52014PC0614

INDOKOLÁS

1.           1.       A javaslat háttere

· A javaslat okai és céljai

A közönséges tőkehal, a hering és a spratt halászata kiemelkedően fontos tevékenység a Balti-tengeren. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES[1]) tudományos szakvéleménye szerint e fajok némely állománya esetében a kiaknázás jelenlegi mértéke nincs összhangban a maximális fenntartható hozam elérésére irányuló törekvésekkel. A balti-tengeri tőkehalállományokra vonatkozóan 2007 óta[2] gazdálkodási terv van érvényben, de a hering- és sprattállományok még nem tartoznak gazdálkodási terv hatálya alá. Ez akadályozza az említett állományokra irányuló halászat fenntartható kezelését, valamint nem biztosít stabil halászati lehetőségeket az ilyen halászatban részt vevő halászok számára.

Amellett, hogy a balti-tengeri halászat alapját képezik, a közönséges tőkehal, a hering és a spratt egyúttal a balti-tengeri ökoszisztéma fontos alkotóelemei, és erős biológiai kölcsönhatások figyelhetők meg közöttük. A közönséges tőkehal sprattal és heringgel is táplálkozik, ami annyit jelent, hogy a tőkehalállomány mérete befolyásolja a hering- és sprattállományok méretét és fordítva. A szóban forgó balti-tengeri fajokon belüli, illetve e fajok közötti biológiai kölcsönhatásokból egyes tudományos elemzések azt a következtetést vonják le, hogy a jelenleg javasolt halászati terhelésnél nagyobb terhelés is fenntartható lenne. A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB)[3] szakvéleménye szerint[4] azonban az intenzívebb halászattal járó kockázatok megértése több tudományos munkát igényel.

A balti-tengeri állományok – különösen a közönséges tőkehal és a spratt – produktivitását nagymértékben befolyásolják a Balti-tenger környezeti feltételei. A közönséges tőkehal a Balti-tenger mély vizeiben ívik, ahol a mélyebben lévő víztömeg sótartalma kellően magas ahhoz, hogy az ikrák megtermékenyülhessenek és a megtermékenyített ikrák lebegni kezdjenek. Az óceán vize csak kis mértékben áramlik az Északi-tengerből a Balti-tengerbe, így ezekben a mélyebb, nagy sótartalmú vizekben az 1980-as évek közepétől megfogyatkozott az oxigén mennyisége, aminek következtében a közönséges tőkehal csak a déli ívóhelyeken tud szaporodni. A tőkehalállomány sokkal nagyobb ütemben tudna pótlódni, ha az Északi-tengerből elegendő víz áramlana a Balti-tenger keleti részébe. A spratt esetében összefüggés van az állománypótlódás és a hőmérséklet között, mivel melegebb viszonyok között az állomány több fiatal hallal egészül ki. Ez az összefüggés azt jelenti, hogy két egymást követő kemény tél komoly következményekkel járhat a sprattállományra nézve.

Tekintettel arra, hogy a biológiai kölcsönhatások és a környezeti hatások jelentős mértékben befolyásolják a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományait, kívánatos, hogy ezen állományok esetében ki lehessen igazítani a kitermelés mértékét és a halászat mikéntjét az említett interakciók és a környezeti feltételekben kialakult változások tudományos megértése terén elért eredmények fényében. Egy ilyen megközelítés összhangban lenne a halászati gazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletével. Az adaptív gazdálkodás irányába tett első lépés az lenne, hogy minden kulcsfontosságú állomány egyetlen gazdálkodási terv hatálya alá kerüljön. Ennek keretében minden egyes állomány tekintetében meghatározásra kerülne a halászati mortalitás célértékének tartománya, amely az adott állományokra vonatkozó éves teljes kifogható mennyiségek megállapításának alapja lenne. A kiigazítás ezután az egyes állományok tekintetében a halászati mortalitás és az állományméret referenciaértékének naprakésszé tétele alapján történne abban az esetben, ha a tudományos szakvélemények szerint az helyénvaló.

A javaslatnak az a célja, hogy a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományai vonatkozásában gazdálkodási tervet hozzon létre. A terv biztosítja az említett állományok fenntartható kiaknázását és megteremti a halászati lehetőségek stabilitását, biztosítva egyúttal azt, hogy a halászati gazdálkodás az állományokon belüli, illetve az állományok között zajló kölcsönhatásokra vonatkozó legfrissebb tudományos adatok alapján, valamint az ökoszisztéma és a környezet más szempontjainak figyelembevételével történjen. A kezdeményezés azt a konkrét célkitűzést hivatott biztosítani, hogy a balti-tengeri tőkehal-, hering- és sprattállományok fenntartható halászata a maximális fenntartható hozamnak és a halászati gazdálkodás ökoszisztéma-alapú szemléletének megfelelően történjen. Ennek érdekében az említett állományok halászatát a maximális fenntartható hozamot eredményező szinten kell tartani.

A közönséges tőkehal és a nyíltvízi fajok halászata során járulékos lepényhalfogások is előfordulnak, vagyis kifognak sima lepényhalat, érdes lepényhalat, nagy rombuszhalat és sima rombuszhalat is. A tőkehal- és nyíltvízi állományok kiaknázása nem veszélyeztetheti a Balti-tengerben élő lepényhalak állományának fenntarthatóságát.

A terv a Balti-tengeren halászó valamennyi uniós hajóra vonatkozik, függetlenül azok teljes hosszától, mivel ez összhangban van a KHP szabályaival és a hajók által az érintett halállományokra gyakorolt hatással.

· Háttér-információk

1.           A közönséges tőkehalnak a Balti-tenger keleti, illetve nyugati részében élő állományai külön állományoknak tekinthetők. A Balti-tengerben számos különféle heringállomány található, a fő állomány a tenger keleti medencéjében él. A Botteni-tengerben és a Botteni-öbölben, a Rigai-öbölben és a Balti-tenger nyugati részében több kisebb állomány is előfordul. Az utóbbi állomány a Balti-tenger nyugati részében ívik, majd a Skagerrakba és az Északi-tenger keleti részébe vándorol táplálkozás céljából. E területeken keveredik az északi-tengeri heringállománnyal, és ott vegyes állományokra irányuló halászat keretében fogják ki. A Balti-tengerben egyetlen sprattállomány található.

2.           Jelenleg a két balti-tengeri tőkehalállomány tartozik gazdálkodási terv2 hatálya alá. A halászatukat érintő gazdálkodási intézkedések magukban foglalják az éves teljes kifogható mennyiségek, a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátozások és a technikai intézkedések megállapítását, beleértve a legkisebb megengedett szembőség, a fogás összetételére vonatkozó szabályok, a legkisebb kirakodási méret, valamint a halászati tilalom hatálya alá tartozó övezetek és időszakok meghatározását. A hering- és spratthalászatra vonatkozó jelenlegi gazdálkodási intézkedések közé tartoznak többek között az éves teljes kifogható mennyiségek és a technikai intézkedések, beleértve a szembőségre és a fogások összetételére vonatkozó szabályokat.

3.           A Botteni-öböl heringállományáról az ICES szerint nem áll rendelkezésre elegendő adat, ezért jelenleg nincs lehetőség az állomány állapotának teljes körű értékelésére, amely a javasolt fogásmennyiségre vonatkozó szakvélemény alapját képezi. Emiatt a terv erre az állományra vonatkozóan nem ír elő fogási szabályokat. Figyelembe véve az állomány kis méretét és a rá irányuló halászatot, aránytalan intézkedés lenne külön teljes kifogható mennyiséget megállapítani vele kapcsolatban. Ehelyett a javaslat olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek értelmében az ebből az állományból származó fogások a Botteni-öblöt és -tengert magában foglaló terület tekintetében a heringre vonatkozóan előírt teljes kifogható mennyiség részét képeznék.

4.           A közös halászati politikáról szóló, 2014. január 1-jétől alkalmazandó 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet előírja a közös halászati politika szabályait, többek között a többéves tervekre vonatkozó rendelkezéseket és a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó korlátozás hatálya alá tartozó állományokra alkalmazandó kirakodási kötelezettséget. A 9. és 10. cikk felsorolja a többéves tervekre vonatkozó elveket és célkitűzéseket, valamint előírja a tervek tartalmát. A 15. cikk értelmében a Balti-tengeren érvényes kirakodási kötelezettség 2015-től a nyílt tengeri fajokra, a lazacra és a halászatot meghatározó halfajokra alkalmazandó, 2017. január 1-jétől pedig az összes egyéb olyan fajra, amely a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó korlátozás hatálya alá tartozik.

5.           A maximális fenntartható hozamnak megfelelő célértékek az ICES által javasolt értéktartományként kerültek feltüntetésre. Ezek a tartományok az érintett állományok tekintetében lehetővé teszik a maximális fenntartható hozamon alapuló gazdálkodást, és úgy tűnik, hogy a tudományos szakvélemények változása esetén a módosításokat is lehetővé teszik mindamellett, hogy a nagyfokú kiszámíthatóság megmarad. Ezeket a célértékeket egy védelmi referenciaponthoz kapcsolódó védintézkedések egészítik ki. Az érintett állományok esetében ezek a referenciapontok a szaporodóképes állomány biomasszájaként kerültek meghatározásra. Az értékek az ICES legfrissebb összehasonlító értékeléséből származnak. A szaporodóképes biomassza szintjére vonatkozó szakvélemény hiányában a referenciapont az a szint, amelynek elérésekor a tudományos szakvélemények szerint az állomány fenyegetve van.

6.           Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke szerint – a visszadobási tilalom betartásához való hozzájárulás érdekében – a terv olyan kirakodási kötelezettséget tartalmaz, amely értelmében a tőkehal, hering és spratt halászata során ejtett összes tőkehal-, hering-, spratt- és lepényhalfogást ki kell rakni, kivéve, ha bizonyítható a halak magas túlélési aránya. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (7) bekezdése értelmében a tagállamoknak a teljes kifogható mennyiségeket a lobogójuk alatt közlekedő hajók között a feltételezhető fogási összetétel és az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség figyelembevételével kell kiosztaniuk. Ennek érdekében a tagállamok olyan nemzeti intézkedéseket fogadhatnak el, mint például a rendelkezésre álló nemzeti TAC tekintetében egy meghatározott tartalék képzésére vonatkozó kötelezettség előírása vagy a más tagállamokkal való kvótacsere.

7.           A terv – a HTMGB4 tudományos szakvéleményével összhangban – a halászati erőkifejtés tekintetében nem állapít meg éves korlátozást.

8.           Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke szerint amennyiben a Bizottságot hatáskörrel ruházták fel arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, a közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok – a többéves terv célkitűzéseinek elérése érdekében – többek között bizonyos intézkedések elfogadására irányuló közös ajánlásokat nyújthatnak be. A terv ennek érdekében a technikai intézkedések, a kirakodási kötelezettségre vonatkozó rendelkezések, valamint az érintett állományok halászata során előforduló járulékos halfogásokra vonatkozó konkrét védelmi intézkedések elfogadása tekintetében regionális együttműködést alakít ki.

9.           A közös halászati politikának (KHP) a halászati erőforrások védelmére vonatkozó átfogó törekvésével összhangban és különös tekintettel az 1380/2013/EU rendelet többéves tervek kidolgozását előíró 9. és 10. cikkére, a terv fő elemei a következők:

– célok és célértékek (a maximális fenntartható hozam elvével összhangban álló halászati mortalitás elérése),

– a szaporodóképes állomány biomasszájának szintjeként meghatározott védelmi referenciapontok és konkrét védelmi intézkedések;

– a kirakodási kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezések;

– a technikai intézkedések keretrendszere;

– a terv tudományos szakvéleményen alapuló időszakos értékelése.

· Meglévő uniós rendelkezések a javaslat által érintett területen

A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[5] megállapítja a KHP általános keretét és meghatározza azokat a helyzeteket, amikor a Tanácsnak többéves terveket kell elfogadnia.

A balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. szeptember 18-i 1098/2007/EK tanácsi rendelet megállapítja a balti-tengeri tőkehalállományok fenntartható kiaknázására vonatkozó szabályokat.

A Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2005. december 21-i 2187/05/EK tanácsi rendelet technikai védelmi intézkedéseket határoz meg, vagyis előírja a fogás összetételére, a legkisebb megengedett szembőségre és a legkisebb kirakodási méretre vonatkozó szabályokat, valamint a lazachalászat tekintetében meghatározza a halászati tilalom hatálya alá tartozó övezeteket és időszakokat. A rendelet előírja az eresztőhálós halászat balti-tengeri tilalmát is.

Az éves tanácsi rendelet, amely egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében meghatározza a Balti-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeket és a kapcsolódó feltételeket, megállapítja az érintett állományokra (közönséges tőkehal, hering és spratt), valamint a sima lepényhalra vonatkozó TAC-szinteket (2014-re vonatkozóan például az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében a Balti-tengeren alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2014. évre történő meghatározásáról szóló, 2013. november 19-i 1180/2013/EU tanácsi rendelet).

A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet megállapítja a halászatra vonatkozó általános ellenőrzési követelményeket, valamint a többéves tervekre vonatkozó egyedi ellenőrzési követelményeket.

· Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javaslat és annak célkitűzései összhangban állnak más uniós szakpolitikákkal, különösen a környezetvédelmi, szociális, piaci és kereskedelmi politikákkal.

2.           AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK

· Konzultáció az érdekeltekkel

A konzultáció módja, a legfontosabb célterületek és a válaszadók köre

Mivel a balti-tengeri tőkehal-, hering-, spratt- és lepényhalállományok a kereskedelmi halászat szempontjából a legfontosabbak, a konzultáció főképpen a balti-tengeri tanácsadó testület (BSAC) és a balti-tengeri tagállamok halászati hatóságainak bevonásával zajlott. A BSAC a halászati ágazat és más, a közös halászati politika által érintett érdekcsoportok képviselőiből áll. A halászati ágazat magában foglalja a halászati szervezeteket, a termelői szervezeteket, a feldolgozókat és a piaci szervezeteket. Más érdekcsoportok közé sorolhatók a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek, a fogyasztók, a női hálózatok, a sporthorgászok és a megélhetési halászok.

Az ehhez a kezdeményezéshez kapcsolódó konzultációs és fejlesztési folyamat a Halászati és Tengerügyi Főigazgatóságnak (DG MARE) a hosszú távú gazdálkodási tervek fejlesztésére és értékelésére vonatkozó, bevett eljárása szerint zajlott. Az eljárás két szakaszból áll. Az első szakasz egy visszamenőleges értékelés, vagyis egy létező gazdálkodási terv múltbeli teljesítményének áttekintése. Ezt szükség esetén a várható jövőbeli helyzet értékelése követi, vagyis egyfajta előretekintés a jelenlegi tervek helyébe lépő lehetséges többéves tervekre és potenciális hatásaikra. A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szakértői csoportjai valamennyi szakaszban többször is üléseztek. Ezeket a találkozókat a Halászati és Tengerügyi Főigazgatóság által meghatározott feltételek megvitatása érdekében szervezik. Minden ilyen ülésen részt vehetnek a tanácsadó testületek és a tagállamok képviselői, akik észrevételeket tehetnek, illetve kérdéseket vethetnek fel az általuk relevánsnak tartott ügyekkel kapcsolatban. Ebben az esetben a HTMGB értékelési folyamatának lezárulta után a balti-tengeri tanácsadó testülettel és a tagállamokkal további konzultációra is sor került a terv konkrét elemeiről.

Érintett tudományterületek/szakterületek

Ahogy a fentiekben ismertettük, a HTMGB szakértői az értékelési folyamat egésze alatt szaktanácsadást nyújtottak. Észrevételeket tehettek a halászati kutatók, de egyúttal más tudományterületek, többek között a közgazdaság és a társadalomtudományok területén dolgozó kutatók is. Az ICES is kibocsátott tudományos szakvéleményt.

Az észrevételek és felhasználásuk rövid ismertetése

A nyíltvízi állományokra vonatkozó gazdálkodási terv előretekintő értékelését[6], valamint a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó meglévő terv visszamenőleges[7] és előretekintő értékelését[8] követően 2011 júniusában megszületett az a döntés, miszerint a balti-tengeri tőkehal-, hering- és sprattállomány tekintetében egy több fajra vonatkozó tervet kell készíteni. A döntést a felek a tagállamokkal és az érdekeltekkel egyeztetve a BALTFISH elnevezésű regionális fórum ülésén hozták meg. A döntést ezt követően a Halászati Tanács 2011 októberi ülésén[9] hivatalos formába öntötték. A döntés annak keretében született meg, hogy a közös halászati politika reformja során felmerült az az igény, hogy a gazdálkodási terveknek lehetőség szerint több állományra kell kiterjedniük.

A balti-tengeri állományok tekintetében egy több fajt érintő terv elkészítésére vonatkozó döntés a HTMGB-ülések újabb sorozatát tette szükségessé. A Halászati és Tengerügyi Főigazgatóság az előretekintő értékelés alapjának megteremtése céljából számos szakértői ülést szervezett, melyek többségét a HTMGB-vel és az ICES-szel közösen tartották. Az ülések az érdekelt felek számára is nyilvánosak, és a BSAC tagjai minden ilyen ülésen részt vettek. Az ülések megszervezésére az alábbiak szerint került sor:

A HTMGB többéves gazdálkodási tervekkel foglalkozó szakértői munkacsoportjának az alkalmazási kört meghatározó ülése Edinburghban (Egyesült Királyság) 2011. november 28. és 2011. december 2. között[10].

Az ICES balti-tengeri halászatra vonatkozó integrált/több fajt érintő szakvéleménnyel foglalkozó műhelytalálkozója, melyet a dániai Charlottenlundban tartottak 2012. március 6–8. között[11].

A HTMGB többéves gazdálkodási tervekkel foglalkozó szakértői munkacsoportjának ülése Rostockban (Németország) 2012. március 26–30. között[12].

A HTMGB a fentiekben összefoglalt üléssorozatot követően olyan szakvéleményt adott ki, miszerint egy, a jelenlegi, egy fajra vonatkozó, maximális fenntartható hozamnak megfelelő célértékeken alapuló gazdálkodási terv megfelelne a hosszú távon magas hozam biztosítására vonatkozó kritériumnak, amellett, hogy az az állományra nézve minimális kockázatot jelent. Röviden egy ilyen terv összhangban lenne a maximális fenntartható hozam elvével. A HTMGB ezenkívül megjegyezte, hogy a több fajt érintő megközelítés kiterjesztése egyes állományok esetében a halászati mortalitást illetően magasabb célértékeket tehet lehetővé, ugyanakkor az említett megközelítéssel összefüggő kockázatok értékeléséhez még több tudományos munkára volna szükség. Erre a szakvéleményre tekintettel egy vitaanyag készült, amely ismertette ezt a két lehetőséget és azok vonzatait. A vitaanyagról a BATFISH ülésén egyeztetés folyt a tagállamokkal, valamint a BSAC-vel. Az egyeztetésekre 2012. június közepén került sor.

A közös halászati politika reformjáról szóló rendelet 2013. évi elfogadásával, valamint az Európai Parlament és a Tanács által létrehozott, többéves tervekkel foglalkozó munkacsoport végleges jelentésének 2014. áprilisi közzétételét[13] követően a BSAC érdekelt feleivel és a tagállamok kormányaival a BALTFISH keretében 2014 márciusa és júniusa között további konzultációkra került sor.

A szakértői vélemények nyilvánosságának biztosítása

A HTMGB vonatkozó szakértői értekezleteiről szóló beszámolók a HTMGB weboldalán érhetők el: https://stecf.jrc.ec.europa.eu/.

Ezenkívül a konzultációs folyamat során az érdekelt felek a kezdeményezés további alakulásának valamennyi szakaszában aktívan részt vettek.

· Hatásvizsgálat

· A többéves terv elkészítését megelőzően széles körű hatásvizsgálat elvégzésére került sor. A hatásvizsgálat során a Bizottság biológiai, környezeti és társadalmi-gazdasági szempontból három lehetőséget vizsgált meg. A többéves terv a legkedvezőbb hatásokkal járó lehetőség alapján készült. Ha gondoskodunk arról, hogy az érintett állományok halászata 2015-re a maximális fenntartható hozam szintjén folyjon, egyúttal biológiai és környezeti előnyökhöz jutunk. Mivel a halászati erőkifejtés összességében véve várhatóan csökken, a hajómotorokból származó kibocsátás is csökkenhet.

· A társadalmi-gazdasági hatásokat illetően a hering- és sprattállományokra vonatkozó gazdálkodási tervek készítése szisztematikus alapot biztosíthat az éves teljes kifogható mennyiségek megállapításához, melynek révén a nyíltvízi halászattal foglalkozó ágazat számára kiszámíthatóvá válnak a fogások, ami javítja az üzleti tervek alátámasztását és a készletek stabilitását. Ezenkívül többletértéket is teremt, mivel a gazdálkodási tervek megléte, például, általában a Tengergazdálkodási Tanács által kiadott tanúsítvány megszerzésének előfeltétele. Az ilyen tanúsítvánnyal rendelkező halászterületen kifogott halak a piacon magasabb áron értékesíthetők.

· A halászati lehetőségek korlátozása kis mértékben csökkentheti a halászok, valamint a feldolgozóipar nyereségét és rövid távon kedvezőtlen hatást gyakorolhat a fogyasztókra, ugyanakkor a halállományok állapotának helyreállítása a nyereség és a fenntartható halászat szempontjából hosszú távú előnyöket biztosít. A kvóták átmeneti csökkentése ezenkívül általában a szóban forgó állományok árának emelkedését eredményezi.

· A halászati erőkifejtés rendszerének megszüntetése és az egyetlen területen való halászatra vonatkozó előírás eltörlése egyszerűsíti a jogi keretet és csökkenti a tagállamokra, valamint az iparágra háruló adminisztratív terheket.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

· Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése.

· A szubszidiaritás elve

A javaslat rendelkezései a tengeri biológiai erőforrások megőrzésével kapcsolatosak, és ezek az intézkedések az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak. A szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazandó.

· Az arányosság elve

A javasolt intézkedések megfelelnek az arányosság elvének, mivel megfelelőek, szükségesek, és semmilyen egyéb, kevésbé korlátozó intézkedés nem áll rendelkezésre a kívánt szakpolitikai célok megvalósítására.

· A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: európai parlamenti és tanácsi rendelet.

4.           KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

Nincsenek költségvetési hatások.

2014/0285 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[14],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[15],

a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)       Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezménye[16] – amelynek az Unió részes fele – rendelkezik állományvédelmi kötelezettségekről, beleértve azt a kötelezettséget is, hogy a halászott fajok állományméretét a maximális fenntartható hozamot eredményező szinten kell fenntartani vagy arra a szintre kell helyreállítani.

(2)       A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért a Balti-tengerben élő tőkehal-, hering- és sprattállományok kiaknázásának mértékét ki kell igazítani annak érdekében, hogy a kiaknázás helyreállítsa és olyan szinten tartsa az említett állományokat, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet.

(3)       A közös halászati politikának hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez, a gazdaságilag hasznosított valamennyi faj esetében folytatott fenntartható gazdálkodáshoz és különösen a 2008/56/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv[17] 1. cikkének (1) bekezdésében megjelölt, 2020-ig elérendő jó környezeti állapot eléréséhez.

(4)       Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban előírja a közös halászati politika (KHP) szabályait. A közös halászati politika célja többek között annak biztosítása, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek környezetvédelmi szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, valamint hogy a halászati gazdálkodás vonatkozásában elővigyázatossági megközelítést és ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazzanak.

(5)       A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) nemrégiben kibocsátott tudományos szakvéleményében jelezték, hogy a tőkehal- és sprattállományok, valamint a heringállományok némelyikének kiaknázási mértéke meghaladja a maximális fenntartható hozam eléréséhez szükséges szintet.

(6)       A tőkehalállományok tekintetében 2007 óta van érvényben gazdálkodási terv[18], a hering- és sprattállományok azonban még nem tartoznak hasonló tervek hatálya alá. A tőkehalállományok és a nyíltvízi állományok között fennálló erős biológiai kölcsönhatások következtében a tőkehalállományok mérete befolyásolhatja a hering- és sprattállományok méretét és fordítva. Ezenkívül a tagállamok és az érdekeltek támogatásukat fejezték ki a kulcsfontosságú balti-tengeri állományokra vonatkozó gazdálkodási tervek fejlesztése és végrehajtása iránt.

(7)       Az e rendeletben előírt többéves tervnek – az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikkében foglaltaknak megfelelően – tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeken kell alapulnia és célkitűzéseket, egyértelmű időkeretbe foglalt mennyiségi célokat, védelmi referenciapontokat, valamint biztosítékokat kell tartalmaznia.

(8)       A tőkehal-, hering- és sprattállományok közötti dinamika, valamint az említett állományok halászata során ejtett járulékos fogásokban előforduló fajok, nevezetesen a Balti-tengerben élő sima lepényhal, sima rombuszhal, érdes lepényhal és nagy rombuszhal állományainak figyelembevételével több fajra vonatkozó halászati terveket kell készíteni. Az említett terv célja az érintett állományok tekintetében a maximális fenntartható hozam elérése és fenntartása.

(9)       A tőkehalállományok és nyíltvízi állományok kiaknázása nem veszélyeztetheti az említett fajok halászata során járulékos fogásként ejtett halállományok, nevezetesen a Balti-tengerben élő sima lepényhal, sima rombuszhal, érdes lepényhal és nagy rombuszhal állományainak fenntarthatóságát. A tervnek ezért a járulékos fogásként ejtett állományok megóvását is biztosítania kell oly módon, hogy a biomassza az elővigyázatossági megközelítésnek megfelelő szint felett maradjon.

(10)     Ezenkívül mivel az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke kirakodási kötelezettséget vezetett be minden olyan fajt illetően, amely a teljes kifogható mennyiségre vonatkozó korlátozás hatálya alá tartozik, a tervnek törekednie kell arra, hogy hozzájáruljon a tőkehalra, heringre, sprattra és sima lepényhalra vonatkozó kirakodási kötelezettség betartásához.

(11)     Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a halászati lehetőségeket a többéves tervekben meghatározott célértékeknek megfelelően kell megállapítani.

(12)     Ezeket a célértékeket ezért a tudományos szakvélemények[19] alapján a halászati mortalitás arányszámaiként kell meghatározni és kifejezni.

(13)     Védelmi referenciapontokat kell meghatározni annak érdekében, hogy még elővigyázatosabban lehessen eljárni olyan esetekben, amikor az állomány mérete egy meghatározott kritikus, komoly kockázatot jelentő szint alá csökken. Ezeket a védelmi referenciapontokat egy állományt illetően a szaporodóképes biomassza legalacsonyabb szintjén kell megállapítani, amely összhangban van a teljes szaporodási kapacitással. Korrekciós intézkedéseket kell előírni arra az esetre, ha az állomány mérete a szaporodóképes biomassza legalacsonyabb szintje alá esik.

(14)     A járulékos fogásként ejtett halállományok esetében – a szaporodóképes biomassza legalacsonyabb szintjére vonatkozó szakvélemény hiányában – célirányos védelmi intézkedéseket kell elfogadni, ha az állomány a tudományos szakvélemények szerint fenyegetettségnek van kitéve.

(15)     A kísérleti halászati utak során megerősítést nyert, hogy a csapdahálókkal, csapdákkal és varsákkal folytatott halászat keretében kifogott halak túlélési aránya igen magas, mivel az említett halászeszközök nem tesznek kárt a halakban. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a)–c) pontjában előírt eseteken túlmenően ezért a kirakodási kötelezettség alól mentesíteni kell az említett halászati tevékenység során ejtett tőkehal-, hering-, sima lepényhal- és sprattfogásokat.

(16)     Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt kirakodási kötelezettség teljesítése érdekében a tervnek – a 15. cikk (4) bekezdésének a)–c) pontjában foglaltak szerint – egyéb gazdálkodási intézkedéseket is elő kell írnia. Ezeket az intézkedéseket felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghatározni.

(17)     A tervnek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén elfogadott kísérő technikai intézkedésekről is rendelkeznie kell annak érdekében, hogy hozzájáruljon a terv célkitűzéseinek eléréséhez, különösen a fiatal egyedek, illetve az ívó halak védelméhez. A 2187/2005/EK tanácsi rendelet[20] felülvizsgálatáig szem előtt kell tartani, hogy ezek az intézkedések a rendelet egyes nem lényegi elemétől eltérhetnek, amennyiben az a terv célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

(18)     A műszaki és a tudományos fejlődéshez való, kellő időben és arányos módon történő alkalmazkodás céljából, a rugalmasság biztosítására és egyes intézkedések alakításának lehetővé tétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően e rendelet kiegészítéseként a sima lepényhalat, az érdes lepényhalat, a nagy rombuszhalat és a sima rombuszhalat érintő korrekciós intézkedések, a kirakodási kötelezettség végrehajtása, valamint technikai intézkedések vonatkozásában jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során biztosítania kell, hogy a megfelelő dokumentumokat egyidejűleg, a kellő időben és megfelelő módon eljuttassák az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz is.

(19)     Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően amennyiben a Bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy a tervben foglaltak szerint egyes védelmi intézkedések vonatkozásában felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, a balti-tengeri halászatban közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ilyen intézkedésekre irányuló közös ajánlásokat nyújthassanak be annak érdekében, hogy az említett intézkedések kidolgozása megfeleljen a Balti-tenger és az ott folytatott halászat sajátosságainak. A rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint meg kell határozni az említett ajánlások benyújtásának határidejét.

(20)     Az ebben a rendeletben foglalt intézkedéseknek való megfelelés biztosítása érdekében az 1993. november 12-i 1224/2009/EK tanácsi rendeletben[21] foglaltakon túl egyedi ellenőrzési intézkedéseket is el kell fogadni.

(21)     Mivel a Balti-tenger viszonylag kisméretű halászati terület, ahol főleg kisebb halászhajók tesznek rövid halászati utakat, az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkében előírt előzetes értesítés használatát ki kell terjeszteni valamennyi, legalább 8 méter teljes hosszúságú halászhajóra, valamint indokolt előírni, hogy az előzetes értesítéseket a hajók a kikötőbe való érkezés várható időpontja előtt legalább egy órával elküldjék. Ugyanakkor figyelembe véve a kevés halat ejtő halászati utaknak az érintett állományokra gyakorolt hatását és az azokhoz kapcsolódó előzetes értesítésekkel járó adminisztratív terheket, az előzetes értesítésekre vonatkozóan küszöbértéket kell meghatározni, amennyiben ezek a hajók legalább 300 kg tőkehalat vagy két tonna nyíltvízi állományból származó halat tartanak a fedélzeten.

(22)     A tőkehal-, hering- és sprattállományokra vonatkozóan indokolt megállapítani egy olyan küszöbértéket, amely felett az adott halászhajó az 1224/2009/EK rendelet 43. cikke alapján köteles egy kijelölt kikötőben vagy egy parthoz közeli helyen kirakodni. A tagállamoknak ezenkívül az említett kikötők vagy parthoz közeli helyek kijelölésekor a rendelet 43. cikkének (5) bekezdésében foglalt kritériumokat oly módon kell alkalmazniuk, hogy biztosítsák e rendelet hatálya alá tartozó állományok hatékony ellenőrzését.

(23)     Az 1380/2013/EU rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében foglaltak szerint rendelkezni kell arról, hogy a Bizottság időszakosan értékelje e rendelet alkalmazásának megfelelőségét és hatékonyságát. Ezeket az értékeléseket az ICES által az érintett állományok vonatkozásában készített összehasonlító értékeléseket követve és azok alapján kell végezni.

(24)     Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikkének (4) bekezdése alapján a terv elkészítése előtt meg kell vizsgálni az intézkedések valószínűsíthető gazdasági és társadalmi hatásait[22].

(25)     Az időkeretet illetően a maximális fenntartható hozamot az érintett állományok vonatkozásában várhatóan 2015-re kell elérni. Attól kezdődően pedig azt fenn kell tartani.

(26)     Halászati erőkifejtési rendszer hiányában a Rigai-öbölre alkalmazandó különleges halászati engedélyre, valamint a hajó- és motorcserére vonatkozó különös rendelkezéseket el kell hagyni. A 2187/2005/EK tanácsi rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(27)     Az 1098/2007/EK tanácsi rendeletet[23] hatályon kívül kell helyezni.

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) Ez a rendelet többéves tervet (a továbbiakban: a terv) hoz létre a következő balti-tengeri állományokra (a továbbiakban: az érintett állományok) és az érintett állományokra irányuló halászati tevékenységekre vonatkozóan:

a) közönséges tőkehal (Gadus morhua) az ICES 22–24 alkörzetben (tőkehal, a Balti-tenger nyugati része);

b) közönséges tőkehal (Gadus morhua) az ICES 25–32 alkörzetben (tőkehal, a Balti-tenger keleti része);

c) hering (Clupea harengus) az ICES 25, 26, 27, 28.2, 29 és 32 alkörzetben (hering, a Balti-tenger középső része);

d) hering (Clupea harengus) az ICES 28.1 alkörzetben (hering, Rigai-öböl);

e) hering (Clupea harengus) az ICES 30 alkörzetben (hering, Botteni-tenger);

f) hering (Clupea harengus) az ICES 31 alkörzetben (hering, Botteni-öböl);

g) hering (Clupea harengus) az ICES 22–24 alkörzetben (hering, a Balti-tenger nyugati része);

h) spratt (Sprattus sprattus) az ICES 22–32 alkörzetben.

(2) A terv az ICES 22–32 alkörzetben az érintett állományok halászata során kifogott sima lepényhalra, érdes lepényhalra, nagy rombuszhalra és sima rombuszhalra is alkalmazandó.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikkében, az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 4. cikkében és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet 2. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túlmenően e rendelet alkalmazásában:

a) „nyíltvízi állományok”: az e rendelet 1. cikk c)–h) pontjában felsorolt állományok vagy azok bármilyen kombinációja;

b) „csapdaháló”: nagyméretű, rögzített, cölöpökre erősített vagy alkalmanként lebegő háló, amely felül nyitott, és fel van szerelve a halak terelésére és megtartására szolgáló különféle eszközökkel. Az ilyen hálók belseje általában a léhés alján zárt kamrákra oszlik;

c) „csapdák és kosarak”: rákfélék és halak fogására tervezett, ketrec vagy kosár formájú, különböző anyagokból készült, a tengerfenéken egyesével vagy sorban elhelyezett kis csapdák, amelyeket kötéllel (bójazsinórral) rögzítenek az elhelyezkedésüket jelző felszíni bójákhoz, és amelyek egy vagy több nyílással vagy bemenettel rendelkeznek;

d) „érintett tagállamok”: Dánia, Észtország, Finnország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország és Svédország.

II. FEJEZET CÉLKITŰZÉSEK ÉS CÉLÉRTÉKEK

3. cikk

Célkitűzések

(1) A terv célja az, hogy hozzájáruljon a közös halászati politika 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében felsorolt célkitűzéseihez és különösen az alábbi célokhoz:

a)           az érintett állományok vonatkozásában a maximális fenntartható hozam elérése és fenntartása, és

b)           az elővigyázatossági megközelítéssel összhangban a sima lepényhal, sima rombuszhal, érdes lepényhal és nagy rombuszhal állományai megóvásának biztosítása.

(2) A terv célja, hogy hozzájáruljon az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése által az érintett állományokra és a sima lepényhalra vonatkozóan előírt kirakodási kötelezettség teljesítéséhez.

4. cikk

Célkitűzések

(1) A halászati mortalitás célértékét az érintett állományok vonatkozásában 2015-ig kell elérni és azt követően fenntartani az alábbi tartományokban:

Állomány || Halászati mortalitás célértékének tartománya

Tőkehal, Balti-tenger Ny || 0,23–0,29

Tőkehal, Balti-tenger K || 0,41–0,51

Hering, a Balti-t. középső része || 0,23–0,29

Hering, Rigai-öböl || 0,32–0,39

Hering, Botteni-tenger || 0,13–0,17

Hering, Botteni-öböl || Nincs meghatározva

Hering, Balti-tenger Ny || 0,25–0,31

Spratt, Balti-tenger || 0,26–0,32

(2) Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése alapján a halászati lehetőségeknek meg kell felelniük az (1) bekezdésben foglalt célértékekkel.

III. FEJEZET Védelmi referenciapontok

5. cikk

A szaporodóképes biomassza legalacsonyabb szintje

(1) A szaporodóképes biomassza legalacsonyabb szintjeként kifejezett védelmi referenciapont, amely összhangban van a teljes szaporodási kapacitással, az érintett állományok esetében a következőképpen alakul:

              Állomány ||               A szaporodóképes biomassza megengedett legalacsonyabb szintje (tonna)

              Tőkehal, Balti-tenger Ny ||               36 400

              Tőkehal, Balti-tenger K ||               88 200

              Hering, a Balti-tenger középső része ||               600 000

              Hering, Rigai-öböl ||               Nincs meghatározva

              Hering, Botteni-tenger ||               Nincs meghatározva

              Hering, Botteni-öböl ||               Nincs meghatározva

              Hering, Balti-tenger Ny ||               110 000

              Spratt, Balti-tenger ||               570 000

(2) Amennyiben bármely érintett állomány szaporodóképes biomasszája egy adott évben a szaporodóképes biomassza (1) bekezdésben meghatározott legalacsonyabb szintje alatt van, megfelelő korrekciós intézkedéseket kell elfogadni annak biztosítására, hogy az érintett állomány szintje mihamarabb visszaálljon az elővigyázatossági szintre. Mindenekelőtt a halászati lehetőségeket – a rendelet 4. cikkének (2) bekezdésétől eltérve és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (4) bekezdése alapján – az alatt a szint alatt kell megállapítani, amely a halászati mortalitás 4. cikk (1) bekezdésében felsorolt célértékének tartományát eredményezi. Ezek a korrekciós intézkedések adott esetben magukban foglalhatják a Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslatok benyújtását és az 1380/2013/EU rendelet 12. cikke szerinti szükséghelyzeti intézkedések Bizottság általi elfogadását is.

IV. FEJEZET

A sima lepényhalra, érdes lepényhalra, nagy rombuszhalra és sima rombuszhalra vonatkozó konkrét védelmi intézkedések

6. cikk

A sima lepényhalat, az érdes lepényhalat, a nagy rombuszhalat és a sima rombuszhalat fenyegető veszély esetén végrehajtandó intézkedések

(1) Amennyiben a tudományos szakvélemények szerint a sima lepényhal, az érdes lepényhal, a nagy rombuszhal vagy a sima rombuszhal balti-tengeri állományainak megóvását veszély fenyegeti, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 15. cikk alapján a fenyegetett állományt illetően konkrét védelmi intézkedésre és az alábbi intézkedések bármelyikére irányuló, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el:

a)           a)       a halászati kapacitás és a halászati erőkifejtés kiigazítása;

b)           b)       technikai intézkedések, beleértve:

(1) a halászeszközök jellemzői, különösen a szembőség, fonalvastagság és a halászeszközök mérete;

(2) a halászeszközök használata, különösen az eszközök merítési ideje és merítési mélysége;

(3) halászati korlátozások vagy tilalmak bizonyos területeken;

(4) halászati korlátozások vagy tilalmak bizonyos időszakokban;

(5) minimális védelmi referenciaméret.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt célkitűzések elérésére irányulnak és tudományos szakvéleményeken alapulnak.

(3) Az érintett tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján az (1) bekezdésben említett konkrét védelmi intézkedések elfogadására közös ajánlásokat nyújthatnak be.

V. FEJEZET

KIRAKODÁSI KÖTELEZETTSÉG

7. cikk

Eltérés csapdahálók, csapdák és varsák használata esetén

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a kirakodási kötelezettséget az érintett állományokra és a sima lepényhalra nem kell alkalmazni, amennyiben a halászatot a következő eszközökkel folytatják: csapdahálók, csapdák és varsák.

8. cikk

A kirakodási kötelezettség végrehajtása

(1)        A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 15. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következő intézkedésekre vonatkozóan:

a) halászati tilalom hatálya alá tartozó fajok jegyzéke az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt kirakodási kötelezettség alól való mentesítés céljából;

b) az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt kirakodási kötelezettség alól mentesített azon fajok, amelyek vonatkozásában a tudományos bizonyítékok – a halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve – magas túlélési arányokat jeleznek; és

c) az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének c) pontjában említett de minimis kivételek.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések a 3. cikk (2) bekezdésében foglalt célkitűzések elérésére irányulnak és adott esetben tudományos szakvéleményeken alapulnak. A de minimis kivételek megfelelnek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak.

(3) Az érintett tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján az (1) bekezdésben említett intézkedések elfogadására közös ajánlásokat nyújthatnak be.

VI. FEJEZET TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

9. cikk

A technikai intézkedések keretrendszere

(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következő technikai intézkedésekre vonatkozóan:

a) a halászeszközök jellemzőire vonatkozó előírások és a halászeszközök használatára irányadó szabályok;

b) a halászeszközök módosítására vagy a további eszközökre vonatkozó előírások;

c) bizonyos halászeszközök használatára és halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozások vagy tilalmak bizonyos területeken vagy időszakokban;

d) minimális védelmi referenciaméret e rendelet hatálya alá tartozó bármely állományra vonatkozóan.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedések a 3. cikkben foglalt célkitűzések elérésére, különösen a fiatal egyedek, illetve az ívó halak védelmére irányulnak.

(3) Az (1) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok – amennyiben a (2) bekezdésben foglalt célkitűzések eléréséhez szükséges – eltérhetnek a 2187/2005/EK rendelet alábbi rendelkezéseitől:

a) a 2187/2005/EK rendelet 3. és 4. cikkében említett II. és III. mellékletben foglalt célfajokra és szembőségre vonatkozó előírások;

b) az aktív halászfelszerelések szerkezete, jellemzői és használatára vonatkozó, a rendelet 5. cikkének (2), (3) és (4) bekezdésében, valamint 6. cikkében foglalt szabályok;

c) a passzív halászfelszerelések szerkezete, jellemzői és használatára vonatkozó, a rendelet 8. cikkében foglalt szabályok;

d) a rendelet 16. cikkében meghatározott tiltott területek koordinátái és a tilalmi időszakok;

e) a rendelet 18a. cikke (1) bekezdésében meghatározott földrajzi területeken és időszakokban, bizonyos állományok halászatára alkalmazandó korlátozások, valamint a rendelet 18a. cikke (2) bekezdésében megállapított eltérések technikai részletei;

f) a rendelet 22. cikke szerinti, vonóhálóval végzett halászat tilalma a Rigai-öbölben;

(4) Az érintett tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján közös ajánlásokat nyújthatnak be az (1) bekezdésben említett intézkedések elfogadására.

VII. FEJEZET REGIONALIZÁCIÓ

10. cikk

Regionális együttműködés

(1) Az e fejezet szerinti intézkedésekre az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1)–(6) bekezdését kell alkalmazni.

(2) Az érintett tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján az alábbi határidőn belül közös ajánlásokat nyújthatnak be:

a)         a 6. cikk (1) bekezdése szerinti, egy adott naptári évre vonatkozó intézkedések tekintetében legkésőbb az előző év szeptember 1-jéig;

b)         a 8. és 9. cikk (1) bekezdése szerinti intézkedések vonatkozásában első alkalommal legkésőbb az e rendelet hatálybalépésétől számított hat hónapon belül, azt követően pedig – a 14. cikk alapján – a terv értékelésének minden egyes benyújtását követő hat hónapon belül.

VIII. FEJEZET ELLENŐRZÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

11. cikk

Kapcsolat az 1224/2009/EK tanácsi rendelettel

E fejezet eltérő rendelkezéseinek hiányában az e fejezetben előírt ellenőrzési intézkedéseket az 1224/2009/EK tanácsi rendeletben előírtakon felül kell alkalmazni.

12. cikk

Előzetes értesítések

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésétől eltérve az említett cikk szerinti előzetes értesítési kötelezettség a legalább nyolc méter teljes hosszúságú olyan uniós halászhajók parancsnokaira vonatkozik, amelyek legalább 300 kg tőkehalat vagy két tonna, nyíltvízi állományból származó halat tartanak a fedélzeten.

(2) Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésétől eltérve az említett cikkben foglalt előzetes értesítést a kikötőbe érkezés becsült idejét megelőzően legalább egy órával kell elküldeni.

13. cikk

Kijelölt kikötők

A többéves terv hatálya alá tartozó fajok élőtömegére alkalmazandó küszöb, amely felett a halászhajóknak a fogást az 1224/2009/EK rendelet 43. cikkében foglaltak szerint egy kijelölt kikötőben vagy egy parthoz közeli helyen kell kirakodniuk, a következőképpen alakul:

a) 750 kilogramm közönséges tőkehal;

b) 5 tonna, nyíltvízi állományból származó hal.

IX. FEJEZET NYOMON KÖVETÉS

14. cikk

A terv értékelése

A Bizottság gondoskodik arról, hogy a tervnek az e rendelet hatálya alá tartozó állományokra, valamint az ezen állományok halászatára gyakorolt hatásáról – különösen a tudományos szakvélemények változásának figyelembevétele érdekében – a terv hatálybalépése utáni hatodik évben, majd azt követően minden hatodik évben értékelés készüljön. A Bizottság az említett értékelések eredményeit benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

X. FEJEZET ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

15. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A 6., 8. és 9. cikkben említett felhatalmazás a Bizottságot e rendelet hatálybalépésétől határozatlan időre illeti meg.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács a 6., 8. és 9. cikkben említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 6., 8. és 9. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére az említett időtartam két hónappal meghosszabbodik.

XI. FEJEZET MÓDOSÍTÁSOK

16. cikk

A 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításai

A 2187/2005/EK rendelet 20. és 21. cikkét el kell hagyni.

XII. FEJEZET HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉS

17. cikk

Az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezése

Az 1098/2007/EK rendelet hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.

XIII. FEJEZET Záró rendelkezések

18. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

Az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

[1]               http://www.ices.dk/aboutus/aboutus.asp

[2]               A Tanács 2007. szeptember 18-i 1098/2007/EK rendelete a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2007.9.22.).

[3]               A Bizottság 2005. augusztus 26-i 2005/629/EK határozata a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság létrehozásáról.

[4]               A HTMGB szakértői csoportjának üléséről készült jelentés: a Balti-tengerre vonatkozó, több fajt érintő gazdálkodási tervek (STECF-12-06).

[5]               HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

[6]               MRAG, 2009 szeptember: A Balti-tengeren folytatott nyíltvízi halászatra vonatkozó többéves gazdálkodási tervek javasolt forgatókönyveinek gazdasági és társadalmi hatásai, FISH/2006/09 — 4. tétel.

[7]               A HTMGB gazdálkodási célkitűzésekkel és stratégiákkal foglalkozó alcsoportjának jelentése (STECF SGMOS 10-06). e) rész: A balti-tengeri tőkehalra vonatkozó többéves terv értékelése.

[8]               A HTMGB szakértői csoportjának üléséről készült jelentés: A balti-tengeri tőkehalra vonatkozó többéves tervek hatásvizsgálata (STECF 11-05).

[9]               Az Európai Unió Tanácsa, 16684/11 ADD 1. számú dokumentum http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2016684%202011%20ADD%201

[10]             A HTMGB szakértői csoportjának üléséről készült jelentés: A Balti-tengerben élő több fajt, valamint a Kattegatban, az Északi-tengerben, a Skóciától nyugatra fekvő területen és az Ír-tengerben élő tőkehalat érintő többéves tervekre vonatkozó hatásvizsgálat hatályának meghatározása (STECF-12-05).

[11]             A balti-tengeri halászatra vonatkozó integrált/több fajt érintő szakvéleménnyel foglalkozó, a dániai Charlottenlundban 2012. március 6–8. között tartott műhelytalálkozóról (WKMULTBAL) készült jelentés ICES CM 2012/ACOM:43.

[12]             A HTMGB szakértői csoportjának üléséről készült jelentés: a Balti-tengerre vonatkozó, több fajt érintő gazdálkodási tervek (STECF-12-06).

[13]             http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/pech/dv/taskfor/taskforce.pdf

[14]             HL C […], […], […] o.

[15]             HL C […], […], […] o.

[16]             HL L 179., 1998.6.23., 3. o.

[17]             Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

[18]             A Tanács 2007. szeptember 18-i 1098/2007/EK rendelete a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2007.9.22., 1. o.).

[19]             ICES technikai szolgálat, 2014 szeptember: http://www.ices.dk/sites/pub/Publication%20Reports/Advice/2014/Special%20Requests/EU_Fmsy_range_for_Baltic_cod_and_pelagic_stocks.pdf

[20]             A Tanács 2005. december 21-i 2187/2005/EK rendelete a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 349., 2005.12.31., 1. o.).

[21]             A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

[22]             A hatásvizsgálatot ...-án/-én tették közzé (kiegészítendő).

[23]             A Tanács 2007. szeptember 18-i 1098/2007/EK rendelete a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2007.9.22., 1. o.).