EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2019.10.31.

COM(2019) 557 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Jelentés az európai szén-dioxid-piac működéséről

Tartalomjegyzék

Mozaikszavak és rövidítések jegyzéke    

ÖSSZEFOGLALÁS    

1. BEVEZETÉS    

2.1. A lefedett tevékenységek, létesítmények és légijármű-üzemeltetők    

2.2. Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék és az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv (EUTL)    

3. A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2018-BAN    

3.1. Kínálat: a forgalomba kerülő kibocsátási egységek    

3.1.1. Összkvóta    

3.1.2. Kiadott kibocsátási egységek    

3.1.2.1. Térítésmentes kiosztás    

3.1.2.2. A NER 300 program és az innovációs alap    

3.1.2.3. A közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzációja    

3.1.2.4. Kibocsátási egységek értékesítése árverés útján    

3.1.2.5. A teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérésre a villamosenergia- és a hőtermelés esetében    

3.1.3. Nemzetközi jóváírások    

3.2. Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek    

3.3. A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása    

4. LÉGI KÖZLEKEDÉS    

5. PIACFELÜGYELET    

5.1. A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi elbírálása    

6. A KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE, JELENTÉSE ÉS HITELESÍTÉSE    

7. AZ IGAZGATÁSI RENDSZEREK ÁTTEKINTÉSE    

8. MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS    

9. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KILÁTÁSOK    

MELLÉKLET    

Mozaikszavak és rövidítések jegyzéke

AVR        akkreditációról és hitelesítésről szóló rendelet

CA        illetékes hatóság

CCS        szén-dioxid-leválasztás és -tárolás

CCU        szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás

CDM        tiszta fejlesztési mechanizmus

CER-ek    igazolt kibocsátáscsökkentések

CORSIA    a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszere

CSCF        ágazatközi korrekciós tényező

EA        Európai Akkreditálási Együttműködés

EGT        Európai Gazdasági Térség

EEA        Európai Környezetvédelmi Ügynökség

EEX        Európai Energiatőzsde

EBB        Európai Beruházási Bank

ERU        kibocsátáscsökkentési egység

ESMA        Európai Értékpapírpiaci Hatóság

EU ETS    uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer

EUTL        európai uniós ügyleti jegyzőkönyv

ÜHG        üvegházhatású gáz

ICAO        Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet

ICE        InterContinental Exchange Futures Europe

InnovFin EDP    InnovFin energetikai demonstrációs projektek

JI        együttes végrehajtás

MAR        piaci visszaélésekről szóló rendelet

MiFID II.    a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv

MiFIR        a pénzügyi eszközök piacairól szóló rendelet

MRR        nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet

MRVA    nyomon követés, jelentés, hitelesítés és akkreditáció

MSR        piaci stabilizációs tartalék

NAB        Nemzeti Akkreditáló Testület

NER        új belépők részére fenntartott tartalék

OTC        tőzsdén kívüli

PFC-k        perfluor-szénhidrogének

RES        megújuló energiaforrások

SARP-ok    CORSIA szabványok és ajánlott gyakorlatok

TNAC        forgalomban lévő kibocsátási egységek száma összesen

ÖSSZEFOGLALÁS

1. BEVEZETÉS

Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) 2005 óta képezi az Unió azon stratégiájának sarokkövét, amelynek célja az iparból, valamint a villamosáram- és hőtermelésből származó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése. A rendszer jelentős mértékben hozzájárul azon átfogó uniós célkitűzés eléréséhez, hogy 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es szinthez képest 20 %-kal csökkenjen. Jóllehet az Unió jó úton halad afelé, hogy felülmúlja e célkitűzést, ahhoz hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása – a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó jelenlegi uniós éghajlat- és energiapolitikai keretben – legalább 40 %-kal és – a hivatalba lépő új Bizottság számára megfogalmazott politikai iránymutatások 1 figyelembevételével – legalább 50 %-kal, illetve felelősségteljes módon az 55 %-ot megcélozva csökkenjen, folyamatos fejlődésre van szükség.

A 4. szakaszra vonatkozó, felülvizsgált EU ETS irányelv 2 2018. áprilisi hatálybalépését követően gyors ütemben halad a negyedik kereskedési időszakra vonatkozó végrehajtási szabályozás elfogadása. Az elmúlt év során elfogadásra került az új kibocsátás-áthelyezési jegyzékre és az ingyenes kiosztási szabályokra vonatkozó végrehajtási szabályozás és a 4. szakaszhoz szükséges kiigazítások érdekében felülvizsgálták az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékre vonatkozó jogi keretet. Ezenkívül megállapításra kerültek az innovációs alapnak – azaz az ETS alacsony szén-dioxid-kibocsátású innovatív technológiák és áttörést jelentő innovációk 4. szakaszban történő finanszírozására vonatkozó legfőbb eszközének – a működőképessé tételére vonatkozó szabályok. Ezzel párhuzamosan megtörtént az árverésekről szóló rendelet felülvizsgálata, hogy az innovációs alap számára 2020-ban lehetővé váljon az első 50 millió kibocsátási egység árverés útján történő értékesítése. 2019 augusztusában a Bizottság újabb felülvizsgálatot fogadott el, így intézményi keret jött létre a 4. szakaszban a kibocsátási egységek innovációs alap és modernizációs alap számára történő árverezéséhez. Végül, de nem utolsósorban frissítésre került az EU ETS nyomonkövetési, jelentéstételi, hitelesítési és akkreditációs kerete a meglévő szabályoknak a 3. szakasz végrehajtási tapasztalati alapján történő finomhangolása és egyértelműbbé tétele érdekében. A Bizottság gyors ütemben véglegesíti a fennmaradó végrehajtási rendelkezéseket annak érdekében, hogy azok 2021 januárja, az új kereskedési időszak kezdete előtt elfogadásra kerüljenek.

Az utóbbi években a szén-dioxid-piaci kibocsátási egységek többletének kezelésére elfogadott jogszabályi változások már kezdik éreztetni hatásukat. A legutóbbi szén-dioxid-piaci jelentés nyilvánosságra hozatala óta a harmadik alkalommal tették közzé a piaci stabilizációs tartalék többletmutatóját. A mutató és a felülvizsgált EU ETS szabályozás alapján az árverésre bocsátott mennyiség 2019-ben közel 400 millió kibocsátási egységgel fog csökkenni, ami a többlet 24 %-ának felel meg.

Az elmúlt évet a piaci szereplők fokozottabb bizalma jellemezte, ami a megerősödött szén-dioxidár-jelzésben nyilvánult meg. A kibocsátási egységek magasabb árfolyama a tagállamok árverésekből származó összbevételének jelentős növekedését idézte elő: 2018-ban az elért összbevétel 14 milliárd euró volt, több mint kétszer annyi, mint 2017-ben. A tagállamok által benyújtott adatok alapján 2018 folyamán e bevételek közel 70 %-át meghatározott, éghajlatváltozással vagy energiaüggyel kapcsolatos célokra költötték (vagy tervezték költeni).

Az európai szén-dioxid-piac működéséről szóló ezen jelentés előterjesztésére a 2003/87/EK irányelv 3 (EU ETS irányelv) 10. cikke (5) bekezdésének és 21. cikke (2) bekezdésének követelményeivel összhangban kerül sor. Az irányelvben előírtaknak megfelelően a jelentés célja, hogy évente rendszeres pillanatképet adjon az európai szén-dioxid-piac alakulásáról.

A jelentés a 2018-as évet fedi le, de a 2019 első félévében javasolt vagy elfogadott kezdeményezéseket is bemutatja.

Eltérő utalás hiányában a jelentéshez felhasznált adatok a 2019. június végéig a Bizottság rendelkezésére álló, nyilvánosan hozzáférhető adatok. 4 Az EU ETS-re vonatkozó általános és leíró jellegű információk a jelentésben szövegdobozokban szerepelnek.

2. AZ EU ETS INFRASTRUKTÚRÁJA

2.1. A lefedett tevékenységek, létesítmények és légijármű-üzemeltetők    

A részt vevő országok 5 által a 21. cikk alapján 2019-ben benyújtott jelentések szerint 2018-ban összesen 10 744 engedélyezett létesítmény volt.

Az elmúlt évekhez hasonlóan az EU ETS-ben elhasznált fűtőanyagok 2018-ban továbbra is túlnyomórészt fosszilis eredetűek voltak. 29 ország azonban biomassza-felhasználásról is beszámolt 2181 létesítmény kapcsán (az összes létesítmény 20,3 %-a). Két ország (Liechtenstein és Málta) nem számolt be biomassza-felhasználásról. A biomassza-felhasználásból származó összkibocsátás 2018-ban körülbelül 151 millió tonna CO2-t tett ki (az ETS bejelentett kibocsátásainak 9 %-a), ami a 2017-es 145 millió tonna CO2-hoz képest (az ETS bejelentett kibocsátásainak 8 %-a) csekély mértékű növekedést jelent. Ennek 99,2 %-a nulla kibocsátásnak számított 6 . 2018 vonatkozásában egyetlen ország sem számolt be bioüzemanyag felhasználásáról légijármű-üzemeltető esetében, míg 2017-ben csak Svédország számolt be erről két légijármű-üzemeltető esetében.

A létesítmények éves kibocsátás szerinti kategóriái tekintetében 7 a 2018-as adatok azt mutatják, hogy az előző évekhez hasonlóan a létesítmények 72 %-a tartozik az A. kategóriába, 21 %-a a B. kategóriába és 7 %-a a C. kategóriába. A jelentésekben 6113 létesítményt soroltak a „kis kibocsátású” létesítmények közé 8 (az összes létesítmény 57 %-a).

Az EU ETS-hez kapcsolódó azon tevékenységek esetében, amelyeket ezen felül neveztek meg a szén-dioxidtól eltérő üvegházhatású gázok kibocsátójaként, a beszámolók szerint 12 országban (Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Svédország, Szlovákia és Szlovénia) adtak ki engedélyt elsődleges alumínium és perfluor-szénhidrogének (PFC-k) kapcsán, 20 országban (az összes ország, kivéve: Ciprus, Dánia, Észtország, Írország, Izland, Lettország, Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Spanyolország és Szlovénia) pedig salétromsav-előállítás és dinitrogén-oxid (N2O) kapcsán. Az egyéb N2O-ágazatokról – adipinsav-előállítás, valamint glioxálsav- és glioxilsavgyártás – három (Franciaország, Németország, Olaszország), illetve két tagállamból (Németország, Franciaország) érkezett jelentés. Szén-dioxid-leválasztási és -tárolási tevékenységeket csak Norvégia és Ausztria jelentett be.

A tavalyi évhez hasonlóan hét ország (az Egyesült Királyság, Franciaország, Horvátország, Izland, Olaszország, Spanyolország és Szlovénia) élt azzal a lehetőséggel, hogy a kis kibocsátókat az EU ETS irányelv 27. cikkével összhangban kivonja az EU ETS alól. A 2018 vonatkozásában kivont kibocsátás 2,92 millió tonna CO2-t tett ki (az összes hitelesített kibocsátás mintegy 0,17 %-át az előző év 0,16 %-ához képest).

A 2019. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatások szerint eddig nyolc ország (Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Liechtenstein, Litvánia és Magyarország) élt a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet 9 13. cikkében foglalt rendelkezés által nyújtott lehetőséggel, amely az alacsony kockázatú, helyhez kötött létesítmények esetében lehetővé teszi az egyszerűsített nyomonkövetési terv alkalmazását. Az alacsony kibocsátású légijármű-üzemeltetők esetében három ország számolt be e rendelkezés alkalmazásáról 2018 vonatkozásában (Belgium, Izland és Lengyelország).

2018-ban a jelentések szerint 655 légijármű-üzemeltető rendelkezett nyomonkövetési tervvel (2017-ben 541, 2016-ban pedig 503). A bejelentett légijármű-üzemeltetők 50 %-a (328) kereskedelmi, míg a többi 50 % (327) nem kereskedelmi szolgáltató volt 10 . Összesen 287 (44 %) minősült kis kibocsátónak (a 2017-es 280-hoz (52 %) és a 2016-os 249-hez (50 %) képest).

2.2. Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék és az európai uniós ügyleti jegyzőkönyv (EUTL)

Az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék és az EUTL 2018-ban 365 napon át napi 24 órában működött, csupán a technikai frissítések miatti kisebb megszakításokkal, amelyek összesen körülbelül 26 órát tettek ki.

2019. január 1-jével a Bizottság felfüggesztette 11 az Egyesült Királyságra vonatkozó valamennyi folyamatot a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztása, árverezése és nemzetközi beváltása tekintetében az EU ETS környezeti integritásának védelmét szolgáló azon védintézkedések 12 értelmében, amelyek olyan esetekben alkalmazandók, amikor az EU-ból kilépő valamely tagállam tekintetében megszűnik az uniós jog érvényessége.

2019 márciusában elfogadták az (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet 13 , amely meghatározza az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működésére vonatkozó szabályokat az EU ETS következő (2021 és 2030 közötti) kereskedési időszakára. A rendelet lehetővé teszi, hogy az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék megfeleljen a felülvizsgált EU ETS irányelv által meghatározott, 4. szakaszra vonatkozó követelményeknek, például a funkciók kiigazításával annak érdekében, hogy a kibocsátási egységek korlátlan ideig érvényesek legyenek és csak azon tízéves időszak első évétől kezdve lehessen felhasználni azokat, amelyben kibocsátották, továbbá biztosítja, hogy 2021-től kezdődően már ne lehessen nemzetközi jóváírásokat felhasználni kibocsátások fedezésére. Ezenkívül az új rendelet kiigazítja az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékre vonatkozó szabályokat egyrészt annak érdekében, hogy azok 2018. január 3-tól kezdődően összhangba kerüljenek a pénzügyi piaci jogszabályok követelményeivel a kibocsátási egységeknek a 2014/65/EU irányelv 14 szerinti „pénzügyi eszközként” való besorolását követően, másrészt hogy megfeleljenek a felülvizsgált adatvédelmi szabályok követelményeinek.

3. A SZÉN-DIOXID-PIAC MŰKÖDÉSE 2018-BAN

Ez a fejezet az EU ETS kínálati és keresleti oldalával kapcsolatos szempontokról nyújt tájékoztatást. A kínálati oldalra vonatkozó szakasz kitér az összkvótára, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására, a NER300 programra (beleértve a soron következő innovációs alapra való felkészülést), az árverésekre, a teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérésre a villamosenergia- és a hőtermelés esetében (10c. cikk) és a nemzetközi jóváírások használatára, valamint tartalmaz egy fejezetet a közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzálásáról.

A keresleti oldal tekintetében a fejezet tájékoztatást nyújt a hitelesített kibocsátások számáról és a kibocsátási egységek keresletének és kínálatának egyensúlyba hozásáról a szén-dioxid-piacon a piaci stabilizációs tartalék révén.

3.1. Kínálat: a forgalomba kerülő kibocsátási egységek

3.1.1. Összkvóta

Az 1. táblázat a helyhez kötött létesítmények összkvótájára és az évente forgalomba kerülő légi közlekedési kibocsátási egységek számára 15 vonatkozó adatokat mutatja be évenkénti bontásban az EU ETS 3. szakaszában.

1. táblázat: Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer összkvótája, 2013–2020

3.1.2. Kiadott kibocsátási egységek

3.1.2.1. Térítésmentes kiosztás

A 3. szakasz során a rendelkezésre álló kibocsátási egységek teljes mennyiségének körülbelül 43 %-át ingyenesen fogják kiosztani, a kibocsátási egységek tagállamok által árverésre bocsátandó aránya pedig mintegy 57 %-ot tesz ki.

Az új belépők részére fenntartott tartalék eredetileg 480,2 millió kibocsátási egységet tartalmazott a NER 300 programra elkülönített 300 millió kibocsátási egység levonása után. 2019 júniusáig 167,9 millió kibocsátási egységet tartalékoltak a 3. szakasz egészére 937 létesítmény számára. Az új belépők részére fenntartott tartalék fennmaradó része 312,3 millió kibocsátási egységet tett ki. E kibocsátási egységek jelentős része várhatóan nem kerül kiosztásra. A 3. szakasz végén ezek az egységek bekerülnek a piaci stabilitási tartalékba, amelyből 200 millió kerül majd felhasználásra egy új belépők részére fenntartott tartalék létrehozására a 4. szakaszra.

2019. június végéig körülbelül 457 millióval csökkent az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma az olyan létesítmények miatt, amelyeket bezártak, vagy amelyeknek csökkent a termelése vagy a termelési kapacitása a 3. szakaszban kiosztásra kerülő kibocsátási egységek számának meghatározásához eredetileg használt adathoz képest.

2. táblázat: Az ipar számára a 2013–2019-es időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma (millió) 18

Mivel az ingyenes kiosztás iránti kereslet meghaladta a rendelkezésre álló mennyiséget, az EU ETS alá tartozó minden létesítmény számára azonos százalékban csökkentették a kiosztást az ún. ágazatközi korrekciós tényező alkalmazásával 21 . 2017-ben felülvizsgálták az eredeti ágazatközi korrekciós tényezők értékeit 22 .

A kibocsátásáthelyezés kockázatának megelőzése érdekében az ingyenes kiosztás 2020 után is folytatódni fog, és az alapjául szolgáló naprakésszé tett referenciaértékeket az Unió leghatékonyabb létesítményeinek felső 10 %-a által nyújtott teljesítményből vezetik le. Az ágazatok kibocsátásáthelyezésnek való kitettségének mértékét egy, az ágazat harmadik országokkal folytatott kereskedelmének intenzitása és a kibocsátások intenzitása szorzataként kapott összevont mutató alapján értékelték. Az értékelés alapján 2019 februárjában a Bizottság elfogadta a kibocsátásáthelyezés kockázatának kitett ágazatok következő kereskedési időszakra vonatkozó listáját 23 , amely a teljes 4. szakaszra érvényes.

A technológiai fejlődés és az innováció figyelembevétele érdekében a referenciaértéket a 4. szakaszban valós adatok alapján kétszer frissítik majd. Az első kiosztási időszakra (2021–2025) ingyenes kiosztásért folyamadó létesítményeknek 2019. május 30-ig kellett benyújtaniuk a szükséges adatokat az illetékes hatóságokhoz. Ezeket az adatokat a Bizottság fel fogja használni az egyes létesítmények kiosztásának kiszámításához és a 2021–2025 közötti időszakra vonatkozó referenciaértékek frissítéséhez. A 2021–2030 közötti időszakra vonatkozó ingyenes kiosztási szabályok felülvizsgálatáról szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktust 2018 decemberében fogadták el 24 , míg a 2021–2025 közötti időszakra vonatkozó referenciaértékek aktualizálására irányuló munka már megkezdődött (lásd a melléklet 7. függelékét).

A 4. szakaszban az egyes létesítmények kiosztásai a megfelelő időben kiigazításra kerülnek a működés jelentős növekedésének vagy csökkenésének figyelembevétele érdekében. A kiosztásokat érintő kiigazítások manipulálása és az azokkal való visszaélések megelőzése, valamint az indokolatlan adminisztratív terhek elkerülése érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, hogy a kiigazításokra vonatkozó további szabályokat határozzon meg (lásd a melléklet 7. függelékét).

3.1.2.2. A NER 300 program és az innovációs alap

A NER 300 program e két pályázati felhívásának eredményeként összesen 2,1 milliárd EUR értékben ítéltek oda támogatásokat 20 uniós tagállamban 38 megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó projekt és 1 szén-dioxid-leválasztáshoz és -tároláshoz kapcsolódó projekt részére. Ezek közül hét üzemel: az olaszországi BEST és a németországi Verbiostraw bioenergia-projekt, a svédországi Windpark Blaiken és az ausztriai Windpark Handalm szárazföldi szélenergia-projekt, a Veja Mate és a Nordsee One németországi tengeri szélenergia-projektek, valamint az olaszországi Puglia Active Network intelligens energiahálózati projekt.

Az első pályázat projektjei közül öt üzembe helyezésére várhatóan 2019 végéig kerül sor, míg a második pályázat négy projektje esetében már folynak az előkészületek a 2021. június 30-ig történő üzembe helyezésre. Tekintettel a NER 300 program létrehozása óta fennálló nehéz gazdasági és szakpolitikai helyzetre, 19 projekt nem tudott elegendő kiegészítő pénzügyi támogatást szerezni és azokat visszavonták, és így összesen 1,358 milliárd euró szabadult fel. További négy projekt az előkészítés különböző szakaszaiban jár.

A NER 300 programról szóló módosított határozat 25 lehetővé tette az első pályázati felhívás törölt projektjeiből felszabaduló források (eddig 623 millió EUR) újbóli befektetését az Európai Beruházási Bank által kezelt meglévő pénzügyi eszközökbe – az InnovFin energetikai demonstrációs projekteket támogató (EDP) eszközbe és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelviszonyt megtestesítő eszközébe. Ez lehetőséget nyújt a NER 300 program előnyeinek maximális kihasználására és alacsony szén-dioxid-kibocsátású innovációkba történő kiegészítő magánbefektetések mozgósítására.

Ez idáig három projekt került kiválasztásra, amely az InnovFin EDP keretében részesülhet a NER 300 program fel nem használt forrásaiból, és amelyek esetében a támogatás összege mintegy 73 millió EUR (lásd a melléklet 9. függelékét).

A második pályázati felhívás törölt projektjeiből felszabaduló forrásokkal (eddig 735,5 millió EUR) az innovációs alap rendelkezésére álló forrásokat növelik.

3. táblázat: Az első és második pályázati fordulóban támogatást nyert NER 300 projektek 26

A 4. szakaszban az innovációs alap keretében az innovatív technológiák és áttörést jelentő innovációk demonstrálására rendelkezésre álló források összértéke valószínűleg jelentős mértékben meg fogja haladni a 2,1 milliárd EUR-t a NER 300 program számára 27 . 2019 februárjában elfogadták az innovációs alap működéséről szóló felhatalmazáson alapuló rendeletet 28 . Az alapból való támogatásra valamennyi tagállam projektjei jogosultak, a kisebb projekteket is beleértve.

Az innovációs alappal kapcsolatos figyelemfelhívás érdekében 2019-ben és 2020 első felében a Bizottság fel fogja venni a kapcsolatot az iparral és a tagállamokkal az egyes ágazatok számára a projektek kiválasztása és végrehajtása tekintetében kiemelt fontosságú kérdések megvitatása érdekében. Az innovációs alap keretében meghirdetendő első pályázati felhívásra a tervek szerint 2020-ban kerül sor, amelyet 2030-ig rendszeres pályázatok követnek.

3.1.2.3. A közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzációja

A Bizottság eddig 13 29 , a közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzálására szolgáló programot hagyott jóvá 12 tagállamban. 2018-ban a vallóniai és a luxemburgi program első alkalommal fizetett ki kompenzációt. A spanyol kormány a program felülvizsgálatát jelentette be a Bizottságnak a költségvetése növelése érdekében. 2019-ben Lengyelország intézkedéstervezetet jelentett be a Bizottságnak és állami támogatásra vonatkozó jóváhagyást kapott egy olyan rendszerre, amely 2020-ban kezdi meg a támogatások kifizetését a 2019-ben felmerült közvetett költségekre.

Az EU ETS irányelv meghatározza, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyekben a közvetett költségek kompenzálására vonatkozó rendszer működik, minden év vége előtt három hónappal könnyen hozzáférhető formában közzé kell tenniük a kompenzáció teljes összegét, valamint annak a kedvezményezett ágazatonkénti vagy alágazatonkénti bontását.

A tagállamok 2018-ban kifizetett kompenzációiról közzétett adatokat a 4. táblázat ismerteti.

4. táblázat: A tagállamok által a közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségek kompenzálása céljából 2018-ban kifizetett összegek 30

A közvetett költségek teljes kompenzálására 2018-ban 11 tagállam 34 által kifizetett összeg 462 millió EUR volt, ami e tagállamok árverési bevételeinek közel 11 %-át teszi ki. A kompenzációs rendszert működtető tagállamok együttesen az uniós GDP mintegy 70 %-át adják. A kompenzációban részesülő legnagyobb ágazatok a vegyipar, a nemvasfémgyártás, valamint a vas- és acélipar volt.

A felülvizsgált EU ETS irányelv egyik átláthatósági rendelkezése értelmében azoknak a tagállamoknak, amelyek bármely évben az árverési bevételeik több mint 25 %-át költik a közvetett költségek kompenzálására, jelentést kell közzétenniük, amelyben kifejtik, hogy milyen okból lépték túl ezt az összeget. A 2017-es naptári évre vonatkozó árverési bevételek alapján 2018-ban négy ország haladta meg a 25 %-os küszöböt. 35

3.1.2.4. Kibocsátási egységek értékesítése árverés útján

2018-ban módosították 36 az árverésekről szóló rendeletet annak érdekében, hogy a European Energy Exchange-t (EEX) jelöljék ki Németország „közös beszerzésen kívüli” aukciós platformjává, és hogy lehetővé váljon a piaci stabilitási tartalékból az első 50 millió kibocsátási egységet tartalmazó tételnek az innovációs alap 2020-as finanszírozása érdekében történő értékesítése.

A Bizottság 2019 augusztusában ismét módosította az árverésekről szóló rendeletet annak érdekében, hogy keretet hozzon létre a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítése, valamint a projekteknek az innovációs alap és a modernizációs alap keretében a 4. szakaszban történő irányítása számára. A módosítás az EU ETS kibocsátási egységeknek a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2014/65/EU irányelv (MiFID2) szerinti „pénzügyi eszközként” való besorolását is tükrözi.

Az EU ETS környezeti integritásának védelme érdekében elfogadott védintézkedések értelmében (lásd a 2.2. fejezetet) az Egyesült Királyság által 2018-ra kibocsátott kibocsátási egységeket elfogadták leadásra, de 2019-ben az Egyesült Királyság részéről árverés útján nem értékesítettek kibocsátási egységeket.

A 2018-as árverések a következő aukciós platformokon zajlottak:

·EEX, amely a közös beszerzési eljárásban részt vevő 25 tagállam, illetve a közös beszerzési eljárásból saját döntése alapján kimaradó, ám külön aukciós platformot még ki nem jelölő Lengyelország közös aukciós platformjaként tart árveréseket. 2016. szeptember 5-től az EEX a második közös aukciós platformként bonyolít árveréseket, amelyre 2016. július 13-án jelölték ki;

·EEX mint Németország árveréseinek bonyolítója Németország közös beszerzésen kívüli platformjaként;

·az ICE mint az Egyesült Királyság árveréseinek lebonyolítója az Egyesült Királyság közös beszerzésen kívüli platformjaként.

Izland, Liechtenstein és Norvégia 2019 júniusában kezdte meg a kibocsátási egységek árverezés útján történő értékesítését, miután az EGT-megállapodást úgy módosították, hogy lehetővé tegye ezen országok számára, hogy részt vegyenek a közös aukciós platformra vonatkozó közös beszerzési megállapodásban. A három országgal egyetértésben az árverésre bocsátott kibocsátási egységek 2013–2018 közötti időszakra vonatkozó mennyiségét 2019-re és 2020-ra is kiterjesztették, hogy biztosítsák a kibocsátási egységek stabil és kiszámítható kínálatát a piac számára, és hogy elkerüljék a szén-dioxid-piacra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat e további kínálat miatt. A felülvizsgált 2019-es és 2020-as aukciós naptár ennek következtében tartalmazza a korábbi mennyiségek árverésről visszatartott részét.

2018-ban az árverésen értékesített összmennyiség 89 %-ának árverését az EEX bonyolította le 27 tagállama nevében, míg az ICE a teljes mennyiség 11 %-át bonyolította le az Egyesült Királyság nevében. 2019. június 30-ig több mint 1480 árverést tartottak.

Az 5. táblázat az EEX és az ICE révén 2019. június 30-ig árverésre bocsátott kibocsátási egységek mennyiségéről 37 nyújt áttekintést, ideértve az általános célú kibocsátási egységek korai aukcióit 38 .

5. táblázat: A 2012-2019-es időszakban árverésre bocsátott 3. szakaszbeli kibocsátási egységek teljes mennyisége

Forrás: EEX

A 2019-es számadatok tükrözik a piaci stabilitási tartalék 2019 januárjában törtét hatálybalépésének hatását, ami 2019-ben jelentős mértékben csökkentette a kibocsátási egységek árverési kínálatát (lásd a 3.3. fejezetet). Az árverések általában zökkenőmentesen zajlottak, és az aukciós elszámolóárak általában szorosan igazodtak a másodlagos piaci árakhoz.

2018. január és 2019. június között öt árverést töröltek, vagy mert nem érték el a kikiáltási árat, vagy mert a teljes ajánlati mennyiség nem érte el az árverésre bocsátott mennyiséget. Ezzel az öt törölt árveréssel együtt összesen 12 árverést töröltek a 2012 vége óta megtartott több mint 1480 árverés közül. Az 1. ábra áttekintést nyújt a 2013 és 2019. június 30. közötti aukciós elszámolóárakról.

1. ábra: Általános célú kibocsátási egységekre vonatkozó aukciós elszámolóárak 2013 és 2019. június 30. között

Forrás: EEX

___ Aukciós elszámolóár

Az általános célú kibocsátási egységek 2013 és 2019. június 30. közötti árverésein részt vevők számáról a 2. függelék ad tájékoztatást. Az aukciós platformok minden egyes árverés részletes eredményét megfelelő időben közzéteszik a kifejezetten erre a célra létrehozott weboldalakon. Az árverések működésére vonatkozó további tájékoztatás, többek közt a részvételre, az aukciós fedezettségre és az árakra vonatkozó információk a Bizottság weboldalán 40 közzétett tagállami jelentésekben találhatók.

A 2012 és 2019. június 30. között a tagállamok árverésekből elért összbevétele meghaladta a 42 milliárd EUR-t (lásd a 2. függelék 2.1. táblázatát). Egyedül 2018-ban a befolyó összbevétel 14 milliárd EUR volt. Az EU ETS irányelv úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak az árverésekből származó bevételek – ideértve a szolidaritás és a növekedés érdekében kiosztott kibocsátási egységekből származó összes bevételt is – legalább 50 %-át éghajlatváltozással vagy energiaüggyel kapcsolatos célokra kell fordítaniuk. A tagállamok által a Bizottságnak benyújtott adatok alapján 2018-ban a tagállamok e bevételeknek közel 70 %-át meghatározott, éghajlatváltozással vagy energiaüggyel kapcsolatos célokra költötték vagy tervezték költeni. A 2013–2018 közötti időszakban az árverési bevételek körülbelül 80 %-át költötték ilyen célokra.

3.1.2.5. A teljes árverésre vonatkozó szabálytól való eltérésre a villamosenergia- és a hőtermelés esetében

A 2009 és 2018 közötti beruházási támogatás bejelentett összértéke körülbelül 12,4 milliárd euró. Ennek az összegnek mintegy 82 %-át szánták az infrastruktúra fejlesztésére és átalakítására, míg a beruházások többi része a tiszta technológiákhoz vagy a kínálat diverzifikálásához kapcsolódott.

A villamosenergia-termelők számára 2018-ban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek számát az 1.1. táblázat és a melléklet 1. függeléke, míg a kibocsátási egységek évenkénti maximális számát az 1. függelék 1.2. táblázata ismerteti.

A ki nem osztott kibocsátási egységeket vagy el lehet árverezni, vagy a felülvizsgált EU ETS irányelv rendelkezéseinek megfelelően a 2021–2030-as időszakban a versenytárgyalásos ajánlattételi eljárással kiválasztott 10c. cikk szerinti beruházásoknak lehet kiosztani. A 2. ábra a 2013-2018-as időszakban kiosztott kibocsátási egységek számát mutatja be.

2. ábra: A 10c. cikk alapján ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

2018 decemberében Lengyelország tájékoztatta a Bizottságot, hogy 2019-ben a 10c. cikk szerinti eltérés alapján ki nem osztott kibocsátási egységeiből 55,8 milliót kíván érverés útján értékesíteni. 2019 májusában Lengyelország értesítette a Bizottságot, hogy a 10c. cikk szerinti eltérés alapján ki nem osztott további 49,52 millió kibocsátási egységet szándékozik hozzáadni a Lengyelország által 2020-ban elárverezni kívánt mennyiségekhez.

A 3. ábra azt mutatja be, hogy a 10c. cikk szerinti kibocsátási egységek mekkora hányadát osztották ki, adták hozzá az árverésre bocsátott kibocsátási egységekhez vagy hagyták felhasználatlanul (azaz egyelőre nem osztották ki és nem is adták hozzá az árverésre bocsátott egységekhez).

3. ábra: Kibocsátási egységek megoszlása (kiosztott, árverésre bocsátott, megmaradó felhasználatlan) 41

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

A 6. táblázat a 2013 és 2018 közötti időszakban árverésre bocsátott, valamint a megmaradó felhasználatlan 10c. cikk szerinti kibocsátási egységek számát mutatja.

6. táblázat: A 2013-2018 között felhasználatlanul maradt 10c. cikk szerinti kibocsátási egységek kezelése 42

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

A tagállamok által a 10c. cikk szerinti eltérés alapján a 3. szakasz minden egyes évében árverés útján értékesített (vagy értékesíteni kívánt) ki nem osztott kibocsátási egységek számát a melléklet 1. függelékében szereplő 1.3. táblázat mutatja.

3.1.3. Nemzetközi jóváírások

Bár a 2. és a 3. szakasz (2008–2020) nemzetközi jóváírási jogosultságainak pontos mennyisége részben a jövőbeli hitelesített kibocsátási mennyiségektől függ, piaci elemzők körülbelül 1,6 milliárd jóváírást valószínűsítenek. A felhasznált vagy beváltott nemzetközi jóváírások teljes mennyisége 2019. június végén körülbelül 1,51 milliárdot tesz ki, ami meghaladja a megengedett becsült maximum 90 %-át.

A nemzetközi jóváírások beváltásáról a melléklet 3. függeléke nyújt teljes körű áttekintést.

3.2. Kereslet: a forgalomból kivont kibocsátási egységek

2018-ban az EU ETS-ben részt vevő létesítményekből származó kibocsátások a becslések szerint 2017-hez képest 4,1 %-kal csökkentek az EU kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékében rögzített adatok alapján. Ahogy a 7. táblázatból látszik, a kibocsátások csökkenése elsősorban a villamosenergia- és a hőtermelésnek tulajdonítható, míg az iparból származó kibocsátások csak igen csekély mértékben csökkentek.

7. táblázat: Hitelesített kibocsátások (millió tonna CO2-egyenértékben) 43

Forrás: EUTL, a GDP-adatok innen származnak: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&plugin=1&language=en&pcode=tec00115  

(letöltve: 2019. július). A légi közlekedésből származó hitelesített kibocsátásokat külön tüntetjük fel a 4. fejezetben.

A létesítményekből származó ETS hitelesített kibocsátások üvegházhatású gázok (CO2, N2O és perfluor-szénhidrogének) szerinti bontását a melléklet 5. függelékében található 5.1. táblázat tartalmazza.

Az önként törölt kibocsátási egységek száma 2018-ban 36 559 volt. Összességében 2019. június végéig 345 893 kibocsátási egység önkéntes törlését vették nyilvántartásba.

3.3. A kereslet és a kínálat egyensúlyba hozása

2013-ban, a 3. szakasz kezdetén az EU ETS-t a kibocsátási egységek kereslete és kínálata között kialakult nagymértékű strukturális egyensúlyhiány jellemezte, ami 2,1 milliárd kibocsátási egységet tett ki. A többlet a jelenlegi kereskedési időszak alatt folyamatosan csökkent: 2014-ben nem változott, majd 2015-ben 1,78 milliárd kibocsátási egységre, 2016-ban 1,69 milliárd egységre, 2017-ben pedig 1,65 milliárd kibocsátási egységre zsugorodott, ami jelentős csökkenés. 2018-ban a többlet 1,65 milliárd kibocsátási egység maradt.

A 4. ábra az európai szén-dioxid-piac többletének alakulását mutatja be 2018 végéig.

4. ábra: Az európai szén-dioxid-piac többletének alakulása 2013 és 2018 között

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

A kibocsátási egységek kínálata és kereslete közti strukturális egyensúlytalanság kezelése érdekében 2015-ben létrehoztak egy piaci stabilizációs tartalékot 44 , amely a kibocsátási egységek árverési kínálatát hivatott rugalmasabbá tenni. Az EU ETS felülvizsgálatának keretében 45 fontos változtatásokat hajtottak végre a piaci stabilizációs tartalék tekintetében, ahogy az az alábbi szövegdobozból kiderül. A piaci stabilizációs tartalék 2019 elején kezdte meg működését.

A szén-dioxid-piacról szóló jelentés lehetővé teszi a keresleti és a kínálati adatok összevonását, amelyeket az EU ETS irányelvből és végrehajtási rendelkezéseiből eredő beszámolási kötelezettségek ütemezése szerint kell közzétenni.

A kínálat és a kereslet 2018. évi összetételét az 5. ábra mutatja be. A vonatkozó adatokat a piaci stabilizációs tartalék célját szolgáló, forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számáról szóló harmadik közlemény részeként is közzétették 46 .

5. ábra: Az összesített kereslet és kínálat összetétele 2018 végéig

Kínálat (összesített adat, millió)    Kereslet (összesített adat, millió)

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

A Bizottság – előkészítve a piaci stabilizációs tartalék 2019-es működésbe lépését – 2017. május közepétől kezdődően rendszeresen közzé teszi 47 az előző évben forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számát. Harmadik alkalommal 2019 májusában tették közzé a forgalomban levő kibocsátási egységek teljes számát, ami 1 654 909 824 kibocsátási egységnek felelt meg 48 . A 2019-es közzététel eredményeképpen továbbra is kibocsátási egységek kerülnek majd a piaci stabilizációs tartalékba, aminek hatására 2019-ben és 2020-ban csökken az árverési mennyiség.

Így a forgalomban lévő kibocsátási egységek 2017-es és 2018-as teljes száma és a felülvizsgált jogszabály alapján a 2019-es árverési mennyiségek majdnem 40 %-kal, azaz közel 397 millió kibocsátási egységgel csökkentek. Az árverési mennyiségek ennek megfelelően 2020-ban is csökkenni fognak. 49 Ennek következtében 2018-hoz képest 2019-ben 30 %-kal 50 kevesebb kibocsátási egység 51 kerül elárverezésre. A 8. függelék információt nyújt a tagállamok piaci stabilizációs tartalékhoz történő hozzájárulásáról a teljes 2019. évre, valamint a 2020 januárjától augusztusáig tartó időszakra.

4. LÉGI KÖZLEKEDÉS

2018-ban az EGT-n belüli hatállyal összhangban adtak ki kibocsátási egységeket. Az ingyenes kiosztás valamivel meghaladta a 32,3 millió kibocsátási egységet. Ez a szám a már meglévő piaci szereplőknek történő ingyenes kiosztásból (valamivel több mint 31,2 millió kibocsátási egység), valamint az új belépők és gyorsan növekvő üzemeltetők számára létrehozott különleges tartalékból kiosztott közel 1,1 millió kibocsátási egységből tevődik össze. Az e tartalékból származó kiosztások 2017–2020-ban megkettőződnek, mivel a teljes 2013–2020-as időszakra vonatkoznak. A 2018-ban árverésre bocsátott kibocsátási egységek mennyisége körülbelül 5,6 millió volt.

A hitelesített légiközlekedési kibocsátások 2018-ban tovább emelkedtek és elérték a 67 millió tonna CO2-t, ami 2017-hez képest 4 %-os növekedést jelent.

A 8. táblázat a hitelesített kibocsátásokat, az ingyenes kiosztást és a légi közlekedési ágazat árverésre bocsátott volumenét foglalja össze a 3. szakasz kezdetétől fogva. 

8. táblázat: Hitelesített kibocsátások és a légiközlekedési ágazatnak való kiosztás

Forrás: EUTL, DG CLIMA, EEX

2013-ban határozatot 55 fogadtak el az éghajlattal kapcsolatos kötelezettségek EGT területén belüli járatokra való korlátozásáról. A légiközlekedési ágazat esetében a megfelelést 2012-re és 2013-ra halasztották. A kibocsátási egységek elhalasztott 2012-es mennyiségét ezért 2014-ben bocsátották árverésre, míg a légi közlekedésből származó 2013. és 2014. évi kibocsátások esetében 2015. január és április között került sor a megfelelésre.

2018 júniusában az ICAO elfogadta a CORSIA szabványokat és ajánlott gyakorlatokat (SARP-ok) 56 . Ezek a végrehajtási elemekkel együtt részletesen leírják a CORSIA működését. A fontosabb végrehajtási elemeket, mint a jogosult egységeket és az alternatív tüzelőanyagokra vonatkozó keretet egyelőre nem fogadták el. Miközben elismerte és támogatta a CORSIA szabványok és ajánlott gyakorlatok ICAO által történt elfogadását, az Unió és tagállamai az ICAO eljárásokat követve bejelentették a vonatkozó uniós jogszabályok és a CORSIA szabályok közötti meglévő különbségeket 57 . 2019. január 1-jétől a légijármű-üzemeltetőknek a CORSIA keretében is nyomon kell követniük és jelenteniük kell a kibocsátásaikat. Felülvizsgálták az EU ETS keretében létrehozott nyomonkövetési, jelentési és hitelesítési keretet egy erre vonatkozó, jogilag kötelező kötelezettség bevezetése érdekében (lásd a 6.1. fejezetet). A mindkét eszközzel kapcsolatos integrált megközelítés biztosítja az adminisztratív terhek minimálisra csökkentését.

5. PIACFELÜGYELET

Az EU ETS 4. szakasz tekintetében végrehajtott reformját követően számos piaci szereplő, például fontos pénzügyi szereplők és üzletkötők ismét a piacra léptek. A közös aukciós platformon az árveréseken ajánlattételre jogosult szereplők száma 73-ról (2018. január) 79-re (2018. december) emelkedett. A résztvevők túlnyomó többsége üzemeltető volt (73 %), míg a fennmaradó részt befektetési vállalkozások és hitelintézetek (19 %), valamint a MiFID előírásai alól mentes személyek (8 %) tették ki 58 . Összehasonlításképpen, amikor az árverések 2012-ben elkezdődtek, az árveréseken ajánlattételre jogosult résztvevők száma 42 volt, amelyek 67 %-a üzemeltető, 26 %-a befektetési vállalkozás és hitelintézet és 7 %-a nem pénzügyi közvetítő volt 59 .

A piaci visszaélésekre vonatkozó jelenlegi szabályok alapján a piac nyomon követése a nemzeti illetékes hatóságok 60 feladata mind az árverések, mind a másodlagos piac tekintetében. Európai szinten fellépéseiket az Európai Értékpapírpiaci Hatóság hangolja össze más pénzügyi eszközökhöz hasonlóan.

A nemzeti illetékes hatóságoknak jogukban áll helyreigazító intézkedéseket vagy szankciókat kiszabni, amennyiben úgy döntenek, hogy bizonyos magatartás piaci visszaélést eredményez. Annak érdekében, hogy teljesíthessék a piac nyomon követésével kapcsolatos feladatukat, a pénzügyi piacokról szóló szabályozás a kereskedési helyszínekre és a befektetési vállalkozásokra vonatkozó számos jelentéstételi és átláthatósági követelményt határoz meg. A jelentéstételi követelmények részeként a kereskedési helyszíneknek és a befektetési vállalkozásoknak részletes adatokat kell közölniük az illetékes hatósággal a kereskedési helyszíneken vagy a tőzsdén kívül a kibocsátási egységekkel végrehajtott ügyletekről vagy ezek származékairól 61 . A jelentéstételi kötelezettségek magukban foglalják a kereskedési helyszínekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó azon követelményt, hogy pozíciós adatokat szolgáltassanak az illetékes hatóságoknak a kibocsátási egységek tekintetében 62 . Az átláthatósági követelmények részeként a kereskedési helyszínek és a befektetési vállalkozások közzéteszik a kereskedési adatokat 63 és a heti összesített pozíciós adatokat 64 .

5.1. A kibocsátási egységek jogi természete és adóügyi elbírálása

Az Európai Számvevőszék ajánlását követve 2019 júliusában a Bizottság tanulmányt 65 tett közzé a kibocsátási egységek jogi természetéről. A független tanácsadó által készített tanulmány nem tárt fel a kibocsátási egységek jogi természetére vonatkozó meghatározás hiányával kapcsolatos gyakorlati problémákat. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a harmonizált fogalommeghatározás nem nyújtana nagyobb jogbiztonságot és nem feltétlenül lenne hatással a szén-dioxid-piac likviditására. Bár jogalkotási kezdeményezésre nem tett javaslatot, a tanulmány azt javasolta, hogy információt, tanácsadást, képzést és kapacitásépítést kellene biztosítani az üzemeltetők számára, miután a MiFID II. irányelv 66 pénzügyi eszköznek nyilvánított a kibocsátási egységeket.

A kibocsátási egységek adóügyi megítélése tekintetében három ország számolt be arról, hogy a kibocsátási egységek kibocsátása hozzáadottértékadó-köteles. Ezzel szemben 27 részt vevő országban héa fizetendő a kibocsátási egységek másodlagos piacon folyó tranzakciói után. Az országok többsége arról számol be, hogy a kibocsátási egységekkel kapcsolatos belföldi ügyletekre fordított adózás vonatkozik. A fordított adózásra vonatkozó eltérés az áru vagy szolgáltatás eladójáról a vevőjére hárítja át az ügylet után fizetendő héa megfizetésének kötelezettségét, ami hatékony védelmet jelent a héacsalások ellen. 2018 novemberében az eltérés tagállami alkalmazásának lehetőségét 2022. június 30-ig meghosszabbították 67 . A tagállamokat arra biztatják, hogy folytassák a fordított adózás alkalmazását, hogy ezzel továbbra is megfelelő védelmet biztosítsanak a szén-dioxid-piac számára.

6. A KIBOCSÁTÁSOK NYOMON KÖVETÉSE, JELENTÉSE ÉS HITELESÍTÉSE

6.1. Általános fejlemények

A nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet, valamint az akkreditációról és hitelesítésről szóló rendelet végrehajtásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a harmonizáció további növelése érdekében a szabályok tökéletesítésére, egyértelműbbé tételére és egyszerűsítésére van szükség, ezzel csökkentve az üzemeltetőkre és a részt vevő országokra nehezedő adminisztratív terhet és fokozva a rendszer hatékonyságát.

A részt vevő országokkal 2017 februárjától kezdődően konzultációt folytattak azzal a céllal, hogy az EU ETS 4. szakaszára való felkészülés érdekében naprakésszé tegyék e két rendeletet, illetve javítsák és egyszerűsítsék a nyomonkövetési, jelentéstételi, hitelesítési és akkreditációs folyamatokat. Az első ilyen naprakésszé tételre 2018-ban került sor. Az ingyenes kiosztással kapcsolatos adatgyűjtésre vonatkozó hitelesítési rendszer 2019-ben történő bevezetése, valamint a naprakész nyomonkövetési, jelentéstételi, hitelesítési és akkreditációs rendszernek a CORSIA számára történő adatgyűjtés kezdete előtti rendelkezésre állása érdekében (lásd a 4. fejezetet) 2019. január 1-jével megkezdődött a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet 68 , valamint az akkreditációról és hitelesítésről szóló rendelet 69 felülvizsgált változatainak az alkalmazása. További munka és egyeztetések zajlanak annak érdekében, hogy a nyomon követés, jelentés, hitelesítés és akkreditáció felülvizsgálati folyamata a 4. szakasz kezdete előtt kellő időben lezáruljon.

Amióta a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet lehetővé tette az országok számára az elektronikus jelentéstétel kötelezővé tételét, javult a megfelelési rendszer hatékonysága. 2019-ben 17 részt vevő ország számolt be arról, hogy a nyomonkövetési tervekhez, kibocsátási jelentésekhez, hitelesítési jelentésekhez és/vagy fejlesztési jelentésekhez a Bizottság által megszabott minimumkövetelményeknek megfelelő elektronikus mintákat vagy meghatározott fájlformátumokat használnak. Tizenhárom részt vevő ország számolt be arról, hogy az EU ETS rendszerrel kapcsolatos jelentéstételhez valamilyen automatizált informatikai rendszert használ.

6.2. Nyomon követés a gyakorlatban

A részt vevő országok által a 21. cikk alapján 2019-ben benyújtott jelentések alapján a legtöbb létesítmény a számításon alapuló módszert alkalmazza 70 . Csak 23 ország 182 létesítményéről (1,7 %) jelentették, hogy a kibocsátást folyamatosan mérő rendszert használ, amelyek közül a legtöbb Németországban, Franciaországban és a Cseh Köztársaságban található. Jóllehet az országok száma megegyezik a tavalyival, összesen hárommal több létesítmény alkalmazza ezt a megközelítést.

Csupán 11 ország számolt be arról, hogy összesen 38 létesítményben alkalmaznak kivételes eljárást, amely mintegy 2,6 millió tonna CO2-egyenérték kibocsátását érinti (szemben az előző év 3,4 millió tonna CO2-egyenértékével). A kivételes módszertannal kapcsolatban jelentett teljes kibocsátás 31 %-ért egy hollandiai létesítmény felel.

A nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet legkisebb meghatározási szintjének alapértelmezett értékeinek 71 a létesítmények túlnyomó többsége eleget tesz. A jelentések szerint a C. kategóriájú létesítmények közül csak 97 (a tavalyi 106-hoz képest), vagyis az összes létesítmény 13,4 %-a tér el legalább egy paraméter esetében attól a követelménytől, hogy a jelentős forrásanyagokra a legmagasabb meghatározási szinteket alkalmazzák. Ilyen eltérések csak akkor megengedettek, ha az üzemeltető bizonyítja, hogy a legmagasabb meghatározási szint műszakilag nem megvalósítható, vagy észszerűtlen költségekhez vezet. Amennyiben e feltételek már nem állnak fenn, az üzemeltetők kötelesek ennek megfelelően fejleszteni nyomonkövetési rendszerüket. 2013-ban a C. kategóriájú létesítmények 16 %-a nem teljesítette a legmagasabb meghatározási szintet valamilyen oknál fogva. Ezért megfigyelhető, hogy a 3. szakasz kezdete óta egyre több C. kategóriájú létesítmény felel meg a legmagasabb meghatározási szintnek.

Hasonlóképpen, 22 részt vevő ország jelentései azt mutatják, hogy összességében a B. kategóriájú létesítmények 19 %-ánál engedélyezett a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet alapértelmezett előírásaitól vett eltérés valamilyen formája, szemben az előző évi 21 %-kal és az azt megelőző évi 22 %-kal, ami a legmagasabb meghatározási szintnek való megfelelés folyamatos javulását jelzi.

6.3. Akkreditált hitelesítés

A hitelesítők teljes száma nem szerepel a 21. cikk értelmében benyújtott jelentésekben. Az Európai Akkreditálási Együttműködés (EA) azonban biztosítja a központi kapcsolódást az érintett nemzeti akkreditáló testületek és az EU ETS akkreditált hitelesítőit tartalmazó jegyzékeik közt 72 .

A hitelesítők részt vevő országok általi kölcsönös elismerése sikeresen működik: 24 ország számolt be arról, hogy a területén legalább egy külföldi hitelesítő tevékenykedik.

Megállapítható, hogy a hitelesítők nagymértékben megfelelnek az akkreditációról és hitelesítésről szóló rendeletnek. Lengyelország egy hitelesítő felfüggesztéséről számolt be, míg egyetlen ország sem jelentette akkreditáció visszavonását 2018-ban. 2017-ben ehhez képest egy felfüggesztés és három visszavonás történt. Németország, Franciaország és Lengyelország számolt be arról, hogy kettő, egy, illetve három hitelesítő 2018-ra szóló akkreditációjának csökkentette a hatályát; ezzel szemben 2017-ben két hitelesítő hatályának csökkentésére került sor Lengyelország esetében.

Idén tíz ország számolt be a hitelesítőkkel kapcsolatban beérkezett panaszról (ez eggyel több, mint tavaly). A panaszok teljes száma (71) azonban 14 %-kal alacsonyabb. A jelentések szerint a beérkezett panaszok 93 %-át megoldották (tavaly ez az arány 95 %-os volt). A hitelesítők azonosításával kapcsolatban a nemzeti akkreditáló testületek és az illetékes hatóságok közti információcsere részeként megjelenő nem-megfelelőségről tíz tagállam számolt be (szemben az előző évi tizenkét tagállammal).

7. AZ IGAZGATÁSI RENDSZEREK ÁTTEKINTÉSE

A 2019. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatások alapján országonként átlagosan öt illetékes hatóság vett részt az EU ETS végrehajtásában 73 . A hatóságok közötti koordináció tekintetében különböző eszközöket jelentettek, többek között például (14 országban) a nyomonkövetési tervek központi kezelésével kapcsolatos jogalkotási eszközöket, (10 országban) a központi illetékes hatóság által a helyi hatóságoknak nyújtott kötelező erejű utasításokat és iránymutatásokat, valamint (15 országban) a hatóságok közötti rendszeres munkacsoportokat vagy találkozókat. Hét ország jelezte, hogy nem alkalmaz ilyen eszközöket.

Az engedélyezés és a jóváhagyott nyomonkövetési tervek után kiszabott közigazgatási díjak tekintetében 13 ország (eggyel több, mint tavaly) arról számolt be 2019-ben, hogy nem számítanak fel díjat a létesítmények üzemeltetőinek (Ciprus, Észtország, Görögország, Hollandia, Írország, Liechtenstein, Lettország, Luxemburg, Litvánia, Málta, Németország, Svédország, Szlovákia). A légijármű-üzemeltetők 15 országban (Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Hollandia, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Spanyolország, Svédország, Szlovákia) nem fizetnek díjat, ami nem jelent változást a tavalyi évhez képest. A díjak országonként és szolgáltatástípusonként jelentősen eltérőek, a létesítmények engedélyével és a nyomonkövetési tervének jóváhagyásával kapcsolatos díj például 5 EUR és 6913,31 EUR között van, míg a légijármű-üzemeltetőknek ugyanazért a szolgáltatásrét felszámított díjak 5 EUR és 2400 EUR között változnak.

Összességében a részt vevő országok ETS igazgatási rendszere alapvetően hatékony. Továbbra is erősíteni és ösztönözni kell a kommunikációt és a bevált gyakorlatok megosztását többek közt az EU ETS megfelelési fórumának tevékenységei és az éves EU ETS megfelelési konferencia révén.

8. MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

Az EU ETS-ben nagyon magas a megfelelési arány: a kibocsátások mintegy 99 %-ára minden évben időben benyújtják az előírt számú kibocsátási egységet. A 2018-ra kibocsátásokat bejelentő létesítményeknek kevesebb mint 0,5 %-a nem adta le a 2019. április 30-i határidőig az összes kibocsátását ellentételező kibocsátási egységeket. A légiközlekedési ágazatban az EU ETS hatálya alá tartozó, légi közlekedésből származó kibocsátások 99,1 %-áért felelős légijármű-üzemeltetők megfeleltek az előírásoknak. Az előírásoknak meg nem felelő üzemeltetők általában kisebb vállalkozások voltak, vagy 2018-ban beszüntették tevékenységüket.

Az illetékes hatóságok továbbra is különféle megfelelési ellenőrzéseket végeznek az éves kibocsátási jelentések alapján. A 2019. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatások alapján valamennyi részt vevő ország ellenőrzi az éves kibocsátási jelentéseket teljesség szempontjából (a jelentések 100 %-a, kivéve Belgiumot [31 %], Spanyolországot [95 %], Franciaországot [99 %] és Svédországot [1 %]). A jelentések továbbá arra utalnak, hogy az országok átlagosan a jelentések közel 80 %-át ellenőrzik a nyomonkövetési tervekkel való összhang (valamennyi ország, kivéve Horvátországot), mintegy 75 %-át pedig a kiosztási adatok szempontjából (valamennyi ország, kivéve Finnországot, Horvátországot, Máltát, Norvégiát és Svédországot). Huszonnégy ország számolt be arról, hogy egyéb adatokkal is végez összehasonlító ellenőrzést.

Az illetékes hatóságok 12 országban végeztek a hiányzó adatokra vonatkozó óvatos becsléseket 57 létesítmény esetében (összességében a létesítmények mintegy 0,5 %-a), ami hasonló a 2017-es 52 létesítményhez (0,5 %) és a 2016-os 57 létesítményhez (0,5 %). A 2018. évi érintett kibocsátások bejelentett mennyisége 11,2 millió tonna CO2 volt (szemben a 2017-es 2,8 millió tonnával), ami körülbelül az összes kibocsátás 0,7 %-a (szemben a 2017-es 0,2 %-kal). Az óvatos becslések mögött álló leggyakoribb indok a kibocsátási jelentés hiánya március 31-i határidővel, vagy olyan kibocsátási jelentés, amely nem felelt meg tökéletesen a nyomon követésről és jelentésről szóló rendelet/akkreditációról és hitelesítésről szóló rendelet előírásainak.

A légi közlekedés hiányzó adataira vonatkozó óvatos becslésekről csak 7 ország számolt be 31 légijármű-üzemeltető esetében (az összes üzemeltető 4,7 %-a), a légi közlekedésből származó teljes kibocsátás 4,7 %-a tekintetében.

Az illetékes hatóságok ellenőrzései továbbra is fontosak a hitelesítők munkájának kiegészítése érdekében. 2018-ban valamennyi ország megerősítette, hogy a létesítmények esetében további ellenőrzéseket végeznek. A legtöbb ország hasonló megközelítésről számolt be a légijármű-üzemeltetők esetében is (kivéve Ciprust, Észtországot, Görögországot, Olaszországot és Liechtensteint). A legtöbb ország (Görögország, Olaszország, Luxemburg és Málta kivételével mind) arról számolt be, hogy 2018-ban helyszíni ellenőrzéseket hajtott végre a létesítményekben.

2018-ra vonatkozóan tíz ország számolt be többletkibocsátási bírság alkalmazásáról 36 létesítmény esetében (Belgium 1, Cseh Köztársaság 2, Egyesült Királyság 11, Franciaország 1, Hollandia 1, Írország 2, Lengyelország 2, Olaszország 5, Portugália 7, Románia 4). A légi közlekedés tekintetében 26 légijármű-üzemeltető esetében jelentettek többletkibocsátási bírságot (Egyesült Királyság 3, Franciaország 1, Hollandia 1, Litvánia 1, Olaszország 9, Németország 2, Portugália 8 Szlovénia 1).

Tizenkét ország erősítette meg, hogy 2018-ban bírságokat szabott ki (a többletkibocsátási bírságokon kívül). A jelentések szabadságvesztésről egyáltalán nem számoltak be, ugyanakkor összesen 5,4 millió EUR 74 pénzügyi értékben rögzítettek bírságokat, hivatalos felszólításokat és utolsó figyelmeztető leveleket, amelyek 36 létesítményt és 26 légijármű-üzemeltetőt érintettek.

A 2018-ban jelentett leggyakoribb kihágások közé az alábbiak tartoztak: a megfelelően jóváhagyott nyomonkövetési terv hiánya (9 eset), engedély nélküli működés (8 eset), az engedélyezési feltételeknek való megfelelés hiánya (6 eset), valamint a hitelesített éves kibocsátási jelentés benyújtásának elmulasztása a megfelelő határidőig (5 eset).

Ahogy a tavalyi jelentésben is szerepelt, 2018 elején elkezdődött az EU ETS megfelelésértékelésének ötödik ciklusa, amelynek célja az EU ETS-nek való megfeleléssel kapcsolatos problémák feltárása a részt vevő országok szintjén, valamint a részt vevő országok támogatása az EU ETS végrehajtásának javításában. Az értékelés 2019 végén fejeződik be.

9. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS KILÁTÁSOK

2018-ban jelentős előrelépés történt az EU ETS 4. szakaszára vonatkozó végrehajtási rendelkezések elfogadása terén. Az elmúlt év során rendelkezéseket fogadtak el a kibocsátásáthelyezéssel, az ingyenes kiosztással, az árverésekkel, az innovációs alap létrehozásával, valamint a nyomon követéssel, jelentéssel és hitelesítéssel kapcsolatban. A fennmaradó végrehajtási szabályok véglegesítése gyors ütemben zajlik, és elfogadásukra előreláthatólag az új kereskedési időszak 2021. januári kezdete előtt sor kerül.

Az évet továbbá az EU ETS hatálya alá tartozó létesítményekből származó kibocsátások jelentős mértékű csökkenése jellemezte. A 2017-hez képest bekövetkezett 4,1 %-os csökkenés elsősorban a villamosenergia- és hőtermelésnek tulajdonítható, míg az iparból származó kibocsátások csak csekély mértékben csökkentek. A légi közlekedésből származó hitelesített kibocsátások azonban 2018-ban tovább növekedtek, 2017-hez képest 3,9 %-kal.

Az utóbbi években a kibocsátási egységek többletének kezelésére elfogadott jogszabályi változások továbbra is jelentős eredményeket mutatnak. 2019-ben harmadik alkalommal tették közzé a piaci stabilizációs tartalék többletmutatóját, és a 2017-es mutatóval együtt ennek hatására 2019-ben majdnem 40 %-kal, azaz közel 397 millióval csökkentek az árverési mennyiségek. Ennek következtében 2018-hoz képest 2019-ben 30 %-kal kevesebb kibocsátási egység kerül elárverezésre.

Az ezeken a területeken elért pozitív eredmények hatására fokozódott a piaci szereplők bizalma és tovább erősödött a szén-dioxidár-jelzés. A kibocsátási egységek magasabb árának következtében jelentős mértékben nőttek a tagállamok árverésekből származó összbevételei: 2018-ban az összbevétel több mint kétszerese volt a 2017-es bevételeknek.

2018-ban az EU ETS-nek való megfelelés továbbra is nagyon magas maradt: a megfelelési arány a helyhez kötött létesítmények és a légijármű-üzemeltetők esetében egyaránt meghaladta a 99 %-ot. Az EU ETS felépítménye szilárd maradt, és az igazgatás minden tagállamban eredményesnek bizonyult.

A Bizottság továbbra is nyomon követi az európai szén-dioxid-piacot, és az erről szóló következő jelentését 2020 végén teszi közzé.

MELLÉKLET 

1. függelék

1.1. táblázat: A villamosenergia-ágazat korszerűsítésére fordított ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

1.2. táblázat: A teljes körű árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés alapján ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek évenkénti maximális száma a villamosenergia- és hőtermelés esetében

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

1.3. táblázat: A teljes körű árverésre vonatkozó szabálytól való eltérés alapján ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma a villamosenergia- és hőtermelés esetében, amelyeket árverés útján értékesítettek (vagy értékesíteni kívánnak) a 2013-2020 közötti időszakban 76

Forrás: Éghajlat-politikai Főigazgatóság

2. függelék

2.1. ábra: Általános célú kibocsátási egységekre 2013 és 2019. június 30. között lezajlott árveréseken részt vevő ajánlattevők számra

Forrás: EEX

. Ajánlattevők száma 

2.1. táblázat: Árverésekből származó tagállami bevételek a 2012–2018 közötti időszakban 77

3. függelék

31. táblázat: A 2019. június végéig beváltott nemzetközi jóváírások összefoglalása 78

Forrás: EUTL

3.2. táblázat: A 2019. június végéig beváltott nemzetközi jóváírások összefoglalása létesítménytípusonként

Forrás: EUTL

4. függelék

4.1. táblázat: A kibocsátáskereskedelmi rendszer kínálati és keresleti elemei

4.2. táblázat: Az adatok közzétételére vonatkozó ütemezés

5. függelék

5.1. táblázat: létesítményekből származó ETS hitelesített CO2-kibocsátástól eltérő kibocsátások üvegházhatású gázok szerint 2013 és 2018 között (millió tonna)

80 Forrás: EUTL

6. függelék

61. táblázat: Az Európai Unió Bíróságának az EU ETS működésének szempontjából lényeges ítéletei 2018 júliusa és 2019 júniusa között

7. függelék

7.1. táblázat: Az EU ETS 4. szakasza végrehajtásának helyzete

8. függelék

8.1. táblázat: A piaci stabilizációs tartalékhoz való tagállami hozzájárulások 2019-ben 88 és 2020-ban 89

9. függelék

9.1. táblázat: A NER 300 program InnovFin EDP keretében fel nem használt forrásai: támogatott projektek

(1)

https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/political-guidelines-next-commission_hu.pdf

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/410 irányelve (2018. március 14.) a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról, HL L 76., 2018.3.19., 3. o.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról, HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(4)

A jelentés a 2019. június 28-ig bezárólag rendelkezésre álló adatokat vette figyelembe.

(5)

A 21. cikk alapján benyújtott jelentésekkel összefüggésben a „részt vevő országok” vagy egyszerűen „országok” kifejezés a 28 uniós tagállam mellett az EGT-országokat (Izlandot, Norvégiát és Liechtensteint) is magában foglalja.

(6)

Az EU ETS-ben a biomassza kibocsátási tényezője akkor számít nullának, ha egyrészt a „biomassza” fogalommeghatározása, másrészt – amennyiben bioüzemanyagokról és folyékony bio-energiahordozókról van szó – a (megújuló energiaforrásokról szóló) 2009/28/EK irányelv 17. cikkének (1) bekezdése szerinti fenntarthatósági kritériumok teljesülnek. A nulla besorolású kibocsátások után nem szükséges kibocsátási egységeket leadni. A 2019. évi 21. cikk szerinti adatszolgáltatásokban három részt vevő ország (Lettország, Litvánia és Dánia) csak a nulla besorolású biomassza energiatartalmáról számolt be, a tényleges kibocsátásokról nem. Ennek következtében a kibocsátásaikat nem vesszük figyelembe a megadott teljes mennyiségben.

(7)

A C. kategóriába tartozó létesítmények éves kibocsátása több mint 500 000 tonna CO2-egyenérték, a B. kategóriájú létesítmények éves kibocsátása 500 000 és 50 000 tonna CO2-egyenérték közé esik, az A. kategóriába tartozó létesítmények kibocsátása pedig nem éri el az évi 50 000 tonna CO2-egyenértéket. A Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, HL L 181., 2012.7.12., 30. o.

(8)

A „kis kibocsátású létesítmények” az A. kategóriájú létesítmények olyan alkategóriáját képezik, amelyek éves kibocsátása nem haladja meg a 25 000 tonna CO2-egyenértéket (lásd a 601/2012/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdését).

(9)

A Bizottság 601/2012/EU rendelete (2012. június 21.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, HL L 181., 2012.7.12., 30. o.

(10)

Kereskedelmi légijármű-üzemeltető például a lakosságnak szolgáltatásokat nyújtó utasszállító légitársaság. Nem kereskedelmi légijármű-üzemeltető például a magántulajdonban lévő légi jármű tulajdonosa.

(11)

A Bizottság C(2018)8707 határozata (2018. december 17.) a központi tisztviselőnek a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztásához, árverezéséhez és nemzetközi jóváírások ellenében történő megszerzéséhez kapcsolódóan az Egyesült Királyságra vonatkozó folyamatok európai uniós ügyleti jegyzőkönyv általi elfogadásának ideiglenes felfüggesztése céljából történő utasításáról

(12)

A Bizottság (EU) 2018/208 rendelete (2018. február 12.) az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló 389/2013/EU rendelet módosításáról, HL L 39/3., 2018.2.13., 3. o.

(13)

A Bizottság (EU) 2019/1122 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. március 12.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék működése tekintetében történő kiegészítéséről, HL L 177., 2019.7.2., 3. o.

(14)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról

(15)

A 2013 óta forgalomba hozott légi közlekedési kibocsátási egységek száma a kibocsátási egységek ingyenes (az EGT-n belüli üzemeltetők tevékenységére vonatkozó tevékenységalapú referenciaértékek alapján meghatározott) kiosztásától kezdődő alulról építkező megközelítés eredménye. Az árverésre bocsátott kibocsátási egységek számát ezt követően vezetik le annak alapján, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek (ideértve a kibocsátási egységek későbbi kiosztása céljából létrehozott különleges tartalékot a gyorsan növekvő légijármű-üzemeltetők és az új belépők számára) az összes kibocsátási egység 85 %-át, míg az árverésre bocsátott kibocsátási egységeknek az összes kibocsátási egység 15 %-át kell kitenniük.

(16)

Az aktualizált adatok az ingyenes kiosztás és az elárverezett mennyiségek mellett a nemzetközi jóváírások beváltását is magukban foglalják.

(17)

A légi közlekedési kibocsátások 2019 évi árverési naptárában szereplő mennyiségeket is tartalmazza. A számadatok között nem szerepelnek az Egyesült Királyságra vonatkozó 2019-es adatok a Bizottság által az EU ETS környezeti integritásának védelme érdekében elfogadott azon védintézkedések értelmében, amelyek olyan esetekben alkalmazandók, amikor az EU-ból kilépő valamely tagállam tekintetében megszűnik az uniós jog érvényessége (lásd a 2.2. fejezetet).

(18)

A számadatok a 2019 júniusáig beérkezett tagállami bejelentéseket tükrözik és a későbbi bejelentések miatt még változhatnak.

(19)

Eredeti összeg, az alábbi táblázatban említett csökkentések előtt.

(20)

Az Egyesült Királyság esetében a kiosztás (a 2019-re vonatkozó összes egységből 48,0 millió kibocsátási egység) felfüggesztésre került a Bizottság által az EU ETS környezeti integritásának védelmét szolgáló védintézkedések miatt azokra az esetekre, amikor az Unióból kilépő valamely tagállam tekintetében megszűnik az uniós jog érvényessége (lásd a 2.2. fejezetet).

(21)

A 2013/448/EU bizottsági határozat, HL L 240., 2013.9.7., 27. o.

(22)

A 2017/126/EU bizottsági határozat, HL L 19., 2017.1.25., 93. o.

(23)

Az (EU) 2019/708 felhatalmazáson alapuló bizottsági határozat, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32019D0708&qid=1571054662554&from=EN

(24)

Az (EU) 2019/331 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1573045767306&uri=CELEX:32019R0331

(25)

A Bizottság (EU) 2017/2172 határozata (2017. november 20.) a 2010/670/EU határozatnak a pályázati felhívások első fordulójából származó, ki nem fizetett bevételek felhasználása tekintetében történő módosításáról

(26)

A 2010/670/EU bizottsági határozat értelmében az első pályázati fordulóban nyertes projektekben 2016 végéig kellett a végső beruházási döntést meghozni, míg a második pályázati forduló nyerteseinél ez a határidő 2018 júniusának vége volt.

(27)

Az alap rendelkezésére álló 450 millió kibocsátási egység értéke a szén-dioxid-ártól függ majd. Kibocsátási egységenkénti 25 eurós átlagár mellett az alap rendelkezésére álló források értéke 11,3 milliárd EUR lenne.

(28)

A Bizottság (EU) 2019/856 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. február 26.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az innovációs alap működése tekintetében való kiegészítéséről, HL L 140., 2019.5.28., 6–17. o.

(29)

Ezen túlmenően a francia és a spanyol programot érintő módosításokat fogadtak el.

(30)

A kifizetett kompenzációval és a kedvezményezettek számával kapcsolatos információk az (EU) 2018/410 irányelv 10a. cikkének (6) bekezdése szerinti jelentéstételi kötelezettségen alapulnak.

(31)

19,7 millió GBP (2018-ban felmerült közvetett költségekre) 1.1355 GBP/EUR átlagos átváltási árfolyam alapján.

(32)

Az Egyesült Királyság jelentésében nem létesítmények, hanem vállalatok szerepelnek.

(33)

Megjegyzendő, hogy az Egyesült Királyság még nem fizette ki a 2018-ban felmerült közvetett költségekre vonatkozó 2019-es támogatást. Ez az oka annak, hogy az Egyesült Királyság esetében az árverésekből származó 2018-as bevételek szerepelnek.

(34)

Lengyelország nem szerepel itt, mert 2020-ban kezdi meg a 2019-ben felmerült közvetett költségekre vonatkozó támogatások kifizetését.

(35)

A 2018-as kifizetések 2017-es árverési bevételekkel való összehasonlítását az indokolja, hogy általában a 2018-as kifizetések képezik a fogyasztóknál a 2017-es naptári évben felmerült közvetett költségek kompenzációját.

(36)

A Bizottság (EU) 2019/7 felhatalmazáson alapuló rendelete (2018. október 30.) az 1031/2010/EU rendeletnek a piaci stabilitási tartalékból 50 millió ki nem osztott kibocsátási egységnek az innovációs alap számára árverés útján való értékesítése tekintetében és egy Németország által kijelölendő aukciós platform bejegyzése céljából történő módosításáról, HL L 2., 2019.1.4., 1–5. o.

(37)

Az általános célú kibocsátási egységek mennyiségét az 1359/2013/EU határozat figyelembevételével állapították meg. A légi közlekedési kibocsátási egységek mennyiségét a 377/2013/EU határozat és a 421/2014/EU rendelet figyelembevételével állapították meg.

(38)

 2012-ben a 3. szakasz kibocsátási egységeinek korai árverésére került sor tekintettel arra a villamosenergia-ágazatban széles körben elterjedt kereskedelmi gyakorlatra, hogy a villamos energiát tőzsdén kívüli határidős ügyletek keretében értékesítik, a szükséges inputot (ezen belül a kibocsátási egységeket) pedig az output értékesítése után szerzik be.

(39)

A számadatok között nem szerepelnek az Egyesült Királyságra vonatkozó 2019-es adatok a Bizottság által az EU ETS környezeti integritásának védelme érdekében elfogadott azon védintézkedések értelmében, amelyek olyan esetekben alkalmazandók, amikor az EU-ból kilépő valamely tagállam tekintetében megszűnik az uniós jog érvényessége (lásd a 2.2. fejezetet).

(40)

  http://ec.europa.eu/clima/policies/ets/auctioning/documentation_en.htm

(41)

A számok tartalmazzák a 2019-es árverési naptárból árverésre kerülő mennyiségeket, így magukban foglalják a Lengyelország által 2019-ben elárverezni kívánt 55,8 millió ki nem osztott kibocsátási egységet.

(42)

Az adatok tartalmazzák a 2019-es árverési naptárból árverésre kerülő mennyiségeket (a 2013–2018 közötti kiosztási évekből).

(43)

A 7. táblázatban található „villamosenergia- és hőtermelés”, illetve „ipar” kategóriákba sorolás megfelel a következő kereskedési időszakban kibocsátás-áthelyezési kockázatnak kitett ágazatok listájának összeállításához használt 4. szakaszbeli NACE besorolásnak.

(44)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1814 határozata (2015. október 6.) az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról, HL L 264., 2015.10.9., 1. o.

(45)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/410 irányelve (2018. március 14.) a 2003/87/EK irányelvnek a költséghatékony kibocsátáscsökkentés és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházások növelése érdekében történő módosításáról és az (EU) 2015/1814 határozat módosításáról (HL L 76., 2018.3.19., 3. o.); elérhető itt: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1573044977057&uri=CELEX:32018L0410  

(46)

 C(2019)3288, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52019XC0516(01)&from=HU

(47)

C(2017)3228, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52017XC0513(01)&from=EN

(48)

C(2019)3288, https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=OJ:C:2019:167:FULL&from=EN

(49)

A piaci stabilizációs tartalékhoz a 2020 januárjától augusztusáig tartó időszakban hozzáadandó mennyiséget a többletmutató 2019-es közzététele határozta meg és összege közel 265 millió kibocsátási egység volt. A piaci stabilizációs tartalékhoz 2020-ban hozzáadandó fennmaradó mennyiséget a többletmutató közzététele fogja meghatározni.

(50)

Megjegyzendő, hogy a tényleges árverésre bocsátott mennyiségek más tényezőktől is függenek, mint például a 10c. cikk szerinti eltérésből fennmaradt egységek elárverezése és az EGT/EFTA államok részvétele az EU ETS-ben.

(51)

Figyelembe véve, hogy a 2019 januárjától augusztusáig terjedő időszak árverésre bocsátott mennyiségeit a piaci stabilizációs tartalék már a 2017-es többletadatok alapján csökkentette.

(52)

Ezek a számok nem veszik figyelembe a légijármű-üzemeltetők összes bezárását.

(53)

Az Egyesült Királyság esetében a kiosztás (a 2019-re vonatkozó összes egységből 4,31 millió kibocsátási egység) felfüggesztésre került a Bizottság által az EU ETS környezeti integritásának védelmét szolgáló védintézkedések miatt azokra az esetekre, amikor az Unióból kilépő valamely tagállam tekintetében megszűnik az uniós jog érvényessége (lásd a 2.2. fejezetet).

(54)

2019. június végéig

(55)

Az Európai Parlament és a Tanács 377/2013/EU határozata (2013. április 24.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvtől való ideiglenes eltérésről (EGT-vonatkozású szöveg), HL L 113., 2013.4.25., 1. o.

(56)

https://www.icao.int/environmental-protection/CORSIA/Pages/SARPs-Annex-16-Volume-IV.aspx

(57)

A Tanács (EU) 2018/2027 határozata (2018. november 29.) az Európai Unió nevében a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben a Nemzetközi szabványok és ajánlott gyakorlatok, Környezetvédelem – A nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszere (CORSIA) első kiadása tekintetében képviselendő álláspont meghatározásáról, HL L 325., 2018.12.20., 25–28. o.

(58)

Valamennyi adat a közös aukciós platform (CAP2) Bizottsághoz benyújtott havi jelentéseiből származik.

(59)

Az árverésekről szóló rendeletet 18. cikkének (2) bekezdése alapján.

(60)

A nemzeti illetékes hatóságok listája az alábbi oldalon érhető el: https://ec.europa.eu/info/system/files/mar-2014-596-art-22-list_en.pdf

(61)

A pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (MiFIR) 26. cikke értelmében a kereskedési helyszíneknek és a befektetési vállalkozásoknak részletes adatokat kell közölniük az illetékes hatóságokkal a kibocsátási egységekkel és azok származtatott termékeivel végrehajtott ügyletekről.

(62)

A MiFID II. irányelv 58. cikke szerinti pozíciójelentési kötelezettség célja, hogy lehetővé tegye a személyek különböző kategóriái által kibocsátási egységek vonatkozásában tartott pozíciók nyomon követését.

(63)

A MiFIR rendelet 8., 10. és 21. cikke által létrehozott kereskedés előtti és kereskedés utáni átláthatósági rendszer célja annak biztosítása, hogy a piaci résztvevők megbízhatóbb és könnyebben hozzáférhető információkkal rendelkezzenek a kereskedési lehetőségekről és az árfolyamokról.

(64)

A pozíciókkal kapcsolatos nyilvánosan hozzáférhető heti jelentések átláthatóságot biztosítanak arról, hogy a kereskedők bizonyos kategóriái hogyan látják a piacot.

(65)

A tanulmány az alábbi helyen érhető el: https://publications.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/9d985256-a6a9-11e9-9d01-01aa75ed71a1/language-en

(66)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.) A következő oldalon érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1536584176375&uri=CELEX%3A02014L0065-20160701

(67)

A Tanács (EU) 2018/1695 irányelve (2018. november 6.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a bizonyos csalásra alkalmas termékek értékesítése és szolgáltatások nyújtása esetén alkalmazott válaszható fordított adózás, valamint a héacsalás elleni gyorsreagálási mechanizmus alkalmazási időszaka tekintetében történő módosításáról, HL L 282., 2018.11.12., 5. o.

(68)

A Bizottság (EU) 2018/2066 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelő nyomon követéséről és jelentéséről, valamint a 601/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról, HL L 334., 2018.12.31., 1–93. o.

(69)

A Bizottság (EU) 2018/2067 végrehajtási rendelete (2018. december 19.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében az adatok hitelesítéséről és a hitelesítők akkreditálásáról, HL L 334., 2018.12.31., 94–134. o.

(70)

Ennek fő oka, hogy a mérésen alapuló módszer a releváns üvegházhatású gázok koncentrációjának folyamatos méréséhez számottevő erőforrást és know-how-t igényel, amivel sok kisebb üzemeltető nem rendelkezik.

(71)

A 601/2012/EU bizottsági rendelet előírja, hogy valamennyi üzemeltetőnek teljesítenie kell bizonyos minimális meghatározási szinteket: a nagyobb kibocsátási forrásoknak magasabb meghatározási szinteknek kell megfelelniük (megbízhatóbb adatminőséget kell biztosítaniuk), míg a kisebb forrásokra költséghatékonysági okokból kevésbé szigorú követelmények vonatkoznak.

(72)

Az EA listája az EU ETS számára hitelesítőket akkreditáló nemzeti akkreditáló testületek elérhetőségeiről: https://european-accreditation.org/national-accreditation-bodies-having-successfully-undergone-peer-evaluation-by-ea/

(73)

Néhány esetben előfordulhat, hogy az országok több regionális/helyi hatóságot is egy illetékes hatóságként jelentenek be.

(74)

Ez a teljes összeg nem tartalmazza a Portugáliában a légiközlekedési ágazatra kivetett bírságokat, mivel a szankcionálási folyamatok lezáratlansága miatt még nem állapították meg a bírságok értékét.

(75)

Magyarország a 10c. cikk szerinti eltérés lehetőségével csak 2013-ban élt.

(76)

2013-ban és 2014-ben árverezés útján nem értékesítettek felhasználatlan 10c. cikk szerinti kibocsátási egységeket.

(77)

Forrás: EEX

(78)

A 3.1. és 3.2. táblázat esetében a számadatok között nem szerepelnek az Egyesült Királyságra vonatkozó 2019-es adatok a Bizottság által az EU ETS környezeti integritásának védelme érdekében elfogadott azon védintézkedések értelmében, amelyek olyan esetekben alkalmazandók, amikor az EU-ból kilépő valamely tagállam tekintetében megszűnik az uniós jog érvényessége (lásd a 2.2. fejezetet).

(79)

A megfelelési adatok visszamenőlegesen javíthatók, például a késedelmes adatszolgáltatások miatt.

(80)

Elképzelhető, hogy bizonyos létesítmények esetében a dinitrogén-oxidból és a perfluor-szénhidrogénekből származó kibocsátásokat nem külön jelentették az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben, hanem az összkibocsátást jelentették be millió tonnában megadott CO2-egyenértékben. A táblázatban szereplő adatok a kibocsátások üvegházhatású gázok szerinti lebontását tükrözik az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben rendelkezésre álló formában. A dinitrogén-oxidból származó kibocsátásokat egyes tagállamok a 2. szakasztól (2008-tól) kezdődően önkéntes részvétel alapján, majd a 3. szakasztól (2013-tól) kezdődően a perfluor-szénhidrogénekkel együtt kötelező jelleggel szerepeltették az EU ETS-ben.

(81)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=OJ:L:2019:120:FULL&from=EN

(82)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R0331&from=EN

(83)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R0856&from=EN

(84)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R1122&from=EN

(85)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32019R0007

(86)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018R2066

(87)

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018R2067&from=EN

(88)

A 2019. januártól augusztusig terjedő időszak esetében az adatok a 2018. május 15-i C(2018)2801 bizottsági közleményen alapulnak, amely az alábbi oldalon érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52018XC0516(01)&from=HU

(89)

A 2019. szeptembertől decemberig és a 2020. januártól augusztusig terjedő időszak esetében az adatok a C(2019)3288 bizottsági közleményen alapulnak, amely az alábbi oldalon érhető el: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52019XC0516(01)&from=HU  

(90)

A piaci stabilizációs tartalékhoz való 2020-as tagállami hozzájárulások egy részét a többletmutató 2020-as közzétételét követően fogják meghatározni.