27.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 366/19

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

—

tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

—

tekintettel a faji egyenlőségről szóló 2000/43/EK irányelvre és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód keretéről szóló 2000/78/EK irányelvre,

—

tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. február 20-i ajánlására (2013/112/EU),

—

tekintettel a Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2012)” című jelentésére,

—

tekintettel a Bizottság 2011. február 15-i, „Az EU gyermekjogi ütemterve” című közleményére (COM(2011)0060),

—

tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja: A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című, 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758),

—

tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2006. július 4-i bizottsági közleményre (COM(2006)0367),

—

tekintettel az Eurofound „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: a válság hatása” című jelentésére,

—

tekintettel az Eurofound (2013) „Harmadik európai életminőség-felmérés – Életminőség Európában: társadalmi egyenlőtlenségek” című jelentésére,

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetű csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottság „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében, többek között a 2014–2020-as időszakra szóló Európai Szociális Alapon keresztül” című közleményéről szóló 2013. június 12-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel 2011. március 8-i állásfoglalására az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentéséről az EU-ban (6),

—

tekintettel a szegénység elleni küzdelemben a minimáljövedelem szerepéről és Európában a befogadó társadalom előmozdításáról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az EU-ban a társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel 2008. január 16-i állásfoglalására: az EU gyermekjogi stratégiája felé (9),

—

tekintettel a Save the Children szervezet „Gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés Európában” című, 2014. évi jelentésére,

—

tekintettel az UNICEF Kutatási Hivatalának „A recesszió gyermekei: a gazdasági válság hatása a gyermekjólétre a gazdag országokban” című jelentésére (2014),

—

tekintettel az Európai Szegénységellenes Hálózat és a Eurochild „A gyermekek jóléte felé Európában – az Európai Unióban előforduló gyermekszegénység magyarázata” című jelentésére (2013),

—

tekintettel a Eurochild „A vonatkozó 2014-es nemzeti reformprogramok és nemzeti szociális jelentések a gyermekszegénység és gyermekjólét szempontjából” című, 2014. évi értékelő jelentésére,

—

tekintettel a Eurochild 2014. november 26–28. között, Bukarestben megrendezett 11. konferenciájának jelentésére;

—

tekintettel az az UNICEF Innocenti Kutatóközpontjának „A gyermekszegénység mérése: a világ gazdag országaiban tapasztalható gyermekszegénység új rangsora” című jelentésére (2012),

—

tekintettel a DRIVERS „Társadalmi egyenlőtlenségek a koragyermekkori egészség és fejlődés vonatkozásában: Európa egészére kiterjedő, rendszerezett szakirodalmi áttekintés” című, végleges tudományos jelentésére (London, 2014. szeptember),

—

tekintettel a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztikára (EU-SILC) 2013,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Munka és szegénység: egy nélkülözhetetlen globális koncepció felé” című, 2009. szeptember 30-i véleményére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Gyermekszegénység és gyermekjólét” című, 2010. július 14-i véleményére,

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az „Európai minimáljövedelem és szegénységi mutatók” című, 2013. december 10-i véleményére,

—

tekintettel az EU társadalmi befogadással foglalkozó, független szakértőkből álló hálózata által „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés – tanulmány a nemzeti szakpolitikákról” címmel készített összefoglaló jelentésére (10),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0310/2015),

A.

mivel nagyobb politikai láthatóságot kell adni a gyermekszegénység elleni küzdelemnek az EU legmagasabb politikai szintjén, ha az EU teljesíteni kívánja az Európa 2020 stratégia arra irányuló célját, hogy 2020-ig legalább 20 millió fővel csökkentsék a szegénység által sújtottak számát;

B.

mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCR) értelmében minden gyermek számára biztosítani kell az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz, a védelemhez, az őket érintő döntéshozatalban történő részvételhez, a pihenéshez és a szabadidőhöz, a kiegyensúlyozott étrendhez és a családon belüli gondoskodáshoz való jogot;

C.

mivel a tagállamok többsége eddig kevés figyelmet fordított arra, hogy felhasználja az EU strukturális alapjait Európában a gyermekszegénység riasztó és még mindig növekvő mértéke elleni fellépésre, valamint társadalmi integrációjuk és általános jólétük előmozdítására;

D.

mivel a társadalmi egyenlőtlenségek jelentősen hozzájárulnak a gyermekszegénység megnövekedéséhez, és mivel az EU 19 tagállamában a gyermekek vannak leginkább kitéve a szegénység kockázatának;

E.

mivel az Eurostat szerint a gyermekszegénységet befolyásoló fő tényezők a javak újraelosztásával kapcsolatos politika, a jövedelemtámogatáson keresztül megvalósuló kormányzati beavatkozás hatékonysága, a támogató szolgáltatások nyújtása, a foglalkoztatási politika (11), a szülők munkaerő-piaci helyzete, ami összefügg a végzettségükkel, valamint a háztartás összetétele, ahol a gyermekek élnek; mivel a foglalkoztatás növelése a szegénység elleni küzdelem hatékony eszköze;

F.

mivel az EU össznépességének egyötöde 18 éven aluli; mivel a kötelezettségvállalások ellenére ma EU-szerte négy gyermekből több mint egy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának van kitéve;

G.

mivel a Parlament ismételten felszólított a szociális beruházási csomag végrehajtására, és támogatja a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlását, amely átfogó szakpolitikai keretet javasol a gyermekszegénység elleni küzdelemre és a gyermekek jólétének előmozdítására, a következő három pillérre támaszkodva: a megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférés az Európai Szociális Alap keretében, a jó minőségű és inkluzív szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a gyermekek részvétele a társadalomban és a döntéshozatalban, és amely elismeri a gyermekeket mint a jogok gyakorlóit; ugyanakkor sajnálatonak tartja, hogy az EU nem hozott koherens intézkedéseket ennek az európai szemeszteren keresztül történő végrehajtása érdekében;

H.

mivel bár a rendkívül alacsony munkaintenzitású szülők gyermekei esetében a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztés valószínűsége 56,7 %-kal nagyobb, a gyermekszegénység kockázata ma a magas munkaintenzitású családok esetében is fennáll (Romániában, Litvániában, Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban, Lettországban, Szlovákiában, Lengyelországban, illetve Luxemburgban);

I.

mivel a gyermekszegénység a családok szegénységéből ered, mivel az alacsony jövedelmű és nagycsaládokat jobban fenyegeti a szegénység veszélye, míg a jövedelmek újraelosztása jelentős hatással van a társadalmi egyenlőtlenségek ciklusainak csökkentésére, és mivel a romló nemzeti bérpolitikák és szociális védelmi rendszerek növelik a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatát, ami hozzájárul a növekvő gyermekszegénységhez, ahogyan az a legalacsonyabb arányú gyermekszegénységi mutatókkal rendelkező tagállamok esetében látható, amelyek egyben az általános szegénység és egyenlőtlenség legalacsonyabb szintjeivel is rendelkeznek;

J.

mivel 2008 és 2012 között a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett gyermekek száma majdnem egymillióval nőtt Európában (EU27+Norvégia, Izland és Svájc), és mivel számuk csak 2011 és 2012 között félmillióval emelkedett (12); mivel 2013-ban az Eurostat adatai szerint az EU28-ban 26,5 millió gyermeket fenyegetett a szegénység és a társadalmi kirekesztés; mivel az EU27 országaiban a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázata 2008 és 2012 között 26,5 %-ról 28 %-ra növekedett; mivel 2013-ban az EU28 országaiban a 18 év alatti teljes lakosság 28 %-át fenyegette szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázata, és az országok nagy többségében a szegénység és a társadalmi kirekesztés nagyobb mértékben fenyegeti a gyermekeket, mint a felnőtteket;

K.

mivel a nők körében a férfiakhoz képest nagyobb a szegénység kockázata, és mivel a nők szegénysége elleni küzdelem nem csak saját jogán fontos, hanem a gyermekszegénység csökkentésére irányuló erőfeszítések szempontjából is létfontosságú;

L.

mivel az EU-n belül az országok között egyre nagyobb mértékű az egyenlőtlenség; mivel aggasztó, hogy az alultáplált gyermekek aránya növekszik, ami az Európai Unióban már eltűnt betegségek újbóli megjelenését eredményezi (pl. angolkór); mivel jellemző, hogy az UNICEF szerint (13) olyan országokban, mint Észtország, Görögország és Olaszország, 2008 óta drámai módon megkétszereződött azon gyermekek aránya, akik két, egymás követő napon át nem jutnak húshoz, csirkéhez vagy halhoz;

M.

mivel a néhány ország legutóbbi időszaki jelentéseiről szóló záró megállapításaiban az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a gazdasági válság miatt a gyermekek körében nőtt a szegénységi ráta és/vagy a szegény kockázatának való kitettség aránya, ami hátrányosan érinti a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezményben szereplő jogok közül több jog gyakorlását is, nevezetesen az egészséghez, az oktatáshoz és a szociális védelemhez való jogét, és annak biztosítására ösztönözte a hatóságokat, hogy védjék meg a gyermekekre vonatkozó költségvetési tételeket, és mivel a pénzügyi és gazdasági válság az élet- és munkakörülmények romlásához és egy új csoport kialakulásához vezetett, akikre „új rászorulókként” is hivatkoznak;

N.

mivel a kedvező vállalkozói környezet ösztönzi a foglalkoztatás növekedését a tagállamokban, és szélesíti a foglalkoztatási lehetőségeket a szülők számára, akik így üdvözlendő szerepmodellként szolgálhatnak, különösen azokban a közösségekben, amelyeket hátrányosan érintett a több nemzedéken átívelő szegénység és kirekesztés;

O.

mivel az egyszülős családok, különösen a gyermeküket egyedül nevelő anyák által vezetett családokat jobban fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye (49,8 % szemben 25,2 %-kal), bár az EU-SILC szerint (14) az országok között jelentős különbségek vannak, ami a szegénység női problémává válása, a nőknek a bizonytalan foglalkoztatásban és a nem önként vállalt részidős munkákban való felülreprezentáltsága, a nők által a nem fizetett munkában eltöltött aránytalan mennyiségű idő, a nők szakmai pályafutásának a gyermekgondozás vagy más családtagok gondozása miatti megszakítása és a nemek közötti bérszakadék következménye;

P.

mivel a gyermekszegénység enyhíthető különösen a nők munkaerő-piaci lehetőségeinek javításával, mégpedig a gyermekgondozás jobb kiépítésén keresztül;

Q.

mivel védeni kell a gyermekeket, azok szüleit, nevelőszüleit és gondozóit a bármilyen alapú, például nemen, fajon, bőrszínen, nyelven, valláson vagy meggyőződésen, politikai vagy egyéb véleményen, nemzeti, etnikai vagy társadalmi származáson, nemzeti kisebbséghez tartozáson, vagyoni helyzeten, születésen, fogyatékosságon, koron vagy egyéb helyzeten alapuló megkülönböztetéssel szemben, és mivel a lakosság kiszolgáltatott csoportjaiból származó gyermekeket jobban fenyegeti a marginalizálódás, a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye, amint azt a Hajléktalanokkal Foglalkozó Nemzeti Szervezetek Európai Szövetségének legutóbbi jelentései megerősítik, amelyek rámutatna, hogy a hajléktalanokat befogadó szálláshelyeken egyre több nő, fiatal, és gyermekes család (különösen migráns családok) kerül elhelyezésre; mivel az egyetlen jövedelemből élő nagycsaládokat jobban fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye, ami a pénzügyi és gazdasági válság következtében romló nemzeti bérpolitikáknak és szociális védelmi rendszereknek tudható be;

R.

mivel a szegénység és a társadalmi kirekesztés gyermekekre gyakorolt hatásai egész életen át tartóak lehetnek és nemzedékeken átnyúló munkanélküliséghez és szegénységhez vezethetnek; mivel nőtt a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyermekek közti oktatási szakadék (11 országban a 0–3 éves gyermekek esetében csak a gyermekek 15 %-a számára biztosított a koragyermekkori oktatás és gondozás);

S.

mivel a koragyermekkori oktatás és gondozás döntő hatást gyakorol a gyermekek kognitív fejlődésére, mivel a gyermekekben az első öt életév folyamán kulcsfontosságú képességek fejlődnek ki, és mivel a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférés megteremti az alapjait az életben elért későbbi sikereknek az oktatás, a jólét, a foglalkoztathatóság és a társadalmi integráció terén, és jelentős hatással van az önbecsülésre, különös tekintettel a hátrányos háttérrel rendelkező gyermekekre; mivel a különböző társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező gyermekek között nőtt az iskolázottsági szakadék; mivel a bölcsődéhez hozzá nem férő dolgozó szülők sokszor kénytelenek egy másik gyermekre bízni a gyermekeket, vagy tanúsítvánnyal nem rendelkező, fizetett informális gondozói hálózatokhoz kell folyamodniuk, ami veszélyezteti a gyermekek biztonságát és jólétét; mivel az iskola előtti oktatás jelentős szerepet játszhat a szegénység fenyegetésének kitett gyermekek alacsony társadalmi-gazdasági státuszának ellentételezésében, és egy olyan tényező, amely elősegíti a szülők visszatérését a munkaerőpiacra (15); mivel az inkluzív oktatás kezeli az összes tanuló sokféle szükségleteit és választ ad ezekre azzal, hogy növeli a tanulásban való részvételt, valamint a kultúrák és a közösségi értékek szerepét, és így hatékony eszközt jelent a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésében;

T.

mivel a helyi és regionális hatóságok kiemelkedő szerepet játszanak a gyermekszegénység és gyermekkizsákmányolás leküzdésére irányuló munkában, és ezért döntő felelősségük van a marginalizálódás és a társadalmi kirekesztés megelőzésében, és mivel a nemzeti hatóságoknak elégséges eszközöket kell a rendelkezésükre bocsátaniuk, hogy adott esetben teljesítsék ezeket a célkitűzéseket;

U.

mivel az oktatási költségeket, különösen ami az iskolai oktatási anyagokat és a közlekedést illeti, a legtöbb országban lényegében a háztartások viselik; mivel az a kiadás a korai iskolaelhagyások számos okának egyikét képezi; mivel továbbra is pénzügyi, adminisztratív és egyéb gyakorlati akadályok állnak a társadalom peremére szorult csoportokból származó gyermekek oktatásának útjában;

V.

mivel az a társadalmi-gazdasági környezet, amelyben a gyermekek élnek, befolyásolja az iskolában és az iskolai szünidőben eltöltött idő minőségét, és mivel a szabadidő alatti ingerszegénység azzal a nem kívánt hatással jár, hogy nőnek a gyermekek közötti különbségek, különösen az oktatásuk tekintetében;

W.

mivel az iskolai lemorzsolódás aránya 2012-ben uniós átlagban 13 % volt, és vannak országok, ahol ez az arány meghaladta a 20 %-ot (Portugália, Spanyolország és Málta) (16);

X.

mivel még azokban az országokban is, ahol az egészséghez való jogot törvény biztosítja, vannak olyan gyermekek, akik nem férnek hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz, egyes gyermekek pedig a sürgősségi ellátáson túl csak rendkívül korlátozottan férnek hozzá a szolgáltatásokhoz, így a háziorvosi és fogorvosi ellátáshoz, különösen a rendelkezésre álló közszolgáltatások hiánya miatt; mivel a szegénységbe születő gyermekek jobban ki vannak téve a krónikus betegségek és a nagyobb számú egészségügyi probléma veszélyének, ami az egyenlőtlenségek újratermelődéséhez vezet;

Y.

mivel a családok anyagi nehézségei hozzájárulnak a szülők mentális egészségi problémáinak növekedéséhez és a családok felbomlásához, ami tagadhatatlan következményekkel jár a gyermekek pszichoszociális és társadalmi jólétére nézve;

Z.

mivel a gyermeket körülvevő környezet – a születés előtti időszakot is ideértve – döntő hatással van kognitív rendszerének fejlődésére, kommunikációjára, nyelvhasználatára, valamint szociális és érzelmi kompetenciáira, amelyek következményekkel járnak az egészségére, jólétére, közösségekben való részvételére és tanulási képességeire nézve (17);

AA.

mivel minden gyermeknek joga van a visszaéléssel, erőszakkal és elhanyagolással szembeni védelemhez, és mivel a kutatások szerint a családokra nehezedő pénzügyi nyomás, a közszolgáltatások terén eszközölt megszorítások és szegénység növekedése a gyermekek elleni erőszak fokozódását eredményezhetik;

AB.

mivel a gyermekszegénység többdimenziós jelenség, amely többdimenziós választ igényel; mivel a foglalkoztatás fontos tényező, azonban nem mindig garantálja a szegénységből kivezető utat az érintett gyermek családja számára;

AC.

mivel a gyermekszegénység nagy gazdasági költségeket ró a társadalmakra, különös tekintettel a szociális támogatásra fordított kiadások növekedése tekintetében;

AD.

mivel a szegénység kockázatának kitett családok nagyobb valószínűséggel élnek egészségtelen és nem biztonságos helyeken, és mivel az EU28 országaiban a gyermekek 17 %-a él még mindig ilyen környezetben, és ez a szám 15 országban haladja meg az átlagot; mivel a lakásköltségek ki nem fizetése miatt végrehajtott egyre nagyobb számú kilakoltatás következtében gyermekek kényszerülnek arra, hogy egyre bizonytalanabb lakhatási körülmények között éljenek, ami negatívan befolyásolja a gyermek fejlődését és életlehetőségeit;

AE.

mivel az Eurostat európai jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó 2012. évi statisztikái (EU SILC) szerint az energiaszegénység valamennyi tagállamot érintő probléma; mivel az energiaárak növekedésének egyik következményeként számos gyermek fűtetlen lakásban él, és mivel ez a légzőszervi és a szív-és érrendszeri megbetegedések számának növekedéséhez vezet;

AF.

mivel az egészségügyi problémákkal küzdő gyermekeket nevelő családok, ahogy az egészségügyi problémákkal küzdő szülők is, gyakrabban szembesülnek a szegénység kockázatával, a család felbomlásával, és nehézséget okoz számukra, hogy elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon;

AG.

mivel a következő fenntartható fejlődési célok 2015 utáni menetrendje és azok egyetemessége lehetőséget kínálnak a gyermekek érdekében végrehajtott beruházások és a gyermekek jogainak fokozására;

AH.

mivel a szegénység kockázatának kitett csoporton belül aránytalanul sok a migráns gyermek, akiknek a nyelvi korlátok miatt több megkülönböztetésben van részük, és mivel ez a helyzet még súlyosabb a rendezetlen jogi helyzetű migráns gyermekek esetében; mivel manapság a migrációs áramlatok fokozódásával egyre nő azon esetek száma, amikor a bevándorlók gyermekei más családtagokra vagy harmadik személyekre bízva szülőföldjükön maradnak, és mivel ez – különösen érzelmi téren – kedvezőtlenül hat a gyermekek fejlődésére;

AI.

mivel az, hogy az utóbbi években erőteljes politikai figyelem irányult az EU-n belül a gyermekszegénységre, és az uniós államfők támogató politikai nyilatkozatokat tettek, nem vezetett a gyermekszegénység szintjének jelentős csökkenéséhez;

AJ.

mivel a csupán az iskolában táplálékhoz jutó gyermekek számának növekedése miatt szükség van a rászoruló családokat célzó élelmiszer-támogatási programok pénzügyi megerősítésére; mivel ezek a programok, bár fontosak, nem tekinthetők hosszú távú megoldásnak;

AK.

mivel a környezeti tényezők, mint például a szennyezés, a forgalom, a szennyezett talaj és a nem biztonságos ivóvíz gyakran aránytalanul sújtják a szegénységben élő gyermekeket;

1.

azt javasolja, hogy a tagállamok ténylegesen kötelezzék el magukat olyan, a gyermekszegénység leküzdését célzó szakpolitikák kialakítása mellett, amelyek a gyermekszegénységi tényezők orvoslását és a kifejezetten gyermekeknek – valamint a munkanélküli felnőtteknek – szánt szociális támogatások (így a munkanélküli segélyek és megfelelő minimáljövedelem) hatékonyságát, mennyiségét, összegét és alkalmazási körét, továbbá a szegénységben élő munkavállalók jelenségét állítják középpontba, valamint hogy ösztönözzék olyan munkaügyi törvények megalkotását, amelyek garantálják a szociális jogokat, beleértve a nemzeti gyakorlatokkal összhangban lévő, törvényben előírt megfelelő minimálbért és kollektív megállapodásokat is, amelyek nagyobb biztonságot nyújtanak a családok számára és fellépnek a bizonytalan foglalkoztatás ellen, illetve előmozdítják a megfelelő szociális jogokkal járó foglalkoztatást;

2.

kéri az említett támogatások hatékonyságának nyomon követését és értékelését a szegénység, a kirekesztés és az iskolai lemorzsolódás leküzdésére irányuló politikáknak a társadalmi méltányosság fennálló követelményeihez való hozzáigazítása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és alkalmazzanak diverzifikált bizonyítékgyűjtési eljárásokat a fellépés egyes szakaszaihoz illeszkedve;

3.

azt javasolja, hogy a Bizottság a tagállamokkal együtt hozzon létre egy útitervet a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlásban elfogadott, három pilléren alapuló megközelítés végrehajtására az erőforrásokhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a gyermekek részvétele tekintetében; úgy véli, annak érdekében, hogy a három pilléren alapuló megközelítéssel jobb eredményeket érjünk el, hasznos lenne, ha sor kerülne a gyermekszegénység mértékét és az e jelenségtől leginkább sújtott területeket pontosan és konkrétan meghatározó mutatók kidolgozására; felszólítja a tagállamokat, hogy éves nemzeti reformprogramjaikba és nemzeti szociális jelentéseikbe eredményesen és átfogóan építsék be a szociális beruházási csomag vonatkozó aspektusait és a Bizottság fent említett ajánlását, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy az Európa 2020 keretében határozza meg a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésére vonatkozó részcélt, az európai szemeszter minden szakaszában tegye láthatóvá és egyértelművé a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentését, hangsúlyozza, hogy a gyermekszegénységnek a gyermekek érdekében végrehajtott beruházásokon keresztül történő csökkentését a 2016-os éves növekedési jelentés fő prioritásaként kell javasolni, amely alapvető eszköze a szegénységgel kapcsolatos cél terén elérendő előrelépésnek; felkéri a Bizottságot az ütemterv révén annak biztosítására, hogy tagállamok évente nyomon kövessék a bizottsági ajánlás végrehajtását, és arról jelentést készítsenek, továbbá hogy használja az Európai Szociális Alapot a bizottsági ajánlás végrehajtására, valamint értékelje a nemzeti reformprogramokban javasolt reformok szegénységre gyakorolt hatásait;

4.

felhívja a tagállamokat, hogy a gyermekszegénység leküzdésére irányuló erőfeszítéseik során foglalkozzanak a gyermekeket és a sajátos szükségletekkel rendelkező és fogyatékossággal élő családtagokat gondozó nők helyzetével;

5.

azt ajánlja, hogy a tagállamok az európai strukturális és beruházási alapok forrásainak felhasználásakor és a szociálpolitikák kidolgozásakor fordítsanak nagyobb figyelmet az egészségi problémákkal küzdő gyermekeket nevelő családok (különösen az egyszülős családok) szegénységgel szembeni védelmére;

6.

ismételten hangsúlyozza az olyan preventív közpolitikák fontosságát, amelyek – a gyermekek társadalmi kirekesztésének és szegénységének következményeire történő összpontosítás helyett – ésszerű gyermekjóléti intézkedésekbe ruháznak be, amelyek támogatják a gyermekek felelősségvállalásra való nevelését, hogy később képesek legyenek beilleszkedni a társadalomba és megállják a helyüket a munkaerőpiacon is;

7.

úgy véli, hogy a szegénység, az iskolai lemorzsolódás és a társadalmi kirekesztés által érintett gyermekek számára nyújtott szükséges segítség mellett a gyermekeket és fiatalokat támogató politikáknak erőteljesen a megelőzésre kell irányulniuk, és hosszú távú stratégiákat kell magukban foglalniuk a társadalmi egyenlőtlenségek leküzdése érdekében;

8.

javasolja, hogy a tagállamok biztosítsanak a gyermekeket célzó általános jóléti juttatásokat, illetve fokozzák azok mértékét, mint például kedvezményes vagy ingyenes gyermekétkeztetést, különösen a hátrányos helyzetű, szegény gyermekek esetében egészséges fejlődésük biztosítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy átfogó stratégiák és szakpolitikai intézkedések részeként aktív foglalkoztatási intézkedéseket fogadjanak el annak támogatására, hogy a szülők jó minőségű munkahelyhez és megfelelő jövedelemhez jussanak, kiváló minőségű közszolgáltatásokhoz férjenek hozzá (különösen gyermekgondozási szolgáltatásokhoz, oktatáshoz, egészségügyhöz, lakhatáshoz és szabadidős tevékenységekhez), amelyek megkönnyítik a szakmai és a családi élet összeegyeztetést, valamint hogy erősítsék a gyermekek és családjaik részvételét e szakpolitikai intézkedések kialakításában, végrehajtásában és nyomon követésében; hangsúlyozza, hogy az egyetemes megoldásokat célzott intézkedésekkel kell összekapcsolni a gyermekek és fiatalok legkiszolgáltatottabb és leginkább marginalizálódott helyzetű csoportjainak támogatása érdekében; sajnálja, hogy a tagállamok egyre nagyobb mértékben elmozdulnak az általános támogatási politikáktól a rászorultsági alapú támogatások felé, mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy az általános támogatási politika jobb védelmet nyújt a gyermekszegénységgel szemben (18);

9.

arra bátorítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el uniós előírásokat vagy hozzanak létre elfogadott módszertant a gyermeknevelés költségeinek meghatározására, valamint a gyermekszegénység megakadályozásához és leküzdéséhez szükséges megfelelő források meghatározására;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy tartózkodjon a tagállami közszolgáltatások átalakítására és azok költségvetésének csökkentésére, valamint a rugalmas munkaügyi kapcsolatokra és a közszolgáltatások privatizálására irányuló ajánlásoktól, amelyek egyértelműen a gyermekek szociális jogainak meggyengülését eredményezték;

11.

kéri a Bizottságot, hogy az ingyenes közoktatást érintő befektetések szükségességére helyezze a hangsúlyt, és ennek keretében a legrászorulóbb társadalmi csoportok – mint a bevándorlók és a különböző jellegű fogyatékkal élők – számára határozzon meg egyedi oktatási módszereket; úgy véli, hogy az oktatás kulcsfontosságú és kiemelt szerepet játszhat azoknak a készségeknek az elsajátításában, amelyek lehetővé teszik a gyermekek számára a későbbiekben a képzett munkaerőt igénylő és megfelelő bérezést kínáló munkahelyekhez való hozzáférést, lehetővé téve számukra a szegénységből kivezető út kikövezését;

12.

emlékeztet arra, hogy a gyermekszegénység leküzdéséhez egy életcikluson alapuló szemléletre van szükség, amely magában foglalja a szegénység kockázata nemzedékek közötti ciklusának megtörését, figyelembe veszi a kisgyermekkor, gyermekkor és a fiatalkor eltérő szükségleteit, a gyermek teljes körű fejlődését szem előtt tartó megközelítést alkalmaz azzal, hogy méri az egyes gyermekek által egyidejűleg tapasztalt nélkülözések számát, feltárja a leginkább rászorulókat, és nemcsak a pénzbeli szegénységet méri, hanem a többdimenziós nélkülözést is;

13.

javasolja, hogy minden gyermeknek férjen hozzá a jó minőségű szolgáltatásokhoz fejlődésének e döntő szakaszában; úgy véli, hogy az egészségügyi ellátás, az oktatás, a szülők és a családok támogatása, a lakhatás és a védelem alapvető szolgáltatások, amelyeket a leggyakrabban a helyi és regionális hatóságok nyújtanak;

14.

sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el, hajtsanak végre és kövessenek nyomon a többdimenziós gyermekszegénység csökkentésére irányuló terveket, középpontba helyezve a gyermekek elemi jogait, valamint hogy állapítsanak meg célkitűzéseket a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés mértékének csökkentése céljából, kifejezetten előtérbe helyezve és kiemelten kezelve a szegénység kockázatának a legnagyobb mértékben kitett gyermekeket; emlékeztet annak fontosságára, hogy a tagállamoknak a leghátrányosabb helyzetű gyermekek érdekében vissza kell állítaniuk a szociális védelemre, egészségügyre, oktatásra és szociális lakhatásra fordított reálkiadásoknak legalább a válság előtti szintjét;

15.

sürgeti a tagállamokat, hogy a tanulási folyamatot megkönnyítő hatékonyabb oktatási modulok kidolgozása révén hajtsanak végre a tanulási nehézséggel küzdő gyermekek társadalmi kirekesztését megakadályozó terveket;

16.

felhívja a tagállamokat annak elismerésére, hogy a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés fontos akadályok, amelyeket fel kell számolniuk annak érdekében, hogy elérhessék az Európa 2020 stratégiában foglalt, a foglalkoztatási aránnyal, a kutatásba, a fejlesztésbe, az energiákba és a fenntartható fejlődésbe történő beruházással kapcsolatos céljaikat;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a megfelelő iskolán kívüli környezet megteremtésére és elérhetőségére, ahol a gyermekek az iskolaidőn kívül és az iskolai szünidőben értelmesen és ösztönző környezetben tölthetik el az idejüket, továbbá fordítsanak nagyobb figyelmet arra, hogy a hátrányos helyzetű, valamint távoli és megközelíthetetlen térségekben élő gyermekek számára rendelkezésre álljanak az alapvető egészségügyi ellátások;

18.

felszólítja a tagállamokat, hogy kerüljék el a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülő gyermekek gettósodását a gyermekek lakhatására vonatkozó minimum-előírások bevezetésével, figyelembe véve a gyermekek mindenek felett álló érdekeit, valamint úgy, hogy a háztartások számára megfelelő, az igényeiket kielégítő és a jólétüket, magánéletüket és életminőségüket biztosító otthont garantálnak, elősegítve ezzel a társadalmi igazságosság és kohézió megteremtését, valamint a társadalmi kirekesztés és a szegénység elleni küzdelmet;

19.

sürgeti a Bizottságot és a Parlamentet, hogy használják ki a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során kínálkozó lehetőséget az Európai Szociális Alap, a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap, és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja jobb felhasználására, és ellenőrizze, hogy a gyermekek ügye prioritást kap-e a regionális és kohéziós politikák programozása és végrehajtása során, különös tekintettel a nagy, bentlakásos intézmények fokozatos felszámolásának 2014-től végrehajtandó új kötelezettségére, illetve az örökbefogadás, valamint a hivatásos szülői jogviszony megerősítése érdekében, hogy az árva, hátrányos helyzetű gyermekek valóban családi vagy családi jellegő környezetben nőhessenek fel; felszólítja a Bizottságot arra is, hogy dolgozzon ki a gyermekszegénységet vizsgáló mutatókat;

20.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak mérlegelésére, hogy a lakosság bizonyos csoportjai tekintetében foglalkozni kell-e az élelmiszerközpontú stratégiákkal, mint amilyen az étrend diverzifikálása és a tápanyagtartalom gazdagítása, valamint a táplálkozási nevelés, a közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági intézkedések, és végül az étrend-kiegészítés, annak érdekében, hogy megelőzzék a rossz táplálkozás és az alultápláltság gyermekek egészségére gyakorolt negatív hatásait;

21.

javasolja, hogy a tagállamok nemzeti költségvetésében szerepeljenek látható, átlátható, a részvételt erősítő és elszámoltatható rendelkezések a gyermekszegénység leküzdéséhez és a gyermekek védelmére vonatkozó kötelességük teljesítéséhez szükséges előirányzatokra és költségekre vonatkozóan, többek között a közkiadások e célok elérése érdekében történő növelése révén; felhívja a tagállamokat, hogy maximálisan használják fel az európai strukturális és beruházási alapokat, különösen az Európai Szociális Alapot annak érdekében, hogy a „Beruházások a gyermekek érdekében” című ajánlásban foglalt mindhárom pillért végrehajtsák;

22.

javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki iránymutatásokat a gyermekek döntéshozatali folyamatban való részvételének támogatására, olyan mechanizmusok életbe léptetésével, amelyek előmozdítják és biztosítják a gyermekek részvételét az életüket befolyásoló döntések meghozatalában, továbbá lehetővé teszik a gyermekek számára és bátorítják őket arra, hogy érvényre juttassák megalapozott véleményüket, biztosítva, hogy ez a vélemény kellő súlyt kapjon, és megjelenjen az őket érintő fő döntésekben;

23.

javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy tűzzenek ki célokat a gyermekeket érintő szegénység és társadalmi kirekesztés csökkentésére vonatkozóan;

24.

kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén dolgozzanak ki együttműködési megállapodásokat a gyermekek oktatását, kulturális képzését, testedzését és beilleszkedését előmozdító és a gyermekszegénység ellen küzdő szervezetekkel és intézményekkel; javasolja ugyanakkor, hogy a tagállamok biztosítsák e támogatás, valamint tényleges eredményeinek felügyeletét, minőségét, fenntarthatóságát és célszerűségét;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre kifejezetten a szülői jogok védelmét és fokozását célzó jogszabályokat, többek között a munka és a családi élet összehangolását lehetővé tevő, a nők terhesség és szülési szabadság utáni, munkába való visszatérését védő és az egyszülős háztartásokat támogató hatékony eszközök végrehajtása révén; hangsúlyozza továbbá, hogy az apasági szabadságra vonatkozó jogszabályok ismételt életbe léptetése jelentős lendületet adnának a nemek között és a bérezés terén alkalmazott munkahelyi megkülönböztetés elleni küzdelemnek; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az egyenlőtlen bánásmódot és a munkavállalók zaklatását a munkáltatók ne indokolhassák a terhességre, a gyermeknevelésre vagy a családi feladatokra való hivatkozással;

26.

javasolja, hogy a tagállamok alakítsanak ki olyan, proaktív, univerzális és integrált szociális politikákat, amelyek megelőzik a szegénységet és gyermekek kiemelését családi környezetükből; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermekek és fiatalok intézményekben történő elhelyezésére csak legvégső megoldásként, kivételes körülmények miatt kerüljön sor, valamint hogy használják fel az uniós strukturális alapokat és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot az intézményi szolgáltatásokról a családi és közösségi alapú szolgáltatásokra történő átállás támogatására;

27.

azt ajánlja, hogy a tagállamok az intézményi gondozástól mozduljanak el az állandó nevelőszülők általi gondozás rendszere felé, amely jobban felkészíti a gyermekeket és fiatalokat a független életre, a folyamatos tanulásra vagy munkára;

28.

ajánlja, hogy a tagállamok dolgozzanak ki és hajtsanak végre integrált gyermekvédelmi rendszereket a gyermekek erőszakkal, bántalmazással, kizsákmányolással és elhanyagolással szembeni védelme érdekében, olyan módon, hogy biztosítsák, hogy minden felelős és a rendszer minden eleme ágazatokon és hivatalokon átnyúlóan a felelősségi köröket megosztva együttműködjön, hogy minden gyermek számára védelmet nyújtó és önállóságra nevelő környezetet alakítsanak ki;

29.

sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak olyan politikákat, amelyek elősegítik a tisztességes munkahelyek létrehozását és fenntartását, valamint fejlesztik a képzési rendszereket, javítják a képzettséget és a kedvező körülményeket, mint amilyen a távmunka és a rugalmas munkaidő, amelyek megkönnyítik a szülők számára a szakmai pályafutás megszakadását követően a munkaerő-piacra való belépést vagy visszatérést;

30.

felhívja az uniós intézményeket, uniós ügynökségeket, a tagállamok hatóságait és más érdekelt feleket, hogy alakítsanak ki világos szerepeket, felelősségi köröket, rendszeres párbeszédet és eljárásokat azokra az esetekre, amikor a gyermekek határokon átnyúló helyzetekben szorulnak védelemre;

31.

javasolja, hogy a tagállamok biztosítsanak valamennyi gyermek számára minden életkorban hozzáférést az ingyenes, inkluzív és minőségi közoktatáshoz, beleértve a koragyermekkori oktatást és gondozást, valamint a formális és nem formális oktatást is, előmozdítva a gyermekek emocionális, szociális, kognitív és testi fejlődését, és állapítsanak meg megfelelő tanár-diák arányokat és ösztönözzék az oktatásban az eltérő szociális hátterű gyermekek keveredését a gyermekek biztonságának és jólétének védelme érdekébe, valamint annak biztosítása érdekében, hogy minden gyermek inkluzív, kiváló minőségű oktatásban részesülhessen, és ezzel maximalizálják az oktatási rendszerek által az esélyegyenlőségre és a szegénységből való kitörésre gyakorolt hatást;

32.

sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék a kínált oktatási szolgáltatások minőségét egyedi megközelítések alkalmazásával, valamint a tanárok, szociális munkások és szülők közötti együttműködés előmozdításával, annak megakadályozása érdekében, hogy a gyermekek és fiatalok abbahagyják a tanulást;

33.

felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a megfizethető és hozzáférhető koragyermekkori nevelés és gondozás (ECEC) kialakítására, és tekintsék azt az egyenlőtlenség és a különösen a hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek előtt álló kihívások kezelésére irányuló szociális beruházásnak, továbbá tudatosítsák a szülőkben is az ECEC-programokban való aktív részvétel előnyeit;

34.

felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az inkluzív oktatást, nem csupán megfelelő számú, speciális oktatást nyújtó tanár biztosítása révén, hanem a sajátos nevelési igényű gyermekek rendes osztályokba való integrálásán keresztül is;

35.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak egyetemes és egyenlő hozzáférést a bölcsődékhez és az iskola-előkészítőkhöz minden társadalmi csoport gyermekei számára;

36.

felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék minden gyermek teljes körű iskolai részvételét azáltal, hogy a szegénység kockázatának kitett gyermekek számára biztosítják az alapvető iskolai eszközök, a tápláló iskolai étkezés és a szükséges iskolai közlekedés ingyenességét, fokozzák az ágazatbeli jelenlegi állami beruházások hatékonyságát, valamint eredményesebben küzdjenek a szegénység nemzedékek közötti átöröklése ellen;

37.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak általános, állami, ingyenes és minőségi egészségügyet a megelőzés, a védőoltási programok és az alapellátás tekintetében, továbbá biztosítsák a diagnózishoz, kezeléshez és rehabilitációhoz való hozzáférést, biztosítsanak logopédiai és pszichológiai terápiákat a gyermekeknek, biztosítva a nők számára a szexuális és reproduktív egészséghez való jogot oly módon, hogy biztosítják a terhes- és csecsemőgondozást, az otthoni ellátást a születés előtti és utáni időszakban, különösen koraszülés esetében, továbbá minden gyermek és családjuk számára a családi orvoshoz, nővérekhez, fogorvoshoz, a családi tanácsadó szolgáltatásokhoz és mentális betegségekkel foglalkozó szakorvoshoz való hozzáférést; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy építsék be ezeket a szempontokat a nemzeti és az uniós közegészségügyi stratégiákba;

38.

javasolja, hogy a tagállamok nyújtsanak a kultúrához, sporthoz és szabadidőhöz, valamint a szabad térhez és az egészséges környezethez való hozzáféréshez fűződő jog biztosításához szükséges támogatást valamennyi gyermek számára, középpontba helyezve a szegénységben élő gyermekek, a távoli és hátrányos helyzetű területeken, illetve fogyatékkal élő, a nemzetiségi vagy etnikai, vallási, nyelvi és migráns kisebbségekhez tartozó gyermekek, az állampolgárságuktól függetlenül az EU-n belül mozgó gyermekek és a hátrahagyott gyermekek számára az egyenlő hozzáférés és a jó minőségű szolgáltatások biztosítását; emlékeztet arra, hogy a játékhoz való jogot a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény is rögzíti;

39.

hangsúlyozza, hogy fokozni kell a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel szembesülő gyermekek védelmét a családon belüli erőszakkal szemben;

40.

felszólítja a tagállamokat, különösen azokat, ahol nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, hogy erősítsék meg az államilag garantálandó szociális jogokat és az államilag garantálandó szolgáltatásokhoz és szociális védelemhez való hozzáférést, növelve a szociális védelmi szolgálatoknál a gyermekekkel és családokkal, illetve a gyermekekért és családokért dolgozó alkalmazottak és szakemberek számát, és a korai beavatkozás elvével összhangban erősítve az orvosi, pszichológiai és szociális ellátást a leginkább rászorulókra, különösen a gyermekekre irányítva;

41.

javasolja, hogy a tagállamok léptessenek életbe olyan mechanizmusokat, amelyek előmozdítják és biztosítják a gyermekek részvételét az életüket befolyásoló döntések meghozatalában, továbbá lehetővé teszi gyermekek számára, és bátorítja őket arra, hogy érvényre juttassák megalapozott véleményüket, biztosítva, hogy ez a vélemény kellő súlyt kapjon, és megjelenjen az őket érintő fő döntésekben;

42.

elismeri a civil társadalom, köztük a gyermekjogi és szegénység ellen küzdő szervezetek szerepét az EU szakpolitikai koherenciájának biztosításában, és felszólít arra, hogy erősítsék meg a tagállamokban a gyermekszegénység megelőzéséről és leküzdéséről folytatott civil párbeszédet;

43.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye kifejezett prioritásává az iskolai lemorzsolódási rátát és a gyermekszegénység elleni küzdelmet;

44.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegyenek részt tevékenyen a bármiféle kizsákmányolás – például munka, kényszerházasság, illegális örökbefogadás, jogellenes tevékenységek, illetve szexuális kizsákmányolás – céljából folytatott gyermekkereskedelemmel szembeni küzdelemben;

45.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szegénységgel és a gyermekek és fiatalok kirekesztésével szemben fellépő európai és nemzetközi hálózatok működését; felhívja a figyelmet arra, hogy különösen segíteni kell a legkülső régiók és a leginkább hátrányos helyzetű régiók intézményeinek e hálózatokba való integrációját;

46.

úgy véli, hogy a szegénység elleni küzdelemhez alapvető feltétel különösen a gyermekek esetében az ingyenes és általános oktatáshoz, az egészséghez és a szociális biztonsági rendszerekhez fűződő jog; e célt szem előtt tartva és tekintettel a közszolgáltatások gyengülésére felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek hozzáférhessen az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, az ingyenes gyermekgondozáshoz, a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz, vezessenek be egy gyermekgaranciát a gyermekszegénység elleni küzdelmet szolgáló integrált európai terv részeként, amely magában foglalja a gyermekgaranciát és a szülők számára támogatást és lehetőségeket nyújtó programokat, amelyek segítségével ki tudnak lépni kirekesztett társadalmi helyzetükből, és beilleszkedhetnek a munkaerőpiacba;

47.

felhívja a tagállamokat, hogy települési önkormányzataikon keresztül – különösen a gyermekszegénység által leginkább érintett közösségekben és/vagy térségekben – támogassák a gyermekek és családtagjaik segítésére létrejött helyi központokat, ahol nemcsak jogi segítségnyújtást és/vagy tanácsadást, nevelési tanácsadást és tanulási segítséget kell biztosítani, hanem egyebek mellett az egészséges életmódra és a biztonságos internethasználatra is kell nevelni;

48.

javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak ki olyan statisztikai módszereket, amelyek integrálják a sokdimenziós – kor, nem és az adott hátrányos helyzetű csoportokra lebontott – mutatókat a szegénység, a társadalmi kirekesztettség, az egyenlőtlenségek, a megkülönböztetés és a gyermekjólét (a szülők jövedelme, a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, a társadalmi és kulturális tevékenységekben való részvétel, a megfelelő formális és informális oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a fizikai kockázatoknak való kitettség, a biztonság, a stabil családi környezet, az élettel való elégedettség foka) mérésére a szakpolitika bizonyítékokon alapuló kidolgozásához nyújtott tájékoztatás céljából, valamint a relatív szegénységre vonatkozó mérések korlátainak és az UNDP, az UNICEF, az OECD és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság mutatókkal foglalkozó alcsoportja munkájának figyelembevétele érdekében, az AROPE, a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők arányára vonatkozó mutató meghaladása céljából; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egy átfogó megközelítés alapján dolgozzanak ki válaszokat, és teljes körűen használják fel az olyan kezdeményezések keretében gyűjtött adatokat, mint az UNICEF által kidolgozott MODA (Multi-Overlapping Deprivation Analysis – a nélkülözés egymást többszörösen átfedő típusainak elemzése); hangsúlyozza, hogy további mutatókat kell kidolgozni, hogy javuljon a szolgáltatások minőségének, az eredménynek és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek értékelése, például a szülők társadalmi-gazdasági státuszával és (migráns vagy kisebbségi) hátterével, a nemekkel, a fogyatékossággal és a földrajzi szempontokkal kapcsolatban;

49.

felkéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot és a Régiók Bizottságát, hogy dolgozzanak ki véleményt a gyermekek érdekében végrehajtott beruházásokról;

50.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.