AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2004. június 10.

T‑153/01. és T‑323/01. sz. egyesített ügyek

Mercedes Alvarez Moreno

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Kisegítő alkalmazott – Konferenciatolmács – Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (RAA) 74. cikke – Az alkalmazotti jogviszony megszűnése”

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy:         Egyrészt a Bizottság azon 2001. február 13‑i és 23‑i levelének megsemmisítése iránti kereset, melyben arról értesíti a felperest, hogy 65 évnél idősebb konferenciatolmácsok alkalmazása már nem lehetséges, másrészt kártérítési kereset.

Határozat:         Az Elsőfokú Bíróság a T‑153/01. sz. ügyben benyújtott keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja. A T‑323/01. sz. ügyben hozott 2001. február 23‑i határozatot megsemmisíti. A T‑323/01. sz. ügyben benyújtott keresetet ezt meghaladóan elutasítja. A T‑153/01. sz. ügyben felmerült saját költségeit mindegyik fél maga viseli. A T‑323/01. sz. ügyben felmerült minden költséget a Bizottság köteles viselni.

Összefoglaló

1.     Tisztviselők ─ Kereset ─ Sérelmet okozó aktus ─ Fogalom ─ Szabadfoglalkozású konferenciatolmácsnak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikkének hatálya alá tartozó kisegítő alkalmazottként történő jövőbeni alkalmazása elutasításaként értelmezendő levél

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

2.     Tisztviselők ─ Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek ─ Kisegítő alkalmazottak ─ Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikkének hatálya alá tartozó szabadfoglalkozású tolmácsok ─ Meghatározott napokra korlátozódó szerződésekhez nem nélkülözhetetlen korhatár kikötése ─ Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 74. cikkének alkalmazhatatlansága

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 74. és 78. cikk)

3.     Tisztviselők ─ Kereset ─ A személyzeti szabályzatnak megfelelő, pert megelőző eljárás hiányában benyújtott kártérítési kereset ─ Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4.     Tisztviselők ─ Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége ─ Közszolgálati kötelességszegés ─ A személyzeti szabályzat valamely rendelkezésének olyan pontatlan értelmezése, amely önmagában nem minősül közszolgálati kötelességszegésnek

5.     Tisztviselők ─ Kereset ─ Kártérítési kereset ─ A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése ─ A nem vagyoni kár megfelelő jóvátétele

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1.     Kizárólag azon intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhető aktusnak vagy határozatnak, amelyek – jogi helyzetének egyértelmű megváltoztatásával – a felperes érdekeit közvetlenül és azonnal érintő joghatással járnak.

Ez áll az adminisztráció által az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikkében szabályozott szabadfoglalkozású konferenciatolmácsi szerződéseket kapott személyhez – annak kérelmére válaszul – intézett levélre, amely, jóllehet nem utal egyedileg az érdekelt sajátos helyzetére, objektíve akként értelmezendő, hogy az intézmény – az illető kora okán – megtagadja újbóli alkalmazását.

(lásd az 56., 61. és 62. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-562/93. sz., Obst kontra Bizottság ügyben 1995. október 19-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1995., I-A-247. és II-737. o.) 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-87/99. sz., Hendrickx kontra Cedefop ügyben 2000. július 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-147. o. és II-679. o.) 37. pontja.

2.     Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 78. cikke első és harmadik bekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy az említett alkalmazási feltételek III. címének rendelkezései csak akkor alkalmazhatóak az említett cikk alapján konferenciatolmácsként felvett kisegítő alkalmazottakra, amennyiben e rendelkezések olyan feltételeknek minősülnek, amelyek nem tartoznak az első bekezdés alkalmazásával megkötött szerződésben szereplő felvételi és díjazási feltételek közé.

Mivel meghatározott napokra korlátozódó szerződésről van szó, az alkalmazotti jogviszony megszűnése a tolmács felvételének jellemző és nélkülözhetetlen feltételét képezi, annak velejárója. Ebből következik, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételeknek a kisegítő alkalmazott alkalmazotti jogviszonya megszűnésének esetére irányadó 74. cikke szükségképpen az említett alkalmazási feltételek III. címének azon rendelkezései közé tartozik, amelyektől az ülésszak időtartamára szerződtetett kisegítő tolmácsokra irányadó alkalmazási feltételek eltérnek.

Egyébként – figyelemmel az említett tolmácsok alkalmazásának sajátosságára – tevékenységük végzése szempontjából a kor nem minősülhet olyan releváns körülménynek, amelynek alapján alkalmazásukat – kifejezett rendelkezés hiányában – a fent hivatkozott 74. cikk rendelkezései által felállított korhatárhoz kellene kötni.

(lásd a 82., 84?86. és 89. pontot)

3.     A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében felállított jogorvoslati rendszerben a kártérítési kereset, amely a megsemmisítés iránti keresethez képest önálló jogorvoslatnak minősül, csak akkor elfogadható, ha a személyzeti szabályzat előírásainak megfelelő, pert megelőző eljárás előzte meg. Ez az eljárás aszerint alakul, hogy a kár, amelynek jóvátételét kérték, a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó aktusból vagy az adminisztráció határozati jelleget nélkülöző magatartásából fakad-e.

Az első esetben az érdekeltnek kell – a megszabott határidőn belül – a kinevezésre jogosult hatóságnál a szóban forgó aktus ellen panasszal élnie. Ezzel szemben a második esetben az igazgatási eljárásnak a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti, kártérítésre irányuló kérelem benyújtásával kell kezdődnie, majd – adott esetben – a kérelmet elutasító határozat elleni panasz benyújtásával kell folytatódnia.

Amennyiben a megsemmisítés iránti kereset és a kártérítési kereset között közvetlen kapcsolat áll fenn, az utóbbi – mint a megsemmisítés iránti kereset járulékos követelése – elfogadható, anélkül hogy azt szükségképpen meg kellett volna előznie akár a kinevezésre jogosult hatóságot az állítólag elszenvedett kár jóvátételére felszólító kérelemnek, akár a kérelem hallgatólagos vagy kifejezett elutasítása megalapozottságát vitató panasznak. Ezzel szemben, amennyiben az állítólagos kár nem a megsemmisíteni kért aktusból, hanem az adminisztráció által állítólagosan elkövetett több kötelességszegésből és mulasztásból fakad, a pert megelőző eljárásnak kötelezően a kinevezésre jogosult hatóságot a kár jóvátételére felszólító kérelemmel kell kezdődnie.

(lásd a 99., 100. és 102. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-17/90., T-28/91. és T-17/92. sz., Camara Alloisio és társai kontra Bizottság ügyben 1993. július 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1993., II-841. o.) 46. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-500/93. sz., Y kontra Bíróság ügyben 1996. június 28-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-335. és II-977. o.) 64. és 66. pontja.

4.     A személyzeti szabályzat és – analógia útján – az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek rendelkezésének az adminisztráció általi pontatlan értelmezése önmagában nem minősül közszolgálati kötelességszegésnek.

(lásd a 105. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 79/71. sz., Heinemann kontra Bizottság ügyben 1972. július 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1972., 579. o.) 11. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-94/92. sz., X kontra Bizottság ügyben 1994. június 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-149. és II-481. o.) 52. pontja.

5.     A megtámadott aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és elvileg elégséges elégtételt nyújt a felperes által esetleg elszenvedett valamennyi nem vagyoni kár jóvátételére. Ennélfogva, mivel a felperes képességeire nézve semmiféle hátrányos megítélést nem tartalmaz, az intézmény azon határozatának megsemmisítése, hogy a jövőben nem alkalmaz 65 évesnél idősebb kisegítő konferenciatolmácsokat, a felperes által esetlegesen elszenvedett nem vagyoni kár megfelelő jóvátételének tekintendő.

(lásd a 106. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7-én hozott ítéletének (EBHT 1990., I-225. o.) 25–29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-60/94. sz., Pierrat kontra Bíróság ügyben 1995. január 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1995., I-A-23. és II-77. o.) 62. pontja.