52018IE4518

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52018IE4518 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52018IE4518

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Gazdasági, technológiai és társadalmi változások az időseknek nyújtott fejlett egészségügyi szolgáltatások terén(saját kezdeményezésű vélemény)

EESC 2018/04518

HL C 240., 2019.7.16, p. 10–14 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

16.7.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 240/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye Gazdasági, technológiai és társadalmi változások az időseknek nyújtott fejlett egészségügyi szolgáltatások terén

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 240/03)

Előadó: Marian KRZAKLEWSKI

Társelőadó: Jean-Pierre HABER

Közgyűlési határozat:	2018.7.12.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szerv:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a CCMI által:	2019.3.26.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.5.15.
Plenáris ülés száma:	543.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	150/3/6

1. Következtetések és ajánlások (1)

1.1.

Az európai népesség elöregedésének problémája és az erre adandó etikai, politikai, gazdasági és társadalmi válaszok nagy kihívást jelentenek, valamint lehetőségeket tartogatnak a foglalkoztatás, a képzés, a gazdasági fejlődés és az innováció szempontjából az Unióban.

1.2.

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós gazdasági, szociális és egészségügyi szakpolitikák nem vették számításba az időskorúak egyre növekvő igényeit. Szorgalmazza, hogy emeljék ki az idősebbek társadalmi és gazdasági szerepét, továbbá azt, hogy az idősek az „ezüst gazdaságon”(„silver economy”), valamint az időseknek nyújtott ellátások és szolgáltatások iránti igényeken keresztül hatalmas foglalkoztatási területet képviselnek.

1.3.

Az öregedés valós társadalmi-demográfiai helyzetének megfelelő bemutatásához a jelenség helyes statisztikai mérésére van szükség: az egészség-gazdaságtan szempontjából célszerű lenne dinamikusan és mélyrehatóan mérni a népesség elöregedését, többek között olyan változók bevezetésével, mint a nem, a várható egészséges élettartam, a környezetepidemiológia stb. Ezért a népesség elöregedésére vonatkozó dinamikus mutatók kialakításával egy demográfusokból, szociológusokból és orvosokból álló csoportot kellene megbízni.

1.4.

Pontosítani kell a személyeknek nyújtott intézményi és otthoni ellátások és szolgáltatások fogalmát, mivel ez a szakkifejezés sokféle tevékenységet foglal magában, amelyek végrehajtását nagyon eltérő jogállású szolgáltatók biztosíthatják.

Figyelembe véve, hogy a időseknek nyújtott szolgáltatási tevékenységek széles skálán helyezkednek el, ezek a szolgáltatások nem tekinthetők egységes gazdasági ágazatnak az EU-ban. Ezért fontolóra kellene venni az időseknek nyújtott szolgáltatások általános jogi fogalommeghatározását az Unióban.

1.5.

Az EGSZB javasolja a méltó időskorhoz való jog alapvető emberi jogként való elismerését. Ebből kifolyólag úgy véli, hogy mindent latba kell vetni a minőségi ellátásokhoz és szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés előmozdítása érdekében.

1.6.

Az EGSZB azt szeretné, ha az EU digitális stratégiája figyelembe venné a papír folyamatos használatát, hogy az idősek könnyebben megértsék a számukra nyújtott ellátást.

1.7.

Az EGSZB javasolja, hogy a lakáspolitikák és az elöregedéssel kapcsolatos politikák innovatív lakhatási formákra (pl. moduláris lakások, csoportos lakóhely, többgenerációs és szolidáris lakóhely stb.) összpontosítsanak, amelyekre komoly figyelmet kellene szentelni, és amelyeknek az európai strukturális alapokból finanszírozott külön támogatási program tárgyát kellene képezniük.

1.8.

Minden tagállamot ösztönözni kellene nemzeti és regionális öregedés-megfigyelőközpontok bevezetésére, amelyek a frontvonalban tevékenykedő gazdasági és szociális szolgálatokkal együttműködve dolgoznának az alábbiak érdekében:

—	a jogi eszközök továbbfejlesztése az idős emberek szociális és pénzügyi helyzetének védelme érdekében,

—	az idősek belső mobilitásának (lakhatás) és külső mobilitásának (tevékenységek, utazások, szabadidő stb.) fejlesztése,

—	az otthoni szolgáltatások, a nyugdíjasotthonok és az idősek lakhatásának egyéb alternatív formái közötti kiegészítő jelleg kialakítása,

—	az ápolói, gondozói tevékenység és az időseknek nyújtott szolgáltatások összehangolása egy idősgondozási út mentén, egy koordinátor gerontológus és egy ápoló vezényletével.

1.9.

Az EU-nak fontolóra kellene vennie egy, az öregedés-megfigyelőközpontok tevékenységeit koordináló platform létrehozását, amelynek feladata többek között az lenne, hogy továbbképzéseket szervezzen, és hogy terjessze a bevált gyakorlatokat egy nyilvános adatbank létrehozásával, amely azokat a legjobb termékeket, eszközöket, felszereléseket és térkialakításokat tartalmazná, amelyek biztonságosabbá teszik az idősek mindennapi életét. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az EU tevőlegesebben támogasson olyan K+F programokat, amelyek az idősekre jellemző emberi és társadalmi tényezőkre és az öregedés főbb molekuláris és biológiai mechanizmusait meghatározó epigenetikára irányulnak. Egy közösségi technológiai platform létrehozását javasolja, amelynek segítségével a kutatás-fejlesztést jobban az idősek egészségét védő és a megelőzést biztosító innovációk felé lehetne orientálni.

1.10.

Az EGSZB a digitális technológiáknak köszönhető innovációk jobb kiaknázására kéri az egészségügyi és a szociális ágazat érdekelt feleit: telemedicina, érzékelők, digitális klinikai karton és egészségügyi dokumentáció, a háztartások automatizálása és általában véve a mesterséges intelligenciára épülő technikák alkalmazása az idősek által lakott térben.

Szorgalmazza, hogy ösztönözzék az innovációt a piacok széttöredezettségének megszüntetésével és a korporatista megközelítések elhagyásával, amelyek valódi technikai akadályokat jelentenek. Felhívja a figyelmet az időseknek szánt eszközökre és berendezésekre vonatkozó európai előírások és tanúsítványok hiányára.

1.11.

Az EGSZB szorgalmazza a digitális technológiának köszönhető új technológiai eszközök közös felhasználásúvá tételét az idősek szükségleteit lefedő, valódi piac ösztönzése és az Európában megvalósított beruházások fenntartása érdekében.

Úgy véli, hogy a digitális technológiának köszönhető termelékenységjavulást az idősek jólétének növelésére, valamint a szociális és paramedicinális közreműködők anyagi felértékelésének megtervezésére kellene használni.

1.12.

Az ágazatban jelentős mértékben támogatni kell a szakképzést. Az idősek táplálkozásával, otthoni eséseivel, a velük, illetve az ellátásukban résztvevőkkel szembeni erőszakkal, a digitális technológiák otthoni használatával, a hospice-ellátással stb. kapcsolatos kérdésekkel külön programok keretében kell foglalkozni. Az ellátási és szolgáltatási ágazat szereplőinek szakképzését a strukturális alapokból, elsősorban az Európai Szociális Alapból kellene finanszírozni.

1.12.1.

Figyelembe véve, hogy sokféle megközelítés érvényesül az EU-ban, az EGSZB javasolja egy közös alap meghatározását, amely magában foglalná a létező képzések legjavát, hasonlóan járva el, mint a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK irányelv és a 2013/55/EU irányelv meghatározásakor.

1.13.

A munkavállalók és az időseknek nyújtott szolgáltatások mobilitásának előkészítése és fokozása érdekében meg kell határozni a gerontológiai ápolók, segédápolók, gondozók európai törzsképzését nemcsak a szakmai, hanem a szociális és emberi szempontokra is kitérve.

1.13.1.

Ezzel párhuzamosan javítani kell az idősekkel foglalkozó dolgozók társadalmi és anyagi megbecsülését. A gondozó hozzátartozó fogalmának elismerése szintén elengedhetetlen a népesség elöregedésével kapcsolatos koherens és hatékony szakpolitika kialakításához.

1.14.

Az EGSZB egy pénzügyi kerekasztal-beszélgetés megszervezését kéri az orvosi és szociális ágazat fontosabb szereplői, az intézményi piacszabályozók (vagyis az állam és a helyi önkormányzatok), a nyugdíjpénztárak, a biztosítók és a nyugdíjalapok részvételével, hogy az idősek számára biztosítható legyen a szolgáltatások és a beruházások tartóssága, fizetőképessé váljanak az állások, és megfelelő árat lehessen javasolni a szolgáltatásokra vonatkozóan. Ezt a központosított kerekasztalt decentralizált, a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és az EGSZB körül szerveződő előkészítő megbeszéléseknek kellene megelőznie.

1.15.

Az EGSZB egy olyan európai kommunikációs politika kialakítását javasolja, amelynek az a célja, hogy mind gazdasági, mind társadalmi szempontból növekedjen a generációk közötti szolidaritás az idősek vonatkozásában.

2. Összehangolt és strukturált időspolitika

2.1.

Az öregedés valós társadalmi-demográfiai helyzetének megfelelő bemutatásához a jelenség társadalmi-egészségügyi megközelítését is magában foglaló helyes statisztikai mérésre van szükség. Az alábbiakat lenne célszerű tenni:

—

szociológusokat és demográfusokat kellene bevonni az idősödés társadalmi-demográfiai vetületeinek mélyreható és előretekintő elemzésének kidolgozásába (a háztartások mérete és összetétele, a gyermekekkel és egyéb hozzátartozókkal való kapcsolat, a háztartások különválásának és újjáalakulásának hatásai),

—	értékelő eszközöket kellene bevezetni Európában a tagállami szakpolitikák megfigyelése és összehasonlítása, valamint a bevált gyakorlatok átültetése céljából.

2.2.

A megelőzés mérsékelheti a nehezen viselhető öregedés hatását, amennyiben megértjük a dolog jelentőségét, azonosítjuk a jólétben töltött időskor alkotóelemeit (testmozgás, szociális élet, derűsség, táplálkozás), és az emberi és pénzügyi erőfeszítéseket úgy összpontosítjuk erre a nagy kihívásra, hogy közben nem terheljük az adófizetőket, valamint figyelembe vesszük a pénzügyi rendszerek sokféleségét.

2.3.

Az erre a területre vonatkozó ajánlásokat tudományos kutatással kell alátámasztani, amelynek az epigenetikára kellene összpontosítania, és meg kellene határoznia az öregedés azon főbb molekuláris és biológiai mechanizmusait, amelyek mikrotápanyagokkal, illetve az ember és környezete közötti viszony segítségével javíthatók. A nagyobb hatékonyság biztosítása érdekében a sejtdegeneráció elleni minőségi bioaktív vegyületek gyártását behatóbban kellene ellenőrizni és minősítésnek kellene alávetni.

2.4.

Az időseknek nyújtott szolgáltatások két, egymást kiegészítő megközelítést tükröznek: az egyik a nyugdíjasotthont jelentő intézményi szemléletű megközelítés, a másik az otthoni szemléletű megközelítés. E komplementaritás eredményessége csak a kétféle megközelítés tartalmának és feladatainak konkretizálásával, az ellátott profilok pontos meghatározásával, valamint a szereplők és eszközeik jobb összehangolásával biztosítható.

2.5.

A nyugdíjasotthoni férőhelyek iránt jelenleg mutatkozó mennyiségi és minőségi igények számbavétele céljából mobilizálni és strukturálni kellene az adatokat, figyelembe véve azt, hogy a tanulmányozott szakirodalom szerint a 85 éves vagy idősebb korosztály az esetek túlnyomó többségében (még nagyfokú függés esetén is) az otthon maradást igényli.

2.6.

A digitális klinikai kartont és egészségügyi dokumentációt minden tagállamban általánossá kellene tenni. Ezek lehetővé tennék a valós egészségi állapot jobb megértését, és megkönnyítenék egy, az időseknek szánt speciális idősgondozási út kialakítását.

2.7.

Ösztönözni kellene az átjárhatóságot, tehát a különböző orvosi és paramedicinális szereplők közötti partnerséget, előtérbe helyezve a gerontológus orvos-koordinátor és a vezető ápoló szerepét – utóbbi funkcióját meg kellene erősíteni –, és hidakat kellene kialakítani az intézményi gondozási szolgáltatások, a járóbeteg-ellátások és -szolgáltatások, illetve a háziorvos és a gondozó hozzátartozók között. Ez elősegítené az idősek felszerelés és férőhely iránti igényeinek jobb megértését.

2.8.

A szakmai közreműködőkön kívül a gondozók részvételét is el kell ismerni és honorálni kell.

Ebben a vonatkozásban a japán Fureai Kippu (FK) figyelmet érdemel (2).

2.8.1.

Az EU a Fureai Kippu rendszerből kiindulva tíz-egynéhány európai régióban és/vagy városban kísérleti jelleggel intergenerációs időbankot hozhatna létre, majd javasolhatná az ötletet támogató tagállamoknak az eszköz általános bevezetését, amennyiben az hatékonynak bizonyul.

3. Átgondolt és hatékony lakáspolitika

3.1.

Az idősek lakhatásának problémája összetett és érzékeny kérdés. E probléma megközelítésekor mindig az érintett személy választását, valamint a családdal és a hozzátartozókkal folytatott párbeszédet kell előnyben részesíteni. Az idősekre vonatkozó átgondolt lakáspolitikának a következő elemeket kell figyelembe vennie:

—	A lakások a bennük élő emberekkel együtt öregszenek. A nem megfelelő lakásban éléshez kapcsolódó költségek az elszegényedés, az elmagányosodás és az egészségromlás egyik tényezőjévé válhatnak.

—

Ma már nem csak a saját otthon és az intézmény között lehet választani. Alternatív elhelyezési formák is léteznek. Értékelni kellene ezek társadalmi és gazdasági potenciálját, és meg kellene határozni a profilok és a betegségek függvényében létrehozandó struktúrákat (napközi otthonok, éjszakai szálláshelyek, az önálló életvitelre épülő helyi központok stb.).

—	Különbséget kell tenni a „kognitív zavarok”és az önálló életvitelre való alkalmatlanság között.

—	Az idős személyek egy helyre koncentrálása nem jár kognitív előnnyel, és ma már tudományosan bizonyított tény, hogy kapcsolat van az idősek mentális és fizikai egészsége között.

—	Az idősek egy helyre koncentrálása és összevont ellátása jelentősen növeli a lemondás és a beletörődés kockázatát. Ez óhatatlanul az orvosi ellátás és a gyógyszerezés egyre nagyobb mértékű igénybevételét vonja maga után.

3.2.

Az ellátásra szoruló idősek elhelyezésére szolgáló intézményekre vonatkozó ingatlanpolitikát át kell gondolni, máskülönben nem lesz hatékony, és költségeit nehezen tudják maguk az idősek törleszteni. Mindemellett figyelembe kell venni a földrajzi elhelyezkedés fontosságát is. Továbbra is feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy tiszteletben tartsák egy adott személy döntését esetleges intézményi elhelyezésével kapcsolatban.

3.2.1.

Elengedhetetlenül fontos, hogy az ingatlanpolitikák dinamikusak és rugalmasak legyenek annak érdekében, hogy a lakások intermodalitása, a többgenerációs együttélés és a társadalmi nyitottság kerüljön előtérbe.

3.3.

A háztartások automatizálása terén elért technológiai előrelépések a megvalósítandó lakáspolitikák meghatározó elemét jelentik. Ezeket támogatni kell, és kiemelt figyelmet kell fordítani a kompetens és szakképzett emberi segítségnyújtásra.

3.4.

A WHO által támogatott „idősbarát város”program fő célja, hogy az idős polgárok egészségének, részvételének és biztonságának optimalizálása által előmozdítsa a tevékeny öregkort. Egy idősbarát város felméri a helyi adottságokat, értékeli az időseknek szánt struktúrákat és szolgáltatásokat, és végrehajtási tervet határoz meg a helyi prioritásokra és hatásokra vonatkozóan.

Az idősbarát városokkal kapcsolatban az EU egy sor kísérleti projekt megvalósítására irányuló programot kezdeményezhetne, amelyek keretében különböző profilú városrészeket célozna meg a (nagyon) nagyvárosi negyedektől kezdve a félig vidéki entitásokig.

4. A szakmabeliek megbecsülésének javítása és a képzés támogatása

4.1.

Egy öregedő társadalomban a tünetek kezelésére és azok változékonyságára kell fektetni a hangsúlyt. A rendszerek és az eljárások fejlesztéséhez még több szakemberre van szükség. Ennek megfelelően nőni fog a rehabilitáció és a telemedicina területén dolgozni hivatott személyek száma.

Az ágazati dolgozók jelentős rotációjának elkerülése érdekében a társadalmi párbeszéd eredményeként létrejövő kollektív szerződésekre van szükség, hangsúlyt helyezve a szakemberek társadalmi megbecsülésének és javadalmazásának javítására.

4.2.

A vizsgált forgatókönyvtől függetlenül statisztikailag a házi gondozói szakma az, amelyik potenciálisan a legtöbb munkahelyet teremtheti. Várhatóan a sérülékeny emberek ápolásával és gondozásával kapcsolatos szakmák összessége erőteljesen fellendül majd, mivel ezek viszonylag kevésbé érzékenyek a gazdasági körülményekre. A segédápolók, a gondozók és az ápolók szintén a leginkább munkahelyet teremtő foglalkozások közé tartoznak.

4.3.

Az összes tanulmányozott szakirodalom egy következtetés felé konvergál: az idősek ellátása és a nekik nyújtott szolgáltatások potenciálisan óriási foglalkoztatási területet jelentenek, mivel a kontinens szociodemográfiai öregedésének trendje egyre erőteljesebb. A központi problémát az jelenti, hogy hogyan lehet finanszírozhatóvá tenni ezeket a hozzáadott értékükhöz, a dolgozók odaadásához és a nehéz munkakörülményekhez képest rosszul fizetett állásokat.

4.4.

A gondozó hozzátartozók képzését szintén támogatni kell, mert jelenlétük és tevékenységeik – amelyek kiegészítik a szakemberek jelenlétét és tevékenységeit – elválaszthatatlanok az idős ember jóllététől. Az EU a gondozó hozzátartozók segítésére irányuló voluntarista politikát kezdeményezhetne, és a szociális jogszabályok kiigazítását javasolhatná a tagállamoknak. Ez azt jelenti, hogy külön jogállást kellene elismerni számukra.

4.5.

Az időseknek nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos szakképzések célközönsége általában kevéssé (vagy egyáltalán nem) képzett, mert kevéssé van hozzászokva a hagyományos tanulási pályákhoz. Ugyanakkor tapasztalati tudással rendelkezik. Ezért meg kellene határozni egy keretet a nem tipikus tudáson (know-how-n és szociális kompetenciákon) alapuló kísérleti képzések kidolgozására. Az EGSZB olyan megközelítést javasol, amely – anélkül, hogy elhanyagolná a kognitív tanulást – eredményszemléletű pedagógiai módszert alkalmaz a megfelelő készségprofilok kialakításához.

4.6.

Meg kellene könnyíteni a célközönség hozzáférését a képzéshez, valamint egyszerűsíteni kellene a képzési formákat, és az alábbiak segítségével rugalmasabbá tenni a szükséges szaktudás megszerzését:

—	az elmélethez és az információhoz való hozzáférést lehetővé tevő IKT (és egyéb) eszközök,

—	a kifejezetten az eszmecserére szolgáló időkeret bevezetése,

—	állandó mentor kijelölése,

—	online közösségek szervezése a tudás és a gyakorlatok cseréjéhez.

4.7.

A fentiekre külön figyelmet kellene fordítani az Erasmus+ program keretében. Másrészt az európai költségvetési hatóságnak egy „kísérleti”elnevezésű költségvetési sort kellene nyitnia és ezzel kellene támogatnia a gondolkodást.

5. Megfelelő finanszírozási politika

5.1.

Az időseknek nyújtott szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés alapelvének kiindulópontja lehet az Idősek Európai Platformjának (AGE Platform) alapelve: a szolgáltatásoknak olyan áron kell elérhetőnek lenniük, amely nem rontja az életminőséget, és nem csorbítja a méltóságot, illetve a szabad választást.

5.2.

Az idősödő ember közvetlen vagy közvetett módon továbbra is a társadalom szereplője marad. Amikor elveszti önállóságát, passzív társadalmi szerepe kerül előtérbe: a támogató hálózat megszervezéséhez szükséges közvetlen és közvetett munkahelyeket hoz létre. Ez az a pillanat, amikor viszonzásképpen a társadalom minden készségét és erőforrását aktivizálhatja és bevetheti az idősebbek átfogó ellátásának biztosítása érdekében.

5.3.

Az időseknek nyújtott szolgáltatásokat általában nagyban támogatják az állami hatóságok, például a magánkeresletet jelentő háztartások fizetőképessé tételét célzó eszközök által. E szolgáltatások áruvá tételének és pénzben való kifejezésének hatására azonban megváltozik az állami hatóságok szerepe és e szolgáltatások irányítása. Az ellátásra szoruló személyekkel foglalkozó szolgáltatók, az állam és a helyi önkormányzatok egyre inkább piacszabályozókká válnak azáltal, hogy a piac hatékony működésének és a kedvezményezettek bizalmának biztosítására irányuló eljárásokat vezetnek be. Ehhez elsősorban a helyi szolgáltatók ellenőrzésére, jó minőségű szolgáltatásokra és információterjesztésre van szükség. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság ajánlja a tagállamok számára a piacok átláthatóságának és hatékony minőségbiztosítási eljárásoknak a bevezetését az időseknek nyújtott szolgáltatások terén.

5.4.

Az időseknek nyújtott szolgáltatások iránti kereslet tényleges fizetőképességének biztosítása érdekében arra kellene ösztönözni a tagállamokat, hogy segítsék elő egy, az önálló életvitelt lehetővé tevő biztosítás bevezetését, amely, amennyiben csak lehetséges, a szociális biztonsági rendszer részét képezné. Ennek a biztosításnak inkluzívnak kellene lennie, oly módon, hogy lehetővé tegye a tényleges önállóságot biztosító szolgáltatások és eszközök finanszírozását. Az önálló életvitelt lehetővé tevő biztosításnak fedeznie kellene az otthoni ápolási és szolgáltatási szükségleteket, valamint az intézményben történő ideiglenes vagy végleges elhelyezést.

5.5.

Bár a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek integrálniuk kell ezt az eszközt, annak finanszírozását nem tudják majd csak az adóból biztosítani. Ennek finanszírozásához fontolóra kellene venni más, állami és magánforrások, mint például a nyugdíjalapok bevonását.

Jelenleg arra van szükség, hogy az Európai Bizottság széles körű, társadalmi-gazdasági előretekintő tanulmányt kezdeményezzen arról, hogy az Unió területén hogyan lehet fizetőképessé tenni az időseknek nyújtott szolgáltatásokra szakosodott állásokat. Ennek a tanulmánynak foglalkoznia kellene a köz- és magánfinanszírozás különböző módozataival, köz-magán partnerségeken alapuló beruházási mechanizmusokat kellene javasolnia, és mind szupranacionális szinten, mind a tagállamok szintjén különböző ajánlásokat kellene megfogalmaznia. Ezen tanulmány körvonalait egy olyan pénzügyi kerekasztal-megbeszélés alkalmával kellene meghatározni, amely az idős emberek számára biztosított segítségnyújtásért felelős legfontosabb szereplőket tömöríti.

Kelt Brüsszelben, 2019. május 15-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER

(1) Ez a vélemény kiegészíti az EGSZB 2012. december 13-i„A személyi jellegű szociális, egészségügyi és oktatási szolgáltatások ágazatainak jövőbeli fejlődési tendenciái és ezek hatásai az Európai Unióban”című véleményét (HL C 44., 2013.2.15., 16. o.), valamint a 2018. február 14-i„Szerkezetváltás az egészségügyi ágazatban”című véleményét (HL C 227., 2018.6.28., 11. o.) Szinté)n figyelembe veszi az Európai Bizottság 2008. július 2-i ajánlását „az elektronikus egészségügyi nyilvántartó rendszerek határokon átnyúló átjárhatóságáról”, továbbá a 2019. február 6-i ajánlását „az elektronikus egészégügyi dokumentáció európai csereformátumáról”.

(2) Japán (amely az OECD leggyorsabban öregedő országa) bevezette az ún. Fureai Kippu rendszert. Ez egy helyi szinten megvalósuló kölcsönös segítségnyújtási hálózat, amely egy „időbankkal” párosulva az önkéntesség fontosságára hívja fel a figyelmet. A hálózat a szubszidiaritás elve alapján minden olyan időseknek vagy munkaképtelen személyeknek nyújtott segítségre kiterjed, amelyet nem fedez a betegségbiztosítás.

Top

Choose the experimental features you want to try