Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) T-427/04. és T-17/05. sz., Francia Köztársaság és France Télécom kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. november 30-án hozott ítélete ellen a France Télécom SA által 2010. február 12-én benyújtott fellebbezés

(C-81/10. P. sz. ügy)

2010/C 148/19

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: France Télécom SA (képviselők: S. Hautbourg, L. Olza Moreno, L. Godfroid és M. van der Woude ügyvédek)

Többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Francia Köztársaság

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező öt jogalapot hoz fel fellebbezése alátámasztására.

Első jogalapjában a France Télécom az állami támogatás fogalmának Elsőfokú Bíróság általi téves alkalmazására hivatkozik, amennyiben az utóbbi elfogadta a jelen ügyben ezt a minősítést, míg elismerte, hogy az esetleges előny léte (vagy hiánya) a jelen esetben nem a szóban forgó rendszer belső jellemzőitől függött, hanem magán a rendszeren kívül álló tényezőkön múlt, amelyek hatásait csak utólag lehetett meghatározni. Az Elsőfokú Bíróság ekképpen tévesen értelmezte az állami támogatások előzetes vizsgálata EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk által meghatározott rendjének természetét, amely a támogatási rendszerek belső jellemzőinek — a nemzeti hatóságok előzetes értesítésén alapuló — objektív értékelésén nyugvó előzetes ellenőrzés.

Második jogalapjában a fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta az előny fogalmát, amennyiben megtagadta a különleges adórendszer valamennyi rendelkezésének átfogó elemzését. E rendszer, amelyet a 90-568. törvény hozott létre, két különleges adóztatási módról rendelkezik: (i) az 1991 és 1993 közötti időszak tekintetében átalányadó, ami az általános szabályokhoz képest a fellebbező túladóztatásához vezetett, és (ii) az 1994 és 2002 közötti időszak tekintetében az általános szabályok, ami kedvező adóhatást gyakorolt a fellebbező tekintetében. Azáltal, hogy megtagadta az egyedi adórendszer egésze által kiváltott hatások és az általános szabályok mindkét érintett időszak tekintetében való összehasonlítását, az Elsőfokú Bíróság számos tekintetben tévesen alkalmazta a jogot.

Harmadik jogalapjában a fellebbező a bizalomvédelem elvének megsértésére hivatkozik, amennyiben az Elsőfokú Bíróság megtagadta annak megállapítását, hogy a Bizottságnak a La Poste-ot érintő 2005. február 8-i határozatában a létrehozott adórendszerrel kapcsolatos hallgatása alapján a fellebbező jogosan bízhatott abban, hogy az érintett intézkedések megfeleltek az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak. Az Elsőfokú Bíróság ráadásul nem vette figyelembe a jelen eset bizonyos rendkívüli körülményeit, amelyek igazolták a bizalomvédelem elvének alkalmazását.

Negyedik jogalapjában a France Télécom az ítélet nem megfelelő indokolására hivatkozik, amennyiben az Elsőfokú Bíróság saját érvelésével helyettesítette a Bizottság érvelését a fellebbezőnek az állami támogatásokkal kapcsolatos elévülési elv megsértésére vonatkozó érvéire válaszul. Így a fellebbező szerint a 659/1999/EK rendelet (1) 15. cikkének (1) bekezdésében meghatározott 10 éves elévülési időt 1990. július 2-tól, a szóban forgó adórendszer 90-568. törvény általi felállításától kellett volna számolni, és nem azon időponttól, amikor a támogatást a kedvezményezettnek ténylegesen nyújtották.

Ötödik és utolsó jogalapjában a fellebbező végül úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy találta, hogy a Bizottság a jogbiztonság elvének megsértése nélkül jogosult volt a támogatást „keret” alapján számszerűsíteni és elrendelni a visszatérítését, jóllehet lehetetlen volt meghatározni a fellebbező által ténylegesen élvezett előnyt. Az Elsőfokú Bíróság továbbá nem válaszolt a fellebbezőnek minden, a jogbiztonság megsértésével kapcsolatos érvére.

(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).