AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (negyedik tanács)

2004. június 9.

T‑96/03. sz. ügy

Manel Camós Grau

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által az Európai–Latin-amerikai Kapcsolatok Intézetének igazgatása és finanszírozása tárgyában lefolytatott vizsgálat – Vizsgáló esetében felmerülő esetleges összeférhetetlenség – A vizsgálócsoport valamely tagjának kizárásáról szóló határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Előkészítő aktusok – Elfogadhatatlanság”

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy: Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) 2002. május 17‑i, az egyik vizsgálónak az Európai–Latin-amerikai Kapcsolatok Intézeténél lefolytatott vizsgálatból az összeférhetetlenség minden látszatának elkerülése érdekében – az e vizsgáló által végrehajtott cselekmények visszavonása nélkül – történő kizárásáról szóló határozatának, valamint a felperes által e határozat ellen 2002. július 29‑én előterjesztett panaszt elutasító hallgatólagos határozatának megsemmisítése iránti kérelem; másrészt az e határozatok által állítólag okozott nem vagyoni és szakmai előmenetellel összefüggő károk jóvátétele iránti kérelem.

Határozat:         Az Elsőfokú Bíróság a keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.     Tisztviselők ─ Kereset ─ Sérelmet okozó aktus ─ Előkészítő aktus ─ Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálata ─ A vizsgáló által végrehajtott cselekmények felülvizsgálatát megtagadó, ugyanakkor a vizsgálót a vizsgálócsoportból az esetleges összeférhetetlenség miatt kizáró határozat ─ Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; 1073/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 14. cikk; 1999/396 bizottsági határozat, 4. cikk)

2.     Tisztviselők ─ Kereset ─ Sérelmet okozó aktus ─ Panaszt elutasító határozat ─ Világos és egyértelmű elutasítás ─ Megerősítő aktus ─ Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk (1) bekezdés)

3.     Tisztviselők ─ Kereset ─ Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem ─ A megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatatlansága, amely maga után vonja a kártérítési kérelem elfogadhatatlanságát

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

1.     A csalás, a korrupció és a Közösségek érdekeit sértő jogellenes tevékenységek elleni küzdelemmel kapcsolatos belső vizsgálatok feltételeiről és módjairól szóló, 1999. június 2‑i 1999/396 bizottsági határozat 4. cikkének rendelkezései meghatározzák azon feltételeket, amelyek mellett az érintett tisztviselő védelemhez való jogának tiszteletben tartása összeegyeztethető a minden ilyen jellegű vizsgálatot jellemző titkos ügykezelés követelményével. Ezért figyelmen kívül hagyásuk lényeges eljárási szabálysértésnek minősül a vizsgálati eljárás során. Ezekből a rendelkezésekből mindazonáltal nem következik, hogy az előkészítő vagy közbenső intézkedések – mint amilyenek a tisztviselő szempontjából a belső vizsgálat megindítása és lefolytatása – önálló – az érintett által az adminisztráció érdemi határozatával szemben előterjeszthető keresettől különböző – kereset tárgyát képezhetnék. Az érintettnek az érdemi határozattal szembeni keresetben ugyanis módja van kifogásolni minden olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely – meglátása szerint – a vizsgálati eljárás során felmerült.

És főleg: csupán – önálló keresettel nem támadható – közbenső intézkedésnek minősül a vizsgálót a vizsgálócsoportból a vele szemben esetleg fennálló összeférhetetlenség miatt kizáró, azonban a vizsgáló által már elvégzett cselekményeket felül nem vizsgáló határozat. Ezen túlmenően, e határozat nem minősül a vizsgálati eljárástól elkülöníthető, a vizsgálati eljáráshoz képest önálló eljárásba illeszkedő jogi aktusnak. E tekintetben az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1073/1999 rendelet 14. cikkében szereplő, a személyzeti szabályzat tisztviselői panaszokkal és keresetekkel kapcsolatos rendelkezéseire történő hivatkozás nem azt jelenti, hogy létezne egy, a vizsgálattól különböző eljárás, hanem az a célja, hogy a személyzeti szabályzat jogorvoslati utakra vonatkozó egyes rendelkezései alkalmazhatóvá váljanak a Hivatalnak az érintett részére sérelmet okozó aktusaival szembeni kifogásokra – ahogy azt a hivatkozás kifejezetten jelzi is. Ez az utalás semmi esetre sem teszi lehetővé, hogy az érintett tisztviselőnek sérelmet nem okozó aktus a bíróság előtt kifogásolható legyen.

(lásd a 32., 33. és 35–37. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑471/02 P(R). sz., Gómez-Reino kontra Bizottság ügyben 2003. április 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑3207. o.) 63., 64. és 65. pontja.

2.     A panasz bármilyen – hallgatólagos vagy kifejezett – elutasítása, amennyiben világos és egyértelmű, csupán megerősíti a panaszos által kifogásolt aktust vagy mulasztást, és önmagában véve nem minősül megtámadható aktusnak.

(lásd a 40. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 371/87. sz., Progoulis kontra Bizottság ügyben 1988. június 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1988., 3081. o.) 17. pontja és az idézett ítélkezési gyakorlat.

3.     A tisztviselő által benyújtott keresetben szereplő kártérítési kérelem elfogadhatatlan, amennyiben szorosan kapcsolódik az egyébként elfogadhatatlannak minősített megsemmisítés iránti kérelemhez.

(lásd a 44. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑72/92. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑347. o.) 21. pontja és az idézett ítélkezési gyakorlat.