C‑261/03. és C‑262/03. sz. egyesített ügyek

Allevamenti Associati Srl

kontra

Regione Emilia-Romagna

és

Latteria Sociale Moderna Soc. coop. arl

kontra

Azienda di Stato per gli interventi nel mercato agricolo (AIMA) és társai

(a Tribunale amministrativo regionale per l’Emilia-Romagna [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Előzetes döntéshozatalra utalás – Az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §‑a – Tej és tejtermék – Kiegészítő illetékrendszer – Vállalkozási szerződés teljesítése során a tejfeldolgozó által történő kezelés és feldolgozás – A »szállítás« és a »közvetlen értékesítés« fogalma”

A végzés összefoglalása

Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Tej és tejtermékek – Tejre vonatkozó kiegészítő illeték – A tulajdonátruházást kizáró vállalkozási szerződés teljesítése során a termelő által feldolgozás céljából harmadik személyekre bízott tej – Szállításnak minősülő művelet

(3950/92 tanácsi rendelet, 1. cikk, 2. cikk és 9. cikk, g) pont; 536/93 bizottsági rendelet, 1. cikk)

A tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló 3950/92 rendelet 1. és 2. cikkét, valamint 9. cikkének g) pontját, illetve a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló 536/93 rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tejkvóták meghatározása és a kiegészítő illeték alkalmazása vonatkozásában azt a tényt, hogy valamely tejtermelő vállalkozás – a tej kezelésére, valamint a tej sajttá, vajjá és savóvá történő feldolgozására vonatkozó vállalkozási szerződés teljesítése során ellenszolgáltatás fejében – a tulajdonjog átruházása nélkül meghatározott mennyiségű tejet bíz harmadik személyekre, szállításnak kell minősíteni.

(vö. 28. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (negyedik tanács)

2004. november 18.(*)

„Előzetes döntéshozatalra utalás – Az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §‑a – Tej és tejtermék – Kiegészítő illetékrendszer – Vállalkozási szerződés teljesítése során a tejfeldolgozó által történő kezelés és feldolgozás – A »szállítás« és a »közvetlen eladás« fogalma”

A C‑261/03. és C‑262/03. sz. egyesített ügyekben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale per l’Emilia-Romagna (Olaszország) a Bírósághoz 2003. június 17‑én érkezett 2003. május 6‑i határozataival terjesztett elő az előtte

az Allevamenti Associati Srl

és

a Regione Emilia-Romagna

között,

az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA)

és

a Laterria Sociale Moderna Soc. coop. arl

részvételével (C‑261/03),

valamint

a Laterria Sociale Moderna Soc. coop. arl

és

az Azienda di Stato per gli interventi nel mercato agricolo (AIMA),

a Servizio Provinciale Agricoltura di Reggio Emilia,

a Regione Emilia-Romagna és

az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA)

között,

az Allevamenti Associati Srl

részvételével (C‑262/03)

folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: N. Colneric (előadó), a negyedik tanács elnökeként eljáró bíró, J. N. Cunha Rodrigues és Juhász E. bírák,

főtanácsnok: L. A. Geelhoed,

hivatalvezető: María Múgica Arzamendi főtanácsos,

a kérdést előterjesztő bíróság arról történt tájékoztatását követően, miszerint a Bíróság – eljárási szabályzata 104. cikke 3. §‑ának megfelelően – indokolt végzéssel kíván határozni,

a Bíróság alapokmányának 23. cikkében meghatározott érdekeltek felhívását követően, miszerint terjesszék elő az e tárgyra vonatkozó esetleges észrevételeiket,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28‑i 3950/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 405., 1. o.) 1., 2. cikkének és 9. cikke g) pontjának, valamint a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9‑i 536/93/EGK (HL L 57., 12. o.) bizottsági rendelet 1., 2. és 3. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet egyrészről az Allevamenti Associati Srl (a továbbiakban: Allevamenti Associati) és a Latteria Sociale Moderna Soc. coop. arl (a továbbiakban: Latteria Sociale Moderna), másrészről két olasz közigazgatási hatóság közötti, az első társaság által termelt bizonyos mennyiségű tej második társaság általi feldolgozásának és kezelésének szállításként vagy közvetlen eladásként való minősítése tárgyában folytatott két jogvita keretében terjesztették elő.

 A közösségi szabályozás

3        A 3950/92 rendelet az 1993/1994‑es időszaktól kezdődően hét, egymást követő tizenkét hónapos időszakra megújította a tej és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló 804/68/EGK rendelet módosításáról szóló, 1984. március 31‑i 856/84/EGK tanácsi rendelettel (HL L 90., 10. o.), valamint a 804/68/EGK rendelet 5c. cikkében említett illetéknek a tej- és tejtermékágazatban történő alkalmazására vonatkozó általános szabályok elfogadásáról szóló, 1984. március 31‑i 857/84/EGK rendelettel (HL L 90., 13. o.) 1984 óta közösségi szinten bevezetett, tejre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazását.

4        Az illeték beszedésének módszereivel kapcsolatban a 3950/92 rendelet harmadik preambulumbekezdése megerősíti, hogy továbbra is fenn kell tartani az 1984-ben elfogadott eljárást, amely bizonyos garanciaküszöb felett a közvetlen fogyasztás céljára begyűjtött vagy értékesített tej mennyiségére illetéket alkalmaz; és hogy ezt a garanciaküszöböt minden egyes tagállamra nézve a garantált teljes mennyiség meghatározásával rögzítik, amelyet a szállítások és a közvetlen eladások kiosztott, egyéni mennyiségének összege nem haladhat meg, valamint hogy a mennyiségeket az 1993. április 1‑jétől kezdődő hét időszakra kell megállapítani, és figyelembe kell venni az előző rendszer különböző elemeit.

5        A rendelet nyolcadik preambulumbekezdése kimondja, hogy a múltban előforduló, a rendszer céljaival össze nem egyeztethető, az illeték beszedése és annak kifizetése közötti jelentős késedelem elkerülése érdekében a felvásárlók az illeték beszedésére kötelezettek; mert leginkább ők képesek a szükséges ügyletek lebonyolítására, és akiknek ezért meg kell adni az illeték – az annak megfizetésére kötelezett termelőktől való – beszedéséhez szükséges eszközöket.

6        Ugyanazon rendelet 1. cikkének értelmében a tehéntej-termelők számára kiegészítő illetéket vezetnek be az érintett tizenkét hónapos időszak alatt a meghatározandó mennyiségen felül értékesített tej és tejjel egyenértékű termék azon mennyiségére, amelyet felvásárlónak szállítanak, vagy közvetlen fogyasztás céljára értékesítenek.

7        Az említett rendelet 2. cikkének (1), (2) és (3) bekezdései így rendelkeznek:

„(1) Az illeték az érintett 12 hónapos időszak alatt értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék mindazon mennyisége után fizetendő, amelyet a 3. cikkben említett valamely mennyiségen felül értékesítenek. Az illetéket meg kell osztani azon termelők között, akik a túltermeléshez hozzájárultak.

[…]

(2) Ami a szállítást illeti, a megállapítandó időpontig és az eljárást követően a beszedéséért felelős felvásárlók fizetik be a tagállam illetékes hatóságai részére a befizetendő összeget, amelyet levonnak a befizetésére kötelezett termelők részére kifizetett tej árából, vagy ennek hiányában más megfelelő eszközzel hajtják be.

[…]

(3) A közvetlen értékesítés esetében a megállapítandó időpontig és az eljárást követően a termelő fizeti be a tagállam illetékes hatóságai részére a befizetendő illetéket.” [nem hivatalos fordítás]

8        A 3950/92 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első és második mondata értelmében:

„Az egyéni referenciamennyiségeket a termelők megfelelően indokolt kérelme alapján lehet növelni vagy megállapítani, a szállításaikat és/vagy közvetlen eladásaikat befolyásoló változások figyelembevétele érdekében. A referenciamennyiség növelése vagy megállapítása a termelő rendelkezésére álló egyéb referenciamennyiségek azonos mértékű csökkentésével, illetőleg törlésével jár. […]”[nem hivatalos fordítás]

9        Ugyanazon rendelet 9. cikke előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

c)      »termelő«: mezőgazdasági termelő, természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek azon csoportja, aki vagy amely gazdasága a Közösség földrajzi területén található, és

–        közvetlenül a fogyasztónak értékesít tejet vagy egyéb tejterméket;

és/vagy

–        a felvásárlónak szállít

[…]

e)      »felvásárló«: olyan vállalkozások vagy csoportok, amelyek termelőktől vásárolnak tejet vagy egyéb tejterméket:

–        kezelés vagy feldolgozás céljából,

–        tej vagy más tejtermékek kezelésével vagy feldolgozásával foglalkozó egy vagy több vállalkozás részére történő értékesítés céljára

[…]

f)      »tej vagy egyéb tejtermék kezelésével vagy feldolgozásával foglalkozó vállalkozás«: olyan vállalkozások vagy csoportok, amelyek a tejet begyűjtik, csomagolják, tárolják, hűtik és feldolgozzák, vagy amelyek tejipari tevékenysége ezek valamelyikére korlátozódik;

g)      »szállítás«: tej vagy egyéb tejtermékek szállítása, függetlenül attól, hogy a szállítást a termelő, a felvásárló, az ilyen termékeket feldolgozó vagy kezelő vállalkozás vagy harmadik fél bonyolítja le;

h)      »közvetlen fogyasztásra értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék«: az a tej vagy tejjel egyenértékű termékké átalakított tejtermék, amelyet tej vagy egyéb tejtermék kezelésével vagy feldolgozásával foglalkozó vállalkozás részvétele nélkül értékesítettek vagy ruháztak át ingyenesen.” [nem hivatalos fordítás]

10      Az 536/93/EGK rendelet 1. cikke így rendelkezik:

„A 3950/92/EGK rendelet által bevezetett kiegészítő illeték kiszámítása céljából:

1)      az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállamban az »értékesített tej vagy tejjel egyenértékű termék mennyisége« mindazon tej vagy tejjel egyenértékű termék mennyisége, amely az adott tagállam területén lévő gazdaságot elhagyja.

A termelők által szerződés alapján kezelésre, illetve feldolgozásra rendelkezésre bocsátott mennyiségeket szállításnak kell tekinteni. [nem hivatalos fordítás]

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11      Az 1998/1999‑es és az 1999/2000‑es tejtermelési időszakok folyamán az Allevamenti Associati megbízta a Latteria Sociale Modernát a köztük létrejött vállalkozási szerződésben az előbbi által termelt, meghatározott mennyiségű tej kezelésével és feldolgozásával, hogy az utóbbi abból sajtot, vajat és savót készítsen. Az említett szerződés előírta, hogy a feldolgozás után a sajtot, a vajat és a savót visszaadják a megbízó társaságnak, amely e termékeket értékesíteni fogja.

12      A kérdéses két időszak alatt a tejre kirótt kiegészítő illeték alkalmazásának szempontjából az Allevamenti Associati úgy ítélte meg, hogy a Latteria Sociale Modernára bízott mennyiségek „közvetlen eladásnak” minősül. Az illetékes olasz hatóságoknál is így jelentette be e mennyiségeket.

13      A Servizio Provinciale Agricoltura di Reggio Emilia ellenben úgy ítélte meg, hogy jelen esetben „tejszállításról” van szó. Az 1998/1999‑es és az 1999/2000‑es évek termelésének minősítését „közvetlen eladásról szállításra” változtatta, és ennek következményeként a szállított tej „felvásárlójának” tekintendő Latteria Sociale Moderna terhére kiegészítő illetéket állapított meg.

14      Az Allevamenti Associati és a Latteria Sociale Moderna az őket érintő részekkel kapcsolatban keresetet nyújtott be e határozatok ellen a Tribunale amministrativo regionale per l’Emilia-Romagnához, a határozatok jogellenességét a 3950/92 és az 536/93 rendeletre alapozva.

15      E jogviták keretében a nemzeti bíróság a 3950/92 rendelet 9. cikke g) pontjának értelmezési lehetőségeit vizsgálja. Kérdése abban áll, hogy e rendelkezés értelmezhető‑e úgy, hogy a „szállítás” fogalma alkalmazható a tulajdonjog átruházására, vagy legalábbis olyan jogcímre, amely a szerző fél számára lehetővé teszi, hogy a tej felett sajátjaként rendelkezzen, és a tejet nem csupán azért bocsátják rendelkezésére, hogy lehetőség nyíljék annak feldolgozására, miközben a tej a termelő kizárólagos tulajdonában marad, aki azt a feldolgozás után visszakapja.

16      Mivel a Tribunale amministrativo regionale per l’Emilia-Romagna úgy vélte, hogy erről a Bíróságnak kellene nyilatkoznia, úgy határozott, hogy felfüggeszti eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Az 1992. december 28‑i 3950/92/EGK rendeletet (nevezetesen annak 1. és 2. cikkét, valamint 9. cikkének g) pontját), illetve az 1993. március 9‑i 536/93/EGK rendeletet (nevezetesen annak 1., 2. és 3. cikkét) úgy kell‑e értelmezni, hogy a tejkvóták meghatározása és a kiegészítő illeték alkalmazása szempontjából az a tény, hogy valamely tejtermelő vállalkozás meghatározott mennyiségű tejet a tulajdonjog átruházása nélkül – tej kezelésére valamint a tej sajttá, vajjá és savóvá való feldolgozására vonatkozó vállalkozási szerződés teljesítése során, ellenszolgáltatás fejében – bíz harmadik személyekre, »szállításnak« vagy »közvetlen értékesítésnek« minősül?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

17      Mivel a Bíróság úgy véli, hogy e kérdésre a válasz ítélkezési gyakorlatából, nevezetesen a C‑288/97. sz., Consorzio Casefici dell’Altopianio di Asiago ügyben 1999. április 29‑én hozott ítéletéből (EBHT 1999., I‑2575. o.), valamint a C‑69/03. sz., Caseificio Cooperativo di Cornedo ügyben 2004. január 8‑án hozott végzéséből (EBHT 2004., I‑0000. o.) egyértelműen levezethető, eljárási szabályzata 104. cikkének 3. §‑ával összhangban tájékoztatta a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy indokolt végzéssel kíván határozni, és felhívta a Bíróság alapokmányának 23. cikkében meghatározott érdekelteket, hogy adják elő a tárgyra vonatkozó esetleges észrevételeiket.

18      Az olasz kormány, a Regione Emilia-Romagna és az Európai Közösségek Bizottsága, amelyek válaszoltak a Bíróság azon felhívására, hogy adják elő észrevételeiket, nem éltek ellenvetéssel a Bíróság azon szándékával szemben, amely szerint indokolt végzéssel kíván határozni. Ellenben az Allevamenti Associati és a Latteria Sociale Moderna úgy érveltek, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz nem vezethető le sem a fent hivatkozott Consorzio Casefici dell’Altopiano di Asiago ítéletből, sem a fent hivatkozott Caseficio Cooperativo di Cornedo végzésből. Különösen arra hívják fel a figyelmet, hogy az első ítélettel befejezett ügyben a termelők átruházták a tej tulajdonjogát a tejfeldolgozó szövetkezetnek, míg az alapeljárásban a Latteria Sociale Moderna vállalkozási szerződés keretében végezte a tejfeldolgozást. Mindenesetre ezen észrevételek miatt a Bíróság nem tér el az eljárás tervezett menetétől.

19      Kérdésével a Tribunale amministrativo regionale per l’Emilia-Romagna lényegében azt igyekszik megtudni, hogy a tejnek a tejtermelővel kötött vállalkozási szerződés keretében valamely tejfeldolgozó általi kezelését és feldolgozását szállításként vagy közvetlen eladásként kell‑e minősíteni, ha a tejtermelő marad a tej tulajdonosa.

20      Amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a tejkvóták meghatározása érdekében is felteszi e kérdést, a Bizottság kétségét fejezi ki az e kérdésre adott válasz relevanciájával kapcsolatban. E tekintetben az Allevamenti Associati észrevételeiből következik, hogy eleinte az illetékes nemzeti közigazgatási hatóságok kedvezően fogadták azon kérelmét, hogy a szállítás referenciamennyiségeit a közvetlen értékesítés referenciamennyiségeivé alakítsák, de a Servizio Provinciale Agricoltura di Reggio Emilia ennek következtében tejszállításnak minősítette e mennyiségeket.

21      Ennélfogva nem nyilvánvaló, hogy a közösségi jognak e referenciamennyiségek meghatározása szempontjából kért értelmezése semmilyen kapcsolatban nem áll az alapeljárás tényeivel vagy annak tárgyával, és a tejkvóták meghatározása tekintetében feltett kérdés relevánsnak tűnik.

22      Az ügy érdemével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a kiegészítő illeték rendszerének alapja a közvetlenül fogyasztás céljára értékesített, illetve a felvásárlónak szállított tej referenciamennyiségeinek megkülönböztetése (lásd a C‑196/94. sz. Schiltz-Thilmann ügyben 1995. november 16‑án hozott ítéletet [EBHT 1995., I‑3991. o.] 16. pontját és a fent hivatkozott Consorzio Caseifici dell’Altopiano di Asiago ítélet 18. pontját).

23      A fent hivatkozott Consorzio Caseifici dell’Altopiano di Asiago ítélet 25. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a „felvásárló” fogalma minden olyan vállalakozást jelöl, amely – a termelő díjazásának módjától függetlenül –szerződéses kapcsolat keretében a termelőtől szerzi a tejet, akár azért, hogy azt maga a vállalkozás kezelje vagy dolgozza fel, akár azért, hogy a kezelést vagy a feldolgozást más vállalkozásnak engedje át (lásd még a fent hivatkozott Caseficio Cooperativo di Cornedo végzés 20. pontját).

24      Ebből következik, hogy a felvásárló által a 3950/92 rendelet értelmében végzett szállításnak nem kell szükségképpen magában foglalnia a tulajdonjog megszerzését ahhoz, hogy okot adjon a kiegészítő illeték alkalmazására (lásd a fent hivatkozott Caseficio Cooperativo di Cornedo végzés 21. pontját).

25      Ellentétben azzal, amit észrevételeiben az Allevamenti Associati állít, ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a tej értékesítése és szállítása a tejre kirótt kiegészítő illeték rendszerének értelmében független attól, hogy a tej tulajdonjogát átruházták‑e a tejfeldolgozóra.

26      Ami pedig különösképpen a tejmennyiségek olyan szerződés keretében történő kezelését vagy feldolgozását illeti, amely szerződés – akárcsak a bérmunkaszerződés – természeténél fogva kizárja a tulajdonjog átruházását, az 536/93 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy ezek a mennyiségek szállításnak tekintendők.

27      Az a tény, hogy a harmadik személy által kezelt vagy feldolgozott tejet később a tejtermelő közvetlenül eladta a fogyasztóknak, nem igazolná e műveletnek a 3950/92 rendelet értelmében vett közvetlen eladásként való minősítését. Ahogy az a fent hivatkozott Consorzio Caseifici dell’Altopiano di Asiago ítélet 21. pontjából következik, a 3950/92 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének értelmében vett tejszállításról van szó minden olyan esetben, amikor a tej a termelő gazdaságából kikerül, hogy kezelés vagy feldolgozás céljából a közvetítőhöz kerüljön.

28      Az előző megállapítások összességéből az következik, hogy a 3950/92 rendelet 1. és 2. cikkét, valamint 9. cikkének g) pontját, illetve az 536/93 rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tejkvóták meghatározása és a kiegészítő illeték alkalmazása vonatkozásában azt a tényt, hogy valamely tejtermelő vállalkozás – a tej kezelésére, valamint a tej sajttá, vajjá és savóvá történő feldolgozására vonatkozó vállalkozási szerződés teljesítése során ellenszolgáltatás fejében – a tulajdonjog átruházása nélkül meghatározott mennyiségű tejet bíz harmadik személyekre, szállításnak kell minősíteni.

 A költségekről

29      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A tej- és tejtermékágazatban kiegészítő illeték megállapításáról szóló, 1992. december 28-i 3950/92/EGK tanácsi rendelet 1. és 2. cikkét, valamint 9. cikkének g) pontját, illetve a tejre és tejtermékekre vonatkozó kiegészítő illeték alkalmazása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1993. március 9‑i 536/93/EGK bizottsági rendelet 1. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tejkvóták meghatározása és a kiegészítő illeték alkalmazása vonatkozásában azt a tényt, hogy valamely tejtermelő vállalkozás – a tej kezelésére valamint a tej sajttá, vajjá és savóvá történő feldolgozására vonatkozó vállalkozási szerződés teljesítése során ellenszolgáltatás fejében – a tulajdonjog átruházása nélkül meghatározott mennyiségű tejet bíz harmadik személyekre, szállításnak kell minősíteni.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: olasz.