52025AE0826

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52025AE0826 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52025AE0826

Help

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Irány 2030 – Az uniós környezetvédelmi politika jobb beágyazása a társadalomba – A 8. környezetvédelmi cselekvési program mellékletében felsorolandó főbb környezetvédelmi intézkedések értékelése (feltáró vélemény a dán elnökség felkérésére)

EESC 2025/00826

HL C, C/2025/5148, 2025.10.28., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/5148/oj (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/5148/oj

HTML

PDF - authentic OJ

e-signature

How to verify the authenticity of the Official Journal

Az Európai Unió
Hivatalos Lapja

C sorozat

C/2025/5148

2025.10.28.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Irány 2030 – Az uniós környezetvédelmi politika jobb beágyazása a társadalomba – A 8. környezetvédelmi cselekvési program mellékletében felsorolandó főbb környezetvédelmi intézkedések értékelése

(feltáró vélemény a dán elnökség felkérésére)

(C/2025/5148)

Előadó:

Lutz RIBBE

Felkérés:	a Tanács dán elnökségének 2025.2.7-i levele
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2025.6.25.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2025.7.17.
Plenáris ülésszak száma:	598.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	153/3/4

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az Európai Bizottság a 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálatának keretében megvizsgálja, szükséges-e benyújtani jogalkotási javaslatot egy olyan melléklet előterjesztésére a 8. környezetvédelmi cselekvési programhoz, amely a szükséges „célkitűzések elérését célzó intézkedések listáját, valamint ezen intézkedések ütemezését” tartalmazza a környezetvédelmi politika előmozdítása érdekében. A dán elnökség arra kérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot (EGSZB), hogy fejtse ki véleményét erről a kérdésről.

1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy nincs feltétlenül szükség a környezetvédelmi cselekvési program új mellékletéről szóló jogalkotási javaslatra. Semmit sem oldunk meg azzal, ha adott esetben további témákat is felveszünk a kezelendő részproblémák hosszú jegyzékébe. Sokkal fontosabb, hogy alapvetően átgondoljuk a jövőbeli környezetvédelmi politika – pontosabban a környezetvédelmi, szociál- és gazdaságpolitika szimbiózisának tekintett fenntarthatósági politika – bizonyos általános elveit.

1.3.

Ez a vélemény ezért megnevez néhány olyan kulcsfontosságú elemet, amelyeket az EGSZB már több ízben szükségesnek ítélt, vonatkozó javaslatait azonban a politikai döntéshozók nem vették kellően figyelembe. Időközben alighanem mindenki számára egyértelmű, hogy ha jövőnk alakításáról van szó, akkor a szigorúbb környezetvédelem nem problémát jelent – ahogy ezt számos tagállamban még mindig gondolják –, hanem fontos része a megoldásnak.

1.4.

A környezetvédelmi politika továbbra is egy „zöld sarokban” toporog. Számos kérdéssel foglalkozik, ami helyes, de a kérdések, érhetetlen megfogalmazásuk miatt, sok polgár számára – és úgy tűnik, hogy sok nem környezetvédelemmel foglalkozó politikus számára is – elrugaszkodottak. Például amikor „szükséges rendszerszintű átalakulásról” beszélünk, vagy arra utalunk, hogy átléptük „bolygónk tűrőképességének határait”, magyarázatra is szükség van. Sokkal szemléletesebben kell bemutatnunk, hogy konkrétan mit jelent mindez, hogyan érinti majd az emberek és a vállalkozások mindennapi életét és munkakörülményeit, és ebből milyen hatások adódnak más szakpolitikai területekre. Csak így érhetjük el, hogy az emberek tudatos döntéseket hozzanak és a magukénak érezzék az ügyet. Erről sajnos sem a 8. környezetvédelmi cselekvési program, sem egészében véve a környezetvédelmi politika nem gondoskodik.

1.5.

Az EGSZB továbbra is súlyos politikai hibának tartja, elsősorban a Barroso vezette Európai Bizottság részéről, hogy nem vitték tovább az akkori fenntarthatósági stratégiát, bár a zöld megállapodással az EU később megpróbálta legalább részben orvosolni ezt a hiányosságot. Az EGSZB szerint azonban a társadalmi hatások nem kapnak kellő figyelmet a zöld megállapodásban, ezért ez a megállapodás nem helyettesíti a fenntarthatósági stratégiát. Ezért az EGSZB ismét kéri (1) egy „2050-ig szóló uniós fenntarthatósági stratégia” kidolgozását, amely megfelelően kezeli és integrálja a szükséges átalakulás szociális dimenzióját is.

1.6.

A 8. környezetvédelmi cselekvési program szükségesnek tartja egy új, a jólétünkre vonatkozó mutató („a GDP-n túl”) kidolgozását, de ezzel nem haladja meg a környezetvédelmi körökben folytatott elméleti és tudományos viták szintjét. Az EGSZB szeretné, ha a dán elnökségnek sikerülne meggyőznie a pénzügyekért és a gazdaságért felelős minisztereket, hogy vegyék kézbe ezt a vitát és terjesszenek elő konkrét javaslatokat.

1.7.

Mivel a jövőben egyre több finanszírozásra lesz szükség a fenntarthatósági intézkedésekhez, ezzel párhuzamosan pedig fokozódik a verseny a költségvetési forrásokért (védelempolitika), gondoskodni kell a folyó kiadások nagyobb hatékonyságáról és a környezeti vagy egészségügyi szempontból káros támogatások gyors megszüntetéséről.

1.8.

A politikai döntéshozóknak sokkal komolyabban kell venniük a tudományos bizonyítékokat és figyelmeztetéseket, de az előretekintő, alulról építkező kezdeményezéseket is. Ha olyan szakpolitikai célokat tűzünk ki – gondolva itt például az éghajlat-politikában az 1,5 °C-os célra –, amelyek túllépnek bolygónk tűrőképességének határain, nem tudunk jövőt építeni.

1.9.

A fenntarthatósági kérdésekkel kapcsolatos tudatosságot mind a lakosság körében, mind a politikában és a közigazgatásban növelni kell. Nehezítő körülmény, hogy a tájékoztatási politikát más érdekcsoportok időnként sikeresen támadják.

1.10.

Az EGSZB kéri, hogy nagyobb mértékben vonják be a civil társadalmat, mivel ez megerősítené az uniós környezetvédelmi és fenntarthatósági politikák támogatását a lakosság körében. Szisztematikus részvételre van szükség a mindennapok valamennyi lehetséges területén, beleértve a munka világát is. Csak így lehet érthetővé tenni és társadalmilag igazságosan alakítani a szükséges változtatásokat.

2. A vélemény háttere

2.1.

2022. április 6-i határozatával (2) az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2030-ig tartó időszakra szóló, 8. környezetvédelmi cselekvési programot. Az Európai Bizottság vonatkozó javaslatát (3) az EGSZB a 2021. január 27-i véleményében (4) vizsgálta, és nagyon komoly kritikát fogalmazott meg a környezetvédelmi cselekvési programok tartalmáról és hatásáról – ahogyan ezt már a 7. környezetvédelmi cselekvési programról szóló véleményében (5) is megtette.

2.2.

Az EGSZB kifejtette, hogy az akkor bemutatott javaslatban „csak nagyon csekély hozzáadott értéket lát”, mivel „a javaslat erőssége inkább az általános helyzetismertetés és a szándéknyilatkozatok, semmint az érdemi tartalom és intézkedések”, és nem ismertet „konkrét eszközöket vagy intézkedéseket”. Ez megerősítette az EGSZB-t „abban a véleményében, amire évek óta újra és újra felhívja a figyelmet: nem arról van szó, hogy nem tudjuk, mit kellene tenni. Ami hiányzik, az az ismert, gyakran már régen elfogadott intézkedések végrehajtása, valamint a politikai akarat”.

2.3.

Az EGSZB ezért elvi vitát szorgalmazott a környezetvédelmi cselekvési program értelméről és hasznáról, és megismételte, hogy külön uniós fenntarthatósági menetrendet kellene kidolgozni a 2050-ig tartó időszakra. Arról, hogy ebbe miként lehetne jobban bevonni a civil társadalmat, a következő két kulcsfontosságú véleményben fogalmazott meg ajánlásokat: „Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre – stratégia 2050-ig” (6) és „Senki se maradjon le a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtása során” (7). Az Európai Bizottság, a Tanács és az EP azonban alig vette figyelembe a véleményekben kidolgozott elképzeléseket és javasolt intézkedéseket.

2.4.

Az Európai Parlament és a Tanács fenti határozata nem foglalkozott az EGSZB érdemi kritikáival. Ugyanakkor – az európai bizottsági javaslattal ellentétben – az 5. cikk félidős felülvizsgálatról határozott annak mérlegelése végett, hogy az Európai Bizottság a 2025 utáni időszakra vonatkozóan előterjesszen-e jogalkotási javaslatot egy, a 8. környezetvédelmi cselekvési programhoz csatolandó mellékletre, amely a szükséges „célkitűzések elérését célzó intézkedések listáját, valamint ezen intézkedések ütemezését” tartalmazza a környezetvédelmi politika előmozdítása érdekében.

2.5.

A soron következő dán elnökség figyelmesen követni szeretné ezt a vitát, és ezért kérte fel az EGSZB-t e feltáró vélemény kidolgozására, hozzátéve, hogy a véleményben értékelni lehetne azokat a környezetvédelmi intézkedéseket, amelyeket az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2025–2030-as időszakban a legfontosabbnak tart az EU számára, illetve szükségesnek lát annak biztosításához, hogy a társadalom kötődjön az uniós környezetvédelmi politikához.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség különböző jelentéseiből (8), a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó ENSZ-menetrendben szereplő fenntartható fejlődési célok teljesítéséről szóló elemzésekből, de a 8. környezetvédelmi cselekvési programhoz előterjesztett félidős jelentésből is az derül ki, hogy az elfogadott intézkedések előrelépéseket eredményeztek ugyan, de ezek a legtöbb környezetvédelmi területen nem elégségesek. Így például a 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata többek között arra a következtetésre jut, hogy:

—	fel kell gyorsítani a kibocsátáscsökkentés ütemét, hogy majdnem megháromszorozzuk az elmúlt évtizedben elért átlagos éves csökkentési mértéket,

—	többet kell tennünk a földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási (LULUCF) ágazatból származó, szénelnyelőkkel végzett nettó ÜHG-elnyelésre vonatkozó célérték elérése érdekében,

—

a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikák területén még mindig jelentős problémák tapasztalhatók, így például tovább csökken a közönséges madarak populációja, sőt a mezőgazdasági területeken élő madárpopulációk meredeken csökkennek, következésképpen több beruházásra van szükség a természetbe, különben előfordulhat, hogy nem teljesül a finanszírozásra vonatkozóan 2026-ra és 2027-re kitűzött célérték,

—	az EU fogyasztási lábnyoma átlépte bolygónk tűrőképességének határait, és 2010 és 2021 között 4 %-kal nőtt, és a területelvonás nyomása nem csökkent. Ezért az élelmiszerek, a lakhatás és a közlekedés terén jelenleg megfigyelhető fogyasztási szokások felelősek,

—	a vízhiány időközben az EU területének közel egyharmadát érinti,

—	gyakran nem a jogi keret hiányzik, hanem a végrehajtás (az Európai Bizottság által kezelt kötelezettségszegési eljárások 20 %-a továbbra is a környezetvédelmi politikával kapcsolatos).

3.2.

Ezért továbbra is érvényesek azok a kétségek, amelyeket az EGSZB a) a politikai akarat kapcsán és b) a környezetvédelmi cselekvési programok hatékonyságával kapcsolatban több ízben is megfogalmazott. Fellépések és eszközök nélkül a cselekvési programok nem tudják alakítani a környezetvédelmi politikát. A 8. környezetvédelmi cselekvési program mindazonáltal megnevezi és leírja a nyitott és kezelendő tematikus területeket, valamint azt a részben drámai helyzetet, amely a környezetvédelmi politikát még mindig jellemzi.

3.3.

A 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata mellett a környezetvédelmi politikák végrehajtásának 2025-re vonatkozó felülvizsgálata (EIR) is jelentős hiányosságokra mutat rá a környezetvédelmi politikában. Az EGSZB úgy véli, hogy a 2025. évi EIR jó lehetőség a legfontosabb kihívások és bevált gyakorlatok azonosítására. A felülvizsgálat eredményei jelentős mértékben hozzájárulnak a 8. környezetvédelmi cselekvési program javasolt mellékletéhez. A különböző EIR-ek visszatérő következtetéseit nem szabad figyelmen kívül hagyni, jobban fel kell használni őket a stratégiai szakpolitikai területek aktualizálására és a meglévő végrehajtási hiányosságok orvoslására.

3.4.

Az EGSZB különösen azokat a megállapításokat támogatja a környezetvédelmi cselekvési programban és a kísérő dokumentumokban, amelyek egyértelművé teszik, hogy számos jelenlegi cselekvési területen „radikális változásra van szükség” (9). Jogos az az állítás, hogy egy ilyen „rendszerszintű változás olyan alapvető, átalakító hatású és több területet érintő változással jár, amely jelentős elmozdulásokat és irányváltást von maga után a rendszercélok, ösztönzők, technológiák, szociális gyakorlatok és normák, valamint a tudásrendszerek és irányítási megközelítések terén” (10).

3.5.

Ilyen állításokat nem először hallunk. Már az „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezésben (az akkori Európa 2020 stratégia részeként) és a 7. környezetvédelmi cselekvési programban is szó volt az energetikai, ipari, mezőgazdasági és közlekedési rendszerek gyökeres átalakításáról. Az EGSZB azt tartja az eddigi (környezetvédelmi) szakpolitika legnagyobb gyengeségének, hogy egyelőre még megközelítőleg sem vázolták fel, hogy konkrétan hogyan is nézzen ki ez a gyökeres rendszerszintű átalakítás, milyen hatással lesz az érintettek mindennapjaira, és miként szerezhető meg a szükséges támogatás az érintettek részéről. Az EGSZB már több mint 20 évvel ezelőtt elengedhetetlennek tartotta ennek a kérdésnek a megválaszolását (11).

4. Részletes megjegyzések

4.1.

A tudatosság mint a szakpolitikai fellépés alapja

4.2.

Az ember természetéből adódik, hogy azokat a dolgokat, amelyeknek tragikumát nem feltétlenül vonatkoztatja rögtön saját magára, kevésbé látja fenyegetőnek vagy jelentősnek, sőt, akár el is fojtja. Ez megnehezíti a politikai fellépést. Szemléltetésképpen álljon itt két példa:

—

Társadalmi szinten heves vitákat folytatunk (joggal) a halálos kimenetelű közúti balesetekről. Évente több mint 20 000 ember hal meg Európa útjain, és szinte mindenki ismer valakit, aki közvetlenül vagy közvetve érintett volt ilyen balesetben. Ez együttérzést vált ki, következésképpen elfogadjuk az ellenintézkedéseket. A hőhullámok Európában háromszor ennyi halálesetért felelősek (12), és 2021-ben 253 000-en haltak meg az Unióban a finomporra visszavezethető okokból (13) – ez 12-szerese a közúti balesetben elhunytak számának. De itt többé-kevésbé „anonim halálesetekről” van szó, senki nem tud a környezetében olyan személyről, akinél pl. a finomport nevezték meg a halál okaként. Ez kihat a szakpolitikai válaszok végrehajthatóságára, különösen mivel a kérdésről általában csak a környezetvédelemmel foglalkozó politikusok beszélnek, a például egészségüggyel vagy gazdaságpolitikával foglalkozók nem.

—

Az Ukrajna elleni brutális orosz támadás utáni új, fenyegető katonai biztonsági helyzet súlyos hatással lesz az államháztartásokra. Az új körülményekre adandó válaszhoz több százmilliárd eurót különítenek el. Ezt az emberek jórészt elfogadják, mivel a fenyegetés alighanem nyilvánvaló. Az a veszély, ami az emberiséget az éghajlatváltozásból vagy a biológiai sokféleség csökkenéséből adódóan fenyegeti, szintén akut és jelentős, de kevésbé „megfogható”. Ezért aztán nehéz politikailag „kemény” intézkedésekkel reagálni.

4.3.

Főleg, ha maguk a politikusok sem látják be a helyzet komolyságát. Ezt egy, a 8. környezetvédelmi cselekvési programhoz kapcsolódó példával szemléltetjük. A program több helyen utal arra, hogy „bizonyos szempontból” továbbra is átlépjük „bolygónk tűrőképességét” (14). Az EGSZB több ízben hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy bolygónk tűrőképességének határait minél pontosabban meghatározzuk, e határok átlépésének következményeit világosan kommunikáljuk, és olyan mutatókat dolgozzunk ki, amelyek iránytűként szolgálnak a szakpolitikai intézkedésekhez, és amelyeket konkrétan nyomon követünk. Ez eddig nem történt meg, ami most megbosszulja magát.

4.4.

Fontos egyértelművé tenni, hogy a politika nem tudja meghatározni bolygónk tűrőképességének határait. A határok feltérképezése elsősorban a tudomány feladata, ahogy ezt az éghajlatvédelem területén például az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) teszi. A politika feladata az lenne, hogy levonja a szükséges következtetéseket.

4.5.

Az 1992. évi Éghajlatváltozási Keretegyezmény 2. cikke leszögezi, hogy „[e]zen Egyezménynek […] a végső célja […] az üvegház-gázok légköri koncentrációinak stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást”. A Párizsi Megállapodás (15) eltávolodott ettől a minőségi célkitűzéstől („tartsuk tiszteletben bolygónk tűrőképességének határait”), és ehelyett politikai-mennyiségi célt fogadott el („1,5 °C”). A szakpolitikai intézkedéseknek és azok kommunikációjának a sikere vagy kudarca ehhez a célhoz igazodik.

4.6.

Az 1,5 °C-os célkitűzés azonban egyértelműen kívül esik bolygónk tűrőképességének határain: az európai gleccserek és a jégsapkák olvadnak, és egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási események (viharok, aszályok, áradások stb.), pedig még nem léptük át az 1,5 °C-os küszöböt. Az a lakosságra irányuló kommunikáció, amely szerint már (vagy hamarosan) „összhangban” vagyunk az 1,5 °C-os célkitűzéssel, ilyen értelemben fatális jelzés, mivel csökkenti a szükséges ösztönzést a cselekvésre, és teljesen helytelen biztonságérzetet közvetít. Meg kell jegyezni egyúttal, hogy nem csak a közvetlen környezeti és az abból fakadó gazdasági következmények lesznek fatálisak. Eddig alig volt szó arról, hogy az esetleges globális migrációs áramlások mit jelenthetnek társadalmaink számára.

4.7.

Ezért többet kell tenni mind a lakosság, mind a politikusok környezettudatossága érdekében, és a kapcsolódó oktatási kezdeményezésekben és az ezekről szóló kommunikációban ajánlatos stratégiai együttműködést folytatni a tudományos körökkel, a környezetvédelmi szervezetekkel, a szakszervezetekkel és más civil társadalmi erőkkel. Ez annál is inkább szükséges, mivel például az úgynevezett „közösségi” médián keresztül ellenpropagandát szerveznek többek között egyes politikai körök (Oroszország, amely továbbra is el akarja adni fosszilis erőforrásait és függőségeket akar kialakítani), valamint azok az ágazatok, amelyek továbbra is környezetvédelmi szempontból problematikusabb termeléssel szeretnének pénzt szerezni.

Gazdasági és pénzügyi szempontok

4.8.

A „növekedési stratégiák” mindig kiemelt helyet foglalnak el a politikai napirenden, és a GDP továbbra is a gazdasági egészség egyik barométere. A gazdasági növekedés azonban – és ez nem csak az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentéseiből derül ki – fontos mozgatórugója volt a negatív tendenciáknak, például az anyaglábnyom és a teljes hulladékkeletkezés terén. Folyamatban van ugyan a gazdasági növekedés és a környezeti terhelés szétválasztása, de ez még messze nem sikerült teljes mértékben. Annál fontosabb lenne a jólétünk értékeléséről, azaz a GDP-n túli („beyond GDP”) mutatókról szóló vita. A 8. környezetvédelmi cselekvési programmal tulajdonképpen ezt kellene előmozdítani, de lényegében nem történt olyan érzékelhető előrelépés, amely összhangban lenne a politikai (növekedési) stratégiákkal. Ennek sürgősen meg kell változnia, ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy továbbra is rossz gazdaságpolitikai döntéseket hozunk, és még inkább eltávolodunk a jólléti gazdaságtól. A dán elnökség például stratégiai vitát kezdeményezhetne erről a gazdasági és/vagy pénzügyminiszteri találkozón.

4.9.

A környezetvédelem területén sok intézkedés nem kap elegendő finanszírozást, amire a 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata is rávilágít. Ez elégedetlenséget és bizalmatlanságot szít az érintettek körében. A mezőgazdasági termelők például gyakran kínlódnak olyan kötelezettségekkel, amelyek természetvédelmi szükségletekből (például a Natura 2000 hálózatból) adódnak, és a szakpolitika ígéretet tett arra, hogy kompenzálja az esetleges kötelezettségeket, károkat, bevételkieséseket stb. Ez nem történt meg, és az állami költségvetésekben a szükséges forrásoknak csak egy kis része van erre a célra elkülönítve.

4.10.

Az EGSZB ezért ismételten kéri, hogy legyen egy olyan, elegendő eszközzel ellátott költségvetési cím, amely egyértelműen ezt a célt szolgálja. Az Európai Bizottság folyamatosan utal arra, hogy elméletileg kis intézkedésekhez is hozzá lehet rendelni megfelelő eszközöket a „nagy borítékokból” (például a regionális alapból), de ez nincs így.

4.11.

Az uniós alapok környezetvédelmi feltételrendszerei meglehetősen formálisak és hiányosak. A kohéziós politikában a fenntartható fejlődés horizontális elve strukturális reformra szorul ahhoz, hogy több eredmény születhessen. Összességében rendkívül fontos, hogy hatékonyabban használjuk fel a már rendelkezésre bocsátott forrásokat. Ez többek között úgy lehetséges, ha a forrásokat nagyobb mértékben irányítjuk közvetlenül azokhoz a szereplőkhöz, akik eredményeket érnek el. Gondoskodni kell a források kiegyensúlyozott területi elosztásáról is.

4.12.

Jobban összehangolt eszközökre és szigorúbb szankcionálási módszerekre van szükség, amelyekkel a tagállamokat arra lehet ösztönözni, hogy az Európai Bizottság által már rendelkezésre bocsátott környezetvédelmi eszközöket célirányosabban hasznosítsák, és gyorsabban átültessék a hatályos jogszabályokat.

4.13.

A pénzügyi igények a jövőben csak növekedni fognak, hogy el lehessen kerülni a még nagyobb károkat és kiadásokat, és elő lehessen mozdítani különféle környezetvédelmi kezdeményezéseket. Ha például természetes szénelnyelőket szeretnénk létrehozni, és/vagy helyre szeretnénk állítani egyes állat- és növényfajok elveszett élőhelyeit, egyértelmű versenyhelyzet várható a jelenlegi mezőgazdasági földhasználattal.

4.14.

Mind az éghajlatváltozással, mind a biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedéseknél „közjavakról” van szó. Ezeknek azonban nincs piaca. Ez azt jelenti, hogy az államnak megfelelő „közjószágpiacokat” kell létrehoznia, amelyeket aztán például a mezőgazdasági termelők működtethetnek. A mezőgazdasági termelőket azonban aligha lehet rávenni termelésük megfelelő átalakítására, ha csak a terméshozam-veszteségért vagy a többletkiadásokért ígérnek nekik pénzügyi kompenzációt. Az EGSZB már gyakran szorgalmazta (16), hogy a mezőgazdasági termelők számára a „közjavakat” új, hosszú távú és egyértelműen kiszámítható jövedelemforrássá kell tenni. Az „ösztönző elem” előfeltétel a fenntarthatósági kritériumokon alapuló szakpolitika szolgálatában álló gazdasági szerepvállaláshoz.

4.15.

Így az EU következő középtávú pénzügyi tervezése egyféle teszt lesz. Most, amikor szűkös a költségvetés, ugyanakkor a fenntarthatóságra való átállás egyre magasabb pénzügyi igényeket támaszt és a katonai kiadások is nőnek, prioritásként kell tekinteni a környezetet és az egészséget károsító támogatások csökkentésére. Az EGSZB már évek óta kéri ezt, és a politikai szereplők is évek óta beszélnek róla, de évek óta túl kevés történik. Elengedhetetlen, hogy a 8. környezetvédelmi cselekvési program megvalósításának további szakaszaiban visszafordíthatatlan döntéseket hozzunk erről a kérdésről.

Hatékonyabb társadalmi részvétel

4.16.

Ha biztosítani szeretnénk, hogy az uniós környezetvédelmi politika erősebben kötődjön a társadalomhoz, jobban figyelembe kell vennünk az emberek félelmeit és szükségleteit. Az EGSZB itt ismét utal az SC/47. és SC/53. sz. véleményben erről a kérdésről megfogalmazott észrevételeire, amelyekben azt kérte, hogy a mindennapi élet minden lehetséges területén legyen lehetőség szisztematikus szerepvállalásra. A szükséges átalakulást csak így lehet társadalmilag igazságos módon megszervezni.

4.17.

A szakpolitika azonban e tekintetben is túlságosan lassan lép előre. 2015-ben határozat született az európai energiaunióról, amely a fosszilis tüzelőanyagokról való átállást volt hivatott megszervezni. Az Európai Bizottság akkoriban kijelentette, hogy olyan szakpolitikát szeretne kidolgozni, „amelynek középpontjában a polgárok állnak: amelyben a polgárok magukénak érzik az energetikai átállást, és aktívan részt vesznek a piaci folyamatokban; ahol a polgárok pénztárcája látja hasznát az új technológiáknak, és ahol a kiszolgáltatott fogyasztók megfelelő védelemben részesülnek.” Az EGSZB számos véleményben üdvözölte ezt a részvételen alapuló megközelítést, de gyakran bírálatot is megfogalmazott amiatt, hogy a megközelítést mindmáig alig támasztják alá intézkedések. Az EGSZB több ehhez kapcsolódó javaslata is politikai válasz nélkül maradt. Így nem meglepő, hogy bár a megújuló energiák általában széles körű támogatást élveznek, bevezetésüket mégis gyakran kísérik súlyos konfliktusok helyi szinten, például a szélturbinák tervezése során. Ahol a polgárok ténylegesen profitálnak ezekből a berendezésekből (kulcsszó: „közösségi energia”), jóval kevesebb az ellenállás.

4.18.

Idestova 10 évvel az energiaunió létrehozása után az Európai Bizottság most egy „polgárokra irányuló energiaügyi csomagot” terjeszt elő, amely a hírek szerint konkretizálja az akkori megközelítést. Az EGSZB üdvözli ezt, és különálló véleményt fog kidolgozni róla. Meg kell azonban jegyezni, hogy az elmúlt 10 évben sokan mondtak le a polgári szerepvállalásról és vonták meg a bizalmat a politikától amiatt, hogy a politikai ígéretek nem váltak valóra.

4.19.

Általában véve a politikai döntéshozóknak kritikai elemzést kellene végezniük a civil társadalomra irányuló kommunikációs politikájukról és csatornáikról. Az üzenetek túl gyakran csak felülről lefelé szólnak, és az elfogadott politikai döntéseket próbálják megindokolni. Ez alapvetően helyes, de soha nem elegendő. A kommunikáció nem lehet egyirányú. Az EU-nak stratégiai szinten tanulnia kell a számos alulról építkező megközelítésből, és ezeket jobban be kell építenie a szakpolitikáiba.

4.20.

Az ilyen megközelítések meghatározásában való közreműködés és a társadalmi kompromisszumok kidolgozása az EGSZB legfontosabb feladatai közé tartozik. Pozitív példa erre az EGSZB kezdeményezésére létrehozott körforgásos gazdasági platform.

4.21.

Számos más példa is van arra, hogy a civil társadalommal folytatott strukturált párbeszéd olyan eredményeket hozhat, amilyeneket a politikusok gyakran nem tudnak kivívni. Gondolhatunk itt a mezőgazdaság jövőjével foglalkozó bizottságra Németországban vagy annak európai megfelelőjére, az uniós mezőgazdaság jövőjéről folytatott stratégiai párbeszédre. Az EGSZB az ilyen formációk jóval gyakoribb használatát ajánlja. Ide tartozik azonban az is, hogy mindig egyértelművé kell tenni, mely ajánlásokat kell megfogadni és átültetni, és melyeket nem (és miért nem). Ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy elveszítjük a társadalmi szerepvállalást és támogatást.

Brüsszel, 2025. július 17.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Oliver RÖPKE

(1) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre – stratégia 2050-ig (saját kezdeményezésű vélemény) ( HL C 81., 2018.3.2., 44. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/591 határozata (2022. április 6.) a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról ( HL L 114., 2022.4.12., 22. o.).

(3) Javaslat Az Európai Parlament és a Tanács határozata a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (COM(2020) 652 final).

(4) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a 2030-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról [COM(2020) 652 final – 2020/0300 (COD)] ( HL C 123., 2021.4.9., 76. o.).

(5) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról – „Jólét bolygónk felélése nélkül” (COM(2012) 710 final – 2012/0337 (COD)) ( HL C 161., 2013.6.6., 77. o.).

(6) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Átállás egy fenntarthatóbb európai jövőre – stratégia 2050-ig (saját kezdeményezésű vélemény) ( HL C 81., 2018.3.2., 44. o.).

(7) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Senki se maradjon le a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend végrehajtása során(saját kezdeményezésű vélemény) ( HL C 47., 2020.2.11., 30. o.).

(8) Például a környezet állapotáról szóló jelentések (SOER): https://www.eea.europa.eu/soer.

(9) A 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata, 8. o.: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52024DC0123.

(10) 8. környezetvédelmi cselekvési program, (4) preambulumbekezdés: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32022D0591&qid=1744721977458.

(11) HL C 117., 2004.4.30., 22. o.

(12) A 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata, 7. o.

(13) A 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata, 12. o.

(14) A 8. környezetvédelmi cselekvési program félidős felülvizsgálata, 3. o.

(15) A 2015. decemberi párizsi klímakonferencia (COP 21).

(16) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az autonóm és fenntartható élelmiszer-termelés előmozdítása: a 2027 utáni közös agrárpolitikára vonatkozó stratégiák (feltáró vélemény az EU Tanácsa belga elnökségének felkérésére) (HL C, C/2024/2099, 2024.3.26., ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/2099/oj); Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közös agrárpolitika 2013-as reformja (saját kezdeményezésű vélemény) ( HL C 35., 2010.12.28., 35. o.).

ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2025/5148/oj

ISSN 1977-0979 (electronic edition)

Top

Choose the experimental features you want to try