EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.12.18.

COM(2017) 778 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2010. március 16-i 2010/24/EU tanácsi irányelv által kialakított rendszer működéséről

{SWD(2017) 461 final}

1. BEVEZETÉS

a)    Mindenkitől elvárt, hogy megfizesse a rá eső adót. Ha az adót nem fizetik meg, az adóhatóság behajtási eljárást indít az adó beszedésére. Az adóhatóságok illetékessége ugyanakkor a nemzeti területükre korlátozódik. Nem indíthatnak behajtási eljárást más országokban, jóllehet az adóhátralékkal rendelkező személy adott esetben más országba költözött vagy más országban értékesítheti vagyonát. Az EU ezért olyan jogszabályt fogadott el, amely lehetővé teszi, hogy az uniós tagállamok kölcsönös segítséget nyújtsanak egymásnak az irányelv 2. cikkében meghatározott adóik behajtása és az ott szereplő uniós követelések tekintetében.

A következő példa mutatja be a behajtásra irányuló segítségnyújtás működését: adott személy nem fizeti meg adótartozását A tagállamban. B tagállamba költözik, de C tagállamban is van tulajdona. Ebben az esetben A tagállam adóhatóságai megkereshetik B és C tagállam adóhatóságait, hogy segítsenek az A tagállamnak járó adó behajtásában.

Ily módon a behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtás hozzájárul az adózás területén az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség garantálásához: segít annak biztosításában, hogy mindenki megfizesse az adóját, továbbá az adócsalásnak és a tagállamok és az EU költségvetési veszteségének megelőzésében.

b)    2010. március 16-án a Tanács elfogadta az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU irányelvet 1 . Az irányelv a behajtásra irányuló segítségnyújtás különböző formáiról rendelkezik:

–    az adókövetelések behajtása szempontjából előreláthatólag releváns információk cseréje (információcsere megkeresés alapján; információcsere előzetes megkeresés nélkül az adó-visszatérítésekről; jelenlét a közigazgatási hivatalokban és részvétel a közigazgatási vizsgálatokban más tagállamokban);

–    az adókövetelésekkel vagy azok behajtásával kapcsolatos dokumentumok kézbesítéséhez nyújtott segítség;

–    az adókövetelések behajtására irányuló megkeresések;

–    a biztosítási intézkedésre irányuló megkeresések a behajtás abban az esetben történő garantálására, amikor a követelést vagy a végrehajtást engedélyező okiratot a megkereső tagállamban vitatják, vagy a követelést még nem foglalták végrehajtást engedélyező okiratba a megkereső tagállamban.

   Az irányelv a behajtásra irányuló segítségnyújtást a tagállamok által vagy nevében, vagy területi vagy közigazgatási alegységeik által vagy nevében vagy az Unió nevében kivetett valamennyi adóhoz kapcsolódó követelések tekintetében szervezi meg.

c)    A tagállamoknak 2011. december 31-ig kellett átültetniük ezt az irányelvet, és az új rendelkezéseket 2012. január 1-jétől alkalmazniuk (az irányelv 28. cikke).

d)    Az irányelv 27. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság ötévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ezen irányelvben megállapított intézkedések működéséről. Ez a jelentés az első jelentés az új irányelv szerint 2 .

e)    Ezt a jelentést áttekintő jelentés kíséri, amely bemutatja a Bizottság által e jelentés előkészítése során az érdekelt felekkel folytatott konzultációt. A tagállamok adóhatóságaival folytatott konzultációra a behajtással foglakozó szakértői csoport tevékenységei keretében került sor – e csoport felelős a behajtásra irányuló segítségnyújtás uniós kerete végrehajtásának figyelemmel kíséréséért –, valamint a behajtásra irányuló segítségnyújtásért felelős adóhatóságoknak küldött kérdőíveken keresztül. A Bizottság nyilvános konzultációt is kezdeményezett a témában. Az e konzultációkról szóló jelentéseket a Bizottság honlapján tették közzé.

Az e jelentéshez csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentum részletesebben értékeli az irányelv alkalmazását.

2. A KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS 2011 3 ÉS 2015 KÖZÖTTI IGÉNYBEVÉTELÉNEK GLOBÁLIS ÁTTEKINTÉSE

a)    A behajtás iránti megkeresések valamennyi hagyományos típusának (információkérés, kézbesítés iránti megkeresés, biztosítási és/vagy behajtási intézkedések iránti megkeresések) igénybevétele a 2011 és 2016 közötti időszakban is emelkedett:

1. táblázat: A tagállamokhoz beérkezett megkeresések száma összesen, 2011–2016

A megkereső és a megkeresett hatóságok közötti éves kapcsolatfelvételek (új megkeresések és a meglévő megkeresések nyomon követése) teljes száma is növekszik minden uniós tagállamban.

2. táblázat: A behajtásra irányuló segítségnyújtást érintő éves kapcsolatfelvételek 2012 és 2016 között

b)    A tagállamok ugyanakkor még nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy az adott tagállam adóbehajtási tisztviselői másik tagállamba menjenek és ott jelen legyenek a közigazgatási vizsgálatokon, – vagy akár azzal, hogy részt vegyenek e vizsgálatokban a magánszemélyek kikérdezésével és a jegyzőkönyvek megtekintésével –, és hogy segítsék a megkeresett tagállam tisztviselőit az abban a tagállamban lefolytatott bírósági eljárásban 6 . E tekintetben az eredmények egybecsengenek az adóhatóságok közötti közigazgatási együttműködésre vonatkozó más uniós jogszabályok 7 megfelelő rendelkezései használatának mellőzését érintő tapasztalatokkal.

c)    A tagállamok nagy többsége azon a véleményen van, hogy az ezen irányelv szerinti együttműködés javította az adójellegű követeléseik beszedését és behajtását. A rendelkezésre álló statisztikai információ megerősíti, hogy az uniós jogszabályok alapján behajtott összegek újra emelkedtek a 2012-es kezdeti mérséklődést követően. A 2012-es csökkenés – legalábbis bizonyos mértékig – azzal magyarázható, hogy sok tagállam késedelmesen hajtotta végre a 2010/24/EU irányelvet és az illetékes hatóságoknál nagy munkateher keletkezett, mivel meg kellett ismerniük az új jogszabályt, az új eljárásokat, az új megkeresési formanyomtatványokat és az egységes okiratokat. A 2013-ban és 2014-ben behajtott összegek megegyeznek a 2009-ben és 2010-ben behajtott összegekkel. Az eredmények 2015-ben is növekedtek (és jobbak voltak, mint a korábbi legjobb eredmény, amely 2011-ből származik).

3. táblázat: A behajtott összegek áttekintése (2011–2016)

d)    A segítségnyújtás iránti megkeresések és a behajtott összegek emelkedése természetesen önmagában nem jelzi megfelelően a behajtásra irányuló segítségnyújtás uniós keretének működését.

A tagállamok adóhatóságaival folytatott konzultációkból az következik, hogy a behajtásra irányuló segítségnyújtás jól működik egyszerű esetekben (pl. határ menti ingázók), ahol a behajtásra irányuló segítségnyújtás megoldást kínál az adóhatóságok külföldi illetékességének hiányára. Ugyanakkor más helyzetekben, különösen, ahol a beszedés az adós csalárd szándéka miatt marad el, a behajtásra irányuló segítségnyújtás nehézkesebb, amint a maga a megkereső tagállam általi behajtás is az.

A tagállamok ezen álláspontját a statisztikák is megerősítik. Jóllehet ezek a statisztikák csak nagyvonalakban jelzik a behajtási arányt, 8 világossá teszik, hogy a ténylegesen behajtott összegek jóval alacsonyabbak, mint amelyek tekintetében behajtásira irányuló segítségnyújtás iránti megkeresés érkezett 9 .

3.    A 2010/24/EU IRÁNYELV HATÁSA A KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS MŰKÖDÉSÉRE: POZITÍV MEGÍTÉLÉS

a)    A nyilvános konzultáció válaszadói hangsúlyozták a behajtásra irányuló segítségnyújtás megfelelő működésének jelentőségét. Az egyértelmű és hatékony segítségnyújtási eljárások meglétét és alkalmazását hasznosnak ítélték az eljárásban részt vevő minden fél szempontjából.

b)    Ami a pénzügyi és adminisztratív terhet illeti, meg kell jegyezni, hogy az irányelv jellegéből adódóan – minthogy az irányelv biztosítja ugyan a jogalapot és a technikai eszközöket a tagállamok számára a követelések behajtásához való kölcsönös segítségnyújtáshoz, de nem állapítja meg a nemzeti behajtási szabályokat – nehéz a behajtásra irányuló segítségnyújtással összefüggő terhek számszerűsítése. Ezt a terhet a nemzeti behajtási eljárásokkal együtt járó költségek és munkateher is befolyásolja. Ezenfelül minden behajtási eset más, és a követelés egyedi körülményeitől függ. Az értékelés ezért csak az irányelv alkalmazásának korlátain belül gyűjtött (néhány) bizonyítékot a költségekről és a terhekről, amely bizonyítékok a behajtással foglalkozó tisztviselők egyéni tapasztalatait tükrözik. Ezt az információt a csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentum alaposan elemzi. Ugyanakkor az irányelvvel összefüggő szabályozási költségekkel kapcsolatos uniós szintű kimutatást lehetővé tevő extrapoláció nem megvalósítható.

E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy nem áll rendelkezésre megbízható mennyiségi adat az adminisztratív teher vonatkozásában. A bizottsági szolgálatok nem férnek hozzá az egyedi aktákhoz (az irányelv 23. cikke értelmében), a nemzeti hatóságok pedig vonakodnak az irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében előírtnál részletesebb mennyiségi statisztikai információt megadni.

c)    A 2010/24/EU tanácsi irányelv egyik fő célja, hogy „e segítségnyújtást hatékonyabbá és eredményesebbé kell tenni, továbbá meg kell könnyíteni a gyakorlati alkalmazását” 10 . A tagállamok majdnem egybehangzóan megerősítik, hogy ezt a célt sikerült elérni. Egy kivétellel valamennyi tagállam megerősítette, hogy a 2010/24/EU irányelv megkönnyítette számukra a behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtás biztosítását és fogadását, a korábbi jogi keret szerinti helyzethez képest. A nyilvános konzultáció válaszadói is valamennyien egyetértettek azzal, hogy a jelenlegi uniós keret megkönnyítette a tagállamok számára, hogy segítsék egymást az adók behajtásában.

d)    A tagállami és a nyilvános konzultáció legtöbb válaszadója szintén úgy vélte, hogy a behajtásra irányuló segítségnyújtásra vonatkozó uniós szabályok megléte javítja az adózási fegyelmet, jóllehet e hatás pontosan nem becsülhető.

e)    A megkeresést szolgáló elektronikus formanyomtatványok és az egységes okiratok (a megkeresett tagállamban végrehajtást engedélyező, egységes okirat (UIPE) és az egységes kézbesítési formanyomtatvány (UNF)) javították a behajtásra irányuló segítségnyújtás hatékonyságát és eredményességét.

A megkeresést szolgáló elektronikus formanyomtatványok, amelyek automatikus fordítást tesznek lehetővé, közös szabványt állapítottak meg az adóhatóságok közötti kommunikációra. Egyes adóhatóságok észrevételt tettek például a behajtás iránti megkeresést szolgáló formanyomtatvány hosszára, de ezek a nyomtatványok a tagállamokkal együtt kerültek kidolgozásra, és a tagállamok kérése volt, hogy azokba belekerüljön a számos lehetséges opció és helyzet.

Szinte valamennyi tagállam megerősítette, hogy a megkeresett tagállamban végrehajtást engedélyező, egységes okirat alkalmazása megkönnyíti a segítségnyújtás iránti megkeresések előkészítését. A többi tagállamból beérkező segítségnyújtási megkeresések feldolgozása is könnyebbé vált 11 . Az UIPE legfőbb előnyei közé tartozik, hogy nem kell fordítási költségekkel számolni, elkerülhetők az elismerési problémák, és hogy ezek az okiratok elektronikusan továbbíthatók. A legtöbb tagállam kedvezően ítéli meg az egységes kézbesítési formanyomtatvány alkalmazását is, amely azokat a dokumentumokat kíséri, amelyek tekintetében kézbesítési segítségnyújtást kérnek.

Jóllehet a megkeresések nagyobb száma nagyobb munkaterhet is jelent, általános megítélés szerint ezt a hatást enyhítette az egységes okiratok alkalmazása.

Az egységes okiratok (UIPE és UNF) hasznosságával kapcsolatos kedvező véleményeket a nyilvános konzultáció során is megfogalmaztak (az adófizetői vagy adósi szemléletet képviselő) válaszadók 12 . Úgy látták, hogy ezek a dokumentumok kellően részletes adatokat tartalmaznak a követelések és a felelős hivatalok kapcsán.

f)    Az alkalmazási kör kibővítése nagyobb munkaterhet rótt az érintett adóhatóságokra. Jóllehet ezen adók és illetékek teljes összege továbbra is viszonylag alacsony (az adók fő kategóriái, azaz a héa és a jövedelemadók összegéhez képest), jelentős számú megkeresés kötődhet hozzájuk. A tagállamok többsége mindazonáltal megerősítette, hogy az irányelv alkalmazási körének kibővítése hasznos volt, mert hozzájárul az adózási fegyelem garantálásához.

4. FŐBB AGGÁLYOK ÉS A JÖVŐBELI FEJLŐDÉS KILÁTÁSAI

4.1. Az adóigazgatási szervek közötti nagyobb szolidaritás elérését szolgáló elégséges erőforrások szükségessége

a)    Az értékelési kérdőívre adott válaszában 18 tagállam tette azt az észrevételt, hogy a többi tagállamtól hozzájuk beérkező behajtási megkeresések nagy terhet jelentenek a számukra, és 17 tagállam fejezte ki aggályait a nemzeti szintű erőforráshiánnyal kapcsolatban. Kifejtették, hogy nem rendelkeznek a valamennyi megkeresés időben történő elintézéshez szükséges humánerőforrással.

b)    10 tagállam arról a sejtéséről is beszámolt, hogy a határokon átnyúló, behajtásra irányuló segítségnyújtás nem prioritás egyes adóigazgatási szervek számára.

Feltételezhető, hogy a behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtás eredményeit legalább kis mértékben befolyásolja a megkeresett tagállamok elégtelen törekvése arra, hogy segítséget nyújtsanak a behajtásban (és mellékesen a belső adóbehajtási rendszerük gyengeségei, lásd a 4.2. pontot).

4. táblázat: A behajtott összegek éves átlagának százalékos aránya azon összegek éves átlagához viszonyítva, amelyek tekintetében behajtásra irányuló segítségnyújtás iránti megkeresés érkezik, a 2013 és 2016 közötti időszakban, a megkeresett tagállam tájékoztatása szerint

c)    A behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtás sikere nagymértékben függ az elégséges erőforrásoktól és az együttműködési hajlandóságtól. A tagállamoknak elegendő erőforrást kell szánniuk a belföldi behajtásra, továbbá a többi tagállamtól érkező, behajtásra irányuló segítségnyújtás iránti megkeresésekre is.

   Ez az egyes tagállamokban végrehajtandó beruházás diszkriminatív védintézkedések nélkül a belső piac megfelelő működésének előfeltétele. Segít a csalás és a költségvetési veszteségek megelőzésében is.

Végső soron, a behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtásba történő beruházás az adóigazgatási szervek jogkövetési stratégiája fontos részének tekinthető, mivel a tisztességtelen adófizetők büntetlenségérzetét célozza.

Természetesen a megkereső tagállam felelőssége is, hogy fokozza az adózási fegyelmet és maximalizálja a belföldi adók beszedési és behajtási lehetőségeit, de garantálni kell, hogy szükség esetén a kérelmező tagállam számíthasson a megkeresett tagállam szolidaritására.

4.2. A belföldi adóbeszedés és adóbehajtás megerősítése: a behajtásra irányuló sikeresebb segítségnyújtás előfeltétele

a)    A behajtás vagy biztosítási intézkedés iránti megkeresés teljesítésekor a megkeresett hatóság a megkeresett tagállamnak az azonos vagy hasonló követelésekre alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései értelmében ráruházott hatáskör és eljárások keretében jár el (a 2010/24/EU irányelv 13. cikkének (1) bekezdése és 17. cikke). Ez azt jelenti, hogy a behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtás sikerét nagyban befolyásolja az egyes nemzeti adóbehajtási rendszerek hatékonysága.

Amint a nyilvános konzultáció és az adóhatóságokkal folytatott konzultáció több válaszadója is megerősítette, a tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket, hogy behajtásra irányuló segítséget tudjanak nyújtani más tagállamoknak, és csökkenteniük kell azokat az indokolatlan belső megszorításokat és követelményeket, amelyek korlátozzák a behajtásra irányuló segítségnyújtás iránti megkeresések teljesítésére való kapacitásukat.

E tekintetben valóban úgy tűnik, hogy a nemzeti adóbehajtási intézkedések nem mindig elégségesek vagy hatékonyak. A kérdőívekre adott válaszokban több adóhatóság feltüntette, hogy a munkát bonyolítják az összetett nemzeti szabályok vagy a nagy terhet jelentő belső eljárások és követelmények, amelyek komolyan gátolják az adóhatóságok lehetőségeit arra, hogy biztosítási intézkedéseket vagy behajtási intézkedéseket hozzanak.

Az is kitűnik, hogy a tagállamokon belüli információcserét és az adóbehajtási szempontból releváns információt tartalmazó adatbázisokhoz való hozzáférést javítani kell és meg kell könnyíteni.

Ezenfelül, a nemzeti adóbehajtási eljárások igénybevételének szabályát gyakran oly módon alkalmazzák, hogy a tényleges behajtást megelőző lépések (a követelés kézbesítése; új fizetési határidő) megismétlődnek a megkeresett tagállamban, jóllehet a megkereső tagállamban már azokra sor került, ezáltal a behajtási eljárásban késedelem áll be, a csalárd adófizetők pedig több esélyt kapnak arra, hogy elrejtőzzenek és vagyonukat áthelyezzék, mielőtt a behajtás megindulna.

Az adóbehajtás körültekintő irányítása tehát azt jelenti, hogy a tagállamok megkönnyítik a segítségnyújtás iránti megkeresések végrehajtását a területükön, azáltal, hogy kiigazítják és megerősítik belső jogszabályaikat és javítják az adóbehajtási gyakorlatot. Ugyanakkor, a tagállamoknak figyelembe kell venniük az adófizetésre kötelezettek jogai tiszteletben tartásának szükségességét, amint azt a nyilvános konzultáció válaszadói kérték.

b)    A fenti következtetés összhangban áll a héára vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2016. április 7-i bizottsági közlemény következtetéseivel, amelyekben a Bizottság azt állapította meg, hogy az adóigazgatásoknak hatékonyabbnak kell lenniük 13 .

A tagállami adóbehajtó hatóságok vezetőivel stratégiai megbeszélésekre kerül sor a tagállami adóbehajtási kezdeményezések és reformok támogatása érdekében.

Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy az egyes tagállamoknak megvannak a maguk sajátosságai az adóhatóságaik szervezetét és az adóbehajtási eljárásokat illetően. Ezért a behajtási eljárásokban és a szervezetben meglévő szűk keresztmetszetek nem feltétlenül ugyanazok valamennyi tagállamban, így az egyik tagállam bevált gyakorlatai nem ültethetők át mindig egyszerűen a többi tagállamba.

A Bizottság prioritásként felhívja a legalacsonyabb (azaz a 2 % alatti vagy a körüli) behajtási segítségnyújtási rátával rendelkező tagállamokat: Ciprust, Romániát, Máltát, Bulgáriát, Lettországot, Szlovákiát, Horvátországot, Litvániát, Magyarországot, az Egyesült Királyságot, Észtországot, Görögország, Luxemburgot, Ausztriát, Spanyolországot és Olaszországot 14 , hogy elemezzék a főbb problémákat az országokban, a nemzeti adóbehajtásban jártas, (az adóigazgatásból, és lehetőleg máshonnan is érkező) tagállami szakértőik részvételével. A Bizottság támogatást nyújt a behajtási teljesítmény javítását szolgáló lehetséges intézkedések értékeléséhez.

4.3. A behajtásra irányuló segítségnyújtás uniós kerete működésének javítása

a)    Általánosan elismert, hogy az uniós keret a legkorszerűbb az adóbehajtásra irányuló segítségnyújtás terén. Olyan gyakorlati végrehajtási eszközöket tartalmaz, mint az egységes kézbesítési formanyomtatvány és a megkeresett tagállamban végrehajtást engedélyező, egységes okirat; tág az alkalmazási köre, és jól kidolgozott szabályokat fogalmaz meg a segítségnyújtás iránti megkeresések elintézésére. Ugyanakkor a tagállamok és a nyilvános konzultáció válaszadói több javaslatot tettek a jogi keret további javítására 15 . 

   Különös figyelmet fordítottak az alkalmazási körre, az információcserére és a megfelelő adatbázisokhoz való hozzáférésre, a biztosítási intézkedésekre és a behajtásra irányuló segítségnyújtást szabályozó feltételekre (a régi követelésekkel kapcsolatos feltételek, küszöbök alkalmazása).

b)    Ugyanakkor a tagállamoknak a jelenlegi jogszabály lehetséges egyszerűsítésével vagy egyéb módosításával kapcsolatos álláspontja – úgy tűnik – nagyon különböző és ellentétes.

A behajtási szakértői csoporton és a behajtási bizottságon belül több egyszerűsítési javaslatot is elemeztek és bizonyos mértékben megvitattak a tagállamokkal, pl.:

–    az alkalmazási kör bővítése lehetővé tenné a jelenlegi alkalmazási kör korlátaival kapcsolatos kétségek eloszlatását és az egységes szabályok és intézkedések még több követelésre történő alkalmazását (pl. társadalombiztosítási követelések, más állami követelések), de valószínűleg komoly problémákat vetne fel (a társadalombiztosítási követelések behajtásával kapcsolatos segítségnyújtás szabályait különböző jogi aktusok tartalmazzák, amelyeket más-más jogalapra épülve fogadtak el; az alkalmazási kört más követelésekre csak egyhangúlag lehet kiterjeszteni);

–    a jelenlegi irányelv egyes szabályai meglehetősen összetettnek tekinthetők (pl. az irányelv 18. cikkének (2) bekezdése, a követelések korára vonatkozó feltételről, az irányelv 19. cikkének (2) bekezdése, az elévülési idő felfüggesztéséről, megszakításáról vagy meghosszabbításáról). Ugyanakkor nehéz egyhangú álláspontot kialakítani e rendelkezések módosítására vonatkozóan;

–    a személygépkocsikkal kapcsolatos adatok tekintetében az információcsere megkönnyítésére irányuló javaslatot, amely lehetővé tenné az EUCARIS (a személygépkocsik és vezetői engedélyek európai információs rendszere) hálózat alkalmazását, amelyben a megkeresések automatikusan intézhetők, a tagállamok jelentős száma elutasította;

–    a behajtási bizottság a közelmúltban megállapodott bizonyos egyszerűsítésekről a 1189/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletben, különösen az átváltási árfolyamra való hivatkozást illetően (a rendelet 18. cikkének (2) bekezdése), hogy lehetővé tegye az átváltási árfolyam automatikus kiszámítását a jövőbeni megkeresések elektronikus formanyomtatványain, valamint egyezség született egy konkrét formanyomtatvány alkalmazását illetően, amelyben kifejthetők a biztosítási intézkedések okai és feltételei, hogy könnyebbé váljon a megkeresések megkeresett tagállamban való végrehajtása.

c)    A konkrét módosítási javaslatokkal kapcsolatosan a nyilvános konzultáció válaszadói is kifejtettek ütköző álláspontokat. Noha általános volt az egyetértés abban, hogy az EU-nak szigorú megközelítést kell alkalmaznia a nem együttműködő tagállamokkal vagy más országokkal szemben, és hogy meg kell erősíteni a biztosítási intézkedéseket és garantálni kell a segítségnyújtás iránti megkeresésekre adott időbeli választ, több válaszadó annak a szükségességét is kiemelte, hogy az adófizetésre kötelezett védelemhez való jogát tiszteletben kell tartani és korlátozni kell a megkeresett tagállam adminisztratív terheit. A fenti megfontolások fényében a nyilvános konzultáció válaszadói vegyes véleményeket fogalmaztak meg azon kérdést érintően, hogy a behajtásra irányuló segítséget a vitatott követelések esetében vagy a jelenlegi küszöb alatti követelések tekintetében is biztosítani kell-e.

b)    Az előző szakaszokra tekintettel prioritást kell rendelni a behajtásra irányuló segítségnyújtás iránti megkeresések végrehajtásának javításához nemzeti szinten, az ilyen segítségnyújtás jelenlegi jogi keretein belül. Úgy tűnik, nemzeti szinten többet lehet tenni a meglévő uniós jogszabályok kínálta lehetőségek teljes kihasználására.

c)    Az eltűnt adósok és vagyoni eszközök problémája nem csak az EU-n belül jelentkezik. Mivel egyértelmű, hogy az adócsalók könnyen kibújnak az adóbehajtási intézkedések alól az EU-ban, ha szabadon mozoghatnak és vagyoni eszközeiket áthelyezhetik harmadik országokba, a Bizottság a közelmúltban megkötötte az első nemzetközi megállapodást a héa területén folytatott igazgatási együttműködésről, Norvégia és az EU között. E megállapodás kiterjed a héakövetelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásra. A behajtásra irányuló ilyen segítségnyújtásra irányadó szabályok megfelelnek az uniós irányelv rendelkezéseinek – noha a megállapodás alkalmazási köre a héakövetelésekre korlátozódik –, és a Norvégiával fenntartott kapcsolatokban az uniós elektronikus formanyomtatványokat fogják használni. Az elektronikus behajtási formanyomtatványokat ugyanis úgy alakították ki, hogy azokat harmadik országokkal való kapcsolattartásban is lehet használni. Ez a közös keret megkönnyíti majd az illetékes hatóságok munkáját.

4.4. Jobb kommunikációra és útmutatásra van szükség

a)    A bizottsági szolgálatok már több intézkedést hoztak az adóbehajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó uniós jogszabályokkal kapcsolatos figyelemfelhívás terén, és hogy megmagyarázzák e jogszabályok összetett rendelkezéseit:

–    a nemzeti adóhatóságok kérdéseiket felvethetik a behajtási szakértői csoportban vagy nemzeti kapcsolattartó pontjaikon keresztül, illetve meghívást kapnak a Fiscalis 2020 16 műhelytalálkozóin vagy projektcsoportjaiban való részvételre;

–    a Bizottság honlapján a jogszabályokat egyedi weboldalon ismertetik a nyilvánossággal, gyakran feltett kérdésekkel és válaszokkal együtt 17 ;

–    az adóbeszedés és -behajtás (a behajtásra irányuló segítségnyújtást is ideértve) terén bekövetkezett nemzeti, uniós és nemzetközi fejleményekről tájékoztató hírlevelet a Bizottság honlapján is közzéteszik 18 .

b)    Az adóhatóságokkal folytatott konzultáció, valamint a nyilvános konzultáció során beérkező válaszok alapján ugyanakkor egyértelmű, hogy az adóhatóságok, az adófizetők és az adószakértők több útmutatást szeretnének az e területre vonatkozó uniós szabályok értelmezéséről és alkalmazásáról.

Az alkalmazási kör valamennyi adóra való kiterjesztéséhez, és ahhoz, hogy más (decentralizált) hivatalok is tisztában legyenek a behajtásra irányuló segítségnyújtáshoz kapcsolódó lehetőségeikkel (a megkeresések elküldése kapcsán), illetve behajtási vagy biztosítási intézkedések meghozatala esetén teljesítendő kötelezettségeikkel (beérkező megkeresések esetén), több információt és/vagy képzést kell biztosítani a nemzeti hatóságok számára.

Az ilyen további iránymutatás hasznos lehet az adóbehajtási segítségnyújtási ügyekkel foglalkozó más adószakértőknek is (pl. tagállami bíráknak, akiknek a konkrét biztosítási vagy behajtási intézkedést engedélyezniük kell, vagy akiknek az ilyen intézkedések megtámadását el kell bírálniuk), és több információt lehetne megosztani a lakossággal is 19 .

c)    A tagállamoknak fontos szerepük van e kommunikációban. A Bizottság továbbra is támogatja a tagállamokat ezen erőfeszítéseikben. Az első lépések egyike a behajtásra irányuló segítségnyújtásról szóló uniós jogszabályok értelmezésével kapcsolatos magyarázó megjegyzések közzététele lesz 20 .

5. KÖVETKEZTETÉSEK

a)    Az adóbehajtásra irányuló segítségnyújtás uniós jogszabályai és kerete megkönnyítették az uniós tagállamok közötti, adóbehajtásra irányuló segítségnyújtást.

b)    A behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtás hatékonyságának és eredményességének garantálása érdekében a tagállamoknak meg kell erősíteniük belső adóbehajtási rendszereiket és elegendő erőforrást kell rendelniük a behajtásra irányuló segítségnyújtás iránti megkeresések intézéshez.

   E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy gyűjthető-e – és hogyan – részletes és pontos számszerűsített információ az adminisztratív terhekről és költségekről, valamint a segítségnyújtás iránti beérkező megkeresések jelentette munkateher és a megkeresett tagállamban e célhoz rendelt adminisztratív erőforrások közötti összefüggésekről.

c)    A rendszer működése különböző (jogi és technikai) vonatkozásainak javítása továbbra is mérlegelhető a tagállamok és az érdekeltek, köztük az adófizetők körében.

d)    Az e jogszabály magyarázatát és népszerűsítését szolgáló kommunikáció fokozása javítaná az adózási fegyelmet és az adófizetők jogainak betartását.

e)    Az adóbehajtás nehézkes és továbbra is az marad a természetes vagy jogi személyek által elkövetett szervezett adócsalás esetén, amikor természetes személyek adócsalást követnek el vagy csalárd adóstruktúrákat hoznak létre, majd eltűnnek és vagyoni eszközeiket áthelyezik, illetve jogi személyek fizetésképtelenné nyilváníttatják magukat és szintén áthelyezik vagyonukat. Az információcsere nemzetközi fejlődésének következményeként egyre fontosabb kérdés lesz az EU és a harmadik országok közötti, behajtásra irányuló segítségnyújtás.

(1)

     HL L 84., 2010.3.31., 1. o.

(2)

     Az adóbehajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló korábbi jelentések az előző jogszabályon alapuló behajtási segítségnyújtással foglalkoztak: a kölcsönös adóbehajtásra irányuló segítségnyújtással kapcsolatos első intézkedéseket az 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelv határozta meg. Azt az irányelvet és a módosító jogi aktusokat a 2008. május 26-i 2008/55/EK tanácsi irányelv foglalta egységes szerkezetbe.

E korábbi jelentéseket 2009. szeptember 4-én (COM(2009)451 jelentés a behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtási rendelkezéseknek a 2005 és 2008 közötti időszakban történő alkalmazásáról) és 2012. február 15-én (COM(2012)58 jelentés a behajtásra irányuló kölcsönös segítségnyújtási rendelkezéseknek a 2009 és 2010 közötti időszakban történő alkalmazásáról) terjesztették elő.

(3)

     A 2010/24/EU irányelvet 2012. január 1-től kell alkalmazni. A Bizottság ugyanakkor hasznosnak ítélte a 2011-es helyzettel való összevetést is, amikor még a 2008/55/EK irányelvet volt hatályban.

(4)

     Nem áll rendelkezésre statisztika a biztosítási intézkedésekre irányuló, 2013 előtti megkeresések száma tekintetében.

(5)

     A 2013-as átmeneti visszaesésre nincs egyértelmű magyarázat. Ugyanakkor több tagállam késedelmesen hajtotta végre a 2010/24 irányelvet, és ez érinthette az új megkeresések kezdeményezését és a régiek nyomon követését.

(6)

     2015-ben és 2016-ban egyetlen olyan esetről számoltak be, amikor a tisztviselők egy másik tagállamba utaztak.

(7)

     904/2010/EU rendelet a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről; 389/2012/EU rendelet a jövedéki adók területén való közigazgatási együttműködésről; 2011/16/EU irányelv az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről.

(8)

     A jelenleg gyűjtött statisztikák nem teszik lehetővé pontos következtetések levonását a behajtási arány tekintetében (lásd: bizottsági szolgálati munkadokumentum, 4.2.3. pont).

(9)

     Lásd: bizottsági szolgálati munkadokumentum, 6.1.1.2. pont.

(10)

     A 2010/24/EU tanácsi irányelv (4) preambulumbekezdése.

(11)

     Ezt a következtetést megerősítette a belga számvevőszék 2014. októberi elemzése is (lásd: bizottsági szolgálati munkadokumentum, 6.2.2.1.f. pont).

(12)

     Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy nagyon alacsony volt azoknak a válaszadóknak a száma, akik személyes tapasztalattal rendelkeztek ezen egységes okiratokat érintően.

(13)

     A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának egy, a héára vonatkozó cselekvési tervről, COM(2016) 148 final, 3.2. pont.

(14)

     Lásd: bizottsági szolgálati munkadokumentum (6.1.1.2. pont és 5c. táblázat).

(15)

     E javaslatok áttekintése a bizottsági szolgálati munkadokumentumban olvasható (6.3.2. pont).

(16)

     A Fiscalis 2020 egy uniós együttműködési program, amely lehetővé teszi a nemzeti adóigazgatási szervek számára az információ és szakértelem kialakítását és cseréjét. Lásd: http://ec.europa.eu/taxation_customs/fiscalis-programme/fiscalis-2020-programme_en

(17)

      http://ec.europa.eu/taxation_customs/business/tax-cooperation-control/tax-recovery_en

(18)

      http://ec.europa.eu/taxation_customs/business/tax-cooperation-control/tax-recovery_en

(19)

     A nyílt és nyilvános konzultációból az derült ki, hogy a legtöbb válaszadó nem tudott a bizottsági szolgálatok által már kezdeményezett kommunikációs intézkedésekről.

(20)

     2017. február 22-én a behajtási szakértői csoport megállapodott abban, hogy ezeket a magyarázó megjegyzéseket a közeljövőben nyilvánosságra hozza.