AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2007. február 14.

T‑435/04. sz. ügy

Manuel Simões Dos Santos

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (ipari és formatervezési minták) (OHIM)

„Közszolgálat – Az OHIM tisztviselői és alkalmazottai – Értékelés és előléptetés – Az érdempontok számának lenullázása és újbóli kiszámítása – Átmeneti rendszer – Megsemmisítés iránti kereset – Jogellenességi kifogás – A visszaható hatály hiánya – A jogszerűség és a jogbiztonság elve – Jogi alap – Jogos bizalom – Egyenlő bánásmód”

Tárgy: Egyrészt az OHIM 2004. július 7‑i, a felperes 2004. március 11‑i panaszát elutasító határozatának megsemmisítése, másrészt az OHIM 2003. december 15‑i, a felperes 2003. évi előléptetési időszakban szerzett érdempontjai összesített számát megállapító határozatának és az értékelési vegyes bizottság 2003. december 12‑i véleményének megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság az OHIM 2003. december 15‑i, a felperes 2003‑as előléptetési időszakban szerzett érdempontjainak végleges megállapításáról szóló határozatát, valamint az OHIM 2004. július 7‑i, a felperes 2004. március 11‑i panaszát elutasító határozatát megsemmisíti annyiban, amennyiben azok annak megállapításával járnak, hogy a felperes érdempontjainak a 2004. március 30‑i PERS‑PROM‑39‑03rev1 határozatban megállapított egyenlege lenullázódott. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer elfogadása

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer elfogadása

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

3.      Tisztviselők – Elvek – A jogszerűség és a jogbiztonság elve

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Új előléptetési rendszer elfogadása

(Személyzeti szabályzat, 45., 90. és 91. cikk)

1.      Nincs szó visszamenőleges hatályról, ha valamely szabályozás módosításait a korábbi szabályozás hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira alkalmazzák, mivel a jogos bizalom elve nem terjeszthető ki olyan mértékben, hogy az általánosságban megakadályozza az ilyen alkalmazást. Ennélfogva nincs szó az új értékelési és előléptetési rendszer bevezetésére vonatkozóan valamely intézmény által elfogadott belső szabályozás visszamenőleges alkalmazásáról, ha e szabályozás az előléptetési pontok új számítási módja következményeként a hatálybalépését követő előléptetési időszaktól kezdődően azzal a hatással járt, hogy valamely tisztviselő érdempontjainak az előző szabályozás alapján megállapított korábbi egyenlegét nem vették figyelembe. Ugyanis az új rendszer hatálybalépését követően az adminisztráció köteles az érdempontok egyenlegének a korábbi előléptetési időszakok keretében – az előző, időközben hatályon kívül helyezett szabályozás alapján – történő megállapítását eredményező korábbi tényálláshoz az új rendelkezések által előírt jogkövetkezményeket rendelni.

Másrészt nem minősül az új szabályozás visszamenőleges alkalmazásának az a tény sem, hogy bizonyos előléptetési pontokat a tisztviselő által a besorolási fokozatban eltöltött szolgálati időre való hivatkozással számítanak ki, amely besorolási fokozatot a tisztviselő az új szabályozás hatálybalépésénél korábbi időpontban, vagy annál korábbi időponttól kezdődően szerzett meg, mivel az ilyen időpont csak kapcsolódási pontot képez az új szabályozásnak az érintett tisztviselő jövőbeli helyzetére való alkalmazása érdekében. Az ilyen szabályozás arra korlátozódik, hogy az érintett előmenetelének későbbi alakulását a korábban teljesített szolgálati időszakok és a korábban történt események jogszerű figyelembevétele mellett szabályozza.

(lásd a 95., 100., 101., 103. és 104. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑60/98. sz., Butterfly Music Srl kontra Carosello Edizioni Musicali e Discografiche Srl (CEMED) ügyben 1999. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑3939. o.) 24. és 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Az intézmények nem kötelesek különleges értékelési és előléptetési rendszert elfogadni, tekintettel arra a széles mérlegelési jogkörre, amely – a saját szervezeti szükségleteiknek és a személyzeti igazgatásuknak megfelelően – a személyzeti szabályzat 45. cikke céljainak megvalósítása érdekében a rendelkezésükre áll. Ugyanis a tisztviselők értékelésére és előléptetésére vonatkozó bármely hatályos módszer megváltozásának feltett célja a régi szabályok alkalmazásából eredő bizonyos hátrányok kiküszöbölése. Ezért az ilyen reformfolyamathoz, amelynek szükségességét az adminisztráció széles mozgástérrel ítélheti meg, mindenképpen hozzátartozik, hogy valamely időpontban új alapokra helyezze a tisztviselők érdemeinek értékelését. A tisztviselők régi rendszer szerint kapott érdempontjainak teljes és azonos módon történő figyelembevétele nem követelhető az új rendszerben, mert annak szinte elkerülhetetlen következménye az lenne, hogy megfosztaná az előléptetési eljárás reformját bármilyen gyakorlati érvényesüléstől, holott az alkalmazottaknak nincs alanyi joguk a hatályos szabályozás fenntartására.

Ebből következően a személyzeti szabályzat 45. cikke az intézmények számára a személyzeti politikájuk keretében széles mérlegelési mozgásteret hagy az értékelési és előléptetési rendszer általános hatályú intézkedések elfogadása útján való végrehajtását és módosítását illetően. Következésképpen a tisztviselő főszabály szerint nem hivatkozhat arra, hogy jogosan bízott abban, hogy rá vonatkozóan olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek biztosítják a korábbi, hatályon kívül helyezett szabályozásból eredő előnyök fenntartását, aminek következtében ez a diszkrecionális jogkör nem megfelelően csökkenne. A jogos bizalomra való hivatkozás tehát az ilyen általános hatályú intézkedéssel szemben csak kivételes esetben és rendkívüli körülmények között lehet eredményes. Ugyanis, a közösségi bíróság ugyan képes annak felülvizsgálatára, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény a széles mérlegelési jogköre gyakorlása során teljességgel betartja‑e ezen jogkör korlátait, ez a felülvizsgálat azonban szűk körű és arra a kérdésre korlátozódik, hogy nyilvánvalóan aránytalanok‑e a meghozott intézkedések, és hogy nyilvánvalóan téves‑e az intézmény e jogkörben kialakított értékelése.

(lásd a 132. és 133. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑4973. o.) 90. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑30/02. sz., Leonhardt kontra Parlament ügyben 2003. február 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑41. o. és II‑265. o.) 55. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑158/03. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2005. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑2425. o.) 95. pontja.

3.      A jogszerűség és a jogbiztonság elvéből eredő követelményekkel összhangban a valamely tisztviselő számára sérelmet okozó intézkedésnek kifejezett, pontos és egyértelmű jogi alappal kell rendelkeznie. A tisztviselők és az alkalmazottak ugyanis alá vannak vetve az adminisztráció személyzeti ügyekben fennálló széles diszkrecionális jogkörének, amelyet csak korlátozottan ellensúlyoz annak adminisztráció gondoskodási kötelezettsége. Ennélfogva még inkább fontosnak tűnik, hogy a diszkrecionális jogkör gyakorlása során meghozott valamennyi olyan egyedi aktus, amely a tisztviselő számára sérelmet okoz, és hatással van személyes jogi helyzetére, legalábbis kifejezett, kellően pontos és egyértelmű jogi alapon alapuljon. Továbbá, kizárólag a személyzeti igazgatás terén valamennyi közösségi intézmény számára kötelező jogszerűség és jogbiztonság elvéből eredő kifejezett jogi alap követelménye elvének feltétel nélküli betartása mellett biztosítható az előreláthatóság és átláthatóság minimuma, a tisztviselővel szemben az említett széles mérlegelési jogkör gyakorlása során elfogadható egyedi aktusokat illetően.

(lásd a 143. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑3009. o.) 38. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑214/00. sz., X kontra Bizottság ügyben 2001. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑143. o. és II‑663. o.) 28–34. pontja.

4.      Az új értékelési és előléptetési rendszer bevezetésére vonatkozóan valamely intézmény által elfogadott belső szabályozás, amelynek általános és átmeneti rendelkezései nem utalnak a korábbi, hatályon kívül helyezett rendszer alapján kapott érdempontokra, nem minősül megfelelő jogi alapnak a tisztviselő által a korábbi szabályozás alapján megszerzett érdempontok egyenlegének megszüntetésére. Az említett egyenleg megszüntetése ugyanis, még annak hallgatólagossága esetén is, az érdekelt számára sérelmet okozó egyedi hatályú intézkedésnek minősül, amely a jogszerűség és a jogbiztonság elvéből eredő követelményeknek megfelelően kifejezett, pontos és egyértelmű jogi alap fennállását teszi szükségessé. Az új szabályozás azon rendelkezése, amely általánosan elrendeli a korábbi előléptetési és értékelési szabályozás hatályon kívül helyezését és annak az új szabályozással való felváltását, szintén nem minősül ilyen kifejezett és pontos jogi alapnak.

(lásd a 144. pontot)