This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013PC0620
Proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL on the prevention and management of the introduction and spread of invasive alien species
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról
/* COM/2013/0620 final - 2013/0307 (COD) */
Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról /* COM/2013/0620 final - 2013/0307 (COD) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE Az idegenhonos özönfajok olyan fajok, amelyek
azt követően, hogy emberi tevékenység révén természetes elterjedési
területük ökológiai határain túlra kerültek, életben maradnak, szaporodnak és
elterjednek, ami negatív hatásokat gyakorol új élőhelyük ökológiájára,
valamint komoly gazdasági és társadalmi következményekkel jár. Becslések
szerint Európában a környezetben található több mint 12 000 idegenhonos
faj 10–15 %-ának a szaporodása és elterjedése okozott környezeti, gazdasági
és társadalmi kárt. Az idegenhonos özönfajok jelentős
hatással vannak a biológiai sokféleségre, amely csökkenésének és a fajok
kihalásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik. A
társadalmi és gazdasági hatásokat illetően az idegenhonos özönfajok
betegségek közvetítői vagy egészségügyi problémák (például asztma,
bőrgyulladás és allergiák) közvetlen okozói lehetnek. Kárt okozhatnak az
infrastruktúrában és a szabadidős létesítményekben, megnehezíthetik az
erdészeti tevékenységet, vagy mezőgazdasági károkat okozhatnak – hogy csak
néhány dolgot említsünk. Az Unió idegenhonos özönfajokkal kapcsolatban
felmerülő költségei legalább évi 12 milliárd euróra becsülhetők, és a
kárköltségek folyamatosan emelkednek. A biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig
tartó időszakra szóló stratégiájában az Unió vállalta, hogy a biológiai
sokféleségről szóló egyezmény részes felei által 2010-ben Nagojában
(Japán) elfogadott nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban 2020-ig
megállítja a biológiai sokféleség csökkenését. Az idegenhonos özönfajok
problémája nemcsak Európára korlátozódik, hanem világszerte jelen van. Egyes
kereskedelmi partnereitől eltérően az Európai Unió nem rendelkezik az
idegenhonos özönfajok által jelentett veszélyek kezelésére alkalmas átfogó
kerettel. Szabályozási keret Jelenleg nem létezik az idegenhonos özönfajok
átfogó kezelésére szolgáló uniós keret. Mindössze néhány idegenhonos özönfajra
vonatkoznak uniós jogszabályok. Az állatokra és a növényekre vagy növényi
termékekre ártalmas károsítók és kórokozók az állat-egészségügyi rendszer
(különféle rendeletek és irányelvek), illetve a növény-egészségügyi rendszer (2000/29/EK irányelv) hatálya alá tartoznak. A vadon
élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó rendelet
(338/97/EK) korlátozza a veszélyeztetett fajok behozatalát, ami hét idegenhonos özönfaj importjára is kiterjed. Az idegenhonos fajok
akvakultúra-létesítményekbe történő kibocsátását az idegen és nem honos
fajok akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló rendelet (708/2007/EK) szabályozza. A mikroorganizmusok növényvédő szer vagy
biocid termék formájában való környezetbe jutását a növényvédő szerekre,
illetve a biocid termékekre vonatkozó rendeletek (1107/2009/EK, 528/2012/EU)
szabályozzák. Végezetül a madárvédelmi irányelv (2009/147/EK), az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK), a víz-keretirányelv (2000/60/EK) és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (2008/56/EK)
előírja az ökológiai feltételek helyreállítását, és utalást tesz az
idegenhonos özönfajok figyelembevételének a szükségességére. Mindazonáltal a
meglévő uniós rendelkezések az idegenhonos özönfajok többségét nem
szabályozzák. A tagállamok számos intézkedést hoznak az
idegenhonos özönfajok kezelésére, de ezek túlnyomórészt reaktív jellegűek,
az okozott kár minimalizálására irányulnak anélkül, hogy elegendő
figyelmet szentelnének a megelőzésnek vagy az újabb veszélyek észlelésének
és az azokra történő válaszadásnak. Az erőfeszítések széttagoltak, a
lefedett fajokat tekintve jelentős hiányosságokat mutatnak, és általában nincsenek
megfelelően összehangolva. Az idegenhonos özönfajok nem tartják tiszteletben a határokat, és könnyen átterjedhetnek
egyik tagállamból a másikba. Ezért a nemzeti szintű fellépés nem képes
kielégítő védelmet nyújtani az Uniónak azzal a veszéllyel szemben, amelyet
bizonyos idegenhonos özönfajok jelentenek. Ráadásul e széttagolt megközelítés
miatt az egyik tagállamban hozott intézkedések sikerét alááshatja a szomszédos
tagállambeli intézkedések hiánya. Mivel a fajok az Unión belül könnyedén
szállíthatók vagy terjedhetnek a határokon keresztül, a hatékonyságot az is
erőteljesen csökkenti, hogy a tagállamokban eltérő korlátozások
vonatkoznak az idegenhonos fajok értékesítésére. A tilalmak különbözősége
akadályozza továbbá az áruk szabad mozgását a belső piacon, és így az
idegenhonos fajokat alkalmazó vagy azokkal kereskedő ágazatok számára nem
biztosítottak mindenütt az egyenlő feltételek. A
probléma elemzése Az idegenhonos özönfajok
két csatornán keresztül juthatnak be az Unióba: 1. a kívánatos idegen fajokat
szándékosan hozzák be az Unióba (pl. kereskedelmi érdekeket szolgálnak,
dísznövények vagy -állatok, kedvtelésből tartott állatok, biológiai
védekezési eszközök); 2. a szándékolatlanul behozott idegen fajok áruk
szennyezőanyagaként jutnak be (más áruk kereskedelme közben), a szállítás
során rejtve maradó potyautasként érkeznek, illetve utazók hurcolják be
őket akaratlanul. Egyes idegenhonos özönfajok a szállítási infrastruktúrán
(pl. a Duna-Majna csatornán)
keresztül is bejuthatnak. Az idegenhonos özönfajok
hatással vannak a vállalkozásokra, a polgárokra, a közhatóságokra és a
környezetre. Gyakran érintik a mezőgazdaság, állattenyésztés,
halászat, akvakultúra és erdészet területén őstermelői tevékenységet
folytató kis- és mikrovállalkozásokat, komoly gazdasági károkat okozva
azoknak. Ugyancsak sok idegenforgalommal és szabadidős tevékenységek
szervezésével foglalkozó vállalkozás működését befolyásolják, amelyek
számára létfontosságúak az érintetlen tájak, a tiszta vizek és az egészséges
ökológiai rendszerek. Más kis- és mikrovállalkozások – például a
kedvtelésből tartott állatokkal és a kertészeti fajokkal kereskedők –
ugyanakkor hasznot húznak az idegenhonos özönfajokból, hiszen e vállalkozások jórészt
idegen fajokkal kereskednek. A biológiai sokféleség csökkenését okozó és az
ökológiai rendszerek ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására való képességét
veszélyeztető idegenhonos özönfajok a társadalom egészét is érintik.
Mindezeken felül betegségeket terjeszthetnek, károsíthatják a tulajdont, és
hatással lehetnek a kulturális örökségre. Az idegenhonos özönfajok
valamennyi tagállam számára problémákat okoznak. Míg egyesek a tagállamok
többségét érintik, mások csak bizonyos régiókban vagy meghatározott ökológiai
vagy éghajlati viszonyok mellett jelentenek gondot. Mindazonáltal valamennyi
tagállam területén találhatók idegenhonos özönfajok. Hatásaik az egész Unió
számára fontos kérdést jelentenek, és minden tagállamot érintenek, jóllehet
különböző időpontokban és különböző fajok kapcsán. Ezért az
idegenhonos özönfajok kezelésére irányuló összehangolt fellépés valamennyi
tagállam javát szolgálná, ugyanakkor egyértelmű, hogy minden tagállam
részéről erőfeszítéseket igényel. A megoldását célzó fellépés hiányában az újabb
idegenhonos özönfajok megtelepedése és a már megtelepedett
fajok további szaporodása tovább súlyosbítja a problémát.
Ez pedig a károkozás miatt és a féken tartással kapcsolatban felmerülő
költségek növekedéséhez vezet majd. A javaslat céljai E javaslat célja a fent elemzett kérdések
kezelése az idegenhonos özönfajok biológiai sokféleségre és ökoszisztéma-szolgáltatásokra
gyakorolt hátrányos hatásainak a megelőzését, minimalizálását és
mérséklését szolgáló keret létrehozásával. Célja továbbá a társadalmi és
gazdasági károk korlátozása, amit az összehangolt fellépést biztosító
intézkedésekkel, valamint az erőforrások elsődleges fontosságú
fajokra és a megelőzés fokozására való összpontosításával kíván elérni a
biológiai sokféleségről szóló egyezményben elfogadott megközelítéssel és
az Unió növény- és állat-egészségügyi rendszereivel összhangban. Gyakorlati
szempontból olyan intézkedések segítségével szándékozik elérni ezeket a
célkitűzéseket, amelyek szabályozzák az idegenhonos özönfajok Unióba
történő szándékos és szándékolatlan betelepítését és környezetbe való
kibocsátását, továbbá kielégítik a korai riasztást és gyors reagálást biztosító
rendszer létrehozása, valamint az idegenhonos özönfajok Unióban való elterjedésének
a megfékezése iránti igényt. 2. AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT
KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Konzultációs folyamat 2008-ban az Európai Bizottság megjelentette „Az
invazív fajokra vonatkozó európai uniós stratégia felé (2008)” című
közleményt, amelyben bemutatja, hogy miért kell kezelni az idegenhonos
özönfajok problémáját. Az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a
biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia”
című 2010-es közlemény javaslatot tesz az idegenhonos özönfajokkal
kapcsolatos fellépésre. Mindkét közleményt alapos konzultációk előzték meg
és követték. 2008 és 2012 között az érdekelt felekkel
folytatott többfordulós intenzív konzultációsorozatra került sor az érdekeltek
teljes körének a bevonásával a természetvédő szervezetektől a
magánszektorbeli szereplőkig terjedően, az üzleti tevékenységüket
idegen fajokra építő kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) képviselő
szervezeteket is beleértve. 2008-ban nyílt internetes konzultáció került
meghirdetésre, amelyet 2012-ben egy újabb követett. 2008-ban létrejött egy, a
bizottsági szolgálatok, a tagállamok, az érdekeltek és a tudományos közösség
képviselőiből álló munkacsoport, amely egy vitaanyagban összegezte a
központi kérdésekre vonatkozó legújabb információkat és véleményeket[1]. 2010–2011-ben
a munkacsoport ismét összeült, és három munkacsoportra
oszlott, amelyek kidolgozták a megelőzésre, a korai riasztásra és gyors
reagálásra, valamint a már megtelepedett fajok féken tartására vonatkozó
lehetséges szakpolitikai alternatívákat. A folyamatot az érdekelt felekkel
tartott konzultációs ülés zárta 2010 szeptemberében. A Bizottság idegenhonos özönfajokkal kapcsolatban végzett munkáját
külső tanulmányok és kutatások is támogatták[2]. A hatásvizsgálatban bemutatott
valamennyi elemzés tudományosan megalapozott, többnyire lektorált tudományos
publikációkból származó adatokon alapult. A kárköltségekre, a fajok
elterjedésére és a meglévő intézkedések költségeire vonatkozó
információkat a tagállamok szolgáltatták vagy ellenőrizték. Külön
erőfeszítéseket tettünk a témában érintett érdekeltekkel, köztük az
idegenhonos özönfajok problémájának a kezelését célzó intézkedések bevezetése
által esetleg kedvezőtlenül érintett ágazatokkal való közvetlen kapcsolatfelvételre.
Végezetül, az elemzéshez az idegenhonos özönfajok témakörében leginkább jártas,
az Unión belül és kívül fellelhető nemzetközi szakértők véleményét is
felhasználtuk. Hatásvizsgálat Különféle lehetőségeket dolgoztunk ki az idegenhonos özönfajok
problémájának a kezelésére, amelyek különböző szintű megoldásokat
kínálnak az azonosított probléma egyes összetevőire vonatkozóan. A konzultáció során kapott visszajelzéseket
figyelembe véve a probléma elemzése alapján megfogalmazott operatív célok
mindegyikénél több megoldási és beavatkozási szintet határoztunk meg,
amelyekhez a választott jogalkotási aktustól függően különböző
allehetőségek tartoznak. A vizsgálat első lépésében kizártuk a
megvalósíthatatlannak vagy a többinél kevésbé hatékonynak talált
allehetőségeket. Valamennyi meghatározott lehetőség esetében
szisztematikusan megvizsgáltuk az operatív célok mindegyikét, és megfogalmaztuk
az idegenhonos özönfajok kezelésére javasolt gyakorlati intézkedéseket. A status quo fenntartását jelentő
alaplehetőség (0. lehetőség) mellett a következő
lehetőségek léteznek: 1. lehetőség — Az
együttműködés fokozása és az önkéntes fellépés támogatása:
Ez a lehetőség iránymutatások, ágazati magatartási
kódexek, valamint egyéb tudatosító és felvilágosító kampányok kidolgozását
foglalná magában. Ösztönözné továbbá a tagállamok közötti együttműködést a
korai riasztást és gyors reagálást biztosító rendszer kidolgozása terén. A
Bizottság kommunikációs kampányokkal támogathatná az e területen már
folyamatban lévő kezdeményezéseket. 2.1. lehetőség
— Alap jogalkotási aktus: Ez a lehetőség bizonyos, az Unió
számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok jegyzékében szereplő
idegenhonos özönfajok behozatalára, tartására, értékesítésére, vásárlására és
cseréjére vonatkozó tilalmak bevezetésével kapcsolatos jogi kötelezettségek
sorozatát foglalná magában. További kötelezettségek kerülnének meghatározásra
az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok környezetbe
történő kibocsátásával, az Unió számára veszélyt jelentő újabb
idegenhonos özönfajok megtelepedésére való gyors reagálással, valamint az Unió
számára veszélyt jelentő, széles körben elterjedt idegenhonos özönfajok
féken tartásával kapcsolatban. 2.2.
lehetőség — Alap jogalkotási aktus + a tagállam számára veszélyt
jelentő idegenhonos özönfajok környezetbe történő kibocsátásának
engedélyhez kötése: Ennél a lehetőségnél az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok jegyzéke a tagállam számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok környezetbe történő kibocsátásának engedélyhez kötésével
egészülne ki. 2.3.
lehetőség — Alap jogalkotási aktus + az
idegenhonos fajok környezetbe
történő kibocsátásának szigorú általános tilalma, kivéve, ha
biztonságosnak találják azokat: Ennél a
lehetőségnél az Unió számára veszélyt jelentő
idegenhonos özönfajok jegyzéke kiegészülne mindazon fajok
környezetbe történő kibocsátásának a tilalmával, amelyek nem szerepelnek a
kibocsátásra engedélyezett idegenhonos fajok uniós jegyzékében. 2.4.
lehetőség — Alap
jogalkotási aktus + az újonnan megtelepedő, az
Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok gyors kiirtására vonatkozó kötelezettség: Ennél
a lehetőségnél a tagállamoknak nem lenne választási lehetőségük abban
az esetben, ha gyors reagálás szükséges, mivel kötelességük lenne az újonnan
megtelepedő, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok
gyors kiirtása és az információk megosztása. A Bizottság jóváhagyása esetén
eltérések lehetségesek. A fenntartott 2.4. lehetőség képezi e
javaslat alapját. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI Jogalap E javaslat jogalapja az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdése, amely a
környezet minőségének megőrzésével, védelmével és javításával, az
emberi egészség védelmével, a természeti erőforrások körültekintő és
ésszerű hasznosításával, valamint a regionális vagy világméretű
környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzésével
kapcsolatos uniós célkitűzések teljesítéséről rendelkezik. Szubszidiaritás Az idegenhonos özönfajok okozta problémák
súlyosbodása és határokon átnyúló jellege miatt Uniós szintű fellépés
szükséges. Uniós szintű beavatkozás hiányában a tagállamok olyan
intézkedéseket fogadnak el, amelyek csak nemzeti szinten kezelik a problémát.
Erőforrásokat és energiát fordítanak a káros idegenhonos özönfajok kiirtására,
de erőfeszítéseik sikerét alááshatja az, ha egy szomszédos tagállam, ahol
az érintett fajok ugyancsak jelen vannak, nem lép fel azok ellen. Ugyancsak
hiányzik egy összehangolt Uniós keret, amely biztosítaná, hogy amint valamely
idegenhonos özönfaj első alkalommal bejut az Unióba, a tagállamok
haladéktalanul intézkedéseket hozzanak a többi, még nem érintett tagállam
javára. Figyelembe kell venni továbbá a belső piac – és az áruk szabad
áramlása – védelmét. Az összehangolt megközelítés megszüntetné a jogi bizonytalanságot,
és egyenlő feltételeket teremtene az idegenhonos
fajokat alkalmazó vagy azokkal kereskedő ágazatok számára, miközben
elkerülhető lenne a belső piacnak a tagállamok idegenhonos özönfajok
értékesítésére vonatkozó eltérő korlátozásai miatti széttagolódása. A jelenlegi erőfeszítések rendkívül
töredékesek, következetlenek, és jelentős szakpolitikai hiányosságokat
hagynak maguk után. Ez a hatékonyság hiányához vezet, és nem oldja meg az
idegenhonos özönfajok problémáját. A szubszidiaritás elvével összhangban
ötvözni kell az uniós, nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedéseket.
Ugyanakkor az uniós szintű koherens megközelítés fokozza az intézkedések
hatékonyságát. Irányadó elvek Az e javaslatban indítványozott intézkedések a
következő irányadó elveken alapulnak: Rangsorolás — Az EU-ban több
mint 12 000 idegenhonos faj található, amelyek 10–15 %-a okoz kárt
(ami 1200–1800 idegenhonos özönfajt jelent), és folyamatosan újabbak érkeznek.
Nagyon is helye van egy rangsoroláson alapuló, arányos megközelítésnek, amely a
meglévő erőfeszítésekre épít, és növeli a jelenlegi fellépés
hatékonyságát és eredményességét. Elmozdulás a megelőzés felé –
Nemzetközileg elismert, hogy az idegenhonos özönfajok jelentette problémák
elkerülésének legeredményesebb módja a megelőzés. A megelőzésre
összpontosító intézkedéseket egy hatásos korai riasztó rendszernek kell
kiegészítenie, amely lehetővé teszi a megelőző intézkedésekkel
nem elhárítható fajok elleni azonnali fellépést. A meglévő rendszerek továbbfejlesztése –
Az Unióban már eddig is értékes munka folyt mind nemzeti, mind uniós szinten. E
javaslat célja, hogy maximalizálja a rendszer hatékonyságát, és teljes
mértékben kihasználja mindazt, ami már rendelkezésre áll. Fokozatos megközelítés – A tagállamok
jogbiztonságot és bizonyosságot igényelnek a tőlük elvárt intézkedések
mértékét és költségeit illetően. Ezért ez a javaslat azt indítványozza,
hogy az idegenhonos özönfajok rangsorolása nagyon szigorú jegyzékbe vételi
szempontokon alapuljon, és az elsődleges fontosságú fajok maximális száma
kezdetben az Európában előforduló mintegy 1500 idegenhonos özönfaj
rangsorát vezető 3 %-ra korlátozódjon. Ezenkívül egy felülvizsgálatra
vonatkozó rendelkezés lehetővé tenné a rendszer fokozatos
továbbfejlesztését a szerzett tapasztalatok alapján. Az EU számára veszélyt
jelentő fajok jegyzékének a bővítése csak e felülvizsgálatot
követően lenne lehetséges. A javaslat felépítése I. fejezet — Általános rendelkezések. Ez a rész határozza meg a javaslat tárgyát, hatályát és az
alapvető kötelezettségeket. Ismerteti továbbá az Unió számára veszélyt
jelentő idegenhonos özönfajok rangsorolására szolgáló eszközöket, amelyek
lehetővé teszik az uniós erőforrások kockázatok és tudományos
bizonyítékok alapján történő rangsorolását. II. fejezet — Megelőzés. Ez a rész határozza meg az idegenhonos özönfajok Unióba történő
betelepedésének, valamint a környezetbe történő betelepítésének és
kibocsátásának a megelőzéséhez szükséges intézkedéseket. III. fejezet — Korai észlelés és gyors kiirtás. Ez a rész határozza meg azokat az eszközöket, amelyek lehetővé
teszik az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok korai
észlelését a környezetben és az Unió határain, valamint ismerteti az
idegenhonos özönfajok észlelése esetén alkalmazandó intézkedéseket. IV. fejezet — A széles körben elterjedt
idegenhonos özönfajok féken tartása. Ez a rész
határozza meg azokat a kötelezettségeket, amelyek előírását az Unióban már
jelen lévő, illetve a megelőző és a korai észlelésre irányuló intézkedések
ellenére újonnan betelepedett és széles körben elterjedt, az Unió számára
veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok féken tartása szükségessé teszi. V. fejezet — Záró rendelkezések. Ez a rész határozza meg a javasolt intézkedések végrehajtásának,
alkalmazásának és felülvizsgálatának biztosításához szükséges jelentéstételi
kötelezettségeket és jogi eszközöket. 4. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK Mindössze korlátozott pénzügyi hatás várható,
amelynek finanszírozása a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi
keret 5. fejezetében a 22. cikk szerinti bizottság számára juttatott
összegből történik. Lásd a csatolt pénzügyi kimutatást. 2013/0307 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE az idegenhonos özönfajok betelepedésének és
elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1)
bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti
parlamentek számára való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére [3] tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[4], rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) Az idegenhonos fajok új
helyeken történő megjelenése – legyen szó akár állatokról,
növényekről, gombákról vagy mikroorganizmusokról – nem mindig ad okot
aggodalomra. Az idegenhonos fajoknak azonban egy jelentős része özönfajjá
válhat, és komoly hátrányos hatást gyakorolhat a biológiai sokféleségre és az
ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint egyéb gazdasági és társadalmi hatásokat
fejthet ki, amit meg kell előzni. Az Unióban és más európai országokban
mintegy 12 000 idegenhonos faj található a környezetben, amelyek között
megközelítőleg 10–15 %-ra tehető az özönfajok aránya. (2) Az idegenhonos özönfajok az
egyik legfontosabb veszélyforrást jelentik a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások
vonatkozásában, különösen az olyan földrajzilag és evolúciós szempontból
elszigetelt ökológiai rendszerekben, mint amilyenek a kis szigetek, és a
bővülő globális kereskedelem, a közlekedés, az idegenforgalom és az
éghajlatváltozás következtében tovább nőhetnek az ilyen fajok okozta
kockázatok. (3) Az idegenhonos özönfajok
különféle módokon veszélyeztethetik a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat,
így például az élőhely, a ragadozás és a verseny megváltoztatása,
betegségek terjesztése, a honos fajok előfordulási területük jelentős
hányadáról való kiszorítása, valamint a kereszteződés során okozott
genetikai hatások révén súlyos nemkívánatos hatást gyakorolhatnak a honos
fajokra, illetve az ökológiai rendszer szerkezetére és működésére. Az
idegenhonos özönfajok az emberi egészségre és a gazdaságra is komoly negatív
hatással lehetnek. A biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások, az
emberi egészség vagy a gazdaság szempontjából csak az élő példányok,
illetve azok szaporodásra képes részei jelentenek veszélyt. (4) A 93/626/EGK tanácsi
határozatban[5]
jóváhagyott, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény részes feleként az
Unió köteles betartani az egyezmény 8. cikkének h) bekezdésében foglalt
rendelkezést, amely szerint minden fél, amennyire csak lehetséges és
megfelelő, „az ökológiai rendszereket, élőhelyeket vagy fajokat veszélyeztető
idegen fajok betelepítését megelőzi, vagy ellenőrzi, illetőleg
megsemmisíti azokat”. (5) A 82/72/EGK tanácsi
határozatban[6]
jóváhagyott, az európai vadon élő növények, állatok és természetes
élőhelyeik védelméről szóló egyezmény (a Berni Egyezmény) részes
feleként az Unió vállalta, hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítja a
vadon élő növény- és állatfajok természetes élőhelyeinek a védelmét. (6) A vadon élő madarak
védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv[7],
a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények
védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv[8], a tengeri
környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek
meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és
tanácsi irányelv (a tengervédelmi
stratégiáról szóló keretirányelv)[9] és a vízpolitika terén a
közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló,
2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[10] célkitűzései elérésének a
támogatása érdekében indokolt, hogy e rendelet elsődleges célja az
idegenhonos özönfajok biológiai sokféleségre és ökoszisztéma-szolgáltatásokra
gyakorolt hátrányos hatásainak a megelőzése, minimalizálása és mérséklése,
valamint az általuk okozott gazdasági és társadalmi hatások csökkentése legyen. (7) Egyes fajok a környezeti
változásokra reagálva természetes módon vándorolnak. Ezért indokolt, hogy ezek
új környezetükben ne minősüljenek idegenhonos fajoknak, és ne tartozzanak
az idegenhonos özönfajokra vonatkozó új szabályok hatálya alá. (8) Uniós szinten az
állategészségügyről szóló új európai parlamenti és tanácsi rendeletre
vonatkozó javaslat[11]
már tartalmaz az állatbetegségekre vonatkozó rendelkezéseket, a károsítókkal
szembeni védelmi intézkedésekről szóló új európai parlamenti és tanácsi
rendeletre vonatkozó javaslat[12]
megfogalmazza a növénykárosítókra vonatkozó szabályokat, a géntechnológiával
módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről
szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK irányelv[13]
pedig meghatározza a géntechnológiával módosított szervezetekre alkalmazandó
rendszert. Ezért az idegenhonos özönfajokra vonatkozó új szabályoknak
illeszkedniük kell ezekhez az uniós jogi aktusokhoz, nem pedig átfedéseket
teremteniük, vagyis nem vonatkozhatnak olyan szervezetekre, amelyeket az
említett jogi aktusok már szabályoznak. (9) Az idegen és nem honos fajoknak
az akvakultúrában történő alkalmazásáról szóló, 2007.
június 11-i 708/2007/EK tanácsi rendelet[14], a biocid termékek
forgalmazásáról és felhasználásáról szóló, 2012. május 22-i 528/2012/EU
európai parlamenti és tanácsi rendelet[15]
és a növényvédő szerek forgalomba hozataláról valamint a 79/117/EGK és a
91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009.
október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[16] szabályokat fogalmaz meg
bizonyos idegenhonos fajok meghatározott célokra történő felhasználásának
az engedélyezésére vonatkozóan. E rendszerek keretében bizonyos fajok
felhasználása már az új szabályok hatálybalépésének az időpontjában is
megengedett, mivel ezek nem jelentenek elfogadhatatlan mértékű kockázatot
a környezetre, az emberi egészségre és a gazdaságra vonatkozóan. A jogi keret
koherenciájának biztosítása érdekében ezeket a fajokat ki kell vonni az új
szabályok hatálya alól. (10) Mivel számos idegenhonos
özönfaj létezik, elsőbbséget kell biztosítani azon idegenhonos özönfajok szabályozásának,
amelyek Unió számára veszélyesnek minősülnek. Ezért össze kell állítani az
Unió számára veszélyesnek tekintett idegenhonos özönfajok jegyzékét. Egy
idegenhonos faj akkor tekintendő az Unió számára veszélyesnek, ha az
érintett tagállamokban általa okozott kár jelentősége indokolja olyan
célzott intézkedések elfogadását, amelyek hatálya az Unió egészére kiterjed,
azokat a tagállamokat is beleértve, amelyek még nem érintettek, még abban az
esetben is, ha nem is valószínű, hogy érintettek lesznek. Annak érdekében,
hogy az Unió számára veszélyesnek tekintett idegenhonos özönfajok részhalmaza
arányos maradjon, a jegyzék kidolgozása során fokozatos megközelítést kell
alkalmazni, amelynek keretében az Unió számára veszélyt jelentő fajok
maximális számát az Európában előforduló mintegy 1500 idegenhonos özönfaj
rangsorát vezető 3 %-ra kell korlátozni, és azokra a fajokra kell
összpontosítani, amelyek jelentős gazdasági kárt okoznak, vagy okozhatnak
nagy valószínűséggel, a biológiai sokféleség csökkenéséből származó
gazdasági kárt is beleértve. (11) Az új szabályok alkalmazásának
központi eszközét képezik azok a szempontok, amelyek alapján az Unió számára
veszélyt jelentőnek tekintett idegenhonos özönfajok jegyzéke
összeállításra kerül. A Bizottság minden tőle telhetőt megtesz annak
érdekében, hogy az e jogszabály hatálybalépését követő egy éven belül a
bizottság elé terjesszen egy javaslatot az említett szempontok alapján
összeállított jegyzékre vonatkozóan. A szempontok között szerepelnie kell a
Kereskedelmi Világszervezet keretében kötött, a fajokra vonatkozó kereskedelmi
korlátozások bevezetéséről szóló megállapodások értelmében alkalmazandó
rendelkezések alapján készült kockázatértékelésnek. (12) A Kereskedelmi Világszervezet
által meghatározott szabályoknak való megfelelés és az új szabályok koherens
alkalmazásának biztosítása érdekében ki kell dolgozni a kockázatértékelés
egységes szempontjait. E szempontok kidolgozása során adott esetben fel kell
használni a meglévő nemzeti és nemzetközi standardokat, és figyelembe kell
venni a fajok jellemzőinek különböző összetevőit, az Unióba való
bejutás kockázatát és módozatait, a fajok gazdaságra, társadalomra és biológiai
sokféleségre gyakorolt negatív hatásait, az alkalmazási módok lehetséges előnyeit
és a kockázatok mérséklésének költségeit a negatív hatásokhoz viszonyítva,
valamint a környezetnek, a gazdaságnak és a társadalomnak okozott károkkal
kapcsolatban Uniós szinten felmerülő költségek számszerűsített
előrejelzését, amely bemutatja a kockázat jelentőségét az Unió
számára, és bizonyítja a további fellépés indokoltságát. Annak érdekében, hogy
a rendszer fokozatosan továbbfejleszthető legyen, és a szerzett
tapasztalatokra építeni lehessen, az általános megközelítést öt év elteltével
értékelni kell. (13) Egyes, a vadon élő állat-
és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított
védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK
tanácsi rendelet B. mellékletében[17]
szereplő, idegenhonos özönfajokhoz tartozó állatok Unióba való behozatala
elismerten invazív jellegük miatt tilos, mivel az Unióban történő
megtelepedésük negatív hatást gyakorolna a honos fajokra. Ezek a fajok a
következők: Callosciurus erythraeus, Sciurus carolinensis, Oxyura
jamaicensis, Lithobates (Rana) catesbeianus, Sciurus niger, Chrysemys picta,
Trachemys scripta elegans. Az idegenhonos özönfajokra vonatkozó koherens
jogi keret és egységes uniós szintű szabályok biztosítása érdekében ezeket
az invazív idegenhonos állatfajokat elsődleges fontosságúnak kell
tekinteni az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok
jegyzékének az összeállítása során. (14) Az utólagos reagálással
szemben előnyben kell részesíteni a környezetvédelmi szempontból általában
kívánatosabb és költséghatékonyabb megoldást jelentő megelőzést, és
gondoskodni kell az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok
jegyzékének a folyamatos felülvizsgálatáról és naprakész állapotban tartásáról,
mivel állandóan újabb és újabb fajok telepedhetnek be az Unióba, miközben a már
jelen lévő idegen fajok elterjedtsége és előfordulási területe
nő. (15) Egyes fajok az Unióban
özönfajként viselkedhetnek, miközben az Unió legkülső régióiban honosak,
és ennek a fordítottja is előfordulhat. A Bizottság „A legkülső
régiók: előny Európa számára” című közleményében[18] megállapításra került, hogy a
legkülső régiók jelentős biológiai sokfélesége szükségessé teszi e
régiókban az idegenhonos özönfajok jelenlétének a megelőzésére és féken
tartására irányuló intézkedések kidolgozását és végrehajtását az Európai Unió
működéséről szóló szerződésben meghatározottak szerint,
figyelembe véve a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval
kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2010. október 29-i
2010/718/EU[19]
és a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról
szóló, 2012. július 11-i 2012/419/EU[20]
európai tanácsi határozatot. Ezért az új szabályozás rendelkezései közül az
Unió számára veszélyt jelentő, ám e régiókban honos idegenhonos
özönfajokra vonatkozó rendelkezések az Unió legkülső régióiban nem alkalmazandók.
Ezenfelül e régiók biológiai sokféleségének megfelelő védelme érdekében az
érintett tagállamoknak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok jegyzékének a kiegészítéseként össze kell állítaniuk az idegenhonos
özönfajok legkülső régióikra vonatkozó egyedi jegyzékeit, és ezekre is
alkalmazniuk kell az új szabályokat. (16) Az idegenhonos özönfajokkal
kapcsolatos kockázatok és problémák az Unió egészét érintő, határokon
átnyúló kihívást jelentenek. Ezért az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok Unióba történő szándékos behozatalára, szaporítására,
nevelésére, szállítására, beszerzésére, értékesítésére, alkalmazására,
kereskedelmére, tartására és környezetbe történő kibocsátására vonatkozó
uniós szintű tilalmak bevezetése elengedhetetlen ahhoz, hogy az Unióban
mindenütt következetesen lehessen fellépni a belső piac torzulásainak az
elkerülése érdekében, és megelőzhető legyen az, hogy az egyik
tagállam fellépésének a sikerét aláássa egy másik tagállam fellépésének a
hiánya. (17) A tudományos kutatási és ex
situ megőrzési tevékenységek lehetővé tétele érdekében egyedi
szabályokat kell kidolgozni azokra az Unió számára veszélyt jelentő
idegenhonos özönfajokra vonatkozóan, amelyek ilyen tevékenységek tárgyát
képezik. Ezeket a tevékenységeket zárt létesítményekben kell végezni, ahol a
szervezeteket zártan kell tartani, és az Unió számára veszélyt jelentő
idegenhonos özönfajok kiszabadulásának vagy jogellenes kiengedésének az
elkerüléséhez szükséges valamennyi intézkedést meg kell tenni. (18) Előfordulhatnak olyan
esetek, amikor olyan idegenhonos faj jelenik meg az Unió határainál vagy kerül
észlelésre az Unió területén, amely Unió számára veszélyt jelentő
idegenhonos özönfajként való elismerése még nem történt meg. Ezért a tagállamoknak
lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a rendelkezésre álló tudományos
bizonyítékok alapján bizonyos vészhelyzeti intézkedéseket léptethessenek
életbe. A vészhelyzeti intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy
miközben a tagállamok a Kereskedelmi Világszervezet rendelkezéseivel
összhangban, és különösen azzal a céllal, hogy az érintett fajt az Unió számára
veszélyt jelentő idegenhonos özönfajként elismertessék, a tényleges
kockázatokat értékelik, azonnal felléphessenek mindazon fajok ellen, amelyek betelepítése,
megtelepedése és elterjedése kockázatot jelenthet az adott országban. A
tagállami vészhelyzeti intézkedések mellett lehetőséget kell biztosítani
az uniós szintű vészhelyzeti intézkedések elfogadására a Kereskedelmi
Világszervezettel kötött megállapodások rendelkezéseinek való megfelelés
érdekében. Az uniós szintű vészhelyzeti intézkedések egy olyan
mechanizmust biztosítanának az Uniónak, amely az újabb idegenhonos özönfajok
bejutásának fennálló vagy közelgő veszélye esetén az elővigyázatosság
elvével összhangban álló gyors intézkedést tenne lehetővé. (19) A tagállamoknak
lehetőséget kell nyújtani arra, hogy az idegenhonos özönfajok elleni
szigorúbb intézkedéseket fogadjanak el, és hogy az Unió számára veszélyt
jelentő idegenhonos özönfajok jegyzékében nem szereplő bármely fajjal
szemben proaktívan lépjenek fel. A jegyzékben nem szereplő fajokra
vonatkozó proaktívabb szemlélet elfogadása érdekében ezért engedélyhez kell
kötni az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok jegyzékében
nem szereplő mindazon idegenhonos özönfajok környezetbe történő
kibocsátását, amelyek esetében a tagállam bizonyítékot szerzett a számára
jelentett kockázatra vonatkozóan. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak
figyelembe kell venniük az idegenhonos fajok akvakultúrában történő
alkalmazásának engedélyezésére vonatkozóan a 708/2007/EK rendeletben
lefektetett részletes szabályokat. (20) Az idegenhonos özönfajok
jelentős hányadát szándékolatlanul hurcolják be az Unióba. Ezért
döntő fontosságú a szándékolatlan behurcolás útvonalainak a szabályozása.
Mivel ezen a területen viszonylag korlátozott tapasztalatok állnak
rendelkezésre, fokozatosan kell fellépni. A beavatkozásnak részben a Nemzetközi
Tengerészeti Szervezet által a hajók biológiai szennyeződésének a
kezelésére és ellenőrzésére vonatkozóan elfogadott iránymutatásban
szereplőhöz hasonló önkéntes, részben kötelező intézkedéseket kell
magában foglalnia, és az Unió, illetve a tagállamok bizonyos útvonalakkal
kapcsolatban szerzett tapasztalataira, többek között a hajók ballasztvizének és
az üledékeknek a kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó nemzetközi
egyezmény alapján hozott intézkedésekre kell épülnie. (21) Annak érdekében, hogy
megfelelő tudásalapot lehessen teremteni az idegenhonos özönfajok okozta
problémák kezeléséhez, a tagállamoknak e fajokra irányuló kutatási, nyomon
követési és felügyeleti tevékenységeket kell végezniük. Az újonnan
betelepedő idegenhonos özönfajok korai észlelésére és a már megtelepedett
fajok eloszlásának meghatározására a legmegfelelőbb eszköz a felügyeleti
rendszerek működtetése, amelynek célzott és általános vizsgálatokra,
valamint a különféle szektorok és érdekelt felek, többek között a helyi
közösségek bevonására kell épülnie. A felügyeleti rendszerek működtetése
az Unióban bárhol megjelenő új idegenhonos özönfajok állandó figyelemmel
kísérését is magában foglalja. A hatékonyság és gazdaságosság érdekében az
uniós jogszabályok által korábban létrehozott, már meglévő
határellenőrzési, felügyeleti és nyomon követési rendszereket kell
alkalmazni, különös tekintettel a 2009/147/EK, a 92/43/EGK, a 2008/56/EK és a 2000/60/EK
irányelvben meghatározottakra. (22) Az idegenhonos özönfajok
szándékos betelepítésének megelőzése érdekében az állatokat és növényeket
hatósági ellenőrzések alá kell vonni. Az élő állatokat és a
növényeket a tagállamok által [a hatósági ellenőrzésekről szóló]
XXX/XXXX/EU rendeletnek [(COM(2013)265)] megfelelően kijelölt
határállomásokon kell beléptetni az Unióba. A hatékonyság növelése érdekében és
a párhuzamos határellenőrzési rendszerek létrehozásának az elkerülése
végett az első belépés helye szerinti határállomáson kell
ellenőrizni, hogy az érintett faj az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajnak tekintendő-e. [A hatósági ellenőrzésekről szóló]
XXX/XXXX/EU rendelet [(COM(2013)265)] hatálya alá nem tartozó vagy a
határállomáson végzett hatósági ellenőrzés alól mentesülő állatok és
növények közösségi vámterületre való beléptetésére, majd ellenőrzésére más
határállomásokon kerül sor. (23) Az idegenhonos özönfajok betelepítést
követő megtelepedésének és elterjedésének a megelőzése érdekében
döntő fontosságú a korai észlelés és a kiirtásra irányuló gyors
intézkedés. A legeredményesebb és leginkább költséghatékony válaszlépés
általában a populáció mielőbbi felszámolása addig, amíg a példányok száma
még korlátozott. Ha ez nem megoldható, vagy a kiirtás hosszú távon túl
költséges lenne az elérhető környezeti, gazdasági és társadalmi
előnyökhöz viszonyítva, az alkalmazott intézkedéseknek a visszaszorításra
és a populáció szabályozására kell irányulniuk. (24) Egyes idegenhonos özönfajok
kiirtása és féken tartása – jóllehet szükséges – még a rendelkezésre álló
legkíméletesebb módszerek alkalmazása esetén is fájdalmat, szorongást, félelmet
és a szenvedés egyéb formáit okozhatja az állatoknak. Ezért az idegenhonos
özönfajok populációinak kiirtásában, szabályozásában vagy visszaszorításában
részt vevő tagállamoknak és szereplőknek a szükséges intézkedések
megtételével törekedniük kell arra, hogy a folyamat során a lehető
legkevesebb fájdalmat, szorongást, félelmet vagy másfajta szenvedést okozzanak
az állatoknak, a lehetőségekhez mérten figyelembe véve az e téren
követendő gyakorlatot, például az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE)
által az állatjólétre vonatkozóan kidolgozott irányadó elveket. (25) Az idegenhonos özönfajok
általában károsítják az ökológiai rendszereket és csökkentik azok ellenálló
képességét. Ezért helyreállító intézkedésekre van szükség az ökológiai
rendszerek inváziókkal szembeni ellenálló képességének a megerősítése, az
okozott kár helyreállítása, valamint a fajok és élőhelyeik védettségi
állapotának a 2009/147/EK irányelv 4. cikkével és a 92/43/EGK irányelv 6. cikkével
összhangban történő javítása, a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti
vizek, a parti tengervizek és a felszín alatti vizek ökológiai állapotának a 2000/60/EK
irányelv 11. cikke szerinti javítása, valamint a tengervizek környezeti állapotának
a 2008/56/EK irányelv 13. cikkével összhangban történő javítása érdekében. (26) Az idegenhonos özönfajok
elleni küzdelmet szolgáló rendszernek egy központosított információs rendszerre
kell épülnie, amely összegzi az Unióban található idegenhonos fajokkal
kapcsolatban rendelkezésre álló információkat, és hozzáférést biztosít a fajok
előfordulására, elterjedtségére, ökológiájára, valamint özönfajjá válására
vonatkozó, továbbá a szakpolitikai és a féken tartással kapcsolatos döntések
alátámasztásához szükséges egyéb információkhoz. (27) A környezettel kapcsolatos
egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről
szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[21] meghatározza a környezettel
kapcsolatos döntéseket megelőzően a nyilvánossággal folytatandó
konzultáció kereteit. A nyilvánosság hathatós közreműködése az idegenhonos
özönfajok elleni fellépés meghatározásában lehetővé tenné a nyilvánosság e
döntések meghozatala szempontjából fontos véleményének és aggályainak a
kifejezését és döntéshozók általi figyelembevételét, ami fokozná a döntéshozási
folyamat számonkérhetőségét és átláthatóságát, valamint a nyilvánosság környezettudatosságát
és a meghozott döntések támogatottságát. (28) E rendelet egységes
alkalmazási feltételeinek a biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási
hatáskörrel kell felruházni az idegenhonos özönfajok jegyzékének az elfogadását
és naprakész állapotban tartását, a gyors kiirtás kötelezettségétől való
eltérés engedélyezését, valamint az uniós vészhelyzeti intézkedések elfogadását
illetően. E hatáskört a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására
vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános
elveinek a megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai
parlamenti és tanácsi rendeletnek[22]
megfelelően kell gyakorolni. (29) A környezetvédelem területén
születő legújabb tudományos fejlemények figyelembevétele érdekében az
Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének
megfelelően felhatalmazást kell adni a Bizottság részére, hogy jogi
aktusokat fogadjon el az idegenhonos özönfajok életképes populáció alkotására
és terjedésére való képességének megállapítására szolgáló módszer, valamint a
kockázatértékelések kidolgozása során egységesen alkalmazandó elemek
meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság
előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, a
szakértői szintű konzultációkat is beleértve. A felhatalmazáson
alapuló jogi aktusok előkészítése és kidolgozása során a Bizottságnak
gondoskodnia kell a megfelelő dokumentumok egyidejűleg, kellő
időben és megfelelő módon történő eljuttatásáról az Európai
Parlamenthez és a Tanácshoz. (30) Az e rendeletnek való
megfelelés biztosítása érdekében fontos, hogy a tagállamok jogsértés esetén
visszatartó erejű, hatékony és arányos szankciókat alkalmazzanak,
figyelembe véve a jogsértés természetét és súlyosságát. (31) Annak érdekében, hogy az Unió
számára veszélyt jelentő fajok jegyzékében szereplő fajokhoz tartozó,
kedvtelésből tartott állatokat nem kereskedelmi céllal tartó tulajdonosok
állataikat azok természetes haláláig továbbra is megtarthassák, átmeneti
intézkedéseket kell elfogadni azzal a feltétellel, hogy mindent meg kell tenni
az ilyen állatok elszabadulásának vagy szaporodásának az elkerülése érdekében. (32) Indokolt, hogy azoknak az
üzleti szereplőknek, akiknek az új szabályok hatálybalépésekor jogos
elvárása lehet, például a 708/2007/EK rendeletnek megfelelő engedély
alapján, hogy az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfaj alkotta
készleteiket felhasználják, két év álljon a rendelkezésükre ahhoz, hogy a
birtokukban lévő példányokat leöljék, eladják vagy átadják kutatási vagy
ex situ megőrzési tevékenységet folytató létesítmények számára. (33) Mivel a javasolt fellépés
céljait – nevezetesen az idegenhonos özönfajok elhárítását és féken tartását –
az egyes tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért e célok
az intézkedések nagyságrendje és hatásai miatt az Unió szintjén jobban
megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló
szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően.
Összhangban az említett cikkben meghatározott arányosság elvével, e rendelet
nem haladja meg a célok eléréséhez szükséges mértéket, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk
Tárgy Ez a rendelet szabályokat állapít meg az
idegenhonos özönfajok szándékos és szándékolatlan betelepítése és terjedése
által a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt
hátrányos hatások megelőzése, minimalizálása és mérséklése érdekében. 2. cikk
Hatály (1)
Ez a rendelet az Unióban előforduló
valamennyi, a 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott idegenhonos özönfajra
vonatkozik. (2)
Ez a rendelet nem vonatkozik a következőkre: a) a természetes előfordulási
területüket emberi beavatkozás nélkül, az ökológiai feltételek változására vagy
az éghajlatváltozásra reagálva változtató fajok; b) a 2001/18/EK irányelv 2. bekezdésében
meghatározott, géntechnológiával módosított szervezetek; c) a(z) XXX/XXXX/EU rendelet [állat-egészségügyi
rendelet – (COM(2013) 260 végleges)]
4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott, szabályozott
állatbetegségek; d) a [növényegészségügyről szóló]
XXX/XXXX/EU rendelet [(COM(2013) 267 végleges)] 5. cikkének (2) bekezdése vagy 32. cikkének (3) bekezdése szerinti
jegyzékben szereplő vagy az említett rendelet 29. cikkének (1) bekezdése
szerinti intézkedések hatálya alá tartozó károsítók; e) a 708/2007/EK rendelet IV. mellékletében
felsorolt fajok; f) a már engedélyezett vagy az 1107/2009/EK
rendelet szerinti, folyamatban lévő értékelés alatt álló növényvédő
szerekben való felhasználás céljára gyártott vagy importált mikroorganizmusok; g) a már engedélyezett vagy az 528/2012/EU
rendelet alapján az Unió piacára történő bevezetés alatt álló biocid
termékekben való felhasználás céljára gyártott vagy importált
mikroorganizmusok. 3. cikk
Fogalommeghatározások E rendelet
alkalmazásában: 1. „idegenhonos faj”: a korábbi
vagy jelenlegi természetes előfordulási területén kívüli területre
betelepített bármely állat-, növény-, gomba- vagy mikroorganizmus faj, alfaj
vagy alacsonyabb taxon élő példányai, beleértve az ilyen fajokhoz tartozó
példányok részeit, ivarsejtjeit, magjait, petéit vagy szaporítóképleteit,
valamint a túlélésre és a későbbi szaporodásra képes keresztezett vagy
nemesített fajtákat is; 2. „idegenhonos özönfaj”: olyan
idegenhonos faj, amelynek betelepítése vagy elterjedése a kockázatértékelés
szerint veszélyezteti a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat,
továbbá negatív hatással lehet az emberi egészségre vagy a gazdaságra; 3. „az Unió számára veszélyt
jelentő idegenhonos özönfaj”: olyan idegenhonos özönfaj, amelynek negatív
hatása a 4. cikk (2) bekezdése alapján összehangolt, uniós szintű
fellépést tesz szükségessé; 4. „biológiai sokféleség”: a
különféle, többek között szárazföldi, tengeri és más vízi ökológiai
rendszerekben élő szervezetek és az azokat magukban foglaló komplex
ökológiai rendszerek változatossága, ideértve a fajon belüli, valamint a fajok
és az ökológiai rendszerek közötti sokféleséget is; 5. „ökoszisztéma-szolgáltatások”:
az ökológiai rendszerek közvetlen és közvetett hozzájárulása az emberi
jóléthez; 6. „betelepítés”: egy faj
korábbi vagy jelenlegi természetes előfordulási helyén kívülre kerülése
emberi beavatkozás következtében; 7. „kutatás”: új ismeretek
szerzése vagy új termékek kifejlesztése céljából, szabályozott körülmények
között végzett leíró vagy kísérleti tevékenység, az idegenhonos özönfajok
invazív tulajdonságtól eltérő genetikai jellemzőinek meghatározására,
jellemzésére és elkülönítésére irányuló kezdeti szakaszokat is ideértve,
amennyiben azok nélkülözhetetlenek a vizsgált jellemzőkkel rendelkező
nem invazív fajok kinemesítéséhez; 8. „zárt tartás”: szervezetek
olyan zárt létesítményekben való tartása, ahonnan azok nem szabadulhatnak ki
vagy terjedhetnek el; 9. “ex situ megőrzés”: a
biológiai sokféleség alkotóelemeinek természetes élőhelyükön kívüli
megőrzése; 10. „útvonalak”: a biológiai
inváziók útvonalai és mechanizmusai; 11. „korai észlelés”: az
idegenhonos özönfajokhoz tartozó példányok környezetben való jelenlétének azt
megelőzően történő megerősítése, hogy a szóban forgó
özönfaj széles körben elterjedne; 12. „kiirtás”: az idegenhonos
özönfaj populációjának fizikai, kémiai vagy biológiai eszközökkel történő
teljes körű és végleges felszámolása; 13. „széles körben elterjedt”: olyan
idegenhonos özönfaj, amelynek populációja túllépett a meghonosodás szakaszán,
amelyben a populáció képes önmagát fenntartani, és lehetséges túlélési és
szaporodási területe nagy részét meghódította; 14. „féken tartás”: az idegenhonos
özönfaj populációjának kiirtására, szabályozására vagy visszaszorítására
irányuló fizikai, kémiai vagy biológiai intézkedések; 15. „visszaszorítás”: az
idegenhonos özönfaj populációjának az elözönlött területen túli szétszóródásához
és elterjedéséhez kapcsolódó kockázatot minimalizáló akadályok teremtését célzó
intézkedések; 16. „populációszabályozás”: az
idegenhonos özönfaj populációjára irányuló fizikai, kémiai vagy biológiai
intézkedések, amelyek célja az egyedek számának lehető legalacsonyabb
szinten tartása annak érdekében, hogy – még ha a faj kiirtása nem is lehetséges
– az özönfajként viselkedésre való képessége, valamint a biológiai sokféleségre
és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, illetve az emberi egészségre és a
gazdaságra gyakorolt hátrányos hatásai minimálisra csökkenjenek. 4. cikk
Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok jegyzéke (1)
A Bizottság végrehajtási aktusok révén elfogadja és
frissíti az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok (2)
bekezdésben meghatározott szempontok alapján összeállított jegyzékét. A
végrehajtási aktusokat a 22. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági
eljárásnak megfelelően kell elfogadni. (2)
Egy idegenhonos özönfaj csak akkor vehető fel
az (1) bekezdésben említett jegyzékbe, ha megfelel a következő
szempontoknak: a) a rendelkezésre álló tudományos
bizonyítékok alapján idegenhonosnak tekinthető az Unió területén, kivéve a
legkülső régiókat; b) a rendelkezésre álló tudományos
bizonyítékok alapján képesnek tekinthető arra, hogy a jelenlegi éghajlati
viszonyok, illetve az éghajlat előrelátható változása mellett a
legkülső régiók kivételével az Unióban bárhol életképes populációt
alkosson és a környezetben elterjedjen; c) az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak
megfelelően elvégzett kockázatértékelés eredménye szerint megtelepedésének
és elterjedésének a megelőzése uniós szintű fellépést tesz
szükségessé. (3)
A tagállamok kérelmet nyújthatnak be a Bizottsághoz
valamely idegenhonos özönfajnak az (1) bekezdésben említett jegyzékbe való
felvételére vonatkozóan. A kérelemben a következő elemek mindegyikének
szerepelnie kell: a) a faj neve; b) az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak
megfelelően elvégzett kockázatértékelés; c) a faj (2) bekezdésben meghatározott
szempontoknak való megfelelését alátámasztó bizonyíték. (4)
Az (1) bekezdésben említett jegyzékben – a 9.
cikkben előírt vészhelyzeti intézkedések következtében hozzáadott fajokat
is beleértve – legfeljebb ötven faj szerepelhet. 5. cikk Kockázatértékelés és felhatalmazáson
alapuló jogi aktusok (1)
A 4. cikk (2) bekezdésének c) pontjában és (3)
bekezdésének b) pontjában említett kockázatértékelést a Bizottság vagy adott
esetben a tagállamok a következő elemeket figyelembe véve végzik el: a) a faj bemutatása taxonómiai
besorolásának, előéletének, természetes és lehetséges előfordulási
területének a meghatározásával; b) szaporodási és terjedési módjának a
bemutatása, kitérve a szaporodáshoz és az elterjedéshez szükséges környezeti
feltételek fennállásának a vizsgálatára; c) a szándékolt és szándékolatlan behozatal
és a terjedés lehetséges útvonalainak a bemutatása, adott esetben ideértve
azoknak az áruknak a meghatározását, amelyekkel együtt a fajt általában
behurcolják; d) az érintett bioföldrajzi régiókba való
bejutás, valamint az ottani megtelepedés és elterjedés jelenlegi feltételek és
az éghajlat előrelátható változása melletti kockázatának alapos
értékelése; e) a faj jelenlegi eloszlásának a
bemutatása, ideértve, hogy már jelen van-e az Unióban vagy a szomszédos
országokban; f) a biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra
gyakorolt hátrányos hatás bemutatása, beleértve a honos fajokra, a védett
területekre, a veszélyeztetett élőhelyekre, az emberi egészségre és a
gazdaságra gyakorolt negatív hatásokat, valamint a jövőbeli hatás
nagyságrendjének az értékelését; g) az uniós szintű kárköltségek
számszerűsített előrejelzése, amely bemutatja a
kockázat jelentőségét az Unió számára, és bizonyítja a további fellépés
abból adódó indokoltságát, hogy az összes kár felülmúlná a kockázat
mérséklésének a költségeit; h) a faj alkalmazási lehetőségeinek és
a különféle alkalmazásokból adódó előnyöknek a bemutatása. (2)
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 23.
cikkben foglaltaknak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat
fogadjon el, amelyekben pontosabban meghatározza a 4. cikk (2) bekezdésének b)
pontjában említett, elfogadható tudományos bizonyítékok fajtáit, és részletesen
leírja az e cikk (1) bekezdésének a)–h) pontjában meghatározott elemek alkalmazását,
beleértve az elemek értékeléséhez használt módszertant, figyelembe véve a
vonatkozó nemzeti és nemzetközi standardokat, valamint azt, hogy
elsőbbséget kell élveznie az olyan fajok elleni fellépésnek, amelyeknek
jelentős gazdasági kár tulajdonítható, illetve amelyek ilyen kárt
okozhatnak, a biológiai sokféleség csökkenéséből származó
gazdasági kárt is beleértve. 6. cikk
A legkülső régiókra vonatkozó rendelkezések (1)
Azok a 4. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékben
szereplő fajok, amelyek a legkülső régiók valamelyikében honos fajnak
minősülnek, nem tartoznak a 7., a 8., a 11. és a 13–17. cikk
rendelkezéseinek a hatálya alá abban a legkülső régióban, ahol honosak. (2)
Legkésőbb [12 hónappal e rendelet hatályba
lépése után – beillesztendő dátum]-ig minden olyan tagállam, amelyben
legkülső régiók találhatók, az érintett régiókkal való konzultációt
követően minden egyes régióra vonatkozóan elfogadja a veszélyt
jelentő idegenhonos özönfajok jegyzékét. (3)
A (2) bekezdésben említett jegyzékekben
szereplő fajok az adott legkülső régióban a 7., a 8., a 11. és a
13–17. cikk rendelkezéseinek a hatálya alá tartoznak. (4)
A (2) bekezdésben említett jegyzékeket, illetve
azok frissítéseit a tagállamok haladéktalanul bejelentik a Bizottságnak, és
azokról tájékoztatják a többi tagállamot. II. fejezet
Megelőzés 7. cikk
Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajokra vonatkozó
tilalom (1)
A 4. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékben
szereplő fajokat tilos szándékosan: a) behozni az Unió területére vagy azon
keresztül szállítani; b) szaporítani; c) szállítani, kivéve a fajok kiirtást
szolgáló létesítményekbe történő szállítását; d) forgalomba hozni; e) alkalmazni vagy azokkal kereskedni; f) tartani vagy nevelni, a zárt tartásmódot
is ideértve; g) a környezetbe kibocsátani. (2)
A tagállamok a 11. cikk (3) és (4) bekezdésében
foglalt rendelkezéseknek megfelelően kötelesek megakadályozni az
idegenhonos özönfajok szándékolatlan behurcolását. 8. cikk
A kutatási és ex situ megőrzési tevékenységek engedélyezése (1)
A 7. cikk (1) bekezdésének a), b), c), e) és f)
pontjában foglalt tilalomtól eltérve a tagállamok engedélyezési rendszert
dolgoznak ki, hogy lehetővé tegyék a kutatási vagy ex situ megőrzési
tevékenységek végzésére jogosult intézmények számára az Unió számára veszélyt
jelentő idegenhonos özönfajokkal kapcsolatos kutatási és ex situ
megőrzési tevékenységek folytatását. (2)
A tagállamok felhatalmazzák az illetékes
hatóságokat az (1) bekezdésben említett tevékenységek folytatására vonatkozó
engedélyek kiadására, amennyiben a tevékenységek folytatása zárt tartásmód
mellett történik, és a következő feltételek teljesülnek: a) az Unió számára veszélyt jelentő
idegenhonos özönfajokat a (3) bekezdés szerinti zárt létesítményekben tartják
és kezelik; b) a tevékenységet az illetékes hatóságok
által előírt tudományos és szakmai képesítéssel rendelkező személyzet
végzi; c) a zárt létesítménybe történő
szállítást, illetve az onnan történő elszállítást az illetékes hatóság
engedélyével, az idegenhonos özönfajok kiszabadulását lehetetlenné tevő
körülmények között végzik; d) az idegenhonos özönfajokhoz tartozó
állatokat lehetőség szerint megjelölik; e) a kiszabadulás, elterjedés vagy
eltávolítás kockázatát hatékonyan kezelik, figyelembe véve az érintett fajt és
annak biológiai jellemzőit és terjedési módozatait, a folytatni kívánt
tevékenységet és az alkalmazandó zárt létesítményt, a környezettel való
kölcsönhatást és az adott fajhoz kapcsolódó kockázat szempontjából fontos egyéb
tényezőket; f) biztosított az állandó felügyelet, és
vészhelyzeti tervet dolgoznak ki a kiszabadulás vagy elterjedés
megakadályozására, amely egy kiirtási tervet is magában foglal; g) az (1) bekezdésben említett engedély az
érintett kutatási vagy ex situ megőrzési tevékenységhez szükséges számú
fajra és példányra korlátozódik, amely nem haladhatja meg a zárt létesítmény
befogadóképességét. Tartalmaznia kell az érintett fajok kiszabadulásával vagy
elterjedésével kapcsolatos kockázat mérsékléséhez szükséges korlátozásokat. A
tárgyát képező idegenhonos özönfaj Unión belüli tartása, Unióba
történő behozatala és Unión keresztül történő szállítása során minden
esetben mellékelni kell. (3)
A példányok zárt létesítményben tartása során
teljesülniük kell a következő feltételeknek: a) a példányok fizikailag elszigeteltek, és
nem szabadulhatnak ki, terjedhetnek tovább vagy távolíthatók el illetéktelen
személy által a létesítményből, amelyben tartják azokat; szabályozott
takarítási és karbantartási eljárások biztosítják, hogy egyetlen példány,
illetve azok egyetlen szaporítható alkotórésze sem szabadulhat ki, terjedhet
tovább vagy távolítható el illetéktelen személy által; b) a példányok létesítményből való
eltávolítása, ártalmatlanítása vagy megsemmisítése oly módon történik, amely
kizárja a létesítményen kívüli szaporítás vagy szaporodás lehetőségét. (4)
Az engedély iránti kérelemhez az intézmény csatolja
a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülésének az illetékes
hatóság általi értékeléséhez szükséges bizonyítékokat. 9. cikk
Vészhelyzeti intézkedések (1)
Ha egy tagállam bizonyítékkal rendelkezik arra
vonatkozóan, hogy területén olyan idegenhonos özönfaj van jelen, amely a 4.
cikk (1) bekezdésében említett jegyzékben nem szerepel, de az érintett
illetékes hatóságok előzetes tudományos bizonyítékokon alapuló véleménye
szerint a 4. cikk (2) bekezdésében foglalt szempontoknak megfelel, vagy hogy fennáll
annak a közvetlen veszélye, hogy egy ilyen idegenhonos özönfaj bejut az adott tagállam
területére, haladéktalanul vészhelyzeti intézkedéseket léptethet életbe,
amelyek keretében a 7. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalmak bármelyikét
bevezetheti. (2)
A saját területére vonatkozóan a 7. cikk (1)
bekezdése a), c) vagy d) pontjának az alkalmazását magában foglaló vészhelyzeti
intézkedéseket életbe léptető tagállam haladéktalanul értesíti a
Bizottságot és a többi tagállamot az életbe léptetett intézkedésekről és
az azokat alátámasztó bizonyítékokról. (3)
A vészhelyzeti intézkedések tárgyát képező
fajokra vonatkozóan az érintett tagállam késedelem nélkül, de a vészhelyzeti
intézkedések bevezetésére vonatkozó határozat elfogadását követő 24
hónapon belül mindenképpen elvégzi az 5. cikk szerinti kockázatértékelést a
rendelkezésre álló szakmai és tudományos információk alapján, azzal a céllal,
hogy a fajok a 4. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe bekerüljenek. (4)
A (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvétele esetén,
vagy ha egyéb bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az
Unióban olyan idegenhonos özönfaj van jelen, amely a 4. cikk (1) bekezdésében
említett jegyzékben nem szerepel, de a 4. cikk (2) bekezdésében foglalt
szempontoknak valószínűleg megfelel, vagy hogy fennáll annak a közvetlen
veszélye, hogy egy ilyen idegenhonos özönfaj bejut az Unió területére, a
Bizottság végrehajtási aktus révén, az előzetes tudományos bizonyítékok
alapján megállapítja a faj említett szempontoknak való megfelelésének a
valószínűségét, és az Unióra vonatkozó vészhelyzeti intézkedéseket léptet
életbe, amelyek keretében az adott faj miatti kockázatokra való tekintettel a
7. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalmak bármelyikét bevezetheti egy
korlátozott időtartamra, amennyiben arra a megállapításra jut, hogy a 4.
cikk (2) bekezdésében foglalt szempontoknak való megfelelés valószínűsége
fennáll. A végrehajtási aktust a 22. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági
eljárásnak megfelelően kell elfogadni. (5)
A (4) bekezdésben említett végrehajtási aktus
rendelkezéseitől függően a tagállamok által az (1) bekezdés alapján
hozott intézkedések hatályukat vesztik vagy módosulnak. (6)
A vészhelyzeti intézkedéseket életbe léptető
tagállam a vészhelyzeti intézkedéseket fenntarthatja addig, amíg az uniós
szintű vészhelyzeti intézkedéseket életbe léptető végrehajtási aktus
a (4) bekezdésnek megfelelően elfogadásra kerül, vagy az érintett tagállam
által a (3) bekezdésnek megfelelően elvégzett kockázatelemzés alapján a
faj bekerül a 4. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe. 10. cikk
A tagállamok számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok környezetbe történő szándékos kibocsátásának a korlátozása (1)
A tagállamok korlátozzák a környezetbe történő
szándékos kibocsátást – vagyis azt a folyamatot, amelynek révén egy szervezet a
kiszabadulásának és elterjedésének a megelőzéséhez szükséges intézkedések
hiányában bármely célból a környezetbe kerül – mindazon, az Unió számára
veszélyt jelentő idegenhonos özönfajoktól eltérő idegenhonos
özönfajok esetében, amelyek környezetbe történő kibocsátása és elterjedése
a tagállam tudományos bizonyítékokon alapuló megítélése szerint jelentős
hátrányos hatást gyakorolhat a tagállam területére („a tagállam számára
veszélyt jelentő idegenhonos özönfaj”), még akkor is, ha ennek ténye nem
teljes mértékben tisztázott. (2)
A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a többi
tagállamot az adott tagállam számára veszélyt jelentőnek tekintett
idegenhonos özönfajokról. (3)
A tagállamok illetékes hatóságai bizonyos esetekben
engedélyezhetik a tagállam számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok
szándékos kibocsátását a környezetbe, amennyiben a következő feltételek
teljes mértékben figyelembevételre kerülnek: a) nem létezik olyan nem invazív faj,
amelynek alkalmazása az özönfajjal elérhetőhöz hasonló előnyöket
biztosítana; b) a környezetbe történő kibocsátás
előnyei rendkívül nagyok az érintett faj által okozott kár kockázatához
viszonyítva; c) a környezetbe történő kibocsátást a
biológiai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, valamint az emberi
egészségre és a gazdaságra gyakorolt hatás minimalizálása érdekében a kockázat
mérséklésére irányuló intézkedések kísérik; d) biztosított a megfelelő felügyelet,
és vészhelyzeti terv készül az alkalmazandó faj kiirtására abban az esetben, ha
az illetékes hatóság elfogadhatatlan mértékűnek tartja a faj által okozott
kárt. (4)
Az idegenhonos özönfajok akvakultúrában
történő alkalmazás céljából való betelepítésének az engedélyezése a
708/2007/EK rendeletnek megfelelően történik. 11. cikk
Az idegenhonos özönfajok útvonalaira vonatkozó cselekvési tervek (1)
A tagállamok legkésőbb [18 hónappal e
rendelet hatályba lépése után – beillesztendő dátum]-ig átfogó
elemzést készítenek az idegenhonos özönfajok szándékolatlan behurcolásának és az
adott tagállam területén belüli terjedésének az útvonalaira vonatkozóan, és
meghatározzák azokat az útvonalakat, amelyek a rajtuk keresztül az Unióba
bejutó fajok mennyisége vagy az általuk okozott kár mértéke miatt kiemelt
intézkedést igényelnek („kiemelt útvonalak”). Ennek során a tagállamok különös
figyelmet fordítanak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok betelepedési útvonalainak az elemzésére. (2)
Legkésőbb [3 évvel e rendelet hatályba
lépése után – beillesztendő dátum]-ig minden egyes tagállam kidolgozza
és végrehajtja az (1) bekezdés alapján meghatározott kiemelt útvonalakra
vonatkozó cselekvési tervet. A cselekvési tervnek tartalmaznia kell a fellépés
ütemtervét, és be kell mutatnia a kiemelt útvonalakra irányuló és az
idegenhonos özönfajok Unióba vagy a környezetbe történő szándékolatlan
behurcolásának és a környezetben való terjedésének a megelőzése érdekében
meghozandó intézkedéseket. (3)
A (2) bekezdésben említett fellépés legalább a
következő, a költségek és az előnyök elemzése alapján kidolgozott
intézkedéseket foglalja magában: a) tudatosító intézkedések; b) az áruk és nyersanyagok, valamint a
járművek és felszerelések idegenhonos özönfajokkal való
szennyeződésének a minimalizálását célzó szabályozási intézkedések,
ideértve az idegenhonos özönfajok harmadik országokból történő
beszállításának a megakadályozására vonatkozó intézkedéseket is; c) az Unió határain végzett, a 13. cikk
szerinti hatósági ellenőrzésektől eltérő megfelelő ellenőrzéseket
biztosító szabályozási intézkedések; d) a hajók ballasztvizének és az üledékeknek
a kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján
hozott intézkedések. (4)
A (2) bekezdésnek megfelelően kidolgozott
cselekvési tervet késedelem nélkül továbbítani kell a Bizottságnak. A
tagállamok a továbbítást követően négyévente felülvizsgálják a cselekvési
tervet, és a felülvizsgált cselekvési terveket ismételten továbbítják a
Bizottságnak. III. fejezet
Korai észlelés és gyors kiirtás 12. cikk
Felügyeleti rendszer (1)
Az idegenhonos özönfajok Unióban történő
elterjedésének a megelőzése érdekében a tagállamok legkésőbb [18
hónappal e rendelet hatályba lépése után – beillesztendő dátum]-ig létrehozzák
az idegenhonos özönfajok környezetben való előfordulására vonatkozó adatok
felmérések, nyomon követés és egyéb eljárások révén történő
gyűjtésére és rögzítésére szolgáló hatósági felügyeleti rendszert. (2)
Az (1) bekezdésben említett felügyeleti
rendszernek: a) le kell fednie a tagállam területét,
hogy az Unió számára veszélyt jelentő új, illetve már megtelepedett
idegenhonos özönfajok jelenléte és eloszlása meghatározható legyen; b) ki kell terjednie a 2008/56/EK irányelv
3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tengervizekre; c) elég dinamikusnak kell lennie ahhoz,
hogy a tagállam területén vagy annak egy részén belül gyorsan észlelhető
legyen az olyan, az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok
megjelenése a környezetben, amelyek jelenlétéről korábban nem tudtak; d) fel kell használnia a 92/43/EGK irányelv
11. cikkében, a 2008/56/EK irányelv
11. cikkében és a 2000/60/EK irányelv 8. cikkében meghatározott, már
meglévő felügyeleti és nyomon követési rendszerek által szolgáltatott
információkat. 13. cikk Az
Unió határain végzett hatósági ellenőrzések (1)
A tagállamok legkésőbb [12 hónappal e
rendelet hatályba lépése után – beillesztendő dátum]-ig létrehoznak
egy olyan, teljes mértékben működőképes intézményrendszert, amelynek
célja az Unióba behozott állatokra és növényekre – azok magjait, petéit vagy szaporítóképleteit
is beleértve – vonatkozó hatósági ellenőrzések elvégezése és ezáltal az
Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok Unióba történő
szándékos betelepítésének a megelőzése. (2)
A tagállami hatóságok az Unió határain elvégzik az
Unióba behozott, az (1) bekezdésben említett árukra vonatkozó hatósági
ellenőrzéseket, amelyek során az alábbi követelmények valamelyikének a
teljesülését vizsgálják: a) nem szerepelnek a 4. cikk (1)
bekezdésében említett jegyzékben; b) a 8. cikkben említett engedélyek
érvényesek. (3)
A (2) bekezdésben említett, okmányellenőrzést,
azonossági ellenőrzést és szükség esetén fizikai ellenőrzést magában
foglaló ellenőrzés helyszíne: a) az (1) bekezdésben említett, [a hatósági
ellenőrzésekről szóló] XXX/XXXX/EU rendelet [(COM(2013) 265)]
45. cikkének a hatálya alá tartozó és a határállomáson végzett hatósági
ellenőrzés alá vonandó áruk esetében az említett rendelet 57. cikke
alapján kijelölt határállomás; ebben az esetben a tagállamok [a hatósági
ellenőrzésekről szóló] XXX/XXXX/EU rendelet [(COM(2013) 265)] 3.
cikke alapján kijelölt illetékes hatóságokra ruházzák a felelősséget; b) az (1) bekezdésben említett, [a hatósági
ellenőrzésekről szóló] XXX/XXXX/EU rendelet [(COM(2013) 265)]
45. cikkének a hatálya alá nem tartozó vagy a szóban forgó rendelet 46. cikke
alapján a határállomáson végzett hatósági ellenőrzés alól mentesített áruk
esetében a Közösség vámterületére történő beléptetés helye; ebben az
esetben a tagállamok a vámhatóságokra ruházzák a felelősséget az áruk
vámeljárás alá vonására vonatkozóan. (4)
A határellenőrzés elvégzésére kijelölt
hatóságokat felelősséggel kell felruházni továbbá azoknak a szervezeteknek
a lefoglalására és elkobzására, amelyek esetében a (2) bekezdésben foglalt
feltételek nem teljesülnek. Az elkobzott szervezeteket az e rendelet
alkalmazásáért felelős illetékes hatóság gondjaira kell bízni. A
tagállamok meghatározott feladatokat átruházhatnak más hatóságokra. (5)
Az elvégzett hatósági ellenőrzések
eredményének és az ez alapján hozott határozatoknak a rögzítése során – a
szállítmányt elutasító határozatokat is ideértve – figyelembe kell venni a (2)
bekezdés a) és b) pontjában foglalt követelményeknek való megfelelést. (6)
A tagállamok eljárásokat alakítanak ki az érintett
hatóságok és a szállítmány szállítója közötti, a beérkező szállítmányokra
vonatkozó információcsere, valamint a (2) bekezdésben említett
ellenőrzések terén folyó hatékony és eredményes koordináció és
együttműködés biztosítására. (7)
Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok meghatározásának és észlelésének a (2) bekezdésben említett
ellenőrzésekben részt vevő hatóságok együttműködése révén
történő megkönnyítése érdekében a tagállamok iránymutatásokat és
képzéseket dolgoznak ki. A vámhatóságok számára kidolgozott képzéseknek ki kell
terjedniük a vámáru-nyilatkozathoz használt egységes vámokmány kitöltésére. 14. cikk
A korai észlelés bejelentése (1)
Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfajok bejutásának vagy jelenlétének korai észlelését a 12. cikknek
megfelelően kialakított felügyeleti rendszer alkalmazása és a 13. cikkben
előírt hatósági ellenőrzések során gyűjtött információk
felhasználása segíti a tagállamokban. (2)
Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfaj jelenlétének a korai észleléséről a tagállamok késedelem nélkül
írásbeli bejelentést tesznek a Bizottságnak, és tájékoztatják a többi
tagállamot, különösen a következő esetekben: a) a 4. cikk (1) bekezdésében említett
jegyzékben szereplő bármely faj megjelenése a területükön vagy annak egy
részén, amennyiben annak a területükön vagy annak egy részén való jelenléte
korábban nem volt ismert a számukra; b) a 4. cikk (1) bekezdésében említett
jegyzékben szereplő bármely faj ismételt megjelenése a területükön vagy
annak egy részén azt követően, hogy a kiirtását bejelentették. 15. cikk
Gyors kiirtás az invázió kezdeti szakaszában (1)
A korai észlelést követően és a korai észlelés
14. cikkben előírt bejelentését követő három hónapon belül a
tagállamok kiirtásra irányuló intézkedéseket léptetnek életbe; ezen
intézkedéseket bejelentik a Bizottságnak, és tájékoztatják róluk a többi
tagállamot. (2)
A kiirtásra irányuló intézkedések alkalmazása során
a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az alkalmazott módszerekkel hatékonyan el
lehessen érni az érintett idegenhonos özönfaj populációjának teljes és végleges
felszámolását, kellő figyelmet fordítva az emberi egészségre és a
környezetre, valamint megkímélve a célállatokat az elkerülhető
fájdalomtól, félelemtől vagy szenvedéstől. (3)
A 12. cikkben előírt felügyeleti rendszert úgy
kell kialakítani, hogy a kiirtás eredményességének a nyomon követésére is
alkalmazható legyen. (4)
Az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos
özönfaj populációinak kiirtását a tagállamok bejelentik a Bizottságnak, és
tájékoztatják róla a többi tagállamot. (5)
A tagállamok az alkalmazott intézkedések
eredményességéről is tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot. 16. cikk
A gyors kiirtás kötelezettségétől való eltérések (1)
A tagállamok a kiirtásra irányuló intézkedések
alkalmazásának a 15. cikkben előírt kötelezettségétől való eltérés
iránti kérelmet nyújthatnak be a Bizottsághoz olyan, az Unió számára veszélyt
jelentő idegenhonos özönfajokra vonatkozóan, amelyek korai észlelését a
14. cikk előírásai szerint bejelentették. (2)
Az eltérés iránti kérelmet megbízható tudományos
bizonyítékokkal kell alátámasztani és csak a következő feltételek
teljesülése esetén lehet benyújtani: a) kimutatható, hogy a kiirtás szakmailag
kivitelezhetetlen, mivel a rendelkezésre álló módszerek nem alkalmazhatók abban
a környezetben, ahol a faj megtelepedett; b) a rendelkezésre álló adatokon alapuló
költség-haszon elemzés elfogadható bizonyossággal kimutatja, hogy a költségek
hosszú távon rendkívül magasak lesznek, és nem állnak arányban a kiirtással
elérhető előnyökkel; c) nem állnak rendelkezésre kiirtási
módszerek, vagy a rendelkezésre álló módszerek rendkívül súlyos negatív
hatásokat gyakorolnak az emberi egészségre és a környezetre. (3)
A tagállamok csak kellően indokolt és a (2)
bekezdés a), b) és c) pontjában említett bizonyítékokkal alátámasztott eltérés
iránti kérelmeket nyújthatnak be a Bizottsághoz. (4)
A Bizottság a (6) bekezdésnek megfelelő
végrehajtási aktusok révén határoz a (3) bekezdésben említett kérelmek
elfogadásáról vagy elutasításáról. (5)
E végrehajtási aktusokat a 22. cikk (2) bekezdése szerinti
vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. (6)
A tagállamok a (3) bekezdésnek megfelelően
kérelmezett eltérésre vonatkozó határozat elfogadásáig visszaszorító
intézkedések életbeléptetésével gondoskodnak a faj további terjedésének a
megakadályozásáról. (7)
A kiirtási kötelezettségtől való eltérés
jóváhagyása esetén a 17. cikkben előírt féken tartó intézkedéseket kell
alkalmazni a fajra vonatkozóan. Az eltérés iránti kérelem elutasítása esetén az
érintett tagállam köteles késedelem nélkül életbe léptetni a 15. cikk szerinti kiirtásra
irányuló intézkedéseket. IV. fejezet
A széles körben elterjedt idegenhonos özönfajok féken tartása 17. cikk
Féken tartó intézkedések (1)
Legkésőbb 12 hónappal az idegenhonos özönfaj
4. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe történő felvételét
követően a tagállamok féken tartó intézkedéseket léptetnek életbe az Unió
számára veszélyt jelentő, a területükön széles körben elterjedtnek talált
idegenhonos özönfajok ellen a biológiai sokféleségre és ökoszisztéma-szolgáltatásokra,
valamint az emberi egészségre és a gazdaságra gyakorolt hatásaik minimalizálása
érdekében. A féken tartó intézkedéseknek a költségek és az előnyök
elemzésén kell alapulniuk, és a 18. bekezdésben előírt helyreállító intézkedéseknek
is szerepelniük kell köztük. (2)
A féken tartó intézkedések az idegenhonos özönfajok
populációjának kiirtását, szabályozását vagy visszaszorítását célzó fizikai,
kémiai vagy biológia fellépéseket foglalnak magukban. Adott esetben a féken
tartó intézkedéseknek a fogadó ökológiai rendszer folyamatban lévő és
jövőbeli inváziókkal szembeni ellenálló képességének a növelését célzó
intézkedéseket is tartalmazniuk kell. (3)
A féken tartó intézkedések életbeléptetésekor a
tagállamok gondoskodnak arról, hogy az alkalmazott módszereket az emberi egészség
és a környezet kellő figyelembevételével válasszák meg, és hogy az
állatokra irányuló intézkedések ne okozzanak szükségtelen fájdalmat, félelmet
vagy szenvedést. (4)
A 12. cikkben előírt felügyeleti rendszert úgy
kell kialakítani, hogy az egyben a kiirtásra, populációszabályozásra vagy
visszaszorításra irányuló intézkedések által a biológiai sokféleségre és ökoszisztéma-szolgáltatásokra,
valamint az emberi egészségre és a gazdaságra gyakorolt hatások minimalizálása
terén elért eredmények nyomon követésére is szolgáljon. (5)
Azon tagállamok, amelyekben valamely, az Unió
számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfaj már széles körben elterjedt,
értesítik a szomszédos tagállamokat és a Bizottságot arról, ha a faj szomszédos
országokba történő továbbterjedése jelentős kockázatot jelent. Adott
esetben az érintett tagállamok közösen elfogadott féken tartó intézkedéseket vezetnek
be. Ha a továbbterjedés harmadik országot is érinthet, akkor az érintett
tagállam mérlegeli az érintett harmadik országok tájékoztatásának a
szükségességét. 18. cikk
A sérült ökológiai rendszerek helyreállítása (1)
A tagállamok arányos helyreállító intézkedéseket
hoznak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok által
legyengített, károsított vagy tönkretett ökológiai rendszerek helyreállítása
érdekében. (2)
Az (1) bekezdésben említett helyreállító
intézkedéseknek legalább a következőket kell tartalmazniuk: a) a megzavart ökológiai rendszer zavar
hatásaival szembeni ellenállásra, azok csillapítására, az azokhoz való
alkalmazkodásra és az azok utáni helyreállásra való képességének a fokozására
irányuló intézkedések; b) a kiirtást követő ismételt invázió
megelőzését biztosító intézkedések. V. fejezet
Záró rendelkezések 19. cikk
Jelentéstétel (1)
Legkésőbb [három évvel e rendelet hatályba
lépése után – beillesztendő dátum]-ig és azt követően négyévente
a tagállamok naprakész információkat továbbítanak a Bizottságnak a
következőkre vonatkozóan: a) a 12. cikkben előírt felügyeleti
rendszernek és az Unióba belépő idegenhonos fajok 13. cikk szerinti hatósági
ellenőrzési rendszerének a leírása; b) a területükön jelen lévő, az Unió
számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok eloszlása; c) a 10. cikk (2) bekezdése alapján a
tagállam számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajoknak tekintett
idegenhonos özönfajokra vonatkozó információk; d) a 11. cikk (2) bekezdésében említett
cselekvési terv; e) a tagállam egész területére vonatkozó,
összesített információk a 15. cikknek megfelelően hozott, kiirtásra
irányuló intézkedésekről és a 17. cikkben előírt féken tartó
intézkedésekről, valamint azok eredményességéről; f) a 8. cikkben említett engedélyek
formátuma. (2)
A tagállamok bejelentik a Bizottságnak az e
rendelet alkalmazásáért felelős illetékes hatóságokat, és tájékoztatják
azokról a többi tagállamot. (3)
[Az elfogadás dátuma]-tól/-től számítva
5 éven belül a Bizottság értékeli e rendelet és azon belül a 4. cikk (1)
bekezdésében említett jegyzék, a 11. cikk (3) bekezdésében említett cselekvési
tervek, a felügyeleti rendszer, a határokon végzett ellenőrzések, a kiirtásra
vonatkozó kötelezettség és a féken tartási kötelezettségek eredményességét, és
jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez a rendelet módosítására
vonatkozó javaslatokat csatolhat, többek között a 4. cikk (1) bekezdésében említett
jegyzékre vonatkozóan. 20. cikk
Információszolgáltatást támogató mechanizmus (1)
A Bizottság fokozatosan létrehozza az e rendelet
alkalmazását megkönnyítő információszolgáltatást támogató mechanizmust. (2)
A kezdeti szakaszban a rendszer az idegenhonos özönfajokra
vonatkozó adatokat tartalmazó meglévő rendszereket összekötő,
adatszolgáltatást támogató mechanizmusból áll, amelyben a 19. cikkben
előírt jelentéstétel megkönnyítése érdekében különös figyelmet kapnak az
Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos özönfajok. (3)
A második szakaszban a (2) bekezdésben említett,
adatszolgáltatást támogató mechanizmus egy olyan eszközzé válik, amely
segítséget nyújt a Bizottságnak a 14. cikk (2) bekezdésében előírt
bejelentések kezeléséhez. (4)
A harmadik szakaszban a (2) bekezdésben említett,
adatszolgáltatást támogató mechanizmus az e rendelet alkalmazásának egyéb
összetevőire vonatkozó információk cseréjét támogató mechanizmussá válik. 21. cikk
A nyilvánosság részvétele (1)
A 11. cikkben előírt cselekvési tervek és a
17. cikkben előírt intézkedések kidolgozásánál a tagállamok gondoskodnak
arról, hogy a nyilvánosság kellő időben tényleges lehetőséget
kapjon a cselekvési tervek, illetve az intézkedések előkészítésében,
módosításában, illetve felülvizsgálatában való részvételre a tagállamok által a
2003/35/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdése második albekezdésének
megfelelően már meghatározott módon. 22. cikk
Bizottság (1)
A Bizottság munkáját egy vizsgálóbizottság segíti. Ez
a bizottság a 182/2011/EU rendelet [23]
értelemében vett bizottság. (2)
Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a
182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. 23. cikk
A felhatalmazás gyakorlása (1)
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására
vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e
cikk határozza meg. (2)
A Bizottság számára az 5. cikk (2) bekezdése
alapján adott felhatalmazás az e rendelet hatálybalépésnek időpontjától
számított határozatlan időre szól. (3)
Az 5. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást
az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról
szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat
az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő napon
vagy a határozatban meghatározott későbbi időpontban lép hatályba. A
határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi
aktusok érvényességét. (4)
A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az
Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5)
Az 5. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott,
felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést
követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem
a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha
az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét
megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel
kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács
kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik. 24. cikk
Közigazgatási intézkedések és szankciók (1)
A tagállamok megállapítják az e rendelet
előírásainak megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási intézkedésekre
és szankciókra vonatkozó szabályokat. A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést
azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak,
arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. 25. cikk
Szankcionálási hatáskör (1)
Az illetékes hatóságok jogosultak közigazgatási
intézkedéseket és szankciókat alkalmazni az e rendeletet be nem tartó természetes
és jogi személyekkel szemben. (2)
Felügyeleti hatásköreik sérelme nélkül az illetékes hatóságok jogosultak legalább az alábbi közigazgatási
intézkedések és szankciók alkalmazására: a) végzés, amely előírja a
jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy
számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás
megismétlésétől; b) végzés, amely előírja az érintett,
előírásoknak nem megfelelő, az Unió számára veszélyt jelentő
idegenhonos özönfaj elkobzását; c) a tevékenység átmeneti betiltása; d) a tevékenység folytatására szóló engedély
végleges visszavonása; e) közigazgatási pénzbírság; f) végzés, amely helyreigazító intézkedések
végrehajtását írja elő a természetes vagy jogi személy számára. (3)
A közigazgatási szankciók és intézkedések típusának
meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vesznek minden lényeges
körülményt, többek között: a) a jogsértés súlyosságát és
időtartamát; b) az invázióért felelős személy
érintettségének a mértékét; c) a természetes vagy jogi személy
jogsértésből származó hasznát; d) a jogsértés által okozott környezeti,
társadalmi és gazdasági kárt; e) a felelős személy illetékes
hatósággal való együttműködésének a szintjét; f) a felelős személy által korábban
elkövetett jogsértéseket. (4)
A tagállamok biztosítják az illetékes hatóságok által
e cikknek megfelelően hozott határozatok elleni fellebbezés
lehetőségét. 26. cikk
A nem kereskedelmi célból tartott állatok tulajdonosaira vonatkozó átmeneti
rendelkezések (1)
A 7. cikk (1) bekezdésének c) és f) pontjától eltérve
a 4. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékben szereplő, az Unió számára
veszélyt jelentő fajokhoz tartozó, kedvtelésből tartott állatokat nem
kereskedelmi céllal tartó tulajdonosok számára megengedett, hogy az állatok
természetes élete végéig megtarthassák azokat, amennyiben a következő
feltéteket teljesítik: a) a példányokat már a 4. cikk (1)
bekezdésében említett jegyzékbe való felvételt megelőzően is
tartották; b) a példányokat zárt
helyen tartják, és megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy
azok ne szaporodhassanak vagy szabadulhassanak ki. (2)
Az illetékes hatóságok a tagállamok által
szervezett tudatosító és felvilágosító kampányok révén tájékoztatják a nem
kereskedelmi célból tartott állatok tulajdonosait az (1) bekezdésben említett
példányok tartása miatti kockázatokról, valamint a szaporodásuk és
kiszabadulásuk miatti kockázat minimalizálásához szükséges
intézkedésekről. (3)
Mindazon nem kereskedelmi célból tartott állatok
tulajdonosai számára, akik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket nem
tudják biztosítani, a tagállamok felajánlják, hogy a tulajdonukat képező
példányokat átveszik, és azok kezelése során kellő figyelmet fordítanak az
állatok jólétére. 27. cikk
A kereskedelmi készletekre vonatkozó átmeneti rendelkezések (1)
Az idegenhonos özönfajokhoz tartozó példányokat
tartalmazó, az érintett idegenhonos özönfajnak a 4. cikk (1) bekezdésében
említett jegyzékbe való felvétele előtt beszerzett kereskedelmi
készletekkel rendelkezők számára az érintett faj jegyzékbe való felvételét
követően legfeljebb két évig megengedett az e fajokhoz tartozó élő
példányok vagy azok szaporítható részeinek a tartása és a 8. cikkben említett
kutatási vagy ex situ megőrzési tevékenységet folytató intézményeknek való
eladás vagy átadás céljából történő szállítása, azzal a feltétellel, hogy
a példányokat zárt helyen tartják vagy szállítják, és valamennyi megfelelő
intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy azok ne szaporodhassanak vagy
szabadulhassanak ki; megengedett továbbá a készleteik felszámolása érdekében
történő leölése. (2)
Az időközben az Unió számára veszélyt
jelentő idegenhonos fajok jegyzékébe felvett, akvakultúrában alkalmazott
fajokra vonatkozóan a 708/2007/EK rendelet 6. cikke alapján kiadott és az (1)
bekezdésben említett időszakot követően még le nem járt engedélyeket
a tagállam a 708/2007/EK rendelet 12. cikkének megfelelően, az (1)
bekezdésben említett időszak végéig visszavonja. 28. cikk
Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió
Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [január 1 vagy július 1]-jén
lép hatályba. Ez a
rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi
tagállamban. Kelt Brüsszelben, -án/-én. az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök Egyszerűsített pénzügyi
kimutatás A javaslattervet címe: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az idegenhonos özönfajok
betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról Érintett szakpolitikai terület(ek) és a
tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó kapcsolódó
tevékenység(ek): 07. cím – Környezet 07 01 02. jogcímcsoport – A „Környezet” szakpolitikai területen foglalkoztatott
külső munkatársakkal kapcsolatos és egyéb igazgatási kiadások Jogalap ¨ Igazgatási autonómia X
Egyéb: az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése Leírás és indokok: Az idegenhonos özönfajok olyan fajok, amelyek szándékos vagy
szándékolatlan emberi tevékenység révén természetes elterjedési területük
ökológiai határain túlra kerülnek, és új élőhelyükön olyan mértékben
megtelepednek és elterjednek, ami negatív hatást gyakorol nemcsak a biológiai
sokféleségre, hanem az emberi egészségre és a gazdaságra is. Az okozott
társadalmi és gazdasági károk mellett a biológiai sokféleség csökkenésének
egyik fő okát képviselik, ezért féken tartásuk döntő szerepet játszik
a biológiai sokféleség csökkenésének 2020-ig történő megállítására
vonatkozó uniós célkitűzés teljesítésében. Becslések szerint az
idegenhonos özönfajok által okozott károkkal és a visszaszorításukkal
kapcsolatban felmerülő éves költség legalább 12 milliárd EUR. Ezért e
rendelettervezet célja az idegenhonos özönfajok által a biológiai sokféleségre
és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hátrányos hatások
megelőzését, minimalizálását és mérséklését, valamint a társadalmi és
gazdasági károk csökkentését szolgáló uniós keret létrehozása. A tagállamok már
jelenleg is alkalmaznak intézkedéseket egyes idegenhonos özönfajok féken
tartására, de a fellépés túlnyomórészt reaktív jellegű, az okozott kár
minimalizálására irányul anélkül, hogy elegendő figyelmet kapna a
megelőzés vagy az újabb veszélyek észlelése és az azokra történő
válaszadás. Az erőfeszítések széttagoltak, nem fedik le az egész EU-t, és
általában nem kellően összehangoltak, ami összességében rontja az
eredményességüket. Jelenleg nem létezik az idegenhonos özönfajok uniós
szintű féken tartására irányuló, átfogó jogi keret. E rendelettervezet
célja ennek a szakpolitikai hiányosságnak az orvoslása a biológiai
sokféleségről szóló egyezményből fakadó nemzetközi kötelezettségvállalásokkal
összhangban. Időtartam és becsült pénzügyi hatás: Az alkalmazás időtartama: ¨ Meghatározott
időtartamra vonatkozó javaslat: [dátum]-tól/-től [dátum]-ig
hatályos határozat X Határozatlan időtartamra vonatkozó javaslat:
[előirányzott dátum: 2015 – megerősítendő]-tól/-től
hatályos Becsült költségvetési hatás: A javaslattervezet a következőket vonja
maga után: ¨ megtakarítás X többletköltség
(kérjük, jelölje meg a többéves pénzügyi keret érintett fejezetét vagy fejezeteit):
a 2014–2020-as időszakra
szóló többéves pénzügyi keret 5. fejezete Harmadik féltől származó
hozzájárulás a javaslattervezet finanszírozásához: A javaslat nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást. A számadatok magyarázata: E rendelettervezet összetevőinek a végrehajtása egy bizottság
működtetését igényli. A hasonló bizottságok működtetésének a
költségei alapján a 07 01 02 11 03. sor (Bizottságok) a következők becsült
költségeit tartalmazza (lásd még az alábbi táblázatot): – éves ülések – tagállamonként 1 képviselő – maximális utazási és tartózkodási költségek: 800 EUR/tagállam/ülés Ez körülbelül évi 80 000 EUR költséget jelentene a Bizottságnak. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való
összeegyeztethetőség: X A javaslat összeegyeztethető a
jelenlegi pénzügyi programozással. ¨ A javaslat megkívánja a többéves pénzügyi keret vonatkozó
fejezetének átdolgozását. ¨ A javaslat maga után vonja a rugalmassági eszköz igénybevételét
vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatát [24]. A megtakarítások és a többletköltségek hatása a források
elosztására: ¨ A forrásokat a szolgálatokon belüli átcsoportosítás útján kell
előteremteni. X A forrásokat már hozzárendelték az
érintett szolgálatokhoz. ¨ A források a következő éves elosztási eljárás keretében
igénylendők. A szükséges emberi és igazgatási
erőforrásokat az intézkedés irányítására már kijelölt főigazgatóság
személyzete biztosítja a már jelenleg is a rendelettervezet végrehajtásához
kapcsolódó területeken dolgozó személyzet támogatásával. A kijelölt
tisztviselők fő feladatai: a bizottság irányítása, a tagállamokkal
való kapcsolattartás, koordináció a Közös Kutatóközponttal (KKK), és általában
véve a rendelettervezet helyes végrehajtásának a támogatása. A rendszer a Bizottság különböző
szolgálatainál rendelkezésre álló erőforrások és szakértelem egyesítését
szem előtt tartva lett kialakítva, ami lehetővé teszi a korlátozott
létszámú külön személyzettel történő működtetését: az idegenhonos
özönfajok elleni politika a KKK EASIN projektben[25] részt vevő személyzetének
a közreműködésére, valamint a Bizottságnak az idegenhonos özönfajok elleni
politika szempontjából fontos területeken tevékenykedő egyéb szolgálatainál
és ügynökségeinél rendelkezésre álló szakértelemre épül (különösen az Európai
Környezetvédelmi Ügynökség idegenhonos özönfajokkal foglalkozó külön
személyzetét lehet a végrehajtással kapcsolatos munka támogatására
mozgósítani). Szükség esetén személyzetátcsoportosításra kerülhet sor az
irányító főigazgatóság számára az éves elosztási eljárás keretében a
költségvetési korlátok figyelembevételével juttatható források alapján. A BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁS (megtakarítások
és többletköltségek) AZ IGAZGATÁSI, ILLETVE AZ EMBERI ERŐFORRÁSRA
VONATKOZÓ ELŐIRÁNYZATOK TEKINTETÉBEN Teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány (TME)/év || Év || Év || Év || Év || Év || Év || Év || Összesen 2015 || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || 2021 5. fejezet || TME || Előirányzat || TME || Előirányzat || TME || Előirányzat || TME || Előirányzat || TME || Előirányzat || TME || Előirányzat || TME || Előirányzat || || Létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselők, illetve ideiglenes alkalmazottak) 07 01 01 01 (a központban és a bizottsági képviseleteken) || || 0,199* || || 0,199 || || 0,199 || || 0,199 || || 0,199 || || 0,199 || || 0,199 || || 1,393 07 01 01 02 (a küldöttségeknél) || || || || || || || || || || || || || || || || Külső munkatársak || 07 01 02 01 (a teljes keretből) || || 0,002** || || 0,002 || || 0,002 || || 0,002 || || 0,002 || || 0,002 || || 0,002 || || 0,014 07 01 02 02 (a küldöttségeknél) || || || || || || || || || || || || || || || || Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || || || || || || || || || || || || 5. fejezet részösszege || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 1,407 5. fejezeten kívüli tételek || Létszámtervben szereplő álláshelyek (tisztviselők, illetve ideiglenes alkalmazottak) 07 01 05 01 (közvetett kutatás) || || || || || || || || || || || || || || || || 10 01 05 01 (közvetlen kutatás) || || || || || || || || || || || || || || || || Külső munkatársak 07 01 04 yy || || || || || || || || || || || || || || || || – Központ || || || || || || || || || || || || || || || || – Küldöttségek || || || || || || || || || || || || || || || || 07 01 05 02 (közvetett kutatás) || || || || || || || || || || || || || || || || 10 01 05 02 (közvetlen kutatás || || || || || || || || || || || || || || || || Egyéb költségvetési tétel (kérjük megnevezni) || || || || || || || || || || || || || || || || 5. fejezeten kívüli tételek részösszege || || || || || || || || || || || || || || || || ÖSSZESEN || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,201 || || 0,2014 || || 1,407 az első 7 évben TME=teljes munkaidős egyenérték millió
EUR (három tizedesjegyig) „A
humánerőforrás-igényeknek az adott főigazgatóság rendelkezésére álló,
az intézkedés irányításához rendelt és/vagy az adott főigazgatóságon belül
átcsoportosított személyzettel kell eleget tenni. A források adott esetben a
meglévő költségvetési korlátok betartása mellett kiegészíthetők az
éves elosztási eljárás keretében az irányító főigazgatósághoz rendelt
további juttatásokkal.” *A becsült
előirányzat a Környezetvédelmi Főigazgatóság által biztosított
személyzetre, valamint a KKK-nál egy TME-re vonatkozik. **
Kirendelt nemzeti szakértő
átlagos juttatása Egyéb igazgatási előirányzatok millió
EUR (három tizedesjegyig) || Év || Év || Év || Év || Év || Év || Év || ÖSSZESEN 2015 || 2016 || 2017 || 2018 || 2019 || 2020 || 2021 5. fejezet || || || || || || || || Központ: || || || || || || || || 07 01 02 11 01 – Kiküldetési és reprezentációs költségek || || || || || || || || 07 01 02 11 02 – Konferenciákkal és ülésekkel kapcsolatos költségek || || || || || || || || 07 01 02 11 03 – Bizottságok || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,56 az első 7 évben 07 01 02 11 04 – Tanulmányok és konzultációk || || || || || || || || 07 01 03 01 03 – IKT felszerelések[26] || || || || || || || || 07 01 03 01 04 – IKT szolgáltatások2 || || || || || || || || Egyéb költségvetési tétel (adott esetben kérjük megnevezni) || || || || || || || || Küldöttségek: || || || || || || || || 07 01 02 12 01 – Kiküldetési, konferencia- és reprezentációs költségek || || || || || || || || 07 01 02 12 02 – A személyzet továbbképzése || || || || || || || || 07 01 03 02 01 – Ingatlanok vásárlása, bérlése és ezzel kapcsolatos kiadások || || || || || || || || 07 01 03 02 02 – Felszerelések, berendezés, készlet és szolgáltatások || || || || || || || || 5. fejezet részösszege || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,56 az első 7 évben 5. fejezeten kívüli tételek || || || || || || || || 07 01 04 yy – Technikai és igazgatási segítségnyújtás (a külső munkatársakat nem számítva) az operatív előirányzatokból (korábbi BA-tételek) || || || || || || || || – Központ || || || || || || || || – Küldöttségek || || || || || || || || 07 01 05 03 – A közvetett kutatással kapcsolatos egyéb igazgatási kiadások || || || || || || || || 10 01 05 03 – A közvetlen kutatással kapcsolatos egyéb igazgatási kiadások || || || || || || || || Egyéb költségvetési tétel (szükség esetén kérjük megnevezni) || || || || || || || || 5. fejezeten kívüli tételek részösszege || || || || || || || || VÉGÖSSZEG || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,08 || 0,56 az első 7 évben [1] http://www.acceptance.ec.europa.eu/environment/nature/invasivealien/docs/ias_discussion_paper.pdf. [2] Valamennyi tanulmány elérhető a http://ec.europa.eu/environment/nature/invasivealien/index_en.htm
címen. [3] HL-hivatkozás [4] HL-hivatkozás [5] HL L 309., 1993.12.13., 1. o. [6] HL L 38., 1982.2.10., 1. o. [7] HL L 20., 2010.1.26., 7. o. [8] HL L 206., 1992.7.22., 7. o. [9] HL L 164., 2008.6.25, 19. o. [10] HL L 327., 2000.12.22., 1. o. [11] COM(2013) 260 final [12] COM(2013) 267 final [13] HL L 106., 2001.4.17., 1.o. [14] HL L 168., 2007.6.28., 1. o. [15] HL L 167., 2012.6.27., 1. o. [16] HL L 309., 2009.11.24., 1. o. [17] HL L 61.,
1997.3.3, 1. o. [18] COM(2008) 642 végleges. [19] HL L 325., 2010.12.9., 4. o. [20] HL L 204., 2012.7.31., 131. o. [21] HL L 156., 2003.6.25., 17. o. [22] HL L 55., 2011.2.28., 13. o. [23] HL L 55., 2011.2.28.,
13. o. [24] Lásd a 2007–2013-as
időszakra vonatkozó intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját. [25] Az idegenhonos fajokkal foglalkozó európai információs
hálózat (European Alien Species Information Network, EASIN) célja az Európában
előforduló idegenhonos fajokra vonatkozó adatok és információk
elérhetőségének a javítása. Az EASIN egy nemzetközileg elismert
szabványokat és protokollokat alkalmazó, átjárható internetes szolgáltatásokat
nyújtó hálózat, amely megkönnyíti az idegenhonos fajokra vonatkozóan a
különböző forrásokban szétszórtan rendelkezésre információk vizsgálatát. A
projekt a biológiai sokféleségre vonatkozó stratégia és a tengervédelmi
stratégiáról szóló keretirányelv végrehajtásának támogatása céljából indult, és
a hálózat 2012 májusa óta hozzáférhető a nyilvánosság számára. [26] IKT: információs és kommunikációs technológiák