EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.11.27.

COM(2018) 787 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az euróérmékkel kapcsolatos legújabb fejleményekről

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az euróérmékkel kapcsolatos legújabb fejleményekről

1. szakasz    Bevezetés

Az euró, mint egységes európai fizetőeszköz bevezetése jelentős előrelépés volt az európai integráció folyamatában. Az euróban történő készpénzfizetés a fizetés meghatározó módja, és ebben az euróérmék szerepe is fontos. A polgárok és a kiskereskedők a napi tranzakciók során fizetések lebonyolítására vagy váltópénzként használják.

Bár az euróérméket nemzeti szinten bocsátják ki, a Tanács határozza meg a címleteiket és a műszaki előírásaikat 1 . Az euróbankjegyek és -érmék 2002. január 1-jei bevezetése óta az euróövezet országai együttesen közel 127 milliárd darab euró érmét bocsátottak ki, amelyek összértéke körülbelül 28 milliárd euró volt. Az euróérmék nyolc címletből álló, az egy eurócenttől a két euróig terjedő skálán elhelyezkedő sorozata 2 azóta változatlan.

A két legkisebb címlet (az egy és két eurócent) hasznossága a bevezetésük óta viták tárgya. A vita fő tárgya az, hogy az említett érmék előállítási és kezelési költsége a névértékükhöz képest magas, magas a veszteségi arányuk, valamint több mint 16 évvel az euróbankjegyek és -érmék bevezetése után e két kis címlet vásárlóértéke csökken 3 .

A Bizottság a 2013. évi közleménye elkészítésekor hatásvizsgálatot 4 végzett az egy és két eurócentes érmék kibocsátásáról 5 . E hatásvizsgálat a közleményt kísérő munkadokumentumként került bemutatásra 6 . A hatásvizsgálat négy lehetséges forgatókönyvet emelt ki, amelyek a jelenlegi helyzet fenntartásától az érméknek a forgalomból való kivonásáig és kerekítési szabályok bevezetéséig terjedtek 7 . A későbbi viták során a tagállamok többsége olyan megoldás mellett foglalt állást, amely szerint továbbra is kibocsátanának egy és két eurócentes érméket, ugyanakkor megvizsgálnák, hogy miként lehetne az előállítási költségeket az érmék külső megjelenésének és paramétereinek módosítása nélkül csökkenteni.

Ez az új jelentés az euroérmék kibocsátásáról szóló 651/2012/EU rendelet (HL L 201., 2012.7.27., 135. o.) (7) preambulumbekezdését követi, amely a következőket írja elő: „A jelenlegi elképzeléseknek megfelelően az illetékes hatóságoknak a költségek és a széles körű elfogadás kritériumai alapján rendszeres időközönként és gondosan meg kell vizsgálniuk az euroérmék és -bankjegyek különböző címleteinek használatát”. A jelentés aktualizálja továbbá a 2013. évi közleményt.

A 2. szakaszban a jelentés számot ad 8 az egy és két eurócentes érmék használatáról és megítélésük alakulásáról 9 . Emellett bemutatja a további megvitatásra érdemes lehetséges szakpolitikai opciókat 10 . Az e jelentést megalapozó ütemtervnek megfelelően a közelmúltban az érdekelt felek bevonásával széleskörű konzultációra került sor 11 a szóban forgó érmékkel összefüggő kérdésekről. A konzultáció részvevőiről és eredményeiről a jelentés I. melléklete számol be. Az említett érmékre vonatkozóan a jelentésben bemutatott szakpolitikai opciókat e konzultáció eredményei alapozták meg.

A 3. szakasz az érmék biztonsági elemeivel kapcsolatos legújabb fejleményeket tekinti át. Ahhoz, hogy az euróérmék továbbra is hatékony és vonzó fizetőeszköznek számítsanak, alapvetően fontos, hogy a polgárok és a kiskereskedők azokban címlettől függetlenül megbízzanak. A forgalomban kiszűrt és jelentett hamisított euróérmék (50 eurócentes, egyeurós és kéteurós érmék) száma összességében mindig is stabil volt 12 . Bár az érmék biztonságát fokozó érmegyártási technológia fejlődött, és jól bevált automatikus érmehitelesítés is elősegíti a hamisítások felismerését 13 , a hamisítás minősége is fejlődött.

A 4. szakasz a jelentés fő megállapításait nyomon követő további munkát foglalja össze.

2. szakasz    Egy és két eurócentes érmék: a 2013. évi bizottsági közlemény utáni fejlemények és viták.

2.1.    Az egy és két eurócentes érmék használata a fizetések lebonyolítására

Egy és két eurócentes érmékre olyan áruk vagy szolgáltatások megvásárlásához van szükség, amelyek teljes értéke nem nulla vagy öt eurócentre végződik (vagyis egy vásárlási tétel vagy a tételek összege nem kerek szám), és amelyeknél a készpénzfizetés a legvalószínűbb vagy a jellemző fizetési mód. Ez általában a viszonylag kis értékben, 14 szupermarketekben, pékségekben és kisebb boltokban történő élelmiszer- és tartóscikk-vásárlásra, továbbá a hétvégi piacokon, a hentesnél vagy a töltőállomásokon ömlesztett formában kínált áruk súly, térfogat stb. alapján történő vásárlására érvényes. A szupermarketekben és a kisebb boltokban történő pénzkiadás továbbra is a fogyasztók létfenntartási költségeinek nagy részét teszi ki. Ugyanakkor a legtöbb fogyasztási cikk már nem tartozik ebbe a kategóriába, mivel az egységáruk jellemzően magasabb, ennélfogva kerekített 15 és/vagy mert a fizetés készpénzkímélő módon történik. Amennyiben a készpénzfizetés során egy és két eurócentes érméket használnak, úgy ezek a címletek többnyire váltópénz funkciót töltenek be („egyirányú forgalom”). A fogyasztók jellemzően több egy és két eurócentes érmét kapnak, mint amennyit kiadnak.

2.2.    Változások az egy és két eurócentes érmék kibocsátásában

Az egy és két eurócentes érmék kibocsátása 2002 óta folyamatosan növekszik, és a kibocsátásuk aránya nagyobb mértékben nő, mint a többi euróérmecímleté. A statisztikák alapján ma az euróövezet minden polgára 181 ilyen érmét birtokol, míg a 2013. évi bizottsági közlemény idején ez a szám még csak 145 volt. Napjainkban a forgalomban levő euróérmék csaknem fele egy és két eurócentes érme.

(Forrás: Európai Központi Bank, minden szám kerekített)

Valamennyi címlet közül az egy és két eurócentes érmék áramlanak vissza a legkisebb arányban a nemzeti központi bankokhoz. Az egyirányú forgalom, a nemzeti központi bankokhoz való alacsony visszaáramlási ráta, valamint az egy és két eurócentes érmék egyre növekvő mértékű kibocsátása azt a feltételezést igazolja, hogy e címletek gazdasági szereplők közötti forgalma nem hatékony, és többnyire az érmék halmozásához vagy pénzforgalomból való kikerüléséhez vezet.

2.3.    Az egy és két eurócentes érmék „egyirányú forgalmának” és tömeges kibocsátásának költségei

Az euróérmék törvényes fizetőeszközök, 16 és a törvényes fizetőeszközök forgalomba hozatala mindig költséges. Az egy- és kéteurós érmékkel összefüggő költségek a lapkák előállításához, valamint a szóban forgó címletek veréséhez, kibocsátásához, kezeléséhez, forgalomba hozatalához, illetve visszaforgatásához kapcsolódnak. Az elveszett érmék környezetvédelmi költségeket is generálnak. 17 Mivel e címletek visszaforgatásának nincsenek eredményes ösztönzői, egyre több egy és két eurócentes érme kibocsátására kerül sor, ami tovább növeli az összköltséget.

Az egy eurócentes érmék kibocsátásából származó szeniorázsjövedelem általában negatív, mivel már önmagában a beszerzési költség is meghaladja az érmék névértékét 18 . Gazdasági szempontból ezen címletek kibocsátása a tagállamok számára veszteséget okoz. Az érdekelt felekkel folytatott 2017. évi konzultáció 19 során a legtöbb euróövezeti ország arról számolt be, hogy a két eurócentes érmék beszerzési költsége még mindig a névérték alatt van.

2.4.    Az egy és két eurócentes érmék növekvő költségeire és kibocsátására adott tagállami reakciók

A tagállamok a költségeket és az igényeket eltérő módokon kezelik.

Az egyik lehetőség a készpénzfizetéseknél a legközelebbi öt eurócent összegre történő fel- vagy lekerekítés. Ha a vásárlás végösszege egy, kettő, hat vagy hét eurócentre végződik, akkor a végösszeget lekerekítik, míg a három, négy, nyolc vagy kilenc eurócentre végződő összegeket felkerekítik. Például ha a vásárlás végösszege 3,58 euró vagy 3,62 euró, akkor készpénzben 3,60 eurót kell fizetni, míg a 3,63 euró vagy 3,67 euró összeg esetében a fizetendő összeg 3,65 euró. Ezzel a végső kerekítéskor legfeljebb két eurócent veszteség vagy nyereség keletkezik, és e nyereségek és veszteségek összege idővel kiegyenlítődik. Ez így hatásosan csökkenti az egy és két eurócentes érmék használatát.

Ezt a megközelítést egyre több ország követi: 2002 óta Finnországban kötelező készpénzfizetéskor a vásárlás végösszegét a legközelebbi öt eurócentre végződő összegre kerekíteni; 2004-ben a kerekítés Hollandiában általános gyakorlattá vált; 2014-ben Belgium, majd 2015-ben Írország is törvényes lehetőséggé tette az önkéntes kerekítést; 2017-ben Olaszországban törvényt fogadtak el a kötelező kerekítésről, és megszüntették az egy és két eurócentes érmék gyártását. Ugyanakkor a kerekítés még nem vált szokássá sem Belgiumban, sem Olaszországban.

Egyes tagállamok különféle címletű euróérméket cserélnek be névértéken más tagállamok egy eurócentes érméire, hogy így csökkentsék az e címlettel kapcsolatos előállítási vagy beszerzési költségeket.

2.5.    A kiskereskedők reakciója az egy és két eurócentes érmék miatti költségekre

A kiskereskedőknek (ideértve a szupermarketeket is) természetesen alkalmazkodniuk kell a fogyasztók fizetési szokásaihoz és preferenciáihoz. A kiskereskedők szerepe alapvető, mivel ők azok, akik a visszajáró összegeket egy vagy két eurócentes érmékben kifizetve a leginkább kezdeményezik az egyirányú forgalmat. Ez várhatóan addig fog tartani, amíg nem alkalmaznak kerekítést, és az e címletek használatával összefüggésben felmerülő költségeket továbbra is a fogyasztók viselik.

Egyes esetekben a kiskereskedők számára olcsóbb lehet, ha a nemzeti központi bankon keresztül kereskedelmi bankoktól vásárolnak új egy és két eurócentes érméket, mintha készpénzkezeléssel hivatásszerűen foglalkozó szervezetektől szereznék be a már forgalomban lévő érméket, mivel utóbbi esetben magasabbak a kezelési költségek. Még ha az új egy és két eurócentes érmék felvételéért a kereskedelmi bankok fel is számítanak díjat, a kiskereskedők gyakran kevesebbet fizetnek az új érmékért, mint amennyit akkor kellene fizetniük, ha az érméket készpénzkezeléssel hivatásszerűen foglalkozó szervezetektől rendelnék meg 20 . Ez új érmék kibocsátáshoz vezet, a készpénzkezeléssel hivatásszerűen foglalkozó szervezeteknél levő érmeállomány ugyanakkor egyre csak nő.

2.6.    Az egy és két eurócentes érmékkel kapcsolatos közvélekedés

A Bizottság 2014 óta évente közvélemény-kutatást végez a szóban forgó érmékkel kapcsolatban 21 . Az euróövezetben a lakosság döntő többsége támogatja e címletek megszüntetését, mint ahogyan az a felmérés kérdéseire adott, az alábbiakban ismertetett válaszokból kiderül. Az évek során e nagy többség csak kis mértékben változott.

Az aktuális eredmények euróövezeti országok szerinti bontása azt mutatja, hogy egyik országban sincsenek abszolút többségben azok, akik e két címlet megtartását támogatják.

(Forrás: Eurobarométer, 2017)

2.7.    Aggodalmak a legközelebbi öt centes értékre kerekítés esetleges fogyasztóiár- és inflációnövelő hatásával kapcsolatban

Az egy és két eurócentes érmék megszüntetéséről folytatott vitában további fontos szempont a valós és a vélt infláció. Elképzelhető, hogy a végösszeg-kerekítés miatt a fogyasztók a jövőben automatikus felfelé kerekítést vagy kifejezett árnövekedést várnak. Ez az aggodalom valóban jogos, ha a kerekítés olyan árukra vonatkozik, amelyek megvásárlására gyakran, és jellemzően készpénzfizetés ellenében kerül sor, így hatással lehetnek az inflációs várakozásokra („vélt infláció”). Ugyanakkor az egy és két eurócentes érmék megszüntetése, valamint a kerekítési szabályok alkalmazása várhatóan nem lesz jelentős hatással az árstabilitásra, mert:

·A készpénzkezelési díjak csökkenése lehetővé teszi, hogy a kiskereskedők csökkentsék áraikat.

·A kerekítés esetleges bevezetésével nem változna a harmonizált fogyasztói árindexen (HICP) alapuló infláció-mérési módszer 22 , illetve a saját fogyasztás mérése sem. Így nem lennének „új adatok”. A statisztikai hivatalok továbbra is jegyzett (vagyis nem kerekített) árakkal dolgoznának, és az árindexek számításakor nem lenne rendszerszintű torzítás.

·Az egy- és kétcentes érmék megszüntetése lehetővé tenné, hogy termelők és a kiskereskedők egyidejűleg az egyedi jegyzett árak szélesebb körét módosítsák. Emiatt kissé növekedhet az általános árszínvonal, továbbá – legalábbis egyszeri jelenségként – magasabb lehet az infláció is. Mindazonáltal az árak átláthatósága, a fogyasztói tudatosság és a kiskereskedelmi ágazatban folyó verseny várhatóan korlátozza ezt a kockázatot. Az egyik érdekelt fél szerint nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy középtávon, a versenykörnyezet hatására a vásárlások végösszegét általánosságban lefelé kerekítik 23 .

·Az egy és két eurócentes érmék készpénzfizetésben történő használatát korlátozó országok – például Finnország, Hollandia vagy Írország – tapasztalatai megerősítik, hogy a készpénzfizetéseknél alkalmazott kerekítési gyakorlat nem hatott mérhetően a fogyasztói áraknak a HICP alapján meghatározott inflációjára vagy a lakossági fogyasztási deflátorra.

2.8.     Az egy és két eurócentes érmék kibocsátásának vizsgálata a költségek és a széles körű elfogadás kritériumai alapján

Az egy és két eurócentes érmékkel kapcsolatban a költségek és a széles körű elfogadás kritériumainak alkalmazása a következő képet mutatja:

1)Az egy és két eurócentes érmék forgalma a csökkent vásárlóerejük miatt jellemzően egyirányú, ami az érmék halmozásához és pénzforgalomból való kikerüléséhez vezet.

2)Ezeket az érméket a kormányok veszteséggel, negatív szeniorázsjövedelem mellett bocsátják ki (legalábbis az egy eurócentes érmék esetében).

3)A készpénzkezelés ezen érmék névértékéhez viszonyítva költséges. A kiskereskedők akár egy eurót is fizetnek egy 50 db egy eurócentest tartalmazó érmerolniért.

4)A nyilvánosság körében stabil többség támogatja az egy és két eurócentes érmék megszüntetését, amint az a fenti táblázatból látható.

5)Az előállítási költségek csökkentése csak korlátozott megoldást jelent 24 . Pozitív inflációs környezetben hatása csak átmeneti – addig tart, amíg az előállítási költségek ismét meg nem haladják a névértéket. Emellett nem kínál megoldást az egy és két eurócentes érmék által jelentett egyéb kihívásokra, vagyis vet véget az érmék halmozásának és pénzforgalomból való kikerülésének.

Az érmék megszüntetése lehetőséget kínálna a használatukból eredő, fentebb ismertetett hátrányok és kihívások kezelésére. Az esetleges megszüntetés következményeit azonban célszerű részletes elemzésnek alávetni. A tagállamok euróérme-kibocsátása a mennyiség tekintetében az EKB jóváhagyását igényli 25 . A 651/2012/EU rendelet emellett az eltérő tagállami gyakorlatok megelőzése és az egységes fizetőeszköz kellően integrált keretének kialakítása érdekében ír elő kötelező szabályokat az euróérmék kibocsátására 26 .

A szakasz következő két alpontja a forgalomból való azonnali, illetve fokozatos kivonás előnyeit és hátrányait mutatja be.

2.8.1. Az érmék kivonása és törvényes fizetőeszköz minőségük gyors megszűnése

Ezen opció szerint megszűnne a szóban forgó érmék kibocsátása, meglehetősen gyorsan elveszítenék törvényes fizetőeszköz minőségüket, de még ezt követően is a központi bankoknál valószínűleg visszaválthatók lennének. Az euróövezetben készpénzes fizetés esetén szükség lenne a vásárlások végösszegének a legközelebbi öt cent értékre történő kötelező kerekítésére, így biztosítva az övezet egészében a szabály azonos módon történő alkalmazását 27 . Az érméket aktívan ki kellene vonni a forgalomból.

Ezen opció előnyei a következők:

·azonnali költség-megtakarítás; nem merül fel további előállítási vagy kibocsátási költség, és nem jelentkezik további negatív szeniorázsjövedelem;

·az egy és két eurócentes érmékkel kapcsolatban nem merül fel több kezelési költség;

·gyors reagálás a polgárok igényeire.

Az opció hátrányát az érmekivonás egyszeri költsége jelentené. Ennek becsléséhez további elemzésekre lenne szükség 28 .

2.8.2. Az érmék fokozatos kivonása és törvényes fizetőeszköz minőségük későbbi megszűnése

A szóban forgó érmék kibocsátása ezen opció szerint is megszűnne, de az érmék csak később veszítenék el törvényes fizetőeszköz minőségüket. Az érmék előállításának befejezése az első forgatókönyvéhez hasonló hatást váltana ki. Az érmék ugyanakkor forgalomban maradnának, és csak apránként tűnnének el, mivel a nagy veszteségi ráta mellett fokozatosan kikerülnének a forgalomból, új érmék kibocsátására pedig nem kerülne sor. Az érmék törvényes fizetőeszköz minőségét a legkorábban akkor lehetne visszavonni, amikor forgalmuk reziduálissá válna, de még ezt követően is a központi bankoknál valószínűleg visszaválthatók lennének. Ezt az intézkedést az érmék kibocsátásának megszüntetésekor – az első forgatókönyvben leírtakkal egyezően – ki kellene egészíteni a kerekítés kötelezővé tételével.

Ezen opció előnyei a következők:

·nem lennének érmekivonási költségek;

·az egy és két eurócentes érmék hosszabb ideig töltenék be a fizetőeszköz funkciót.

Az 1. opcióval összehasonlítva a hátrányok a következők:

·kevesebb gazdasági előny, mivel a forgalomban levő egy és két eurócentes érmékkel kapcsolatban továbbra is felmerülnek kezelési költségek mindaddig, amíg a számuk jelentéktelenné nem válik;

·a kiskereskedőknek továbbra is meg kellene oldaniuk az egy és két eurócentes érmék kezelését, bár a kerekítésnek köszönhetően csak kisebb mértékben;

·kevésbé gyors reagálás az érintett tagállamokban tapasztalható többségi elvárásra.

3. szakasz    Az euróérmék védelme a hamisítással szemben: az euróérmék biztonsági elemeinek fejlesztése, hogy az érmék megbízható fizetőeszközök maradjanak

Az EU jogi keretrendszert dolgozott ki, valamint szorgalmazza a tagállamokkal és a nemzeti hatóságokkal való együttműködést annak biztosítása érdekében, hogy polgárai bízzanak az eurókészpénzben, a készpénzforgalom pedig biztonságos és hatékony legyen. Az euróérmék hamisítással szembeni védelmét és hitelesítését szabályok (köztük büntetőjogi rendelkezések) szolgálják. E szabályokat a reprodukcióra, valamint az érmekre és zsetonokra vonatkozó jogi előírások egészítik ki, amelyek biztosítják, hogy a készpénzforgalomban csak forgalomképes, eredeti érmék vegyenek részt 29 .

A forgalomban kiszűrt és jelentett hamisított euróérmék (50 eurócentes, egyeurós és kéteurós érmék) száma meglehetősen stabil, éves átlagban mintegy 150 000 (a hamisított érmék összesített névértéke mintegy 240 000 euró).

A forgalomban kiszűrt hamisított euróérmék száma címletek szerint
(Forrás: Európai Műszaki és Tudományos Központ)

Ugyanakkor a forgalomban lévő érmék teljes volumene a 2002. évi 40 milliárdról 2017 végéig 125 milliárdra növekedett. Ennek eredményeként a kiszűrt hamisítványok aránya idővel jelentősen visszaesett: míg 2007-ben még minden 70 000 eredeti érmére jutott egy hamisítvány, 2017-ben már csak minden 120 000-re (újból csak az 50 eurócentes, egyeurós és kéteurós érméket figyelembe véve).

A polgárok általában kevés figyelmet fordítanak az érmék külső megjelenésére és biztonsági elemeire. Az érmék nagy részét pénztárcában és kasszákban tartják, váltópénzként használják, szinte sohasem vetik alá professzionális hitelesítési vizsgálatnak.

Az euróérme-címletekre vonatkozó műszaki előírások és euróérme-jellemzők meghatározása az 1990-es évek közepén történt, ugyanakkor mind a gyártástechnológia, mind az egyes felderített hamisítások „minősége” fejlődött.

A vizuálisan gyenge minőségű, de jó elektromágneses tulajdonságú hamisítványok az élelmiszer- és jegyárusító automaták révén jelenhetnek meg a piacon. Egyes automaták nem biztos, hogy azonnal felismerik a kifinomult hamisítványokat, és valószínűleg több hamis érme van a forgalomban, mint amennyit sikerül kiszűrni.

Az euróövezetben folytatni kell az euróérmék hamisítással szembeni védelmére irányuló erőfeszítéseket, hogy az érmék biztonságosak és megbízhatóak maradjanak. Még nem merült fel az euróérmék új biztonsági elemekkel való ellátása. Az Európai Központi Bank már megkezdte a fejlett biztonsági elemekkel ellátott új bankjegysorozat előállítását. Talán ideje lenne megfontolni egyeurós érméink korszerűsítését is.

4. szakasz    Következtetés

(1)

   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 128. cikkének (2) bekezdése.

(2)

   A 729/2014/EU tanácsi rendelet (HL L 194., 2014.7.2., 1. o.) 1. cikke és 1. melléklete.

(3)

   2002 januárja és 2018 eleje között a fogyasztói árak az összevont harmonizált fogyasztói árindex alapján számítva 28 %-kal növekedtek (forrás: Eurostat). A 2002-ben 0,78 euróba kerülő fogyasztási cikkek jelenleg 1 eurót érnek; a 2002-ben 1 euróért értékesített fogyasztási cikkek eladási ára 2018-ban 1,28 euró.

(4)

   Az euróérmék kibocsátásáról szóló 651/2012/EU rendelet (HL L 201., 2012.7.27., 135. o.) 2. cikke értelmében a Bizottságnak értékelnie kell az egy és két eurócentes érmék további kibocsátását olyan hatásvizsgálat keretében, amely magában foglal egy az ezen érmék tényleges előállítási költségeit figyelembe vevő, és azt az érmék értékével és előnyeivel összevető költség-haszon elemzést is.

(5)

   A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Az egy és két eurócentes érmék további kibocsátásával kapcsolatos kérdések, COM(2013)281 final (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=celex%3A52013DC0281).

(6)

   SWD/2013/0175 final (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:52013SC0175).

(7)

   A négy bemutatott forgatókönyv a következő volt: (1) „status quo forgatókönyv”: a kibocsátás folytatása a mai kibocsátási feltételek mellett, a jogi vagy anyagi keret változtatása nélkül; (2) „csökkentett költségek melletti kibocsátás forgatókönyv”: kibocsátás csökkentett költségen az érmék anyagösszetételének megváltoztatásával, az érme-előállítás hatékonyságának növelésével vagy mindkettő útján; (3) „gyors kivonás forgatókönyv”: az egy és két eurócentes érmék megszüntetése és a forgalomból rövid időn belül történő kivonása, valamint kerekítési szabályok bevezetése; (4) „fokozatos eltűnés forgatókönyv”: az egy és két eurócentes érmék kibocsátásának megszüntetése, valamint kerekítési szabályok bevezetése. Bár e forgatókönyv szerint további érmék kibocsátására nem kerül sor, és kötelező kerekítési szabályokat is alkalmazni kell, a meglévő érmék továbbra is törvényes fizetőeszközök maradnak. Az egy és két eurócentes érméket továbbra is használnák, de kizárólag a kerekített végösszeg kifizetésére. Mivel új érmék kibocsátására nem kerül sor, az említett érmék a várakozások szerint fokozatosan eltűnnek a forgalomból a magas veszteségi aránynak és annak köszönhetően, hogy ezek az érmék nem vonzóak mint kényelmes fizetési eszközök.

(8)

   Az euróérmék kibocsátásáról szóló 651/2012/EU rendelet (HL L 201., 2012.7.27., 135. o.) (7) preambulumbekezdésében említett rendszeres felülvizsgálat részeként.

(9)

   Lásd a melléklet, 2. részét.

(10)

   A 2013. évi közlemény szerint az elemzések és a lefolytatott viták nem szolgáltattak bizonyítékot arra, hogy a szakpolitikai opciók tekintetében különbsége kellene tenni az egy eurócentes és a két eurócentes érmék között. Sem gyakorlati tapasztalat, sem gazdasági és társadalmi megfontolások nem indokoltak ilyen különbségtételt.

(11)

    https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/initiatives/ares-2017-3071370_en  

(12)

   Évente átlagosan körülbelül 150 000 hamisításra derül fény, amelyek többsége hamis kéteurós érme.

(13)

   A hitelintézeteknek és a készpénzkezeléssel hivatásszerűen foglalkozó szervezeteknek hitelesíteniük kell az euróérméket, amihez az 1210/2010/EU rendelet (HL L 339., 2010.12.22., 1. o.) értelmében tanúsított érmefeldolgozó gépeket kell használniuk. A pénzforgalom céljára alkalmatlan (pl. sérült) érméket ki kell vonni a forgalomból. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá a hamisítások felderítését és az ilyen ügyek bűnüldöző szervek részére történő átadását; lásd az 1338/2001/EU módosított rendeletet (HL L 181., 2001.7.4., 6. o.).

(14)

   Az euróövezetben a készpénzes tranzakciók átlagos értéke jelenleg 12,38 euró, bár a fizetési szokások tagállamonként eltérőek; lásd EKB Időszakos kiadvány, 201. sz., 2017. november: „A háztartások készpénzhasználata az euróövezetben”, 20. o.

(15)

   Ilyen áruk például a ruházat, a cipők, az elektronikus eszközök, szerelvények és bútorok. A „házon kívüli” fogyasztás (például italok, snackek, újságok, jegyek vagy éttermi étkezések) növekvő mértékben kerekített árakon kerül elszámolásra.

(16)

   Az euróérmék kibocsátásáról szóló 974/98/EK rendelet 11. cikke (HL L 139., 1998.5.11., 1. o.).

(17)

   Az egy és két eurócentes érmék rézbevonatú acélérmék. Az elveszett érmék jellemzően közterületekre, háztartási hulladékba vagy hulladékégető üzemekbe kerülnek.

(18)

   Egy 2017-ben végzett felmérés során (a kilenc válaszadó közül) mindössze három tagállam számolt be arról, hogy az egycentes érmék beszerzési költsége a névérték alá csökkent. A két eurócentes érmék tekintetében kilenc országból hat válaszolt úgy, hogy a bekerülési érték a névérték alá csökkent.

(19)

     Lásd a melléklet 1. része C. fejezetének 1. pontját.

(20)

   Egyes kiskereskedők szerint egy 50 db egy eurócentes érmét tartalmazó érmerolni ára akár 50 centtel is meghaladhatja a rolniban levő érmék névértékét.

(21)

   Az Eurobarométer gyorsjelentései az euróövezetről: FL 405, FL 429, FL 446 és FL 458: http://ec.europa.eu/commfrontoffice/publicopinion/index.cfm/Survey/index#p=1&instruments=FLASH

(22)

   Az euróövezetben a HICP az euróövezeti háztartások által megvásárolt, igénybe vett vagy kifizetett fogyasztási cikkek és szolgáltatások árában bekövetkezett időbeli változásokat méri. A HICP a különböző országokból származó adatok egyszerű összehasonlíthatósága érdekében egységes, jóváhagyott módszertant alkalmaz.

(23)

   EHI Retail Institute/Deutsche Bundesbank, Érmetanulmány: A kiskereskedelmi ágazatban alkalmazott kerekítés hatásvizsgálata (2015), 51. o.

(24)

     A tagállamok az érmék költséghatékonyabb, de változatlan külső megjelenéssel történő előállítása érdekében új gyártási előírásokat határoztak meg az egy és két eurócentes érmék tekintetében, és továbbra is tartják magukat a 729/2014/EU tanácsi rendeletben meghatározott műszaki előírásokhoz. Az új gyártási előírásokat a 2017-től gyártott érmékre kell alkalmazni. A régi előírások szerint gyártott érmék párhuzamosan használhatók.

(25)

   Lásd az EUMSZ 128. cikkének (2) bekezdését.

(26)

   Lásd az euróérmék kibocsátásáról szóló, 2012. július 4-i 651/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) preambulumbekezdését. Ez a rendelet az EUMSZ 133. cikkén alapul.

(27)

   Az euróban történő fizetéseknél alkalmazott önkéntes kerekítésről szóló belga törvénytervezetre adott véleményében az EKB (CON/2014/6, 2.4. tétel) rámutatott, hogy „az egységes monetáris térség egységének és integritásának megőrzése érdekében az EKB tehát azt javasolja, hogy a kerekítési szabályok meghatározására ne nemzeti szinten, hanem harmonizált módon, uniós szinten kerüljön sor.” Ezt az EKB a 2018. szeptember 4-i CON/2018/41 véleményében megismételte.

(28)

   A költségek becslését megnehezíti, hogy nagyságuk az egyes tagállamok polgárainak hozzáállásától és a kivont címletek visszaadására irányuló hajlandóságától függ. Az euróra való átállás során szerzett korábbi tapasztalatok alapján e költségek korlátozottak lennének, különösen az alacsony címletek esetében, amelyeknél az eleve magas veszteségi ráta az ezen érmék értékével kapcsolatos nemtörődöm magatartásra utal.

(29)

   Lásd a vonatkozó uniós jogi aktusok áttekintését a következő oldalon:  https://ec.europa.eu/info/about-european-commission/euro/euro-coins-and-notes/euro-coins/legislation-euro-coins_en

(30)

   331/2014/EU rendelet a „Periklész 2020” programról, HL L 103., 2014.4.5., 1. o.

(31)

   COM(2018) 369 final és COM(2018) 371 final.

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2018.11.27.

COM(2018) 787 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az euróérmékkel kapcsolatos legújabb fejleményekről

MELLÉKLET

1. rész    Az érdekelt felekkel az 1 és 2 eurócentes érmékről
2017 novemberében/decemberében folytatott konzultáció összefoglalása

A.    Háttér

A Bizottság 2017. november 9-én e-mailben tájékoztatta az euróérmék tekintetében érdekelt uniós feleket az említett napon elindított, az egy- és kétcentes érmék költségeiről és használatáról szóló elektronikus felmérésről. Az érdekelt feleket felkérték, hogy válaszoljanak a kérdőívre. A kérdőív kérdései azokhoz a különböző feladatokhoz igazodtak, amelyeket az egy- és kétcentesek készpénzciklusában az egyes érdekelt felek ellátnak.

A következő érdekelt felek kaptak felkérést a válaszadásra:

·az euróövezet nemzeti hatóságai, mint az euróérmék törvényes kibocsátói

·a (derogáció vagy kívül maradás miatt) nem euróövezeti tagállamok

·az Európai Központi Bank

·az euróövezet nemzeti központi bankjai

·az euróérméket gyártó európai pénzverdék

·valamennyi érintett európai szervezet: három bankszövetség, egy készpénzkezelési szövetség, két kiskereskedői szövetség és két fogyasztói szövetség.

A válaszadási határidő egy alkalommal meghosszabbították. Az érdekelt feleknek végül 2017. december 31-ig kellett válaszolniuk.

B.    Válaszadási arány

Csaknem valamennyi állami szintű érdekelt fél válaszolt a kérdőívre. Valamennyi uniós magánbanki és eurókészpénz-szövetség válaszolt.

Az európai kiskereskedői, illetve az európai fogyasztói szervezetektől nem érkezett válasz. Ugyanakkor 12 nemzeti kiskereskedői szervezet válaszolt a felmérésre, valószínűleg azért, mert az európai szervezetüktől kapták az információt. Az uniós fogyasztói szervezet úgy nyilatkozott, hogy nem rendelkezik adatokkal, illetve bizonyítékokkal azokról a tényekről, amelyekre a kérdések irányulnak.

Nem mindegyik állami és magán érdekelt fél válaszolt valamennyi feltett kérdésre.

C.    Az érdekelt felek egyes csoportjai által adott válaszok összefoglaló elemzése

1.    Törvényes kibocsátók

Két törvényes kibocsátó úgy nyilatkozott, hogy az egy- és kétcentes érmék bekerülési költségei csökkentek, míg három törvényes kibocsátó válasza szerint a költségek emelkedtek.

Három törvényes kibocsátó megjegyezte, hogy egycentes érmékhez hozzá tudnak jutni a névértékük alatti költségen. Úgy tűnik, hogy a legtöbb esetben beszerzés útján drágábban lehet egycentes érmékhez jutni. Általában az egycentes érmék bekerülési költsége valamennyi törvényes kibocsátó esetében 0,9 és 2,0 eurócent között változik.

2.    Nem euróövezeti tagállamok

Az eurót (még) nem bevezetett négy tagállam válaszolt a kérdőívre. Közülük kettőben a nemzeti pénzforgalomban részt vesznek olyan érmék, amelyek névértéke nem éri el az 1 eurócentet. Az euró bevezetésekor két tagállam az ötcentes érmét szeretné legkisebb eurócent érmeként használni.

3.    Az EKB és az euróövezet nemzeti központi bankjai

Az EKB véleménye szerint az egy- és kétcentes érmék lehetséges megszüntetése, valamint a készpénzforgalomban a vásárlások végösszegét a legközelebbi 5 centes értékre kerekítő rendszer bevezetése várhatóan nem lesz lényeges hatással az árstabilitásra.

A felmérésre tizenhárom nemzeti központi bank válaszolt. Általánosságban elmondható, hogy a pénzforgalomban való gyenge szereplésük miatt csak kevés egy- és kétcentes érme kerül vissza a központi bankokhoz, a szállítási költségekre, a földrajzi tényezőkre, illetve esetenként a központi bankoknál történő érmebefizetés szabályaira visszavezethetően, bár az emiatti díjak az egyes címletek tekintetében nem különböznek.

4.    Európai pénzverdék

Az euróérmék gyártásával foglalkozó pénzverdék közül heten válaszoltak a kérdőívre. Négy pénzverde úgy válaszolt, hogy nem tudnak egycentes érmét névérték alatti költségen előállítani, néhányan pedig ugyanígy vélekedtek a kétcentes érmékkel kapcsolatban is. Néhány pénzverde szerint a névérték alatti költségen történő gyártás sohasem volt lehetséges, még akkor sem, amikor a gyártási és fémbeszerzési költségek alacsonyabbak voltak. Néhány pénzverde reméli, hogy a 2018-tól bevezetésre kerülő költségtakarékossági megállapodások révén csökkennek az egy- és kétcentes érmék költségei.

A legtöbb esetben az egy- és kétcentes érmék megszüntetése csak kis mértékben vagy egyáltalán nem lenne hatással a pénzverde munkaerő-igényére. A szóban forgó érmékkel összefüggő dolgozói létszám általában nagyon alacsony, egy tagállamot kivéve, ahol a lapkák előállításával, csomagolásával, tárolásával és visszaforgatásával kapcsolatos munkaköröket is figyelembe veszik.

Az egyik pénzverde arra utalt, hogy az egy- és kétcentes érmékkel kapcsolatban környezetvédelmi aggályok is felmerülnek.

Egy másik pénzverde úgy nyilatkozott, hogy meghiúsult a lapkák több pénzverde általi közös beszerzése.

5.    Készpénzkezeléssel foglalkozó szervezetek

Úgy tűnik, hogy a készpénzkezeléssel hivatásszerűen foglalkozó szervezetek (érmekezelő vállalkozások/készpénzszállító vállalkozások) megosztottak az egy- és két eurócentes érmék haszna és jövője tekintetében. Egyes esetekben egyre inkább lassulni látszik az egy- és kétcentes érméknek a készpénzkezeléssel foglalkozó szervezetekhez való visszaáramlása. Az egy- és kétcentes érmék kezelési költségeinek tendenciájáról nem érkezett vélemény.

6.    Kereskedelmi bankok

A kérdőívre négy nemzeti kereskedelmi bank válaszolt közvetlenül, közülük kettő ugyanabból az országból.

Nem állapítható meg címletekhez köthető eltérés a befizetés feltételei és díjai között.

Az egyik euróövezeti tagállam bankjai nagy készletekkel rendelkeznek egy- és kétcentes érmékből. Az egyik bank értékelése szerint az említett érmék iránt növekszik a kereslet, ugyanakkor ezen érmékből a befizetés mennyisége kicsi. Más bankok azt jelentették, hogy lassul az egy- és kétcentes érmék felvétele és befizetése.

Három bank úgy véli, hogy az egy- és kétcentes érmék forgalma más címletek forgalmához képest nem csökkent.

A bankok véleménye szerint az egy- és kétcentes érmékhez kapcsolódó ügyfélprofil nem változott.

Több különböző vélemény fogalmazódott meg a készpénz-kezelési szolgáltatások árazása terén a bankoknál érvényesülő tendenciákkal kapcsolatban.

7.    Kiskereskedők

A felmérésre tizenkét nemzeti kiskereskedői szövetség válaszolt (az európai szövetségükön keresztül). Nagy mértékében eltértek a vélemények az árváltozásokkal és a végösszegek kerekítésével kapcsolatban: néhány kiskereskedő úgy nyilatkozott, hogy a vásárlók egyáltalán nem értenek egyet a kerekítéssel, és hogy egyes vásárlók többet, mások kevesebbet fizetnek (de az eltérés hosszabb távon kiegyenlítődik); egyes nyilatkozatok szerint a kiskereskedők mindig lefelé kerekítik a végösszeget.

Két kiskereskedői szervezet nem zárná ki az egyes cikkel árának emelését, ha a kerekítés bevezetésre kerülne. Hét kiskereskedő egyértelműen kijelentette, hogy a kerekítés bevezetésekor nem hajtanának végre egyszeri áremelést.

Az egyik kiskereskedői szervezet attól tart, hogy ha a kerekítés a készpénzfizetésekre korlátozódna, akkor a vásárlók attól függően választanának meg a fizetési eszközt, hogy a kerekített összeg (készpénzes fizetés) vagy a pontos összeg (elektronikus fizetés) az alacsonyabb. Ez lassítaná a fizetést a pénztáraknál.

Néhány kiskereskedői szervezet rámutatott, hogy az egy- és kétcentes érmék az élelmiszerárak tekintetében fontosak maradnak.

Két kiskereskedő nyíltan kiállt az egy- és kétcentes érmék megszüntetése mellett.

8.    Fogyasztók

Az Európai Fogyasztók Szövetsége rámutatott, hogy a témában nem gyűlt össze elég bizonyíték, és általános elvként megfogalmazható, hogy a fogyasztók az egyedi preferenciáik szerinti fizetési módokat választanak.

2. rész    A szakértői csoportokban folytatott viták (2013 – 2017 ősze)

A Bizottság euróérmékről szóló első közleményét (2013), valamint a kerekítési szabályok további három résztvevő tagállamban való bevezetését követően az euró készpénzzel foglalkozó számos bizottsági szakértői csoport (esetenként) megvitatta az egy- és kétcentes érmék jövőjét. A legnagyobb mértékékben a rendszeresen 1 találkozó csoportok kerültek bevonásra, vagyis a következők:

·az Eurókészpénz-használati Csoport, amely az eurókészpénz (mind az érmék, mind a bankjegyek) használatát tekinti át az állampolgárok és a kiskereskedők szempontjából;

·az Euróérme Albizottság, amely az euróérmékkel kapcsolatos hatékonysági és szakpolitikai szempontokkal foglalkozik;

·a Pénzverde-igazgatók Munkacsoportja, amely az euróérmékkel kapcsolatos műszaki szempontokkal foglalkozik;

·és az eurókészpénz határon átnyúló közúti szállításának kérdéseivel foglalkozó bizottság, amelynek feladata annak vizsgálata, hogy miként lehet egyenlő feltételeket biztosítani az euróövezetben a készpénzkezeléssel hivatásszerűen foglalkozók számára.

A téma a szakértőkkel eseti megbeszéléseken – például az eurókészpénz törvényes fizetőeszköz jellegével kapcsolatos hatókörökről és hatásokról tartott megbeszélésen (2014) – is megvitatásra került.

Egyes szakértői csoportok – a számukra fontos szakpolitikai területtől és a készpénzciklusban betöltött szerepüktől függően – természetesen másoknál kevésbé érintettek az egy- és kétcentes érmék vonatkozásában. Általánosságban a vélemények igen eltérőek voltak (még ugyanazon csoporton belül is), de két fő szempont kiemelkedő volt: az egyik inkább a „készpénzciklus költségére” és az egy- és kétcentes érmék kibocsátásának fiskális szempontjaira összpontosít, míg a másik inkább arra koncentrál, hogy a vásárlók miként reagálnának ezen érmék bevonására, és a kiskereskedők hogyan ellensúlyoznák ezt.

Míg az első megközelítés nagyobb készséget mutat az egy- és kétcentes érmék azonnali megszüntetésére, addig a második óvatosabb következtetésre jut. Bármilyen összefüggésbe helyezkedünk is, mindkét fő szempont figyelembe vételével, az alábbi következtetések vonhatók le.

1.A csoportokban általános egyetértés tapasztalható abban, hogy az egy- és kétcentes érmék további kibocsátása problémás, mert a gyártási költségek magasak, és ezek a kis címletek nem forgathatók vissza hatékonyan.

2.Az egy- és kétcentes érmékkel kapcsolatos bármely szakpolitikai fellépés (az érmék kibocsátásának megszüntetése vagy folytatása) a helyzet átfogó értékelésén kell, hogy alapuljon, és figyelembe kell venni valamennyi releváns szempontot, továbbá megfelelően tájékoztatni kell a közvéleményt.

* * *

(1)    A szakértői csoportok üléseinek gyakorisága a csoporttól függően 4 hónaptól 2 évig terjed.