26.11.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 424/9

Előadó:

Jacek KRAWCZYK

Társelőadó:

Sandy BOYLE

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy egy sikeres transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség jelentős tényezője lehet a tényleges növekedés és optimizmus megteremtésének. A 2008-as pénzügyi és gazdasági válságból való kilábalás általános késlekedését tekintve egy kiegyensúlyozott megállapodás hozzájárulhatna ahhoz, hogy az európai gazdaságban újra meginduljon a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés.

1.2

Az EGSZB üdvözli az EU és az Egyesült Államok közötti széles körű kereskedelmi megállapodás nyújtotta fontos lehetőségeket, melyek révén nemcsak a kereskedelem és a beruházások terjeszthetők ki az Atlanti-térségre, hanem olyan globális szabályok és normák kidolgozásához is hozzájárulhatnak, amelyek a multilaterális kereskedelmi rendszer számára is hasznosak.

1.3

Az EGSZB, tekintettel az európai polgároknak a kereskedelmi tárgyalások teljes átláthatóságára vonatkozó, széles körben elterjedt és jogos igényére, felhívja a Tanács és az Európai Bizottság figyelmét az EUMSZ 218. cikke, és különösen annak (10) bekezdése következetes és alapos alkalmazására: „az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell”.

1.4

A Lisszaboni Szerződéssel összhangban az Európai Bizottságnak mindenképpen el kell ismernie az EGSZB intézményi szerepét a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalásokban. A teljes átláthatóság, valamint az EGSZB-vel és más civil társadalmi érdekeltekkel folytatott konzultáció létfontosságú ahhoz, hogy a megállapodás a nyilvánosság széles körű támogatását élvezhesse. A dokumentumokat a lehető legkorábbi szakaszban meg kell osztani az érdekelt felekkel.

1.5

Fontos, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség előnyeiből egyformán profitálhasson az üzleti élet, a munkavállalók, a fogyasztók és a polgárok.

1.6

A tárgyalások folyamán, a hatástanulmányok eredményeinek ismertté válásakor aktualizálni kell és nyomon kell követni a statisztikai és gazdasági előrejelzéseket.

1.7

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség legfőbb előnyei a szabályozás területén mutatkoznak majd meg. Rendkívül fontos mindkét fél erős kötelezettségvállalása amellett, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség nem a jelenlegi szabványok szintjének csökkentéséről szól. E kötelezettség betartása kulcsfontosságú lesz a széles körű közéleti és politikai támogatás elnyeréséhez. Az EGSZB fenntartja magának a jogot, hogy mindezen megfontolások fényében értékelje a végeredményt.

1.8

Csaknem minden más kétoldalú kereskedelmi megállapodástól eltérően a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség potenciális haszna és a hozzá kapcsolódó megtakarítások a nem vámjellegű akadályok terén jelentkeznek. Bár a megtakarításoknak csak mintegy 20 %-a vezethető vissza a vámcsökkentésre, bizonyos kulcságazatokban vannak olyan kimagasló vámok, melyekkel foglalkozni kell. A piaci hozzáférés terén létfontosságú a kölcsönösség.

1.9

Egy alapos, a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet rendkívül fontos, és olyan elem, amelyet az Atlanti-óceán mindkét oldalán szorosan figyelemmel kísér majd a civil társadalom.

1.10

A transzatlanti beruházások jelentős ösztönző szerepet tölthetnek be a növekedés megvalósításában. A beruházó és az állam közötti vitarendezési eljárás beépítésére vonatkozó javaslat az Atlanti-óceán mindkét oldalán jelentős aggodalmat kelt a közvélemény körében. Az Európai Bizottság nyilvános internetes konzultációt indított „A beruházások védelme és a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárás a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásban” témában, és alapvető fontosságú, hogy a folyamat végén átlátható és inkluzív párbeszédre kerüljön sor. Az EGSZB jelentős szerepet tud betölteni ennek megkönnyítésében.

1.11

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség rendkívüli érdeklődést váltott ki az EU és az Egyesült Államok civil társadalmának valamennyi aspektusát illetően. Az EGSZB már kitűnő kapcsolatokat épített ki egyesült államokbeli gazdasági szereplőkkel, szakszervezetekkel, mezőgazdasági, fogyasztói és környezetvédelmi szervezetekkel. Egyértelmű készség mutatkozik ezen kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére, az EGSZB pedig igen jó helyzetben van a folyamatban lévő párbeszéd és együttműködés ösztönzéséhez és elmélyítéséhez.

1.12

Az EGSZB örömmel veszi, hogy egy háromtagú nyomonkövetési csoportja az Európai Bizottság által létrehozott szakértői tanácsadó csoporttal azonos feltételek mellett hozzáférhet a dokumentumokhoz. Az EGSZB ezt a Lisszaboni Szerződés által ráruházott hivatalos tanácsadó intézményi szerep elismerésének tekinti.

1.13

Fontos, hogy az EGSZB a tárgyalások és a majdani megállapodás végrehajtásának teljes ideje alatt folyamatos prioritásnak tekintse a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséget. Az EGSZB-nek a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos tárgyalások valamennyi aspektusát szorosan nyomon kell követnie. Projektalapú megközelítést kell elfogadni, és azonosítani kell a jövőbeli munkához leghasznosabb területeket az uniós és az egyesült államokbeli civil társadalommal és az Európai Bizottsággal konzultálva.

1.14

A jogszabályok koherenciájára irányuló megközelítés ambiciózus és átlátható kell hogy legyen, a legjobb gyakorlatokat alapul véve a tárgyalásokhoz. Létfontosságú, hogy betartsák a két fél által adott garanciákat, melyek szerint nem kerül sor a szabványok szintjének csökkentésére.

1.15

A megállapodásnak olyan hatékony mechanizmusokat és szabályozási együttműködést is magában kell foglalnia, melyek megkönnyítik a mielőbbi konzultációt az olyan új jogszabályokról, melyek mindkét fél érdekeire hatással lehetnek. Ez nem sértheti az EU, a tagállamok vagy az Egyesült Államok azon jogát, hogy az általuk megfelelőnek tartott szinten szabályozzák az olyan területeket, mint az egészségügy, a fogyasztóvédelem, a munkaügy és a környezetvédelem.

1.16

Mindkét félnek ambiciózusnak kell lennie a vámokat illetően, és azok megszüntetésére és/vagy fokozatos kivezetésére kell törekedniük, az érzékeny területeken is. Ezt kölcsönösen kedvező módon kell megvalósítani.

1.17

A kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokon való részvételnek nem szabad gyengítenie az EU elkötelezettségét a WTO és egy erős globális multilaterális megállapodás mellett.

1.18

A fenntartható fejlődésről szóló erős, megalapozott fejezet alapvető elemét kell hogy képezze a megállapodásnak. Ennek létfontosságú összetevői a következők:

1.19

Az Európai Bizottság által „A beruházások védelme és a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárás a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodásban” témában folytatott konzultáció lezárását követően az EGSZB-nek széles körű párbeszédet kell lehetővé tennie a beruházók és az állam közötti vitarendezésről. Ennek érdekében az Európai Bizottságnak tisztáznia kellene, hogyan fogja értékelni és figyelembe venni a konzultáció eredményeit, és hogyan fog előzetes meghatározást adni olyan kifejezésekről, mint a „komolytalan” szó – „a komolytalan keresetek kiküszöbölésének” kinyilvánított hatókörével összefüggésben vagy a „közérdekű cél”-ról, a kisajátítások tilalmára bevezetni tervezett kivételekkel kapcsolatban.

1.20

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos állandó projektjének részeként az EGSZB-nek saját kezdeményezésű véleményt kellene kidolgoznia a beruházó és az állam közötti vitarendezési eljárásról.

1.21

Az EGSZB támogatja egy, a kkv-kkal kapcsolatos kérdésekről szóló fejezet felvételét a megállapodásba.

1.22

A közszolgáltatások specifikus jellegét meg kell őrizni az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt kötelezettségekkel összhangban.

1.23

A megbízható energiaellátás és a stratégiai nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása kulcsfontosságú. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségnek elő kell mozdítania az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat is, és mindkét fél számára garantálnia kell azt a jogot, hogy fenntarthassák és maguk határozhassák meg a szabványokat és jogszabályokat ezen a téren, eközben azonban minden tőlük telhetőt meg kell tenniük az uniós és az egyesült államokbeli szabványok egymáshoz való közelítése érdekében.

1.24

Létfontosságú, hogy az Atlanti-óceán mindkét oldalán ugyanúgy hozzá lehessen férni a közbeszerzésekhez. Az ilyen rendelkezéseknek nem szabad aláásniuk az uniós tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok azon jogát, hogy saját, demokratikus úton elfogadott szociális és környezetvédelmi politikáikat folytassák.

1.25

A megállapodás mindkét résztvevőjének el kell ismernie, hogy a fogyasztói érdekek előmozdítása és védelme döntő jelentőségű ahhoz, hogy a megállapodás széles körű nyilvános támogatást élvezzen.

1.26

Figyelembe kell venni a hatályban lévő uniós mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari kritériumokat, és tiszteletben kell tartani a Lisszaboni Szerződésben szereplő elővigyázatossági elvet.

1.27

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségnek gyakorlati megoldást kell találnia a jogbiztonság szavatolására a vállalkozások számára, földrajzi mutatók alapján.

1.28

Az egyes tárgyalási fordulók végén a civil társadalom tájékoztatása céljából tartott ülésekre a tárgyalások során végig sort kell keríteni, és az aláírást megelőző legkésőbbi konzultációs szakaszig folytatni kell őket. E tájékoztató ülések támogatottságát nagyban növelné, ha az Európai Bizottság tisztázná, hogy ezek konzultatív jellegűek, azaz a tárgyaló felek megfelelően figyelembe veszik az érdekeltek ott kifejtett nézeteit.

1.29

Egy erős, közös civil társadalmi felügyeleti mechanizmus alapvető elemét kell hogy képezze a megállapodásnak. Ennek mindkét felet köteleznie kell arra, hogy konzultáljanak a hazai civil társadalom képviselőivel egy ezzel foglalkozó belföldi tanácsadói csoport révén, amely biztosítja a gazdasági, társadalmi és környezeti érdekek kiegyensúlyozott képviseletét. Az EU részéről az EGSZB-nek kulcsszerepet kell vállalnia ebben a mechanizmusban. A hazai tanácsadói csoportnak

1.30

Létfontosságú egy olyan, a hazai felügyeleti mechanizmusokra vonatkozó rendelkezés is, mely szerint a két fél évente legalább egyszer közös testületként összeül a fenntartható fejlődésről szóló fejezet végrehajtásának felülvizsgálata céljából, valamint hogy közös közleményeket és ajánlásokat intézzenek a felekhez.

1.31

A Transzatlanti Gazdasági Tanács által erre a célra létrehozott transzatlanti munkaügyi és környezetvédelmi párbeszédet fel kell éleszteni. Ezt az EGSZB már a 2009. márciusban előterjesztett véleményében (1) is kérte.

1.32

Az EGSZB-nek haladéktalanul fel kell állítania egy EU–USA kapcsolattartó csoportot.

2.1

Az USA és az EU közötti átfogó transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalások megkezdésének bejelentése alkalmából az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy és az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Barack Obama közös nyilatkozatukban kijelentették: „A tárgyalás révén az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak nemcsak a kereskedelem és a beruházások Atlanti-térségre való kiterjesztésére nyílik lehetősége, hanem olyan globális szabályok kidolgozására is, amelyek megerősíthetik a mulilaterális kereskedelmi rendszert.”

2.2

Ezek a nyilatkozatok rávilágítanak arra, hogy multilaterális kontextusban ez a megállapodás határozhatja meg a normákat. Az utóbbi időkben az EU számos kétoldalú kereskedelmi megállapodásról nyitott meg – és egyes esetekben zárt is le – tárgyalásokat. Ezek jelentős lehetőségeket nyújthatnak, az EGSZB ugyanakkor megerősíti, hogy határozottan a WTO-tárgyalások révén kialakított erőteljes multilaterális megállapodást részesíti előnyben. Fontos, hogy az EU továbbra is ezt az irányt kövesse, és a 2013-as bali miniszteri konferencia szerény eredményeire építsen.

3.1

Az Atlanti-óceán és az egyesült államokbeli politikai élet mindkét oldalán erőteljes politikai akarat mutatkozik aziránt, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos tárgyalások sikeresen záruljanak. Célul kell kitűzni, hogy a tárgyalások lezárására még az USA jelenlegi kormányának ideje alatt sor kerüljön.

3.2

Az EGSZB megerősíti elkötelezettségét a tárgyalások szívélyes és pozitív, jövőorientált eredményhez vezető jellege mellett. Erre bátorítanak minket a két fél által adott biztosítékok is arra, hogy a tárgyalások nem fognak a szabványok szintjének csökkenéséhez vezetni. A kérdés rendkívül érzékeny voltára és a széles körű társadalom által sürgősen követelt teljes mértékű átláthatóságra tekintettel az EGSZB szorosan nyomon fogja követni a tárgyalásokat, és örömmel tekint az ezzel kapcsolatos jó gyakorlatok megosztása elé.

3.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy a tárgyalás minden szakaszában, a végső megállapodásig erős támogatásra van szükség az európai polgárok részéről, akiknek az EUMSZ 10. cikkének (2) bekezdése alapján „az Unió szintjén (...) közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg”. Az EGSZB ezért az EUMSZ 218. cikkében, főként annak (10) bekezdésében szereplő eljárások pontos alkalmazását kéri a Tanácstól és az Európai Bizottságtól, mely szerint „Az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljeskörűen tájékoztatni kell”. .

3.4

A tárgyalási partnerek részéről jelentős erőfeszítésre van szükség a civil társadalom rendszeres tájékoztatásához és konzultációjához a tárgyalási folyamat során. A teljes átláthatóság elengedhetetlen, és alapvető fontosságú, hogy a szövegeket minél korábban megosszák az érintettekkel, hogy még időben építő jellegű észrevételeket tehessenek ahhoz, hogy a tárgyalási folyamat során figyelembe lehessen venni őket. Ez az új Európai Bizottság kinevezésekor hozzájárulna a súrlódásmentes átmenethez is.

3.5

A transzatlanti kapcsolatok légkörét megrontották az NSA-kémkedéssel kapcsolatos leleplezések. Az NSA érzékeny témáját és a folyamatban lévő tárgyalások kérdését összekapcsolva Angela Merkel német kancellár a Bundestagban (november 18-án) elmondta: „A transzatlanti kapcsolatokat és ezért a szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat jelenleg kétségtelenül próbára teszik az USA elleni vádak. Súlyos vádak ezek. Tisztázni kell őket, és, ami a még fontosabb a jövő számára, újra fel kell építeni a bizalmat.” Az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást (2), amely világosan kimondja, hogy az Európai Parlamentnek az EU és USA közti kereskedelmi megállapodáshoz való hozzájárulását „veszélyezteti”, ha nem vetnek véget az USA Nemzetbiztonsági Hivatala (NSA) mindenre kiterjedő tömeges megfigyelési tevékenységeinek. Az EGSZB reméli, hogy az e téren fennálló problémákat diplomácia és jó szándék révén meg lehet oldani.

3.6

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos tárgyalások lakmuszpapírként szolgálnak majd a szükséges bizalom helyreállításának tesztelését illetően, és fontos megemlíteni az elnök végrehajtó hivatala által a képviselőház elnökének címzett közlemény (2013. március) korábbi pozitív hangvételét: „A potenciális nyereség jelentősen igazolja az erőfeszítéseket.” Az EGSZB ebben a szellemben közelíti meg saját megfontolásait.

4.1

Joggal kételkedhetünk a végső siker kilátásaiban, különösen a korábbi tapasztalatok fényében, mégpedig Sir Leon Brittan 1998-as kezdeményezését és a 2000-es évek újabb transzatlanti párbeszédeit. A mindkét fél számára előnyös helyzet biztosításához közös tanulmányokat kell végezni, közelebbről megvizsgálva a kölcsönös munkahelyteremtés kilátásait és a munkahelyek esetleges megszűnését. Új munkahelyek azonban nem jelennek meg növekedés nélkül. A Copenhagen Economics által az EU kifelé irányuló közvetlen külföldi befektetéseinek hatásáról készített 2010-es tanulmány – amely kimutatta, hogy nem lenne mérhető kedvezőtlen hatás a munkahelyekre – szintén jelentős ebben a kontextusban.

4.2

Az EU-nak ambiciózusan törekednie kell a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalások sikerre vitelére. A piaci hozzáférés terén fontos a teljes körű kölcsönösség biztosítása. Az újabb tanulmányok (3), köztük az Európai Bizottság által végzett hatástanulmány, azt mutatják, hogy hasznot csak egy átfogó megállapodás eredményezhet.

4.3

A tárgyalásoknak az eddigi sikerekre kell építeniük. A számítások szerint az EU és az USA közötti kapcsolat jelenleg összesen 13 millió munkahelyet és csaknem 3,9 billió USD beruházást biztosít, és a globális GDP 45 %-át teszi ki.

4.4

Már sor került intenzív statisztikai előrejelzésekre. A Centre for Economic Policy Research feltételezései szerint egy átfogó megállapodás az EU-ban 119 milliárd EUR, az USA-ban 95 milliárd USD GDP-növekedéshez vezetne.

A Business Coalition for Transatlantic Trade becslése szerint a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség 0,5 millió magas fizetést nyújtó álláshelyet teremtene az EU-ban és az USA-ban.

4.5

Vannak azonban kevésbé optimista előrejelzések is, például a CEPR szerint a munkahelyek többsége az alacsony képzettséget igénylő ágazatokban jön majd létre, míg az EU-ban az elektronikai ágazatban jelentősen csökken a magas képzettséget igénylő munkahelyek száma. Becslésük szerint az uniós munkaerő 0,2–0,5 %-a kényszerülhet munkahelyváltásra a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség által okozott gazdasági szerkezetváltás eredményeképpen. Fontos, hogy az ilyen változásokat korán felismerjék, és hogy az érintett iparágakban/tagállamokban megfelelő intézkedéseket hozzanak az átvihető kompetenciák felismerése és a képzett munkaerő átképzése érdekében.

4.6

A sikeres partnerség hatása elkerülhetetlenül egyenlőtlen lesz; a következmények nemzeti, regionális és ágazati szinten különbözőek lesznek. Ezért a tárgyalások folyamán a statisztikai előrejelzéseket folyamatosan aktualizálni és felügyelni kell; az ígéretes célokat a valós helyzet alakulását tekintve felül kell vizsgálni.

4.7

Létfontosságú, hogy az EGSZB ösztönözze az ilyen szükséges hatásvizsgálati tanulmányokat és folyamatosan tájékozódjon róluk, különösen a munkahelyteremtés, a munkahelyi mobilitás, a munkahelyek minősége és a technológiák alkalmazása terén.

4.8

Az ilyen tanulmányok már most is az uniós folyamatok részét képezik (pl. az Európai Bizottság számára jelenleg készülő tanulmány a kereskedelem fenntarthatóságának hatásairól) (4), de rendkívül fontos, hogy széles körben megalapozottak, nyitottak és átláthatók legyenek, és a civil társadalom folyamatos hozzájárulását is tartalmazzák. Az EGSZB kész arra, hogy rendszeres, jelentős hozzájárulást nyújtson ehhez. A folyamat egésze során állandó, konstruktív kötelezettségvállalásra és a civil társadalom szerepének alapvető elismerésére van szükség. Ez a vélemény az EGSZB első hozzájárulását jelenti ehhez.

4.9

Az EGSZB fenntartja magának a jogot, hogy mindezen elkötelezettségek fényében értékelje a végeredményt.

5.1

A viszonylag alacsony vámtarifák ellenére az Atlanti-óceán mindkét partján előfordulnak kimagasló szintű vámok az olyan érzékeny termékek esetében, mint a dohány, textil és ruházat, cipő, cukor, tejtermékek és egyes zöldségek. Ezenkívül az USA magas szintű vámokat alkalmaz az élelmiszer-készítményekre, hal- és húskészítményekre, gabonakészítményekre, tésztafélékre és a csokoládéra. Ezen ágazatok szereplői számára a vámok megszüntetése különleges ösztönzést adhat az exporttevékenységekben való részvételre.

5.2

A transzatlanti kereskedelmet emellett a vállalatokon belüli kereskedelem és a köztes termékekkel való kereskedelem jelentős aránya jellemzi. A végtermékek gyakran egy meglehetősen bonyolult ellátási lánc eredményei, melyben még az alacsony vámok is jelentős hatással lehetnek a termék versenyképességére. Ezért a megállapodás életbe lépésének napjától kezdődően a lehető legtöbb vámot meg kell szüntetni. A fennmaradó vámok esetében az átmeneti időszak nem haladhatja meg az 5 évet.

6.1

Az USA-ban és az EU-ban is általánosan elismert, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség a szabályozás terén hozhatja a legnagyobb hasznot. Az EGSZB üdvözli az uniós főtárgyaló, Ignacio Garcia Bercero erős elkötelezettségét amellett, hogy „ezek a tárgyalások nem – ismétlem: nem a szabványok szintjének csökkentéséről szólnak.”

6.2

Ez a pont alapvető fontosságú az EGSZB számára, és e kijelentés fényében, melyet Dan Mullaney USA-főtárgyaló is megerősített a civil társadalom számára 2013. novemberben tartott tájékoztatón, az EGSZB eltekint attól, hogy e véleményében hangsúlyozzon néhányat a számos aggodalom közül, amelyek felmerülnének, ha ennek a kötelezettségvállalásnak nem tennének eleget teljes egészében.

6.3

Az USA nemcsak az EU legnagyobb kereskedelmi partnere, hanem hasonló szemléletű partner is, számos közös értékkel és ideállal. Az EU és az USA között jóval több a hasonlóság, mint a különbség. Ez ritka helyzet, ugyanakkor kitűnő alapot jelent az ambiciózus eredményekhez. Ahhoz, hogy teljes mértékben ki tudjuk aknázni az exportlehetőségeket, a nem vámjellegű akadályok kölcsönösen kedvező módon történő leépítésére és megszüntetésére kell összpontosítanunk, fenntartva ugyanakkor a polgárok, és a fogyasztók védelmét, valamint a munkaügyi és a környezetvédelmi szabványokat. Erre kell építenünk.

6.4

A szabályozások/szabványok tekintetében azonban különféle megközelítések léteznek, és több ágazatban (pl. vegyipar, élelmiszer-biztonság, mezőgazdaság, gépjárművek, kozmetikumok, textil, ruházat és gyógyszeripar) jóval szélesebb körű vizsgálatra lesz szükség. A koherensebb szabályok, a harmonizáció, a tesztelés kölcsönös elismerése, illetve a megfelelőségértékelés számos területen kölcsönös előnyökhöz vezethet, és így hasonló folyamatok révén hasonló eredmények születhetnek. Módszertől függetlenül mindig fontos, hogy betartsák a nemzetközi szabványokat.

6.5

A kereskedelem megkönnyítése érdekében az eljárások korszerűsítésével és vámegyüttműködéssel egyszerűsítésre és a felesleges terhek és ellenőrzések felszámolására kell törekedni.

6.6

Az EU és az USA közötti szorosabb szabályozási együttműködéshez nélkülözhetetlen eszköznek tekintendő a bevált gyakorlatok népszerűsítése és átadása, valamint az emberek biztonságának, egészségének és gazdasági jólétének megerősítése az Atlanti-óceán mindkét oldalán.

6.7

Hasonló mértékű ambíció kell, hogy jellemezze a kereskedelem technikai akadályairól szóló tárgyalásokat (TBT). Itt egy „TBT+” fejezet – amelyet az a cél vezérelne, hogy ne csökkenjen a szabványok szintje – képezhetné az USA és az EU szabályozási rendszerébe vetett bizalom erősítésének egyik eszközét.

6.8

Mind az USA, mind az EU iparára jelentős hatást gyakorolhat, ha a szabályozásokról minél korábbi szakaszban konzultációkat tartanak, és így hatékony mechanizmusok bevezetésével elkerülik az újabb akadályokat. Ehhez az is kell, hogy minden érdekelt fél lehetőséget kapjon a hozzájárulásra. Ez nem állhat ellentmondásban azzal a joggal, hogy szabályozásokat hozzanak az egészségnek, a polgárok és fogyasztók védelmének, valamint a munka- és környezetvédelmi szabványoknak azzal a szintjével összhangban, amelyet a felek a közérdeket figyelembe véve megfelelőnek vélnek.

6.9

Fontos, hogy mind a szabályozásokra irányuló döntéshozatali gyakorlat az Atlanti-óceán mindkét oldalán, mind pedig a szabályozásokra irányuló együttműködés az USA és az EU között olyan elveken alapuljon, mint az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a tényeket pártatlanul, nyitottsággal, a társadalom minden területéről fogadó politikaalkotás.

6.10

A jövőbeli szabályozásokban jelentős mértékben csökkenteni lehetne a felek között a szabályok és szabványok terén megmutatkozó különbségeket, ha már korai szakaszban sor kerülne egy széles körű párbeszédre és konzultációra, amelynek révén minimalizálhatók a különbségek és csökkenthetők mind a termelők, mind a fogyasztók költségei.

7.1

Az EU és az USA fontos szerepet játszik a globális szintű fenntartható fejlődésről szóló vitában és az ehhez kapcsolódó célok elérését szolgáló nemzetközi együttműködésben. Mind az EU, mind az USA számára fontos ugyanakkor, hogy népességük jóléte érdekében a fenntartható fejlődés mindhárom pillérét (gazdasági növekedés, társadalmi fejlődés és környezetvédelem) erősítsék. Ezzel összefüggésben a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség – és ezen belül különösen a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos rész – lehetőséget nyújt az EU-nak és az USA-nak arra, hogy megfelelő szakpolitikáikkal, illetve a jövőbeli megállapodás nyújtotta keretben megvalósuló fokozott kereskedelmi és beruházási forgalom, párbeszéd és együttműködés révén megerősítsék elkötelezettségüket a fenntartható fejlődés támogatása mellett.

7.2

2009 decembere óta az EU – a Lisszaboni Szerződéssel (5) összhangban – arra törekedett, hogy minden általa tárgyalt kereskedelmi megállapodásba beépítsen egy fejezetet a kereskedelem és a fenntartható fejlődés kapcsolatáról. Ezt mind az EGSZB, mind az EP határozottan támogatja.

7.3

Fontos, hogy az új megállapodás megerősítse a részes felek jogát arra, hogy a nemzetközi szabványok és megállapodások elismerése mellett szabályozzák és meghatározzák saját fenntartható fejlődési prioritásaikat, politikáikat és jogszabályaikat.

7.4

Üdvözlendő az Európai Bizottságnak az a gyakran idézett kötelezettségvállalása, mely szerint nem lazítanak az uniós egészség-, biztonság-, környezet-, munka- és fogyasztóvédelmi szabványokon. Az EGSZB-nek ezt is nyomon kell követnie, és gondoskodnia kell arról, hogy ne ássák alá ezt a garanciát.

7.5

Ebből kiindulva kellene a legfontosabb aggodalmakat megfogalmaznunk és előremutató lépéseket javasolnunk, kitérve többek között különféle társadalmi kérdésekre. Fontos, hogy az EGSZB a tárgyalások és a végrehajtás teljes ideje alatt folyamatos prioritásnak tekintse a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséget.

7.6

A részes feleknek meg kell erősíteniük elkötelezettségüket munkaügyi jogszabályaik gyakorlati végrehajtása és érvényesítése mellett. Hangsúlyozniuk kell továbbá, hogy továbbra is kiállnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben (ILO) betöltött tagságukból adódó kötelezettségeik mellett, köztük azok mellett, melyek a munkahelyi alapvető elvekről és jogokról szóló, minden ILO-tag számára kötelező érvényű 1998-as ILO-nyilatkozatból következnek. Fontos, hogy a WTO 1996. évi szingapúri miniszteri nyilatkozatában elfogadott nyolc alapvető ILO-egyezmény képezze a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségek fenntartható fejlődésről szóló fejezeteiben szereplő szociális szempontok minimális alapját, ahogy ez az EU minden közelmúltbeli szabadkereskedelmi megállapodásánál történt (6).

7.7

Saját belső piaca megvalósításakor az EU mindig támogatta a „szociális menetrendet” – és maga az EGSZB is élő példája az EU párbeszéd és konszenzus melletti elkötelezettségének. Az EU-nak – miközben tiszteletben tartja az USA némileg más szociális modelljét – határozottan támogatnia és védenie kell saját, társadalmi szolidaritáson alapuló modelljét.

7.8

A közös környezetvédelmi kihívások kezelhetőségéhez fontos, hogy a részes felek elismerjék a nemzetközi környezetvédelmi irányítás és szabályok jelentőségét. Meg kell erősíteniük elkötelezettségüket környezetvédelmi jogszabályaik gyakorlati végrehajtása és érvényesítése mellett. A részes feleknek ezen túlmenően ismételten hangsúlyozniuk kellene, hogy vállalják a további lépéseket a természeti erőforrások megőrzésének, valamint fenntartható hasznosításának és kezelésének biztosítása és népszerűsítése érdekében. Ezzel összefüggésben ismét hangot kellene adniuk a többoldalú környezetvédelmi megállapodások melletti elkötelezettségüknek.

7.9

Fontos az is, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség lehetőséget adjon az EU-nak és az USA-nak arra, hogy tovább népszerűsítsék a fenntartható fejlődést támogató kereskedelmet és a beruházásokat, például a környezetvédelmi áruk és szolgáltatások kereskedelmének liberalizációját (összhangban a Davosban 2014. január 24-én bejelentett kezdeményezéssel, amelyhez mindkét fél csatlakozott), a vállalati társadalmi felelősségvállalást és egyebeket.

7.10

Az USA-val ellentétben az EU a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetben foglalt munkaügyi és környezetvédelmi kérdéseket egyelőre nem építette be az általános vitarendezési eljárás keretébe. Ehelyett konzultációs eljárás tárgyává teszi őket, ami nem vezethet kereskedelmi szankciókhoz. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság tisztázza ezt a logikailag nehezen érthető álláspontot.

8.1

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében immár a beruházásokra is kiterjed az EU hatásköre. Egyetlen új megállapodás váltja fel az összes olyan hatályos beruházási szerződést, amelyet az USA és kilenc tagállam kétoldalúan megkötött.

8.2

Multilaterális szinten az EU és az USA is részes fele a kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedésekről (TRIMS) szóló WTO-megállapodásnak. Itt azonban csak az árukereskedelmet érintő intézkedésekről van szó, a szolgáltatások és más, az elmúlt húsz évben kifejlesztett fontos területek figyelmen kívül maradnak. Megemlítendő még, hogy az EU és az USA 2012 áprilisában ambiciózus terjedelmű megállapodást kötött különféle beruházási elvekről, és arra invitált más országokat, hogy csatlakozzanak ehhez.

8.3

A beruházók és államok közötti vitarendezési eljárás beépítésének kérdése az Atlanti-óceán mindkét oldalán jelentős érdeklődést és aggodalmat keltett a közvéleményben. Örömmel vesszük, hogy az Európai Bizottság elismerte az agresszív pereskedés (7) miatti jelentős aggodalmat a közvéleményben és úgy döntött, hogy a számottevő közérdeklődésre való tekintettel külön nyilvános konzultációt tart a beruházásvédelemről, valamint a beruházók és államok közötti vitarendezési eljárásról. Ez a nyilvános konzultációs eljárás 2014. március 27-én indult, és jól példázza a civil társadalmi hozzájárulás ösztönzését a tárgyalások során.

8.4

Ha a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében javaslatot tennének bármiféle rendelkezésre a beruházók és államok közötti vitarendezési eljárással kapcsolatban, az EGSZB szerint ennek nem szabad meggátolnia az uniós tagállamokat abban, hogy szabályokat állapítsanak meg a köz érdekében. Az EGSZB tudomásul veszi a választottbírósági eljárások jobb átláthatósága érdekében tett erőfeszítéseket is, és saját kezdeményezésű véleményt fog kidolgozni a beruházók és államok közötti vitarendezési eljárásról.

8.5

A 2013. október 3-án kiadott tájékoztatójának 8. bekezdésében az Európai Bizottság javaslatokat fogalmaz meg a beruházók és államok közötti vitarendezési eljárásokkal való lehetséges visszaélések megállítására. Az EGSZB szerint továbbra sem világos több kifejezés, többek között a „komolytalan kereset” és a „közérdekű cél” definíciója. Nagyon fontos, hogy sürgősen kidolgozzák ezek pontos meghatározását.

8.6

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az EU tárgyalási pozíciója során többféle feltételt is megfogalmazzon a beruházók és államok közötti vitarendezési eljárásoknak a megállapodásba történő beemelését illetően. Ilyen feltételként javasolja, hogy a megállapodás megfelelő rendelkezései lehetővé tegyék a tagállamok számára azt, hogy „megkülönböztetésmentes módon jogszerű közpolitikai célokat kövessenek például társadalmi, környezeti, biztonsági és fogyasztóvédelmi kérdésekben, a pénzügyi rendszer stabilitását illetően, valamint közegészségügyi és közbiztonsági téren”. Fontos, hogy ezt a nyilatkozatot az uniós tárgyaló felek vezérelvnek tekintsék, és világosan megemlítsék a megállapodásban.

9.1

Az Európai Unióban és az Egyesült Államokban a kkv-k és az induló vállalkozások a növekedés és a foglalkoztatás alapvetően fontos motorjai. Az EU-ban több mint 20 millió, az USA-ban 28 millió cég számít kkv-nak. A kkv-k az Atlanti-óceán mindkét oldalán fontos forrásai az innovációnak, csakúgy mint az új termékeknek és szolgáltatásoknak, és már most profitálnak a transzatlanti kereskedelemből.

9.2

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség különösen értékes a kkv-k számára, mivel a kereskedelmi korlátok általában aránytalan terhet rónak a kisebb cégekre, melyek nem rendelkeznek annyi forrással az akadályok leküzdésére, mint a nagyobb vállalatok. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség többek között az alábbiak tekintetében jelenthet előnyt a kkv-k számára: (vám)tarifák, szabályozási kérdések, nem vámjellegű akadályok, szolgáltatások, elektronikus kereskedelem, kormányzati beszerzés, vámügyi és kereskedelmi könnyítések, valamint szellemi tulajdonjogok.

9.3

Az EGSZB támogatja egy a kkv-kkal kapcsolatos kérdésekről szóló fejezet felvételét a megállapodásba. Egy ilyen fejezet mindkét fél számára együttműködési mechanizmusokat hozhatna létre a kkv-k transzatlanti kereskedelemben való részvételének megkönnyítésére. A rendelkezésekben gondoskodni lehetne egy kkv-bizottságról is, amely a kisvállalkozói közösséggel, illetve olyan internetalapú tájékoztatás és más források fejlesztésével foglalkozna, melyek segítenek a kkv-knak a megállapodás rendelkezéseinek megértésében és számukra kedvező alkalmazásában.

10.1

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség sikeréhez nélkülözhetetlen a fogyasztói bizalom, amelynek köszönhetően a fogyasztók többet költenek, ami fellendíti a növekedést és a foglalkoztatást. Ezért alapvetően fontos, hogy a fogyasztók olyan garanciákat kapjanak, amelyek bizalmat ébresztenek a transzatlanti piac iránt. Fontos kiindulópontnak tekinthető az az egyértelmű kijelentés, hogy nem hígítják fel az érvényes szabványokat. A feladat most az, hogy valóra váltsuk ezt az ígéretet, és világos jogi keretet biztosítsunk az ilyen felhígulás elkerülése érdekében. Egyéb kezdeményezések mellett fontos, hogy a civil társadalom – kellő időben – megfelelő tájékoztatást kapjon a szabályozási konvergencia folyamatáról. Olyan rendelkezésekről is gondoskodni kellene, amelyek megőrzik a polgárok arra vonatkozó jogát, hogy e szabályok megsértésének esetén kérhetik ezek érvényesítését.

10.2

Sokan aggódnak, hogy a határok megnyitása és a kereskedelmi korlátok felszámolása a szennyezett élelmiszerek szélesebb körű terjedéséhez és hatásához vezethet. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség kitűnő lehetőséget kínál egy egységes – mind az EU-t, mind az USA-t magában foglaló – figyelmeztető rendszer kidolgozására. A cél a fogyasztóvédelem javítása és a kereskedelemre gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálása, ha felmerülne egy ilyen jellegű probléma.

10.3

Az élelmiszer-összetevők és származékaik nyomonkövethetősége alapvetően fontos a biztonság, a minőség és a megfontolt fogyasztói döntés garantálásához. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség lehetőséget nyújt az EU-nak és az USA-nak arra, hogy jobban megértsék az összetett nemzetközi élelmiszerláncokat és ellátási hálózatokat, illetve hathatós, összeegyeztethető és interoperábilis megközelítéseket – köztük állatazonosító rendszereket – dolgozzanak ki az élelmiszerek nyomonkövethetőségének és eredetiségének biztosítására.

10.4

Kötelező jelentéstételi mechanizmusokat kell kidolgozni, az új termékekről szóló információkat pedig meg kell osztani egymással, hogy figyelemmel lehessen követni a mesterséges nanoanyagok piaci bevezetését. Ehhez ez átfogó, a nagyközönség számára nyitott leltárra is szükség van.

11.1

Sok statisztikai adatból kiderül, hogy a szolgáltatási ágazattal kapcsolatos kereskedelem és beruházások fokozása az egyik legnagyobb növekedési potenciált jelentheti. Ezért fontos, hogy mindkét oldalon ésszerű szolgáltatási kötelezettségvállalásokat fogadjanak el (ideértve a pénzügyi szolgáltatásokat is). Az uniós vállalkozások szempontjából prioritásnak tekintendő a jobb piaci hozzáférés.

11.2

A tárgyalásokon maradéktalanul figyelembe kell venni az EU-beli közszolgáltatások specifikus jellegét is, amelyet meg kell őrizni az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt kötelezettségekkel összhangban.

11.3

A szabályozási együttműködésnek ki kell terjednie a szolgáltatásokra is, és gondoskodnia kell a szabályozó hatóságok közötti jobb együttműködésről, a jobb átláthatóságról és a felesleges, terhes követelmények felszámolásáról.

12.1

A megállapodásnak ambícióval kellene kezelnie az állat- és növény-egészségügyi (SPS) kérdéseket: az USA-nak és az Európai Uniónak arra kellene törekednie, hogy megegyezésre jusson egy ambiciózus „SPS+” fejezetről.

12.2

Az USA-ban az EU-tól meglehetősen eltérő körülmények között fejlődnek a mezőgazdasági és az agrár-élelmiszeripari termelés módjai (pl. állatjóléti, élelmiszer-biztonsági előírások, növényvédőszerek használata). Az USA-ban egy termék forgalomba hozatalának engedélyezése során csupán a tudományos megállapításokat veszik figyelembe, míg Európában az „elővigyázatosság elve” határozza meg az ilyen típusú döntést. Ezt a megközelítésbeli különbséget figyelembe kell venni a tárgyalások során.

12.3

Az Európai Bizottságnak az előbbiekben említett kötelezettségvállalása nyomán, mely szerint – többek között a fogyasztóvédelem területén – nem lazítanak az uniós szabványokon, figyelnünk kellene az élelmiszer-biztonsági kérdésekre (GMO-információk, hormontartalmú, illetve vegytisztított élelmiszerek stb.), ügyelve arra, hogy mindig tiszteletben tartsák a (Lisszaboni Szerződésben rögzített) elővigyázatosság elvét. Az amerikai és az uniós szabályozási rendszerek kompatibilisabbá tételére vonatkozó törekvéseket az Atlanti-óceán mindkét oldalán az élelmiszer-biztonsági normák magas szintjét tiszteletben tartva kellene megvalósítani.

13.1

A közbeszerzés rendkívül érzékeny terület, mindazonáltal fontos, hogy az EU offenzívabb módon közelítse meg, mivel jelenleg az USA-beli vállalkozások többet profitálnak az uniós piac nyitottságából, mint fordítva. Létfontosságú, hogy minden megállapodásban ugyanolyan szintű hozzáférés legyen érvényes a közbeszerzésekhez az Atlanti-óceán mindkét oldalán.

13.2

A tárgyaló feleknek biztosítaniuk kell, hogy ne ássák alá az uniós tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok azon jogát, hogy saját, demokratikus úton elfogadott szociális és környezetvédelmi politikáikat folytassák.

15.1

Nagyon fontos, hogy garantálva legyen a megbízható energiaellátás. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében fontolóra kell venni az energiaellátás és a stratégiai nyersanyagok biztonságáról szóló rendelkezések kidolgozását azzal a céllal, hogy fel lehessen térképezni egyfelől az energiakereskedelemre nézve kockázatos meglévő és jövőbeli ellátási és infrastrukturális problémákat, másfelől az ellátási válságok és zavarok kezelésére alkalmas mechanizmusokat.

15.2

Az energiahatékonyság és a megújuló energiák népszerűsítése az EU és az USA energiapolitikájának alapvetően fontos részét képezi. Fontos, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség támogassa ezeket a célokat és garantálja mindkét fél jogát arra, hogy fenntartson vagy meghatározzon szabványokat és szabályokat többek között a termékek, alkalmazások és eljárások energiateljesítményére vonatkozóan. A partnerségnek ugyanakkor minden lehetséges lépést meg kell tennie az EU-beli és USA-beli szabványok konvergenciája érdekében.

17.1

Az EGSZB üdvözli és igen nagyra értékeli azt a most meghatározott folyamatot, amelynek keretében a civil társadalom minden egyes tárgyalási kör után teljes körű tájékoztatást kap. Rendkívül fontos, hogy továbbra is minden érdekelt féllel konzultációt folytassanak. Jelentős lépés továbbá annak elfogadása, hogy az EGSZB alapvetően fontos szerepet játszik a folyamatban. A civil társadalomban aggodalmat okoz azonban, hogy a tárgyalások szövege feleslegesen bizalmas, ami akadályozza az információáramlást. Ez komolyan alááshatja a nagyközönség bizalmát és támogatását a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos megállapodások iránt.

17.2

Az EGSZB 2009. márciusi véleménye (8) részletesen foglalkozik a Transzatlanti Gazdasági Tanács és az öt transzatlanti párbeszéd (üzleti, fogyasztói, jogalkotói, munkaügyi és környezetvédelmi párbeszéd) közötti hiányosságokkal és eltérésekkel. Ahogy azt a transzatlanti üzleti és fogyasztói párbeszédnél láthatjuk, ezek a megfelelően létrehozott és működő testületek alkalmasak arra, hogy jelentős módon hozzájáruljanak a tárgyalási folyamathoz. Ezért az EGSZB ismételten kéri a transzatlanti munkaügyi és környezetvédelmi párbeszéd aktiválását.

17.3

Mint már említettük, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség ahogy aggodalmat, úgy reményeket is ébreszt, és a civil társadalom elsődleges szerepet játszik abban, hogy a tárgyalások eredményei elfogadásra vagy elutasításra találnak majd.

Az EU által kötött új generációs kétoldalú kereskedelmi megállapodásokba kivétel nélkül beépítettek rendelkezéseket a civil társadalmi ellenőrzés mechanizmusaival kapcsolatban.

17.4

Minden esetben sui generis, az adott körülményektől függő mechanizmusokról van szó. Az EGSZB határozottan szorgalmazza, hogy specifikusan a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség számára is mielőbb dolgozzanak ki egy ilyen mechanizmust, és hogy a mechanizmus kialakítását illetően konzultáljanak az EGSZB-vel.

18.1

Elengedhetetlen, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről szóló tárgyalási folyamat egészében elismerjék az EGSZB intézményi szerepét és fenntartsák a rendszeres párbeszédet az EGSZB, az Európai Bizottság és az Európai Parlament között.

18.2

A Lisszaboni Szerződés megerősíti, hogy az EGSZB hídszerepet tölt be a civil társadalom és a többi uniós intézmény között, ami az EGSZB és az Európai Bizottság közötti szoros együttműködés szerves részét képezi. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség potenciális jelentőségére való tekintettel alapvetően fontos, hogy:

18.3

Bár az USA-ban nem működik az EGSZB-hez hasonló felépítésű szervezet, a 2014. februári washingtoni látogatás során nyilvánvalóvá vált, hogy az USA jól szervezett civil társadalmi struktúrával rendelkezik, amely megfelel az EGSZB-n belüli, három csoportra építkező szerkezetnek. Ezért a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség kitűnő lehetőséget nyújt az EGSZB-nek arra, hogy korábban meghatározott politikáját folytatva transzatlanti kapcsolatokat építsen ki a civil társadalommal. E célból ajánlatos mihamarabb felállítani egy „EU–USA” kapcsolattartó csoportot.

18.4

Ezzel a véleménnyel nem zárul, sokkal inkább kezdetét veszi az EGSZB szerepvállalása a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség folyamatában. Az EGSZB-nek állandó projektet kellene indítania annak érdekében, hogy a civil társadalom nevében részt vegyen a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség tárgyalási folyamatának nyomon követésében. Gondolhatunk itt például további véleményekre, közmeghallgatásokra, szemináriumokra vagy konferenciákra olyan kérdésekről, mint a fenntartható fejlődés, a kkv-k, a beruházók és államok közötti vitarendezési eljárás, a közbeszerzés és ágazatspecifikus elemzések.