15.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 12/39

Előadó:

Laure BATUT

Társelőadó:

Eve PÄÄRENDSON

1.1.1

Az EU és Japán közösen a világkereskedelem több mint egyharmadát képviseli. Egy ambiciózus, átfogó és kölcsönösen előnyös szabadkereskedelmi megállapodáson/gazdasági partnerségi megállapodáson alapuló partnerség az EU és Japán között fellendítené a kölcsönös kereskedelmet és beruházásokat, javítaná a két térség gazdaságát, munkalehetőségeit, valamint elősegítené a nemzetközi szabályok és normák megerősítését. A két térség polgárai nyitottak a várt előnyök méltányos elosztása iránt, azonban éberen figyelik, hogy saját feltételeik nem romlanának-e.

1.1.2

Az EGSZB üdvözli ezeket a szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat Japánnal, és különösen az arra irányuló döntést, hogy azokat az első éves felülvizsgálatot követően is folytatják. Az EGSZB ugyanakkor sajnálatosnak tartja a folyamatban levő tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatás és átláthatóság hiányát. Mivel a fogyasztói érdekek előmozdítása és védelme létfontosságú eszköz a megállapodás széles körű társadalmi elfogadottságának biztosításához, kéri, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folyó tárgyalások keretében működőekhez hasonló konzultációs mechanizmusokat vezessenek be, hogy a civil társadalom előtt ismertebbek legyenek azok a komparatív előnyök, amelyeket az EU és Japán közötti piac megnyitása nyújthat az érdekeltek számára. Ehhez kapcsolódóan az EGSZB arra buzdítja a két felet, hogy egy a civil társadalom tájékoztatására szolgáló hivatalos mechanizmus létrehozásával, majd pedig egy konzultációs rendszernek a megállapodásba történő beépítésével javítsák az átláthatóságot és a tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatást. Továbbá az EGSZB emlékeztet arra, hogy az üzleti tevékenységnek már mindkét oldalon lehetősége nyílt előnyt kovácsolni az EU–Japán üzleti kerekasztalból mint a részvétel és a konzultáció fórumából.

1.2.1

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy teljes körűen tájékoztassák a 2012. évi hatástanulmány felülvizsgálatáról. Kéri, hogy a lehető leghamarabb értesítsék a végrehajtás ütemezéséről, különösen amennyiben műszaki szabványok harmonizációjáról van szó, és úgy véli, hogy mielőtt bármilyen döntés születne, a hatásvizsgálatnál részletesebb dokumentumot kellene közzétenni az EU valamennyi hivatalos nyelvén.

1.2.2

Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy lehetőség szerint mindent tegyen meg annak érdekében, hogy:

A befektetők és az állam közötti vitarendezés igen érzékeny kérdés, és az érintett felek álláspontja eltér egymástól. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság transzatlanti kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban elindított nyilvános konzultációját, és nagy érdeklődéssel várja annak eredményeit (1). Az EGSZB úgy véli, hogy tekintettel a japán demokrácia erősségére, a japán érdekelt felek e kérdéssel kapcsolatos véleményének összegyűjtése információkkal szolgálhat és megkönnyítheti a tárgyalásokat.

1.2.3

A Japán és az uniós civil társadalom képviselői közötti párbeszéd fontos hozzájárulást jelent majd a szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodáshoz. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Unió által nemrégiben megkötött megállapodásokhoz hasonlóan állítsanak fel egy közös konzultatív szervet az EU–Japán gazdasági partnerségi/szabadkereskedelmi megállapodások keretében, és annak szerepét a tárgyalások során vitassák meg a két civil társadalom képviselői. Ennek a szervnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy a megállapodás által lefedett összes témát megvizsgálhassa álláspontjának kialakításához. Az EGSZB határozottan azt javasolja, hogy az európai tagok legalább felét az EGSZB – az európai szervezett civil társadalom érdekeinek képviseletéért felelős uniós konzultatív szerv – nevezze ki.

1.2.3.1

Az EGSZB kitűnő kapcsolatokat alakított ki japán munkavállalói, munkaadói, gazdálkodói, szövetkezeti, fogyasztói, nem kormányzati, nonprofit és egyetemi szervezetekkel (2). Japánnal foglalkozó nyomonkövetési csoportja révén kitüntetett helyet foglal el ahhoz, hogy mindkét országban népszerűsítse a civil társadalmi párbeszédet és konzultációt.

2.1.1

Az EU és Japán úgy határozott, hogy egy szabadkereskedelmi megállapodás/gazdasági partnerségi megállapodás tárgyalásának megkezdésével erősítik meg kapcsolataikat. Ezzel párhuzamosan egy stratégiai partnerségi megállapodásról is tárgyalások folynak (3). Az EGSZB üdvözli az első évi felülvizsgálat pozitív eredményét és a tárgyalások folytatására vonatkozó döntést. Ha a feltételezések valóra válnak, az uniós export Japánba 30 %-kal, az EU GDP-je pedig 0,8 %-kal nőne és 4 00  000 új munkahely jönne létre az EU-ban. A japán GDP 0,7 %,-kal, az Európába irányuló export 24 %-kal növekedne, míg a megállapodás arra a főbb kereskedelmi és befektetési szerepre is ráirányítaná a figyelmet, amelyet az EU játszik Kelet-Ázsiában (4).

2.1.2

Az EU és Japán számos közös értéket vall magáénak, ideértve a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat és a magas szintű műszaki know-how-val rendelkező piacgazdaságot. Ugyanakkor hasonló kihívások előtt állnak (pl. a népesség elöregedése és csökkenése), és új forrásokat kell találniuk a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez.

2.1.3

A két régió civil szervezetei és azok konzultációs mechanizmusai nem teljesen felelnek meg egymásnak (5). Az ilyen szervek közötti növekvő párbeszéd azonban jelentős kiegészítője lenne minden megállapodásnak. Az EU szociális modellje sarokkövévé tette a szociális és civil párbeszédet azáltal, hogy megteremtette annak intézményi kereteit, Japán pedig elismeri a széles értelemben vett civil társadalom jelentőségét (Munkaerő-politikai Tanács; több érdekelt felet bevonó fórum).

2.2

Japánban, mint ahogyan az EU-ban is, lépéseket tettek a gazdaság fellendítése érdekében (6). Japán államadóssága jelenleg is még az ország GDP-jének 230 %-ához áll közel. A jen árfolyama kedvezőtlenül hatott az importra, a fukusimai hármas katasztrófát követően pedig egy év alatt 2,3 %-kal esett vissza a kiskereskedelem (2013. február).

2.2.1

A kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások megnyitják Japánt a világkereskedelem előtt, és a regionális integrációs övezetek létrehozásához vezetnek. 2002 óta Japán számos kétoldalú megállapodást kötött, éspedig nemcsak Ázsiában és Latin-Amerikában, hanem Svájccal is. Jelenleg Kínával és Dél-Koreával folytat tárgyalásokat egy háromoldalú megállapodásról. Ugyancsak részt vesz a Csendes-óceáni Partnerségre (Trans-Pacific Partnership – TPP) irányuló tárgyalásokban.

2.2.2

Japán és az EU már aláírt fontos, a kereskedelmi folyamatokat elősegítő megállapodásokat a távközlés, a vegyi- és gyógyszeripari termékek, a versenyellenes tevékenységek, a tudomány és a technológia, valamint az igazgatási együttműködés és segítségnyújtás terén (7).

3.1

Fennáll a veszély, hogy ha a gazdasági növekedést a globalizált kereskedelem révén próbáljuk elérni, ez környezeti hatásokkal jár (8). Az új kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalásokról szóló véleményében (9) az EGSZB hangsúlyozta: elengedhetetlen, hogy az EU kereskedelmi tárgyalásai során külön fejezetet szenteljenek a „Kereskedelem és fenntartható fejlődés” témájának, kitérve a környezeti és szociális rendelkezésekre, és kiemelt ellenőrző szerepet biztosítva a civil társadalomnak.

3.2

Az EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalások mindkét fél számára lehetővé teszik, hogy nemzetközi szinten megerősítsék a három pillér, vagyis a fenntartható fejlődés, a gazdasági növekedés, valamint a társadalmi fejlődés és a környezetvédelem iránti elkötelezettségüket. A Koreai Köztársasággal kötött szabadkereskedelmi megállapodás (10) aláírása óta ezek az elemek minden EU által folytatott kereskedelmi tárgyalás és minden megállapodás központi részét képezik. A biológiai sokféleség, az éghajlatváltozás, a halászat, az erdőgazdálkodás, valamint a vadon élő növények és állatok kiemelt jelentőséggel bírnak az EU és a világ számára. A feleknek ismét hangot kellene adniuk a többoldalú környezetvédelmi megállapodások melletti elkötelezettségüknek.

3.3

Minden új megállapodásnak meg kellene erősítenie az uniós tagállamok és Japán jogát arra, hogy szabályozást alkossanak és prioritásokat határozzanak meg a fenntartható fejlődés terén, továbbá a munkavédelmi és környezetvédelmi standardok tiszteletben tartására kellene ösztönöznie őket, összhangban az említett területeken érvényes szabványok és nemzetközi megállapodások iránt vállalt kötelezettségeikkel.

3.4

A szabadkereskedelmi megállapodás/gazdasági partnerségi megállapodás (11) lehetőséget nyújt majd ezeknek a kötelezettségvállalásoknak a megerősítésére (az ILO-egyezmények (12) lehetséges ratifikálásának és hatékony végrehajtásának köszönhetően), valamint a munkával kapcsolatos ügyekre vonatkozó kétoldalú párbeszéd és együttműködés fokozására, a méltányos munka program által lefedett területeket is ideértve.

3.4.1

Az európai civil társadalom egészét képviselő EGSZB fontosnak tartja hangsúlyozni: előfordulhat, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás/gazdasági partnerségi megállapodás nem egyenlő mértékben (13) válik majd az egyes tagállamok, illetve ágazatok hasznára (14).

3.4.2

Míg a munkalehetőségek várhatóan nőnek (%-os értelemben) az EU-ban az elektromos gépipari ágazat, a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat, a feldolgozott élelmiszerek, a biztosítás és az építőipar területén, kis csökkenés várható a vegyi anyagok, a gépjárművek, a fém és fémtermékek, illetve a légi közlekedés ágazatában (15). Ezeknek a nehézségeknek a korai stádiumban történő feltérképezésére van szükség ahhoz, hogy megfelelő segítő és a váltásra felkészítő intézkedéseket lehessen hozni. Fontos az előnyök egyenletes eloszlása a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és a szélesebb értelemben vett civil társadalom között, biztosítva a védelmet a jelentősebb zavarok ellen, illetve lehetőséget nyújtva azok kompenzálására (16).

4.1.1

Az EGSZB, amely örömmel látja el hatáskörén belül az Európai Bizottság kiemelt tárgyalópartnerének szerepét, sajnálattal veszi tudomásul a jelenlegi tárgyalások átláthatóságának hiányát, amire mindkét fél érintett szereplői felhívták a figyelmet. Az Európai Bizottságnak adott mandátumot nem tették közzé, holott a tárgyalásoknak a lehető legnyíltabbaknak és legátláthatóbbaknak kellene lenniük. Számos európai és japán civil szervezet sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy csak információmorzsákhoz jutottak a tárgyalásokkal kapcsolatban. Ez befolyásolja a tárgyalás tartalmát és a civil társadalom lehetőségét arra, hogy kifejtse véleményét a kérdéssel kapcsolatban. Mint ismeretes, a civil társadalom bevonása nemcsak a kölcsönös megértést növelné, hanem javítaná a jelenlegi szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások minőségét a szakértelem szempontjából.

4.1.2

Az európai polgárok az uniós dokumentumok alkalmazását kérik, melyek érvényesítik az átláthatóság elvét. Az EGSZB azt kéri, hogy a vonatkozó dokumentumokat a lehető legkorábbi szakaszban bocsássák az érintettek rendelkezésére.

4.1.3

Az EGSZB, tekintettel az európai polgároknak a kereskedelmi tárgyalások teljes átláthatóságára vonatkozó jogos igényére, felhívja a Tanács és az Európai Bizottság figyelmét az EUMSZ 218. cikke, és különösen annak (10) bekezdése következetes és alapos alkalmazására: „az Európai Parlamentet az eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell”.

4.1.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság hozzon létre egy civil társadalommal folytatott konzultációs modellt az EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokra az EU-transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) kapcsán folyó tárgyalásokhoz hasonlóan (minden tárgyalási forduló után találkozó az érintettekkel, a civil társadalom képviselőiből álló konzultatív csoport létrehozása, melyben EGSZB-tagoknak is helyet kell kapniuk). Az EGSZB arra is gondol, hogy hasonló mechanizmust hoztak létre a Csendes-óceáni Partnerségre irányuló tárgyalások idejére, az Egyesült Államok és Japán részvételével.

4.2.1

Mint azt korábban láthattuk, az EU által a közelmúltban megkötött minden szabadkereskedelmi megállapodás tartalmaz a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet (17), a civil társadalom – a vállalkozások, a munkavállalók és a többi érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét biztosító független és reprezentatív szervezetek – kulcsfontosságú ellenőrző szerepével. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon törekvését, hogy a Japánnal kötendő egyezmény is tartalmazzon hasonló fejezetet.

4.2.2

A japán hatóságok a fenntartható fejlődésnek köszönhetően megvalósuló stabil növekedésre törekszenek (lásd az „Abenomics”-nak keresztelt gazdaságpolitikát (18)). A Japán és ázsiai partnerei között megkötött szabadkereskedelmi megállapodások olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az adott megállapodásnak a vállalkozási környezetre gyakorolt hatását vizsgáló albizottság létrehozását irányozzák elő. Bár a hatáskörökben és a részletes szabályokban különbségek mutatkoznak, az EU és Japán tapasztalatból ismeri a szabadkereskedelmi megállapodások hatásának nyomon követését rögzítő elvet, ezért az EGSZB arra bíztatja őket, hogy illesszenek a szövegbe egy ambiciózus, a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetet.

4.2.3

A japán kormány létrehozott néhány belső és többoldalú bizottságot, hogy kikérje a hazai vállalkozások véleményét a szabadkereskedelmi egyezmény tevékenységükre gyakorolt hatásáról. Konzultatív struktúrák fogják össze egyrészt a kormány és a szövetkezetek képviselőit, másrészt a kormány és a szakszervezetek képviselőit. Emellett más széles körű konzultatív struktúrák is léteznek, például a Társadalmi felelősségvállalás a fenntartható jövőért címet viselő, több érdekelt felet tömörítő fórum (MSF) (19) vagy a Munkaerő-politikai tanács.

4.3

Az EU gazdasági és szociális modellje „súlyt helyez a szilárd intézményi struktúrákra a gazdasági, társadalmi, környezeti és foglalkoztatási kérdések (...) kezelésében, az erős társadalmi és civil párbeszédre, valamint a humántőkébe és a foglalkoztatás minőségébe történő befektetésre” (20). Az EGSZB megjegyzi, hogy ez a modell kifejezi az Unió által képviselt értékeket, amelyeknek az uniós intézmények valamennyi intézkedésében érvényt kell szerezni.

4.3.1

Az EGSZB üdvözli az EU nemzetközi szintű kötelezettségvállalását (21) arra vonatkozóan, hogy

4.3.2

Ami a Japánnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodást illeti, az Európai Parlament azt ajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy foglalkozzon az alapvető munkajogi szabályokkal, és irányozzon elő ambiciózus fejezetet a fenntartható fejlődésről, valamint olyan civiltársadalmi fórumot, „amely[...] nyomon követi[...] és értékeli[...] a megállapodás végrehajtását”. Az EGSZB ragaszkodik a vele való konzultációhoz és ezeknek az ajánlásoknak a végrehajtásához.

4.4

Az EGSZB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy az általa kiadott, „a kereskedelmi tárgyalások átláthatóságáról” szóló útmutató szerint „a munkát csak akkor koronázhatja siker, ha megfelel az európaiak várakozásainak”, és „a civil társadalom nézetei meghatározó szerepet játszanak a tárgyalás előkészítő szakaszában” (23).

Az EGSZB határozott kívánsága, hogy:

4.5

A megkérdezett európai és japán civil szervezetek szinte mindegyik képviselője (24) támogatta egy közös nyomonkövetési szerv létrehozását a jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodás keretében.

4.5.1

A nyomonkövetési mechanizmusokat a meglévő struktúrák és az eddigi európai és japán tapasztalatok figyelembevételével kell kialakítani. Az EGSZB részt kíván venni az uniós konzultatív csoport és a közös nyomonkövetési szerv szerepének, hatáskörének és összetételének meghatározásában. Valamennyi érintettel konzultálni kell, és az EGSZB-nek döntő szerepet kell játszania ebben a folyamatban.

4.5.2

Az EU és Japán civil társadalmának képviselői közötti strukturált párbeszéd fontos dimenzióval – ideértve a kultúrát is – fogja bővíteni a szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodást. Az EGSZB szerint alapvető fontosságú a szoros kapcsolatok fenntartása a japán kollégákkal, hogy biztosíthassuk, hogy a jövőbeli közös nyomonkövetési mechanizmus formája, hatásköre és tartalma megfeleljen mindkét fél elvárásainak.

5.1.1

Az EGSZB üdvözli, hogy 2014 júniusában (25) az elért eredmények kedvező mérlege lehetővé tette az EU Tanácsának, hogy folytassa a tárgyalásokat.

5.1.2

A megállapodás tárgya a piacra lépés lehetőségeinek javítása, a szabályozási egységesség biztosítása, továbbá ily módon a kétoldalú kereskedelem és a beruházások fejlesztése. A megállapodásnak gyorsítania kellene a fenntartható növekedést, több és jobb munkahely teremtését kellene lehetővé tennie, bővítenie kellene a fogyasztói választási lehetőségeket, valamint fejlesztenie kellene mindkét gazdaság versenyképességét és termelékenységét.

5.1.3

Az Európai Unió számára prioritást élvez a nem vámjellegű akadályok (NTB) megszüntetése. Az Európai Bizottság „hatásvizsgálata”  (26) szerint ezek az akadályok gyakran kulturális eredetűek és protekcionista hatást váltanak ki. Az EGSZB megjegyzi, hogy nehéz ezeknek a megváltoztatása, ha – jóllehet a legmagasabb szinten megállapított –, de állandóan változó normákon alapulnak. Esetenként egész ágazatokat védenek, mint például a japán vasutakat.

5.2.1

A vámjellegű akadályok megszüntetésének minden árura vonatkoznia kell, anélkül, hogy kizárnánk e körből a mezőgazdasági és a feldolgozott termékeket, valamint az „érzékeny” árucikkeknek tekintett gépjárműveket, illetve a vegyipari és gyógyszerészeti termékeket, megfelelő átmeneti időszakok biztosítása mellett.

5.2.2

A kereskedelmet elősegítheti a tanúsított termékek kölcsönös elismerése a hasonló és egymásnak megfeleltethető termékekre vonatkozó szabványok, illetve a szabályok és a rendszerek összehangolására irányuló együttműködés keretében, ahol ez lehetséges. Ugyanakkor alapvetően fontos, hogy az ilyen új, globális szabványok felé mutató együttműködés ne vonja maga után a normák szintjének csökkenését.

5.2.3

A nem vámjellegű akadályokat (NTB), melyek fékezik az EU-s exportot, rejtett protekcionista intézkedésekként alkalmazzák. Ezeket csökkenteni kell, vagy meg kell szüntetni, főként ha már meghatározták őket a tárgyalások során, és a szabványokat a nemzetköziekhez kell igazítani.

5.3.1

Mivel a gazdaságot mind Japánban, mind Európában 99 %-ban kkv-k alkotják, és a munkahelyek 70–80 %-át ők biztosítják, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy szenteljen különös figyelmet ezeknek a vállalkozásoknak.

5.3.2

Mivel méretük miatt a kkv-k nem rendelkeznek elegendő forrással, még akkor sem, ha kormányzati és kereskedelmi szabályoknak kell megfelelniük, várhatóan egy EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodás kedvező lesz számukra, mindenekelőtt a korszerű szabályozásnak és az adminisztratív költségek csökkentésének köszönhetően. Ugyanakkor támogatásra van szükségük a nemzetközi színtéren való fokozottabb részvétel miatt előttük álló akadályok megszüntetéséhez: nyelvi korlátok, eltérő vállalati kultúrák, magas szállítási költségek, kevés a megfelelően képzett személyzet, a külföldi piacokkal kapcsolatos információ, és hiányoznak a megfelelő pénzügyi források.

5.3.3

Az EU-Japán szabadkereskedelmi/gazdasági partnerségi megállapodás előnyeinek maximalizálása érdekében alapvetően fontos, hogy mindkét fél fokozottabban felhívja a kkv-k figyelmét a létező támogatási szolgáltatásokra és programokra (27), melyeket az EU–Japán Ipari Együttműködési Központ (28) és a JETRO (29) kínál, és elsősorban azokra az újabb üzleti lehetőségekre, amelyek ennek a megállapodásnak köszönhetően feltárulnak. Például az európai kkv-k érdekeltek lehetnek a japán ikt, egészségügyi ellátás (30), megújuló energiák, bio- (31) és ínyenc élelmiszer ágazatában.

5.4.1

A piac liberalizációja új lehetőségeket biztosítana a két partner agrár-élelmiszeripari termékei számára (200 %-os növekedés), mégis a mezőgazdaság a tárgyalások egyik legellentmondásosabb fejezete. Japán mezőgazdasági ágazata az elégséges élelmiszer-ellátás csupán 40 %-át tudja biztosítani, és ez különös aggodalomra ad okot. A japán gazdálkodók kérése az, hogy öt terméktípust zárjanak ki minden más országgal folytatott tárgyalások során a vámjellegű korlátozások hatálya alól. Ezek a következők: a rizs, a marha- és a sertéshús, a tej és a tejtermékek, a búza és az árpa, valamint a cukrok és az édesítőszerek. Az EU ugyanakkor úgy véli, hogy a feldolgozott élelmiszeripari termékek nagy volumenű exportja hatalmas lehetőség lenne, főként, ha Japán megszüntetné nem vámjellegű akadályainak nagy részét.

5.4.2

Az EGSZB szeretné, ha a szellemi tulajdonjogok kérdésével (32) is foglalkoznának, hogy az európai innovációk tisztességes védelmet kaphassanak. Az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) kérdése a tárgyalások problematikus része. A minőségi mezőgazdasági termékek szellemi tulajdonjogának védelme az import rejtett akadálya lehet. A WTO keretében az EU és Japán már eltérően közelítette meg a kérdést: az Unió bővíteni kívánta az OFJ területét a kötelező érvényű magasabb szintű védelem irányába (TRIPS-megállapodás – az EU 1998-as javaslata), Japán pedig az Egyesült Államokkal együtt (1999) az akarta, hogy a tagok adják meg földrajzi jelzéseiket a WTO-nak egy a többi tag által használandó, tájékoztató célú adatbank létrehozásához, de mindezt nem kötelező érvénnyel. Az EGSZB szerint ez fontos kérdés, melyet megfontoltan kell kezelni a tárgyalások során.

5.5.1

A japán termelők és a fogyasztók aktívan részt vesznek a szövetkezeti mozgalomban, amely kölcsönös biztosítási és banki szolgáltatásokat biztosít. Számukra a szolgáltatások liberalizálása fenyegetésként jelenik meg, míg sokan nagy lehetőséget látnak benne, főként az úgynevezett„ezüst gazdaság” szempontjából. A szolgáltatások kulcsfontosságú lehetőséget nyújtanak a kereskedelem jelentős növelésére.

5.5.2

Bruttó számadatokban kifejezve 2012-ben az EU27-ek 24,2 milliárd értékű szolgáltatást exportáltak Japánba, míg a Japánból származó import 15,6 milliárd eurót tett ki, ami 8,6 milliárd eurós többletet jelent az EU27-ek számára – tekintetbe véve természetesen, hogy Japán lakossága a negyede az EU-énak. A konzultációban részt vevő szinte valamennyi, a szolgáltatások liberalizálásának kérdését felvető japán szervezet ellenezte a „negatív lista” felállítását, amelynek értelmében azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a megállapodás szövege nem zár ki egyértelműen, meg lehet nyitni a kereskedelem előtt. Míg a termelők és a fogyasztók ellenzik a negatív listát, az üzleti világ határozottan támogatja. A hatóságok mozgásterét jelentős mértékben csökkentené ez a negatív lista. A jövőbeni szolgáltatások automatikusan a liberalizált területhez tartoznának. Az EGSZB támogatja az országok azon jogát, hogy a köz érdekében korlátozások nélkül szabályozzanak.

5.6.1

Az uniós vállalatok számára fontos, hogy hozzáférést nyerjenek a japán közbeszerzésekhez azáltal, hogy felszámolják a normatív akadályokat, minden érintett fél számára átlátható eljárásokat alakítanak ki és azonos információkat szolgáltatnak, véget vetnek a vasúti piacon a nagyon érzékeny korlátozásoknak, valamint létrehoznak egy rendszert az információk online eléréséhez. A kinyilvánított politikai elkötelezettségen túlmenően a konkrét tárgyalásokhoz jogilag stabil szabványokra van szükség.

5.6.2

A tisztességes verseny tekintetében elengedhetetlen lesz a kölcsönösség. Az EGSZB úgy véli, hogy a megállapodásnak teljes mértékben tisztáznia kellene az egyes partnerek által az állami támogatásokra és szubvenciókra alkalmazandó engedélyezési formákat.

5.6.3

Az Európai Unió, a tagállamok és Japán számára továbbra is biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy finanszírozhassanak olyan általános érdekű célokat, amelyeket demokratikus eljárásaiknak megfelelően tűztek ki, és amelyek olyan területekre is kiterjednek, mint a szociális szektor, a környezetvédelem, illetve a közegészségügy. Az EU-nak a Szerződésekből eredő kötelezettségei vannak a közszolgáltatások terén.

5.7.1

2012-ben az EU27-ek Japánba irányuló közvetlen külföldi befektetése elérte a 434 millió eurót, míg Japán EU27-be irányuló közvetlen külföldi befektetése 3  374 millió euró volt (34). A gazdasági partnerségi megállapodás/szabadkereskedelmi megállapodás kulcselvét, a kölcsönösséget szem előtt tartva, amennyiben a megállapodás munkahelyek elvesztéséhez vezet, az EGSZB különös éberségre inti az Európai Bizottságot e tekintetben, valamint arra kéri, hogy mérlegelje az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap alkalmazását ezek kompenzálására. Hasonlóképpen, az EGSZB úgy véli, hogy szükségessé válhat a korábban közpénzekből finanszírozott vállalkozásokkal, humán erőforrásokkal és technológiákkal összefüggő veszteségek megfelelő kárpótlása.

5.7.2

Az EU-nak és Japánnak felül kellene vizsgálnia saját előírásait a tulajdonszerzésre vonatkozó korlátozások, az engedélyek és ellenőrzések, valamint a beruházások elősegítése terén.

5.7.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy mind Japánban, mind az EU-ban a jogszabályok, csakúgy, mint a bíróságok lehetővé teszik, hogy méltányosan, a rendes eljárások keretében rendezzék a jogvitákat; az uniós tagállamok és Japán intézményi és jogi garanciák széles körét biztosítják a beruházóknak. A befektetők és az állam közötti vitarendezés igen érzékeny kérdés, és az érintett felek álláspontja eltér egymástól. Ezért az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság transzatlanti kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban elindított nyilvános konzultációját, és örömmel venné, ha egy hasonló kezdeményezés indulna Japánban is a japán érdekelt felek véleményének figyelembevétele érdekében.

5.7.4

Az EGSZB javasolja, hogy amint az Európai Bizottság lefektette a módozatokat és értékelte az eredményeket, mozdítsák elő egy széles körű párbeszéd kialakítását a vitarendezés témakörében. Ennek érdekében az EGSZB véleménye már kidolgozás alatt van.

5.7.4.1

Mindenesetre egyetlen, a beruházásokat érintő vitarendezésre vonatkozó rendelkezés sem gátolhatja az uniós tagállamokat a közérdekű jogalkotásban, valamint a közpolitikai célok követésében. A „beruházás” és a „tisztességes és egyenlő elbánás” fogalmát is tisztázni kell. Ez a tárgyalások egyik pontja kellene, hogy legyen.