INDOKOLÁS

1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. Háttér-információk és a javaslat okai

A tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályait részben összehangolta az 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv (kodifikált változata a 2008/95/EK irányelv, a továbbiakban: az irányelv). A nemzeti védjegyrendszerekkel párhuzamosan és azokhoz kapcsolódva a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (kodifikált változata a 207/2009/EK rendelet, a továbbiakban: a rendelet) önálló rendszert hozott létre az EU egész területére kiterjedő hatályú egységes jogok lajstromozására. A fenti összefüggésben létrehozták a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (BPHH), amely a közösségi védjegyek lajstromozásáért és kezeléséért felelős.

A védjegy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait hivatott megkülönböztetni más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Ez az a megjelölés, amely révén a vállalkozás vásárlói hűséget tud kialakítani és fenntartani, valamint értéket és növekedést teremt. A védjegy ebben az esetben innovációs hajtóerőként működik: a vonzó jelleg fenntartásához K+F-beruházásokra van szükség, ami folyamatos termékfejlesztést és -tökéletesítést eredményez. Ez a dinamikus folyamat a foglalkoztatásra is kedvezően hat. Az egyre élesedő versenyben nemcsak a védjegyek piaci siker terén betöltött központi szerepe nő folyamatosan, hanem számuk és kereskedelmi értékük is. Ez tükröződik abban, hogy nemzeti és uniós szinten egyaránt egyre több a védjegybejelentés, valamint a védjegyek felhasználóinak száma. Mindezen fejlemények együtt jártak azzal, hogy az érdekelt felek egyre növekvő várakozással tekintettek egy kiváló minőségű, ésszerűbb, következetesebb és a technológia aktuális szintjén lévő védjegylajstromozási rendszer felé.

2007-ben, a BPHH pénzügyi tervének megvitatása kapcsán a Tanács hangsúlyozta[1], hogy a BPHH létrehozása igen sikeres volt, és a hivatal számottevő mértékben hozzájárult az EU versenyképességének megerősítéséhez. A Tanács arra is emlékeztetett, hogy a közösségi védjegyek rendszerét úgy alakították ki, hogy az a nemzeti védjegyrendszerekkel párhuzamosan működjön. Utóbbira továbbra is szükség van, hiszen vannak olyan vállalkozások, amelyek nem kívánnak uniós szintű védjegyoltalmat szerezni. A Tanács emellett kitért a védjegyekkel foglalkozó nemzeti hivatalok által végzett kiegészítő munka fontosságára, és felkérte a BPHH-t, hogy a közösségi védjegyrendszer általános működésének javítása érdekében terjessze ki a velük való együttműködést. Végül pedig nyugtázta, hogy több mint egy évtized telt el a közösségi védjegy létrehozása óta, és ezért hangsúlyozta, hogy általánosságban értékelni kell a közösségi védjegyrendszer működését. Felkérte a Bizottságot, hogy kezdjen el dolgozni a megfelelő tanulmányon, különös tekintettel a BPHH és a védjegyekkel foglalkozó nemzeti hivatalok közötti együttműködés meglévő eszközeinek intenzívebbé tételére és azok körének kiszélesítésére.

2008-as kisvállalkozói intézkedéscsomagjában[2] a Bizottság ígéretet tett arra, hogy a kkv-k számára jobban hozzáférhetővé teszi a közösségi védjegyek rendszerét. Továbbá, az európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló 2008-as közlemény[3] hangsúlyozta a Bizottság kötelezettségvállalását a hatékony és eredményes védjegyoltalom és a magas minőségű védjegyrendszer mellett. Arra a következtetésre jutott, hogy ideje átfogó értékelést végezni, ami alapul szolgálhat az európai védjegyrendszer jövőbeli felülvizsgálatához, valamint a BPHH és a nemzeti hivatalok közötti együttműködés további javításához. 2010-ben „Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése: Innovatív Unió” című közleményében[4].a Bizottság vállalta, hogy a vállalkozások innovációs keretfeltételeinek javítása érdekében korszerűsíti a védjegyek keretrendszerét. Végül pedig a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó 2011-es európai stratégiájában[5] a Bizottság bejelentette az európai védjegyrendszer felülvizsgálatát, amelynek célja a rendszer uniós és nemzeti szintű korszerűsítése a hatékonyság, az eredményesség és összességében a következetesség javítása révén.

1.2. A javaslat célja

E kezdeményezés és az ezzel egyidejűleg előterjesztett rendeletmódosításra irányuló javaslat – amelyek együtt csomagnak tekintendők – közös fő célkitűzése az innováció és a gazdasági növekedés ösztönzése azáltal, hogy a védjegy-lajstromozási rendszereket EU-szerte hozzáférhetőbbé és hatékonyabbá tesszük a vállalkozások számára: csökkentjük a költségeit és az összetettségét, felgyorsítjuk a működését, növeljük a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot. Ezek a kiigazítások kéz a kézben járnak azon erőfeszítésekkel, amelyek az uniós és a nemzeti védjegyrendszerek egymás mellett élését és egymást kiegészítő jellegét hivatottak biztosítani.

Az irányelv átdolgozására irányuló jelen kezdeményezést különösen az alábbi célkitűzések vezérlik:

· Az irányelv meglévő rendelkezéseinek korszerűsítése és fejlesztése az elavult rendelkezések módosításával, a jogbiztonság növelésével, valamint a védjegy-jogosultságok alkalmazási körének és korlátozásainak egyértelműsítésével.

· A védjegyről szóló nemzeti jogszabályok és eljárások nagyobb fokú közelítése a célból, hogy azok következetesebbek legyenek a közösségi védjegyrendszerrel, egyrészt a) további anyagi jogi rendelkezések hozzáadásával, másrészt b) fő eljárási szabályok irányelvbe történő bevezetésével, a rendeletben foglaltaknak megfelelően;

· A tagállami hivatalok és a BPHH közötti együttműködés megkönnyítése a gyakorlatok konvergenciájának és a közös eszközök kifejlesztésének előmozdítása céljából, ezen együttműködés jogalapjának megteremtésével.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELTEKKEL; HATÁSVIZSGÁLAT 2.1. Nyilvános konzultáció

E kezdeményezés alapjául két dolog szolgált: egyrészt annak értékelése, hogy hogyan működik ma Európa egészét tekintve a védjegyrendszer, másrészt az érintett érdekeltekkel folytatott, széles körű konzultációk.

Az értékelés fő alkotóeleme a Max Planck Iparjogvédelmi és Versenyjogi Intézet (Max-Planck-Institut für Immaterialgüter- und Wettbewerbsrecht) által a Bizottság megbízásából készített tanulmány volt. A tanulmány 2009 novembere és 2011 februárja között készült[6]. A szakértői elemzések mellett a vizsgálat során az érdekeltek különböző csoportjaival is konzultáltak. A konzultáció magában foglalt többek között egy, a közösségi védjegyrendszert igénybe vevők körében készített felmérést, a védjegyek használóit nemzeti, európai és nemzetközi szinten képviselő szervezetek észrevételeit, valamint egy meghallgatást, amelyre 2010 júniusában e szervezetek részvételével került sor. Végül, az Intézet konzultált a tagállamok szellemi tulajdonjogokkal foglalkozó hivatalaival, valamint a BPHH-val.

Az MPI-tanulmány részét képező végső jelentés megállapította, hogy az európai védjegyrendszer szilárd alapokon áll. Megállapították, hogy a BPHH által követett eljárások általánosságban megfelelnek a vállalkozások igényeinek és elvárásainak. Konszenzus volt továbbá azt illetően, hogy a különböző méretű, eltérő piacokon működő és különböző földrajzi igényekkel rendelkező vállalkozások által támasztott követelményeket teljesítő védjegyrendszer hatékony működéséhez alapvető és szükséges a közösségi és a nemzeti védjegyjog párhuzamos létezése. A jelentés ugyanakkor azt is megállapította, hogy a rendszert korszerűsíteni és fejleszteni kell. Hangsúlyozta különösen, hogy nagyobb következetességre kell törekedni a közösségi védjegyrendszer és a nemzeti védjegyrendszerek között a tagállamok védjeggyel kapcsolatos jogszabályainak további összehangolása révén, az irányelv jelenlegi alkalmazásán belül és azon túl egyaránt.

A vizsgálat köztes eredményeire reagálva a Tanács 2010. május 25-én következtetéseket[7] fogadott el. E következtetések rámutattak a közösségi védjegyrendszer és a nemzeti védjegyrendszerek közötti következetlenségre, és arra szólították fel a Bizottságot, hogy javaslataiba foglaljon olyan intézkedéseket, amelyek az irányelvet a rendelethez igazítják, hogy ezáltal az európai védjegyrendszer egészén belül hozzájáruljon a különbözőségek további csökkentéséhez.

Az MPI-tanulmány nyomon követéseként a Bizottság szolgálatai 2011. május 26-án meghallgatást tartottak a felhasználók szervezetei számára. A meghallgatás megerősítette, hogy az európai védjegyrendszerek felhasználói széles körben egyetértettek abban, hogy a védjegyekről szóló nemzeti jogszabályokat még jobban közelíteni kellene egymáshoz és a közösségi védjegyrendszerhez is. A felhasználói szervezetek egyhangúlag kijelentették, hogy a védjegyekről szóló nemzeti jogszabályok további közelítésére van szükség, mint az anyagi jog, mind az eljárási kérdések tekintetében.

2.2. Hatásvizsgálat

A rendelet és az irányelv felülvizsgálata céljából végzett hatásvizsgálat két fő problémát tárt fel: az első a meglévő szabályozási keret eltérő rendelkezéseivel, a másik pedig az uniós védjegyhivatalok közötti együttműködés elégtelenségével kapcsolatos. Az utóbbi problémával a rendelet felülvizsgálatában, az eltérő rendelkezések kérdésével pedig az irányelv felülvizsgálatában kell foglalkozni.

A konzultáció és az értékelés feltárta, hogy a védjegyek területének üzleti környezete továbbra is nagyon vegyes képet mutat, noha a 90-es évek elején részben harmonizálták a nemzeti jogszabályokat. Az irányelv elég alacsony harmonizációs szintet szabott meg: olyan korlátozott számú anyagi jogi szabályra összpontosított, amely az akkori vélekedés szerint a legközvetlenebbül érintette a belső piac működését, ugyanakkor számos más területet, különösen az eljárásokkal kapcsolatosakat, nem harmonizált. Továbbá, a rendelet több évvel az irányelv után lépett hatályba, ami azt jelenti, hogy az irányelv hatálybalépésekor nem volt „közös referenciaérték”, amelyhez mérni lehetett volna a nemzeti eljárások hatékonyságát. Mára azonban több mint 15 éve működnek a BPHH által követett eljárások, amelyeket az üzleti igények és elvárások szempontjából általánosságban megfelelőnek tekintenek.

Ennek eredményeként a védjegyek terén az uniós jogszabályi környezetet továbbra is komoly eltérések jellemzik egyrészt a nemzeti szabályok és eljárások között önmagában, másrészt a nemzeti, illetve BPHH által alkalmazott szabályok és eljárások között, sőt, az eljárások tekintetében még kísérletet sem tettek a legjobb gyakorlatok alkalmazására.

A nemzeti rendszerek és a közösségi védjegyrendszer között jelentős eltérésekkel kell számolnunk. Ezek abból fakadnak, hogy az irányelv nem fedi le az eljárási vonatkozásokat, számos fontos anyagi jogi kérdést pedig még nem harmonizáltak. A védjegyhivatalokban alkalmazott gyakorlatok és eszközök – alacsony szintű együttműködésből fakadó – korlátozott konvergenciája, valamint a védjegyekről szóló jogszabályokban és eljárásokban fennálló eltérések korlátozzák a védjegyoltalmi rendszerekhez való hozzáférést, nagyfokú körülöttük a jogi bizonytalanság, valamint veszélyeztetik a közösségi és nemzeti védjegyrendszerek kiegészítő jellegét. Továbbá megakadályozzák, hogy a vállalatok egyenlő versenyfeltételekkel induljanak, és ebből következően hátrányosan érintik az uniós vállalatok és az Unió egészének versenyképességét.

A probléma megoldására a következő lehetőségeket mérlegeltük:

· 1. lehetőség: Nem kerül sor a védjegyekről szóló jogszabályok és eljárások további összehangolására.

· 2. lehetőség: A nemzeti jogszabályok közelítésének és a közösségi védjegyrendszerrel való következetességének részleges kiterjesztése. Ez magában foglalná a fő eljárási szabályok összehangolását a rendelet vonatkozó rendelkezéseivel, ideértve azokat, amelyek esetében a jelenlegi eltérés fontos problémákat okoz a felhasználók szemszögéből, és ahol az ilyen közelítés nélkülözhetetlen ahhoz, hogy harmonizált, egymást kiegészítő részekből álló védjegyoltalmi rendszert hozzunk létre Európában. Magában foglalná továbbá az anyagi jog további vonatkozásainak összehangolását, a rendelet rendelkezéseivel összhangban;

· 3. lehetőség: A védjegyekről szóló jogszabályok és eljárások teljes körű összehangolása. E megközelítés a 2. lehetőségen alapulna, annak minden elemére kiterjedne, valamint magában foglalná a védjegyekről szóló anyagi jogi szabályok és eljárások minden egyéb vonatkozását;

· 4. lehetőség: Egyetlen védjegyekkel kapcsolatos szabálygyűjtemény, ami teljes egészében lecserélné a tagállamok védjegyekről szóló jogszabályait azáltal, hogy Unió-szerte egységes szabályokat határoz meg.

A hatásvizsgálat megállapította, hogy a 2. lehetőség arányos lenne, és ez szolgálná leginkább a kitűzött célok elérését.

3. JOGALAP ÉS SZUBSZIDIARITÁS

A Szerződés 114. cikkének (1) bekezdése felhatalmazza az Európai Parlamentet és a Tanácsot arra, hogy elfogadja azokat a tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.

A szabályozási keretben mutatkozó jelentős eltérésekből fakadó problémák vagy megakadályozzák vagy jelentősen torzítják az uniós vállalatok egyenlő versenyfeltételeit, és további negatív következménnyel járnak versenyképességükre és az EU egészének versenyképességére nézve. Ezért tanácsos olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek javítják a belső piac működésének feltételeit. Csak uniós szinten lehet olyan intézkedéseket hozni, amelyek kiterjesztik az irányelv révén megvalósuló közelítés jelenlegi szintjét. Továbbá, az uniós szintű fellépés az egyetlen módja annak, hogy következetességet biztosítsunk a közösségi védjegyrendszerrel.

Ebben az összefüggésben nem szabad elfelejtenünk, hogy a közösségi védjegyrendszer az európai védjegyrendszerbe ágyazódik – utóbbi pedig a nemzeti és az uniós szintű védjegyoltalom együttes fennállásának és kiegészítő jellegének elvére épül. A rendelet olyan átfogó rendszert biztosít, amely foglalkozik az anyagi és eljárási jog valamennyi kérdésével, az irányelvben előírt jogalkotási közelítés jelenlegi szintje azonban csak az anyagi jog kiválasztott rendelkezéseire korlátozódik. Az alkotóelemek hatékony és fenntartható együttes fennállásának és kiegészítő jellegének biztosítása érdekében ezért létre kell hozni az Unión belül a védjegyoltalom átfogó harmonizált rendszerét, lényegükben hasonló anyagi jogi szabályokkal és legalább egymással összeegyeztethető fontosabb eljárási rendelkezésekkel.

4. KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

A javaslatnak nincs hatása az Európai Unió költségvetésére, ezért nem kíséri a költségvetési rendelet (az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet) 31. cikkében előírt pénzügyi kimutatás.

5. A JAVASLAT RÉSZLETES MAGYARÁZATA

A javasolt módosításokat az irányelv átdolgozásának az 1.2. szakaszban ismertetett célkitűzései szerint ismertetjük.

5.1. A meglévő rendelkezések korszerűsítése és fejlesztése

- A védjegy meghatározása (3. cikk)

Jelenleg a megjelöléseknek grafikailag ábrázolhatóknak kell lenniük ahhoz, hogy védjegyoltalom alá kerülhessenek. A „grafikai ábrázolhatóság” követelménye mára elavult. Nagyfokú jogi bizonytalanságot teremt egyes nem hagyományos, például kizárólag hangokból álló védjegyek tekintetében. Ez utóbbi esetben a grafikai eszközöktől eltérő módon (pl. hangfájl segítségével) történő ábrázolás előnyösebb is lehet, ha az a védjegy pontosabb azonosítását teszi lehetővé, és ezáltal a nagyobb jogbiztonság célját szolgálja. A javasolt új fogalommeghatározás nem korlátozza a megjelenítést grafikus vagy vizuális ábrázolásra, hanem lehetőséget teremt az elegendő garanciát biztosító technológiai eszközökkel ábrázolt dolgok lajstromozására. A cél nem a megengedhető ábrázolási módok körének korlátlan kiterjesztése, hanem nagyobb fokú rugalmasság biztosítása e tekintetben, miközben nagyobb jogbiztonságról is gondoskodunk.

- A védjegyoltalom tartalma (10. és 11. cikk)

1.         A korábbi jogok sérelme nélkül biztosított jogok

Sem az irányelv, sem a rendelet nem tartalmaz egyértelmű szabályt arra vonatkozóan, hogy a védjegyjogosult nem érvényesítheti sikeresen jogait egy korábbi jog tárgyát képező, azonos vagy hasonló megjelöléssel szemben. A szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (TRIPS-megállapodás)[8] 16. cikkének (1) bekezdésével összhangban e javaslat egyértelművé teszi, hogy a bitorlásra vonatkozó kereset nem érinti a korábbi jogokat.

2.         A kettős azonosság esetei

Az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában elismert további védjegyfunkciók jogbizonytalanságot teremtettek. Mindenekelőtt a kettős azonosság esetei és az 5. cikk (2) bekezdése által a jó hírnevet élvező védjegyek esetében lehetővé tett kiterjesztett oltalom közötti kapcsolat vált nehezen érthetővé[9]. A jogbiztonság és a következetesség érdekében tisztázzuk, hogy azokban az esetekben, amikor a 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti kettős azonosság és a 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti hasonlóság egyaránt fennáll, csak a származási funkció számít.

3.         Kereskedelmi név vagy cégnév használata

A Bíróság[10] ítélete szerint az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése akkor alkalmazandó, ha a közvélemény a cégnév használatát az adott vállalkozás által kínált árukhoz vagy szolgáltatásokhoz (is) kapcsolódónak tekinti. Ezért helyénvaló az oltalom alatt álló védjegy kereskedelmi nevének használatát bitorlásnak tekinteni, amennyiben az árukra vagy szolgáltatásokra történő alkalmazás követelményei teljesülnek.

4.         Használat összehasonlító reklám során

A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK irányelv[11] szabályozza azokat a feltételeket, amelyek mellett megengedhető a valamely versenytársat vagy a versenytárs által kínált árukat vagy szolgáltatásokat közvetlenül vagy közvetve felismerhetővé tevő reklám. Kételyek merültek fel a 2006/114/EK irányelv és a védjegyekről szóló jogszabályok kapcsolata körül. Ezért helyénvaló egyértelművé tenni, hogy a védjegy jogosultja megakadályozhatja védjegyének összehasonlító reklámban való felhasználását, amennyiben az ilyen összehasonlító reklám nem felel meg a 2006/114/EK irányelv követelményeinek.

5.         Szállítmányok kereskedelmi beszállítóktól

Egyértelművé kell tenni, hogy az áruk Unióba irányuló behozatala akkor is tilos, amennyiben csak az áruk feladója jár el kereskedelmi céllal. Ez azt hivatott biztosítani, hogy a védjegytulajdonosnak joga legyen megakadályozni a vállalkozásokat (legyenek azok az EU-n belül vagy kívül) olyan áruk Unión kívülről történő behozatalában, amelyet magánfogyasztóknak értékesítettek, kínáltak, reklámoztak vagy szállítottak ki. Emellett joga van elriasztani a hamisított áruk különösen az interneten keresztül történő rendelésétől és értékesítésétől.

6.         A vámterületre behozott áruk

A Bíróság Philips/Nokia ügyben hozott ítélete[12] értelmében a felfüggesztő eljárás alá vont nem közösségi áruknak az Unió vámterületére történő belépése, valamint ottani jelenléte és mozgása a jelenlegi közösségi vívmányok értelmében nem sérti az Unió és tagállamainak anyagi joga által védett szellemitulajdon-jogokat. Ezek az áruk csak akkor minősülnek hamisítványnak, ha bebizonyosodik, hogy uniós fogyasztókra irányuló kereskedelmi tevékenység (pl. értékesítés, eladásra kínálás vagy reklám) tárgyát képezik. A Philips/Nokia-ítélet következményeit az érdekeltek erősen kritizálták, mondván: az aránytalanul nagy bizonyítási terhet ró a jogosultakra, és akadályozza a hamisítás elleni küzdelmet. Magától értetődő, hogy égető szükség van egy olyan európai jogi keretrendszerre, amely képes hatékonyabban felvenni a versenyt a rohamosan növekvő áruhamisítási tevékenység ellen. A Bizottság ezért azt javasolja, hogy a fennálló hiányosság megszüntetése érdekében a jogosultak kapjanak felhatalmazást annak megakadályozására, hogy harmadik felek harmadik országokból olyan árukat hozzanak be az Unió vámterületére (függetlenül attól, hogy szabad forgalomba bocsátották-e őket), amelyeken engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromba vett védjeggyel lényegében megegyező védjegy.

7.         Előkészítő tevékenységek

Sem az irányelv, sem a rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelyek az illegális termékek előállításához is felhasználható címkék, csomagolás és hasonló tételek forgalmazásával vagy értékesítésével szembeni eljárásokat tennének lehetővé. Egyes tagállamok nemzeti jogszabályai explicit szabályokat tartalmaznak erre a tevékenységre vonatkozóan. Annak érdekében, hogy újabb gyakorlati, fontos és hatékony eszközzel bővítsük a hamisítás elleni küzdelem eszköztárát, helyénvaló erre vonatkozó szabállyal kiegészíteni az irányelvet és a rendeletet.

- A védjegyoltalom korlátai (14. cikk)

Az irányelv 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő korlátozást e javaslatban a személyneveknek a Tanács és a Bizottság közös nyilatkozatával[13] összhangban történő használatára szűkítjük. A következetesség érdekében a 14. cikk (1) bekezdésének b) pontjában szereplő korlátozást a megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések és jelzések használatára is kiterjesztjük. Emellett helyénvalónak tekintjük a 14. cikk (1) bekezdésének c) pontjában kifejezett korlátozásról rendelkezni általánosságban véve a referenciális használat tekintetében. Végül különálló bekezdésben tisztázzuk azokat a feltételeket, amelyek mellett a védjegy használata nem tekinthető az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban lévőnek.

5.2. Az anyagi jogi szabályok nagyobb fokú közelítése

– A földrajzi jelzések és a hagyományos kifejezések oltalma (4. és 5. cikk)

A rendelettel szemben az irányelvben szereplő kizáró okok nem foglalkoznak az oltalom alatt álló földrajzi jelzések, borokra vonatkozó hagyományos kifejezések és a hagyományos különleges termékekkel kapcsolatos nézeteltérésekkel. Következésképpen semmi garancia arra, hogy a fenti jogok egyéb uniós jogi aktusok[14] által biztosított védelmi szintjét valóban egységesen és kimerítő jelleggel alkalmazzák Unió-szerte a védjegyek vizsgálata során, különösen a feltétlen kizáró okok alkalmazásakor. Ezért javasoljuk az irányelv vonatkozó rendelkezésekkel való kiegészítését a földrajzi jelzések, a borokra vonatkozó hagyományos kifejezések és a hagyományos különleges termékek tekintetében.

– A jó hírnévvel rendelkező védjegyek oltalma (5. és 10. cikk)

Az 5. és a 10. cikk kötelező rendelkezéssé teszi a kiterjesztett oltalmat annak biztosítása érdekében, hogy a jó hírnévvel rendelkező nemzeti védjegyek minden tagállamban ugyanolyan szintű oltalmat élvezzenek, mint a közösségi védjegyek.

– A védjegyoltalom mint a tulajdon tárgya (22., 23., 24., 25., 26. és 27. cikk)

A használat engedélyezését érintő néhány alapszabálytól eltekintve, és a rendelettel ellentétben az irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket a védjegyoltalom mint a tulajdon tárgya egyéb vonatkozásaival, mint például az átruházásokkal vagy a dologi jogokkal kapcsolatban. Ennek eredményeként a védjegyoltalom kereskedelmi kiaknázásának kulcsfontosságú vonatkozásait Unió-szerte kevéssé vagy eltérően szabályozzák. Ezért javasoljuk az irányelv olyan vonatkozó szabályzattal való kiegészítését, amelyek a rendelethez hasonlóan foglalkoznak a védjegyoltalommal mint a tulajdon tárgyával.

– Együttes védjegy (28., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36. és 37. cikk)

A rendelettel való összehangolás érdekében az irányelv e cikkeit érintő módosítások konkrét rendelkezéseket határoznak meg az együttes védjegyek lajstromozására és oltalmára vonatkozóan. E védjegyek számos tagállamban oltalom alá vehetők, és különösen sikeresnek bizonyultak az ilyen kereskedelmi eszközökben rejlő gazdasági érték védelmezésében. Noha uniós szinten, és a legtöbb tagállamban követelmény, hogy az együttes védjegyeknek olyan jogosultja – általában szervezet – legyen, melynek tagjai használják a jegyet, más tagállamokban ez nem követelmény, így nehéz e védjegytípust világosan elkülöníteni a tanúsítási jelektől.

5.3. A fontosabb eljárási szabályok közelítése

– Áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása (40. cikk)

A rendeletre irányuló javaslattal összhangban e cikk közös szabályokat állapít meg az áruk és szolgáltatások megnevezésére és osztályozására vonatkozóan. E szabályok a Bíróság által kialakított elvet[15] követik, miszerint a bejelentőnek kellően pontosan és egyértelműen kell azonosítania azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában oltalomért folyamodott, hogy lehetővé tegye az illetékes hatóságok és vállalkozások számára a védjegy által nyújtott oltalom mértékének meghatározását. A nizzai osztályozás fejezetcímeinek általános jelzései használhatók az áruk vagy szolgáltatások azonosítására, feltéve, hogy ez az azonosítás kellőképpen egyértelmű és pontos. A 40. cikk tovább pontosítja, hogy az általános kifejezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok csak a kifejezés szó szerinti jelentése által egyértelműen lefedett árukat és szolgáltatásokat foglalják magukban.

– Hivatalból történő vizsgálat (41. cikk)

A rendelettel összhangban e cikk előírja, hogy a védjegybejelentés elfogadhatóságának hivatalból történő vizsgálatát a magával a védjeggyel kapcsolatos indokok hiányára kell korlátozni. A viszonylagos okok hivatalból történő vizsgálata számos szükségtelen akadályt okoz a védjegyek lajstromozása tekintetében. A vállalatokat szükségtelen kiadásoknak és késedelmeknek teszi ki, így azok gyakran esnek hivatali önkény áldozatául. Előfordulhat, hogy a jogosult nem használja a kifogás alapjául szolgáló korábbi jogot, vagyis az érintett hivatalok olyan jog alapján emelnek kifogást, amelyet annak jogosultja valójában nem használhatna a későbbi védjegy lajstromozásának vagy használatának megakadályozására. Így a hivatalból történő vizsgálat rendszere mesterséges vitákat okoz, és a piacra jutás indokolatlan akadályozásával torzítja a versenyt.

Végül, a hivatalból történő eljárás jogbizonytalanságot eredményez, mivel a hivatalból történő eljárást alkalmazó hivatalok − abban az esetben, ha az eljárás korábbi védjegyeket is érint − csak azon az alapon tagadják meg az új megjelölés lajstromozását, hogy a bejelentés korábban lajstromozott, azonos vagy hasonló árukat, illetve szolgáltatásokat jelző védjegyeket érint. Ennek következtében, a hivatalok nem tudják biztosítani, hogy azt a védjegybejelentést, amely sikeresen megfelel a hivatalból lefolytatott vizsgálatnak, a jövőben nem támadják meg egy belföldön jó hírnevet élvező védjegyre, és/vagy más közismert, de még nem lajstromozott megjelölésre hivatkozással. Mindazonáltal, ez az eljárások elfogadhatatlan megkétszereződéséhez vezet, amely egyszerre időigényes és hatástalan.

– Díjak (44. cikk)

E cikk a lajstrombejegyzések esetleges túlzsúfoltságának megelőzése érdekében összehangolja a hivatalok díjszabását: a védjegybejelentésben szereplő, és így a védjegy-bejelentési díjjal fedezett első áruosztályon túl minden további bejelentett vagy megújított áruosztály tekintetében kiegészítő díj kiszabását írja elő.

– Felszólalási eljárás (45. cikk)

E cikk előírja, hogy a tagállamoknak hatékony és gyorsított közigazgatási eljárást kell biztosítaniuk a korábbi jogok alapján a védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás hivatalaik előtti megtételére. A rendelet alapján és majdnem minden tagállamban már van igazgatási felszólalási eljárás.

– A használat hiánya mint védelem felszólalási eljárásokban (46. cikk)

A rendelettel összhangban e cikk lehetővé teszi, hogy a védjegyoltalom lajstromozását kérelmező személy védelemként hozza fel a használat hiányát a korábbi védjegy jogosultja által benyújtott felszólalással kapcsolatban, amennyiben a későbbi védjegy bejelentésének napján, illetve elsőbbségi napján legalább öt év eltelt a korábbi védjegy lajstromozása óta.

– A védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránti eljárás (47. cikk)

E cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek közigazgatási eljárásról a védjegy-lajstromozás érvényességének hivatalaik előtti megtámadásához. Egyes tagállamokban a védjegybejelentők és -jogosultak a bejelentési eljáráson belül nem támadhatják meg a védjegyükkel szembeni felszólalás alapjául szolgáló korábbi jogok érvényességét, hanem bírósági eljárásban kell vitatniuk a korábbi védjegy érvényességét. Ez késlelteti az eljárásokat, és általában megköveteli, hogy az ügyhöz szabadalmi ügyvivőt jelöljenek ki. E rendszerek eljárásai rendkívül hosszadalmasak, nehézkesek és költségesek. Összehasonlításként, a BPHH és a nemzeti hivatalok által alkalmazott adminisztratív törlési eljárások sokkal egyszerűbbek, mivel a korábbi jogok érvényességét védelemként lehet felhozni ugyanazon eljárásban, anélkül, hogy ehhez szakmai képviseletre lenne szükség. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a közösségi védjegy bejelentői sikeresen védekezhetnek a felszólalással szemben, és évekkel korábban és sokkal kevésbé költségesen juthatnak védjegyhez, mint a nemzeti bejelentők.

– A használat hiánya mint védelem a törlésre irányuló keresetekben (48. cikk)

A rendelettel összhangban e cikk felhatalmazza azt a személyt, akinek nevében a védjegyet bejegyezték, hogy − a korábbi védjegy használatának hiányára hivatkozva − kifogást emeljen a védjegy törlésére irányuló eljárás során, amennyiben a védjegy törlésére egy korábbi védjegy miatt kerülne sor, és a törlési eljárás iránti kérelem benyújtásának napján a korábbi védjegy legalább öt éve szerepel a lajstromban.

5.4. A hivatalok közötti együttműködés megkönnyítése (52. cikk)

A rendelet felülvizsgálatának összefüggésében javasolt együttműködés jogi keretének kiegészítéseként az 52. cikk jogalapot biztosít a BPHH és a tagállamok szellemitulajdon-joggal foglalkozó hivatalai közötti együttműködés megkönnyítéséhez a gyakorlatok konvergenciájának és közös eszközök kifejlesztésének előmozdítása céljából.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

2013/0089 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(Átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Ö Unió működéséről szóló Õ szerződésre és különösen annak 95. Ö 114. Õ cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[16],

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

ê 2008/95/EK (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

(1) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[17] ð számos ponton módosítani kell ï tartalmában módosították[18]. Az áttekinthetőség és az ésszerűség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell ð át kell dolgozni ï .

ê 2008/95/EK (2) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(2) A Ö 2008/95/EK irányelv összehangolta a Õ tagállamokban alkalmazandó védjegyjogszabályok Ö központi anyagi jogi rendelkezéseit, Õ a 89/104/EGK irányelv hatálybalépése előtt olyan eltéréseket mutattak, Ö amelyekről elfogadásukkor úgy vélték, hogy a legközvetlenebbül érintik a belső piac működését azáltal, hogy akadályozzák Õ amelyek akadályozhatták az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát Ö az Unión belül Õ , valamint torzíthatták a közös piacon belüli versenyt. Ezért – a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében – szükségessé vált a tagállami jogszabályok közelítése.

ê 2008/95/EK (3) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

Nem hagyhatók figyelmen kívül azok a megoldások és előnyök, amelyeket a közösségi védjegyrendszer nyújthat a védjegyoltalmat igénylő vállalkozásoknak.

ê 2008/95/EK (4) preambulumbekezdés

Nem tűnik szükségesnek a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítése. Elegendő, ha a közelítés a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseire korlátozódik, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják a belső piac működésére.

ò új szöveg

(3) A tagállamokbeli védjegyoltalom együttesen létezik azzal az oltalommal, amelyet uniós szinten az európai védjegyek biztosítanak, amelyek az európai védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendeletben[19] foglaltak szerint egységes jellegű és Unió-szerte érvényes szellemitulajdon-jogok. A nemzeti és uniós szintű védjegyrendszerek együttes létezése az Unió szellemitulajdon-jogok védelmére alkalmazott megközelítésének sarokköve.

(4) Az európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló, 2008. július 16-i bizottsági közlemény[20] kapcsán a Bizottság Európa egészére kiterjedő átfogó értékelést végzett a védjegyrendszer általános működéséről, beleértve az uniós és nemzeti szint, valamint a közöttük lévő kapcsolat vizsgálatát.

(5) Az európai uniós védjegyrendszer jövőbeli felülvizsgálatáról szóló, 2010. május 25-i következtetéseiben[21] a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a 207/2009/EK rendelet és a 2008/95/EK irányelv módosítására. Utóbbi felülvizsgálatának intézkedéseket kell tartalmaznia a célból, hogy azt összehangolja a 207/2009/EK rendelettel, így egész Európában csökkenjen az Európa a védjegyrendszereken belüli eltérések.

(6) A szellemitulajdon-jogok egységes piacáról szóló 2011. május 24-i közleményében[22] a Bizottság megállapította, hogy annak érdekében, hogy eleget tehessen az érdekeltek gyorsabb, színvonalasabb, ésszerűbb, következetesebb, fokozottabban felhasználóbarát, nyilvánosan jobban hozzáférhető és műszaki szempontból korszerűbb védjegybejegyzési rendszereket sürgető követeléseinek, a védjegyrendszert az Unió egészében korszerűsíteni kell és hozzá kell igazítani az internet korszakának követelményeihez.

(7) Az ezen irányelv céljából végzett konzultáció és értékelés feltárta, hogy a nemzeti jogszabályok korábbi részleges összehangolása ellenére az európai üzleti környezet továbbra is nagyon heterogén, ami általánosságban korlátozza a védjegyoltalom hozzáférhetőségét, így kedvezőtlenül hat a versenyképességre és növekedésre.

(8) A jól működő egységes piac előmozdításának és megteremtésének célkitűzését szem előtt tartva, valamint az Unión belül a védjegyek megszerzésének és oltalmának megkönnyítése érdekében ezért túl kell lépni a 2008/95/EK irányelv által megvalósított közelítés korlátozott alkalmazási körén, és a harmonizációt ki kell terjeszteni az olyan védjegyoltalmi anyagi jogi szabályokra is, mint amelyek a 2007/2009/EK rendelet szerinti lajstromozással oltalmazott védjegyekre vonatkoznak.

(9) Ahhoz, hogy a védjegyek lajstromozása Unió-szerte könnyebben megszerezhető és igazgatható legyen, nemcsak az anyagi jogot fontos közelíteni, hanem az eljárási szabályokat is. Ezért össze kell hangolni a tagállamokban és az európai védjegyrendszerben alkalmazott fontosabb eljárási szabályokat – ideértve azokat is, amelyek esetében az eltérések fontos problémákat okoznak a belső piac működése tekintetében. A nemzeti jog szerinti eljárások tekintetében elég általános szabályokat megállapítani, és a tagállamokra hagyni a konkrét szabályok megállapítását.

(10) Alapvető fontosságú biztosítani, hogy a lajstromozott védjegyek az összes tagállam jogi rendszereiben ugyanolyan oltalmat élvezzenek, és hogy a nemzeti szintű védjegyoltalom az európai védjegyoltalommal azonos szintű legyen. Az Unióban jó hírnévvel rendelkező európai védjegyeknek nyújtott kiterjedt oltalommal összhangban nemzeti szinten is kiterjedt oltalmat kell biztosítani minden olyan lajstromozott védjegy számára, amely az érintett tagállamban jó hírnévvel rendelkezik.

ê 2008/95/EK (5) preambulumbekezdés

(11) Az irányelv nem fosztja meg a tagállamokat attól a jogtól, hogy továbbra is oltalomban részesítsék azokat a védjegyeket, amelyek oltalmát használat révén szerezték meg, e védjegyeket azonban csak a lajstromozás útján megszerzett védjegyekhez való viszonyuk tekintetében veszi figyelembe.

ê 2008/95/EK (6) preambulumbekezdés

A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a lajstromozás útján megszerzett védjegyek lajstromozásával és törlésével, valamint oltalmuk megszűnésének megállapításával kapcsolatos eljárásjogi rendelkezéseket. Meghatározhatják például a védjegy lajstromozására vagy törlésére irányuló eljárás formáját, dönthetnek arról, hogy a lajstromozási, illetve a törlési eljárásban érvényesíthetők-e korábbi jogok, valamint arról, hogy a korábbi jogokat, amennyiben azok érvényesítését a lajstromozási eljárásban lehetővé teszik, felszólalás alapján vagy hivatalból vizsgálják-e. A tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a védjegyoltalom megszűnése megállapításának, illetve a védjegy törlésének jogkövetkezményeit.

ê 2008/95/EK (8) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

ðúj szöveg

(12) A jogszabályok közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegyek megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban alapvetően azonosak legyenek.

(13) Ennek érdekében szükség van azoknak a védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseknek a példálózó felsorolására, amelyek alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék. ðA védjegyek lajstromozási rendszere által támasztott követelmények, azaz a jogbiztonság és a gondos ügyintézés megvalósítása érdekében fontos megkövetelni, hogy a megjelölést oly módon ábrázolják, hogy az oltalom általa megjelölt tárgya kétséget kizáró módon azonosítható legyen. Ennek megfelelően lehetővé kell tenni a megjelölések megjelenítését, a grafikai ábrázoláson túlmenően, minden arra alkalmas megjelenési formában, amennyiben az megfelelően biztosítja a fenti cél megvalósulását ï

(14) Kimerítően fel kell sorolni Ö továbbá Õ a védjegy lajstromozását kizáró, illetve annak törlésére alapot adó – például Ö ideértve Õ a megkülönböztető képesség hiányával vagy a védjegy korábbi jogokkal való ütközésével kapcsolatos – okokat is, még akkor is, ha a tagállamok egyes okok fenntartásáról, illetve azoknak jogszabályban történő bevezetéséről szabadon dönthetnek. A tagállamok továbbra is fenntarthatnak, illetve jogszabályaikba bevezethetnek olyan lajstromozást kizáró, illetve törlési okokat, amelyek a védjegyoltalom megszerzésének vagy fenntartásának a jogközelítésről szóló rendelkezésekkel nem érintett – például a védjegyoltalomra való jogosultságra, a védjegyoltalom megújítására vagy a díjak megfizetésére vonatkozó, vagy az eljárásjogi rendelkezések megsértésével összefüggő – feltételeihez kapcsolódnak.

ê 2008/95/EK (9) preambulumbekezdés

A Közösségben lajstromozott és oltalom alatt álló védjegyek, és ezáltal a közöttük felmerülő ütközések számának csökkentése érdekében elengedhetetlen a lajstromozott védjegyek tényleges használatának megkövetelése, illetve használat hiánya esetén az oltalom megszűnésének megállapítása. Szükséges előírni, hogy a védjegy nem törölhető egy ténylegesen nem használt korábbi védjegy alapján, meghagyva a lehetőséget a tagállamok számára, hogy ezt az elvet a védjegyek lajstromozása tekintetében is alkalmazzák, illetve előírják, hogy a védjegybitorlási perben nem lehet a védjegyoltalom alapján fellépni, ha a perben a védjegyoltalom megszűnésének megállapítására alapított kifogás eredményeként megállapítható a védjegyoltalom megszűnése. Az ezekre az esetekre irányadó eljárásjogi szabályokat a tagállamok állapíthatják meg.

ê 2008/95/EK (10) preambulumbekezdés

Az áruk szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elősegítése érdekében alapvető annak biztosítása, hogy a lajstromozott védjegyek valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltalmat élvezzenek. Ez nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy – választásuk szerint – a jó hírnevet élvező védjegyeket fokozott védelemben részesítsék.

ò új szöveg

(15) Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jog egyéb aktusai által a földrajzi jelzéseknek biztosított oltalom szintjét Unió-szerte egységes és kimerítő módon alkalmazzák a feltételen és viszonylagos kizáró okok vizsgálata során, ezen irányelvnek ugyanazokat a rendelkezéseket kell tartalmaznia a földrajzi jelzésekkel kapcsolatban, mint amelyek a 207/2009/EK rendeletben szerepelnek.

ê 2008/95/EK (11) preambulumbekezdés

(16) A lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom – amelynek rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik – a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen. Az oltalom a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetére is kiterjed. A hasonlóság fogalmának az összetéveszthetőséggel kapcsolatos értelmezése nélkülözhetetlen. Az összetéveszthetőség, amelynek értékelése számos tényezőtől – különösen a védjegy piaci ismertségétől, attól a képzettársítástól, amelyet a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől – függ, az oltalom szempontjából különös feltételt képez. Az összetéveszthetőség megállapításának módja – különösen a bizonyítási teher – olyan nemzeti eljárási szabályok hatálya alá tartozik, amelyeket ez az irányelv nem érint.

ò új szöveg

(17) A jogbiztonság és az elsőbbség elvével – miszerint a korábban lajstromozott védjegy elsőbbséget élvez a később lajstromozott védjegyekkel szemben – való teljes összhang biztosítása érdekében meg kell állapítani, hogy a védjegyoltalomból fakadó jogok érvényesítése nem sértheti a jogosultak azon jogait, amelyeket a bejelentés napja vagy elsőbbségi napja előtt szereztek. Ez összhangban van a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 1994. április 15-i megállapodás (a továbbiakban: TRIPS-megállapodás[23]) 16. cikkének (1) bekezdésével.

(18) Helyénvaló, hogy a védjegybitorlás csak abban az esetben legyen megállapítható, ha a bitorlást megvalósító védjegyet vagy megjelölést a kereskedelmi forgalomban azzal a céllal használják, hogy az árukat és szolgáltatásokat a kereskedelmi származásukra tekintettel megkülönböztesse. Az ettől eltérő célú védjegy-használatra a nemzeti jog rendelkezései az irányadók.

(19) A jogbiztonság és az egyértelműség biztosítása érdekében tisztázni kell, hogy nemcsak hasonlóság esetén, hanem azonos megjelölés azonos árukra és szolgáltatásokra történő alkalmazása esetén is csak akkor és csak olyan mértékig nyújtható oltalom a védjegynek, amilyen mértékig a védjegy fő funkciója, vagyis az áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredetének garantálása sérül.

(20) A védjegybitorlás fogalmának magában kell foglalnia a megjelölés kereskedelmi névként vagy hasonló megnevezésként történő használatát mindaddig, amíg a használat célja az áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredet szerinti megkülönböztetése.

(21) A jogbiztonság, valamint a specifikus uniós jogszabályokkal való teljes összhang biztosítása érdekében helyénvaló rendelkezni arról, hogy a védjegyjogosult megtilthassa harmadik személyeknek valamely megjelölés összehasonlító reklámban való felhasználását, amennyiben az összehasonlító reklám ellentétes a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[24].

(22) A védjegyoltalom megerősítése és a hamisítás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében a lajstromozott védjegy jogosultját fel kell hatalmazni annak megakadályozására, hogy harmadik felek harmadik országokból olyan árukat hozzanak be a tagállam vámterületére (anélkül, hogy szabad forgalomba bocsátották volna őket), amelyeken engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromba vett védjeggyel lényegében megegyező védjegy.

(23)             A védjegybitorló áruk belépésének hatékonyabb megakadályozása érdekében, (mindenekelőtt az interneten keresztüli értékesítések összefüggésében) a jogosultat fel kell hatalmazni az ilyen áruk Unióba történő behozatalának megtiltására, amennyiben csak az áruk feladója jár el kereskedelmi céllal.

(24) Annak érdekében, hogy a lajstromozott védjegy jogosultjai hatékonyabban tudjanak küzdeni az áruhamisítás ellen, fel kell hatalmazni őket arra, hogy megtiltsák a védjegybitorló jegyek árukon való elhelyezését, valamint az elhelyezést előkészítő egyes tevékenységeket.

(25) A védjegyoltalom által biztosított kizárólagos jogok nem jogosítják fel a jogosultat arra, hogy megtiltsa a megjelölések és jelzések tisztességes, az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban történő használatát. A kereskedelmi nevek és a védjegyek közötti egyenlő feltételek megteremtése érdekében − tekintve, hogy a kereskedelmi nevek rendszerint korlátlan oltalmat élveznek a később lajstromozott védjegyekkel szemben −a fentiek szerinti használatot úgy kell értelmezni, mint ami kizárólag személynevek használatát, és általában véve a leíró vagy a megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések és jelzések használatát foglalja magában. A jogosult továbbá nem akadályozhatja meg a védjegy általános tisztességes és becsületes, a jogosult áruinak vagy szolgáltatásainak ekként történő azonosítását vagy az azokra való hivatkozást célzó használatát.

(26) Az áruk szabad mozgásának elvéből következik, hogy a jogosult nem akadályozhatja meg a védjegy harmadik fél általi használatát olyan áruk tekintetében, amelyeket az Unió területén az adott védjeggyel a védjegyjogosult által vagy az ő beleegyezésével forgalomba helyeztek, kivéve, ha a védjegyjogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazása ellen felszólaljon.

ê 2008/95/EK (12) preambulumbekezdés

(27) A jogbiztonság érdekében, valamint a korábbi védjegy jogosultjának méltányos érdekeire is figyelemmel fontos arról gondoskodni, hogy ez utóbbi ne kérhesse egy sajátjánál későbbi védjegy törlését, illetve annak használatát ne kifogásolhassa, ha e használatról tudomása volt, és azt hosszabb időn át eltűrte, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

ò új szöveg

(28) A jogbiztonság garantálása és a jogszerűen szerzett védjegyoltalmi jogok megőrzése érdekében helyénvaló és szükséges megállapítani – anélkül, hogy megsértenénk azt az alapelvet, miszerint egy később védjegy nem érvényesíthető egy korábbi védjeggyel szemben –, hogy a korábbi védjegy jogosultjai nem kérhetik a későbbi védjegy lajstromozásának elutasítását, illetve törlését, valamint nem élhetnek felszólalással a későbbi védjegy használata ellen, ha a későbbi védjegyet olyan időszakban kapták, amikor fennállt a lehetőség a korábbi védjegy törlésére vagy a védjegyoltalom megszűnése megállapítására – például amiatt, hogy a korábbi védjegy a használat során még nem szerzett megkülönböztető képességet – , illetve amikor a korábbi védjegy még nem volt érvényesíthető a későbbi védjeggyel szemben, mint például a jó hírnév hiánya miatt.

(29) A védjegyek csak akkor tesznek eleget céljuknak, azaz az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésének, valamint akkor teszik lehetővé, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozzanak, ha a piacon ténylegesen használják azokat. A használat követelménye azért is fontos, hogy csökkentse az Unióban lajstromozott és oltalomban részesülő védjegyek, és ezáltal a köztük felmerülő jogviták számát. Ennélfogva fontos előírni, hogy a lajstromozott védjegyeket ténylegesen használják a bejelentett áruk és szolgáltatások tekintetében, vagy − amennyiben a használatuk elmarad − meg kell állapítani a védjegyoltalom megszűnését.

(30) A fentiek következtében egy lajstromozott védjegyet kizárólag akkor kell oltalomban részesíteni, ha azt ténylegesen használják, és egy korábbi védjegy jogosultja sem szólalhat fel a későbbi védjegy ellen, illetve nem kérheti annak törlését a korábbi védjegy tényleges használatának hiánya esetén. A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell, hogy védjegybitorlási per esetén ne lehessen sikeresen hivatkozni egy védjegyre, ha a fél kifogása alapján megállapítható, hogy a védjegyoltalom megszűnése megállapításának helye lenne, illetve − abban az esetben, ha az eljárás egy későbbi joggal szemben indult − a védjegyoltalom megszűnése megállapításának helye lett volna akkor, amikor a későbbi jogot megszerezték.

(31) Célszerű megállapítani, hogy abban az esetben, ha egy európai védjeggyel kapcsolatban egy nemzeti védjegy szenioritását igényelték, és e nemzeti védjegy oltalma később az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta vagy lemondás miatt megszűnt, a nemzeti védjegy érvényessége továbbra is megtámadható marad. A megtámadás lehetőségét olyan esetekre kell korlátozni, amikor a megjelölés lajstromból való törlésekor a nemzeti védjegy törlését vagy a védjegyoltalom megszűnését meg lehetett volna állapítani.

(32) A koherencia érdekében és a védjegyek Unión belüli kereskedelmi kiaknázásának megkönnyítése céljából, a védjegyekre mint a tulajdon tárgyaira vonatkozó szabályokat össze kell hangolni az európai védjegyekre már alkalmazott szabályokkal, és e szabályoknak ki kell terjedniük az engedményezésre, az átruházásra, a használat engedélyezésére, a dologi jogokra, a végrehajtásra, valamint a fizetésképtelenségi eljárásokra.

(33) Az együttes védjegyek hasznos eszköznek bizonyultak a sajátos közös tulajdonságokkal bíró áruk vagy szolgáltatások népszerűsítése céljából. Ezért helyénvaló a nemzeti együttes védjegyekre az európai együttes védjegyekre vonatkozókhoz hasonló szabályokat kivetni.

(34) A védjegyoltalom hozzáférhetőségének javítása és megkönnyítése, valamint a jogbiztonság és kiszámíthatóság fokozása érdekében a védjegyek tagállamokban történő lajstromozására vonatkozó eljárásoknak hatékonynak és átláthatónak kell lenniük, valamint az európai védjegyekre alkalmazandókhoz hasonló szabályokat kell követniük. Ahhoz, hogy nemzeti és uniós szinten egyaránt következetes és kiegyensúlyozott védjegyrendszer valósulhasson meg, a tagállamok összes központi iparjogvédelmi hivatalának csak a feltétlen kizáró okok hiányára kell korlátoznia a védjegybejelentés jogosultságának hivatalból történő vizsgálatát. Ez ugyanakkor nem sértheti a fenti hivatalok azon jogát, hogy a bejelentők kérésére – pusztán tájékoztatási célból, valamint a későbbi lajstromozási eljárás, ideértve a később felszólalási eljárásokat is, sérelme és arra vonatkozó jogkövetkezmény nélkül – kereséseket végezhessenek.

(35) A védjegyek alkalmazási köre tekintetében a jogbiztonság biztosítása, valamint a védjegyoltalom hozzáférhetőségének megkönnyítése érdekében a védjegy-bejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása során valamennyi tagállamban azonos szabályokat kell alkalmazni, és azokat össze kell hangolni az európai védjegyekre vonatkozókkal. Ahhoz, hogy az illetékes hatóságok és gazdasági szereplők pusztán a bejelentés alapján meghatározhassák a kért védjegyoltalom terjedelmét, az áruk és szolgáltatások megnevezésének kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie. Az általános kifejezések használatát úgy kell értelmezni, hogy abba csak olyan áruk és szolgáltatások tartoznak bele, amelyet a kifejezés szó szerinti jelentése lefed.

(36) A hatásos védjegyoltalom biztosítása céljából a tagállamoknak hatékony igazgatási felszólalási eljárást kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a korábbi védjegyek jogosultja felszólalhasson a védjegy-bejelentés lajstromozásával szemben. Továbbá, ahhoz, hogy hatékony eszközöket biztosítsanak a védjegyek megszűnésének megállapítására vagy törlésének kimondására, a tagállamoknak az uniós szinten az európai védjegyekre alkalmazandókhoz hasonló közigazgatási eljárást kell előírniuk a védjegyek megszűnésére és törlésére vonatkozóan.

(37) A tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalainak együtt kell működniük egymással, valamint az Európai Unió Védjegyoltalmi és Formatervezési Mintaoltalmi Ügynökségével (a továbbiakban: az Ügynökség) a védjegyek lajstromozásának és igazgatásának valamennyi területén, hogy előmozdítsák a gyakorlatok és eszközök konvergenciáját, például közös vagy összekapcsolt adatbázisok és portálok létrehozását és naprakésszé tételét lekérdezések és keresések céljából. A tagállamok hivatalai és az Ügynökség további együttműködést folytat tevékenységük minden olyan területén, amely a védjegyek Unión belüli oltalma tekintetében jelentőséggel bír.

ê 2008/95/EK (7) preambulumbekezdés

(38) Ez az irányelv nem zárja ki a védjegyjogon kívüli, így a tisztességtelen versenyre, a polgári jogi felelősségre vagy a fogyasztóvédelemre vonatkozó tagállami jogszabályi rendelkezések védjegyekre történő alkalmazását.

ê 2008/95/EK (13) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(39) A Közösség minden tagállamára kötelező érvényű az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezmény Ö és a TRIPS-megállapodás Õ . Ezen irányelv rendelkezéseinek teljes mértékben meg kell felelniük a fenti az ebben az Eegyezményben Ö és megállapodásban Õ foglaltaknak. A tagállamoknak az Eegyezményből Ö és a megállapodásból Õ eredő kötelezettségeit ez az irányelv nem érinti. Adott esetbenHa ennek helye van, a Szerződés 307. Ö 351. Õ cikkének második bekezdése alkalmazandó.

ò új szöveg

(40) Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest tartalmilag módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik.

ê 2008/95/EK (14) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

(41) Ez az irányelv nem érinti az 2008/95/EK irányelv I. mellékletének B. részében említett 89/104/EGK irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. Fejezet

ÖÁltalános rendelkezések Õ

ê 2008/95/EK

1. cikk

Alkalmazási kör

Ezt az irányelvet minden olyan áruvédjegyre és szolgáltatási védjegyre alkalmazni kell, amely a tagállamok valamelyikében védjegyként, együttes védjegyként, hitelesítési jegyként vagy tanúsító védjegyként lajstromozás vagy védjegybejelentés, a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnál lajstromozás vagy védjegybejelentés, illetve a tagállamok bármelyikére kiterjedő hatályú nemzetközi lajstromozás tárgyát képezi.

ò új szöveg

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások alkalmazandók:

a)           „hivatal”: a tagállam központi iparjogvédelmi hivatala vagy a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal, amelyet a védjegyek lajstromozásával bíztak meg;

b)           „Ügynökség”: a 207/2009/EK rendelet 2. cikkével összhangban létrehozott Európai Unió Védjegyoltalmi és Formatervezési Mintaoltalmi Ügynöksége;

c)           „lajstrom”: valamely hivatal által vezetett védjegy-nyilvántartás.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

2. Fejezet

ÖVédjegyjog Õ

1. szakasz

ÖA védjegyoltalomban részesíthető megjelölés Õ

23. cikk

A védjegyoltalomban részesíthető megjelölés

Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, így különösen szó – beleértve a személyneveket is –, ábra, kép, alakzat, betű, szám, Ö szín, Õ továbbá az áru vagy a csomagolás formája, Ö vagy hang, Õ ha e megjelölés alkalmas arra, hogy

a) alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztessen más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól.;

ò új szöveg

b) megjelenítésének módja lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok és a nyilvánosság meghatározhassa a jogosultjának nyújtott oltalom pontos tárgyát.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

2. szakasz

ÖKizáró, illetve törlési okok Õ

34. cikk

ÖFeltétlen Õ kKizáró, illetve törlési okok

ê 2008/95/EK

1. A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

a)           nem képezheti védjegy részét;

b)           nem alkalmas a megkülönböztetésre;

c)           kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;

d)           kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve a tisztességes üzleti gyakorlatban állandóan és szokásosan alkalmaznak;

e)           kizárólag olyan formából áll, amely

i.        az áru jellegéből következik; vagy

ii.       a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges; vagy

iiii.     az árunak jelentős értéket kölcsönöz;

f)            a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik;

g)           alkalmas a fogyasztók megtévesztésére különösen az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége vagy földrajzi származása tekintetében;

h)           lajstromozásához az illetékes szerv nem járult hozzá, és az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Egyezmény (a továbbiakban: Párizsi Egyezmény) 6b. cikke alapján nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve törlésének lenne helye.;

ò új szöveg

i)            a lajstromozásból kizárt, és amelyet továbbra sem az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát előíró uniós jogszabályok vagy olyan vonatkozó nemzetközi megállapodások szerint használnak, amelyeknek az Uniós részes fele.

j)            a lajstromozásból kizárt a borhoz kapcsolódó hagyományos kifejezések és a hagyományos különleges termékek oltalmát előíró uniós jogszabályok vagy olyan vonatkozó nemzetközi megállapodások szerint, amelyeknek az Uniós részes fele.

2. Az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok

a) a védjegybejelentés benyújtásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban áll fenn;

b) csak akkor áll fenn, ha az idegen nyelvű védjegyet bármilyen átírással lefordítják vagy átírják a tagállamok valamely hivatalos nyelvére.

3. A védjegy törlésének van helye, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra. Bármelyik tagállam azt is előírhatj, hogy az ilyen megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban.

ê 2008/95/EK

24. Bármelyik tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet oltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye az alábbi esetekben és mértékig:

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

a)           a megjelölés használata az adott tagállam vagy az Ö Unió Õ Közösség védjegyjogon kívüli jogszabályi rendelkezései alapján megtiltható;

ê 2008/95/EK

b)           a megjelölés erőteljesen szimbolikus értékű elemet – különösen vallási jelképet – tartalmaz;

c)           a megjelölés a Párizsi Egyezmény 6b. cikkében nem említett olyan kitüntetést, jelvényt vagy címert tartalmaz, amelyhez közérdek fűződik, kivéve, ha lajstromozásához az illetékes szerv a tagállami jogszabályoknak megfelelően hozzájárult;.

d)           a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

35. Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a bejelentés bejelentési napját megelőzően ð vagy a lajstromozás napja után ï megszerezte a megkülönböztető képességet.

6. Ezen túlmenően Bbármelyik tagállam előírhatja, hogy ezt a szabályt Ö az (5) bekezdést Õ akkor is alkalmazni kell, ha a megjelölés a megkülönböztető képességet a bejelentés bejelentési napját ð követően és ï vagy a lajstromozás napját ð megelőzően ï követően szerezte meg.

4. Bármely tagállam előírhatja, hogy – az (1), (2) és (3) bekezdéstől eltérően – az olyan védjegyek tekintetében, amelyek bejelentési napja megelőzi a 89/104/EGK irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezések hatálybalépésének napját, az adott tagállamban az ez utóbbi napnál korábban hatályos rendelkezések szerinti kizáró, illetve törlési okokat kell alkalmazni.

45. cikk

Korábbi jogokkal való ütközéssel kapcsolatos további A kizárásó, illetve törlési Ö viszonylagos Õ okaiok

ê 2008/95/EK

1. A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

              a) a megjelölés egy korábbi védjeggyel azonos, és az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások azonosak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

              b) a megjelölést a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a fogyasztók a korábbi védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

2. Az (1) bekezdés alkalmazásában „korábbi védjegy”

              a) a következőkben felsorolt minden olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés megtételének napja, figyelembe véve – ha ennek helye van – az igényelt elsőbbségek napját:

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

         i. Ö európai Õ közösségi védjegy;

ê 2008/95/EK

         ii. valamely tagállamban, illetve – Belgium, Luxemburg és Hollandia esetében – a Benelux Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatalnál lajstromozott védjegy;

         iii. nemzetközi megállapodás alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegy;

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

              b) olyan Ö európai Õ közösségi védjegy, amely tekintetében a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendeletnek[25] 207/2009/EK rendeletnek megfelelően az a) pont ii. vagy iii. alpontjában említett védjegy szenioritását érvényesen igényelték, akkor is, ha ez utóbbi védjegy oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt;

ê 2008/95/EK

              c) az a) vagy b) pontban említett védjegy lajstromozására irányuló bejelentés, feltéve, hogy annak alapján a védjegyet lajstromozzák;

              d) olyan védjegy, amely a Párizsi Egyezmény 6a. cikke értelmében a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés megtételének napjánál, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az igényelt elsőbbség napjánál korábban vált a tagállamban közismertté.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3. A megjelölés akkor sem nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének akkor is helye van van helye

a)           ha a megjelölés a (2) bekezdés szerinti korábbi közösségi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló ð , függetlenül attól hogy az árujegyzékben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak-e, vagy hasonlóak-e vagy nem hasonlóak-e azokhoz, amelyekre a korábbi védjegyet lajstromoztákï , és az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy a korábbi közösségi védjegy ð valamely tagállamban, vagy európai védjegy esetében az Unióban ï a Közösségben jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi közösségi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.;

ò új szöveg

b)           ha ügynök vagy a védjegy jogosultjának képviselője – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében jelenti be lajstromozásra a védjegyet, kivéve, ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt;

c)           ha a megjelölés összetéveszthető egy Unión kívüli oltalom alatt álló korábbi védjeggyel, feltéve hogy a védjegyet a bejelentés időpontjában még mindig ténylegesen használták, és a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra;

d)           ha a lajstromozásból ki van zárva, és továbbra sem az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések oltalmát előíró uniós jogszabályok szerint használják.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

4. Továbbá Bbármely tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

ê 2008/95/EK

a)           a (2) bekezdés szerinti korábbi nemzeti védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, és az árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak a korábbi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal, feltéve, hogy a korábbi védjegy az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét;

ba)         a védjegy lajstromozására irányuló bejelentés megtételének napját, illetve – elsőbbség igénylése esetén – az elsőbbség napját megelőzően valamely nem lajstromozott védjegyhez vagy a gazdasági tevékenység körében használt egyéb megjelöléshez fűződő olyan jogokat szereztek, amelyek alapján a jogosult megtilthatja a későbbi védjegy használatát;

cb)         használata a (2) bekezdésben és e bekezdés ba) pontjában nem említett – különösen a következő – korábbi jogok alapján megtiltható:

i.        névhez fűződő jog;

ii.       képmáshoz fűződő jog;

iiii.     szerzői jog;

iv.      iparjogvédelmi jog;.

d)           egy korábbi együttes védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, ha a bejelentés megtételének napján a korábbi együttes védjegy oltalmának lejárat miatti megszűnése óta három év még nem telt el;

e)           egy korábbi hitelesítési jeggyel vagy tanúsító védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, ha a bejelentés megtételének napján a hitelesítési jegy vagy a tanúsító védjegy oltalmának lejárat miatti megszűnése óta a tagállam által meghatározott időtartam még nem telt el;

f)            azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozott korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, ha a bejelentés megtételének napján a korábbi védjegy oltalmi idejének megújítás nélküli lejárta óta két év még nem telt el, kivéve, ha a korábbi védjegy jogosultja a lajstromozáshoz hozzájárult, vagy a védjegyet nem használta;

g)           összetéveszthető egy olyan védjeggyel, amelyet a bejelentés bejelentési napján külföldön használtak, és amelynek használatát külföldön továbbra is folytatják, feltéve, hogy a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

5. A tagállamok előírhatják, hogy megfelelő körülmények esetén a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegyet nem kell törölni, ha lajstromozásához a korábbi védjegy vagy jog jogosultja hozzájárult.

6. Bármely tagállam előírhatja, hogy – az 1–5. cikkekben foglaltaktól eltérően – az olyan védjegyek tekintetében, amelyek bejelentési napja megelőzi a 89/104/EGK irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezések hatálybalépésének napját, az adott tagállamban az ez utóbbi napnál korábban hatályos rendelkezések szerinti kizáró, illetve törlési okokat kell alkalmazni.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

146. cikk

Törlés vagy megszűnés utólagos megállapítása

Ha egy közösségi Ö európai Õ védjegy tekintetében olyan korábbi Ö nemzeti Õ védjegy szenioritását igénylik, amelynek oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt, a korábbi Ö nemzeti Õ védjegy utólagos törlésének vagy a megszűnés utólagos megállapításának van helye ð , feltéve, hogy a törlésének vagy a megszűnés megállapításának akkor is helye lett volna, amikor a védjegy oltalma lemondás vagy az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt megszűnt. Ilyen esetben a szenioritás hatályát veszti ï .

7. cikk

ÖAz áruk vagy a szolgáltatások csak egy része tekintetében fennálló kizáró vagy törlési okok Õ

ÖHa a védjegybejelentés elutasításának vagy a védjegy törlésének oka csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a védjegybejelentés elutasításának vagy a védjegy törlésének csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye. Õ

ò új szöveg

8. cikk

A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jó hírnevének hiánya mint valamely lajstromozott védjegy törlésének akadálya

A lajstromozott védjegy nem törölhető korábbi védjegy alapján az alábbi esetekben:

a)           ha a korábbi – a 4. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontja értelmében törlendő korábbi védjegy a lajstromozott védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján nem szerzett megkülönböztető képességet a 4. cikk (5) bekezdésével összhangban;

b)           ha a törlés iránti kérelmet az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjára alapozták, és a korábbi védjegy a lajstromozott védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján nem szerzett megfelelő megkülönböztető képességet ahhoz, hogy alátámassza az 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának értelmében vett összetéveszthetőség megállapítását;

c)           ha a törlés iránti kérelmet az 5. cikk (3) bekezdésére alapozták, és a korábbi védjegy a lajstromozott védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján nem rendelkezett az 5. cikk (3) bekezdésének értelmében vett jó hírnévvel;

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

9. cikk

Ö A törlés kizárása Õ bBelenyugvás Ö következtében Õ

1. Ha az 45. cikk (2) ð és (3) ï bekezdése szerinti korábbi védjegy jogosultja a tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

2. Bármely tagállam előírhatja, hogy az (1) bekezdést megfelelően alkalmazni kell a 4. cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett korábbi védjegy, illetve az 45. cikk (4) bekezdésének ab) vagy bc) pontjában albekezdésében említett Ö bármely Õ korábbi jog jogosultjára.

ê 2008/95/EK

3. Az (1) és a (2) bekezdésben említett esetekben a későbbi védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi védjegy használatával, illetve jog gyakorlásával szemben, ha a későbbi védjegy használata a korábbi jog alapján már nem kifogásolható.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3. szakasz

ÖA védjegyoltalom tartalma és korlátai Õ

510. cikk

A védjegyoltalom tartalma

1. A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít.

Ö 2. A jogosultak azon jogainak sérelme nélkül, amelyeket a lajstromozott védjegy bejelentési napját vagy elsőbbségi napját megelőzően szereztek, Õ aA kizárólagos jogok alapján a Ö lajstromozott védjegy Õ jogosultja bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében Ö árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó megjelölést Õ használ Ö , ha e megjelölés Õ .

a)           a védjeggyel azonos, megjelölést Ö és Õ olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban Ö használják Õ, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal, ð és amennyiben az ilyen használat érinti vagy érintheti a védjegy azon rendeltetését, hogy a fogyasztók számára tanúsítsa az áruk vagy szolgáltatások eredetét ï;

b)           olyan Ö a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, Õ megjelölést, Ö és azt Õ amelyet a fogyasztók a közösségi védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a közösségi védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint a megjelölés és a közösségi védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal Ö azonos vagy hasonló árukra vagy szolgáltatásokra használják, Õ azonossága vagy hasonlósága miatt Ö ha Õ azt a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez;

2. c)       Bármely tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés,t használ Ö függetlenül attól, hogy azt Õ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhozkal ð azonos, azokhoz hasonló vagy ï nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban használják, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

ê 2008/95/EK

3. Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

ê 2008/95/EK

a)           a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b)           a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás kínálása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c)           a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

ò új szöveg

d) a megjelölés kereskedelmi névként vagy vállalkozás neveként, illetve kereskedelmi név vagy a vállalkozás nevének részeként való használata;

ê 2008/95/EK

de)         a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban való használata.;

ò új szöveg

f)            a megjelölés összehasonlító reklámban való felhasználása a 2006/114/EK irányelvvel ellentétes módon.

4. A lajstromozott védjegy jogosultja akkor is megakadályozhatja az áruk (3) bekezdés c) pontja szerinti behozatalát, ha csak az áruk feladója lép fel kereskedelmi célokból.

5. A lajstromozott védjegy jogosultja megakadályozhatja továbbá, hogy harmadik felek kereskedelmi tevékenység keretében harmadik országokból – szabad forgalomba bocsátás nélkül – olyan árukat hozzanak be a védjegy lajstromozásának helye szerinti tagállam vámterületére, amelyeken – ideértve csomagolásukat is – engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromba vett védjeggyel megegyező védjegy, vagy amelyet lényegében nem lehet megkülönböztetni az említett védjegytől.

ê 2008/95/EK

46. Ha valamelyik tagállam jogszabályai szerint a megjelölés használata az (2) bekezdés b) vagy c) pontjában és a (2) bekezdésebn szabályozott feltételek megvalósulása esetén a 89/10/EGK irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezések érintett tagállambeli hatálybalépése előtt nem volt megtiltható, a jogosult a kizárólagos használati jog alapján nem léphet fel a megjelölés használatának folytatása ellen.

57. Az (1) ,(2), (3) és (6)-(4) bekezdésekben foglaltak nem érintik a tagállamok olyan jogszabályi rendelkezéseit, amelyek alapján a jogosult felléphet az olyan megjelölés használata ellen, amelyet nem áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetése céljából használnak, feltéve, hogy az ilyen megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.

ò új szöveg

11. cikk

A jogosult jogainak megsértése kiszerelés, csomagolás vagy egyéb eszköz használata révén

Amennyiben valószínű, hogy a kiszerelést, a csomagolást vagy más olyan eszközöket, amelyeken a védjegyet elhelyezik, árukhoz vagy szolgáltatásokhoz használják fel, és az ezek árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban történő felhasználás sérti a jogosult 10. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti jogait, a védjegyjogosultnak jogában áll megtiltani az alábbiakat:

a)           kereskedelmi forgalomban a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés elhelyezése kiszerelésen, csomagoláson vagy bármely más olyan eszközön, amelyen a védjegy elhelyezhető;

b)           kiszerelés, csomagolás, vagy bármely más olyan eszköz kínálása, forgalomba hozatala vagy ilyen célú raktározása, vagy behozatala vagy kivitele, amelyen a védjegyet elhelyezték.

12. cikk

A védjegyek megjelenítése szótárakban

Ha a védjegynek szótárban, enciklopédiában vagy más hasonló kézikönyvben való megjelenítése azt a benyomást kelti, hogy a védjegy az árujegyzékben szereplő áru vagy szolgáltatás fajtaneve, a mű kiadója a védjegyjogosult kérésére köteles – legkésőbb a következő kiadás alkalmával – a védjegy megjelenítése során gondoskodni annak feltüntetéséről, hogy lajstromozott védjegyről van szó.

13. cikk

Az ügynök vagy a képviselő nevében lajstromozott védjegy használatának megtiltása

1. Ha a védjegyjogosult ügynöke vagy képviselője a védjegyet – a jogosult engedélye nélkül – saját nevében lajstromoztatja, a jogosult az alábbiakat teheti:

a)           felszólalhat az ügynök vagy a képviselő védjegyhasználatával szemben;

b)           kérheti az ügynöktől vagy képviselőtől a védjegy részére történő átengedését.

2. Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha az ügynök vagy képviselő igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.

ê 2008/95/EK

614. cikk

A védjegyoltalom korlátai

1. A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

              a) saját Ö személyes Õnevét vagy címét

              b) ð nem megkülönböztető jellegű vagy ï az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó ð jeleket vagy megjelöléseket ï jelzést;

              c) a védjegyet ð a védjegyjogosulthoz köthető áruk vagy szolgáltatások azonosítása vagy azokra való hivatkozás céljából, különösen ï, ha az Ö védjegy használata Õ – különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében – szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére.

ha e jogot Ö Az első albekezdést csak akkor kell alkalmazni, ha a harmadik fél Õ a megjelölést gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja.

ò új szöveg

2. A harmadik fél általi használatot különösen az alábbi esetekben kell az üzleti tisztesség követelményeivel nem összhangban lévőnek tekinteni:

a)           azt a látszatot kelti, hogy üzleti kapcsolat van a harmadik fél és a védjegy jogosultja között;

b)           alapos ok nélkül sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

ê 2008/95/EK

23. A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól sem, hogy gazdasági tevékenység körében helyi jelentőségű korábbi jogát gyakorolja, ha e jogot az érintett tagállam jogszabályai elismerik, az adott terület határain belül.

715. cikk

A védjegyoltalom kimerülése

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

1. A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ezzel a védjeggyel ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a Közösségben Ö az Unióban Õ .

ê 2008/95/EK

2. Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát – a forgalomba hozatalt követően – megváltoztatták, illetve károsították.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

1016. cikk

A védjegy használata

1. Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a tagállamban a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a védjegy oltalmára alkalmazni kell az Ö 17. cikkben, a 19. cikk (1) bekezdésében, a 46. cikk (1) bekezdésében, és a 48. cikk (3) és (4) bekezdésében Õ ebben az irányelvben előírt Ö korlátozásokat és Õ jogkövetkezményeket, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

ò új szöveg

2. Ha valamely tagállam a lajstromozás utáni felszólalási eljárásról rendelkezik, az (1) bekezdésben említett öt évet attól a naptól számítják, amikortól a védjegy ellen többé nem lehet felszólalni, illetve a benyújtott és vissza nem vont felszólalás esetében attól a naptól, amikor jogerőssé vált a felszólalási eljárást lezáró határozat.

3. A nemzetközi megállapodások alapján a tagállamra kiterjedő hatállyal lajstromozott védjegyek tekintetében az (1) bekezdésben említett öt évet attól a naptól számítják, amikortól a védjegyet több nem lehet elutasítani, illetve ellene nem lehet felszólalni. Ha felszólalást nyújtottak be, és azt nem vonták vissza, az időszakot attól a naptól kell számítani, amikor jogerőssé vált a felszólalási eljárást lezáró határozat.

ê 2008/95/EK

4. Az első (1) albekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:

ê 2008/95/EK

ð új szöveg

a)           a védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el ð , függetlenül attól, hogy a használat szerinti formában is lajstromozták-e a védjegyet a jogosult nevében ï;

b)           a védjegy elhelyezése az adott tagállamban lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az onnan történő kivitel céljából.

25. A védjegynek a jogosult engedélyével történő használatát, valamint az együttes védjegy, a hitelesítési jegy vagy a tanúsító védjegy használatára jogosultak általi használatot a jogosult részéről történő használatnak kell tekinteni.

3. Az olyan védjegyek tekintetében, amelyeket a 89/104/EGK irányelvnek való megfeleléshez szükséges rendelkezések érintett tagállambeli hatálybalépését megelőzően lajstromoztak, a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

              a) ha a szóban forgó napnál korábban hatályos rendelkezés a védjegyhasználat meghatározott időtartamú, megszakítás nélküli elmulasztásához jogkövetkezményeket fűzött, az (1) bekezdés első albekezdésében említett ötéves időtartamot attól a naptól kell számítani, amelyen a védjegyhasználat elmulasztása ténylegesen megkezdődött;

              b) ha a szóban forgó napnál korábban nem volt hatályban a használatra vonatkozó rendelkezés, az (1) bekezdés első albekezdésében említett ötéves időtartamot legkorábban ettől a naptól kell számítani.

ò új szöveg

17. cikk

A használat hiánya mint védelem védjegybitorlási perben

A védjegy jogosultja csak annyiban tilthatja meg a jelzés használatát, amennyiben a bitorlási perre irányuló kereset benyújtásakor a 19. cikk alapján nem állapítható meg jogainak megszűnése.

18. cikk

A később lajstromozott védjegy jogosultjának beavatkozási joga mint védelem védjegybitorlási perben

1. Bitorlási perben a védjegy jogosultja nem tilthatja meg a később lajstromozott védjegy használatát, amennyiben a későbbi védjegy a 8. cikk, a 9. cikk (1) bekezdése és a 48. cikk (3) bekezdése értelmében nem törölhető.

2. Bitorlási perben a védjegy jogosultja nem tilthatja meg a később lajstromozott európai védjegy használatát, amennyiben az említett későbbi védjegy a 207/2009/EK rendelet 53. cikkének (3) és (4) bekezdése, 54. cikkének (1) és (2) bekezdése vagy 57. cikkének (2) bekezdése értelmében nem törölhető.

3. Amennyiben a védjegy jogosultja az (1) és (2) bekezdés értelmében nem tilthatja meg a későbbi védjegy használatát, a később lajstromozott védjegy jogosultja még akkor sem tilthatja meg bitorlási perben a korábbi védjegy használatát, ha a fenti jogra a későbbi védjeggyel szemben már nem lehet hivatkozni.

ê 2008/95/EK

11. cikk

A védjegyhasználat elmulasztásának jogkövetkezménye bírósági és közigazgatási eljárásban

1. A védjegy nem törölhető, ha olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelynek használata – az esettől függően – nem felel meg a 10. cikk (1) és (2) bekezdésében vagy a 10. cikk (3) bekezdésében foglalt előírásoknak.

2. Bármely tagállam előírhatja, hogy a védjegybejelentés ne legyen elutasítható, ha a megjelölés olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelynek használata – az esettől függően – nem felel meg a 10. cikk (1) és (2) bekezdésében vagy a 10. cikk (3) bekezdésében foglalt előírásoknak.

3. A 12. cikk alkalmazásának sérelme nélkül, ha a védjegybitorlási perben a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása iránt viszontkeresetet nyújtanak be, bármely tagállam előírhatja, hogy a védjegybitorlási perben nem lehet a védjegyoltalom alapján fellépni, amennyiben a kérelem alapján a védjegyoltalom 12. cikk (1) bekezdése szerinti megszűnése megállapítható.

4. Ha a korábbi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, az (1), (2) és (3) bekezdés alkalmazásában úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak a szóban forgó árukra vagy szolgáltatásokra lajstromozták volna.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

4. szakasz

ÖA védjegyoltalom megszűnéseÕ

1219. cikk

ÖA védjegy tényleges használatának hiánya mint Õ mMegszűnési okok

ê 2008/95/EK

1. A védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az adott tagállamban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, kivéve, ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

2. A védjegyoltalom megszűnése azonban nem állapítható meg, ha az ötéves időtartam elteltét követően, de a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtását megelőzően megkezdik, illetve folytatják a tényleges védjegyhasználatot.

ê 2008/95/EK

3. E rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult a tényleges védjegyhasználatot a kérelem benyújtását megelőző – a használat elmulasztásának megszakítás nélküli, ötéves időtartama lejártakor kezdődő – három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve folytatja, hogy értesül arról, hogy a használat hiánya miatt a megszűnés megállapítását fogják kérni.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

20. cikk

Ö Szokásos névvé válás vagy megtévesztő megjelölés mint megszűnési ok Õ

2. Az (1) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül a védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a lajstromozás napját követően

ê 2008/95/EK

a)           a védjegyjogosult cselekménye vagy mulasztása következtében a megjelölés a forgalomban azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták;

b)           a védjegy – a jogosult vagy az ő engedélyével más által folytatott védjegyhasználat következtében – az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megtévesztővé vált, különösen az áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minőségét vagy földrajzi származását illetően.

1321. cikk

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

Az áruk vagy a szolgáltatások egy részéte érintő tekintetében fennálló kizáró, törlési vagy megszűnés

Ha a védjegybejelentés elutasításának, a védjegy törlésének vagy a védjegyoltalom megszűnése megállapításának oka csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében áll fenn, a védjegybejelentés elutasításának, a védjegy törlésének vagy a védjegyoltalom megszűnése megállapításának csak a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások tekintetében van helye.

ò új szöveg

5. szakasz

A védjegyoltalom mint a tulajdon tárgya

22. cikk

A lajstromozott védjegyek átruházása

1. A védjegyoltalom átruházható az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy azok egy része tekintetében, a vállalkozás átruházásától függetlenül.

2. A vállalkozás egészének átruházása a védjegyoltalom átruházását is jelenti, kivéve, ha az átruházásra irányadó jog alapján a felek ettől eltérően rendelkeznek, vagy a körülményekből nyilvánvalóan más következik. E rendelkezést a vállalkozás átruházására irányuló előszerződésre is alkalmazni kell.

3. A (2) bekezdés sérelme nélkül a védjegyoltalom átengedését írásba kell foglalni, és azt a szerződő feleknek alá kell írniuk, kivéve ha az átruházásra bírói ítélet alapján kerül sor; ellenkező esetben az átruházás érvénytelen.

4. Az átruházást a felek bármelyikének kérelmére a lajstromba be kell jegyezni, és közzé kell tenni.

5. A jogutód harmadik felekkel szemben mindaddig nem hivatkozhat a védjegyoltalomból eredő jogokra, amíg az átruházást a lajstromba be nem jegyzik.

6. Ha a hivatallal szemben valamely cselekmény határidőhöz kötött, a jogutód azt követően teheti meg a hivatalhoz címzett megfelelő nyilatkozatokat, amikor a hivatal kézhez vette az átruházás bejegyzésére irányuló kérelmet.

23. cikk

Dologi jogok

1. A védjegyoltalom a vállalkozástól függetlenül biztosítékul adható és dologi jogok tárgya lehet.

2. A felek bármelyikének kérelmére az (1) bekezdésben említett jogokat a lajstromba be kell jegyezni, és ki kell hirdetni.

24. cikk

Végrehajtás

1. A védjegyoltalom végrehajtás alá vonható.

2. A felek bármelyikének kérelmére a végrehajtás tényét a lajstromba be kell jegyezni, és ki kell hirdetni.

25. cikk

Fizetésképtelenségi eljárások

Amennyiben a védjegyoltalom fizetésképtelenségi eljárásokban érintett, az illetékes hatóság kérésére a lajstromba ilyen célú bejegyzést kell felvenni és azt ki kell hirdetni.

ê 2008/95/EK

826. cikk

Használati engedély

1. A védjegy használatára engedély adható az érintett tagállam egésze vagy egy része, illetve az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy egy része tekintetében. A használati engedély kizárólagos vagy nem kizárólagos lehet.

2. A védjegyoltalom jogosultja a védjegyoltalomból eredő jogaira hivatkozással felléphet az engedélyessel szemben, ha az megsérti a használati szerződésnek

              a) a szerződés időtartamára;

              b) a használat tárgyát képező védjegy lajstromozott alakjára;

              c) a használati engedéllyel érintett áruk vagy szolgáltatások körére;

              d) a védjegyhasználat területi hatályára; vagy

              e) az engedélyes által gyártott áruk vagy nyújtott szolgáltatások minőségére vonatkozó bármely feltételét.

ò új szöveg

3. A használati szerződés rendelkezéseinek sérelme nélkül az engedélyes a védjegy bitorlása miatt pert csak a jogosult hozzájárulásával indíthat. Kizárólagos használati engedély esetén azonban az engedélyes a bitorlási pert megindíthatja, ha a védjegyjogosult az erre irányuló szabályszerű felhívás ellenére ésszerű időn belül a per megindítása iránt nem intézkedik.

4. Az engedélyes a neki okozott kár megtérítése céljából a védjegyoltalom jogosultja által indított bitorlási perbe beavatkozhat.

5. A használati engedélyt vagy annak átruházását bármelyik fél kérelmére a lajstromba be kell jegyezni, és ki kell hirdetni.

27. cikk

A védjegybejelentés mint a tulajdon tárgya

A 22–26. cikket alkalmazni kell a védjegybejelentésre.

6. szakasz

Hitelesítési jegyek, tanúsító védjegyek és együttes jegyek

28. cikk

Fogalommeghatározások

E szakasz alkalmazásában az alábbiak alkalmazandók:

(1) „hitelesítési jegy vagy tanúsító védjegy”: olyan védjegy, amelyet a bejelentéskor ilyennek írnak le, és amely alkalmas arra, hogy a védjegy jogosultja által a földrajzi eredet, az anyag, az áruk előállításának vagy a szolgáltatások nyújtásának módja, a minőség a pontosság vagy más jellemző tekintetében tanúsított árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse a nem tanúsított áruktól vagy szolgáltatásoktól;

(2) „együttes védjegy”: olyan védjegy, amelyet a bejelentéskor ilyennek írtak le, és amely alkalmas arra, hogy a védjegyjogosult szervezet tagjainak áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

1529. cikk

Az együttes védjegyre, a Hhitelesítési jegyekre és a tanúsító védjegyekre vonatkozó különös rendelkezések

Ö 1. A tagállamok rendelkezhetnek a hitelesítési jegyek vagy tanúsító védjegyek lajstromozásáról. Õ

12. A 4. cikkben foglaltak sérelme nélkül azok a tagállamok, amelyek jogszabályai együttes védjegy, hitelesítési jegy vagy tanúsító védjegy lajstromozását teszik lehetővé, előírhatják, hogy a megjelölés együttes védjegyként, hitelesítési jegyekként vagy tanúsító védjegyekként nem lajstromozhatókrészesülhet oltalomban, illetve az együttes védjegy, a hitelesítési jegy vagy a tanúsító védjegy törlésének vagy a megszűnés megállapításának a 3. Ö, 19. Õ és 12 20. cikkben meghatározottakon túl egyéb – a szóban forgó megjelölés rendeltetéséből következő – okokból is helye van.

23. A tagállamok – a 3. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően – előírhatják, hogy Eegy megjelölésből vagy jelzésből álló együttes védjegyként, hitelesítési jegyként vagy tanúsító védjegy esetében,ként oltalomban részesülhet akkor is, A ha amely a kereskedelemben a forgalomban kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetésére szolgálhat. Ebben az esetben a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy a megjelölést vagy a jelzést gazdasági tevékenység körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja;. Aa védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben.

30. cikk

ÖEgyüttes védjegy Õ

ò új szöveg

1. A tagállamok rendelkezhetnek együttes védjegyek lajstromozásáról.

2. Együttes védjegy lajstromozására irányuló bejelentést nyújthat be a gyártók, az előállítók, a szolgáltatók vagy a forgalmazók olyan szervezete, amely a rá irányadó jogszabályok szerint saját nevében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, szerződést vagy más jogügyletet köthet, perelhet és perelhető, továbbá a jogi személyiséggel rendelkező közjogi szervezet.

3. A 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjától eltérően a megjelölés vagy a jelzés együttes védjegyként oltalomban részesülhet akkor is, ha a forgalomban kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

ÖAz együttes védjegy jogosultja nem tilthat el harmadik felet attól, hogy a megjelölést gazdasági tevékenysége körében – az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban – használja. A védjegyoltalom alapján a jogosult nem léphet fel különösen a földrajzi név használatára jogosult személlyel szemben. Õ

ò új szöveg

31. cikk

Az együttes védjegy használatára vonatkozó szabályozások

1. Az együttes védjegy bejelentőjének be kell nyújtania a használatára vonatkozó szabályzatot.

2. A szabályzatnak tartalmaznia kell az együttes védjegy használatára jogosult személyek felsorolását, a védjegyjogosult szervezetben való tagság feltételeit, valamint a védjegy használatának feltételeit, ideértve az azok megsértése esetére kilátásba helyezett jogkövetkezményeket is. A 30. cikk (3) bekezdésében említett együttes védjegy használatára vonatkozó szabályzatban lehetővé kell tenni mindazok csatlakozását a védjegyjogosult szervezethez, akiknek árui vagy szolgáltatásai az érintett földrajzi helyről származnak.

32. cikk

A bejelentés elutasítása

1. A védjegybejelentés elutasításának a 4. és 5. cikkben meghatározott okain túlmenően az együttes védjegy lajstromozására irányuló bejelentést el kell utasítani akkor is, ha a 28. cikk (2) bekezdésében, a 30. vagy a 31. cikkben meghatározott követelmények nem teljesülnek, vagy ha a védjegy használatára vonatkozó szabályzat a közrendbe vagy a közerkölcsbe ütközik.

2. Az együttes védjegy lajstromozására irányuló bejelentést akkor is el kell utasítani, ha a védjegy az együttes védjegy jellegét vagy jelentőségét illetően alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, különösen, ha a fogyasztók vélhetően nem együttes védjegynek tekintenék.

3. A bejelentés nem utasítható el, ha a bejelentő a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása révén tesz eleget az (1) és a (2) bekezdésben foglalt feltételeknek.

33. cikk

Az együttes védjegy használata

A 16. cikk követelményei akkor teljesülnek, ha valamely arra jogosult személy a 16. cikkel összhangban ténylegesen használja az együttes védjegyet.

34. cikk

Az együttes védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása

1. Az együttes védjegy jogosultjának a használatra vonatkozó szabályzat bármely módosítása esetén be kell nyújtania a hivatalhoz a módosított szabályzatot.

2. A módosítást bejegyzik a lajstromba, kivéve, ha a módosított szabályzat nem felel meg a 31. cikkben foglalt követelményeknek, illetve ha annak következtében a 32. cikkben meghatározott kizáró ok merül fel.

3. A védjegy használatára vonatkozó módosított szabályzatra a 42. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.

4. Ezen irányelv alkalmazásában a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosítása csak a lajstromba való bejegyzésétől hatályos.

35. cikk

Jogosultság bitorlási per indítására

1. A 26. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazandó minden olyan személyre, aki együttes védjegy használatára jogosult.

2. Az együttes védjegy jogosultja az együttes védjegy használatára jogosult személyek által a védjegy jogosulatlan használata következtében elszenvedett kárért a használatra jogosult személyek nevében kártérítést követelhet.

36. cikk

További megszűnési okok

A 19. és 20. cikkben meghatározott megszűnési okokon túlmenően a hivatalhoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján az együttes védjegy oltalmának megszűnését kell megállapítani akkor is, ha

a)           a védjegyjogosult nem teszi meg a szükséges intézkedéseket a védjegynek a védjegy használatára vonatkozó szabályzatban, és adott esetben a lajstromba bejegyzett módosításban foglalt használati feltételekbe ütköző használata elleni fellépés érdekében;

b)           a védjegy a feljogosított személyek általi használat következtében a 32. cikk (2) bekezdése szerint megtévesztővé vált;

c)           a védjegy használatára vonatkozó szabályzat módosításának a lajstromba történő bejegyzésére a 34. cikk (2) bekezdésének megsértésével került sor, kivéve ha a védjegyjogosult a szóban forgó cikkben foglalt követelményeknek a védjegy használatára vonatkozó szabályzat további módosítása révén eleget tesz.

37. cikk

További törlési okok

A 4. és 5. cikkben említett törlési okokon túlmenően, a 32. cikk rendelkezéseinek megsértésével lajstromozott együttes védjegyet törölni kell, kivéve ha a védjegyjogosult a 32. cikk követelményeinek a védjegyhasználatra vonatkozó szabályzat további módosítása révén eleget tesz.

3. fejezet

Eljárások

1. szakasz

Bejelentés és lajstromozás

38. cikk

A bejelentés kötelező feltételei

1. A lajstromozás iránti kérelemnek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)           a lajstromozás iránti kérelmet;

b)           a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat;

c)           az áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a lajstromozást kérik;

d)           a megjelölést.

2. A védjegybejelentésért bejelentési díjat, valamint – adott esetben – egy vagy több osztályonkénti díjat kell fizetni.

39. cikk

A bejelentés napja

1. A védjegybejelentés napja az a nap, amelyen a bejelentő benyújtja a hivatalnak a 38. cikkben meghatározott információkat tartalmazó dokumentumokat

2. A tagállamok ezen felül azt is előírhatják, hogy a bejelentés napjának elismertetéséhez be kell fizetni a bejelentés vagy lajstromozás alapdíját.

40. cikk

Áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása

1. Azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek tekintetében kérelmezték a lajstromozást, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozásáról szóló, 1957. június 15-i nizzai megállapodással létrehozott osztályozási rendszerrel (a továbbiakban: a nizzai osztályozás) összhangban kell osztályozni.

2. A bejelentőnek kellően pontosan és egyértelműen kell azonosítania azon árukat és szolgáltatásokat, amelyek vonatkozásában oltalomért folyamodott, hogy lehetővé tegye az érintett hatóságok és a gazdasági szereplők számára a védjegy által nyújtott oltalom mértékének meghatározását. Az áruk és szolgáltatások jegyzéke minden egyes tétel esetében csak a nizzai osztályozás egyik osztályába történő besorolást teszi lehetővé. 3. A (2) bekezdés alkalmazásában használhatók a nizzai osztályozás fejezetcímeiben található általános fogalmak vagy más általános kifejezések, feltéve, hogy megfelelnek az egyértelműség és pontosság tekintetében előírt normának.

4. A hivatal a nem egyértelmű és pontatlan kifejezések okán elutasítja a bejelentést, amennyiben a bejelentő a hivatal által erre kiszabott határidőn belül nem tesz javaslatot elfogadható megfogalmazásra. A jogbiztonság és egyértelműség biztosítása érdekében a hivatalok együttműködnek egymással, és jegyzéket állítanak össze az áruk és szolgáltatások osztályozása tekintetében alkalmazott közigazgatási eljárásaikról.

5. Az általános kifejezések használatát – beleértve a nizzai osztályozás fejezetcímeiben szereplő általános fogalmakat – úgy kell értelmezni, hogy abba minden olyan áru vagy szolgáltatás beletartozik, amelyet a kifejezés szó szerinti jelentése egyértelműen lefed. E kifejezések és fogalmak használata nem értelmezhető az adott kifejezés/fogalom fenti értelmezésének nem megfelelő árukat, illetve szolgáltatásokat lefedő kérelemként.

6. Amennyiben a bejelentő egynél több osztályba való lajstromozást kér, az árukat és szolgáltatásokat a nizzai osztályozás osztályai szerint kell csoportosítani, minden csoporthoz hozzá kell rendelni az adott osztály számát, majd a csoportokat az osztályok szerinti sorrendbe kell rendezni.

7. Az áruk és szolgáltatások osztályozása kizárólag ügyviteli célokat szolgál. Az áruk és szolgáltatások nem tekintendők egymáshoz hasonlónak pusztán az alapján, hogy a nizzai osztályozás azonos osztályában szerepelnek, és az áruk és szolgáltatások nem tekintendők egymáshoz nem hasonlónak pusztán az alapján, hogy a nizzai osztályozás különböző osztályában szerepelnek.

41. cikk

Hivatalból történő vizsgálat

A hivatalok a 4. cikkben előírt feltétlen kizáró okok hiányára korlátozzák annak hivatalból történő megvizsgálását, hogy egy védjegybejelentés jogosult-e.

42. cikk

Észrevételek harmadik felek részéről

1. A védjegy lajstromozását megelőzően bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet írásbeli észrevételt nyújthat be a hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a védjegy 4. cikkben meghatározott melyik oltalomképességi feltételnek nem felel meg. Az észrevételt tevő a hivatal előtti eljárásban nem ügyfél.

2. Az (1) bekezdésben említett okokon túl, bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet írásbeli észrevételt nyújthat be a hivatalhoz, hogy a kollektív védjegy nem felel meg a 32. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott valamely különös oltalomképességi feltételnek.

43. cikk

A bejelentés megosztása és lajstromozás

A hivatalhoz intézett nyilatkozat benyújtásával a bejelentő vagy a jogosult egy vagy több különálló védjegybejelentésbe vagy lajstromozásba oszthatja fel a védjegyoltalom vagy lajstromozás iránti kérelmet.

44. cikk

Díjak

A védjegy lajstromozásáért és megújításáért az első osztályon túl minden egyes áru- és szolgáltatási osztály esetében további díjat kell fizetni.

2. szakasz

Felszólalási, megszűnési és törlési eljárás

45. cikk

Felszólalási eljárás

1. A tagállamok hatékony és gyorsított közigazgatási eljárást írnak elő hivatalaik számára a védjegy lajstromozásával szemben az 5. cikkben említett okokon alapuló felszólalás iránti kérelemre vonatkozóan.

2. Az (1) bekezdésben említett közigazgatási eljárás előírja, hogy legalább a korábbi védjegy 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett jogosultja számára lehetővé kell tenni felszólalás benyújtását.

3. A felszólalási eljárás megkezdése előtt legalább két hónapot kell biztosítani a felek számára ahhoz, hogy tárgyalhassanak a felszólaló fél és a kérelmező közötti jogvita egyezség útján történő rendezésének lehetőségéről.

46. cikk

A használat hiánya mint védelem felszólalási eljárásokban

1. Olyan igazgatási felszólalási eljárásokban, amikor a későbbi védjegy bejelentési napján vagy elsőbbségi napján lejár az az ötéves időszak, amelyen belül meg kellett volna kezdeni a korábbi védjegy 16. cikkben előírt tényleges használatát, a korábbi védjegy jogosultjának, aki a felszólalást benyújtotta, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy a későbbi védjegy bejelentésének napját vagy elsőbbségi napját megelőző öt évben megkezdte a korábbi védjegy 16. cikkben előírt tényleges használatát, vagy kellőképpen indokolja a használat hiányát. Ilyen igazolás hiányában a felszólalást el kell utasítani.

2. Ha a korábbi védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, az (1) bekezdésben előírt felszólalás vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.

3.. Az (1) és (2) bekezdést kell alkalmazni, ha a korábbi védjegy európai védjegy. Ebben az esetben az európai védjegy tényleges használatát a 207/2009/EK rendelet 15 cikkével összhangban kell meghatározni.

47. cikk

A védjegyoltalom megszűnésének megállapítása vagy a védjegy törlése iránti eljárás

1. A tagállamok közigazgatási eljárást írnak elő hivatalaik számára a védjegyoltalom megszűnésének megállapítására vagy törlésére vonatkozóan.

2. A megszűnés megállapítására vonatkozó közigazgatási eljárás előírja, hogy a védjegy megszűnését a 19. és 20. cikkben említett okokból állapítják meg.

3. A törlésre vonatkozó közigazgatási eljárás előírja, hogy a védjegyet legalább az alábbi okok egyike miatt törlik:

a) a védjegyet nem lett volna szabad lajstromozni, mivel nem felel meg a 4. cikkben előírt követelményeknek;

b) a védjegyet nem lett volna szabad lajstromozni az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében vett korábbi védjegy megléte miatt;

4. A közigazgatási eljárás előírja, hogy legalább az alábbiak nyújthatnak be a megszűnés megállapítására vagy törlésre irányuló kérelmet:

a) a (2) bekezdés és a (3) bekezdés a) pontja esetében bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet, amely a rá irányadó jogszabályi rendelkezések szerint saját nevében perelhet és perelhető;

b) a (3) bekezdés b) pontja esetében az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett korábbi védjegy jogosultja.

48. cikk

A használat hiánya mint védelem a törlésre irányuló eljárásokban

1. A korábbi bejelentési napú vagy elsőbbségi napú lajstromozott védjegy alapján benyújtott törlési kérelemre irányuló közigazgatási eljárásban, a később védjegy jogosultjának kérelmére a korábbi védjegy jogosultjának igazolnia kell, hogy a törlési kérelem benyújtását megelőző öt évben a korábbi védjegy 16. cikkben előirt tényleges használatát az árujegyzékben szereplő – valamint a kérelme indokolásaként idézett – árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megkezdte, vagy kellőképpen indokolja a használat hiányát, feltéve hogy a törlési kérelem benyújtásának napján lejárt az az ötéves időszak, amelyen belül meg kellett kezdeni a korábbi védjegy tényleges használatát.

2. Ha a későbbi védjegy bejelentési napján, illetve elsőbbségi napján lejár az az ötéves időszak, amelyen belül a korábbi védjegyet a 16. cikkben előírtak szerint ténylegesen használni kellett volna, a korábbi védjegy jogosultjának – az (1) bekezdésben előirt bizonyíték mellett – igazolnia kell, hogy a bejelentés napját vagy az elsőbbségi napot megelőző öt évben megkezdte a védjegy tényleges használatát, vagy kellőképpen igazolja a használat hiányát.

3. Az (1) és (2) cikkben említett igazolás hiányában a korábbi védjegy alapján benyújtott törlési kérelmet el kell utasítani.

4. Ha a korábbi védjegyet – a 16. cikkel összhangban – csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a törlési kérelem vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.

5. Az (1) és (4) bekezdést kell alkalmazni, ha a korábbi védjegy európai védjegy. Ebben az esetben az európai védjegy tényleges használatát a 207/2009/EK rendelet 15. cikkével összhangban kell meghatározni.

49. cikk

Jogkövetkezmények megszűnés és törlés esetén

1. Az oltalom megszűnésének megállapítása esetén a lajstromozott védjegyet úgy kell tekinteni, mintha ahhoz a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásától kezdődően nem fűződtek volna az ezen irányelvben meghatározott joghatások. A megszűnés időpontjaként a felek bármelyikének kérelmére a határozatban olyan korábbi időpont is megállapítható, amelyen a megszűnésre okot adó körülmény bekövetkezett.

2. A lajstromozott védjegy törlése esetén a védjegyoltalom a keletkezésére visszaható hatállyal megszűnik.

3. szakasz

A lajstromozás időtartama és megújítása

50. cikk

A védjegyoltalom időtartama

1. A védjegy oltalma a bejelentés napjától számított tíz évig tart.

2. A védjegyoltalom az 51. cikknek megfelelően további tíz-tíz éves időtartamra megújítható.

51. cikk

Megújítás

1. A védjegyoltalmat a jogosult vagy az általa felhatalmazott személy kérelmére meg kell újítani, feltéve hogy a megújítás díját megfizették.

2. A hivatal a védjegyoltalom jogosultját és azt a személyt, akinek a védjegy tekintetében a lajstromba joga van bejegyezve, az oltalom lejártának napját megelőzően kellő időben értesíti a lajstromozás lejártáról. Az ilyen tájékoztatás elmaradásáért a hivatal nem vonható felelősségre.

3. A megújítási kérelem benyújtását és a megújítási díj megfizetését az oltalmi idő lejártát megelőző hat hónapon belül kell teljesíteni. Ennek elmulasztása esetén a kérelmet az első mondatban említett dátumtól számított további hat hónapon át be lehet nyújtani. A megújítási díjat és egyéb díjakat e további időszakon belül kell befizetni.

4. Ha a kérelmet a védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében nyújtják be, illetve a díjat csak ezek után fizetik meg, az oltalmat csak ezen áruk, illetve szolgáltatások tekintetében kell megújítani.

5. A megújítás az oltalom lejártának napját követő naptól hatályos. A megújítást rögzíteni kell és ki kell hirdetni.

4. Fejezet

Igazgatási együttműködés

52. cikk

Együttműködés a védjegyek lajstromozása és igazgatása területén

A tagállamok biztosítják, hogy a hivatalok együttműködjenek egymással és az Ügynökséggel a célból, hogy előmozdítsák a gyakorlatok és eszközök konvergenciáját, valamint koherens eredményeket mutassanak fel a védjegyek vizsgálata és lajstromozása terén.

53. cikk

Együttműködés más területeken

A tagállamok biztosítják, hogy a hivatalok együttműködjenek az Ügynökséggel tevékenységeiknek az 52. cikkben említetteken kívüli minden olyan területén, amely a védjegyek Unión belüli védelmét érinti.

5. Fejezet

Záró rendelkezések

ê

54. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2–6., a 8–14., 16, 17., 18., 22–28., és 30–53. cikkeknek ezen irányelv hatályba lépése után legkésőbb 24 hónappal megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

16. cikk

Kommunikáció

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadntak el.

1755. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az Ö 2008/95/EK Õ I. melléklet A. részében meghatározott határozattal módosított 89/104/EGK irányelv Ö […]-án/én [az ezen irányelv 54. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott időpontot követő napon] Õ hatályát veszti, az I. melléklet 2008/95/EK irányelv I. mellékletének B. részében meghatározott irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

ê 2008/95/EK

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő utalásokat úgy kell tekinteni, mintha erre az irányelvre vonatkoznának, és a II. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

1856. cikk

Hatálybalépés

ê 2008/95/EK

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

ê

Az 1., 7., 15., 19., 20., 21. és 54–57. cikk [az ezen irányelv 54. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében határozott időpontot követő naptól] alkalmazandó.”

ê 2008/95/EK

1957. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

I. MELLÉKLET

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak módosítása

(lásd a 17. cikket)

A Tanács 89/104/EGK irányelve || (HL L 40., 1989.2.11., 1. o.)

A Tanács 92/10/EGK határozata || (HL L 6., 1992.1.11., 35. o.)

B. RÉSZ

A nemzeti jogba való átültetésre előírt határidők listája

(lásd a 17. cikket)

Irányelv || Az átültetés határideje

89/104/EGK || 1992. december 31.

ê 2008/95/EK (kiigazított szöveg)

II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

89/104/EGK irányelv || Ezen irányelv

1. cikk || 1. cikk

2. cikk || 2. cikk

3. cikk (1) bekezdés, a)–d) pont || 3. cikk (1) bekezdés, a)–d) pont

3. cikk (1) bekezdés, e) pont, bevezető szöveg || 3. cikk (1) bekezdés, e) pont, bevezető szöveg

3. cikk (1) bekezdés, e) pont, első francia bekezdés || 3. cikk (1) bekezdés, e) pont, i. alpont

3. cikk (1) bekezdés, e) pont, második francia bekezdés || 3. cikk (1) bekezdés, e) pont, ii. alpont

3. cikk (1) bekezdés, e) pont, harmadik francia bekezdés || 3. cikk (1) bekezdés, e) pont, iii. alpont

3. cikk (1) bekezdés, f), g) és h) pont || 3. cikk (1) bekezdés, f), g) és h) pont

3. cikk (2), (3) és (4) bekezdés || 3. cikk (2), (3) és (4) bekezdés

4. cikk || 4. cikk

5. cikk || 5. cikk

6. cikk || 6. cikk

7. cikk || 7. cikk

8. cikk || 8. cikk

9. cikk || 9. cikk

10. cikk, (1) bekezdés || 10. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

10. cikk, (2) bekezdés || 10. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

10. cikk, (3) bekezdés || 10. cikk, (2) bekezdés

10. cikk, (4) bekezdés || 10. cikk, (3) bekezdés

11. cikk || 11. cikk

12. cikk, (1) bekezdés, első mondat || 12. cikk (1) bekezdés, első albekezdés

12. cikk, (1) bekezdés, második mondat || 12. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés

12. cikk, (1) bekezdés, harmadik mondat || 12. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés

12. cikk, (2) bekezdés || 12. cikk, (2) bekezdés

13. cikk || 13. cikk

14. cikk || 14. cikk

15. cikk || 15. cikk

16. cikk, (1) és (2) bekezdés || —

16. cikk, (3) bekezdés || 16. cikk

— || 17. cikk

— || 18. cikk

17. cikk || 19. cikk

— || I. melléklet

— || II. melléklet

é

MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

A 2008/95/EK irányelv. || Ezen irányelv

1. cikk || 1. cikk

--- || 2. cikk

2. cikk || 3. cikk

3. cikk, (1) bekezdés, a)–h) pont || 4. cikk, (1) bekezdés, a)–h) pont

--- || 4. cikk, (1) bekezdés, i) és j) pont

--- || 4. cikk, (2) és (3) bekezdés, első mondat

3. cikk (2) bekezdés a)–c) pont || 4. cikk (4) bekezdés a)–c) pont

3. cikk, (2) bekezdés, d) pont 3. cikk, (3) bekezdés, első mondat 3. cikk, (3) bekezdés, második mondat 4. cikk, (1) és (2) bekezdés 4. cikk, (3) bekezdés és (4) bekezdés, a) pont --- 4. cikk, (4) bekezdés, g) pont --- 4. cikk, (4) bekezdés, b) és c) pont 4. cikk, (4) bekezdés d)–f) pont 4. cikk, (5) és (6) bekezdés --- 5. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat 5. cikk, (1) bekezdés, második bevezető mondat 5. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont 5. cikk, (2) bekezdés 5. cikk (3) bekezdés a)–c) pont --- 5. cikk, (3) bekezdés, d) pont --- --- 5. cikk, (4) és (5) bekezdés --- --- --- 6. cikk (1) bekezdés a)–c) pont --- 6. cikk, (2) bekezdés 7. cikk 8. cikk, (1) és (2) bekezdés --- 9. cikk 10. cikk (1) bekezdés, első albekezdés --- 10. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés 10. cikk, (2) bekezdés 10. cikk, (3) bekezdés 11. cikk, (1) bekezdés 11. cikk, (2) bekezdés 11. cikk, (3) bekezdés 11. cikk, (4) bekezdés --- 12. cikk (1) bekezdés, első albekezdés 12. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés 12. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés 12. cikk, (2) bekezdés 13. cikk 14. cikk --- --- --- 15. cikk, (1) bekezdés 15. cikk, (2) bekezdés --- 16. cikk 17. cikk 18. cikk 19. cikk || 4. cikk, (3) bekezdés, második mondat 4. cikk, (5) bekezdés 4. cikk, (6) bekezdés 5. cikk, (1) és (2) bekezdés 5. cikk (3) bekezdés a) pont 5. cikk (3) bekezdés b) pont 5. cikk (3) bekezdés c) pont 5. cikk, (3) bekezdés, d) pont 5. cikk, (4) bekezdés, a) és b) pont --- 5. cikk, (5) és (6) bekezdés 8. cikk 10. cikk, (1) bekezdés 10. cikk, (2) bekezdés, bevezető mondat 10. cikk, (2) bekezdés, a) és b) pont 10. cikk, (2) bekezdés 10. cikk (3) bekezdés a)–c) pont 10. cikk, (3) bekezdés, d) pont 10. cikk (3) bekezdés, e) pont 10. cikk, (3) bekezdés, f) pont, 10. cikk, (4) és (5) bekezdés 10. cikk, (6) és (7) bekezdés 11. cikk 12. cikk 13. cikk 14. cikk (1) bekezdés a)–c) pont 14. cikk, (2) bekezdés 14. cikk, (3) bekezdés 15. cikk 26. cikk, (1) és (2) bekezdés 26. cikk (3)–(5) bekezdés 9. cikk 16. cikk, (1) bekezdés 16. cikk, (2) és (3) bekezdés 10. cikk, (4) bekezdés 10. cikk, (5) bekezdés --- 48. cikk (1)–(3) bekezdés 46. cikk, (1) bekezdés 17. cikk 17. cikk, 46. cikk, (2) bekezdés és 48. cikk, (4) bekezdés 18. cikk 19. cikk, (1) bekezdés 19. cikk, (2) bekezdés 19. cikk, (3) bekezdés 20. cikk 7. cikk és 21. cikk 6. cikk 22–25. cikk 27. cikk 28. cikk 29. cikk, (1)–(2) bekezdés 29. cikk, (3) bekezdés 30–54. cikk, (1) bekezdés 54. cikk, (2) bekezdés 55. cikk 56. cikk 57. cikk

_____________

[1]               A Versenyképességi Tanács 2007. május 21-i és 22-i következtetései, 9427/07. sz. tanácsi dokumentum.

[2]               A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, (COM(2008) 394 végleges, 2008. június 26.)

[3]               COM(2008) 465 végleges, 2008. július 16.

[4]               COM(2010) 546 végleges, 2010. október 6.

[5]               COM(2011) 287 végleges, 2011. május 24. – A szellemitulajdon-jogok egységes piaca – A kreativitás és az innováció ösztönzése Európában a gazdasági növekedés elősegítése, minőségi munkahelyek teremtése, valamint kimagasló színvonalú termékek és szolgáltatások biztosítása céljából

[6]               Az MPI-tanulmány és mellékletei a következő internetcímen olvashatók: http://ec.europa.eu/internal_market/indprop/tm/index_en.htm

[7]               A Versenyképességi Tanács 2010. május 25- i következtetései az európai uniós védjegyrendszer jövőbeli felülvizsgálatáról

[8]               HL L 336., 1994.12.23., 213. o.

[9]               Jääskinen főtanácsnok véleménye a C-323/09. sz., Interflora-ügyben, 9. pont.        .

[10]             A C-17/06. sz. Céline-ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet, EBHT I-07041.

[11]             HL L 376., 2006.12.27., 21. o.

[12]             A C-446/09. sz. Philips- és C-495/09. sz. Nokia-ügyekben 2011. december 1-jén hozott ítélet.

[13]             A Tanács és az Európai Közösségek Bizottságának közös nyilatkozata a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló első tanácsi irányelv 1988. december 21-i elfogadásának alkalmából tartott tanácsi ülés jegyzőkönyvében.

[14]             Különösen az 510/2006/EK rendelet (mezőgazdasági termékek), HL L 93., 2008.3.31., 12. o.; a 479/2008/EK rendelet (borok) (HL L 148., 2008.6.6., 1. o); és a 110/2008/EK rendelet (szeszes italok) (HL L 39., 2008.2.13., 16. o).

[15]             A C-307/10. sz. „IP Translator”-ügyben 2012. június 19-én hozott ítélet.

[16]               HL C […]., […], […]. o.

[17]               HL L 40 299., 1989.2.11. 2008.11.8., 1. 25. o.

[18]               Lásd az I. melléklet A. részét.

[19]               HL L 78., 2009.3.24., 21. o.

[20]               COM(2008) 465

[21]               HL C 140., 2010.5.29., 22. o.

[22]               COM(2011) 287.

[23]               HL L 336., 1994.12.23., 213. o.

[24]               HL L 376.,2006.12.27., 21. o.

[25]             HL L 11., 1994.1.14., 1. o.