—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 39. cikkére, amely a közös agrárpolitika célkitűzései között felsorolja az ellátás hozzáférhetőségének biztosítását, a piacok stabilizálását és a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítását,

—

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikkére, valamint Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 11. cikkére, amelyek a megfelelő életszínvonalhoz való jog részeként ismerik el az élelemhez való jogot,

—

tekintettel „Az EU rezilienciapolitikája – Az élelmiszerválságok tanulságai” című, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0586),

—

tekintettel az élelmiszer-ellátás és az élelmezésbiztonság válság idején történő biztosítását célzó vészhelyzeti tervről szóló, 2021. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2021)0689),

—

tekintettel „Az élelmezésbiztonság garantálása és az élelmiszerrendszerek rezilienciájának megerősítése” című, 2022. március 23-i bizottsági közleményre (COM(2022)0133),

—

tekintettel „Az EU-n belüli és kívüli élelmezésbiztonság biztosítását szolgáló sürgős uniós cselekvési terv szükségessége az ukrajnai orosz invázió fényében” című, 2022. március 24-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a fejlődő országokban az élelmezésbiztonság kezeléséről szóló, 2022. július 6-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájáról és a 2008/114/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2022. december 14-i (EU) 2022/2557 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4), amely felveszi az élelmiszer-előállítást, -feldolgozást és -forgalmazást az érintett ágazatok jegyzékébe,

—

tekintettel a világban az élelmezésbiztonság és a táplálkozás helyzetéről készített jelentésekre, az élelmiszerválságokról szóló globális jelentésre és a világélelmezési jelentésre, ideértve ezek 2021. évi kiadásait, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) az élelemhez való jogra vonatkozó iránymutatásaira, a FAO Világélelmezés-biztonsági Bizottságának az élelmiszerrendszerekre és táplálkozásra vonatkozó önkéntes iránymutatásaira, az agrárökológia 10 elemére, amelyek a fenntartható élelmiszer- és mezőgazdasági rendszerre való áttérést irányítják (FAO), valamint az élelmezés- és táplálkozásbiztonságnak az elhúzódó válságok idején történő biztosítására vonatkozó 2014. évi cselekvési keretre,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend” című, 2015. szeptember 25-i határozatára,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A táplálkozásra vonatkozó fellépések évtizede (2016–2025)” című, 2016. április 1-jei határozatára, amelynek célja, hogy a világon az éhezés és a hiányos táplálkozás megszüntetése érdekében fokozott fellépésre kerüljön sor, és biztosított legyen az egészségesebb és fenntarthatóbb táplálkozáshoz való egyetemes hozzáférés minden ember számára – tartózkodási helyétől függetlenül, bárkiről is legyen szó,

—

tekintettel a földtulajdoni és -használati viszonyoknak, a halászatnak és az erdőgazdálkodásnak a nemzeti élelmezésbiztonsággal összefüggésben történő felelősségteljes irányítására vonatkozó, a Világélelmezés-biztonsági Bizottság (CFS) által elfogadott önkéntes iránymutatásokra (2012) és a CFS mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekbe történő felelős beruházásokra vonatkozó elveire (2015),

—

tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira és azok egymással való szoros összefüggésére és egymásra épülésére, különösen az 1. célkitűzésre (a szegénység minden formájának felszámolása), valamint a 2. célkitűzésre (az éhezés megszüntetése, az élelmezésbiztonság és a jobb táplálkozás megvalósítása, valamint a fenntartható mezőgazdaság előmozdítása),

—

tekintettel az élelemhez való joggal foglalkozó különleges ENSZ-előadó „A vetőmagok, az élethez való jog és a mezőgazdasági termelők jogai” című, 2021. december 30-i jelentésére (A/HRC/49/43),

—

tekintettel „A műtrágyák rendelkezésre állásának és megfizethetőségének biztosítása” című, 2022. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2022)0590),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, az uniós növényifehérje-termelés fejlesztéséről szóló, 2018. november 22-i jelentésére (COM(2018)0757),

—

tekintettel a „Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára – Az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek 2040-ig történő megvalósítása felé” című, 2022. december 13-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0185/2023),

A.

mivel 2022. február 24-én az Oroszországi Föderáció jogellenesen megszállta Ukrajnát, ami katasztrofális következményekkel járt, többek között komoly fenyegetést jelentett a globális élelmezésbiztonságra nézve, és a legveszélyeztetettebb országokat fenyegette a legnagyobb mértékben; mivel Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója komolyan súlyosbította az agrár-élelmiszeripari ágazat már amúgy is nehéz és kihívásokkal teli helyzetét, amely még mindig nem lábalt ki teljesen a Covid19-világjárvány következményeiből, és a jelenlegi éghajlati válsággal, valamint az emelkedő energia- és műtrágyaárakkal küzd;

B.

mivel az Ukrajna elleni orosz agresszió által okozott válság hatásai a politikai napirend középpontjába helyezték az élelmezésbiztonságot és a globális élelmiszerrendszer rezilienciáját; mivel az európai élelmiszer-termelést ezért stratégiai ágazatnak kell tekinteni, és uniós és nemzetközi szinten egyenrangúnak kell tekinteni az energiabiztonság, a védelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem kérdésével;

C.

mivel a FAO szerint 2022 elején Ukrajna és Oroszország a világ búza- és kukoricaexportjának közel 30 %-át biztosította, miközben Oroszország volt a világ legnagyobb műtrágyaexportőre; mivel a FAO szerint több mint 30 ország – főként Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában – függ Ukrajnától és Oroszországtól búzaimport-szükségletük több mint 30 %-a tekintetében; mivel az Ukrajna elleni orosz invázió súlyosbítja ezt a globális élelmiszer-ellátási bizonytalanságot, és a FAO szimulációi szerint további 8–13 millió ember élelmiszer-ellátását teheti bizonytalanná;

D.

mivel a közös agrárpolitika (KAP) 60 éve pozitívan járult hozzá a KAP európai mezőgazdaságban betöltött szerepének megerősítéséhez; mivel ezt a jövőben is olyan költségvetési támogatással kell folytatnia, amely elegendő és elég széles körű ahhoz, hogy garantálja Európában az élelmezésbiztonságot és -ellátást;

E.

mivel az Ukrajna elleni háború és az inputanyagok, például a műtrágya, az energia és a takarmány árának a konfliktusból eredő jelentős emelkedése, valamint az élelmiszer-spekuláció jelentős halmozott torzulásokhoz és feszültségekhez vezet a globális mezőgazdasági, halászati és akvakultúra-piacokon, különösen a gabonafélék, a növényi olaj és az állatállomány tekintetében; mivel az élelmiszer-termelést és az élelmiszerhez való hozzáférést nem szabad tovább veszélyeztetni, és azt semmilyen körülmények között sem szabad geopolitikai fegyverként használni, mivel ez világszerte hatással lesz a gazdaságokra, különösen a polgárokra és a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjaira;

F.

mivel az arab országokban 2008-ban kitört első élelmiszer-lázadások megmutatták, hogy az élelmiszereket hatékonyan lehet fegyverként felhasználni geopolitikai instabilitás előidézésére;

G.

mivel nemcsak a fogyasztói élelmiszerárak, hanem a háztartások jövedelme is az élelmezésbiztonság döntő mozgatórugója; mivel a példátlanul magas élelmiszerárakkal szembesülve az alacsonyabb jövedelmű háztartások, amelyek költségvetésük nagy részét élelmiszerre költik, arra kényszerülhetnek, hogy egészségtelenebb és kevésbé változatos élelmiszereket válasszanak, ami által különösen kiszolgáltatottá válhatnak a helytelen táplálkozással összefüggő nem fertőző betegségek kockázatával szemben;

H.

mivel bár az élelmiszerárak magasak, nem ellensúlyozzák az uniós mezőgazdasági termelők és mezőgazdasági szövetkezetek termelési költségeit; mivel termelési költségeik exponenciálisan növekedtek az elmúlt évben az emelkedő energia- és csomagolási árak, valamint a műtrágyákkal és gépekkel kapcsolatos rendelkezésre állási és árproblémák miatt;

I.

mivel a Nemzetközi Gabonatanács szerint a 2021-es betakarítási évben Oroszország és Ukrajna adta a globális gabonatermelés 8,6 %-át (a rizs kivételével), és az export 24 %-át; mivel az Oroszország által Ukrajna ellen folytatott háború következtében a kritikus infrastruktúrák, különösen a mezőgazdasági termékek szállítására és tárolására szolgáló létesítmények zavarai és szűk keresztmetszetei korlátozzák az élelmiszerek, takarmányok és egyéb mezőgazdasági termékek, különösen a Fekete-tenger térségéről származó gabonafélék és olajos magvak mozgását; mivel a globális mezőgazdasági piacokon az árak már az Ukrajna elleni orosz invázió előtt emelkedtek, részben az éghajlati hatások és a Covid19-világjárvány hatásai miatt;

J.

mivel a szállítási és tárolási infrastruktúrák elengedhetetlenek a hatékony és biztonságos kereskedelmi forgalom, ellátás és piaci stabilitás biztosításához; mivel ezek bármilyen zavara hatással lehet a korábbi elfogadható fogyasztói árszintekre; mivel az élelmezésbiztonság túlmutat a mezőgazdaságon és az élelmiszer-termelésen, és számos területre kihat, nemcsak az elsődleges termelőkre és fogyasztókra, hanem a tágabb értelemben vett gazdaságra, kereskedelemre, fejlesztésre és humanitárius erőfeszítésekre, valamint a társadalmi és regionális kohézióra is;

K.

mivel a Bizottságnak minden lehetséges eszközt fel kell használnia az európai egységes piac megfelelő működésének biztosítása érdekében; mivel a Bizottságnak fokoznia kell az egységes piac agrár-élelmiszeripari akadályainak – többek között a közlekedési szűk keresztmetszetek feloldásának – kezelésére irányuló erőfeszítéseit;

L.

mivel a FAO szerint az élelmezésbiztonság fogalma nem korlátozódik az élelmiszer-termelésre, hanem magában foglalja a rendelkezésre állás, a hozzáférhetőség és a stabilitás dimenzióit is, továbbá magában foglalja az élelemhez való, nemzetközileg elismert emberi jogot, valamint az egészséges és tápláló étrendhez való megfizethető hozzáférést mindenki számára; mivel egyetlen más emberi jogot sem sértenek meg ilyen gyakran;

M.

mivel az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás pozitív változást hoz az emberek életében, és lehetővé teszi a társadalom méltányos és fenntartható fejlődését; mivel a fogyasztók egyre inkább az egészséges és biztonságos élelmiszerek, a fenntartható termékek, az ellátási lánc átláthatósága, valamint az összes termelési és forgalmazási folyamat jobb nyomonkövethetősége mellett döntenek, összhangban azzal a jogukkal, hogy több információhoz jussanak az általuk fogyasztott élelmiszerek eredetéről és előállítási módszereiről;

N.

mivel a biztonságos és egészséges élelmiszerekhez való hozzáférés mindenki számára nemzetközileg elismert jog; mivel alapvető fontosságú, hogy a társadalom az élelmiszerek mindenki számára való elérhetőségére és megfizethetőségére összpontosítson, tekintettel a társadalmi, gazdasági, környezeti vonatkozásaira és következményeire, valamint az emberi egészségre gyakorolt hatásaira;

O.

mivel az élelemhez való jog alapvető emberi jog; mivel a 2. fenntartható fejlődési cél az éhezés 2030-ig történő felszámolására irányul; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság elérése és a táplálkozás javítása érdekében az EU-nak az élelmiszerrendszerek egyik prioritásaként határozottan védelmeznie kell a megfelelő élelemhez való jogot;

P.

mivel az élelemhez való joggal foglalkozó különleges előadó által készített, „A vetőmagok, az élethez való jog és a mezőgazdasági termelők jogai” című ENSZ-jelentés szerint az élelemhez való jog elválaszthatatlanul kötődik a mezőgazdasági termelők által alkalmazott vetőmagrendszerekhez, és azon oszthatatlan jogukhoz, hogy a mezőgazdasági üzemben megtermelt vetőmagokat szabadon megtartsák, felhasználják, egymás között cseréljék és értékesítsék; mivel az „Európa együtt” kezdeményezés támogatja a mezőgazdasági termelők vetőmagrendszereinek, illetve az informális vetőmagrendszereknek az igényeit figyelembe vevő programokat, továbbá az olyan vetőmagbankokat vagy vetőmagkönyvtárakat, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági termelők és kertészek számára az őshonos vetőmagok, a honos fajták és a változatok összegyűjtését, megőrzését és megosztását;

Q.

mivel az élelmiszerválság nem tiszteli a határokat, és egyetlen ország sem képes egyedül leküzdeni azt; mivel sürgősen közös fellépésre és szolidaritásra van szükség;

R.

mivel a globális ellátási válság következtében a FAO becslései szerint a nemzetközi élelmiszer- és takarmányárak példátlan szintre emelkedtek azóta, hogy a FAO megkezdte az árelemzéseket, és meghaladták a már így is magas szintet, még azon termékek esetében is, amelyek esetében nem volt indokolt az áremelés; mivel az élelmiszerárak inflációja 2022 októberében elérte a 17,26 %-ot; mivel a világon sok embert fenyeget az élelmiszerhiány, az éhezés és az élelmiszer megfizethetetlenné válásának veszélye; mivel az élelmiszerárak ingadozásához hozzájáruló élelmiszer-spekuláció azonosítása, megelőzése és felszámolása érdekében az élelmiszer-ellátási lánc szereplőinek átláthatóbbnak kell lenniük a hozzáadott értékből való részesedésük tekintetében, ami növelné a piac általános átláthatóságát;

S.

mivel az élelmiszer-ellátás globális bizonytalanságát nem elsősorban az ellátási hiány, hanem a konfliktusok, az egyenlőtlen élelmiszer-elosztás, a megfizethetetlen élelmiszerek és az ellátási lánc globális zavarai okozzák; mivel az emelkedő élelmiszerárak főként az alacsony jövedelmű családokat érintik, akik jövedelmük legnagyobb részét élelmiszerre költik; mivel alapvető fontosságú elemezni a mezőgazdasági inputanyagok árát növelő tényezőket, és ennek az élelmiszerárak növekedésére gyakorolt hatását;

T.

mivel világszerte minden harmadik ember még mindig nem jut megfelelő és elegendő élelmiszerhez és egészséges táplálékhoz; mivel 2021-ben a világon 2,3 milliárd ember élelmiszer-ellátása volt mérsékelten vagy súlyosan bizonytalan; mivel e személyek közül sokan a mezőgazdaságban dolgoznak; mivel a WFP szerint az élelmiszer-ellátás akut bizonytalansága 2022-ben rekordmennyiségű, 349 millió embert érintett;

U.

mivel az éhezés és az élelmiszer-ellátás bizonytalansága világszerte fokozódik, és számos ország jelentősen le van maradva az éhínség 2030-ig történő megszüntetésére vonatkozó célkitűzés elérése tekintetében; mivel az alultápláltság egész életen át tartó terhet jelent az egyének és a társadalmak számára, mivel megakadályozza, hogy a gyermekek teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket, és ezáltal korlátozza az emberi és nemzeti gazdasági fejlődést;

V.

mivel az 1994. évi marrákesi megállapodás és különösen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mezőgazdaságról szóló megállapodása hozzájárult ahhoz, hogy a mezőgazdasági régiók az egyes gabonafélék termesztésére szakosodjanak, és ezáltal függőségeket alakított ki a termelési rendszerektől; mivel ez a helyzet nem ellenálló a válságokkal szemben, különösen mivel az élelmiszerimportáló országokat kiszolgáltatottá teszi az ársokkokkal szemben;

W.

mivel a természet és a biológiai sokféleség több kulcsfontosságú területen kölcsönhatásba kerül a mezőgazdasággal, az élelmiszerekkel és a táplálkozással, mivel számos háziasított és vadon élő növényt és állatot biztosít;

X.

mivel a növények biológiai sokfélesége fontos, mivel ez lehetővé teszi az egyes mezőgazdasági termelők számára, hogy mezőgazdasági tervezésüket hozzáigazítsák az éghajlati feltételekhez, és természetes módon ellenállóbbá tegyék az élelmiszerrendszereket az éghajlatváltozással, a kártevőkkel és a kórokozókkal szemben; mivel ugyanakkor ez a természetalapú megközelítés hozzájárul a biológiai sokféleség növeléséhez; mivel egyes Unión kívüli országok számos innovatív projektet hoztak létre, például az afrikai „Nagy Zöld Fal” kezdeményezést, amely agroökológiai projekteket támogat; mivel a fenntartható élelmiszerrendszerek uniós támogatása a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (Globális Európa) keretében a 2021–2027 közötti időszakra mintegy 70 partnerországgal elfogadott többéves indikatív programok egyik prioritása;

Y.

mivel az élelmiszerek rendelkezésre állása a gazdasági sokkok, az éghajlat, a szezonalitás és a zavarok miatt ingadozó; mivel az EU-nak be kell ruháznia az agrár-élelmiszeripari ágazat rezilienciájába, és el kell érnie a fenntarthatóbb mezőgazdaságra való átállást, ami megerősíti a hosszú távú élelmezésbiztonságot, és alternatív bevételi forrásokat biztosíthat a mezőgazdasági termelők számára; mivel a globális felmelegedés elleni küzdelemre irányuló erőfeszítésekre van szükség annak biztosításához, hogy a mezőgazdaság hosszú távon reziliens és fenntartható legyen;

Z.

mivel világszerte az alacsony jövedelműek 63 %-a dolgozik a mezőgazdaságban, és túlnyomó többségük kis- és közepes méretű gazdaságokban dolgozik, amelyek gazdasági fenntarthatósága jelenleg veszélyben van;

AA.

mivel az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) értékelései szerint a mezőgazdasági földterületek és erdők használatáért folyó verseny ugyanolyan ütemben növekszik, mint a világ népességének növekedése, amely a becslések szerint a jelenlegi 8 milliárdról 2050-re 9,5 milliárdra fog nőni;

AB.

mivel az Európai Unió jelenlegi és hosszú távú élelmezésbiztonsága közvetlenül kapcsolódik „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a biodiverzitási stratégia törekvéseihez; mivel „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia számos fontos kezdeményezést vázolt fel, többek között egy uniós vészhelyzeti tervet az élelmiszer-ellátás és az élelmezésbiztonság válság idején történő biztosítása érdekében;

AC.

mivel a zöld megállapodás törekvései méltányosabbá, egészségesebbé és környezetbarátabbá tehetik az uniós élelmiszerrendszert, mivel az EU és a globális élelmezésbiztonság rövid és hosszú távon reziliens és fenntartható élelmiszerrendszerektől függ; mivel a zöld megállapodással kapcsolatos jogszabályok végrehajtásának kumulatív hatásaként meg kell őrizni az uniós élelmiszer-termelési kapacitást, zökkenőmentes átmenetet kell biztosítani mind az időzítés, mind a követelmények tekintetében, és nem szabad növelni a harmadik országokból származó behozataltól való függőséget, mivel ezek mind veszélyeztethetik az EU élelmezésbiztonságát; mivel alapvető fontosságú, hogy elegendő közfinanszírozást különítsenek el a növénytermesztési és állattenyésztési ágazat számára annak érdekében, hogy megvédjék őket a káros hatásoktól, és megakadályozzák az uniós élelmiszer-termelés visszaesését;

AD.

mivel a zöld megállapodás végrehajtásának biztosítania kell a méltányos átállást, amely megfelelő védelmet biztosít a mezőgazdasági termelők, különösen a kis- és középméretű mezőgazdasági termelők számára, valamint elegendő mennyiségű biztonságos és megfizethető mezőgazdasági terméket biztosít a fogyasztók számára, összhangban az EU hosszú távú rezilienciával és fenntarthatósággal kapcsolatos céljaival; mivel a mezőgazdasági piacok jelenlegi válságainak fenntartható kezelése és a zöld megállapodás céljainak tartós elérése szempontjából központi jelentőségű az elsődleges termelők fenntartható megélhetése, akiknek a jövedelme még mindig nem megfelelő;

AE.

mivel 2016-ban az európai mezőgazdasági termelők közel 34 %-a 65 éves vagy annál idősebb volt; mivel számos tagállamban komoly aggodalomra ad okot, hogy a közeljövőben sok mezőgazdasági termelő nyugdíjba vonul; mivel a generációváltás az egyik legnagyobb kihívás az EU-ban a reziliens mezőgazdasági ágazat és a reziliens élelmiszerrendszerek fenntartása előtt; mivel bár a KAP-on keresztül tett erőfeszítések uniós prioritásnak minősülnek, eddig nem bizonyultak elegendőnek ahhoz, hogy megforduljon a tendencia, ezért a szakpolitikai eszközök szélesebb körére lesz szükség;

AF.

mivel különösen a fiatal mezőgazdasági termelők innovatívak, különösen az új technológiák használata terén; mivel megfelelő javadalmazás, motiváltság és döntési lehetőségek esetén hajlandók olyan beruházásokat végrehajtani, amelyek növelhetik a mezőgazdaság fenntarthatóságát, termelési kapacitását és versenyképességét; mivel a nagy kapacitású széles sávú hálózatokhoz való kapcsolódás elengedhetetlen a mezőgazdasági üzemek korszerűsítéséhez, a termelékenység növeléséhez és a hatékonyság javításához; mivel ösztönzőkre van szükség a mezőgazdasági termelők informatikai képzésének előmozdításához;

AG.

mivel a műtrágya és az energia globális árának meredek és jelentős emelkedése, valamint az egyéb inputköltségek ugrásszerű emelkedése nehézségeket okoz a mezőgazdasági termelőknek, és veszélyezteti a jövőbeli növénytermesztést, és ezáltal az élelmezésbiztonságot és a megfizethetőséget; mivel 2022 szeptemberében a nitrogénműtrágyák ára 149 %-kal nőtt az előző évi uniós műtrágyapiaci árakhoz képest; mivel a jelenlegi input- és energiaválság fényében a Bizottságnak szoros figyelmet kell fordítania az európai mezőgazdasági termelők gazdasági helyzetére;

AH.

mivel a jelenlegi geopolitikai kihívások azt bizonyítják, hogy az élelmezésbiztonság nem tartós vívmány, és hogy az európai élelmiszer-termelést stratégiai ágazatnak kell tekinteni, és ennek értelmében meg kell azt őrizni és meg kell erősíteni; mivel a jól működő európai egységes piac előfeltétele az élelmezésbiztonság garantálásának; mivel az agrár-élelmiszeripari ágazatban minden vámjellegű és nem vámjellegű akadályt felül kell vizsgálni; mivel az erősebb, élénk, reziliens és virágzó vidéki területek és közösségek kulcsfontosságúak Európa élelmezésbiztonsága és élelmezési autonómiája, valamint az Európai Unió jóléte szempontjából;

AI.

mivel a mezőgazdaság nagy jelentőséggel bír az EU legkülső régióinak gazdasága szempontjából, amelyek gyakran különösen törékeny élelmezésbiztonsági helyzettel szembesülnek; mivel az élelmezésbiztonság jellege miatt az utólagos reagálás költségei magasabbak, mint a korábbi beavatkozás költségei;

AJ.

mivel ha az EU el akarja kerülni a destabilizációt, az élelmiszer-szegénységet, az éhínséget, a társadalmi és politikai nyugtalanságot más országokban, az Uniónak jövőképet kell kidolgoznia az élelmezés- és táplálkozásbiztonság biztosítására az EU-ban, és hozzá kell járulnia a nemzetközi szintű élelmezésbiztonsághoz;

AK.

mivel becslések szerint az összes előállított élelmiszer 20 %-a vagy veszendőbe megy vagy elpazarolják azt; mivel több, mint 36 millió ember nem engedhet meg magának kétnaponta egy megfelelő étkezés; mivel a jelenlegi gazdasági válság következtében növekszik a legrászorultabb népesség;

AL.

mivel a logisztikában és a nagykereskedelmi forgalmazásban, valamint a nagyléptékű ipari termelésben és feldolgozásban részt vevő élelmiszer-ipari vállalatokat kulcsfontosságú szervezetekként azonosították, amelyek rezilienciáját meg kell erősíteni, mivel alapvető szolgáltatásokat nyújtanak; mivel a nagykereskedelmi piacok közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek, amelyek hatalmas regionális és régióközi területeken olyan szolgáltatásokat biztosítanak, amelyek nélkülözhetetlenek a végső fogyasztók friss és romlandó mezőgazdasági és halászati termékekkel való ellátása szempontjából és ezek forgalmazásához, és garantálják e termékek minőségét és az egészségügyi előírásoknak való megfelelését; mivel emellett a nagykereskedelmi piacok már bizonyították rezilienciájukat és azt, hogy alapvető szerepet töltenek be az élelmiszer-ellátás és -elosztás folytonosságának a Covid19-világjárvány alatti biztosításában;

AM.

mivel 2020-ban az EU-ban a mezőgazdasági üzemek vezetőinek csupán 11,9 %-a volt 40 év alatti, míg az uniós mezőgazdasági üzemek vezetőinek 33,2 %-a 65 éves vagy annál idősebb volt; mivel az európai mezőgazdasági termelők átlagéletkora 57 évre emelkedett; mivel 2020-ban 5,3 millióval kevesebb mezőgazdasági üzem volt az EU-ban, mint 2005-ben, ami 37 %-os csökkenést jelent; mivel a mezőgazdasági üzemek vezetőinek száma 2016 és 2020 között 11,2 %-kal csökkent; mivel a legtöbb uniós tagállamban összességében csökkent a mezőgazdasági üzemek vezetőinek száma;

AN.

mivel a nők létfontosságú szerepet játszanak a vidéki térségekben; mivel az EU-ban e területek előre jelzett hanyatlásának megakadályozása érdekében alapvető fontosságú, hogy elismerjék és láthatóvá tegyék a mezőgazdasági üzemekben a nők által végzett munkát és társtulajdonosi minőségüket; mivel fellépésekre és intézkedésekre van szükség az agrár-élelmiszeripari ágazatban a nemek közötti szakadék megszüntetése érdekében is, és a tervek és politikák kidolgozásakor minden szinten feltétlenül be kell vonni a nőket a döntéshozatali folyamatba;