This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014JC0009
JOINT COMMUNICATION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT AND THE COUNCIL For an open and secure global maritime domain: elements for a European Union maritime security strategy
KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A nyitott és biztonságos globális tengeri terület megteremtése: az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei
KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A nyitott és biztonságos globális tengeri terület megteremtése: az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei
/* JOIN/2014/09 final */
KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A nyitott és biztonságos globális tengeri terület megteremtése: az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei /* JOIN/2014/09 final */
KÖZÖS KÖZLEMÉNY AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK
ÉS A TANÁCSNAK A nyitott és biztonságos globális tengeri
terület megteremtése:
az Európai Unió tengerbiztonsági stratégiájának elemei I. Bevezetés Európa tengeri érdekei alapvetően
állampolgárai és közösségei jólétéhez, prosperitásához és biztonságához
kapcsolódnak. Az EU külkereskedelmi forgalmának mintegy 90 %-a, belső
kereskedelmének pedig 40 %-a tengeri szállítással valósul meg. A halászat
és az akvakultúra területén az EU a harmadik legnagyobb importőr és az ötödik,
globális méretekben működő előállító. Évente több mint 400
millió utas fordul meg az EU kikötőiben. A szabadkereskedelem, a
szállítmányozás, az idegenforgalom, az ökológiai diverzitás és a gazdasági
fejlődés mind-mind a nyílt és biztonságos tengerektől és óceánoktól
függ. A tengereken előforduló veszélyek és kockázatok széles köre elleni
védelem hiányában a tengerek és óceánok nemzetközi konfliktusok, terrorizmus,
illetve a szervezett bűnözés színterévé válhatnak. Éppen ezek okán nehezedik nyomás az Európai
Unióra a tekintetben, hogy többet tegyen, a különböző ágazatok és a
nemzeti hatóságok közötti együttműködés megerősítésével gyorsabban és
kevesebb erőforrás bevonásával cselekedjen. Mivel a tengerbiztonság
belső és külső dimenziói egyre inkább összekapcsolódnak, valamennyi
érdekeltnek ki kell vennie a részét a célok és erőfeszítések
egységességének megteremtéséből ahhoz, hogy összhang alakuljon ki az
ágazatspecifikus és nemzeti politikák között, és hogy a polgári és katonai
hatóságok hatékonyan tudjanak együttesen fellépni. Az Európai Unió által
vezetett tengeri erők (EUNAVFOR) Szomália – Atalanta művelete – az EU
jelentős együttműködési támogatásával kiegészülve – igazolta a közös
módszer hatékonyságát. 2013 decemberében az Európai Tanács hangsúlyozta
az EU stratégiai tengerbiztonsági érdekei a legkülönfélébb kockázatokkal és
veszélyekkel szembeni védelmének fontosságát. A konkrét célok tekintetében az EU 2012. évi Limassoli Nyilatkozata a „fokozott együttműködésre
is kiterjedő hatékonyabb tengerpolitikai irányítás jelentőségét”
hangsúlyozta[1].
Az EU tengerbiztonsági stratégiája, amennyiben létrejönne, megteremthetné az
alapokat az EU számára ahhoz, hogy az hozzájáruljon a tengereken – akár a parti
tengereken, akár a nyílt tengeren – a szabályok betartásával érvényesülő
jó irányításhoz. Az EU tengerbiztonsági stratégiája
elősegítené a tengerbiztonság ágazatokon átívelő stratégiai
megközelítésének kialakulását[2].
A kiindulópontot a meglévő szerződéseknek és jogszabályoknak,
valamint a szóban forgó megközelítés sarokkövének számító ENSZ Tengerjogi
Egyezménynek (UNCLOS) megfelelően az EU-szintű koordináció, a
tagállamokkal közös, illetve az azok közötti további szinergiák kialakítása és
a nemzetközi partnerekkel való együttműködés kell, hogy alkossa. Az ilyen stratégia nem új struktúrák,
programok vagy jogszabályok létrehozására törekedne, hanem igyekezne a már
elért eredményekre támaszkodni és azokat erősíteni. Biztosítani kell a
stratégiának a meglévő európai uniós politikákkal való összhangját[3]. Fokozni kell a meglévő kormányközi és
nemzetközi kezdeményezésekkel való együttműködést[4]. Végül pedig a
tengerbiztonságra vonatkozó összehangolt megközelítés kialakítása javítaná
tengereink növekedési és munkahely-teremtési potenciálját is (az EU növekedési
stratégiájában, az Európa 2020 stratégiában meghatározottakkal összhangban)[5]. II. Tengerbiztonsági érdekek Az EU legfőbb stratégiai tengerbiztonsági
érdekei a következők: ·
A konfliktusok megelőzése, a béke
megőrzése, valamint a nemzetközi biztonság megerősítése nemzetközi
partnerek bevonásával. Ez elősegíti a nemzetközi tengeri
együttműködést és a jogállamiság biztosítását, megkönnyíti a tengeri
kereskedelmet és hozzájárul a fenntartható fejlődéshez. ·
Az EU tengerbiztonsági veszélyekkel szembeni
védelme, ideértve az olyan kritikus tengeri infrastruktúrák védelmét, mint
például a kikötők és terminálok, tengeri létesítmények, víz alatti
csővezetékek, hírközlési kábelek, tudományos kutatási és innovációs
projektek, valamint a tengeren végzett egyéb gazdasági tevékenységek. ·
Az Unió külső tengeri határainak hatékony
ellenőrzése, az illegális tevékenységek megakadályozása céljából. ·
A EU globális ellátási láncának védelme, a hajózás
szabadsága, az EU-tagállamok lobogója alatt közlekedő hajók békés
áthaladáshoz való joga, valamint a tengerészek és utasok biztonsága és védelme. ·
A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan
(IUU) halászat megakadályozása. III. Tengerbiztonsági veszélyek A tengerbiztonsági veszélyek sokrétűek,
kockázatot jelentenek az uniós polgároknak és hátrányosak az EU stratégiai
érdekeire nézve. Ezek a tengerbiztonsági veszélyek egy sor hatást gyakorolnak
számos politikai ágazatra. Az EU-tagállamok és egyéb országok parti
területeire, tengereire és az óceánokra kihatással lévő olyan társadalmi,
gazdasági és környezeti jelenségek, mint például az éghajlatváltozás, a tengeri
ökoszisztémák pusztulása és a természetes erőforrások kimerítése,
közvetlen és közvetett következményekkel járnak a tengerbiztonság terén. Az
alábbi tengerbiztonsági veszélyek kerültek meghatározásra: ·
Területi tengeri viták, erőszakos cselekedetek
és fegyveres konfliktus államok között. ·
Tömegpusztító fegyverek elterjedése, ideértve a
vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris veszélyeket is. ·
Tengeri kalózkodás és tengeri fegyveres rablás. ·
Hajókkal, rakománnyal és utasokkal,
kikötőkkel, kikötői létesítményekkel és kritikus tengeri
infrastruktúrákkal szemben elkövetett terrorcselekmények és egyéb szándékos
jogellenes cselekedetek, ideértve az információs rendszerek ellen intézett informatikai
támadásokat. ·
Határon átnyúló és szervezett bűncselekmények,
ideértve a fegyverek, kábítószerek és emberek tengeren bonyolított
kereskedelmét, valamint a be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászatot. ·
Illegális ürítések, illetve véletlen tengerszennyezések
esetleges környezeti hatásai. ·
A természeti katasztrófák, szélesőséges
események és az éghajlatváltozás a tengeri közlekedési rendszerre és különösen
a tengeri infrastruktúrára gyakorolt esetleges hatásai. ·
A tengeri és tengerészeti ágazatokban rejlő
növekedési és munkahely-teremtési potenciált csökkentő tengeri és part
menti övezeti körülmények. IV. A stratégia célja Tekintettel a meglévő politikai eszközök
összetettségére, valamint a nemzeti és európai uniós szinten érintett
szereplők és jogszabályok sokaságára, a stratégiának inkluzív
jellegűnek, átfogónak kell lennie és a már elért eredményekre kell
épülnie. Jó példa erre az Euópai Uniónak a Szomália
partjainál folytatott kalózkodás elleni küzdelemre vonatkozó átfogó
megközelítése. Mindehhez a polgári és védelmi együttműködést egyesítő
többoldalú lépésekre, kapacitásbővítésre és partnerségek kialakítására;
pénzügyi és igazságügyi vizsgálatokra; helyi, regionális és nemzetközi
diplomáciai erőfeszítésekre, politikai kötelezettségvállalásokra; valamint
kutatásra és innovációra és az iparral folytatott együttműködésre van
szükség. A stratégia célja az, hogy elősegítse a
tengerbiztonság ágazatokon átívelő megközelítésének létrejöttét. Ezt az
alábbi négy stratégiai cél mentén lehet elérni: a. A meglévő lehetőségek legjobb
kihasználása – nemzeti és európai szinten Az idők során valamennyi tagállam
kialakította a tengerbiztonságra irányuló saját rendszereit, struktúráit és
megközelítését, de nem létezik a sikerhez vezető egységes módszer. Ezeket
a törekvéseket olyan EU-ügynökségek támogatják, mint például az Európai Védelmi
Ügynökség (EDA), az Európai Unió Műholdközpontja (EUSC), az Európai
Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA), az Európai Unió Tagállamai Külső
Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai
Ügynökség (Frontex) és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA),
melyek ágazatspecifikus rendszereket és képességeket fejlesztettek ki a
tengerfelügyelet vonatkozásában. Ahhoz, hogy optimálisan lehessen reagálni a
veszélyekre, a stratégiának támogatnia kell a legkülönfélébb szinteken
működő illetékes hatóságokat és ügynökségeket a tengerbiztonság
hatékonyságának fokozása, valamint a tengerbiztonság terén érdekelt felek
közötti, ágazatokon és határokon átívelő együttműködés előmozdítása
érdekében tett erőfeszítéseikben. b. Hatékony és hiteles partnerségek
elősegítése a globális tengeri területen Tekintettel a tengeri összeköttetések, a
globális ellátási láncok és a hajózás ténylegesen nemzetközi jellegére, az EU
stratégiai tengeri érdekeit az egyéb érdekeltekkel, illetve a nemzetközi
szervezetekkel kialakított partnerségek révén lehet a legjobban megvédeni. Az
Unió nemzetközi partnerekkel való együttműködési képessége közvetlen
hatással van azon képességére, hogy megvédje saját érdekeit. Fontos, hogy a
stratégia a globális tengeri területen tevékenykedő hiteles, megbízható és
hatékony, a nemzetközi feladatait vállalni kész és képes partnerként
pozicionálja az EU-t. c. A költséghatékonyság elősegítése Egy olyan időszakban, amikor az állami
kiadásokra nyomás nehezedik és az erőforrások korlátozottak, a
stratégiának a tengerbiztonság költséghatékony megközelítését kell
megvalósítania. Az EU tengerbiztonsága nagyrészt olyan nemzeti rendszerek és
ágazatspecifikus módszerek köré szerveződik, amelyek potenciálisan
drágítják a műveleteket és csökkentik azok hatékonyságát. Fokozni kell a
tengeri műveletek hatékonyságát az ágazatokon átívelő
együttműködés javításával, a nemzeti és EU-szintű rendszerek közötti
jobb kommunikáció elősegítésével, hatékony közös polgári és katonai
felületek kialakításával, valamint a kutatási és technológiai fejlesztési
eredmények politikába történő átültetésével. d. A tagállamok közötti szolidaritás
fokozása Akár egyetlen tengeri terrortámadás, vagy akár
egy vagy több jelentős hajózási útvonal megzavarása is katasztrofális
hatással lehet több tagállamra, magára az EU-ra, illetve harmadik országokra.
Az incidensek megelőzése, felderítése és az azokra való reagálás a
tengerbiztonságban érdekelt valamennyi fél együttműködését követeli meg. A tengeri övezetekre vonatkozó egyezmények
hiánya (pl. a kizárólagos gazdasági övezetek beszűkítése) további veszélyt
jelenthet bizonyos területeken, így például a Földközi-tengeren. A stratégiának célul kell kitűznie a
tagállamok közötti kölcsönös támogatás előmozdítását, és lehetővé
kell tennie a közös készenléti tervezést, kockázatkezelést,
konfliktusmegelőzést, válságreagálást és válságkezelést. V. Az EU válaszának kialakítása: a
meglévő eredmények alapul vétele és továbbfejlesztése A jobb tengerpolitikai irányítás
megvalósítását célul kitűző stratégiának négy alapelvre kell épülnie: ·
Ágazatokon átívelő szemlélet: a polgári és katonai hatóságoktól (bűnüldözés,
határellenőrzés, vám- és halászati ellenőrzés, környezetvédelmi
hatóságok, hajózási felügyelet, kutatás és innováció, haditengerészet) kezdve
az iparral bezárólag (hajózás, egyéni biztonság, hírközlési technológia,
képességtámogatás, szociális partnerek) az összes partnernek jobban kell
együttműködnie. ·
Funkcionális integritás:
nem engedhető meg az egyes érdekeltek megbízatásának, feladat- és
felelősségi körének, illetve kompetenciáinak megváltoztatása. A hangsúlyt
ehelyett inkább arra kell helyezni, hogy az egyéb érdekeltekkel való közös
együttműködés révén mely konkrét funkciókat, illetve feladatokat lehet
jobban teljesíteni. ·
Tengeri multilateralizmus: a nemzetközi reagálást és a tengeri területeken megvalósuló
együttműködést igénylő összetett ügyek kezelésének egyik meghatározó
alapelve a multilateralizmus. A EU akkor erősebb és érdekei akkor
védhetők meg a legjobban, ha egységesen jár el a nemzetközi partnerekkel
szemben. ·
Szabályok és alapelvek tiszteletben tartása: az EU támogatja a nemzetközi jog, az emberi jogok és a demokrácia
tiszteletben tartását, valamint az ENSZ Tengerjogi Egyezményének és a benne
(UNCLOS) foglalt céloknak való teljes megfelelést, amelyek a tengereken a
szabályok betartásával érvényesülő jó irányítás alapelemeinek számítanak. Ez a négy alapelv a jobb együttműködést
lehetővé tevő öt területen érvényesül: a. Külső fellépések Az Európai Unió a tengerbiztonság és
tengerpolitikai irányítás támogatását célzó külső fellépései a nemzetközi
partnerekkel folytatott politikai párbeszédtől a tengeri kapacitásépítés
és a tengeri kalózkodástól és fegyveres rablástól való elrettentést célzó
katonai műveletek támogatásáig terjednek. Az EU képes arra, hogy fejlessze
a tengerbiztonsági szempontokra irányuló legjobb belső politikai
gyakorlatok hasznosíthatóságának módját és mértékét, hogy ezáltal
elősegítse a jobb óceánpolitikai irányítást. Mindez felhasználható lenne
például a partnerországok abbéli támogatásában, hogy a Nemzetközi Tengerészeti
Szervezet (IMO) hajók és kikötői létesítmények védelmére vonatkozó
nemzetközi szabályzatában (ISPS-szabályzat) megállapított előírások
teljesítése, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tengerészeti munkaügyi
egyezményében és a tengerészek személyazonossági okmányairól szóló
egyezményében a tengerészek biztonságának és védelmének biztosítása céljából
megállapított követelmények teljesítése érdekében – javítsák kikötőik és
kikötői létesítményeik színvonalát és hajóik biztonságát. Az EUNAVFOR az Európai Unió által mind a
szárazföldön, mind a tengeren biztosított jelentős együttműködési
támogatással kiegészült Atalanta műveletének a Szomália partjainál
folytatott kalóztámadásoktól való elrettentésben elért sikere hozzájárult a
tengerbiztonság hiányához vezető alapvető okok csökkentéséhez.
Érdemes lenne ezt kielemezni és meghatározni a máshol is alkalmazható
tanulságokat. A délkelet-ázsiai kalózkodás elleni küzdelemben pozitív
eredményekkel járó és egyes EU-tagállamok részvételével megvalósított másik
modell a hajók ellen Ázsiában elkövetett kalóztámadások és fegyveres rablások
leküzdésére létrejött regionális együttműködési megállapodás (ReCAAP). A
fenti példák jól szemléltetik a tengerbiztonság terén végzett
együttműködési tevékenységek értékét. Regionális szempontok A globális tengeri területen belülegyes
tengeri övezetek, illetve területek – stratégiai értékük miatt, vagy a miatt,
mert magukban hordozzák a válság vagy az instabilitás kialakulásának
lehetőségét – különösen jelentősek az EU és annak tagállamai számára. A Földközi-tenger, az Atlanti-óceán, valamint
az Ázsiába, Afrikába és az amerikai kontinensre irányuló és onnan kiinduló hajózási
útvonalak világméretű hálózata kritikus jelentőséggel bír. Az afrikai kontinenst körülvevő vizeknek
– ideértve a Guineai-öblöt is – fokozott figyelmet kell kapniuk és nemzetközi
szinten összehangolt megközelítésben kell részesülniük[6]. A Guineai-öbölben
folytatott tengeri kalóztevékenységek és fegyveres rablások növekvő száma
egyértelműen indokolja az összehangolt uniós fellépés szükségességét,
ideértve a jelenlegi és jövőbeli európai uniós kapacitásépítési
segítségnyújtásnak a régióbeli államok által tett intézkedésekhez kapcsolását. Az Ádeni-öböl a veszélyeztetett hajózás
védelme és a kalózkodás elleni küzdelem érdekében eljáró nemzetközi partnerek
jelenléte okán az együttműködés jelentős színterévé vált. Az EU
jelenléte az Ádeni-öbölben (az EUNAVFOR Atalanta művelete keretein belül)
– az EU egyéb együttműködési eszközein keresztül biztosított
széleskörű támogatással kiegészülve – pozitív hatással van az egyéb
politikai területekre és elősegíti a jobb katonai-polgári együttműködést.
Az Atalanta művelet sikerét, valamint a hosszabb távú együttműködési
intézkedéseket továbbra is fenn kell tartani ahhoz, hogy biztosítható legyen a
kalózkodás újbóli előfordulásának megakadályozása. Az EU támogatja Afrika 2050-ig szóló integrált
tengeri stratégiájának kialakítását, és készen áll arra, hogy tengeri ügyekben
együttműködjön az Afrikai Unióval és annak tagállamaival. A kelet- és délkelet-ázsiai tengeri területek
számos kihívást hordoznak magukban. Az erős, de egyenetlenül megoszló
gazdasági fejlődés, az egyre növekvő népesség, valamint a területi és
tengeri erőforrások iránti versengő igények a viták, az instabilitás
és a válsághelyzetek meghatározó egyvelegét idézik elő. Az Északi-sarkvidéken keresztül vezető
lehetséges szállítási útvonalak megnyitása, valamint a térség természeti és
ásványi erőforrásainak kiaknázása a lehető legnagyobb odafigyeléssel
kezelendő, sajátos környezeti kihívásokat fog teremteni, és a partnerekkel
való együttműködés elsődleges fontosságúvá fog válni[7]. A jobb együttműködés területei Az Uniónak ·
biztosítania kell a tengerbiztonsági ügyek
összehangolt megközelítését a nemzetközi fórumokon (pl. G8, ENSZ, Nemzetközi
Tengerészeti Szervezet, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, NATO, Afrikai Unió és
annak szubregionális szervezetei, Unió a Mediterrán Térségért, Délkelet-ázsiai
Nemzetek Szövetsége [ASEAN], INTERPOL) és harmadik országok tekintetében. ·
rendszeresen – az „EU lobogója” alatt vezetett,
harmadik országokkal folytatott – tengeri gyakorlatokat kell terveznie a közös
biztonság- és védelempolitikai (KBVP) műveletek vagy európai uniós
gyakorlatok keretein belül avégett, hogy javuljon az EU láthatósága a globális
tengeri területen. ·
törekednie kell arra, hogy erősítse és
támogassa az EU regionális válaszait a világ egyéb, tengeri kalózkodással érintett
területein, mégpedig a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretein belül
tett kezdeményezések lehető legjobb kihasználásával, valamint a
jövőbeli tengeri kockázatokra való felkészülés szélesebb körű
külső intézkedések formájában megvalósított megerősítésével. ·
a meglévő európai uniós együttműködésre
támaszkodva tengerbiztonsági kapacitásépítési tevékenységeket kell folytatnia
harmadik országokkal és regionális szervezetekkel ahhoz, hogy továbbra is
javítható legyen 1) a tengerpolitikai irányítás és a jogállamiság, ideértve a
büntető igazságszolgáltatást és a tengeri bűnüldözést, 2) a
kikötők és tengeri szállítás biztonsága a nemzetközileg elfogadott
standardok szerinti szintre, 3) saját határaik igazgatásának képessége,
valamint 4) a be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászattal szembeni
fellépés. ·
támogatnia kell a harmadik országokat a felkutatási
és mentési képességeik nemzetközi kötelezettségekkel összhangban történő
kialakításában és javításában. ·
törekednie kell arra, hogy javítsa a nemzetközi
partnerekkel, többek között a tágabb értelemben vett indiai-óceáni régióban az
EU támogatását élvező szomszédos országokkal, kialakított
információmegosztási intézkedéseket. b. Tengeri helyzetfelmérés,
felügyelet és információmegosztás A naprakész és pontos információkhoz és
hírekhez való hozzáférés elengedhetetlen egy olyan közös tengeri „helyzetkép”
kialakításához, amely végül jobb műveletekhez és a korlátos
erőforrások hatékonyabb felhasználásához vezet. Már eddig is sikerült
előrehaladást elérni a különböző szakpolitikai területeket kiszolgáló
és bizonyos esetekben akár egy ágazaton túl is mutató számos európai uniós
rendszer révén. Ezek a rendszerek az alábbiakat foglalják
magukban: SafeSeaNet, az EU vizeire kiterjedő és az EMSA által kezelt
uniós, tengeriforgalom-megfigyelő és információs rendszer, amely az
európai uniós jogszabályok végrehajtását biztosítja; a veszélyhelyzet kezelésére szolgáló közös kommunikációs
és tájékoztatási rendszer (CECIS), amely a Bizottság Humanitárius
Segélyek Főigazgatóságának (ECHO) irányításával a kommunikációt segíti
elő a tengeri incidensek és katasztrófahelyzetek során; az EFCA és a
tagállamok kezelésében levő, a közös halászati politikát támogató
műholdas hajómegfigyelési rendszer; az EDA által kezelt és a közös kül- és
biztonságpolitikát támogató tengerfelügyeleti hálózat (MARSUR); a tagállamok és
az EU határigazgatási ügynöksége (Frontex) külső határokon megnyilvánuló
helyzetfelismerését és reagálási képességét javító európai határőrizeti
rendszer (EUROSUR)[8];
továbbá a jelenleg az EU és az EU-/EGT- tagállamok közös fejlesztése alatt
álló, az EU tengeri területeire kiterjedő közös információmegosztási
környezet (CISE) – főként egy közös adatmodell felhasználásával – fog
továbbfejleszteni és létrehozni egy, a nemzeti és európai uniós rendszerek
közötti interoperabilitási keretet. A tengerfelügyelet még most is nagymértékben
ágazati és nemzeti vonalak mentén szerveződik. Ez a rendelkezésre álló
felügyeleti képességek optimálisnál rosszabb kihasználásához vezethet. Az
EU-tagállamok hatóságai az EU ágazati szintű rendszerei és módszerei
támogatását élvezik. A nemzeti és európai szintű polgári-katonai
együttműködés javítását lehetővé tevő példaértékű
megoldások kidolgozására került sor az EUROSUR keretein belül. A polgári és
katonai hatóságok az incidensekre és járőrszolgálatokra vonatkozó
információkat a határfelügyeletre szakosodott nemzeti együttműködési
központokon, a megszerzett híreket pedig a nemzeti helyzetképeken
keresztül kötelesek megosztani, és kötelesek tevékenységeiket összehangolni a
külső határoknál jelentkező veszélyekre történő reagálás során. A „Copernicus”
európai Föld-megfigyelési program az EU tengerbiztonsági
stratégiájában kitűzött célokkal összhangban már egy, az űrrendszerek és
távérzékelési technológiák, valamint az azokból származó, az ágazatokon
átívelő tengerfelügyeleti szolgáltatásokhoz készített alkalmazások
összehangoltabb használatát biztosító átfogó módszer kidolgozásán munkálkodik. Az űrben és a levegőben alkalmazható
felügyeleti technológiák lehetővé teszik a nehezen megközelíthető
helyek megfigyelését és hozzájárulnak a kábítószer-csempészet, kalózkodás és
migráció céljára használt kisebb vízi járművek jobb felderítéséhez és
nyomon követéséhez. A Frontex, az EMSA és az Európai Unió Műholdközpontja (EUMK)
2013 óta a felügyeleti eszközök (többek között a hajójelentési rendszerek, a
műholdas képek és a személyzettel ellátott felderítő
repülőgépek) együttes alkalmazását biztosító szolgáltatást alakít ki. Az
itt ismertetett szolgáltatás Föld-megfigyelési részei 2014-től a
Copernicus támogatását fogják élvezni. A tengeri helyzetfelmérést, felügyeletet és
információmegosztást kutatási és innovációs tevékenységekkel kell támogatni
hatékonyságuk javítása és fokozása érdekében. A jobb együttműködés területei ·
A tagállamokat fel kell kérni, hogy gondoskodjanak
arról, hogy a 2014. év végére a tengeri határfelügyeletért felelős
valamennyi polgári és katonai hatóság az EUROSUR nemzeti helyzetképeken
keresztül ossza meg az információkat, és hogy az EUROSUR nemzeti koordinációs
központokon keresztül rendszeres együttműködést tanúsítson. ·
A Bizottságnak és a főképviselőnek a
tagállamokkal együttműködésben továbbra is javítania a polgári-katonai és
a határokon átnyúló együttműködést, valamint a tengerfelügyeleti és tengerbiztonsági
rendszerek interoperabilitását egyfajta átfogó „tengeri helyzetfelmérés” a
korai figyelmeztetés tökéletesítése és a kellő időben történő
reagálás elősegítése céljából történő kialakítása érdekében. ·
A Bizottságnak és a főképviselőnek
biztosítani kell az Európai Védelmi Ügynökségnél (EDA), az Európai Halászati
Ellenőrző Hivatalnál (EFCA), az Európai Tengerészeti Biztonsági
Ügynökségnél (EMSA), az Európai Űrügynökségnél (ESA), az Európai Unió
Műholdközpontjánál (EUMK), a Frontexnél, valamint a Föld-megfigyelési
program (Copernicus) és a GALILEO/EGNOS (európai geostacionárius navigációs
lefedési szolgáltatás) program keretében folyamatban levő munkára
vonatkozó következetes megközelítést az Európai Unióban és a globális tengeri
területen folytatott tengerfelügyelet és a KBVP-missziók végrehajtásának
támogatása céljából. c. Képességfejlesztés és
kapacitásépítés A szükséges és költséghatékony kapacitások
kifejlesztéséhez következetes megközelítés szükséges. Ennek ki kell terjednie
az állami és magánszereplők – köztük a szociális partnerek – további
bevonására, és a már elért eredményekre kell építkeznie. A Frontex, az európai
határigazgatási ügynökség koordinálja a különböző tagállamok
határellenőrzési hatóságai által biztosított források és személyzet közös
műveletekben történő felhasználását. Az EU vizein tartózkodó hajók
elleni terrortámadásokra való továbbfejlesztett reagálási kapacitás és a
tagállamok különleges rendőri intervenciós egységeit tömörítő ATLAS
hálózat által kifejlesztett legjobb gyakorlatok megosztása további példaként
szolgál a kapacitásépítésre. Az Európai Védelmi Ügynökség (EDA)
részéről támogatott, az erőforrások egyesítésére és az eredmények
megosztására irányuló (ún. „Pooling and Sharing”) kezdeményezés célja a katonai
képességek magasabb szintjének egyesítése és megosztása az EU-tagállamok
között. A kezdeményezés továbbá hozzájárul a korlátos (katonai) képességek jobb
kihasználásához. Mindez javítja ezen képességek hatékonyságát,
fenntarthatóságát, interoperabilitását és költséghatékonyságát. A jobb együttműködés területei ·
A Bizottságnak és a főképviselőnek olyan
képességi területeket és technológiákat kell meghatároznia, amelyek a hasznukra
tudnák fordítani a magasabb szintű interoperabililtást célzó
harmonizációt, és a fentiek eléréséhez vezető folyamatot és mérföldköveket
lefektető technológiai ütemterveket tudnának kidolgozni. ·
A Bizottságnak a főképviselővel
együttműködve fel kell tárnia az EU tulajdonát képező, az EU által
irányított vagy használt kettős felhasználású képességek – kritikus
képességet igénylő területen, pl. a tengerfelügyelet területén –
jelentkező, a tagállamok javát szolgáló hozzáadott értékét[9]. ·
A Bizottságnak fel kell tárnia, hogy a
tengerfelügyeleti tevékenységeket végző nemzeti hatóságok közötti, illetve
azokkal folytatott szorosabb együttműködés miképpen tud hozzájárulni a
határellenőrzés, a tengeri bűnüldözés és a kutatás-mentés
megerősítéséhez az „Integrált határigazgatás„ meglévő koncepciójának
keretein belül. ·
Az Európai Unión belüli/az Európai Unió lobogója
alá tartozó kikötők, kikötői létesítmények és hajók biztonságáról
szóló meglévő jogszabályokat teljes körűen alkalmazni kell és – adott
esetben – aktualizálni kell, vagy tovább kell fejleszteni azokat. A
Bizottságnak és a tagállamoknak – a kikötőkben és szükség esetén a tengeri
szállítási ágazatokban tevékenykedő szociális partnerekkel
együttműködve – támogatniuk kell a legjobb gyakorlatok, a kockázatelemzés
és a veszélyekre vonatkozó információk nagyobb mértékű megosztását. ·
A Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve
össze kell hangolnia a tagállamok tudásbázisának, technológiáinak és az
előrejelzési, felügyeleti és kockázatcsökkentési képességeik fokozását
lehetővé tevő egyéb eszközeinek a fejlesztésére irányuló tagállami
kutatási törekvéseket. d. Kockázatkezelés,
kritikus tengeri infrastruktúrák védelme, válságreagálás Noha a fő cél továbbra is a
kockázatcsökkentés és az incidensek elkerülése, az EU tengeri környezeti
állapotának és kritikus tengeri infrastruktúrájának védelme, illetve
válságreagálási képessége a magas szintű előkészítettségen,
előrelátáson és reakcióképességen múlik. Már ma is létezik egy sor
összekapcsolódó tevékenység, bár az EU még tovább tudja fokozni
reakcióképességét. Ezt úgy lehet megvalósítani, ha az EU a meglévő
képességekre és intézkedésekre, mint például a hajók és
kikötőlétesítmények védelméről szóló, a hajókra, kikötőkre és
kormányhivatalokra vonatkozó minimális biztonsági követelményeket meghatározó
jogszabályra támaszkodik. A magánszektor szerepvállalása is kulcsfontosságú
sikertényező e tekintetben. Az EU vámhatóságai biztonsági kockázatelemzést
végeznek a bejövő rakományokon még azelőtt, hogy azokat valamely
külföldi államban hajóra rakodnák. A Bizottság kockázatkezelésről és az
ellátási lánc biztonságáról szóló közleménye az ágazatok közötti további
együttműködés fontosságát hangsúlyozza[10].
A közlemény olyan fokozott kockázatkezelési képesség kialakítására szólít fel,
amellyel – az Európai Unió többek között az átfogó előzetes
rakományinformációs rendszereket és a zavartalan kereskedelem biztosítása
érdekében az engedélyezett gazdálkodókra való támaszkodást magában foglaló
kockázatkezelési keretének megerősítése révén – figyelemmel lehet kísérni
a rakomány mozgásával összefüggő kockázatokat. Másik példa a Frontex által kifejlesztett
„közös integrált kockázatelemzési modell”, amely lehetővé teszi a
külső tengeri határoknál felmerülő kihívások gyorsabb meghatározását
és az ilyen kihívásokra való gyorsabb reagálást. A tengeren tartózkodó hajók védelméhez
kapcsolódóan megnőtt a magánszerződés alapján foglalkoztatott
fegyveres biztonsági őrök (PCASP-k) száma. Több nemzet is hozott a PCASP-k
alkalmazását és eljárásait meghatározó nemzeti szabályokat. Ajánlatos egy
közös, kötelező érvényű norma kialakítása az EU lobogója alatt közlekedő
hajókon szolgálatot teljesítő PCASP-k vonatkozásában. A jobb együttműködés területei ·
A Bizottságnak és a főképviselőnek – a
tagállamokéval összehangolt megközelítés keretein belül – a közös
kockázatelemzés megvalósulása érdekében közös és átfogó megközelítést kell
alkalmaznia a tengerbiztonsági kockázatkezelésre. Ez segítséget nyújthat a
globális tengeri területen jellemző tengerbiztonsági érdekszférák
meghatározásában és elősegítheti a járőrszolgálaton alapuló
módszerről a hírszerzésen alapuló módszerre való átállást. ·
A Bizottságnak és a főképviselőnek
kezdeményezéseket kell tennie a meghatározott biztonsági veszélyekhez
kapcsolódó tengeri válságreagálást és készenléti tervezést elősegítő
polgári-katonai és határon átnyúló együttműködés fokozására. ·
A tagállamoknak és az érdekelt feleknek fel kell
mérniük a tengeri közlekedés természeti katasztrófákkal és éghajlatváltozással
szembeni rugalmasságát, megfelelő lépéseket kell tenniük e téren, és a
kapcsolódó kockázatok csökkentése érdekében meg kell osztaniuk a legjobb
gyakorlatokat. ·
A Bizottságnak a tagállamok biztonsági vállalataira
és az EU lobogója alatt közlekedő hajókra kiterjedő közös normák
biztosítása érdekében fontolóra kell vennie a PCASP-k alkalmazását szabályozó
uniós követelmények ajánlását. Az Európai Uniónak a Nemzetközi Tengerészeti
Szervezeten (IMO) keresztül meg kell határoznia a PCASP-kre nemzetközi szinten
vonatkozó kötelező érvényű normákat. ·
A Bizottság a tengerbiztonságnak és az ellátási
lánc biztonságának a fokozása érdekében vállalja a jogszabályok és intézkedések
egymást kiegészítő jellegének és összhangjának biztosítását. e. Tengerbiztonsági kutatás és
innováció, oktatás és képzés Az innovatív technológiák és eljárások
hozzájárulnak a műveletek fokozottabb hatékonyságához, fenntarthatóságához
és eredményességéhez. A társadalmi-gazdasági kutatás és innováció segítséget
nyújthat a társadalmi konfliktusokhoz vagy tengeri bűncselekményekhez
vezető helyzetek visszaszorításában. A tengerbiztonsági kutatás
előnyt tudna kovácsolni a több ágazatra is kiterjedő igények és a
kettős felhasználású képességek pontos előreláthatóságából. A kutatás- és ismeretfejlesztési innováció
éppúgy, mint az oktatás és a képzés is hozzájárulhat a „Kék növekedés”
menetrendben megállapított célok eléréséhez[11].
Az EU hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramja (FP7) és különösen annak
biztonságra irányuló kutatási témája már eleve jelentős eredményeket
hozott. Ezeket az eredményeket még jobban kell felhasználni a szakpolitikák
kialakításában és a piaci bevezetés megvalósulása érdekében, eközben pedig ki
kell aknázni a tagállamok programjaival és az európai strukturális és
beruházási alapokkal közös szinergiákat. A Bizottság továbbra is támogatja a
tengerbiztonsághoz kapcsolódó kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységeket. A tengerbiztonsági stratégiához globális
kutatási és fejlesztési partnerekre van szükség. A Horizon 2020 nyitva áll a
nemzetközi partnerek előtt. A Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) a a
tengerbiztonsággal kapcsolatos specifikus kutatási tevékenységekre irányuló
együttműködési kapcsolatokat épített ki nemzetközi K+F-partnerekkel. A jobb együttműködés területei ·
A Bizottságnak, a főképviselőnek és a
tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy egy közös „Tengerészeti képzési
naptár”-ban összesítsék a tengerbiztonság témakörében indított tanfolyamokat és
meg kell fontolniuk, hogy e tanfolyamokat harmadik országok számára is
elérhetővé tegyék annak érdekében, hogy megállapodhassanak a közös
minimális képzési szintekről. ·
A Bizottságnak és a főképviselőnek a
tagállamokkal együttműködésben – a kutatási törekvések közötti felesleges
átfedések elkerülése és a törekvések hatékonyságának javítása érdekében – egy
közös, a tengerbiztonsági kutatásokra vonatkozó (a kettős felhasználású
képességekre is kiterjedő) polgári-katonai napirendet kell kidolgoznia. ·
A Bizottságnak és a főképviselőnek az
ágazat szereplőivel, többek között a szociális partnerekkel folytatott
szoros együttműködésben létre kell hoznia egy olyan, a tengerbiztonságra
irányuló tudás- és képességfejlesztési hálózatot, amely többek között kutatási
intézményekből és a posztgraduális tanulmányokra specializálódott
központokból áll, és támogatást kell nyújtania a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
Tengerészeti Munkaügyi Akadémiájának. ·
A Bizottságnak a tagállamokkal és egyéb érdekelt
szereplőkkel folytatott szoros együttműködésben tovább kell
folytatnia az Unió és a nemzeti hatóságok – kisebb hajók jobb felderítésére és
nyomon követésére irányuló – operatív és szakmai képességeinek javítását célzó
erőfeszítéseit. VI. Következtetések és nyomon követés Az EU tengerbiztonsági együttműködésének
javítása hatalmas, ugyanakkor alapvetően fontos feladat. Az EU-nak
ágazatokon átívelő együttműködést kell kialakítania a
tengerbiztonsági veszélyekre történő reagálás fejlesztéséhez. Ebben számos
különféle partner vesz részt nemzeti, európai uniós és nemzetközi szinten.
Mindez egy olyan, a meglévő munkamódszerekre és eredményekre építő
hosszú távú folyamatban valósul meg, amely inkább fejlődésnek mintsem
forradalomnak tekinthető. Az EU tengerbiztonsága alapjaiban akkor
szilárdítható meg, ha az őszinte együttműködés kötelessége
vezérelvként érvényesül. De mindezt tovább erősíti az összes
tengerbiztonsági szereplő közötti EU-szintű, valamint a tagállamok közötti
és azokon belüli partnerség. Ennek pedig az ágazatra, a szociális partnerekre
és a civil társadalomra is ki kell terjednie. Fontos, hogy az EU egyre növekvő
biztonságpolitikai szerepe összhangban legyen a globális fejleményekkel.
Emellett szükség van még a – tengerbiztonság javításában és az EU stratégiai
tengeri érdekeinek védelmében kulcsszerepet betöltő – magánszektor és
kutatási intézmények által nyújtott hathatós támogatásra és
kötelezettségvállalására is. Jobb együttműködést szolgáló specifikus cselekvési
terveket kell kidolgozni minden meghatározott területen. A Bizottság és a főképviselő a
Tanáccsal közösen fog egy, a meghatározott területekre épülő részletesebb
ütemtervet kidolgozni. A tengerbiztonság az európai uniós politikákban való
érvényesítése e tekintetben alapvetően fontos ahhoz, hogy a politikai
célkitűzések eredményekké váljanak. * * * [1] Az integrált tengerpolitikáért felelős európai
miniszterek nyilatkozata. [2] Az „ágazatokon átívelő” kifejezés a különböző
tengeri és tengerészeti területek (pl. tengerbiztonság, tengeri
környezetvédelem, halászati ellenőrzés, vám- és határ-ellenőrzés,
bűnüldözés és védelem) közötti együttműködésre és az e területeket
érintő közös intézkedésekre utal. [3] Például: a hajók és kikötőlétesítmények védelmének
fokozásáról szóló 725/2004/EK rendelet; a kikötővédelem fokozásáról szóló
2005/65/EK irányelv; és a tengeri védelemmel kapcsolatos bizottsági vizsgálatok
lefolytatására vonatkozó eljárásokról szóló 324/2008/EK rendelet. [4] Ilyen például az Európai Unió Parti őrségi feladatokra
specializálódott fóruma, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vagy az Európai
Tengerészeti Vezérkari Főnökök (CHENs) fóruma. [5] COM(2010) 2020 végleges. [6] Vö. „A Guineai-öblöt érintő kihívásokra adandó
uniós stratégiai válasz elemei” JOIN (2013)31 final, 2013.12.18. [7] A jó nemzetközi együttműködés fenntartása az
Északi-sarkvidéken és a régió stabilitásának támogatása az Európai Unió
stratégiai érdekeként került meghatározásra. Vö. „Közös közlemény az
Északi-sarkvidékkel kapcsolatos EU-politika kialakításáról” JOIN(2012)19 final,
2012.6.26. [8] Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i
1052/2013/EU rendelete az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR)
létrehozásáról (HL L295/11., 2013.11.6.) [9] Szoros
összhangban a Bizottság védelemről szóló közleményében (COM(2013) 542,
final) ismertetett megközelítéssel. [10] A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a
kockázatkezelésről szóló COM(2012) 793, final számú közleményt 2014-ben
dolgozza át stratégiai és cselekvési tervvé. [11] COM(2012) 494 final.