EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.23.

COM(2017) 139 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Cselekvési terv a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról: Jobb termékek, bővebb választék

Cselekvési terv a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról: Jobb termékek, bővebb választék

TARTALOMJEGYZÉK

1.Bevezetés

2.Fogyasztói bizalom és tudatosság

2.1.Területi korlátozások

2.2.A határon átnyúló ügyletek átláthatósága és díjai

2.2.1.Ügyleti díjak

2.2.2.Átváltási árfolyamok

2.3.Az átláthatóság fokozása és a pénzügyi szolgáltatók vagy termékek közötti váltás megkönnyítése

2.4.A gépjármű-biztosítás javítása

2.5.Az autókölcsönzéshez kapcsolódó biztosítási díjak átláthatósága

2.6.A fogyasztói hitelek mélyebb és biztonságosabb egységes piaca

3.A vállalkozásokat érintő jogi és szabályozási akadályok

3.1.Nemzeti szabályozási akadályok

3.2.A határokon átnyúló hitelezés elősegítése

4.Egy innovatív digitális világ felé

4.1.A lakossági pénzügyi szolgáltatások technológiaalapú egységes piaca

4.2.Digitális ügyfélkapcsolatok

4.2.1.Távoli azonosítás

4.2.2.Digitális távértékesítés

5.Következtetés

1.Bevezetés

Az évente 15 billió eurós értéket előállító uniós gazdaságban az egységes piac lehetővé teszi az emberek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgását. E piac az európai vállalkozások számára új lehetőségeket teremt, de egyúttal versenyüket is fokozza, és ezzel több mint 500 millió fogyasztó számára növeli az áruk és a szolgáltatások választékát és színvonalát, illetve csökkenti azok árait. A Juncker-Bizottság prioritásként tűzte ki, hogy elmélyítse és méltányosabbá tegye az egységes piacot, amihez digitális megoldásokat is igénybe kíván venni.

A lakossági pénzügyi szolgáltatások az emberek mindennapjainak szerves részét képezik. E szolgáltatások többek között bankszámlákat, fizetési kártyákat, fogyasztói és jelzáloghiteleket, biztosítási és hosszú távú megtakarítási (például nyugdíj-előtakarékossági) termékeket foglalnak magukba. Piacuk azonban az elmúlt években elért magas fokú harmonizáció ellenére továbbra is töredezett. A fogyasztóknak így csupán 7 %-a vásárolt pénzügyi szolgáltatást más uniós tagállamból 1 . A más tagállamokban kínált pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításával bővülne a választék. A fogyasztók gyorsabban részesülnének az innováció előnyeiből; a szolgáltatások árai csökkennének, míg színvonaluk emelkedne. A lakossági pénzügyi szolgáltatások piacának nagyobb integrációja és a választék bővülése még azok számára is előnyös lenne, akik külföldről nem vesznek igénybe ilyen szolgáltatásokat. Az innovatív online szolgáltatások miatt átalakulóban vannak a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szokásai, ami jó lehetőséget kínál arra is, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások mélyebben integrált egységes piacának előnyeiből minden európai részesüljön.

A Bizottság a kedvező pillanatot felismerve 2015 decemberében a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyv előterjesztésével konzultációt indított annak érdekében, hogy feltérképezze a lakossági pénzügyi szolgáltatások piacának fokozott integrációjából várható előnyöket és az ezen előnyök megteremtéséhez szükséges intézkedéseket 2 . A Bizottság a konzultációból levont következtetéseket ebben a cselekvési tervben fogalmazza meg, amellyel egyfelől teljesíti a tőkepiaci unió megteremtéséről szóló cselekvési tervben 3 vállalt kötelezettségeinek egyikét, másfelől megválaszol számos olyan kérdést, amelyet az Európai Parlament a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvről szóló jelentésében 4 tett fel.

A cselekvési terv meghatározza, mely további lépések szükségesek a lakossági pénzügyi szolgáltatások valódi, technológiaalapú egységes piacának kialakításához, amelyen a fogyasztók védett környezetben a legjobb üzleteket köthetik. Hosszú távú célja, hogy megszüntesse a hazai és a külföldi pénzügyi szolgáltatók közötti különbségtételt. Ez a szolgáltatóknak is előnyös lenne, mivel így teljeskörűen ki tudnák használni a hatalmas egységes piac potenciálját.

Sok innovatív cég már most is európai léptékben gondolkodik, és e cégek a digitális technológiák alkalmazásával minden tagállamban könnyen elérhetnék ügyfeleiket. A technológia azonban önmagában nem elég a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának létrejöttét gátló összes akadály elmozdításához.

A Bizottság megbízatása hátralévő ideje alatt a következő három fő munkaterületre összpontosít annak érdekében, hogy közelebb kerüljön a fent említett cél megvalósításához:

a fogyasztói bizalom és tudatosság növelése a szolgáltatások otthon vagy más tagállamokban való igénybevételekor;

a vállalkozásokat érintő jogi és szabályozási akadályok csökkentése a határon átívelő szolgáltatásnyújtás tekintetében; és

egy olyan innovatív digitális világ megteremtésének a támogatása, amelynek révén felszámolhatók az egységes piac egyes meglévő akadályai.

A jelen cselekvési tervben azonosított egyedi intézkedéseket a minőségi jogalkotásra irányuló eljárásoknak megfelelően, többek között nyilvános konzultációkkal és hatásvizsgálatokkal készítik elő. A Bizottság nem hoz szabályozási intézkedéseket azokon a területeken, ahol a piaci dinamika a pénzügyi szolgáltatások integráltabb és versengőbb piacának kialakulásához vezethet, de bármikor kész arra, hogy szükség esetén a versenyjogi szabályok alkalmazásával korrekciós intézkedéseket hozzon. A cselekvési tervben ezért felkéri a piaci szereplőket, a szolgáltatókat és a fogyasztókat is, hogy járuljanak hozzá a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piacának elmélyítéséhez.

2.Fogyasztói bizalom és tudatosság

A pénzügyi szolgáltatások határon átnyúló kereskedelmének alacsony szintje a kereslet és a kínálat oldaláról is magyarázható. Sok fogyasztó meg van elégedve a hazai szolgáltatókkal. Azoknak pedig, akiket esetleg érdekelnének a többi tagállamban elérhető szolgáltatások, továbbra is bizalmatlanok, ugyanakkor aggódnak a következők miatt:

a potenciálisan túl magas díjak;

a más országokban elérhető termékek jellege;

a külföldi jogorvoslati eljárások;

az átláthatatlan szerződési feltételek (különösen, ha a szerződést idegen nyelven kötik).

Az EU már jelentős lépéseket tett a lakossági pénzügyi szolgáltatások uniós szinten versengő és biztonságos piacának megteremtése felé. Idetartozik az alapszintű bankszámlákhoz való hozzáférés uniós szintű jogának előírása, a biztosítások és a jelzáloghitelek határon átnyúló forgalmazásának elősegítése, a fogyasztók jogainak védelme a fogyasztóihitel-szerződések kapcsán, továbbá az értékpapír-befektetésekre, jelzáloghitelekre és biztosításokra vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályok javítása. E jogi intézkedések jó része azonban még túl friss ahhoz, hogy teljeskörűen ki tudja fejteni hatását. A pénzügyi szolgáltatási ágazatra az általános uniós fogyasztóvédelmi szabályok is alkalmazandók, amelyek minden ágazatban egységesen magas szintű védelmet biztosítanak a fogyasztók számára különösen akkor, ha ágazatspecifikus előírások nem állnak rendelkezésre. Számos ilyen szabály felülvizsgálata jelenleg zajlik a Bizottság Célravezető és hatásos szabályozás programja (REFIT) 5 keretében. 

Az átfogó jogi keret azonban önmagában nem elég. Hatékony végrehajtása éppen úgy szükséges. A Bizottság szorosan együttműködik az európai felügyeleti hatóságokkal annak feltérképezése céljából, hogy az Unió egészének vonatkozásában miként lehetne javítani a jogérvényesítés és a felügyeleti gyakorlatok egységességét és hatékonyságát. A Bizottság koordinálja továbbá a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat munkáját; a hálózat főként közös jogérvényesítési intézkedéseket hajt végre (például az autókölcsönzés területén, lásd lejjebb). Ezen túlmenően a Bizottság létrehozta a FIN-NET hálózatot, amely az illetékes alternatív vitarendezés testület 6 felkutatásával segíti a fogyasztókat jogaik peren kívüli érvényesítésében. A Bizottság egy közeljövőben induló kampánnyal kívánja felhívni a figyelmet a FIN-NET által nyújtott segítségre.

2.1.Területi korlátozások

A Bizottság számos panaszt kap olyan fogyasztóktól, akiket területi korlátozások (területi alapú tartalomkorlátozások, lakcímelőírások) akadályoznak meg pénzügyi szolgáltatások igénybevételében. A zöld könyvvel kapcsolatos visszajelzésekben sokan említették ezeket a problémákat a határon átnyúló vásárlás akadályaként. A területi alapú tartalomkorlátozás tehát gátolja a piaci integrációt. A Bizottság 2016. május 25-i vonatkozó javaslata szerint a kereskedők továbbra is megválaszthatnák, hol és mikor kínálják fel áruikat és szolgáltatásaikat a fogyasztóknak. A javaslat ugyanakkor olyan célirányos követelményeket vezetne be, amelyek értelmében a kereskedők bizonyos körülmények között lakcím alapján nem különböztethetnék meg a fogyasztókat. A javaslat az árképzést nem érinti: a kereskedők továbbra is szabadon határozhatják meg áraikat, amennyiben ezt megkülönböztetésmentesen teszik.

Végeredményben tehát tilos lenne a fogyasztók lakcím szerinti indokolatlan megkülönböztetése, különösen akkor, ha az a fogyasztókat arra kényszerítené, hogy saját országukban ugyanazon szolgáltató kevésbé vonzó szolgáltatását vegyék igénybe. A fizetési számlákról szóló irányelv a fizetési számlák tekintetében már kezeli a területi alapú tartalomkorlátozás problémáját. A Bizottság figyelemmel fogja kísérni az említett irányelv végrehajtását, valamint az egyéb pénzügyi szolgáltatásokat érintő területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlatokat. Indokolatlan megkülönböztetés esetén a Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy a kitűzött célok mely eszközökkel valósíthatók meg anélkül, hogy túlzó szabályozási terheket rónának a vállalkozásokra.

2.2.A határon átnyúló ügyletek átláthatósága és díjai

A zöld könyvre adott visszajelzések alapján az EU-n belüli határon átnyúló ügyletek átláthatatlan és potenciálisan túlzott díjai elrettentőleg hatnak a fogyasztókra, különösen ha eurótól eltérő pénznemben denomináltak.

2.2.1.Ügyleti díjak

A határokon átnyúló fizetésekről szóló rendelet 7 az EU-ban kiegyenlítette a határon átnyúló és a tagállamon belüli, euróban denominált fizetési műveletek díjait. A rendelet az eurótól eltérő uniós pénznemben denominált fizetési műveletekre nem vonatkozik. Az ilyen határon átnyúló ügyletek díjai jellemzően továbbra is igen magasak, és jóval meghaladják az eurótól eltérő pénznemben denominált, tagállamon belüli ügyletek díjait, az előírt magas díjminimumok pedig rendkívül költségessé teszik a kisértékű ügyleteket. Az említett rendeletnek az összes uniós pénznemre való kiterjesztése minden tagállamban csökkentené a határon átnyúló ügyletek költségeit.

2.2.2.Átváltási árfolyamok

Kártyás vagy mobilfizetés esetén vagy automatából történő készpénzfelvételkor a fogyasztók általában nincsenek tisztában a pénznemek közötti átváltási árfolyamokkal. A bankok ezeket az árfolyamokat a folyamatosan változó devizapiaci árfolyamok alapján határozzák meg, ráadásul az általuk alkalmazott belső felárak bankról bankra eltérnek. 

A helyzetet még inkább átláthatatlanná teszi, hogy egyre több kereskedő a hazai és a külföldi pénznemben is lehetővé teszi a fizetést vásárlóinak. Ez az úgynevezett dinamikus átváltás. Ha a fogyasztók választási lehetőséget kapnának, az ösztönözhetné az átváltási versenyt. A gyakorlatban azonban a fogyasztók igen nehezen tudják megállapítani, hogy melyik átváltási ajánlat a legelőnyösebb.

Ha a fogyasztók mindkét átváltási árfolyamot (a kereskedőnél elérhetőt és a pénzforgalmi szolgáltatójuknál elérhetőt is) jobban átlátnák, akkor tájékozottabb alapon hozhatnának döntést, és így csökkenthetnék költségeiket. A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelvek (az első 8 és az annak helyébe lépő második 9 ún. PSD-irányelv) közzétételi követelményeket írnak elő a külföldi pénznemben denominált fizetési műveletek díjai tekintetében. E díjak átláthatósága tovább javulhatna, ha a nemzeti hatóságok iránymutatást kapnának az említett követelmények megfelelő alkalmazásáról.

A Bizottság a további intézkedésekről hozandó döntés előtt adatgyűjtő felmérést végez, hogy átfogóbb képet kapjon a dinamikus átváltás gyakorlatáról és az alkalmazott árfolyamokról.

2.3.Az átláthatóság fokozása és a pénzügyi szolgáltatók vagy termékek közötti váltás megkönnyítése

A fogyasztók ritkán váltanak pénzügyi szolgáltatót, leginkább az ezzel járó kényelmetlenség (az adminisztratív bonyodalmak), a bizalomhiány vagy a jobb ajánlatokkal kapcsolatos tájékozottság hiánya 10 miatt. Ez belépési korlátot állít az új piaci szereplők elé, és nehezíti a határon átnyúló piacok fejlődését 11 , ami szűkebb választékot és rosszabb üzleti lehetőségeket eredményez a fogyasztók számára.

A fizetési számlákkal kapcsolatos szolgáltatóváltás elősegítése érdekében az EU a fizetési számlákról szóló irányelvvel 12 biztosította, hogy a fogyasztók 14 napon belül fizetési számlát válthassanak, és a számlaváltás operatív részéről a szolgáltatók gondoskodjanak. Ezenfelül a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani legalább egy olyan weboldalt, ahol nemzeti szinten össze lehet hasonlítani a fizetési számlák díjait.

Az uniós jogszabályok a többi pénzügyi szolgáltatás tekintetében nem rendelkeznek hasonló jogokról. E szolgáltatások esetében nehézkes lehet a váltás, mivel a szolgáltatók által előírt szerződéses feltételek gyakran magas díjakkal sújtják a váltást vagy kilépést, vagy igen szűkre szabják a szerződés felmondásával kapcsolatos értesítési lehetőségeket. Néha előfordul, hogy a fogyasztók még szolgáltatójuk másik termékére sem válthatnak át.

Gyakran viszont még akkor sem váltanak előnyösebb termékekre, ha erre joguk van. Ez nem csupán magatartási mintáikra vezethető vissza, hanem az elérhető pénzügyi termékekkel kapcsolatos objektív és hiteles információk hiányára is. A fogyasztók pártatlan tájékoztatását és összehasonlító információkkal való ellátását elősegíthetnék az olyan weboldalak, mint amilyeneket a fizetési számlákról szóló irányelv ír elő. Az összehasonlító weboldalak színvonalának javításával a Bizottság az összehasonlító eszközökkel foglalkozó szakértői csoportját bízta meg, amely Az összehasonlító eszközök alapelvei 13 című dokumentumban foglalta össze tevékenysége eredményeit. A további munka ezen alapelvekre épül majd.

A Bizottság emellett a fizetési számlákról szóló irányelv 2019-re tervezett felülvizsgálatának keretében elemezni fogja, hogy a fogyasztókat mely hozzáállásból fakadó, jogi vagy üzleti akadályok tartják vissza a szolgáltatóváltástól 14 . Az elemzés a fizetési számláktól eltérő pénzügyi szolgáltatásokra is kiterjed majd.

2.4.A gépjármű-biztosítás javítása

A közlekedési balesetek áldozatai az elszenvedett személyi sérülés vagy anyagi kár tekintetében már ma is kártérítésre jogosultak, függetlenül attól, hogy a baleset az EU melyik részén történt. Ez abban az esetben is érvényes, ha a balesetet okozó jármű nem volt biztosítva, vagy ha cserbenhagyásos gázolás történt. Abban az esetben viszont, ha a biztosító fizetésképtelenné válik, a határon átnyúló esetek vonatkozásában nincs harmonizált kártérítési mechanizmus. A Bizottság a gépjármű-biztosítási irányelv 15 REFIT-értékelését követően meg fogja vizsgálni, miként biztosítható a legjobban, hogy a balesetek áldozatai a biztosító fizetésképtelensége esetén is kártérítést kapjanak.

A gépjármű-biztosítások terén kérdések merültek fel a kármentességi díjkedvezmények hordozhatóságával kapcsolatban is. A biztosítók a szerződő fél kérésére kötelesek igazolni annak előző öt évre vonatkozó kártörténetét (kármentességét). A szerződő felek kedvező kártörténeti igazolás bemutatásával jelentős, akár a fizetendő díjak 50-60 %-át is kitevő árengedményekre jogosultak új biztosítójuknál (bonus-malus rendszer). A biztosítóváltás során azonban nem mindig ismerik el ezeket az igazolásokat, különösen, ha az új biztosító más tagállamban működik. A Bizottság ezért a gépjármű-biztosítási irányelv REFIT-értékelését követően a kártörténeti igazolások elismerését is felül fogja vizsgálni.

2.5.Az autókölcsönzéshez kapcsolódó biztosítási díjak átláthatósága

Sok fogyasztó panaszkodik arról, hogy az autókölcsönzés teljes ára sokszor csak a szerződés megkötésekor derül ki, még online foglalás esetén is. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a fogyasztóknak kauciót kell fizetniük olyan károk fedezete érdekében, amelyekre nem terjed ki a meghirdetett árban foglalt alapbiztosítás. A többletköltségek mértéke a kölcsönzőtől, az ügynöktől és a biztosítótól függően nagy szórást mutat, vagyis a fogyasztók megtakarítást tudnának elérni, ha erről egyértelmű tájékoztatást kapnának. A kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek, így például a kiegészítő biztosításokat értékesítő autókölcsönzők ugyanis nem tartoznak a biztosítási értékesítésről szóló irányelv 16 hatálya alá, és így az irányelv tájékoztatási követelményei alól is mentesülnek.

Az Egyesült Királyság fogyasztóvédelmi hatóságának vezetésével és a Bizottság támogatásával a fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat elérte, hogy a piac 65 %-át lefedő öt legnagyobb autókölcsönző cég kötelezettséget vállaljon értékesítési gyakorlatának javítására 17 . E cégek ezentúl teljes körű tájékoztatást fognak adni az adott helyszínen elérhető összes szerződéses opcióról, így a kauciókról és egyéb kiegészítő biztosítási termékekről is.

2.6.A fogyasztói hitelek mélyebb és biztonságosabb egységes piaca

A fogyasztói hitelek piaca az elmúlt években gyorsan fejlődött, határon átnyúló viszonylatban is, különösen az online és a személyközi hitelezés platformjai révén. Az uniós jogszabályokat (különösen a fogyasztóihitel-irányelvet 18 ) a hagyományosabb hitelezési formákat szem előtt tartva dolgozták ki, vagyis előfordulhat, hogy hatályuk az említett új hitelezési formákra, különösen a határon átnyúló online hitelezésre nem terjed ki kellőképpen. Ha hiányoznak a harmonizált uniós szintű engedélyezési és felügyeleti követelmények (amelyek számos más pénzügyi szolgáltatás tekintetében fennállnak), az a fogyasztói hitelek piacának fejlődését is akadályozhatja, mivel a fogyasztók és a hitelezők nem biztosak abban, hogy mely követelmények alkalmazandók, és mely felügyeleti hatóságok ellenőrzik a fogyasztói hitelek nyújtását, legyen szó akár belföldi, akár határon átnyúló ügyletről.

A fogyasztói hitelek bővebb kínálata és könnyebb hozzáférhetősége növeli a vállalkozások értékesítési lehetőségeit, és csökkenti a hitelfelvevők költségeit, de fokozza a felelőtlen hitelezés kockázatát, és így a túlzott eladósodottságot is. E kockázatot mérsékelni kell.

A felelőtlen hitelezés megelőzése céljából a fogyasztóihitel-irányelv és a jelzáloghitel-irányelv 19 is előírja a hitelképesség-vizsgálatot. Mindazonáltal a túlzott eladósodottság továbbra is komoly probléma az EU-ban. Az Eurostat jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó statisztikája (EU-SILC) szerint az európai háztartások mintegy 10 %-a túlzottan eladósodott, ami nagymértékben a hitelfelvételre vezethető vissza. Az alacsony jövedelmű és eladósodott háztartások különösen érzékenyek a gazdasági sokkokra, mivel a jövedelem csökkenése vagy a kamatlábak emelkedése gyorsan tarthatatlanná teheti az adósságterheket, és pénzügyi nehézségekhez vezethet 20 .

A Bizottság egy 2013. évi tanulmánya megerősítette, hogy a hiteltanácsadás és a pénzügyi ismeretterjesztés eredményesen hozzájárul az adósság csökkentéséhez és a túlzott eladósodottság megszüntetéséhez 21 . A hiteltanácsadás módja azonban jelenleg igen nagy szórást mutat az EU-ban. Egyes országokban és régiókban még nagyon fejletlen ez a terület, és a meglehetősen szerény eredmények hátterében az is meghúzódhat, hogy nem megfelelő a tanácsadás módja, vagy a fogyasztók nem tudnak a tanácsadás lehetőségéről.

3.A vállalkozásokat érintő jogi és szabályozási akadályok

A zöld könyvre reagáló vállalkozások szerint a külföldi szolgáltatásnyújtás üzletileg nem indokolt, ami részben a kereslet hiányával, részben pedig a szabályozási bizonytalansággal – vagyis a másik tagállam uniós követelményeknél esetleg szigorúbb jogszabályainak való megfelelés kockázatával (és költségeivel) – magyarázható. Következésképpen a szolgáltatók előtt álló nemzeti akadályok azonosítása és felszámolása céljából a kínálati oldalon fellépésre van szükség.

A nemzeti szabályok különbözőségéből eredő bizonytalanság csökkentésének egyik lehetséges módja, ha bizonyos termékek esetében a meglévő nemzeti megoldások mellett külön uniós megoldások is léteznének. Erre példa a Bizottság által fejlesztett egyszerű, hatékony és versenyképes uniós egyéni nyugdíjbiztosítási termék (PEPP), egy olyan „hordozható” pénzügyi termék, amely az uniós határokon belül mindenhol tulajdonosa rendelkezésére áll. Ezzel a termékkel a tervek szerint megvalósul az egyéni nyugdíjbiztosítási termékek valódi egységes piaca, a nyugdíjbiztosítók vagy az eszközkezelők számára lehetővé téve a határokon átnyúló értékesítést, a megtakarítók számára pedig a határokon átnyúló hordozhatóságot. Ezenkívül e termék mintául szolgálna a harmadik pillérbeli hazai nyugdíjbiztosítási termékek tekintetében az olyan tagállamokban, ahol az ilyen termékek még fejletlenek. Ezáltal segítené a nyugdíjhiány áthidalását, és új forrásokat teremtene a beruházások számára.

3.1.Nemzeti szabályozási akadályok

A nemzeti jogrendszerek különbözősége, továbbá az a tendencia, hogy az uniós jog átültetésekor az uniós rendelkezéseket nemzeti szabályokkal egészítik ki, torzíthatja a versenyt az új belépők hátrányára, mivel azok magas megfelelési költségekkel szembesülnek. Az uniós jog célja, hogy egyensúlyt teremtsen a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának szabadsága és a fogyasztókat és a piaci stabilitást védő megfelelő óvintézkedések között. A székhely szerinti és a fogadó tagállambeli felügyeleti hatóságok felelősségére és az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályokkal együtt ez teszi lehetővé az egységes engedélyezést, vagyis bizonyos pénzügyi szolgáltatások más tagállambeli értékesítésének jogát. Az uniós jogszabályok némi mozgásteret engednek a tagállamoknak abban, hogy ezt a keretet piacaik sajátosságaihoz igazítsák. Egyes fogyasztóvédelmi szabályok például a tagállamok joghatósága alá tartoznak. A zöld könyvre adott válaszokból azonban kitűnik, hogy a tagállamok közti különbségek oly mértékűek, hogy gátolják az egységes piac megfelelő működését.

Több információra van szükség azonban arról, hogy mely konkrét szabályok és gyakorlatok állítanak nem kívánt és a nemzeti fogyasztóvédelmi aggályokkal nem indokolható akadályokat azon vállalkozások elé, amelyek szolgáltatásaikat határon átívelően kívánják nyújtani. A tagállami szakértők egy csoportja az akadályok feltérképezésével és a bevált gyakorlatok cseréjével már hozzákezdett a tőke szabad mozgása előtt álló korlátok lebontásához. E munka eredményét a Bizottság egy jelentésben fogja közzétenni, amelyben meg fogja határozni azt az első intézkedési ütemtervet is, amelyet a tagállamoknak legkésőbb 2019-ig célszerű lenne megvalósítaniuk. A Bizottság a közelmúltban konzultációt tartott az alapok határon átnyúló forgalmazásának konkrét területén észlelt akadályokról; a konzultáció eredményeit 2017-ben be fogja emelni a szakpolitikai válaszába. A nemzeti fogyasztóvédelmi és magatartási szabályok tekintetében azonban továbbra is igen hiányosak a rendelkezésre álló adatok.

3.2.A határokon átnyúló hitelezés elősegítése

Az uniós jog alapján a fogyasztói hitelek nyújtásának egyik előfeltétele a hitelképesség-vizsgálat, amely védi a hitelezőt és a hitelfelvevőt is. A hitelképesség-vizsgálat egyben a túlzott eladósodottság elleni hatásos megelőző intézkedés. A hitelnyújtók azonban a más tagállamból származó hitelfelvevők hitelképességét nehezen tudják vizsgálni, mivel a más országokból szükséges adatok rendelkezésre állása és összehasonlíthatósága nem megfelelő.

A nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságoktól származó információk és a fogyasztói panaszok alapján a fogyasztói hitelezés területén az ilyen vizsgálatokat tagállamonként más és más módon hajtják végre. A hitelképesség-vizsgálatok egységesítése és harmonizálása elősegítené a határon átnyúló hitelezést, ami csökkenthetné az árakat, és növelhetné a választékot a fogyasztók számára. Emellett megakadályozná, hogy a sérülékeny fogyasztók adósságcsapdába essenek, és biztosítaná, hogy a más tagállamban hitelt felvevő fogyasztók ugyanolyan védelemben részesüljenek, mint hazájukban.

A hitelezők a hitelkérelmek elbírálásakor jellemzően többféle belső és külső adatforrásra, például hitelinformációs rendszerekre támaszkodnak. A zöld könyvre reagáló hitelnyújtók hangsúlyozták, hogy szolgáltatásaikat azért nem tudják határon átnyúlóan kínálni, mert a többi tagállamban nem férnek hozzá a szükséges adatokhoz, ez pedig nehezebbé teszi a hitelfelvevők hitelképességének vizsgálatát. A hitelinformációk egységesítésével könnyebbé válna a páneurópai online hitelek nyújtása. A pénzügyi technológia 22 és a nagy adathalmazok fejlődésével olyan alternatív információs elemek és források használata is felmerült, amelyeket gondosan meg kell vizsgálni egyfelől a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jognak 23 való megfelelés, másfelől a hitelfelvevő besorolása vagy a pénzügyi szolgáltatás árazása tekintetében vett jelentőségük szempontjából.

A hatékony hitelinformációs rendszerek olyan információkhoz biztosítanak hozzáférést a hitelezők számára, amelyek kiegészítik a hitelfelvevők által nyújtott adatokat, és így lehetővé teszik a hiteldöntések tájékozott alapon történő meghozatalát (különösen, ha azok a már említett egységesített hitelképesség-vizsgálatokon alapulnak), ami javítja a hitelképes igénylők hitelhez jutási esélyeit. A hitelezők számára a jelzáloghitel-irányelv és a fogyasztóihitel-irányelv már jelenleg is egyenlő hozzáférést biztosít a különböző tagállamok hitelinformációs rendszereihez. Az elérhető információk azonban eltérő jellegűek: egyes tagállamokban a hitelinformációs rendszerek csak az elmaradt törlesztésekről számolnak be (negatív adatszolgáltatás), más tagállamokban viszont a törlesztés rendszerességéről is (pozitív adatszolgáltatás). Emellett a hitelinformációkat jellemzően csak viszonossági alapon osztják meg. Következésképpen a hitelinformációs rendszerek kölcsönösen nem átjárhatók, a hitelképesség-vizsgálat céljából rendelkezésre álló információik relevanciája pedig kétséges, és az információkat jellemzően nem használják határon átnyúlóan.

E problémák megoldása érdekében már megkezdődött a munka. Egyes, hasonló nemzeti adatszolgáltatási hagyományokkal rendelkező tagállamok hitelinformációs rendszerei a piac kezdeményezésére viszonossági alapú információcsere-megállapodásokat kötöttek. De ez még mindig nem elég. Az Európai Központi Bank a magánszemélyeknek nyújtott euróövezeti bankhitelek részletes adatait tartalmazó új AnaCredit adatbázissal várhatóan elő fogja mozdítani a hitelinformációk egységesítését. A Bizottság a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési terv keretében megvizsgálja, miként lehetne javítani a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó pénzügyi és hitelinformációk elérhetőségét az (alternatív) hitelnyújtók és befektetők számára, akik ezáltal jobban megismerhetnék a finanszírozást igénylő kkv-k kockázati profilját, és tájékozott alapon hozhatnának döntéseket.

4.Egy innovatív digitális világ felé

A zöld könyv válaszadói a pénzügyi szolgáltatások szempontjából jelentős potenciált látnak az innovációban és a pénzügyi technológiában, többek között a lakossági pénzügyi szolgáltatások határon átnyúló vásárlását és értékesítését gátló akadályok felszámolása tekintetében. Ezért e cselekvési terv harmadik céljaként azt tűzte ki, hogy támogassa egy olyan innovatív digitális világ kialakítását, amelyben a magánszektor könnyebben felszámolhatja az egységes piac meglévő akadályainak egy részét, miközben megmarad a biztonság magas szintje.

E cél megvalósításához a Bizottságnak az EU egészében olyan szabályozási és felügyeleti környezetet kell teremtenie, amely támogatja a digitális innovációt. Az elektronikus azonosításról szóló rendelet (eIDAS-rendelet) 24 közelmúltbeli elfogadásával jelentős előrelépés történt ebbe az irányba: a rendelet a közszolgáltatások és bizalmi szolgáltatások tekintetében az uniós egységes piac egészén lehetővé teszi az elektronikus azonosítás határokon átnyúló elismerését. Ha az elektronikus azonosítás kölcsönösen átjárható keretben valósulna meg, az szintén segíthetné a vállalkozásokat a digitális ügyfélkapcsolatok kialakításában. A Bizottságnak hosszabb távon olyan átfogó stratégiát kell kidolgoznia, amely a fogyasztók és a személyes adatok magas szintű védelmének, a szigorú biztonsági előírásoknak és a piaci stabilitásnak a fenntartása mellett lehetővé teszi a technológiai innováció lehetőségeinek a teljes pénzügyi szektorban való kihasználását.

4.1.A lakossági pénzügyi szolgáltatások technológiaalapú egységes piaca

A következő évek jelentős kihívása, hogy olyan környezetet kell teremteni, amely elősegíti a fogyasztóknak kedvező pénzügyi innovációt. Az innovatív vállalkozások rendszeresen felhívják a figyelmet arra, hogy az uniós és a tagállami jogszabályok és felügyeleti gyakorlatok korlátozzák innovációs képességüket és szolgáltatásaik határon átívelő nyújtását. A vállalkozások bizonytalanok a tekintetben, hogy új szolgáltatásaik megfelelnek-e a hatályos szabályozásnak, és úgy érzik, hogy egyes esetekben a jogalkalmazók a szabályozási követelményeket aránytalanul, következetlenül vagy túlzott óvatosságból alkalmazzák az innovatív szolgáltatásokra, és az említett követelmények nem is igazán alkalmasak e szolgáltatások szabályozására. A fogyasztókat viszont inkább a fizetési műveletek biztonsága és a digitális csalás kockázata aggasztja. Ezeket az aggályokat megfelelően kezelni kell a pénzügyi szolgáltatások további innovációja során. Az Európai Bizottság az európai biztonsági stratégia 25 kapcsán felismerte, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel összefüggő csalás és hamisítás elleni küzdelemre vonatkozó meglévő uniós jogi keretet 26 felül kell vizsgálni, és szükség esetén módosítani kell. A vonatkozó jogalkotási javaslat előterjesztése 2017 őszén esedékes.

Az innováció új kihívásokat állít a pénzügyi szolgáltatásokat szabályozó és felügyelő szervek elé, amelyek a fogyasztók védelme és a piaci stabilitás megőrzése céljából már nem hagyatkozhatnak eddigi gyakorlataikra és tapasztalataikra. A pénzügyi szolgáltatások terén egyes uniós szabályozó szervek átvették a kezdeményezést, és új módszereket dolgoztak ki az innovatív vállalkozások támogatása céljából, amelyektől tanulni is kívánnak. E kezdeményezések közé tartozik az alkalmazandó jog ügyében tanácsot adó központok és a technológia szakpolitikai vetületeit vizsgáló csoportok kialakítása. Egyes nemzeti szabályozó és felügyeleti szervek különösen szorosan együttműködnek az innovatív vállalkozásokkal, és szabályozási kötöttségek nélkül vizsgálják tevékenységeiket.

A pénzügyi szolgáltatások technológiaalapú egységes piacának kialakításához az összes érdekelt félnek együtt kell működnie (fogyasztóknak, hagyományos szolgáltatóknak és alternatív pénzügyi technológiai szolgáltatóknak egyaránt). A Bizottság az innovatív vállalkozások vonatkozásában támogatja az új szabályozási és felügyeleti megközelítéseket és a határon átnyúló együttműködést, amennyiben ez nem csökkenti a fogyasztók védelmét.

A Bizottság a pénzügyi technológiákkal összefüggésben létrehozta a FinTech belső munkacsoportot, amely a pénzügyi szabályozás, a technológia, az adatok és a verseny területével foglalkozó szolgálatok együttműködése révén biztosítja, hogy a Bizottság helyzetértékelése megfelelően tükrözze a pénzügyi technológia fejlődése által megkövetelt multidiszciplináris megközelítést. A Bizottság e cselekvési tervvel párhuzamosan nyilvános konzultációt indít annak feltérképezése érdekében, hogy az érdekeltek miként vélekednek a pénzügyi szolgáltatások technológiai innovációjával kapcsolatos bizottsági szakpolitikai megközelítésről. A konzultáció a pénzügyi technológiával kapcsolatos fő lehetőségekhez és kihívásokhoz kapcsolódó, következő négy átfogó szakpolitikai célkitűzés köré épül:

(1)a fogyasztók és a vállalkozások pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása;

(2)az ágazat működési költségeinek csökkentése és hatékonyságának növelése;

(3)az egységes piac versenyképességének növelése a belépési korlátok csökkentésével; és

(4)egyensúlyteremtés az adatmegosztás és az átláthatóság fokozása és a magánélet védelme között.

Ezt a tevékenységet az Európai Parlament is támogatni fogja, mégpedig egy olyan kísérleti projekthez nyújtott különfinanszírozással, amelynek célja, hogy a megosztott könyvelési technológiák tekintetében bővítse a nemzeti szabályozó szervek kapacitásait és technikai ismereteit.

4.2.Digitális ügyfélkapcsolatok

A pénzügyi technológia egyik rövid távú nagy előnye, hogy potenciálisan elősegíti az ügyfelekkel való online kapcsolattartást. A főbb európai bankok vezetői 2016 novemberében a Bizottság szervezésében tartott kerekasztal-konferencián megerősítették: a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piacának megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a vállalkozások képesek legyenek a teljes mértékben digitális ügyfélkapcsolatok kialakítására 27 . A pénzügyi szolgáltatások határon átívelő nyújtása addig nem fog beindulni, amíg a fogyasztóknak azonosítás céljából személyesen meg kell jelenniük a szolgáltatók irodájában, papíralapú tájékoztatókat kell átvenniük, és saját kezűleg alá kell írniuk a szerződéseket.

4.2.1.Távoli azonosítás

Az innovátorok folyamatosan új módszereket dolgoznak ki az ügyfelek azonosítására és hitelesítésére. A szabályozási technológia 28 új alapokra helyezheti a piacokat azzal, hogy az ügyfél-átvilágítási követelmények távoli azonosítással való teljesítése és a csalás elleni küzdelem céljából automatizálja a vállalatok, a magánszemélyek és a személyazonosító okmányok ellenőrzését 29 . Az eIDAS-rendeletben meghatározott elektronikus személyazonosító rendszerek használata lehetővé tenné a bankszámlák online nyitását, és egyúttal teljesítené az azonosítás és a hitelesítés célját szolgáló szigorú ügyfél-átvilágítási követelményeket. Az elektronikus tranzakciók biztonságát az eIDAS-rendelet szerinti minősített elektronikus aláírás jogbiztonsága és érvényessége is növelhetné. Ez határokon és ágazatokon átívelően működhetne, és ugyanolyan joghatással bírna, mint a hagyományos papíralapú folyamatok.

A hamarosan átültetendő negyedik pénzmosási irányelv 30 a javasolt módosításokkal 31 együtt figyelembe veszi ezeket az új fejleményeket, és elfogadja az eIDAS-rendelet szerinti elektronikus azonosítási eszközöket az ügyfél-átvilágítási követelmények teljesítésének eszközeként. Az elektronikus személyazonosító rendszerek bejelentése 2017 közepére várható, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell a bejelenteni kívánt rendszerek kölcsönös átjárhatóságát és magánszektor általi használhatóságát. A Bizottság a tagállamokat továbbra is ösztönözni fogja az elektronikus személyazonosító rendszerek használatára és bejelentésére.

A negyedik pénzmosási irányelv a harmonizáció minimális szintjéről rendelkezik, vagyis a tagállamok lehetőséget kapnak az eltérő alkalmazásra. Az innovatív digitális ügyfél-azonosító eszközök használati módjára vonatkozó döntés a tagállamok hatáskörében marad, akiknek azt is biztosítaniuk kell, hogy ezek az eszközök biztonságosak és védettek legyenek, ne teremtsenek új kockázatokat a fogyasztók vagy a rendszer számára, és megfeleljenek az uniós adatvédelmi szabályoknak. A Bizottság e problémák további vizsgálata és egy közös iránymutatás kidolgozása céljából külön szakértői csoportot hív össze. E csoport a szabályozó és a felügyeleti szervekből, a pénzügyi intézményekből és a tagállami személyazonosítási szakértők meglévő csoportjából fog állni.

A Bizottság ezzel összefüggésben tanulmányt készít a távoli azonosítás és az ügyfél-átvilágítás területén EU-szerte alkalmazott jelenlegi szabályozási és felügyeleti keretről és bevált módszerekről. Ezzel párhuzamosan a Bizottság az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében rövidesen lehetővé fogja tenni, hogy a bankok teszteljék az elektronikus azonosítási eszközök határon átnyúló használatát. A Bizottság emellett végrehajtási ütemterv készítésével és az informatikai rendszerek architektúrájának kidolgozásával újabb lépést kíván tenni egy olyan speciális e-bankolási rendszer kiépítése felé, amely teljesíti a banki ügyfelek távoli azonosításával kapcsolatos követelményeket.

4.2.2.Digitális távértékesítés

A fogyasztói magatartás változásai és a pénzügyi szolgáltatók új üzleti modelljei új fogyasztóvédelmi kockázatok kialakulásához (például az online jóváhagyással kapcsolatos problémákhoz, pénzügyi kirekesztéshez, a piac felügyeleti/szabályozási nehézségeihez stb.) vezethetnek. E problémákra jelenleg még nincs teljes körű megoldás. Emiatt meg kell vizsgálni, hogy a hatályos ágazatspecifikus vagy horizontális jogszabályok (például a pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló irányelv 32 ) megfelelnek-e céljuknak.

Például a fogyasztókat a pénzügyi szolgáltatási termék megvásárlása előtt vagy papíron vagy online módon tájékoztatni kell a termékről, hogy tájékozott alapon hozhassák meg döntésüket. Az ágazattól kapott visszajelzések alapján a jelenlegi szerződés előtti közzétételi követelmények digitális környezetben nem feltétlenül célravezetők. A zöld könyv válaszadói a fogyasztók pénzügyi termékekkel kapcsolatos ismereteinek növelése érdekében tudatos használatot igénylő, interaktívabb platformokat szeretnének, amelyek okostelefonon vagy táblagépen is használhatók.

Közzétételi követelményeket több irányelv és rendelet is előír, például a jelzáloghitel- és a fogyasztóihitel-irányelv, a fizetési számlákról szóló irányelv, a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv, a lakossági befektetési csomagtermékekről, illetve biztosítási alapú befektetési termékekről szóló irányelv és az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokról szóló irányelv. A Bizottság e jogszabályok módosításának megfontolása előtt ellenőrizni fogja, hogy a digitális szolgáltatók miként alkalmazzák a szóban forgó közzétételi követelményeket. A Bizottság felkéri továbbá az ágazat szereplőit, hogy tegyenek javaslatot olyan megfelelő megoldásokra, amelyek révén a fogyasztók jobban megismerhetik a pénzügyi termékeket vagy szolgáltatásokat, és tájékozott döntéseket hozhatnak

A Bizottság emellett átfogó vizsgálatot indít a lakossági befektetési termékek európai piacán, a forgalmazási láncra és a befektetési tanácsadásra összpontosítva. A vizsgálat célja, hogy azonosítsa a közvetítői lánc hatékonyságának javítására szolgáló azon módszereket, amelyek révén a lakossági befektetők költséghatékony feltételek mellett férhetnének hozzá a megfelelő befektetési termékekhez. Az eredmények 2018 elejére várhatók.

5.Következtetés

A jelenlegi vásárlási mintáktól függetlenül a pénzügyi szolgáltatások valódi egységes piaca minden fogyasztó számára előnyös lenne. Az integrációt azonban még sok lényeges akadály gátolja. Ezeket fel kell számolni a piac széttagoltságának oly mértékű csökkentéséhez, amely lehetővé teszi, hogy minden fogyasztó élhessen a bővebb választék, a jobb minőség és a magas szintű biztonság együttes előnyeivel. Ennek elérésével, amikor a pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló vásárlása egyre több európai számára lesz valóság, az ebből eredő versenykényszer minden fogyasztó javára válik, ideértve azokat is, akik továbbra is a hazai piacon vásárolják meg pénzügyi szolgáltatásaikat.

A Bizottság az uniós jogszabályok révén már számos szabályozási akadályt eltávolított, ezzel a cselekvési tervvel pedig meghatározza a további munka lépéseit, és egyben konszolidálja a vívmányokat, valamint ösztönzi az innovációt. A pénzügyi technológia új lehetőségeket kínál az integráció egyes máig fennálló akadályainak felszámolására és a nemzeti piacok további megnyitására, feltéve, hogy ez megfelelő óvintézkedések mellett történik. E potenciál teljes kiaknázásához azonban olyan keretekre és munkamódszerekre van szükség, amelyek képesek lépést tartani a pénzügyi szolgáltatási ágazat gyors fejlődésével. A Bizottság ezért felkéri a tagállamokat, a nemzeti illetékes hatóságokat, a pénzügyi szolgáltatókat és a fogyasztói szervezeteket, hogy erőiket egyesítve vegyenek részt a lakossági pénzügyi szolgáltatások valódi, technológiaalapú egységes piacának kialakításában.

(1)  446. Eurobarométer tematikus felmérés, 2016. július:  http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/PublicOpinion/index.cfm/Survey/getSurveyDetail/instruments/SPECIAL/surveyKy/2108 A lakossági pénzügyi szolgáltatások európai egységes piacának jelenlegi helyzetéről részletesebb információ található a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvben:
http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2015:630:FIN

(2)  Lásd: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2015:630:FIN  

(3)  Lásd: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A52015DC0468  

(4)  2016/2056(INI) (elfogadva: 2016. október 17.).

(5)  Lásd: http://ec.europa.eu/consumers/consumer_rights/review  

(6)  Lásd: http://ec.europa.eu/finance/fin-net/index_en.htm  

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 924/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2009.10.9., 11. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007/64/EK irányelve (2007. november 13.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 319., 2007.12.5., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337, 2015.12.23., 35. o.).

(10)  446. Eurobarométer felmérés, az összefoglalás 12. oldalától kezdődően.

(11) Az Európai Bizottság megbízásából készült, 2016. júliusi tanulmány (Study on the role of digitalisation and innovation in creating a true Single Market for retail financial services and insurance – A digitalizálás és az innováció szerepe a lakossági pénzügyi szolgáltatások és a biztosítás valóban egységes piacának megteremtésében) vezetői összefoglalója, elérhető a következő internetcímen: https://ec.europa.eu/info/publications/study-impact-digitalisation-eu-single-market-consumer-financial-services_en , (Digitalizációs tanulmány), 5. oldal.

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról (HL L 257., 2014.8.28., 214. o.).

(13) Lásd: http://ec.europa.eu/consumers/consumer_rights/unfair-trade/comparison-tools/index_en.htm

(14) A tanulmány egy másik, a biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói magatartás témakörében jelenleg készülő tanulmány eredményein fog alapulni, amelynek célja többek között, hogy megbízható számadatokat gyűjtsön a fogyasztók biztosítási piacon szerzett tapasztalatairól, a különféle szerződéses elemek hatásairól, a tájékoztatás módjának hatásáról és a biztosítási szerződések határon átnyúló megkötésének akadályairól.

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/103/EK irányelve (2009. szeptember 16.) a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (HL L 263., 2009.10.7., 11. o.).

(16)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/97 irányelve (2016. január 20.) a biztosítási értékesítésről (átdolgozás) (HL L 26., 2016.2.2., 19. o.).

(17)  Lásd: http://europa.eu/rapid/press-release_IP-17-86_hu.htm  

(18)  Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133, 2008.5.22., 66. o.).

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról.

(20)  Eurosystem Household Finance and Consumption Survey, Eurosystem Household Finance and Consumption Network (az euróövezeti háztartások pénzügyi helyzetéről és fogyasztási szokásairól szóló felmérés, Háztartási Pénzügyi és Fogyasztási Hálózat), 2013, elérhető a következő internetcímen:  https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/ecbsp2en.pdf?2180f869d12ccc366869c9419b3da32e , 71. oldal.

(21)  A dokumentum elérhető a következő internetcímen:  http://ec.europa.eu/consumers/financial_services/reference_studies_documents/docs/part_1_synthesis_of_findings_en.pdf  

(22)  A pénzügyi technológia (FinTech) a pénzügyi szolgáltatások technológiaalapú nyújtását jelenti, ideértve az olyan alternatív szolgáltatók tevékenységét is, amelyek technológiai alapú rendszereikkel vagy közvetlenül nyújtanak pénzügyi szolgáltatásokat, vagy növelik a pénzügyi rendszer hatékonyságát.

(23)  Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról; 2018. május 25-tól pedig az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 119, 2016.5.4., 1. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU rendelete (2014. július 23.) a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.).

(25)   http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52015DC0185&rid=1  

(26)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32001F0413&from=HU

(27)  A megvitatott kérdések közé tartozott az elektronikus azonosítás és a digitális beszállás, a kiberbiztonság, az adatok és a számítási felhő, a platformok és a fizetési műveletek, valamint a pénzügyi technológiával kapcsolatos digitális kompetenciák.

(28)  A szabályozási technológia (RegTech) olyan üzleti modellt jelent, amelyben a vállalkozásokat a technológia segíti a szabályozásnak való megfelelésben. A szabályozási technológia a kormányzati szerveket is segíti a szabályozás eredményesebb és hatékonyabb vagy fokozottan felhasználóbarát módon való végrehajtásában, nyomon követésében és érvényesítésében.

(29)  Imafidon, C., The spiralling costs of KYC for banks and how FinTech can help (A bankok átvilágítási költségspirálja – hogyan segíthet a pénzügyi technológia), ITPro Portal, 2016. június, elérhető a következő internetcímen: http://www.itproportal.com/2016/06/06/the-spiralling-costs-of-kyc-for-banks-and-how-fintech-can-help  

(30)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).

(31)  Lásd: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52016PC0450&rid=1  

(32) Az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról (HL L 271., 2002.10.9., 16. o.).

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.3.23.

COM(2017) 139 final

MELLÉKLET

a következőhöz

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Cselekvési terv a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról: Jobb termékek, bővebb választék

1. melléklet: Az intézkedések áttekintése és indikatív ütemterv