Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) T-187/06. sz., Ralf Schräder kontra Közösségi Növényfajta-hivatal ügyben 2008. november 19-én hozott ítélete ellen Ralf Schräder által 2009. január 29-én benyújtott fellebbezés

(C-38/09. P. sz. ügy)

(2009/C 82/32)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Ralf Schräder (képviselők: T. Leidereiter és W.-A. Schmidt ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO)

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés tárgya az Elsőfokú Bíróság azon ítélete, amely elutasította a Közösségi Növényfajta-hivatal fellebbezési tanácsának a „SUMCOL 01” növényfajta-oltalmi bejelentéssel kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott keresetet. A fellebbező azt rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, hogy az a megtámadott ítéletben helybenhagyta a fellebbezési tanács határozatát, amely szerint a bejelentett fajta nem tér el egyértelműen a referenciafajtától, amely utóbbit a fellebbező szerint közismertnek kell tekinteni.

Az első fellebbezési jogalapban a fellebbező számos eljárási szabálytalanságot kifogásol. A felperes szerint az Elsőfokú Bíróság a fellebbezési tanács a határozatának vizsgálata során olyan megállapításokat tett, amelyek téves mivolta az eljárási iratokból közvetlenül kitűnik. Ezenkívül a fellebbező azt állítja, hogy az Elsőfokú Bíróság tényeket és bizonyítékokat ferdített el, túlzott követelményeket támasztott a fellebbező előterjesztésével szemben, ellentmondásosan határozott és megsértette a fellebbező meghallgatáshoz való jogát. Az Elsőfokú Bíróság így figyelmen kívül hagyta a fellebbező előterjesztésének jelentős részét és számos bizonyítási indítványát, és azokat elutasította, mivel álláspontja szerint azok megfogalmazása túlságosan általános. A felperes szerint az Elsőfokú Bíróságnak emellett az is elkerülte a figyelmét, hogy a fellebbező számára – részben – objektíve lehetetlen volt ennél „konkrétabb” előterjesztést benyújtani. Az Elsőfokú Bíróság ezáltal megsértette a fellebbező meghallgatáshoz való jogát, és megsértette a bizonyítási teher és bizonyításfelvétel elveit. Ezenfelül a felperes azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogellenesen kiterjesztette a fellebbezési eljárás jogvitájának tárgyát, mivel a megtámadott ítéletet olyan indokolással támasztotta alá, amelyre sem a Hivatal, sem a fellebbezési tanács nem hivatkozott.

A második fellebbezési jogalapban a fellebbező a közösségi jog megsértését rója fel az Elsőfokú Bíróságnak, mivel szerinte az a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról szóló, 1994. július 7-i 2100/94/EK tanácsi rendelet 7. cikkének (2) bekezdésének értelmezése során úgy vélte, hogy a fajta leírása a tudományos irodalomban a kérdéses fajta közismertsége bizonyítékának minősül. A fellebbező egyebekben hivatkozik a fent említett rendelet 62. cikkének, és a Közösségi Növényfajta-hivatal előtti eljárások tekintetében a 2100/94/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 1239/95/EK rendelet 60. cikkének megsértésére.