This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52013PC0152
Proposal for a COUNCIL DECISION authorising Member States to ratify, in the interests of the European Union, the Convention concerning decent work for domestic workers, 2011, of the International Labour Organisation (Convention No 189)
Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatása tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz. egyezménynek az Európai Unió érdekében történő megerősítésével összefüggésben a tagállamoknak adott felhatalmazásról
Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatása tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz. egyezménynek az Európai Unió érdekében történő megerősítésével összefüggésben a tagállamoknak adott felhatalmazásról
/* COM/2013/0152 final - 2013/0085 (NLE) */
Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatása tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz. egyezménynek az Európai Unió érdekében történő megerősítésével összefüggésben a tagállamoknak adott felhatalmazásról /* COM/2013/0152 final - 2013/0085 (NLE) */
INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE Ez a javaslat lehetővé teszi a tagállamok
számára, hogy törvényesen megerősítsék a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő
foglalkoztatása tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz. egyezményt (a
továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény, amely globális foglalkoztatási
minimumkövetelményeket állapít meg a háztartási alkalmazottak védelme
érdekében, 2011. június 16-án, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 100. ülésén
került elfogadásra, és várhatóan 2013 szeptemberében fog hatályba lépni. 2012 decemberéig az Egyezményt az ILO részes
felei közül három állam erősítette meg. Az Egyezmény azon ILO-egyezmények
közé tartozik, amelyeket az ILO naprakésznek tart, és ezért aktívan támogat. Az Európai Unió (EU) mind belsőleg, mind
külkapcsolataiban elkötelezte magát az úgynevezett „méltányos munka” program
támogatása mellett. A munkaügyi normák központi helyet foglalnak el a méltányos
módon történő foglalkoztatás biztosításában. Az ILO-egyezmények tagállamok
általi megerősítése fontos jelzést ad az Unió azon következetes
politikájáról, amely arra törekszik, hogy a munkaügyi normák világszerte
javuljanak. Emellett az emberkereskedelem felszámolására
irányuló EU-stratégia[1]
keretében a Bizottság sürgette, hogy a tagállamok megerősítsenek minden
olyan nemzetközi dokumentumot, megállapodást és jogi kötelezettséget, amely
segíti az emberkereskedelem ügyének eredményesebb, összehangoltabb és
egységesebb kezelését. Ebbe a körbe tartozik az Egyezmény is. Ezért az EU szintjén minden jogi
természetű akadályt meg kell szüntetni annak érdekében, hogy a tagállamok
megerősíthessék az Egyezményt, amelynek tartalma a jelenleg hatályos uniós
szabályozás fényében nem ad okot aggodalomra. Az Egyezmény rendelkezéseinek célja a
háztartási alkalmazottakkal szembeni visszaélések elleni küzdelem és a
háztartási alkalmazottak kizsákmányolásának visszaszorítása. Az Egyezmény 1.
cikke értelmében háztartási alkalmazott minden olyan személy, aki munkaviszony
keretében háztartási munkát végez („háztartási munka”: egy vagy több háztartásban
vagy háztartás számára végzett munka). Az
Egyezmény olyan intézkedések megtételére kötelezi az ILO tagállamait, amelyek
révén a háztartási alkalmazottak foglalkoztatásában megelőzhető az
erőszak és a gyermekmunka. A 3. cikk a háztartási alkalmazottak
munkaviszonyához kapcsolódó alapvető jogok védelme érdekében arra szólítja
fel az Egyezmény részes államait, hogy hozzák meg mindazokat az intézkedéseket,
amelyeket az Egyezmény a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok
tiszteletben tartása, elősegítése és érvényesülése érdekében meghatároz.
Az ezt követő rendelkezések egyebek mellett kötelezik az ILO tagállamait: ·
a háztartási alkalmazottként foglalkoztatható
személyek minimális életkorának rögzítésére és a 18. életévüket be nem töltött
személyek védelmét szavatoló biztosítékok létrehozására, ·
a visszaélések és az erőszak
megelőzésére, ·
a tisztességes szerződési feltételek
és a méltányos foglalkoztatási körülmények biztosítására, ·
annak biztosítására, hogy a munkavállalók
tájékoztatást kapjanak foglalkoztatásuk feltételeiről és
részleteiről, ·
a külföldről való
munkaerő-felvétel szabályozására és a szabad mozgás biztosítására, ·
a háztartási alkalmazottak és más munkavállalók
közötti egyenlő bánásmód biztosítására a javadalmazás és az egyéb
juttatások területén, ·
a magánszektorbeli munkaközvetítő ügynökségek
szabályozására és felügyeletére, valamint ·
egy külön ezzel a területtel foglalkozó
panaszkezelési mechanizmus kialakítására. Az Egyezmény az uniós jog olyan területeit
érinti, amelyeken a szabályozás foka már magas szintet ért el. Az Egyezmény elsősorban szociálpolitikai
kérdésekkel foglalkozik. Ezen a területen az uniós jog szabályozza a munkahelyi
biztonság és egészségvédelem minimumkövetelményeit, a fiatal személyek
munkahelyi védelmét, a várandós, a gyermekágyas és a szoptató anyák védelmét,
az írásos tájékoztatási kötelezettséget, a munkaidő szervezését, a
bevándorlást és a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzést.[2] Az Egyezmény a hátrányos megkülönböztetés
elleni küzdelem területét is tárgyalja. Itt az uniós jog szabályozza a
foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódot, a
nemek közötti egyenlőséget, illetőleg a várandós, a gyermekágyas és a
szoptató anyák védelmét.[3] Az Egyezmény a büntetőügyekben folytatott
igazságügyi együttműködés, valamint a menekültügy és a bevándorláspolitika
egyes kérdéseit is érinti. Ezeken a területeken az uniós jog szabályozza az
emberkereskedelem megelőzését és az ellene folytatott küzdelmet,
illetőleg a munkáltatókkal szembeni szankciókat.[4] Az Egyezmény 8. cikke a migráns háztartási alkalmazottak
védelmével foglalkozik, és ezen keresztül egyes vonatkozásaiban érinti
munkavállalóknak az uniós jogban biztosított szabad mozgását.[5] 2. AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK
EREDMÉNYEI, HATÁSVIZSGÁLATOK Tárgytalan. 3. A JAVASLAT JOGI ELEMEI Az Európai Unió Bírósága által az EU
külpolitikai hatáskörével kapcsolatban kidolgozott szabályok[6] szerint a
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek megkötése és megerősítése
tekintetében az a helyzet áll fenn,[7]
hogy a tagállamok saját hatáskörben a Tanács előzetes engedélye nélkül nem
dönthetnek olyan egyezmények megerősítéséről, amelyeknek bizonyos
részei az Unió hatáskörébe tartoznak. Ugyanakkor az Európai Unió nem erősítheti
meg az ILO-egyezményeket, mert az ilyen típusú egyezményeknek csak államok
lehetnek részes felei. Ennek megfelelően amennyiben egy
megállapodás vagy szerződés tárgya részben az Unió és részben a tagállamok
hatáskörébe tartozik, az Unió intézményeinek és a tagállamoknak meg kell
tenniük minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az egyezmény
megerősítésében és az egyezményből fakadó kötelezettségvállalások
teljesítésében történő együttműködés a lehető legjobban
biztosított legyen.[8] Az elmúlt évtized folyamán elfogadott három
ILO-egyezmény tekintetében, amelyeknek egyes részei az Unió hatáskörébe
tartoznak, a Tanács a fentieknek megfelelően felhatalmazta a tagállamokat
arra, hogy az Unió érdekében az Unió hatáskörébe tartozó részeket
megerősítsék.[9]
A Bizottság emellett javaslatot fogadott el egy újabb ilyen tanácsi határozat
elfogadása érdekében, amely a vegyi anyagokat szabályozó 170. sz. egyezményre
vonatkozik.[10] A háztartási alkalmazottak foglalkoztatását
szabályozó 189. sz. egyezmény kapcsán megállapítható, hogy a szociálpolitika
különböző területein, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni
küzdelem, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés,
illetőleg a menekültügy és a bevándorláspolitika területén az Egyezményben
szabályozott kérdésekben a szabályozás foka mára olyan magas szintet ért el,
hogy a tagállamok külkapcsolataikban e tekintetben többé nem képesek szuverén
módon fellépni.[11]
Az EUMSZ 153. cikke alapján a területen elfogadott uniós szabályozás a legtöbb
esetben részletesebb, mint az Egyezményben megállapított általános elvek. Az
Egyezmény általános elvei és az uniós jogok között nem áll fenn ellentmondás,
és nincs olyan eset, hogy az Egyezmény rendelkezései beleütköznének az uniós
jogban e területeken előírt minimumkövetelményekbe. Az ILO alapokmánya 19. cikkének (8)
bekezdésével összhangban az Egyezmény minimumkövetelményeket határoz meg, ami
azt jelenti, hogy a nemzeti végrehajtás során az Egyezményben előírtaknál
szigorúbb normák is felállíthatók. A munkavállalók védelmére és a
munkavállalókkal való egyenlő bánásmódra vonatkozóan az Egyezményben
megállapított szabályok és az e területre vonatkozó uniós szabályozás
minimumkövetelményei között nincs szemléletbeli ellentmondás. Ez azt jelenti,
hogy az Unió intézkedései szigorúbbak lehetnek az ILO normáinál, és viszont.[12] Az Egyezmény egyik cikke a migráns háztartási
alkalmazottak védelmére vonatkozik (8. cikk), és mint ilyen hatással lehet a
munkavállalók szabad mozgására – ez a terület azonban az Unió kizárólagos
hatáskörébe tartozik.[13]
Az Egyezménynek mindazonáltal nem kiemelt célja az Unió kizárólagos hatáskörébe
tartozó kérdések szabályozása. Az Egyezmény 8. cikkének (2) bekezdése
kifejezetten kimondja, hogy a leendő munkavállalónak az országhatárok
átlépése előtt átadandó írásos ajánlat követelménye nem vonatkozik a
regionális gazdasági integrációk területeire. Ez a rendelkezés mindenfajta
ütközés lehetőségét kizárja az Egyezmény és az EUMSZ 45. cikkében és a
492/2011/EU rendeletben a munkavállalók szabad mozgása vonatkozásában megállapított
uniós szabályozás között. Ebből következően az Egyezmény e területre
vonatkozó rendelkezései nem összeegyeztethetetlenek az uniós joggal. Ennek megfelelően e javaslatnak az a
célja, hogy a tagállamok felhatalmazást kapjanak az Egyezmény uniós hatáskörbe
tartozó részeinek az Unió érdekében történő megerősítésére. A javaslat jogalapja az Európai Unió
működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (6) bekezdése,
amely az analógia elve alapján alkalmazandó, összefüggésben az EUMSZ 153.
cikkével, amely a munkavállalók munkakörülményeinek védelmét és javítását célzó
uniós jogi aktusok első számú jogalapját adja. 2013/0085 (NLE) Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében a
háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatása tárgyában
2011-ben elfogadott 189. sz. egyezménynek az Európai Unió érdekében
történő megerősítésével összefüggésben a tagállamoknak adott
felhatalmazásról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 153. cikkére,
összefüggésben 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával és 218.
cikke (8) bekezdésének első albekezdésével, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, tekintettel az Európai Parlament
egyetértésére,[14] mivel: (1) Az Európai Parlament, a
Tanács és a Bizottság támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által
naprakésznek nyilvánított nemzetközi munkaügyi egyezmények megerősítését,
hozzájárulva ezzel az Európai Unió azon erőfeszítéseinek sikeréhez,
amelyek keretében mindenki számára méltányos munkavégzési feltételek
biztosítására törekszik mind az Unión belül, mind azon kívül, és amelynek
fontos szempontja a dolgozók munkakörülményeinek védelme és javítása. (2) A Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet (ILO) keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon
történő foglalkoztatása tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz.
egyezményben (a továbbiakban: Egyezmény) foglalt legtöbb szabály sok
tekintetben már ma is része a szociálpolitika,[15] a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem,[16] a
büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés,[17] valamint
a menekültügy és a bevándorláspolitika[18] területén elfogadott uniós szabályozásnak. (3) Az Egyezménynek a migráns
háztartási alkalmazottak védelmére vonatkozó rendelkezései érinthetik a munkavállalók
szabad mozgását; ez a terület az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.[19] (4) Ebből adódóan az
Egyezmény egyes részei az Unió hatáskörébe tartoznak, ezért a tagállamok e
részek vonatkozásában az Unió intézményeinek keretein kívül nem vállalhatnak
kötelezettségeket.[20] (5) Az Európai Unió nem
erősítheti meg az Egyezményt, mert annak kizárólag államok lehetnek részes
felei. (6) Ebben a helyzetben az
Egyezmény megerősítése tekintetében a tagállamoknak és az Unió
intézményeinek együtt kell működniük. (7) A Tanácsnak ezért fel kell
hatalmaznia a munkakörülmények területén elfogadott uniós szabályozás
minimumkövetelményeinek hatálya alá tartozó tagállamokat arra, hogy az Európai
Unió érdekeinek megfelelően megerősítsék az Egyezményt, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Azon részek vonatkozásában, amelyek a
Szerződések által az Unióra átruházott hatáskörökbe tartoznak, a
tagállamok felhatalmazást kapnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)
keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatása
tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz. egyezmény megerősítésére. 2. cikk Ennek a határozatnak a tagállamok a
címzettjei. Kelt Brüsszelben, […]-án/-én. a
Tanács részéről az
elnök [1] Az
emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016),
COM(2012) 286, 2012. június 19. [2] 89/391/EGK
irányelv, 94/33/EGK irányelv, 91/533/EGK irányelv, 2003/88/EK irányelv,
2011/98/EU irányelv, 2008/104/EK irányelv. [3] 2000/78/EK
irányelv, 2000/43/EK irányelv, 2006/54/EK irányelv, 92/85/EGK irányelv. [4] 2011/36/EK
irányelv, 2009/52/EK irányelv. [5] EUMSZ 45.
cikk, 492/2011/EU rendelet. [6] A
Bíróságnak a 22/70. sz. AETR-ügyben 1971. március 31-én hozott ítélete, EBHT
1971., 263. o. Lásd még az EUMSZ 3. cikkének (2) bekezdését, amely jogszabályi
formában is rögzíti ezeket az elveket. [7] A Bíróság
1993. március 19-i 2/91. sz. véleménye a vegyi anyagokat szabályozó 170. sz.
egyezményről, EBHT 1993., I-1061. o. [8] A Bíróság
2/91. sz. véleménye, uo., 36., 37., és 38. pont. [9] Az elmúlt
évtizedben a Tanács három olyan határozatot fogadott el, amelyben
ILO-egyezmények megerősítésére hatalmazza fel a tagállamokat: a Tanács
2005. április 14-i határozata a tagállamok felhatalmazásáról a Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet tengerészek személyazonossági okmányairól szóló
egyezményének (185. egyezmény) az Európai Közösség érdekében történő
megerősítésére (HL L 136., 2005.5.30., 1. o.); a Tanács 2007. június 7-i
határozata a tagállamoknak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2006. évi
tengerészeti munkaügyi egyezményének az Európai Közösség érdekében történő
megerősítésére való felhatalmazásáról (HL L 161., 2007.6.22., 63. o.); a
Tanács 2010. június 7-i határozata a tagállamoknak a Nemzetközi Munkaügyi
Szervezet 2007. évi halászati munkaügyi egyezményének (188. sz. egyezmény) az
Európai Unió érdekében történő megerősítésére való felhatalmazásáról
(HL L 145., 2010.6.11., 12. o.). [10] COM(2012) 677,
2012. november 20. [11] A Bíróság
2/91. sz. véleménye, 25. és 26. pont. [12] A Bíróság
2/91. sz. véleménye, 18. pont. [13] EUMSZ 45.
cikk, 492/2011/EU rendelet. [14] HL C […],
[…], […] o. [15] Különös
tekintettel a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló
89/391/EGK irányelvre, a fiatal személyek munkahelyi védelméről szóló
94/33/EK irányelvre, a várandós, a gyermekágyas és a szoptató anyák védelméről
szóló 92/85/EGK irányelvre, az írásos tájékoztatási kötelezettségről szóló
91/533/EGK irányelvre, a munkaidő-szervezésről szóló 2003/88/EK
irányelvre, valamint a munkaerő-kölcsönzés keretében történő
munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelvre. [16] Különös
tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő
bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelvre, a nemek közötti
egyenlőségről szóló 2006/54/EK irányelvre, valamint a várandós, a
gyermekágyas és a szoptató anyák védelméről szóló 92/85/EGK irányelvre. [17] Különös
tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene
folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló
2011/36/EU irányelvre. [18] Különös
tekintettel a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló 2009/52/EK irányelvre,
valamint az összevont engedélyről szóló 2011/98/EU irányelvre. [19] EUMSZ 45.
cikk, 492/2011/EU rendelet. [20] Az Európai
Bíróság 1993. március 19-i 2/91. sz. véleménye, EBHT 1993., I-1061. o., 26.
pont.