gyakorlásának puszta lehetősége nem elegendő a 85/337 irányelv 10a. cikke (5) bekezdésének és a 96/61 irányelv 15a. cikke (5) bekezdésének átültetéséhez.

91.

Nagyobb súllyal bír az Egyesült Királyság azon érve, amely szerint a kártérítési kötelezettség összeegyeztethető a tényleges érvényesülés elvével, vagyis nem teszi rendkívül nehézzé vagy gyakorlatilag lehetetlenné az uniós jogból eredő jogok érvényesítését.

92.

Ez az érvelés azon a helytálló gondolaton alapul, hogy a tagállamok az egyenértékűség elvének és a tényleges érvényesülés elvének a betartására is figyelemmel mozgástérrel rendelkeznek a 85/337 irányelv 10a. cikkének és a 96/61 irányelv 15a. cikkének a végrehajtását illetően. ( 53 ) Az Alapjogi Charta 47. cikkének (1) bekezdése szerinti hatékony jogvédelem elve, ( 54 ) amely rokon a tényleges érvényesülés elvével, szintén nem kérdőjelezi meg ezt a mozgásteret.

93.

Ezért nem zárható ki, hogy a tagállamok elvileg előírhatnak az ideiglenes intézkedésekhez kapcsolódó kártérítési kötelezettséget, amely az uniós jogon alapuló jogok érvényesítését is érinti. Ez különösen érvényes a magánfelek közötti eljárásokban, mivel az ilyen intézkedés szükségszerűen beavatkozik az ellenérdekű fél jogaiba.

94.

Az Egyesült Királyság e tekintetben helytállóan hivatkozik a megtámadott engedély jogosultja tulajdonának védelmére.

95.

Megjegyzendő ugyan, hogy egy bíróság előtt megtámadható engedély még nem alapoz meg tulajdonjogot. ( 55 ) Ezt megelőzően ugyanis csak annak valószínűségéről van szó, hogy az engedélyt ki lehet használni. Puszta valószínűségek azonban nem részesülnek tulajdonjogi védelemben, ( 56 ) legalábbis ha a megvalósulásuk vitatott. ( 57 ) Ugyanakkor a bírósági eljárásból eredő megterhelések korlátozhatják egyes tulajdonjogok gyakorlását, ( 58 ) például azáltal, hogy akadályozott az ingatlannak a projekt végrehajtása céljára történő meghatározott használata.

96.

A környezet védelme azonban igazolhatja a tulajdonjog gyakorlásának korlátozását. ( 59 ) Ez a környezetjogi engedély bírósági felülvizsgálata során a status quo biztosítására irányuló ideiglenes intézkedésekre is vonatkozik. A tulajdon és más szabadságok korlátozása ugyanis elsősorban azon alapul, hogy a célzott tervekhez a környezetvédelemmel összefüggő okokból engedély szükséges. Ha azonban az engedélyre vonatkozó követelmény indokolt, úgy ez az indokoltság elvben arra is kiterjed, hogy ideiglenes intézkedés útján megakadályozzák az ügy érdemének a gyakorlatban való előre eldöntését az engedély bírósági felülvizsgálata alatt.

97.

Hasonló megfontolások szolgálhatnak egyebekben az Egyesült Királyság által bemutatott azon bírósági gyakorlat alapjául, amely szerint közjogi eljárásokban általában eltekintenek a kártérítési kötelezettségtől.

98.

A 85/337 irányelv 10a. cikke és a 96/61 irányelv 15a. cikke szerinti eljárások esetében ezek a megfontolások még jelentősebbek, mivel a környezetjog érvényesítéséhez fűződő közérdek ott különleges elismerést nyer. Ezen eljárások felperesei ezért olyan védelmet érdemelnek a mértéktelen vagy kizáró költségekkel szemben, amely túlmegy a tényleges érvényesülés elvének védelmén és a hatékony jogorvoslathoz való jogon. ( 60 )

99.

Ezt az eredményt az Egyesült Királyság által hivatkozott Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest ügyben hozott ítélet ( 61 ) sem kérdőjelezi meg. Ebben az ítéletben a Bíróság ugyan biztosítékot követelt arra az esetre, ha az ideiglenes intézkedés pénzügyi kockázattal jár az Unió számára. Ez az ítélet azonban nem vihető át a 85/337 irányelv 10a. cikke és a 96/61 irányelv 15a. cikke szerinti eljárásokra.

100.

Az említett ügyben ugyanis a kereset nem a környezetjog közérdekű érvényesítésére irányult, hanem kizárólag a felperes magánérdeke alapján egy hozzájárulás ellen irányult, amelyet az akkori Közösségnek kellett megfizetni. Ezenkívül az említett biztosíték nyújtása elsősorban a hozzájárulásra vonatkozó vitatott igény biztosítására irányult, nem pedig az ideiglenes intézkedéssel okozott esetleges késedelem révén keletkező károk kiegyenlítésére. Ez utóbbiakat valószínűleg inkább az időszakonként esedékes késedelmi kamatok fedezik.

101.

Ugyanakkor nem kizárt az ideiglenes intézkedések visszaélésszerű igénybevételével szembeni fellépés. A visszaélés megakadályozása vagy szankcionálása azonban nem teszi szükségessé, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelését kártérítési kötelezettségtől tegyék függővé. Az ilyen esetekben sokkal inkább elegendő lenne az ideiglenes intézkedés elrendelésének elutasítása vagy a visszaélés utólagos felderítése esetén a szokásos kártérítési igények biztosítása.

102.

Következésképpen az Egyesült Királyság – mivel Gibraltárt is beleértve az angliai és walesi, valamint észak‑írországi bíróságok a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdése és 4. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárásokban szükséges ideiglenes intézkedéseket kártérítési kötelezettségtől tehetik függővé – megsértette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

103.

A 2003/35 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének és 4. cikke (4) bekezdésének hiányzó átültetése mellett a Bizottság az e rendelkezések Egyesült Királyság bíróságai általi alkalmazását is kifogásolja.

104.

E jogalap nem irányulhat arra, hogy a Bizottság a bíróságok egyes meghatározott döntéseit a 2003/35 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének és 4. cikke (4) bekezdésének megsértéseként kifogásolja. A Bizottság ugyanis nem közöl eleget az egyes ügyekről ahhoz, hogy lehetővé tegye annak vizsgálatát, hogy e rendelkezéseket valóban megsértették‑e.

105.

A Bizottság által előadottakat azonban úgy is lehet értelmezni, hogy e jogalappal az Egyesült Királyság bíróságainak kellően tartós és általános gyakorlatát ( 62 ) kifogásolja. Ehhez a Bizottságnak elegendő tényt kell felhoznia a bíróságok ismételt és tartós gyakorlatának alátámasztására. ( 63 )

106.

Első ránézésre úgy tűnik, a 2003/35 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének és 4. cikke (4) bekezdésének az ítélkezési gyakorlat általi nem megfelelő átültetésére vonatkozó megállapítások arra utalnak, hogy az Egyesült Királyság bíróságainak tartós és általános gyakorlata sérti a megjelölt rendelkezéseket.

107.

E következtetés azonban nem helytálló. Az említett megállapítások azon alapulnak, hogy az ítélkezési gyakorlat a szükséges költségkorlátozást nem biztosítja kellően világos és meghatározott módon. A tartós gyakorlat ezzel szemben azt feltételezné, hogy a határozatok eredményüket tekintve is sértik a költségkorlátozás követelményét.

108.

A Bizottság ezt nem igazolta. Ugyan számos egyedi bírósági határozatot jelöl meg, ez az érvelés azonban mindenekelőtt azt mutatja, hogy e határozatok a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdése és 4. cikkének (4) bekezdése szerinti költségkorlátozást az Egyesült Királyságban még nem ültetik át kellő mértékben. Mint azt a fentiekben kifejtettem, e tekintetben a fő probléma abban áll, hogy a bíróságok a döntő kérdésekben mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, valamint az ebből eredő, a költségkockázathoz kapcsolódó bizonytalanságban.

109.

Ezzel szemben a Bizottság nem próbál meg a különböző határozatokkal olyan tartós gyakorlatot igazolni, amely összeegyeztethetetlen lenne a költségkorlátozás meghatározott követelményeivel.

110.

Ennek igazolásához a Bizottság akkor kerül a legközelebb, amikor négy hivatkozott ítéletet úgy értelmez, hogy az Egyesült Királyság bíróságai kötelezték a felpereseket meghatározott költségek viselésére. ( 64 )

111.

Ez azonban nem elegendő az Egyesült Királyság bíróságai azon tartós gyakorlatának igazolásához, amely szerint a 2003/35 irányelv 3. cikkének (7) bekezdésében és 4. cikkének (4) bekezdésében megjelölt felpereseket mértéktelen vagy kizáró költségek viselésére köteleznék.

112.

Egyrészt az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó két területről származó négy határozat nem elegendő a tartós gyakorlat alátámasztásához. Másrészt a Bizottság ezeket az eljárásokat sem írja le elég pontosan ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy ténylegesen túl magasak‑e az adott ügyekben megítélt költségek.

113.

Amennyiben a Bizottság a 2003/35 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének és 4. cikke (4) bekezdésének hiányos alkalmazására vonatkozó kifogással az Egyesült Királyság bíróságai tartós és általános gyakorlatát kívánta volna kifogásolni, úgy ezt a jogalapot el kellene utasítani.

114.

Véleményem szerint azonban ez a jogalap pusztán a 2003/35 irányelv 3. cikke (7) bekezdésének és 4. cikke (4) bekezdésének a bírósági precedensek általi nem megfelelő átültetése ellen irányul. ( 65 ) Ezért ennek külön elutasítása nem szükséges.

115.

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Egyesült Királyságot, mivel kérelmei alapvető része tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó Ír Köztársaság és Dán Királyság maguk viselik saját költségeiket.

116.

Azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: