This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014PC0020
Proposal for a DECISION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL concerning the establishment and operation of a market stability reserve for the Union greenhouse gas emission trading scheme and amending Directive 2003/87/EC
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról
/* COM/2014/020 final - 2014/0011 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról /* COM/2014/020 final - 2014/0011 (COD) */
INDOKOLÁS 1. Bevezetés A harmadik kereskedési időszak
(2013–2020) kezdetén az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS) a
kibocsátási egységek kínálatának és keresletének jelentős eltérése
jellemezte; ez mintegy 2 milliárd kibocsátási egységnyi többletet
eredményezett, ami várhatóan tovább fog nőni fog az elkövetkező
években, 2020-re több mint 2,6 milliárd kibocsátási egységre. Ennek az
egyensúlyhiánynak az oka elsősorban a kibocsátási egységek – nagyon merev
szabályok szerint rögzített – aukciós kínálata, valamint az irántuk való
rugalmas, a gazdasági ciklusok, a fosszilis tüzelőanyagok ára, valamint
egyéb tényezők által befolyásolt kereslet közötti eltérés. A kereslet
visszaesése általában együtt jár a kínálat csökkenésével. Az Európai Unió
szén-dioxid-piacán azonban a jelenlegi szabályozási rendszer szerint az aukciós
kínálat esetében nem ez a helyzet. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét az
uniós kibocsátáscsökkentési célok összehangolt és költséghatékony módon való
teljesítése érdekében hozták létre. Míg az összkvóta garantálja a
környezetvédelmi cél elérését, a hatalmas többlet gyengíti az alacsony
szén-dioxid-kibocsátást szolgáló beruházások ösztönzőit, ezáltal negatívan
befolyásolja a rendszer költséghatékonyságát. Ha a gazdasági szereplők olyankor
hozzák meg beruházási döntéseiket, amikor a piacot a kibocsátási egységek
túlkínálata és egy ennek megfelelő árjelzés jellemzi, akkor az
éghajlatváltozás jelentette kihívás szempontjából releváns összköltség közép-
és hosszú távon minden bizonnyal növekedni fog. Röviden összefoglalva, ha nem
kezeljük ezeket az egyensúlyproblémákat, akkor súlyosan érintik majd az EU ETS
azon képességét, hogy jövőbeli szakaszainak célkitűzéseit
költséghatékony módon tudja teljesíteni, amikor a mainál jóval szigorúbb hazai
kibocsátási célkitűzéseket kell majd elérni[1]. A várakozások szerint az éghajlat- és
energiapolitikai keret részeként az üvegházhatású gázok kibocsátásának
csökkentését illetően 2030-re vonatkozó célkitűzés eredményeként
radikálisabb lineáris csökkentési tényezőt kell majd alkalmazni a 2021-ben
induló 4. szakasz kezdetétől. Ez elvileg idővel fokozatosan
megoldja a piaci egyensúlyhiányt. A 2030-ra vonatkozó keretet kísérő
hatásvizsgálat azonban azt mutatja, hogy egy radikálisabb lineáris csökkentési
tényező önmagában még nem elegendő a súlyos piaci egyensúlyhiány
negatív hatásainak kiküszöböléséhez. Ugyanakkor az uniós kibocsátáskereskedelmi
rendszert is védtelenné tenné a kereslet váratlanul és hirtelen
bekövetkező jövőbeli változásaival szemben. Ezen okok miatt el kell térni az irányelv
rendelkezéseitől egy piaci stabilizációs tartalék létrehozása érdekében. 2. A javaslat háttere A többlet hatásainak mérséklését célzó rövid
távú intézkedésként az a határozat született, hogy 900 millió kibocsátási
egység árverését a 3. szakasz első éveire halasztják (az értékesítést
későbbre ütemezik). Ezzel összefüggésben a Bizottság emellett
megerősítette azon elkötelezettségét, hogy javaslatokat nyújt be a
kibocsátáskereskedelmi rendszernek a 3. kereskedelmi időszakra való
megszilárdítását célzó strukturális intézkedési lehetőségekre[2]. Tekintettel arra, hogy a többlet strukturális
jellegű és hosszú távon fennáll, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású
gazdaság felé való költséghatékony átmenet érdekében további intézkedésekre van
szükség az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer megerősítéséhez. A
Bizottság 2012 novemberében, az európai szén-dioxid-piac 2012. évi
helyzetéről szóló jelentésében (szén-dioxid-piaci jelentés)[3] hat lehetőséget
sorolt fel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer szerkezeti reformjára. A
jelentés közzétételét követő nyilvános konzultáció során további
lehetőségként merült fel egy piaci stabilizációs tartalék létrehozásának
lehetősége, amely rugalmasabbá teheti a kibocsátási egységek árverési
kínálatát, és növelheti a rendszer ellenálló képességét. Ezt a javaslatot egy hatásvizsgálatról szóló
jelentés és egy összefoglaló kíséri. A hatásvizsgálat rámutatott arra, hogy egy
piaci stabilizációs tartalék létrehozása segíthet megoldani a jelenlegi
egyensúlyhiányt, továbbá ellenállóbbá teheti a kibocsátáskereskedelmi rendszert
az olyan esetleges jövőbeli nagyszabású eseményekkel szemben, amelyek
jelentősen felboríthatják a kereslet és a kínálat egyensúlyát. Ami a terv
különböző elemeit illeti, a hatásvizsgálat azt is megmutatta, hogy ha a
piaci stabilizációs tartalék a forgalomban lévő összes kibocsátási
egységre vonatkozóan működik, akkor az azzal az előnnyel jár, hogy
egyfelől ellensúlyozni tudja a makrogazdasági helyzetből adódó változások
mellett az egyéb tényezőkból – például kiegészítő politikákból –
fakadó keresletváltozásokat, másfelől a kínálati oldalon bekövetkező,
például a nemzetközi kreditek nagymértékű beáramlásából adódó
változásokat. 3. A javaslat jogi elemei A kiszámíthatóság biztosítása érdekében a
piaci stabilizációs tartalék a tervek szerint egy objektív és szabályokon
alapuló mechanizmus lesz, amelynek alapján az árverésre kerülő mennyiségek
kiigazítása „automatikusan” történik az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer
2021-ben kezdődő 4. szakaszától kezdve alkalmazott, előre
meghatározott feltételek szerint. Noha a hatásvizsgálatból kiderült, hogy a
piaci stabilizációs tartaléknak a már a 3. szakaszban történő
létrehozása előnyös lenne a szén-dioxid-piac megerősítése és
hatékonysága szempontjából, várhatóan az értékesítés későbbre ütemezése is
nyújt majd némi ideiglenes enyhülést az elkövetkező években. Ezért a
Bizottság azt javasolja, hogy a piaci stabilizációs tartalék létrehozására a
4. szakasz kezdetén kerüljön sor annak érdekében, hogy a piaci
szereplőknek legyen idejük arra, hogy alkalmazkodjanak a tartalék
bevezetéséhez, továbbá megfelelő legyen a szabályozás kiszámíthatósága az
uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer 3. szakaszában. Az e javaslatban meghatározott piaci
stabilizációs tartalék úgy működik, hogy automatikusan kiigazítja az
árverésre kerülő éves mennyiséget, amennyiben a forgalomban lévő
összes kibocsátási egység száma kívül esik egy bizonyos előre
meghatározott tartományon: a) a jövőben árverésre kerülő
mennyiségeket csökkentve kibocsátási egységek kerülnek a tartalékba az uniós
kibocsátáskereskedelmi rendszerben kialakuló, nagy mennyiségű ideiglenes
többlet által okozott piaci instabilitás mérséklése céljából, amennyiben az
összes többlet több mint 833 millió kibocsátási egység; b) a tartalékból kibocsátási egységek
szabadulnak fel, és hozzáadódnak a jövőben árverésre kerülő
mennyiségekhez az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben kialakuló, nagy
mennyiségű ideiglenes hiány által okozott piaci instabilitás mérséklése
céljából, amennyiben az összes többlet kevesebb mint 400 millió
kibocsátási egység. A kibocsátási egységek így a forgalomban
lévő kibocsátási egységek számának függvényében kerülnek a tartalékba,
illetve szabadulnak fel onnan. E mutató közvetlenül jelzi a kereslet és a
kínálat közötti tényleges egyensúlyhiányt, ezért előnyben részesül az
olyan jelentős piaci tényezőkre vonatkozó közvetett és bizonytalan
mértékekkel szemben, mint például a GDP, a tüzelőanyagárak, az
időjárás és a csapadék stb. A tartomány alsó és felső határának
meghatározására az érintett felekkel folytatott konzultációk után került sor,
és e határok egy olyan tartományt határoznak meg, amelyen belül a piac a
tapasztalatok szerint rendezetten képes működni. A kiszámíthatóság és a piaci stabilizációs
tartalék változásának fokozatossága érdekében évente egy előre
meghatározott mennyiséget – 100 millió kibocsátási egységet – felszabadítanak a
tartalékból, amennyiben ehhez teljesülnek a feltételek. Ez a mennyiség az uniós
kibocsátáskereskedelmi rendszerben jelenleg forgó éves kibocsátásmennyiség
hozzávetőleg 5 %-át teszi ki, aminek a múltbeli tapasztalatok alapján
még a nagyon hirtelen bekövetkező, erőteljes keresletnövekedés
kielégítésére is elegendőnek kell lennie. A piaci stabilizációs tartalék bevezetése
potenciálisan jelentős változást jelent az uniós kibocsátáskereskedelmi
rendszer kialakításában és működésében. A tartalékolási szabályok
működésével kapcsolatban korán levont tanulságok hasznosnak
bizonyulhatnak, és hozzájárulhatnak a tartalékolási szabályok
továbbfejlesztéséhez. Ugyanakkor a szén-dioxid-piac eredményessége
szempontjából fontos a kiszámíthatóság és a stabilitás. A megfelelő
egyensúly elérése érdekében a javaslat 2026-ra felülvizsgálatot tervez, különös
hangsúlyt helyezve a tartalék bizonyos paramétereire. A javaslat olyan rendelkezéseket is tartalmaz,
amelyek az egyes kereskedési szakaszok közötti átmenet éveiben
kiegyenlítettebbé hivatottak tenni az árverés útján értékesítésre kerülő
kínálati mennyiséget, amennyiben az alapértelmezett mennyiségek egyébként
kiugró változásokat eredményeznének. Ez nem befolyásolja a mennyiséget a
hároméves időszakban, csupán az éves mennyiségek egyszerű átlagolását
jelenti, ami enyhíti az árverésre kerülő kínálati mennyiséget érő lehetséges
átmeneti és ideiglenes hatásokat, amelyeket a 2003/87/EK irányelvben és az
1031/2010/EU bizottsági rendeletben például az időszak végén az új
belépők számára elkülönített tartalékban maradt kibocsátási egységek,
illetve a bezárások miatt vagy a villamosenergia-ágazat modernizálása miatt
megadott eltérés alapján ki nem osztott kibocsátási egységek tekintetében az
időszak végére megállapított módozatok gyakorolnak. Ha az időszak
utolsó évében árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek mennyisége
több mint 30 %-kal meghaladja az azt követő két évben árverés útján
értékesítendő átlagos mennyiséget, akkor ezt a különbséget egyenletesen el
kell osztani ezen évek között. Ez a rendelkezés az uniós kibocsátáskereskedelmi
rendszer 2. szakaszából 3. szakaszába való átmenet során szerzett
tapasztalatokra épít, és kivédi az átmeneti módozatok negatív hatásainak
megismétlődését. A javaslat jogalapja megegyezik a
2003/87/EK irányelv jogalapjával. A hátterére és időbeli hatályára
tekintettel a javaslat benyújtására az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra
szóló keretének részeként kerül sor. Az Unió fellépési joga abból a tényből
ered, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer teljesen összehangolt módon, uniós
szintű rendszerként működik. A javaslat megfelel a szubszidiaritás és
az arányosság elvének, amelyeket az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke
határoz meg. 2014/0011 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
HATÁROZATA az üvegházhatású gázok kibocsátási
egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék
létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv
módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke
(1) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti
parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[4],
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[5], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) A 2003/87/EK európai
parlamenti és tanácsi irányelv[6]
10. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak
minden évben jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak
a szén-dioxid-piac működéséről. (2) A Bizottság „Az európai
szén-dioxid-piac helyzete 2102-ben" című, az Európai Parlamentnek és
a Tanácsnak benyújtott jelentése[7]
megállapította, hogy a kereslet és a kínálat strukturális egyensúlyhiányának
megoldásához intézkedésekre van szükség. Az éghajlat- és az energiapolitika
2030-ra szóló keretére[8]
vonatkozó hatásvizsgálat azt jelzi, hogy ez az egyensúlyhiány várhatóan
továbbra is fennáll, és nem kezelhető kielégítően azzal, ha ezen a
kereten belül szigorúbb célkitűzéshez igazítják a lineáris pályát. A
lineáris csökkentési tényező megváltoztatása csak fokozatosan módosítja az
összkvótát. Ennek megfelelően a többlet is csak fokozatosan csökkenne, és
a piacnak több mint egy évtizedig továbbra is mintegy 2 milliárd vagy még annál
is több kibocsátási egységnyi többlettel kellene működnie. E probléma megoldása
érdekében, valamint azért, hogy az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer
ellenállóbbá váljon az egyensúlyproblémákkal szemben, piaci stabilizációs
tartalékot indokolt létrehozni. A szabályozásnak a
3. szakaszban árverésre kerülő kínálati mennyiségre vonatkozó kiszámíthatósága,
valamint a rendszer kialakítását érintő módosításokhoz való alkalmazkodást
szolgáló átfutási idő biztosítása érdekében a piaci stabilizációs
tartalékot a 2021-ben kezdődő 4. szakaszától kezdve kell
létrehozni. A lehető legnagyobb fokú kiszámíthatóság megőrzése
érdekében egyértelmű szabályokat kell megállapítani a kibocsátási egységek
tartalékba helyezésére, valamint a tartalékból való felszabadítására
vonatkozóan. Amennyiben a feltételek teljesülnek, a 2021. évtől kezdődően
az x-2. évben forgalomban levő kibocsátási egységek száma
12 %-ának megfelelő számú kibocsátási egységet kell a tartalékba
helyezni. Megfelelő számú kibocsátási egységet fel kell szabadítani
a tartalékból, amennyiben a forgalomban levő kibocsátási egységek száma
nem éri el a 400 milliót. (3) Ezenkívül a piaci stabilizációs
tartalék létrehozása mellett és annak következtében néhány módosítást is végre
kell hajtani a 2003/87/EK irányelvben, hogy biztosított legyen az
egységesség és a kibocsátáskereskedelmi rendszer zökkenőmentes
működése. Közelebbről vizsgálva a 2003/87/EK irányelv
végrehajtásának eredményeként bekövetkezhet az, hogy az egyes kereskedési
időszakok végén nagy mennyiségű kibocsátási egységet értékesítenek
árverés útján, ez pedig alááshatja a piaci stabilitást. Ezért azt
elkerülendő, hogy egy kereskedési időszak végén és a következő
időszak elején a piacon a kibocsátási egységek kínálata vonatkozásában
megbomoljon az egyensúly, ami megzavarhatja a piac működését, rendelkezni
kell arról, hogy egy kereskedési időszak végén jelentkező
kínálatnövekmény egy részét a következő kereskedési időszak első
két évében értékesítsék árverésen. (4) A Bizottságnak a piaci
stabilizációs tartalék működését a szerzett tapasztalatok tükrében felül
kell vizsgálnia. A piaci stabilizációs tartalék működésére vonatkozó
felülvizsgálatnak különösen azt kell megvizsgálnia, hogy megfelelőek-e a
kibocsátási egységek tartalékba helyezésére vonatkozó szabályok abból a
szempontból, hogy elérik-e a kitűzött célt, azaz megoldják-e a kereslet és
a kínálat strukturális egyensúlyhiányát. (5) A 2003/87/EK irányelv
10. cikkét és 13. cikkének (2) bekezdését ezért ennek
megfelelően módosítani kell, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk
Piaci stabilizációs tartalék (1)
A piaci stabilizációs tartalék 2021. január 1-jétől
jön létre és működik. (2)
A Bizottság az adott évben forgalomban lévő
kibocsátási egységek összes számát a következő év május 15-ig teszi
közzé. Az x. évben forgalomban lévő kibocsátási egységek száma a
2008. január 1-je óta eltelt időszakban kiadott kibocsátási
egységek összesített száma, beleértve a szóban forgó időszakban a
2003/87/EK irányelv 13. cikkének (2) bekezdése értelmében
kiadott kibocsátási egységek számát és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer
hatálya alá tartozó létesítmények által az x. év december 31-ig a
kibocsátások tekintetében nemzetközi jóváírás igénybevételére vonatkozóan
gyakorolt jogokat, valamint levonva az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer
hatálya alá tartozó létesítmények 2008. január 1. és az x. év
december 31. közötti, ellenőrzött kibocsátásának tonnában kifejezett
összesített mennyiségét , a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének
(4) bekezdése értelmében törölt kibocsátási egységek számát, valamint a
tartalékban található kibocsátási egységek számát.
Nem kell figyelembe venni a 2005-től 2007-ig bezárólag tartó hároméves
időszakban bekövetkezett kibocsátásokat és a szóban forgó kibocsátások
tekintetében kiadott kibocsátási egységeket. Az első közzétételre
2017. május 15-ig kerül sor. (3)
A 2021. évtől kezdődően minden
évben az x-1. év májusi közzététel szerint az x-2. évben forgalomban
levő kibocsátási egységek száma 12 %-ának megfelelő számú
kibocsátási egységet a tartalékba kell helyezni, feltéve, hogy a tartalékba
helyezendő kibocsátási egységek száma nem kevesebb, mint 100 millió. (4)
A tartalékból minden évben fel kell szabadítani 100
millió kibocsátási egységet, amennyiben a forgalomban lévő kibocsátási
egységek száma kevesebb, mint 400 millió. Amennyiben a tartalék 100 milliónál
kevesebb kibocsátási egységet tartalmaz, e bekezdés értelmében a tartalékban
lévő valamennyi kibocsátási egységet fel kell szabadítani. (5)
Ha valamely évben nem alkalmazható a
(4) bekezdés és az irányelv 29a. cikke értelmében intézkedéseket
fogadnak el, a tartalékból fel kell szabadítani 100 millió kibocsátási
egységet. Amennyiben a tartalék 100 milliónál kevesebb kibocsátási egységet
tartalmaz, e bekezdés értelmében a tartalékban lévő valamennyi kibocsátási
egységet fel kell szabadítani. (6)
Amennyiben intézkedésre kerül
sor a (3) vagy az (5) bekezdés értelmében, az aukciós eseménynaptárak
figyelembe veszik a tartalékba helyezett vagy onnan felszabadított kibocsátási
egységeket. 2. cikk
A 2003/87/EK irányelv
módosítása A 2003/87/EK irányelv a
következőképpen módosul: 1. A 10. cikk
(1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: 2. „(1)
A tagállamok 2021-tól kezdődően a 10a. és 10c. cikkel
összhangban ingyenesen ki nem osztott és a(z) [OPEU
please insert number of this Decision when known] európai
parlamenti és tanácsi határozattal(*) létrehozott piaci stabilizációs
tartalékban el nem helyezett valamennyi kibocsátási egységet árverés útján
értékesítik.” 3. A 10. cikk a
következő bekezdéssel egészül ki: „(1a) Amennyiben a
13. cikk (1) bekezdésében említett egyes időszakok utolsó évében
a tagállamok által árverés útján értékesíteni kívánt kibocsátási egységek
mennyisége több mint 30 %-kal meghaladja a következő időszak
első két évében árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek
mennyiségének a(z) [OPEU please insert number of this Decision when known] határozat
1. cikke (3) bekezdésének alkalmazása nélkül várható átlagát, a
mennyiségek közötti különbség kétharmadát le kell vonni az időszak utolsó
évében árverésre kerülő mennyiségből, és két egyenlő részletben
hozzá kell adni a tagállamok által a következő időszak első két
évében árverésre bocsátandó mennyiségekhez.” 4. A 13. cikk
(2) bekezdésének második albekezdése a következő mondattal egészül
ki: „A(z) [OPEU please insert number of this Decision when
known] határozattal létrehozott piaci
stabilizációs tartalékba helyezett, már nem érvényes kibocsátási egységeket a
folyó időszakra érvényes kibocsátási egységekkel kell felváltani.” 3. cikk
Felülvizsgálat A
Bizottság az európai szén-dioxid-piac szabályos működésének elemzése
alapján 2026. december 31-ig felülvizsgálja a piaci stabilizációs
tartalékot, és adott esetben javaslatot terjeszt az Európai Parlament és a
Tanács elé. A felülvizsgálat során különös figyelmet kell
fordítani az 1. cikk (3) bekezdése szerint tartalékba helyezendő
kibocsátási egységek számára vonatkozó százalékos értékre, valamint az
1. cikk (4) bekezdésében a forgalomban lévő összes kibocsátási
egység számára vonatkozóan meghatározott küszöbértékre. 4. cikk
Átmeneti rendelkezések A 2009/29/EK irányelvvel módosított
2003/87/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdését
2020. december 31-ig továbbra is alkalmazni kell. 5. cikk
Hatálybalépés Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Kelt Brüsszelben, -án/-én. az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] COM(2012) 652 final. [2] COM(2012) 416 final. [3] COM(2012) 652. [4] HL C… , , . .o. [5] HL C… , , . .o. [6] Az Európai Parlament és a Tanács
2003. október 13-i 2003/87/EK irányelve az üvegházhatást okozó
gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének
létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról
(HL L 275., 2003.10.25., 32. o.). [7] COM(2012) 652 final. [8] [Insert reference.]