(1)   Ez az irányelv az alábbiakra vonatkozó szabályokat állapítja meg:

(2)   A tagállamok a 2013/36/EU irányelv 2. cikke (5) bekezdésének 4–23. pontjában említett intézmények részére mentességet adhatnak ezen irányelv egyes rendelkezései vagy az irányelv egészének alkalmazása alól.

(3)   Eltérő rendelkezés hiányában az ezen irányelvben említett pénzforgalmi szolgáltatást pénzforgalmi és elektronikuspénz-szolgáltatásként kell értelmezni.

(4)   Eltérő rendelkezés hiányában az ezen irányelvben említett pénzforgalmi szolgáltatót pénzforgalmi szolgáltatóként és elektronikuspénz-szolgáltatóként kell értelmezni.

(1)   A tagállamok előírják a(z) XXX rendelet [PSR] 2. cikke (1) bekezdésének a), b), d) és e) pontjában említett vállalkozásoktól eltérő, valamint az ezen irányelv 34., 36., 37. és 38. cikke szerinti mentességben részesülő természetes vagy jogi személyektől eltérő azon vállalkozások számára, amelyek bármely – az I. mellékletben említett – pénzforgalmi szolgáltatást, illetve elektronikuspénz-szolgáltatásokat kívánnak nyújtani, hogy e szolgáltatások nyújtására a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól engedélyt kérjenek.

(2)    Az (1) bekezdésben említett engedély csak azon pénzforgalmi szolgáltatások esetében kötelező, amelyeket a kérelmező pénzforgalmi intézmények ténylegesen nyújtani kívánnak.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az engedélyt kérelmező, az (1) bekezdésben említett vállalkozások engedélykérelmet nyújtsanak be a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaihoz, és az engedélykérelemhez csatolják az alábbiakat:

Az első albekezdés d), e), f) és l) pontja alkalmazásában a tagállamok biztosítják, hogy a kérelmező ismerteti az általa bevezetett auditrendszert és szervezeti intézkedéseket, amelyek a szolgáltatásait igénybe vevők érdekeinek védelmét, valamint a pénzforgalmi vagy az elektronikuspénz-szolgáltatások folyamatos és megbízható teljesítésének biztosítását szolgálják.

Az első albekezdés j) pontjában említett biztonsági ellenőrzési és kockázatcsökkentő intézkedéseknek be kell mutatniuk, hogy a kérelmező hogyan fogja biztosítani az (EU) 2022/2554 rendelet II. fejezetében előírt magas szintű digitális működési rezilienciát, különösen a műszaki biztonság és az adatvédelem tekintetében, többek között azon szoftverek és IKT-rendszerek vonatkozásában, amelyeket a kérelmező vagy azok a vállalkozások használnak, amelyekhez a kérelmező a tevékenységeit kiszervezi.

(4)   A tagállamok előírják, hogy az I. melléklet 6. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásának engedélyezése iránti kérelmet benyújtó vállalkozások az engedélyezés feltételeként rendelkezzenek olyan szakmai felelősségbiztosítással, amely kiterjed arra a területre, ahol a vállalkozás a szolgáltatásait nyújtja, vagy rendelkezzenek más hasonló, felelősségre vonatkozó garanciával, amely kizárólag a kezdeti engedélyezési időszakra vonatkozóan tartalmazhat 50 000 EUR minimális induló tőkét és biztosítsák, hogy:

(5)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

(6)   Az (5) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az EBH figyelembe veszi a következőket:

Az EBH [a dátumot a Kiadóhivatal illeszti be: az ezen irányelv hatálybalépésének dátumát követő 1 év]-ig benyújtja a Bizottsághoz az (5) bekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban elfogadja.

(1)   Ha egy természetes vagy jogi személy úgy dönt, hogy egy pénzforgalmi intézményben közvetlenül vagy közvetetten az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti befolyásoló részesedést szerez, vagy befolyásoló részesedését tovább növeli, és ezzel a tulajdonában lévő tőke, illetve szavazati jogai elérnék, illetve meghaladnák a 20, 30 vagy 50 %-ot, vagy ezáltal a pénzforgalmi intézmény a leányvállalatává válna, akkor e szándékáról köteles előzetesen írásban tájékoztatni a pénzforgalmi intézmény illetékes hatóságát. Ugyanez vonatkozik arra a természetes vagy jogi személyre, aki, illetve amely úgy dönt, hogy közvetlenül vagy közvetetten elidegeníti befolyásoló részesedését, vagy azt csökkenti oly módon, hogy a tulajdonában lévő tőke, illetve szavazati jogai 20, 30, illetve 50 % alá csökkennének, vagy ezáltal a pénzforgalmi intézmény megszűnik a leányvállalata lenni.

(2)   A pénzforgalmi intézményben befolyásoló részesedést szerezni kívánó személynek tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot e részesedés nagyságáról, valamint a 2013/36/EU irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében említett vonatkozó szükséges információkról.

(3)   A tagállamok előírják, hogy amennyiben az (1) bekezdésben említett személyek által gyakorolt befolyás valószínűsíthetően a pénzforgalmi intézmény prudens és megbízható irányításának rovására érvényesül, az illetékes hatóságoknak ezt ellenezniük kell vagy egyéb szükséges intézkedést kell hozniuk az ilyen helyzet megszüntetése érdekében. Ilyen intézkedés lehet többek között az érintett pénzforgalmi intézmény igazgatóival vagy az intézmény irányításáért felelős személyekkel szemben elrendelt eltiltás, szankció, illetve a pénzforgalmi intézmény részvényeseinek vagy tagjainak részvényeihez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztése.

Hasonló intézkedések alkalmazandók azokra a természetes vagy jogi személyekre, akik vagy amelyek nem teljesítik a (2) bekezdésben megállapított előzetes tájékoztatási kötelezettségüket.

(4)   Ha az (1) bekezdésben említett befolyásszerzés az illetékes hatóságok ellenzése ellenére megtörténik, a tagállamok – függetlenül bármely más, meghozandó szankciótól – rendelkeznek a vonatkozó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztéséről, a leadott szavazatok semmissé nyilvánításáról vagy semmissé nyilvánításuk lehetővé tételéről.

(1)   A tagállamok előírják, hogy a pénzforgalmi intézmény szavatolótőkéje ne csökkenjen az 5. cikkben említett indulótőke összege alá, illetve az elektronikuspénz-szolgáltatásokat nem nyújtó pénzforgalmi intézmények esetében a 7. cikkel összhangban kiszámított, az elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézmények esetében pedig a 8. cikkel összhangban kiszámított szavatolótőke összege alá, attól függően, hogy melyik a magasabb.

(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy megakadályozzák a szavatolótőke képzésekor figyelembe vehető elemek többszörös felhasználását abban az esetben, amikor a pénzforgalmi intézmény egy másik pénzforgalmi intézménnyel, hitelintézettel, befektetési vállalkozással, alapkezelő társasággal vagy biztosítóval azonos csoportba tartozik. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a pénzforgalmi intézmény hibrid jellegű, és a pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatások nyújtásától eltérő tevékenységeket végez.

(3)   Amennyiben az 575/2013/EU rendelet 7. cikkében előírt feltételek teljesülnek, a tagállamok vagy illetékes hatóságaik dönthetnek úgy is, hogy nem alkalmazzák ezen irányelv 7., illetve 8. cikkét olyan pénzforgalmi intézményekre, amelyeket a 2013/36/EU irányelvnek megfelelően az a hitelintézeti anyavállalat összevont alapú felügyeletébe bevontak.

(1)   Az 5. cikkben meghatározott indulótőke-követelményektől eltérve a tagállamok előírják a csak az I. melléklet 6. pontjában említett fizetéskezdeményezési szolgáltatásokat vagy csak az I. melléklet 7. pontjában említett számlainformációs szolgáltatásokat vagy mindkettőt nyújtó pénzforgalmi intézményektől eltérő pénzforgalmi intézmények, és az elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézményektől eltérő pénzforgalmi intézmények számára, hogy mindenkor rendelkezzenek a (2) bekezdéssel összhangban kiszámított szavatolótőkével.

(2)   Az illetékes hatóságok előírják a pénzforgalmi intézmények számára, hogy alapértelmezés szerint az alábbi b) pontban meghatározott B. módszert alkalmazzák. Az illetékes hatóságok azonban dönthetnek úgy, hogy a pénzforgalmi intézmények a sajátos üzleti modelljükre tekintettel, és különösen, ha csak kis számú, de egyenként nagy értékű ügyleteket hajtanak végre, inkább az A. vagy a C. módszert alkalmazzák. Az A., B. és C. módszer alkalmazásában előző év alatt a számítás időpontját megelőző teljes 12 hónapos időszakot kell érteni.

(3)   A B. és C. módszernél alkalmazandó „k” léptéktényező a következő:

(4)   A tagállamok előírják a csak az I. melléklet 6. pontjában említett fizetéskezdeményezési szolgáltatásokat vagy csak az I. melléklet 7. pontjában említett számlainformációs szolgáltatásokat vagy mindkettőt nyújtó pénzforgalmi intézményektől eltérő pénzforgalmi intézmények, és a csak elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézményektől eltérő olyan pénzforgalmi intézmények számára, amelyek a 10. cikkben említett tevékenységekben is részt vesznek, hogy az I. melléklet 1–5. pontjában felsorolt szolgáltatások tekintetében tartott szavatolótőkéjük ne minősüljön a 10. cikk (4) bekezdése d) pontjának alkalmazásában vagy az ezen irányelv által nem szabályozott egyéb szolgáltatások tekintetében tartott szavatolótőkének.

(5)   Az illetékes hatóságok a pénzforgalmi intézmény kockázatkezelési folyamatai, kockázati veszteség adatbázisa, valamint belső kontrollmechanizmusainak értékelése alapján megkövetelhetik a pénzforgalmi intézménytől, hogy olyan összegű szavatolótőkével rendelkezzen, amely legfeljebb 20 %-kal magasabb, mint a (2) bekezdésnek megfelelően választott módszer alkalmazásából következő összeg. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik a pénzforgalmi intézmény számára, hogy olyan összegű szavatolótőkével rendelkezzen, amely legfeljebb 20 %-kal alacsonyabb a (2) bekezdéssel összhangban alkalmazandó módszer alkalmazásából következő összegnél.

(6)   Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban szabályozási standardtervezeteket dolgoz ki azon kritériumokra vonatkozóan, amelyek alapján megállapítható, hogy a pénzforgalmi intézmény az üzleti modellje alapján az e cikk (2) bekezdésében említettek szerint csak kis számú, de egyenként nagy értékű ügyletet hajt végre.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított egy évvel]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban elfogadja.

(1)   Az 5. cikkben meghatározott indulótőke-követelményektől eltérve a tagállamok előírják a pénzforgalmi szolgáltatásokat és elektronikuspénz-szolgáltatásokat egyaránt nyújtó pénzforgalmi intézmények számára, hogy mindenkor rendelkezzenek a pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységükre vonatkozóan a 7. cikkel összhangban kiszámított szavatolótőkével.

(2)   Az 5. cikkben meghatározott indulótőke-követelményektől eltérve a tagállamok előírják a kizárólag elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézmények számára, hogy mindenkor rendelkezzenek az alábbi (3) bekezdésben meghatározott D. módszer szerint kiszámított szavatolótőkével.

(3)   D. módszer: Az elektronikuspénz-szolgáltatásokra vonatkozó szavatolótőke legalább az átlagosan kintlevő elektronikus pénz 2 %-a.

(4)   A tagállamok előírják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokat és elektronikuspénz-szolgáltatásokat egyaránt nyújtó pénzforgalmi intézmények mindenkor legalább az (1) és (2) bekezdésben említett követelmények összegével megegyező szavatolótőkével rendelkezzenek.

(5)   A tagállamok lehetővé teszik, hogy azok a pénzforgalmi szolgáltatásokat és elektronikuspénz-szolgáltatásokat egyaránt nyújtó pénzforgalmi intézmények, amelyek az I. mellékletben említett, az elektronikuspénz-szolgáltatásokhoz nem kapcsolódó tevékenységeket vagy a 10. cikk (1) és (4) bekezdésében említett tevékenységek bármelyikét végzik, szavatolótőke-követelményüket az elektronikuspénz-szolgáltatásokhoz feltételezhetően alkalmazott reprezentatív hányad alapján számítsák ki, feltéve, hogy ez a reprezentatív hányad múltbeli adatok alapján és az illetékes hatóságok számára kielégítő módon észszerűen megbecsülhető, amennyiben a kintlevő elektronikus pénz összege előre nem ismert. Abban az esetben, ha a pénzforgalmi intézmény még nem működik kellően hosszú ideje, a szavatolótőke-követelményét az üzleti terv által igazolt tervezett kintlevő elektronikus pénz alapján kell kiszámítani, figyelembe véve az illetékes hatóságok által a tervben kért esetleges kiigazításokat.

(6)   A 7. cikk (4) és (5) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó az elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézményekre.

(1)   A tagállamok előírják, hogy az I. melléklet 1–5. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatásokat vagy elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézmények az alábbi módok valamelyikének alkalmazásával védjék a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőktől vagy egy másik pénzforgalmi szolgáltatón keresztül a fizetési műveletek teljesítése céljából kapott valamennyi pénzeszközt, vagy adott esetben a kibocsátott elektronikus pénz ellenében kapott pénzeszközöket:

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában, amennyiben a pénzforgalmi intézmény még mindig a pénzeszközök birtokában van, és a pénzeszközök átvételének napját követő munkanap végéig nem adta át a pénzeszközöket a kedvezményezettnek, vagy azokat nem utalta át egy másik pénzforgalmi szolgáltatónak, a pénzforgalmi intézménynek a következők valamelyikét kell megtennie:

A pénzforgalmi intézmények a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők érdekében a pénzeszközöket – különösen fizetésképtelenség bekövetkezte esetén – a tagállamok nemzeti jogának megfelelően megvédik a pénzforgalmi intézmény más hitelezőinek követeléseivel szemben.

(2)   A pénzforgalmi intézményeknek az ügyfelek pénzeszközeinek védelme terén el kell kerülniük a koncentrációs kockázatot adott esetben azáltal, hogy a védett ügyfélpénzek teljes körére nem ugyanazt a védelmi módszert alkalmazzák. Különösen arra kell törekedniük, hogy ne egyetlen hitelintézet biztosítsa az összes ügyfélpénz védelmét.

(3)   Amennyiben a pénzforgalmi intézmény az (1) bekezdés értelmében köteles megvédeni a pénzeszközöket, és ezek egy része jövőbeli fizetési műveletekre szolgál, miközben a maradék összeget nem pénzforgalmi szolgáltatásokra használják, a pénzeszközök jövőbeli fizetési műveletekre szánt része szintén az (1) bekezdésben foglalt követelmények hatálya alá tartozik. Amennyiben ez a rész változó vagy előre nem meghatározható, a tagállamok lehetővé teszik, hogy a pénzforgalmi intézmények ezt a bekezdést olyan reprezentatív hányad alapján alkalmazhassák, amely hányad feltételezésük szerint pénzforgalmi szolgáltatásokra kerül felhasználásra, feltéve, hogy az illetékes hatóságok számára kielégítő módon ez a reprezentatív hányad múltbeli adatok alapján észszerűen megbecsülhető.

(4)   Amennyiben a pénzforgalmi intézmény elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújt, az elektronikus pénz kibocsátása céljából kapott pénzeszközöket nem kell védeni addig, amíg azokat jóvá nem írják a pénzforgalmi intézmény fizetési számláján, vagy azokat a(z) XXX rendeletben [PSR] meghatározott végrehajtási időre vonatkozó követelményeknek megfelelően más módon nem bocsátják a pénzforgalmi intézmény rendelkezésére. Az ilyen pénzeszközöket minden esetben az elektronikus pénz kibocsátását követően, legkésőbb a pénzeszközök átvételét követő munkanap végéig kell védeni.

(5)   Amennyiben a pénzforgalmi intézmény az (1) bekezdés alkalmazásában elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújt, a biztonságos, alacsony kockázatú eszközök az 575/2013/EU rendelet 336. cikke (1) bekezdésének 1. táblázatában meghatározott kategóriák valamelyikébe tartozó olyan eszköztételek, amelyek esetében az egyedi kockázati tőkekövetelmény nem haladja meg az 1,6 %-ot, kivéve az említett rendelet 336. cikkének (4) bekezdésében meghatározott egyéb figyelembe vehető tételeket.

Az (1) bekezdés alkalmazásában biztonságos, alacsony kockázatú eszközök továbbá az olyan, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokban (ÁÉKBV) való részesedések, amelyek kizárólag az első albekezdésben meghatározott eszközökbe fektetnek be.

Kivételes körülmények között és megfelelő indokolás mellett, az illetékes hatóságok a biztonság, a futamidő, az érték, valamint az első és második albekezdésben említett egyéb kockázati elemek értékelése alapján meghatározhatják, hogy ezen eszközök közül melyek azok, amelyek az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősülnek biztonságos, alacsony kockázatú eszköznek.

(6)   A pénzforgalmi intézményeknek előzetesen tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat minden olyan jelentős változásról, amely a nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások ellenében, illetve elektronikuspénz-szolgáltatások esetében a kibocsátott elektronikus pénz ellenében átvett pénzeszközök védelme érdekében hozott intézkedések tekintetében történt.

(7)   Az EBH a biztosítéki követelményekre vonatkozóan szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki, amelyekben meghatározza különösen a pénzforgalmi intézmények ügyfélpénz-védelmet biztosító kockázatkezelési kereteit, beleértve a pénzeszközök védelmére vonatkozó elkülönítési, kijelölési, egyeztetési, védelmi és kiszámítási követelményeket is, elkerülendő a likviditási és koncentrációs kockázatokat.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított egy évvel]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban elfogadja.

(1)   A pénzforgalmi szolgáltatások vagy elektronikuspénz-szolgáltatások nyújtása mellett a pénzforgalmi intézmények a következő tevékenységek folytatására jogosultak:

(2)   Az egy vagy több pénzforgalmi szolgáltatást vagy elektronikuspénz-szolgáltatást nyújtó pénzforgalmi intézmények csak olyan fizetési számlákat vezethetnek, amelyeket kizárólag fizetési műveletekre használnak.

(3)   A pénzforgalmi intézmények által a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőitől pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatások nyújtása céljából átvett pénzeszközök nem minősülnek a 2013/36/EU irányelv 9. cikke értelmében vett betétnek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszköznek.

(4)   A pénzforgalmi intézmények kizárólag az alábbi feltételek mindegyikének teljesülésekor nyújthatnak hitelt az I. melléklet 2. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatásokhoz kapcsolódóan:

(5)   A pénzforgalmi intézmények nem folytathatnak a 2013/36/EU irányelv 9. cikke szerinti betétgyűjtésre vagy más visszafizetendő pénzeszközök gyűjtésére irányuló tevékenységet.

(6)   Az elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézmények az adott pénzforgalmi intézmény által a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőitől kapott pénzeszközöket – beleértve a készpénzt és a számlapénzt is – haladéktalanul átváltják elektronikus pénzre. Az ilyen pénzeszközök nem minősülnek sem betétnek, sem a 2013/36/EU irányelv 9. cikke szerinti, nyilvánosságtól kapott más visszafizetendő pénzeszköznek.

(7)   Ezen irányelv – a fogyasztói hitelezés ezen irányelvben nem harmonizált, az uniós jognak megfelelő feltételei tekintetében – nem érinti a 2008/48/EK irányelvet, az egyéb releváns uniós jogot vagy nemzeti intézkedéseket.

(1)   A 86/635/EGK tanácsi irányelv (29), a 2013/34/EU irányelv, valamint az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (30) értelemszerűen alkalmazandó a pénzforgalmi intézményekre.

(2)   A pénzforgalmi intézmények éves és konszolidált éves beszámolóinak könyvvizsgálatát a 2006/43/EK irányelv 2. cikkének 2. és 3. pontjában meghatározott jog szerinti könyvvizsgálóknak vagy könyvvizsgáló cégeknek kell elvégezniük, kivéve, ha a 2013/34/EU irányelv és, amennyiben alkalmazandó, a 86/635/EGK irányelv mentességet biztosít.

(3)   Felügyeleti célból a tagállamok megkövetelik, hogy a pénzforgalmi intézmények egyrészt a pénzforgalmi szolgáltatásokra vagy az elektronikuspénz-szolgáltatásokra, másrészt a 10. cikk (1) bekezdésében említett tevékenységekre vonatkozóan könyvvizsgálói jelentés tárgyát képező külön számviteli információkat nyújtsanak. Ezt a jelentést adott esetben jog szerinti könyvvizsgálónak vagy könyvvizsgáló cégnek kell elkészítenie.

(4)   A 2013/36/EU irányelv 63. cikkében megállapított kötelezettségek a pénzforgalmi szolgáltatási, illetve az elektronikuspénz-szolgáltatási tevékenységek tekintetében értelemszerűen alkalmazandók a pénzforgalmi intézmények jog szerinti könyvvizsgálóira vagy könyvvizsgáló cégeire.

(1)   A tagállamok engedélyezik a kérelmező pénzforgalmi intézmény számára az általa nyújtani kívánt pénzforgalmi szolgáltatásokat és elektronikuspénz-szolgáltatásokat, feltéve, hogy a kérelmező pénzforgalmi intézmény:

A c) pontban említett irányítási rendszereknek és kontrollmechanizmusoknak átfogónak és a kérelmező pénzforgalmi intézmény által nyújtani kívánt pénzforgalmi szolgáltatások vagy elektronikuspénz-szolgáltatások jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak kell lenniük.

Az EBH az e bekezdésben említett rendszerekre, eljárásokra és mechanizmusokra vonatkozóan iránymutatásokat dolgoz ki.

(2)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megadja az engedélyt, ha a kérelemhez mellékelt információk és bizonyítékok megfelelnek a 3. cikkben meghatározott valamennyi követelménynek, és ha az illetékes hatóságok a kérelmet – alapos vizsgálatot követően – összességében kedvezően értékelik. Az engedély megadása előtt az illetékes hatóságok szükség esetén kikérhetik a nemzeti központi bank vagy más érdekelt hatóság véleményét.

(3)   Azoknak a pénzforgalmi intézményeknek, amelyeknek a székhely szerinti tagállamuk jogszabályai értelmében bejegyzett székhellyel kell rendelkezniük, a bejegyzett székhelyükkel azonos tagállamban kell működtetniük a központi ügyintézés helyét, és ott kell folytatniuk a pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatási tevékenységük egy részét is. A pénzforgalmi intézmény bejegyzett székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai azonban nem követelhetik meg a pénzforgalmi intézménytől, hogy üzleti tevékenységének többségét abban az országban végezze, ahol a bejegyzett székhelye található.

(4)   Az illetékes hatóságok az engedélyezés feltételeként előírhatják, hogy a kérelmező pénzforgalmi intézmény külön szervezetet hozzon létre az I. melléklet 1–6. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására, amennyiben a kérelmező pénzforgalmi intézmény olyan egyéb üzleti tevékenységet folytat, amely veszélyeztetheti vagy valószínűleg veszélyezteti a kérelmező pénzforgalmi intézmény pénzügyi stabilitását vagy az illetékes hatóságok azon képességét, hogy nyomon kövessék a kérelmező pénzforgalmi intézmény ezen irányelvnek való megfelelését.

(5)   Az illetékes hatóságok megtagadják a kérelmező pénzforgalmi intézmény engedélyezését az alábbi esetek bármelyikében:

(6)   Az engedély valamennyi tagállamra érvényes, és biztosítja, hogy az érintett pénzforgalmi intézmény – a szolgáltatásnyújtás szabadsága vagy a letelepedés szabadsága alapján – az engedélyben meghatározott pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatásokat az Unió egész területén nyújthassa.

(1)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai csak akkor vonhatják vissza a pénzforgalmi intézménynek kiadott engedélyt, ha:

(2)   Az illetékes hatóságnak az engedély visszavonását meg kell indokolnia, és arról az érintetteket tájékoztatnia kell.

(3)   Az illetékes hatóságnak az engedély visszavonását nyilvánosságra kell hoznia, többek között a 17. és 18. cikkben említett nyilvántartásokban vagy jegyzékekben.

(1)   A tagállamok nyilvános elektronikus nyilvántartást működtetnek és tartanak fenn a pénzforgalmi intézményekről, beleértve a 34., 36. és 38. cikkel összhangban nyilvántartásba vett szervezeteket, valamint azok pénzforgalmi közvetítőit vagy forgalmazóit. A tagállamok biztosítják, hogy ez a nyilvántartás tartalmazza a következő információk mindegyikét:

A pénzforgalmi intézmények azon fióktelepeit, amelyek a székhely szerinti tagállamuktól eltérő tagállamban szolgáltatásokat nyújtanak, a székhely szerinti tagállam nyilvántartásába kell felvenni.

(2)   Az (1) bekezdésben említett nyilvános nyilvántartás:

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézményeket az (1) bekezdésben említett nyilvántartásba a 34., 36. vagy 38. cikkel összhangban nyilvántartásba vett természetes és jogi személyektől elkülönítve vegyék fel, és hogy ez a nyilvántartás betekintés céljából nyilvánosan hozzáférhető legyen, online hozzáférhető legyen, és késedelem nélkül frissüljön.

(4)   Az illetékes hatóságoknak rögzíteniük kell a nyilvános nyilvántartásban az engedélyezés vagy a nyilvántartásba vétel dátumát, az engedély visszavonását vagy felfüggesztését, továbbá a 34., 36., illetve 38. cikk szerinti nyilvántartásba vétel visszavonását.

(5)   Az illetékes hatóságok indokolatlan késedelem nélkül értesítik az EBH-t az engedély vagy nyilvántartásba vétel visszavonásának, felfüggesztésének, illetve a 34., 36. vagy 38. cikk szerinti mentességeknek az okairól.

(1)   Az EBH elektronikus központi nyilvántartást működtet és tart fenn a pénzforgalmi intézményekről, beleértve a 34., 36. és 38. cikkel összhangban nyilvántartásba vett szervezeteket, azok pénzforgalmi közvetítőit vagy forgalmazóit, illetve adott esetben fióktelepeit. Az elektronikus központi nyilvántartás tartalmazza az illetékes hatóságok által a (3) bekezdéssel összhangban közölt információkat. Az EBH felel az említett információk pontos megjelenítéséért.

(2)   Az EBH díjmentesen és nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az elektronikus központi nyilvántartást a honlapján, és lehetővé teszi, hogy az abban felsorolt információk könnyen elérhetők és kereshetők legyenek.

(3)   Az illetékes hatóságok legkésőbb az információknak a nyilvános tagállami nyilvántartásba való bejegyzését követő egy munkanapon belül az EBH rendelkezésére bocsátják a nyilvános tagállami nyilvántartásaikban a 17. cikkel összhangban rögzített információkat.

(4)   Az illetékes hatóságok felelnek a tagállami nyilvántartásaikban szereplő és az EBH részére továbbított információk pontosságáért és naprakészen tartásáért. A nyilvántartásban szereplő társaságok számára lehetővé kell tenni a rájuk vonatkozó pontatlan adatok kijavítását.

(5)   Az EBH az (1) bekezdésben említett elektronikus központi nyilvántartás működtetésére és fenntartására, valamint az abban foglalt információkhoz való hozzáférésre vonatkozóan szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak biztosítása érdekében, hogy csak az érintett illetékes hatóság vagy az EBH módosíthassa a nyilvántartásban szereplő információkat.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban elfogadja.

(6)   Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés szerint közlendő információk részleteire és szerkezetére vonatkozóan, beleértve az (EU) 2019/410 bizottsági végrehajtási rendeletben  (31) meghatározott adatstandardokat és információformátumokat is.

Az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően elfogadja.

(7)   Az EBH az (1) bekezdésben említett EBH-nyilvántartásban szereplő legfrissebb információk és az 1093/2010/EU rendelet 8. cikke (2) bekezdésének j) pontja alapján létrehozott EBH hitelintézet-nyilvántartás alapján kidolgozza, működteti és fenntartja az I. melléklet 6. és 7. pontjában felsorolt pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi szolgáltatók központi, géppel olvasható jegyzékét. A jegyzéknek tartalmaznia kell az említett pénzforgalmi szolgáltatók nevét és azonosítóját, valamint engedélyezési státuszukat.

(1)   Azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek pénzforgalmi közvetítőkön keresztül kívánnak az elektronikuspénz-szolgáltatásoktól eltérő pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtani, közlik a székhely szerinti tagállamuk illetékes hatóságaival a következő információkat:

(2)    A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai az (1) bekezdésben említett információk kézhezvételétől számított egy hónapon belül közöljék a pénzforgalmi intézménnyel, hogy a pénzforgalmi közvetítőt felvették-e a 17. cikkben említett nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételt követően a pénzforgalmi közvetítő jogosult pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására.

(3)   A pénzforgalmi közvetítőnek a 17. cikkben említett nyilvántartásba való felvétele előtt az illetékes hatóságok – amennyiben úgy vélik, hogy az (1) bekezdésben említett információ helytelen – további intézkedéseket tesznek az információ ellenőrzése érdekében.

(4)   Amennyiben az illetékes hatóságok az (1) bekezdésben említett információk ellenőrzését követően úgy vélik, hogy az információk helytelenek, megtagadják a pénzforgalmi közvetítőnek a 17. cikkben említett nyilvántartásba való felvételét, és erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a pénzforgalmi intézményt.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek egy másik tagállamban pénzforgalmi közvetítők igénybevételével kívánnak pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtani, vagy amelyek egy harmadik tagállambeli pénzforgalmi közvetítő útján kívánnak pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtani a székhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, a 30. cikkben meghatározottak szerint járnak el.

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézmények tájékoztassák a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőit arról a tényről, hogy a nevükben egy pénzforgalmi közvetítő jár el.

(7)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézmények indokolatlan késedelem nélkül és a (2), (3) és (4) bekezdésben előírt eljárással összhangban közöljék a székhely szerinti tagállamuk illetékes hatóságaival a pénzforgalmi közvetítők igénybevételével kapcsolatos minden változást, beleértve a további pénzforgalmi közvetítőket is.

(1)   A tagállamok lehetővé teszik az elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézmények számára, hogy elektronikus pénzt forgalmazókon keresztül forgalmazzanak és váltsanak vissza.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek forgalmazón keresztül kívánnak elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtani, értelemszerűen alkalmazzák a 19. cikkben meghatározott követelményeket.

(3)   Arra a pénzforgalmi intézményre, amely egy másik tagállamban forgalmazón keresztül kíván elektronikuspénz-szolgáltatást nyújtani, ezen irányelv 30–33. cikkét – a 31. cikk (4) és (5) bekezdésének kivételével – értelemszerűen alkalmazni kell, ideértve az ezen irányelv 30. cikkének (5) bekezdésével összhangban elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat is.

(1)    A tagállamok megkövetelik azoktól a pénzforgalmi intézményektől, amelyek egy másik tagállamban fióktelep létesítése útján kívánnak pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtani, vagy amelyek egy harmadik tagállambeli fióktelep útján kívánnak pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtani a székhelyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, hogy a 30. cikkben meghatározottak szerint járnak el.

(2)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a pénzforgalmi intézmények megköveteljék a nevükben eljáró fióktelepektől, hogy erről a tényről tájékoztassák a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőit.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek ki kívánják szervezni a pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatások működtetési feladatait, tájékoztassák erről a székhelyük szerinti tagállam illetékes hatóságait.

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézmények nem szerveznek ki fontos működtetési feladatokat, ezen belül IKT-rendszereket oly módon, hogy az lényegesen csorbítsa a pénzforgalmi intézmény belső ellenőrzésének minőségét, valamint az illetékes hatóságok azon képességét, hogy figyelemmel kísérjék és nyomon kövessék, hogy a pénzforgalmi intézmény eleget tesz-e az ezen irányelvben foglalt összes kötelezettségnek.

Egy működtetési feladat akkor fontos, ha a végrehajtásában bekövetkezett hiányosság vagy hiba jelentős mértékben hátrányosan befolyásolná a pénzforgalmi intézmény engedélyezési követelményeknek vagy az ezen irányelvből eredő egyéb kötelezettségeinek való megfelelését, lényegesen gyengítené pénzügyi teljesítményét, illetve pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatásainak megbízhatóságát vagy folyamatosságát.

A tagállamok biztosítják, hogy fontos működtetési feladatok kiszervezése során a pénzforgalmi intézmények megfeleljenek az alábbi feltételeknek:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézmények indokolatlan késedelem nélkül közöljék székhely szerinti tagállamuk illetékes hatóságaival a kiszervezett tevékenységeket végző szervezetek igénybevételével kapcsolatos változásokat.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy azok a pénzforgalmi intézmények, amelyek működtetési feladataik ellátásához harmadik felet vesznek igénybe, az ezen irányelvben előírtak teljesítésének biztosítása érdekében minden indokolt lépést megtegyenek.

(2)   A tagállamok előírják, hogy a pénzforgalmi intézmények teljes mértékben felelősek maradnak alkalmazottaik vagy pénzforgalmi közvetítőik, forgalmazóik, fióktelepeik, illetve a kiszervezett tevékenységeket végző szervezetek valamennyi cselekményéért.

(1)   A tagállamok az e címben meghatározott feladatokat elvégezni köteles, a pénzforgalmi intézmények engedélyezéséért és prudenciális felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak vagy hatóságokat, vagy olyan szervezeteket jelölnek ki, amelyeket a nemzeti jog vagy a nemzeti jog által erre a célra kifejezetten felhatalmazott hatóság elismer, ideértve a nemzeti központi bankokat is. A tagállamok illetékes hatóságként nem jelölhetnek ki pénzforgalmi intézményeket, hitelintézeteket vagy postai zsíróintézményeket.

Az illetékes hatóságok függetlenek a gazdálkodó szervezetektől és elkerülik az összeférhetetlenséget.

A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az első albekezdéssel összhangban kijelölt illetékes hatóság nevét és elérhetőségét.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdés alapján kijelölt illetékes hatóságok rendelkezzenek mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek feladataik ellátásához szükségesek.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek a feladataik ellátásához szükséges erőforrásokkal, különösen a megfelelő személyzet tekintetében.

(3)   Azok a tagállamok, amelyek az e cím hatálya alá tartozó ügyekben egynél több illetékes hatóságot jelöltek ki, vagy amelyek illetékes hatóságként a hitelintézetek felügyeletéért felelős illetékes hatóságot jelöltek ki, biztosítják, hogy ezek a hatóságok a feladataik hatékony ellátása érdekében szorosan együttműködjenek egymással.

(4)   Az (1) bekezdés szerint kijelölt illetékes hatóságok feladatait a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai látják el.

(5)   Az (1) bekezdés nem vonja maga után azt, hogy az illetékes hatóságok kötelesek a pénzforgalmi intézménynek a pénzforgalmi szolgáltatásokon, valamint a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett tevékenységeken kívüli egyéb üzleti tevékenységeit is felügyelni.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok által az e címnek való folyamatos megfelelés ellenőrzése érdekében folytatott vizsgálatok arányosak és megfelelőek legyenek, valamint igazodjanak azokhoz a kockázatokhoz, amelyeknek a pénzforgalmi intézmény ki van téve.

Az e címnek való megfelelés ellenőrzése érdekében az illetékes hatóságok különösen az alábbi lépések megtételére jogosultak:

(2)   A 16. cikk és a nemzeti büntetőjogi rendelkezések sérelme nélkül a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy illetékes hatóságaik az ezen irányelvet átültető rendelkezéseket megsértő pénzforgalmi intézmények és az e pénzforgalmi intézmények üzleti tevékenységét ténylegesen ellenőrző személyek tekintetében olyan szankciókat szabhatnak ki vagy olyan intézkedéseket tehetnek, amelyek célja kifejezetten a feltárt jogsértések és azok okainak megszüntetése.

(3)   Az 5. cikkben, a 6. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 7. cikkben, és a 8. cikkben foglalt követelményektől eltérve a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok – a pénzforgalmi intézmények pénzforgalmi szolgáltatásaihoz való elegendő tőke biztosítása érdekében – jogosultak legyenek az e cikk (1) bekezdésében említett lépések megtételére, különösen ha a nem pénzforgalmi vagy nem elektronikuspénz-szolgáltatási tevékenységek hátrányosan befolyásolják vagy feltehetően hátrányosan befolyásolhatják a pénzforgalmi intézmény pénzügyi stabilitását.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy – a tagállami büntetőjog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül – minden olyan személy, aki az illetékes hatóságoknak dolgozik vagy dolgozott, valamint az illetékes hatóságok nevében eljáró minden szakértő szakmai titoktartásra legyen kötelezve.

(2)   Az egyéni és üzleti jogok védelmének biztosítása érdekében a 28. cikkel összhangban kicserélt információk tekintetében mind az információt megosztó hatóságot, mind a címzett hatóságot szakmai titoktartási kötelezettség terheli.

(3)   A tagállamok e cikk rendelkezéseit a 2013/36/EU irányelv 53–61. cikkének értelemszerű figyelembevételével alkalmazhatják.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok által a pénzforgalmi intézményeket illetően az ezen irányelvvel összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján hozott határozatok megtámadhatók legyenek bíróság előtt.

(2)   Az (1) bekezdés a cselekvés elmulasztására is alkalmazandó.

(1)   A különböző tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük egymással, valamint adott esetben az EKB-val, a tagállamok nemzeti központi bankjaival, az EBH-val és a pénzforgalmi szolgáltatókra alkalmazandó uniós vagy nemzeti jog értelmében kijelölt más releváns illetékes hatóságokkal.

(2)   A tagállamoknak lehetővé kell tenniük az információcserét a saját illetékes hatóságaik és a következők között:

(1)   Amennyiben egy tagállam valamely illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy valamely ügyben a 28., 30., 31., 32. vagy 33. cikk szerinti határokon átnyúló együttműködés egy másik tagállam illetékes hatóságaival nem felel meg az említett rendelkezéseknek, az EBH-hoz utalhatja az ügyet, és az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban segítséget kérhet tőle.

(2)   Az EBH, amennyiben az (1) bekezdés szerint segítséget kérnek tőle, az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján indokolatlan késedelem nélkül határozatot hoz. Az említett rendelet 19. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban az EBH saját kezdeményezésére is segítheti az illetékes hatóságokat a megállapodás elérésében. Az érintett illetékes hatóságoknak az említett rendelet 19. cikke szerinti határozat meghozataláig a saját döntésüket el kell halasztaniuk.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden olyan pénzforgalmi intézménynek, amely a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján első alkalommal kíván pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatást nyújtani a székhelye szerinti tagállamától eltérő tagállamban, ideértve a harmadik tagállamokban létesített szervezet útján történő szolgáltatásnyújtást is, közölnie kell az alábbiakat a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságaival:

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézmény, amennyiben a pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatások működtetési feladatait a fogadó tagállamban működő más szervezeteknek kívánja kiszervezni, erről haladéktalanul tájékoztassa a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(1a)     A Bizottság külön internetes honlapot hoz létre, amely egy helyen tartalmazza az összes információt arról, hogy a pénzforgalmi intézmények hogyan vetethetik nyilvántartásba magukat az egyes tagállamokban.

(2)    A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak az (1) bekezdésben említett valamennyi információt azok kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül továbbítania kell a fogadó tagállam illetékes hatóságainak. Amennyiben a szolgáltatásokat harmadik tagállamon keresztül nyújtják, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők részére történő szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamot kell értesíteni.

A fogadó tagállam illetékes hatóságai a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által küldött információk kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül kötelesek az említett információkat megvizsgálni és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére bocsátani azokat az információkat, amelyek a szóban forgó pénzforgalmi intézmény által a letelepedési jog, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadsága gyakorlása keretében nyújtani kívánt pénzforgalmi vagy elektronikuspénz-szolgáltatások szempontjából relevánsak. A fogadó tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatniuk kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait, ha egy pénzforgalmi közvetítő vagy forgalmazó szándékolt működésével vagy egy fióktelep szándékolt létesítésével összefüggésben felmerül az (EU) 2015/849 irányelv meghatározása szerinti pénzmosás, illetve terrorizmusfinanszírozás gyanúja. Ezt megelőzően a fogadó tagállam illetékes hatósága felveszi a kapcsolatot az (EU) 2015/849 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében említett érintett illetékes hatóságokkal annak megállapítása érdekében, hogy a gyanú fennáll-e.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai nem értenek egyet a fogadó tagállam illetékes hatóságai által elvégzett vizsgálat eredményeivel, tájékoztatniuk kell ez utóbbiakat az ellenvéleményük okairól.

Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságaitól kapott információk fényében a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a vizsgálat során kedvezőtlen eredményre jutnak, meg kell tagadniuk a pénzforgalmi közvetítő, a fióktelep vagy a forgalmazó nyilvántartásba vételét, illetve vissza kell vonniuk nyilvántartásba vételüket, ha a nyilvántartásba vétel már megtörtént.

(3)    A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak az (1) bekezdés szerinti valamennyi információ kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül tájékoztatniuk kell a döntésükről a fogadó tagállam illetékes hatóságait és a pénzforgalmi intézményt.

A pénzforgalmi közvetítő, a forgalmazó, illetve a fióktelep, amint a 17. cikkben említettek szerint nyilvántartásba vették, megkezdheti tevékenységét az érintett fogadó tagállamban.

A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézmény értesítse a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait a pénzforgalmi intézmény nevében az érintett fogadó tagállamban működő pénzforgalmi közvetítőn, forgalmazón vagy fióktelepen keresztül végzett tevékenységek kezdő időpontjáról. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak erről tájékoztatniuk kell a fogadó tagállam illetékes hatóságait.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi intézmény indokolatlan késedelem nélkül tájékoztassa a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait az (1) bekezdéssel összhangban közölt információkkal kapcsolatos minden lényeges változásról, beleértve a pénzforgalmi intézményt fogadó tagállamban működő további pénzforgalmi közvetítőket, forgalmazókat, fióktelepeket vagy kiszervezett tevékenységeket végző szervezeteket is. A (2) és (3) bekezdésében előírt eljárásokat alkalmazni kell.

(5)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai közötti, e cikk szerinti együttműködés és információcsere keretének meghatározására. Az említett szabályozástechnikai standardtervezetekben részletesen meg kell határozni a határon átnyúló tevékenységet folytató pénzforgalmi intézmények értesítését érintő együttműködés módszerét, eszközeit és sajátosságait, valamint különösen a benyújtandó információk körét és kezelését, beleértve a következetes és hatékony értesítési eljárást biztosító közös terminológiát és egységes értesítési nyomtatványokat.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban elfogadja.

(1)   A pénzforgalmi intézmény egy másik tagállam területén található pénzforgalmi közvetítője, forgalmazója vagy fióktelepe tekintetében az e címben előírt ellenőrzések elvégzése és a szükséges lépések megtétele során a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai együttműködnek a fogadó tagállam illetékes hatóságaival, többek között azáltal, hogy tájékoztatják a fogadó tagállam illetékes hatóságait arról, hogy az adott fogadó tagállam területén hol szándékoznak helyszíni ellenőrzést végezni.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai át is ruházhatják a fogadó tagállam illetékes hatóságaira az adott pénzforgalmi intézménynél folytatandó helyszíni vizsgálat végrehajtásának feladatát.

(2)   A fogadó tagállamok illetékes hatóságai előírhatják, hogy minden pénzforgalmi intézmény, amelynek az adott fogadó tagállam területén pénzforgalmi közvetítője, forgalmazója vagy fióktelepe van, rendszeresen adatszolgáltatást teljesítsen a fogadó tagállamban folytatott tevékenységeiről.

Ezekre a jelentésekre tájékoztatási vagy statisztikai célból, valamint – amennyiben a pénzforgalmi közvetítők, forgalmazók vagy fióktelepek pénzforgalmi szolgáltatásokat vagy elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtanak – a(z) XXX rendelet [PSR] II. és III. címének való megfelelés figyelemmel kísérése érdekében van szükség. Az említett pénzforgalmi közvetítőkre, forgalmazókra vagy fióktelepekre legalább a 26. cikkben említettekkel egyenértékű szakmai titoktartási követelmények alkalmazandók.

A fogadó tagállam illetékes hatóságai eseti tájékoztatást kérhetnek a pénzforgalmi intézményektől, amennyiben ezek a hatóságok bizonyítékkal rendelkeznek arról, hogy az intézmények nem tartják be az e címben vagy a(z) XXX rendelet [PSR] II. és III. címében előírtakat.

(3)   A székhely szerinti és a fogadó tagállam illetékes hatóságai egymás tudomására hozzák az alapvető fontosságú vagy releváns információkat, különösen valamely pénzforgalmi közvetítő, forgalmazó, illetve fióktelep jogsértése vagy feltételezett jogsértése esetén, abban az esetben is, ha az ilyen típusú jogsértés a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása keretében történt. Az illetékes hatóságoknak kérésre valamennyi releváns információt közölniük kell, az alapvető fontosságú információkat pedig saját kezdeményezésre kell közölniük, beleértve a 13. cikk (3) bekezdése szerinti feltételeknek a pénzforgalmi intézmény általi betartására vonatkozó információkat.

(4)   A tagállamok megkövetelhetik a pénzforgalmi közvetítő révén a területükön működő, a központi ügyintézésük helyével más tagállamban rendelkező pénzforgalmi intézményektől, hogy a területükön jelöljenek ki központi kapcsolattartó pontot annak érdekében, hogy biztosítsák a(z) XXX rendelet [PSR] II. és III. címében előírtak szerinti megfelelő kommunikációt és adatszolgáltatást, és könnyítsék meg a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam illetékes hatóságai általi felügyeletet, többek között azzal, hogy kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátják a kért dokumentumokat és információkat. Ha egy tagállam úgy dönt, hogy ilyen követelményt ír elő, minden pénzforgalmi intézmény csak egy központi kapcsolattartó pontot jelöl ki az adott tagállamban.

(5)   Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben megállapítja azokat a kritériumokat, amelyek alapján az arányosság elvének megfelelően meghatározható, hogy mely körülmények esetén indokolt a (4) bekezdésben említett központi kapcsolattartó pont kijelölése, és annak milyen feladatokat kell ellátnia.

A szabályozástechnikai standardtervezeteknek különösen az alábbiakat kell figyelembe venniük:

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az EBH [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-jéig/-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban elfogadja.

(1)   Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy a területén pénzforgalmi közvetítővel, forgalmazóval vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi intézmény nem teljesíti az e címben vagy a(z) XXX rendelet [PSR] II. és III. címében előírtakat, az érintett illetékes hatóságnak erről indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatnia kell a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát.

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának az első albekezdés szerint kapott információk kiértékelését követően indokolatlan késedelem nélkül meg kell tennie minden megfelelő intézkedést annak biztosítására, hogy a kérdéses pénzforgalmi intézmény megszüntesse a jogellenes állapotot. Ezekről az intézkedésekről a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának haladéktalanul értesítenie kell a fogadó tagállam és minden más érintett tagállam illetékes hatóságát.

(2)   Sürgős esetben, amennyiben súlyos veszély fenyegeti a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők kollektív érdekeit a fogadó tagállamban, és ezt azonnal kezelni kell, a fogadó tagállam illetékes hatóságai jogosultak óvintézkedéseket hozni az illetékes hatóságok közötti, határokon átnyúló együttműködéssel párhuzamosan, amíg a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a 31. cikk szerint meg nem hozzák a szükséges intézkedéseket.

(3)   A (2) bekezdésben említett óvintézkedéseknek megfelelőeknek és a céllal, azaz a fogadó tagállamokban a pénzforgalmi szolgáltatásokat igénybe vevők kollektív érdekeit fenyegető súlyos veszély elleni védelemmel arányosaknak kell lenniük. Az óvintézkedések nem járhatnak azzal, hogy a pénzforgalmi intézmény pénzforgalmi szolgáltatásait a fogadó tagállamban igénybe vevők előnyben részesülnek a szolgáltatásokat más tagállamban igénybe vevőkkel szemben.

Az óvintézkedéseknek ideigleneseknek kell lenniük, és alkalmazásukat be kell szüntetni azt követően, hogy a súlyos veszélyeket – többek között a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak segítségével, illetve velük vagy a 29. cikk (1) bekezdése szerint az EBH-val együttműködésben – kezelték.

(4)   Amennyiben a válsághelyzet lehetővé teszi, a fogadó tagállam illetékes hatóságai előzetesen és mindenképpen indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatják a székhely szerinti tagállam, illetve az egyéb esetleges érintett tagállamok illetékes hatóságait, a Bizottságot és az EBH-t, a (2) bekezdés szerint hozott óvintézkedésekről és azok indokairól.

(1)   A 25., 30., 31., illetve 32. cikk alapján az illetékes hatóságok által meghozott, szankciót vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vagy a letelepedés szabadságára vonatkozó korlátozásokat alkalmazó minden intézkedést megfelelően meg kell indokolni, és közölni kell az érintett pénzforgalmi intézménnyel.

(2)   A 30., 29. és 32. cikk nem érinti az illetékes hatóságoknak az (EU) 2015/849 irányelv és az (EU) 2015/847 rendelet alapján, különösen az (EU) 2015/849 irányelv 47. cikkének (1) bekezdése és az (EU) 2015/847 rendelet 22. cikkének (1) bekezdése alapján az említett irányelv és rendelet előírásainak való megfelelés felügyeletére, illetve monitoringjára vonatkozóan fennálló kötelezettségét.

(1)   Az I. melléklet 1–5. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatásokat, illetve elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó természetes vagy jogi személyek esetében a tagállamok teljesen vagy részben eltekinthetnek az I. fejezet 1., 2. és 3. szakaszában meghatározott eljárás és feltételek alkalmazásától – a 17., 18., 24., 26., 27. és 28. cikkben meghatározottak kivételével –, vagy engedélyezhetik az illetékes hatóságaik számára, hogy ezek alkalmazásától teljesen vagy részben eltekintsenek, amennyiben:

Az albekezdés a) pontjának alkalmazásában a határérték túllépését a fizetési műveleteknek a vonatkozó üzleti tervben szereplő tervezett teljes összege alapján kell értékelni, kivéve, ha az illetékes hatóságok előírták a terv kiigazítását.

Amennyiben az elektronikuspénz-szolgáltatásokat nyújtó pénzforgalmi intézmény pénzforgalmi szolgáltatásokat is nyújt vagy a 10. cikkben említett tevékenységek bármelyikét is végzi, és a kintlevő elektronikus pénz mennyisége előre nem meghatározható, az illetékes hatóságok lehetővé teszik ezen pénzforgalmi intézmény számára, hogy az első albekezdés b) pontját olyan reprezentatív hányad alapján alkalmazhassa, amely hányad feltételezése szerint elektronikuspénz-szolgáltatás nyújtására kerül felhasználásra, feltéve, hogy ez a reprezentatív hányad múltbeli adatok alapján és az illetékes hatóságok számára kielégítő módon észszerűen megbecsülhető. Abban az esetben, ha egy pénzforgalmi intézmény még nem kellően hosszú ideje működik, ezt az előírást az intézmény üzleti terve által igazolt tervezett kintlevő elektronikus pénz alapján kell értékelni, figyelembe véve az illetékes hatóságok által a tervben kért esetleges kiigazításokat.

A tagállamok előírhatják továbbá, hogy a választható mentességek biztosítása olyan további előírások figyelembevételével történjen, amelyek a fogyasztónak az elektronikus pénz tárolására használt készpénz-helyettesítő fizetési eszközén vagy fizetési számláján tárolható legmagasabb összegre vonatkoznak.

Az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontja szerinti mentességben részesülő természetes vagy jogi személy csak az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjával összhangban nyújthat elektronikuspénz-szolgáltatásokhoz nem kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatásokat.

(2)   A tagállamok előírják, hogy az (1) bekezdésben említett eljárások és feltételek alkalmazása alól mentesülő természetes vagy jogi személyek kötelesek nyilvántartásba vetetni magukat a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál. A tagállamok a 3. cikk (3) bekezdésének a)–s) pontjában felsorolt elemek alapján meghatározzák a nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolandó dokumentációt.

(3)   A tagállamok előírják, hogy a (2) bekezdéssel összhangban nyilvántartásba vett természetes vagy jogi személynek abban a tagállamban kell a központi ügyintézésének helyét fenntartania vagy lakóhellyel rendelkeznie, amelyben az üzleti tevékenységét ténylegesen folytatja.

(4)   Az (1) bekezdésben említett eljárások és feltételek alkalmazása alól mentesülő személyeket pénzforgalmi intézménynek kell tekinteni. Az említett személyekre a 13. cikk (6) bekezdését, valamint a 30., 31. és 32. cikket nem lehet alkalmazni.

(5)   A tagállamok előírhatják, hogy a (2) bekezdéssel összhangban nyilvántartásba vett természetes vagy jogi személyek a 10. cikkben felsoroltak közül csak bizonyos tevékenységeket folytathatnak.

(6)   Az (1) bekezdésben említett eljárások és feltételek alkalmazása alól mentesülő személyek értesítik az illetékes hatóságokat a helyzetükben bekövetkezett, az említett bekezdésben meghatározott feltételek szempontjából lényeges változásról, és legalább évente, az illetékes hatóságok által meghatározott időpontban jelentést tesznek a következőkről:

(7)   A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az e cikk (1), (3) vagy (5) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek, az érintett személynek a 13. cikknek megfelelően 30 naptári napon belül engedélyért kelljen folyamodnia. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkezzenek az e cikkben előírtaknak való folyamatos megfelelés ellenőrzésére.

(8)   E cikk (1)–(6) bekezdésének alkalmazása nem érinti az (EU) 2015/849 irányelv vagy a pénzmosás, illetve a terrorizmusfinanszírozás elleni nemzeti jog előírásait.

(1)    A 3. cikktől eltérve, a kizárólag az I. melléklet 7. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személyek nem engedélykötelesek, de a tevékenységük megkezdése előtt nyilvántartásba kell vetetniük magukat a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál.

(2)   A nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolni kell a 3. cikk (3) bekezdésének a), b), e)–h), j), l), n), p) és q) pontjában említett információkat és dokumentumokat.

A 3. cikk (3) bekezdése e), f) és l) pontjában említett dokumentumok tekintetében a nyilvántartásba vételt kérő természetes vagy jogi személynek ismertetnie kell az általa bevezetett auditrendszert és azokat a szervezeti intézkedéseket, amelyekkel minden tőle elvárhatót megtesz azért, hogy garantálja a szolgáltatásait igénybe vevők érdekeinek védelmét, valamint az I. melléklet 7. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatás végzésének folyamatosságát és megbízhatóságát.

(3)   A 3. cikk (3) bekezdésének j) pontjában említett biztonsági ellenőrzési és kockázatcsökkentő intézkedéseknek be kell mutatniuk, hogy a nyilvántartásba vételt kérő természetes vagy jogi személy hogyan fogja biztosítani az (EU) 2022/2554 rendelet II. fejezetével összhangban levő magas szintű digitális működési rezilienciát, különösen a műszaki biztonság és az adatvédelem tekintetében, többek között azon szoftverek és IKT-rendszerek vonatkozásában, amelyeket a nyilvántartásba vételt kérő természetes vagy jogi személy vagy azok a vállalkozások használnak, amelyekhez az említett személy a tevékenységeit részben vagy egészben kiszervezi.

(4)   A tagállamok előírják, hogy az (1) bekezdésben említett személyek a nyilvántartásba vétel feltételeként rendelkezzenek olyan szakmai felelősségbiztosítással, amely kiterjed arra a területre, ahol a vállalkozás a szolgáltatásait nyújtja, vagy rendelkezzenek más hasonló, felelősségre vonatkozó garanciával, továbbá biztosítsák, hogy:

A b) és c) pontban meghatározott követelmények alternatívájaként az e cikk (1) bekezdésében említett jogi személyek dönthetnek úgy, hogy 50 000 EUR indulótőkével rendelkeznek, amelyet szakmai felelősségbiztosítással vagy hasonló garanciával kell helyettesíteni közvetlenül azután, hogy a jogi személyek pénzforgalmi intézményként megkezdték tevékenységüket.

(5)   Az I. fejezet 1. és 2. szakasza nem alkalmazandó az e cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokat nyújtó személyekre. Az I. fejezet 3. szakaszát az e cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokat nyújtó személyekre kell alkalmazni, a 25. cikk (3) bekezdésének kivételével.

▌

(6)   Az e cikk (1) bekezdésében említett személyeket pénzforgalmi intézménynek kell tekinteni.

(1)   A tagállamok mentesítik ezen irányelv alkalmazása alól azokat a természetes vagy jogi személyeket, akik vagy amelyek bármilyen vásárlástól függetlenül készpénzfelvételt tesznek lehetővé a kiskereskedelmi üzletekben, feltéve, hogy teljesülnek a következő feltételek:

(2)   Ez a cikk nem érinti az (EU) 2015/849 irányelvet vagy a pénzmosás/terrorizmusfinanszírozás elleni egyéb releváns uniós vagy nemzeti jogszabályokat.

(1)    A 3. cikktől eltérve, azoknak a természetes vagy jogi személyeknek, akik vagy amelyek az I. melléklet 1. pontjában említett készpénzfelvételi szolgáltatásokat nyújtanak, és nem vezetnek fizetési számlákat, továbbá nem nyújtanak az I. mellékletben említett egyéb pénzforgalmi szolgáltatásokat, nem kell engedélyért folyamodniuk, de a tevékenységük megkezdése előtt nyilvántartásba kell vetetniük magukat a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságánál.

(2)   Az (1) bekezdésben említett nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez csatolni kell a 3. cikk (3) bekezdésének a), b), e)–h), j), l), n), p) és q) pontjában említett információkat és dokumentumokat.

A 3. cikk (3) bekezdése e), f) és l) pontjában említett dokumentumok tekintetében a nyilvántartásba vételt kérő természetes vagy jogi személynek ismertetnie kell az általa bevezetett auditrendszert és azokat a szervezeti intézkedéseket, amelyekkel minden tőle elvárhatót megtesz azért, hogy garantálja a szolgáltatásait igénybe vevők érdekeinek védelmét, valamint az I. melléklet 1. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatás végzésének folyamatosságát és megbízhatóságát.

A 3. cikk (3) bekezdésének j) pontjában említett biztonsági ellenőrzési és kockázatcsökkentő intézkedéseknek be kell mutatniuk, hogy a nyilvántartásba vételt kérő természetes vagy jogi személy hogyan fogja biztosítani az (EU) 2022/2554 rendelet II. fejezetével összhangban levő magas szintű digitális működési rezilienciát, különösen a műszaki biztonság és az adatvédelem tekintetében, többek között azon szoftverek és IKT-rendszerek vonatkozásában, amelyeket a nyilvántartásba vételt kérő természetes vagy jogi személy vagy azok a vállalkozások használnak, amelyekhez az említett személy a tevékenységeit részben vagy egészben kiszervezi.

(3)   Az I. fejezet 1. és 2. szakasza nem alkalmazandó az e cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokat nyújtó személyekre. Az I. fejezet 3. szakaszát az e cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokat nyújtó személyekre kell alkalmazni, a 25. cikk (3) bekezdésének kivételével.

(4)   Az e cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokat nyújtó személyeket pénzforgalmi intézménynek kell tekinteni.

(4a)     Az e cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokat nyújtó természetes vagy jogi személyeknek meg kell felelniük a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló rendelet 7. cikkében a díjak és költségek átláthatóságára vonatkozóan meghatározott követelményeknek, és különösen biztosítaniuk kell, hogy az ilyen díjak és költségek már a szolgáltatás nyújtásának kezdeményezésekor fel legyenek tüntetve.

(1)    A tagállamok előírják, hogy azok a szolgáltatók, amelyek a(z) XXX rendelet [PSR] 2. cikke (2) bekezdése j) pontjának i. és ii. alpontjában említett valamelyik tevékenységet, vagy mindkét tevékenységet folytatják, és az ezen tevékenységgel vagy tevékenységekkel kapcsolatban az általuk teljesített fizetési műveletek összértéke a megelőző 12 hónapra vonatkozóan meghaladja az 1 millió EUR-t, értesítsék az illetékes hatóságokat a kínált szolgáltatásokról, és pontosan határozzák meg, hogy megítélésük szerint a(z) XXX rendelet [PSR] 2. cikke (2) bekezdése j) pontjának i. és ii. alpontjában említett mely kivétel alapján végzik a tevékenységet.

Az illetékes hatóságnak az említett értesítés alapján megfelelő indokolással ellátott határozatot kell hoznia a(z) XXX rendelet [PSR] 2. cikke (2) bekezdésének j) pontjában említett kritériumok alapján, amennyiben a tevékenység nem minősül zárt körű hálózat keretében végzett tevékenységnek, és erről tájékoztatnia kell a pénzforgalmi szolgáltatót.

(2)    A tagállamok előírják, hogy azok a szolgáltatók, amelyek a(z) XXX rendelet [PSR] 2. cikke (2) bekezdésének k) pontjában említett tevékenységet folytatnak, értesítsék az illetékes hatóságokat, valamint bocsássanak az illetékes hatóságok rendelkezésére egy éves ellenőri véleményt, amely igazolja, hogy a szóban forgó tevékenység megfelel a(z) XXX rendelet [PSR] 2. cikke (2) bekezdésének k) pontjában meghatározott értékhatároknak.

(3)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok tájékoztassák az EBH-t azokról a szolgáltatásokról, amelyekről az (1) bekezdés alapján értesítést kaptak, és jelezzék, hogy e tevékenységek végzése melyik kivétel alapján történik.

(4)   Azon tevékenység leírását, amelyekről az illetékes hatóságok a (2) vagy (3) bekezdés alapján értesítést kaptak, közzé kell tenni a 17. és a 18. cikkben említett nyilvántartásban.

(1)   A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)   A Bizottságnak a 40. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 40. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)   A 40. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam 3 hónappal meghosszabbodik.

(1)   A 6. cikk (3) bekezdésének és a 34. cikknek a sérelme nélkül, amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak hatályban és nem vezethetnek be az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket.

(2)   Az a tagállam, amely él a 6. cikk (3) bekezdésében vagy a 34. cikkben említett lehetőségek bármelyikével, erről és minden későbbi változásról tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság ezt az információt egy honlapon vagy más, könnyen elérhető módon nyilvánosságra hozza.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők kárára ne térjenek el az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésektől, kivéve, ha azok kifejezetten tartalmaznak ilyen lehetőséget. A pénzforgalmi szolgáltatók azonban kínálhatnak előnyösebb feltételeket a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők számára.

(1)   A Bizottság [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapjától számított 5 évvel]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament, a Tanács, az EKB, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára az irányelv alkalmazásáról és hatásairól és különösen az alábbiakról:

▌

A Bizottság az említett jelentéssel együtt adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

(2)   A Bizottság [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: a PSR hatálybalépésének napjától számított három évvel]-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az EKB-nak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak ezen irányelv hatályáról, különös tekintettel a fizetési rendszerekre, a fizetési modellekre és a technikai szolgáltatókra, beleértve a digitális pénztárcák feldolgozását vagy működtetését, amelyek nem tartoznak az ezen irányelv hatálya alá . A Bizottság az említett jelentéssel együtt adott esetben jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

(1)   A tagállamok lehetővé teszik az (EU) 2015/2366 irányelv 11. cikke alapján [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-ig engedélyezett pénzforgalmi intézmények számára, hogy továbbra is végezhessék azokat a pénzforgalmi szolgáltatásokat, amelyekre engedélyt kaptak, anélkül, hogy ezen irányelv 3. cikkével összhangban új engedélyért kellene folyamodniuk, vagy meg kellene felelniük az ezen irányelv II. címében meghatározott vagy említett egyéb rendelkezéseknek [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig.

A tagállamok nem írhatják elő az első albekezdésben említett pénzforgalmi intézmények számára, hogy az illetékes hatóságoknak bármilyen kiegészítő információt nyújtsanak be az olyan információn kívül, amely lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig értékeljék a következők bármelyikét:

Az első albekezdésben említett azon pénzforgalmi intézmények, amelyek az illetékes hatóságok általi ellenőrzést követően megfelelnek a II. cím előírásainak, ezen irányelv 13. cikke értelmében pénzforgalmi intézményként továbbra is engedélyt kapnak, és bejegyzik őket a 17. és 18. cikkben említett nyilvántartásokba. Amennyiben ezek a pénzforgalmi intézmények [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig nem felelnek meg a II. címben meghatározott előírásoknak, fel kell függeszteni azokat a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása alól mindaddig, amíg az érintett illetékes hatóság rendelkezésére nem bocsátják a II. címnek való megfelelést biztosító kiegészítő információkat, és az illetékes hatóság nem ellenőrzi ezen információk pontosságát, valamint megfelelően fel nem hatalmazza a pénzforgalmi szolgáltatót.

(2)   A tagállamok rendelkeznek az (1) bekezdésben említett pénzforgalmi intézmények automatikus engedélyezéséről és a 17. cikkben említett nyilvántartásba való bejegyzéséről, amennyiben az illetékes hatóságok bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy az említett pénzforgalmi intézmények már megfelelnek a 3. és 13. cikkben előírtaknak. Az illetékes hatóságok tájékoztatják az érintett pénzforgalmi intézményeket az engedélyezést gátló akadályokról, és indokolatlan késedelem nélkül megszüntetik az akadályokat.

(3)   A tagállamok lehetővé teszik, hogy azok a természetes vagy jogi személyek, akik [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-ig az (EU) 2015/2366 irányelv 32. cikke szerinti mentességben részesültek, és az említett irányelv I. mellékletében említett pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújtottak, az alábbi lehetőségek közül választhassanak:

Az első albekezdésben említett bármely olyan személyt, aki vagy amely [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-ig ezen irányelv alapján nem kapott engedélyt vagy mentességet, fel kell függeszteni a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása alól mindaddig, amíg az érintett illetékes hatóság rendelkezésére nem bocsátja a szükséges kiegészítő információkat, és az illetékes hatóság nem ellenőrzi ezen információk pontosságát, valamint megfelelően fel nem hatalmazza a pénzforgalmi szolgáltatót.

(4)   A tagállamok az (EU) 2015/2366 irányelv 32. cikke szerinti mentességben részesülő természetes és jogi személyek számára az ezen irányelv 34. cikke szerinti mentességet biztosíthatnak, és e személyeket bejegyezhetik az ezen irányelv 17. és 18. cikkében említett nyilvántartásba, amennyiben az illetékes hatóságok bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy az ezen irányelv 34. cikkében meghatározott követelmények teljesülnek. Az illetékes hatóságok tájékoztatják az érintett pénzforgalmi intézményeket. Amennyiben az illetékes hatóságok [az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig nem hozzák meg a határozatot, a pénzforgalmi intézmények a határozat meghozataláig továbbra is nyújthatják és teljesíthetik azokat a pénzforgalmi szolgáltatásokat, amelyekre engedélyt kaptak.

(1)   A tagállamok lehetővé teszik a 2009/110/EK irányelv 2. cikkének 1. pontjában meghatározott azon elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára, amelyek [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal] előtt a 2009/110/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabályokkal összhangban elektronikuspénz-kibocsátó intézményként kezdték meg működésüket abban a tagállamban, amelyben a 2009/110/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabályokkal összhangban a központi ügyintézésük helye található, hogy a tevékenységüket az adott tagállamban vagy egy másik tagállamban anélkül folytathassák, hogy ezen irányelv 3. cikkével összhangban új engedélyért kellene folyamodniuk, vagy meg kellene felelniük az ezen irányelv II. címében megállapított vagy említett egyéb rendelkezéseknek [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal] -ig.

(2)   A tagállamok nem írhatják elő az (1) bekezdésben említett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára, hogy az illetékes hatóságoknak más információt nyújtsanak be, mint amely lehetővé teszi az illetékes hatóságoknak, hogy [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig értékeljék az adott elektronikuspénz-kibocsátó intézmények ezen irányelv előírásainak való megfelelését. Amennyiben az értékelés azt tárja fel, hogy az említett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nem felelnek meg az említett követelményeknek, az illetékes hatóságok döntenek a megfelelés biztosítását lehetővé tevő intézkedésekről vagy az engedély visszavonásáról.

Az első albekezdésben említett azon elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, amelyek az illetékes hatóságok általi ellenőrzést követően megfelelnek a II. cím előírásainak, ezen irányelv 13. cikke értelmében pénzforgalmi intézményként kapnak engedélyt, és bejegyzik őket a 17. és 18. cikkben említett nyilvántartásokba. Amennyiben ezek az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig nem felelnek meg a II. címben meghatározott követelményeknek, fel kell függeszteni azokat az elektronikuspénz-szolgáltatások nyújtása alól mindaddig, amíg az érintett illetékes hatóság rendelkezésére nem bocsátják a szükséges kiegészítő információkat, és az illetékes hatóság nem ellenőrzi ezen információk pontosságát, valamint megfelelően fel nem hatalmazza az elektronikuspénz-kibocsátó intézményt.

(3)   A tagállamok lehetővé teszik az (1) bekezdésben említett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények pénzforgalmi intézménykénti automatikus engedélyezését és a 17. cikkben említett nyilvántartásba való bejegyzését, amennyiben az illetékes hatóságok bizonyítékkal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy az érintett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények megfelelnek ezen irányelv előírásainak. Az illetékes hatóságok tájékoztatják az érintett elektronikuspénz-kibocsátó intézményeket az engedélyezést gátló akadályokról, és indokolatlan késedelem nélkül megszüntetik az akadályokat.

(4)   A tagállamok lehetővé teszik azon jogi személyek számára, amelyek [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal] előtt a 2009/110/EK irányelv 9. cikkét átültető nemzeti jogszabályokkal összhangban kezdték meg tevékenységüket, hogy az érintett tagállamban az említett irányelv szerint [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig folytathassák tevékenységüket anélkül, hogy ezen irányelv 3. cikke alapján új engedélyért kellene folyamodniuk, vagy meg kellene felelniük az ezen irányelv II. címében megállapított vagy említett egyéb rendelkezéseknek. Amennyiben az illetékes hatóságok [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 24 hónappal]-ig nem hozzák meg a határozatot, az említett jogi személyek továbbra is biztosíthatják és nyújthatják azokat elektronikuspénz-szolgáltatásokat és pénzforgalmi szolgáltatásokat, amelyekre engedélyt kaptak.

(1)   A tagállamok legkésőbb [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

(2)   E rendelkezések [Kiadóhivatal: Kérjük, illessze be a dátumot: az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított 18 hónappal]-tól/-től alkalmazandók.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.