20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/123

Előadó:

Jonathan PEEL

1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság 2015 októberében megjelent, „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményét (1), amely időszerű és régóta várt aktualizálása az EU kereskedelem- és beruházáspolitikájának.

1.1.1.

E közlemény támogatja az üzleti tevékenységeket, emellett tanúsítja, hogy az új kereskedelmi biztos a civil társadalom és más csoportok által megfogalmazott fő aggályokat meghallgatta két olyan viharos évet követően, amelyben a kereskedelem egy évtized után újból nagy figyelmet kapott a politikai életben. A közlemény által kínált ambiciózus program fontos az egyre növekvő globális gazdasági bizonytalanság korszakában. A világ legfontosabb kereskedelmi blokkjaként, a kereskedelem és a beruházás rendkívül fontos az EU gazdasági prosperitása szempontjából, és a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) aláírása épp időben figyelmezteti arra, hogy versenyképesnek kell maradnia.

1.1.2.

Az EGSZB aggodalmát fejezi amiatt, hogy nehéz lesz megfelelni a számos ezzel kapcsolatban született elvárásnak, ami idővel problémákhoz és csalódáshoz vezethet, amikor az uniós kereskedelmi tárgyalásokon elkerülhetetlenné válik a kompromisszum kötése. „A mindenki számára előnyös kereskedelem” sikerének az lesz a fokmérője, hogy az Európai Bizottság képes lesz-e bizonyítani, hogy a kereskedelmi megállapodások megkötése nem vezet a környezetvédelmi, munkaügyi és egyéb előírások lazulásához. E megállapodásoknak valójában ezen előírások javítását kell megcélozniuk.

1.2.

Véleményünk szerint ez úgy érhető el a legjobban, ha a civil társadalmat sokkal intenzívebben bevonják a tárgyalások, majd a végrehajtás folyamatába. A civil társadalom elvárná, hogy az átláthatóság, az elszámoltathatóság, az értékelés és az elemzés a kereskedelempolitikával kapcsolatos uniós döntéshozatali eljárás központi eleme legyen.

1.2.1.

Intézményi szerepéből adódóan az EGSZB jó pozícióban van ahhoz, hogy a mind az Unión belül, mind pedig a harmadik országokban meglévő kiterjedt kapcsolatain keresztül elősegítse ezt. Ennek a megerősített párbeszédnek magában kell foglalnia a szociális partnerekkel a kereskedelem és a beruházások munkahelyekre gyakorolt lehetséges hatásairól folytatott kiterjedtebb konzultációt is.

1.3.

Az EGSZB nagy örömmel fogadja, hogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” utal az EGSZB véleményére, ami az EGSZB kereskedelempolitikában megnövekedett szerepének és jelentőségének elismerése, jóllehet a közlemény maga sajnos nem említi az EGSZB szerepét.

1.4.

Az EGSZB üdvözli, hogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” hangsúlyozza az EU-ban a kereskedelem és beruházások hatékonyabbá tételének szükségességét, a nagyobb átláthatóság iránti igényt, az uniós értékek érvényesítésének fontosságát, valamint a más fontos uniós szakpolitikákkal való összhang szükségességét. Mindenekelőtt kimerítően foglalkozik a fenntartható fejlődéssel, különösen az emberi és szociális jogok, valamint a környezet területén. A COP21 után a globális felmelegedés elleni küzdelmet is az EU értékrendjének szerves részévé kellene tenni.

1.5.

Üdvözöljük továbbá a kisvállalkozásokkal kapcsolatban tett kötelezettségvállalást, amelyek az új piacokra való belépéskor nagyobb akadályokkal szembesülnek. Az Európai Bizottság ígérete szerint – az EU és az Egyesült Államok közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) példáját követve – valamennyi tárgyaláson napirendre kerülnek majd kifejezetten a kkv-kra vonatkozó rendelkezések, és az egyes piacokon a kkv-k előtt álló akadályokról rendszeresen készül felmérés. Ehhez kapcsolódik „A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség és hatása a kkv-kra” című EGSZB-vélemény (2).

1.6.

Az EGSZB üdvözli továbbá a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) és a multilaterális rendszer megerősítésére vonatkozó javaslatokat, különösen a Nairobiban tartott 10. miniszteri konferencia fényében. Ez hangsúlyozza mind a WTO szabályalkotó feladatát, mind pedig egy összpontosítottabb megközelítés szükségességét, különösen a fenntartható fejlesztési célok és a COP21 céljai fényében, valamint a globális érték- és ellátási láncok, a digitális kereskedelem és az e-kereskedelem bővülésének összefüggésében. Továbbra is prioritást kell adni a többoldalú megközelítésnek, például az egymással összeegyeztethetetlen szabályok vagy normák elkerülésével. Kiemelt figyelmet kell fordítani továbbá arra, hogy a legfontosabb országok ne maradjanak ki ebből a körből, különösen a szegényebb, fejlődő, elsősorban afrikai országok.

1.7.

Az Európai Unióban szót kell emelni a kereskedelem és a beruházás mellett, különösen a TTIP-ről folyó vitát követően. Üdvözöljük a közlemény arra vonatkozó ígéretét, hogy „egyetlen uniós kereskedelmi megállapodás sem vezet a […] fogyasztói, környezeti vagy szociális és munkajogi védelem szintjének csökkenéséhez” (3). A kereskedelempolitikának egyértelműen összhangban kell lennie a fenntartható fejlődés, és így a hosszú távú gazdasági fenntarthatóság elvével is.

1.7.1.

Mind uniós, mind tagállami szinten magas szintű tájékozott vitát kell folytatni. Elengedhetetlen, hogy minden érdekelt fél biztos lehessen abban, hogy hangot adhatnak véleményüknek.

1.7.2.

Az EGSZB igen kedvező lépésnek tartja azt, hogy a kereskedelempolitikát nyíltabbá, átláthatóbbá és a fogyasztók számára előnyösebbé kívánják tenni. A bizalom növelése, valamint a kereskedelem fenntarthatóbbá és felelősebbé válásának biztosítása érdekében figyelembe kell venni a fogyasztók véleményét. Azonban osztjuk a BEUC (az Európai Fogyasztók Szervezete) azzal kapcsolatos aggályait, hogy még mindig nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek rögzítik a kereskedelempolitikában az elővigyázatosság elvét és a kockázatokon alapuló megközelítést. Ennek viszont összhangban kell lennie az „innovációs elvvel” (4).

1.8.

Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak többet kell tennie. Bizonyítania kell, hogy maga is elszámoltatható a kereskedelmi és beruházási tárgyalások során, és számon kérhető a mindenki számára előnyös kereskedelemre tett ígérete.

1.8.1.

Az EGSZB üdvözli a közleményben tett kötelezettségvállalást, hogy minden tárgyalás során ugyanolyan szintű átláthatóságot biztosít, mint amelyet a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) során elértek (Japán esetében azonban még nem). A civil társadalom számára fontosak a tárgyalások minden egyes fordulója során tartott rendszeres eligazítások. Az EGSZB csalódott amiatt, hogy intézményi szerepköréből adódóan nem vonták be hivatalosan a TTIP-vel foglalkozó tanácsadó csoportba. Ezt a későbbi tárgyalások során pótolni kell.

1.9.

Az EGSZB kifejezetten csalódást keltőnek tartja azt, hogy a közlemény nem említi meg a meglévő uniós kereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről (TSD) szóló fejezeteire kiterjedő civil társadalmi nyomonkövetési mechanizmusokat, sem pedig azt, hogy miként lehetne ezeket fejleszteni és erősíteni. Az EGSZB úgy véli, hogy a végrehajtási mechanizmusoknak magukra a TSD-fejezetekre is vonatkozniuk kell, kezdve a TTIP-ről szóló európai bizottsági javaslattal.

1.9.1.

Ezekben a mechanizmusokban nagy lehetőségek rejlenek, és kézzelfogható eredményekkel szolgálhatnak. Fontos csatornái a partnerországok civil társadalmával folytatott párbeszédnek és együttműködésnek, a közlemény mégsem említi meg őket. Ezt ellentétesnek találjuk azzal a szándékkal, hogy a körvonalazott tartalmi rendelkezésekkel együtt a jövőbeli megállapodásokban ambiciózus és innovatív TSD-fejezetek bevezetésére törekednek.

1.9.2.

Most már elégséges tapasztalat áll rendelkezésre, amelyek alapján el lehet gondolkodni és le lehet vonni a tanulságokat, hogy a jövőre vonatkozóan világos, pozitív ajánlásokat fogalmazzanak meg. Kiegyensúlyozott, strukturált és megerősített belső tanácsadó csoportokra van szükség. A kapacitásépítés és a jobb támogatás – mind a partnerországok, mind a helyi civil társadalom körében – szintén fontos ahhoz, hogy több szervezetet bátorítsanak a részvételre.

1.9.3.

A két fél belső tanácsadó csoportjainak együttes üléseit rögzíteni kell a megállapodásokban, ezt pedig támogatni is kell megfelelő finanszírozással és mandátumuk kiszélesítésével, hogy az kiterjedjen az átfogóbb TSD-célkitűzésekre irányuló tevékenységekre is.

1.10.

Emellett egyéb meglepő hiányosságok is vannak. Annak ellenére, hogy „bizottsági közleményről” van szó, nem igazán olvasható ki belőle az egyes főigazgatóságok közötti kölcsönös munkakapcsolat. Az EGSZB egyelőre nincs meggyőződve arról, hogy az Európai Bizottság a legfontosabb kérdések kezeléséhez átfogó megközelítést alakított volna ki.

1.10.1.

Az EGSZB sajnálatosnak tartja a fenntartható fejlesztési célok teljes mértékben koordinált megközelítésének hiányát. A kereskedelem és a beruházás az elkövetkező 15 év globális menetrendjét meghatározó fenntartható fejlesztési célok megvalósításában döntő szerepet játszik, ám a közlemény ezeket a célokat csak kétszer említi. Egyértelmű, hogy ez egy ki nem használt lehetőség. Az EGSZB sürgős párbeszédet szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalom részt vegyen a kereskedelem és a beruházások által a fenntartható fejlesztési célok elérése terén kifejtett hatás nyomon követésében.

1.10.2.

Nem utalnak sehol az AKCS–EU Cotonoui Megállapodás megújítására sem, amely 2020-ig esedékes. Az EU-nak tevőlegesen is ösztönöznie kell az Afrikán belüli kereskedelmi együttműködés élénkülését, ami elengedhetetlen Afrika fejlődéséhez. Az afrikai országoknak körülbelül az 50 %-ával jelenleg nincs érvényben gazdasági partnerségi megállapodás (GPM), ennek ellenére az sem látható, hogy ezen túl vagy az AKCS adta kereteken túl bármilyen uniós pánafrikai stratégia bontakozna ki.

1.10.3.

Az EGSZB ugyanígy csalódott amiatt is, hogy a közlemény hallgat a kereskedelempolitika egyéb kulcsfontosságú területeiről. Gyakran említi ugyan az energia és a nyersanyagok fontosságát, azonban semmit nem ír arról, hogy ezeket a lényeges importtermékeket azokból az országokból kell beszerezni, ahol egyelőre nincs kilátás szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére, illetve nem említi energiafüggőségünk egyéb módon történő csökkentését sem.

1.11.

Végezetül pedig szorgalmazzuk, hogy rendeljenek elégséges erőforrást „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közlemény végrehajtásához, ha sikerre akarják vinni ezt a ambiciózus kereskedelem- és beruházáspolitikát. Ennek ki kell terjednie a külföldi uniós missziók és küldöttségek által betöltött szerepre is.

2.1.

A kereskedelem és a beruházás az EU számára rendkívül fontos. Ahogy a közlemény is rámutat, az EU-ban több mint 30 millió munkahely, azaz minden hetedik az exporttól függ, így a kereskedelem azon kevés számú eszköz egyike, amely anélkül élénkíti a gazdaságot, hogy megterhelné az állami költségvetéseket, emellett pedig a következő 15 évben a globális gazdasági növekedés 90 %-a várhatóan Európán kívül jelentkezik.

2.2.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” az uniós kereskedelmi stratégia időszerű felülvizsgálata egy évvel a jelenlegi Európai Bizottság hivatalba lépését követően. Ez a harmadik ilyen közlemény, az első a 2006-ban, a dohai fejlesztési menetrenddel kapcsolatos WTO-tárgyalások megrekedésekor közzétett „Globális Európa” című közlemény (5) volt.

2.2.1.

A közlemény hangsúlyozza az EU-ban a kereskedelem és beruházások hatékonyabbá tételének szükségességét, a nagyobb átláthatóság iránti igényt, emellett kiemeli az EU értékei érvényesítésének fontosságát, és a más fontos uniós szakpolitikákkal való összhang szükségességét. Azt ígéri, hogy a kisvállalkozásokra több figyelmet fognak fordítani, mert új piacra való belépés esetén a kisvállalkozások érezhetően nagyobb akadályokkal szembesülnek.

2.2.2.

A közlemény hangsúlyozza a jelenlegi – különösen a TTIP-re vonatkozó, valamint a Japánnal és Kínával (6) (beruházások tárgyában) folytatott – tárgyalások lezárásának szükségességét is, az utóbbit különösen Kínának az „egy övezet, egy út” stratégiájára való tekintettel. Kiemeli a CETA (az EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás) ratifikálását is.

2.2.3.

A közleményben megfogalmazódik az az ígéret, hogy az Ázsiával fennálló kereskedelmi kapcsolatok egészében véve hangsúlyosabbá válnak, és újból előtérbe kerül az ASEAN-országokkal kötendő, régiók közötti szabadkereskedelmi megállapodás, a Hongkonggal és Tajvannal kötendő beruházási megállapodás és az Indiával félbemaradt tárgyalások folytatására vonatkozó felszólítás. Szabadkereskedelmi megállapodást terveznek kötni Ausztráliával és Új-Zélanddal, továbbá megerősítették, hogy felülvizsgálják a Mexikóval és Chilével megkötött szabadkereskedelmi megállapodásokat.

2.3.

A közlemény bemutatja, hogy az elmúlt évtizedekben a globális kereskedelem és beruházás mértékének jelentős és következetes növekedése mennyiben járult hozzá az általános jólét növekedéséhez és a nagyobb foglalkoztatottsághoz az EU-ban, illetve egyéb helyeken.

2.3.1.

Azt is elismeri, hogy a kereskedelem „ideiglenesen zavart [okozhat] egyes régiók és munkavállalók számára, ha az új verseny túl élénknek bizonyul bizonyos cégeknek”, és hangsúlyozza, hogy „a közvetlenül érintett személyek számára az ilyen változás nem jelentéktelen”. Itt nagy szerepe van az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak, mely 2013–14-ben több mint 27 600 munkavállalónak segített (7). A kereskedelem sohasem egyformán előnyös az összes résztvevő számára, és bár a mérleg összességében pozitív, hátrányok ágazati, területi vagy egyéni szinten jelentkezhetnek.

2.3.2.

Rámutat arra, hogy a 15 évvel ezelőtti szinthez képest kétharmaddal több munkahely függ az exporttól, olyan munkahelyek, amelyek „kimagasló szakértelmet igényelnek és az átlagnál jobban fizetettek” (8). Tartalmazza továbbá, hogy „több mint 600 000 – 6 millió fő felett foglalkoztató – kkv, amely közvetlenül exportál árukat az Unión kívül, az uniós export egyharmadát teszi ki” (9), hozzávéve azt, hogy „sokkal több vállalkozás exportál szolgáltatásokat” vagy működik nagy vállalatok beszállítójaként.

2.3.3.

2000 óta az európai áruk exportja körülbelül 1,5 billió eurós növekedésnek köszönhetően közel megháromszorozódott, miközben az EU fenntartotta (15 %-os) „részesedését a világ áruexportjából”, Kína előretöréséhez és mind az USA, mind Japán globális részesedésének ennek megfelelő visszaeséséhez viszonyítva. A közlemény említi továbbá az EU és Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás jelentős pozitív hatását, itt a kereskedelmi hiány többletbe fordult át.

2.3.4.

A közlemény kiemeli az import és az export egymástól való egyre nagyobb függését. Az energia- és nyersanyagimport továbbra is meghatározó marad, de ahogy a közlemény is megfogalmazza: „ugyanez áll a részegységek, alkotóelemek és termelő eszközök, így a gépek esetében […], az importnak az uniós exporthoz viszonyított részaránya több mint felével nőtt 1995 óta” (10).

3.1.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közlemény joggal hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az EU alapelveit, és hogy arra kell használni a kereskedelmi megállapodásokat, hogy „világszerte támogassuk az olyan értékeket, mint a fenntartható fejlődés, az emberi és szociális jogok, a tisztességes és etikus kereskedelem, valamint a korrupció elleni küzdelem”.

3.1.1.

A közlemény egy olyan időszakban jelenik meg, amikor a kereskedelem nagy változáson megy át. A közelmúltban létrejött két jelentős nemzetközi megállapodás jelentősen kihat majd a világkereskedelmi gyakorlatokra. Először is az ENSZ 2015 szeptemberében a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjének részeként elfogadta a fenntartható fejlesztés céljait, bár „A mindenki számára előnyös kereskedelem” csak két helyen említi a fenntartható fejlesztési célokat.

3.1.2.

Ezt követte 2015 decemberében az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye feleinek párizsi konferenciája (UNFCCC COP 21), amely sikerrel zárult.

3.2.

A fenntartható fejlesztési célok terjesztésének elősegítésében, az azok felé haladásban és azok megvalósításában a kereskedelem és a beruházás meghatározó szerepet fog játszani, nem utolsósorban azért, mert az UNCTAD-becslés szerint a kitűzött célok eléréséhez évente további 2,5 billió USA-dollárt kell előteremteni, ami nagyrészt a magánszektorból származhat.

3.2.1.

A WTO közelmúltban Nairobiban tartott 10. miniszteri konferenciáján tett miniszteri nyilatkozat elismerte, hogy a nemzetközi kereskedelem szerepet játszhat a mindenki számára előnyös fenntartható, erőteljes és kiegyensúlyozott növekedés elérésében (11), és világos üzenetet küldött, hogy a WTO-nak fontos szerepet kell játszania a fenntartható fejlesztési célok elérésében, ami egy hatékony többoldalú kereskedelmi mechanizmus nélkül jóval nehezebb lesz.

3.2.2.

A kereskedelemnek és a beruházásoknak az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulása is fontos. A Párizsi Megállapodás kereskedelemre gyakorolt teljes hatása később fog kiderülni. A környezetvédelmi termékekre vonatkozó többoldalú megállapodásra irányuló (EGA) tárgyalások terén elért haladás fontos előrelépést ígér az éghajlatváltozás és a többoldalú kereskedelempolitika összekapcsolásában, azonban további többoldalú fellépésre van szükség a kereskedelem és a környezet közötti koherencia és kölcsönös támogatás előmozdítása érdekében.

3.3

A nemzetközi kereskedelmet és a beruházásokat érintő másik jelentős változás a globális értékláncok és a globális ellátási láncok figyelemre méltó kibővülése, valamint a digitális és e-kereskedelem exponenciális növekedése volt.

3.3.1.

A kereskedelemben jelenleg nagy a végtermékek összetevőit képező félkész termékek és köztes szolgáltatások aránya. Ez a fragmentált termelési folyamat számos országra kiterjedhet, és változhat is, de a fejlődő országok is igyekeznek egy globális értéklánc konkrét területeire szakosodni. A globális ellátási láncok a globális értékláncok beszerzéssel foglalkozó részeit fedik le, de nincs közük a termékek vagy szolgáltatások fejlesztéséhez, előállításához vagy terjesztéséhez.

3.3.2.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” (a 2.1.1. pontban) nagyon helyesen részletesen tárgyalja a szolgáltatások kérdését, valamint azt, hogy a szolgáltatások exponenciális növekedése a kereskedelem központi részévé válik. Az Európai Bizottságnak azonban a szolgáltatáskereskedelem hagyományos dimenzióján túlmenően szorosan nyomon kell majd követnie e növekedés további fejleményeit és azt, hogy az milyen hatást gyakorol a nemzetközi kereskedelemre.

3.3.3.

Az EGSZB ezért üdvözli, hogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi politikának „a kérdések szélesebb körét kell majd kezelnie” (12), ha az EU biztosítani akarja az őt megillető helyet a globális értékláncokban. Ennek részét képezi a szolgáltatásértékesítés és a digitális kereskedelem elősegítése, valamint a fogyasztóvédelem és a fogyasztók személyes adatainak védelme.

3.3.4.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalását is, hogy saját politikáját továbbfejlessze a globális ellátási láncok felelős kezelésének biztosítása érdekében, ami – ahogy meg is fogalmazza – „alapvetően fontos ahhoz, hogy a kereskedelempolitikát összhangba hozzuk az európai értékekkel” (13). Üdvözli továbbá az Európai Bizottság által ezen a téren már megtett előrelépéseket, nevezetesen a Mianmarral közös munkajogi kezdeményezést. Az ellátási láncok felügyeletének kulcsszerepet kell játszania „A mindenki számára előnyös kereskedelem” ezzel kapcsolatos célkitűzéseinek elérésében.

3.3.5.

A fenntartható fejlődés, az inkluzív növekedés, az emberi jogok és mindenekelőtt a tisztességes munkahelyek létrehozásának elősegítése érdekében ideje világosabban megérteni, hogy a globális ellátási láncok hogyan működnek, elsősorban hogy milyen hatást fejtenek ki a harmadik országok gazdaságára és munkaerőpiacára. E tekintetben az EGSZB felhívja a figyelmet a nemrégiben „Vállalati szociális és társadalmi felelősség” címen megjelent tájékoztató jelentésére (14). A júniusi Nemzetközi Munkaügyi Konferencia előtt egy külön véleményt is készít „Méltó munkafeltételek a világszintű ellátási láncokban” címmel, hogy előmozdítsa a felelős üzleti magatartást, a holland elnökség egyik prioritását.

3.4.

A kereskedelem többoldalú megközelítése azonban továbbra is alapvető jelentőségű marad. Sokat számít a világkereskedelemben, és – ahogy a közlemény is kimondja – „továbbra is az uniós kereskedelempolitika sarokkövének kell maradnia” (15). Mindezzel szemben a WTO kiindulópontja jelentősen eltér a fenntartható fejlesztési céloktól vagy a COP21-től. A fenntartható fejlesztési célok, csakúgy mint a COP21 céljai egyértelmű célok, míg a WTO csak egy egyértelmű mechanizmussal rendelkezik. Mind a Balin, mind a Nairobiban kivívott korlátozott hatókörű megállapodások azt mutatják, hogy közös WTO-célkitűzéseket nehéz elérni.

3.4.1.

Az EGSZB továbbra is határozottan támogatja a többoldalú megközelítést, nem utolsósorban a fenntartható fejlesztési célok és a COP21 céljai teljesítésének szükségessége, valamint a globális értékláncok, globális ellátási láncok, valamint a digitális és e-kereskedelem növekedése miatt.

3.5.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” joggal hangsúlyozza (16) a WTO kulcsszerepét a globális kereskedelem szabályainak kidolgozásában és végrehajtásában, és kijelenti, hogy a „WTO-szabályok jelentik a világkereskedelem rendjének alapját” (17). A WTO biztosítja a globális szintű összeegyeztethetőséget, vitarendezési mechanizmusának (18) pedig széles körben nagy jelentőséget tulajdonítanak, és a mechanizmust egyre nagyobb mértékben veszik igénybe. Valós veszélye van annak, hogy a „megaregionális” és más nagy kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások egymást adott esetben átfedő, sőt, akár egymással ütköző szabályokat vezetnek be, ami a pontosítás helyett bonyolultabbá tenné a világkereskedelmi szabályokat. Az EGSZB például aggodalommal jegyzi meg, hogy a Vietnammal a közelmúltban megkötött uniós megállapodás származási szabályai ütközhetnek azokkal a szabályokkal, amelyeket Vietnam a TPP-megállapodás részeként elfogadott.

3.6.

A WTO dohai fejlesztési menetrendjének több kérdése is csak többoldalú keretek között kezelhető, amit már az uruguayi forduló óta elismernek. Ide tartozna a dohai menetrend egyik fő célkitűzése, a mezőgazdasági támogatások általános szintjére vonatkozó hatékony globális megállapodás. Folytatni kell a többoldalú megoldásokra irányuló munkát.

3.6.1.

A szabadkereskedelmi megállapodásoknak valódi értéktöbbletet kell hordozniuk. Nagyobb teret engednek a regionális és nemzeti különbségek érvényesülésének, valamint az érzékeny kulturális kérdéseknek. A szabadkereskedelmi megállapodásoknak végső soron erősíteniük kell a multilateralizmust.

3.7.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” azt vizsgálja, hogyan lehet a WTO-t és a többoldalú rendszert újból életre kelteni. A szabályalkotó feladat mellett joggal emeli ki azt, hogy szükség van egy összpontosítottabb megközelítésre. Helyénvaló, hogy felhívja a figyelmet a számos, gyorsan növekvő gazdaság megjelenése okozta növekvő egyenlőtlenségre, és figyelmeztet arra, hogy ezeknek a gazdaságoknak nagyobb mértékben kellene hozzájárulniuk a fejlődésben még inkább lemaradt más országok megsegítéséhez.

3.8.

Ettől függetlenül az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény két olyan javaslatot tartalmaz, amely úgy tűnik, hogy a kinyilatkoztatott szándéktól eltérő irányba mutat. Az első javaslat az, hogy „a WTO-tagok egy alcsoportja előrelépést tehessen egy adott kérdésben” (többoldalú megközelítés). Ez a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodásról, valamint a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozóan javasolt megállapodásról (TISA) szóló tárgyalások esetében már gyakorlat. Viszont amennyiben ez a megközelítés válna a normává, akkor sok fontos ország kimaradhat a körből, elsősorban a szegényebb, fejlődő országok, különösen Afrikában. E többoldalúság és a teljes körű multilateralizmus összeegyeztethetőségének biztosítása érdekében továbbra is szorosan figyelemmel kell kísérni a folyamatot.

3.8.1.

Másrészt amennyiben azt a javaslatot, hogy a TTIP-hez hasonló megállapodásoknak nyitva kell állnia más felek csatlakozása előtt (bár ezt olyan országokra gondolva terjesztették elő, mint például Törökország, Norvégia és más EGT-országok), más nagy megállapodásokkal (mint például az EU–Japán megállapodás vagy az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás [CETA]) is összekapcsolnák, akkor magának a WTO-nak a jelentősége kérdőjeleződne meg, nem utolsósorban mivel ez azokba az időkbe vezetne vissza, amikor a „Négyek” vagy a G4 túlsúlya érvényesült.

4.1.

Bár „A mindenki számára előnyös kereskedelem” sok kiemelt stratégiai kérdést és fontos kereskedelmi témakört érint, több hiányossága is van.

4.2.

A közlemény először is csak két alkalommal említi a fenntartható fejlesztési célokat, amelyek esetében a kereskedelemnek és beruházásnak meghatározó szerepe lesz. Ezek a célok messze túlmutatnak a millenniumi fejlesztési célokon, és hatást gyakorolnak szinte minden országra, nem utolsósorban azért, mert az energetikával és az éghajlatváltozással is foglalkoznak.

4.2.1.

A közlemény a 4.2. pontjában ennek ellenére sok helyénvaló érvet hoz fel és elköteleződést fejez ki, számos releváns kérdéssel foglalkozik, egyebek mellett a fenntarthatósági hatásvizsgálatokkal, valamint az új szabadkereskedelmi megállapodásoknak a legkevésbé fejlett országokra gyakorolt hatásaival, de alapvetően nem kapcsolódik a fenntartható fejlesztési célok végrehajtására vonatkozó általános uniós megközelítéshez. Sajnáljuk, hogy nem sikerült egy teljes mértékben összehangolt megközelítést felmutatni.

4.3.

Ugyanígy nem történt utalás az AKCS–EU Cotonoui Megállapodás megújítására, sem pedig azokra az elsősorban afrikai régiókra, ahol még nem kötöttek gazdasági partnerségi megállapodásokat. A nairobi konferencia legfontosabb üzenete az volt, hogy sokan nemcsak az Afrikai Uniót szeretnék fejleszteni, hanem egy olyan „Kontinentális Szabadkereskedelmi Térség” (CFTA) kialakítására is törekednének, amely egész Afrikára kiterjedne, és több mint 50 országot foglalna magában. Ez egy olyan törekvés, amelyet az EU egyedülálló módon támogatni tud, és amelynek prioritást kell adnia.

4.3.1.

Az EU joggal fordít kiemelt figyelmet az AKCS-államokra, és ezt az új fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának megkezdésekor még inkább előtérbe kell helyezni. Üdvözöljük azt a kötelezettségvállalást, hogy felülvizsgálják a közös uniós kereskedelemösztönző támogatási stratégiát annak érdekében, hogy a fenntartható fejlesztési célokkal összhangban „erősítsék a fejlődő országok kapacitását a kereskedelmi megállapodások révén nyújtott lehetőségek kihasználására”, és hogy a kereskedelmet a regionális integráció támogatására is felhasználják.

4.3.2.

Felhívjuk az EU figyelmét az AKCS–EU gazdasági és szociális érdekcsoportok 2015 júliusában, Yaoundéban tartott 14. találkozójának zárónyilatkozatára (19), amely megállapítja, hogy minden rendelkezésre álló pénzügyi erőforrást mozgósítani kell a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében, amit megalapozott és átlátható költségvetési kormányzás keretében, a magánszektor bevonásával kell megvalósítani.

4.3.3.

Ez a megközelítés tükröződik az EGSZB nemrégiben elfogadott másik két véleményében is. Az egyikben (20) azt hangsúlyozza, hogy a hatékony kereskedelemösztönző támogatás megköveteli azt is, hogy a gazdasági és társadalmi szereplők aktívan részt vegyenek a programok kialakításában, végrehajtásuk nyomon követésében, valamint eredményük és hatásuk értékelésében. Annak biztosítása során, hogy az AKCS-államokkal ápolt kapcsolatok során figyelembe vegye ezen országok sokféleségét, az Európai Bizottságnak törekednie kell e szereplők – többek között a szociális partnerek és a szélesebb civil társadalom – aktív és széles körű szerepvállalására is. Ezért sajnálatos, hogy a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséggel nemrégiben kötött gazdasági és partnerségi megállapodás nem tartalmaz ilyen rendelkezéseket.

4.3.3.1.

A másik véleményben (21) az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban működő vállalkozásoknak és civil társadalmi szervezeteknek támogatásra van szükségük ahhoz, hogy megszerezzék a munkakörnyezet kedvező irányba történő befolyásolásához szükséges készségeket és képességet – ide tartozik az elismert demokratikus elvek tiszteletben tartása, a vállalatok alapításának és növekedésének elősegítése, az átláthatóság növelése, mind az arrogáns bürokrácia, mind pedig a burjánzó korrupció csökkentése, nem utolsósorban pedig a külföldi és helyi befektetők bátorítása.

4.4.

Harmadsorban a közlemény semmit nem ír arról, hogy az alapvető importtermékeket azokból az országokból kell beszerezni, ahol egyelőre nincs kilátásban szabadkereskedelmi megállapodás, illetve arról, hogy egyéb módon csökkentsék az EU energiafüggőségét. Az energiával és alapvető nyersanyagokkal való biztonságos és folyamatos ellátáson is nagyszámú munkahely múlik. Az EGSZB egyik korábbi véleménye megvizsgálta ezt a kérdést, és hatékony globális stratégia és világos uniós vészhelyzet- és válságreagálási eljárás bevezetését szorgalmazta arra az esetre, ha egy fontos importtermék bármilyen okból hirtelen nem állna rendelkezésre (22).

4.4.1.

Az EGSZB ugyanakkor csalódottan vette tudomásul, hogy az Európai Bizottság legutóbbi, energiauniós csomagról (23) szóló közleményének „Európa szerepének erősítése a globális energiapiacokon” című fejezete meglepően erőtlen volt. A szöveg együtt tárgyalta Algériát és Törökországot, ami az EGSZB szerint nem helyénvaló, ugyanakkor nem tett említést sem a kulcsfontosságú energiafolyosókról, sem az EU Kínával létrehozott stratégiai partnerségéről, különösen az energetika és a közlekedés terén folyó együttműködéssel összefüggésben.

4.4.2.

A COP21 megállapodás „A mindenki számára előnyös kereskedelem” közzététele után született. A nemzetközi kereskedelmi rendszernek felül kell vizsgálnia a céljait és a fenntartható fejlődési célokat. Ezenkívül az éghajlatváltozás elleni küzdelem során a szénlábnyomokat és a biodiverzitással kapcsolatos ösztönzőket is figyelembe kell venni.

4.5.

A beruházást illetően, ami csak a Lisszaboni Szerződés óta az EU egyik kompetenciája, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” ajánlja az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak aktualizálását, hogy azok egy konkrét beruházási fejezettel is kiegészüljenek, egyben javasolja Hongkonggal és Tajvannal új önálló tárgyalások indítását.

4.5.1.

Másodsorban a közlemény a befektető és az állam közötti vitarendezési mechanizmussal kapcsolatos vitát és a TTIP-tárgyalásokra vonatkozó későbbi javaslatokat követően szabályozni kívánja a beruházásvédelmet és a választott bíráskodást. Hangsúlyosabbá javasolja tenni a szabadkereskedelmi megállapodásokban az állam szabályozáshoz való jogát, egyben arra törekedve, hogy a régi rendszert „hagyományos bíróságként működő elsőfokú törvényszékből és feljebbviteli bíróságból álló, nyilvános beruházási bírósági rendszerré” alakítsák (24). Magatartási kódexre és független, magas színvonalú szakmai és jogi képesítéssel rendelkező bírókra lesz szükség.

4.5.2.

Az EGSZB nyitott és átlátható vitát szorgalmaz. Ezért sajnálatos, hogy ezeket a javaslatokat – melyeket a civil társadalmi szervezetek széles körben elleneztek arra hivatkozva, hogy nem különböznek lényegesen attól a beruházó és állam közötti vitarendezési (ISDS) mechanizmustól, melyet az EGSZB is bírált (25) – most teljes körű és megfelelő konzultációs folyamat nélkül beépítették az EU–Vietnam szabadkereskedelmi megállapodás és a CETA felülvizsgált szövegébe.

4.6.

Végezetül az ambiciózus uniós kereskedelmi és beruházási politikához olyan megfelelő, elkülönített és elegendő forrásokra van szükség, amelyek felhasználhatók több különböző tárgyalás egyidejű lefolytatására, a kereskedelmi megállapodások végrehajtására és végrehajtásának nyomon követésére (ideértve a civil társadalmi ellenőrzés kellő finanszírozását is) és a szélesebb közvélemény meggyőzésére egyaránt. „A mindenki számára előnyös kereskedelem” megvalósítása során feltétlenül figyelmet kell fordítani arra, hogy az EU elegendő erőforrást különítsen el azokra a területekre, ahol arra a legnagyobb szükség van, így többek között az uniós missziók és küldöttségek harmadik országbeli szerepvállalására.

5.1.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” sikere érdekében fontos, hogy széles körű támogatást szerezzenek a kereskedelem mellett az Európai Unióban. A nyilvánosság immár napirenden tartja a kereskedelem és a beruházások kérdését, és míg a civil társadalom széles köre fontosnak tartja azt, sokan megkérdőjelezik alapelveit. Többé nem fogadják el az Unió korábbi előfeltevését, hogy a liberalizált kereskedelem automatikusan előnyös.

5.2.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” c. dokumentum részletesen foglalkozik a TTIP-vita során felmerült aggályokkal. Nyomatékosan megállapítja, hogy „a Bizottságnak továbbra is olyan politikát kell folytatnia, amely a társadalom egésze számára előnyös, és az alapvető gazdasági érdekek mellett előmozdítja az európai és egyetemes normákat és értékeket, nagyobb hangsúlyt helyezve a fenntartható fejlődésre, az emberi jogokra, az adócsalás elleni küzdelemre, a fogyasztóvédelemre, valamint a felelős és tisztességes kereskedelemre” (26). Az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelmet célzó rendelkezések szintén fontosak lesznek. Ígéretet tesz arra, hogy „egyetlen uniós kereskedelmi megállapodás sem vezet a […] fogyasztói, környezeti vagy szociális és munkajogi védelem szintjének csökkenéséhez” (27). A COP21 után a globális felmelegedés kérdésének is szerepelnie kellene ezen aggályok között.

5.3.

Az EGSZB üdvözli ezeket a „Globális Európa” című közleményben lefektetett alapokra épülő kötelezettségvállalásokat, amely hangsúlyozta, hogy „ahogyan saját országainkban a társadalmi igazságosságot és kohéziót mozdítjuk elő, úgy nemzetközi viszonylatban is törekednünk kellene értékeink megismertetésére, beleértve a társadalmi és környezetvédelmi előírásokat és a kulturális sokféleséget” (28).

5.3.1.

Az, hogy az EU hangsúlyt fektet a fenntartható fejlődésre, részben onnan ered, hogy általában törekszik arra, hogy népszerűsítse és erősítse a demokráciába, a jogállamiságba, az emberi jogokba, az átláthatóságba és a kiszámíthatóságba vetett közös hitét. Mindennek középpontjában a környezet védelme, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a tisztességes munka ösztönzése, a munkahelyi egészség és biztonság, illetve az alapvető ILO-egyezmények és a legfontosabb többoldalú környezetvédelmi megállapodások által tárgyalt témák széles köre található. Itt is lényeges, hogy a fenntartható fejlesztési célok központi szerepet játsszanak.

5.3.2.

A textil-és kerámiaipar kivételével az ágazatok többségére jellemző, hogy a kereskedelmi tárgyalásokban a vámtarifák másodlagossá váltak a nem vámjellegű akadályokhoz és szabályokhoz – köztük a szabályozási együttműködéshez – képest. Ez utóbbi következményei kétségeket támasztanak azzal kapcsolatban, hogy kik is az igazi nyertesek. Ahogy a közlemény is hangsúlyozza, a szabályozási együttműködést úgy kell elérni, hogy közben ne gyengüljön a szabályozás által nyújtott védelem olyan döntő fontosságú területeken, mint az egészségügy, a biztonság, a környezetvédelem, a munkakörülmények és a fogyasztóvédelem. Ezen a téren irányt mutat az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) állat- és növényegészségügyi intézkedésekről szóló fejezete. A szabályozás jogát biztosítani kell. El kell kerülni a párhuzamos szabályozást.

5.4.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon kifejezett kívánságát, hogy – összhangban az EGSZB, az Európai Parlament és a szélesebb értelemben vett civil társadalom álláspontjával – a közszolgáltatások védelmet nyerjenek a szabadkereskedelmi megállapodásokban. Úgy véli továbbá, hogy ez legjobban egy a piaci hozzáférésre és a nemzeti elbánásra egyaránt vonatkozó pozitív lista alkalmazása révén valósulhat meg.

5.5.

Mivel a kereskedelem mára szélesebb körben vitatémává vált, nem feltételezhető, hogy az Európai Parlament, amely szélesebb jogkörökkel rendelkezik, és ahol számos különféle vélemény jut kifejezésre, a kereskedelmi megállapodásokat automatikusan ratifikálja. Ezért az EGSZB elvárná, hogy az Európai Bizottság a kereskedelmi tárgyalások során figyelembe vegye az Európai Parlamentnek a TTIP-ről és a TiSA-ról szóló, közelmúltbeli állásfoglalásaiban kifejezésre juttatott megjegyzéseit és aggodalmait. Amiatt, hogy valószínűleg több szabadkereskedelmi megállapodás „vegyes” hatáskörbe tartozó kérdéseket is lefed, a nemzeti parlamenteknek ezekben az esetekben ratifikálniuk kell azokat. Ilyen esetekben a ratifikációnak teljes mértékben elszámoltatható, a nemzeti alkotmányos szabályokkal összhangban lévő eljárásban kell történnie. Fontos lesz továbbá az, hogy az Európai Bizottság nemcsak uniós, hanem tagállami szinten is igyekezzen elérni, hogy az ilyen jellegű megállapodásokat elfogadják.

5.6.

Az Európai Unió kereskedelem terén felmutatott erősségei továbbra is az EU legelőnyösebb tulajdonságai közé tartoznak, azonban folyamatosan szót kell emelni a kereskedelem és különösen a beruházások mellett. Magas szintű tájékozott vitát kell folytatni mind az EU, mind pedig a tagállamok szintjén, többek között a civil társadalommal, továbbá biztosítani kell, hogy minden érdekelt fél biztosan hangot adhasson véleményének.

5.6.1.

Eddig az volt a szemlélet, hogy az importált termékek szélesebb, vonzó kínálata, amit a vámok csökkentésével vagy megszüntetésével járó költségcsökkenés is támogat, szembeötlő előnyöket jelent a fogyasztók számára, mivel nagyobb választékot és változatosságot kínál. Továbbra is vannak megoldatlan kérdések, például a távközlési szolgáltatások keretében a kereskedelmi partnerekkel folytatott kommunikáció után fizetendő barangolási díjak csökkentése. Az Unión belüli fogyasztásösztönzés döntő szerepet játszik a kereskedelmi liberalizációból fakadó szélesebb körű előnyök elérésében, ami különösen a nagyobb gazdasági növekedésben és foglalkoztatásban jelenik meg.

5.7.

A közlemény ugyan hangsúlyozza a kereskedelem fontosságát az EU számára a növekedés és munkahelyek szempontjából, ugyanilyen fontos viszont a fogyasztók véleménye, akiket aggaszt a színvonal esetleges csökkenése és a környezet esetleges károsodása.

5.7.1.

A fogyasztóknak – akik „A mindenki számára előnyös kereskedelem” c. dokumentum (29) szerint a kereskedelmi korlátok megszűnésének haszonélvezői – bízniuk kell a nemzetközi piacban. Ehhez pedig azt kell látniuk, hogy a kereskedelempolitika összhangban van a fenntartható fejlődés, és így a hosszú távú gazdasági fenntarthatóság elvével is. A hatásvizsgálatoknak teljes mértékben tükrözniük kell ezeket a megfontolásokat, és ki kell mutatniuk ezek érvényesülését.

5.7.2.

Elengedhetetlen, hogy a politikai döntéshozatal középpontjában a fogyasztók és a szélesebb civil társadalom álljanak. Az EGSZB nagyon biztató lépésnek tartja azt, hogy a közlemény a kereskedelempolitikának a fogyasztók számára előnyösebbé, nyíltabbá és átláthatóbbá tételére összpontosít. Osztjuk azonban azokat az aggályokat, hogy még mindig nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek rögzítik a kereskedelempolitikában az elővigyázatosság elvét és a kockázatokon alapuló megközelítést. Ennek viszont összhangban kell lennie az „innovációs elvvel” (30).

6.1.

„A mindenki számára előnyös kereskedelem” sikerének az lesz a fokmérője, hogy az Európai Bizottság képes lesz-e bizonyítani, hogy a kereskedelmi megállapodások megkötése nem vezet a környezetvédelmi, munkaügyi és egyéb előírások lazulásához. Emellett meg kell mutatnia, hogy maga is elszámoltatható a kereskedelmi és beruházási tárgyalások során, és számon kérhető a mindenki számára előnyös kereskedelemre tett ígérete.

6.1.1.

Ezt csak úgy tudja megvalósítani, ha a civil társadalomnak kezdettől fogva jóval nagyobb szerepet biztosít.

6.1.2.

A közlemény foglalkozik a civil társadalom aktív bevonásának szükségességével, de nem olyan alaposan, mint ahogy az elvárható lenne. Intézményi szerepkörében az EGSZB jó pozícióban van ahhoz, hogy a civil társadalommal mind az Unión belül, mind pedig a harmadik országokban meglévő rendszeres együttműködésén keresztül elősegítse ezt. Ennek magában kell foglalnia a szociális partnerekkel a kereskedelem és a beruházások munkahelyekre gyakorolt lehetséges hatásairól folytatott közvetlen konzultációt is.

6.2.

A TTIP-viták nyomán a közlemény immár maradéktalanul elismeri az átláthatóság szükségességét. Üdvözlendő az a szándék, hogy minden tárgyalás ugyanolyan átlátható legyen, mint ahogy az a TTIP-tárgyalások során biztosítva van. Az EGSZB ezért azt kéri a Tanácstól, hogy haladéktalanul tegye közzé az EU-Japán szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó mandátumot és tárgyalási szövegeket.

6.2.1.

Az EGSZB szerint rendkívül fontosak a tárgyalások minden egyes fordulója során a civil társadalom részére tartott eligazítások. Hasznosnak bizonyult az a különleges tanácsadó csoport is, amelyet azért hoztak létre, hogy a TTIP-tárgyalások előrehaladtával rendszeresen javaslatokat tegyen: az EGSZB csalódott volt, hogy intézményként hivatalosan nem vonták be ebbe. Ezt a jövőben pótolni kell.

6.3.

A közlemény viszont feltűnő módon nem említi meg a civil társadalomnak a meglévő uniós kereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről (TSD) szóló fejezeteire kiterjedő nyomonkövetési mechanizmusait, sem pedig azt, hogy miként lehetne ezeket fejleszteni és erősíteni. Az EGSZB úgy véli, hogy a végrehajtási mechanizmusoknak magukra a TSD-fejezetekre is vonatkozniuk kell, kezdve a TTIP-ről szóló európai bizottsági javaslattal.

6.3.1.

Ez sajnálatos. A „Globális Európa” c. közleményre adott válaszában az EGSZB kérte, hogy minden ezt követő szabadkereskedelmi megállapodásnak legyen része egy a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezet, és hogy biztosítsanak aktív ellenőrző szerepet a civil társadalom számára (31).

6.3.2.

Az EU és Korea között létrejött 2010. évi megállapodással kezdődően hét olyan uniós kereskedelmi megállapodás született, amelyben nagy hangsúlyt kapott a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést tárgyaló fejezet. Az EGSZB azóta már szorgalmazta, hogy az önálló beruházási megállapodásokba építsenek be a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést tárgyaló fejezeteket (32).

6.3.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy e fejezetek eddig elmaradt részletes értékelése, nyomon követése vagy lehetséges fejlesztése ellentétes az Európai Bizottság egyébként üdvözlendő szándékával, hogy továbbra is támogatni kívánja a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó ambiciózus és innovatív fejezetek belefoglalását az uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásokba, valamint elő kívánja mozdítani az ezekben körvonalazott érdemi rendelkezéseket.

6.3.4.

Az ilyen megállapodások mindegyikében szerepeltek a közös civil társadalmi mechanizmus különböző típusai, amelyek a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek megvalósításának ellenőrzésére szolgálnak. Immár elégséges tapasztalat és tanulság áll rendelkezésre, melyeket meg lehet vizsgálni és világos, pozitív ajánlásokat lehet megfogalmazni a jövőre nézve.

6.3.5.

Ezekben a mechanizmusokban nagy lehetőségek rejlenek, és adott esetben kézzelfogható eredményekkel szolgálhatnak a kereskedelem és a beruházások által gyakorolt pozitív hatások tekintetében. Fontos csatornái a partnerországok civil társadalmával folytatott párbeszédnek és együttműködésnek, ugyanakkor időt, munkát és kapacitásépítést is igényelnek ahhoz, hogy teljesen működőképessé és eredményessé váljanak, különösen ott, ahol a civil és szociális párbeszéd modellje eltér az EU-ban ismert formáktól. Az EGSZB meglévő kapcsolatai segítettek a belső tanácsadó csoportok létrehozásában.

6.4.

Az ilyen szervezetek számának növekedésével valódi kihívást jelent az, hogy kiegyensúlyozott képviseletet teremtsenek az egyes belső tanácsadó csoportokban, ami komoly késésekhez vezet.

6.4.1.

Visszatérő problémát jelent még többek között:

6.4.2.

Ajánljuk továbbá a belső tanácsadó csoportok mandátumának kiterjesztését a civil társadalom érdeklődésére számot tartó minden kérdésre, ideértve a szabályozási együttműködést, a kkv-kra vonatkozó fejezeteket vagy az emberi jogokra vonatkozó rendelkezéseket.