(1)

A mikroműanyagok mindenütt jelen vannak, tartósan megmaradnak és határokon átnyúló problémát jelentenek. Károsak a környezetre és potenciálisan ártalmasak az emberi egészségre , különösen a gyártás és az átalakítás során hozzáadott káros vegyi adalékanyagok és egyéb, aggodalomra okot adó anyagok, például ftalátok, biszfenol-A vagy égésgátló anyagok jelenléte miatt (3) . Könnyen terjednek a levegőben, a szárazföldi felszíni vizekben, valamint az óceáni áramlatokkal, mobilitásuk pedig tovább súlyosbítja az általuk jelentett problémát. Megtalálhatóak a talajban (beleértve a mezőgazdasági földterületeket), tavakban, folyókban, torkolatokban, strandokon, lagúnákban, tengerekben, óceánokban és távoli, valaha érintetlen régiókban, a talajban való jelenlétük pedig hatással lehet van annak tulajdonságaira, és olyan talajváltozásokat idézhet idéz elő, amelyek negatívan befolyásolják egyes növények növekedését. A mikroműanyagok tengeri környezetre gyakorolt hatásait részletesen dokumentálták. Miután a mikroműanyagok a tengeri környezetbe kerülnek, szinte lehetetlen összegyűjteni őket, és ismert, hogy számos organizmus és állat fogyasztja el őket, ami károsítja a biológiai sokféleséget és az ökoszisztémákat. A műanyag pellet vízi környezetben évtizedeken keresztül vagy még tovább megmarad, és az azt lenyelő tengeri élőlények – különösen tengeri madarak és tengeri teknősök – fizikai sérülését vagy akár halálát is okozhatja. A mikroműanyagok az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az ökoszisztémákra nehezedő nyomás további forrásaként az éghajlatváltozáshoz is hozzájárulnak. A probléma szerves részét képezi, hogy a mikroműanyag az adszorbeált mérgező anyagok vagy kórokozó mikroorganizmusok hordozójaként működhet. Az emberek a levegőn keresztül és az élelmiszer-fogyasztás révén ki vannak téve mikroműanyagoknak. A mikroműanyagok élelmiszerláncban való jelenlétével kapcsolatos növekvő tudatosság alááshatja a fogyasztói bizalmat, és gazdasági következményekkel járhat. Negatív gazdasági hatások merülhetnek fel olyan tevékenységek tekintetében, mint a kereskedelmi halászat és a mezőgazdaság, valamint a kibocsátás által érintett területeken a szabadidős tevékenységek és turizmus. [Mód. 1]

(2)

Az „Environmental and health risks of microplastic pollution” (A mikroműanyag-szennyezés környezeti és egészségügyi kockázatai) című véleményében a Bizottság tudományos főtanácsadói testülete úgy ítélte meg, hogy „jelentős okok vannak az aggodalomra, és óvintézkedésekre van szükség” (4).

(3)

A műanyag pellet környezetbe jutása jelenti a nem szándékosan kibocsátott mikroműanyagok harmadik legnagyobb forrását az Unióban, és ez annak tudható be, hogy az ellátási lánc valamennyi szakaszában – ideértve a gyártást, a feldolgozást, a forgalmazást és a szállítást, többek között tengeri úton történő szállítást is – nem megfelelőek a kezelési gyakorlatok. Következőképpen alapvető fontosságú egy ellátási láncon alapuló megközelítés alkalmazása annak biztosítása érdekében, hogy a műanyag pellet kezelésével foglalkozó valamennyi gazdasági szereplő elkötelezze magát a környezetbe jutás megelőzése iránt. 2015 óta az európai műanyaggyártó ipar önkéntes vállalásként fokozatosan elfogadta a nemzetközi Operation Clean Sweep® programot (OCS). E program keretében minden pelletgyártó vagy -kezelő vállalat elismeri a környezetbe jutás nullára csökkentésének fontosságát, és elkötelezi magát a bevált gyakorlatok alkalmazása mellett. Bár az OCS aláírói általában véve jól ismerik ezeket a gyakorlatokat, mindeddig nem hajtották végre őket átfogóan. A program műanyagiparon belüli alkalmazása továbbra is alacsony szintű.

(4)

A mikroműanyag-szennyezésnek a környezetre és esetlegesen az emberi egészségre gyakorolt hatásai a világ legtöbb táján aggodalomra adnak okot. Néhány tagállam célzott intézkedéseket javasolt vagy fogadott el. A nemzeti korlátozások sokfélesége azonban akadályozhatja a belső piac működését. [Mód. 2]

(5)

A műanyagszennyezés elleni küzdelem érdekében a Bizottság 2018 januárjában közleményt fogadott el „A műanyagokkal kapcsolatos uniós stratégia” címmel (5), amelyben elismerte a mikroműanyagok jelentette kockázatokat, és innovatív megoldások kidolgozására szólított fel a mikroműanyagok különböző forrásaira irányulóan. Ezt a kötelezettségvállalást megújította az európai zöld megállapodás 2019. decemberi, a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv (6) 2020. márciusi, valamint a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó szennyezőanyag-mentességi cselekvési terv (7) 2021. májusi elfogadása. Ez utóbbi 2030-as célkitűzései között szerepel a környezetbe jutó mikroműanyagok mennyiségének 30 %-kal történő csökkentése.

(6)

Az (EU) 2023/2055 bizottsági rendelet (8) a termékekhez szándékosan hozzáadott mikroműanyagok forgalomba hozatalára vonatkozó korlátozás (a továbbiakban: korlátozás) bevezetése révén kezeli a mikroműanyag-szennyezés problémáját, mivel a szintetikus polimer mikrorészecskék önmagukban történő alkalmazása, illetőleg a termékekben való szándékosan előforduló szintetikus polimer mikrorészecskék jelentős mikroműanyag-szennyezést okoznak, és a szennyezés elfogadhatatlan környezeti kockázatot jelent.

(7)

2021-ben az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (OSPAR) részes felei elfogadták a 2021/06. sz. nem kötelező erejű ajánlást (9), amely a műanyag pelletek tengeri környezetbe jutásának csökkenését célozza a környezetbe jutás megelőzésére irányuló, a műanyag teljes ellátási láncára vonatkozó hatékony és következetes szabványok és tanúsítási rendszerek időben történő kidolgozásának és végrehajtásának előmozdítása révén. Mivel a műanyag pelletek tengeri szállítása során jelentős a katasztrofális szennyezés kockázata, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) jelenleg vizsgálja a műanyag pellet tengeri szállításával kapcsolatos kockázatok minimalizálását célzó intézkedéseket. Az Uniónak ezzel összefüggésben szorosan figyelemmel kell kísérnie az IMO-ban végbemenő fejleményeket, és a pelletek tekintetében vezető szerepet kell játszania a magas szintű környezetvédelem biztosítása terén. [Mód. 3]

(7a)

Az Unióban több olyan, a pellet kiszóródásával és környezetbe jutásával járó balesetet is regisztráltak, amelyek hatása átterjedt az országhatárokon, ami rávilágít arra, hogy sürgősen ambiciózus és átfogó intézkedésekre van szükség a műanyagpellet-szennyezés kockázatának jelentős csökkentése érdekében, ugyanakkor meg kell erősíteni a műanyag pellet Unió területén és vizein történő kiszóródásával kapcsolatos reagálási képességeket. [Mód. 4]

(7b)

Az áruk közel 90 %-át világszerte tengeri úton szállítják, beleértve a műanyag pelleteket is. A rossz kezelési gyakorlatok, valamint bizonyos rutinműveletek – például a hajótest- vagy konténertisztítás – felügyeletének hiánya azonban ahhoz vezethet, hogy ezek a pelletek kiszivárognak és kiszóródnak az óceánba. Emellett számos tengeri pelletkatasztrófáról számoltak be, ami a tengeri szállítást a műanyagpellet-szennyezés tekintetében magas kockázatú tevékenységgé tette. A pellet ilyen környezetbe jutása katasztrofális hatással van a tengeri és part menti ökoszisztémákra, valamint az azokat alkotó fajokra nézve, és a műanyag pelletek rendkívüli mozgékonysága megnehezíti a hatékony behatárolási és feltakarítási műveleteket. E pelletek kezelését nemzetközi szinten a biztonságos konténerekről szóló 1972. évi egyezmény szabályozza, amelyet a rakományok és konténerek szállításával foglalkozó albizottság elveszett konténerek bejelentésének kötelezettségéről szóló 2023. évi körlevele egészít ki. Ezek azonban nem biztosítják a műanyag pelletek általi szennyezés megelőzéséhez szükséges garanciákat. Ezért e rendelet célkitűzéseinek eléréséhez a tengeri szállítást, valamint a pelletek ilyen szállítás esetén történő kezelésére vonatkozó konkrét rendelkezéseket mindenképpen be kell építeni a rendeletbe. [Mód. 5]

(8)

A műanyagszennyezésről szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszközzel foglalkozó kormányközi tárgyalóbizottság (INC-2) (10) második ülésére tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjához (UNEP) benyújtott uniós beadványban az Unió és tagállamai hangsúlyozták, hogy a jövőbeli eszköznek intézkedéseket kell tartalmaznia a mikroműanyagok nem szándékos kibocsátásának csökkentésére.

(9)

A hulladék, a szennyezés, a tengeri hulladék és a vegyi anyagok megelőzésére vonatkozó uniós jogszabályok ellenére nincsenek olyan konkrét uniós szabályok, amelyek a teljes ellátási láncban megakadályoznák a pellet környezetbe jutását, ami a mikroműanyag-szennyezés egyik forrása. A 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) megállapítja a hulladékgazdálkodás alapvető elveit, és általános kötelezettségeket ír elő a tagállamok számára a hulladékkeletkezés megelőzését célzó intézkedések meghozatalára. Ezeket az általános kötelezettségeket ki kell egészíteni a műanyag pelletek gondos kezelésére vonatkozó konkrét szempontokkal és követelményekkel, elkerülendő megakadályozandó , hogy azok hulladékká váljanak a környezetbe jussanak . [Mód. 6]

(9a)

Ez a rendelet a hatálybalépése után bekövetkező műanyagpellet-szennyezés megelőzésére, behatárolására és feltakarítására irányuló intézkedésekről rendelkezik, a meglévő szennyezés kezelésére vonatkozó intézkedésekről azonban nem. A talaj, a folyók és a patakok megtisztítása, valamint a leromlott szárazföldi, tengeri, litorális és part menti ökoszisztémák helyreállítása elengedhetetlen a 30 %-os csökkentési cél 2030-ig történő eléréséhez, az (EU) 2024/1991 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) meghatározott célkitűzésekkel és a zöld megállapodás célkitűzéseivel összhangban. A Bizottságnak intézkedéseket kell kidolgoznia e már szennyezett területek feltérképezésére és megtisztítására, és ezeket vagy a mikroműanyagokkal való szennyezés megszüntetésére irányuló európai stratégia részeként, vagy a tagállamoknak nyújtott támogatás és kísérő intézkedések révén kell végrehajtania. Tágabb értelemben az Uniónak részt kell vennie a megoldások teljes értéklánc mentén való ösztönzésében, és e megoldásokat fel kell vetnie a műanyagszennyezésről szóló nemzetközi szerződés kidolgozásáról jelenleg folyó tárgyalások során, valamint az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságának (IMO MEPC) soron következő 81. ülésszakán is. [Mód. 7]

(10)

Noha a polimer anyagok ipari léptékű előállítása a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) hatálya alá tartozik, az említett irányelv nem terjed ki az olyan egyéb tevékenységekre, mint a pelletek átalakítása, szállítása vagy tárolása, amelyeket általában kis- és középvállalkozások végeznek. Ezenkívül a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 96/61/EK tanácsi irányelv (14) alapján létrehozott, a polimerek gyártása számára elérhető legjobb technikákról szóló, 2007. augusztusi referenciadokumentum (15) nem foglalkozik a pellet környezetbe jutásának konkrét problémájával.

(11)

A 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) foglalkozik a mikrohulladék – többek között a mikroműanyagok – part menti és tengeri környezetre gyakorolt hatásainak nyomon követésével és értékelésével. A tengeri hulladék nyomon követésére vonatkozó első iránymutatás aktualizálása folyamatban van, tekintettel a harmonizált módszerekre, többek között a műanyag pelletek part menti jelenlétének és eloszlásának nyomon követése érdekében. A 2008/56/EK irányelv azonban nem tartalmaz konkrét követelményeket a pellet környezetbe jutásának a forrásnál történő megelőzésére vagy csökkentésére vonatkozóan.

(12)

Az (EU) 2023/2055 bizottsági rendelet foglalkozik az ipari létesítményekben használt szintetikus polimer mikrorészecskék, azaz a műanyag pelletek környezetbe jutásával mint elkerülhető kibocsátással. E kibocsátásokra vonatkozóan éves jelentéstételi követelményt vezet be a környezetbe kerülő mikroműanyagok becsült mennyiségére vonatkozóan. Noha Ehhez a jelentéstételi követelményhez azonban nem kapcsolódik hozzá módszertan a környezetbe jutás becsléséhez, és a követelmény csak éves becsléseket tartalmaz. Bár ez a követelmény gyarapítani fogja a pellet környezetbe jutására vonatkozó információkat, és javítja az e mikroműanyagokból eredő kockázatok jövőbeli felmérése céljából gyűjtött információk minőségét , nem elegendő a környezetbe jutás sajátos jellegének és okainak áttekintéséhez . [Mód. 8]

(13)

Annak biztosítása érdekében, hogy a műanyag pelletet az ellátási lánc minden szakaszában biztonságosan és felelősségteljesen kezeljék, és így meg lehessen előzni a környezetbe jutást, követelményeket kell megállapítani a műanyag pellet kezelésére vonatkozóan, az ellátási lánc egészében: gyártás, mesterkeverék készítése és vegyítés, átalakítás, hulladékgazdálkodás, beleértve az újrafeldolgozást, forgalmazás, újracsomagolás, szállítás, tárolás és tisztítóállomásokon történő tartálytisztítás.

(14)

E követelményeknek figyelembe kell venniük a nemzetközileg ajánlott helyes kezelési gyakorlatokat, valamint a műanyag pellet kezelésére vonatkozó, az ágazat által az Unióban meghatározott meglévő követelményeket.

(15)

A gazdasági szereplőknek, az uniós fuvarozóknak és a nem uniós fuvarozóknak a műanyag pellet kezelésére vonatkozó követelményeket prioritási sorrend szerint kell végrehajtaniuk azzal a kiemelt céllal, hogy elsődleges prioritásként megelőzzék a pelletek környezetbe történő kibocsátását. Ezért az első lépés a műanyag pelletek elsődleges tárolóhelyről történő kiszóródásának megelőzése a rutinszerű kezelés során, és ezáltal a kiszóródás kockázatának a lehető legkisebbre csökkentése – többek között a szükségtelen kezelés (például az átadási pontok csökkentése révén történő) kerülésével , a műanyag pelletet tartalmazó valamennyi tároló- és szállítótartály felcímkézésével, valamint megfelelő és szúrásálló csomagolás használatával –, amit a kiszóródott pelletek behatárolása követ annak biztosítása érdekében, hogy azok ne jussanak a környezetbe, és végső lépésként a kiszóródást vagy a környezetbe jutást követő feltakarítás. [Mód. 9]

(16)

Bár a cél a műanyag pellet környezetbe jutásának megelőzése nullára csökkentése valamennyi gazdasági szereplő, uniós fuvarozó és nem uniós fuvarozó esetében, a mikro-, kis- és középvállalkozásokra mikrovállalkozásokra, valamint az évente 1 000 tonnánál kevesebb műanyag pelletet kezelő vállalkozásokra vonatkozó kötelezettségeket ki kell igazítani a rájuk nehezedő terhek csökkentése érdekében. [Mód. 10]

(17)

A műanyag pelletet kezelő létesítmények és az azokat szállító fuvarozók nyilvántartásba vétele szükséges az egyes tagállamokban kezelt és szállított műanyag pelletek nyomonkövethetőségéhez, valamint annak lehetővé tételéhez, hogy az illetékes hatóságok hatékonyan végezhessék el a megfelelőség ellenőrzését.

(18)

A műanyag pellet környezetbe jutásának megelőzése és nullára való visszaszorítása érdekében a gazdasági szereplőknek mindenkor létre kell hozniuk, végre kell hajtaniuk és aktualizálniuk kell egy kockázatértékelési tervet, amely azonosítja a kiszóródási és a környezetbe jutási potenciált, és dokumentálja különösen a pellet környezetbe jutásának megelőzésére, behatárolására és feltakarítására szolgáló konkrét berendezéseket és eljárásokat, figyelembe véve a létesítmény méretét és a műveletek nagyságrendjét. [Mód. 11]

(19)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizhessék a kockázatértékelési terv követelményeinek való megfelelést, a gazdasági szereplőknek be kell nyújtaniuk az illetékes hatósághoz az általuk készített kockázatértékelési tervet, valamint egy megfelelőségi nyilatkozatot.

(20)

A gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy megválaszthassák beüzemelik a telepítendő konkrét berendezést vagy elindítják a végrehajtandó eljárást. Mindazonáltal az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a megfelelőség ellenőrzésekor előírhassák a gazdasági szereplők számára a kockázatértékelési terv módosítását, többek között az e rendeletben felsorolt intézkedések valamelyikének adott határidőn belül történő meghozatalával, biztosítandó az e rendeletben foglalt követelmények megfelelő végrehajtását. A gazdasági szereplőknek lehetővé kell tenni, hogy bizonyos típusú berendezések telepítése vagy bizonyos intézkedések elfogadása alól mentességet kapjanak, amennyiben e mentességeket kellően indokolni tudják az illetékes hatóságoknak, figyelembe véve a létesítmény jellegét és méretét, valamint működésének nagyságrendjét. A mikrovállalkozásoknak mérlegelniük kell legalább a telepítendő konkrét berendezést vagy a végrehajtandó eljárásokat, figyelembe véve a létesítmény jellegét és méretét, valamint működésének nagyságrendjét. [Mód. 12]

(21)

Az egyes létesítmények esetében végrehajtott kockázatértékelési terv megfelelőségének értékelése érdekében a gazdasági szereplőknek nyilvántartást kell vezetniük a környezetbe kibocsátott pellet éves becsült mennyiségéről, valamint a kezelt összmennyiségről. A gazdasági szereplők terheinek csökkentése érdekében az (EU) 2023/2055 bizottsági rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettség keretében felhasználhatók a kibocsátott mennyiségekre vonatkozó becslésekre vonatkozó információk.

(22)

Tevékenységük jellemzői miatt a fuvarozók nem utasíthatók kockázatértékelési terv készítésére. Ehelyett arra kell kötelezni őket, hogy tegyenek kézzelfogható intézkedéseket a kiszóródás és a környezetbe jutás megelőzése, behatárolása és kezelése érdekében. Ezeket az intézkedéseket az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell, elsősorban a szállítási folyamat során.

(23)

A műanyag pellet környezetbe jutásának megelőzéséhez és nullára való visszaszorításához szükséges intézkedések sikeres végrehajtásához szükség van a gazdasági szereplők, az uniós fuvarozók és a nem uniós fuvarozók alkalmazottainak teljes körű együttműködésére és elkötelezettségére. A gazdasági szereplőket és az uniós fuvarozókat kötelezni kell arra, hogy alkalmazottaik konkrét szerepkörének és felelősségi köreinek megfelelően képezzék ki személyzetüket annak biztosítása érdekében, hogy tisztában legyenek a berendezésekkel és képesek legyenek használni őket, valamint végre tudják hajtani az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges eljárásokat. A gazdasági szereplőket és az uniós fuvarozókat arra is kötelezni kell, hogy nyomon kövessék és nyilvántartsák az e rendeletben meghatározott követelmények végrehajtásához szükséges intézkedéseket, például az új felfogó eszközök kihelyezését. Adott esetben korrekciós intézkedéseket kell elfogadniuk, ideértve szükség esetén a meglévő berendezések és eljárások fejlesztését is. [Mód. 13]

(24)

Azok a kis-, közép- és nagyvállalkozások, amelyek 1 000 tonnát meghaladó mennyiségű műanyag pellet kezelését végző létesítményeket üzemeltetnek, nagyobb kockázatot jelenthetnek a pellet környezetbe jutása tekintetében. Ezért e vállalkozások számára elő kell írni, hogy minden létesítmény esetében hajtsanak végre további intézkedéseket, például éves belső értékelést végezzenek, és a konkrét képzési igényeket és módozatokat figyelembe vevő fogadjanak el kötelező képzési programot fogadjanak el , amely a megelőzéssel, a gyakorlattal, a munkavállalók védelmével, a feltakarítási technológiákkal, a berendezések használatával és karbantartásával, az eljárások végrehajtásával, valamint a műanyag pellet környezetbe jutásának nyomon követésével és jelentésével kapcsolatos konkrét kérdésekkel foglalkozik . Ezen túlmenően e vállalkozások esetében az e rendeletben megállapított követelményeknek való megfelelést tanúsítók által kibocsátott tanúsítvány megszerzésével és megújításával kell igazolni. Ezek a tanúsítók lehetnek akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek, vagy a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (17) összhangban hitelesítés és validálás elvégzésére engedéllyel rendelkező környezetvédelmi hitelesítők. Az információk egységességének biztosítása érdekében a tanúsítványnak meg kell felelnie egy egyedi formátumnak. Az olyan létesítményeket üzemeltető kisvállalkozásoknak, ahol 1 000 tonnánál nagyobb mennyiségű műanyag pelletet kezelnek, csak egyszer kell tanúsítványt szerezniük. Az ilyen tanúsítványnak 5 évig kell érvényesnek lennie, ezt követően pedig a vállalkozásoknak ötévente be kell nyújtaniuk kockázatértékelési tervük aktualizálását, valamint a megfelelőségi nyilatkozatot. [Mód. 14]

(25)

A mikro- és kisvállalkozások, valamint Az olyan létesítményeket üzemeltető kis-, közép- és nagyvállalkozások esetében, ahol 1 000 tonnánál kisebb mennyiségű műanyag pelletet kezelnek, valamint a mikrovállalkozások esetében önbevalláson alapuló megfelelőségi nyilatkozatot kell előírni. Emellett elegendő időt kell biztosítani számukra a megfelelés igazolására. [Mód. 15]

(26)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok hatékonyabban ellenőrizhessék az e rendelet szerinti megfelelést, a tanúsítóknak értesíteniük kell az illetékes hatóságokat értékelésük eredményéről. A tanúsítványok nem befolyásolhatják a megfelelőség illetékes hatóságok általi értékelését.

(27)

Az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételhez a gazdasági szereplőknek meg kell felelniük a környezetvédelmi jogszabályoknak, beleértve e rendeletet is. Következésképpen az EMAS-ban nyilvántartásba vett gazdasági szereplőket úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek az e rendeletben meghatározott követelményeknek, feltéve, hogy környezetvédelmi hitelesítő igazolta, hogy az e rendeletben meghatározott követelményeket beépítették környezetközpontú irányítási rendszerükbe és végrehajtották. Ezeket a gazdasági szereplőket ezért mentesíteni kell tanúsítási kötelezettség, valamint az önbevalláson alapuló nyilatkozatok és a kockázatértékelések megújításakor az illetékes hatóságok felé történő bejelentési kötelezettség alól.

(28)

Az illetékes hatóságoknak – adott esetben a tanúsítás részeként vagy az önbevalláson alapuló nyilatkozatként benyújtott megállapítások felhasználásával – környezetvédelmi ellenőrzések vagy más ellenőrzési intézkedések alapulvételével, kockázatalapú megközelítést követve ellenőrizniük kell a gazdasági szereplők, az uniós fuvarozók és a nem uniós fuvarozók e rendeletből eredő kötelezettségeknek való megfelelését. Az ellenőrzéseket lehetőség szerint össze kell hangolni a más uniós jogszabályokban előírt ellenőrzésekkel. Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot e rendelet végrehajtásáról.

(29)

A környezetbe jutás hatásainak minimalizálása érdekében a gazdasági szereplőnek, az uniós fuvarozónak és a nem uniós fuvarozónak meg kell hoznia a megfelelés helyreállításához szükséges intézkedéseket. A szükséges korrekciós intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a feltárt jogsértéssel és annak a környezetre várhatóan gyakorolt káros hatásaival. Amennyiben az illetékes hatóságok e rendelet megsértését észlelik, értesíteniük kell a gazdasági szereplőt, az uniós fuvarozót vagy a nem uniós fuvarozót a feltárt jogsértésről, és elő kell írniuk, hogy hozzon korrekciós intézkedéseket a megfelelés helyreállítása érdekében.

(30)

Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell minimális ellenőrzési és végrehajtási hatáskörökkel az e rendeletnek való megfelelés biztosítása, az egymással való gyorsabb és hatékonyabb együttműködés, valamint a gazdasági szereplők, az uniós fuvarozók és a nem uniós fuvarozók e rendelet megsértésétől való elrettentése érdekében. E hatásköröknek elégségesnek kell lenniük a végrehajtási kihívások kezeléséhez, valamint annak megakadályozásához, hogy a jogszabályokat be nem tartó gazdasági szereplők kihasználják a végrehajtási rendszerben meglévő hézagokat azáltal, hogy olyan tagállamokba helyezik át székhelyüket, amelyek illetékes hatóságai esetleg nincsenek felkészülve arra, hogy a jogellenes gyakorlatokat kezeljék.

(31)

Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az esethez kapcsolódó valamennyi tényt és körülményt bizonyítékként felhasználjanak az ellenőrzésük céljaira.

(32)

Mivel a mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) a pellet ellátási láncában részt vevő mikro- láncának jelentős részét teszik ki , kis- és középvállalkozásoknak (kkv-knak) meg kell felelniük az e rendeletben meghatározott vonatkozó kötelezettségeknek, figyelembe véve ugyanakkor egyes kötelezettségek teljesítése során arányaiban az e megfeleléssel kapcsolatos lehetséges különböző kihívásokat és az esetlegesen arányosan magasabb költségekkel és nehézségekkel szembesülhetnek költségeket . A Bizottságnak és az illetékes hatóságoknak fel kell hívnia hívniuk a gazdasági szereplők és a fuvarozók figyelmét a pellet környezetbe jutása megelőzésének szükségességére. Emellett a Bizottságnak és az illetékes hatóságoknak valamennyi érdekelt féllel konzultálva képzési anyagokat kell kidolgoznia, hogy segítse őket kidolgozniuk, hogy segítsék a gazdasági szereplőket és a fuvarozókat kötelezettségeik teljesítésében, különös tekintettel a kockázatértékelés követelményeire . Ennek során figyelembe kell venniük az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (OSPAR) részes felei által elfogadott nem kötelező erejű ajánlást . A tagállamoknak hozzáférést kell biztosítaniuk a kötelezettségeknek és a kockázatértékelési követelményeknek való megfeleléssel kapcsolatos információkhoz és segítségnyújtáshoz. Ami a tagállamok által biztosított támogatást illeti, ez magában foglalhatja a kkv-knak műanyag pelletet kezelő személyzet minden tagjának nyújtott technikai és pénzügyi támogatást, valamint és speciális képzést , valamint a mikro- és kisvállalkozások és a kisebb mennyiségű műanyag pelletet kezelő létesítmények pénzügyi támogatását és finanszírozáshoz jutását . A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az irányadó állami támogatási szabályok tekintetében. [Mód. 16]

(33)

A műanyag pellet környezetbe jutásának megbecslésére vonatkozó közös alapok elősegítése érdekében az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) összhangban elfogadott harmonizált szabványban szabványosított módszertant kell meghatározni. A szabványosított módszertan elfogadásáig a gazdasági szereplőknek a műanyag pellet környezetbe jutásának bejelentése során fel kell tüntetniük az alkalmazott módszertant. [Mód. 17]

(34)

Az 1025/2012/EU rendelet meghatározza azt az eljárást, amelyet az e rendelet követelményeit nem teljes mértékben teljesítő harmonizált szabványokkal szemben emelt kifogások esetén kell alkalmazni.

(35)

A rendeletben kitűzött célok elérésének és a követelmények hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak ki kell jelölniük az e rendelet alkalmazásáért és végrehajtásáért felelős illetékes hatóságaikat. Azokban az esetekben, amikor a területükön egynél több kijelölt illetékes hatóság van, az illetékes hatóságok feladatainak hatékony ellátása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell az összes kijelölt illetékes hatóság közötti szoros együttműködést.

(36)

A megfelelés biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket is, beleértve a releváns információk – köztük a harmadik felek által benyújtott megalapozott panaszok – birtokában folytatott és azokon alapuló ellenőrzéseket és meghallgatásokat. A panaszt benyújtó harmadik feleknek képesnek kell lenniük a kellő érdekeltségük bizonyítására, vagy valamely jogsérelemre kell hivatkozniuk.

(37)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságaik által e rendelet alapján hozott intézkedések az Európai Unió Alapjogi Chartájának (19) 47. cikkével összhangban hatékony bírósági jogorvoslat tárgyát képezzék. Az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállamok bíróságainak kell biztosítaniuk a személyek uniós jog szerinti jogainak bírói védelmét. Továbbá az Európai Unióról szóló szerződés 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. E tekintetben a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nyilvánosság – és azon belül az e rendelet szerinti természetes és jogi személyek – számára biztosított legyen az igazságszolgáltatáshoz való jog, összhangban azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a tagállamok az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményének (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény) (20) részes feleiként vállaltak.

(38)

Annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szereplőket hatékonyan eltántorítsák az e rendeletben foglalt követelmények be nem tartásától, a tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell e szabályok végrehajtását. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A szankciók következetesebb alkalmazásának elősegítése érdekében közös kritériumokat kell megállapítani a jogsértések esetén kiszabandó szankciók típusának és mértékének meghatározásához. E kritériumoknak tartalmazniuk kell többek között a jogsértés természetét és súlyosságát, valamint a jogsértésből származó gazdasági előnyöket annak biztosítása érdekében, hogy a felelősöket megfosszák ezektől az előnyöktől. A tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy a szankciókból származó bevételeket vagy az azokkal egyenértékű pénzösszeget olyan projektek támogatására használják fel, amelyek célja a műanyaggal szennyezett területek megtisztítása és a műanyagpellet-szennyezés elkerülése. [Mód. 18]

(39)

A jogsértések esetén alkalmazandó szankciók és intézkedések megállapításakor a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy – a jogsértés súlyosságától függően – a pénzbírság olyan mértékű legyen, hogy az ténylegesen megfossza a jogsértő gazdasági szereplőt, az uniós fuvarozót és a nem uniós fuvarozót attól a gazdasági haszontól, amely az e rendeletből eredő kötelezettségeknek való meg nem felelésből származik, beleértve az ismételt jogsértések esetét is. A jogsértés súlyossága kell, hogy az elsődleges kritérium legyen a végrehajtó hatóságok által hozott intézkedések meghatározásakor. Jogi személy által elkövetett jogsértés esetén a bírságok maximális összegének az érintett tagállamban Unióban elért éves gazdasági forgalom legalább 4 3 %-át kell kitennie. [Mód. 19]

(40)

Amennyiben e rendelet megsértése következtében emberi egészségben esett kár, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett személyek az adott kár vonatkozásában kártérítést igényelhessenek és kaphassanak az érintett természetes vagy jogi személyektől, illetve adott esetben a jogsértés tekintetében felelős illetékes hatóságoktól. Ezek a kártérítési szabályok hozzájárulnak a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására, valamint az emberi egészség védelmére vonatkozóan az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkében meghatározott célkitűzések megvalósításához. Alátámasztják továbbá az élethez, a személyi sérthetetlenséghez, az egészségügyi ellátáshoz, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2., 3., 35., illetve 47. cikke rögzít. A 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (21) ezen túlmenően magánszemélyeknek nem biztosít kártérítési jogot környezeti kárból vagy ilyen jellegű közvetlen kárveszélyből következően.

(41)

Annak érdekében, hogy az egyének megvédhessék jogaikat az e rendelet megsértéséből fakadó egészségkárosodás esetén, és ezáltal a rendelet végrehajtása hatékonyabb legyen, az emberi egészség, illetve a környezet védelmét előmozdító, többek között a fogyasztók védelmét támogató és a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket mint az érintett nyilvánosság tagjait fel kell hatalmazni arra, hogy a tagállamok döntésének megfelelően bármely sértett nevében vagy érdekében részt vegyenek az eljárásokban, a bíróságok előtti képviseletre és védelemre vonatkozó nemzeti eljárási szabályok sérelme nélkül. A tagállamok általában eljárási autonómiával rendelkeznek az uniós jog megsértésével szembeni hatékony jogorvoslat biztosítását illetően, az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása mellett. Ugyanakkor bár a szennyezésnek a lakosságra gyakorolt negatív egészségügyi hatásaira vonatkozóan meggyőző epidemiológiai bizonyítékok állnak rendelkezésre – különösen a levegő tekintetében –, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamokban általánosan alkalmazandó, bizonyítási teherre vonatkozó eljárási szabályok alapján a sértetteknek nehéz bizonyítaniuk az elszenvedett kár és a jogsértés közötti ok-okozati összefüggést. Ezért az ilyen helyzetekre alkalmazandó bizonyítási terhet ki kell igazítani. Ha egy egyén kellően meggyőző bizonyítékkal tud szolgálni, amely alapján vélelmezhető, hogy egészségkárosodását e rendelet megsértése okozta, illetve az ahhoz jelentős mértékben hozzájárult, az alperes feladata, hogy megdöntse ezt a vélelmet annak érdekében, hogy mentesüljön a felelősség alól.

(42)

A műszaki fejlődés és a tudományos fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a mellékletek módosítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy ezekre a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (22) foglalt elvekkel összhangban kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(43)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos információk jelentése tekintetében.

(44)

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők, az uniós fuvarozók és a nem uniós fuvarozók számára elegendő idő álljon rendelkezésre az e rendeletben meghatározott követelményekhez való alkalmazkodáshoz, a rendelet alkalmazását el kell halasztani,

a)

„műanyag pellet”: kis tömegű előformázott, polimertartalmú , bármilyen alakú vagy formájú öntőanyag, amelynek mérete egy adott tételben viszonylag egységes beleértve a porokat, hengereket, gyöngyöket és pelyheket is, amely adalékanyagokat tartalmazhat , és amelyet a műanyagtermékek gyártási vagy újrafeldolgozási műveleteiben alapanyagként használnak fel; [Mód. 21]

aa)

„műanyagpellet-por”: a műanyag pellet kezelésének, őrlésének vagy feldolgozásának ipari maradéka, amelyet nem használnak alapanyagként a műanyagtermékek gyártási műveleteiben. [Mód. 22]

b)

„kiszóródás”: műanyag pelletek egyszeri vagy elhúzódó , nem szándékos kikerülése az elsődleges tárolóhelyükről; [Mód. 23]

c)

„környezetbe jutás”: a műanyag pellet pelletnek az ellátási lánc bármely szakaszában történő egyszeri vagy elhúzódó, nem szándékos kikerülése a környezetbe , beleértve a létesítmény határain belülről vagy a műanyag pelletet szállító közúti járművekből, vasúti kocsikból vagy belvízi hajókból pellet szállítása közben történő kikerülést is ; [Mód. 24]

d)

„létesítmény”: minden olyan helyiség, szerkezet, környezet telephely vagy hely, amelyen belül egy vagy több, műanyag pellet kezelésével járó gazdasági tevékenységet végeznek; [Mód. 25]

e)

„gazdasági szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egészében vagy részben üzemelteti vagy felügyeli a létesítményt, vagy – ahol ezt a nemzeti jog biztosítja – akire vagy amelyre a létesítmény műszaki üzemeltetése tekintetében meghatározó gazdasági befolyást ruháztak;

f)

„uniós fuvarozó”: valamely tagállamban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely közúti járművek, vasúti kocsik vagy belvízi hajók használatával műanyag pelletet szállít gazdasági tevékenységének részeként műanyag pelletet szállít ; [Mód. 26]

g)

„nem uniós fuvarozó”: harmadik országban letelepedett természetes vagy jogi személy, aki vagy amely az Unióban folytatott gazdasági tevékenysége részeként közúti járművek, vasúti kocsik vagy belvízi hajók használatával műanyag pelletet szállít; [Mód. 27]

h)

„mikro-, kis- és középvállalkozás”: a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (23) melléklete értelmében vett mikro-, kis- vagy középvállalkozás;

i)

„nagyvállalkozás”: olyan vállalkozás, amely nem mikro-, kis- vagy középvállalkozás;

j)

„illetékes hatóság”: egy tagállam által az e rendeletből eredő kötelezettségeinek végrehajtására kijelölt hatóság vagy szerv;

k)

„tanúsító”: a következők bármelyike:

l)

„megfelelőségértékelés”: annak bizonyítására szolgáló eljárás, hogy egy adott létesítmény megfelel az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazandó szabályainak.

a)

a tanúsítónak függetlennek kell lennie a gazdasági szereplőtől;

b)

a tanúsító, annak felső vezetése, valamint a megfelelőségértékelésért felelős személyzete nem végezhet olyan tevékenységet, amely veszélyeztetné döntéshozói függetlenségét vagy feddhetetlenségét a tanúsítási tevékenységek kapcsán;

c)

a tanúsítónak és személyzetének a legmagasabb szintű szakmai feddhetetlenséggel és a szükséges műszaki szaktudással kell végeznie tevékenységeit, és függetlennek kell lenniük minden olyan – többek között pénzügyi – nyomásgyakorlástól és ösztönzéstől, amely befolyásolhatná döntésüket vagy tanúsítási tevékenységeik eredményeit;

d)

a tanúsítónak rendelkeznie kell az akkreditáció szerinti megfelelőségértékelés elvégzéséhez szükséges szakértelemmel, felszereléssel és infrastruktúrával;

e)

a tanúsítónak rendelkeznie kell elegendő létszámú, megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkező munkavállalóval, akik a megfelelőségértékelési feladatok elvégzéséért felelősek;

f)

a tanúsító személyzetének be kell tartania a szakmai titoktartás szabályait minden olyan információ tekintetében, amelyet a megfelelőségértékelési feladatainak végzése során szerzett;

g)

ha a tanúsító a tanúsításhoz kapcsolódó konkrét feladatokat alvállalkozásba ad, vagy azok elvégzéséhez leányvállalatot vesz igénybe, teljes felelősséget vállal az alvállalkozók vagy leányvállalatok által végzett feladatokért, valamint értékeli és figyelemmel kíséri az alvállalkozó vagy a leányvállalat képesítését és az általa végzett munkát.

a)

a 3., 4., 5., 8. és 9 4. és 5. cikkben meghatározott kötelezettségek végrehajtása során szerzett tapasztalatokat; [Mód. 72]

b)

a vonatkozó nemzetközi szabványokat;

c)

a tevékenységi ágazatok sajátosságait;

d)

a mikro-, kis- és középvállalkozások különleges igényeit.

a)

a környezetre vagy az emberi egészségre nem ártalmas egyedi és megkülönböztethető kémiai aláírás bevezetésének műszaki megvalósíthatósága;

b)

egy, az összes kémiai aláírást tartalmazó uniós adatbázis létrehozása.