EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.30.

COM(2017) 151 final

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a 2002/49/EK irányelv 11. cikkével összhangban a környezeti zajról szóló irányelv végrehajtásáról

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a 2002/49/EK irányelv 11. cikkével összhangban a környezeti zajról szóló irányelv végrehajtásáról

1.    Bevezetés

A környezeti zajjal foglalkozó irányelv (a továbbiakban: az irányelv) 1 11. cikke rögzíti, hogy az Európai Bizottságnak ötévente végrehajtási jelentést kell készítenie. Az irányelv értelmében a jelentésnek nemcsak a végrehajtással kell foglalkoznia, hanem áttekintést kell nyújtania az akusztikai környezetről, valamint a környezeti zaj csökkentésével kapcsolatos célokról és intézkedésekről is (jogi szabályozás a zajforrásnál), és fel kell mérnie, hogy szükség van-e további közösségi intézkedésekre. A mostani második végrehajtási jelentés az első jelentés 2 közzététele óta történteket veszi számba, emellett ismerteti a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás programja (REFIT) keretében az irányelvről 2016-ban készült értékelésen alapuló cselekvési tervet. Következésképpen ezt a jelentést a kapcsolódó háttértanulmánnyal és bizottsági szolgálati munkadokumentummal 3 együttesen kell értelmezni.

Európában változatlanul jelentős környezet-egészségügyi problémát okoz a zajártalom. A tudományos eredmények azt mutatják, hogy a tartós, nagymértékű zajterhelés különösen az emberi endokrin rendszer és az agy által szabályozott területeken vonhat maga után súlyos egészségügyi következményeket, így okozhat például szív- és érrendszeri betegségeket, alvászavart és ingerlékenységet (az általános jó közérzetet befolyásoló kellemetlen érzést). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint Európában a környezeti eredetű betegségokok közül csak a légszennyezés miatt kialakuló betegségek jelentenek nagyobb terhet a zajártalom okozta megbetegedéseknél.

Az egészséget és a jó közérzetet fenyegető, környezeti eredetű hatások és veszélyek a polgárokat is élénken foglalkoztatják 4 , az Európai Uniónak ezért szerepet kell vállalnia abban, hogy megóvja polgárait ezektől a hatásoktól és veszélyektől, egyúttal pedig fenntarthatóbbá tegye az uniós városokat. A 7. környezetvédelmi cselekvési programban 5 meghatározott célok egyike a környezeti zajok által hátrányosan érintett személyek számának csökkentése, amelynek végrehajtásáról az irányelv 11. cikkének (2) bekezdése szerint be kell számolni. E cél eléréséhez innovatív megoldásokra van szükség, amelyek az Európai Bizottság 1. prioritásának (Új lendület a foglalkoztatásnak, a növekedésnek és a beruházásoknak) megvalósításához is hozzájárulnak.

Európai szinten a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről szóló 2002/49/EK irányelv a legfontosabb jogi eszköz, amely arról rendelkezik, hogy a polgárokat védelemben kell részesíteni a közúti, vasúti és repülőtéri forgalom, valamint a nagy ipari létesítmények által okozott, túlzott mértékű zajártalommal szemben. Az irányelv kettős célt szolgál: egyrészről olyan közös megközelítést határoz meg, amelynek révén elkerülhetők, megelőzhetők vagy csökkenthetők a környezeti zaj okozta káros hatások, másrészről megalapozza a jelentősebb zajforrások által kibocsátott zaj csökkentésére irányuló közösségi intézkedések kifejlesztését.

2.    Az akusztikai környezet Európai Unión belüli minősége és közegészségügyre gyakorolt hatása

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) értékelte az Unió lakosságát érintő zajterhelést az uniós tagállamokban. Az értékelés 467 agglomerációt (ahol a közutakat, a vasútvonalakat, a repülőtereket és az ipari létesítményeket vette figyelembe), 86 fontosabb repülőteret, valamint az agglomerációkon kívül 186 600 kilométernyi fontosabb közútvonalat és 44 320 kilométernyi fontosabb vasútvonalat vizsgált. Mivel a tagállami adatközlésben még mindig akadnak hiányosságok, ezért az EEA különleges hiánypótló módszerrel 6 egészítette ki az adatokat. Az eredmények az 1. ábrán láthatók, agglomeráción belüli és kívüli bontásban 7 .

1. ábra: Az 55 dB feletti Lden értékű környezeti zajnak kitett lakosok száma az agglomerációkon belül és kívül, az Európai Unió 28 tagállamában, 2012.

Az irányelvben meghatározott jelentési szinteket meghaladó emberi zajterhelés túlnyomórészt még mindig a közúti forgalom zajából ered az agglomerációkon belül és kívül egyaránt. Összesen – vagyis az agglomerációkon belül és kívül – mintegy 100 millió lakost (az agglomerációkon belül közel 70 milliót, az agglomerációkon kívül pedig 30 milliót) érint 55 dB feletti Lden értékű zajterhelés a közúti forgalom miatt. A második legjelentősebb zajforrás a vasút: összességében véve több mint 18 millió lakos (az agglomerációkon belül megközelítőleg 10 millió, az agglomerációkon kívül pedig további 8 millió) kénytelen elviselni 55 dB feletti Lden értékű zajterhelést. A következő zajforrást a légi járművek jelentik: közel 4 millió embert (az agglomerációkon belül mintegy 3 milliót, az agglomerációkon kívül pedig 1 milliót) tesznek ki 55 dB feletti Lden értékű zajterhelésnek. A városi területeken belüli ipari zaj miatt megközelítőleg 1 millió lakos él 55 dB feletti Lden értékű zajterhelés mellett.

Ezek a zajterhelési adatok arra engednek következtetni 8 , hogy a környezeti zaj 14,1 millió felnőttet jelentősen zavar a nyugalmában, 5,9 millió felnőttnél súlyos alvászavarokat okoz, 69 000 főnél kórházi kezelést tesz szükségessé, és 15 900 korai halálesetet okoz minden évben.

A fent ismertetett adatok kizárólag az irányelv hatálya alá tartozó agglomerációkra, közutakra, vasútvonalakra és repülőterekre vonatkoznak. A teljes zajterhelés és annak egészségre gyakorolt hatásai tehát még súlyosabbak.

3.    Az irányelv végrehajtása

Mindegyik tagállamban halad az irányelv végrehajtása, de jelentősen eltérő ütemben attól függően, hogy az adott tagállam milyen célszintet választott, mennyi forrást szentel a végrehajtásra, és a végrehajtást központi vagy inkább helyi, decentralizált hatóságokra bízta-e. Összefoglalva:

Mind a 28 tagállam megfelelően átültette az irányelvet a nemzeti jogába. Ehhez új végrehajtási rendelkezéseket hoztak, vagy hatályos jogszabályaikat igazították az irányelvhez.

Nem derült fény komoly problémára az irányelv hatálya alá tartozó fontosabb közutak, fontosabb vasutak, fontosabb repülőterek és agglomerációk kijelölésével kapcsolatosan sem. A zajtérképek elkészítését illetően viszont gyakorlati jellegű gondok mutatkoznak egyes tagállamokban az állami szervek és a helyi hatóságok között.

Az irányelv nem tartalmaz uniós szinten meghatározott határértékeket az egyes zajforrásokra vonatkozóan, hanem lehetővé teszi, hogy a tagállamok saját belátásuk szerint, szabadon döntsenek a nemzeti határértékekről. 21 tagállam állapított meg ilyen határértékeket, további négy tagállam pedig nem kötelező célértékeket adott meg. Ez idáig azonban kevés adat támasztja alá ezek tényleges érvényesítését.

A stratégiai zajtérképeket a tagállamok az irányelvben előírt mutatók alapján készítették el. Emellett azonban különleges esetekhez más, nemzeti zajmutatókat is felhasználtak az irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében megengedett módon.

Az egyes jelentéstételi időszakokból és országoktól származó adatok nem vethetők össze, mivel előfordulhat, hogy a tagállamok még kiigazított nemzeti módszereket alkalmaznak a zaj felméréséhez. E téren jelentős javulást hoznak majd a közelmúltban kidolgozott közös módszerek 9 , amelyeknek köszönhetően összehasonlítható adatok állnak majd rendelkezésre, miután használatuk 2018-tól kötelezővé válik.

Az előírt zajtérképek több mint 20 %-át, illetve a jelenlegi ötéves jelentéstételi ciklusra szóló cselekvési tervek mintegy 50 %-át még nem közölték. Következésképpen jelentős késedelem tapasztalható az irányelv végrehajtásában, mivel a tagállamoknak ezeket 2012-ben, illetve 2013-ban kellett volna benyújtaniuk. Az adatok teljességéről az alábbi 1. táblázat nyújt áttekintést.

1. táblázat: Az aktuális zajtérképkészítési és cselekvéstervezési időszak jelentéseinek teljessége

Forrás: Szolgáltatási szerződésről készült jelentés, elérhető a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/environment/noise/evaluation_en.htm

Mivel a tagállamok az előírt zajtérképek közel 80 %-át elkészítették, és különböző honlapokon és tájékoztató portálokon keresztül elérhetővé tették, az irányelv végrehajtásának közvetlen hozadéka változatlanul az, hogy jóval világosabbá vált az Európai Unión belüli zajprobléma súlyossága. Az erre vonatkozó adatok tehát rendelkezésre állnak, az európai polgárok azonban mégsem ismerik minden esetben a zajhelyzetet és annak az egészségükre gyakorolt hatását.

A tagállamok eltérő módon dolgozzák ki cselekvési terveiket. Ezeket az eltéréseket tükrözik a megjelölt zajcsökkentő intézkedések különböző fajtái, a kiadási, illetve nem kiadási jellegű intézkedések közötti egyensúly, valamint az, hogy a tervek inkább stratégiai irányultságúak, vagy operatív célokat is tartalmaznak-e. Emellett a cselekvési tervek kidolgozása terén tapasztalható késedelem arra utal, hogy számos tagállam még nem tett lépéseket a zajártalom kezelése érdekében. Ennek okai sokrétűek lehetnek: az agglomerációkban például előfordulhat, hogy a cselekvési tervek kidolgozásáért felelős hatóságok nem rendelkeznek stratégiai vagy költségvetési döntéshozatali hatáskörrel annak megállapításához, hogy a cselekvési tervben foglalt intézkedések észszerűek, kivitelezhetőek és finanszírozhatóak-e.

A tagállamok által a cselekvési tervek tervezeteiről indított konzultációs eljárások minőség és mennyiség szempontjából is különböznek egymástól. Azok a nem kormányzati szervezetek, amelyek már részt vettek ilyen konzultációkban, arról számoltak be, hogy a cselekvési tervek ugyan gyakran tartalmazzák a konzultációk során beérkezett válaszok összefoglalását, számos esetben viszont nem egyértelmű, milyen módon vették figyelembe ezeket a tervek kidolgozásakor.

A végrehajtásban tapasztalható jelentős késedelmek egyik legfőbb oka, hogy ez a kérdés nemzeti, illetve helyi szinten nem kap kellő hangsúlyt a korlátozott emberi erőforrások és pénzügyi források elosztásakor. Konkrétabban a zajtérképkészítésre nézve az okozott gondot, hogy nem álltak rendelkezésre centralizált és következetes bemeneti adatok, nem hangolták össze kellőképpen az irányelv végrehajtásáért felelős különböző illetékes hatóságok feladatköreit, az elkészült zajtérképek pedig nem voltak összehasonlíthatóak a joghatósági területek között. A cselekvési tervek esetében a késedelem oka, hogy a zajtérképkészítés elhúzódása (a cselekvési terveknek ugyanis a zajtérképeken kell alapulniuk) és a zajtérképek elkészítésének határidejétől a cselekvési tervek kidolgozására rendelkezésre álló idő rövidsége (mindössze 12 hónap) dominóhatást indított el. A rendelkezésre álló adatok összességében véve azt mutatják, hogy főként a végrehajtásban fokozottan decentralizált megközelítést követő tagállamoknak okozott nehézséget, hogy az irányelv rendelkezéseit időben végrehajtassák hatóságaikkal.

Ugyan számos tagállam tett előrelépéseket az (agglomerációkon belüli és vidéki) háborítatlan területek fogalommeghatározásának kidolgozása és a kijelölésükre szolgáló kiválasztási szempontok meghatározása felé, de ez idáig mindössze 13 tagállam jelölt ki ilyen háborítatlan területeket. Ennek egyik lehetséges oka, hogy bizonytalanságok merülnek fel azzal kapcsolatosan, hogy a későbbiekben visszafordítható lesz-e ez a folyamat, és a kijelölt háborítatlan területekre jogi korlátozások vonatkozhatnak-e. Ugyanakkor azokban a tagállamokban, ahol kijelöltek háborítatlan területeket, jelentősen megnőtt e területek száma az első és a második jelentéstételi időszak közötti időszakban (2007 és 2012 között). A háborítatlan területek kijelölésének megkönnyítése érdekében a tagállamok arra kérték a Bizottságot, hogy dolgozzon ki részletesebb gyakorlati iránymutatásokat.

A végrehajtásban rejlő egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az irányelv hatálya kiszélesedett (lásd a 2. táblázatot), és jelentősen megnőtt azon egységek száma, amelyekre vonatkozóan zajtérképet és cselekvési tervet kellett készíteni (például az érintett agglomerációk száma 176-ról 467-re emelkedett). Az irányelv hatályának megváltozása megnehezíti az adatok teljességének összevetését is az egyes jelentéstételi időszakok között.

2. táblázat: A környezeti zajjal foglalkozó irányelv hatálya alá tartozó egységek száma az 1. és 2. jelentéstételi időszakban.

4.    Az irányelv értékelése

Az Európai Bizottság 2013-ban javaslatot tett arra, hogy a célravezető és hatásos szabályozás (REFIT) program keretében, a minőségi jogalkotási program részeként 15 értékeljék 16 az irányelvet. A minőségi jogalkotásra vonatkozó általános iránymutatások szerint 17 az értékelés keretében azt kell megvizsgálni, hogy az irányelv addig alkalmas volt-e, és a továbbiakban is alkalmas-e a tárgyát képező probléma orvoslására úgy, hogy közben uniós hozzáadott értéket nyújt ahhoz képest, mint ha a tagállamok önállóan intézkednének. Emellett az értékelés arra is kitér, hogy az irányelvnek sikerült-e hatékonyan és eredményesen elérnie ezt a célt, és rendelkezései összhangban vannak-e az uniós joggal. Az értékelés emellett az irányelv kkv-kra gyakorolt hatásaival foglalkozik, valamint az egyszerűsítésre és az adminisztratív terhek csökkentésére kínálkozó lehetőségeket is mérlegeli.

Az értékelés a környezeti zajjal foglalkozó irányelv elfogadásától (2002) napjainkig terjedő időszakot fedi le. Kizárólag a környezeti zajjal foglalkozó irányelv képezi a tárgyát, de figyelembe veszi azt is, hogy milyen kapcsolat van az irányelv és a zajkibocsátás forrásnál történő visszaszorítására irányuló (például a gépjárművek zajkibocsátását szabályozó) uniós jogszabályok között, e jogszabályokra azonban nem tér ki részletesen.

Az értékelési módszerek között volt a másodelemzés is, amelynek keretében a tagállamok által közölt adatokat és más, tárgyhoz tartozó uniós és tagállami dokumentumokat, valamint a legfrissebb tudományos szakirodalmat tekintették át. Megvizsgálták az irányelv végrehajtásának adminisztratív költségeit is, emellett költség-haszon elemzés is készült. Szintén az értékelés részeként internetes felmérések, mélyinterjúk, műhelytalálkozó és internetes nyilvános konzultáció útján részletekbe menő és átfogó egyeztetést folytattak az összes tagállam hatóságaival és érdekeltjeivel.

Maga az irányelv és annak két célkitűzése továbbra is rendkívül fontos az uniós politikai döntéshozatallal összefüggésben megállapított szükségletek szempontjából 18 . Európában változatlanul jelentős környezet-egészségügyi problémát okoz a zajártalom. Az érdekeltek visszajelzései alapján e probléma leküzdése terén folyamatos igény mutatkozik a zaj kezelése iránti közös megközelítésre. Ezenfelül uniós szinten egységesen meghatározott adatokat kell gyűjteni ahhoz, hogy megbízható tények álljanak rendelkezésre a zaj forrásnál való csökkentésére irányuló uniós jogszabályok továbbfejlesztéséhez, amire azért van szükség, mivel a helyi zajcsökkentő intézkedések nem érhetik el céljukat a jelentős zajforrásokból származó zaj fokozott ellenőrzése nélkül.

A következetességet illetően megállapítható, hogy az irányelv a szövegén belül nagyrészt következetes, jóllehet az érdekeltek bizonyos rendelkezéseket félreérthetőnek találtak. Emellett az irányelv a tárgyhoz tartozó más (környezetvédelmi és a zaj forrásnál való csökkentésére irányuló) uniós jogszabályokkal is összhangban van, és kiegészíti azokat. Ugyan kezdetben gyakorlati problémák jelentkeztek az irányelv nemzeti jogba való átültetésében, mindazonáltal a zajcsökkentésre irányuló tagállami jogszabályok szinte teljesen összhangban vannak az irányelvvel.

Sikerült némi előrelépést tenni az irányelv első célkitűzésének elérése felé, ennek hatásai azonban a közös módszerek jogszabályi elfogadásában és a tagállami végrehajtásban tapasztalható jelentős késedelem miatt még nem érződnek. A második célkitűzés felé tett előrelépést illetően az irányelv kiemelten figyelmeztet uniós szinten a zaj egészségkárosító hatásaira. Az irányelv értelmében a lakosság zajterheléséről gyűjtött adatokat azonban az EU ez idáig nem használta fel olyan jogszabályok kidolgozásához, amelyek a zaj forrásnál való csökkentéséről szólnak. Az irányelv zajártalomra gyakorolt teljes hatásával kapcsolatosan megjegyzendő, hogy a zaj kezelésére irányuló intézkedések többségének előnyei csak hosszú távon mutatkoznak meg, mivel a zajcsökkentő intézkedések végrehajtása sok időt (például akár több mint 20 évet) vesz igénybe, ezért az irányelv zajártalomra gyakorolt hatását jelenleg nem lehet teljes egészében felmérni.

Az ötéves zajtérképezési és cselekvéstervezési ciklusok megfelelőnek tűnnek, de a zajtérképek véglegesítése és a kapcsolódó cselekvési tervek elfogadása közötti egyéves időszak túl rövidnek bizonyult. A jelentéstételi mechanizmus hatékonyan működik abból a szempontból, hogy lehetővé teszi a tagállamok által közlendő adatok gyors benyújtását, de kialakítása továbbfejleszthető.

Zajkezelő intézkedéseket tartalmazó cselekvési tervek elfogadása esetén az irányelv kedvező, 1:29-es költség-haszon arányt eredményezett a költség-haszon elemzés legvalószínűbb forgatókönyve szerint. A végrehajtás adminisztratív költségei alacsonyak: zajtérképek esetében 0,15 euró, cselekvési tervek esetében pedig 0,03 euró a jelentéstételi időszakonként (vagyis ötévente) a teljes lakosságra vetítve egy főre jutó költség (medián értékek). Ha a tagállamok teljes körűen végrehajtják az irányelvet, az ezzel járó adminisztratív költségek az Unió 508 millió fős össznépességét figyelembe véve nagyon alacsonyak, ötévente mintegy 91 millió eurót, vagyis éves szinten 18 millió eurót tesznek ki. A végrehajtás adminisztratív költségeinek további csökkentésére szűk mozgástér áll rendelkezésre. Az irányelv emellett semmilyen hatást nem gyakorol a kkv-kra.

Az irányelvben megvan a lehetőség arra, hogy uniós hozzáadott értéket hozzon létre azzal, hogy az Unión belül egyenlő versenyfeltételeket teremtsen a közlekedési infrastruktúrák üzemeltetői számára, és előmozdítsa a zajártalom kialakulásának alaposabb megértését és megalapozottabb uniós politikai döntések meghozatalát a zajterhelésre vonatkozó, uniós szintű, összehasonlítható adatok szolgáltatása révén. E jelentős lehetőség ellenére az irányelv a végrehajtásában felmerült késedelmek miatt ez idáig nem hozta a benne rejlő uniós hozzáadott értéket.

Az egyszerűsítésre kínálkozó lehetőségeket illetően az értékelés megállapította, hogy az irányelvben rögzített követelmények kellően egyszerűek, és a nehézségek többnyire abból erednek, ahogy a tagállamok szubszidiaritás alapján (például a végrehajtás feladatát különböző szintű kormányzati szintű szervekre bízva, és ezáltal az országon belül bonyolult hatásköri viszonyokat okozva) végrehajtották az irányelvet. Következésképpen az irányelv jogszabályszövege helyett a tagállami végrehajtásban van lehetőség egyszerűsítésre. Egyes tagállamok a közelmúltban felülvizsgálták az irányelvet átültető jogszabályaikat, ami arra utal, hogy ők is felismerték ezt a problémát.

5.    A zajforrásokra vonatkozó jogi szabályozás

A 2011-ben készült első végrehajtási jelentés 19 óta az Európai Unió négy rendeletet fogadott el, ezek a következők: a gépjárművek zajszintjéről szóló 540/2014/EU rendelet 20 , a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló 168/2013/EU rendelet 21 , a „járművek – zaj” alrendszerre vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásról szóló 1304/2014/EU bizottsági rendelet 22  és az Unió repülőterein a zajvédelemmel összefüggő üzemeltetési korlátozások bevezetésére vonatkozó szabályok és eljárások kiegyensúlyozott megközelítés jegyében történő megállapításáról szóló 598/2014/EU rendelet 23 . A vasúti zajkibocsátást illetően a Bizottság „Rail freight noise reduction” (A vasúti árufuvarozás zajának csökkentése) címmel szolgálati munkadokumentumot 24 tett közzé, amelyben előírja, hogy a tagállamok minél nagyobb mértékben használják ki a rendelkezésre álló eszközöket és pénzügyi forrásokat. A Bizottság emellett megvizsgálta a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2000/14/EK irányelv 25 és a gépekről szóló 2006/42/EK irányelv 26 összevonásának lehetőségét, de végül megállapította, hogy ezeknek a jogszabályoknak különálló jogi aktusnak kell maradniuk.

6.    Ajánlások és további intézkedések

Az irányelv értékelése és végrehajtásának vizsgálata több olyan területre is rámutatott, ahol az uniós polgárok egészségét befolyásoló zaj csökkentése, az irányelv célkitűzéseinek hatékonyabb elérése, és ezáltal a WHO által ajánlott értékek megközelítése érdekében fellépésre van szükség.

(1) Az irányelv végrehajtásában tapasztalható késedelmet a környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálata 27 is kiemelte. A felülvizsgálat arra is rávilágított, hogy a tagállamok feladata a végrehajtás hiányosságainak orvoslása. Ennek támogatása érdekében a Bizottság nemcsak célzott jogérvényesítési intézkedések útján igyekszik javítani a végrehajtást, de tudományos tényeken alapuló iránymutatásokat is nyújt a tagállamoknak, különösen a káros hatások dózis-reakció viszony segítségével történő értékeléséről. A Bizottság emellett a környezetvédelmi nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségek célravezetőségi vizsgálatával összefüggésben a tagállamokkal együttműködve továbbfejleszti a jelentéstételi mechanizmust.

(2) Mivel az irányelv végrehajtásával kapcsolatos nehézségek többnyire abból erednek, ahogy a tagállamok szubszidiaritás alapján végrehajtották az irányelvet, a Bizottság arra kéri a tagállamokat, hogy értékeljék újra végrehajtási intézkedéseiket, ezen belül a háborítatlan területek kijelölését is.

(3) Továbbra is a zaj forrásnál való csökkentésére irányuló uniós jogszabályok jelentik a leginkább költséghatékony megoldást a zajkibocsátás visszaszorítására 28 . Mivel az irányelv hatékonyabb végrehajtásának eredményeként létrejön az Unión belüli zajterhelés teljes adatbázisa, megalapozottabb szakpolitikai alternatívákat lehet majd kidolgozni a közlekedés terén végrehajtandó zajcsökkentő intézkedésekre. A Bizottság elkötelezett a mellett, hogy ezt teljes körűen kihasználják a fent említett jogi eszközök későbbi felülvizsgálatakor.

(4) Az értékelés magában az irányelvben csak néhány problémát állapított meg, ilyen volt például az irányelv korlátozott hatálya (a környezeti zaj egészségre káros hatásainak csökkentése helyett a zaj ártalmas hatásainak elkerülését, megelőzését és csökkentését célzó közös megközelítés), néhány kisebb pontosítás egyes fogalommeghatározásokban, valamint az irányelv hozzáigazítása az elfogadása óta a jogi szabályozásban bekövetkezett változásokhoz (például Lisszaboni Szerződés). Ezenkívül az új tudományos eredmények arra engednek következtetni, hogy az eddig az irányelvben foglaltaknál alacsonyabb zajszintek is kiválthatnak egészségre káros hatásokat, amit az irányelv 11. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak mérlegelnie kell. A Bizottság ezért párbeszédet kezdeményez az érdekeltekkel, hogy megvizsgálja, hogyan oldhatók meg ezek a kérdések anélkül, hogy szükségtelenül csökkentené a tagállamok mozgásterét a saját célszintjeik meghatározásában és megközelítésük megválasztásában.

(5) A túlzott zajterheléssel a várostervezési politikában is lehet foglalkozni, ahogy azt a 7. környezetvédelmi cselekvési program is javasolja. E terület ugyan a tagállamok hatáskörébe tartozik, a Bizottság élénkíti és ösztönzi a városi területeken belüli túlzott zajterhelés mérséklésére irányuló tevékenységeket, például úgy, hogy megkönnyíti a bevált módszerek cseréjét, és támogatja a kutatást és az innovációt e téren.

(6) Az értékelés szerint a zajkibocsátás közvetlen kezelésére irányuló intézkedések kezdeti költségei magasak, a beruházás pedig sok idő alatt térül meg. Ezek az intézkedések viszont kimagaslóan hatékonyak, ha a társadalmi haszonhoz mérjük a költségeiket. A Bizottság ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az irányelv értelmében kidolgozott cselekvési terveik keretében hajtsanak végre zajcsökkentő intézkedéseket, lehetőség szerint magánberuházások bevonásával is.

(7) A tagállamok bizonyos esetekben például a Kohéziós Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból származó, célzott uniós társfinanszírozást is igénybe vehetnének a zajcsökkentő intézkedések végrehajtásának támogatásához, amennyiben ezek az intézkedések a városi környezet fejlesztésére irányuló átfogó erőfeszítések vagy környezetbarát (ezen belül alacsony zajszintű) közlekedési rendszerek kialakításának és fejlesztésének részét képezik. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből is lehet támogatáshoz jutni.

(8) A közlekedés okozta túlzott zajterhelés emberi egészségre gyakorolt hosszú távú hatásai nem ismertek megfelelően, emiatt pedig a zajcsökkentő intézkedések nem részesülnek kellő figyelemben és adott esetben költségvetési forrásokban sem. A tagállamoknak ezért tudatosítaniuk kell a polgárokban, valamint a helyi és regionális politikai döntéshozókban is e negatív hatásokat.

(1)

HL L 189., 2002.7.18.

(2)

COM(2011) 321 végleges.

(3)

Mindegyik jelentés elérhető a következő weboldalon: http://ec.europa.eu/environment/noise/evaluation_en.htm

(4)

Eurostat „Urban Europe: Statistics on Cities, Towns and Suburbs” (Városi Európa: statisztikák nagyvárosokról, városokról és elővárosokról), 2016., 135. o.; elérhető a következő internetcímen: http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/File:Proportion_of_people_who_are_satisfied_with_the_level_of_noise_in_their_city,_2015_(%C2%B9)_(%25)_Cities16.png  

(5)

A célkitűzés értelmében jelentősen mérsékelni kell a zajártalmat, és törekedni kell arra, hogy az Európai Unió területén 2020-ra nagymértékben csökkenjen a zajártalom, és megközelítse a WHO által ajánlott szintet.

(6)

 A hiánypótlás a „Noise in Europe 2014” (Zaj Európában 2014-ben) című jelentésben közzétett módszerrel történt. A jelentés a következő weboldalon érhető el: http://www.eea.europa.eu/publications/noise-in-europe-2014

(7)

Az irányelv szerint külön zajtérképet kell készíteni az agglomerációkon belül és kívül.

(8)

Számítása a „Noise in Europe 2014” című jelentésben foglaltakkal azonos módszerrel és expozíció-hatás összefüggésekkel történt. A jelentés a következő weboldalon érhető el: http://www.eea.europa.eu/publications/noise-in-europe-2014

(9)

A Bizottság (EU) 2015/996 irányelve (2015. május 19.) a 2002/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti közös zajértékelési módszerek meghatározásáról (HL L 168., 2015.7.1., 1. o.).

(10)

2015 júniusáig.

(11)

28 országból 22.

(12)

26 országból 19 – 2 ország nem rendelkezett fontosabb vasútvonallal 2010-ben.

(13)

2015 novemberéig.

(14)

A forgalmi esemény az irányelv 3. cikkének p) pontjában foglalt fogalommeghatározás értelmében fel- vagy leszállás.

(15)

http://ec.europa.eu/priorities/democratic-change/better-regulation_en

(16)

COM(2013) 685 final.

(17)

http://ec.europa.eu/info/strategy/better-regulation-why-and-how_en

(18)

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt szövegében (HL C 326., 2012.10.26.), az Európai Bizottság „Future Noise Policy” (A jövő zajpolitikája) című zöld könyvében (COM(96)540 final) és a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programban (HL L 354., 2013.12.28.) leírtak szerint.

(19)

COM(2011) 321 végleges.

(20)

HL L 158., 2014.5.27., 131. o.

(21)

HL L 60., 2013.3.2., 52. o.

(22)

HL L 356., 2014.12.12., 421. o.

(23)

HL L 173., 2014.6.12., 65. o.

(24)

SWD(2015) 300 final.

(25)

HL L 162., 2000.7.3., 1. o.

(26)

HL L 157., 2006.6.9., 24. o.

(27)

COM(2017) 63 final.

(28)

 Traffic Noise Reduction in Europe (A forgalmi zaj csökkentése Európában), 2007., elérhető a következő weboldalon: http://www.cedelft.eu/publicatie/traffic_noise_reduction_in_europe/821