EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brussels, 21.11.2017

COM(2017) 672 final

2017/0306(NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2018. évre történő meghatározásáról

INDOKOLÁS

1.A JAVASLAT HÁTTERE

·A javaslat indokai és céljai

A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet célja annak biztosítása, hogy a vízi élővilág kiaknázása fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel történjen. E tekintetben fontos eszköz a halászati lehetőségek éves meghatározása.

E javaslat célja, hogy a kereskedelmi szempontból legfontosabb fekete-tengeri halállományok tekintetében meghatározza a tagállamok halászati lehetőségeit a 2018. évre.

A spratt esetében a javaslat azon a tudományos szakvéleményen alapul, amely a halászati mortalitás jelenlegi mértékének fenntartása érdekében autonóm kvóta megállapítását szorgalmazza.

A nagy rombuszhal tekintetében a javaslat a nagy rombuszhalnak a 29-es földrajzi alterületen (Fekete-tenger) folytatott halászatát érintő többéves gazdálkodási tervről szóló GFCM/41/2017/4. sz. GFCM-ajánlásban (Fekete-tenger) meghatározott teljes kifogható mennyiséget (TAC) és kvótákat veszi alapul.

·Háttér-információk

·A javaslat hátterét a 2018-ban rendelkezésre álló halászati lehetőségekről folytatott konzultációról szóló bizottsági közlemény (COM(2017) 368 final) ismerteti.

·A halászati lehetőségeket a 16. cikk (1) bekezdésének (a viszonylagos stabilitás elve) és 16. cikke (4) bekezdésének (a közös halászati politika céljai és a többéves tervekben előírt szabályok) megfelelően kell megállapítani.

A Bulgária és Románia által kiaknázott fekete-tengeri állományokra nem uniós országok is halásznak, például Törökország, Ukrajna, Grúzia és az Orosz Föderáció. 2016-ig azonban az EU és a nem uniós országok nem határoztak meg regionális szinten teljes kifogható mennyiségeket. Az Európai Unió 2008 óta minden évben önállóan határozza meg a nagy rombuszhal és a spratt állományaira vonatkozó kvótákat annak biztosítására, hogy alkalmazzák a közös halászati politika (KHP) szabályait.

A 2018. évi fekete-tengeri halászati lehetőségekről a HTMGB a 2017. szeptemberre kitűzött ülésszakán bocsátott ki tudományos szakvéleményt.

A spratt halászata nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír a Fekete-tenger partja mentén fekvő országok számára. A Fekete-tenger tekintetében a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által kibocsátott 2015–2016-os értékelés szerint a hivatalos jelentésekben szereplő kirakodott mennyiségeket figyelembe véve a spratt fekete-tengeri fogásainak összmennyiségében az uniós tagállamok fogásai 2014-ben 4 %-ot, 2013-ban 14 %-ot, 2012-ben pedig 9 %-ot tettek ki. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 2017-es ülésszakáról szóló jelentés a spratt fekete-tengeri állományát fenntartható módon halászott állománynak minősítette. A fekete-tengeri sprattállomány fenntarthatósága érdekében azonban fontos fenntartani a halászati mortalitás jelenlegi szintjét, amely 11 475 tonnát tesz ki.

A nagy rombuszhal halászata nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír a Fekete-tenger partja mentén fekvő országok számára. 2017-ben tartott 41. éves ülésszakán a GFCM ajánlást fogadott el a nagy rombuszhalnak a 29-es földrajzi alterületen (Fekete-tenger) folytatott halászatát érintő többéves gazdálkodási tervről. A szóban forgó GFCM/41/2017/4. sz. ajánlás a nagy rombuszhal tekintetében teljes kifogható mennyiséget (644 tonna) állapít meg a következő két évre, azaz 2018-ra és 2019-re, valamint ideiglenes kvótákat állapít meg a szerződő felek számára. Amennyiben a Fekete-tengerért felelős GFCM-munkacsoport 2018-ra vonatkozó szakvéleménye nem erősíti meg, hogy a halászati mortalitás alakulása továbbra is konstruktívan hat a nagy rombuszhal fekete-tengeri állományának helyreállására, a GFCM felülvizsgálhatja a teljes kifogható mennyiséget és a kvótákat. Az EU részére 2018-ra odaítélt kvóta 114 tonna. E rendeletbe indokolt átültetni a nagy rombuszhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget és kvótát, a halászati erőkifejtés szabályozását és az évi 180 halászati napban megállapított korlátozást, valamint a jelenleg alkalmazandó, április 15-től június 15-ig tartó két hónapos halászati tilalmi időszakot.

A 847/96/EK tanácsi rendelet 1 2. cikkének megfelelően javasolt, hogy a 3. és 4. cikk ne legyen alkalmazandó az e rendelet hatálya alá tartozó állományokra. Ugyanakkor az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésével összhangban a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó az egymást követő évek közötti rugalmasság elve.

·Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen

A halászati lehetőségeket és azok tagállamok közötti kiosztásának módját évente kell meghatározni. A legutóbbi erre vonatkozó jogi aktus az egyes halállományok tekintetében a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról szóló, 2016. december 19-i (EU) 2016/2372 tanácsi rendelet 2 .

Az éves halászati lehetőségek mellett a javaslat hatálya alá tartozó, a fekete-tengeri halászatra vonatkozó következő intézkedéseket kell még megemlíteni. A Bizottság jelenleg a GFCM-ajánlások átültetésére irányuló javaslaton dolgozik, az ajánlások egy része azonban elválaszthatatlanul kapcsolódik az éves halászati lehetőségekhez, ezért azokat figyelembe kell őket e javaslatban:

–A nagy rombuszhal fekete-tengeri halászatának vonatkozásában a minimális állományvédelmi méreteket és a minimális hálószembőséget a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK tanácsi rendelet és a közvetlen emberi fogyasztáson kívüli ipari célokra felhasznált hering kirakodásának feltételeiről szóló 1434/98/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. március 13-i 227/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 3 határozza meg.

–A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 37. ülésén (Split, 2013. május) elfogadott GFCM/37/2013/2 ajánlás a nagy rombuszhal tekintetében használt, tengerfenéken rögzített kopoltyúhálókra vonatkozó minimumkövetelményekről és a Fekete-tenger cetféléinek védelméről.

–A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 39. ülésén (Milánó, 2015. május) elfogadott GFCM/39/2015/3 ajánlás a nagy rombuszhal Fekete-tengeren folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatának megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések megállapításáról.

–A Fekete-tengeren folytatott halászati gazdálkodással foglalkozó magas szintű GFCM-ülés keretében 2016 októberében elfogadott bukaresti nyilatkozat 4 . A konferencián elfogadták ezt a nyilatkozatot, amely hangsúlyozza, hogy a fekete-tengeri halászat fenntarthatóságának növelése érdekében közös és együttműködésen alapuló megközelítésre van szükség a parti államok között.

–A földközi-tengeri és a fekete-tengeri halászat fenntarthatóságára irányuló többéves (2017–2020) GFCM-stratégia 5 , amely – többek között – egy sor intézkedést fogadott el a fekete-tengeri halászat irányításának többoldalú megerősítésére.

–A Bulgária és Románia által a 2017. évi halászati lehetőségekről szóló rendelet keretében 2016 decemberében tett, az ellenőrzés javítására, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre, valamint a nagy rombuszhalra és a tüskéscápára vonatkozó intézkedések végrehajtására irányuló kötelezettségvállalások végrehajtása hatékony. Bulgária és Románia is számos intézkedést hajtott végre, nevezetesen a halászati engedélyek 2016-os szinten történő korlátozása, valamennyi fogás – beleértve az 50 kg alattiakat is – rögzítése, a piaci és a tengeri ellenőrzések növelése, valamint az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) keretében végzett közös ellenőrzések érdekében.

·Összhang az EU egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők a fenntartható fejlődést célzó uniós politikával.

2.AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

·Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása

A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők

A konzultációba bevont tudományos szervezet a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB).

Az Európai Unió a HTMGB-től minden évben tudományos szakvéleményt kér a fontos halállományok állapotáról. A HTMGB a Bizottságtól kapott megbízásnak megfelelően bocsátja ki szakvéleményeit. Az e javaslat tanácsi megvitatásakor rendelkezésre álló legfrissebb és legpontosabb szakvélemény kiterjed minden olyan fekete-tengeri állományra, amelyek vonatkozásában kvóták kerültek előterjesztésre.

Az Unió végső célja olyan populációméret elérése és fenntartása az állományoknál, amely mellett biztosítható a maximális fenntartható hozam (MFH). Ez a cél kifejezetten belekerült a KHP alaprendeletébe, amely 2. cikkének (2) bekezdésében kimondja, hogy ezt a célkitűzést „… amennyiben lehetséges – 2015-ig el kell érni, és legkésőbb 2020-ig […] az összes halállomány esetében meg kell valósítani.” Ez jól tükrözi azt a kötelezettségvállalást, amelyet az Unió a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozó következtetései és a kapcsolódó végrehajtási terv vonatkozásában tett.

·Konzultáció az érdekelt felekkel

Az érdekelt felekkel való konzultációra „A 2018. évi halászati lehetőségekre vonatkozó konzultációról” című bizottsági közlemény révén került sor. A javaslat tudományos alapját a HTMGB szolgáltatja. Minden HTMGB-jelentés hozzáférhető a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság (DG MARE) weboldalán.

·Hatásvizsgálat

Uniós szinten az állomány regenerációját károsító hatásokat csökkentik azok a további ellenőrző intézkedések, amelyeket Románia és Bulgária vezetett be és hajtott végre a bizonyos fekete-tengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról szóló rendelet elfogadásának összefüggésében általuk vállalt kötelezettségekkel összhangban.

Multilaterális szinten az állomány regenerációjára gyakorolt károsító hatásokat számos új intézkedés csökkenti: 1. a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemről szóló GFCM regionális cselekvési terv elfogadása a GFCM 41. éves ülésszakán, 2. a tudományos adatok terén kialakított regionális együttműködést magában foglaló „BlackSea4Fish” GFCM-projekt multilaterális szintű végrehajtása, 3. a nagy rombuszhal fekete-tengeri (GSA 29) halászatát érintő többéves gazdálkodási terv elfogadása a GFCM 41. éves ülésszakán. Ez a terv egy kétlépcsős megközelítésre épül: a) két évre szóló (2018–2019) fogási korlát és egy, tengeri vizsgálatokra irányuló kísérleti projekt; b) elosztási kulccsal ellátott TAC, valamint egy állandó vizsgálati program 2020-ig. A tervbe illesztett felülvizsgálati rendelkezés lehetővé teszi a TAC és kvóták következő évi felülvizsgálatát, amennyiben a tudományos szakvélemény nem erősíti meg, hogy a halászati mortalitás alakulása továbbra is konstruktív. E terv hozzá fog járulni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek elleni hatékony küzdelemhez, valamint ahhoz, hogy a part menti országok megfelelő módon gazdálkodjanak a nagy rombuszhal állományával.

A javaslat nem csupán a rövid távú megfontolásokat tükrözi, hanem egyúttal egy hosszabb távú szemlélet részét is képezi, amely révén a halászat mértéke fokozatosan a hosszú távon fenntartható szintekhez igazodik.

A javaslatban alkalmazott szemlélet ezért középtávon kisebb halászati erőkifejtést, hosszú távon azonban stabil vagy növekvő kvótákat eredményezhet. A szemlélet hosszú távú következményei várhatóan a következők lesznek: a halászati erőkifejtés és a halászati lehetőségek kiigazítása nyomán kisebb hatás éri a környezetet. A halászati tevékenységek fenntarthatósága hosszú távon fokozódni fog.

3.A JAVASLAT JOGI ELEMEI

·A javaslat összefoglalása

Annak érdekében, hogy megvalósuljon a közös halászati politikának a halászati erőforrások biológiai, gazdasági és társadalmi szempontból is fenntartható szintű kiaknázására irányuló célkitűzése, a javaslat megállapítja a Fekete-tengeren folytatott uniós halászati tevékenységekre alkalmazandó fogási korlátokat.

·Jogalap

E javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (3) bekezdése.

Az Európai Uniónak a vízi élővilág fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettségei a KHP alaprendeletének 2. cikkében meghatározott kötelezettségekből fakadnak.

·A szubszidiaritás elve

A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.

·Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt:

a közös halászati politika közös politika. Az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

A javasolt tanácsi rendelet elosztja a halászati lehetőségeket a tagállamok között. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (6) és (7) bekezdése, valamint 17. cikke értelmében a tagállamok saját belátásuk szerint szabadon dönthetnek e lehetőségeknek a lobogójuk alatt közlekedő hajók közötti elosztásáról. Ennélfogva elegendő mozgástér áll a tagállamok rendelkezésére az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmi-gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában.

A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el minden évben, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak.

·A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: rendelet.

Ez a javaslat a halászati gazdálkodásra vonatkozik az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése alapján és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének megfelelően.

4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javaslat nincs hatással az uniós költségvetésre.

2017/0306 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS RENDELETE

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2018. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 6 előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)A Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – az azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikke (1) és (4) bekezdése szerint a halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, valamint tiszteletben kell tartani a közös halászati politikának az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzéseit.

(4)2017. évi 41. éves ülésszakán a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) elfogadta a nagy rombuszhalnak a 29-es földrajzi alterületen (Fekete-tenger) folytatott halászatát érintő többéves gazdálkodási tervről szóló GFCM/40/2017/4. sz. ajánlást. Az ajánlás a nagy rombuszhal tekintetében két évre (2018–2019) teljes kifogható mennyiséget állapít meg és emellett ideiglenes kvótákat határoz meg. Ezt az intézkedést át kell ültetni az uniós jogba.

(5)A halászati lehetőségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, valamint a biológiai és társadalmi-gazdasági szempontok figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot, továbbá figyelemmel az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményekre.

(6) A HTMGB rendelkezésre álló tudományos szakvéleményeinek megfelelően a fekete-tengeri sprattállomány fenntarthatósága érdekében a halászati mortalitás jelenlegi szintjét változatlanul kell hagyni.

(7)A spratthalászat tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől alkalmazandó. A nagy rombuszhal halászata tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett kirakodási kötelezettség 2017. január 1-jétől alkalmazandó.

(8)Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 7 és különösen annak a fogások nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(8)A 847/96/EK tanácsi rendelet 8 2. cikkének megfelelően meg kell határozni azokat az állományokat, amelyekre az ott említett különböző intézkedések vonatkoznak.

(9)A nagy rombuszhal állománya vonatkozásában további korrekciós intézkedésekre van szükség. A jelenleg alkalmazandó, április 15-től június 15-ig tartó két hónapos halászati tilalmi időszak érvényben tartása továbbra is védelmet nyújtana az állománynak a nagy rombuszhal ívási időszakában. A halászati erőkifejtés szabályozása és a halászati napok évi 180 napra való korlátozása kedvezően hatna a nagy rombuszhal állományának védelmére.

(10)A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében fontos, hogy a Fekete-tengeren 2018. január 1-jén megkezdődhessenek az érintett halászati tevékenységek. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie.

(11)A halászati lehetőségeket az alkalmazandó uniós joggal való teljes összhangban kell felhasználni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET
Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

1. cikk
Tárgy

Ez a rendelet 2018-ra meghatározza a Bulgária és Románia lobogója alatt közlekedő uniós halászhajók számára az alábbi állományok tekintetében rendelkezésre álló halászati lehetőségeket:

a) spratt (Sprattus sprattus) a Fekete-tengeren;

b) nagy rombuszhal (Psetta maxima) a Fekete-tengeren.

2. cikk
Hatály

Ez a rendelet a Bulgária és Románia lobogója alatt közlekedő, a Fekete-tengeren tevékenységet folytató uniós halászhajókra vonatkozik.

3. cikk
Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)„GFCM”: a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság;

b)„Fekete-tenger”: az 1343/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 9 I. mellékletében meghatározott 29-es jelű földrajzi alterület;

c)„halászhajó”: a tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi célú kiaknázására felszerelt vízi jármű;

d)„uniós halászhajó”: tagállami lobogó alatt közlekedő és az Unióban lajstromozott halászhajó;

e)    „állomány”: valamely adott állománygazdálkodási területen előforduló tengeri biológiai erőforrás;

f)„uniós autonóm kvóta”: közösen elfogadott TAC hiányában az uniós halászhajók részére autonóm módon odaítélt kifogható mennyiségek felső határa;

g)„analitikai kvóta”: olyan autonóm uniós kvóta, amelyre vonatkozóan analitikai értékelés áll rendelkezésre.

II. FEJEZET
Halászati lehetőségek

4. cikk
A halászati lehetőségek elosztása

(1) Az uniós autonóm sprattkvótát, e kvóta tagállamok közötti elosztását és – adott esetben – a hozzá funkcionálisan kapcsolódó feltételeket a melléklet határozza meg.

(2) A nagy rombuszhal vonatkozásában az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében alkalmazandó teljes kifogható mennyiséget és annak tagállamok közötti elosztását, valamint – adott esetben – az ahhoz funkcionálisan kapcsolódó feltételeket a melléklet határozza meg.

5. cikk
Az elosztásra vonatkozó különös rendelkezések

A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:

a)az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.

6. cikk

A nagy rombuszhalra irányuló halászati erőkifejtés szabályozása

A nagy rombuszhal fekete-tengeri halászatára engedéllyel rendelkező uniós hajók halászati erőkifejtése – függetlenül a hajók teljes hosszúságától – évente nem haladhatja meg a 180 halászati napot.

III. FEJEZET
Záró rendelkezések

7. cikk
Adatküldés

Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján a Bizottságnak megküldik a kifogott állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet mellékletében meghatározott állománykódokat használják.

8. cikk
Hatálybelépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni:

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Done at Brussels,

(1)    A Tanács 847/96/EK rendelete (1996. május 6.) a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről (HL L 115., 1996.5.9., 3. o.).

(2)    HL L 352., 2016.12.23., 26. o.

(3)    HL L 78., 2013.3.20., 1. o.

(4)    Lásd a következő forrást: http://www.fao.org/gfcm/meetings/blackseaconference2016/en/

(5)    Lásd a következő forrást: http://www.fao.org/gfcm/reports/statutory-meetings/detail/en/c/454522/

(6)    Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(7)    A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(8)    A Tanács 847/96/EK rendelete (1996. május 6.) a teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről (HL L 115., 1996.5.9., 3. o.).

(9)    Az Európai Parlament és a Tanács 1343/2011/EU rendelete (2011. december 13.) a GFCM (Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel,2017.11.21.

COM(2017) 672 final

MELLÉKLET

a következőhöz:

Javaslat
A Tanács rendelete

egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2018. évre történő meghatározásáról

MELLÉKLET