EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2023.12.6.

COM(2023) 930 final

2023/0441(CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló (EU) 2015/637 irányelv és az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról szóló (EU) 2019/997 irányelv módosításáról

{SEC(2023) 930 final} - {SWD(2023) 940 final} - {SWD(2023) 941 final} - {SWD(2023) 942 final}

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

•A javaslat indokai és céljai

Azok az uniós polgárok, akik olyan harmadik országba utaznak vagy olyan harmadik országban élnek, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállamot nem képviseli nagykövetség vagy konzulátus, ugyanolyan feltételek mellett jogosultak bármely más tagállam diplomáciai és konzuli hatóságainak védelmére, mint az adott tagállam állampolgárai. Ezt az uniós polgársághoz fűződő jogot, amelyet a Maastrichti Szerződés hozott létre, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 23. cikke, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 46. cikke tartalmazza.

Ez a jog az uniós polgárság külső dimenziója, az egyik gyakorlati előnye annak, ha valaki uniós polgár, és az európai szolidaritás kézzelfogható példája. Védi azokat az uniós polgárokat, akik segítségre szorulnak – például baleset, súlyos betegség, bűncselekmény vagy úti okmányok elvesztése miatt – egy olyan harmadik országban, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállamuk nem rendelkezik képviselttel.

A Bizottság a 2021. évi munkaprogramjában 4 bejelentette a konzuli védelemre vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatát annak érdekében, hogy javítsa az Unió és a tagállamok felkészültségét és kapacitását az uniós polgárok válság idején történő védelmére és támogatására. Ez a felülvizsgálat megerősítené az EU támogató szerepét, és a lehető legjobban hasznosítaná az Unió küldöttségeinek egyedülálló hálózatát.

Emellett az Európa jövőjéről szóló konferencia nyomonkövetési intézkedéseiről szóló közleményében a Bizottság elkötelezte magát olyan új cselekvési területek fontolóra vétele mellett, mint például „[a]z európai polgárság fogalmának kézzelfoghatóbbá tétele a polgárok számára, többek között az ahhoz kapcsolódó jogok megerősítése, valamint az európai polgársággal kapcsolatos megbízható és könnyen hozzáférhető információk nyújtása révén” 5 .

A Tanács 2022 márciusában elfogadta az „A biztonság és a védelem területére vonatkozó stratégiai iránytű – Egy, a polgárait, az értékeit és az érdekeit megvédő Európai Unióért, amely hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság megvalósításához” című dokumentumot 6 , amelyben bejelentette, hogy felül fogja vizsgálni és meg fogja erősíteni az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) „válságelhárítási mechanizmusait, a konzuli segítségnyújtást és helyszíni biztonságunkat is annak érdekében, hogy jobban tudjuk támogatni a tagállamokat a külföldön lévő állampolgáraik megvédésére és menekítésére irányuló erőfeszítéseik során, valamint hogy támogatni tudjuk az Unió küldöttségeit, amikor személyzetet kell evakuálniuk” 7 .

Amint azt az (EU) 2015/637 tanácsi irányelv végrehajtásáról és alkalmazásáról szóló, 2022. szeptember 2-i bizottsági jelentés 8 megállapította, a konzuli védelem iránti kérelmekhez vezető válságok gyakorisága és nagyságrendje növekszik. A (példátlan nagyságrendű és összetettségű) Covid19-világjárvány, az afganisztáni válság, Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja, a szudáni konfliktus, az Izraelből és Gázából történő hazaszállítások és más hasonló válsághelyzetek lehetővé tették a hiányosságok azonosítását és annak átgondolását, hogy miként lehetne megerősíteni az uniós polgárok konzuli védelemhez való jogát.

A fentiekre tekintettel a Bizottság az (EU) 2015/637 irányelv módosítását javasolja az uniós polgárok konzuli védelmének megkönnyítéséhez szükséges koordinációs és együttműködési intézkedések javítása és megerősítése érdekében.

A konzuli hatóságok és a polgárok jogbiztonságának javítása érdekében a Bizottság annak tisztázását javasolja, hogy egy uniós polgár mikor tekintendő „képviselettel nem rendelkezőnek”, és így jogosultnak arra, hogy konzuli védelmet kapjon más tagállamok konzuli hatóságaitól. Az (EU) 2015/637 irányelv módosításainak biztosítaniuk kell a konzuli hatóságok közötti, az Unió küldöttségei által támogatott együttműködés egyszerűsítését.

Annak érdekében, hogy a lehető legjobban ki lehessen használni az Unió küldöttségeinek hálózatát, különösen azokban a harmadik országokban, ahol kevés tagállam van jelen, a Bizottság úgy véli, hogy tisztázni kell feladataikat, és meg kell erősíteni támogató szerepüket, különösen a válsághelyzetekre való felkészültség és reagálás területén. Ezen a területen a javaslat előírja, hogy valamennyi harmadik ország számára úgynevezett közös konzuli vészhelyzeti terveket (más néven „a válsághelyzetekre való közös uniós konzuli felkészültségi kereteket”) kell kidolgozni annak érdekében, hogy megkönnyítsék az esetleges jövőbeli konzuli válsághelyzetekre való reagálást. Emellett a javaslat jogalapot biztosít az úgynevezett közös konzuli csoportok – azaz a tagállamok és az uniós intézmények konzuli szakértőiből álló önkéntes multidiszciplináris csoportok – esetleges kirendeléséhez annak érdekében, hogy válság idején támogassák a tagállamok helyi konzuli szolgálatait 9 .

A Bizottság javasolja továbbá a tagállamok és az uniós intézmények közötti információáramlás, valamint az uniós polgároknak nyújtott tájékoztatás javítását annak érdekében, hogy az utazással kapcsolatban megalapozottabb döntéseket hozhassanak.

Végezetül a Bizottság javasolja a konzuli védelem nyújtásából eredő költségek megtérítésére vonatkozó rendelkezések egyszerűsítését. A hosszadalmas bürokratikus eljárások elkerülése érdekében a jövőben a tagállamoknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy közvetlenül az érintett polgártól igényeljék a megtérítést. Emellett az Unió küldöttségeinek is jogosultnak kell lenniük pénzügyi megtérítésre, ha a képviselettel nem rendelkező polgároknak nyújtott konzuli védelmet támogatják. Ezeket az új pénzügyi eljárásokat az (EU) 2019/997 irányelv 10 keretében is alkalmazni kell, amely megállapítja az azon feltételekre és eljárásra vonatkozó szabályokat, amelyek mellett a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező polgárok uniós ideiglenes úti okmányt szerezhetnek be, és meghatározza ezen okmányok egységes formátumát.

Az uniós polgárok külföldi konzuli védelmének az Unió szolidaritásának és az e területen folytatott együttműködésnek a megerősítése révén történő javítása biztosítja, hogy az uniós polgárok továbbra is a legszigorúbb normáknak megfelelően élvezhessék ezt az alapvető jogot, különösen válság idején.

•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

Ez a javaslat biztosítja továbbá az összhangot a 2010/427/EU tanácsi határozattal 11 , amely meghatározza az Unió küldöttségeinek megbízatását. Az említett határozat 5. cikkének (10) bekezdése értelmében az Unió küldöttségei – az Európai Unióról szóló szerződés 35. cikkének harmadik albekezdésével összhangban eljárva, a tagállamok kérésére – segítik a tagállamokat diplomáciai kapcsolataik vonatkozásában és azon feladatuk ellátásában, hogy forrássemleges alapon konzuli védelmet nyújtsanak az uniós polgárok számára harmadik országokban.

Az (EU) 2015/637 irányelv hivatkozásokat tartalmaz az uniós polgári védelmi mechanizmusra (UCPM) 12 , amelyet a konzuli segítségnyújtási erőfeszítések polgári védelmi támogatására használnak. A javaslat biztosítja az (EU) 2015/637 irányelv és az UCPM-re vonatkozó szabályok közötti teljes összhangot, többek között a Covid19-világjárvány és a 2021-es afganisztáni konzuli vészhelyzet során szerzett tapasztalatok fényében.

•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•Jogalap

A javasolt irányelv módosítaná az (EU) 2015/637 irányelvet. Így jogalapja megegyezik az említett irányelv jogalapjával, ami az EUMSZ 23. cikke. Az említett rendelkezés második bekezdése értelmében a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmének megkönnyítéséhez szükséges koordinációs és együttműködési intézkedéseket megállapító irányelveket fogadhat el. Ez a rendelkezés valamennyi tagállamra alkalmazandó.

E javaslat módosításainak célja az (EU) 2015/637 irányelvben előírt, a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmének elősegítéséhez szükséges intézkedések javítása.

•Szubszidiaritás

•Arányosság

•A jogi aktus típusának megválasztása

Az EUMSZ 23. cikkének második bekezdésével összhangban a javasolt eszköz irányelv.

3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk

•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

A Bizottság elkészítette az uniós polgársággal és a demokráciával kapcsolatos számos kérdést felölelő 485. sz. Eurobarométer gyorsfelmérést az uniós polgárságról és a demokráciáról 17 , amely során 2020 februárjában/márciusában a tagállamokban gyűjtöttek adatokat. A felmérés többek között azt vizsgálta, hogy az uniós polgárok hogyan értelmezik az uniós polgárság által biztosított jogokat, beleértve a konzuli védelmet. 2023-ban hasonló felmérésre került sor 18 .

2020. július 9. és 2020. október 1. között nyilvános konzultációra került sor az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentésről 19 , amely a konzuli védelemmel kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. A jelentés ismertette azokat a példa nélküli hazaszállítási erőfeszítéseket, amelyek során a tagállamoknak a Bizottság szolgálatai és az EKSZ támogatásával 2020. február és május között sikerült hazaszállítaniuk több mint félmillió uniós polgárt, akiket a Covid19-cel kapcsolatos utazási korlátozások által világszerte érintett. A jelentés úgy becsülte, hogy 2020-ban az uniós polgárok 76 %-a ismerte azon jogát, hogy segítséget kérhet más tagállamoktól, amennyiben sajátja nem rendelkezik nagykövetséggel vagy konzulátussal egy harmadik országban.

A Bizottság továbbá a konzultációs folyamat részeként kapott nyilvános visszajelzéseket használta fel a hatásvizsgálat elemzésének elkészítéséhez.

•Hatásvizsgálat

Amint azt a hatásvizsgálat 21 felvázolja, e kezdeményezés általános célja az uniós polgárok azon joga gyakorlásának javítása, hogy bármely tagállam diplomáciai és konzuli hatóságainak védelmét élvezhetik olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételek szerint, mint az említett tagállam állampolgárai.

Ez a következő konkrét célkitűzéseken keresztül valósulna meg: i. az uniós polgárok jogbiztonságának fokozása a konzuli védelemhez való jog hatálya tekintetében; ii. egyértelmű szerepek, koordinációs és együttműködési mechanizmusok biztosítása a tagállamok és az Unió küldöttségei között, válság idején is; iii. (a képviselettel nem rendelkező) uniós polgárok tájékoztatásának és a velük folytatott kommunikációnak a javítása; valamint iv. a pénzügyi megtérítési eljárások hatékonyságának és alkalmazásának fokozása.

A hatásvizsgálat az egyes konkrét célkitűzésekre vonatkozóan több szakpolitikai alternatívát vizsgált meg, a problémák kezelésére irányuló lehetséges intézkedésekkel együtt.

Az első célkitűzés keretében vizsgált alternatívák célja annak biztosítása, hogy a „képviselettel nem rendelkező polgár” fogalommeghatározását pontosítsák és javítsák annak elkerülése érdekében, hogy a helyzetnek a tagállamok vagy az Unió küldöttségei általi téves értelmezése vagy értékelése alapján ne segítsék a képviselettel nem rendelkező polgárokat. Az 1. a) szakpolitikai alternatíva puha intézkedéseket, míg az 1. b) szakpolitikai alternatíva jogszabályi változtatásokat tartalmaz az (EU) 2015/637 irányelv fogalommeghatározásának és személyi hatályának pontosítása érdekében. Az 1. c) szakpolitikai alternatíva egy új „képviselet nélküliségre vonatkozó vélelem” bevezetését foglalja magában.

A második konkrét célkitűzés keretében a hatásvizsgálat megvizsgálta azokat az alternatívákat, amelyek azokkal a fő koncepciókkal és folyamatokkal kapcsolatos problémákat kezelik, amelyeken keresztül a tagállamok és az uniós küldöttségek együttműködnek annak érdekében, hogy konzuli segítséget nyújtsanak a képviselettel nem rendelkező polgároknak. A helyi konzuli együttműködési hálózatok tekintetében a 2. a) szakpolitikai alternatíva puha intézkedéseket tartalmaz a különböző felelősségi körök jobb strukturálására az ilyen hálózatokon belül. A 2. b) szakpolitikai alternatíva azt javasolja, hogy a helyi együttműködési ülések elnöki tisztét az Unió küldöttségeire ruházzák. A 2. c) szakpolitikai alternatíva jogszabálymódosításokat tartalmaz, amelyek meghatározzák a különböző érintett szereplők egyértelmű feladatainak a közös konzuli vészhelyzeti tervekben való kijelölését, valamint a „vezető állam” koncepciójának felülvizsgálatát. Javasolja továbbá, hogy ezeket a terveket és az úgynevezett közös konzuli csoportokat foglalják bele az (EU) 2015/637 irányelvbe. A 2. d) szakpolitikai alternatíva olyan jogszabálymódosításokból áll, amelyek egyértelművé teszik az Unió küldöttségeinek támogató szerepét, különösen azáltal, hogy összhangba hozzák azt az EKSZ-határozattal. A 2. e) alternatíva jogszabálymódosításokból áll, amelyek olyan új hatásköröket ruháznak az Unió küldöttségeire, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy közvetlen konzuli védelmet nyújtsanak a képviselettel nem rendelkező polgárok számára azok kérésére olyan harmadik országokban, ahol nincs képviseletük.

A harmadik konkrét célkitűzés megvalósítására irányuló alternatívák a polgárokkal való kommunikációval kapcsolatos problémák fő kiváltó okaival foglalkoznak: i. a tagállamok és az Unió által nyújtott tájékoztatással kapcsolatos problémák, valamint ii. a külföldre utazó vagy ott tartózkodó polgárokra vonatkozó információk hiánya. Ami az első kérdést illeti, a 3. a) szakpolitikai alternatíva jogszabálymódosításokból áll, amelyek új tájékoztatási követelményeket tartalmaznak, míg a 3. b) szakpolitikai alternatíva egy uniós utazási tanácsadó portált hoz létre. Ami a második kérdést illeti, a 3. c) szakpolitikai alternatíva uniós szintű kommunikációs kampányt javasol, a 3. d) szakpolitikai alternatíva pedig arra kötelezné a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az uniós polgárok számára, hogy külföldi utazásaikat vagy tartózkodásukat bejelentsék/regisztrálják.

Végezetül a negyedik egyedi célkitűzés szerinti alternatívák célja a pénzügyi megtérítési eljárások egyszerűsítése és eredményesebbé tétele annak érdekében, hogy az uniós polgárok és a tagállamok fokozottan alkalmazzák azokat és a folyamatok felgyorsuljanak. A 4. a) szakpolitikai alternatíva a folyamat tisztázásából és a tagállamoknak szánt képzésből álló puha intézkedéseket tartalmaz, míg a 4. b) szakpolitikai alternatíva az eljárások javítását és az Unió küldöttségeire való kiterjesztését célzó jogszabálymódosításokból áll az EKSZ-határozatban előírt költségsemlegességi követelménynek való megfelelés biztosítása érdekében.

A hatásvizsgálatban felvázolt elemzés alapján az alternatívák előnyben részesített kombinációja a következő konkrét szakpolitikai alternatívákból tevődik össze: 1. b) az (EU) 2015/637 irányelvbeli fogalommeghatározás és személyi hatály pontosítása, 2. b) az Unió küldöttségeinek felruházása a helyi együttműködési ülések elnöki szerepével, 2. c) a közös konzuli vészhelyzeti tervekben egyértelmű feladatok kijelölése a különböző érintett szereplők részére, a „vezető állam” fogalmának felülvizsgálata, 2. d) az uniós küldöttségek támogató szerepének pontosítása, 3. a) tájékoztatás nyújtása, 3. d) az uniós polgárok külföldi utazásainak vagy tartózkodásának bejelentését/regisztrációját lehetővé tevő intézkedések előmozdítása, valamint 4. b) a pénzügyi eljárások javítása.

Az előnyben részesített alternatívák kombinációja jobban biztosítaná az uniós polgárok konzuli védelemhez való alapvető jogát, ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy az a segítséget nyújtó tagállam állampolgárait megilleti, és hatékonyabbá tenné azt. Ez az eljárások egyértelműsítésével és fokozott jogbiztonsággal érhető el a tagállamok és az Unió küldöttségei számára. Az egyéb előnyök közé tartozik az uniós polgárokkal folytatott kommunikáció javítása a megbízható információkhoz való könnyebb hozzáférés révén, valamint azáltal, hogy a külföldi utazásaikat és tartózkodásukat nagyobb mértékben regisztrálják. Az előnyben részesített intézkedések emellett a nemzeti közigazgatások számára kismértékű megtakarításokat és hatékonyságnövekedést is eredményeznek, valamint az uniós polgárok számára időmegtakarítást és a terhek csökkenését.

Az előnyben részesített alternatíva költségei nagyon korlátozottak, és azokat a tagállamok és az Unió, többek között az Unió küldöttségei viselik.

2023. július 6-án a Szabályozói Ellenőrzési Testület „fenntartásokat tartalmazó pozitív véleményt” adott ki az újból benyújtott hatásvizsgálat-tervezetről 22 .

•Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

•Alapjogok

Ez a javaslat az uniós polgárok diplomáciai és konzuli védelemhez való alapvető jogát hajtja végre, amelyet az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének c) pontja és 23. cikke, valamint a Charta 46. cikke biztosít.

Mivel megerősíti az Unió küldöttségeinek szerepét és működését a konzuli védelem támogatásában, ez a javaslat közvetlen és előnyös hatást gyakorol a Charta 41. cikkének alkalmazására, amely az uniós polgárok azon alapvető jogát tartalmazza, hogy ügyeiket az uniós intézmények és más uniós szervek tisztességes módon, átláthatóan és hatékonyan intézzék.

A javaslat emellett érinti a Chartának a magánélet tiszteletben tartásáról szóló 7. cikkét, és a személyes adatok védelméhez való jogról szóló 8. cikkét. A polgárok személyes adataik kezelése, beleértve a személyes adatok gyűjtését, felhasználását és az azokhoz való hozzáférést, érinti a Charta szerinti magánélethez való jogot, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot. Az ezen alapvető jogokba való beavatkozást igazolni kell 23 . A személyes adatok védelméhez való jogra, beleértve az adatbiztonságot is, a vonatkozó uniós szabályok 24  alkalmazandók. Az uniós adatvédelmi rendszertől való eltérést nem vetít előre a javaslat. A tagállamoknak világos szabályokat, feltételeket és biztosítékokat kell végrehajtaniuk az uniós adatvédelmi szabályoknak megfelelően.

Egy külön rendelkezés beillesztésével a javaslat biztosítaná a hatékony jogorvoslathoz való jogot is (a Charta 47. cikke).

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

5.EGYÉB ELEMEK

•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

Fontos a reális megközelítés alkalmazása a módosított (EU) 2015/637 irányelv végrehajtásának nyomon követésére, és hogy ne terheljék túl a nemzeti konzuli hatóságokat. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy évente nyújtsanak tájékoztatást számára néhány kulcsmutatóról.

Nyolc év elteltével a Bizottság elvégzi a javaslattal módosított (EU) 2015/637 irányelv értékelését, és jelentést tesz közzé a főbb megállapításokról.

•Magyarázó dokumentumok

Ezen irányelv megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében magyarázó dokumentumokra van szükség, megfelelési táblázatok formájában.

•A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

2023/0441 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS IRÁNYELVE

a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről szóló (EU) 2015/637 irányelv és az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról szóló (EU) 2019/997 irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 23. cikke második bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Parlament véleményére 27 ,

különleges jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)Az (EU) 2015/637 tanácsi irányelv 28  érvényre juttatja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 23. cikkének első bekezdésében foglalt és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 46. cikkében megismételt jogot azáltal, hogy megállapítja a képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmének elősegítéséhez szükséges együttműködési és koordinációs intézkedéseket.

(2)A konzuli védelem iránti kérelmekkel járó válságok gyakorisága és nagyságrendje növekszik. A Covid19-világjárvány, az afganisztáni válság, Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja, a szudáni konfliktus, az Izraelből és Gázából történő hazaszállítások és más hasonló válsághelyzetek szolgáltak alapul a hiányosságok azonosításához és annak átgondolásához, hogy miként lehetne jobban elősegíteni a konzuli védelemhez való jog gyakorlását. E tapasztalatok tanulságait levonva, valamint a polgárok és a konzuli hatóságok számára az eljárások egyszerűsítése érdekében tisztázni és egyszerűsíteni kell az (EU) 2015/637 irányelv szabályait és eljárásait annak érdekében, hogy javuljon a képviselettel nem rendelkező uniós polgároknak nyújtott konzuli védelem hatékonysága, különösen válsághelyzetekben. A lehető legjobban ki kell használni azokat a tagállami és uniós szintű forrásokat, amelyek a harmadik országokban akár helyi szinten, akár a fővárosban rendelkezésre állnak.

(3)Az (EU) 2015/637 irányelv a „képviselettel nem rendelkező polgárt” úgy határozza meg, mint minden olyan polgár, aki olyan tagállamnak az állampolgára, amely nem rendelkezik képviselettel valamely harmadik országban. Az említett irányelv alkalmazásában valamely tagállam akkor nem rendelkezik képviselettel egy harmadik országban, ha nem rendelkezik állandó jelleggel létrehozott nagykövetséggel vagy konzulátussal, illetve olyan nagykövetséggel, konzulátussal vagy tiszteletbeli konzullal, amelynek adott esetben ténylegesen módjában áll konzuli védelmet nyújtania. Tekintettel arra, hogy az (EU) 2015/637 irányelv nem tartalmaz részletesebb kritériumokat, a múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy nehéz lehet megállapítani, hogy a fenti kritérium teljesül-e. Ez azt eredményezheti, hogy a megkeresett konzuli hatóságok tévesen vélik úgy, hogy a polgárokat az állampolgárságuk szerinti tagállam képviseli, és így megtagadhatják tőlük a konzuli védelmet.

(4)A konzuli hatóságok és a polgárok számára a jogbiztonság javítása érdekében helyénvaló részletesebb kritériumokat meghatározni annak értékeléséhez, hogy egy uniós polgárt képviselettel nem rendelkezőnek kell-e tekinteni, és így jogosult-e annak a tagállamnak a konzuli védelmére, amelynek konzuli hatóságaihoz fordult. Ezeknek a kritériumoknak kellően rugalmasnak kell lenniük, és a helyi körülmények – például az utazás egyszerűsége vagy a biztonsági helyzet az érintett harmadik országban – fényében kell alkalmazni. Ebben az összefüggésben a hozzáférhetőségnek és a közelségnek továbbra is fontos szempontnak kell maradnia.

(5)Első kritériumként a konzuli hatóságoknak számításba kell venniük, hogy mennyire nehéz az érintett polgárnak észszerű időn belül biztonságosan eljutnia az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához, vagy azoknak hozzá, figyelembe véve a kért segítség jellegét és sürgősségét, valamint különösen a polgár rendelkezésére álló pénzügyi eszközöket; Például az, ha valaki elveszti az úti okmányait, és szüksége van emiatt uniós ideiglenes úti okmányra, elvileg azt kell, hogy eredményezze, hogy a polgárt képviselettel nem rendelkezőnek kell tekinteni, amennyiben az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához egy napon túl vagy repülővel kellene utaznia, mivel nem várható el, hogy az adott személy ilyen körülmények között utazzon.

(6)Figyelembe kell venni a polgár állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségének vagy konzulátusának esetleges bezárását is, különösen válsághelyzetekben. Amennyiben az a nagykövetség vagy konzulátus, amelytől a képviselettel nem rendelkező polgár konzuli védelmet kér, nem tud időben meggyőződni arról, hogy a polgár állampolgársága szerinti tagállam nagykövetsége vagy konzulátusa működőképes és hozzáférhető, a polgárt képviselettel nem rendelkezőnek kell tekinteni.

(7)A képviselet hiányának fogalmát úgy kell értelmezni, hogy annak biztosítania kell a konzuli védelemhez való jog hatékonyságát. Amennyiben a polgárnak az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségére vagy konzulátusára való átirányítása valószínűleg veszélyeztetné a konzuli védelem nyújtását, különösen ha az ügy sürgőssége a megkeresett nagykövetség vagy konzulátus azonnali intézkedését teszi szükségessé, a polgárt szintén képviselettel nem rendelkezőnek kell tekinteni. Ez különösen válsághelyzetekben releváns, amikor az időben történő segítségnyújtás hiánya rendkívül negatív hatással lehet a polgárokra.

(8)Tekintettel arra, hogy a tiszteletbeli konzulok általában nem nyújtanak ugyanolyan széleskörű szolgáltatásokat, mint a nagykövetségek vagy konzulátusok, a polgár állampolgársága szerinti tagállam tiszteletbeli konzuljának jelenlétét csak akkor kell figyelembe venni annak meghatározásakor, hogy egy polgár nem rendelkezik-e képviselettel, ha a polgár által kért segítség beletartozik a tiszteletbeli konzul hatáskörébe.

(9)A képviselettel nem rendelkező polgárok jogosultak arra, hogy védelem iránti kérelemmel forduljanak bármely tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához. Ugyanakkor az (EU) 2015/637 irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kétoldalú megállapodásokat kössenek a képviselettel nem rendelkező polgárok hatékony védelmének biztosítása érdekében. Az ilyen megállapodások azonban nem előfeltételei annak, hogy konzuli védelmet nyújtsanak a képviselettel nem rendelkező polgárok számára. Egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben ilyen megállapodások megkötésére került sor, a megkeresett tagállam hatóságaira, nem pedig az érintett polgárra hárul az a feladat, hogy a kérelmet az érintett nagykövetséghez vagy konzulátushoz továbbítsa.

(10)Amennyiben egy válsághelyzet nagyszámú konzuli védelem iránti kérelmet eredményez, az érintett harmadik országban képviselettel rendelkező tagállamok nagykövetségei és konzulátusai számára lehetővé kell tenni, hogy megállapodhassanak a kérelmeknek a rendelkezésre álló kapacitás alapján történő elosztásáról, annak a lehető legjobb kihasználása érdekében. E célból az Unió küldöttségei segíthetik őket.

(11)A kérelmek nem továbbíthatók, ha az veszélyeztetné a konzuli védelmet, különösen ha az ügy sürgőssége a megkeresett tagállam nagykövetségének vagy konzulátusának azonnali intézkedését teszi szükségessé. Ez lehet a helyzet például súlyos egészségügyi veszélyhelyzetek vagy látszólag önkényes letartóztatások esetén. Emellett a képviselettel nem rendelkező polgárokat folyamatosan tájékoztatni kell az ilyen továbbításokról.

(12)Az (EU) 2015/637 irányelv 9. cikke nem kizárólagos módon felsorolja azokat a leggyakoribb helyzeteket, amelyekben a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli segítséget kérhetnek a képviselt tagállamoktól. Az egyértelmű jogi helyzet érdekében azonban tisztázni kell, hogy a segítségnyújtás típusai kiterjednek mind az evakuálásokra, azaz a személyek mentésére és a vészhelyzet által érintett területekről biztonságos helyre történő átszállítására, amely lehet ugyanabban az országban vagy egy másik harmadik országban, mind a hazaszállításra, azaz a személyeknek uniós tagállamok területére történő átszállítására.

(13)A képviselettel nem rendelkező polgároknak nyújtott konzuli védelem során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a veszélyeztetett csoportok, például a kísérő nélküli kiskorúak, a várandós nők, a csökkent mozgásképességű személyek, a fogyatékossággal élő személyek vagy a bármilyen alapon történő megkülönböztetés kockázatának kitett személyek – például a Charta 21. cikkében említett személyek – sajátos szükségleteit.

(14)Biztosítani kell a harmadik országokban áldozattá vált uniós polgárok igazságszolgáltatáshoz való optimális hozzáférését, amihez szorosabb kapcsolatra és együttműködésre van szükség a harmadik országok hatóságai és támogató szervezetei, valamint a tagállamok konzuli hatóságai és támogató szervezetei között.

(15)Az egyértelmű jogi helyzet érdekében az ideiglenes úti okmányokra való hivatkozást az (EU) 2019/997 tanácsi irányelv 29 elfogadását követően naprakésszé kell tenni.

(16)Amennyiben a konzuli védelem nyújtásához helyénvaló és szükséges, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy koordinációs és együttműködési intézkedéseikbe bevonhassák a biztonsági és katonai személyzetüket, tiszteletbeli konzulokat, nemzetközi szervezeteket vagy harmadik országok diplomáciai és konzuli hatóságait is. Ez különösen válsághelyzetekben lehet releváns.

(17)A közelmúlt eseményei rávilágítottak arra, hogy az Unió küldöttségei a tagállamokkal szoros együttműködésben jelentősen hozzájárulnak a konzuli védelemhez való jog érvényesítéséhez. Ez volt a helyzet különösen azokban a harmadik országokban, ahol kevés tagállam képviselteti magát, válsághelyzetekben, valamint az információcsere tekintetében. Mindezek alapján helyénvaló egyértelművé tenni az uniós küldöttségek támogató szerepét a konzuli védelemhez való jog érvényesítésében. A következetesség és az ügymenet-folytonosság érdekében általában az Unió küldöttségeinek kell elnökölniük a helyi konzuli együttműködési üléseken, és nekik kell irányítaniuk a közös konzuli vészhelyzeti tervek kidolgozását és elfogadását. A koordináció és a képviselettel nem rendelkező polgárok hatékony védelmének biztosítása érdekében az Unió küldöttségeinek a tagállamokkal szoros együttműködésben részt kell venniük a válságreagálás koordinálásában is.

(18)Az (EU) 2015/637 irányelv meghatározza azokat a gyakorlati eszközöket, amelyekkel az Unió küldöttségei az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 35. cikke értelmében hozzájárulhatnak a konzuli védelemhez való jog érvényesítéséhez. Amikor az Unió küldöttségei támogatják a tagállamokat a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmének biztosításában, ezt a tagállamok kérésére és erőforrás-semleges alapon kell megtenniük, a 2010/427/EU tanácsi határozat 30 5. cikkének (10) bekezdésében előírtak szerint. Ezzel összefüggésben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy felkérjék az Unió küldöttségeit konkrét konzuli segítségnyújtási feladatok elvégzésére, beleértve az (EU) 2015/637 irányelv 9. cikkében említett feladatokat is. Ahhoz, hogy el tudják látni támogató feladataikat, a segítséget nyújtó tagállamnak vagy adott esetben az állampolgárság szerinti tagállamnak minden releváns információt meg kell adnia az Unió küldöttségei számára.

(19)A képviselettel nem rendelkező polgárok számára történő segítségnyújtást szükségessé tevő esetleges konzuli válsághelyzetekre való felkészültség biztosítása érdekében a tagállamok és az Unió harmadik országokban működő küldöttségei közötti helyi konzuli együttműködésnek magában kell foglalnia az e polgárok szempontjából releváns kérdésekről folytatott információcserét, beleértve a biztonságukat és védelmüket, a közös konzuli vészhelyzeti tervek kidolgozását és a konzuli gyakorlatok szervezését. Ebben az összefüggésben különösen fontos lehet, hogy a képviselettel nem rendelkező tagállamok konzuli hatóságait bevonják az ilyen helyi konzuli együttműködésbe a konzuli válsághelyzetekre való felkészültség és reagálás koordinálása során.

(20)A konzuli válsághelyzetekre való felkészültség a hatékony konzuli válságreagálás biztosításának alapvető előfeltétele. A tagállamoknak ezért az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) támogatásával biztosítaniuk kell, hogy valamennyi harmadik országban megvitassák és végrehajtsák a képviselettel nem rendelkező polgárok védelmét szolgáló megfelelő konzuli felkészültségi intézkedéseket.

(21)A múltbeli válságok megmutatták a vészhelyzeti tervezés fontosságát és a közös konzuli vészhelyzeti tervek – az úgynevezett „válsághelyzetekre való közös uniós konzuli felkészültségi keretek” – hasznosságát harmadik országokban, amelyekben részt vesznek valamennyi tagállam diplomáciai és konzuli hatóságai, valamint az Unió helyi küldöttségei. Ezeket a terveket a helyi körülményekhez kell igazítani, egyértelműen meg kell osztani a felelősségi köröket a képviselt és a képviselettel nem rendelkező tagállamok és az Unió küldöttsége között, és tartalmazniuk kell a válsághelyzet esetén helyi szinten végrehajtandó eljárásokat és tevékenységeket, különös tekintettel a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmére.

(22)Növelni kell az (EU) 2015/637 irányelvben meghatározott meglévő koordinációs intézkedések hatékonyságát azáltal, hogy valamennyi harmadik országra nézve kötelezővé kell tenni a közös konzuli vészhelyzeti tervek elkészítését és éves frissítését, még akkor is, ha részletességük a helyi körülményektől függően eltérő lehet. E célból meg kell határozni az ilyen tervek alapvető elemeit, például a konzuli helyzet elemzését az érintett harmadik országban, beleértve a képviselettel nem rendelkező polgárokat érintő legvalószínűbb forgatókönyvekre vonatkozó kockázatértékelést, a konzuli válsághelyzetekre való felkészültségre vonatkozó intézkedéseket, a helyi konzuli együttműködésen belüli és az uniós polgárokkal folytatott kommunikációt, valamint a helyi hatóságokkal és az érintett harmadik országokkal való együttműködést.

(23)A konzuli segítségnyújtás hatékony koordinációjának biztosítása érdekében a közös konzuli vészhelyzeti terveknek adott esetben figyelembe kell venniük a vezető államok, azaz az adott harmadik országban képviselettel rendelkező azon tagállamok szerepét és felelősségét, amelyek feladata a képviselettel nem rendelkező polgárok segítségnyújtásának koordinálása és irányítása a válsághelyzetekben. Emellett a konzuli gyakorlatok keretében évente értékelni kell a közös konzuli vészhelyzeti terveket annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is relevánsak legyenek. Ugyanakkor a közös konzuli vészhelyzeti tervek nem értelmezhetők úgy, hogy felváltják a tagállamok meglévő nemzeti válságkezelési terveit, és nem érintik a tagállamok azon felelősségét, hogy konzuli segítséget nyújtsanak saját állampolgáraiknak.

(24)A harmadik országban tartózkodó uniós polgárok becsült száma és tartózkodási helye kulcsfontosságú a közös konzuli vészhelyzeti terv elkészítéséhez, különösen akkor, ha evakuálásra vagy hazaszállításra van szükség. Emellett az uniós polgárok számára lehetővé kell tenni, hogy válság esetén releváns információkat kapjanak az állampolgárságuk szerinti tagállamtól. Ezért tehát fontos, hogy a tagállamok a nemzeti joggal összhangban lehetővé tegyék állampolgáraik számára, hogy megfelelő eszközökkel nyilvántartásba vetessék magukat az illetékes nemzeti hatóságoknál, vagy tájékoztassák őket a harmadik országokba irányuló utazásaikról vagy az ottani tartózkodásukról. E célból a tagállamoknak a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokkal összhangban meg kell határozniuk a személyes adatok szükséges kategóriáit és az ilyen adatok megőrzésének időtartamát.

(25)Az utazási tanácsok, azaz a tagállamok által az egyes harmadik országokba történő utazás viszonylagos biztonságáról adott tájékoztatás lehetővé teszi az utazók számára, hogy megalapozott döntést hozzanak egy adott úti célról, beleértve azokat a harmadik országokat is, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel. Bár az utazási tanácsok nyújtása a tagállamok felelőssége, helyénvaló, hogy – különösen válsághelyzetekkel összefüggésben – egyeztessenek e témában annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák az adott tanácsok szintjének következetességét. Ez magában foglalhatja az utazási tanácsokban megjelölt kockázati szintek közös struktúrájának elfogadását, az EKSZ biztonságos platformjának felhasználásával. Amennyiben lehetséges, az ilyen koordinációnak már korai szakaszban meg kell történnie, amikor a tagállamok az utazási tanácsok szintjének megváltoztatását tervezik.

(26)A hatékony koordináció elengedhetetlen a válságokra való hatékony reagáláshoz. E koordináció biztosítása érdekében az EKSZ Válságreagálási Központjának és a Bizottság Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központjának támogatást kell nyújtania a tagállamoknak. Azokban az esetekben, amikor evakuálásra van szükség, különösen fontos az összehangolt uniós válságreagálás annak biztosításához, hogy a rendelkezésre álló támogatást hatékonyan nyújtsák, és a lehető legjobban kihasználják a rendelkezésre álló evakuálási kapacitásokat. Ezért a rendelkezésre álló evakuálási kapacitásra vonatkozó információkat időben meg kell osztani, többek között a katonai eszközöket használó mentési és evakuálási műveletek esetében is.

(27)A Covid19-világjárvány rávilágított arra, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük és támogatniuk kell egymást a közös konzuli csoportokként ismert multidiszciplináris válságreagálási csoportok keretében. Válsághelyzetben egy közös konzuli csoport harmadik országba történő kiküldése döntő szerepet játszhat annak megakadályozásában, hogy a helyzet okozta igények túlterheljék a képviselt tagállamok konzuli hatóságait.

(28)A közös konzuli csoportoknak a következő elveken kell alapulniuk: önkéntes részvétel, a képviselt tagállamokkal való szolidaritás, egyenlőség a belső munkastruktúrákra vonatkozó döntések tekintetében, a csapatok összetételének egyszerűsége, költségmegosztás az egyes tagállamokkal, uniós intézményekkel és saját működési költségeiket viselő szervekkel, rugalmasság, az összehangolt uniós válasz láthatósága, valamint nyitottság az érintett harmadik országok felé.

(29)A válsághelyzetekben rendelkezésre álló kapacitás optimális kihasználása érdekében a közös konzuli csoportok kiküldésekor biztosítani kell a szinergiákat más válságreagálási intézkedésekkel, például kihasználva azokat az induló járatokat, amelyek hazaszállítást végeznek vagy humanitárius segélyt szállítanak.

(30)A rászoruló uniós polgárok támogatása érdekében fontos, hogy megbízható tájékoztatást nyújtsanak számukra arról, hogyan vehetnek igénybe konzuli segítséget harmadik országokban. A Bizottság szolgálatainak és az EKSZ-nek hozzá kell járulniuk ehhez a célkitűzéshez a releváns információk terjesztésével, beleértve a tagállamok által konzuli hálózataikról és azon harmadik országokról nyújtandó információkat is, amelyek tekintetében gyakorlati megállapodásokat kötöttek a felelősség megosztására, képviselettel nem rendelkező polgárok részére nyújtandó konzuli védelem biztosítása céljából. Az ilyen információk feldolgozásának megkönnyítése érdekében azokat géppel olvasható formátumban kell rendelkezésre bocsátani.

(31)A tagállamoknak további intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy még inkább tudatosítsák az uniós polgárok körében a konzuli védelemhez való jogukat, szem előtt tartva a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit is. Tekintettel a tagállamokra háruló korlátozott költségekre, ennek egyik lehetséges módja az lenne, ha a tagállamok által kiállított útlevelekben szó szerint feltüntetnék az EUMSZ 23. cikkének szövegét annak érdekében, hogy javítsák a polgárok tájékozottságát a diplomáciai és konzuli hatóságok nyújtotta védelem tekintetében, amint az már a C(2007) 5841 bizottsági ajánlásban 31 is szerepel. A tagállamok az utazási tanácsadás és a konzuli segítségnyújtással kapcsolatos kampányok során is tájékoztatást nyújthatnak a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelemhez való jogáról. Emellett együttműködhetnek a harmadik országokba irányuló utazást kínáló személyszállítási szolgáltatókkal és közlekedési csomópontokkal, például felkérve őket arra, hogy az ügyfelek rendelkezésére bocsátott tájékoztató anyagokhoz csatolják a konzuli védelemhez való jogra vonatkozó releváns tájékoztatást.

(32)Az (EU) 2015/637 irányelv pénzügyi rendelkezéseit ki kell igazítani a megtérítések egyszerűsítése és a pénzügyi tehermegosztás fenntartása érdekében. Mindenekelőtt lehetővé kell tenni a képviselettel nem rendelkező polgárok számára, hogy a segítséget nyújtó tagállam állampolgáraira vonatkozókkal megegyező feltételek mellett közvetlenül visszafizessék az adott tagállam által nyújtott szolgáltatás költségeit, hogy elkerüljék a polgár állampolgársága szerinti tagállamhoz intézett, megtérítés iránti kérelemből eredő adminisztratív terheket. Emellett a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eltekintsenek az ilyen költségek felszámításától. Mivel bizonyos helyzetekben előfordulhat, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok nem tudnak fizetni a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásakor, különösen akkor, ha készpénzüket és a pénzükhöz való hozzáféréshez szükséges eszközeiket ellopták, rendelkezni kell arról, hogy a segítséget nyújtó tagállam konzuli hatóságai előírhatják számukra a visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat aláírását. E kötelezettségvállalási nyilatkozat alapján a segítséget nyújtó tagállam hatóságai a segítségnyújtástól számított négy hét elteltével kérhetik a költségek visszafizetését.

(33)Azokban az esetekben, amikor a költségeket a polgár nem fizette vissza közvetlenül, azaz sem a kérelem benyújtásakor, sem egy későbbi szakaszban, amikor a segítséget nyújtó tagállam a visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat alapján erre kérte, a segítséget nyújtó tagállamot fel kell jogosítani arra, hogy a képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállamtól kérje az esedékes költségek megtérítését. Annak elkerülése érdekében, hogy hosszú idő elteltével kerüljön sor megtérítés iránti kérelmek benyújtására, a segítséget nyújtó tagállam és az állampolgárság szerinti tagállam számára észszerű határidőt kell előírni a kérelem benyújtására, illetve a megtérítésre.

(34)Annak érdekében, hogy az ilyen támogatás forrássemleges alapon történő nyújtása – a 2010/427/EU határozat 5. cikkének (10) bekezdésében előírtaknak megfelelően – biztosítva legyen, a tagállamoknak meg kell téríteniük az Unió küldöttségei által a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmének biztosításához nyújtott támogatást.

(35)Az (EU) 2015/637 irányelv I. és II. mellékletében szereplő formanyomtatványok elavultak, ezért azokat törölni kell. Ez nem akadályozhatja meg azokat a tagállamokat, amelyek nemzeti jogukban jelenleg előírják e formanyomtatványok használatát, hogy ezen irányelv elfogadását követően is használják azokat.

(36)A válsághelyzetekben történő segítségnyújtás során előfordulhat, hogy nem lehet különbséget tenni a képviselettel nem rendelkező és a képviselettel rendelkező polgárok között vagy az gyakorlatilag nem megvalósítható, és a képviselettel nem rendelkező személyeknek történő segítségnyújtás lehetősége az olyan uniós polgároknak történő segítségnyújtást is szükségessé teheti vagy maga után vonhatja, akik esetleg rendelkeznek képviselettel. Egyértelművé kell tenni, hogy ilyen helyzetekben a segítséget nyújtó tagállam által egy másik tagállam képviselettel rendelkező állampolgárainak nyújtott konzuli védelemre is alkalmazni kell az (EU) 2015/637 irányelvnek a költségek megtérítésére vonatkozó rendelkezéseit. Ezzel elkerülhető, hogy két külön költségtérítési eljárás létezzen attól függően, hogy a segítségnyújtásban részesített polgárt képviselettel rendelkezőnek vagy képviselettel nem rendelkezőnek kell-e tekinteni.

(37)Amennyiben az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat 32 16. cikkének (7) bekezdésével összhangban az uniós polgári védelmi mechanizmust harmadik országokban bekövetkezett katasztrófák esetén az uniós polgárok számára nyújtott konzuli segítséget kiegészítő polgári védelmi támogatás biztosítására veszik igénybe, az említett határozat pénzügyi rendelkezéseit kell alkalmazni. A pénzügyi támogatást kérelmező és az ilyen támogatásban részesülő tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az egyéb forrásokból – többek között a tagállamoktól és segítségnyújtásban részesített polgároktól – beszedett pénzügyi hozzájárulásokról, és biztosítaniuk kell, hogy ne kerüljön sor más forrásokból származó kettős finanszírozásra.

(38)Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a tagállamok által az információszolgáltatáshoz használandó, géppel olvasható formátumra és a pénzügyi eljárások keretében használandó formanyomtatványokra vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 33 megfelelően kell gyakorolni.

(39)A képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmének biztosítása személyes adatok kezelését teszi szükségessé a konzuli védelmet kérő személy személyazonosságának ellenőrzése, a segítséget nyújtó tagállam és az állampolgárság szerinti tagállam hatóságai közötti együttműködés és koordináció, a kért segítség nyújtása, a pénzügyi megtérítési kérelmek feldolgozása, valamint a vonatkozó elérhetőségi adatok cseréje céljából. A személyes adatok tagállamok általi kezelésének meg kell felelnie az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek 34 , így a célhoz kötöttség és az adattakarékosság elvének is. Hasonlóképpen, a személyes adatok uniós intézmények és szervek általi, az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet 35 szerinti kezelésének meg kell felelnie az említett rendeletben meghatározott szabályoknak.

(40)Mivel a konzuli feladatok jelentősen eltérőek lehetnek, olyan érzékeny helyzetekre is kiterjedően, mint az őrizetbe vétel, a bebörtönzés, a sérülés vagy a bűncselekmény áldozatává válás, gondoskodni kell arról, hogy a tagállamok illetékes hatóságai, valamint az érintett uniós intézmények és szervek hozzáférjenek az uniós polgárok konzuli védelmének biztosításához szükséges valamennyi információhoz, beleértve a személyes adatokat is, és meg tudják osztani azokat. Ezzel összefüggésben a tagállamok illetékes hatóságait és – amennyiben támogatást nyújtanak – az uniós intézményeket és szerveket fel kell jogosítani a személyes adatok különleges kategóriáinak kezelésére, amennyiben ez feltétlenül szükséges az érintett személy konzuli védelmének biztosításához. Ennek ki kell terjednie azokra az egészségügyi adatokra, amelyeket esetlegesen kezelni kell ahhoz, hogy konzuli védelmet nyújtsanak egy súlyosan sérült vagy súlyosan megbetegedett, képviselettel nem rendelkező polgárnak. Személyek arcképmásait különösen olyan esetekben kell kezelni, amikor uniós ideiglenes úti okmányt kell kiállítani. A képviselettel nem rendelkező polgárnak nyújtott segítség – ideértve a jogi igények védelmét is – kivételesen szükségessé teheti a faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallási vagy világnézeti meggyőződésre, illetve szakszervezeti tagságra vagy szexuális irányultságra utaló személyes adatok kezelését is. Bizonyos esetekben a konzuli segítségnyújtás genetikai adatok kezelését is szükségessé teheti, például amikor súlyos balesetek kapcsán cselekvőképtelen személy egyedi azonosítására van szükség vagy az apaság megállapításával összefüggésben. Végezetül, az őrizetbe vétellel vagy fogva tartással kapcsolatos konzuli ügyek esetében valószínűleg arra is szükség lelhet, hogy az illetékes hatóságok bűnösséget megállapító ítéletekkel és bűncselekményekkel kapcsolatos személyes adatok kezeljenek.

(41)A személyes adatok ilyen különleges kategóriáinak kezelése során a tagállamok illetékes hatóságainak, valamint az uniós intézményeknek és szerveknek megfelelő és konkrét intézkedéseket kell tenniük az érintettek érdekeinek védelme érdekében. Ennek lehetőség szerint ki kell terjednie az ilyen személyes adatok titkosítására, valamint a személyes adatok különleges kategóriáinak meghatározott típusaihoz hozzáféréssel rendelkező személyzet konkrét hozzáférési jogainak megjelölésére.

(42)Amennyiben a konzuli védelem biztosítása szükségessé teszi az uniós polgárok személyes adatainak a válságreagálási intézkedésekben együttműködő harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek, például az ENSZ részére történő továbbítását, az ilyen adattovábbításnak meg kell felelnie az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetének és az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetének.

(43)Tovább kell pontosítani a személyes adatok kezelésére vonatkozó biztosítékokat, mint például a gyűjtött személyes adatok maximális megőrzési idejét. Az alkalmazandó költségek behajtásának biztosítása érdekében a segítséget nyújtó tagállam vagy uniós intézmények és szervek esetében legfeljebb 12 hónapos, az állampolgárság szerinti tagállam esetében pedig legfeljebb 24 hónapos megőrzési időszakra van szükség. Az állampolgárság szerinti tagállamra alkalmazandó hosszabb megőrzési időszakra az esetleges visszaélések vagy más csalárd tevékenységek megelőzése érdekében is szükség van, amelyeket többek között olyan személyek követnek el, akik ismételten konzuli védelmet kérnek, és különböző tagállamok konzuli hatóságaihoz fordulva megpróbálják leplezni ezt a magatartást. Végezetül, amennyiben a személyes adatok hivatalos személyek, például tiszteletbeli konzulok elérhetőségére vonatkoznak, a személyes adatokat mindaddig meg kell őrizni, amíg az érintett személy marad az illetékes kapcsolattartó. A kérelmező személyes adatainak törlése nem érintheti a tagállamok képességét ezen irányelv alkalmazásának nyomon követésére.

(44)A Charta 47. cikke értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, joga van a hatékony jogorvoslathoz. Ezen alapvető jognak a konzuli védelemmel összefüggésben történő érvényesítése érdekében az (EU) 2015/637 irányelvet ki kell egészíteni a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéssel.

(45)Az (EU) 2015/637 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(46)Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, azok azonban az Unió szintjén jobban megvalósíthatók amiatt, hogy meglévő uniós szintű szabályokat kell kiigazítani, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(47)A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával 36 összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(48)Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos XXXX-án/-én véleményt nyilvánított 37 .

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Az (EU) 2015/637 irányelv a következőképpen módosul:

1.a 6. és a 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk
A képviselet hiánya

(1)Ezen irányelv alkalmazásában valamely tagállam akkor nem rendelkezik képviselettel egy harmadik országban, ha nem rendelkezik állandó jelleggel létrehozott nagykövetséggel vagy konzulátussal, illetve nem rendelkezik olyan nagykövetséggel vagy konzulátussal, amelynek ténylegesen módjában áll konzuli védelmet nyújtani egy adott esetben.

(2)Az a nagykövetség vagy konzulátus, amelytől a képviselettel nem rendelkező polgár konzuli védelmet kér, a helyi körülményekre figyelemmel a következő kritériumokat veszi tekintetbe annak megállapításához, hogy valamely tagállam nem rendelkezik olyan nagykövetséggel vagy konzulátussal, amelynek ténylegesen módjában áll konzuli védelmet nyújtani egy adott esetben:

a)annak nehézsége, hogy az érintett polgár észszerű időn belül biztonságosan eljusson az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához, vagy azok eljussanak hozzá, figyelembe véve a kért segítség jellegét és sürgősségét, valamint a polgár rendelkezésére álló eszközöket;

b)a polgár állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségének vagy konzulátusának esetleges bezárása, beleértve azt az esetet is, amikor észszerű időn belül nem erősíthető meg, hogy a nagykövetség vagy konzulátus működik és hozzáférhető;

c)az, hogy a polgárnak az állampolgársága szerinti tagállam nagykövetségére vagy konzulátusára való átirányítása valószínűleg veszélyeztetné a konzuli védelem nyújtását, különösen ha az ügy sürgőssége a megkeresett nagykövetség vagy konzulátus azonnali intézkedését teszi szükségessé.

(3)A (2) bekezdéssel összhangban annak megállapítása céljából, hogy valamely tagállam rendelkezik-e olyan nagykövetséggel vagy konzulátussal, amelynek ténylegesen módjában áll konzuli védelmet nyújtani egy adott esetben, a polgár állampolgársága szerinti tagállam tiszteletbeli konzuljának jelenléte csak akkor vehető figyelembe, ha a polgár által kért segítség a tiszteletbeli konzul hatáskörébe tartozik.

7. cikk
A konzuli védelem elérhetősége és egyéb megállapodások

(1)A képviselettel nem rendelkező polgárok részére biztosítani kell a jogot arra, hogy védelem iránti kérelemmel forduljanak bármely tagállam nagykövetségéhez vagy konzulátusához.

(2)A 2. cikkben foglaltakat nem érintve a tagállamok állandó jelleggel is képviselhetnek más tagállamokat, a tagállamok nagykövetségei és konzulátusai pedig – szükség esetén – gyakorlati megállapodásokat köthetnek a felelősség megosztására, képviselettel nem rendelkező polgárok részére nyújtandó konzuli védelem biztosítása céljából.

Ilyen esetekben az a nagykövetség vagy konzulátus, amelytől a képviselettel nem rendelkező polgár konzuli védelmet kér, de amely az adott hatályos megállapodás értelmében nem az illetékesként kijelölt hatóság, továbbítja a polgár kérelmét az illetékes nagykövetségnek vagy konzulátusnak, kivéve, ha ez veszélyeztetné a konzuli védelem nyújtását, különösen ha az ügy sürgős jellege miatt a megkeresett nagykövetség vagy konzulátus haladéktalan intézkedésére van szükség.

(3)Amennyiben egy válsághelyzet nagyszámú konzuli védelem iránti kérelmet eredményez, az érintett harmadik országban képviselettel rendelkező tagállamok nagykövetségei és konzulátusai – az Unió küldöttségének támogatásával – megállapodhatnak a kérelmeknek a rendelkezésre álló kapacitás alapján történő elosztásáról, kivéve, ha ez veszélyeztetné a konzuli védelmet, különösen ha az ügy sürgőssége a megkeresett nagykövetség vagy konzulátus azonnali intézkedését teszi szükségessé. A 13. cikkben említett közös konzuli vészhelyzeti terv keretében is előzetes megállapodást lehet kötni az ilyen elosztásról, amely eltérhet a (2) bekezdéssel összhangban megkötött gyakorlati intézkedésektől.

(4)Azokat a képviselettel nem rendelkező polgárokat, akik az (1) bekezdés alapján védelmet kérnek, folyamatosan tájékoztatni kell a (2) vagy (3) bekezdés szerinti továbbításokról.”;

2.a 9. cikk e) és f) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„e) segítségnyújtás, evakuálás és hazaszállítás vészhelyzet esetén,

f) az (EU) 2019/997 irányelvvel* létrehozott uniós ideiglenes úti okmány szükségessége.

_______________

* A Tanács (EU) 2019/997 irányelve (2019. június 18.) az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 163., 2019.6.20., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2019/997/oj ).”;

3.A 10. cikk a következőképpen módosul:

a)a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4) A tagállamok értesítik az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) – annak biztonságos internetes oldalán keresztül – a külügyminisztériumok keretében működő illetékes kapcsolattartó(k)ról.”;

b)a szöveg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Amennyiben a konzuli védelem nyújtásához helyénvaló és szükséges, a tagállamok koordinációs és együttműködési intézkedéseikbe bevonhatnak tiszteletbeli konzulokat, valamint biztonsági és katonai személyzetüket, nemzetközi szervezeteket vagy harmadik országok diplomáciai és konzuli hatóságait is.”;

4.a 11., 12. és 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk
Az Unió küldöttségeinek szerepe

(1) Az Unió küldöttségeinek szorosan együtt kell működniük és koordinálniuk kell a tagállamok nagykövetségeivel és konzulátusaival annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a helyi konzuli együttműködéshez, a válsághelyzetekre való felkészültséghez és a válsághelyzetekre való reagáláshoz, különösen az alábbiak révén:

a)a rendelkezésre álló keretek között logisztikai támogatás nyújtása, többek között irodahelyiség, szervezeti eszközök és létesítmények rendelkezésre bocsátása, például átmeneti szállás biztosítása a 13a. cikk (2) bekezdésében említett konzuli személyzet és közös konzuli csoportok részére;

b)a tagállamok nagykövetségei és konzulátusai közötti információcsere elősegítése;

c)adott esetben a helyi hatóságokkal, harmadik országok diplomáciai és konzuli hatóságaival és nemzetközi szervezetekkel folytatott információcsere elősegítése;

d)általános tájékoztatás nyújtása arról az igénybe vehető segítségről, amelyre a képviselettel nem rendelkező polgárok jogosultak lehetnek, így különösen adott esetben az elfogadott gyakorlati megállapodásokról;

e)a 12. cikk (2) bekezdésében említett helyi konzuli együttműködés üléseinek levezetése;

f)a 13. cikkben említett közös konzuli vészhelyzeti tervek kidolgozásának és elfogadásának összehangolása;

g)a 13a. cikkel összhangban válságreagálási tevékenységekben való részvétel, beleértve adott esetben a vezető államnak nyújtott támogatást is.

(2) Az Unió küldöttségei a 2010/427/EU határozat 5. cikkének (10) bekezdésével összhangban támogatják a tagállamokat a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmének biztosításában. E támogatás magában foglalhatja meghatározott konzuli segítségnyújtási feladatoknak a tagállamok kérésére és nevében történő ellátását. A segítséget nyújtó tagállam és az állampolgárság szerinti tagállam az érintett üggyel kapcsolatos minden releváns információt megad az Unió küldöttségének.

12. cikk
Helyi konzuli együttműködés

(1) Az Unió küldöttsége és a tagállamok konzuli hatóságai helyi konzuli együttműködést folytatnak az egyes harmadik országokban.

(2) A helyi konzuli együttműködési ülések alkalmával rendszeres információcserére kerül sor a következőkről:

a)az uniós polgárok biztonsága és védelme, valamint a számukra releváns egyéb kérdések;

b)adott esetben közös konzuli demarsok kidolgozása és harmadik országok hatóságaihoz történő eljuttatása;

c)a 13. cikkben említett közös konzuli vészhelyzeti tervek kidolgozása, elfogadása és felülvizsgálata;

d)közös konzuli gyakorlatok szervezése;

e)a 7. cikk (2) bekezdésében említett gyakorlati megállapodások annak biztosítása érdekében, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok tényleges védelemben részesüljenek az érintett harmadik országban.

(3) Hacsak a tagállamok konzuli hatóságai másként nem állapodnak meg, az elnöki tisztséget az Unió küldöttsége valamely képviselőjének kell betöltenie. Ha nincs uniós küldöttség, az üléseken az elnöki tisztséget valamely tagállam képviselőjének kell betöltenie.

13. cikk
Válsághelyzetekre való felkészülés

(1) A 12. cikkben említett helyi konzuli együttműködés keretében a tagállamok és az EKSZ közös konzuli vészhelyzeti tervet dolgoznak ki és fogadnak el minden egyes harmadik országra vonatkozóan. A közös konzuli vészhelyzeti tervet évente aktualizálni kell, és annak ki kell terjednie a következőkre:

a)az ország konzuli helyzetének elemzése, beleértve a tagállamok nagykövetségeinek vagy konzulátusainak áttekintését, az uniós polgárok számára és tartózkodási helyére vonatkozó becslést, valamint az uniós polgárokat érintő legvalószínűbb forgatókönyvekre vonatkozó kockázatértékelést;

b)válsághelyzetekre való közös konzuli felkészülési intézkedések, beleértve a helyi konzuli együttműködésen belüli, valamint a helyi hatóságokkal és az érintett harmadik országokkal kialakított kommunikációs csatornákat és kapcsolatokat;

c)válsághelyzetekre való közös konzuli felkészülési intézkedések, beleértve a helyi konzuli együttműködésen belül és az uniós polgárok irányában folytatott információmegosztási és kommunikációs folyamatokat, a válságértekezleteket, a helyi hatóságokkal és az érintett harmadik országokkal folytatott együttműködést, valamint a válságintézkedéseket és válságot követő intézkedéseket;

d)amennyiben valamely tagállam a 13a. cikk (3) bekezdésében említett vezető állam szerepét tölti be egy adott harmadik országban, feladatainak leírása;

e)egyéb releváns információk.

(2)Amennyiben jelen vannak, az Unió küldöttségei koordinálják a közös konzuli vészhelyzeti tervek kidolgozását és elfogadását, az érintett harmadik országban képviselettel rendelkező tagállamok nagykövetségei vagy konzulátusai, valamint a képviselettel nem rendelkező tagállamok konzuli hatóságai által tett észrevételek alapján. A közös konzuli vészhelyzeti terveket valamennyi tagállam, az EKSZ és a Bizottság szolgálatai rendelkezésére kell bocsátani.

Azokban a harmadik országokban, ahol nincs uniós küldöttség, a koordinációt a 12. cikk (3) bekezdése szerinti megállapodás alapján a helyi konzuli együttműködés elnökségét ellátó személy végzi az EKSZ támogatásával.

(3)A tagállamok és az Unió küldöttségei évente konzuli gyakorlatokat hajtanak végre a válsághelyzetekre való helyi közös konzuli felkészülés és reagálás aktualizálása és javítása érdekében.

(4)A tagállamok a nemzeti joggal összhangban lehetővé teszik állampolgáraik számára, hogy megfelelő eszközökkel nyilvántartásba vetessék magukat az illetékes nemzeti hatóságoknál, vagy tájékoztassák azokat a harmadik országokba irányuló utazásaikról vagy az ottani tartózkodásukról.

(5)A tagállamok – különösen válsághelyzetekben – már korai szakaszban kicserélik a polgároknak nyújtott utazási tanácsaik változtatásaival kapcsolatos információkat, és arra törekednek, hogy a nyújtott utazási tanácsadás egységes szintű legyen.”;

5.a 2. fejezet a következő 13a. cikkel egészül ki:

„13a. cikk
Válságokra való reagálás 

(1)Válsághelyzet esetén az Unió és a tagállamok szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárokat hatékonyan segíthessék. A tagállamok lehetőség szerint kellő időben tájékoztatják egymást a rendelkezésre álló evakuálási kapacitásokról, a katonai eszközöket használó műveletek esetében is.

(2)A tagállamokat szükség esetén a tagállamok – különösen a válság által érintett harmadik országban képviselettel nem rendelkező tagállamok –, az EKSZ és a Bizottság szolgálatainak szakértőiből álló közös konzuli csoportok is támogathatják. A közös konzuli csoportoknak rendelkezésre kell állniuk a konzuli válság által érintett harmadik országokba történő gyors kiküldés céljából. A közös konzuli csoportokban való részvétel önkéntes.

(3)Adott esetben a vezető állam vagy a segítségnyújtást koordináló tagállam(ok) feladata koordinálni a képviselettel nem rendelkező polgárok részére nyújtott minden segítséget, mégpedig a többi érintett tagállam, az Unió küldöttsége és az EKSZ központi igazgatásának támogatásával. A tagállamok minden releváns információt átadnak a vezető államnak vagy a segítségnyújtást koordináló tagállam(ok)nak a válsághelyzetben lévő, képviselettel nem rendelkező polgáraikról.

(4)A segítségnyújtás során a tagállamok adott esetben támogatást kérhetnek olyan uniós eszközökből, mint az EKSZ válságkezelési struktúrái és Válságreagálási Központja, valamint – az 1313/2013/EU határozat 7. cikkével létrehozott Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központon keresztül – az uniós polgári védelmi mechanizmus.”

6. a szöveg a következő 2a. fejezettel egészül ki:

„2a. FEJEZET
INFORMÁCIÓSZOLGÁLTATÁS

13b. cikk
Információszolgáltatás és -terjesztés

(1)A tagállamok évente legalább egyszer a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője rendelkezésére bocsátják a következő információkat:

a)konzuli hálózataik kapcsolattartóinak naprakész jegyzéke;

b)azon harmadik országok felsorolása, amelyekben egy másik tagállam képviseli őket, illetve ahol a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban állandó jelleggel képviselnek valamely másik tagállamot;

c)a 7. cikk (2) bekezdése szerinti, megkötött gyakorlati megállapodások;

d)az előző év során a 2. cikkben említett konzuli védelemben részesített, képviselettel nem rendelkező polgárok száma állampolgárság és harmadik országok szerinti bontásban;

e)a 14. és 15. cikk szerinti, az előző évben benyújtott és beérkezett megtérítési kérelmek száma.

Amennyiben egy tagállam a 2. cikk (2) bekezdése alapján úgy dönt, hogy ezt az irányelvet alkalmazza a tiszteletbeli konzulok által nyújtott konzuli védelemre, az a) pontban említett jegyzék tartalmazza a tiszteletbeli konzulok felsorolását, valamint arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a tiszteletbeli konzulok milyen mértékben rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy védelmet nyújtsanak egy adott esetben, különös tekintettel arra, hogy jogosultak-e uniós ideiglenes úti okmányok kiállítására.

(2)A tagállamok, a Bizottság szolgálatai és az EKSZ az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett információkat a szolgáltatott információk koherenciáját biztosító módon nyilvánosan hozzáférhetővé teszik.

(3)A Bizottság kérésére a tagállamok az (1) bekezdésben említett információkat géppel olvasható formátumban adják meg.

(4)A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben meghatározza azt a konkrét géppel olvasható formátumot, amelynek megfelelően az (1) bekezdésben említett információkat meg kell adni. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 15a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

13c. cikk
Az uniós polgárok tájékoztatása

(1)A tagállamok intézkedéseket hoznak abból a célból, hogy polgáraikat tájékoztassák az EUMSZ 20. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt jogukról. Ez különösen a következő intézkedéseket foglalhatja magában:

a)az EUMSZ 23. cikke nemzeti útlevelekre vonatkozó első mondatának átvétele;

b)beleértve a konzuli védelemhez való jogra vonatkozó tájékoztatást a konzuli védelemmel kapcsolatos utazási tanácsokban és kampányokban;

c)tájékoztató kampányokkal kapcsolatos együttműködés a harmadik országokba irányuló utazást kínáló személyszállítási szolgáltatókkal és közlekedési csomópontokkal.

(2)A Bizottság szolgálatai és az EKSZ hozzájárulnak az uniós polgároknak a konzuli védelemhez való jogukról történő tájékoztatásához.”;

7.a 14. és 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„14. cikk
Általános szabályok

(1)A segítséget nyújtó tagállam által a képviselettel nem rendelkező polgároknak nyújtott konzuli védelemért felszámított költségeknek meg kell egyezniük azokkal a költségekkel, amelyeket saját állampolgáraiknak számítanának fel.

(2)Ha valamely képviselettel nem rendelkező polgár a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásakor nem tudja megfizetni az (1) bekezdésben említett költségeket a segítséget nyújtó tagállamnak, a segítséget nyújtó tagállam visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat aláírására kötelezheti a képviselettel nem rendelkező polgárt. Ennek alapján a segítséget nyújtó tagállam kérheti az érintett, képviselettel nem rendelkező polgárt, hogy a segítségnyújtástól számított négy hét elteltével fizesse meg ezeket a költségeket.

Ha a képviselettel nem rendelkező polgára a segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásakor nem tudja megfizetni az (1) bekezdésben említett költségeket, az nem érinti a konzuli védelemhez való jogát.

(3)Ha az a képviselettel nem rendelkező polgár, akinek a részére konzuli védelmet nyújtottak, sem a segítségnyújtás iránti kérelem előterjesztésekor, sem a segítséget nyújtó tagállam erre irányuló, (2) bekezdés szerinti felkérésére nem fizette meg az (1) bekezdésben említett költségeket, a segítséget nyújtó tagállam a (2) bekezdésben említett, visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat aláírásának időpontjától számított 12 hónapon belül kérheti a képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállamtól a költségek megfizetését.

A képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállam ezeket a költségeket észszerű határidőn, de legfeljebb a kérelem időpontjától számított 12 hónapon belül megtéríti. A képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállam kérheti az érintett, képviselettel nem rendelkező polgártól ezen költségek visszafizetését.

(4)Amennyiben a képviselettel nem rendelkező polgárok részére nyújtott konzuli védelem szokatlanul magas – de alapvető fontosságú és indokolt – költségekkel jár a diplomáciai vagy konzuli hatóságok részéről felmerülő utazási, szállás- és fordítási költségek miatt, a segítséget nyújtó tagállam a segítségnyújtástól számított 12 hónapon belül ezen költségek megtérítését közvetlenül a képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállamtól kérheti, amely azokat észszerű határidőn, de legfeljebb 12 hónapon belül megtéríti.

(5)A tagállamok megtérítik az Unió küldöttségeinek a képviselettel nem rendelkező polgárok konzuli védelmének biztosításához nyújtott támogatását. Ebben az esetben a költségeknek a polgár állampolgársága szerinti tagállam általi megtérítése biztosítja, hogy az Unió küldöttségei által nyújtott támogatás forrássemleges legyen.

(6)A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a (2) bekezdésben említett, visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozathoz és a (3) bekezdésben említett, a költségeknek az állampolgárság szerinti tagállammal való visszafizettetéséhez használandó formanyomtatványok meghatározásáról. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 15a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

15. cikk
Válsághelyzetben követendő egyszerűsített eljárás

(1)Válsághelyzetek esetén, és kivéve, ha a képviselettel nem rendelkező polgár közvetlenül visszafizette a nyújtott támogatás költségeit, a segítséget nyújtó tagállam akkor is kérheti a költségek megtérítését a képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállamtól, ha a képviselettel nem rendelkező polgár nem írta alá a 14. cikk (2) bekezdése szerinti, visszafizetésről szóló kötelezettségvállalási nyilatkozat. Ez nem zárja ki, hogy a polgár állampolgársága szerinti tagállam a vonatkozó nemzeti szabályok alapján az érintett, képviselettel nem rendelkező polgártól a költségek visszafizetését kérje.

(2)A segítséget nyújtó tagállam kérheti a képviselettel nem rendelkező polgár állampolgársága szerinti tagállamtól, hogy arányosan térítse meg az (1) bekezdésben költségeket, mégpedig a ténylegesen felmerült költségek teljes összegét elosztva a segítségben részesített polgárok számával.

(3)Amennyiben az (1) bekezdésben említett válsághelyzetek esetén nem lehet különbséget tenni a képviselettel nem rendelkező és a képviselettel rendelkező polgárok között, vagy az gyakorlatilag nem megvalósítható, és amennyiben a képviselettel nem rendelkező polgároknak történő segítségnyújtás lehetősége az olyan uniós polgároknak történő segítségnyújtást is szükségessé teheti vagy maga után vonhatja, akik esetleg rendelkeznek képviselettel, az (1) és (2) bekezdésben említett eljárást kell alkalmazni a segítséget nyújtó tagállam által válsághelyzetek esetén valamely másik tagállam képviselettel rendelkező állampolgárainak nyújtott konzuli védelemre is.

(2)Az (1), (2) és (3) bekezdést azokra a helyzetekre is alkalmazni kell, amikor az Unió küldöttsége támogat valamely tagállamot konzuli védelem nyújtásában. Ebben az esetben a költségeknek a polgár állampolgársága szerinti tagállam általi megtérítése biztosítja, hogy az Unió küldöttségei által nyújtott támogatás forrássemleges legyen.

(5) Az (1), (2) és (3) bekezdés alapján igényelt megtérítéseket figyelembe kell venni a harmadik országokban bekövetkezett katasztrófák esetén az uniós polgárok számára nyújtott konzuli segítséget kiegészítő, 1313/2013/EU határozat szerinti polgári védelmi támogatás meghatározásakor.”;

8.a 4. fejezet a következő 15a. cikkel egészül ki:

„15a. cikk
A bizottsági eljárás

(1)A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

____________

* Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2011/182/oj ).”;

9.a szöveg a következő 16a. és 16b. cikkel egészül ki:

„16a. cikk
A személyes adatok védelme

(1)Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok illetékes hatóságai kizárólag a következő célokból kezelhetnek személyes adatokat:

a)a 3. vagy 7. cikkel összhangban konzuli védelmet kérő személy kérelmének továbbítása;

b)a 8. cikkben szereplő eljárásnak megfelelően konzuli védelmet kérő személy személyazonosságának ellenőrzése;

c)konzuli védelem nyújtása az adott személynek, különösen a 9. cikkben említett segítségnyújtási típusok biztosításával;

d)együttműködés, koordináció és támogatás-nyújtás a 10. cikkel, a 11. cikkel, a 13. cikk (1) bekezdésével és a 13a. cikkel összhangban;

e)a 10. cikk (4) bekezdésében és a 13b. cikk (1) bekezdésében említett elérhetőségek megadása;

f)a 14. és 15. cikkel összhangban nyújtott konzuli védelemre vonatkozó pénzügyi megtérítési kérelmek feldolgozása.

(2)A személyes adatoknak az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet* értelmében vett uniós intézmények és szervek általi kezelésére ezen irányelv alkalmazásában csak akkor kerülhet sor, ha az a 10. cikk (1) bekezdésében, a 11., a 13. és a 13a. cikkben említett feladatok elvégzéséhez, a 10. cikk (4) bekezdése és a 13b. cikk (1) bekezdése alapján kapott információk kezeléséhez, illetve a pénzügyi megtérítési kérelmeknek a 14. cikk (5) bekezdése és a 15. cikk (4) bekezdése szerinti feldolgozásához szükséges.

(3)A személyes adatok (1) és (2) bekezdés szerinti kezelése során a tagállamok illetékes hatóságait, valamint az uniós intézményeket és szerveket az ezen irányelv szerinti tevékenységeik körében az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet** 4. cikkének 7. pontjában, illetve az (EU) 2018/1725 rendelet 3. cikkének 8. pontjában említett adatkezelőnek kell tekinteni.

(4)Az (1) és (2) bekezdés alapján kezelt személyes adatok köre az ott említett feladatok elvégzéséhez szükséges mértékre korlátozódik, például a konzuli védelemre szoruló személy személyazonosságának és a konzuli ügy körülményeinek tisztázására.

(5)A tagállamok illetékes hatóságai, valamint az uniós intézmények és szervek akkor kezelhetik a faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallási vagy világnézeti meggyőződésre vagy szakszervezeti tagságra utaló személyes adatokat, a természetes személyek egyedi azonosítását célzó genetikai adatokat, biometrikus adatokat, az egészségre vonatkozó adatokat, a szexuális életre vagy szexuális irányultságra vonatkozó adatokat, illetve a konzuli védelemre szoruló személy büntetőjogi felelősségét megállapító ítéletekre és az általa elkövetett bűncselekményekre vonatkozó személyes adatokat, amennyiben ez feltétlenül szükséges a 9., 10., 11. és 13a. cikkben említett feladatok adott személlyel kapcsolatos ellátásához.

(6)Az (5) bekezdésben említett személyes adatok kezelése során a tagállamok illetékes hatóságai, valamint az uniós intézmények és szervek megfelelő és konkrét intézkedéseket tesznek az érintettek érdekeinek védelme érdekében. Emellett belső szabályzatokat vezetnek be, és megteszik a szükséges technikai és szervezési intézkedéseket az ilyen személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférés és azok továbbításának megakadályozása érdekében.

(7)Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok illetékes hatóságai kizárólag a 9., 10. és 13a. cikkben említett feladatok elvégzése céljából és az (EU) 2016/679 rendelet V. fejezetével összhangban továbbítanak személyes adatokat harmadik ország vagy nemzetközi szervezet részére.

Ezen irányelv alkalmazásában az uniós intézmények és szervek kizárólag a 10. cikk (1)bekezdésében, 11. és 13a. cikkben említett feladatok elvégzése céljából és az (EU) 2018/1725 rendelet V. fejezetével összhangban továbbítanak személyes adatokat harmadik ország vagy nemzetközi szervezet részére.

(8)A segítséget nyújtó tagállam, az állampolgárság szerinti tagállam és adott esetben az uniós intézmények és szervek csak az (1) és (2) bekezdésben említett feladatok elvégzéséhez szükséges ideig őrzik meg a támogatott személy személyes adatait. A segítséget nyújtó tagállam, valamint az uniós intézmények és szervek minden esetben csak a gyűjtés időpontjától számított legfeljebb 12 hónapig, az állampolgárság szerinti tagállam pedig legfeljebb 24 hónapig őrzi meg az említett személyes adatokat. A 10. cikk (4) bekezdésével és a 13b. cikk (1) bekezdésével összhangban kicserélt elérhetőségi adatok csak addig őrizhetők meg, amíg a személyek ellátják az adott feladatot.

A személyes adatokat az (1) vagy (2) bekezdésben említett feladatok elvégzését követően a lehető leghamarabb, de legkésőbb az első albekezdésben említett megőrzési időszakok lejártakor törölni kell.

16b. cikk
Jogorvoslatok

A tagállamok biztosítják, hogy a képviselettel nem rendelkező polgárok számára az ezen irányelv szerinti jogaik megsértése esetén a nemzeti jog szerint hatékony jogorvoslat álljon rendelkezésre.

______________

* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/1725/oj ).

** Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2016/679/oj ).”;

10.a 19. cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Legkorábban [nyolc évvel a módosító irányelv átültetési határidejét követően] a Bizottság elvégzi ezen irányelv értékelését, és az értékelés főbb megállapításairól jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A tagállamok megküldik az e jelentés elkészítéséhez szükséges információkat a Bizottságnak.”;

11.Az I. és a II. mellékletet el kell hagyni.

2. cikk

Az (EU) 2019/997 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Ha a kérelmező a kérelem benyújtásakor nem tudja megfizetni a segítséget nyújtó tagállamnak az alkalmazandó díjakat, akkor az (EU) 2015/637 irányelv 14. cikkének (2) és (3) bekezdése és 15. cikke alkalmazandó.”

3. cikk

(1)A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [két évvel a hatálybalépés után]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

1.1.A javaslat/kezdeményezés címe

1.2.Az érintett szakpolitikai terület(ek)

1.3.A javaslat/kezdeményezés a következőre irányul:

1.4.Célkitűzés(ek)

1.4.1.Általános célkitűzés(ek)

1.4.2.Konkrét célkitűzés(ek)

1.4.3.Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

1.4.4.Teljesítménymutatók

1.5.A javaslat/kezdeményezés indoklása

1.5.1.Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek) a kezdeményezés végrehajtásának részletes ütemtervével

1.5.2.Az Unió részvételéből származó hozzáadott érték (adódhat többek között a koordinációból eredő előnyökből, a jogbiztonságból, a fokozott hatékonyságból vagy a kiegészítő jellegből). E pontban „az Unió részvételéből származó hozzáadott érték” azt az uniós részvételből adódó értéket jelenti, amely többletként jelentkezik ahhoz az értékhez képest, amely a tagállamok egyedüli fellépése esetén jött volna létre.

1.5.3.Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

1.5.4.A többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség és egyéb megfelelő eszközökkel való lehetséges szinergiák

1.5.5.A rendelkezésre álló különböző finanszírozási lehetőségek értékelése, ideértve az átcsoportosítási lehetőségeket is

1.6.A javaslat/kezdeményezés időtartama és pénzügyi hatása

1.7.Tervezett költségvetés-végrehajtási módszer(ek)

2.IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

2.1.A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

2.2.Irányítási és kontrollrendszer(ek)

2.2.1.Az irányítási módszer(ek), a finanszírozás végrehajtási mechanizmusai, a kifizetési módok és a javasolt kontrollstratégia indokolása

2.2.2.A felismert kockázatokkal és a csökkentésükre létrehozott belső kontrollrendszerekkel kapcsolatos információk

2.2.3.A kontroll költséghatékonyságának becslése és indokolása (a „kontroll költségei ÷ a kezelt kapcsolódó források értéke” hányados) és a hibakockázat várható szintjeinek értékelése (kifizetéskor és záráskor)

2.3.A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

3.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

3.1.A többéves pénzügyi keret érintett fejezete/fejezetei és a költségvetés érintett kiadási sora/sorai

3.2.A javaslat előirányzatokra gyakorolt becsült pénzügyi hatása

3.2.1.Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása

3.2.2.Operatív előirányzatokból finanszírozott becsült kimenet

3.2.3.Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása

3.2.3.1.Becsült humánerőforrás-szükségletek

3.2.4.A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

3.2.5.Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

3.3.A bevételre gyakorolt becsült hatás

1.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI 

1.1.A javaslat/kezdeményezés címe

1.2.Az érintett szakpolitikai terület(ek) 

1.3.A javaslat/kezdeményezés a következőre irányul: 

 új intézkedés 

 kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedés 38  

 jelenlegi intézkedés meghosszabbítása 

 egy vagy több intézkedés összevonása vagy átalakítása egy másik/új intézkedéssé 

1.4.Célkitűzés(ek)

1.4.1.Általános célkitűzés

1.4.2.Konkrét célkitűzés(ek)

1.4.3.Várható eredmény(ek) és hatás(ok)

Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra.

1.4.4.Teljesítménymutatók

Határozza meg az előrehaladás és az eredmények nyomon követésére szolgáló mutatókat.

–A segítségben részesített uniós polgárok száma.

–A képviselettel nem rendelkező uniós polgárok által a konzuli védelemhez való joguk megsértésével kapcsolatban benyújtott panaszok és indított bírósági ügyek száma.

–A megszervezett helyi konzuli koordinációs gyakorlatok száma.

–A tagállami hatóságok részéről az Unió küldöttségeihez intézett támogatási kérelmek száma és típusa.

–Az uniós polgárok konzuli védelemhez való jogukkal kapcsolatos ismereteinek szintje.

–Azon polgárok száma, akik külföldön élőként vagy külföldre utazóként nyilvántartásba vetetik magukat.

–A nemzeti szinten szervezett figyelemfelkeltő kampányok és hasonló célú egyéb intézkedések száma.

–A benyújtott és beérkezett megtérítési kérelmek száma.

–A kérelem benyújtásától a kifizetésig eltelő átlagos idő.

–Azon esetek száma, amikor a megtérítésre nem került sor.

1.5.A javaslat/kezdeményezés indoklása 

1.5.1.Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek) a kezdeményezés végrehajtásának részletes ütemtervével

1.5.2.Az Unió részvételéből származó hozzáadott érték (adódhat többek között a koordinációból eredő előnyökből, a jogbiztonságból, a fokozott hatékonyságból vagy a kiegészítő jellegből). E pontban „az Unió részvételéből származó hozzáadott érték” azt az uniós részvételből adódó értéket jelenti, amely többletként jelentkezik ahhoz az értékhez képest, amely a tagállamok egyedüli fellépése esetén jött volna létre.

1.5.3.Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

1.5.4.A többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség és egyéb megfelelő eszközökkel való lehetséges szinergiák

1.5.5.A rendelkezésre álló különböző finanszírozási lehetőségek értékelése, ideértve az átcsoportosítási lehetőségeket is

1.6.A javaslat/kezdeményezés időtartama és pénzügyi hatása

 határozott időtartam

–    időtartam: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

–    pénzügyi hatás: ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében és ÉÉÉÉ-tól/-től ÉÉÉÉ-ig a kifizetési előirányzatok esetében

 határozatlan időtartam

–végrehajtás 2024-től 2026-ig tartó beindítási időszakkal,

–azt követően: rendes ütem

1.7.Tervezett költségvetés-végrehajtási módszer(ek) 

 Közvetlen irányítás a Bizottság által

– a Bizottság szervezeti egységein keresztül, ideértve az uniós küldöttségek személyzetét

–    végrehajtó ügynökségen keresztül

 Megosztott irányítás a tagállamokkal

 Közvetett irányítás a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak a következőkre történő átruházásával:

– harmadik országok vagy az általuk kijelölt szervek

– nemzetközi szervezetek és ügynökségeik (nevezze meg)

– az EBB és az Európai Beruházási Alap

– a költségvetési rendelet 70. és 71. cikkében említett szervek

– közjogi szervek

– magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervek, amennyiben megfelelő pénzügyi garanciákkal rendelkeznek;

– valamely tagállam magánjoga alapján működő, köz- és magánszféra közötti partnerség végrehajtásával megbízott és megfelelő pénzügyi garanciákkal rendelkező szervek;

– az EUSZ V.  címének értelmében a KKBP terén konkrét fellépések végrehajtásával megbízott, és a vonatkozó alap-jogiaktusban ekként megjelölt szervek vagy személyek.

–Egynél több irányítási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

Megjegyzések

2.IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK 

2.1.A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések 

Gyakoriság és feltételek

2.2.Irányítási és kontrollrendszer(ek) 

2.2.1.Az irányítási módszer(ek), a finanszírozás végrehajtási mechanizmusai, a kifizetési módok és a javasolt kontrollstratégia indokolása

2.2.2.A felismert kockázatokkal és a csökkentésükre létrehozott belső kontrollrendszerekkel kapcsolatos információk

2.2.3.A kontroll költséghatékonyságának becslése és indokolása (a „kontroll költségei ÷ a kezelt kapcsolódó források értéke” hányados) és a hibakockázat várható szintjeinek értékelése (kifizetéskor és záráskor) 

2.3.A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések 

Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket, pl. a csalás elleni stratégiából.

3.A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA 

3.1.A többéves pénzügyi keret érintett fejezete/fejezetei és a költségvetés érintett kiadási sora/sorai 

·Jelenlegi költségvetési sorok

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési sorok sorrendjében.

·Létrehozandó új költségvetési sorok

A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési sorok sorrendjében.

3.2.A javaslat előirányzatokra gyakorolt becsült pénzügyi hatása 

3.2.1.Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása 

–    A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását

–    A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

Ha a javaslat/kezdeményezés egynél több operatív fejezetet is érint, ismételje meg a fenti szakaszt:

millió EUR (három tizedesjegyig)

millió EUR (három tizedesjegyig)

3.2.2.    Operatív előirányzatokból finanszírozott becsült kimenet 

Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

3.2.3.Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás összefoglalása 

–    A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási jellegű előirányzatok felhasználását.

–    A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási jellegű előirányzatok felhasználását vonja maga után:

millió EUR (három tizedesjegyig)

A humánerőforrással és más igazgatási jellegű kiadásokkal kapcsolatos előirányzat-igényeket az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt előirányzatokkal és/vagy az adott főigazgatóságon belüli átcsoportosítással kell teljesíteni. A források adott esetben a költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további allokációkkal.

3.2.3.1.Becsült humánerőforrás-szükségletek

–    A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást.

–    A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

A becsléseket teljes munkaidős egyenértékben kell kifejezni*

* A 7. fejezethez tartozó személyzeti igazgatási kiadások egy teljes munkaidős egyenértékre vonatkoznak a Jogérvényesülési Főigazgatóságnál a végrehajtás első évében három hónapig, azt követően pedig évente egy hónapig. Ezért a becsült humánerőforrás-szükséglet teljes munkaidős egyenértékben kifejezve kevesebb, mint 1.

Konzuli védelem az érintett szakpolitikai terület vagy költségvetési cím.

A humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló, az intézkedés irányításához rendelt és/vagy az adott főigazgatóságon belül átcsoportosított személyzettel kell eleget tenni. A források adott esetben a meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt további allokációkkal.

Az elvégzendő feladatok leírása:

3.2.4.A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség 

A javaslat/kezdeményezés

–    teljes mértékben finanszírozható a többéves pénzügyi keret érintett fejezetén belüli átcsoportosítás révén.

–    a többéves pénzügyi keret lekötetlen mozgásterének és/vagy a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott különleges eszközök felhasználását teszi szükségessé.

–    a többéves pénzügyi keret módosítását teszi szükségessé.

3.2.5.Harmadik felek részvétele a finanszírozásban 

A javaslat/kezdeményezés

–    nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

–    előirányoz harmadik felek általi társfinanszírozást az alábbi becslések szerint:

előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig)

3.3.A bevételre gyakorolt becsült hatás 

–    A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

–    A javaslatnak/kezdeményezésnek van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

–    a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

–    a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

–kérjük adja meg, hogy a bevétel kiadási sorhoz van-e rendelve     

millió EUR (három tizedesjegyig)

A címzett bevételek esetében tüntesse fel az érintett kiadáshoz tartozó költségvetési sor(oka)t.

Egyéb megjegyzések (pl. a bevételre gyakorolt hatás számítására használt módszer/képlet vagy egyéb más információ).

(1)    A Tanács (EU) 2015/637 irányelve (2015. április 20.) a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 106., 2015.4.24., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2015/637/oj ).

(2)    A tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott 95/553/EK határozat (1995. december 19.) az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli képviseletek általi védelméről (HL L 314., 1995.12.28., 73. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/1995/553/oj ).

(3)    Az irányelv 17. cikkének (1) bekezdése.

(4)     COM(2020) 690 final .

(5)    A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az Európa jövőjéről szóló konferencia – A jövőkép konkrét intézkedésekre váltása, ( COM(2022) 404 final és mellékletek )

(6)     ST 7371/22 .

(7)    Erre válaszul 2022 júliusában létrejött az EKSZ Válságreagálási Központja (CRC) – az EKSZ állandó válságreagálási szerve –, amely kapcsolatot tart az összes uniós intézmény, tagállam és partner válságközpontjaival.

(8)    A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. április 20-i (EU) 2015/637 tanácsi irányelv végrehajtásáról és alkalmazásáról ( COM(2022) 437 final ).

(9)    Lásd még az együttes elnökség és az EKSZ közös konzuli csoportokról szóló dokumentumát ( ST 13619/20 ).

(10)    A Tanács (EU) 2019/997 irányelve (2019. június 18.) az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 163., 2019.6.20., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2019/997/oj ).

(11)    A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2010/427/oj ).

(12)    Az Európai Parlament és a Tanács 1313/2013/EU határozata (2013. december 17.) az uniós polgári védelmi mechanizmusról (HL L 347., 2013.12.20., 924. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2013/1313/oj ).

(13)    Elérhető a következő internetcímen: https://legal.un.org/ilc/texts/instruments/english/conventions/9_2_1963.pdf  

(14)    SWD(2023) 941 final.

(15)     ST 15876/22 .

(16)    Costa Rica, Etiópia, Fidzsi, Montenegró és Oroszország.

(17)     485. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés : Uniós polgárság és demokrácia, 2020. február/március .

(18)     528. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés : Polgárság és demokrácia, 2023. április/május.

(19)    A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az uniós polgárságról szóló 2020. évi jelentés A polgárok felhatalmazása és jogaik védelme ( COM(2020) 730 final ).

(20)     A hatásvizsgálatot alátámasztó tanulmány , beleértve annak mellékleteit is.

(21)    SWD(2023) 941 final.

(22)    SEC(2023) 930.

(23)    Lásd például: a Bíróság 2013. október 17-i ítélete, Schwarz, C-291/12, EU:C:2013:670.

(24)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2016/679/oj ), és az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 (2018. október 23.) rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/1725/oj ).

(25)    A tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott 96/409/KKBP határozat (1996. június 25.) egy ideiglenes úti okmány létrehozásáról (HL L 168., 1996.7.6., 4. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/1996/409/oj ).

(26)    A Bizottság C(2007) 5841 ajánlása (2007. december 5.) az EKSz. 20. cikke szövegének az útlevelekben történő megjelenítéséről (HL L 118., 2008.5.6., 30. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2008/355/oj ).

(27)    HL C […]., […]., […]. o.

(28)    A Tanács (EU) 2015/637 irányelve (2015. április 20.) a harmadik országokban képviselettel nem rendelkező uniós polgárok konzuli védelmét elősegítő koordinációs és együttműködési intézkedésekről és a 95/553/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 106., 2015.4.24., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2015/637/oj ).

(29)    A Tanács (EU) 2019/997 irányelve (2019. június 18.) az uniós ideiglenes úti okmány létrehozásáról, valamint a 96/409/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 163., 2019.6.20., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2019/997/oj ).

(30)    A Tanács 2010/427/EU határozata (2010. július 26.) az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének a megállapításáról (HL L 201., 2010.8.3., 30. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2010/427/oj ).

(31)    A Bizottság C(2007) 5841 ajánlása (2007. december 5.) az EKSz. 20. cikke szövegének az útlevelekben történő megjelenítéséről (HL L 118., 2008.5.6., 30. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reco/2008/355/oj ).

(32)    Az Európai Parlament és a Tanács 1313/2013/EU határozata (2013. december 17.) az uniós polgári védelmi mechanizmusról (HL L 347., 2013.12.20., 924. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dec/2013/1313/oj ).

(33)    Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2011/182/oj ).

(34)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2016/679/oj ).

(35)    Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2018/1725/oj ).

(36)    HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(37)    HL C […]., […]., […]. o.

(38)    A költségvetési rendelet 58. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

(39)     SEC(2011) 1556 final .

(40)    diff. = differenciált előirányzatok / nem diff. = nem differenciált előirányzatok.

(41)    EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

(42)    Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelöltek.

(43)    Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve. Az „N” helyére a végrehajtás várható első évét kell beírni (például: 2021). A következő évek esetében ugyanígy kell eljárni.

(44)    A hivatalos költségvetési nómenklatúra szerint.

(45)    Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

(46)    A kezdeményezés 2027 utáni évekre vonatkozó jövőbeli pénzügyi vonzatai nem érintik a 2027 utáni többéves pénzügyi keretet.

(47)    A kimenetek a nyújtandó termékek és szolgáltatások (pl. finanszírozott diákcserék száma, épített utak hossza kilométerben stb.).

(48)    Az 1.4.2. szakaszban „Konkrét célkitűzés(ek)...”

(49)    Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

(50)    Az operatív előirányzatokból finanszírozott külső munkatársakra vonatkozó részleges felső határérték (korábban: BA-tételek).

(51)    Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve. Az „N” helyére a végrehajtás várható első évét kell beírni (például: 2021). A következő évek esetében ugyanígy kell eljárni.

(52)    A tradicionális saját források (vámok, cukorilletékek) tekintetében nettó összeget kell megadni, amely a beszedési költségekre levont 20 %-kal csökkentett bruttó összegnek felel meg.