T‑61/03. sz. ügy

Irwin Industrial Tool Co.

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – QUICK-GRIP szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – Leíró jelleg – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja – A lajstromozás megtagadása – Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”

Az Elsőfokú Bíróság végzése (negyedik tanács), 2004. május 27.

A végzés összefoglalása

1.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru jellemzőinek leírására szolgálhatnak – Olyan megjelölés, amelynek több jelentése lehet – A lajstromozás megtagadása a lehetséges jelentések legalább egyikének leíró jellege esetén

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

2.     Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Kizárólag olyan jelekből vagy adatokból álló védjegyek, amelyek valamely áru jellemzőinek leírására szolgálhatnak – „QUICK-GRIP” szómegjelölés

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

1.     Valamely szómegjelölés lajstromozását a védjegyről szóló 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján el kell utasítani, ha a lehetséges jelentései közül legalább egy, a védjegybejelentésben foglalt áru vagy szolgáltatás valamely jellemzőjét írja le.

(vö. 32. pont)

2.     A QUICK-GRIP szómegjelölés – melynek lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 8. osztályba igényelték kéziszerszámok (ezen belül szorítócsavarok) és ezek alkotóelemei vonatkozásában – nem alkalmas arra, hogy közösségi védjegyet képezzen. Az említett megjelölés és az érintett áruk között fennálló kapcsolat ugyanis elég szűknek tűnik ahhoz, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt tilalom alá essen, amennyiben a megjelölés az érintett vásárlóközönség, azaz a Közösségben az angol nyelvet beszélő átlagfogyasztó számára lehetővé teszi, hogy azonnal és egyértelműen az a bizonyosság alakuljon ki benne, hogy az érintett termékek egyszerűen és gyorsan használhatók, és ennélfogva a „quick” és „grip” kifejezéseknek az adott szerkezetben történő használata semmi esetre sem feltételezi a fogyasztók részéről történő képzettársítást vagy önkényes döntést.

(vö. 27., 31., 33–34. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (negyedik tanács)

2004. május 27. (*)

„Közösségi védjegy – QUICK-GRIP szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja – A lajstromozás megtagadása – Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset”

A T‑61/03. sz. ügyben,

az Irwin Industrial Tool Co. (székhelye: Hoffman Estates, Illinois [Egyesült Államok], képviseli: G. Farrington solicitor)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Humphreys és S. Laitinen, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az OHIM harmadik fellebbezési tanácsának 2002. november 20-i (R 110/2002‑3. sz. ügy) a „QUICK-GRIP” szóvédjegy közösségi védjegyként történő lajstromozását megtagadó határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (negyedik tanács),

tagjai: H. Legal tanácselnök, V. Tiili és M. Vilaras bírák,

hivatalvezető: H. Jung,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. február 18-án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához az OHIM által 2003. május 30-án benyújtott válaszbeadványra,

meghozta a következő

Végzést

 A jogvita előzményei

1       Az American Tool Co., Inc. (jelenleg Irwin Industrial Tool Co.) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i módosított 40/94/EK tanácsi rendeletnek (HL 1994., L 11., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) megfelelően 2000. július 17-én védjegy-bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM).

2       A lajstromoztatni kívánt védjegy a QUICK-GRIP szómegjelölés volt.

3       A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 8. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, a következő leírással: „Kéziszerszámok, szorítócsavarok, kéziprések, csavarszolgák, lefogó csavarok, elosztócsavarok, szorítópofák, lánccsavarok, zárócsavarok, lefogó zárócsavarok, záró csőbilincsek, csőbilincsek; a fentiek alkotóelemei és alkotórészei”.

4       2001. november 29-i határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján elutasította a kérelmet valamennyi megjelölt áru vonatkozásában, mivel álláspontja szerint a bejelentett védjegy leíró jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Az elbíráló ezenfelül úgy ítélte meg, hogy nem került benyújtásra semmilyen olyan bizonyíték, amely az Európai Közösség területén történő használat révén megszerzett megkülönböztető képességet igazolta volna.

5       2002. január 29-én az American Tool Co., Inc. a 40/94 rendelet 59. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM-hoz az elbíráló határozata ellen.

6       A felperessel 2002. december 18-án közölt, 2002. november 20-i határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM harmadik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.

7       A fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy a kérelmezett védjegy egészében azt a gondolatot juttatja kifejezésre, hogy a fogószerkezet („grip”) működése egyszerű és gyors („quick”), és így nyilvánvalóan és egyértelműen a kérdéses áruk természetére és használatára vonatkozó leíró jelleget mutat. Ezenfelül, figyelembe véve azt, hogy a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében egyetlen feltétlen kizáró ok fennállása elegendő ahhoz, hogy valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását megtagadják, a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy szükségtelen a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában található feltétlen kizáró okról rendelkeznie.

 A felek kérelmei

8       A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–       kötelezze az OHIM-ot, hogy az ügyet utalja vissza az elbíráló és/vagy a fellebbezési tanács elé a fellebbezésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szempontjából történő megvizsgálása céljából.

9       Az OHIM az kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

–       utasítsa el a keresetet;

–       a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 Az elfogadhatóságról

10     Második kereseti kérelmével a felperes azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy kötelezze az OHIM-ot arra, hogy ez utóbbi az ügyet visszautalja az elbíráló és/vagy a fellebbezési tanács elé a fellebbezésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szempontjából történő megvizsgálása céljából.

11     Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 40/94 rendelet 63. cikkének (6) bekezdése alapján az OHIM köteles megtenni a közösségi bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Ebből következően az Elsőfokú Bíróság nem intézhet az OHIM-hoz meghagyást (az Elsőfokú Bíróság T‑331/99. sz., Mitsubishi HiTec Paper Bielefeld kontra OHIM (Giroform) ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑433. o.] 33. pontja; a T‑34/00. sz., Eurocool Logistik kontra OHIM (EUROCOOL) ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑683. o.] 12. pontja és a T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services [ELS] ügyben 2002. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4301. o.] 19. pontja). A fentiekből következően a második kereseti kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

12     A felperes keresetének alátámasztására a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértésére hivatkozik. Először is az ezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére vonatkozó kifogást kell megvizsgálni.

 A felek érvei

13     A felperes mindenekelőtt fenntartja, hogy a védjegy, amelynek a lajstromozását kérte, nem kizárólag olyan megjelölésből áll, amely a kereskedelemben a kérdéses áru fajtájának leírására szolgál. A felperes szerint a valamifajta gyorsaságra vagy sebességre utaló angol „quick” szónak a „grip” szóval együtt történő használata nem megszokott. E két kifejezés együttes használatának jelentése tehát ‑ főleg a kérdéses áruk fogyasztói számára – nem lesz nyilvánvaló és egyértelmű.

14     Ezt követően a felperes előadja, hogy a fellebbezési tanács figyelmen kívül hagyta, hogy a szorítócsavarok jellemzésekor általában nincs utalás az „egyszerűségre” vagy „gyorsaságra”. Ugyanis nem megszokott, hogy a „quick” kifejezést a kérdéses árukkal összefüggésben használják, mivel a gyorsaság ezen áruk vonatkozásában nem tekinthető sem elvárt jellemzőnek, sem keresett minőségi feltételnek. A fellebbezési tanács által megállapítottakkal ellentétben a „quick” kifejezésnek nincs dicsérő jelentéstartama.

15     Végezetül a felperes szerint helytelen a fellebbezési tanács azon megállapítása, miszerint az „egyszerű” és „gyors” kifejezések szinonimáknak minősülnek, és hogy a „quick” kifejezés mindkettő jelentését magában foglalja.

16     Az OHIM ezzel szemben azzal érvelt, hogy a „kizárólag” kifejezés pontos jelentése a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának kontextusában a védjegy leíró jellegének vizsgálatához van kötve. Ebben a szövegkörnyezetben a kérdéses kifejezés a „[jelek]ből [vagy adatok]ból áll” igei csoportra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy megjelölésnek legalább egy lehetséges jelentése az érintett áruk vagy szolgáltatások valamely jellemzőjét írja le, a megjelölés bejegyzését a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját alkalmazva el kell utasítani.

17     Jelen ügyben az OHIM azt hangsúlyozza, hogy igaz ugyan, hogy a bejelentett QUICK-GRIP védjegy elemei az angol nyelvben több különböző jelentéssel bírnak, kétségtelen azonban, hogy amennyiben a „quick” kifejezés állandósult szószerkezet vagy egyedi kifejezés részeként (pl. „quick-fire”, „quick-freeze”, „quick-knit”, „quick-look”, „quick-release”, stb.) jelenik meg, az a gyorsaság vagy sebesség fogalmát hordozza magában. A „grip” kifejezés jelentései pedig többségében a szilárd vagy határozott szorítás vagy megtartás képzetét keltik. E két, kötőjellel összekötött szó együttesen alkalmas áruk bizonyos jellemzőjének azonosítására, mivel a szorítócsavarok valaminek a gyors rögzítésére vagy szilárd megtartására szolgáló berendezések vagy szerszámok. A „quick-grip”-nek ezt a leíró képességét az is megerősíti, hogy a kereskedők azt igen gyakran használják a különböző áruikra, így többek között a szorítócsavarokra vonatkozó internetes reklámjaikban. Ezekben a reklámokban a „quick-grip” összetétel az egyszerűség, a gyorsaság és a szilárd rögzítés gondolatát juttatja kifejezésre.

18     Az OHIM hozzáteszi, hogy a QUICK-GRIP megjelölés nem felel meg egyetlen, a szóvédjegyekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat által felállított kritériumnak sem. Ugyanis sem felépítésében, sem mellérendelő szerkezetében nem hordoz magában lexikális, elliptikus, szokatlan újítást, és nem alkalmas arra sem, hogy kiállja egy intuitív nyelvtani elemzés próbáját. Először is a „quick” és a „grip” szavak közötti kötőjel hozzáadása nem jelent meghatározó tényezőt az angol nyelvtanban, és észrevehetetlen, vagy legalábbis nem jelentős különbséget eredményez a megjelölés jelentésében. Másodszor a kérdéses megjelölés nem elliptikus. Harmadsorban a „quick” és „grip” szavak struktúrája és egymás mellé rendelése nem szokatlan. Ugyanis a kérdéses kifejezéseket az angol nyelvet beszélők vegyesen, kötőjellel vagy kötőjel nélkül, azonos szórendben fogják használni (pl. „quick-fire”, „quick-freeze”, quick buck”, „quick bread”, „quick march”, „quick time”, „quick water”, stb.), így ezek a szavak nem eredményeznek szórendváltozást sem.

19     Ezenfelül az OHIM fenntartja, hogy még ha a „quick” kifejezés szokatlan dicsérő kifejezésnek is tekinthető, a szorítócsavarnak akkor is megszokott jellemzője, amennyiben az szilárdan rögzít vagy megtart valamit. Így a fogyasztó úgy is értelmezheti a kifejezést, hogy a csavar szükség esetén gyorsan képes rögzíteni valamit, vagy hogy az felhasználása előtt gyorsan összeilleszthető. Így tehát mindenképpen kívánatos tulajdonságról van szó.

20     Végül az OHIM vitatja a felperes állítását, miszerint a „quick” kifejezés nem szinonimája az „easy” (egyszerű) kifejezésének. Ugyanis, amint az az interneten található reklámanyagból kiderül, az „easy” kifejezés számos megjelenésben a „quick” és a „grip” kifejezések mellett bukkan fel, továbbá a szorítócsavarokra és a gyorsan záró szerkezetekre vonatkozó reklámok általános üzenete az egyszerű használat. Mindenekelőtt, bár a szótári meghatározása a „quick” kifejezésnek nem említi kifejezetten a „egyszerű” szót, elég az olyan példákra gondolni, mint a „quick meals” vagy „quick assemblage”, ahhoz, hogy megállapítást nyerjen, hogy a kérdéses áruk azt a vonzó gondolatot közvetítik, hogy az étel elkészítése vagy a rögzítés egyaránt egyszerű lesz.

 Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

21     Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 111. cikke értelmében, ha a kereset nyilvánvalóan megalapozatlan, az Elsőfokú Bíróság az eljárás folytatása nélkül indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

22     Jelen ügyben, figyelembe véve a Bíróságnak és az Elsőfokú Bíróságnak a tárgyban hozott ítélkezési gyakorlatát és azt a tényt, hogy a feleknek az Elsőfokú Bíróság előtt előadott érvelése megegyezik az OHIM harmadik fellebbezési tanácsa előtt kifejtettekkel, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy az iratok alapján kellő ismeretekkel rendelkezik, és a fenti cikk alkalmazásával úgy határoz, hogy az eljárás folytatása nélkül határozatot hoz.

23     A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban ha „kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak”. Ezenfelül a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak a Közösség egy részében áll fenn”.

24     Ennek megfelelően a forgalomban a lajstromozni kívánt, áru vagy szolgáltatás jellemzőinek leírására alkalmas jelek vagy adatok a 40/94 rendelet értelmében önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a használattal megszerezhető megkülönböztető képesség sérelme nélkül betöltsék a védjegy rendeltetését (lásd a Bíróság C‑191/01. P. sz., OHIM kontra Wrigley ügyben 2003. október 23-án hozott ítéletének [az EBHT-ban még nem tették közzé] 30. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az ilyen megjelölések nem képesek azonosítani az áru vagy szolgáltatás kereskedelmi eredetét annak érdekében, hogy ily módon lehetővé tegyék az adott védjeggyel megjelölt áru vagy szolgáltatás vásárlója számára, hogy a védjegyről szerzett pozitív tapasztalat esetén egy későbbi vásárlás alkalmával ugyanazt az árut vagy szolgáltatást, míg negatív tapasztalat esetén másikat válasszon (az Elsőfokú Bíróság T‑219/00. sz., az Ellos kontra OHIM [ELLOS] ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑753. o.] 28. pontja és a T‑348/02. sz., Quick kontra OHIM [Quick] ügyben 2003. november 27-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 28. pontja).

25     A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja azáltal, hogy kizárja az ilyen jelek vagy megjelölések védjegyként történő lajstromozását, azt a közérdekű célt szolgálja, hogy az áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró, lajstromozni kívánt jeleket vagy megjelöléseket bárki szabadon használhassa. E rendelkezés emiatt nem teszi lehetővé, hogy – védjegyként történő lajstromozásuk okán – az ilyen jeleket és adatokat kizárólag egy vállalkozásnak tartsanak fenn (lásd a fent hivatkozott OHIM kontra Wrigley ítélet 31. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

26     Valamely védjegy leíró jellegét egyrészt a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások tekintetében, másrészt pedig annak figyelembevételével kell értékelni, hogy milyen képet alkot róla a célzott vásárlóközönség, amely az ezen áruk és szolgáltatások fogyasztóiból áll (lásd a fent hivatkozott Quick ítélet 29. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

27     Jelen ügyben a bejelentett védjegy által érintett ‑ a megtámadott határozat 1. pontjában szerepelő ‑ áruk valamennyi fogyasztónak szánt általános fogyasztási cikknek minősülnek. Következésképpen a célközönség szokásos mértékben tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztókból áll. Másfelől, tekintve, hogy a QUICK-GRIP megjelölés angol nyelvű elemekből tevődik össze, az érintett vásárlóközönség, amelynek vonatkozásában a feltétlen kizáró okot meg kell vizsgálni, a Közösség angol ajkú átlagfogyasztója (a Bíróság C‑342/97. sz., Lloyd Schuhfabrik Meyer ügyben 1999. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑3819. o.] 26. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑295/01. sz., Nordmilch kontra OHIM (OLDENBURGER) ügyben 2003. október 15-én hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 35. pontja és a fent hivatkozott Quick–ítélet 30. pontja).

28     Ilyen körülmények között a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétlen kizáró okkal kapcsolatban azt kell megvizsgálni, hogy a célközönség számára kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll-e fenn a QUICK-GRIP szómegjelölés és azon áruk között, amelyek vonatkozásában a lajstromozást kérték.

29     E tekintetben meg kell állapítani, hogy a QUICK-GRIP szómegjelölés egy melléknévből (quick) és egy főnévből (grip) áll, amelyet kötőjel köt össze. Ez a megjelölés azonban szerkezetében nem szokatlan. Annál is inkább, mivel nem mutat eltérést az angol nyelv lexikális szabályaitól, azt azoknak megfelelően képezték. Ennélfogva az érintett fogyasztó nem fogja szokatlannak találni (az Elsőfokú Bíróság T‑222/02. sz., HERON Robotunits kontra OHIM [ROBOTUNITS] ügyben 2003. november 26-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 39. pontja).

30     Ami a QUICK-GRIP szómegjelölés jelentését és az érintett árukkal fennálló kapcsolatának természetét illeti, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 11. pontjában először is megállapította, hogy a kérdéses szómegjelölés két, kötőjellel összekötött, az angol nyelvből eredő kifejezésből, a „quick” és „grip” szavakból áll, amelyek közül az első jelentése „gyorsan működik vagy működhet; egyszerűen és gyorsan előkészíthető”, a második pedig a „szilárdan szorítás és megtartás cselekményére vagy tényére utal; azaz minden olyan eszköz, amely súrlódással tart”. Ezután a megtámadott határozat 13. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a fenti kifejezések együttes használata nyilvánvaló és közvetlen információkat hordoz a kérdéses áru elképzelt természetére és használatára vonatkozóan, valamint, hogy a „quick” kifejezés hozzáadása nem csökkentette a „grip” szó leíró jellegét, hanem épp ellenkezőleg, a „quick” elem dicsérő jelleget és azt a benyomást kölcsönzi, hogy a szorítás (grip) egyszerűen és gyorsan történik. Végül a fellebbezési tanács megállapította, hogy a „két kifejezés kombinációja tagadhatatlanul a kérdéses áruk jellegére és célzott használatára utaló nyilvánvaló és egyértelmű jelentéssel bír”.

31     Mindazonáltal a bejelentett árukat illetően a fellebbezési tanács által fenntartott jelentés nyilvánvalóan helyesnek bizonyul. Ugyanis a kérdéses megjelölés által a célközönségben azonnal és egyértelműen az a bizonyság alakulhat ki, hogy a szorítócsavarok és az egyéb érintett áruk egyszerűen és gyorsan használhatók. Ennélfogva a „quick” és „grip” kifejezéseknek az adott szerkezetben történő használata semmi esetben sem feltételezi a fogyasztók részéről történő képzettársítást vagy önkényes döntést.

32     Ilyen körülmények között nem releváns a felperesnek azon érve, amely szerint a QUICK-GRIP megjelölés egynél több jelentéssel bír, illetve hogy a gyorsaság a kérdéses áruknál nem tartozik a keresett tulajdonságok közé. Ugyanis az ítélkezési gyakorlat szerint valamely szómegjelölés lajstromozását el kell utasítani a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján, ha a lehetséges jelentései közül legalább egy, mint jelen esetben, az érintett áru vagy szolgáltatás valamely jellemzőjét jelöli meg (a fent hivatkozott OHIM kontra Wrigley ügy 32. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑355/00. sz., DaimlerChrysler kontra OHIM [TELE AID] ügyben 2002. március 20-án hozott ítélet [EBHT 2002., II‑1939. o.] 30. pontja).

33     Ebből következik, hogy a QUICK-GRIP szómegjelölés és a lajstromozás iránti kérelemmel érintett áruk között fennálló kapcsolat elég szűk ahhoz, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt tilalom alá essen.

34     Következésképpen helyesen állapította meg a fellebbezési tanács, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a QUICK-GRIP szómegjelölés, mint a kérdéses áruk jellegét és használatát leíró megjelölés, nem alkalmas arra, hogy közösségi védjegyet képezzen.

35     Így a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdéséből következően egy feltétlen kizáró ok fennállása elegendő ahhoz, hogy egy megjelölést ne lehessen közösségi védjegyként lajstromozni (a Bíróság C‑104/00. P. sz., DKV kontra OHIM ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑7561. o.] 29. pontja és a fent hivatkozott Quick-ítélet 37. pontja).

36     Következésképpen a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó második jogalapról nem szükséges határozni (a fent hivatkozott Giroform-ítélet 31. pontja).

37     A fenti megállapítások összességének figyelembevételével a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

 A költségekről

38     Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján,

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      A felperest kötelezi a költségek viselésére.

Kelt Luxembourgban, 2004. május 27-én.

H. Jung

H. Legal

hivatalvezető

a negyedik tanács elnöke

---

* Az eljárás nyelve: angol.