52014DC0263

1. Bevezetés 1.1. A magánszektor szerepe a fejlesztés elősegítésében

Széles körben elterjedt nézet, hogy a méltányos munka a legjobb módja a szegénységből való kitörésnek. A fejlődő országokban a munkahelyek mintegy 90%-a a magánszektorban található, amely ily módon nélkülözhetetlen partner a szegénység elleni küzdelemben. A magánszektorra a fenntartható mezőgazdasági termelésnél befektetőként is szükség van, hiszen 2050-re a világ lakossága eléri a 9 milliárd főt, akiknek élelmiszert kell előállítani. Az alacsony széndioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony megoldásokba történő befektetések, illetve az ezen területen megvalósuló innováció révén a magánszektor kiemelt szerepet játszik az inkluzív zöld gazdaságra történő átállásban. Mivel a magánszektor a fejlődő országokban jelentős potenciállal rendelkezik az inkluzív és fenntartható növekedés megteremtése terén, a magánszektor érdekelt felei, tehát az üzleti vállalkozások, pénzügyi közvetítők, egyesületek és a munkavállalói, illetve munkáltatói szervezetek egyre aktívabb szerephez jutnak a fejlesztés területén, mind a finanszírozás forrásaként, mind pedig a kormányok, nem kormányzati szervezetek és donorok partnereiként.

1.2. Az Európai Unió magánszektor-fejlesztési támogatása: eredmények és tanulságok

Az Európai Bizottság szorosan együttműködik a fejlődő országok kormányaival, hogy segítse őket a magánszektor fejlesztésének támogatását célzó politikák kidolgozásában és végrehajtásában. A Bizottság továbbá jelentős támogatást nyújt számos tevékenységi területen, például a szabályozói reformok, a kapacitásépítés és az üzletfejlesztési szolgáltatások területén, amelyek középpontjában a helyi mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítése áll. Az elmúlt tíz évben a Bizottság által a magánszektor fejlesztéséhez nyújtott támogatás elérte az évente átlagosan 350 millió EUR összeget. Ez a fejlesztési segélyekkel és a tagállami magánberuházásokkal együtt hozzájárult ahhoz, hogy az EU kiemelt szereplővé váljon a partnerországok helyi magánszektor-fejlesztésében. A regionális támogatásötvöző lehetőségek kialakításával a Bizottság új eszközök fejlesztésébe fogott, amelyek hozzájárulnak a magánszektor fejlesztési célkitűzéseinek megvalósításához. A támogatások stratégiai felhasználása lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy további fejlesztési finanszírozást mozgósítson az infrastrukturális beruházásokhoz, és elősegítse a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz jutását. Az EU innovatív finanszírozási eszközöket is használ, például garanciavállalást a kereskedelmi bankok által kkv-knek nyújtott hitelezés fellendítéséhez, és kockázati tőkét olyan alapokba történő befektetéshez, amelyek a kkv-k energiahatékonysági projektjeihez nyújtanak hitelt vagy beruházást. A támogatásötvözés fokozása a fejlesztésfinanszírozó intézményekkel való együttműködésben szintén elősegíti a magánszektor finanszírozási forrásként való szerepvállalását. A magánszektor fejlesztéséhez nyújtott korábbi sikeres uniós támogatások jövőbeli fellépéseket ösztönző példáit e közleményben mutatjuk be.

A magánszektor fejlesztéséhez 2004 és 2010 között nyújtott uniós támogatásról szóló értékelés[1] megerősítette a Bizottság által a partnerországokban a magánszektor fejlesztéséhez nyújtott jelentős hozzájárulást, és meghatározta a jövőbeli programok és stratégiák fejlesztésének módjait, amelyek közé tartoznak a következők: (i) nagyobb hangsúlyt kell fektetni a méltányos munkalehetőségek teremtésére; (ii) a magánszektor szerepvállalásának érvényesítése az Unió teljes támogatási portfoliójában; (iii) hatékonyabban kell érvényesíteni az olyan horizontális kérdéseket, mint például a méltányos munka programja, a nők és fiatalok foglalkoztatása és az emberi jogok, valamint (iv) a diagnosztizálás és az eredmények mérésének javításával erősíteni kell a magánszektor fejlesztési támogatásának operatív hatékonyságát és hatását.

2. Stratégiai keretrendszer a magánszektor szerepének megerősítéséhez, az inkluzív és fenntartható növekedés elérése érdekében

A korábbi eredményekből és tanulságokból kiindulva, valamint az érdekelt felekkel folytatott konzultáció[2] során kapott visszajelzések figyelembe vételével e közlemény stratégiai keretrendszer kialakítására tesz javaslatot, amely megerősíti a magánszektor inkluzív és fenntartható növekedés elérésében játszott szerepét. E keretrendszer két olyan szintet tartalmaz, amelyen az EU többletértéket teremthet és hatékonyan kiegészítheti a tagállamok, a fejlesztést finanszírozó intézmények és az egyéb fejlesztési partnerek fellépéseit.

Ami a magánszektor fejlesztésének támogatását illeti, a Bizottság továbbra is a kormányok és vállalkozói közvetítő szervezetek kiemelt partnere kíván maradni a fejlődő országokban a lehetőségeket teremtő üzleti környezet és a méltányos munkahelyeket, közbevételeket létrehozó, a globálisan integrált piacok lehetőségeit kiaknázó helyi vállalkozások fejlesztésének támogatásában[3]. Így a Bizottság új módokat keres arra, hogy az uniós támogatás eredményes és hatékony teljesítése érdekében kiaknázza a magánszektor mint finanszírozási partner, megbízott végrehajtó, tanácsadó vagy közvetítő által nyújtott lehetőségeket, nem csupán a helyi magánszektor fejlesztése területén, hanem az uniós fejlesztési együttműködés más területein is, mint például a fenntartható energia, a fenntartható mezőgazdaság és agrárüzletág, a digitális és fizikai infrastruktúra, valamint a zöld és a szociális szektorok.

A javasolt keretrendszer a magánszektort nem csupán fejlesztési együttműködési partnernek tekinti, hanem kitér azokra az intézkedésekre és eszközökre is, amelyekkel a magánszektort a főtevékenységéhez kapcsolódó stratégiája részeként segítheti a pozitív fejlesztési eredmények elérésében. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság a vállalatok saját fejlesztési szerepvállalásának elősegítőjeként komolyabb szerepet kíván játszani, például azáltal, hogy támogatja a felelős beruházásokat a fejlődő országokban, vagy az ellátási láncok és termelési minták fenntartható kezelését.

E stratégiai keretrendszert a 2014-2020 közötti uniós fejlesztési támogatások programozása is tükrözi az olyan nemzeti és regionális magánszektor-fejlesztési stratégiák tekintetében, mint például az AKCS-EU közös munka az AKCS-országokban a magánszektor fejlesztésének új együttműködési keretrendszerével kapcsolatban, olyan tematikus programok szintjén, amelyek a magánszektor szerepvállalását horizontális kérdésként kezelik, és az olyan ágazati intervenciókban, amelyek célja, hogy a magánszektorral való együttműködést érvényesítsék a mezőgazdaság, a fenntartható energia és az infrastruktúra, valamint a zöld és a szociális szektor területén.

2.1. Alapelvek a magánszektor az uniós fejlesztési együttműködésben játszott szerepének megerősítéséhez

A magánszektor fejlesztéséhez nyújtott uniós támogatást és az EU szerepvállalását mind a helyi, mind pedig a nemzetközi magánszektorral kapcsolatban világos elvek vezérlik, amelyek kiegészítik a segélyhatékonysági alapelveket, és céljuk, hogy ösztönözzék az uniós tagállamok, a finanszírozó intézmények és az EU egyéb fejlesztési partnereinek erőfeszítéseit.

– Középpontban a munkahelyteremtés, az inkluzív jelleg és a szegénység csökkentése. A programokat és a partnerségeket úgy kell kialakítani, hogy azok hozzájáruljanak a szegénység csökkentéséhez, például a méltányos munkalehetőségek, a jobb munkakörülmények, az informálisról a formális gazdaságra történő fokozatos átállás, illetve a nők és lányok, fiatalok és kiszolgáltatott csoportok gazdasági szerepvállalása megerősítésének segítségével.

– A magánszektor differenciált megközelítése. A magánszektorban megvalósuló tevékenység több formában is történhet, és a gazdasági fejlődésre gyakorolt hatása is sokféle lehet. A magánszektor rendkívül sokszínű, az egyéni vállalkozóktól a multinacionális nagyvállalatokig és pénzintézetekig; a részvényesi értéket termelő vállalatoktól az emberközpontú társadalmi vállalkozásokig, szövetkezetekig, valamint munkavállalói és munkáltatói szervezetekig. Működhetnek helyi, nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten, vidéki vagy városi térségekben, a formális vagy informális szektorban, és nagyon eltérő ország-kontextusokban. A magánszektor minden egyes szereplőjének más körülményekre és ösztönzőkre van szüksége ahhoz, hogy hozzájárulhasson a fejlődéshez, támogatásukhoz és fejlesztési szerepvállalásukhoz pedig differenciált megközelítések szükségesek.

– Lehetőségek teremtése piaci alapú megoldások segítségével. Miközben szem előtt kell tartani, hogy a donorok intézkedései nem torzíthatják a piacot, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fejlesztési támogatás piacfejlesztést katalizáló potenciáljának kiaknázására a partnerországokban. Jelenleg még kiaknázatlan lehetőség a helyi vállalkozókra vonatkozó üzleti lehetőségek megteremtése olyan programokkal, amelyek piaci alapú megközelítéssel teljesítik a támogatást, pl. a helyi vállalkozásokkal mint végrehajtó partnerekkel, vagy beruházások és szolgáltatások teljesítőivel történő együttműködésben, vagy szociális programok által, amelyek inkább pénzbeli támogatást nyújtanak, nem pedig természetbeni támogatást, hiszen az előbbinek az a kiegészítő előnye, hogy ösztönzi a vásárlóerőt és a keresletet az alacsony jövedelmű lakosság körében.

– Egyértelmű kritériumok betartása a magánszektor szereplőinek nyújtott közvetlen támogatásokban. Míg a hivatalos fejlesztési támogatás egyértelműen indokolt makro- és középszintű beavatkozás esetében, a mikrovállalkozások szintjén is hatékony lehet a helyi vállalkozásfejlesztés felgyorsításában, vagy a piaci hiányosságok leküzdésében és a szuboptimális befektetési helyzetek esetében. Azonban a fejlesztési hatás és a fenntarthatóság garantálása, a piac torzulásának elkerülése, valamint a hírnévre és a vagyonra vonatkozó kockázatok csökkentése érdekében egyértelmű kritériumokat kell alkalmazni a vállalkozásoknak vagy pénzügyi közvetítőknek közvetlen támogatások vagy támogatott üzletfejlesztési szolgáltatások, illetve garancia, biztosítás vagy koncessziós finanszírozás formájában nyújtott támogatásra vonatkozó döntésekben. Az Európai Bizottság e döntések elősegítése érdekében egy sor kritériumot dolgozott ki. E kritériumok kiegészítik a Bizottság pénzügyi szabályzatában szereplő szabályokat[4] és nagy mértékben megfelelnek az egyéb fejlesztési partnerek által alkalmazott szabályoknak (lásd az 1. rovatot).

– Az eltérő helyi kontextusok és kényes helyzetek figyelembe vétele. A magánszektor fejlesztési támogatása és a prioritásoknak a partnerország igényei, illetve fejlettségi és kiszolgáltatottsági foka alapján történő felállítása szempontjából alapvető fontosságú különbséget tenni az egyes országok kontextusa között, így lehet ugyanis biztosítani, hogy az uniós támogatás a lehető legnagyobb hatást érje el és a legjobb ár-érték arányt biztosítsa. Főként a törékeny és konfliktus sújtotta országok esetében kell egyedi megközelítést alkalmazni, hiszen a szociális kohézió, a béke és a politikai stabilitás helyreállítása érdekében ezen országoknak sürgető szükségük van munkahelyekre és gazdasági lehetőségekre.

– Az eredmények kihangsúlyozása. A magánszektornak nyújtott fejlesztési támogatást és partnerségeket minden szinten olyan erőfeszítéseknek kell kísérniük, amelyek erősítik az eredmények mérését és az intézkedések fejlesztési hatásainak értékelését.

– Politikai koherencia tiszteletben tartása a magánszektort érintő területeken a partnerországokban. Gondoskodni kell arról, hogy az uniós szakpolitikai intézkedés ne legyen káros hatással a partnerországok fejlesztési kilátásaira; ezen túl az érintett bizottsági szolgálatok közötti, valamint az uniós tagállamokkal való szoros koordináció továbbra is prioritás lesz az átfogó uniós megközelítés biztosítása érdekében, illetve hogy a fejlesztési és egyéb uniós politikák egymással koherens és egymást kölcsönösen erősítő kapcsolatban álljanak. A Bizottság „Kereskedelem, növekedés és beruházás” című 2012-es közleménye[5] részletezi azokat a megközelítéseket, amelyek bemutatják, hogy mindez hogyan valósul meg a kereskedelmi és beruházási politikák tekintetében.

1. rovat: Kritériumok a magánszektor gazdasági szereplőinek támogatásához

(1) Mérhető fejlesztési hatás: A magánvállalatoknak vagy pénzügyi közvetítőknek nyújtott támogatásnak költséghatékony módon kell hozzájárulnia az olyan fejlesztési célokhoz, mint a munkahelyteremtés, a zöld és inkluzív növekedés, vagy tágabb értelemben a szegénység csökkentése. Ehhez a célkitűzéseket és eredményeket illetően átláthatóságra van szükség, valamint a megfelelő ellenőrző, értékelő és az eredmények mérését szolgáló intézkedésekre.

(2) Kiegészítő jelleg: Közpénzből történő támogatás nélkül a magánvállalkozások nem vállalnák az adott intézkedést vagy beruházást, vagy nem olyan léptékben, nem abban az időpontban, nem ugyanazon a helyen vagy nem ugyanolyan színvonalon tennék. A támogatott intézkedés azonban nem szoríthatja ki a magánszektort, és nem helyettesítheti a magánfinanszírozás más formáit.

(3) Semlegesség: A támogatás nem torzíthatja a piacot. A támogatást nyitott, átlátható és tisztességes rendszer segítségével kell nyújtani. A támogatás jellegét illetően legyen átmeneti, világosan meghatározott kivezetési stratégiával. A piac nem megfelelő működése és az abból következő kockázatok által indokolt támogatás nem hátráltathatja a piac nem megfelelő működésének okaival foglalkozó szabályozói reformintézkedéseket.

(4) Közös érdek és társfinanszírozás: A magánszektorral fennálló partnerségek alapja legyen a költséghatékonyság, a közös érdek és az eredmények kölcsönös elszámoltathatósága. A közös projekt kockázatait, költségeit és az abból származó nyereségeket tisztességesen meg kell osztani.

(5) Demonstrációs hatás: A támogatott intézkedés törekedjen az egyértelmű demonstrációs hatásra, amely a fejlesztési eredmények ismétlése és fokozása érdekében más magánszektorbeli gazdasági szereplők bevonásával katalizálja a piac fejlődését.

(6) A szociális, környezetvédelmi és adóügyi szabályok betartása: A támogatásban részesülő magánvállalkozásoknak igazolniuk kell, hogy műveleteik megfelelnek a környezetvédelmi, szociális és adóügyi szabályoknak, beleértve az emberi jogok és az őslakosok jogainak tiszteletben tartását, a méltányos munkát, a helyes vállalatvezetést és az ágazatspecifikus szabályokat.

2.2. A magánszektor fejlesztési támogatása a jövőbeni uniós fejlesztési együttműködésben 2.2.1. A magánszektor kezdeményezését elősegítő üzleti környezet megteremtése

Az üzleti és befektetési környezet javításához nyújtott támogatás, főként mikro-, kis- és közepes vállalkozások számára, valamint az üzleti közvetítő és támogató szervezetek megerősítése továbbra is a magánszektor fejlesztéséhez nyújtott uniós támogatás lényeges pillére. E megközelítés még hatékonyabbá tehető az ország- és ágazatspecifikus diagnózis minőségének javításával a reformok rangsorolása területén, valamint a magánszektor köz- és magánszféra közötti cselekvésorientált párbeszédben történő bevonásával a szakpolitikák kialakítása szintjén. A Bizottság célja továbbá a rendelkezésre álló szakpolitikai döntéshozatali eszközök javítása az országok üzleti környezete minőségének méréséhez és összehasonlításához.

Az üzleti környezet reformjának a befektetési környezet más aspektusainak – mint például a pénzpiac-fejlesztés, a kereskedelemkönnyítés, a migráció kezelése, valamint a jogi és bírói intézmények erősítése – támogatásával történő hatékony összekapcsolására való tekintettel a Bizottság a magánszektor fejlesztési támogatása, a kereskedelemösztönző támogatás, a költségvetési támogatás és a partnerországokkal folytatott politikai párbeszéd közötti szinergiák kialakítására törekszik. A Bizottság felismerte, hogy a partnerországok kormányai részéről helyes kormányzás és szerepvállalás szükséges azon hazai intézmények és jogi keretek kiépítéséhez, amelyek segítségével a piacok hatékonyabbá és tisztességesebbé válhatnak. A Bizottság kész támogatást nyújtani abban az esetben, ha megvan a politikai akarat a reformra, és történnek erőfeszítések az olyan, nemzetközileg elfogadott szabályok és iránymutatások végrehajtására, mint például az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni Egyezménye. A magánszektor fejlesztésére irányuló programok kialakításánál jobban figyelembe fogja venni a politikai gazdaságelemzéseket is.

Paraguayban az EU által finanszírozott Gazdasági Integrációs Program támogatta az „egyablakos export” rendszerét, amely 40 napról 50 percre csökkentette a hús kivitelével kapcsolatos ügyintézéshez szükséges időt, és így az exporttal foglalkozó vállalkozások száma Paraguayban ötszörösére nőtt 2004 óta, ami jelentősen megnövelte az exporttevékenységet.

Tunéziában a mikrofinanszírozási iparág alulfejlett volt: csupán két pénzügyi szolgáltató szolgált ki körülbelül 300 000 ügyfelet. Az EU-val folytatott szakpolitikai párbeszédnek köszönhetően, és a forradalom előtt indított, a donorok által nyújtott közös költségvetési támogatási műveletek keretében a kormány 2011-ben a helyes nemzetközi gyakorlatnak megfelelően megreformálta a nemzeti mikrofinanszírozási üzletág jogi és szabályozási keretrendszerét, lehetővé téve az új piaci szereplők számára, hogy kiszolgálják a kiszolgáltatott csoportok mikrofinanszírozás iránti kielégítetlen keresletét (ez megközelítőleg 700 000 ügyfelet jelent).

A magánszektor növekedési korlátai nem csupán az általános üzleti környezetből fakadnak, hanem a támogatási infrastruktúrák iparág- vagy szektorspecifikus hiányosságaiból is. Egy adott gazdaságban nem minden szektor vagy iparág rendelkezik azonos potenciállal a termelékenység növelése és a tisztességes munkahelyek létrehozása terén. A partnerkormányoknak nyújtott támogatás nem eredhet csupán politikai igényből, hanem az adott ország rejtett komparatív előnyeinek megfelelő elemzésére is választ kell adnia. Prioritásként kell kezelni az akadályok felszámolását azokban az ágazatokban, amelyek egy adott országban a legnagyobb potenciállal rendelkeznek a magánszektor vezette növekedéshez és a méltányos munkahelyek megteremtéshez való hozzájárulás terén.

Az iparági klaszterek ígéretes módot kínálhatnak stratégiai szövetségek létrehozására a szektorspecifikus támogatási szolgáltatások nyújtása és a globális értékláncokhoz való hozzáférés terén. Szintén szükség van megfelelő és kiszámítható iparág-specifikus szabályozási keretrendszerekre ahhoz, hogy eredményes és fenntartható piaci alapú megoldások valósulhassanak meg a vidéki áramszolgáltatás kiépítése, a fenntartható városi energia vagy a finanszírozáshoz és az infrastrukturális szolgáltatásokhoz (mobiltelefonos távközlés, víz, közlekedés, energia és lakhatás) való hozzáférés terén.

Intézkedés 1: A szakpolitikák kidolgozásához nyújtott pénzügyi tanácsadói szolgáltatások és a legmodernebb diagnosztikai eszközök, amelyek a kormányokat és az üzleti közvetítői szervezeteket segítik a hazai üzleti szabályozások és azok végrehajtása javításában, a jogbiztonság növelése, az üzleti környezet javítása és a vállalkozási költségek csökkentése céljából.

2.2.2. A formális és informális gazdaságban tevékenykedő mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások

Az üzleti környezet megerősítését célzó makroszintű és ágazati intézkedésekhez kiegészítő támogató szolgáltatások szükségesek közép- és mikroszinten a termelékenység növelése, valamint a beruházások és a méltányos munkahelyek megteremtésének felgyorsítása céljából. Hangsúlyt kell fektetni a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatására, amelyek különösen fontos szerepet játszanak a munkahelytermtésben, valamint a termelékenység és a munkakörülmények javításában az informális gazdaság területén. A vállalkozás-fejlesztési támogatás nyújtásakor a Bizottság a lehető legtöbb esetben a már meglévő üzleti közvetítőkön és szolgáltatókon keresztül fog eljárni, ily módon figyelembe veszi a magas adminisztratív költséggel rendelkező saját támogatási struktúrák létrehozásából levonható tanulságokat. Továbbá támogatja azokat a piaci alapú megközelítéseket, amelyek szerint a magánszektor kedvezményezettjeinek részt kell vállalniuk a kapott szolgáltatás költségeiből.

A Bizottság európai kkv-knek nyújtott támogatás terén szerzett tapasztalatai hasznos tanulságot jelenthetnek a fejlődő országok számára. Például az Enterprise Europe Hálózaton keresztül nyújtott uniós támogatás példaként szolgálhat a fejlődő országokban a kkv-k közötti együttműködés ösztönzéséhez. Az európai vállalatok hozzájárulhatnak a partnerországokban a vállalkozásfejlesztéshez oly módon, hogy a helyi mikro-, kis- és középvállalkozásokat integrálják saját beszállítói láncukba, különösen a mezőgazdasági és az agrár-élelmiszeripari szektorban, valamint az olyan technológiák átadásával, mint például az öko-innovációk vagy a megújuló energiaforrással kapcsolatos megoldások. A Bizottság továbbá együttműködik közfinanszírozást nyújtó intézményekkel olyan programokon, mint például az EBRD kisvállalkozói kezdeményezése, amelyben az uniós finanszírozást az adott szektorhoz vagy országhoz igazított tanácsadói szolgáltatásokra fordítják. Ösztönözni kell továbbá az erősebb észak-dél együttműködést a vállalatok között, például a coaching és a betanítás terén folytatott ikerintézményi együttműködés segítségével. A Bizottság ezen kívül fel fogja használni a partnerországokkal fennálló fejlesztési együttműködését arra, hogy erősítse a nemzeti szakoktatási és szakképzési rendszereket a munkaerő-piaci igényekkel, valamint a formális és informális vállalkozások készség-igényeivel összhangban.

A Vállalkozásnövekedési Program és Üzleti Tanácsadói Szolgáltatások tanácsadói szolgáltatásokat nyújt a Keleti Partnerség országaiból származó kkv-k számára, így segítve őket a növekedésben és az üzletfejlesztésben. Eddig több mint 600 kkv részesült a támogatásból, aminek eredményeként egy év után e vállalkozások 90%-a átlagosan 43%-kal növelte forgalmát.

Tanzániában a Kereskedelmi és Mezőgazdasági Támogatási Program segítségével sikerült emelni a minőségi szabványokat és 50%-kal növelni a termelékenységet a tea és a kávé értékláncaiban. A nemzetközi piacokhoz való fokozott hozzáférés mellett a kistermelők nettó bevétele legalább 20%-kal nőtt, ez pedig közvetlenül kihat a háztartások vagyonára, a nők szerepvállalásának megerősítésére, a jobb gyermekoktatásra és a fokozott élelmiszerbiztonságra.

Becslések szerint a fejlődő gazdaságokban a vállalkozások 60-80%-a informális vállalkozás. E vállalkozások óriási potenciállal rendelkeznek a növekedés és munkahelyteremtés terén, és az a tény, hogy a formális jogrenden kívül tevékenykednek, nem zárhatja ki őket a fejlesztési támogatásból. Egyrészről kombinált intézkedésekre van szükség a vállalkozások formalizálásának ösztönzése terén, amihez hatékony intézmények, jogrendszerek és garantált tulajdonjogok kellenek, főként a földtulajdon esetén, amit hitelfedezetként is fel lehet használni. Másrészről olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a termelékenység és a munkakörülmények javítását célozzák az informális szektorban a biztonságosabb munkakörnyezet, és a piacokhoz, a finanszírozáshoz, az infrastruktúrához és a szociális szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáféréssel. A támogatás nyújtásának egyik hatékony módja az informális támogatói szervezetek, pl. termelői egyesületek és a tagok tulajdonában lévő önsegítő szervezetek képzése és kapacitásának erősítése. A szövetkezetek, szociális vállalkozások és más, emberközpontú vállalkozási formák gyakran vezető szerepet töltenek be, méltányos munkahelyeket, fenntartható megélhetést és inkluzív megoldásokat kínálva a szociális problémákra.

Intézkedés 2:             A piaci alapú programok társfinanszírozása a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, hogy hozzájuthassanak a helyi szolgáltatóktól, azaz üzleti közvetítői szervezetektől, inkubátoroktól, informális önsegítő szervezetektől és szövetkezetektől származó üzleti támogatáshoz a formális és informális ágazatok mikro-, kis- és középvállalkozásai irányítási ismereteinek, technológiai szaktudásának és a piaci kapcsolatainak javítása érdekében.

Intézkedés 3:             A vállalatok és a képzési szolgáltatásokat nyújtó releváns szervezetek közötti szövetségek támogatása, a kereslet vezérelte műszaki és szakmai oktatási és képzési programok kidolgozása és végrehajtása.

2.2.3. A női vállalkozók és munkavállalók szerepvállalásának erősítése

A mikro-, kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatások részeként és a fejlődésüket elősegítő környezet megteremtésével a Bizottság külön figyelmet fordít a női vállalkozókra és foglalkoztatásra. A nők jellemzően alulreprezentáltak a fejlődő országok üzleti közösségeiben. Ez gyakran a férfiakkal és nőkkel szembeni bánásmód jogi különbségeinek eredménye, ami akadályozza a nők lehetőségeit, hogy vállalkozásba kezdjenek, ingatlan- és földtulajdonosokká váljanak, vagy hitelhez jussanak, ez pedig jelentős mértékben korlátozza a nemek közötti esélyegyenlőséget. A Bizottság támogatja a nemek közötti különbségekre érzékeny üzleti szabályozást, és foglalkozik a női vállalkozók és munkavállalók sajátos képzési és támogatási szükségleteivel annak biztosítása érdekében, hogy a lányok oktatásában újabban bekövetkezett pozitív változások a nők valódi gazdasági lehetőségeiben öltsenek testet.

2.2.4. A finanszírozáshoz való hozzáférés növelése és a pénzügyi integráció elmélyítése

A tőkéhez való hozzáférés és a megfelelő pénzügyi szolgáltatások hiánya jelentős korlátot jelent, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlődése szempontjából. A Bizottság olyan intézkedésekkel, támogatja mind a háztartások, mind pedig a mikro-, kis-és középvállalkozások szélesebb körű hozzáférését egy sor változatos pénzügyi szolgáltatáshoz, amelyek a pénzügyi közvetítők kapacitásának erősítésétől kezdve egészen a helyi bankoknak a mikro-, kis-és középvállalkozások finanszírozásához jutatott tőkéig terjednek. A jövőbeli programok emellett a szegények pénzügyi integrációját lehetővé tévő információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatára összpontosítanak, különösen Afrikában, ahol ezen eszközök már jelentős mértékben megváltoztatták a pénzügyi környezetet. Különös hangsúlyt kell fektetni továbbá az ügyfélközpontú modellekre az inkluzív hitel, a megtakarítások, a biztosítási és a fizetési szolgáltatások támogatása érdekében, valamint az olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb átutalásokra a termelő beruházások megkönnyítése mellett. Ezeket a tevékenységeket ki kell egészíteni a megfelelő pénzügyi infrastruktúra és a pénzügyi szektor szabályozási kerete létrehozásának támogatásával, így biztosítva a fogyasztók védelmét, a felelős finanszírozást és a pénzügyi rendszer hosszú távú stabilitását.

Dél-Afrikában a kormány uniós finanszírozással létrehozta a Kockázati tőkeeszközt, hogy támogassa a hátrányos helyzetű emberek, különösen a nők gazdaságban való részvételét; ennek keretében saját tőkét vagy kvázi-sajáttőkét biztosítottak 60 vállalkozás számára, ami 7 000 új munkahelyet teremtését segítette elő. Az MX Metal Shoppe például egy 200 000 eurós alárendelt kölcsönt kapott, amely lehetővé tette a vállalat számára, hogy további forrásokat szabadítson fel új berendezések vásárlására, és fedezze működőtőke-igényét és a kezdeti költségeket. 18 hónapos működés után 52 szakképzetlen embert foglalkoztat, a vállalkozás nyereséges, és gyorsan növekszik.

Az AKCS-EU mikrofinanszírozási programon keresztül az EU egy olyan projektet finanszírozott, amely 12 szubszaharai országban és Haitiban biztosított kapacitásépítést 12, távoli területen található mikrofinanszírozási intézmény számára. Ugyancsak támogatta 14 új pénzügyi termék kialakítását, mint például víztartály vásárlására szolgáló hitelek, tandíj hitelek, lekötött betétek és átutalási szolgáltatások. A mikrofinanszírozási intézmények több mint 750 dolgozója részesült képzésben, míg a vidéki területeken 120 000 új ügyfél élvezheti az innovatív pénzügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést.

Az uniós támogatások más fejlesztési finanszírozási forrásokkal történő ötvözése már bizonyítottan sikeres módja a finanszírozáshoz való hozzáférés – például garanciaeszközök és mikrofinanszírozási alapok révén történő – növelésének. Nagyobb figyelmet kell fordítani a női vállalkozók finanszírozására, a társadalmi vállalkozások finanszírozására gyakorolt hatásra és a nagy hatású beruházásokra[6], valamint a kkv-k számára nyújtott hitelhez és a sajáttőke-finanszírozáshoz való hozzáférés javítására, amelyre a „hiányzó középszint” néven hivatkoznak, hiszen finanszírozási igényeiket a mikrofinanszírozási intézmények és a hagyományos bankok általában nem tudják kielégíteni.

Intézkedés 4:             Az uniós támogatások a nagy kockázatot jelentő országok mikro-, kis- és középvállalkozásai számára nyújtott hitelhez, sajáttőke-finanszírozáshoz, garanciákhoz és türelmes tőkéhez való hozzáférés javítása céljából történő stratégiai felhasználása, például támogatásötvözési mechanizmusok segítségével és a szociális vállalkozásokra kiható finanszírozás segítségével egyaránt.

Intézkedés 5:             Növelni az inkluzív finanszírozás támogatását, különös tekintettel a nők, a fiatalok és a vidéki lakosság pénzügyi integrációjára.

2.3. A magánszektor fejlesztésének és szerepvállalásának elősegítése a jövőbeni uniós fejlesztési együttműködésben

A magánszektor szerepének megerősítését szolgáló, az inkluzív és fenntartható növekedést célzó lehetőségek az uniós támogatás legtöbb területén megtalálhatóak. A magánszektor fontos szerepet játszik a mezőgazdaság és az agrárüzletág, a fenntartható energia, az átállási infrastruktúra és a társadalmi szektorok területén, valamint a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a migráció, a kockázatkezelés[7], a nyersanyagok[8], a természeti erőforrások, az egészségügyi ellátás és gyógyszerek, a fenntartható turizmus és a táplálkozás terén is jelentős a szerepe. A Bizottság a partner kormányok politikáival összhangban olyan módszereket dolgoz ki, amelyekkel jobban integrálhatja a magánszektor fejlesztési célkitűzéseit a támogatási stratégiákba, és meghatározza, hogy a magánszektort milye módokon lehet e területeken végrehajtási és finanszírozási partnerként alkalmazni.

Ebben az összefüggésben az EU támogatásötvöző eszközeinek nagyobb részét lehetne olyan pénzügyi eszközökre fordítani, mint a hitelek, garanciák, kockázatmegosztási eszközök és a sajáttőke- vagy kvázi-sajáttőke-eszközök. Ezen eszközök fő célja, hogy fellendítsék azokat a magánbefektetéseket, amelyek pénzügyileg életképesnek bizonyultak ugyan, de nem eredményeztek a piaci forrásokból származó kellő finanszírozást. A finanszírozáshoz és a kockázat-megosztási eszközökhöz való hozzáférés a fejlődő országokban fontos előfeltétel az ezekre a piacokra merészkedő uniós befektetők számára. Ez különösen igaz olyan területeken, mint az építőipar, beleértve a közlekedést, a közműveket és épületeket, amelyet a magas induló beruházások, a magas kockázati kitettség és gyakran tisztességtelen nemzetközi verseny jellemez, ehhez pedig egyenlő versenyfeltételeket biztosító intézkedések szükségesek.

2.3.1. A magánszektor szerepvállalása a fenntartható energia területén

Intézkedés 6:             Kockázati tőke biztosításának növelése az energiahatékonyságot, a megújuló energiát és a vidék áramellátásának kiépítését célzó projektek finanszírozását szolgáló magánbefektetéseken keresztül a fejlődő országokban, követve a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF) sikeres példáját.

                 A magánbefektetések az energiával kapcsolatos projektek területén történő növelése érdekében kockázat-megosztási mechanizmus létrehozása az Európai Fejlesztésfinanszírozó Intézményekkel.

2.3.2. A magánszektor szerepvállalása a fenntartható mezőgazdaság és agrárüzletág területén

Intézkedés 7:             A mezőgazdasági termelők összekapcsolása a piacokkal olyan, piaci alapú modellek révén, mint az átfogó afrikai mezőgazdaság-fejlesztési program keretében kidolgozott kezdeményezések.

                 Az agrárüzletágban tevékenykedő kkv-k és kistermelők kapacitásépítése és a finanszírozáshoz, piaci információhoz és technológiákhoz való hozzáférésük erősítése.

                 A mezőgazdasági termékek fenntartható helyi és globális kereskedelmének felgyorsítása a vállalatok, nem kormányzati szervezetek, termelők, kormányok és más érdekelt felek együttműködésének támogatásával.

                 A kezdeményezések finanszírozása útján olyan kockázatkezelési eszközök kidolgozása és finanszírozása, mint például az árra, időjárásra és katasztrófákra vonatkozó biztosítások.

                 Inkluzív PPP-k és üzleti modellek támogatása, az olyan folyamatok kellő elismerése mellett, mint a föld-, halászterület- és erdőhasználatra vonatkozó felelős kormányzásról és felelős mezőgazdasági beruházásokról szóló önkéntes iránymutatások és az afrikai termőföld-politikai kezdeményezés.

2.3.3. A magánszektor szerepvállalása az infrastruktúra-ágazatok területén

Intézkedés 8:             A magánszektor tőkéjének és szakértelmének mozgósítása a fejlődő országokban megvalósuló infrastrukturális beruházásokhoz olyan uniós támogatásötvöző eszközök segítségével, mint például az EU–Afrika Infrastruktúraalap.

                Célja, hogy az uniós közbeszerzési eljárásokba beépítse a tervezési, építési és üzemeltetési szerződéseket, valamint a fenntarthatóság és az életciklus-költségek fogalmát.

                Az űrtechnológia fenntartható fejlődés területén történő fejlesztésére és felhasználására irányuló együttműködés támogatása kutatási programok, technológiatranszfer, kapacitásépítés és közös üzleti kezdeményezések révén, beleérte a műholdas navigációs infrastruktúra és Föld-megfigyelési szolgáltatások fejlesztését.

2.3.4. A magánszektor szerepvállalása a zöld szektorok területén

Intézkedés 9:             Az öko-vállalkozás és a zöld munkahelyteremtés népszerűsítése a SWITCH TO GREEN kiemelt kezdeményezéssel, amely a SWITCH-Ázsia program pozitív tapasztalatain alapul és a zöld vállalkozásfejlesztést elősegítő körülményekről szóló szakpolitikai párbeszédet olyan innovatív projektek társfinanszírozásával kombinálja, amelyek a fenntartható fogyasztási és termelési mintákat és gyakorlatokat támogatják a partnerországokban.

                 A védett és a biológiai sokféleség szempontjából érzékeny egyéb területek kezelésének támogatása többek között a „Biológiai sokféleség az életért” tematikus kiemelt kezdeményezés segítségével, amely bevonja a magánszektort az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos programokra fordítandó kifizetések rendszerének kialakításába és megvalósításába, valamint a természeti erőforrások közösségi alapú kezelésébe, és a köz- és magánszféra közötti partnerségekbe.

2.4. A magánszektor szerepvállalásának fellendítése a fejlődésért 2.4.1. A felelősségteljes üzleti gyakorlat támogatása az uniós fejlesztési politika segítségével

Az alacsony és közepes jövedelmű országokban megvalósuló, mind belföldi, mind pedig nemzetközi magánberuházások több mint háromszorosára nőttek az elmúlt évtizedben, és a fejlődő országokban rendelkezésre álló pénzügyi forrásoknak már több mint felét teszik ki, jelentősen meghaladva a hivatalos fejlesztési támogatást[9]. A magánbefektetési stratégiákban még egy kis elmozdulás is jelentősen megváltoztathatja e beruházásoknak a fejlődő országokra gyakorolt hatását.

Az EU vállalati társadalmi felelősségvállalási (CSR) stratégiája[10] jó alapot szolgáltat az európai vállalatok fejlődő országokban történő felelős szerepvállalásához. A Bizottság arra ösztönzi a vállalatokat, hogy tartsák be a nemzetközi iránymutatásokat és elveket, mint például az ENSZ globális paktuma, az ENSZ üzleti szféra és az emberi jogok kapcsolatáról szóló irányelvei, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) háromoldalú nyilatkozata a multinacionális vállalatokról és a szociálpolitika elvekről, az ISO 26000 társadalmi felelősségvállalási szabvány, és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) irányelvei multinacionális vállalatok számára. A Bizottság a jogokon – az összes emberi jogot beleértve – alapuló megközelítés felé mozdul el az uniós fejlesztési együttműködésben, a magánszektor fejlesztési támogatásában is. A Bizottság azt is elvárja, hogy minden vállalat tartsa tiszteletben az emberi jogokat. A fejlődő országokban befektető vagy működő vállalatoknak biztosítaniuk kell, hogy rendelkeznek a vesztegetés és adóelkerülés megakadályozását célzó irányelvekkel, valamint a tevékenységeik és értékláncaik által az emberi jogokra, a munkára, a környezetvédelemre gyakorolt lehetséges káros hatások és katasztrófahelyzetekkel kapcsolatos aspektusok értékelését és mérséklését szolgáló rendszerekkel, ideértve a kormányokkal, szociális párbeszéd-partnerekkel és civil szervezetekkel közös tartalmas szerepvállalást. A társadalmi, környezeti és adóügyi előírások betartása is előfeltételt jelent ahhoz, hogy az EU foglalkozzon a magánszektorral vagy, hogy közpénzekkel támogassa azt. A vállalatok felelősségteljes üzleti gyakorlatait a fenntartható fogyasztási és termelési mintákon és gyakorlatokon keresztül megvalósuló fogyasztói tudatosság, valamint a tisztességes és etikus kereskedelem népszerűsítésével lehet megerősíteni.

A vállalatoknak a felelősségteljebb és fenntartható üzleti gyakorlatok alkalmazására irányuló önkéntes erőfeszítéseit ki kell egészíteni a jobb üzleti átláthatósággal és a korrupció elleni küzdelemmel, valamint a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi egyezmények ratifikálására és az EU és partnerországai közötti politikai párbeszédben, valamint az uniós kereskedelmi politikában történő érvényesítésére irányuló erőfeszítésekkel. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos intézkedések már részét képezik a legutóbbi uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak[11] is, néhány uniós autonóm kereskedelmi kedvezményrendszer[12] pedig kitér a nemzetközi emberi jogok és munkajogok, valamint a környezetvédelemről és a jó kormányzásról szóló egyezmények tiszteletben tartására. Különös figyelmet kell fordítani a tisztességes és átlátható gyakorlatokra a migráns munkavállalók foglalkoztatása és a velük való bánásmód terén.

A felelős üzleti gyakorlatok különös figyelmet és intézkedéseket érdemelnek bizonyos iparágakban, mint például a bányászat és a fakitermelés, ahol a fejlesztési magánberuházások lehetőségei és kockázatai különösen magasak. A Bizottság folyamatosan támogatja az olyan kezdeményezéseket, mint például a nyersanyag-kitermelő ipar átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI), a Kimberley-folyamat, valamint az erdészeti jogszabályok végrehajtására, erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó uniós cselekvési terv, és ennek alapján fokozza erőfeszítéseit, hogy javítsa az átláthatóságot a kitermelő iparágakban (olaj, gáz és bányászati), valamint az erdészeti ágazatban azáltal, hogy lehetővé teszi az EITI által létrehozott információ, valamint a természeti erőforrások kitermeléséért a kormányok részére kifizetett összegekre vonatkozó, a vállalatok által nyilvánossá hozott információk hatékony felhasználását az országonkénti adatszolgáltatásra vonatkozó új uniós jogszabályi előírások keretében. Nemrég elfogadták továbbá a konfliktusok sújtotta és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzéséről szóló közös közleményt, valamint az ehhez kapcsolódó rendeletjavaslatot[13].

Intézkedés 10:           A nemzetközi CSR iránymutatások és elvek szakpolitikai párbeszéden és a partnerországokkal való fejlesztési együttműködésen keresztül történő érvényesítése, és a CSR piaci jutalmazásának fokozása a közbeszerzésekben, valamint a fenntartható fogyasztás és termelés népszerűsítésével.

2.4.2. Az inkluzív üzleti és piaci alapú fejlesztési megoldások erősítése

A növekedés inkluzív jellegének megvalósításához fontos, hogy olyan gazdasági lehetőségeket biztosítson, amelyek elősegíti a fenntartható megélhetést, különösen a szegények esetében. A magánszektor közvetlenül hozzájárulhat az inkluzív növekedéshez azáltal, hogy olyan gazdasági tevékenységet folytat, amely közvetlen hatással van a szegényekre, és a keresleti oldalon ügyfélként és vevőként, a kínálati oldalon pedig termelőként, forgalmazóként vagy munkavállalóként javítja gazdasági lehetőségeiket. Számos uniós tagállam már dolgozik a vállalatokkal hasonló inkluzív üzleti modellek kísérleti bevezetésén a különböző partnerségi programok keretében[14]. A Bizottság kiegészítő szerepet játszhat azáltal, hogy magánszektor-fejlesztési programjaival segít az inkluzív vállakozásokat támogató helyi intézmények ökoszisztémájának kiépítésében. A Bizottság továbbá támogatja a sikeres inkluzív üzleti modellek megismétlését és bővítését olyan hálózatok és platformok megerősítésével, amelyek elősegítik a magánszektorral folytatott párbeszédet és az ismeretek megosztását, átláthatóságot biztosítanak a meglévő támogató szolgáltatások és finanszírozási lehetőségek esetében, és elősegítik a vállalatok, finanszírozó intézmények, munkavállalói és munkáltatói szervezetek, civil szervezetek, donorok és/vagy kormányok közötti partnerségeket.

Intézkedés 11: Elősegíteni a sikeres inkluzív üzleti modellek megismétlését és fokozását, valamint támogatni a fejlesztési problémákra kínált innovatív, piaci alapú megoldásokat azon cselekvésorientált magánszektor-platformok és hálózatok megerősítése révén, amelyek elősegítik az ismeretek megosztását, a partnerségeket és a vállalkozások és más piaci szereplők közötti kapcsolatok kiépítését.

2.4.3. A köz-és magánszféra közötti partnerségek (PPP) és a több érdekelt felet tömörítő szövetségek támogatása

A köz- és magánszféra közötti, hagyományosan a közszféra által teljesített projekt vagy szolgáltatás nyújtására szolgáló partnerségek hatékony eszközül szolgálhatnak abban, hogy a közjavak és közszolgáltatások biztosítását megbízhatóbbá és megfizethetőbbé tegyék a szegények számára, a kormányzati erőforrásokat magánberuházásokkal kiegészítve. Az építőipar, valamint az alacsony szén-dioxid kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaság olyan példák, ahol az európai szakértelem a PPP-ken keresztül innovatív megoldásokat tud kínálni olyan területeken, mint a megújuló energia, a zöld épületek vagy egyéb infrastrukturális szolgáltatások, pl. víz, csatornázás, hulladékgazdálkodás és közlekedés.

Ezen a területen a Bizottság továbbra is szakmai segítséget nyújt a közintézményeknek adminisztratív kapacitásaik megerősítésében, valamint a PPP-kre vonatkozó szabályozási keretrendszer és iránymutatások kidolgozásában, a köz- és a magánszféra közötti párbeszéd mechanizmusainak elősegítésében, hogy kiaknázhassák a PPP-k lehetőségeit, és a jogi és szabályozási keretek reformjainak támogatásában, valamint a pénzügyi eszközök használatában, hogy a magánszektornak az arra jogosult pénzügyi intézmények által az uniós támogatásötvöző eszközökön keresztül nyújtott hitelezés és sajáttőke-műveletek erősítésével elősegítsék az infrastrukturális projektek magánfinanszírozását. E tevékenységeket ki kell egészíteni olyan erőfeszítésekkel, amelyek célja a szaktudás, az átláthatóság és az irányítás javítása a közszférában, így biztosítva, hogy a magánszektor szereplőit ösztönző profitlehetőségek egybeessenek a közérdekkel.

Az infrastrukturális ágazat klasszikus PPP-megoldásain túl a Bizottság támogatni fogja a nemzeti és helyi hatóságok, vállalkozások és nem kormányzati szervezetek közötti új partnerségi formákat és a több érdekelt felet tömörítő szövetségeket készségfejlesztés és olyan alapszolgáltatások – különösen a vidéki területeken, illetve a nők és más kirekesztett csoportok számára történő – nyújtása céljából, mint a hozzáférés a fenntartható és megfizethető energiához, vízhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz, valamint a mezőgazdaság és a táplálkozás terén.

2.4.4. A magánszektor globális fejlesztési programban játszott szerepének és felelősségének meghatározása

A Bizottság „Méltó életet mindenkinek” című közleménye[15] az inkluzív és fenntartható növekedést segítő tényezőkre – mint például az alapvető humán fejlesztési szolgáltatások és méltányos munkahelyek megteremtése – az öt kiemelt terület egyikeként tekint, amelyre a 2015 utáni globális menetrendet építeni kell. Ez a menetrend csak akkor fog megfelelő választ adni az inkluzív és fenntartható növekedés kihívásaira, ha a magánszektornak is van beleszólása ennek kialakításába. A Bizottság, szorosan együttműködve a tagállamokkal, vállalja, hogy a magánszektor számára világos és aktív szerepet határoz meg minden 2015 utáni fejlesztési keretben. A Rio+20 konferencia záródokumentumában szereplő felismeréssel is egyetért, amely szerint a magánszektor aktív szerepvállalása hozzájárulhat a fenntartható fejlődés eléréshez és az inkluzív zöld gazdaságra történő átálláshoz. Ezzel egyidejűleg a Bizottság fokozza erőfeszítéseit, hogy eleget tegyen a segélyek hatékonyságáról szóló puszani magas szintű fórumon tett vállalásainak a köz- és magánszféra közötti eredményes fejlesztési együttműködést illetően.

Intézkedés 12: Támogatni a köz- és magánszféra közötti együttműködésről szóló közös nyilatkozatot és aktív szerepet vállalni a puszani konferencia magánszektorra vonatkozó eleméből kialakult, a jólétet szolgáló partnerségben.

3. Az előre vezető út: a magánszektor fejlesztési együttműködési partnerré válásának eszközei és módozatai

A Bizottság nemzeti, regionális és tematikus programjaiban különböző intézkedések kombinációját fogja használni a magánszektor fejlesztésére vonatkozó megközelítésének végrehajtása és érvényesítése érdekében, és hogy kiaknázza a magánszféra fejlesztési együttműködésben játszott partneri szerepének lehetőségeit. A fent vázolt megközelítés és prioritások végrehajtása a meglévő megközelítések és eszközök kiigazítását, valamint az uniós fejlesztési együttműködés eszköztárának kiegészítését jelenti.

3.1. A strukturált párbeszéd és a magánszektorral való közös fellépés keretrendszere

A helyi magánszektor igényeinek és korlátainak megértéséhez, valamint az európai magánszektor fejlesztési szerepvállalásának és a fejlődő országok vállalkozásaival való együttműködési lehetőségeinek kiaknázásához szükség van a magán- és közszféra közötti kapcsolat és együttműködés lehetőségeire. Helyi szinten a Bizottság, az uniós delegációkon keresztül ösztönözni fogja a köz- és magánszféra közötti inkluzív szakpolitikai párbeszédet, támogatva a meglévő vagy új párbeszéd-mechanizmusok – például a helyi foglalkoztatási, munkaügyi vagy exporttanácsok – működését, valamint a magánszektor – beleértve a kereskedelmi kamarákat, szociális partnereket és a mikro-, kis- és középvállalkozásokat képviselő szervezeteket, a női vállalkozókat, valamint az informális szektor cégeit és munkavállalóit – képviselőinek célzott kapacitásépítésével, hogy erősítse e párbeszéd-mechanizmusokhoz való hozzájárulásukat. A Bizottság ezen felül arra használja fel a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédet, hogy megpróbálja növelni a kormányok és helyi önkormányzatok hajlandóságát, hogy nyílt megbeszéléseket folytassanak a magánszektor képviselőivel.

Európai és globális szinten a Bizottság hozzájárul a magánszektorral folytatott párbeszéd és hatékony közös fellépés keretének kialakításához, lehetőleg a meglévő kezdeményezések – mint például a közelmúltban létrehozott fejlesztési szakpolitikai fórum (PFD)[16] – megerősítésével, annak érdekében, hogy fokozza az egyes európai platformok és programok közötti koordinációt. A vállalatok és az ágazati szervezeteik közötti közvetlen kapcsolat fokozására is törekedni kell az ágazati szintű párbeszéd-mechanizmusok segítségével, hogy ösztönözzék a magánszektor fokozott részvételét és a piaci alapú megoldások kialakítását a fenntartható mezőgazdaság és agrárüzletág, fenntartható energia, infrastruktúra és a szociális ágazat területén.

3.2. A magánforrások fejlesztési célú mobilizálása a támogatásötvözés segítségével

A Bizottság a támogatásötvözést, amely az uniós támogatásokat egyéb köz- és magánfinanszírozók által nyújtott hitelekkel vagy tőkével kombinálja, a kiegészítő fejlesztési források mozgósítását és az uniós támogatások hatásának növelését szolgáló fontos eszközként ismeri el. A külső együttműködésben használt támogatásötvözés uniós platformján keresztül a Bizottság együttműködik a pénzügyi intézményekkel, hogy növelje a támogatásötvözés több magánfinanszírozás bevonását katalizáló hatását olyan pénzügyi eszközök gyakoribb használatán keresztül, mint a garanciák, sajáttőke és egyéb kockázatmegosztó mechanizmusok az infrastrukturális befektetésekhez. Ebben az összefüggésben a Bizottság is vizsgálja annak lehetőségeit, hogy kibővítése a támogatásötvözés lehetőségeit olyan új területekre, mint a fenntartható mezőgazdaság és a szociális szektorok, és a regionális támogatásötvöző eszközökben a magánszektort célzó ablakok megnyitásával elősegítse a helyi magánszektor fejlesztésére erőteljes hatást gyakorló projekteket, pl. a kkv-k finanszírozáshoz való jutását.

3.3. Az EU politikai súlyának kiaknázása az inkluzív és fenntartható növekedés támogatása érdekében

E közlemény elkészítése során az érdekelt felekkel folytatott konzultációkban osztották azt a véleményt, hogy az EU politikai súlya komparatív előnyt jelent, amelyet jobban ki kellene használni a magánszektor fejlesztési céljainak támogatása érdekében. Ebből a célból a Bizottság arra törekszik, hogy tovább növelje az uniós politikák és eszközök pozitív interakcióit és a magánszektor fejlesztésére gyakorolt hatásait a kereskedelem, vállalkozások, foglalkoztatás területein és más vonatkozó területeken.

Az Európai Bizottság a partnerországokkal és többoldalú fórumokon folytatott szakpolitikai párbeszéd útján, konzultálva az Európai Külügyi Szolgálattal, továbbra is a felelős üzleti magatartásra vonatkozó, nemzetközileg elfogadott elvek és iránymutatások betartásának biztosítását célozza meg az emberi és a munkavállalói jogok, a környezetvédelmi szabványok, valamint a korrupció elleni küzdelem és az adózással kapcsolatos magatartás területén. Azt is megvizsgálja, hogy a politikai párbeszéd keretében hogyan tudja a legjobban kezelni az olyan kérdéseket, mint például az üzleti környezet reformjai, amelyek elengedhetetlenek a beruházások, az innováció és a magánszektor fejlesztése szempontjából, ideértve a jogállamiságot, a korrupció elleni küzdelmet, az államháztartás kezelését, a költségvetési reformot és a közintézmények eredményességét és felkészültségét.

Végezetül a Bizottság továbbra is törekszik a költségvetési támogatás és a közvetlen intézkedések közötti szinergiák fenntartására a magánszektor fejlesztési céljainak elérése érdekében. A költségvetési támogatás és a kapcsolódó szakpolitikai párbeszéd hasznosan erősítheti az üzleti környezet reformját a partnerországokban a makrogazdasági keretek stabilitása, a szilárd államháztartás, valamint a költségvetési átláthatóság és felügyelet előmozdítása révén. Emellett a magánszektor fejlesztésére összpontosító konkrét reformszerződések és eredménymutatók segíthetnek az üzleti környezet reformjának megvalósításában.

Az EU politikai súlya attól függ, hogy a Bizottság és a tagállamok képesek-e mozgósítani különböző erősségeiket és kapacitásaikat, és tudnak-e közös stratégiai elképzelést követve együtt dolgozni. A donorok jobb koordinációjával és a közös programozással az EU egységesen lép fel, és jobban ki tudja használni azt a tényt, hogy a legtöbb partnerországban ő maga az egyik legnagyobb adományozó az inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődés támogatásában.

Azáltal, hogy növeli beruházásait a fejlődő országokban, és aktívabb szerepet játszik a fejlesztési együttműködés terén, a magánszektor erős jelzést küld arról, hogy mennyire fontos szerepet játszhat az inkluzív és fenntartható növekedés megvalósításában a fejlődő országokban. Az ebben a közleményben kifejtett stratégia lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy megkönnyítse és felgyorsítsa a helyi és az európai vállalkozások szerepvállalását kézzelfogható és pozitív fejlesztési eredmények elérésében a helyszínen.

[1] Lásd itt: http://ec.europa.eu/europeaid/how/evaluation/evaluation_reports/2013/1317_docs_en.htm.

[2] A közlemény szempontjából releváns kérdésekkel kapcsolatban konzultáció zajlott 2013. november és 2014. február között az uniós tagállamokkal, a partnerkormányokkal, a helyi önkormányzatokkal, az európai és helyi magánszektor képviselőivel, a szociális partnerekkel és a nem kormányzati szervezetekkel.

[3] Ezen intézkedések szorosan kapcsolódnak a kereskedelem és fejlesztés területén megvalósuló tevékenységekhez, amelyek a 2012-es kereskedelmi, növekedési és fejlesztési közleményben [COM(2012) 22 final] szerepelnek, és ki is egészítik azokat.

[4] Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012 rendelete, valamint a Bizottság 1268/2012 felhatalmazáson alapuló rendelete az említett szabályzat alkalmazási szabályairól.

[5] COM(2012)22 final.

[6] Például az EBB az AKCS-régiót célzó Impact finanszírozási kerete létrehozott egy új speciális, 500 millió eurós ablakot a meglévő AKCS beruházási eszköz keretében, amelynek célja, hogy nagy fejlesztési hatást érjen el a szegénység csökkentésének átfogó célkitűzésével, amelyet úgy kíván elérni, hogy foglalkozik az AKCS-országokra nehezedő társadalmi és környezeti kihívásokkal, beleértve a méltányos munkahelyek megteremtést, a kis- és vidéki vállalkozások fenntarthatóságát, az éghajlatváltozás mérséklését, az élelmiszer-biztonságot, az alapvető erőforrásokhoz, azaz a vízhez és az energiához való hozzáférést, valamint a nők és fiatalok gazdasági és társadalmi integrációját.

[7] A természeti és ember okozta katasztrófák biztosításáról szóló zöld könyv [COM(2013) 0213 final] kiemeli a biztosítás jelentőségét a természeti katasztrófákkal szemben védtelen fejlődő országoknak hatékony vészhelyzeti mechanizmusok kialakításához nyújtott segítségben.

[8] Ez pedig összhangban áll a 2008-as nyersanyag-politikai kezdeményezéssel [COM (2008) 699].

[9] A „2015 után: A szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés finanszírozásának átfogó és integrált megközelítése felé” című bizottsági közlemény [COM (2013) 531].

[10] A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014) [COM (2011) 681 végleges].

[11] Például a Koreai Köztársasággal 2010. május 10-én aláírt keretmegállapodás.

[12] Például a GSP+, amely előírja a rendszerben részt vevő legkevésbé fejlett országok számára 27 nemzetközi egyezmény ratifikálását és tiszteletben tartását, valamint hogy ezáltal a munkajog, a környezetvédelem és a korrupció elleni küzdelem terén megvalósuló, a vállalkozások által betartandó minimumszabályokat építsenek be a jogszabályaikba.

[13] JOIN (2014) 8, 2014.02.28. és COM(2014) 111, 2014.05.03..

[14] Ilyen például a német develoPPP program, az osztrák gazdasági partnerségi program, a SIDA „üzlet a fejlesztésért” programja, vagy többek között a DFID és a holland külügyminisztérium által létrehozott önsegélyező alapok.

[15] COM(2013) 92 final.

[16] A PFD-t az Európai Bizottság hozta létre a többszereplős párbeszéd lehetőségeként, ahol a helyi önkormányzatok, a civil társadalmi szervezetek és a magánszektor képviselői hozzájárulhatnak az uniós fejlesztési politikákhoz és programokhoz.