EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.7.7.

COM(2020) 295 final

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió által az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodással létrehozott kereskedelmi bizottságban a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosítása tekintetében képviselendő álláspontról

INDOKOLÁS

1.A javaslat tárgya

E javaslat tárgya az Unió által az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodással (a továbbiakban: a megállapodás) létrehozott kereskedelmi bizottságban az említett megállapodás II. jegyzőkönyve bizonyos rendelkezései módosításáról szóló határozat tervezett elfogadásával kapcsolatban képviselendő álláspont meghatározásáról szóló határozat.

2.A javaslat háttere

2.1.Az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti partnerségi megállapodás

Az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti partnerségi megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) célja: a) a csendes-óceáni államok számára az Európai Unió (a továbbiakban: EU) által kínált jobb piaci hozzáféréssel járó előnyök kihasználásának lehetővé tétele; b) a fenntartható gazdasági fejlődés előmozdítása és a csendes-óceáni államok fokozatos integrálása a világgazdaságba; c) közös érdeken alapuló szabadkereskedelmi övezetek létrehozása az Európai Unió és a csendes-óceáni államok között a kereskedelem oly módon végrehajtott fokozatos liberalizációjával, amely megfelel az alkalmazandó WTO-szabályoknak és az aszimmetria elvének, valamint figyelembe veszi a csendes-óceáni államok specifikus igényeit és kapacitásbeli korlátait a kötelezettségvállalások szintje és időzítése tekintetében; d) a megfelelő vitarendezési rendelkezések megállapítása; valamint e) a megfelelő intézményi rendelkezések megállapítása.

Az EU 2009. július 13-án aláírta a megállapodást 1 , amelyet Pápua Új-Guinea és a Fidzsi Köztársaság 2009. december 20., illetve 2014. július 28. óta ideiglenesen alkalmaz. Csatlakozásukat követően a Szamoai Független Állam és a Salamon-szigetek szintén ideiglenesen alkalmazza a megállapodást 2018. december 31., illetve 2020. május 17. óta.

2.2.A kereskedelmi bizottság

A kereskedelmi bizottság egy, a megállapodás 68. cikkének megfelelően létrehozott szerv. Az EU és a csendes-óceáni államok (Pápua Új-Guinea, Fidzsi, Szamoa és a Salamon-szigetek) képviselőiből áll. A kereskedelmi bizottság elfogadja eljárási szabályait, társelnökei pedig az EU egy képviselője, valamint a csendes-óceáni államok egy képviselője.

A kereskedelmi bizottság a megállapodás végrehajtásához szükséges valamennyi üggyel foglalkozik, többek között a fejlesztési együttműködéssel is. Funkciói teljesítése során a kereskedelmi bizottság a következőket teheti: a) a megállapodás végrehajtásához különbizottságokat és testületeket állíthat fel és felügyelhet; b) ülésezhet a Felek által elfogadott bármilyen időpontban; c) a megállapodás szerinti összes kérdést megfontolhatja, és funkciói gyakorlása során megfelelő intézkedéseket hozhat; és d) a megállapodásban meghatározott esetekben döntést hozhat vagy ajánlást tehet.

A megállapodás megfelelő rendelkezései szerint a kereskedelmi bizottság konkrét végrehajtási döntéshozó jogköröket ruházhat a különbizottságokra, különösen a vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottságra.

2.3.A kereskedelmi bizottság tervezett jogi aktusa

*2020 szeptemberében* a kereskedelmi bizottság nyolcadik ülésén határozatot tervez elfogadni a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról (a továbbiakban: a tervezett jogi aktus).

A tervezett jogi aktus célja:

–a származási szabályokra vonatkozó rendelkezések legújabb fejlemények szerinti aktualizálása, valamint egyszerűbb és rugalmasabb származási szabályok biztosítása a gazdasági szereplők számára az alábbi módosítások elfogadásával:

a)a következő, már nem releváns rendelkezések törlése:

–a 3. cikk (7) bekezdése: már nem releváns annak meghatározása, hogy a kumuláció alkalmazása 2010. január 1. és 2015. október 1. után kezdődött meg,

–a 4a. cikk és a VIIIA. melléklet már nem releváns, mivel nem azonosítottak szomszédos fejlődő országokat,

–a 4. cikk (8) bekezdésének második mondata és a XII. melléklet: már nem releváns azoknak a Dél-Afrikából származó termékeknek a felsorolása, amelyekre a kumulációt 2009. december 31. után kezdték alkalmazni.

b)A 7. cikk címének a tartalomjegyzékben szereplő címhez való igazítása.

c)Egy új, „Könyvelés szerinti elkülönítés” című 12. cikk beillesztése a II. címbe annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők e raktározási módszer alkalmazásával csökkenthessék költségeiket.

d)A III. cím „Közvetlen szállítás” című 13. cikkének törlése és „A változtatás tilalma” című új 14. cikkel való felváltása annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők nagyobb rugalmasságot élvezhessenek az importáló ország vámhatóságai számára átadandó bizonyítékok tekintetében, ha a származó áruk átrakodása vagy vámraktározása harmadik országban történik.

e)A „Kiállítás” című 14. cikk és a „Vámszabad terület” című 38. cikk törlése, amelyekre a „változtatás tilalmáról” szóló rendelkezés bevezetését követően már nincs szükség.

f)A IV. cím 15. cikkének módosítása annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők nagyobb rugalmasságot élvezhessenek a származási igazolásra vonatkozó követelmények teljesítése tekintetében.

g)Egy új 39. cikk beillesztése, amely összefoglalja a vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottságnak a II. jegyzőkönyv különböző rendelkezéseiben említett feladatait és hatáskörét, és a 41. cikk ennek megfelelő aktualizálása.

–A megállapodás II. jegyzőkönyve II. mellékletének aktualizálása annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön a HR-nómenklatúra 2017. évi változatával.

A II. jegyzőkönyv II. melléklete a Vámigazgatások Világszervezetének Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeréről szóló nemzetközi egyezményéhez mellékelt, a Harmonizált Rendszer (HR) nómenklatúrájának 2007. évi változata alapján készült. A Vámigazgatások Világszervezete új, 2017. január 1-jétől hatályos 2017. évi HR-nómenklatúrát adott ki. A származási szabályok tekintetében ugyanakkor fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet, mivel a HR-nómenklatúrát érintő módosításoknak nem célja, hogy hatást gyakoroljanak egy adott termékre alkalmazandó származási szabályra.

–A megállapodás II. jegyzőkönyve IV. melléklete szövegének módosítása a számlanyilatkozat horvát nyelvű változatának felvétele érdekében.

A Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést 2011. december 9-én írták alá, és az 2013. július 1-je óta alkalmazandó. A megállapodás egyrészről azokon a területeken alkalmazandó, ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződést alkalmazzák – az abban a szerződésben meghatározott feltételek szerint –, másrészről az aláíró csendes-óceáni államok területén.

–A megállapodás II. jegyzőkönyvének VIII. mellékletében foglalt, a tengerentúli országokat és területeket tartalmazó jegyzék aktualizálása annak érdekében, hogy a jegyzék összhangba kerüljön az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel.

A megállapodás II. jegyzőkönyvének VIII. melléklete felsorolja az Európai Unió tengerentúli országait és területeit (TOT-ok). Néhány terület jogállása a közelmúltban megváltozott: Saint-Barthélemyt (Franciaország) 2012. január 1-jén, Bermudát (Egyesült Királyság) pedig 2014. január 1-jén az Unióval társult TOT-tá nyilvánították, továbbá Mayotte (Franciaország) 2014. január 1-jén az EU legkülső régiójává vált.

–Szamoa és a Salamon-szigetek megállapodáshoz való csatlakozása folytán mindkét államot el kell távolítani a II. jegyzőkönyv X. mellékletében felsorolt „a többi AKCS-állam” közül.

A megállapodás II. jegyzőkönyvében és annak mellékleteiben végrehajtandó módosítások nagy számára való tekintettel az egyértelműség érdekében a jegyzőkönyvet teljes egészében fel kell váltani.

3.Az Unió által képviselendő álláspont

A „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyvet 2009-ben írták alá. Az eredeti II. jegyzőkönyv egyes rendelkezései nem naprakészek és nem veszik figyelembe a származási szabályokkal kapcsolatos legújabb fejleményeket, és ennek következtében a megállapodás által biztosított preferenciális elbánás alkalmazása akadályokba ütközik.

A javasolt módosítások egyszerűsítik a származási szabályokkal kapcsolatos követelményeket és eljárásokat és rugalmasabbá teszik azokat a teljesítésük megkönnyítése érdekében. Például:

–a könyvelés szerinti elkülönítés lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy csökkenthessék raktározási költségeiket,

–a gazdasági szereplők nagyobb rugalmasságot élvezhetnek az importáló ország vámhatóságai számára átadandó bizonyítékok tekintetében, ha a származó áruk átrakodása vagy vámraktározása harmadik országban történik,

–a regisztrált exportőr részére biztosított azon lehetőség, hogy kizárólag számlanyilatkozatot használhasson érvényes származási igazolásként, egyszerűsíti a származási eljárásokat, és csökkenti az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadásához kapcsolódó adminisztratív költségeket, ami lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy teljes mértékben kihasználhassák a preferenciális tarifális elbánás előnyeit, ami kedvező hatással lehet a kereskedelemre.

Ez az egyszerűsítés ezért megkönnyíti a kereskedelmet és fokozza a csendes-óceáni régió gazdasági fejlődését azáltal, hogy lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy teljes mértékben kihasználhassák az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás szerinti preferenciális elbánás előnyeit.

A módosítások egyszerűsítik a származási szabályokkal kapcsolatos követelményeket és eljárásokat, és rugalmassá teszik azokat a teljesítésük megkönnyítése érdekében. Ez az egyszerűsítés elősegíti a kereskedelmet, és optimalizálja a gazdasági szereplők számára biztosított kedvezményes elbánás alkalmazhatóságát. A javasolt módosítások továbbá elősegítik a regionális integrációt és a gazdasági fejlődést a csendes-óceáni államokban azáltal, hogy több lehetőséget kínálnak a gazdasági szereplőknek a származási szabályok teljesítésére.

A megállapodás II. jegyzőkönyvének II. mellékletében említett termékek (vámtarifaszámok és megnevezések) módosítása szükséges a megállapodás szövegének a Vámigazgatások Világszervezete által a Harmonizált Rendszer 2012-es és 2017-es kiadású nómenklatúráján végzett módosításokhoz való hozzáigazításához, valamint annak érdekében, hogy a termékmegnevezések és a HR-besorolás összhangban legyen a Harmonizált Rendszerrel.

A megállapodás II. jegyzőkönyvének VIII. melléklete felsorolja az EU tengerentúli országait és területeit. A II. jegyzőkönyv alkalmazásában a „tengerentúli országok és területek” az Európai Közösséget létrehozó szerződés negyedik részében említett országokat és területeket jelentik. A jegyzéket aktualizálni kell, hogy az tükrözze egyes tengerentúli országok és területek jogállásának közelmúltbeli változását.

Meg kell jegyezni, hogy a 2019. november 11-i (EU) 2019/2143 tanácsi határozat (HL L 331., 2019.12.20., 1. o.) már meghatározta az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti megállapodással létrehozott kereskedelmi bizottságban a megállapodás II. jegyzőkönyve II. és VIII. mellékletének módosításával kapcsolatban az Európai Unió által képviselendő álláspontot. Az egyértelműség érdekében a jelenlegi kezdeményezésben átdolgozott (változatlan) álláspont szerepel.

A javasolt határozat eleget tesz az Európai Uniót a megállapodás rendelkezései értelmében terhelő kötelezettségeknek.

4.Jogalap

4.1.Eljárási jogalap

4.1.1.Általános elvek

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 218. cikkének (9) bekezdése határozatok elfogadásáról rendelkezik „a megállapodásokkal létrehozott szervekben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító jogi aktusokat”.

A „joghatással bíró jogi aktus” fogalmába beletartoznak a nemzetközi jognak a kérdéses szervet szabályozó szabályai szerint joghatással bíró jogi aktusok. Ezenfelül a fogalom magában foglalja azokat az eszközöket is, melyek a nemzetközi jog szerint nem bírnak kötelező erővel, de „meghatározó módon befolyásolják az uniós jogalkotó által [...] elfogadott szabályozás tartalmát” 2 .

4.1.2.A jelen esetre történő alkalmazás

A kereskedelmi bizottság által elfogadandó jogi aktus joghatással bíró jogi aktus. és a megállapodás 8., 68. és 78. cikkének megfelelően a nemzetközi jog szerint kötelező érvényű lesz.

A tervezett jogi aktus nem egészíti ki és nem módosítja a megállapodás intézményi keretét.

Ezért a javasolt határozat eljárási jogalapja az EUMSZ 218.cikkének (9) bekezdése.

4.2.Anyagi jogalap

4.2.1.Általános elvek

Az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozat anyagi jogalapja elsősorban azon tervezett jogi aktus célkitűzésétől és tartalmától függ, amellyel kapcsolatban az Unió által képviselendő álláspont meghatározásra kerül. Amennyiben a tervezett jogi aktus kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik pusztán járulékos jellegű, az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozatot egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani.

4.2.2.A jelen esetre történő alkalmazás

A tervezett jogi aktus elsődleges célkitűzése és tartalma a közös kereskedelempolitikával kapcsolatos.

Ezért a javasolt határozat anyagi jogalapja az EUMSZ 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdése.

4.3.Következtetés

A javasolt határozat jogalapja ezért a 207. cikk, összefüggésben az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdésével.

4.4.A tervezett jogi aktus kihirdetése

Mivel a kereskedelmi bizottság jogi aktusa módosítani fogja az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodást, elfogadását követően helyénvaló kihirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió által az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodással létrehozott kereskedelmi bizottságban a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosítása tekintetében képviselendő álláspontról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (4) bekezdésének első albekezdésére, összefüggésben 218. cikke (9) bekezdésével,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)Az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodást 3 (a továbbiakban: a megállapodás) – amely egy gazdasági partnerségi megállapodás kereteit hozta létre – Pápua Új-Guinea 2009. december 20., a Fidzsi Köztársaság pedig 2014. július 28. óta ideiglenesen alkalmazza. Csatlakozásukat követően a Szamoai Független Állam és a Salamon-szigetek szintén ideiglenesen alkalmazza a megállapodást 2018. december 31., illetve 2020. május 17. óta.

(2)A megállapodás 13. és 68. cikke, valamint a megállapodás II. jegyzőkönyvének 41. cikke szerint a gazdasági partnerségi megállapodással foglalkozó kereskedelmi bizottság módosításokat fogadhat el a megállapodás II. jegyzőkönyvének rendelkezéseihez.

(3)*2020 szeptemberében* a kereskedelmi bizottság nyolcadik ülésén/találkozóján határozatot tervez elfogadni a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról.

(4)Helyénvaló meghatározni az Unió által a kereskedelmi bizottságban képviselendő álláspontot, mivel a tervezett határozat kötelező érvényű lesz az Unióra nézve.

(5)A „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló, 2009-ben elfogadott II. jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosításával a származási szabályokat aktualizálni kell a legújabb fejleményeknek megfelelően annak érdekében, hogy rugalmasabb és egyszerűbb származási szabályok bevezetése révén egyszerűbbé váljon a kereskedelem a gazdasági szereplők számára, és optimalizálódjon a preferenciális elbánást kihasználók aránya.

(6)A megállapodás II. jegyzőkönyvének II. mellékletében említett termékek (vámtarifaszámok és megnevezések) módosítása szükséges a megállapodás szövegének a Vámigazgatások Világszervezete által a Harmonizált Rendszer 2012-es és 2017-es kiadású nómenklatúráján végzett módosításokhoz való hozzáigazításához, valamint annak érdekében, hogy a termékmegnevezések és a HR-besorolás összhangban legyen a Harmonizált Rendszerrel.

(7)A Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést 2011. december 9-én írták alá, és az 2013. július 1-je óta alkalmazandó. A megállapodás egyrészről azokon a területeken alkalmazandó, ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződést alkalmazzák – az abban a szerződésben meghatározott feltételek szerint –, másrészről az aláíró csendes-óceáni államok területén. A megállapodás II. jegyzőkönyve IV. mellékletének szövegét ezért ennek megfelelően módosítani kell a számlanyilatkozat horvát nyelvű változatának felvétele érdekében.

(8)A megállapodás II. jegyzőkönyvének VIII. melléklete felsorolja az EU tengerentúli országait és területeit. A jegyzőkönyv alkalmazásában a „tengerentúli országok és területek” az Európai Közösséget létrehozó szerződés negyedik részében említett országokat és területeket jelentik. A jegyzéket aktualizálni kell, hogy az tükrözze egyes tengerentúli országok és területek jogállásának közelmúltbeli változását.

(9)Szamoa és a Salamon-szigetek megállapodáshoz való csatlakozása folytán mindkét államot el kell távolítani a II. jegyzőkönyv X. mellékletében felsorolt „A többi AKCS-állam” közül,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A kereskedelmi bizottság nyolcadik ülésén az Unió által képviselendő álláspont a kereskedelmi bizottság jogi aktusának az e határozathoz csatolt tervezetén alapul.

2. cikk

Ennek a határozatnak a Bizottság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

(1)    A Tanács 2009/729/EK határozata (2009. július 13.) az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról (HL L 272., 2009.10.16., 1. o.).

(2)    A Bíróság 2014. október 7-i ítélete, Németország kontra Tanács, C-399/12, ECLI:EU:C:2014:2258, 61–64. pont.

(3)    A Tanács 2009/729/EK határozata (2009. július 13.) az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról (HL L 272., 2009.10.16., 1. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.7.7.

COM(2020) 295 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Unió által az egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok közötti átmeneti partnerségi megállapodással létrehozott kereskedelmi bizottságban a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosítása tekintetében képviselendő álláspontról

MELLÉKLET

TERVEZET

AZ EGYRÉSZRŐL AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG, MÁSRÉSZRŐL A CSENDES-ÓCEÁNI ÁLLAMOK KÖZÖTTI ÁTMENETI PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁS ÁLTAL LÉTREHOZOTT

KERESKEDELMI BIZOTTSÁG
…/2020 HATÁROZATA

...

a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról

A KERESKEDELMI BIZOTTSÁG,

tekintettel a 2009. július 30-án Londonban aláírt, egyrészről az Európai Közösség, másrészről a csendes-óceáni államok között létrejött átmeneti partnerségi megállapodásra 1 (a továbbiakban: a megállapodás), amely egy gazdasági partnerségi megállapodás kereteit hozta létre, és különösen annak 8. cikkére, 68. cikke (3) bekezdésére és 78. cikkére, összefüggésben annak II. jegyzőkönyve 41. cikkével,

mivel:

(1)A megállapodást Pápua Új-Guinea és a Fidzsi Köztársaság 2009. december 20., illetve 2014. július 28. óta ideiglenesen alkalmazza. Csatlakozásuk óta a Szamoai Független Állam és a Salamon-szigetek szintén ideiglenesen alkalmazza a megállapodást 2018. december 31., illetve 2020. május 17. óta.

(2)A megállapodás 8. cikkével összhangban a kereskedelmi bizottságnak további egyszerűsítés céljából felül kell vizsgálnia a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és az igazgatási együttműködés módszereiről szóló II. jegyzőkönyv rendelkezéseit.

(3) A Felek elvégezték ezt a felülvizsgálatot, és a II. jegyzőkönyv alábbi módosításaiban állapodtak meg:

(i) a következő, már nem alkalmazandó rendelkezések törlése:

– a 3. cikk (7) bekezdése;

– a 4a. cikk;

– a VIIIA. és a XII. melléklet;

(ii) a következő rendelkezések helyesbítése:

– a 4. cikk (8) bekezdésének helyesbítése a második mondat törlésével, amely már nem alkalmazandó;

– a 7. cikk címének helyesbítése a tartalomjegyzékben szereplő címhez való igazításával;

(iii) egy új, „Könyvelés szerinti elkülönítés” című 12. cikk beillesztése a II. címbe annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők e raktározási módszer alkalmazásával csökkenthessék költségeiket;

(iv) a III. cím „Közvetlen szállítás” című 13. cikkének törlése és „A változtatás tilalma” című új 14. cikkel való felváltása annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők nagyobb rugalmasságot élvezhessenek az importáló ország vámhatósága számára átadandó bizonyítékok tekintetében, ha a származó áruk átrakodása vagy vámraktározása harmadik országban történik;

           (v) a „Kiállítás” című 14. cikk és a „Vámszabad terület” című 38. cikk törlése, amelyekre a „változtatás tilalmáról” szóló rendelkezés bevezetését követően már nincs szükség;

           (vi) a IV. cím 15. cikkének módosítása annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők nagyobb rugalmasságot élvezhessenek a származási igazolásra vonatkozó követelmények teljesítése tekintetében;

           (vii) egy új 39. cikk beillesztése, amely összefoglalja a vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottságnak a II. jegyzőkönyv különböző rendelkezéseiben említett feladatait és hatáskörét, és a 41. cikk ennek megfelelő aktualizálása.

(4)    A megállapodás II. jegyzőkönyvének II. melléklete a Vámigazgatások Világszervezetének Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeréről szóló nemzetközi egyezményéhez mellékelt, a Harmonizált Rendszer (HR) nómenklatúrájának 2007. évi változata alapján készült. A Vámigazgatások Világszervezete új, 2017. január 1-jétől hatályos 2017. évi HR-nómenklatúrát adott ki. A megállapodás II. jegyzőkönyvének II. mellékletét frissíteni kell annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön a HR-nómenklatúra 2017. évi változatával. A származási szabályok tekintetében ugyanakkor fenn kell tartani a jelenlegi helyzetet, mivel a HR-nómenklatúrát érintő módosításoknak nem célja, hogy hatást gyakoroljanak egy adott termékre alkalmazandó származási szabályra.

(5)    A Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződést 2011. december 9-én írták alá, és az 2013. július 1-je óta alkalmazandó. A megállapodás egyrészről azokon a területeken alkalmazandó, ahol az Európai Unió működéséről szóló szerződést alkalmazzák – az abban a szerződésben meghatározott feltételek szerint –, másrészről az aláíró csendes-óceáni államok területén. A megállapodás II. jegyzőkönyve IV. mellékletének szövegét ezért ennek megfelelően módosítani kell a számlanyilatkozat horvát nyelvű változatának felvétele érdekében.

(6)    A megállapodás II. jegyzőkönyvének VIII. melléklete felsorolja az Európai Unió tengerentúli országait és területeit (TOT-ok). Néhány terület jogállása a közelmúltban megváltozott: Saint-Barthélemyt (Franciaország) 2012. január 1-jén, Bermudát (Egyesült Királyság) pedig 2014. január 1-jén az Unióval társult TOT-tá nyilvánították, továbbá Mayotte (Franciaország) 2014. január 1-jén az EU legkülső régiójává vált. A megállapodás II. jegyzőkönyvének VIII. mellékletében foglalt, a tengerentúli országokat és területeket tartalmazó jegyzéket aktualizálni kell annak érdekében, hogy a jegyzék összhangba kerüljön az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel.

(7)    Szamoa és a Salamon-szigetek megállapodáshoz való csatlakozása folytán mindkét államot el kell távolítani a II. jegyzőkönyv X. mellékletében felsorolt „a többi AKCS-állam” közül.

(8)        A végrehajtandó módosítások nagy számára való tekintettel és az egyértelműség érdekében a megállapodás II. jegyzőkönyvét teljes egészében fel kell váltani,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A megállapodás II. jegyzőkönyvének szövege helyébe az e határozat mellékletében foglalt szöveg lép.

2. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.

Kelt …-ban/-ben, …-án/-én.

az Unió részéről            a csendes-óceáni államok részéről

MELLÉKLET

II. JEGYZŐKÖNYV

A „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről

TARTALOMJEGYZÉK

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Cikk

1.    Fogalommeghatározások

II. CÍM

A „SZÁRMAZÓ TERMÉK” FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Cikkek

2.    Általános követelmények

3.    Kumuláció az Európai Közösségben

4.    Kumuláció a csendes-óceáni államokban

5.    Teljes egészében egyetlen országban létrejött vagy előállított termék

6.    Kielégítően megmunkált vagy feldolgozott termék 

7.    Nem kielégítő megmunkálási vagy feldolgozási műveletek

8.    Minősítési egység

9.    Tartozék, pótalkatrész és szerszám

10.    Készlet

11.    Semleges elemek

12.    Könyvelés szerinti elkülönítés

III. CÍM

TERÜLETI KÖVETELMÉNYEK

Cikkek

13.    A területiség elve

14.    A változtatás tilalma

IV. CÍM

SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS

Cikkek

15.    Általános követelmények

16.    EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítására vonatkozó eljárás

17.    Utólag kiállított EUR.1 szállítási bizonyítvány

18.    EUR.1 szállítási bizonyítvány másodlatának kiállítása

19.        EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítása korábban kiadott vagy készült származási igazolás alapján

20.    Számlanyilatkozat tételének feltételei

21.    Elfogadott exportőr

22.    A származási igazolás érvényessége

23.    Származási igazolás benyújtása

24.    Részletekben történő behozatal

25.    A származási igazolás alóli mentesség

26.    Kumulációs célú tájékoztatási eljárás

27.    Igazoló okmányok

28.    A származási igazolás és az igazoló okmányok megőrzése

29.    Ellentmondás és formai hiba

30.    Euróban kifejezett összegek

V. CÍM

A KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA

Cikkek

31.    A megállapodás által kedvezményben részesített termékekkel szemben támasztott közigazgatási feltételek

32.    A vámhatóságra vonatkozó információk bejelentése

33.    Kölcsönös segítségnyújtás

34.    A származási igazolás ellenőrzése

35.    A szállítói nyilatkozat ellenőrzése

36.    Vitarendezés

37.    Szankciók

38.    Eltérések

39.    A vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottság

VI. CÍM

   CEUTA ÉS MELILLA

Cikk

40.    Különleges feltételek

VII. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Cikkek

41.    A származási szabályok felülvizsgálata és alkalmazása

42.    Mellékletek

43.    A jegyzőkönyv végrehajtása

MELLÉKLETEK

A II. JEGYZŐKÖNYV I. MELLÉKLETE:    Bevezető megjegyzések a II. mellékletben található jegyzékhez

A II. JEGYZŐKÖNYV II. MELLÉKLETE:    Az előállított termék származó helyzetének megszerzéséhez a nem származó anyagokon végzendő megmunkálások vagy feldolgozások jegyzéke

A II. JEGYZŐKÖNYV II(a) MELLÉKLETE:    Az előállított termék származó helyzetének megszerzéséhez a nem származó anyagokon végzendő megmunkálások vagy feldolgozások jegyzékétől való eltérések

A II. JEGYZŐKÖNYV III. MELLÉKLETE:    A szállítási bizonyítvány formanyomtatványa

A II. JEGYZŐKÖNYV IV. MELLÉKLETE:    Számlanyilatkozat

A II. JEGYZŐKÖNYV VA. MELLÉKLETE:    Szállítói nyilatkozat a preferenciális származási helyzetű termékekről

A II. JEGYZŐKÖNYV VB. MELLÉKLETE:    Nem preferenciális származási helyzetű termék szállítói nyilatkozata

A II. JEGYZŐKÖNYV VI. MELLÉKLETE:    Adatlap

A II. JEGYZŐKÖNYV VII. MELLÉKLETE:    Eltérés iránti kérelem formanyomtatványa

A II. JEGYZŐKÖNYV VIII. MELLÉKLETE:    Tengerentúli országok és területek

A II. JEGYZŐKÖNYV IX. MELLÉKLETE:    Azok a termékek, amelyekre a 3. és a 4. cikkben említett kumulációt 2015. október 1-je után kell alkalmazni 

A II. JEGYZŐKÖNYV X. MELLÉKLETE:        A többi AKCS-állam

A II. JEGYZŐKÖNYV XI. MELLÉKLETE:    Dél-Afrikából származó és a 4. cikkben meghatározott kumuláció alól kizárt termékek

EGYÜTTES NYILATKOZAT az Andorrai Hercegségről

EGYÜTTES NYILATKOZAT a San Marino Köztársaságról

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

E Jegyzőkönyv alkalmazásában:

(a)    „előállítás”: bármiféle megmunkálás vagy feldolgozás, beleértve az összeszerelést vagy az egyedi műveleteket is;

(b)    „anyag”: a termék előállítása során felhasznált bármilyen összetevő, nyersanyag, alkatrész vagy rész stb.;

(c)    „termék”: az előállított termék, akkor is, ha egy másik előállítási műveletben történő későbbi felhasználásra szánják;

(d)    „áru”: anyag és termék egyaránt;

(e)    „vámérték”: az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VII. cikkének végrehajtásáról szóló 1994. évi megállapodás (a vámérték-megállapításról szóló WTO-megállapodás) szerint megállapított érték;

(f)    „gyártelepi ár”: az az ár, amelyet a termékért a gyártelepen fizetnek annak az Európai Közösségben vagy valamely csendes-óceáni államban található gyártónak, amelynek vállalkozásában az utolsó megmunkálást vagy feldolgozást elvégezték, feltéve, hogy az ár tartalmazza valamennyi felhasznált anyag értékét, levonva ebből azokat a belső adókat, amelyek az előállított termék kivitele esetén visszatérítendők vagy visszatéríthetők;

(g)    „anyag értéke”: a felhasznált nem származó anyagok vámértéke behozatalkor, vagy – ha ez nem ismert és nem is állapítható meg – az ezekért az anyagokért az Európai Közösségben vagy valamely csendes-óceáni államban fizetett első megállapítható ár;

(h)    „származó anyag értéke”: az ilyen anyagok g) pont szerint meghatározott értéke, értelemszerűen alkalmazva;

(i)    „hozzáadott érték”: a gyártelepi árnak és azon beépített anyagok vámértékének a különbsége, amelyek a 3. és a 4. cikkben említett más országokból vagy területekről származnak és amelyeknél alkalmazható kumuláció, vagy – ha a vámérték nem ismert és nem is állapítható meg – az ezekért az anyagokért az Európai Közösségben vagy a csendes-óceáni államok valamelyikében fizetett első megállapítható ár;

(j)    „árucsoport” és „vámtarifaszám”: a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer (a továbbiakban ebben a jegyzőkönyvben: Harmonizált Rendszer vagy HR) szerinti nómenklatúrában használt árucsoportok és négy számjegyű vámtarifaszámok;

(k)    „besorolt”: egy termék vagy anyag adott vámtarifaszám alá történő besorolására vonatkozik;

(l)    „szállítmány”: olyan termékek, amelyeket egy exportőrtől egy címzett részére egyidejűleg szállítanak, vagy amelyeknek az exportőrtől a címzetthez történő szállítása egyetlen fuvarokmánnyal, illetve ilyen okmány hiányában egyetlen számlával történik;

(m)    „területek”: a parti tengert is magukban foglalják;

(n)    „TOT-ok”: a VIII. mellékletben meghatározott tengerentúli országok és területek;

(o)    „a többi AKCS-állam”: a csendes-óceáni államok kivételével az összes AKCS-állam.

II. CÍM

A „SZÁRMAZÓ TERMÉK” FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

2. cikk

Általános követelmények

1.    Az átmeneti gazdasági partnerségi megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) alkalmazásában a következő termék minősül az Európai Közösségből származónak:

(a)    e jegyzőkönyv 5. cikke értelmében teljes egészében az Európai Közösségben létrejött vagy előállított termék;

(b)    az Európai Közösségben létrejött vagy előállított termék, amely nem teljes egészében ott előállított anyagokat tartalmaz, feltéve, hogy ezek az anyagok a 6. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül az Európai Közösségben;

2.    A megállapodás alkalmazásában az alábbi termék minősül egy csendes-óceáni államból származónak:

(a)    a jegyzőkönyv 5. cikke értelmében teljes egészében egy csendes-óceáni államban létrejött vagy előállított termék;

(b)    egy csendes-óceáni államban létrejött vagy előállított termék, amely nem teljes egészében ott előállított anyagokat tartalmaz, feltéve, hogy ezek az anyagok a 6. cikk értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson mentek keresztül az adott csendes-óceáni államban.

3. cikk

Kumuláció az Európai Közösségben

1.    A 2. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül egy terméket az Európai Közösségből származónak kell tekinteni, ha ott állították elő, és egy csendes-óceáni államból, a többi AKCS-államból vagy a TOT-okból származó anyagokat tartalmaz, feltéve, hogy az Európai Közösségben elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás meghaladja a 7. cikkben említett műveleteket. Az ilyen anyagnál nem szükséges, hogy kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson menjen keresztül.

2.    Ha az Európai Közösségben elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás nem haladja meg a 7. cikkben említett műveleteket, akkor az előállított terméket csak akkor kell az Európai Közösségből származónak tekinteni, ha a hozzáadott érték nagyobb, mint az (1) bekezdésben említett bármely országból vagy területről származó felhasznált anyagok értéke. Ha ez nem áll fenn, akkor az előállított terméket abból az országból vagy arról a területről származónak kell tekinteni, amely a közösségi előállításban felhasznált származó anyagok legmagasabb értékét adja.

3.    Megtartja származását az az (1) és (2) bekezdésben említett országok vagy területek valamelyikéből származó termék, amely az Európai Közösségben nem megy át megmunkáláson vagy feldolgozáson, ha ezen országok vagy területek valamelyikébe exportálják.

4.    A 2. cikk (1) bekezdése b) pontja végrehajtásának alkalmazásában az egy csendes-óceáni államban, a többi AKCS-államban vagy a TOT-okon történő megmunkálást és feldolgozást az Európai Közösségben elvégzettnek kell tekinteni, amennyiben az előállított termék az Európai Közösségben későbbi megmunkáláson vagy feldolgozáson megy keresztül. Ha e rendelkezés értelmében a származó terméket az érintett országok vagy területek közül kettőben vagy többen állították elő, akkor azt csak olyankor kell az Európai Közösségből származónak tekinteni, ha a megmunkálás vagy a feldolgozás meghaladja a 7. cikkben említett műveleteket.

5.    Ha az Európai Közösségben elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás nem haladja meg a 7. cikkben említett műveleteket, akkor az előállított terméket csak akkor kell az Európai Közösségből származónak tekinteni, ha a hozzáadott érték nagyobb, mint a (4) bekezdésben említett bármely országban vagy területen felhasznált anyagok értéke. Ha ez nem áll fenn, akkor az előállított terméket abból az országból vagy arról a területről származónak kell tekinteni, amely az előállításban felhasznált anyagok legmagasabb értékét adja.

6.    Az ebben a cikkben meghatározott kumuláció csak akkor alkalmazható, ha:

(a)    a származó helyzet megszerzésében érintett országok és a rendeltetési ország közigazgatási együttműködésről szóló megállapodást kötöttek, amely biztosítja ennek a cikknek a helyes végrehajtását;

(b)    az anyag és a termék az e jegyzőkönyvben megadottakkal megegyező származási szabályok alkalmazásával szerezte meg származó helyzetét;

(c)    az Európai Közösség az Európai Bizottságon keresztül ellátja a csendes-óceáni államokat az ebben a cikkben említett más országokkal vagy területekkel kötött közigazgatási együttműködésről szóló megállapodások részleteivel. Az Európai Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában (C sorozat), a csendes-óceáni államok pedig saját eljárásuknak megfelelően közzéteszik azt a dátumot, amelytől az ebben a cikkben meghatározott kumuláció alkalmazható a szükséges követelményeket teljesítő és az ebben a cikkben felsorolt országok és területek vonatkozásában.

4. cikk

Kumuláció a csendes-óceáni államokban

1.    A 2. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül egy terméket egy csendes-óceáni államból származónak kell tekinteni, ha ott állították elő, és az Európai Közösségből, a többi AKCS-államból, a TOT-okból vagy más csendes-óceáni államokból származó anyagokat tartalmaz, feltéve, hogy az adott csendes-óceáni államban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás meghaladja a 7. cikkben említett műveleteket. Az ilyen anyagnál nem szükséges, hogy kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson menjen keresztül.

2.    Ha a csendes-óceáni államban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás nem haladja meg a 7. cikkben említett műveleteket, akkor az előállított terméket csak akkor kell az adott csendes-óceáni államból származónak tekinteni, ha a hozzáadott érték nagyobb, mint az (1) bekezdésben említett bármely országból vagy területről származó felhasznált anyagok értéke. Ha ez nem áll fenn, akkor a terméket abból az országból vagy arról a területről származónak kell tekinteni, amely az adott csendes-óceáni államban történt előállításban felhasznált származó anyagok legmagasabb értékét adja.

3.    Megtartja származását az az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett országok vagy területek valamelyikéből származó termék, amely a csendes-óceáni államban nem megy át megmunkáláson vagy feldolgozáson, ha ezen országok vagy területek valamelyikébe exportálják.

4.    A 2. cikk (2) bekezdése b) pontja végrehajtásának alkalmazásában az Európai Közösségben, a többi csendes-óceáni államban, a többi AKCS-államban vagy a TOT-okon történő megmunkálást és feldolgozást egy csendes-óceáni államban elvégzettnek kell tekinteni, amennyiben az előállított termék ebben a csendes-óceáni államban későbbi megmunkáláson vagy feldolgozáson megy keresztül. Ha e rendelkezés értelmében a származó terméket az érintett országok vagy területek közül kettőben vagy többen állították elő, akkor azt csak olyankor kell ebből a csendes-óceáni államból származónak tekinteni, ha a megmunkálás vagy a feldolgozás meghaladja a 7. cikkben említett műveleteket.

5.    Ha a csendes-óceáni államban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás nem haladja meg a 7. cikkben említett műveleteket, akkor az előállított terméket csak akkor kell az adott csendes-óceáni államból származónak tekinteni, ha a hozzáadott érték nagyobb, mint a (4) bekezdésben említett bármely országban vagy területen felhasznált anyagok értéke. Ha ez nem áll fenn, akkor az előállított terméket abból az országból vagy arról a területről származónak kell tekinteni, amely az előállításban felhasznált anyagok legmagasabb értékét adja.

6.    Az ebben a cikkben meghatározott kumuláció csak akkor alkalmazható, ha:

(a)    a származó helyzet megszerzésében érintett országok és a rendeltetési ország közigazgatási együttműködésről szóló megállapodást kötöttek, amely biztosítja ennek a cikknek a helyes végrehajtását;

(b)    az anyag és a termék az e jegyzőkönyvben megadottakkal megegyező származási szabályok alkalmazásával szerezte meg származó helyzetét;

(c)    a csendes-óceáni államok az Európai Bizottságon keresztül ellátják az Európai Közösséget az ebben a cikkben említett más országokkal vagy területekkel kötött közigazgatási együttműködésről szóló megállapodások részleteivel. Az Európai Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában (C sorozat), a csendes-óceáni államok pedig saját eljárásuknak megfelelően közzéteszik azt a dátumot, amelytől az ebben a cikkben meghatározott kumuláció alkalmazható a szükséges követelményeket teljesítő és az ebben a cikkben felsorolt országok és területek vonatkozásában.

7.    Az ebben a cikkben meghatározott kumuláció nem alkalmazható a IX. mellékletben felsorolt termékekre. Ennek ellenére az ebben a cikkben meghatározott kumuláció alkalmazható a IX. mellékletben felsorolt termékekre 2015. október 1. után, a 1006 vámtarifaszámú rizsre pedig 2010. január 1. után, ha az e termékek előállításakor felhasznált anyagok származók, vagy a megmunkálásra vagy feldolgozásra az egyik csendes-óceáni államban vagy egy olyan másik AKCS-államban kerül sor, amely tagja egy gazdasági partnerségi megállapodásnak (GPM).

8.    Ez a cikk nem alkalmazható a XI. mellékletben felsorolt, Dél-Afrikából származó termékekre.

5. cikk

Teljes egészében egyetlen országban létrejött vagy előállított termék

1.    Teljes egészében egy csendes-óceáni államban vagy az Európai Közösségben létrejött vagy előállított terméknek kell tekinteni a következőket:

(a)    a földjéből vagy a területéhez tartozó tengerfenékről kitermelt ásványi termék;

(b)    ott betakarított gyümölcs- és zöldségtermék;

(c)    ott született és nevelt élő állat;

(d)    ott nevelt élő állatból származó termék;

(e)    (i)    ott folytatott vadászatból vagy halászatból előállított termék;

   (ii)    akvakultúra-termék (beleértve a tengeri akvakultúrát is), ha a hal ott született és ott nevelték;

(f)    az Európai Közösség vagy egy csendes-óceáni állam felségvizein kívül, hajójukkal a tengerből nyert tengeri halászati termék, és más, tengerből származó termék;

(g)    feldolgozóhajójuk fedélzetén, kizárólag az f) pontban említett termékből készült termék;

(h)    kizárólag nyersanyag visszanyerésére alkalmas, ott összegyűjtött használt cikk, közte a csak újrafutózásra vagy hulladékként történő felhasználásra alkalmas gumiabroncs is;

(i)    ott folytatott előállítási műveletekből származó hulladék és maradék;

(j)    a felségvizeiken kívül eső területek tengerfenekéből vagy altalajából kinyert termék, feltéve, hogy kizárólagos jogokkal rendelkeznek a kérdéses talaj vagy altalaj kiaknázására;

(k)    a kizárólag az a)–j) pontban meghatározott termékekből ott előállított áru.

2.    Az (1) bekezdés f) és g) pontjában szereplő „hajójukkal” és „feldolgozóhajójuk” kifejezés kizárólag az olyan hajókra és feldolgozóhajókra vonatkozik, amelyek:

(a)    az Európai Közösség egyik tagállamában vagy egy csendes-óceáni államban vannak bejegyezve;

(b)    az Európai Közösség valamely tagállama vagy egy csendes-óceáni állam lobogója alatt közlekednek;

(c)    megfelelnek az alábbi feltételek egyikének:

   (i)    legalább 50 %-ig az Európai Közösség egyik tagállama vagy egy csendes-óceáni állam állampolgárainak tulajdonában vannak;

   vagy

   (ii)    olyan társaság tulajdonában vannak,

   –    amelynek központi irodája és fő telephelye az Európai Közösség egyik tagállamában vagy egy csendes-óceáni államban van, valamint

   –    amely legalább 50 %-ig az Európai Közösség egyik tagállamnak vagy egy csendes-óceáni államnak, illetve ezen állam állami szervének vagy állampolgárának tulajdonában van.

3.    A (2) bekezdés rendelkezései ellenére, az Európai Közösség – egy csendes-óceáni állam kérésére – elismeri, hogy a csendes-óceáni állam által bérelt vagy lízingelt hajót a kizárólagos gazdasági övezetében folytatott halászati tevékenység elvégzése szempontjából a csendes-óceáni állam „saját hajójaként” kell kezelni, amennyiben a bérleti vagy a lízingmegállapodást – amelynek vonatkozásában az Európai Közösségnek elővételi jogot kínáltak – a vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottság olyan szerződésként fogadta el, mint amely megfelelő lehetőséget nyújt a csendes-óceáni állam saját magának való halászati kapacitásának fejlesztésére, és különösen mint amely jelentős időtartamra a csendes-óceáni államra ruházza a rendelkezésére álló hajó tengerészeti és kereskedelmi igazgatásának felelősségét.

4.    A (2) bekezdés feltételei különböző államokban is teljesülhetnek, amennyiben azok mind csendes-óceáni államok. Ebben az esetben a terméket abból az államból származónak kell tekinteni, amely állampolgárainak vagy egy társaságának a hajó vagy a feldolgozóhajó a tulajdonában van, összhangban a (2) bekezdés c) pontjával. Amennyiben egy hajó vagy feldolgozóhajó különböző gazdasági partnerségi megállapodásokhoz tartozó államok állampolgárainak vagy társaságainak a tulajdonában van, a terméket abból az államból származónak kell tekinteni, amelynek az állampolgárai vagy társaságai a (2) bekezdés c) pontjának rendelkezései szerint a legnagyobb részesedéssel járulnak hozzá.

6. cikk

Kielégítően megmunkált vagy feldolgozott termék

1.    A 2. cikk alkalmazásában a nem teljes egészében egyetlen országban létrejött vagy előállított termék akkor minősül kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak, amennyiben a II. melléklet jegyzékében megállapított feltételek teljesülnek.

2.    Az (1) bekezdés ellenére a IIa. mellékletben felsorolt termékek kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak tekinthetők a 2. cikk alkalmazásában, ha az említett mellékletben megállapított feltételek teljesülnek.

3.    Az (1) és (2) bekezdésben említett feltételek a megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi termék esetében jelzik azt a megmunkálást vagy feldolgozást, amelyet az előállítás során felhasznált nem származó anyagokon el kell végezni, és amely csak az ilyen anyagokra vonatkozik. Következésképpen ha egy terméket, amely a származó helyzetet a valamely jegyzékben szereplő feltétel teljesítésével nyerte el, egy másik termék előállítása során felhasználnak, nem vonatkoznak rá azok a feltételek, amelyek arra a termékre vonatkoznak, amelybe beépítették, és nem kell figyelembe venni az előállítása során esetlegesen felhasznált nem származó anyagokat sem.

4.    Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak ellenére azok a nem származó anyagok, amelyeket a II. és a IIa. mellékletben meghatározott feltételek szerint nem szabad egy adott termék előállítása során felhasználni, mégis felhasználhatók, amennyiben:

(a)    együttes értékük nem haladja meg a termék gyártelepi árának 15 %-át;

(b)    e bekezdés alkalmazásával nem lépik túl a nem származó anyagok legmagasabb értékére vonatkozó jegyzékben megadott százalékarányokat.

5.    A (4) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a Harmonizált Rendszer 50–63 árucsoportjának termékeire.

6.    (a)    A Felek elismerik hogy a Loméi Egyezmény 1976-os aláírása óta a csendes-óceáni államok nem voltak képesek kialakítani olyan megfelelő nemzeti flottát, amely teljesítené az e II. jegyzőköny 5. cikkének (2) bekezdésében a hajókra vonatkozóan megállapított feltételeket. A Felek elismerik továbbá a csendes-óceáni államok speciális körülményeit, amelyek a következőkre terjednek ki: nincs elegendő teljes egészében egyetlen országban létrejött vagy előállított hal a helyi kereslet kielégítésére; a csendes-óceáni halászflotta kapacitása rendkívül korlátozott; fizikai és gazdasági tényezők miatt korlátozott a feldolgozási kapacitás; alacsony annak a kockázata, hogy a csendes-óceáni államokból beáramló nagy mennyiségű halászati termék destabilizálná az uniós piacot; a csendes-óceáni államok földrajzi elszigeteltsége; valamint az EU piacától való távolság. A Feleknek az a közös végső célja, hogy a csendes-óceáni államok további fejlődését, valamint egyúttal a fenntartható halászatot és a felelős halászatirányítást is előmozdítsák.

   (b)    A Felek elismerik a halászat rendkívüli fontosságát a csendes-óceáni népesség számára, valamint azt is, hogy a csendes-óceáni államok számára a hal – például a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében a tonhal – az egyik legfontosabb megosztott természeti erőforrás a hosszú távú bevétel- és munkahelyteremtéshez. Erre a csendes-óceáni vizekben található megosztott halászati erőforrásra különféle regionális, szubregionális és nemzeti szintű irányítási rendszerek vonatkoznak, többek között az erszényes kerítőhálóval folytatott fenntartható regionális tonhalászatra irányuló hajónaprendszer (Vessel Day Scheme). Ezeket a tevékenységeket – köztük a hajómegfigyelési rendszert és a megfigyelői programokat – a Nyugat- és Közép-csendes-óceáni Halászati Bizottság keretében kísérik figyelemmel. Ebben az összefüggésben a Felek megállapodnak abban, hogy – az (1) bekezdés ellenére – amennyiben olyanok a körülmények, hogy az 5. cikk (1) bekezdésének f) és g) pontjában meghatározott módon teljes egészében egyetlen országban létrejött vagy előállított termékek nem használhatók ki kellőképpen a helyi kereslet kielégítésére, akkor – miután valamely csendes-óceáni állam előzetesen értesítette az Európai Bizottságot – a 2. cikk alkalmazásában kielégítően megmunkáltnak és feldolgozottnak kell tekinteni azokat a 1604 és 1605 vtsz. alá tartozó feldolgozott halászati termékeket, amelyeket az említett állam szárazföldi létesítményeiben gyártottak olyan, a 3. árucsoportba tartozó nem származó anyagokból, amelyeket az adott állam valamely kikötőjében rakodtak ki. Az Európai Bizottságnak küldött értesítés megjelöli, melyek azok az okok, amelyek miatt e bekezdés alkalmazása ösztönözni fogja az állam halászati ágazatának fejlődését, továbbá tartalmazza a szükséges információt az érintett fajokról és a gyártandó termékekről, valamint megadja az érintett mennyiségeket.

   (c)    Az értesítés után legkésőbb három évvel jelentést kell készíteni a b) pont végrehajtásáról.

   (d)    E jelentés alapján az Európai Közösség és a kérelmező csendes-óceáni állam konzultál a b) pont alkalmazásáról, különös figyelemmel annak fejlesztési hatásaira, valamint az erőforrások hatékony megőrzésére, valamint az azokkal való fenntartható gazdálkodásra, és adott esetben módosítja azt.    

   (e)    A b) pontot az EU-ban hatályos egészségügyi és növényegészségügyi intézkedések, a régióban a halászati erőforrások hatékony megőrzése és az azokkal való fenntartható gazdálkodás, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek elleni küzdelem sérelme nélkül kell alkalmazni.

   (f)    E bekezdés rendelkezéseit a csendes-óceáni államokból származó behozatalra az azt követő első naptól kell alkalmazni, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent az arról szóló értesítés, hogy az érintett állam a b) pont szerinti értesítést küldött az Európai Bizottságnak.

7.    Az (1)–(6) bekezdést a 7. cikk rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni.

7. cikk

Nem kielégítő megmunkálási vagy feldolgozási műveletek

1.    A (2) bekezdés sérelme nélkül, a származó helyzet megszerzése szempontjából nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni a következő műveleteket, függetlenül attól, hogy teljesülnek-e a 6. cikkben foglalt követelmények:

(a)    a szállítás és tárolás során a termékek jó állapotának megőrzését biztosító műveletek;

(b)    a csomagok megbontása és összeállítása;

(c)    mosás, tisztítás; por, oxidáció, olaj, festék vagy más külső réteg eltávolítása;

(d)    textília vasalása vagy mángorlása;

(e)    egyszerű festési vagy fényezési műveletek;

(f)    gabonaféle és rizs hántolása, részleges vagy teljes őrlése, fényezése vagy glazúrozása;

(g)    cukor színezésére vagy formázására szolgáló műveletek; kristálycukor részleges vagy teljes őrlése;

(h)    gyümölcs, dióféle és zöldség hámozása, magozása és héjtalanítása;

(i)    élezés, egyszerű köszörülés vagy egyszerű vágás;

(j)    szitálás, rostálás, válogatás, osztályozás, méret szerinti osztályozás, összepárosítás (ideértve a készlet összeállítását is);

(k)    egyszerű palackba, konzervdobozba, üvegbe, zsákba, ládába, dobozba való helyezés, kartonra vagy táblára rögzítés és minden egyéb egyszerű csomagolási művelet;

(l)    jelzés, címke, logó és egyéb hasonló megkülönböztető jel elhelyezése a terméken vagy csomagolásán, vagy ilyen rányomtatása;

(m)    termékek egyszerű keverése, különböző fajtájúaké is; cukor keverése bármely más anyaggal;

(n)    árucikk alkatrészeinek egyszerű összeszerelése teljes árucikk létrehozása érdekében, vagy termék részekre szerelése;

(o)    az a)–n) pontban meghatározott kettő vagy több művelet kombinációja;

(p)    állat levágása.

2.    Az Európai Közösségben vagy a csendes-óceáni államokban egy adott terméken elvégzett összes műveletet figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy a terméken végzett megmunkálás vagy feldolgozás az (1) bekezdés értelmében nem kielégítőnek minősül-e.

8. cikk

Minősítési egység

1.    E jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazásában a minősítési egység az az adott termék, amely a Harmonizált Rendszer nómenklatúrája szerinti besorolás meghatározásakor alapegységnek minősül.

Ebből az következik, hogy:

(a)    ha egy áruk csoportjából vagy összeállításából álló terméket a Harmonizált Rendszer szerint egyetlen vámtarifaszám alá kell besorolni, akkor az egész képezi a minősítési egységet;

(b)    amikor egy szállítmány a Harmonizált Rendszer azonos vámtarifaszáma alá sorolt több azonos termékből áll, e jegyzőkönyv rendelkezéseinek alkalmazásakor minden egyes terméket egyedileg kell figyelembe venni.

2.    Amennyiben – a Harmonizált Rendszer értelmezéséről szóló 5. általános szabály alapján – besorolási szempontból a csomagolás a termék részét képezi, akkor azt a származás meghatározásakor is figyelembe kell venni.

9. cikk

Tartozék, pótalkatrész és szerszám

Azt a berendezéssel, géppel, készülékkel vagy járművel együtt szállított tartozékot, pótalkatrészt és szerszámot, amely a normál felszerelés részét képezi, és annak árában is benne foglaltatik, vagy amely nem kerül külön számlázásra, úgy kell tekinteni, mint amely a kérdéses berendezés, gép, készülék vagy jármű része.

10. cikk

Készlet

A Harmonizált Rendszer értelmezéséről szóló 3. általános szabály szerint meghatározott készletet származónak kell tekinteni, ha az azt alkotó összes termék is származó. Ha azonban egy készlet származó és nem származó termékekből tevődik össze, a készletet szintén teljes egészében származónak kell tekinteni, feltéve, hogy a nem származó termékek értéke nem haladja meg a készlet gyártelepi árának 15 %-át.

11. cikk

Semleges elemek

Annak eldöntéséhez, hogy egy termék származó-e, nem szükséges meghatározni az alábbiak származását, amelyeket előállítása során esetlegesen felhasználtak:

(a)    energia és tüzelőanyag;

(b)    berendezések és készülékek;

(c)    gépek és szerszámok;

(d)    azok az áruk, amelyek a termék végső összetételébe nem épülnek be, vagy amelyeket nem erre szántak.

12. cikk

Könyvelés szerinti elkülönítés

1.    Amennyiben a felcserélhető származó és nem származó anyagok elkülönített raktározása jelentős költségekkel vagy tényleges nehézségekkel járna, a vámhatóság az érintettek írásbeli kérelmére engedélyezheti az úgynevezett „könyvelés szerinti elkülönítés” módszerének (a továbbiakban: a módszer) alkalmazását az ilyen raktározás során.

2.    Az (1) bekezdésben említett módszer a Harmonizált Rendszer 1701 12, 1701 13, 1701 14 vámtarifaalszáma alá tartozó, finomításra szánt és ízesítő- vagy színezőanyagot nem tartalmazó, származó és nem származó nyerscukorra is alkalmazandó, amennyiben azt egy csendes-óceáni államban vagy az Európai Közösségben fizikailag kombinálták vagy keverték, mielőtt az Európai Közösségbe, illetve egy csendes-óceáni államba exportálták volna.

3. A módszernek biztosítania kell, hogy a csendes-óceáni állam(ok)ból vagy az Unióból származónak tekinthető termékek száma vagy mennyisége bármikor megegyezzen azzal a számmal vagy mennyiséggel, amelyet a raktározás fizikai elválasztásával nyertek volna.

4. A vámhatóság a szükségesnek ítélt feltételek mellett megadhatja az (1) bekezdésben említett engedélyt.

5. A módszer alkalmazása és az alkalmazásának nyilvántartása az abban az országban alkalmazandó általánosan elfogadott számviteli elvek alapján történik, ahol a terméket előállították.

6. A módszer kedvezményezettje a helyzettől függően kiállíthat vagy kérelmezhet származási igazolást a termékek azon mennyiségére, amely származónak tekinthető. A vámhatóság kérésére a kedvezményezettnek nyilatkozatot kell tennie arról, hogy a készleteket hogyan kezelték.

7. A vámhatóság felügyeli az engedély felhasználását, és visszavonhatja azt, amennyiben a kedvezményezett bármilyen módon nem megfelelően használja fel az engedélyt, vagy elmulasztja az e jegyzőkönyvben előírt bármely egyéb feltétel teljesítését.

8. Az (1) bekezdés alkalmazásában a „felcserélhető anyagok”: olyan anyagok, amelyek azonos jellegűek és kereskedelmi minőségűek, azonos műszaki és fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, és a származásuk meghatározása céljából egymástól nem különböztethetők meg.

III. CÍM

TERÜLETI KÖVETELMÉNYEK

13. cikk

A területiség elve

1.    A származó helyzet megszerzéséhez a II. címben megállapított feltételeknek – a 3. és a 4. cikkben meghatározottak kivételével – a csendes-óceáni államokban vagy az Európai Közösségben megszakítás nélkül kell teljesülniük.

2.    Ha a valamely csendes-óceáni államból vagy az Európai Közösségből más országba exportált származó árut visszaszállítják, azt – a 3. és a 4. cikkben előírtak kivételével – nem származónak kell tekinteni, kivéve ha a vámhatóságnak kielégítően bizonyítható, hogy:

(a)    a visszaszállított áru azonos a kivittel; valamint

(b)    kivitele vagy az adott országbeli tartózkodása alatt az áru a jó állapotban való megőrzéséhez szükségesen kívül semmilyen műveleten nem esett át.

14. cikk

A változtatás tilalma

1. A valamely Félnél belföldi használatra bejelentett származó terméknek meg kell egyeznie azzal a termékkel, amelyet attól a másik Féltől exportáltak, amelynél a termék a származó helyzetet megszerezte. Az ilyen termék a belföldi használat végett történő bejelentést megelőzően nem mehetett keresztül más műveleten, mint amely a jó állapotban való megőrzéséhez szükséges, illetve mint az importáló fél egyedi hazai követelményeinek való megfelelést biztosító márkajelzés, címke, vámzár vagy bármilyen egyéb dokumentum elhelyezése.

2. A termékek vagy szállítmányok nem részes fél területén is tárolhatók, feltéve, hogy a termékek vagy szállítmányok vámfelügyelet alatt maradnak az adott részes fél területén.

3. Az V. cím rendelkezéseinek sérelme nélkül, a szállítmányok megbontására nem részes fél területén csak az exportőr által vagy felelőssége mellett kerülhet sor, feltéve, hogy a szállítmányok az adott részes fél területén vámfelügyelet alatt maradnak.

4. Ha bármilyen kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy az (1)–(3) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek-e, a vámhatóság felkérhetik a nyilatkozattevőt az említett feltételek teljesülésének igazolására, aki ezt tetszőleges módon igazolhatja, ideértve a különböző fuvarokmányok, például a hajóraklevél, a csomagolási egységek jelölésén vagy számozásán alapuló ténybeli vagy konkrét bizonyítékok, valamint a magához az áruhoz kapcsolódó bárminemű bizonyíték bemutatását is.

IV. CÍM

SZÁRMAZÁSI IGAZOLÁS

15. cikk

Általános követelmények

1.    A megállapodás rendelkezéseiben szereplő előnyöket élvezi egy csendes-óceáni államból származó termék az Európai Közösségbe való behozatal esetén, illetve az Európai Közösségből származó termék egy csendes-óceáni államba való behozatal esetén, amennyiben benyújtják az alábbiak valamelyikét:

(a)    EUR.1 szállítási bizonyítvány, amelynek mintája megtalálható a III. mellékletben; vagy

(b)    a 20. cikk (1) bekezdésében megállapított esetekben az exportőr által számlán, szállítólevélen vagy bármilyen más kereskedelmi okmányon tett nyilatkozat (a továbbiakban: számlanyilatkozat), amely kellő részletességgel írja le az érintett terméket ahhoz, hogy lehetővé váljék annak azonosítása; a számlanyilatkozat szövegét a IV. melléklet tartalmazza.

2.    Az (1) bekezdés ellenére az e jegyzőkönyv szerinti származó termék a 25. cikkben meghatározott esetekben a fent említett okmányok bármelyikének benyújtása nélkül is élvezi a megállapodás által biztosított előnyöket.

3. A vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottság értesítését követően az egyik Fél területéről származó termékek a másik Fél területére történő behozatalkor az e megállapodás szerinti preferenciális tarifális elbánásban részesülnek, amennyiben egy, a Felek vonatkozó jogszabályaival összhangban regisztrált exportőr a 21. cikkben előírtak szerint számlanyilatkozatot nyújt be. Az említett értesítésben rögzíteni kell, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontja nem alkalmazandó.

4.    E cím rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében az exportőrök a csendes-óceáni államokban és az Európai Közösségben közös nyelv használatára törekszenek.

16. cikk

EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítására vonatkozó eljárás

1.    Az EUR.1 szállítási bizonyítványt az exportáló ország vámhatósága állítja ki az exportőr által vagy az exportőr felelősségére annak meghatalmazott képviselője által írásban benyújtott kérelem nyomán.

2.    Ebből a célból az exportőr vagy meghatalmazott képviselője kitölti mind az EUR.1 szállítási bizonyítványt, mind a kérelmet, amelyek mintái e jegyzőkönyv III. mellékletében találhatók. Ezeket a formanyomtatványokat e jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban kell kitölteni. Kézírásos kitöltés esetén tintát és nyomtatott betűket kell használni. Az árumegnevezést az erre a célra fenntartott rovatban úgy kell megadni, hogy ne maradjon üres sor. Amennyiben a rovat nincs teljesen kitöltve, vízszintes vonalat kell húzni a megnevezés utolsó sora alatt, az üresen hagyott helyet pedig átlós vonallal kell áthúzni.

3.    Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiadását kérelmező exportőr az EUR.1 szállítási bizonyítványt kiadó exportáló ország vámhatóságának kérésére bármikor kész benyújtani minden olyan megfelelő okmányt, amely igazolja az érintett termékek származó státusát, valamint e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesülését.

4.    EUR.1 szállítási bizonyítványt az Európai Közösség egyik tagállamának vagy egy csendes-óceáni államnak a vámhatósága akkor állít ki, ha az érintett termék az Európai Közösségből vagy egy csendes-óceáni államból vagy a 3. és a 4. cikkben említett egyéb országok vagy területek valamelyikéből származó terméknek tekinthető, és megfelel e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek.

5.    A kiállító vámhatóság megteszi az ahhoz szükséges lépéseket, hogy ellenőrizze a termék származó helyzetét és e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesülését. Ebből a célból jogában áll bizonyítékokat bekérni, az exportőr könyvelését ellenőrizni vagy bármilyen egyéb, megfelelőnek tartott ellenőrzést elvégezni. A kiállító vámhatóság azt is biztosítja, hogy a (2) bekezdésben említett űrlapok megfelelően legyenek kitöltve. Elsősorban azt ellenőrzi, hogy a termékmegnevezésre fenntartott hely mindenfajta csalárd kiegészítés lehetőségét kizárva van-e kitöltve.

6.    Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállításának dátumát a bizonyítvány 11. rovatában kell feltüntetni.

7.    EUR.1 szállítási bizonyítványt a vámhatóság akkor állít ki és bocsát az exportőr rendelkezésére, amikor a tényleges kivitel megtörtént vagy biztosított.

17. cikk

Utólag kiállított EUR.1 szállítási bizonyítvány

1.    A 16. cikk (7) bekezdésének ellenére kivételesen kiállítható EUR.1 szállítási bizonyítvány azon termék kivitelét követően is, amelyre vonatkozik, ha:

(a)    a kivitel időpontjában tévedés, nem szándékos mulasztás vagy különleges körülmények miatt nem állították ki; vagy

(b)    a vámhatóság számára kielégítően bizonyítható, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítványt kiállították, ám a behozatalkor technikai okok miatt nem fogadták el.

2.    Az (1) bekezdés végrehajtásának céljából az exportőrnek kérelmében meg kell adnia azon termék kivitelének helyét és időpontját, amelyre az EUR.1 szállítási bizonyítvány vonatkozik, és meg kell jelölnie kérelmének okait is.

3.    A vámhatóság EUR.1 szállítási bizonyítványt utólag csak annak ellenőrzése után állíthat ki, hogy az exportőr által a kérelemben megadott adatok megegyeznek a megfelelő dossziéban találhatókkal.

4.    A visszamenőleges hatállyal kiállított EUR.1 szállítási bizonyítványokat az alábbi angol nyelvű megjegyzéssel kell ellátni:

„ISSUED RETROSPECTIVELY”.

5.    A (4) bekezdésben említett megjegyzést az EUR.1 szállítási bizonyítvány „Megjegyzések” rovatában kell feltüntetni.

18. cikk

EUR.1 szállítási bizonyítvány másodlatának kiállítása

1.    Az EUR.1 szállítási bizonyítvány ellopása, elvesztése vagy megsemmisülése esetén az exportőr kérelmezheti a kiállító vámhatóságtól, hogy a birtokukban lévő kiviteli okmányok alapján másodlatot állítsanak ki.

2.    Az így kibocsátott másodlatot az alábbi angol nyelvű megjegyzéssel kell ellátni:

„DUPLICATE”.

3.    A (2) bekezdésben említett megjegyzést az EUR.1 szállítási bizonyítvány másodlatának „Megjegyzések” rovatában kell feltüntetni.

4.    A másodlaton az eredeti EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítási dátumának kell szerepelnie; attól a dátumtól kezdve érvényes.

19. cikk

EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítása korábban kiadott vagy készült származási igazolás alapján

Ha származó terméket egy csendes-óceáni államban vagy az Európai Közösségben vámhivatali ellenőrzés alá vonnak, akkor lehetőség van arra, hogy az eredeti származási igazolást egy vagy több EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal helyettesítsék abból a célból, hogy minden vagy néhány ilyen terméket a csendes-óceáni államokon vagy az Európai Közösségen belül máshová küldjenek. A helyettesítő EUR.1 szállítási bizonyítvány(oka)t az a vámhivatal állítja ki, amelynek ellenőrzése alá helyezték a terméket, és az a vámhatóság igazolja, amelynek ellenőrzése alá helyezték a terméket.

20. cikk

Számlanyilatkozat tételének feltételei

1.    A 15. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett számlanyilatkozatot megteheti:

(a)    a 21. cikk értelmében elfogadott exportőr, vagy

(b)    bármely olyan szállítmány exportőre, amely egy vagy több csomagból áll és 6 000 EUR-t meg nem haladó összértékű származó terméket tartalmaz.

2.    Számlanyilatkozat akkor tehető, ha az érintett termék az Európai Közösségből vagy egy csendes-óceáni államból vagy a 3. és a 4. cikkben említett egyéb országok vagy területek valamelyikéből származó terméknek tekinthető, és megfelel e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek.

3.    A számlanyilatkozatot tevő exportőr készen áll, hogy az exportáló ország vámhatóságának kérésére bármikor bemutasson minden olyan megfelelő okmányt, amely igazolja az érintett termék származó helyzetét, valamint e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesülését.

4.    Az exportőr a számlanyilatkozatot – amelynek szövege e jegyzőkönyv IV. mellékletében található – a számlára, a szállítólevélre vagy más kereskedelmi okmányra rágépelve, rábélyegezve vagy rányomtatva, az említett mellékletben meghatározott nyelvi változatok valamelyikének felhasználásával és az exportáló ország hazai jogszabályaival összhangban teheti meg. Amennyiben a nyilatkozat kézzel íródik, tintával és nyomtatott betűvel kell kitölteni.

5.    A számlanyilatkozaton szerepel az exportőr eredeti, kézzel írt aláírása. Mindazonáltal a 21. cikk értelmében elfogadott exportőrnek nem szükséges aláírnia az ilyen nyilatkozatot, amennyiben írásban vállalja az exportáló ország vámhatósága felé, hogy teljes felelősséget vállal minden olyan számlanyilatkozatért, amely személyét úgy azonosítja, mintha azt saját kezűleg írta volna alá.

6.    A számlanyilatkozatot az exportőr megteheti az érintett termék kivitelekor vagy azt követően is, azzal a feltétellel, hogy az az adott termék behozatalát követően legkésőbb két éven belül bemutatásra kerül az importáló országban.

21. cikk

Elfogadott exportőr

1.    Az olyan exportőrnek, aki gyakran szállít termékeket e megállapodás kereskedelmi együttműködési rendelkezései értelmében, az exportáló ország vámhatósága engedélyezheti, hogy az érintett termékek értékétől függetlenül számlanyilatkozatot tegyen. Az ilyen engedélyt kérelmező exportőrnek a vámhatóság számára kielégítően meg kell adnia a termék származó helyzetének, valamint e jegyzőkönyv egyéb követelményei teljesítésének igazolásához szükséges minden garanciát.

2.    A vámhatóság az általa szükségesnek tartott feltételek mellett adhatja meg az elfogadott exportőri jogállást.

3.    A vámhatóság az elfogadott exportőrnek vámengedélyszámot ad, amelyet a számlanyilatkozaton is fel kell tüntetni.

4.    A vámhatóság figyelemmel kíséri az engedélynek az elfogadott exportőr általi felhasználását.

5.    A vámhatóság bármikor visszavonhatja az engedélyt. A vámhatóságok visszavonják az engedélyt, ha az elfogadott exportőr már nem biztosítja az (1) bekezdésben említett garanciákat, nem tesz eleget a (2) bekezdésben említett feltételeknek, vagy az engedéllyel bármilyen módon visszaél.

22. cikk

A származási igazolás érvényessége

1.    A származási igazolás az exportáló országban történt kiállítása dátumától számított tíz hónapig érvényes, és ezen időtartamon belül be kell mutatni az importáló ország vámhatóságának.

2.    Az importáló ország vámhatósága részére az (1) bekezdésben megállapított bemutatási határidő után benyújtott származási igazolás is elfogadható preferenciális elbánás alkalmazása céljából, amennyiben a fenti okmányok végső határidő előtti benyújtásának elmulasztása rendkívüli körülmények miatt történt.

3.    Az importáló ország vámhatósága a késedelmes bemutatás egyéb eseteiben is elfogadhat származási igazolást, amennyiben a terméket a fenti végső határidő letelte előtt bemutatták.

23. cikk

Származási igazolás benyújtása

A származási igazolást az importáló ország vámhatósága részére a szóban forgó országban alkalmazandó eljárásoknak megfelelően kell benyújtani. Az említett hatóság megkövetelheti a származási igazolás lefordítását, és azt is, hogy az importnyilatkozatot az importőr arra vonatkozó nyilatkozata kísérje, hogy a termék megfelel a megállapodás végrehajtásához szükséges feltételeknek.

24. cikk

Részletekben történő behozatal

Amennyiben az importőr kérésére és az importáló ország vámhatósága által meghatározott feltételek mellett a Harmonizált Rendszer értelmezésének 2(a) általános szabálya értelmében a Harmonizált Rendszer XVI. és XVII. áruosztályába vagy 7308 és 9406 vámtarifaszáma alá tartozó szétszerelt vagy össze nem állított terméket részletekben hoznak be, akkor ezekre a termékekre egyetlen származási igazolást kell benyújtani a vámhatóságnak az első részlet behozatalakor.

25. cikk

A származási igazolás alóli mentesség

1.    Magánszemélytől magánszemélynek kis csomagként küldött vagy utas személyes poggyászának részét képező terméket a származásra vonatkozó hivatalos igazolás benyújtásának megkövetelése nélkül is származó terméknek kell tekinteni, feltéve, hogy az ilyen terméket nem kereskedelmi forgalomban hozzák be, és nyilatkoznak e jegyzőkönyv feltételeinek teljesüléséről, e nyilatkozat valódiságához pedig nem fér kétség. Postán küldött termék esetében ezt a nyilatkozatot a CN22/CN23 vám-árunyilatkozaton vagy az ezen okmányhoz csatolt papírlapon lehet megtenni.

2.    Az alkalmi jellegű és kizárólag a címzett vagy az utas vagy családja személyes használatára szánt termékből álló behozatal nem minősül kereskedelmi behozatalnak, amennyiben a termék jellegéből és mennyiségéből fakadóan nyilvánvaló, hogy nem áll fenn kereskedelmi célzat.

3.    A fentieken túlmenően e termékek összértéke kis csomagok esetében nem haladhatja meg az 500 EUR-t, az utasok személyes poggyászának részét képező termékek esetében pedig az 1 200 EUR-t.

26. cikk

Kumulációs célú tájékoztatási eljárás

1.    Amennyiben a 3. cikk (1) bekezdését és a 4. cikk (1) bekezdését alkalmazzák, az egy csendes-óceáni államból, az Európai Közösségből, egy másik AKCS-államból vagy egy TOT-ból származó anyag e jegyzőkönyv meghatározása szerinti származó helyzetének bizonyítékát EUR.1 szállítási bizonyítványon vagy szállítói nyilatkozaton kell megadni, amelynek mintája e jegyzőkönyv VA. mellékletében található, és amelyet az exportőr tesz abban az államban vagy az Európai Közösségben, ahonnan az anyag érkezett.

2.    Amennyiben a 3. cikk (4) bekezdését és a 4. cikk (4) bekezdését alkalmazzák, az egy csendes-óceáni államban, az Európai Közösségben, egy másik AKCS-államban vagy egy TOT-ban elvégzett megmunkálás vagy feldolgozás bizonyítékát a szállítói nyilatkozatban kell megadni, amelynek mintáját e jegyzőkönyv VB. melléklete tartalmazza, és amelyet az exportőr tesz abban az államban vagy az Európai Közösségben, ahonnan az anyag érkezett.

3.    Külön szállítói nyilatkozatot kell tenni minden egyes áruszállítmányra vonatkozóan az adott szállításra vonatkozó kereskedelmi számlán, a számla mellékletében, a szállítási jegyzéken, vagy a szállítmánnyal kapcsolatos egyéb olyan kereskedelmi okmányon, amely kellő részletességgel írja le az érintett anyagot ahhoz, hogy azonosítható legyen.

4.    A szállítói nyilatkozat előre nyomtatott űrlapon is megtehető.

5.    A szállítói nyilatkozaton szerepel a szállító eredeti, kézzel írt aláírása. Ha azonban a számlát és a szállítói nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási módszerek segítségével készítik el, a szállítói nyilatkozatot nem szükséges kézírással aláírni, feltéve, hogy a szállító cég felelős tisztségviselője azonosítható a szállítói nyilatkozat kiállításának helye szerinti állam vámhatóságainak megelégedésére. Az említett hatóság feltételeket állapíthat meg e bekezdés végrehajtásához.

6.    A szállítói nyilatkozatot az exportáló országban az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítására felkért vámhatósághoz kell benyújtani.

7.    A nyilatkozatot tevő szállító készen áll arra, hogy a nyilatkozat megtétele szerinti ország vámhatóságának kérésére bármikor benyújtson minden olyan okmányt, amely bizonyítja, hogy a nyilatkozaton szereplő információ helyes.

8.    E jegyzőkönyv hatálybalépése előtt a Cotonoui Megállapodás 1. jegyzőkönyvének 26. cikkével összhangban kibocsátott szállítói nyilatkozatok és adatlapok érvényben maradnak.

27. cikk

Igazoló okmányok

A 16. cikk (3) bekezdésében és a 20. cikk (3) bekezdésében említett, annak bizonyítására szolgáló okmányok, hogy az EUR.1 szállítási bizonyítvánnyal vagy számlanyilatkozattal kísért termék egy csendes-óceáni államból, az Európai Közösségből vagy egy a 3. és a 4. cikkben említett egyéb országból vagy területről származó terméknek tekinthető, és megfelel e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek, többek között a következőkből állhatnak:

(a)    az exportőr vagy a szállító által az adott áru előállítása érdekében elvégzett folyamatok közvetlen bizonyítéka, amely például számláiban vagy belső könyvelésében szerepel;

(b)    a felhasznált anyag származó helyzetét bizonyító okmány, amelyet egy csendes-óceáni államban, az Európai Közösségben vagy egy, a 3. és a 4. cikkben említett egyéb országban vagy területen állítottak ki vagy készítettek el, ahol ezt az okmányt a nemzeti jogszabályokkal összhangban használják;

(c)    az anyagnak az egy csendes-óceáni államban, az Európai Közösségben vagy egy, a 3. és a 4. cikkben említett egyéb országban vagy területen történő megmunkálását vagy feldolgozását bizonyító okmány, amelyet egy csendes-óceáni államban, az Európai Közösségben vagy egy, a 3. és 4. cikkben említett egyéb országban vagy területen állítottak ki vagy készítettek el, ahol ezt az okmányt a nemzeti jogszabályokkal összhangban használják;

(d)    EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat, amely a felhasznált anyag származó helyzetét bizonyítja, és amelyet egy csendes-óceáni államban, az Európai Közösségben vagy egy, a 3. és a 4. cikkben említett egyéb országban vagy területen ezzel a jegyzőkönyvvel összhangban állítottak ki vagy készítettek el.

28. cikk

A származási igazolás és az igazoló okmányok megőrzése

1.    Az EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállítását kérő exportőr legalább három évig megőrzi a 16. cikk (3) bekezdésében említett okmányokat.

2.    A számlanyilatkozatot tevő exportőr legalább három évig megőrzi a számlanyilatkozat egy példányát, valamint a 20. cikk (3) bekezdésében említett okmányokat.

3.    A szállítói nyilatkozatot tevő szállító legalább három évig megőrzi a nyilatkozat, valamint a számla, a szállítólevél vagy a nyilatkozatot mellékletként tartalmazó más kereskedelmi okmány másolatát, továbbá a 26. cikk (7) bekezdésben említett okmányokat.

4.    Az exportáló ország vámhatósága, amely az EUR.1 szállítási bizonyítványt kiállítja, legalább három évig megőrzi a 16. cikk (2) bekezdésében említett kérelmet.

5.    Az importáló ország vámhatósága legalább három évig megőrzi a hozzá benyújtott EUR.1 szállítási bizonyítványt és számlanyilatkozatot.

29. cikk

Ellentmondás és formai hiba

1.    A származási igazolást önmagukban nem teszik érvénytelenné a származási igazoláson tett nyilatkozatok és a termék behozatalához szükséges alakiságok elvégzése érdekében a vámhivatalnak benyújtott okmányokon tett nyilatkozatok között felfedezett kisebb ellentmondások, amennyiben kétséget kizáróan megállapítást nyer, hogy az okmány megfelel a benyújtott terméknek.

2.    A nyilvánvaló formai hibák – mint például a származási igazoláson vétett gépelési hibák – nem eredményezhetik ezen okmányok visszautasítását, amennyiben a hiba nem teszi kétségessé az okmányban tett kijelentések helytállóságát.

30. cikk

Euróban kifejezett összeg

1.    A 20. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 25. cikk (3) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásakor abban az esetben, ha a terméket eurótól eltérő pénznemben számlázzák, akkor az euróban kifejezett összeggel egyenértékű, valamely csendes-óceáni állam, az Európai Közösség tagállamai és a 3. és a 4. cikkben említett többi ország vagy terület nemzeti pénznemében kifejezett összegeket az érintett országok mindegyike évente rögzíti.

2.    A 20. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 25. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseiből származó előnyöket egy szállítmány a számlán szereplő pénznemre hivatkozva élvezi, az érintett ország által rögzített összeg szerint.

3.    A bármely adott nemzeti pénznemben felhasználandó összeg megegyezik az október első munkanapján euróban kifejezett összeg ilyen pénznemben számított egyenértékével. Az összeget október 15-ig kell közölni az Európai Bizottsággal, és a következő év január 1-jétől kell alkalmazni. Az Európai Bizottság minden érintett országot értesít a megfelelő összegekről.

4.    Egy-egy ország kerekítheti felfelé vagy lefelé az euróban kifejezett összegnek a nemzeti pénznemébe történő átváltásával kapott összeget. A kerekített összeg legfeljebb 5 %-kal térhet el az átváltással kapott összegtől. Egy-egy ország változatlanul fenntarthatja az euróban kifejezett összeg nemzeti valutában megállapított egyenértékét, ha a (3) bekezdésben előírt éves kiigazításkor ennek az összegnek az átváltása – bármilyen kerekítést megelőzően – 15 %-nál kisebb növekedést eredményez a nemzeti valuta egyenértékében. A nemzetivaluta-egyenérték változatlanul fenntartható, ha az átváltás csökkenéshez vezet ebben az egyenértékben.

5.    A Közösség vagy a csendes-óceáni államok kérésére a vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottság felülvizsgálja az euróban kifejezett összegeket. A felülvizsgálat elvégzésekor a vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottság mérlegeli, mennyiben kívánatos az érintett határok hatásainak reálértéken történő fenntartása. Ebből a célból dönthet úgy, hogy módosítja az euróban kifejezett összegeket.

V. CÍM

A KÖZIGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA

31. cikk

A megállapodás által kedvezményben részesített termékekkel szemben támasztott közigazgatási feltételek

1.    E jegyzőkönyv értelmében a csendes-óceáni államokból vagy az Európai Közösségből származó termék – a behozatali vám-árunyilatkozat megtételekor – csak azzal a feltétellel élvezi a megállapodásból származó preferenciák előnyeit, hogy azon a napon vagy az után a nap után exportálták, amelyen az exportáló ország teljesítette a (2) bekezdésben megállapított rendelkezéseket.

2.    A Szerződő Felek vállalják, hogy létrehozzák a következőket:

(a)    az e jegyzőkönyvben megállapított szabályok és eljárások végrehajtásához és érvényre juttatásához szükséges nemzeti és regionális rendelkezéseket, köztük adott esetben a 3. és a 4. cikk alkalmazásához szükséges rendelkezéseket is;

(b)    a termékek eredetének megfelelő kezeléséhez és ellenőrzéséhez, továbbá az e jegyzőkönyvben megállapított további feltételeknek való megfeleléshez szükséges közigazgatási struktúrákat és rendszereket.

A Felek megteszik az e jegyzőkönyv 32. cikkében említett tájékoztatást.

32. cikk

A vámhatóságra vonatkozó információk bejelentése

1.    A csendes-óceáni államok és az Európai Közösség tagállamai – az Európai Közösségek Bizottságán keresztül – megadják egymás részére az EUR.1. szállítási bizonyítvány, a számlanyilatkozat vagy a szállítói nyilatkozat kiállításáért és ellenőrzéséért felelős vámhatóságok címét, valamint a vámhivatalaikban az említett bizonyítványok kiadásához használt bélyegzők lenyomatmintáit.

EUR.1 szállítási bizonyítványt és számlanyilatkozatot vagy szállítói nyilatkozatot attól a naptól fogadnak el a preferenciális elbánás alkalmazása céljából, amikor az Európai Közösségek Bizottsága kézhez kapta a fenti információkat.

2.    A csendes-óceáni államok és az Európai Közösség tagállamai haladéktalanul tájékoztatják egymást az (1) bekezdésben említett információk esetleges változásairól.

3.    Az (1) bekezdésben említett hatóságok az érintett ország kormányának felügyelete alatt járnak el. Az ellenőrzéssel és felülvizsgálattal megbízott hatóságok az érintett ország kormányzati hatóságaihoz tartoznak.

33. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás

1.    E jegyzőkönyv megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az Európai Közösség, a csendes-óceáni államok, valamint a 3. és a 4. cikkben említett többi ország az illetékes vámigazgatási szerveken keresztül segítik egymást az EUR.1 szállítási bizonyítvány, a számlanyilatkozat vagy a szállítói nyilatkozat hitelességének és az ezekben az okmányokban megadott információ helyességének ellenőrzésében. A csendes-óceáni államok ezen kívül:

(a)    kérésre biztosítják az Európai Közösségnek és egymásnak a jegyzőkönyv helyes végrehajtásának és ellenőrzésének nyomon követéséhez szükséges támogatást az érintett országban, a helyszíni látogatásokat is ideértve;

(b)    a 34. cikkel összhangban ellenőrzik a termék származó helyzetét és azt, hogy megfelel-e az e jegyzőkönyvben megállapított többi feltételnek.

2.    A megkeresett hatóság átadja az azokkal a feltételekkel kapcsolatos lényeges információkat, amelyek között a terméket előállították, feltüntetve különösen azokat a feltételeket, amelyek révén betartották a származási szabályokat a különböző érintett csendes-óceáni államokban, az Európai Közösségben vagy a 3. és a 4. cikkben említett többi országban.

34. cikk

A származási igazolás ellenőrzése

1.    A származási igazolás utólagos ellenőrzését kockázatelemzés alapján és szúrópróbaszerűen, valamint akkor kell elvégezni, ha az importáló ország vámhatóságának alapos kétsége merül fel a szóban forgó okmányok valódiságát, az érintett termék származó helyzetét vagy e jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesülését illetően.

2.    Az (1) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása céljából az importáló ország vámhatósága visszaküldi az exportáló ország vámhatóságának az EUR.1 szállítási bizonyítványt és – ha benyújtották – a számlát, továbbá a számlanyilatkozatot vagy ezeknek az okmányoknak a másolatát, adott esetben megadva az ellenőrzés kérésének okait. Az ellenőrzés iránti kérelem alátámasztására továbbítani kell minden olyan megszerzett okmányt vagy adatot, amely a származási igazolásban szereplő információ helytelenségére utal.

3.    Az ellenőrzést az exportáló ország vámhatósága végzi el. Ebből a célból jogában áll bizonyítékokat bekérni, az exportőr könyvelését ellenőrizni vagy bármilyen egyéb, megfelelőnek tartott ellenőrzést elvégezni.

4.    Ha az importáló ország vámhatóságai úgy határoznak, hogy a vizsgálat eredményének beérkezéséig felfüggesztik a szóban forgó termékekre vonatkozóan a preferenciális elbánás megadását, az importőrnek felajánlják a termékek kiadását a szükségesnek ítélt óvintézkedések mellett.

5.    Az ellenőrzést kérő vámhatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell a vizsgálat eredményéről. Az eredménynek egyértelműen jeleznie kell, hogy az okmány valódi-e, valamint hogy az adott termék egy csendes-óceáni államból, az Európai Közösségből, vagy a 3. és a 4. cikkben említett egyéb országok valamelyikéből származónak tekinthető-e, és hogy teljesíti-e e jegyzőkönyv egyéb követelményeit.

6.    Ha megalapozott kétség esetén nem érkezik válasz az ellenőrzésre irányuló kérelem keltétől számított tíz hónapon belül, illetve, ha a válasz nem tartalmaz elegendő információt a kérdéses okmány valódiságának vagy a termék tényleges származásának megállapításához, a kérelmező vámhatóság – a kivételes körülmények esetét kivéve – elutasítja a preferenciális elbánásra való jogosultságot.

7.    Amennyiben úgy tűnik, hogy az ellenőrzési eljárás vagy bármely más rendelkezésre álló információ e jegyzőkönyv rendelkezéseinek megsértését jelzi, az exportáló ország saját kezdeményezésére vagy az importáló ország kérésére kellő sürgősséggel megfelelő vizsgálatot folytat, vagy gondoskodik egy ilyen vizsgálat lefolytatásáról az ilyen kihágás azonosítása és megakadályozása érdekében, és ebből a célból az érintett exportáló ország felkérheti az importáló országot, hogy vegyen részt az ilyen ellenőrzésekben.

35. cikk

A szállítói nyilatkozat ellenőrzése

1.    A szállítói nyilatkozat ellenőrzését kockázatelemzés alapján és szúrópróbaszerűen, valamint akkor kell elvégezni, ha a nyilatkozatot – EUR.1 szállítási bizonyítvány kiállításához vagy számlanyilatkozat tételéhez – figyelembe vevő ország vámhatóságának alapos kétsége merül fel az okmány valódiságát vagy az okmányban megadott információ helyességét illetően.

2.    Az a vámhatóság, amelyhez a szállítói nyilatkozatot benyújtják, kérheti a nyilatkozat megtételének helye szerinti állam vámhatóságát, hogy állítson ki egy olyan adatlapot, amelynek mintája e jegyzőkönyv VI. mellékletében található. Alternatív megoldásként az az igazoló hatóság, amelyhez a szállítói nyilatkozatot benyújtják, felkérheti az exportőrt, hogy mutassa be a nyilatkozat megtételének helye szerinti állam vámhatósága által kiállított adatlapot.

Az adatlap egy példányát a kiállító hivatal legalább három évig megőrzi.

3.    Az ellenőrzést kérő vámhatóságot haladéktalanul tájékoztatják a vizsgálat eredményéről. Az eredménynek egyértelműen jeleznie kell, hogy a beszállítói nyilatkozaton feltüntetett információk helytállók-e, és lehetővé kell tennie a vámhatóságok számára annak meghatározását, hogy a szállítói nyilatkozat figyelembe vehető-e, és ha igen, akkor milyen mértékig EUR.1 szállítási bizonyítvány vagy számlanyilatkozat kiállításához.

4.    Az ellenőrzést annak az országnak a vámhatósága végzi el, amelyben a szállítói nyilatkozatot tették. Ebből a célból jogában áll bármilyen bizonyítékot bekérni és a szállító könyvelését megvizsgálni, illetve elvégezni minden olyan ellenőrzést, amelyet indokoltnak tart a szállítói nyilatkozat helyességének ellenőrzése érdekében.

5.    A helytelen szállítói nyilatkozat alapján kiállított EUR.1 szállítási bizonyítványt vagy számlanyilatkozatot semmisnek kell tekinteni.

36. cikk

Vitarendezés

Amennyiben olyan vita merül fel a 34. és a 35. cikkben található ellenőrzési eljárásokkal kapcsolatban, amely az ellenőrzést kérő és az annak lebonyolításáért felelős vámhatóság között nem rendezhető, vagy amennyiben kérdés merül fel e jegyzőkönyv értelmezésére vonatkozóan, a vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottsághoz kell fordulni.

Az importőr és az importáló ország vámhatósága közötti vitarendezésre vonatkozóan minden esetben az említett ország jogszabályai az irányadók.

37. cikk

Szankciók

Szankciókat kell alkalmazni minden olyan személlyel szemben, aki a termékek preferenciális elbánásának biztosítása céljából olyan okmányt készít vagy készíttet, amely valótlan adatokat tartalmaz.

38. cikk

Eltérések

1.    A vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottság (a továbbiakban ebben a cikkben: a bizottság) a jegyzőkönyvtől való eltéréseket fogadhat el, ha meglévő ágazatok fejlődése vagy új ágazatok létrejötte a csendes-óceáni államokban azt indokolja.

Az érintett csendes-óceáni állam(ok) a (2) bekezdéssel összhangban az ügy bizottság elé terjesztése előtt vagy során az eltérés iránti kérelemről annak indokaival együtt értesíti(k) az Európai Közösséget.

Az Európai Közösség pozitívan válaszol valamennyi csendes-óceáni államnak az ezzel a cikkel összhangban kellően megindokolt olyan kérelmére, amely nem okozhat súlyos kárt egy meglévő közösségi ágazatnak.

2.    Az eltérés iránti kérelmek bizottság általi vizsgálatának megkönnyítése érdekében a kérelmező csendes-óceáni állam(ok) kérelmét – az e jegyzőkönyv VII. mellékletében megadott űrlapon – a lehető legteljesebb információval kell alátámasztani, amely különösen az alább felsoroltakra terjed ki:

–    a késztermék megnevezése,

–    a harmadik országból származó anyag jellege és mennyisége,

–    a valamely csendes-óceáni államból, illetve a 3. és a 4. cikkben említett országokból vagy területekről származó vagy ott feldolgozott anyag jellege és mennyisége,

–    a gyártási folyamatok,

–    a hozzáadott érték,

–    az érintett vállalkozás alkalmazottainak száma,

–    az Európai Közösségbe irányuló várható exportvolumen,

–    a nyersanyag-ellátás további lehetséges forrásai,

–    a kért időtartam megindoklása annak fényében, hogy milyen erőfeszítésekre került sor új ellátási források felkutatására,

–    egyéb észrevételek.

Ugyanezek a szabályok vonatkoznak a meghosszabbítási kérelemre is.

A bizottság módosíthatja az űrlapot.

3.    A kérelmek vizsgálata során elsősorban a következőket kell figyelembe venni:

(a)    az érintett csendes-óceáni állam fejlettségi szintje vagy földrajzi helyzete;

(b)    azok az esetek, amikor a meglévő származási szabályok alkalmazása jelentősen befolyásolhatja egy csendes-óceáni állam valamely meglévő ágazatának azt a képességét, hogy folytassa az Európai Közösségbe irányuló kivitelét, különös hivatkozással azokra az esetekre, amikor ez tevékenységének beszüntetéséhez vezethetne;

(c)    olyan egyedi esetek, amikor egyértelműen bizonyítható, hogy a származási szabályok valamely ágazatban jelentős beruházásokat akadályozhatnak meg, és amikor a beruházási program megvalósulását elősegítő eltérés lehetővé tenné e szabályok szakaszokban történő teljesítését.

4.    Minden esetben vizsgálatot kell végezni, hogy meg lehessen győződni arról, hogy a származási kumulációra vonatkozó szabályok nem jelentenek-e megoldást a problémára.

5.    Emellett a vizsgálatot kedvező hozzáállással kell elvégezni, különös tekintettel a következőkre:

(a)    a meghozandó döntés gazdasági és társadalmi hatása, elsősorban a foglalkoztatás szempontjából;

(b)    annak szükségessége, hogy az eltérés alkalmazási időtartamának megállapítása során figyelembe vegyék az érintett csendes-óceáni állam sajátos helyzetét és nehézségeit.

6.    A kérelmek megvizsgálásakor minden egyes esetben különös figyelmet kell fordítani arra a lehetőségre, hogy származó helyzetet nyerjen az a termék, amely esetében az azt alkotó anyagok szomszédos fejlődő, legkevésbé fejlett vagy olyan fejlődő országból származnak, amellyel egy vagy több csendes-óceáni állam különleges kapcsolatokat ápol, feltéve, hogy megfelelő közigazgatási együttműködés alakítható ki.

7.    Az (1)–(6) bekezdés sérelme nélkül az eltérést meg kell adni, amennyiben az érintett csendes-óceáni államban felhasznált nem származó termékhez hozzáadott érték eléri a késztermék értékének 45 %-át, feltéve hogy az eltérés nem olyan, amely súlyos károkat okoz az Európai Közösség, illetve egy vagy több tagállama valamely gazdasági ágazatában.

8.    A bizottság megteszi az annak biztosításához szükséges lépéseket, hogy határozatait a lehető leghamarabb elfogadja, de legkésőbb 75 munkanappal azt követően, hogy a bizottság EK-fél által delegált társelnöke megkapta a kérelmet. Ha az Európai Közösség ezen időtartamon belül nem tájékoztatja valamely csendes-óceáni államot a kérelemmel kapcsolatos álláspontjáról, a kérelmet elfogadottnak kell tekinteni.

9.    (a)    Az eltérés a bizottság által meghatározandó időtartamra, általában öt évre szól.

(b)    Az eltérésre vonatkozó határozat anélkül is rendelkezhet megújításról, hogy ahhoz a bizottság új határozatára lenne szükség, feltéve, hogy az érintett csendes-óceáni állam(ok) minden egyes időszak vége előtt három hónappal bizonyítékot nyújt(anak) be arra vonatkozóan, hogy még mindig nem képes(ek) megfelelni e jegyzőkönyv azon feltételeinek, amelyekre vonatkozóan eltérést kapott (kaptak).

Ha kifogás érkezik az időbeli hatály meghosszabbítása ellen, a bizottság a lehető leghamarabb megvizsgálja azt, és dönt arról, hogy meghosszabbítja-e az eltérést. A bizottság a (8) bekezdésben előírtak szerint jár el. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy elkerülhető legyen az eltérés alkalmazásának megszakítása.

(c)    Az a) és b) pontban említett időszakokban a bizottság felülvizsgálhatja az eltérés alkalmazásának feltételeit, amennyiben bebizonyosodik, hogy jelentős változás történt az eltérés megadására vonatkozó határozatot befolyásoló alapvető tényezőkben. A felülvizsgálat lezárásakor a bizottság dönthet arról, hogy módosítja-e a határozat feltételeit az eltérés vagy a korábban megállapított bármely más feltétel hatályát illetően.

39. cikk

A vámügyi együttműködéssel és a származási szabályokkal foglalkozó különbizottság

1.    A megállapodás 68. cikke alapján létrehozott vámügyi együttműködéssel és származási szabályokkal foglalkozó különbizottság (a továbbiakban: a bizottság) felelős e jegyzőkönyv hatékony végrehajtásáért és működéséért.

2.    E jegyzőkönyv alkalmazásában a bizottság többek között a következő feladatokat látja el:

(a)    a 38. cikkben megállapított feltételek mellett határoz az e jegyzőkönyvtől való eltérésről;

(b)    felülvizsgálatot végez és szükség esetén megfelelő ajánlásokat fogalmaz meg a Kereskedelmi Bizottság számára az alábbiakkal kapcsolatban:

(i)    e jegyzőkönyv végrehajtása és alkalmazása; valamint

(ii)    e jegyzőkönyv rendelkezésének valamely Fél által javasolt bármely módosítása.

E célból a bizottság figyelembe veszi a csendes-óceáni államok fejlesztési szükségleteit;

   (c)    a 36. cikkel összhangban rendezi a felmerülő vitákat; valamint

(d)    a Felek képviselőinek megállapodása szerint mérlegeli az e jegyzőkönyvvel kapcsolatos bármely egyéb kérdést.

3.    A bizottság a Felek által elfogadott bármilyen időpontban ülésezhet.

4.    A bizottság az Európai Unió és a csendes-óceáni államok vámügyekért felelős tisztviselőiből áll. A Bizottság szükség esetén megfelelő szakértőkhöz is fordulhat.

VI. CÍM

CEUTA ÉS MELILLA

40. cikk

Különleges feltételek

1.    Az ebben a jegyzőkönyvben használt „Európai Közösség” kifejezés nem terjed ki Ceutára és Melillára. Az „Európai Közösségből származó termék” kifejezés nem terjed ki a Ceutából és Melillából származó termékekre.

2.    E Jegyzőkönyv rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni annak meghatározására, hogy egy-egy termék egy csendes-óceáni államból származónak tekinthető-e a Ceutába és Melillába történő behozatalkor.

3.    Amennyiben egy teljes egészében Ceutában, Melillában vagy az Európai Közösségben létrejött vagy előállított termék megmunkáláson és feldolgozáson megy keresztül egy csendes-óceáni államban, akkor teljes egészében egy csendes-óceáni államban létrejöttnek vagy előállítottnak számít.

4.    A Ceutában, Melillában vagy az Európai Közösségben történő megmunkálás és feldolgozás egy csendes-óceáni államban elvégzettnek számít, amennyiben az anyag egy csendes-óceáni államban további megmunkáláson vagy feldolgozáson megy keresztül.

5.    Az e cikk (3) és (4) bekezdésének végrehajtása céljából az e jegyzőkönyv 7. cikkében felsorolt nem kielégítő műveletek nem tekinthetők megmunkálásnak vagy feldolgozásnak.

6.    Ceutát és Melillát egyetlen területnek kell tekinteni.

VII. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

41. cikk

A származási szabályok felülvizsgálata és alkalmazása

1.    A Kereskedelmi Bizottság határozhat e jegyzőkönyv rendelkezéseinek módosításáról.

2.    E cikk (1) bekezdésének rendelkezései ellenére ezt a jegyzőkönyvet és mellékleteit e jegyzőkönyv hatálybalépését követően ötévente (5) felül kell vizsgálni a szükséges módosítások vagy kiigazítások elvégzése céljából. A felülvizsgálat során a Felek figyelembe veszik a csendes-óceáni államok fejlesztési szükségleteit, például a technológiák, a termelési folyamatok és minden egyéb tényező fejlesztését.

3. A meghozott határozatokat a lehető leghamarabb végre kell hajtani.

42. cikk

Mellékletek

E jegyzőkönyv mellékletei a jegyzőkönyv szerves részét képezik.

43. cikk

A jegyzőkönyv végrehajtása

Az Európai Közösség és a csendes-óceáni államok egyaránt megtesznek minden olyan lépést, amely szükséges e jegyzőkönyv végrehajtásához.

A II. jegyzőkönyv I. MELLÉKLETE

Bevezető megjegyzések a II. mellékletben található jegyzékhez

1. megjegyzés:

A jegyzék minden termék vonatkozásában felsorolja azon szükséges feltételeket, amelyek alapján e jegyzőkönyv 6. cikke értelmében kielégítően megmunkáltnak vagy feldolgozottnak tekinthető.

2. megjegyzés:

1.    A jegyzék első két oszlopa a létrejött terméket írja le. Az első oszlopban a Harmonizált Rendszerben használt vámtarifaszám vagy árucsoportszám, a második oszlopban pedig a rendszerben az adott vámtarifaszámhoz vagy árucsoporthoz tartozó árumegnevezés szerepel. Az első két oszlopban szereplő minden egyes tételhez a 3. vagy a 4. oszlop tartalmazza a szabályt. Amennyiben az első oszlop tételét „ex” szó előzi meg, ez azt jelenti, hogy a 3. vagy a 4. oszlopban szereplő szabály a vámtarifaszámnak csak a 2. oszlopban leírt részére vonatkozik.

2.    Amennyiben az 1. oszlopban több összevont vámtarifaszám vagy egy árucsoport száma szerepel, és ezért a 2. oszlopban a termék leírására általános kifejezéseket adtak meg, a 3. vagy 4. oszlop azonos sorában szereplő szabályok mindazokra a termékekre vonatkoznak, amelyek a Harmonizált Rendszer szerint az adott árucsoport vámtarifaszámai vagy az 1. oszlopban szereplő összevont vámtarifaszámok valamelyike alá vannak besorolva.

3.    Ha a jegyzékben az egy vámtarifaszám alá besorolt különböző termékekre különböző szabályok vonatkoznak, akkor francia bekezdésekben szerepel a vámtarifaszám azon részének leírása, amelyre a 3. vagy a 4. oszlop azonos sorában szereplő szabály vonatkozik.

4.    Amennyiben az első két oszlopban szereplő tételre mind a 3., mind a 4. oszlop meghatároz egy szabályt, az exportőr választhat, hogy a 3. vagy a 4. oszlopban ismertetett szabályt alkalmazza. Ha a 4. oszlopban nem szerepel származási szabály, akkor a 3. oszlopban ismertetett szabályt kell alkalmazni.

3. megjegyzés:

1.    A jegyzőkönyv 6. cikkének a származó státuszt elnyert, más termék előállításához felhasznált termékre vonatkozó rendelkezései attól függetlenül érvényesek, hogy a származó státuszt abban a gyárban nyerte-e el, ahol a terméket felhasználták, vagy pedig egy, az Európai Közösségben vagy a csendes-óceáni államokban lévő másik gyárban.

   Példa:

A 8407 vámtarifaszám alá tartozó motor – amelyre a szabály kimondja, hogy a beépíthető nem származó anyagok értéke nem haladhatja meg a gyártelepi ár 40 %-át – ex 7224 vtsz. alá tartozó „kovácsolással durván alakított egyéb acélötvözetből” készült.

Ha ezt a kovácsolást nem származó ingotból az Európai Közösség területén belül végezték el, akkor a kovácsolt termék már megszerezte a származó státuszt a jegyzék ex 7224 vámtarifaszámára vonatkozó szabály értelmében. A kovácsolás a motor értékkalkulációjában származónak számít, függetlenül attól, hogy az Európai Közösségben ugyanabban a gyárban vagy egy másikban végezték-e el. A nem származó ingot értékét így nem veszik figyelembe, amikor összeadják a felhasznált nem származó anyagok értékét.

2.    A jegyzékben szereplő szabály a megkövetelt minimális mennyiségű megmunkálást vagy feldolgozást jelenti, több megmunkálás vagy feldolgozás elvégzése szintén a származó helyzet megszerzését eredményezi; viszont kevesebb megmunkálás vagy feldolgozás elvégzése nem eredményezhet származó helyzetet. Így, ha a szabály meghatározza, hogy az előállítás adott szintjén felhasználható nem származó anyag, akkor ilyen anyag felhasználása az előállítás korábbi szakaszában van megengedve, későbbi szakaszban viszont már nem.

3.    A 3.2. megjegyzés sérelme nélkül, ha egy szabály kimondja, hogy „bármely vámtarifaszám alá tartozó anyag” felhasználható, akkor a termékkel azonos vámtarifaszám alá tartozó anyag is felhasználható, figyelemmel azonban azokra a sajátos korlátozásokra, amelyeket a szabály szintén tartalmazhat. Az „előállítás bármely vámtarifaszám alá tartozó anyagból, a … vámtarifaszám alá tartozó egyéb anyagokat is beleértve” kifejezés azonban azt jelenti, hogy csak olyan anyagot lehet felhasználni, amely a termékkel azonos vámtarifaszám alá tartozik, de eltér a jegyzék 2. oszlopában megadott termék leírásától.

4.    Ha a jegyzék egy szabálya meghatározza, hogy egy terméket egynél több anyagból is elő lehet állítani, ez azt jelenti, hogy az anyagok bármelyike vagy több ilyen anyag is felhasználható. Nem jelenti azonban azt, hogy mindegyik anyagot fel kell használni.

   Példa:

   Az 5208–5212 vámtarifaszáma alá tartozó szövetre vonatkozó szabály meghatározza, hogy természetes szál és – egyéb anyagok mellett – vegyi anyag is felhasználható. Ez nem jelenti azt, hogy mindkettőt fel is kell használni; felhasználható az egyik, a másik vagy mindkettő.

5.    Ha a jegyzék valamely szabálya meghatározza, hogy egy terméket egy bizonyos anyagból kell előállítani, a feltétel nyilvánvalóan nem tiltja más olyan anyagok felhasználását, amelyek jellegüknél fogva nem felelhetnek meg a szabálynak. (Lásd még az alábbi 6.3. megjegyzést a textíliákkal kapcsolatban.)

   Példa:

   A 1904 vtsz. alá tartozó elkészített élelmiszerre vonatkozó szabály, amely kifejezetten kizárja gabonafélék és származékaik felhasználását, nem tiltja ásványi só, vegyi anyag és egyéb olyan adalékanyag használatát, amely nem gabonatermék.

Ez azonban nem vonatkozik olyan termékre, amely – bár nem állítható elő a jegyzékben szereplő adott anyagból – az előállítás korábbi szakaszában ugyanolyan jellegű anyagból gyártható.

   Példa:

Az ex 62. árucsoportba tartozó, nem szőtt anyagból készült ruházati cikk esetében, ha ezen áruosztályra vonatkozóan csupán nem származó fonal felhasználása megengedett, nem lehet a nem szőtt szövetből kiindulni, még akkor sem, ha a nem szőtt szövetet általában nem is lehet fonalból készíteni. Ilyen esetekben a kiinduló anyag általában a fonal előtti fázis, azaz a szál fázis lesz.

6.    Ha a jegyzék valamely szabályában két százalékértéket is megadnak a felhasználható nem származó anyagok maximális értékére, akkor e százalékértékeket nem lehet összeadni. Más szóval, a felhasznált nem származó anyagok legmagasabb értéke sohasem haladhatja meg a megadott legmagasabb százalékértéket. Nem lehet továbbá túllépni az adott anyagok vonatkozásában alkalmazandó százalékos arányokat sem.

4. megjegyzés:

1.    A listában használt „természetes szál” kifejezés a nem mesterséges vagy nem szintetikus szálakra vonatkozik. A fonást megelőző fázisokra korlátozódik, beleértve a hulladékot is, és amennyiben másként nem határozzák meg, tartalmazza a kártolt, fésült, vagy másként feldolgozott, de nem fonott szálakat is.

2.    A „természetes szál” kifejezés magában foglalja a 0503 vámtarifaszám alá tartozó lószőrt, az 5002 és 5003 vámtarifaszám alá tartozó selymet, valamint az 5101–5105 vámtarifaszám alá tartozó gyapjúszálakat, a finom vagy durva állati szőröket, az 5201–5203 vámtarifaszám alá tartozó pamutszálakat és az 5301–5305 vámtarifaszám alá tartozó más növényi szálakat is.

3.    A jegyzékben használt „textilpép”, „vegyi anyag” és „papíripari rostanyag” kifejezések a mesterséges, szintetikus vagy papírszál vagy -fonal előállítására felhasználható, 50–63. árucsoportba be nem sorolható anyagok leírására szolgálnak.

4.    A jegyzékben használt „műszál” kifejezés az 5501–5507 vámtarifaszám alá tartozó szintetikus vagy mesterséges végtelen szálból készült fonókábel, vágott szál vagy hulladék megjelölésére szolgál.

5. megjegyzés:

1.    Ha a jegyzék egy adott termékével kapcsolatban erre a megjegyzésre történik hivatkozás, a 3. oszlopban meghatározott feltételek nem vonatkoznak azokra az e termék előállítása során felhasznált textil alapanyagokra, amelyek együttesen a felhasznált textil alapanyag teljes tömegének legfeljebb 10 %-át teszik ki. (Lásd még az alábbi 5.3. és 5.4. megjegyzést is.)

2.    Az 5.1. megjegyzésben említett tűréshatárt azonban csak kevert összetételű, két vagy több textil alapanyagból készült termékre lehet alkalmazni.

   A textilalapanyagok a következők:

   –    selyem,

   –    gyapjú,

   –    durva állati szőr,

   –    finom állati szőr,

   –    lószőr,

   –    pamut,

   –    papíripari rostanyagok és papír,

   –    len,

   –    kender,

   –    juta és más textilháncsrost,

   –    szizál és az Agave nembe tartozó egyéb textilipari szálak,

   –    kókusz, manilakender, rami és egyéb növényi textil szálak,

   –    szintetikus végtelen szál,

   –    mesterséges végtelen szál,

   –    áramvezető végtelen szál,

   –    szintetikus polipropilén vágott szál,

   –    szintetikus poliészter vágott szál,

   –    szintetikus poliamid vágott szál,

   –    szintetikus poliakrilnitril vágott szál,

   –    szintetikus poliimid vágott szál,

   –    szintetikus politetrafluor-etilén vágott szál,

   –    szintetikus polifenilén-szulfid vágott szál,

   –    szintetikus polivinilklorid vágott szál,

   –    egyéb szintetikus vágott szál,

   –    mesterséges viszkóza vágott szál,

   –    egyéb mesterséges vágott műszál,

   –    rugalmas poliéter szegmensekkel szegmentált poliuretán fonal, paszományozott is,

   –    rugalmas poliészter szegmensekkel szegmentált poliuretán fonal, paszományozott is,

   –    az 5605 vtsz. alá tartozó termékek (fémezett fonal), amelyek legfeljebb 5 mm széles, alumíniumfólia-magból vagy műanyagfilm-magból – alumíniumporral bevonva is – álló, két műanyag filmréteg között átlátszó vagy színezett ragasztóval összeillesztett szalagot tartalmaznak,

   –    az 5605 vtsz. alá tartozó egyéb termékek.

   Példa:

   Kevert fonal az az 5205 vtsz. alá tartozó fonal, amelyet 5203 vtsz. alá tartozó pamutszálból és 5506 vtsz. alá tartozó szintetikus vágott szálból készítenek. Ezért azok a nem származó szintetikus vágott szálak, amelyek nem felelnek meg a származási szabályoknak (amelyek vegyi anyagból vagy textilpépből történő előállítást írnak elő), a fonal tömegének 10 százalékáig használhatók fel.

   Példa:

   Kevert szövet az az 5112 vtsz. alá tartozó gyapjúszövet, amelyet az 5107 vtsz. alá tartozó fésült gyapjúfonalból és az 5509 vtsz. alá tartozó szintetikus vágott szálból készítenek. Következésképpen az a szintetikus vágott szál, amely nem felel meg a származási szabályoknak (amelyek előírják a vegyi anyagokból vagy textilpépből történő előállítást), vagy az a fésült gyapjúfonal, amely nem felel meg a származási szabályoknak (amelyek előírják a nem kártolt vagy nem fésült vagy fonásra más módon elő nem készített természetes szálakból történő előállítást), vagy a két anyag keverékéből készült fonal azzal a feltétellel használható fel, hogy e fonalak teljes tömege nem haladja meg a szövet tömegének 10 %-át.

   Példa:

   Az 5802 vtsz. alá tartozó frottírszövet, amelyet az 5205 vtsz. alá tartozó pamutfonalból és az 5210 vtsz. alá tartozó pamutszövetből készítenek, csak akkor kevert termék, ha maga a pamutszövet olyan, amelyet két különböző vámtarifaszám alá tartozó fonalból készítenek, vagy ha a felhasznált pamutfonalak önmagukban keverékek.

   Példa:

   Ha a szóban forgó frottírszövetet az 5205 vtsz. alá tartozó pamutfonalból és az 5407 vtsz. alá tartozó, szintetikus végtelen szálú fonalból készített szövetből készítik, a pamutszövet nyilvánvalóan kevert termék, mivel a felhasznált két fonal két különböző textilalapanyag.

3.    „Paszományozott vagy anélküli rugalmas poliéter szegmensekkel szegmentált poliuretán fonalat” tartalmazó termék esetében ez a tűréshatár a fonal tekintetében 20 %.

4.    A „legfeljebb 5 mm széles, alumíniumfólia-magból vagy műanyagfilm-magból – alumíniumporral bevonva is – álló”, két műanyag filmréteg között átlátszó vagy színezett ragasztóval összeillesztett szalagot tartalmazó szalag vonatkozásában ez a tűréshatár 30 %.

6. megjegyzés:

1.    Olyan textiltermék esetében, amelyet a jegyzékben erre a bevezető megjegyzésre utaló lábjegyzettel láttak el, felhasználható a jegyzék 3. oszlopában az érintett termék előállításával kapcsolatban megállapított szabályoknak meg nem felelő textil díszítő és kellék is, feltéve, hogy tömege nem haladja meg az összes felhasznált textilanyag teljes tömegének 10 %-át.

   A textil díszítők és kellékek az 50–63. árucsoportba vannak sorolva. A bélés és a közbélés nem minősül díszítőnek vagy kiegészítőnek.

2.    A nem textilből, illetve textilt tartalmazó más anyagokból készült díszítőknek és kellékeknek még akkor sem kell megfelelni a 3. oszlopban megállapított feltételeknek, ha nem vonatkozik rájuk a 3.5. megjegyzés.

3.    A 3.5. megjegyzéssel összhangban bármilyen nem származó, nem textil díszítő vagy kellék, illetve textilt egyáltalán nem tartalmazó termék ennek ellenére szabadon felhasználható, amennyiben nem állítható elő a 3. oszlopban felsorolt anyagokból.

   Például 2 , ha a jegyzék valamely szabálya kimondja, hogy egy adott textilipari cikk, például blúz esetében fonalat kell használni, ez nem zárja ki a fémből készült cikkek, például gombok használatát, mert azokat nem lehet textilanyagból előállítani.

4.    Amennyiben százalékos szabályt kell alkalmazni, a díszítők és kellékek értékét kell figyelembe venni a beépített nem származó anyagok értékének kiszámításakor.

7. megjegyzés:

1.    Az ex 2707, 2713–2715, ex 2901, ex 2902 és ex 3403 vámtarifaszám alkalmazásában a „meghatározott eljárások” a következők:

(a)    vákuumdesztilláció;

(b)    átdesztillálás nagyon alapos frakcionált desztillációval 3 ;

(c)    krakkolás;

(d)    reformálás;

(e)    extrakció szelektív oldószerekkel;

(f)    az összes következő műveletet magában foglaló eljárás: kezelés tömény kénsavval, óleummal vagy kénsav-anhidriddel; semlegesítés alkáli reagenssel; színtelenítés és tisztítás természetes aktív földdel, aktivált földdel, aktivált faszénnel vagy bauxittal;

(g)    polimerizáció;

(h)    alkilezés;

(i)    izomerizáció.

2.    A 2710, 2711 és 2712 vámtarifaszám alkalmazásában a „meghatározott eljárások” a következők:

(a)    vákuumdesztilláció;

(b)    átdesztillálás nagyon alapos frakcionált desztillációval 4 ;

(c)    krakkolás;

(d)    reformálás;

(e)    extrakció szelektív oldószerekkel;

(f)    az összes következő műveletet magában foglaló eljárás: kezelés tömény kénsavval, óleummal vagy kénsav-anhidriddel; semlegesítés alkáli reagenssel; színtelenítés és tisztítás természetes aktív földdel, aktivált földdel, aktivált faszénnel vagy bauxittal;

(g)    polimerizáció;

(h)    alkilezés;

(i)    izomerizáció;

(j)    csak az ex 2710 vtsz. alá tartozó nehézpárlatok tekintetében kéntelenítés hidrogénnel, amely a kezelt termékek kéntartalmának legalább 85 %-os csökkenését eredményezi (ASTM D 1266-59 T módszer);

(k)    csak a 2710 vámtarifaszám alá tartozó termékeknél: paraffinmentesítés a szűrés kivételével;

(l)    csak az ex 2710 vtsz. alá tartozó nehézpárlatok esetében hidrogénnel legalább 20 bar nyomáson és legalább 250 °C hőmérsékleten végzett katalitikus kezelés, a kéntelenítési eljáráson kívül, ha a hidrogén a vegyi folyamat aktív szereplője. Az ex 2710 vtsz. alá tartozó kenőolajok további, különösen a szín vagy a stabilitás javítása céljából végzett hidrogénes kezelését (pl. a hidrofiniselés vagy a színtelenítés) azonban nem lehet „meghatározott eljárásnak” tekinteni;

(m)    csak az ex 2710 vtsz. alá tartozó fűtőolajok tekintetében: atmoszférikus desztilláció, azzal a feltétellel, hogy ezeknek a termékeknek az ASTM D 86 szerinti módszerrel, a veszteségeket is beleértve, kevesebb mint 30 térfogatszázaléka desztillál át 300 °C-on;

(n)    csak az ex 2710 vtsz. alá tartozó nehézpárlatok – a gázolajok és fűtőolajok kivételével – tekintetében nagyfrekvenciás elektromos koronakisülés segítségével végrehajtott kezelés.

3.    Az ex 2707, 2713–2715, ex 2901, ex 2902 és az ex 3403 vámtarifaszám esetében az olyan egyszerű műveletek, mint a tisztítás, ülepítés, sótalanítás, víztelenítés, szűrés, színezés, jelölés, kéntartalom-beállítás különböző kéntartalmú termékek keverése révén, e műveletek bármilyen kombinációja vagy hasonló műveletek nem szerzik meg a származást.

A II. jegyzőkönyv II. MELLÉKLETE

Az előállított termék származó helyzetének megszerzéséhez a nem származó anyagokon végzendő megmunkálások vagy feldolgozások jegyzéke

Előfordulhat, hogy e megállapodás nem terjed ki a jegyzékben szereplő összes termékre. Ezért e megállapodás más részeit is figyelembe kell venni.