This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52014DC0398R(01)
COMMUNICATION FROM THE COMMISSION TO THE EUROPEAN PARLIAMENT, THE COUNCIL, THE EUROPEAN ECONOMIC AND SOCIAL COMMITTEE AND THE COMMITTEE OF THE REGIONS Towards a circular economy: A zero waste programme for Europe
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Úton a körkörös gazdaság felé: „zéró hulladék” program Európa számára
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Úton a körkörös gazdaság felé: „zéró hulladék” program Európa számára
/* COM/2014/0398 final/2 */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Úton a körkörös gazdaság felé: „zéró hulladék” program Európa számára /* COM/2014/0398 final/2 */
Úton
a körkörös gazdaság felé: „zéró hulladék” program Európa számára 1.
Bevezetés: a fenntartható növekedést támogató
körkörös gazdaság Értékes
anyagok szivárognak el az európai gazdaságokból. Egy olyan világban, ahol
tovább nő a véges és gyakran szűkös erőforrások iránti kereslet és fokozódik az
értük folyó verseny, és az erőforrásokra nehezedő nyomás egyre jelentősebb
környezetkárosodást idéz elő és egyre sérülékenyebbé teszi a környezetet,
Európa gazdasági és környezeti szempontból profitálhat abból, ha hatékonyabban
használja fel az erőforrásokat. Az ipari forradalom óta a gazdaságainkban a
„kinyer–legyárt–fogyaszt–ártalmatlanít” növekedési minta alakult ki, amely egy
lineáris modell, és azt feltételezi, hogy az erőforrások bőségesek,
rendelkezésre állnak, könnyen beszerezhetők és olcsón ártalmatlaníthatók. Egyre
nyilvánvalóbbá válik, hogy ez a minta veszélybe sodorja Európa
versenyképességét. Az
intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó „Európa 2020” stratégia
keretében meghatározott erőforrás-hatékonysági menetrend[1]
megvalósulásához elengedhetetlen, hogy elmozdulás történjen egy körkörösebb
gazdaság felé. Nem elérhetetlen az erőforrás-hatékonyság nagyobb mértékű és
tartós javulása, és ez jelentős gazdasági előnyökkel is járna. A
körkörös gazdasági rendszerek a lehető legtovább megőrzik a termékek hozzáadott
értékét, és megszüntetik a hulladékkeletkezést. Amikor egy termék eléri
életciklusának végét, a körkörös gazdasági rendszerek a gazdaságon belül
tartják az erőforrásokat, hogy azokat újra és újra produktívan fel lehessen
használni, és így további értéket teremtsenek. A gazdaság körkörösebbé tétele
érdekében változásoknak kell bekövetkezniük az értékláncok teljes hosszában, a
termékek tervezésétől az új üzleti és piaci modellekig, a hulladék erőforrássá
alakításának új módozataitól a fogyasztói magatartás új formáiig. Ez a rendszer
teljes megváltoztatását jelenti, valamint innovációt nemcsak a technológiák,
hanem a szervezés, a társadalom, a finanszírozási módszerek és a szabályozás
terén is. A linearitás egyes elemei ugyanakkor még egy szinte teljes mértékben
körkörös gazdaságban is megmaradnak, mivel szükség van érintetlen
erőforrásokra, és keletkeznek hasznosíthatatlan hulladékok. Az
iparban már felismerték, hogy üzleti szempontból mennyire fontos az
erőforrás-termelékenység javítása. A becslések szerint az értékláncok teljes
hosszában végrehajtott erőforrás-hatékonysági fejlesztések 2030-ra 17–24%-kal
csökkenthetik az anyaginput-igényeket[2], az erőforrások hatékonyabb
felhasználása pedig összesen évente 630 milliárd EUR összegű megtakarítást
jelenthet Európa ipari ágazata számára.[3] A termékszintű modelleken alapuló, az
üzleti szféra szempontjait szem előtt tartó tanulmányok szerint a körkörös
gazdasághoz kapcsolódó megközelítések jelentős költségmegtakarítási
lehetőségeket hordoznak magukban az Unió ipara számára, és akár 3,9%-kal[4]
is növelhetik az EU GDP-jét azzal, hogy új piacokat és új termékeket hoznak
létre, és értéket teremtenek a vállalkozások
számára. Nem meglepő tehát, hogy a vállalkozások folyamatosan az
erőforrás-gazdálkodás javításán munkálkodnak – egy sor piaci akadály azonban
visszatartja őket. A
kormányokat, vállalkozásokat és civil társadalmi szervezeteket tömörítő,
tekintélyes Európai Erőforrás-hatékonysági Platform[5]
cselekvésre szólított fel egy olyan, körkörösebb gazdaságra történő áttérés
érdekében, amely az elsődleges nyersanyagok helyett sokkal inkább az
újrahasználatra és a magas színvonalon történő újrafeldolgozásra támaszkodik. A
Bizottság az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve[6]
(2011) útján fellépési keretet javasolt, és kiemelte, hogy sok
szakpolitikai területet és szintet átfogó integrált megközelítésre van szükség.
Az ütemterv fő elképzeléseit a hetedik környezetvédelmi cselekvési program[7]
dolgozza ki részletesebben. A
körkörösebb gazdasági modellekre történő áttérés sokkal fényesebb jövőt ígér az
európai gazdaság számára. Lehetővé tenné, hogy Európa szembeszálljon azon jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal,
amelyeket az erőforrásokra nehezedő globális nyomás és az ellátás egyre növekvő
bizonytalansága jelentenek. Az erőforrások produktív felhasználásba történő
ismételt visszapumpálása, a hulladékok mennyiségének csökkentése és a
bizonytalan beszerzési forrásoktól való függés mérséklése egyértelműen fokozza
az ellenálló képességet és a versenyképességet. Azzal, hogy segítenek
elválasztani a gazdasági növekedést az erőforrás-felhasználástól és annak
hatásaitól, a körkörösebb gazdasági modellek a tartós fenntartható növekedés
reményével kecsegtetnek. Az
erőforrás-termelékenység 20%-kal nőtt az EU-ban 2000 és 2011 között, de
lehetséges, hogy ez részben a recesszió hatásainak tudható be. Ha fenntartanánk
ezt a mértéket, akkor 2030-ig további 30%-os növekedés következne be, és közel
1%-kal nagyobb mértékben nőne a GDP, miközben több mint kétmillióval több
munkahely jönne létre, mint abban az esetben, ha nem tennénk lépéseket.[8] Az
erőforrás-termelékenység növelését célzó erőfeszítések fokozása együtt fog
járni az Unió olyan már meglévő szakpolitikai céljainak előbbre
vitelével, mint amilyen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, az
energiahatékonyság javítása, az EU gazdaságának fenntartható újraiparosítása, valamint a
nyersanyagokhoz való hozzáférés biztosítása, miközben a környezeti
hatásokat is mérsékli. Sokféle
olyan bevált eszköz áll rendelkezésre az erőforrás-hatékonyság előmozdítására,
amely már bizonyította, hogy kedvező hatású, és hogy alkalmas a rendszeresebb
alapon történő használatra. Folyamatban vannak – elsősorban a zöld
foglalkoztatásról szóló közlemény[9]
és a kkv-knak szóló zöld cselekvési terv[10]
keretében – azok a lépések is, amelyek biztosítják, hogy ezek a változások
munkahelyeket is teremtsenek. 2.
Kedvező szakpolitikai keret kialakítása Mivel
jelenleg sok vállalkozás számára az anyagok és az energia jelentik a legfőbb
inputköltségeket, a piacok fontos motorját jelentik az erőforrás-hatékonyságnak
és a körkörös gazdaságnak. Azonban miközben a piacok már ösztönzik a változást,
több piaci akadály is az eredményes és hatékony erőforrás-gazdálkodás útjában
áll. A hulladékmegelőzés, a környezettudatos terméktervezés, az
újrahasználat és a hasonló intézkedések nettó 600 milliárd EUR összegű,
vagyis az éves forgalom 8%-át kitevő megtakarítást jelenthetnek az EU-ban
működő vállalkozások számára, miközben 2–4%-kal csökkenthetik az üvegházhatású
gázok teljes éves kibocsátását.[11] Ahhoz azonban, hogy ez ténylegesen
bekövetkezzen, fel kell számolni az e lehetőségek kibontakozása előtt álló
akadályokat. Az
erőforrás-termelékenység amellett, hogy sokféle ágazat számára előnyös lehet,
lehetővé teszi az európai vállalkozások számára azt is, hogy kiaknázzák a
környezetvédelmi ipar piacainak gyors növekedését, amelyek mérete az
előrejelzések szerint megduplázódik 2010 és 2020 között. Nemzetközi szinten
számos ipari ágazatban mutatkozik igény az erőforrás-hatékonyság javítására. A
meglévő infrastruktúra, a jelenlegi üzleti modellek és technológia, valamint a
bevett gyakorlatok nem engedik kitörni a gazdaságokat a lineáris modellből.
Előfordulhat, hogy a vállalkozások nem rendelkeznek a körkörös gazdaság
megoldásaira történő áttéréshez szükséges információkkal, önbizalommal és
kapacitással. A pénzügyi rendszer gyakran nem nyújt finanszírozást a
hatékonyságnöveléshez vagy az innovatív üzleti modellekhez kapcsolódó beruházásokhoz,
amelyeket kockázatosabbnak és bonyolultnak tekintenek, és ez sok hagyományos
befektetőt elrettent. A hagyományos fogyasztói szokások szintén hátráltathatják
az új termékek és szolgáltatások fejlesztését. Az ilyen akadályok jellemzően
olyan környezetben maradnak fenn sokáig, ahol az árak nem tükrözik, hogy a
társadalom ténylegesen mekkora árat fizet az erőforrás-felhasználásért, és ahol
a szakpolitika nem küld erőteljes és következetes, a körkörös gazdaságra
történő áttérést támogató jeleket. A
legfontosabb termékekre, anyagokra és értékláncokra vonatkozó adatokra építve a
Bizottság az érdekelt felekkel együtt azon fog munkálkodni, hogy olyan keretet
alakítson ki, amely kedvező a körkörös gazdaság számára. Ehhez olyan
intézkedéseket vesz igénybe, amelyek egyaránt magukban foglalják az intelligens
szabályozást, a piaci alapú eszközöket, a kutatást és innovációt, az
ösztönzőket, az információcserét és az önkéntes rendszerek támogatását. Egy
ilyen keret hozzájárul annak a célkitűzésnek a megvalósításához, hogy az EU-ban
bekövetkezzen az ipar fenntartható újjászületése, és proaktív fogyasztókra és
vállalkozásokra épít, különös figyelemmel a kis- és középvállalkozásokra. Nemzetközi szinten az EU-nak
többoldalú és kétoldalú szinten is szorosan együtt kell működnie más
partnerekkel annak érdekében, hogy a körkörös gazdaság elképzelése a lehető
legnagyobb hatást váltsa ki. A Bizottság: – annak érdekében, hogy
hozzájáruljon az erőforrás-hatékonyság szempontjából kedvező uniós szintű
szakpolitikai keret kialakításához, tovább elemzi azokat a főbb piaci és
irányítási hiányosságokat, amelyek akadályozzák az anyagok hulladékká válásának
megelőzését és az újrahasználatot, és eközben figyelembe veszi a különböző
típusú anyagok és felhasználási módjaik változatosságát. 2.1.
Tervezés és innováció a körkörös gazdaság szolgálatában A
körkörös gazdasági megközelítések a tervezés szintjén iktatják ki a hulladékot,
és ahelyett, hogy csak a termékek életciklusának végén alkalmazott megoldásokra
támaszkodnának, rendszerint az értéklánc teljes hosszában alkalmaznak
innovációt. Ilyen megközelítés lehet például: az adott funkció
betöltéséhez szükséges anyagok mennyiségének csökkentése (könnyítés), a termékek hasznos
élettartamának meghosszabbítása (tartósság), az energia- és anyagfelhasználás
csökkentése az előállítási és a használati fázisokban (hatékonyság), a veszélyes vagy
nehezen újrafeldolgozható anyagok termékekben és előállítási folyamatokban történő
használatának mérséklése (helyettesítés), piacok teremtése a
másodnyersanyagok (újrafeldolgozott anyagok) számára (szabványok, közbeszerzés
stb. alapján), olyan termékek
tervezése, amelyeket könnyebb karbantartani, megjavítani, korszerűsíteni,
átalakítani vagy újrafeldolgozni (környezettudatos tervezés), ezzel kapcsolatban a szükséges szolgáltatások kialakítása a
fogyasztók számára (karbantartási/javítási szolgáltatások stb.), annak ösztönzése és támogatása, hogy a
fogyasztók csökkentsék a hulladék mennyiségét és magas színvonalon végezzék el
a szétválogatását, az újrafeldolgozás
és az újrahasználat költségeit minimalizáló szétválogatási és gyűjtési
rendszerek ösztönzése, a tevékenységek koncentrálásának
elősegítése a melléktermékek hulladékká válásának megelőzése érdekében (ipari
szimbiózis), valamint annak ösztönzése, hogy – a tulajdonjog
helyetti bérlés, kölcsönzés vagy a szolgáltatások megosztása révén – bővüljenek
és javuljanak a fogyasztók választási
lehetőségei, és egyúttal pedig a fogyasztók érdekeinek védelme (a költségeket,
védelmet, tájékoztatást, szerződéses feltételeket, biztosítási vonatkozásokat
stb. tekintve). Az
egyik fontos kiindulópont a gyártási folyamatok, a termékek és a szolgáltatások
megtervezése. A termékeket át lehet tervezni annak érdekében, hogy azokat
inkább tovább használják, megjavítsák, korszerűsítsék, átalakítsák vagy végül
újrafeldolgozzák ahelyett, hogy eldobnák. A gyártási folyamatok alapulhatnak
nagyobb mértékben a termékek és nyersanyagok újrahasználhatóságán és a
természeti erőforrások megújulási képességén, míg az innovatív üzleti modellek
újfajta kapcsolatot teremthetnek a vállalkozások és a fogyasztók között. A
következő szemléltető ábra egy körkörös gazdasági modell fő fázisait
illusztrálja leegyszerűsítve. E fázisok mindegyike lehetőségeket kínál a
költségek és a természeti erőforrásoktól való függés csökkentésére, a növekedés
fokozására és új munkahelyek teremtésére, valamint a hulladékok mennyiségének
csökkentésére és a környezetbe jutó káros kibocsátások mérséklésére. A fázisok
összefonódnak, mivel az anyagok használhatók például lépcsőzetesen; az iparban
kicserélik a melléktermékeket, a termékeket felújítják vagy átalakítják, vagy a
fogyasztók termék-szolgáltatás rendszereket választanak. A cél az, hogy a
lehető legkevesebb erőforrás szabaduljon ki a körből, és így a rendszer
optimálisan működjön. Egyes
uniós szakpolitikák és eszközök már a körkörös gazdaság modelljének megfelelő
eszközöket és ösztönzőket biztosítanak. A hulladékokkal kapcsolatos
szabályozásunk alapjául szolgáló hulladékhierarchia elsősorban a
hulladékmegelőzést, majd ezt követően az újrahasználatra való előkészítést és
az újrafeldolgozást, legkevésbé pedig a hulladéklerakók használatát ösztönzi. A
vegyi anyagokkal kapcsolatos politika célja a különös aggodalomra okot adó
mérgező anyagok fokozatos kiiktatása. Egyes, az energiával kapcsolatos termékek
környezettudatos tervezésére vonatkozó intézkedések tartalmaznak a tartósságra
vonatkozó és az újrafeldolgozást elősegítő előírásokat is. A biogazdasági stratégia[12] támogatja a biológiai erőforrásoknak és
hulladékáramoknak az élelmiszerek, energia és biotermékek előállításához
történő fenntartható és integrált felhasználását. Az éghajlat-politika
ösztönzőket teremt az energiatakarékossághoz és az üvegházhatású gázok
kibocsátásának csökkentéséhez. A
körkörös gazdaság előmozdításának közös és koherens uniós kerete segíteni fog
abban, hogy ezeket az elemeket és a „Horizont 2020” keretprogramot együtt
használjuk fel a kutatási és innovációs kihívás kezelésére.[13]
A gazdaság körkörösebbé tételét
célzó tervezés és innováció támogatása érdekében a Bizottság: – az EU kutatási és innovációs
keretprogramja (Horizont 2020) keretében, olyan nagyszabású innovációs
projektek révén, amelyek az értékláncokon belüli és az azok közötti
együttműködést, a készségfejlesztés elősegítését és az innovatív megoldások
piaci alkalmazásának támogatását célozzák, demonstrálja az európai szintű
körkörös gazdaság felé történő elmozdulás lehetőségeit, – megerősített partnerséget hoz létre annak érdekében, hogy
támogassa a kutatás- és innovációpolitikának a körkörös gazdaság szolgálatába
állítását,
– elősegíti – többek között
koherensebb termékpolitika révén – a termékek és szolgáltatások körkörösebb
modelljeinek kidolgozását, és továbbfejleszti a környezettudatos tervezést
szabályozó irányelv alkalmazását azzal, hogy fokozottabb figyelmet fordít az
erőforrás-hatékonysági kritériumokra többek között a 2015–2017-es munkatervben
a jövőre nézve meghatározandó kiemelt termékcsoportok kapcsán is, valamint – annak érdekében, hogy a biomasszát a lehető leginkább
erőforrás-hatékony módon lehessen hasznosítani, valamennyi
biomassza-felhasználó ágazat figyelembevételével ösztönzi a lépcsőzetesség
elvének érvényesítését a biomassza fenntartható felhasználása terén. 2.2.
A
körkörös gazdasághoz kapcsolódó megoldásokra irányuló beruházások elősegítése Az
Uniónak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a körkörös gazdasághoz kapcsolódó
innováció és annak gyakorlati alkalmazása terén végrehajtott beruházásokat, és
miközben megreformálják a pénzügyi rendszert, fel kell számolniuk azokat az
akadályokat, amelyek meggátolják, hogy több magánforrás kerüljön mobilizálásra
az erőforrás-hatékonyság javítása érdekében. A Bizottság közelmúltbeli, a nem
pénzügyi jelentéstételre[14], a hosszú távú finanszírozásra[15]
és a foglalkoztatói nyugdíjalapokra[16] vonatkozó javaslatai magukba
foglalnak olyan követelményeket is, amelyek szerint közölni kell a releváns
környezeti információkat a befektetőkkel, és figyelembe kell venni az
erőforrások szűkösségéhez és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó befektetési
kockázatokat. A
befektetők kockázatainak csökkentése érdekében kidolgozás alatt állnak olyan
innovatív pénzügyi eszközök, mint amilyen például a Bizottság és az Európai
Beruházási Bank Természetitőke-finanszírozási Eszköze. A köz-magán társulások
(PPP-k) szintén hatékonyan ösztönzik a magánszektor fellépéseit és az
erőforrás-hatékonyságra irányuló beruházásait. A „Fenntartható Feldolgozóipar
az Erőforrás- és Energiahatékonyság Révén” (SPIRE) elnevezésű PPP és a bioalapú
iparágakra irányuló közös technológiai kezdeményezés aktívan hozzájárul a
körkörös gazdasághoz kapcsolódó célkitűzések megvalósításához. A
szakpolitikának van egy további szerepe is: megfelelő jeleket kell küldenie az
erőforrás-hatékonysághoz kapcsolódó beruházások terén azzal, hogy megszünteti a
környezeti szempontból káros támogatásokat, és a munka helyett a
környezetszennyezést és az erőforrás-felhasználást adóztatja meg. Azzal, hogy
hogyan halad a környezetvédelmi adóreform az uniós tagállamokban, a
gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere foglalkozik. A körkörös gazdasághoz kapcsolódó
beruházások elősegítése érdekében a Bizottság: – megvizsgálja az
erőforrás-hatékonysággal foglalkozó pénzügyi kerekasztal[17]
által azonosított ígéretes területeket, így az innovatív pénzügyi eszközöket,
az erőforrásokkal kapcsolatos kérdéseknek a vállalkozásokra vonatkozó
számviteli szabályokban való megjelenítését, a pénzügyi intézmények
fenntarthatósággal kapcsolatos felelősségi köreinek tisztázását (vagyonkezelői
kötelezettségek), a vállalatok „erőforrásokkal kapcsolatos stressztesztje”
módszereinek kidolgozását, valamint azt, hogy a kötvénypiac mennyiben képes
további forrásokat irányítani az erőforrás-hatékonysági projektekhez, – iránymutatást készít az új
közbeszerzési irányelvek által a zöld közbeszerzés terén kínált lehetőségekről,
és ajánlást fogalmaz meg annak nyomon követésére vonatkozóan, hogy a tagállamok
hogyan teljesítenek a zöld közbeszerzések 50%-os arányának elérésére vonatkozó
indikatív célkitűzés[18] terén, támogatja az innovatív
eszközöket, például a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzéseket és az
innovációhoz kapcsolódó közbeszerzéseket, továbbá elősegíti a hatóságok zöld
közbeszerzésekkel foglalkozó hálózatainak létrehozását, valamint – még jobban beépíti a körkörös
gazdasághoz kapcsolódó prioritásokat az uniós finanszírozásba, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy
használják a rendelkezésre álló uniós forrásokat a körkörös gazdasággal
kapcsolatos programokra és projektekre, különösen az európai strukturális és
beruházási alapok útján. 2.3.
A vállalkozások és a fogyasztók fellépéseinek kiaknázása, valamint a kkv-k
támogatása A
körkörösebb gazdaságra való áttérés terén továbbra is a vállalkozások és a
fogyasztók a legfontosabb szereplők. Az értéklánc felsőbb és alsóbb szintjein
hozott döntéseket jobban össze kell kapcsolni, koherens ösztönzőket kell
biztosítani a termelők, befektetők, forgalmazók, fogyasztók és újrafeldolgozók
körében, és biztosítani kell a költségek és a haszon igazságos elosztását.
Piaci mechanizmusokat kell alkalmazni az erőforrások lehető leghatékonyabb
elosztásának és felhasználásának biztosítása érdekében, és ha piaci
hiányosságokra vagy az innovációt akadályozó tényezőkre derül fény, azokat meg
kell szüntetni. Ki kell alakítani a másodlagos anyagok működő piacait. Különös
figyelmet kell fordítani arra, hogy a vállalkozók képesek legyenek kihasználni
a körkörös gazdasághoz kapcsolódó potenciális új piacokat, és annak
biztosítására, hogy a munkaerőpiacon rendelkezésre álljon a szükséges
készségbázis. A különböző termékek környezetbarát jellemzőiről való alaposabb
tájékoztatás útján lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy
megalapozottan hozzanak döntéseket. Az
Európai Erőforrás-hatékonysági Platform jelentős üzleti lehetőségeket
azonosított[19] a „körforgás” különböző
szakaszaiban. Ezek a lehetőségek ahhoz kapcsolódnak, hogy az anyagokat
visszatáplálják a gyártási folyamatba vagy az eredeti ellátási lánc különböző
szakaszaiba, illetve más ellátási láncokba, és olyan sikeres kezdeményezések
tapasztalatain alapulnak, amelyeket nagyobb léptékben, szélesebb körben is
alkalmazni lehetne. Ilyenek például a következők:
a
gyártási szakaszban: fenntartható beszerzési szabványok, az ágazatbeli
szereplők és a kiskereskedők által vezetett önkéntes programok, valamint ipari
szimbiózis a melléktermékek piacának biztosítása érdekében,
a
forgalmazási szakaszban: a termékekbe épülő erőforrásokra és a termékek
javítására vagy újrafeldolgozására vonatkozó tájékoztatás – ezt a platform az
ajánlásaiban „termékútlevélnek” nevezi – fejlesztése, valamint
a
fogyasztási szakaszban: a termékek kölcsönzésén, egymás közti kicserélésén,
másra való elcserélésén és bérlésén alapuló kollaboratív fogyasztási modellek,
valamint termék-szolgáltatás rendszerek annak érdekében, hogy több értéket
lehessen kinyerni az kihasználatlan eszközökből vagy erőforrásokból (például
autókból, szerszámokból, szálláshelyekből). A
zöld termékek egységes piacának kialakítása című bizottsági
közleményben[20] meghatározott, a környezeti
lábnyomhoz kapcsolódó kísérleti időszakban az érdekelt felek együttesen
kidolgoznak egy közös, egyeztetett módszert a termékek és szervezetek
környezeti hatásának mérésére. A kísérleti időszakot követően a Bizottság
értékelni fogja e módszerek sikerességét annak érdekében, hogy azok
alkalmazhatók legyenek már létező vagy új eszközökben a termékek környezeti
teljesítményének javítására. Az
ilyen intézkedéseket szélesebb körben is be kellene vezetni annak érdekében,
hogy a meglévő és az új vállalkozások megfelelő keretfeltételek között és
egyenlő versenyfeltételek mellett alkalmazkodhassanak az erőforrásokat érintő
világszintű trendekhez, hogy jutalomban részesüljenek a legkiemelkedőbb
vállalkozások, hogy új vállalkozók kapjanak ösztönzést a jövő üzleti
megoldásainak kidolgozásához és azoknak a piacon történő teszteléséhez,
valamint hogy a fogyasztók hiteles tájékoztatást kapjanak. Az európai
fogyasztóügyi stratégia[21] kapcsán indított, több érdekelt fél
részvételével zajló folyamat rávilágított arra, hogy hatékony
eszközökre van szükség a termékek környezetbarát voltával kapcsolatos
félrevezető és megalapozatlan állítások elleni fellépéshez. Annak
érdekében, hogy az átállás hatékony legyen és munkahelyeket teremtsen, a
munkavállalóknak rendelkezniük kell a megfelelő készségekkel.[22]
A zöld foglalkoztatásról szóló közlemény[23] megteremti annak
keretét, hogy ki lehessen aknázni a körkörösebb és erőforrás-hatékonyabb
gazdaságban rejlő munkahely-teremtési lehetőségeket. A nemzeti, regionális és
helyi hatóságok és a szociális partnerek is fontos szerepet játszanak a célzott
és koordinált támogatás kialakításában, amely beruházások, infrastruktúra,
technológia és készségek formáját öltheti, és elsősorban a kkv-k szükségleteire
koncentrál. Ideális helyzetben vannak ahhoz is, hogy elősegítsék, hogy a
fogyasztók inkább fenntarthatóbb termékeket és szolgáltatásokat válasszanak, és
megváltoztassák a magatartásukat. Az üzleti szféra és különösen a
kkv-k, valamint a fogyasztók fellépéseinek támogatása érdekében a Bizottság: – a környezeti lábnyomhoz
kapcsolódó, 2016-ig tartó kísérleti időszak eredményeire támaszkodva
meghatározza, hogyan kell alkalmazni a környezeti hatás mérésére szolgáló
módszereket a termékek és a folyamatok megtervezése és a fogyasztók környezeti
szempontból fenntartható választásokról való megfelelőbb tájékoztatása terén, – a „Horizont 2020” keretprogram
és annak eszközei – így az Európai Innovációs és Technológiai Intézet –, az európai
strukturális és beruházási alapok, az ökoinnovációs cselekvési terv, a kkv-kat
érintő zöld cselekvési terv és az európai fogyasztóügyi stratégia keretében
végzett koordinációs és támogatási cselekvések révén szélesebb körű
együttműködésre ösztönzi az érdekelt feleket, – figyelembe veszi
az érdekelt felek által a nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs
partnerség keretében tett, közvetlenül az erőforrás-termelékenységhez
kapcsolódó kötelezettségvállalásokat, – támogatja a munkahelyteremtést
és a készségek fejlesztését
azzal, hogy fokozza a szakpolitikai koordinációt, a zöld növekedést támogató
programok és rendszerek felé tereli az európai forrásokat, fejleszti a
tájékoztatást és a nyomon követést, többek között az európai szemeszter
folyamata révén is, valamint együttműködik a szociális partnerekkel, az oktatási és a szakképző
intézményekkel
és más érdekelt felekkel, valamint – támogatja a bevált gyakorlatok nemzetközi szintű cseréjét. 3.
A hulladékpolitika és a célkitűzések korszerűsítése:
a hulladék mint erőforrás A
hulladék erőforrássá alakítása része a körkörös gazdasági rendszerek valóban
körkörössé tételének. Az európai jogszabályokban meghatározott célkitűzések és
célértékek fontos szerepet játszanak a hulladékgazdálkodás fejlesztésében:
élénkítik az innovációt az újrafeldolgozás és az újrahasználat terén, mérséklik
a hulladéklerakók használatát, csökkentik az erőforrás-veszteségeket és
magatartásváltozásra ösztönöznek. De az EU-ban személyenként még így is
körülbelül öt tonna hulladék keletkezik átlagosan évente, és ennek alig több
mint harmada kerül ténylegesen újrafeldolgozásra. Az
Európai Unió politikai kötelezettséget vállalt[24] arra, hogy csökkenti a
hulladékkeletkezést, a hulladékot úgy dolgozza fel újra, hogy az fontos és
megbízható nyersanyagforrást jelentsen az Unió számára, kizárólag nem
újrafeldolgozható anyagokból nyer ki energiát, és gyakorlatilag megszünteti a
hulladéklerakók használatát. A hulladékpolitika továbbfejlesztése jelentős
előnyökkel fog járni a növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából,
viszonylag alacsony költséggel vagy akár ingyenesen, és közben környezetünk
állapotának javításához is hozzájárul. Ami a globális piacokat illeti, egy
ambiciózus hulladékpolitika várhatóan ösztönzőleg hat az innovációra, segít még
versenyképesebbé tenni az uniós vállalkozásokat a hulladékgazdálkodási szolgáltatások
nyújtása terén, és új piaci lehetőségeket teremt az uniós exportőrök számára. 3.1.
Hulladékgazdálkodási célkitűzések meghatározása annak érdekében, hogy
újrahasznosító társadalommá váljunk Európa
jelentős előrehaladást ért el a hulladék erőforrássá alakítása, valamint a
hulladékgazdálkodás fenntartható módozatainak, például az újrafeldolgozásnak az
előmozdítása terén. Az egyes tagállamok teljesítménye azonban igen eltérő. Hat
tagállam gyakorlatilag már megszüntette a települési hulladék hulladéklerakókban
való elhelyezését, 90%-ról kevesebb mint 5%-ra csökkentve azt az elmúlt 20
évben, és egyes régiókban 85%-os újrafeldolgozási arányt érve el. Más tagállamokban
a hulladék több mint 90%-át még mindig hulladéklerakókban helyezik el, és
kevesebb mint 5%-át dolgozzák fel újra. Határozott
szakpolitikai jelzések szükségesek ahhoz, hogy a befektetések és a változások
hosszabb távon kiszámíthatókká váljanak, és így az olyan anyagok, mint a
műanyagok, az üveg, a fémek, a papír, a fa, a gumi és más újrafeldolgozható
anyagok másodnyersanyagként, versenyképes áron visszatérhessenek a gazdaságba.
A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó egyértelmű újrafeldolgozási célkitűzések
meghatározása biztosítani fogja ezt a kiszámíthatóságot. Ha már a forrásnál
elkülönítve gyűjtik a hulladékot, és megalapozott módszertan
áll rendelkezésre az újrafeldolgozási arányok kiszámításához, akkor biztosított
lesz a magas színvonalú újrafeldolgozás, és könnyebben fejlődhetnek a jó
minőségű másodnyersanyagok piacai. Ennek érdekében
egyértelműsíteni kell a ténylegesen újrafeldolgozott anyagok meghatározására
szolgáló mérési módszert, mivel jelenleg egyes tagállamok az összegyűjtött
hulladékot újrafeldolgozott hulladékként jelentik be, annak ellenére, hogy e
szakaszok között jelentős az anyagveszteség. 2025-ig
el kell érni, hogy semmilyen újrafeldolgozható anyag ne kerüljön
hulladéklerakókba. A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy 2030-ra
gyakorlatilag megszűnjön a hulladéklerakók használata. A nem újrahasználható és
nem újrafeldolgozható hulladékok esetében szerepet fog kapni az energetikai
hasznosítás, ideértve az energetikai célú hulladékégetést és a bioüzemanyagok
használatát is. Ehhez hatékonyabban kell használni az EU-ban jelenleg
rendelkezésre álló, egyenetlenül eloszló energetikai hasznosítási kapacitást, és
intézkedéseket kell hozni a kapacitástöbblet elkerülése érdekében is. A
fentiek sikeres megvalósítása közvetlenül több mint 180 000 munkahelyet
teremthet 2030-ig az EU-ban a mellett a 400 000 munkahely mellett, amely a
becslések szerint a hulladékokra vonatkozó jelenleg hatályos jogszabályok
végrehajtása révén létrejön[25]. Az intézkedések eredményeképpen az
EU nyersanyagszükségletének 10–40%-a kerül kielégítésre, miközben könnyebben
elérhetővé válik az a célkitűzés, hogy 2030-ra 40%-kal csökkenjen az üvegházhatású
gázok kibocsátása – 2030-ban éves szinten 62 Mt CO2-egyenérték
kibocsátása lenne elkerülhető. A települési hulladékkal való
megfelelőbb gazdálkodásból eredő gazdasági, szociális és környezeti előnyök
fokozása érdekében a Bizottság a következőket javasolja: – a települési hulladék
újrahasználatának és újrafeldolgozásának legalább 70%-os mértékűre növelése
2030-ig, – a csomagolási hulladék
újrafeldolgozási arányának 80%-ra növelése 2030-ig, 2020-ra vonatkozóan 60%-os,
2025-re vonatkozóan pedig 70%-os köztes célkitűzések mellett, és meghatározott
anyagokra vonatkozóan külön célkitűzéseket is alkalmazva, – az újrafeldolgozható műanyagok,
fémek, üveg, papír és kartonpapír, valamint a biológiailag lebontható
hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésének betiltása 2025-től, miközben
a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy 2030-ra gyakorlatilag megszűnjön a
hulladéklerakók használata[26], – a jó minőségű másodnyersanyagok
piacai fejlődésének további előmozdítása, többek között annak értékelése útján,
hogy képviselnének-e hozzáadott értéket a bizonyos anyagokra meghatározott, a
hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok, valamint – az újrafeldolgozott anyagokra
vonatkozó számítási módszer egyértelműsítése annak érdekében, hogy biztosított
legyen az újrafeldolgozás magas színvonala. 3.2.
A
hulladékokra vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése és hatékonyabb végrehajtása A
célértékek rugalmasságot biztosítnak a tagállamoknak a megvalósítás módjának
meghatározását illetően. Nemzeti szinten azonban még nagymértékben lehetne
egyszerűsíteni
a
hulladékokra vonatkozó jogszabályokat és lehetne javítani azok végrehajtását,
és sok lehetőség mutatkozik a jelenlegi egyenlőtlenségek csökkentésére is. 2012-ben
a Bizottság kidolgozott egy hulladékgazdálkodási eredménytáblát, és a
leggyengébben teljesítő tagállamok számára konkrét ajánlásokat tartalmazó
ütemterveket határozott meg. A továbbiakban is fokozott figyelmet fordít azokra
a tagállamokra, amelyek a legtávolabb vannak a célértékek teljesítésétől, és
törekszik arra, hogy e tagállamokkal együttműködve már idejekorán orvosolja a
végrehajtási hiányosságokat. A
gazdasági intézkedések hatékonynak bizonyultak a nemzeti hulladékgazdálkodás
fejlesztése terén, különösen a hulladéklerakókra és az égetésre vonatkozó adók,
a kidobott mennyiség alapján történő fizetéshez és a kiterjesztett gyártói
felelősséghez kapcsolódó rendszerek, valamint a helyi hatóságoknak a megelőzés,
az újrahasználat és az újrafeldolgozás előmozdítására való ösztönzése révén. A
hulladéklerakók használatára vonatkozó tilalmak is hatásosnak bizonyultak. A
gyártói felelősségi rendszerekre vonatkozó uniós szintű minimumkövetelmények
meghatározása elő fogja segíteni a költségek csökkentését és azoknak az
akadályoknak a felszámolását, amelyekkel a gyártók amiatt szembesülnek, hogy az
EU-n belül sokféle nemzeti rendszernek kell megfelelniük. Az
európai források támogathatják a tagállamok integrált hulladékgazdálkodásra
összpontosító törekvéseit, ideértve az elkülönített gyűjtést, az
újrahasználatot és az újrafeldolgozást szolgáló infrastruktúrát is. A
hulladéklerakóban való elhelyezést és a puszta hulladékégetést a jövőben nem
szabadna támogatni. Az
EU-ban rendelkezésre álló hulladékgazdálkodási kapacitás lehető leghatékonyabb
kihasználásához javulnia kellene a tervezésnek és az információmegosztásnak, és
lehetséges, hogy tolerálnunk kellene, hogy – legalábbis átmeneti intézkedésként
– több, a legmodernebb és leghatékonyabb létesítmények felé tartó
hulladékszállítmány szelje át az Uniót. Tovább
lehetne egyszerűsíteni és könnyíteni a nemzeti szintű adatgyűjtést és
jelentéstételt, és lehet még növelni az adatok megbízhatóságát és az EU-n
belüli koherenciáját is. A közös mutatók elfogadása megkönnyíti a tagállamok
teljesítményének hatékonyabb nyomon követését és összehasonlító értékelését.[27] A
hulladékokkal kapcsolatos vívmányok további egyszerűsítését és a hatékonyság és
eredményesség biztosítását célzó fellépések a hulladékgazdálkodási politika
adminisztratív költségeinek csökkentése érdekében már korábban megtett
lépésekre fognak támaszkodni, mint amilyen például bizonyos kkv-k mentesítése a
visszavételi kötelezettségek alól, vagy a hulladékszállítmányokra vonatkozó
kötelező elektronikus adatcsere bevezetése érdekében tett erőfeszítések. Annak biztosítása érdekében, hogy
az egyszerűsítés és a hatékonyabb végrehajtás útján érvényesüljenek az uniós
szabályozás előnyei, a Bizottság a következőket javasolja: – a hulladékokkal kapcsolatos
célértékek közötti átfedések megszüntetése és a fogalommeghatározások
összehangolása, – a tagállamok jelentéstételi
kötelezettségeinek jelentős egyszerűsítése, ideértve a települési hulladékra, a
hulladéklerakókra és a csomagolási hulladékra vonatkozó célértékek kapcsán
használt számítási módszerek egyértelműsítését és egyszerűsítését is, – annak lehetővé tétele a
tagállamok számára, hogy a nagyon kis mennyiségű nem veszélyes hulladékot
gyűjtő és/vagy szállító kkv-kat vagy más vállalkozásokat mentesítsék a
hulladékokról szóló keretirányelvben foglalt általános engedélyezési vagy
nyilvántartásba vételi kötelezettségek alól, – a hulladékokra vonatkozó
valamennyi adat esetében egyetlen benyújtási ponton keresztül zajló éves
adatszolgáltatás bevezetése, a hulladékokkal kapcsolatos statisztikák
összehangolása a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok előírásaival,
valamint a nemzeti módszerek statisztikai szabványokkal történő összevetése, – számítógépes adatfigyelő
rendszerek kifejlesztésének és harmadik felek által végzett adatellenőrzésnek
az előírása a tagállamok számára, – korai előrejelző mechanizmus
létrehozása annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok megfelelő
intézkedéseket vezessenek be a célértékek időben történő teljesítéséhez, – a kiterjesztett gyártói
felelősségi rendszerek minimális működési követelményeinek meghatározása,
amelyek nemzeti szinten vagy uniós iránymutatásokban tovább alakíthatók, és a
gazdasági eszközök tagállamok általi használatának előmozdítása, valamint – a hulladékhierarchia csúcsán
elhelyezkedő hulladékgazdálkodási lehetőségek (megelőzés, újrahasználat,
újrafeldolgozás) terén végrehajtott közvetlen beruházások támogatása. 3.3.
A hulladékokkal kapcsolatos egyedi kihívások kezelése A
jelentős erőforrás-veszteségekkel vagy környezeti hatásokkal járó egyedi
hulladékgazdálkodási kihívások kezeléséhez egyedi, a problémára szabott
megközelítések szükségesek. Hulladékmegelőzés:
Elsődleges, a körkörös gazdaság valamennyi fázisára kiható prioritásként
biztosítani kell, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. A hulladékokról szóló
keretirányelv előírásainak megfelelően a tagállamok nemrég elfogadták
hulladékmegelőzési programjaikat, amelyeket most tekint át az Európai
Környezetvédelmi Ügynökség. Az Ügynökség értékelését követően a Bizottság olyan
kezdeményezéseket fog kidolgozni, amelyek támogatják a hulladékmegelőzés bevált
gyakorlatainak elterjedését az Unióban. Tengeri
hulladék: A
tengeri hulladék beszennyezi a partokat, károsítja a tengerek élővilágát és
hosszú távú, drágán megszüntethető problémát okoz. A hetedik környezetvédelmi
cselekvési program egy uniós szintű, kiemelt csökkentési célérték
megállapítására szólít fel, amelyet forrásspecifikus intézkedéseknek kell
támogatniuk. A
hulladékokkal kapcsolatos, felülvizsgált uniós jogszabálycsomagban foglalt
intézkedések teljes végrehajtása révén 2020-ra 13%-kal, 2030-ra pedig 27%-kal
csökkenthető a tengeri hulladék mennyisége. Ha 2020-ig megvalósítandó külön
csökkentési célkitűzés kerülne meghatározásra, az egyértelmű jel lenne azon
tagállamok számára, amelyek jelenleg dolgozzák ki az intézkedéseket annak
érdekében, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben
meghatározott 2020-as határidőig elérjék, hogy a tengerek vize „jó környezeti
állapotban” legyen, és lendületet adna ahhoz is, hogy a négy regionális tengeri
egyezmény keretében a tengeri hulladékkal kapcsolatban cselekvési tervek
kerüljenek kidolgozásra. A célkitűzés eléréséhez hozzájárulnak más uniós szintű
intézkedések, köztük azok is, amelyek a kikötői fogadólétesítményekről szóló
irányelv[28] folyamatban lévő értékelésének
eredményei alapján kerülnek majd meghatározásra. Megfelelő időben, az egyéb
szárazföldi és tengeri szennyezőforrások csökkentési potenciáljának további
elemzése alapján, és figyelemmel a Rio+20 konferencián vállalt azon
kötelezettségre, hogy 2025-re jelentősen csökkenteni kell a tengeri hulladék
mennyiségét, kidolgozásra fog kerülni a csökkentési célkitűzés második
szakasza. Építési
és bontási hulladék: Az újrafeldolgozott anyagok piacai
elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy növekedjen az építési és bontási
hulladék újrafeldolgozásának aránya. A Bizottság Erőforrás-hatékony
lehetőségek az építőiparban című közleményében[29]
foglaltaknak megfelelően az épületek környezetre gyakorolt hatásainak
értékelésére vonatkozó keretben szerephez jut az építési és bontási hulladékkal
való megfelelőbb gazdálkodást elősegítő tervezés, az építőanyagok
újrafeldolgozhatóságának javítása és az építőanyagokban felhasznált
újrafeldolgozott anyagok arányának növelése is. Ezenkívül
a javasolt korai előrejelző mechanizmus keretében nyomon követhető, hogyan teljesítenek
a tagállamok a 2020-ig elérendő 70%-os újrafeldolgozási célértékhez képest, és
olyan intézkedések kerülnek bevezetésre, mint a hulladéklerakók használatáért
fizetendő díj megemelése az építési és bontási hulladék esetében, vagy az
újrafeldolgozott anyagok minőségének javítását szolgáló, a nagyobb bontási
munkaterületekre vonatkozó további válogatási kötelezettségek. Élelmiszer-hulladék:
Becslések szerint a világon megtermelt összes élelmiszernek akár 30%-a is kárba
veszhet vagy hulladékká válhat. A Bizottság mérlegeli kifejezetten az
élelmiszer-hulladék mennyiségének csökkentésére irányuló javaslatok
előterjesztését. Veszélyes
hulladék: A
veszélyes hulladékok megfelelő kezelése továbbra is kihívást jelent, és e
hulladékáram egy részére vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok a
tényleges kezelési útvonalról. Első lépésként megerősítésre kerül az adatok
nyilvántartása és a nyomonkövethetőség azáltal, hogy
veszélyeshulladék-nyilvántartások jönnek létre, és azonosításra kerülnek a
tagállamok veszélyeshulladék-gazdálkodási rendszereinek kapacitásai és szűk
keresztmetszetei. Ezek a nyilvántartások fokozatosan kiterjeszthetők más
hulladéktípusokra is, ahogyan az már több tagállamban meg is történt. Műanyaghulladék:
Az
EU műanyagtermelése várhatóan évi 5%-os ütemben fog növekedni. A
műanyaghulladéknak csupán 24%-a kerül újrafeldolgozásra, közel 50%-át
hulladéklerakókban helyezik el, a többit pedig elégetik. A Bizottság által
2013-ban a műanyaghulladékokról lefolytatott nyilvános konzultáció[30]
rámutatott, hogy a műanyagokat sokkal fenntarthatóbb módon is lehetne
használni, és az derült ki belőle, hogy erőteljes támogatást élvez a műanyagok
hulladéklerakókban történő elhelyezésének megszüntetése és a műanyagok és
műanyag termékek megfelelőbb tervezése. A Bizottság közelmúltbeli javaslata,
amely lehetővé teszi a tagállamoknak a műanyag tasakok használatának
korlátozását[31], valamint az ebben a közleményben
foglalt, a nagyobb mértékű újrafeldolgo-zásra és a hulladéklerakók
használatának megszüntetésére irányuló javaslatok fontos lépést jelentenek a
műanyaghulladékokkal való gazdálkodás javítása terén. A
kritikus nyersanyagok újrafeldolgozása: Bár valamennyi
nyersanyag fontos, a kritikus nyersanyagok különös figyelmet érdemelnek, mivel
a termelésük világszerte csak pár országra korlátozódik, miközben sokuk nehezen
helyettesíthető, és alacsony újrafeldolgozási arány jellemzi. A Bizottság a
nyersanyag-politikai kezdeményezés[32] és a
nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerség keretében előmozdítja
a kritikus nyersanyagok hatékony felhasználását és újrafeldolgozását. Illegális
hulladékszállítás: A Bizottság határozottabban fog
fellépni annak érdekében, hogy biztosítsa a vonatkozó uniós jogszabályok, és
különösen a hulladékszállításról szóló 1013/2006/EK rendelet betartását. Ez a
rendelet nemrég módosult a hulladékszállítmányok ellenőrzésének megerősítése
érdekében. A
foszfor újrafeldolgozása: A foszfor az élelmiszergyártás
létfontosságú erőforrása, de jelentős ellátásbiztonsági kockázatokat rejt
magában, és a jelenlegi felhasználása mellett az életciklusának minden szakasza hulladéktermeléssel és veszteségekkel jár. A fenntartható
foszforhasználatról szóló konzultációs célú közlemény[33]
közreadása után a Bizottság jelenleg a további intézkedések keretének kidolgozásán
munkálkodik. A hulladékokkal kapcsolatos
egyedi kihívások kezelése érdekében a Bizottság: – annak a nagyra törő célnak a
kitűzését javasolja, hogy 2020-ig 30%-kal csökkenjen a tengeri hulladék mennyisége
a partokon előforduló tíz leggyakoribb hulladéktípust és a tengeren talált
halászeszközöket tekintve; a hulladékok listáját az EU mind a négy tengeri
régiója esetében hozzá kell igazítani az adott régióhoz, – olyan intézkedéseket tervez,
amelyek serkentőleg hatnak az építési és bontási hulladékból származó
újrafeldolgozott anyagok piacára, és kialakít egy, az épületek környezetre
gyakorolt hatásaira vonatkozó közös uniós értékelési keretet, – azt javasolja, hogy a
tagállamok dolgozzanak ki nemzeti stratégiákat az élelmiszerek hulladékká
válásának megelőzésére, és törekedjenek annak biztosítására, hogy a
feldolgozóipar, a kiskereskedelem és a forgalmazás, az élelmezési
szolgáltatások és a vendéglátóipar terén, valamint a háztartásokban képződő élelmiszer-hulladék
mennyisége legalább 30%-kal csökkenjen 2025-ig, – el kívánja érni, hogy legalább
a veszélyes hulladékokra vonatkozóan valamennyi tagállamban megfelelő
nyilvántartási rendszerek jöjjenek létre, – a könnyű műanyag tasakok
használatának visszaszorítására irányuló javaslatán túl azt javasolja, hogy a
műanyagokat 2025-től tilos legyen hulladéklerakókban elhelyezni, – azt javasolja, hogy a
tagállamok szerepeltessenek olyan intézkedéseket is a nemzeti
hulladékgazdálkodási tervükben, amelyek a jelentős mennyiségű kritikus
nyersanyagot tartalmazó hulladékok gyűjtésére és újrafeldolgozására
vonatkoznak, valamint – fontolóra veszi egy, a foszforra
vonatkozó szakpolitikai keret kidolgozását annak érdekében, hogy a
műtrágyákra, az élelmiszerekre, a vizekre és a hulladékokra vonatkozó uniós
jogszabályok útján növelje a foszfor újrafeldolgozásának arányát, ösztönözze az
innovációt, javítsa a piaci feltételeket és elősegítse a foszfor fenntartható
használatát. 4.
Erőforrás-hatékonysági célérték meghatározása A
hetedik környezetvédelmi cselekvési programban a tagállamok és az Európai
Parlament egyetértettek abban, hogy az Európai Uniónak mutatókat kell
kidolgoznia és célkitűzéseket kell meghatároznia az erőforrás-hatékonyságra
vonatkozóan, és értékelnie kell, hogy helyénvaló-e az európai szemeszter
keretében egy fő mutató és célérték bevezetése. Széles körű konzultációkat
követően a GDP-hez viszonyított nyersanyag-fogyasztásban mért erőforrás-hatékonyság
lett az erőforrás-termelékenységi célérték meghatározására leginkább
megfelelőnek tűnő mutató.[34] Egy,
az erőforrás-termelékenység növelését célzó, realisztikus, az EU és tagállamai
által jóváhagyott célérték összpontosítaná a politikai figyelmet, kihasználná a
körkörös gazdaságban rejlő azon – jelenleg figyelmen kívül hagyott –
potenciált, hogy fenntartható fejlődést idéz elő és munkahelyeket teremt, és
javítani az uniós szakpolitikák koherenciáját. Arányos módja lenne e koherencia
biztosításának és a fellépések ösztönzésének. Az
előrejelzések szerint az EU az eddig folytatott gyakorlat mellett is 15%-kal
fogja növelni az erőforrás-termelékenységét 2014 és 2030 között. Ha – mint
ahogyan Európai Erőforrás-hatékonysági Platform javasolta – intelligens
szakpolitikákat használunk a gazdaság körkörösebbé válásának előmozdítására,
akkor ez a mérték akár meg is duplázható. Az erőforrás-termelékenység 30%-os
növelése amellett, hogy jelentős mértékben hozzájárulna a növekedés
fenntarthatósági dimenziójához, pozitív hatást gyakorolna a munkahelyteremtésre
és a GDP növekedésére is.[35] Az
ipar a fokozódó versenyképesség révén profitálna az erőforrás-termelékenység
növekedéséből.[36] Az erőforrások költségei jelentős
részét tehetik ki az ipari vállalkozások költségstruktúrájának, és a
vállalkozásoknak elérhető és kiszámítható ellátásra van szükségük.[37]
Azonnali pénzügyi nyereségek és hosszabb távú stratégiai előnyök egyaránt
jelentkeznének, mivel a fokozódó globális kereslet felhajtja az erőforrások
árát és növeli a volatilitást. Azzal tehát, hogy erőforrás-hatékonyabbá válik,
Európa könnyebben teljesítheti az újraiparosításra vonatkozó célkitűzését. Egy
erőforrás-termelékenységi célérték, bár nem kötelező és az EU szintjén kerül
meghatározásra, lendületet adna a nemzeti szintű célértékkel még nem rendelkező
tagállamoknak ahhoz, hogy az erőforrás-felhasználást figyelembe vevő
intézkedéseket dolgozzanak ki. Kiegyensúlyozottabb intézkedéseket eredményezne,
amelyek figyelembe veszik a szélesebb körű gazdasági, társadalmi és környezeti
következményeket, és megszüntetik ezt a különbséget. A
tagállamok szabadon dönthetnének arról, hogy a tágabb szakpolitikai
célkitűzéseiknek megfelelően mely, gazdasági és környezeti szempontból a
legelőnyösebbnek vélt szakpolitikák és fellépések megvalósítását vállalják.
Ennek során több már bevált – de szélesebb körben még nem használt –
gyakorlatból választhatnának, amelyet a saját szükségleteikhez és
körülményeikhez igazíthatnának. Jelenleg folyamatban van az „Európa 2020”
stratégia felülvizsgálata[38], amelyet nyilvános konzultáció
támogat annak érdekében, hogy mindenki kifejthesse véleményét a stratégia
továbbfejlesztésével kapcsolatban. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az
erőforrás-termelékenységhez kapcsolódó kiemelt célra vonatkozó
döntést a felülvizsgálat során kell meghozni, a nyilvános konzultáció eredményeinek
és az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform ajánlásainak figyelembevételével. Annak
érdekében, hogy a döntéshozók tisztában legyenek a környezetre nehezedő, az
erőforrásokhoz kapcsolódó nyomással, más mutatókat is figyelembe kell venni,
különösen a vízfelhasználásra és a véges földforrásokra vonatkozóan. Az
Eurostat az „Európa 2020” stratégia mutatóinak részeként 2013 óta közzéteszi az
erőforrás-hatékonysági eredménytáblát.[39] Ennek célja az
erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve végrehajtásának
figyelemmel kísérése, az erőforrások közötti kapcsolat bemutatása, valamint az,
hogy az érdekelt felek még erőteljesebben vegyenek részt a társadalmi fejlődés
GDP-n túlmutató mérésének folyamatában. Az erőforrás-hatékonyságban rejlő
lehetőségeknek a fenntartható növekedés érdekében történő kiaknázása céljából: – a Bizottság figyelembe veszi az
Európai Erőforrás-hatékonysági Platformnak az erőforrás-hatékonysági kiemelt
célra vonatkozó ajánlásait, valamint az „Európa 2020” stratégia folyamatban
lévő felülvizsgálata keretében tartott nyilvános konzultáció eredményeit, – ezzel párhuzamosan
továbbfejlesztésre kerül az erőforrás-hatékonysági eredménytábla, amely a
szén-dioxidtól és az anyagoktól eltérő erőforrások (különösen a föld és a víz)
használatára vonatkozó mutatók nyomon követését szolgálja, valamint – a nemzeti statisztikai
hivataloknak azon kellene dolgozniuk, hogy az európai statisztikai rendszer
keretében közösen elfogadott módszertant alakítsanak ki a nemzeti szintű
nyersanyagfogyasztás számítására. [1] COM(2010) 2020, COM(2011) 21. [2]
Macroeconomic
modelling of sustainable development and the links between the economy and the
environment (A
fenntartható fejlődés makroökonómiai modellezése és a gazdaság és a környezet
közötti kapcsolatok), Meyer, B. et al. (2011). [3]
Guide to resource efficiency in manufacturing: Experiences from improving
resource efficiency in manufacturing companies (Útmutató a gyártás
erőforrás-hatékonyságához: A feldolgozóipari vállalatok
erőforrás-hatékonyságának növeléséből leszűrt tapasztalatok), Europe INNOVA
(2012). [4] Towards
the Circular Economy: Economic and business rationale for an accelerated
transition (A körkörös gazdaság felé: A gyorsabb átállás melletti
gazdasági és üzleti érvek), Ellen MacArthur Foundation (2012). [5] http://ec.europa.eu/environment/resource_efficiency/re_platform/index_en.htm. [6] COM(2011) 571. [7] HL L 354.,
2013.12.28., 171–200. o. [8] Modelling the Economic
and Environmental Impacts of Change in Raw Material Consumption (A
nyersanyag-felhasználás változásából eredő gazdasági és környezeti hatások
modellezése), Cambridge Econometrics et al. (2014). [9] COM(2014) 446. [10] COM(2014) 440. [11] The opportunities to
business of improving resource efficiency (A vállalkozások
erőforráshatékonyság-növelési lehetőségei), AMEC et al. (2013). [12] COM(2012) 60. [13] Lásd e közlemény
mellékletét. [14] COM(2013) 207. [15] COM(2014) 168. [16] COM(2014) 167. [17] MEMO/13/110. sz.
tájékoztató. [18] COM(2008) 400. [19]http://ec.europa.eu/environment/resource_efficiency/documents/erep_manifesto_and_policy_recommendations_31-03-2014.pdf [20] COM(2013) 196 és a
Bizottság 2013/179/EU ajánlása. [21] COM(2012) 225. [22] COM(2012) 173. [23] COM(2014) 446. [24] Hetedik környezetvédelmi
cselekvési program. [25] SWD(2014) 207. [26] A „maradékhulladék” egy
bizonyos része nem hasznosítható, és ezért elhelyezhető hulladéklerakóban,
mivel jelenleg nem áll rendelkezésre alternatív kezelési lehetőség. Ez a
mennyiség legfeljebb 5% lehetne. [27] A települési hulladékra
vonatkozó újrafeldolgozási célérték kapcsán például négy számítási módszer
engedélyezett. Attól függően, hogy melyik módszert választják, az eredmények
jelentős (kb. 20%-os) eltérést mutathatnak. [28] 2000/59/EK irányelv. [29] COM(2014)
445. [30] COM(2013) 123. [31] COM(2013) 761. [32] COM(2011) 25. [33] COM(2013) 517. [34] A nyersanyag-fogyasztás
(RMC) egy összesített mutató, amely a gazdaságban felhasznált valamennyi anyagi
erőforrást méri (tonnában), figyelembe véve az importban rejlő
erőforrás-felhasználást is. Jelenleg az EU-ra és annak egyes tagállamaira
vonatkozóan áll rendelkezésre. Azok az országok, amelyekre vonatkozóan még nem
áll rendelkezésre az RMC, egyelőre a hazai anyagfelhasználást használhatják. [35] SWD (2014) 211. [36] Az érdekelt felek azért
szorgalmazták az RMC használatát az erőforrás-felhasználás mérésére, mert az
figyelembe veszi mind az importált, mind a belföldön előállított termékekhez
kapcsolódó erőforrás-felhasználást, és így lehetővé teszi e két kategória
erőforrás-hatékonyságának méltányos összehasonlítását. [37] Az acél- és
alumíniumágazatra vonatkozó közelmúltbeli tanulmányok szerint a nyersanyagok
ezen ágazatok költségstruktúrájának kb. 30–40 százalékát teszik ki, és ez
meghaladja például a munkaerőköltségek részarányát. [38] COM(2014) 130, 2014.
március 19.: Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív
növekedés stratégiájáról. [39] http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/europe_2020_indicators/ree_scoreboard.