2.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 81/174

Előadó:

Gabriel SARRÓ IPARRAGUIRRE

1.1.

A kirakodási kötelezettségről szóló korábbi véleményével (1) összhangban, amelyben rugalmassági intézkedéseket szorgalmazott a kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetésének megkönnyítésére, az EGSZB támogatja azt a javaslatot, hogy hosszabbítsák meg az Európai Bizottság jogosultságát arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén további hároméves időtartamra visszadobási terveket fogadjon el.

1.2.

Ugyanakkor félő, hogy ez a javasolt hároméves időszak nem lesz elegendő az összes többéves regionális terv elfogadására, és 2020 végére a maihoz hasonló helyzet alakul majd ki. Az EGSZB szerint hosszabb átmeneti időszakot kellett volna megállapítani.

2.1.

A kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetése (az első felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletek, amelyek visszadobási terveket vezettek be, 2015. január 1-jén léptek hatályba) számos problémára rávilágított.

2.1.1.

A legnagyobb ilyen probléma, amely idővel csak tovább súlyosbodik majd, kétségtelenül az ún. „elfojtó fajok” kérdése, amelyekre vonatkozóan a halászoknak alacsony vagy semmilyen kvótájuk nincs, de amelyeket – nem ezért ugyan, de – hagynak bekerülni a hálókba vagy más halászeszközökbe. A rendeletben szereplő rugalmassági mechanizmusok egyáltalán nem elegendőek ennek a helyzetnek a kezelésére. Amikor ugyanis 2019-ben teljeskörűen hatályba lép a kirakodási kötelezettség, sok halászhajó kénytelen lesz a kikötőben maradni és nem futhat majd ki halászni, mert – bár a célfajokra vonatkozó kvótáját még nem használta fel teljes egészében – már kimerítette a járulékos fogásokra vonatkozó csekély kvótáját.

2.1.2.

Egy másik megoldatlan kérdést jelent az, hogy a halászkikötők és az ottani piacok vajon alkalmasak-e az olyan fajok eladására, amelyeket korábban rendszerint visszadobtak, de most ki kell rakodni. Emellett további gondot okoz, hogy a kisméretű halak értékesítését csak nem emberi fogyasztási célra korlátozzák, ugyanis sok uniós kikötőben nincsenek olyan infrastruktúrák és cégek sem, amelyek az ilyen nyersanyagra specializálódtak.

2.1.3.

Végezetül egyre nagyobb szükség lesz fedélzeti tárolóhelyiségekre, ráadásul megnő a személyzet munkaterhelése, mivel több halfajtát és méretet kell majd osztályoznia, ami nyilvánvalóan több stresszel és kockázattal is jár.