EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 7.12.2016
COM(2016) 781 final
2016/0386(NLE)
Javaslat
A TANÁCS RENDELETE
egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
A javaslat indokai és céljai
A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet célja annak biztosítása, hogy a vízi élővilág kiaknázása fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel történjen. E tekintetben fontos eszköz a halászati lehetőségek éves meghatározása.
E javaslat célja, hogy a kereskedelmi szempontból legfontosabb fekete-tengeri halállományok tekintetében a 2017. évre meghatározza a tagállamok halászati lehetőségeit.
Háttér-információk
A Bulgária és Románia által kiaknázott fekete-tengeri állományokra nem uniós országok is halásznak, például Törökország, Ukrajna, Grúzia és az Orosz Föderáció. Az EU és a nem uniós országok azonban nem határoznak meg regionális szinten teljes kifogható mennyiségeket. Az Európai Unió 2008 óta minden évben önállóan határozza meg a nagy rombuszhal és a spratt állományaira vonatkozó kvótákat annak biztosítására, hogy alkalmazzák a közös halászati politika (KHP) szabályait.
A spratt halászata nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír a Fekete-tenger partja mentén fekvő országok számára. A Fekete-tenger tekintetében a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által kibocsátott 2015–2016-os értékelés szerint a hivatalos jelentésekben szereplő kirakodott mennyiségeket figyelembe véve a spratt fekete-tengeri fogásainak összmennyiségében az uniós tagállamok fogásai 2014-ben 4 %-ot, 2013-ban 14 %-ot, 2012-ben pedig 9 %-ot tettek ki. A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 2016-os ülésszakáról szóló jelentés a spratt fekete-tengeri állományát fenntartható módon halászott állománynak minősítette.
A nagy rombuszhal halászata nagy társadalmi-gazdasági jelentőséggel bír a Fekete-tenger partja mentén fekvő országok számára. A HTMGB által a Fekete-tenger tekintetében kibocsátott 2015–2016-os értékelés szerint a nagy rombuszhal állománya súlyos mértékben megfogyatkozott. A GFCM 2016-os ülésszakáról szóló jelentés a nagy rombuszhal fekete-tengeri állományát folyamatosan túlhalászottnak minősítette. A hivatalos jelentésekben szereplő kirakodott mennyiségeket, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászatra vonatkozó becsléseket figyelembe véve a nagy rombuszhal fekete-tengeri fogásainak összmennyiségében az uniós tagállamok fogásai 2014-ben 7 %-ot, 2013-ban 5,5 %-ot, 2012-ben pedig 4,6 %-ot tettek ki. Ezért a Bizottság egyik prioritása az utóbbi években a nagy rombuszhal állományára vonatkozóan a Fekete-tenger egészére kiterjedő nemzetközi helyreállítási program létrehozása volt. E tekintetben előrelépés történt a GFCM 2015. évi éves ülésén, ahol a résztvevők elfogadták a nagy rombuszhal Fekete-tengeren folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatának megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedésekre vonatkozó uniós javaslatot, valamint a GFCM 2016. évi éves ülésén, ahol elfogadták a nagy rombuszhal fekete-tengeri halászatát érintő tudományos megfigyelésre, állománygazdálkodási és ellenőrzési intézkedésekre vonatkozó uniós javaslatot.
A fogások összmennyiségében a part menti országok fogásainak részaránya drasztikusan megváltozott a Krím félsziget Oroszországi Föderációhoz történő csatolása következtében, ami újradefiniálta a fekete-tengeri kizárólagos gazdasági övezeteket.
A javaslat hátterét a 2016-ban rendelkezésre álló halászati lehetőségekről folytatott konzultációról szóló bizottsági közlemény (COM(2015) 239 final) ismerteti.
Az idei évben az adatgyűjtés akadályokba ütközik, mivel a nem uniós források esetében problémák léptek fel az adatok rendelkezésre állása tekintetében. Következésképpen a HTMGB nem fog szakvéleményt kibocsátani a 2017. évi fekete-tengeri halászati lehetőségekről a 2016 szeptemberében esedékes ülésszakán, amelyet az említett okokból meghatározatlan időre elhalasztottak. A jelenleg rendelkezésre álló tudományos szakvélemény az érintett állományoknak a HTMGB által tavaly végzett értékelésén alapul, valamint a GFCM állományok értékelésével foglalkozó munkacsoportja által 2016 márciusában végzett értékelésen. Figyelembe véve a nagy rombuszhal állományának a GFCM által 2016-ban megerősített aggasztó helyzetét, az állomány minősítése változatlan marad: túlhalászott.
Amennyiben a későbbiek során a HTMGB vagy a GFCM állományértékeléssel foglalkozó munkacsoportja új szakvéleményt és információkat bocsát rendelkezésre, a javaslatot naprakésszé kell tenni. A GFCM 2017 második negyedéve előtt nem fogadja el az említett munkacsoport értékelését. Ezért a csoport eredményei ugyan indikatívak lehetnek, de nem tekinthetők hivatalos, konszolidált tudományos szakvéleménynek.
Meglévő rendelkezések a javaslat által érintett területen
A halászati lehetőségeket és azok tagállamok közötti kiosztásának módját évente kell meghatározni. A legutóbbi erre vonatkozó jogi aktus a bizonyos fekete-tengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeknek a 2016. évre történő meghatározásáról szóló, 2016. január 18-i (EU) 2016/73 tanácsi rendelet.
Az éves halászati lehetőségek mellett a javaslat hatálya alá tartozó, a fekete-tengeri halászatra vonatkozó következő intézkedéseket kell még megemlíteni:
–A nagy rombuszhal fekete-tengeri halászatának vonatkozásában a minimális állományvédelmi méreteket és a minimális hálószembőséget a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló 850/98/EK tanácsi rendelet és a közvetlen emberi fogyasztáson kívüli ipari célokra felhasznált hering kirakodásának feltételeiről szóló 1434/98/EK rendelet módosításáról szóló, 2013. március 13-i 227/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet határozza meg.
–A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 37. ülésén (Split, 2013. május) elfogadott GFCM/37/2013/2 ajánlás a nagy rombuszhal tekintetében használt, tengerfenéken rögzített kopoltyúhálókra vonatkozó minimumkövetelményekről és a Fekete-tenger cetféléinek védelméről.
–A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 39. ülésén (Milánó, 2015. május) elfogadott GFCM/39/2015/3 ajánlás a nagy rombuszhal Fekete-tengeren folytatott jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatának megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések megállapításáról.
–A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 39. ülésén (Milánó, 2015. május) elfogadott GFCM/39/2015/4 ajánlás a tüskéscápa fekete-tengeri állományára vonatkozó gazdálkodási intézkedések megállapításáról.
–A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 40. ülésén (St Julian’s, 2016. május–június) elfogadott GFCM/40/2016/6 ajánlás a nagy rombuszhal fekete-tengeri halászatát érintő tudományos megfigyelésről, valamint állománygazdálkodási és ellenőrzési intézkedésekről.
Összhang az EU egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel
A javasolt intézkedések a közös halászati politika célkitűzéseivel és szabályaival összhangban kerültek kidolgozásra, és összeegyeztethetők a fenntartható fejlődést célzó uniós politikával.
2.AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők
A konzultációba bevont tudományos szervezet a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB).
Az Európai Unió a HTMGB-től minden évben tudományos szakvéleményt kér a fontos halállományok állapotáról. A HTMGB a Bizottságtól kapott megbízásnak megfelelően bocsátja ki szakvéleményeit. Az e javaslat tanácsi megvitatásakor rendelkezésre álló legfrissebb és legpontosabb szakvélemény kiterjed minden olyan fekete-tengeri állományra, amelyek vonatkozásában kvóták kerültek előterjesztésre.
Az Unió végső célja olyan populációméret elérése és fenntartása az állományoknál, amely mellett biztosítható a maximális fenntartható hozam (MFH). Ez a cél kifejezetten belekerült a KHP új alaprendeletébe, amely 2. cikkének (2) bekezdésében kimondja, hogy ezt a célkitűzést „… amennyiben lehetséges – 2015-ig el kell érni, és legkésőbb 2020-ig […] az összes halállomány esetében meg kell valósítani.” Ez jól tükrözi azt a kötelezettségvállalást, amelyet az Unió a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozó következtetései és a kapcsolódó végrehajtási terv vonatkozásában tett.
Konzultáció az érdekelt felekkel
Az érdekelt felekkel való konzultációra „A 2017. évi halászati lehetőségekre vonatkozó konzultációról” című bizottsági közlemény révén került sor. A javaslat tudományos alapját a HTMGB szolgáltatja. Minden HTMGB-jelentés hozzáférhető a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság (DG MARE) weboldalán.
Hatásvizsgálat
A tudományos szakvéleményeknek megfelelően a javasolt intézkedések az uniós halászhajók számára a Fekete-tengeren rendelkezésre álló jelenlegi halászati lehetőségek fenntartását eredményezik. Az állomány regenerációját károsító hatásokat csökkentik azok a további ellenőrző intézkedések, amelyeket Románia és Bulgária vezetett be és hajtott végre a bizonyos fekete-tengeri halállományokra vonatkozó halászati lehetőségeknek a 2016. évre történő meghatározásáról szóló rendelet elfogadásának összefüggésében általuk vállalt kötelezettségek teljesítése keretében.
A javaslat nem csupán a rövid távú megfontolásokat tükrözi, hanem egyúttal egy hosszabb távú szemlélet részét is képezi, amely révén a halászat mértéke fokozatosan a hosszú távon fenntartható szintekhez igazodik.
A javaslatban alkalmazott szemlélet ezért közép- és hosszú távon kisebb halászati erőkifejtést, hosszú távon azonban stabil vagy növekvő kvótákat eredményezhet. A szemlélet hosszú távú következményei várhatóan a következők lesznek: a halászati erőkifejtés kiigazítása nyomán kisebb hatás éri a környezetet, a kirakodások mennyisége pedig változatlan marad vagy növekszik. A halászati tevékenységek fenntarthatósága hosszú távon fokozódni fog.
3.A JAVASLAT JOGI ELEMEI
A javaslat összefoglalása
Annak érdekében, hogy megvalósuljon a közös halászati politikának a halászati erőforrások biológiai, gazdasági és társadalmi szempontból is fenntartható szintű kiaknázására irányuló célkitűzése, a javaslat megállapítja a Fekete-tengeren folytatott uniós halászati tevékenységekre alkalmazandó fogási korlátokat.
Jogalap
E javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (3) bekezdése.
Az Európai Uniónak a vízi élővilág fenntartható kiaknázására vonatkozó kötelezettségei a KHP alaprendeletének 2. cikkében meghatározott kötelezettségekből fakadnak.
A szubszidiaritás elve
A javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért a szubszidiaritás elve nem alkalmazható.
Az arányosság elve
A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok miatt:
a közös halászati politika közös politika. Az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.
A javasolt tanácsi rendelet elosztja a halászati lehetőségeket a tagállamok között. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (6) és (7) bekezdése, valamint 17. cikke értelmében a tagállamok saját belátásuk szerint szabadon dönthetnek e lehetőségeknek a lobogójuk alatt közlekedő hajók közötti elosztásáról. Ennélfogva elegendő mozgástér áll a tagállamok rendelkezésére az odaítélt halászati lehetőségek kiaknázásának céljára általuk kiválasztott társadalmi-gazdasági modellre vonatkozó döntések meghozatalában.
A javaslatnak a tagállamokra nézve nincsenek új pénzügyi vonzatai. Ezt a rendeletet a Tanács fogadja el minden évben, végrehajtásának állami és magánszektorbeli módozatai pedig már adottak.
A jogi aktus típusának megválasztása
Javasolt aktus: rendelet.
Ez a javaslat a halászati gazdálkodásra vonatkozik az EUMSZ 43. cikkének (3) bekezdése alapján és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének megfelelően.
4.KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
A javaslat nincs hatással az uniós költségvetésre.
5.OPCIONÁLIS ELEMEK
Egyszerűsítés
Ez a javaslat továbbra is biztosítja az uniós vagy nemzeti hatóságok közigazgatási eljárásainak egyszerűsítését, mivel a 2016. évi fekete-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó rendelet előírásaihoz hasonló előírásokat tartalmaz.
Felülvizsgálatra/módosításra/hatályvesztésre vonatkozó rendelkezés
A javaslat egy 2017-ra vonatkozó éves rendeletre irányul, ennélfogva nem tartalmaz felülvizsgálati záradékot.
Részletes magyarázat
A javaslat 2017-re meghatározza a Fekete-tengeren halászatot folytató tagállamok számára a bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó halászati lehetőségeket.
A bizonyos halászati tevékenységek keretében kifogott állományokra vonatkozó kirakodási kötelezettség 2015. január 1-je óta alkalmazandó. A Fekete-tenger vonatkozásában ezek a halászati tevékenységek a kisméretű nyílt vízi fajok, nevezetesen a spratt halászatát érintik, amely egyike az e rendelet értelmében kvóták hatálya alá tartozó állományoknak. A kirakodási kötelezettség 2017. január 1-jétől a Fekete-tengeren a halászatot meghatározó fajok valamennyi fogására vonatkozik.
A kirakodási kötelezettség bevezetésével a javasolt halászati lehetőségeknek – az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban – már nem a kirakodott, hanem a kifogott mennyiséget kell tükrözniük. Ezt úgy kell megvalósítani, hogy a halászati lehetőségek meghatározásakor az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett halászatok által érintett halállományok vonatkozásában kapott tudományos szakvéleményeket kell alapul venni. A halászati lehetőségeket ezenkívül a 16. cikk (1) bekezdésének (a viszonylagos stabilitás elve) és 16. cikke (4) bekezdésének (a közös halászati politika céljai és a többéves tervekben előírt szabályok) megfelelően kell megállapítani. A javaslatban szereplő számadatok tükrözik a tudományos szakvéleményben foglaltakat, valamint a kvóták meghatározásának keretét, amelyet a „Konzultáció a 2016. évi halászati lehetőségekről” című bizottsági közlemény körvonalaz.
Mivel a Bizottság a halászati erőforrásoknak az uniós szakpolitikával és a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban történő fenntartható hasznosítását stabil halászati lehetőségek fenntartása mellett kívánja biztosítani, a halászati lehetőségek évenkénti ingadozását az adott állomány állapotától függően a lehető legkisebb szintre korlátozza.
A Fekete-tenger partja mentén fekvő országok által közösen elfogadott TAC hiányában a tagállamok számára kiosztott uniós autonóm kvótákat a javasolt rendelet melléklete tartalmazza.
A 847/96/EK tanácsi rendelet 2. cikkének megfelelően javasolt, hogy a 3. és 4. cikk ne legyen alkalmazandó az e rendelet hatálya alá tartozó állományokra. Ugyanakkor az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésével összhangban a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó az egymást követő évek közötti rugalmasság elve.
2016/0386 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS RENDELETE
egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2017. évre történő meghatározásáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.
(2)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.
(3)A Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként a Fekete-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – az azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikke (1) és (4) bekezdésének megfelelően a halászati lehetőségeket úgy kell kiosztani a tagállamok között, hogy minden tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, valamint tiszteletben kell tartani a közös halászati politikának az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzéseit.
(4)A halászati lehetőségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, valamint a biológiai és társadalmi-gazdasági szempontok figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot, továbbá figyelemmel az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményekre.
(5)A spratthalászat tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében említett kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől alkalmazandó. Az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik.
(6)Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet és különösen annak a fogások nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok bejelentéséről szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. Ezért meg kell határozni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozóan a tagállamok milyen kódokat használjanak a Bizottság részére történő adatközlés során.
(7)A 847/96/EK tanácsi rendelet 2. cikkének megfelelően azonosítani kell azokat az állományokat, amelyekre az ott említett különböző intézkedések vonatkoznak.
(8)A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében fontos, hogy a Fekete-tengeren 2017. január 1-jén megkezdődhessenek az érintett halászati tevékenységek. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,
(9)A halászati lehetőségeket az alkalmazandó uniós joggal való teljes összhangban kell felhasználni,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. FEJEZET
Tárgy, hatály és fogalommeghatározások
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet az alábbi fajok fekete-tengeri állományai tekintetében meghatározza a Bulgária és Románia lobogója alatt közlekedő uniós halászhajók rendelkezésére álló 2017. évi halászati lehetőségeket:
a) nagy rombuszhal (Psetta maxima);
b) spratt (Sprattus sprattus).
2. cikk
Hatály
Ez a rendelet a Fekete-tengeren tevékenységet folytató uniós halászhajókra vonatkozik.
3. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
a)„GFCM”: a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság;
b)„Fekete-tenger”: az 1343/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében meghatározott 29-es jelű földrajzi alterület;
c)„halászhajó”: a tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi célú kiaknázására felszerelt vízi jármű;
d)„uniós halászhajó”: tagállami lobogó alatt közlekedő és az Unióban lajstromozott halászhajó;
e)
„állomány”: valamely adott állománygazdálkodási területen előforduló tengeri biológiai erőforrás;
f)„uniós autonóm kvóta”: közösen elfogadott TAC hiányában az uniós halászhajók részére autonóm módon odaítélt kifogható mennyiségek felső határa;
g)„analitikai értékelések”: egy adott állomány alakulásának az állomány biológiai jellemzőin és kiaknázási mértékén alapuló mennyiségi értékelése, amely a tudományos vizsgálat szerint megfelelően jó minőségű ahhoz, hogy tudományos szakvéleményként szolgáljon a fogásokkal kapcsolatos jövőbeli opciók mérlegelésénél;
II. FEJEZET
Halászati lehetőségek
4. cikk
A halászati lehetőségek elosztása
Az uniós halászhajókra vonatkozóan megállapított uniós autonóm kvótákat, az ilyen kvóták tagállamok közötti elosztását és – adott esetben – az azokhoz funkcionálisan kapcsolódó feltételeket a melléklet határozza meg.
5. cikk
Az elosztásra vonatkozó különös rendelkezések
A halászati lehetőségeknek az e rendeletben meghatározott, tagállamok közötti elosztása nem érinti a következőket:
a)az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;
b)az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;
c)az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.
6. cikk
A kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fogásokra és járulékos fogásokra vonatkozó feltételek
A nagy rombuszhal fogásait és járulékos fogásait csak akkor lehet a fedélzeten tárolni, illetve kirakodni, ha azokat kvótával rendelkező tagállam lobogója alatt közlekedő uniós halászhajók ejtették, és az érintett kvóta még nincs kimerítve.
III. FEJEZET
Záró rendelkezések
7. cikk
Adatküldés
Amikor a tagállamok az 1224/2009/EK rendelet 33. és 34. cikke alapján a Bizottságnak megküldik a kifogott állományok kirakodott mennyiségeire vonatkozó adatokat, az e rendelet mellékletében meghatározott állománykódokat használják.
8. cikk
Hatálybelépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök